Felszólalás adatai

Elhangzott itt, hogy akik csatlakoznak ehhez az árfolyamgáthoz, azokkal általában aláíratják a tartozáselismerési nyilatkozatokat, ami szinte lehetetlenné teszi azt, hogy a jövőben majd az ő ügyükben akár egy megfelelő bírósági döntés születhessen, ezért, amit Rogán Antal frakcióvezető úr elmondott, azért is álságos, mert egyrészről a bankok hibás gyakorlatát a kormány nem próbálja megoldani, hanem egyszerűen most a bíróságokra kívánja hárítani annak felelősségét, hogy hozzanak olyan döntéseket, amelyekkel korrigálják a bankok hibás termékeit. Ez egy új motívum, mert eddig ezt nem vetette fel a kormányzat.

Azzal egyet tudok érteni, hogy ez a hatalommegosztás elvébe durván ütközik, mert nem itt az Országgyűlésben kell felhívni a Kúriát és a bíróságokat, hogy valamilyen döntést hozzanak, és főleg nem a kormánynak kell felhívnia a bíróságokat, hogy bizonyos döntéseket a kormány helyett hozzanak meg. Ha önök a bankokkal szemben valóban a jogszabályokat szeretnék érvényesíteni, akkor ilyet nem mondanának; és azzal kiegészítve, hogy a tartozáselismerő nyilatkozatok által, ahogy mondtam, már lehetőséget sem nagyon kapnak az adósok, hogy a jövőben bíróságokhoz forduljanak. Egyébiránt meg, ha önök tudják, hogy problémásak ezek a termékek, akkor nagyon is a kormánynak és az Országgyűlésnek kellene lépnie, hogy helyreállítsa az így kimozdult és törvénytelen állapotot, törvényessé tegye, és az elszámolási kötelezettséget megteremtse.

Úgy gondolom, hogy arról már eleve nagyon sok vita volt, Z. Kárpát képviselőtársam elmondta, hogy bizonyos adatok alapján az egyötöde jött be devizában az országba, mint amennyi devizahitelezés történt. Természetesen lehet ezzel a számmal vitatkozni, és lehet szakmai vitákat folytatni, hogy ez így van vagy nem. Én erre egy egyszerű javaslatot tennék: forduljon meg a bizonyítási teher, és a bankoknak kelljen bizonyítani első körben azt, hogy ők valóban devizában behozták azokat az összegeket, amiket kihiteleztek az adósoknak.

(18.50)

A legtöbb esetben csak arról volt szó, hogy a forintbetéteket kiadták forinthitelekként egy devizaárfolyamhoz kötve. Tehát első körben a bankoknak bizonyítani kell, hogy valóban deviza van ezek mögött a hitelek mögött; hogyha ezt nem tudják bizonyítani, akkor a forintosítás a megfelelő megoldás, és úgy gondoljuk, a legtöbb esetben ezt nem tudják bizonyítani. Tehát az eredeti árfolyamon kell ezeket a hiteleket forintosítani, és nemcsak a kamattörlesztéssel variálni, ahogy az az eredeti javaslatban van, és a tőkerészt ugyanúgy az adósokra hárítani, vagy egyébként akár a kamatnak a tekintetében, mondjuk, adófizetői forintokat mozgósítani azért, hogy azokat a bank általi extraprofitokat ki lehessen kompenzálni.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt Spaller Endre váltja fel.)

Eleve rossz tehát a gyakorlat. Arról nem is beszélve, hogy ameddig, mondjuk, Svájcban a jegybanki alapkamat lefelé mozdult, már tulajdonképpen nulla egész néhány tized százalékos, addig itt a válságra való tekintettel folyamatosan felemelték ezeket a kamatokat. Ez az, amit nem tehettek volna meg a bankok. Eleve felmerül az a kérdés, hogy miért tehetik meg az egyoldalú szerződésmódosítást. Sajnos a bankok kivételezett helyzetben vannak, és alapesetben egyoldalú szerződésmódosításra lehetőségük van. Felmerül a kérdés, hogy miért. Miért van meg az a privilégiumuk, ami nincs meg két magánszemélynek vagy gazdasági társaságoknak, vagy egyébként a polgári törvénykönyvben meghatározott normáknak ellentmond, a különböző szektoriális jogszabályokban - ez egy hosszabb értekezés tárgya lenne -, de egy dolgot nem tehetnek meg: hiába van egyoldalú szerződésmódosítási kötelezettségük, ezt nem tehetik meg rosszhiszeműen és visszaélésszerűen. És pont ez az, amit a bankok megtettek, miközben, mondjuk, Svájcban lefelé mozdultak a kamatok, addig ők felemelték a kamatokat Magyarországon. Ez nemcsak hogy egyoldalú szerződésmódosítás, hanem rosszhiszemű és visszaélésszerű, extraprofitra törekvő egyoldalú szerződésmódosítás, amelyek egyébként így ebben a formában érvénytelenek, és a törvényeknek sem felelnek meg.

Tehát elválasztva, van egy kamat és van egy tőkerész, mind a kettőt meg kell vizsgálni. Egyébként hozzáteszem, hogy nagyjából fele-fele arányban felelős a törlesztőrészlet megnövekedéséért a kamat és a tőkerész. Mindkettő szabálytalan volt, és mindkettő törvénytelenül került megemelésre. Ezzel kellene foglalkozni az Országgyűlésnek, ezt kellene tisztába tennie, és nem a választási kampányra készülve csupán az elhibázott törvényen, az árfolyamgát elhibázott törvényén némi módosításokat és könnyítéseket tenni.

Ettől függetlenül ezt támogatni lehet, hogyha egy adósnak is segít, akkor támogatni tudjuk, de sajnos jogilag és emberileg ez nem az a megoldás, amit önöktől a választópolgárok vártak, és fontolják meg a Jobbik javaslatát, a forintosítást, vagy legalábbis legyenek annyira bátrak, és tegyék fel azt a kérdést a bankoknak, hogy bizonyítani tudják-e, hogy ők valóban devizát vontak be ezekbe az ügyletekbe. Ha nem tudják bizonyítani, akkor nagyon egyszerű a kérdés: nem beszélhetünk devizahitelekről, és ezeket a hiteleket forinthitelként kell elbírálni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)