A felszólalás szövege:
CSÖBÖR KATALIN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága május 20-án megtárgyalta az előttünk lévő T/38. számú törvényjavaslatot, amelyet többségi igen szavazattal, ellenszavazat nélkül és 4 tartózkodás mellett a tárgysorozatba-vételre és általános vitára alkalmasnak tartott.
A többségi vélemény indoklása, hogy a benyújtott törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy a 2011. évi népszámlálás adatai összehasonlíthatóak legyenek a 2001. évi népszámlálás során felvett adatokkal.
Amint az ismeretes, az előző Országgyűlés a kormánypárti MSZP-s és szabad demokrata képviselők szavazatával fogadta el a 2011-es népszámlálást elrendelő törvényjavaslatot. Az Országgyűlés ugyanekkor nem fogadta el a Fidesz-frakció módosító indítványát, amely a termékenységre, a vallási hovatartozásra és a fogyatékkal élésre vonatkozó kérdésekkel szerette volna kiegészíteni a népszámlálási kérdőívet.
Sólyom László köztársasági elnök a törvényt nem írta alá, hanem megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. Az Országgyűlés mindezek után a visszaküldött törvényjavaslatot másodszor is megszavazta. A Fidesz és a KDNP frakciója már ekkor jelezte, hogy a 2010-es választásokat követően, ha módja lesz rá, meg fogja változtatni ezt a törvényt.
Balog Zoltán fideszes, Semjén Zsolt és Szászfalvi László KDNP-s honatyák most benyújtották az Országgyűlésnek a 2011-es népszámlálást elrendelő törvényjavaslatot, amely módosítja a tavaly elfogadott törvényt, és már tartalmazza a vallási hovatartozásra és a fogyatékosságra vonatkozó kérdéseket is. Előterjesztésük értelmében az adatszolgáltatás az egészségi állapotra, a vallásra, az anyanyelvre és a nemzetiségre vonatkozóan önkéntes lenne.
A bizottság többségi véleménye, hogy a vallási hovatartozásra és a fogyatékkal élésre vonatkozó adatok mindenképpen fontos jellemzői a mai társadalomnak is. A 2011-es népszámlálás kitűnő alkalom lesz arra, hogy ezeket az adatokat tíz év elteltével megint pontosabban megismerjük. A társadalmi folyamatok könnyebben megérthetőek és elemezhetőek, ha a tízévenként sorra kerülő népszámlálásokon ugyanazok a kérdéskörök szerepelnek.
(23.30)
Ebben az esetben ugyanis a felvett adatokat össze lehet vetni egymással. A vallási hovatartozás kétségkívül érzékeny kérdés és személyes adat, éppen ezért mindenki szabadon rendelkezik arról, hogy ezt megvallja vagy sem. Ha pedig anonim módon történik ez, akkor végképp van biztosíték arra, hogy ezzel ne lehessen visszaélni, a törvény erre egyértelműen biztosítékot ad. Tudjuk, hogy a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdés felvételét az egyházak elsöprő többsége támogatja.
Mindezek alapján a bizottság többségi véleménye: tárgysorozatba-vételre és általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.
Köszönöm. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közbiztonságról szeretnék beszélni, különös tekintettel saját megyémre, Borsod-Abaúj-Zemplén megyére.
Mindannyian jól emlékszünk még arra, hogy az áprilisban lezajlott országgyűlési választások egyik központi témája volt a közbiztonság kérdése, és hozzáteszem, hogy okkal volt a kiemelt témája. Az elmúlt nyolc évben egymást érték a súlyosabbnál súlyosabb bűncselekmények az országban, és különösen Borsod megyében. A listán egyformán található ártatlanul szórakozó emberek brutális, minden okot nélkülöző legyilkolása, kiskorú lányok megbecstelenítése, majd meggyilkolása, de szinte mindennapossá váltak a bankfiókok elleni fegyveres rablótámadások is. Meg kellett érnünk a szocialista kormányzás alatt azt is, hogy kimondottan etnikai indíttatású gyilkosságok történjenek az országban és megyénkben.
Ezeknek a szörnyű életellenes cselekményeknek mintegy hátteréül szolgált a mindennapi élet úgynevezett megélhetési bűnözése, és a helyzet lassan odáig fajult, hogy világos nappal sem engedhettük gyermekeinket az utcára Borsod megye bizonyos településein. Az egymást váltó szocialista kormányok tehetetlenül szemlélték a közbiztonság ilyen mértékű leromlását, és nyugodtan mondhatom, hogy nem sok minden történt Borsodban sem a rendőrség megerősítése érdekében. A szocialista kormányok a bűn üldözése helyett a bűnözőik mentegetésével voltak elfoglalva. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: Ez nem igaz!)
A rendőri állomány állandó létszámhiánnyal küszködött, és a szolgálatot teljesítő rendőrök is többnyire a rendőrőrsükhöz voltak kötve, mivel az elavult és elégtelen számú gépjárművekbe még benzint se nagyon tudtak vásárolni vagy tudtak tankolni. Miskolcon, Borsod megye székhelyén a városi önkormányzat a hiányzó rendőri erő pótlására kénytelen volt intézkedési joggal nem rendelkező városőrséget szervezni, ez azonban nem oldhatta meg a problémákat. Intézkedni ugyanis ezután is a rendőrnek kellett.
Borsodban természetesen ezzel a problémával szorosan összefüggött a szinte mindenütt 20 százalékot meghaladó, nagyon súlyos munkanélküliségi helyzet. A Fidesz-KDNP-szövetség már a választási kampányában ígéretet tett ennek a katasztrofális helyzetnek a nagyon gyors megváltoztatására. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: De nem sikerült!) Az új kormány az egyik legsürgetőbb nemzeti ügynek tekinti a rend helyreállítását az egész országban és a megyénkben is. A rend, a biztonság ugyanis a növekedés alapja és szükséges feltétele. Akkor természetesen nem tudhattuk, hogy ezt a feladatot párhuzamosan kell megoldanunk a térségre zúduló, eddig még soha nem tapasztalt árvízi helyzet kezelésével.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ebben a rendkívüli helyzetben a rendőrség kiválóan vizsgázott. Az árvíz sújtotta 26 településen a rendkívüli átcsoportosítások következtében ott volt a megfelelő számú rendőri erő, aminek következtében sehol nem történtek fosztogatások, sehol nem történtek zavargások, amelyek pedig a katasztrófahelyzetben a világ minden területén előfordulnak. Még akkor is kijelentem ezt, ha bizonyos radikális hírforrásokon pánikkeltés céljából más is olvasható.
Úgy tűnik egyébként, hogy a pánikkeltéssel és a rémhírterjesztéssel ezentúl együtt kell élnünk, lásd a felsőzsolcai tüntetést a Jobbik közeli szervezésben. Vona Gábort Felsőzsolcán senki nem látta, mert ott éppen a helyi pénzügyi elittel találkozott. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Felsőzsolcán naponta megfordulok. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Kihasználva ezt a lehetőséget, minden ellenkező híresztelés ellenére, itt is ki kell jelentenem, hogy amint az egész térségben, úgy Felsőzsolcán is rendben folyik a rászorulók segélyezése, amit egyébként a Máltai Szeretetszolgálat végez teljes odaadással és szervezéssel.
Az árvízben összedőlt házak újjáépítése a tervezési fázisban van, az építésztervező csoportok gőzerővel dolgoznak, és a kormány 3 milliárdot ítélt meg a teljes újjáépítési projektre, amelyből 1,7 milliárd forint jut Felsőzsolcára.
Fölösleges tehát az emberek heccelése és a türelmetlenség szítása, ami egyébként a katasztrófahelyzetben még súlyosabban elítélendő, mint máskor.
Visszatérve a szorosan vett közbiztonság kérdésére. A kormány megtette a legelső, az egyik legfontosabb intézkedést, hiszen a minap jelentette be a belügyminiszter úr, hogy 900 gépjárművet bocsátanak a rendőrség rendelkezésére (Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiból: Idő!), amiből természetesen Borsod megye is részesül, arányához mérten. Ezzel az intézkedéssel párhuzamosan egyébként a rendőri vezetőknek gépkocsi-vásárlási stopot rendelt el a miniszter úr. (Általános zaj, közbeszólások a Jobbik soraiban: Letelt az idő!) Ezentúl tehát az intézkedésre kihívott rendőrök ki tudnak menni intézkedni Borsodban is.
Az új kormány nem azt ígérte természetesen, hogy nem lesz több bűncselekmény (Általános zaj. - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen ezt még sehol nem sikerült a modern demokráciában elérni. (Közbeszólás: Idő van, asszonyom! - Általános zaj, közbeszólások.) A múlt hét csütörtökön pedig éppen erről számolt be a belügyminiszter úr: az új intézkedések során a rendőrség iránti bizalom helyreállt.
Köszönöm a türelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyházak támogatása is fontos a költségvetés kapcsán, és az egyházak támogatása mindig is kényes kérdés volt a költségvetések tárgyalásánál, s ami az elmúlt nyolc évet illeti, kifejezetten mostohagyermekeknek számítottak.
A jelenlegi kormányzat szakít ezzel a társadalmi morálra hosszú távon csak káros gyakorlattal, s ennek jegyében a zárszámadás kapcsán 2002 óta először volt megegyezés a kormányzat és az egyházi vezetők között. A 2009-re vonatkozó egyházi kiegészítő normatíva korrekciójaként az egyházak 757 millió forintot és több mint 1 milliárd forint szociális kiegészítő támogatást kaptak. Az előző kormányok alatt törvénytelenül visszatartott 4 milliárd forintot kitevő egyházi közoktatási kiegészítő támogatás egy részét, 1 milliárd forintot az állam még az idén kifizeti az egyházaknak. A fennmaradó 3 milliárd forint kifizetésére a kormány az egyházakkal kötendő megállapodásban vállal majd garanciát, így a következő mintegy két és fél évben az összeg rendezésére reális lehetőség van.
Egyébként a 2011. évi költségvetés hozzávetőleg 4 milliárd forinttal többet juttatna az egyházaknak, mint az idei.
Az egyházi közgyűjteményeknél és a közművelődési intézményeknél a 2002. évi nominálértékben történő finanszírozás visszaállítása történik meg 2011-ben. Ezen felül a kormány visszaállítja a személyi jövedelemadó 1 százalékának azon kiegészítési rendszerét, amelyet az előző kormány több ízben egyoldalúan változtatott meg az egyházak számára hátrányosan.
Kiemelt feladat 2011-ben a hittanoktatás állami támogatása, valamint a templom- és az iskolaprojektek finanszírozása. A szórványban működő egyházközségek projektjeinek megvalósítására kiemelt figyelmet fordít a költségvetés 2011-ben. Az egyházi kulturális örökség támogatása a magyar nemzeti kulturális örökség támogatását jelenti, s ez a támogatás a Kárpát-medencei magyar egyházak nemzetmegtartó képességének erejét is növeli.
Végezetül felhívnám a tisztelt Ház figyelmét, hogy az egyháznak nagyon komoly szerepe van missziók segítségével a társadalom egyes rétegeinek a felzárkóztatásában. Az egyházak a romaintegráció kapcsán is szerepet vállalnak a kultúra közvetítésében, a szociális és karitatív szolgálatokban, az oktatás-nevelés területén, de a foglalkoztatásban és a munkaerő közvetítésében is.
Összességében tehát elmondható, hogy az egyházak - gondolok itt elsősorban a történelmi egyházakra - kormányunk egyik legfőbb stratégiai partnerei abban, hogy az országot nemcsak morálisan, de gazdaságilag is talpra állítsuk, amihez a 2011-es költségvetésünk jó kiinduló alap lehet.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Igaz, hogy már öt hónap telt el a Miskolc környéki településeket, Gesztelyt, Hernádkakot, Hernádnémetit, Arnótot, de nem utolsósorban Felsőzsolcát sújtó szörnyű katasztrófa óta, és az ajkai-kolontári-devecseri iszapömlés az aktualitások szintjén el is vette az ország figyelmét Felsőzsolcáról. Mi azonban itt, a térségben egészen biztosan nem egykönnyen fogjuk elfelejteni az idén júniusban történteket.
Annál nagyobb örömmel jelenthetem viszont, hogy azóta lényegében megtörtént a kármentés és az újjáépítés. Az építési vállalkozók egy-két ház kivételével mindenütt tartani tudták a nagyon szoros október 31-ei határidőt, illetve azok, akik lakásvásárlás mellett döntöttek, ehhez megkapták a támogatást. Nem lett igazuk a pánikkeltőknek, a tüntetést szervezőknek, a kormány most is, csakúgy, mint elődje a beregi árvíz után, kiválóan irányította az újjáépítést, és nem hagyott senkit sem magára, és ez így is van rendjén.
Felsőzsolcán járva, és az emberekkel beszélve viszont elmondhatom, hogy mindenki megelégedett a látványos és rendkívül gyors újjáépítéssel. Az elégedettség érzése azonban csak rövid ideig tart, hiszen most már, illetve már megint mindenkit a jövő érdekel. Ha idén megtörtént a katasztrófa, akkor ki vagy mi biztosít bennünket arról, hogy nem fog megismétlődni jövőre vagy egy-két év múlva? Ezt kérdezi mindenki Felsőzsolcán és a térségben. Azt senki sem fogadja el biztosítéknak, hogy ilyen árvíz csak 200 évente egyszer történik meg, még ha igaz is. Az aggodalmak tehát jogosak. Azt is szeretné tudni a lakosság, hogy a rendkívüli esőzésen kívül volt-e valami más oka az árvíznek. Ezzel kapcsolatban elhangzott már nagyon sok feltételezés.
A kérdésem így szól az államtitkár úrhoz: mi történik a Felsőzsolcát és környékét megvédő árvízvédelmi rendszer kiépítése kérdésében? (Taps a kormánypártok soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a 2010. december 1-jei ülésén szinte egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta a T/1811. számú törvényjavaslatot, amely a Bethlen Gábor Alap létrehozásáról rendelkezik.
A törvényjavaslattal kapcsolatban szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy az Országgyűlés ez év májusában módosította a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvényt, mellyel lehetővé válik, illetve vált az egyszerűsített honosítás intézménye. Több okom is van az emlékeztetésre, hiszen egyrészt a most vitára javasolt törvényjavaslat is a trianoni határokon túl élő magyarság szülőföldjén való boldogulásának érdekét szolgálja. Másrészt az állampolgárság megadásával egyidejűleg kötelességünk biztosítani a magyar nemzet minden tagjának, hogy ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe, mint amilyenbe a hivatkozott módosítás előtt volt. Harmadsorban pedig, tisztelt képviselőtársaim, ez volt az a javaslat, amelyet csak három szocialista képviselő, köztük Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök nem szavazott meg tavasszal a parlamentben. (Moraj a Fidesz soraiban.) Remélem, hogy a mostani Bethlen Gábor Alapról szóló törvényjavaslat elfogadása előtt ők hárman is ráébrednek majd arra, hogy nem ez az a terület, ahol különállásukkal tüntetniük kellene.
Az emberi jogi bizottság tagjaként fontosnak érzem megemlíteni, hogy ezzel a törvényjavaslattal, a törvény megalkotásával alkotmányos kötelezettségünknek teszünk eleget, hiszen az alkotmányunk 6. § (3) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. Az alap létrehozása ugyanakkor biztosítja olyan egyetemes alapjogok érvényesülését a trianoni határon túl élő magyarok számára, mint a kisebbségi jogok aktív gyakorlásának lehetősége, illetve a művelődéshez való jog.
A Bethlen Gábor név választása pedig telitalálat, hiszen az erdélyi fejedelem Erdély aranykorának megteremtője. Jelentős gazdasági és társadalomszervezési tevékenysége mellett a gyulafehérvári református főiskola alapítója is volt, és mindig bőkezűen támogatta az erdélyi fiatalok tanulmányait. Bízom benne, hogy a Bethlen Gábor Alap, amely a Szülőföld Alapot szándékozik fölváltani, elődjétől eltérően be fogja tölteni életre hívásának célját, és olyan programokat biztosít, olyan programoknak biztosítja majd a forrását, amelyek hozzájárulnak a magyar nemzet jelenlegi határain átnyúló egységéhez.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2011-es költségvetés újra megnyíló részletes vitájában most az egyházi finanszírozásról szeretnék pár szót szólni.
Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy a költségvetési módosító javaslatok közül két jelentősebb javaslatot is elfogadott december 7-én az Országgyűlés. Bár az egyházi ingatlanrendezés eredetileg jellegénél fogva nem tartozik az egyházak finanszírozásához, azonban a járadékkal megváltott, átadásra nem került volt egyházi ingatlanok az egyházak gazdálkodását közvetlenül érintik. Az 1998 óta biztosított járadék és járadékkiegészítés összege a katolikus egyház kivételével valamennyi érintett egyház esetében emelkedett az évek során. Az elfogadott módosító javaslat a költségvetésből több mint ötmilliárd forint járadékkiegészítést biztosít. A járadékkiegészítéssel a katolikus egyháznak a teljes érintetti körön belüli járadékaránya visszaállna a kezdeti közel 65 százalékra.
Fontosnak tartom, hogy az Országgyűlés szintén elfogadta azon javaslatot, amely a hittanoktatásra százmillió forinttal többet biztosít. Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és nem utolsósorban vallásügyi bizottság tagjaként reményemet fejezem ki, hogy ez a módosítás jelzi: a közeljövőben a hittan az állami és a helyi önkormányzati nevelési és oktatási intézményekben órarendi tantárgyként is bevezetésre kerül.
(13.00)
Természetesen a hittan mellett az erkölcstannak is szerepelnie kellene a tanrendekben, ezzel is kiszélesítve az alkotmányunkban biztosított művelődéshez való alapjogot, a lelkiismereti meggyőződés szabadságának biztosításával. Az általános műveltség elsajátításának biztosításán túl nem hagyhatók figyelmen kívül azok a legfrissebb pedagógiai, oktatási eredmények, amelyek azt mutatják, hogy a hittan oktatásának a gyermekek viselkedés- és erkölcsrendszerében azonnali jótékony hatása figyelhető meg. Ezen túlmenően úgy gondolom, hogy ha minél több törvénytisztelő, tisztességes állampolgárt szeretnénk a társadalomban látni, akkor az ehhez vezető egyetlen út éppen a gyermekek morális nevelése. Magyarország jelenlegi állapotát figyelembe véve nehezen tudom elképzelni, hogy ezt bárki is kétségbe vonná.
Visszatérve a 2011. évi egyház-finanszírozásra, szeretném megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a kormány és a tisztelt Ház figyelmét, hogy az egyházi támogatás jogcímei az egyház-finanszírozási törvényben írtaktól és a megállapodásokban foglaltaktól esetlegesen eltérhetnek, a költségvetési törvény tervezetében ugyanis nem jelenik meg önálló jogcímként sem az egyház-finanszírozási törvény alapján járó hitoktatási támogatás, sem a kétoldalú megállapodás szerinti kistelepülési támogatás, sem pedig a szentszéki megállapodás alapján járó közgyűjteményi támogatás. Az előirányzatok megnevezésének módosítása, illetve az azok alábontásával kapcsolatos igény nyomatékosan megjelent a szentszéki vegyes bizottság ülésén is. Ilyen alábontás példának okáért az 5 ezer lakosnál kisebb településeken szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelempótléka, amely a kistelepülési és szórványegyházi támogatásokon belül található.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tekintettel arra, hogy ezek a benyújtandó szövegmódosítások összegszerűen nem eredményeznek változásokat, azonban mégis jogbiztonságot és egyházi működési biztonságot eredményezhetnek, kérem tisztelt képviselőtársaim majdani támogatását, hogy a költségvetési törvénytervezet módosítása lehetővé tegye a hitoktatás, a kistelepülési támogatás, valamint a közgyűjteményi támogatás önálló tételként való megjelenítését a 2011. évi költségvetésben, természetesen olyan megoldást találva, amely figyelembe veszi a költségvetés általános rendjét és az egyházi jogos igényeket egyaránt.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként a következő tárgykörben az egyház és az alkotmány, az egyház és az állam kapcsolatáról kívánok szólni.
Magyarország alkotmányának szabályozási elveit, az új alkotmánykoncepciót olvasva rögtön kitűnik a szerkezeti szakítás a jelenleg hatályos alkotmánnyal. Elsősorban arra gondolok, hogy az alapvető rendelkezések, az alapvető jogok és kötelességek az alaptörvény elején összegyűjtve helyezkednek el, közvetlenül a preambulumot követően. Az alapvető jogok között pedig a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot a koncepció is deklarálja, a római egyezménnyel összhangban. Ebből idézek: "Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára, azaz hogy vallását és más meggyőződését szabadon megválassza és megváltoztassa, valamint hogy vallását vagy meggyőződését akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy a magánéletben vallásos cselekmények, szertartások végzése útján, vagy egyéb módon kinyilváníthassa, kinyilvánítását mellőzhesse, gyakorolhassa vagy taníthassa. Az egyházak és vallási közösségek önállóak. Az állam és a vallási közösségek, egyházak működését, az egyházak állami elismerését és nyilvántartását sarkalatos törvény szabályozza."
Mint az előzőekből kitűnik, a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való jog rendkívül komplex alapjog, melynek elemeiről alkotmánybírósági határozatok rendelkeznek. Ennek a komplexitásnak az oka legfőképpen a történelemben keresendő, a lelkiismereti és a vallásszabadság újkori története a polgári forradalmakat megelőző protestantizmus időszakára nyúlik vissza. Kezdetben a vallási és a lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását jelentette, később a vallási és a lelkiismereti meggyőződés szabad megvallását is magában hordozta. Az 1568-as tordai országgyűlés szelleme is kötelez bennünket, amely kimondta: "Ki-ki tartsa meg azt a hitet, amelyet akar, az új és a régi szertartásokkal megengedjük, hogy hitük ügyében azt tegyék, ami nekik tetszik, de bárkinek a sérelme nélkül."
Úgy gondolom, hogy a mindenkori magyar kormánynak kötelessége, hogy a vallásszabadsághoz való jog elvi deklarálásán túl a mindennapokban, a gyakorlatban is érvényesüljön az egyenlőség követelménye. Az alkotmánykoncepció szintén kimondja: az emberi, illetve az állampolgári jogok bármely megkülönböztetés, különösen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi különbségtétel nélkül mindenkit megilletnek, az emberek ilyen megkülönböztetését a törvény bünteti.
Úgy vélem, hogy a mostani kormányzat az eddigiekben is sokat tett azért, hogy az előző kormányzat hátrányos egyházi megkülönböztetése ne folytatódhasson, sőt az elszenvedett sérelmek kompenzálásra kerüljenek. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a 2011-es költségvetés már nem tesz különbséget az állami és egyházi intézményekben tanulók között, ami a normatív támogatást illeti, ezenfelül pedig a ciklus végéig a szocialista-liberális kormányzat alatt elszenvedett különbségek visszamenőleg kiegyenlítésre kerülnek. Ezen a téren is van még azonban tennivalónk, elsősorban az egyházügyi államtitkárságot kérem arra, hogy legyen figyelemmel az egyházi oktatási intézményekben tanítókra, dolgozókra, hogy semmivel se részesüljenek kevesebb bérben, bérkompenzációban, mint az állami iskolákban dolgozó kollégáik.
A vallás tanításával, a hittanoktatással kapcsolatban szintén fontosnak tartom megjegyezni, hogy az Országgyűlés a költségvetési vitában elfogadta azon javaslatot, mely a hittanoktatásra százmillió forinttal többet biztosít. Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és nem utolsósorban vallásügyi bizottság tagjaként reményemet fejezem ki, hogy ez a módosítás szimbolikus jelentőséggel bír azon ügyben, amelyről nemrégiben már az Országgyűlésben beszéltem, nevezetesen, hogy a közeljövőben a hittan mint tantárgy az állami és a helyi önkormányzati nevelési, oktatási intézményekben kötelező órarendi, kötelező iskolai tanóraként bevezetésre kerüljön. Természetesen a hittan vagy etika mellett az erkölcstannak is szerepelni kellene az órarendekben, ezzel is kiszélesítve az alkotmányunkban biztosított alapjogot, nevezetesen a művelődéshez való alapjogot, a lelkiismereti meggyőződés szabadságának biztosításával együtt.
Az általános műveltség elsajátításának biztosításán túl nem hagyhatók figyelmen kívül azon társadalmi hatások sem, amelyeket friss kutatások is alátámasztanak, mégpedig hogy a hittan oktatásának a gyermekek viselkedés- és erkölcsrendszerében jótékony hatása figyelhető meg. Természetesnek tűnik az a feltételezés, hogy szilárd morális alapokkal rendelkező gyermekből később könnyebben válhat tisztességes állampolgár. Magyarország jelenlegi állapotát figyelembe véve ez alapvető érdekünk, az erkölcsi megújulás pillérének ez egy fontos eleme.
Az alkotmánykoncepcióban közvetlenül a vallásszabadsághoz való jog rögzítése után a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának joga kerül deklarálásra. Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy ezen alapvető joghoz az egyháznak ugyanúgy joga van, mint bármely természetes személynek vagy társadalmi szervezetnek. Mi hiszünk az egyház értékteremtő erejében, ezért várjuk, hogy véleményüket minden alapvető kérdéssel kapcsolatban fogalmazzák meg. Kérjük, hogy ezt a jövőben is tegyék meg, hasonlóan ahhoz, ahogy az új alkotmánnyal kapcsolatban is megtették.
Az alkotmánykoncepcióval kapcsolatban gyakran elhangzott kritikaként, hogy nem tartalmazza az egyház és az állam elválasztását, ezért pár mondatban erről a kérdésről is szólnék. Az állam és az egyház viszonyának rendezésére több, történelmileg meghatározott modell alakult ki. A vallásszabadságot rögzítő nemzetközi normák és a hozzájuk kapcsolódó joggyakorlat a különbözőségét nem korlátozzák, az Európai Unió is meglehetősen visszafogott a tagállamok állami egyházjogának egységesítése tekintetében, sőt kifejezetten elismeri az egyházaknak a tagállamokban kialakult jogi helyzetét.
De milyen modellek működnek Európában? Az államegyház modell még ma is működik, például az Egyesült Királyságban, de Észak-Európa protestáns államai is megőrizték az államegyházi berendezkedésüket. Az anglikán egyház feje az angol királynő, Norvégiában gyakorlatilag teljes és közvetlen a költségvetési egyházi finanszírozás. Megjegyezném, hogy ez a modell mindenütt hosszú és szerves történelmi fejlődés során alakult ki. Az államegyház ellentéte az egyház és az állam radikális elválasztása, amelyre Európán belül Franciaország a legjobb példa, Európán kívül pedig az Amerikai Egyesült Államok. Az állami finanszírozási tilalom azonban eltérő következményekkel jár a két országban: míg Franciaországban az egyház mondhatni szegénységben él, addig az USA-ban a számtalan vallási közösséget professzionálisan szervezett adománygyűjtési akciók és gazdasági vállalkozások tartják el. Közép-Európa német nyelvű államaiban, így Németországban az államegyháziság és a radikális elválasztás között átmenetet képező modell fejlődött ki.
(12.40)
Ebben a modellben a hangsúly az együttműködésen van. Az állam és az egyház viszonyát a "kapcsolódás" szóval tudnánk leginkább jellemezni. A modell lényege egyrészről az államegyház tagadása, másrészről a közjogi státust élvező egyházakkal való együttműködés. A három alapvető modellt áttekintve megállapíthatjuk, hogy a különbségek ma már nem ennyire élesek. Az államegyházi berendezkedést őrző országok a vallásszabadság hatékony biztosítása révén ma már összefonódásaik ellenére is világnézetileg semlegesnek tekinthetők. A szeparációs rendszerek egyházellenes beállítottsága is alábbhagyott, s már a legtöbbjük jóindulatúan és támogatóan áll az egyházakhoz.
Úgy vélem, hogy Magyarországot sajátos történelmi múltja jogán sajátos egyházállami modell illeti meg. Az, ami a magyar sajátos egyházi modellt jellemzi, a "támogató elválasztás" nevet kaphatná; ezzel a kifejezéssel írható le legjobban. Sem az ellenséges elválasztás, sem pedig az egyházak oktatási, jogalkotási autonómiájának a csorbítása nem követendő.
Szeretném megemlíteni, hogy az egyházak számtalan területen együttműködnek az állammal, sőt gyakran olyan feladatot is ellátnak, amire az állam képtelen, illetve az elmúlt években képtelen volt. A nevelési, oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység csak nagy vonalakban való meghatározása annak a munkának, amit az egyház végez társadalmunkban. Külön kiemelném a történelmi egyházaknak a társadalmi felzárkóztatás ügyében végzett tevékenységét, amely hosszú távon nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a Magyarországon élő romatársadalom szociálisan hátrányos részét a teljes integráció útján elindíthassa. Az eddig elhangzottakat is figyelembe véve fontosnak tartom, hogy az új alkotmány kimondja az állam és az egyházak szétválasztását, hiszen ez mindkét fél érdeke.
Az alkotmánykoncepció rendelkezik a sarkalatos törvényekről, így az egyházügyi törvényről is. Röviden szólnék a törvény jövőbeni módosításának szükségességéről. A jelenleg hatályos, az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény preambuluma kimondja, hogy a magyar állam a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényezőinek ismeri el az egyházakat. Ahhoz, hogy az egyházak ezt a státusukat megőrizhessék, a törvény szigorításával ki kell szűrni azokat, akik csupán adóelkerülési célból alapítanak úgymond vallási közösségeket. A Heti Válasz precízen felsorolta és megismertette a lakossággal múlt heti számában azokat az álegyházakat, amelyek valójában semmiféle vallástanítást nem hirdetnek. Úgy gondolom, hogy véget kell vetni e bizniszegyházak korszakának. Nem tartom elképzelhetetlennek annak támogatását sem, hogy a sarkalatos törvény különbséget tehessen egyházak és vallási, egyházi felekezetek között. Ennek alapját pedig szolgálhatja az egyház történelmi beágyazottsága, társadalmi támogatottsága, híveinek száma, illetve a közfeladatok ellátásában vállalt szerepe.
Végezetül utalnék az alkotmányozás eddigi folyamatára, amely folyamatban az egyházak aktívan részt vettek és részt vesznek. Ezt az aktivitást ezúton is köszönöm valamennyiüknek. Véleményüket írásban, illetve közmeghallgatás keretei között szóban is kifejtették. Álláspontjukról összességében elmondható, hogy az állam és az egyház szétválasztásának deklarációját mindegyikük kívánja. Ez autonómiájuk megerősítése céljából is fontos. Az alapvető jogok kifejezésén túl pedig az egyházak képviselői külön üdvözölték, hogy az élet, illetve a házasság és a család védelme kiemelt hangsúlyt kap az új alkotmányban.
Az új alkotmány preambuluma reményeink szerint méltatni fogja a kereszténység-keresztyénség szerepét történelmünkben. Továbbá reményemet fejezem ki az iránt, hogy az egyházak értékteremtő szerepe élő marad, nemcsak múltunkban, hanem jelenünkben is megnyilvánul életünk legkülönbözőbb területein, így új alkotmányunk megalkotásában és elfogadásában is.
Köszönöm. (Taps.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként - ahogyan az alkotmánykoncepció vitájában, most is - az alkotmány vallásügyi vonatkozásában szeretnék felszólalni, egyben az állam és az egyház viszonyára szeretnék röviden kitérni.
Az új alaptörvény-tervezet VI. cikke a következőképpen rendelkezik: "Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa." Hatályos alkotmányunkkal összehasonlítva az alaptörvény-tervezetet, rögtön kitűnik a szerkezeti átalakítás. Elsősorban arra gondolok, hogy az alapvető rendelkezések és az alapvető jogok és kötelességek az alaptörvény elején összegyűjtve helyezkednek el, azoknak fontosságát ezzel is hangsúlyozva.
A Szabadság és felelősség fejezetben az elhangzottaknak megfelelően a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való jog deklarálásra kerül a római egyezménnyel összhangban. Ezen alapjog egyértelműen a szabadság eszméjének elválaszthatatlan része, felelőssége azonban a vallásszabadság kérdésében elsősorban az államnak van, és ez a felelősség nem kerülhető meg az állam és az egyházak viszonyának tisztázásában sem.
Az alaptörvény-tervezet VI. cikke így folytatódik: "Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállók. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal." Az alkotmánykoncepció vitájában az állam és egyház viszonya kapcsán alapvetően két dologra hívtam fel a figyelmet. Egyrészről az egyházak kérésének megfelelően javasoltam, hogy expressis verbis mondja ki az alaptörvény az állam és az egyház különállásának elvét, amely amellett, hogy a szekularizált állam működésének egyik alapelve, a vallásszabadság egyik garanciájának is tekinthető, másrészről az egyházak önállóságának jelzése pedig további garancia arra, hogy az állam nem szól bele az egyház életébe. Az állam és az egyház szétválasztása a másik oldalról azt is jelenti, hogy az egyház közhatalmi funkciót nem gyakorol.
Az alaptörvény-tervezet azonban kifejezésre juttatja azt is, hogy az állam világnézeti semlegessége nem jelent egyúttal társadalmi közömbösséget is, hanem a társadalmilag közösségi célok érdekében az állam együttműködik az egyházakkal. Ez a másik olyan kérdés, amelyre az alkotmánykoncepció vitájában már külön kitértem, az állam és az egyház viszonyának a világban működő különböző modelljei bemutatásával. Magyarországot sajátos történelmi múltja jogán sajátos egyházállami modell illeti meg. Az, ami a magyar sajátos egyházi modellt jellemzi, a "támogató elválasztás" nevet kaphatná, ugyanis ezzel a kifejezéssel írható le legjobban, és ezt tükrözi a normaszöveg megfogalmazása is.
Az állam és az egyház szétválasztását nem szabad összetéveszteni az állam és a társadalom szétválasztásával, az egyházak társadalomban betöltött szolgáló szerepe ugyanis nélkülözhetetlen. Az az ellenzéki kritika, hogy az alkotmányozás kapcsán nincs kellő társadalmi egyeztetés, jelen példán is bemutatható, hogy ez nem valós állítás. Az egyházak mind az alkotmány-előkészítő bizottság felkérése kapcsán írásban, mind a közmeghallgatáson elmondták véleményüket, ezek meghallgatásra találtak, amelyet az alaptörvény szövege tükröz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék szólni az alaptörvény-tervezet VI. cikkének (3) bekezdése kapcsán, amely a következőt mondja ki: "Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg." A megfogalmazás további feladatokat ró ránk, törvényalkotókra. Ahogyan az alkotmánykoncepció vitájában is utaltam rá, az egyházakra vonatkozó részletes szabályok kialakításánál komoly teendőink vannak még. A jelenleg hatályos, az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény preambuluma kimondja, hogy a magyar állam a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényezőinek ismeri el az egyházakat.
Ahhoz, hogy az egyházak ezt a státusukat megőrizhessék, a törvény szigorításával ki kell szűrni azokat, akik csupán adóelkerülési célból alakítanának úgymond vallási közösségeket. Úgy gondolom, hogy véget kell vetni ezeknek a bizniszegyházaknak, a bizniszegyházak korszakának. Nem tartom elképzelhetetlennek annak támogatását sem, hogy a sarkalatos törvény különbséget tehessen az egyházak és vallási, egyházi felekezetek között, ennek alapján pedig szolgálhatja az egyház történelmi beágyazottsága, társadalmi támogatottsága, híveinek száma, illetve a közfeladatok ellátásában vállalt szerepe.
Végezetül engedjék meg, hogy az alaptörvény bevezető részének, a Nemzeti hitvallásának egy mondatával zárjam a beszédemet, bízva abban, hogy annak szelleme a mindennapokban is érzékelhető lesz: "Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait."
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és nem utolsósorban vallásügyi bizottság tagjaként és a téma iránt hangsúlyosan érzékeny országgyűlési képviselőként az alaptörvény koncepcionális és általános vitájában is felszólaltam az egyházi ügyek vonatkozásában. Úgy érzem, most sem tehetek másként.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felszólalásomat az alaptörvény vonatkozó VII. cikkének felidézésével kezdjem. Tehát a VII. cikk (1) bekezdése: "Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magába foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa."
A (2) bekezdés: "Az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal."
A (3) bekezdés: "Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg."
Tulajdonképpen az Országgyűlés az alaptörvény VII. cikk (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének tesz most eleget, és kijelenthetem, hogy tesszük mindezt úgy, hogy az alaptörvényben foglaltakat teljes mértékben tiszteletben tartjuk, és magunkra nézve kötelezőnek ismerjük el. Ennek a kötelezettségnek természetesen sokféle módon lehet eleget tenni. Úgy gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat minőségi előkészítő munka eredménye. Valóban hasznosítja az elmúlt 20 év tapasztalatait, és számos rendelkezése az átláthatóság és az egyértelmű egyházi viszonyok rendszere felé mutat. Engedjék meg, hogy példákkal támasszam alá állításomat!
Az 1990. évi IV. törvény preambuluma kimondja, hogy a magyar állam a társadalom kiemelkedő fontosságú értékhordozó és közösségteremtő tényezőjének ismeri el az egyházakat. Az alaptörvény vitájában kifejeztem azon reményemet, hogy az egyházak ezt a státusukat megőrizhessék, ehhez azonban egy szigorúbb egyházi törvényre van szükség, amely kiszűri azokat, akik csupán pénzügyi megfontolásból alapítanak vallási közösségeket.
Az új törvény fontos eleme a vallási tevékenység és az egyház fogalmának meghatározása. A nyilvántartásba vétel szabályai és feltételei nagyban hozzájárulnak az álegyházak megszüntetésének lehetőségéhez, akik egyébiránt semmilyen vallástanítást nem hirdetnek.
Úgy vélem, a születendő törvény elfogadása után bátran kijelenhetjük, hogy a bizniszegyházak kora egyszer s mindenkorra lejárt. (Zagyva György Gyula tapsol.) Több felszólalásomban kitértem már az állam és az egyház szétválasztásának kérdésére. A támogató elválasztásra a törvény számos rendelkezést tartalmaz, hogy mást ne említsek, a 8. § (2) bekezdése a következőképpen fogalmaz: az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal.
Nagyon fontos rögzítendő elvnek tartom, hogy az egyházi intézményekben, valamint az egyházi oktatási intézményekben tanulók a jövőben se kerülhessenek rosszabb helyzetbe az állami intézmények tanulóihoz képest. Ezt az elvárást tükrözi a törvényjavaslat 20. §-ának (4) bekezdése: az egyházak közcélú tevékenysége és intézményei a hasonló tevékenységet folytató állami, önkormányzati intézményekkel azonos mértékű államháztartási finanszírozásra jogosultak.
Szintén többször jeleztem, hogy mennyire fontosnak tartom a hittanoktatás feltételeinek biztosítását, hiszen a jövő generációjának erkölcsi nevelése a nemzet felemelkedésének egyik záloga. A törvényjavaslat garantálja a dologi feltételek biztosításának kötelezettségét, illetve a hittantanár biztosításának finanszírozási kérdését is rendezi.
Összességében a törvényjavaslatról elmondható, hogy minden elemében megfelel az alaptörvényben foglalt emberi jogi követelményeknek, a XXI. század kihívásainak és a ténylegesen hitéleti tevékenységet folytatók elvárásainak mind az egyházak, mind a gyakorló hívők vonatkozásában.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
CSÖBÖR KATALIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt az alapvető jogok biztosáról szóló T/3585. számú törvényjavaslat konkrét tárgyalását megkezdeném, engedjék meg, hogy a 2012. január 1-jétől hatályos alaptörvényünkből idézzek. Az alapvető jogok biztosa alapjogvédelmi tevékenységet lát el, eljárását bárki kezdeményezheti. Az alapvető jogok biztosa az alapvető jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltatja. Orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményez.
Az alapvető jogok biztosát és helyetteseit az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával hat évre választja. A helyettesek a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét látják el. Az alapvető jogok biztosa és helyettesei nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet. Az alapvető jogok biztosa évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek. Az alapvető jogok biztosára és helyetteseire vonatkozó részletes szabályokat törvény határozza meg.
Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának tagjaként, a Fidesz vezérszónokaként meggyőződésem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat az elhangzottak szellemében íródott, és azokkal teljes összhangban áll. Mint az önök előtt is ismert, az új alaptörvényünk megszületésénél az Európai Unió alkotmányai mintául szolgáltak, különös tekintettel az alapvető jogi részekre. Mivel a térségben utolsóként fogadtunk el új alkotmányt, így lehetőségünk nyílt valódi XXI. századi alaptörvényt alkotnunk. Ezen túlmenően természetesen az elmúlt húsz év tapasztalatait is összegezhettük. Nem teszünk másképp az alapvető jogok biztosáról szóló törvény kapcsán sem. A különbség csupán az, hogy ebben az esetben körülbelül 15 év tapasztalatáról beszélhetünk.
Mint már említettem, a jogszabály tökéletes összhangban áll az Európai Közösség jogával, amin azért sem kell csodálkozni, mert az ombudsmani intézmény alapvetően európai alkotás. Az első országgyűlési biztost, miként az ombudsman szó eredete mutatja, az 1809. évi svéd alkotmány alapján 1810-ben a svéd parlament választotta. Az első ombudsman elődjének a XII. Károly által 1713-ban kinevezett igazságügyi kancellárt tekintik, aki fő feladatként a hivatalok, elsősorban a közigazgatás működése elleni panaszokat vizsgálta. A hosszú ideig kizárólag Svédországban működő intézményt 1920-ban Finnország, 1952-ben Norvégia, 1955-ben Dánia vette át. Az így kialakult skandináv ombudsmanmodell mintájára jött létre később a brit, a finn, a francia, a nyugat-európai és az 1988-as lengyel szabályozással az új közép-európai rendszer. Az általános hatáskörű biztos mellett ebben az időszakban jelentek meg a szakosított parlamenti biztosok. Az országgyűlési biztosok jogvédelmi szerepe jelentőségének elismeréseként 1985-ben az Európai Tanács miniszteri bizottsága ajánlásában felhívta a tagállamok figyelmét az intézmény adottságaira, míg 1992-ben a maastrichti szerződés az Unió igazgatási szervei által okozott jogsérelmek orvoslására létrehozta az Európai Unió ombudsmani intézményét is.
Magyarországon 1989 után közel 4 év telt el az országgyűlési biztosról szóló törvény elfogadásáig, az első biztosok megválasztásáig pedig majdnem hat év. A késlekedés ellenére úgy érzem, hogy az elmúlt 15 év e tekintetben sikertörténet. Az intézményrendszer csak korrekcióra szorul, nem úgy, mint az imént tárgyalt egyházügyi törvény. Az országonkénti változatok mellett az országgyűlési biztos intézményének általános rendeltetését a közigazgatás jogszerűségének és tisztességének biztosításában való közreműködésében határozhatjuk meg. Nagyfokú személyi függetlenséggel, ügydöntő hatáskör nélküli széles körű ellenőrzési jogosultsággal, az egyedi ügyek tekintetében a parlament tekintélyét is felhasználó nyilvános véleményalkotással és kezdeményezési joggal kell együtt járnia. Úgy vélem, ezen általános követelményrendszernek az előttünk fekvő törvényjavaslat megfelel.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy pár szóban a javaslat előremutató rendelkezéseiről és az eddigiektől való eltérésről ejtsek pár szót, amit egyértelműen az intézményrendszer javításának szándékaként értékelek, hiszen ahogy ma már elhangzott, a nemzeti együttműködés rendszerének jogalkotása úgy igyekszik szolgálni az újítást, hogy eközben a jobbítás igényét is elsőrendűen szem előtt tartja. Az új törvény egyértelmű előnyeként kell említenem, hogy az eddig szétaprózott ombudsmani feladat- és hatásköri rendszer egyetlen törvényben található, így az eddigi összhang kismértékű hiánya sem lesz tapasztalható reményeink szerint az egységes hivatali működésben.
Az országgyűlési biztosról szóló törvény hatóságfogalma olyan taxációt tartalmazott, amely megalkotása óta a viták középpontjában állt. A fogalom meghatározásában egyébként a mintául szolgáló svéd modellel szemben a bíróság nem szerepel a vizsgálható szervek sorában. Jelentős előrelépésként értékelem, hogy a javaslatban szerepel a kivételes vizsgálat lefolytatásának lehetősége. Ennek köszönhetően ha a beadvány alapján tömeges mértékű és súlyos jogsértésre lehet következtetni, akkor az alapvető jogok biztosa olyan szervezetekkel kapcsolatban is eljárást indíthat, amelyek egyébként nem tartoznak a törvényhatóság fogalma alá. Természetesen ebben az esetben az alapvető jogok biztosának jogosítványai nem a vizsgálatra irányadó általános szabályok szerint alakulnak, hanem a kivételes jellegéből adódóan annál szűkebbek. Egészen pontosan arra terjednek ki, hogy írásbeli magyarázatot, nyilatkozatot, felvilágosítást vagy véleményt kérjen. Az elhangzottakból következően a kivételes vizsgálat eredményeképpen az alapvető jogok biztosa nem az általános intézkedéseket alkalmazhatja, hanem a nyilvánossághoz fordulás mellett kizárólag a hatáskörrel rendelkező hatóság eljárását kezdeményezheti.
Ahogy beszédemben már utaltam rá, egyértelmű az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek feladat- és hatásköre. Kiemelném azokat a területeket, amelyekre megkülönböztetett figyelmet kell fordítania, tehát a gyermekek jogainak védelme, a jövő nemzedékek érdekei, a Magyarországon élő nemzetiségek jogai, valamint leginkább veszélyeztetett csoportok jogainak védelme. Fontos, hogy külön meghatározásra kerül, hogy egyik helyettese az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét látja el, míg a másik helyettes a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak érvényesüléséért felel.
Reményemet fejezem ki azzal kapcsolatban, hogy ez a kismértékben módosított intézményrendszer tovább növeli az ombudsmani rendszer hatékonyságát, és lehetőséget biztosít arra, hogy az ügyteherhez igazodjon a hivatali apparátus, ne pedig a pozícióhoz.
Az alapvető jogok biztosának hivatali felelősségét és függetlenségét a jogszabályoknak való alávetettsége, a megbízatás időtartamának az országgyűlési ciklustól való eltérése, a képviselőknek a biztos felé irányuló jogai és a biztos beszámolási kötelezettsége határozza meg. A javaslat az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek megválasztására vonatkozó szabályaival, az összeférhetetlenségi szabályok deklarálásával, az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek jogállásával és javadalmazása szabályainak rögzítésével mind az elhangzott kritériumok elősegítését szolgálja.
(14.40)
Az alapvető jogok biztosának eljárása és intézkedései közül kiemelném, hogy a biztoshoz bárki fordulhat, ő pedig jogosult az Alkotmánybírósághoz fordulni. Úgy gondolom, hogy ez a jogosítvány jelentősen növeli az intézmény társadalmi elismertségét. Természetesen az alapvető jogok biztosának vizsgálata során jogosítványai az eddigiekhez nagyon hasonlóak, így leginkább a vizsgált hatóságtól az általa lefolytatott eljárással, illetve az eljárás elmulasztásával kapcsolatban adatokat és felvilágosítást kérhet. A vizsgálat lefolytatására kérheti fel a vizsgált hatóság vezetőjét, felügyeleti szervének vezetőjét, helyszíni ellenőrzést folytathat; a teljesség igénye nélkül ezeket emelném ki.
Az alapvető jogok biztosának intézkedési lehetőségei között szerepel az ajánlás, a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezése az illetékes ügyésznél, büntetőeljárás kezdeményezése, bejelentési lehetősége a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz, illetve jogszabály-alkotási és -módosítási kezdeményező szerepe is van.
Az alapvető jogok biztosa olyan parlamenti méltóság, akinek fő feladata, hogy az állampolgárok részére a közigazgatás által okozott jogsérelmekkel szemben jogvédelmet nyújtson. Eközben kiszélesíti a parlament információs bázisát, tehát összességében a parlament ellenőrző funkcióját támogatja, mindeközben fő fegyvere pedig a nyilvánosság.
Meggyőződésem, hogy a jelen törvényjavaslat megfelelő alap és lehetőség a sikeres ombudsmani tevékenységhez és intézményrendszerhez, ezért javaslom képviselőtársaimnak támogatásra.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A lelkiismeret- és a vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájában ismételten az állam és az egyház kapcsolatáról kívánnék röviden szólni, és ezt teszem azért, mert elsősorban szocialista képviselőtársaim még mindig nem akarják elfogadni, hogy az állam világnézeti semlegessége nem jelent társadalmi közömbösséget. A társadalmi közösségi célok érdekében az állam együttműködik az egyházakkal.
Az alaptörvény vitájában szintén elmondtam, hogy Magyarországot sajátos történelmi múltja jogán sajátos egyházállami modell illeti meg. Az, ami a magyar sajátos egyházi modellt jellemzi, a támogató elválasztás nevet kaphatná. Beszédemben akkor is kijelentettem, hogy az egyház és az állam szétválasztását alaptörvényi szinten deklarálni kell. Az állam és az egyház szétválasztását nem szabad azonban összetéveszteni az egyház és a társadalom szétválasztásával. Az egyházak társadalomban betöltött szolgáló szerepe ugyanis nélkülözhetetlen. Meggyőződésem ugyanis, hogy az egyházak nélkül elképzelhetetlen a nemzet felemelkedése; különösen igaz ez a munkahelyteremtésre, a társadalmi felzárkóztatás elősegítésére és nem is beszélve az oktatásról.
A nyolcéves szocialista-szabad demokrata gazdaságpolitikának köszönhetően bizony sokhelyütt az önkormányzat nem tudja fenntartani az oktatási intézményeit. Ezeken a helyeken az állam az egyház segítségére szorul, és folyamatosan megteremti az esetleges átvétel feltételeit. Ezzel kapcsolatban is szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét a 4/1993-as alkotmánybírósági határozat megállapításaira. Egyrészről a határozat kimondja, hogy abból, hogy maga az állam semleges, nem negatív vallásszabadság és még kevésbé a vallási közömbösség támogatása következik. Másrészről nincs akadálya annak, hogy a jogalkotó a vallás és az egyház sajátosságait figyelembe véve alkossa meg azokat a szabályokat, amelyek a vallásszabadság alapvető jogát érvényre juttatják. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból, köztük: Részletes vita!)
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy természetesen azokra is tekintettel kell lennünk, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni; ténylegesen úgy kell lehetővé tenni az állami iskola támogatását, hogy ez ne jelentsen aránytalan terhet, de ismereteim szerint ilyen aránytalan teherről az ország egyik pontján sem beszélhetünk. Azonban azon szocialista javaslatot, hogy az államnak kötelessége legyen minden iskolával rendelkező településen biztosítani egy világnézetileg semleges intézményt is, egyenesen abszurdnak tartom. Úgy vélem, hogy jelen gazdasági helyzetben, a népességfogyást is figyelembe véve ilyen, hasonló javaslatokkal előállni csak a feszültségkeltést szolgálja.
Végezetül pedig engedjék meg, hogy reményemet kifejezzem azzal kapcsolatban, hogy az új egyházi törvény elfogadása következtében a vallásszabadság alapvető joga még teljesebben fog érvényesülni, a hit és az erkölcs tanítása pedig hozzájárul a jövő nemzedékek értékesebb életviteléhez.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
CSÖBÖR KATALIN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót megtárgyalta, és azt szinte egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta. Ez a többpárti - ha úgy tetszik - konszenzus talán annak is köszönhető, hogy a politikai élet szinte minden szereplője elismeri a kormány felzárkóztatáspolitikáját, a hazánkban élő nemzetiségekkel való együttműködést.
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény a következőt állapítja meg: a kormány kétévente legalább egy alkalommal áttekinti a Magyar Köztársaság területén élő kisebbségek helyzetét, és arról az Országgyűlésnek beszámol. Ennek a törvényi kötelezettségnek eleget téve a kormány a 2009. év február és 2011. február közötti időszakra vonatkozóan egy 169 oldalas dokumentumot nyújtott be az országgyűlésinek. Az alaptörvény elfogadása óta bizonyos, hogy a kisebbségeket elnevezésükben is nemzetiségként kezeljük a jövőben. Az elnevezés szemléletmódváltást is takar, amely az utóbbi időben a felzárkóztatáspolitikában is érzékelhető.
A kétéves időszakot alapvetően két részre kell osztani, ugyanis meggyőződésem, hogy a kormányváltás óta a nemzetiségek helyzete jelentős mértékben javult. Ezen állításomat pedig a következőkkel alá is támasztom: az Országgyűlés 2010. május 20-i ülésnapján módosította a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényt. Az új jogszabály alapján az alkotmány rögzíti, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletére a 200 főben meghatározott országgyűlési képviselői létszám felett további, legfeljebb 13 képviselő választható. Ennek a lehetőségnek a megteremtése egy olyan előrelépés a magyarországi nemzetiségek életében és érdekképviseletében, amelyre az ország életében még nem volt példa, egyben példaértékül szolgálhat a környező államoknak is.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium keretében létrejött az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárság, amelynek hatáskörébe tartoznak a nemzetiségek ügyei, valamint a társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkárság. E szervezeti egység felelősségi körébe tartozik a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, köztük kiemelten a romák társadalmi integrációjának koordinálása. Ennek a szervezeti egységnek a munkájához szorosan kötődik az európai roma stratégia kezdeményezése, kidolgozása és az elfogadás elősegítése, amely tevékenységéért az államtitkárságot köszönet illeti.
A kormányzati beszámoló szerint a beszámolási időszak nemzetiségpolitikai szempontból legjelentősebb eseménye az országgyűlési és a kisebbségi önkormányzati választások megrendezése volt. A választások újra megerősítették, hogy maga a nemzetiségi önkormányzatiság megfelel a hazánkban élő nemzetiségi közösségek önszerveződéssel kapcsolatos elképzeléseinek. Ugyanakkor ismét nyilvánvalóvá váltak a rendszer hiányosságait megerősítő visszaélések, és nagy hangsúlyt kapott az úgynevezett etnobiznisz-jelenség megszüntetésének igénye. Ennek kiküszöbölésére megfelelő jogszabályi előírásokat kell alkotni a jövőben, tovább növelve a választás és a választhatóság tisztaságát. Azonban megjegyezném, hogy a kisebbségi önkormányzatok működésének pénzügyi átláthatósága a törvényi módosításoknak is köszönhetően az önkormányzati választások óta jelentősen növekedett.
Felhívnám a tisztelt Ház figyelmét a nemzetiségi választásokkal kapcsolatban is, hogy a törvényhozás előtt álló feladatot szintén az alaptörvény rögzíti, amely kimondja, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, valamint a helyi és országos önkormányzataik megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg. A kormány jogalkotási programjának is köszönhetően ezen kötelezettségünknek még ez év folyamán eleget tehetünk.
A közelmúlt törvényhozása erősítette és biztos jogszabályi alapokra helyezte a nemzetiségek társadalmi részvételét, az együttműködés elősegítését, a rájuk vonatkozó normák előkészítése kapcsán. Ugyanis komolyan gondoljuk, amit a nemzeti hitvallásban lefektettünk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. Nemzeti kultúránk része pedig a hazánkban élő nemzetiségek kultúrája is, ezért feladatunk ezek ápolásának, művelésének és népszerűsítésének elősegítése, aminek a beszámoló alapján a kormányzat igyekszik is eleget tenni, legyen szó oktatásról, vagy a médiában történő megjelenés támogatásáról.
Itt szeretném felhívni azon állampolgárok figyelmét, akik még nem töltötték ki a népszámlálási kérdőívet, hogy éljenek alkotmányos jogukkal, és vállalják önazonosságukat, a valamely nemzetiséghez való tartozást. Ez ugyanis nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy további pontos képet kapjunk a Központi Statisztikai Hivatal segítségével az ország nemzetiségeinek létszámáról, társadalmi helyzetéről, amelyhez kapcsolódóan megjegyezném, hogy az elkövetkezendő években további javulást várunk és remélünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan településről jövök, Alsózsolcáról, ahol igaz, nincsen kvótarendszer, de mégis a polgármester is nő, az alpolgármester is nő, és minden intézményvezető és a jegyző is nő. A múltkor Romániából érkeztek hozzánk, ahol az önkormányzat tagjai mind férfiak voltak, és megkérdezték: hol vannak a férfiak, a fronton vannak? Kvótarendszer nélkül is így működött nálunk az önkormányzatiság, és így működik.
Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a nők és a férfiak egyenlők a jog előtt Európában, de sokszor a munkahelyen, a családban, az iskolában és a médiában ez nem mindig igaz. A római szerződés már 1957-ben hozott rendelkezést a nők és a férfiak között a munkahelyen létező különbségtétel elleni harc elősegítésére. Meg is kell ismernünk, és el is kell ismernünk, hogy a nők és a férfiak helyzete közötti különbségek a mai napig léteznek a munkahelyi, a politikai és a szociális szférában. Magyarországon a 25 és az 55 év közötti nők korosztályában a dolgozók 64 százalékot képviselnek, hasonlóan a többi európai országhoz.
A dolgozó nőknek össze kell tudniuk egyeztetni a családi és a professzionális életüket is. Ez az egyeztetés azonban többnyire csak ránk, nőkre vonatkozik. Azt kell hinnünk, hogy a családi élet feladatai még mindig szinte csak minket, nőket érintenek. Valóban aránytalanul több időt töltünk a házimunkával, mint a férfiak. Egy európai tanulmány szerint naponta három és fél órát áldoznak erre a nők, míg a férfiak ennek csak a töredékét. (Közbeszólás: Ez nem igaz.) Ez a szám azonban függ a gyermekek számától és főképpen a legkisebb gyermek korától.
Azt gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy a nők akkor tudnak méltóan helytállni a munkahelyen, ha a szülők fogalmára vonatkozó elképzeléseinket újragondoljuk. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, sok teendőnk van nekünk, nőknek, amelyekből ma egyetlen dolgot szeretnék kiemelni. A munkaadók többé ne csak nőket és férfiakat lássanak a dolgozóikban, hanem sokkal inkább anyákat és apákat, akik mindegyike egyenlően részt vesz a gyermekei nevelésében, akik mindegyike egyenlően részt vesz a kiskorú gyermekei őrzésében, akik mindegyike egyenlően részt vállal a beteg gyermekei ápolásában. Továbbá jó lenne kidolgozni egy rugalmasabb munkaidőt a munkahelyeken. Meg kellene adni az alkalmazottaknak a lehetőséget arra, hogy a munkahelyen és a családban eltöltött idejüket ők határozzák meg a terveiknek és a prioritásaiknak megfelelően.
Ehhez azonban először harcolni kell a társadalomban még mindig meglévő sztereotípiák ellen. Ezek a sztereotípiák nagyon mélyen rögzülnek bennünk, mert a média és a reklámok még ma is erősítik őket. A médiában a férfiakat gyakran szakembereknek, hatékony cselekvőknek, actionmannek ábrázolják, míg a nőket díszletnek vagy a családi élet áldozatainak tartják. A média így kettős világot alkot újra, amely valójában egy régi világ. Rá kellene mutatni és rá kell mutatnunk erre ahhoz, hogy változzon a helyzet. A politika változathat ezen, és kell is hogy változtasson. Úgy gondolom, hogy átfogó tanulmányt kell készíteni a média által újragyártott sztereotípiákról, elemezni kell a televízió által közvetített üzeneteket és téves elképzeléseket. Mindehhez először egy metodológiát és monitoringrendszert kell létrehozni, amelyek segítségével elemezhetjük a nőről közvetített képet a médiában.
Befejezésül szeretném kihangsúlyozni, hogy a nőknek és férfiaknak a munkahelyen, a családban és a médiában való egyenlő helyzetére törekvő politikának nem célja egy nők által uralt világot létrehozni, hanem olyan világot, amelyben a nők és a férfiak egyenlően megtalálják a helyüket az összes felelősségük megosztásában. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! 494 éve, 1517-ben tűzte ki Luther a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét. Erre az eseményre emlékeztünk október 31-én, hétfőn, és erre az eseményre szeretném felhívni a figyelmet napirend előtti felszólalásomban.
A reformációt eleinte különböző dátumokkal kapcsolatban ünnepelték Luther születésnapján, illetve halála napján az Ágostai hitvallás felolvasásának napján, majd 1667-ben, a 95 tétel kiszögezésének 150. évfordulója alkalmából II. János György szász választófejedelem által vezetett szászországi evangélikus egyházi főtanács rendelte el, hogy ezt a napot, amelyet a vallásalapítás kezdőpontjának lehet tekinteni, megünnepeljék. Ettől az időtől fogva lassanként más evangélikus és protestáns egyházakban is szokásba jött ennek a napnak vagy a rákövetkező vasárnapnak a megünneplése.
Luther Márton Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus professzor, a wittenbergi egyetem biblikus tanára. Az általa szükségesnek tartott reformokat sokáig az egységes egyház keretében szerette volna elérni, még a saját rendjéből sem akart kilépni.
(8.50)
Nyelvi és írói adottságai, karizmatikus személyisége széles visszhangot váltott ki, amely a katolicizmus középkori európai uralmának vetett véget. Az általa lefordított Luther-biblia a német nyelvterületen ma is az egyik legfontosabb bibliafordítás.
Kálvin János volt a legnagyobb elme és a legnagyobb szervező a reformáció vezéralakjai között, aki megteremtette Genfben az istenfélő város tökéletesen működő prototípusát. Elsősorban teológiai és egyházszervezői munkássága miatt nevezetes, de fontos szerepet játszott a francia irodalmi nyelv kialakulásában is. Az általa felállított genfi egyházszervezet Európa-szerte mintaként szolgált a református egyházak megalakulásához.
A történelem persze még sokkal többet tanít Lutherről, Kálvinról, tanaikról, a reformációról, a protestantizmusról. A történelem azonban nem pusztán és nem elsősorban az elmúlt események felidézése, nem is az elmúlt események időrendben való felsorolása - tanította Heidegger, a filozófiatörténet kiemelkedő alakja. A történelem elsősorban az, ami a múltból még mindig itt van velünk, és ez az élő múlt. Rövid megemlékezésemben ezért most inkább azt szeretném kiemelni, hogy mi is fontos nekünk mindebből, hogy mi a reformáció hagyatéka számunkra, maiak számára.
A reformáció egyik legfontosabb hagyatéka véleményem szerint, hogy szabad és kell gondolkodnunk a mindenkori fennálló helyzeten, amelyben élnünk adatott; hogy politikusként folyton újra kell gondolnunk a saját magunk és a nemzetünk helyzetét, és ez nem olyan evidens, mint első látásra tűnhet. Korunk leszoktat bennünket a gondolkodásról. A média, a tévé, a rádió, az újságok öntik ránk az információt, de nem gondolkodnak helyettünk. A reformáció, Luther és Kálvin tettének egyik tanulsága, hogy a mindenkori politikai, gazdasági, szociális helyzetet át lehet értelmezni, és ebből gyakorlati és etikai következtetéseket lehet és kell levonni.
A mai gazdasági helyzet például kiált azért, hogy alaposan elgondolkozzunk rajta. Igaz-e, hogy a több száz éve kialakult, úgynevezett szabadversenyes kapitalizmus és a vele szorosan összefüggő fogyasztói társadalom a végét járja? Igaz-e, vagy csak az egyik legnagyobb válságát szenvedi el, amelyből kisebb reformokkal még szerencsésen kijöhet? Ha igaz, akkor mi jöhet utána, és milyen döntéseket hoz magával következményként? Súlyos kérdések, de nem térhetünk ki előlük, mert ezektől függ a következő három-négyszáz évünk mikéntje.
A fennálló gazdasági rendszer irányítói és elméleti szakemberei ugyanúgy elképzelhetetlennek tartják a változást, mint a XVI. századi monolitikus egyház akkori vezetői. Nekünk azonban tanulnunk kell Luther és Kálvin példáján, és a fennálló tarthatatlan helyzetet alaposan át kell gondolnunk, azután pedig ez alapján cselekednünk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a munka törvénykönyvéről szóló T/4786. számon benyújtott törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 12 igen, 3 nem arányban általános vitára alkalmasnak tartotta.
Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik. Így rendelkezik az alaptörvény M. cikke, amely rendelkezés kifejezi a gazdaság két alapértékét, ugyanis a nemzet felemelkedéséhez az értékteremtő munka és a vállalkozás szabadsága egymást erősítve és feltételezve kell hogy hozzájáruljanak.
Az alaptörvény XII. cikke a munkához való jogot deklarálja, ugyanakkor jelentős újításként és előrelépésként ugyanezt a kötelesség oldaláról is kinyilvánítja a következőképpen: "Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához."
Az Alkotmánybíróság felfogása szerint a munkához való jog szoros kapcsolatban van a vállalkozáshoz való joggal, sőt határozatban kimondta, hogy az alanyi jogi értelemben vett munkához való jog, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog, illetőleg a vállalkozás joga között nincs hierarchikus viszony.
A munka és a foglalkozás szabad megválasztása olyan alapjog, amely érvényesülésének elősegítése érdekében az állam tevőleges magatartását kívánja meg, azaz minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson. A vállalkozás joga viszont gazdasági alapjog, ezért alapvető gazdasági megfontolások miatt részesül védelemben.
(Földesi Gyula elfoglalja a jegyzői széket.)
A törvényjavaslat a célját úgy határozza meg, hogy a tisztességes foglalkoztatás szabályait úgy állapítsa meg, hogy mindkét alapjog érvényesülését elősegítse. Kiemelendő a két alapjog mellett a tisztességes foglalkoztatás követelménye, amely a munkavállaló érdekeinek figyelembevételét jelenti. A törvényjavaslatban ez egyes intézményeknél külön megjelenik, amit garanciális szempontból rendkívül fontosnak tartok. A két említett alapjog mellett kiemelném a pihenéshez való jogot, illetve a szakszervezeti szervezkedés jogát, amely emberi jogokat a törvény kellőképpen biztosítja.
A törvényjavaslat rögzíti a személyhez fűződő jogok védelmének általános követelményét. A személyhez fűződő jogok védelme a munkajogban kiemelt jelentőségű, elsősorban a munkaviszony tartalmának alá- és fölérendeltsége miatt. Megnyugtató, hogy a törvényjavaslat kellő részletességgel szabályozza a kérdéskört, ezzel is elősegítve a munkavállalók emberi méltósághoz való jogának megőrzését.
Az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének rögzítését követően bízom benne, hogy ez a gyakorlatban is egyre inkább érvényesülni fog, továbbá, hogy az átlátható szabályok és a felelősségi viszonyok hozzájárulnak a kormány munkahely-teremtési elképzeléseihez. A munkavállalók védelmével pedig mindez egy élhető, emberbarát környezetben történhet, ahol büszkén vallhatjuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezúton tájékoztatom a Tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a T/4916. számon benyújtott, a cégnek nem minősülő szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 12 igen, 0 nem és 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.
A civilbizottság tagjaként külön öröm számomra, hogy a nemzeti együttműködés kormánya a civil szférát kiemelt területként kezeli, mint elsősorban a középosztály közéleti aktivitásának egyik területét, nem elfeledkezve arról, hogy erős polgárság nélkül nincs erős Magyarország. A civilkérdés fontosságát jelzi, hogy jelenleg az Országgyűlés három olyan törvényt is tárgyal a jelen törvénnyel együtt, amely a civil szervezeteket, egyesületeket, alapítványokat közvetlenül érinti.
Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvényjavaslat meghatározza az alapjog gyakorlásának elvi és gyakorlati szabályait, a civil szervezetek mindennapi tevékenységének kereteit, a közhasznúság kritériumrendszerét, és nem utolsósorban létrehozza a nemzeti együttműködési alapot, amely forrásként szolgálhat a közcélokat ellátó, tisztességesen gazdálkodó egyesületek és más civil közösségek részére. Az alap és közvetetten az érintett szervezetek mozgáskeretét pedig nagyban meghatározza a szintén e hetekben formálódó 2012. évi költségvetés, amelynek az előirányzatai reményeim szerint szintén az egyesülések működésének érdekeit fogják szolgálni.
A költségvetési források biztosításán túl az átlátható, logikus anyagi normákon kívül a civil önszerveződés elősegítése érdekében szükség van megfelelő eljárásjogi szabályokra is, ami az előttünk fekvő törvényjavaslat célja, legfontosabb célkitűzése pedig ennek az eljárásrendnek a modernizálása.
Az informatikai rendszer kialakítása, amely megteremti a lehetőségét a kérelmek elektronikus úton történő benyújtásának, illetve a bírósági eljárást is elektronikus útra tereli, bizonyítja a normaszöveg időszerűségét és a környezetbaráti szempontok figyelembevételét. Az egyszerűsített eljárás lehetőségének megteremtésével a szervezeteknek legfeljebb 15 napot kell várniuk a bejegyzésre, illetve a változásbejegyzési kérelem elintézésére, és végre megszületik a nyilvántartásból való törlés eljárásrendje is.
Az egyablakos ügyintézés szintén az ügyfélbarát, átlátható, modern közigazgatás irányába tesz lépéseket. A civiltörvény közhasznúsági feltételrendszerrel párhuzamosan a törvényjavaslat tartalmazza a közhasznú nyilvántartásba vétel eljárási szabályait.
Végezetül pedig engedjék meg, hogy kiemeljem a javaslatnak a szervezetek adatai internetes elérhetőségére vonatkozó szabályait, ami szintén az átláthatóság és a korszerűség követelményeinek érvényesülésére szolgál, tiszteletben tartva az alapjogokat. Összességében pedig elmondható, hogy a törvényhozás az anyagi jogi szabályok mellett az eljárási rendben is olyan tiszta viszonyokat teremt, ami megfelelő alapot ad a civil szervezeteknek, és joggal elvárhatóvá teszi a tisztességes és aktív közreműködésüket a közszolgálatban.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót. Igazán nem kívántam hozzászólni, de felszólalásra ösztönöztek a kedves képviselőtársak, ugyanis én sérelmezném, ha kvóta alapján jutnánk be mind a parlamentbe. Én is itt vagyok a legutóbbi választások útján, nem volt kvóta, és mégis itt vagyok. Azt hiszem, a parlamenti vitanap alkalmával elmondtam, hogy Alsózsolcán nincsen kvóta, mégis a polgármester, az alpolgármester, jómagam, a jegyző, az aljegyző, az összes intézményvezető mind nő. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ez a kivétel! Sajnos! - Dr. Molnár Zsolt: Diszkriminatív!) Tehát aki a teljesítménye, az aktivitása alapján szerepet kíván vállalni a közéletben, az önkormányzatiságban, igazán részt vehet. Tehát meg van adva a lehetőség, nekem is megvolt, én is itt vagyok. Úgy gondolom, hogy ha kicsi az a gyermek, akkor én nem szerettem volna, ha a férjem van ott vele, hanem én vagyok vele, mert ha enni kell, hogy adjak neki, igazán én tudtam megoldani ezt problémát, úgyhogy ezt ne vonjuk kérdőre. Úgy gondolom, hogy amíg kicsi a gyerek, nekünk van otthon a helyünk.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság nevében szeretnék felszólalni a lelkiismereti és vallásügyi törvény kapcsán. Többször is felszólaltam már e ház falai között annak kapcsán, hogy sem Európában, sem máshol vallásügyi témában nincsen megszokott gyakorlat abban az ügyben, hogy az állam és az egyház hogyan működik együtt, hogy az állam és az egyház szorosan vagy különváltan működik együtt.
Magyarországon a támogató szerep érvényesül, amelyben azt mondhatjuk el, hogy az állam és az egyház nem külön működik, hanem egymást segítik. Vannak missziós feladatok, szociális feladatok, amit ellát az egyház, és az állam úgy gondolja, hogy ebben egy támogató szerepet vállal.
ELNÖK: Ne haragudjon, képviselő asszony, csak meg fognak engem szólni az ellenzéki képviselők; önök is ezt tennék, ha most ellenzéki hozzászóló lenne. Legalább körülbelül melyik bizottsági ajánlási ponthoz tetszik hozzászólni? Részletes vitában vagyunk, tehát muszáj, hogy ezt jelezze. Még ha nem is ajánlási szám szerint, de legalább mondja meg, hogy milyen módosító javaslathoz szól hozzá.
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Valamennyi bizottsági ajánláshoz kívánok hozzászólni.
ELNÖK: Rendben. Ezzel együtt akkor az a kérésem, hogy a vita szabályainak megfelelően...
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): A T/5315. számú törvényjavaslathoz, bocsánatot kérek.
ELNÖK: Ravasz a képviselő asszony, mert én meg nem tudom ellenőrizni, úgyhogy mindjárt fogok kérni egy papirost, de ezzel együtt az a kérésem, hogy kifejezetten ne az általános vitát nyissuk újra, hanem a részletes vita szabályainak megfelelően tessék szólni.
Visszaadtam a szót.
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottsági ajánlások a következők.
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló T/5315. számú törvényjavaslat részletes vitájához kívántam és kívánok hozzászólni, és mint ahogy az előbb említettem, többször is felszólaltam már ezzel a törvénnyel kapcsolatban e ház falai között.
Nagyon fontos része a törvényjavaslatnak, hogy az állam támogató szerepet vállal az egyházak működésében, pontosan azért, mert az egyházak nagyon fontos feladatokat látnak el a szociális gondozás, oktatás és nevelés terén. Szeretném kiemelni az emberi jogi bizottság 31. pontban szereplő ajánlását is, hogy a köznevelési program keretében is a hit- és erkölcstanoktatás kötelezővé tételét most órarendi keretek közé sorolják, így ez a jövőben az oktatásban, nevelésben, az erkölcsi nevelésben nagyon fontos szerepet fog játszani a jövő nemzedékek oktatása területén.
Sem Európában, sem máshol nincs megszokott gyakorlat arra, hogy hogyan működnek közösen az egyházak - mindenhol máshol, Németországban, Angliában -, de Magyarországon mi, tehát az állam támogató szerepet vállal az egyházak működésében, pontosan azért, hogy ezeket a feladatokat el tudják látni. Eddig az Országgyűlés csak a kereteket adta meg az egyházak működésével kapcsolatosan, ezért talán világelsők vagyunk abban, hogy Magyarországon rengeteg egyház működik. A történelmi egyházakat a háború után sikerült nagyon meggyengíteni és szétrombolni, nem kaptak elegendő támogatást, majd a rendszerváltás után rengeteg új kisegyház jött létre, úgynevezett bizniszegyházak alakultak meg. Ez a törvény pontosan ennek a törvénynek kíván véget vetni, viszont nyitva hagyja az utat azoknak az egyházaknak is, amelyek a 3. számú mellékletben szerepelnek, tehát ha 2012. február 29-éig megteszik a kérelmüket a minisztériumban, akkor továbbra is működhetnek.
Úgy gondolom, hogy nem attól működhet jól egy egyház, hogy hány tagja van, tehát ez a százezer fős limit, határ sem fogja befolyásolni azt, hogy egy egyház megalakulhasson vagy egyházként működhessen, hanem pontosan a tevékenysége lesz a legfontosabb. Azok az egyházak, amelyek egyesületként működtek, és egyházként szeretnének működni a jövőben, kérhetik és kérvényezhetik majd, hogy egyházként működhessenek. Ezt az Országgyűlés fogja majd jóváhagyni teljes felelősségének tudatában, amelyhez majd a Magyar Tudományos Akadémia fog segítséget nyújtani.
(13.30)
Az 1. számú mellékletben a 14 egyház, történelmi egyház szerepel, és a további mellékletekben szereplő egyházak pedig - ahogy az előbb említettem - kérvényezhetik az egyházi jogállásukat. És természetesen ez az út nyitva áll a jövőben is ezek előtt az egyházak előtt is.
Úgyhogy úgy gondolom, ez a törvényjavaslat pontosan annak fog eleget tenni, hogy azok az egyházak működhessenek egyházként a jövőben is, amelyek igazán vallási tevékenységet folytatnak, nem pedig egyfajta biznisz céljából alakultak meg. De az út nyitva áll a jövőben is mindenfajta ilyen egyesület és szervezet előtt, hogy egyházként működhessenek, ha ezt a Tudományos Akadémia és az Országgyűlés jóváhagyja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót. Hogy mit is nevezünk egyháznak, Nyakó képviselőtársam, ki dönti el és ki nem, hogy ki egyház és ki nem? Igenis figyeljük a karácsonyi prédikációkat. Gáncs Péter, a Magyarországi Evangelikus Egyház elnök-püspöke karácsonyi beszédében a következőképpen fogalmazott, és most idézem: "Nem hiszem, hogy az egyház lényegét létszám alapján kéne megragadni, nehéz paragrafusokba szorítani, mi az egyház. Az egyház ugyanis valahol ott van, ahol emberi közösségeken keresztül Isten dicsősége sugárzik, ahol kirajzolódik az Ő képe, ahol az Ő szava megtartó erőként megvalósul, s hordozza mindazokat, akik arra szorulnak." (Taps a Fidesz soraiból.)
Tehát a püspök szavaival szinte teljes egészében egyetértek egyrészről abban, hogy valóban nehéz az egyházat és a vallási tevékenységet definiálni, nekünk azonban az elmúlt évek tapasztalatai okán mégis kísérletet kell tennünk. Másrészről pedig azzal is azonosulni tudok, hogy én sem gondolom azt - ahogy az előbbiekben is elmondtam -, hogy az egyházakat létszámuk alapján kell megítélni, mint ahogyan a törvényjavaslat sem tesz így, ugyanakkor a társadalmi támogatottság nem elhanyagolható szempontrendszer.
A törvényjavaslat mellékletét képező, az Országgyűlés által elismert egyházak listája minden ellenkező híreszteléssel ellentétben nem egy lezárt lista. A lista nyitottságát jelzi az emberi jogi bizottság által benyújtott módosító javaslat, amely reményeim szerint az Országgyűlés támogatását is bírni fogja. A 17. ajánlási pont értelmében az egyházkénti elismerés feltételrendszerében a százéves nemzetközi működés kiváltható húszéves egyesületként működéssel, amely húszéves időtartamba beszámít az 1990. évi IV. törvény alapján nyilvántartásba vett egyházként való működés is. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az időközben alkotmánybíróvá választott Balsai Istvánt még országgyűlési képviselőként bízta meg 2010. július 1-jén Orbán Viktor kormányfő azzal, hogy miniszterelnöki megbízottként - ugye, már hallottuk - készítsen jelentést a 2006 őszén történt erőszakos rendőri fellépésre. A jelentésből az derül ki, hogy a 2006 őszi súlyos jogsértések körülményeit 4 évig nemcsak elhallgatta, hanem meg is hamisította a korábbi kormányzat. Eközben az áldozatokból csináltak tetteseket, és nem volt remény arra, hogy kiderüljön az igazság. Magyarországon 1956 óta nem volt olyan súlyos rendőri fellépés békés polgárok ellen felső politikai utasításra, mint öt évvel ezelőtt.
A Balsai-jelentés szerint, amely egy 142 oldalas tanulmány, a rendőrök legfelsőbb politikai utasításra, vagyis a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc utasítására cselekedtek. Ezt egyébként az eseményeket élőben is követők magától az akkori miniszterelnöktől is hallhatták, aki valamelyik tévéadón erősítette meg, hogy ő irányítja a rendőrséget. De akárhogy is ítéljük meg Gyurcsány Ferenc büntetőjogi felelősségét, a politikai felelőssége kétségtelenül megáll. Jó lenne, ha ezt a tényt mindegyik politikai párt elismerné, a választók ugyanis 2010-ben ennek megfelelően döntöttek. Ez tehát jót tenne a magyar demokráciának, jó lenne, ha a baloldali és a jobboldali magyar egyet tudna érteni ebben.
Az egyetértés 2006. október 23-a felelősségének kérdésében egyúttal diszkreditálja a Demokratikus Koalíciót mint parlamenti pártot. Másként fogalmazva: Gyurcsány Ferencnek nincs helye egy demokratikus parlamentben.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a T/6319. számon benyújtott, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, 12 igen, 2 nem szavazattal, 0 tartózkodási arányban általános vitára alkalmasnak tartotta.
A módosításról és annak szükségességéről a Fidesz vezérszónokaként kívánnék majd szólni. Köszönöm.
CSÖBÖR KATALIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként az információs önrendelkezés és az információszabadság védelme különösen fontos téma a számomra, így megtisztelő, hogy a Fidesz vezérszónokaként szólhatok az előttünk fekvő 2011. évi CXII. törvény módosításáról, és annak - ha úgy tetszik - szükségességéről.
Hazánk 2004. május 1-je óta teljes jogú tagja az Európai Uniónak, amely tagság - mint szinte bármely közösséghez való tartozás esetében - jogokkal és kötelezettségekkel jár együtt, vagy ahogyan az alaptörvény E) cikke fogalmaz, idézem: "Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében." Ezen ponton meg kell jegyeznem, hogy az alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének, amely egyébként a szabadságjogokkal foglalkozik, egyik fő irányvonala volt, hogy az Európai Unió alapjogi chartája a lehető legteljesebben érvényesüljön, és mintaként szolgáljon.
Ugyanezen fejezet VI. cikke az információszabadsággal kapcsolatban a következőképpen fogalmaz: "Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott független hatóság ellenőrzi." Az Európai Unió tagjaként a közösségi jogszabályoknak való megfelelés, illetve azok figyelembevétele a jogszabályalkotásnál alapvető feladatunk és kötelességünk.
Az információszabadság kérdéskörénél ilyen figyelembe veendő uniós rendelkezés az 1995. október 24-én elfogadott 95/46. európai parlamenti és tanácsi irányelv, amely a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szól. Ezen irányelv VI. fejezete foglalkozik a területet felügyelő hatósággal, mely fejezet 28. cikke kifejezetten rögzíti, idézem: "Minden tagállamnak rendelkeznie kell arról, hogy az ezen irányelv értelmében a tagállam által elfogadott nemzeti rendelkezéseknek a területén történő alkalmazását valamely hatóság vagy hatóságok felügyeljék." E hatóságok a rájuk ruházott feladatok gyakorlása során teljes függetlenségben járnak el. Ezen irányelv is vezette a kormányt és az Országgyűlést a tavaly elfogadott információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény megalkotása kapcsán, amikor önálló hatóság felállításáról döntött. Mindezen döntést megalapozta, hogy a biztosi intézmény működése során bebizonyosodott, hogy az adatvédelmi ombudsmani hatáskör és eszköztár nem nyújt megfelelő mozgásteret és lehetőséget a jogsértések kivizsgálására és szankcionálására.
Az információtechnológia elterjedése, az ennek nyomán változó társadalmi szokások folytán, illetve a globalizáció által teremtett új helyzetben a '90-es évek közepén létrehozott ombudsmani rendszernél ma már lényegesen hatékonyabb hatósági fellépésre van szükség. Erre a szerepre megfelelőbb szervezeti forma a hatóság, így az ombudsmani intézmény helyett az új kihívásokkal szembenézni képes hatóságot kellett kialakítani. Az információszabadságra vonatkozó kötelező uniós jogi aktusból nem következik a tagállamokra nézve olyan követelmény, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot ugyanaz a hatóság ellenőrizze, amely a személyes adatok védelméhez való jog érvényesülését is felügyeli. Ez modellválasztás kérdése, amelyben Magyarország hagyományosan a közös modellt alkalmazta, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság létrehozásával.
A 2011. július 26-án kihirdetett törvény elfogadása, úgy vélem, nagy előrelépés az alapjogok védelme területén; ezen belül az információszabadság jogállami kiteljesedésének egyik fontos állomása, gondolok itt elsősorban a hatóság felállítására. Úgy gondolom, hogy az akkor elfogadott törvény megfelelő garanciákat tartalmaz az intézmény függetlenségének biztosítására, míg ha a teljes függetlenséggel kapcsolatban uniós szinten kétségek merülnek fel, akkor ezeket érdemes eloszlatni. Ezen aggályok orvoslására a legjobb válasz, amit a kormány adhat, a jogszabály módosításának kezdeményezése, amely módosítás, meggyőződésem, gesztusértékkel bír az európai értékek melletti elkötelezettségünk megerősítésében is.
Az előttünk fekvő javaslat az elhangzottaknak megfelelően a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének függetlenségét tovább erősítő módosításokat hajt végre. A jogszabály-módosítás a hatóság elnökének, megbízatásának megszűnésére vonatkozó rendelkezéseit változtatja úgy, hogy olyan esetekben, amikor a köztársasági elnöknek a miniszterelnök indítványára meghozott döntése szükséges, akkor a hatóság elnöke az indítvány megalapozottságát a bíróság előtt vitathatja, így a megbízás megszűnésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha az indítvány jogszerűsége és ténybeli megalapozottsága minden kétséget kizáróan megállapítható. Külön felhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a pert ez esetben a miniszterelnök ellen indítja a hatóság elnöke. A hatóság elnökének jogkörét a javaslat tovább bővíti azzal, hogy lehetőségeket ad neki, hogy az Országgyűlés bizottságainak ülésein részt vehessen és felszólalhasson. Továbbá jelezném, hogy a kinevezéséhez szükséges kritériumrendszer szigorodása mind a hatóság, mind annak elnökének tekintélyét tovább növeli a társadalomban.
Ahogyan az előttünk fekvő törvényjavaslat részletes indoklása is fogalmaz, az európai uniós eljárásra is tekintettel indokolt a leghamarabb hatályba lépnie a jogszabálynak. Ehhez kérem közreműködésüket, és kérem, támogassák a javaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
(11.00)
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
CSÖBÖR KATALIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is engedjék meg, hogy köszönetemet és elismerésemet fejezzem ki az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét és a gyöngyöspatai eseményeket feltáró, valamint az egyenruhás bűnözés felszámolását elősegítő eseti bizottságnak a jelentés elkészítéséért. (Szilágyi György: Mondd a számát!) J/6574. (Derültség az ellenzéki oldalon.)
ELNÖK: Tisztelt Ertsey Képviselő Asszony! Tisztelettel fölkérem, hogy tartózkodjon az ilyen közderültséget kiváltó megjegyzéstől. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Megkérem Csöbör Katalin képviselő asszonyt, hogy folytassa a felszólalását. (Ertsey Katalin: Tényleg nem én voltam!)
CSÖBÖR KATALIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Ahhoz, hogy mélységében megismerjük...
ELNÖK: Akkor Schiffer András képviselő úrra vonatkozik a kérésem. (Derültség az ellenzéki oldalon. - Egy hang a Jobbik soraiból: Ennyire komoly a dolog, nem? - Szalay Ferenc: Nem szégyellitek magatokat ilyenkor? - Dr. Schiffer András: És ti nem szégyellitek? - Derültség az ellenzéki oldalon. - Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselőtársaim! Csöbör Katalin képviselő asszonynál van a szó, és úgy gondolom, hogy a téma sokkal nagyobb odafigyelést és alázatot igényel. Különösen azoknak a képviselőtársaimnak a figyelmét szeretném erre felhívni, akik itt viccnek ítélik meg a dolgot. Köszönöm.
Képviselő asszony, folytassa!
(19.30)
CSÖBÖR KATALIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Ahhoz, hogy mélységében megismerjük és ezáltal megérthessük a tavalyi évben bekövetkezett eseménysorozatot, bizony szükség volt erre a munkára. Ez nekem Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselőként különösen fontos, mert a térségben, a választókerületemben, például Alsózsolcán vagy Felsőzsolcán, de mondhatnám Hernádnémetit, Hernádkakot vagy Gesztelyt, ott is akadhattak volna hasonló problémák.
Engedjék meg továbbá, hogy szolidaritásomat fejezzem ki Gyöngyöspata minden lakosának, mert az elmúlt év eseményei mérhetetlen károkat okoztak az emberek mindennapi életében (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból), a falu jó híréről nem is szólva. Belegondoltak-e abba a jobbikos képviselőtársaim, hogy miután behívták, illetve beküldték a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet Gyöngyöspatára, az embereknek már bizonyára nem a XII. században épült Kisboldogasszony templom és a benne található Jessze-fa oltár fog eszükbe jutni? Pedig erre az Európában egyedülálló műkincsre, amely Jézus családfáját mutatja be, nagyon büszkék az ott élők. Ezt önöknek igazán illett volna tudniuk és tiszteletben tartani.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés elnökének jogkörében eljáró országgyűlési alelnök foglalja el.)
Azt, hogy mi volt a céljuk, a kikerült hangfelvételek alapján már hitelt érdemlően tudhatjuk, igaz, meglepetést egyáltalán nem okozott. Az etnikai feszültséget kiélezni, és az arra fogékony csoportokat bujtogatni, a szegénységben élő roma nemzetiségű csoportokat pedig félelemben tartani több mint aljas cselekedet. Önök a magyar jogállamisággal és a demokratikus értékekkel szembehelyezték magukat, kicsinyes politikai haszonszerzés reményében.
Ha már itt tartunk, szégyenkeznivalója az ügy kapcsán az LMP-nek is van bőven. Végre-valahára egy jelentés le merte írni, hogy bizonyos jogvédő szervezetek nem a probléma megoldásában érdekeltek, hanem a hisztériakeltésben. Persze, a cél itt is hasonló: a szavazótábor-gyűjtés, még ha ez az ország lejáratását és hamis színben való feltüntetését is eredményezi. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Nem hiszem, tudom, hogy a gyöngyöspataiak nem úgy akartak bekerülni a nemzetközi sajtóba, hogy evakuálni kell a faluból az embereket. Önök vajon belegondoltak ebbe, amikor "kirándulást" szerveztek a helybéli roma lakosságnak?
Ez alapján kijelenthető, hogy Gyöngyöspata végre nyugalmat érdemel, és legalább olyat, mint amilyen 2011 márciusa előtt volt a községben. Ahogyan a jelentés is kimondja, 2011 márciusáig Gyöngyöspata bűnözési szempontból - a látenciát is figyelembe véve - sem a megyei átlagot, sem az országos átlagot nem érte el, amit statisztikai adatok is alátámasztanak. A bizottság az Országos Rendőr-főkapitányságtól és a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságtól kapott adatok és statisztikák összegzése után megállapította, hogy Gyöngyöspatán 2009-ben 68 bűncselekményt követtek el, ez a szám 2010-ben pedig 49-re csökkent. A jelentős visszaesés a kormányváltás időszakára tehető, és 2011. február végéig stabilan fennállt, egészen addig, amíg március elején a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület meg nem kezdte járőrözését Gyöngyöspatán.
Ezen a ponton kívánom megjegyezni, hogy az ellenzéki pártokkal ellentétben a magyar rendőrséget az ügy kezelése kapcsán dicséret illeti. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) Provokáció és hisztériakeltés közepette tisztességesen és különösebb gond nélkül, törvényesen tették a dolgukat, védték az állampolgárok biztonságát.
De nézzük, mi is történt Gyöngyöspatán, csupán címszavakban! (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Mondd el!) 2011. február 28-án Juhász Oszkár, a Jobbik Magyarországért Mozgalom gyöngyöspatai szervezetének elnöke bejelentette a gyöngyösi városi rendőrkapitányságon, hogy a Gyöngyöspatán kialakult romahelyzet miatt felvette a kapcsolatot a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület képviselőivel, akikkel abban állapodott meg, hogy 2011. március 1-jétől kezdődően minimum két hét időtartamban a polgárőrök Gyöngyöspatán fognak járőrözni, naponta minimum 10-15 fős létszámban.
Megjegyzendő, hogy az egyesület a vizsgált időszakban nem volt tagja az Országos Polgárőr Szövetségnek, tekintettel arra, hogy az Országos Polgárőr Szövetség politikai párthoz köthetőnek ítélte meg tevékenységét. (Dr. Staudt Gábor: Ja.) A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület működése során több alkalommal részt vett, illetve felvonult a Jobbik rendezvényein, tevékenységüket Gyöngyöspatán önkéntesen, nem állami vagy önkormányzati szerv tagjaiként, nem azokkal együttműködve és azok felkérésére végezték, tehát legitim felhatalmazásuk nem volt. A gyöngyösi városi rendőrkapitányság egyébként folyamatos rendőri jelenlétet biztosított a településen.
2011. március 6-án a Jobbik Gyöngyöspatán mintegy 1500-2000 fő részvételével nagygyűlést tartott. A rendezvény plakátján a következő felirat volt található: "Összefogás a cigányterror ellen". A Jobbik elnöke, Vona Gábor ezt úgy értékelte, hogy magyarpárti demonstráció zajlott a faluban.
2011. március 17-től a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai Gyöngyöspatáról áthelyezték tevékenységüket Hajdúhadházára. 2011 március... (Zagyva György Gyula: Hajdúhadházra.) Hadházára. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Hadházra.) 2011 márciusában már tapasztalható volt a településen, hogy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjaitól függetlenül két szélsőséges csoport igyekezett csatlakozni a járőrözéshez.
2011. április 19-én Gyöngyöspatára utazott Richard Field, az Amerika Ház Alapítvány elnöke, Mezei István, a Vöröskereszt tanácsadójának kíséretében. Ekkor határozták el, hogy 2011. április 22. és 24. között elutaztatják Gyöngyöspatáról a roma közösség jelentős részét. Richard Field döntését nem közölte sem a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetőjével, sem a település önkormányzatával, sem pedig a településen jelen lévő rendőrökkel, azonban jelezte ezt az LMP-hez közeli jogvédőknek és LMP-s aktivistáknak is, akik ezen felbuzdulva 2011. április 22-én kora reggel már meg is jelentek Gyöngyöspatán számos autóbusz kíséretében, hogy a roma származású családokat, lakosokat Csillebércre és Szolnokra utaztassák.
2011. április 22-én a magyar és a nemzetközi média kiemelten foglalkozott a Gyöngyöspatán történtekkel, tekintettel arra, hogy a Vöröskereszt nevét felhasználva Richard Field olyan tartalmú nyilatkozatot tett közzé, amely szerint Gyöngyöspatáról menekíteni kell a roma nemzetiség tagjait. (Lukács Zoltán: Mint Richard Gere. - Derültség.) Ennek hatására a médiában már evakuálásról adtak számot.
2011. április 27-én Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy 1 millió forint támogatást nyújt a gyöngyöspatai romáknak. A pénzt evakuálásra, szállításra, átmeneti szállásra ajánlotta fel - olvasható a "Nácikérdés Gyöngyöspatán" című bejegyzésében.
Még ezen a napon az éjszakai órákban a Magyar Nemzeti Gárda Mozgalom 41 tagja 12 személygépkocsival be akart hajtani Gyöngyöspatára, de a helyszínen tartózkodó rendőrök ezt megakadályozták.
A kormány az Országgyűlés kormánypárti képviselőivel karöltve a büntető törvénykönyv módosításával, a polgárőr tevékenység jogszabályi rendbetételével gondoskodott arról, hogy ne fordulhassanak elő a jövőben a gyöngyöspataihoz hasonló események, illetve azokkal szemben, akik az állami rendfenntartók helyébe képzelik magukat, hatékonyan fel lehessen lépni.
A kormány továbbá 2011 nyarán a gyöngyösi kistérség öt településén, azon belül is augusztus elején elsőként Gyöngyöspatán indította útjára a közmunka-mintaprogramot, ahogy az előbb is hallhattuk. A Start-munka mintaprogramok lebonyolítására július 1-jétől 10 milliárd forint fejezeti kezelésű előirányzat állt a Belügyminisztérium rendelkezésére, ebből a tárca 1,5 milliárd forintot biztosított a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a korábban már elindított 6-8 órás közfoglalkoztatási programok 2011 második félévében történő lebonyolításához. Mindez pedig, úgy vélem, hogy az egyik leggyorsabb és leghathatósabb eszköz a térség rendes életmenetének helyreállításához.
Éppen ezért arra kérném a teljes magyar ellenzéket, hogy tartózkodjanak a további károkozásoktól, ha már segíteni nem tudnak. (Pörzse Sándor: Köszönjük, Emese! Köszi! - Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) Köszönjük a... (Derültség. - Az elnök csenget)
Én pedig arra kérném a képviselőtársaimat, hogy legközelebb hallgassák meg türelemmel a felszólalásomat. Ezek a bekiabálások ugyanolyan erőszakosságot jelentenek, pedig magukról azt mondják, hogy önök nem erőszakosak. Köszönöm.
CSÖBÖR KATALIN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a T/7772. számon benyújtott, az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta.
Úgy vélem, a módosítás és a szabályozás szükségszerűsége egyértelmű, ezért a tisztelt Országgyűlés figyelmét csak két dologra hívnám fel egészen röviden.
Ha máshonnan nem, Gyöngyöspata óta egészen biztosan tudjuk, hogy a rendészeti feladatokat ellátó személyekkel kapcsolatos szabályok komoly hiányossággal küzdenek, küzdöttek. Nemrégiben ezért a polgárőrökkel kapcsolatos szabályokat sikerült a Ház falai között megnyugtatóan rendeznünk. Látnunk kell azonban, hogy a rendészeti feladatok ellátása komoly felelősség, melynek célja a rendőrség feladatainak végrehajtásában az eredményes közreműködés. Éppen ezért az áttekinthető és azonos szempontok alapján kialakított jogi szabályozás alapvető emberi jogi, jogbiztonsági követelmény a jogszerűség számonkérhetősége szempontjából is.
Másrészről viszont nagyon fontos alkotmányosan védendő értékünk a tulajdon védelme, legyen szó akár köz-, akár magántulajdonról. Az elhangzottakból is következően nagyon fontos, hogy megfelelő eszközt adjunk a rendészeti feladatot ellátó személyek kezébe, akár természetvédelmi őrről, mezőőrről vagy éppen közterület felügyeletéről beszélünk. Úgy gondolom, a javaslat az alkotmányosság, az átláthatóság és a rend érdekét szolgálja, ezért kérem támogatásukat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
CSÖBÖR KATALIN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a T/7971. számon benyújtott, a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot megtárgyalta és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.
Felszólalásom elején, ha megengedik, az alaptörvény két rövid, de meglehetősen lényeges szakaszát idézném. Egyrészről az M) cikk kimondja, hogy "Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik", a XIII. cikk pedig a következőket rögzíti: "Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár."
(9.50)
A vállalkozás szabadsága és a magántulajdonhoz való jog, talán ez a két emberi jog, mely alapvetően meghatározza egy polgári törvénykönyv alapjogi vetületét. Ezzel szemben a hatályos Ptk. egy olyan korban született meg, amely a lehető legszűkebb határok közé szorította vissza a magánjogi, vagyoni forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont és a vállalkozás szabadságát. Természetes, hogy az 1990-es rendszerváltozás óta eltelt időszak mélyreható gazdasági és társadalmi változásait a törvényhozónak gyakori módosításokkal kellett követnie.
Ahogyan a javaslat általános indokolásában is találjuk, a módosítások mögött lejátszódott folyamatok olyan mértékű és horderejű változásokat eredményeztek a magánjogi viszonyok területén, hogy azok jogi rendezése átfogó reformot igényel, és egy új polgári törvénykönyv megalkotását teszi szükségessé. Az alaptörvény megszületésének analógiája már csak azért is helytálló, mert egy régi, ha úgy tetszik, a rendszerváltozás adósságát törleszti az Országgyűlés egy új polgárjogi kódex reménybeli elfogadásával, megjegyezvén, hogy a 20 éves lemaradásból előnyt kovácsolva, a rendszerváltozást követő tapasztalatokat felhasználva alkothatjuk meg a polgári törvénykönyvet.
Az emberi jogok körét a törvényjavaslat nyolc könyve közül Az ember mint jogalany című Második könyv rendelkezései, a családjog szabályozásáról szóló Negyedik könyv és az öröklési jogra vonatkozó Hetedik könyv szabályai érintik leginkább.
A Második könyv szabályai közül most csak a cselekvőképességgel kapcsolatos rendelkezéseket emelném ki. A törvényjavaslat különválasztja a kiskorúság miatti cselekvőképtelenségre és korlátozott cselekvőképességre vonatkozó bírói ítélettel gondnokság alá helyezettekre vonatkozó szabályozást. A nagykorú, cselekvőképességben érintett személyekre irányadó szabályozás több ponton megváltozik. A törvényjavaslat a nemzetközi egyezményekkel és az alkotmányos követelményekkel összhangban a szükségesség és az arányosság elve alapján határozza meg a szabályokat. A javaslat ugyanis az egyéni életkörülményekhez igazodva segíti a csökkent belátási képességű személyt jogai gyakorlásában. A leglényegesebb változás a területen, hogy az új Ptk. nem ad lehetőséget nagykorú személyek esetén a cselekvőképesség általános korlátozására, így a cselekvőképesség csak a bíróság által meghatározott ügycsoportban korlátozható.
Az emberi jogok szempontjából megemlíteném, hogy a törvényjavaslat a hatályos törvénytől eltérően a személyhez fűződő jogok helyett a személyiségi jogok elnevezést alkalmazza az ember mint természetes személy magánszférájának védelmét biztosítani hivatott jogok megjelölésére. A polgári törvénykönyv tervezete a személyiségi jogok védelmét a két elemből álló general clausula útján, másrészt az egyes, nem kimerítő jelleggel rögzített nevesített személyiségi jogok útján gyakorolja. A javaslat rögzíti, hogy az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, ezzel is hangsúlyozva a személyiségi jogok érvényesíthetőségének teljes körét. A nevesített személyiségi jogok közül pedig szeretném felhívni a figyelmet a kegyeleti jogra, mert az emberi méltóságból levezethető jog túlmutat az ember földi létén.
Az előttünk fekvő javaslat számos újítást tartalmaz a felszólalásom elején említett jogterületeken kívül is, amelyeknek részletes kibontására az Országgyűlésnek megfelelő időtartamban lesz lehetősége. Ezért engedjék meg, képviselőtársaim, hogy köszönetemet fejezzem ki a kodifikációs bizottságnak és annak vezetőjének, Vékás Lajos professzor úrnak a kiemelkedő szakmai munkájáért, és hogy művüket az Országgyűlés asztalára helyezték, amelyet az elkövetkezendő hónapokban megvitathatunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
CSÖBÖR KATALIN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként az egyházaknak a cigányság felzárkózásában betöltött kiemelt szerepéről kívánok szólni. Az alaptörvényünk világosan kimondja, hogy "az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal". A cigányok felzárkózásának ügye feltétlenül ilyen közösségi cél, s külön hangsúlyozni szeretném, hogy az egész társadalom érdeke. Valamennyiünk érdeke, nem csak a cigányok érdeke, hogy ők is ugyanolyan színvonalon és mértékben vegyenek részt a társadalom életében, mint a többségi társadalom tagjai. Olyan intézményeket kell létrehoznunk, és olyan, már létező intézményeket kell segítségül hívnunk, amelyek a jelenleginél gyorsabban juttatnak el valamennyiünket a célunk eléréséhez.
A puha diktatúrának nevezett, ám annál embertelenebb szocializmus 45 éve alatt üldözött egyházak évszázados tevékenységük során különlegesen hatékony módszerét dolgozták ki a társadalom perifériáján élők felzárkózását segítő munkának. Az egyházak lényegükből fakadóan lelki közelségbe tudnak kerülni a cigány közösségek tagjaihoz, megmutatják nekik a változás lehetőségeit, és valóban erőt adnak nekik ahhoz, hogy aktív lépéseket tehessenek a minőségi élet megvalósítására. Az egyházak szerepet vállalnak szociális és karitatív szolgálatokban, az oktatás-nevelés területén, a kultúra közvetítésében, de akár a foglalkoztatásban, a munkaerő-közvetítésben vagy a hivatali ügyek intézésében is. Esetenként részt vesznek helyi és országos szinten a felzárkózási programok tervezésében és végrehajtásában, sőt önálló programokat is működtetnek, gyakran együttműködve a települési önkormányzatokkal.
Az egyházak által végzett projektek közül külön is említést érdemel néhány mintaértékű példa. A teljesség igénye nélkül ezek közé tartozik az egyházi szociálpedagógiai hálózat vagy az esztergomi ferences gimnáziumi kezdeményezés, mintaértékű a keresztény-roma szakkollégiumi hálózat, és ezen belül például a miskolci Görögkatolikus Cigány Szakkollégium, a református egyház által működtetett és a hátrányos helyzetűeket célzó szűrőbuszos program vagy a gyermekvédelem területén komoly integráló hatást elérő egyházi kezdeményezés is, a keresztény cigány családok bevonása a nevelőszülői hálózatba. A nagy egyházi hátterű segítő szervezetek - mint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vagy az Ökumenikus Segélyszolgálat - ugyancsak aktív és megbízható együttműködő partnerei a felzárkózási politikának helyi és országos szinten is.
Itt szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni az egyházaknak az emberfeletti erőfeszítéseiket, kívánok nekik nagyon sok erőt és örömöt ebben a munkában. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)