Készült: 2024.03.29.15:09:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

102. ülésnap (2015.10.06.), 30. felszólalás
Felszólaló Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:30


Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Örömmel hallgattam az egyébként rendkívül színvonalas felszólalását. Zárójelben jegyzem meg, hogy hol vagyunk már attól a Lázár Jánostól, aki olyan felszólalásokat mondott, hogy tessenek eldönteni, hogy a pénzt kapó védőügyvédek oldalán vagy a másik oldalon állunk, ahol az állam jogait érvényesítjük. (Lázár János: Ezt teszi a kormány.) Ez kifejezetten érdekes felszólalás volt, remélem, már messze áll ettől, miniszter úr, és a múltnak tekinthetjük azt a felfogást. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)

Éppen ezért egy picit én is előbbről kezdem, mint ahogy terveztem volna egy viszonylag rövid felszólalást, ugyanis miniszter úr nem elsősorban a törvény rendelkezéseiről beszélt. Ezt alapvetően meg­hagyta a Fidesz vezérszónokának, hanem sokkal inkább elméleti, államelméleti, közigazgatás-elméleti felszólalással élt. Természetes, ez egy örök dilemma, hogy azon a képzeletbeli vonalon, ahol az egyik ponton a diktatúra áll, a másik ponton meg az anarchia, azon hol foglaljuk el a mi helyünket, amikor meghatározzuk, hogy milyen államberendezkedést választunk magunknak.

Nyilvánvalóan, mint általában az életben, egyik véglet sem jó. Nem véletlenül alakultak ki egyébként olyan sztenderdek vagy ha úgy tetszik, a jogállamiság eszméjét kitöltő, politikai kultúrát képező szabályok, amelyek egy része írott formában jelenik meg, így például a nemzetközi kötelező normák, az államokra nézve kötelező normák vagy éppen az alkotmányokban foglalt rendelkezések, a másik része pedig ennek természetesen a politikai szokásjognak a része, amelyet nehezebb érvényesíteni akár a hazai jogalkalmazás, jogalkotás során, akár pedig nemzetközi fórumokon, nemzetközi eljárásokban.

Azt tudom mondani, ha már itt tartunk, hogy önök ebből léptek ki, tisztelt miniszter úr, az elmúlt öt évben, ebből léptek ki, és viselkedtek úgy e tekintetben, mint az elefánt a porcelánboltban: önök úgy gondolják és úgy gondolták és miniszter úr mostani felszólalása - amelyet még egyszer mondom, színvonalas felszólalásnak tartok, noha alapjaiban nem értek egyet vele - arról szól, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere vagy a hatalommegosztásnak akár a klasszikus, akár a modernebb irányzatai, azaz a jogállamiság szabályainak és főként eszméjének a megtartása a fejlődés gátja.

(11.10)

Önök ennek szellemében kormányoztak az elmúlt négy-öt évben, és ennek a szellemében hozták meg azokat a jogszabályokat, amelyeknek egy része az alkotmányt és később az Alaptörvényt módosította. Ennek a szellemében nyilvánult meg Trócsányi miniszter úr is az egyik fórumon, ha jól emlékszem, az Ügyvédi Kamara vagy a Jogász Egylet egyik rendezvényén, ahol összefoglalva, legalábbis ha én jól értelmeztem azt a szöveget, ez a két szó mindenképp benne volt; az ő véleménye szerint létezik konszenzuális és létezik többségi demokrácia, most mi a többségit éljük. Azt gondolom, hogy ha errefelé megyünk el, akkor egy rendkívül rossz irányba mozdulunk, és e tekintetben messzemenőkig nem osztom Lázár miniszter úr álláspontját, már ami az államrendet és annak a struktúráját illeti. Azt a szembeállítást pedig, hogy a fékek és az ellensúlyok rendszere és annak egy bizonyos fokú korlátozása segíti elő a versenyképességet, azt gondolom, egyszerűen ez nem igaz, nem lehet ezt a két szempontot szembeállítani.

Ha úgy veti fel valaki ezt a kérdést, hogy a bürokrácia csökkentése növelheti-e a versenyképességet, akkor arra azt mondom, hogy igen, de nem a jogállamiság szintjének a csökkentése, nem a fékek és ellensúlyok rendszerének a megnyirbálása és a hatalommegosztás tanának a tagadása az, ami versenyképességet növel. Számos helyen kimutatták, tisztelt képviselőtársaim… - és anélkül, hogy itt belemennék abba, hogy Magyarország mostani működését miként jellemzem, autokráciaként, irányított demokráciaként, mindegy, nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy azokban az államokban, ahol az önök felfogásának megfelelő nagyon erős központi hatalom van, már-már a világon elismerten nem demokratikus, hanem autokratikus vagy diktatórikus rendszer működik, ott az látszik, hogy néha egy rövid ideig a fejlődés mintha meg is indulna, de egyrészt ez sem igaz minden államra, van, ahol meg sem indul, és ahol megindult, ott hosszú távon nem lesz eredményes. Éppen ezért buzdítok mindenkit arra, hogy persze, a bürokrácia csökkentésén belül, de egyébként a jogállami fékek és ellensúlyok rendszerét a lehető legmagasabb szintre emelő államberendezkedés keretei között képzelje el a progressziót, a fejlődést, mert szerintem ez visz előre. Ebben lehet, hogy a miniszter úrral van különbség a véleményünkben, én ezt hiszem.

Egy dolgot szeretnék idézni, szoktunk sokszor történelmi modelleket. Direkt egy olyat néztem most hirtelen, ami már jó messze van tőlünk. A Velencei Köztársaságnak egy elég erős államrendje volt, gyakorlatilag a XII. század közepe és a XIV. század első fele közt jött létre és állt fel. Ekkor volt talán a legtisztább, aztán később ezt egy picit a Tízek Tanácsának és az állami inkvizíció létrejötte árnyalta, de egy biztos, hogy ez az államrend biztosította azt, hogy minden európai középkori államnál Velence stabilabb volt. Sokkal stabilabb és sokkal gazdagabb állam, és ha progressziót nézünk, gazdagságot és állami jólétet, akkor azt gondolom, hogy Velence utolérhetetlen volt a középkori Európát szemlélve, ahol nemcsak az elit volt gazdag, hanem az egyszerű polgárok is jómódban éltek. Itt a szenátusnak volt egy határozata, amely úgy szólt, hogy „törvényeink rabszolgái maradunk minden időben, hogy szabadok maradhassunk”. Micsoda különbség ez, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz képest, amikor önök aktuális politikai szándékaikhoz igazítják nemcsak a törvényeket, hanem magát az alkotmányt is, amikor több mint tíz alkotmányt módosító javaslatot fogadnak el két éven belül plusz még öt, az új Alaptörvényüket módosító javaslatot. Azaz a személyre szabott jogalkotás, az aktuális politikai viszonyokhoz történő igazítása a törvényeknek nem vezet eredményre és nem vezet jóra. Ezt mindenképpen elöljáróban el kellett mondanom azzal kapcsolatban, amit Lázár miniszter úr elmondott.

A másik, ahogy említettem is: a közigazgatást nem mosnám össze az államrenddel. Ez a kettő borzasztó nagy mértékben különbözik. Az a lényeg, tisztelt képviselőtársak, hogy milyen a hatalom működése, ugyanis ahogy Lázár miniszter úr is mondta, a közigazgatásnak egy feladata van, hogy azt az aktuális hatalmi berendezkedést objektív módon kiszolgálja. Ha jó a közigazgatás, akkor - ahogy a miniszter úr is mondta - egy diktatúra életét is meg lehet hosszabbítani, egy diktatúrát is lehet tulajdonképpen ‑ és ezt hadd tegyem kétszeresen is idézőjelbe - jól működtetni.

Persze felvethetem azt is, és e vonatkozásban egy picit magam is cáfolom, mert Bibó István óta, ha jól emlékszem, az akadémiai székfoglalójában mondta el azt, hogy a közigazgatás - és teljesen igaza van, és ma már nem nagyon van szakember, aki ezt másként gondolja - tulajdonképpen tekinthető ma már a modern demokráciákban önálló hatalmi gócnak is. Tehát nem csupán arról van szó, amit a miniszter úr mondott, és én is egyébként emellett érvelek azért alapvetően, hogy egy államberendezkedésnek - le­gyen az jó vagy rossz - a kiszolgálója, az objektív kiszolgálója a közigazgatás, az önálló hatalmi góc is, természetesen akkor, ha a közigazgatást hagyjuk így működni. Ha a diktatúra nem ismeri fel, vagy egy demokrácia nem ismeri fel, hogy ez egy érték, akkor egyrészt persze megszűnhet hatalmi gócnak lenni, másrészt viszont nem fogja betölteni azt a szerepét, amely a stabil állam fenntartása érdekében szükséges.

Itt szeretnék arra is utalni, amit sokan mondtak már, hogy valójában az országgal és önmagukkal szúrtak ki akkor, amikor egyébként a közigazgatásban tapasztalt köztisztviselőket a saját klientúrájukra cseréltek fel. Rengeteg hátrányát szenvedte ennek az ország és a jogalkotás, olyan elképesztő színvonalú előterjesztések jöttek ide a parlamenthez, amiket nem győztünk javítani és utána nem győztünk négyszer, ötször, van, amit hatszor visszahozni a Ház falai közé, mert módosítani kellett. Ez annak az eredménye volt, tisztelt miniszter úr, hogy kirugdosták a szakembereket, és helyükbe az önök számára lojális embereket ültették oda, kétségkívül politikai szempontból megkönnyítve az önök saját dolgát, ezzel szemben viszont a kormányzati munkájukat lényegesen megnehezítették, és hallatlan károkat okoztak az országnak.

Ami mellett még semmiképp sem mehetek el szó nélkül, miniszter úrnak egyrészt volt egy olyan álláspontja, miszerint is az a rendszer, az a közigazgatási rendszer, amelyet önök kialakítottak, az az emberek érdekét szolgálja és jó, és erre persze miniszter úr is utalt, hogy fontos az önkormányzatiság, akár ha arról az oldalról nézzük és abból a szempontból, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerében a helyi közigazgatás milyen szerepet tölt be, akár onnan, hogy egyébként mit ad az ott élő állampolgároknak, úgy tűnik, az állampolgárok egészen másként értékelik ezt.

Volt egy felmérésünk, ami egy ötezer fős mintán alapult, már hogy nyilván megrendelők voltunk ebben, és professzionális cégek mérték ezt fel, és az emberek túlnyomó többsége, tisztelt miniszter úr, ellene van a központosításnak, az jött ki. És nem önmagában annak, amiről mi itt elméleti szinten beszéltünk a Parlament falai között, hanem elsősorban annak, hogy elvonták az önkormányzatoktól azokat a jogköröket, azokat a feladatköröket, amelyek könnyebbé tették az ott élő emberek életét. Elvonták azokat a feladat- és jogköröket, amelyekben az ott élő helyi közösségek beleszólása alapján tudtak változtatni, és egy központi kormányzati struktúrához telepítették át. Ezt az emberek nagyon rosszul élik meg. Az emberek többségének ez nem tetszik. Lehet természetesen többféle modellt is bevezetni, amely az önkormányzatiságot egy kicsit háttérbe szorítja és az állami irányítást helyezi előtérbe, és lehet ennek az ellentettjét is. Egyet biztosan tudunk, hogy az emberek szerint önök a központosítással túllőttek a célon, ők nem szeretik ezt a rendszert.

(11.20)

A másik, amit szeretnék még kiemelni, miniszter úr - és emellett nem mehetek el szó nélkül, nem elméleti okok miatt, hanem azért, mert egyszerűen igazságtalan, ha ez a levegőben marad -: azt mondja, hogy önök és az önök emberei szenvedték el a legnagyobb hátrány azért, mert a parlament létszáma lefeleződött, vagy azért, mert az önkormányzati képviselők száma csökkent? Tisztelt miniszter úr, ön bizonyára elfelejti azt, hogy egyébként ezeket az embereket hogyan kompenzálták. Ha megnézzük azt, hogy maradt-e az önök volt képviselői közül valaki munka nélkül, én nem hiszem, hogy tudnék egyet is találni, aki igen. Nem hiszem, hogy tudnék egyet is találni. Kormányhivatal-vezetők lettek, járásihivatal-vezetők lettek, állami cégekben lettek közép- és felsővezetők, olyan magáncégekben lettek tulajdonosok vagy vezetők, amelyek állami megrendelések garmadát kapják. Ez a helyzet, tisztelt miniszter úr! Akiket ez rosszul érintett, én azt gondolom, ha már politikai oldalakat nézünk, és nem általában a társadalmat, akkor azok az ellenzéki pártok, nem pedig a kormánypártok. Én azt gondolom, ezt azért nem szabad a levegőben hagyni, mert mélységesen igazságtalan, amit a miniszter úr mondott.

Még egy gondolat. A közigazgatásban a hatékonyság és jogbiztonság vagy garanciális jogok vonatkozásában én sokkal inkább el tudok mozdulni arrafelé, amit ön mond, miniszter úr - és támogatjuk is ezt a javaslatot, ami előttünk fekszik -, hogy a garanciális jogok rovására a hatékonyságot helyezzük előtérbe, de ez egyszerűen azért van, mert itt a garanciális jogok alapvetően vagy nagyon sok helyen az állam számára voltak garanciális jogok, és nem az állampolgár számára. Az állampolgár számára kell a garanciális jogokat biztosítani az államhatalommal szemben, és ha lehet úgy hatékonyságot növelni, hogy az államhatalmat korlátozom a gyors működés és az állampolgárok érdekében, akkor azt igenis tegyük meg, egyetértünk vele. Úgyhogy ezzel a szemlélettel tudok azonosulni.

Egy megfontolandó dolgot azért szeretnék mondani: azért az anyagi igazságosság feltételeinek is érdemes megfelelni, amikor közigazgatási határozatokat hozunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egy fél perc türelmet kérnék még, elnök úr.

Egy kérdést szeretnék a miniszter úrnak föltenni, ami talán a legfontosabb: volt-e hatásvizsgálat, hogy ezeket az intézkedéseket meg tudják valósítani? És azt szeretném megkérdezni: miből tervezik ezeket megvalósítani? Egyébként, ha erre megvan a strukturális és anyagi háttér, akkor mi ezt fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai