Készült: 2020.09.24.02:12:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

247. ülésnap (2005.09.20.), 84. felszólalás
Felszólaló Németh Zsolt (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:48


Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Asszony és Nagykövet Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagyon örülök, hogy ezen a vitán legalább az érintett két ország nagykövete részt vehet. Örültem volna annak is, ha az erdélyi magyarság képviselői is meghívást kapnak erre a vitára; azt hiszem, hogy erre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma szabályzata is lehetőséget nyújt. Jó lenne, hogyha ők is akár részt vennének, akár megosztanák velünk a gondolataikat.

Annak ugyanakkor örülök, hogy itt miniszterelnök úr mintegy 16 percben kifejtette a nézeteit a magyar történelemről és Európáról, amelynek jelentős részével, azt kell mondanom, hogy egyetértek, bár nekem némileg patetikus volt, és kitérek egy pontra, amivel vitatkoznék. Beszéde utolsó öt perce idézte az elmúlt hetek gyakorlatát: úgy tűnik, hogy most már nem lesz - mondjunk le róla, nem lesz - a miniszterelnöknek olyan felszólalása a magyar parlamentben, amikor nem köt bele a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségbe. Gyurcsány Ferenc most már a villanyoszlopba is bele fog kötni, ehhez kezdünk hozzászokni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szeretettel várjuk!) Én azért szeretném elmondani a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontját (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Dicsérnek bennünket.), és ha ezzel van vitatkoznivalója, azzal nagyon szívesen megismerkedünk.

Szeretném leszögezni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatja és megszavazza az előttünk fekvő és most tárgyalt előterjesztést, és azért teszi ezt, mert támogatja Románia, illetőleg a Bolgár Köztársaság csatlakozását az Európai Unióhoz, mint ahogy mindig is támogatta, akár kormányban, akár ellenzékben volt. Tesszük ezt azért, mert mi is úgy gondoljuk, hogy felelősséggel tartozunk a régióért, ahogy ezt itt a miniszterelnök is elmondta.

Amiben viszont mindenféleképpen vitám van Gyurcsány Ferenccel, hogy a magyar történelem 150 éves hagyománya számomra nem arról szólt, hogy Magyarország képtelen lett volna vállalni a térség iránti felelősségét, hanem pontosan arról szólt, hogy a legjobbjaink mindig is vállalták a térség iránti felelősséget, szolgálták a térség, Délkelet-Európa és a szűkebb-tágabb északi és keleti környezetünk stabilitását. A magyar politika erről szólt, a legnemesebb hagyományaink ehhez kapcsolódtak, és e tekintetben e hagyomány folytatása az, hogy Magyarország elkötelezett az Európai Unió bővítése iránt, mint ahogy - ne legyünk szégyenlősek -, az Erdélyben élő 1,6 millió magyar is elemi módon érdekelt abban, hogy a román csatlakozás az Európai Unióhoz bekövetkezhessen; alapvető nemzetpolitikai érdekünk, az európai uniós csatlakozás elősegíti a határok feletti nemzeti újraegyesítést.

Miniszterelnök úrnak lehet, hogy ez a kifejezés nem a sajátja, de felhívnám a figyelmét arra, hogy a Szocialista Párt a kormányprogramban szerepeltette ezt a kifejezést, és ha már egyszer fontosnak tartja, hogy az országnak, a köztársaságnak és Európának elkötelezett politikus legyen, ne féljünk a nemzet szót is bátran használni, mert igenis, a nemzetek közötti megbékélésnek, együttműködésnek vált egy hatékony intézményévé az Európai Unió. Lehetséges, hogy van más, absztrakt motivációja is az európai integrációnak, de azért ne feledjük, hogy a francia-német megbékélés, vagy az olasz-osztrák megbékélés, vagy a spanyol-katalán megbékélés, vagy az angol-skót - miegymás, sorolhatnánk - nélkül nem lenne Európai Unió. Számunkra is teljesen egyértelmű, hogy az Európai Uniónak kiemelkedő értelme az, hogy nemzetünk és a szomszédos nemzetek közötti együttélés és fejlődés feltételeit az Európai Unió segítségével kívánjuk elősegíteni. Bátran használja miniszterelnök úr a köztársaság, Európa és az ország mellett a nemzet kifejezést is, az is a magyar politika sajátja lehet!

Szomorúan kell ugyanakkor megállapítanom, hogy nem értünk egyet a ratifikáció időzítésével. Nem hiszem, hogy a nemzeti középszer akadékoskodása, amikor a ratifikáció időpontjával kapcsolatos aggodalmainknak hangot adunk. Magyarország, a magyar kormány nehéz helyzetbe, hogy ne mondjam, nevetséges helyzetbe hozza magát a ratifikációnak ezzel az időzítésével. Arról van ugyanis szó, hogy az Európai Unió Bizottsága október 25-én fogja nyilvánosságra hozni az országjelentést, ezt követően novemberben az Európai Parlament is el fog fogadni egy jelentést az országjelentések fényében, majd csak ezt követően fogja kialakítani jövő év elején a véleményét a külügyminiszterek tanácsa.

Miért kell akkor most ratifikálni ezt a két szerződést, hiszen nem tudjuk még a külügyminiszterek tanácsának állásfoglalása hiányában végső soron azt sem, hogy mit ratifikálunk. A kormány erre azt mondja, hogy azért ratifikálunk, mert mások is ratifikálnak; most ez ugyan nem hangzott el, de a bizottsági viták során példákat is hallottunk erre vonatkozóan. Nos, ez nem igaz, ez nem felel meg a valóságnak. Eddig egyes-egyedül a kisebbségben kormányzó szlovák kormány fogadta el a bolgár, illetőleg a román ratifikációt. Ne feledjük, hogy némi belpolitikai zűrzavar van már egy ideje Szlovákiában, más ország pedig nem is ratifikálta. Két ország tervezi, hogy még az év vége előtt, de természetesen az országjelentés nyilvánosságra hozatalát követően ratifikál, a többi 21 ország viszont eldöntötte, hogy csak a jövő esztendőben fogja megkezdeni a ratifikációs vitát.

Mi a magyarázat tehát az Európai Unió 25 államának a magatartására? Miért vár minden európai uniós tagállam? Azért, tisztelt Ház, mert ez a ratifikációs eljárások normális menete. És akkor most mi miért ratifikálunk? A választ a külügyi bizottságban sokkal prózaibb módon kaptuk meg annál, mint amit most hallhattunk itt több előadásban, de különösen a miniszterelnöki előadás volt talán oly emelkedett, hogy akár patetikusnak is nyilváníthatjuk.

(16.10)

Evilágibb magyarázatot adott a külügyi bizottságban a Külügyminisztérium politikai igazgatója a ratifikáció időzítésére. Azt mondta, hogy a miniszterelnök mindenféleképpen szeretne ajándékot vinni Bukarestbe a magyar-román kormányülésre. Azt hiszem, hogy ez a válasz talán egy fokkal közelebb áll a valósághoz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezt mondja ma a kormány Magyarországon, 2005-ben, 15 évvel a rendszerváltozás után. Emlékszünk az ésszerűtlen gesztusoknak a napi politikai megfontolásokból történő gyártására - ez volt a pártállamnak, hölgyeim és uraim, a szomszédságpolitikája!

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De gesztus-e az a külpolitika, amit nyugodtan akár átgondolatlan és buzgó stréberségnek is nevezhetünk? (Dr. Géczi József Alajos: Nono!) Jó-e Romániának az, hogy így próbálunk nyomást gyakorolni a bővítésellenes hangulattal küzdő nyugat-európai kormányokra? Jó-e Romániának, nem üthet-e ez vissza? Mennyiben segített adott esetben a horvát csatlakozás ügyének az az álláspont, amit a magyar kormány nem az Európai Unión belül adott el, hanem hangosan felemelte a zászlót, és ezáltal elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy az Európai Unión belül megszerezze a horvát csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez a szükséges többséget? Tehát jó-e mindez Romániának? Nem járna-e jobban keleti szomszédunk, ha az országértékelés alapján képes lenne meggyőzni arról partnereit, hogy már teljesíti a feltételeket, és akkor valóban, a külügyminiszteri tanács döntésének másnapján, elsőként ratifikálhatnánk a csatlakozási szerződést?

Nem fél-e, mondjuk, a miniszterelnök úr és a magyar kormány attól, hogy az Európai Unióban esetleg meg fogják kérdezni tőle, hogy ezek szerint Magyarország még arra sem kíváncsi, hogy teljesítette-e a román, illetőleg a bolgár kormány a vállalt csatlakozási feltételeket?

Hölgyeim és Uraim! Persze azt sem zárhatom ki, látva a magyar belpolitika dinamikáját, hogy kifejezetten belpolitikai megfontolások irányítják a kormány magatartását. Ha ez, ne adj’ isten, így lenne, akkor szeretném most önöket arról biztosítani, hogy ez nem sikerült.

Az egészben talán az a legszomorúbb, hogy mi az ésszerű, mi a normális az ilyen eljárásokban. Ezt éppen a magyar kormányzatnak az üggyel leginkább foglalkozó minisztere, Baráth Etele miniszter úr fogalmazta meg az integrációs, illetőleg a külügyi bizottság ülésén. Baráth Etele miniszter úr március 28-án az integrációs bizottságban, március 29-én pedig a külügyi bizottságban egyértelművé tette, hogy Magyarország nem kívánja a ratifikációt végrehajtani az Európai Unió országjelentésének nyilvánosságra hozatala előtt.

Uraim, sajnálatos, hogy a Gyurcsány-kormány miniszterének szava a parlament illetékes bizottságában ennyit ér.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Dr. Géczi József Alajos: A vége nem volt olyan jó! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mint az eleje!)




Felszólalások:  Előző  84  Következő    Ülésnap adatai