Felszólalás adatai

Amikor a kétharmados többség az első adótörvényeket az úgynevezett szabad pálinkafőzős csomagban ideterjesztette a parlament elé, akkor az adózás tekintetében versenyképes gazdaságot, nagyobb vásárlóerőt és természetesen mindezzel együtt egy könnyebb, kiszámíthatóbb adórendszert ígért. Nézzük meg, hogy vajon teljesül-e ez a három ígéret.

Amikor a kormány azt mondta, hogy versenyképes adóztatási rendszert akar kialakítani, sőt néhány kormányzati tényező odáig merészkedett, hogy azt mondta, a legversenyképesebb adóztatási rendszert alakítják ki Európában, akkor meg kell állapítani, hogy sajnos nem jött össze. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a versenyképes adórendszer, amely segíti a vállalkozásokat, nem gátolja a vállalkozókedvet, lehetőség szerint serkenti a gazdaság működését, az adórendszer és a járulékrendszer ágán nem jött össze.

(10.20)

A tavalyi évben csúfos kudarcként egy gazdasági teljesítménycsökkenés volt megfigyelhető, és ez különösen érdekes akkor, amikor a volt miniszter urat, Matolcsy urat kell szembesíteni azzal, hogy 2011-ben és 2012-ben mit ígért gazdasági teljesítmény tekintetében. Azért érdekes ez a 2012-es adat, mert azt mutatja, hogy sem a beruházások, sem pedig a fogyasztás ágán nem sikerült előállítani azt a gazdasági teljesítményt, amit ők néha 2 százalékra, néha 4 százalékra, néha, mikor nagyon hagymázas álmaik voltak, akkor meg 6 százalékra jósoltak. A tavalyi év gazdasági csökkenése egyértelműen arra utal, hogy nem volt versenyképes gazdasági környezet, és ehhez hozzájárult a nem versenyképes körülményeket előállító adórendszer is.

Akkor, amikor a kormányzó többség arról beszélt, hogy adócsökkentéssel, társaságiadó-csökkentéssel, járulékcsökkentéssel, jó néhány más intézkedéssel majd élénkíti a vállalkozások világát, a vállalkozókedvet, akkor meg kell hogy állapítsuk, hogy ez nem jött össze. Különösen érdekes ez akkor, amikor visszautalhatok arra, hogy folyamatosan és egyértelműen arról beszéltek, hogy csökkentik a vállalkozások nemcsak adóterheit, hanem adminisztrációs terheit is. Ezek nemcsak adótekintetben nem csökkentek, hanem az adminisztrációs tekintetben sem csökkentek.

Pillantsunk rá egy kicsit arra, hogy vajon segítette-e a fogyasztást az önök által, mármint a kormányzó többség által kialakított személyi jövedelemadó-rendszer. Folyamatosan tettük kritika tárgyává azt az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert, amely véleményünk szerint elvett a kiskeresetűektől, és fogyasztás tekintetében nem élénkítette a gazdaságot sem. Nem volt ez olyan különösebb világ csodája, hiszen, aki józan volt, az beláthatta, hogy egyfelől, aki kiskeresetű és nem jár jobban - különösen az adójóváírás kivezetése után -, az nem fog többet vásárolni, mert nem tud miből, a jobban keresők pedig köszönték szépen a kormány ajándékát, és eltették az egykulcsos személyi jövedelemadóból adódó többletüket, befektették vagy tartalékolták, de semmi esetre sem a fogyasztás irányába terelték ezeket a pénzeket. Tehát meg kell hogy állapítsuk azt, hogy fogyasztás tekintetében a legkatasztrofálisabb évet zárta 2012-ben hazánk, hiszen nem látszott, hogy az emberek szívesen vásárolnának, részben, hogy nem volt miből, részben pedig nyilván óvatosak is voltak.

Akkor, amikor a kormányzati adópolitikának ezt a két tételét, tehát hogy versenyképes gazdaságot és több pénzt az embereknek, cáfolom, akkor egyben azt is jelzem, hogy kudarcos volt ez az adópolitika. Ezért tehát ellenétben a Fidesz vezérszónokával, azt kell mondjam, hogy jelenleg nem a finomhangolása zajlik ennek az adórendszernek, hanem valamiféle plasztikázása, amely szépészeti beavatkozásként jelenthet ebben az adórendszerben valamiféle kis látszatra jobb működést, ugyanakkor mégiscsak arról van szó, hogy a kormányzó többség nem tudott szakítani azzal az adópolitikával vagy azzal az adófilozófiával, amit kormányra lépése óta követ.

Különösen érdekes ez akkor, amikor néhány konkrét adóintézkedéssel kell szembesítenünk a kormányzati többséget. Melyek ezek? Az első nyilvánvalóan az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentése. Akkor, amikor a kormányzó többség részéről azt mondják, hogy vizsgáljuk ennek a lehetőségét, nem tettünk még erről le teljesen, pusztán csak azt próbálják kommunikálni, hogy ezt az egyébként kedvező intézkedést miért nem akarják bevezetni. Különösen humoros ebben Rogán képviselőtársunknak a hatósági húsárra vonatkozó - hogy is mondjam csak? - kommunikációs lufija, ami semmi egyébre nem szolgált, mint arra, hogy bizonyítsa, hogy nem akarjuk megcsinálni a hús és alapvető élelmiszerek áfájának csökkentését, helyette megpróbálunk feleregetni ilyen kommunikációs lufikat, amire aztán nyilván lehet lövöldözni, de a komolyságát tekintetve semmi esetre sem tekinthető egy normális kormányzati célnak, intézkedésnek vagy tervnek.

Alapjában véve azért hiányoljuk ebből az intézkedéssorból az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentését, mert valljuk, hogy nemcsak a rezsivel lehet kedvezni az embereknek, hanem azzal is, hogy a kiskeresetűek számára az alapvető élelmiszereket olcsóbban tesszük hozzáférhetővé; azért hiányoljuk az áfacsökkentést, mert úgy gondoljuk, hogy nemcsak a gáz, a víz, az áram fontos, amikor számlákat kell fizetni, hanem a mindennapi vásárlás, amikor ételt kell tenni az asztalra. Ezért tehát lényeges, hogy milyen áron jutnak hozzá az emberek az alapvető élelmiszerekhez.

Azt a kormányzati kritikát, amely szerint az áfacsökkentés nem juthat el vagy nem jut el az emberekhez, azt azzal utasítjuk vissza, hogy kérem, tessenek szíves lenni üzemeltetni a rendelkezésünkre álló rendszereket. Azért van fogyasztóvédelmi hatóság és sok minden más, hogy ezzel vagy az ő hozzájárulásukkal betartassuk azt, amit az embereknek akarunk szánni. Ezért tehát az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése híján már eleve nem tudjuk támogatni a benyújtott tervezetet.

Ugyanebbe a körbe tartozik egy másik kormányzati ígéret vagy kormányzati szólam, amit persze először ellenzékben tettek meg, ami arról szólt, hogy a 300 forintos benzinárnál hatalmas elánnal reklamálták azt, hogy vajon miért nincs jövedékiadó-csökkentés, miért nem próbálja meg az aktuális kormányzat csökkenteni azokat a terheket, amelyek a magas gázolaj- és magas benzinárból származnak. Emlékszem azokra a sajtótájékoztatókra, amit éppen Varga miniszter úr tartott, amely szerint nagyon könnyűnek, nagyon egyszerűnek nevezte azt az eljárási módot, amellyel a 300, újra megismétlem, 300 forintos benzinárat csökkenteni lehet. Most ott tartunk, hogy jóval 400 forint fölött van a gázolaj és a benzin ára, önök pedig nem tesznek semmit. Tehát nem próbáltak meg semmilyen intézkedést tenni annak érdekében, hogy csökkentsék azokat a terheket, amelyek ebből adódnak közvetlenül azok számára, akik odaállnak a kutakhoz, meg közvetve, hiszen a vállalkozások a magas energiaárakat természetesen megpróbálják majd érvényesíteni az árakban, magyarul, áthárítják az emberekre. Ezért tehát mélyen és erőteljesen hiányoljuk a tervezetből azt, hogy a Fidesz-KDNP kormányzó többség nem csinálja meg azt, amit ellenzékben fennen hirdetett, magyarul, nem érvényesíti ezt a fajta kívánalmat az adórendszerben.

A családi adórendszer változtatásánál üdvözöljük, hogy a kormány végül is megértette azt, hogy lehet beszélni arról, hogy vannak családi adókedvezmények, de szembesülni kell azzal is, hogy ezeket nagyon-nagyon sokan nem tudják igénybe venni, azért nem tudják igénybe venni, mert természetesen nincs annyi lehetőségük az alacsony kerestük okán, hogy igénybe vegyék a családi adókedvezményeket. Az a fajta változtatás, amely most már a becslések szerint egy 300 ezres kereseti határhoz közel érvényesít kedvezményeket, az rendben van. Ugyanakkor természetesen kritikával fogunk élni akkor, amikor azt látjuk, hogy a három- vagy többgyerekesek esetében alacsony keresetek esetén nem hozzáférhető az adó-, illetve most már járulékkedvezmény is.

Meg kell említenem a benyújtott tervezet kapcsán azt is, hogy bár a versenyképesség okán hirdették azt, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások számára kedvezményeket hoznak az adórendszerben, bebizonyosodott, hogy ezek a kisvállalkozások kedvelik az evát, és nem nagyon kedvelik a többit. Ezért tehát ezeket meg kellene tartani. Ha valóban arról van szó, hogy számukra ez tetsző, akkor segíteni kellene, hogy hozzáférjenek, nem kellene kitalálni a kanálban a mélyedést, hogy még újabb és újabb fajta adózási lehetőségeket találunk ki számukra; ami számukra kedvező volt, tetszett és éltek vele, azt meg kell tartani.

Ugyanakkor újra el kell mondanom, hogy mindazon adófajták, amelyekről a kormányzati többség azt hirdette, hogy nem fogják áthárítani az emberekre - bankok, telekommunikációs cégek és így tovább -, az sajnos nem így lett.

(10.30)

Ezeket az adókat a mondott cégek és szervezetek simán hárították át a fogyasztóikra vagy partnereikre, vagy ügyfeleikre, ezért tehát megállapítható az is, hogy az adócsökkentés kormánya nem tudott valóságosan adót csökkenteni az emberek számára, hiszen nemhogy csökkentette volna a terheket, hanem az áthárított adóterhek alapján növelte is azokat.

Külön szeretnék szólni két, immár a komikumba hajló adófajtáról vagy adózási lehetőségről. Ebben a tekintetben külön örülök, hogy Ékes képviselőtársam megérkezett a parlamenti patkóba. Az ő neve jegyzi ugyanis azt a kaszinókkal kapcsolatos törvényt, amelyben található egy nagyon érdekes passzus. Ez az érdekes passzus arról szól, hogy a koncessziós díjat adócsökkentő tényezőként lehet figyelembe venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Semmi egyébről nincs szó tehát, mint arról, hogy itt van előttünk egy adótörvény-tervezet, aztán ha a barátok meg a haverok, meg a Fanta úgy kívánja, akkor benyújt valaki egy valamilyen más ügyhöz kapcsolódó törvényt, amivel vígan és gátlások nélkül módosítja az adótörvényeket. Nem a konkrét ügy az, amiért most itt szóba hoztam a kaszinó- és adóügyet. Nem akarom most elmondani a kritikáját, nyilván lesz erre alkalom. Azt szeretném csak jelezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az úgy nincs rendben, hogy adótörvényeket tárgyalgatunk, különben meg más helyeken, más törvényekben, más ügyek kapcsán könnyű kézzel módosítgatja a parlamenti többség ezeket az adótörvényeket, amelyeket azért minimum illendő lenne a kiszámíthatóság szempontjából legalábbis egy évig megtartani.

A másik ilyen ügy, amit szóba hoznék, a népegészségügyi gondolathoz tartozó adóztatási forma, magyarul, hogy az egészségtelen élelmiszereket adóztassuk meg, és ezt fordítsuk hasznos célokra. Azért érdekes ez, mert a bevezetéskor már rengeteget beszéltünk arról, hogy milyen termékek, milyen összetevők, milyen adalékok és a többi, alapján lehetne ezt az adóztatási formát normálisan működtetni. Az, hogy ennek a folyamatos módosítgatása és csiszolgatása zajlik, azt mutatja, hogy nem volt kellőképpen átgondolt ennek a bevezetése. Tehát nem volt kellőképpen átgondolt a termékek köre, az összetevők köre és egyebek köre, még akkor sem, ha ezt az általános kormányzati kommunikáció szerint bevételágon hasznos célokra kívánják fordítani.

Azért szeretném szóba hozni az átgondoltság ügyét adóztatás kérdésében, mert sokszor fordul elő - utalok most itt a kaszinóhistóriára is -, hogy a kormányzó többség úgy nyúl hozzá adóügyekhez, hogy nem gondolja teljesen szakmailag és normálisan végig azt, hogy valójában mit akar elérni, és hogyan képes ezt megtenni.

Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, azt gondoljuk, hogy a költségvetést megalapozó adótörvények az említett hiányosságok miatt részünkről nem támogathatóak. Külön és nyomatékkal szeretném megismételni azt, amit Kovács képviselőtársam már elmondott bizottsági véleményként. Lehet, hogy nagyon-nagyon sok zseniális képviselőtársunk ül itt a patkóban. A zsenialitásuk azonban biztos, hogy nem terjed ki arra, hogy egy nap alatt legyenek képesek 200 oldalas szövegeket áttekinteni, és szakmailag kritikával illetni, megvizsgálni, ne adj' isten, a nem létező hatástanulmányokat is átolvasni.

Nem azért mondom el ezt, mintha azt várnám, hogy majd a következő néhány hónapban a kormányzati többség változtat ezen a gyakorlaton. Pusztán azt szeretném jelezni, hogy az adótörvények, a költségvetés megalapozását szolgáló törvények és maga a költségvetés nem a háromszázvalahány képviselőtársunk magánügye, aki vagy elolvassa - és el tudja olvasni -, vagy nem, vagy tud szakmai értelemben vizsgálódni ezekben az ügyekben, vagy nem, hanem mindazok ügye, akiket érint. Tehát azért illetjük kritikával a benyújtás módját és gyakorlatát, mert azt gondoljuk, hogy például adótörvények ügyében nemcsak egymással kell tárgyalnunk, hanem mindazokkal, akiket ez érint: szakmai szervezetekkel, érdekképviseletekkel, ne adj' isten azokkal, akik éppen adózni fognak, tehát a kedves honfitársainkkal is. Nem jó tehát az a módszer, amely szerint a kormányzó többség úgy gondolja, hogy be lehet nyújtani törvényeket, és rá egy napra vagy másfél napra meg is lehet ezeket bizottságban tárgyalni, általános vitára alkalmasnak lehet nyilvánítani, mert miért ne lehetne, hiszen ez belefér.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem fér bele! Újra szeretném elmondani, hogy ez a fajta gyakorlat nem fér bele, sem a normális parlamenti működésbe, sem pedig abba a működésbe, amit, remélem, sokan vallunk, hogy minden alapvető változtatást, amit a parlament az asztalra tesz, meg kell beszélni azokkal, akiket ez érint. Tehát nemcsak az adótörvények tartalma a gondunk, hanem a benyújtás módja is.

Az egyébként már különösen bájos, hogy előbb a költségvetés került be a parlament elé, majd utána kerül be a megalapozó törvények és az adótörvények sora. Célszerű lenne, tisztelt képviselőtársaim, ha mindannyian úgy gondolnánk, hogy előbb a költségvetést megalapozó döntéseket kell meghozni, majd utána beszélni arról, hogy az előállított bevételek vagy jelzett kiadások alapján milyen költségvetést tudunk megtenni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt frakciója a benyújtott adótörvényeket nem fogja támogatni. Kritikával éltünk és élünk a kormány általános adófilozófiájával kapcsolatban, meg a konkrét letett, szépészeti beavatkozásokat megcélzó adótörvényekkel kapcsolatban is. Ezért tehát azt szeretném jelezni, hogy bár nyilván lesznek módosító indítványaink, nyilván lesznek beadott javaslataink, de önmagában ezt a fajta filozófiát nem tudjuk elfogadni.

Azt már csak úgy ilyen ceterum censeo alapon jegyzem meg, hogy külön nem tudjuk elfogadni azt, hogy Ékes képviselőtársam könyékig nyúlkál a kaszinóügyek alapján az adótörvényekben, ami nemcsak hogy nem etikus, hanem immár komikus is.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a figyelmet, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)