Készült: 2024.03.28.09:01:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

26. ülésnap (2010.07.19.),  61-67. felszólalás
Felszólalás oka Interpelláció megtárgyalása
Felszólalás ideje 10:29


Felszólalások:   55-60,191-193   61-67   67-73      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr a választ elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Kaufer Virág, az LMP képviselője, interpellációt nyújtott be a miniszterelnök úrhoz: "Milyen szerepet szán a nőknek a gyermekszülésen kívül a nemzeti együttműködés rendszerében?" címmel. Az interpellációra miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter úr Soltész Miklós államtitkár urat jelölte ki.

Megadom a szót Kaufer Virág képviselő asszonynak.

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A választ természetesen az államtitkár-helyettes úrtól is elfogadom. Az ülésszak végén járunk, ideje az összegzéseknek. A kérdésünket miniszterelnök úrnak két héttel ezelőtt tettük fel először, amikor az LMP-frakciónál járt, de sajnos választ még érdemben nem kaptunk rá, úgyhogy most feltennénk még egyszer. De mielőtt elkövetkezik ez, szeretnék egy kicsit reflektálni ebből a szempontból, női szempontból az elmúlt ülésszakra.

A nők és férfiak társadalomban betöltött szerepe a világ szinte minden országában a kutatás és a közbeszéd fontos témája. A kormányprogram ismertetésénél miniszterelnök úr is külön megemlékezett a hölgyekről mint az egyetemes tudás hordozóiról, és annak szükségességről, hogy helyzetüket javítsuk. Az LMP frakciója ezt üdvözli, hiszen a KSH becsült adatai szerint a lakosság több mint 50 százaléka nő, akik a mai magyar társadalomban bizonyítottan eltérő kihívásokkal és lehetőségekkel rendelkeznek, mint férfitársaik. A nők a közéletben, a politikai és a piaci szektorokban alulreprezentáltak, kevesebbet keresnek, ezáltal nyugdíjuk is kevesebb, és a gyermekvállalási jogaikat a jelenlegi munkaerő-piaci feltételek nagymértékben korlátozzák.

(15.00)

A gyermekvállalási kedv valóban kritikusan alacsony Magyarországon, nemcsak a nők, de a férfiak körében is. A demográfiai intézet kutatásai szerint a nők 71 százaléka, míg a férfiak 61 százaléka azért nem vállal gyereket, mert ez a nők munkaerő-piaci lehetőségeit előnytelenül befolyásolja. Ebből is látszik mellesleg, hogy a mai harmincasok fejében nem egy tipikus egykeresős-egygondozós családmodell létezik, hanem egy olyan, ahol a munkamegosztás nagymértékben megoszlik a nemek között is.

Üdvözöltük tehát a programban a családbarát munkavállalásra vonatkozó célkitűzéseket, de nagyon fájlaljuk, hogy az eddig tárgyalt törvényjavaslatokban ez nem nagyon jelenik meg. Így például a héten szavazásra kerülő gazdasági törvénycsomag sem tett semmit azért, hogy a nők munkaerő-piaci helyzetét javítsa.

Hasonlóan aránytalan feltételeket teremtett a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény, amely a munka törvénykönyve és az Európai szociális charta ellenében tette lehetővé, hogy terhes és gyermeküket nevelő nőknek is felmondjanak, és mindezt indoklás nélkül tegyék. A kormányprogram expozéjában miniszterelnök úr kiemelte a nők családon belüli szerepének erősítését, egész pontosan a népességfogyás elleni küzdelemben betöltött szerepünket. Az erősebb szociális hálóval rendelkező országokban a nők azonban nemcsak gyermeket szülnek, hanem a férfiakkal közösen, fele-fele arányban irányítják az országot, vesznek részt törvényhozásban, ehhez képest nálunk 9 százalék jelen pillanatban a nő képviselők aránya, és nő miniszterünk sincsen.

Az LMP-frakció, amely a jelenlegi parlament nemek szerint legkiegyensúlyozottabb frakciója, hisz a nemek esélyegyenlőségében az élet minden területén, így a családban, a munkaerőpiacon és a közéletben is, és úgy gondoljuk, hogy ez Magyarország fejlődésének alapvető feltétele.

Ezért szeretnénk tehát ismét feltenni a kérdést a miniszterelnök úrnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - illetve ebben az esetben az államtitkár úrnak, és kíváncsiak vagyunk arra, hogy a kormány a gyermekszülésen kívül milyen szerepet szán a nőknek a nemzeti együttműködés rendszerében, és mit kíván tenni ennek előmozdításáért.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soltész Miklós államtitkár urat illeti a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Először is szeretném azt jelezni, hogy érdemes elolvasni a kormánytisztviselőkről szóló törvényt, ugyanis négy helyen van benne kimondottan a kismamák védelméről szóló passzus. Azt gondolom, hogy ez mindenképp arra mutat, hogy ez a kormány az édesanyák védelmében, a kismamák védelmében tenni akar.

A másik, tisztelt képviselő asszony, azt szeretném kérni, hogy ne bagatellizáljuk az édesanyák, általában a nők édesanyaszerepét. Itt, a parlament patkójában - mindegy, hogy milyen oldalon, de - ülnek édesanyák, akik egy-kettő, de akár nyolc gyermeket is megszültek, és emellett olyan munkát vállalnak, olyan feladatot hajtanak végre, ami, azt hiszem, mindannyiunknak igenis becsületére válna. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Mindemellett, tisztelt képviselő asszony, azt sem lehet elvitatni a nőktől, az asszonyoktól, hogy van a biológiában egy olyat szerepük, amelyet mi, férfiak nem tudunk átvállalni. Márpedig a demográfiai helyzet ma Magyarországon az a helyzet, ami az egyik legsúlyosabb, a jövő egyik legnagyobb kérdése. Még a szocialista képviselők is ezt kérdezik tőlem néhány héttel ezelőtt is, néhány nappal ezelőtt is, miközben 8 évig ők voltak kormányon és tehettek volna valamit, de ennek ellenére még most is ezt kérdezik, tehát úgy gondolom, hogy fontos a kérdés.

Éppen ezért, tisztelt képviselő asszony, amikor azt nézzük, hogy ma Magyarországon a termékenységi ráta az 1,3-et éri el, eközben 2-2,1 lenne az, ami a szinten tartáshoz elég lenne, viszont hála istennek, van egy olyan kutatási eredmény, aminek értelmében azt tudjuk mondani, hogy a fiatalok 2,3 gyermeket vállalnának, éppen ezért mindent meg fogunk tenni az édesanyáknak, a nőknek nemcsak az édesanyaszerepük támogatásában, hanem abban is, amit egyébként ön jogosan említ, hogy bizony a nők sok munkahelyen jóval kevesebb pénzt kapnak, jóval kevesebb bért kapnak, mint máshol. Abban is igaza van, hogy sokszor, sok munkahelyre sokkal nehezebben veszik vissza az édesanyákat. Bár én azt gondolom, hogy ha meg tudjuk változtatni a társadalom felfogását, miszerint egy édesanya, aki fölnevelt egy-két, több gyermeket, az bizony a társadalomnak óriási nagy segítséget is nyújtott egyik oldalról, másik oldalról azon a munkahelyen, ahol őt elhelyezik, biztos, hogy jó munkatárs lesz, jó szervező lesz. Az a legkevesebb, amit minimum tud adni az embereknek. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ön azt mondja, hogy a mi kormányunk szinte semmit nem tett az elmúlt időszakban a nők, az édesanyák érdekében. Néhány dolgot hadd soroljak föl, tisztelt képviselő asszony. Azt, hogy mi a családi pótlék rendszerén változtattunk, első lépésben a szociális segély változtatásával kapcsolatban, az azt jelzi, hogy az édesanyákat nemcsak arra kell hogy használják, hogy megszüljék a gyermekeket, hanem igenis a támogatást is megkapják, igenis megkapják a felneveléshez való támogatást is a társadalomtól, mindenkitől. Azt gondolom, ez elég nagy lépés volt, és előremutató volt.

Ugyanígy a fogyatékos embereket és fogyatékos embereket támogató szervezeteket azért támogattuk, hogy azok az édesanyák, akik arra kényszerülnek, hogy egyedül neveljék föl a gyermekeiket, mert a gyengébb férfiak ott hagyják őket a családban, azt gondolom, ez kellő támogatás a társadalmon belül, és kellő irány, hogy igenis mi segítjük őket. És ugyanúgy minden olyan döntés, amit eddig hoztunk, a családok és ezáltal a nők érdekében is volt.

Tisztelt Képviselő Asszony! Azt szeretném kérni, hogy legalább azt a politikát ne folytassák, amit az SZDSZ folytatott! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem kell az, amit a vadliberális álláspont eddig hozott, amely szerint a nemek közötti természetes különbséget el akarják törölni. Legyenek szívesek, tényleg legyenek mások, és remélem, hogy ahogy a kérdésében feltette (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - izgatottan várja a választ -, túlzottan nem izgattam fel a válaszommal.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megkérdezem a képviselő asszonyt, elfogadja-e az államtitkári választ.

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm, elnök úr. A választ sajnos nem tudom elfogadni több ponton. Az egyik az lenne, hogy mi nem kívántuk ledegradálni az édesanyák szerepét. Köreinkben is ülnek olyan, gyermeküket egyedül nevelő nők, akik emellett politikai funkciót töltenek be, de látni kell azt, hogy a családon belül - különösen az alsóbb, szegényebb rétegekben - a nők és férfiak szerepe teljesen különböző, és igenis kormányfeladat az, hogy a nemek esélyegyenlőségét javítsuk mind a munkaerőpiacon, mind a családban, mind a közélet egyéb területein.

Erre egyébként létezik egy nemzeti stratégia is tudomásom szerint, ami 2010 elején született meg. Ezt lehet bírálni, ezt lehet védeni, de mindenképpen fontos kiindulópontja annak, hogy az esélyteremtésben a kormánynak fontos szerepe van. És sajnos erről, illetve konkrét javaslatokról sem hallottam választ, úgyhogy nem tudom elfogadni a választ.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő asszony a választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e az államtitkári választ.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 237 igen szavazattal, 49 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Gúr Nándor, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzetgazdasági miniszterhez: "Hová tűnt a szociális érzékenység?" címmel. Gúr Nándor képviselő urat illeti a szó.




Felszólalások:   55-60,191-193   61-67   67-73      Ülésnap adatai