Felszólalás adatai

Melyek voltak azok a keretek, amelyek az előterjesztőnek a lehetőségeit meghatározták? Egyfelől a létszámcsökkentéssel kapcsolatos ígéret. És éppen ezért szeretném annak a jelentőségét hangsúlyozni, hogy noha öt mögöttünk álló ciklusban mindenki ígérte a választójogi törvény módosítását és a jelentős létszámcsökkentést, eddig ezt az ígéretet beváltani senki nem tudta. A tavaly elfogadott alkotmánymódosítás, illetve a most elfogadandó választójogi törvény gyakorlatilag megfelezi az Országgyűlés létszámát, 386 főről 199 főre csökkentve a parlamenti képviselők számát. Akkor, amikor az ország nehéz gazdasági helyzete a társadalom számtalan rétegétől is áldozatokat kíván, akkor, úgy gondoljuk, az Országgyűlésnek különösen indokolt és időszerű jó példával elöl járnia.

A másik olyan keret, amelyre az előterjesztés megfogalmazásakor tekintettel kellett lennünk, az éppen az Alkotmánybíróság döntése volt. Mit mondott az Alkotmánybíróság akkor, amikor a választójog egyenlőségének sérelme miatt a korábbi választókerületi beosztást megsemmisítette? Nem csupán azt írta elő a törvényhozó számára, hogy arányos egyéni választókerületeket teremtsen, hanem ezzel egyidejűleg azt is, hogy ne kormányrendeletben, tehát a korábbi minisztertanácsi rendeletnek megfelelő szinten, hanem kétharmados törvényben szabályozza a választókerületi határokat. Ezért aztán az a választókerületi beosztás, amelyet a javaslat tartalmaz, az új törvény alkotmányosságának is a feltétele.

Ezenkívül a kereteket nemzetközi követelmények is meghatározták. Ezek között első sorban említhető a Velencei Bizottságnak a választójogi törvényekkel kapcsolatosan meghozott általános állásfoglalása, amely szerint a választójog egyenlőségének alkotmányos alapelve abban az esetben nem sérül, hogyha az egyes egyéni választókerületekben választásra jogosultak száma között 15 százalékot meghaladó különbség nincsen. Az eddigi rendszerben, tudjuk, 300 százalékos különbség is volt, egyenlőtlen volt az elosztás mind a területi listás mandátumok között, hogyha az egyes megyékben, illetve a fővárosban fellelhető lakosszámot nézzük, illetve egyenlőtlen volt a területi elosztás az egyéni választókerületek megyéken, illetve fővároson belüli határainak a meghúzásakor is.

Ezenkívül a kereteket meghatározta az, hogy az Országgyűlés határozatot hozott - még az előző ciklusban, tehát nem is a jelenlegi kormánytöbbség időszakában -, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletét garantálni kell. A kisebbségek parlamenti képviselete nem alkotmányos mulasztás a közkeletű tévedés ellenére sem, hiszen az ezzel kapcsolatos 1993-as alkotmánybírósági határozatnak az Országgyűlés akkor, amikor a nemzetiségek, nemzeti kisebbségek országos önkormányzatainak a szervezetrendszerét megteremtette, eleget tett, tehát alkotmányos mulasztás ugyan nem áll fenn, de Magyarország nemzetközi kétoldalú kapcsolataiban többször is elhangzott ennek megfelelő, a kisebbségek parlamenti mandátumának biztosításával kapcsolatos ígéret, és az Országgyűlés is hozott az előző ciklusban olyan határozatot, amely bennünket kötelez arra, hogy ezt a kérdést, ezt a 20 éves vitát, ezt a kisebbségekkel szemben fennálló adósságot rendezzük. Ráadásul Magyarország nemzetpolitikai érdekeire tekintettel különösen indokolt, hogy az itt élő nemzetiségek kiemelt helyen szerepeljenek, és velük szemben előnyös megkülönböztetés érvényesülhessen.

Végül a kereteket meghatározta az is, hogy a határon túli magyarok számára, a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok számára szerettük volna a választójogot biztosítani. Úgy gondoljuk egyébként, hogy e tekintetben az Európai Unió gyakorlata egyértelmű és töretlen, az államtitkár asszony is utalt rá a kormány expozéjában. Az Európai Unió 27 országából 24-ben az állampolgárság és a választójog együtt jár, és úgy gondoljuk, hogy ha van olyan ország Európában, amelynek különösen érdemes követnie ezeket a nemzetközi trendeket, akkor Magyarországnak - sajátos helyzetéből adódóan - mindenféleképpen követnie kell az ezzel kapcsolatos nemzetközi gyakorlatot.

Ezek a keretek határozták meg tehát azt, hogy milyen törvényt állíthat össze az előterjesztő. Azért hangsúlyozom ennek a jelentőségét, mert e keretek között olyan nagyon nagy választási lehetőség már nem marad, főleg úgy, hogy arra is törekedett az előterjesztő, hogy mindazt megőrizze a hatályos választójogi rendszerből, ami jó volt, ami bevált és ami az elmúlt öt választáson stabil kormánytöbbséget eredményezett. Melyek voltak ezek? Talán különösebb vita sem volt ezekben a kérdésekben. Ilyen volt a bejutási küszöb kérdése. Az 1990-ben még 4 százalékos, az 1994-es választásokat megelőzően konszenzussal 5 százalékra emelt választási küszöb bevált, alkotmányos, alkotmánybírósági döntés is megállapította, és biztosítja azt, hogy valós társadalmi támogatottsággal rendelkező pártok jussanak be az Országgyűlésbe.

Szintén egyetértés volt abban, ha a korábbi álláspontját nézem a Magyar Szocialista Pártnak, akkor valamennyi párt között, hogyha az éppen aktuálisat, akkor a Magyar Szocialista Párt kivételével valamennyi párt között, hogy a vegyes rendszer fenntartandó, tehát megőrzendő az, hogy mind egyéni választókerületekben, mind pedig listáról el lehet nyerni mandátumokat, mindkét csatornáról be lehet jutni az Országgyűlésbe. Szintén egyetértés volt abban, hogy valamilyen formában maradjon a kompenzáció, tehát a kompenzáció tényét tekintve egyetértés volt, mértékét és módját tekintve nyilván ez a vita egyik sarkalatos pontja lesz. Végül abban is egyetértés volt, hogy a jelöltállítás szabályait a jelenlegihez hasonlóan kell meghatározni. Itt ugyan felmerültek az LMP részéről alternatív ötletek, de négy parlamenti frakció egyetértett abban, hogy nem segíti a választók valós akaratnyilvánítását, hogyha valós támogatottság nélküli jelöltek is indulhatnak a választásokon.

(9.00)

Kezdjük talán a jelöltállítás szabályaival. Mindenekelőtt egy félreértést egyértelműen tisztázni szükséges: az ebben a javaslatban jelenlegi formájában szereplő országos listaállítási követelmény könnyebbé teszi a választásokon való elindulás és bejutás lehetőségét a most hatályos szabályozásnál. Miután a területi listák megszűnnek, ezért országos listára lehet leadni a listás szavazatot, s míg eddig a helyzet az volt, hogy ugyan országos listát bármely párt állíthatott, ha hét területi listát tudott állítani, de a hét területi lista állítása a bejutás lehetőségét nem teremtette meg, hiszen ebben az esetben az ország egyharmadában lehetett az adott pártra szavazni. Most abban az esetben, hogyha kilenc megyében és a fővárosban valaki 27 egyéni jelöltet tud állítani, akkor az egész országban lehet rá szavazni. Ezért aztán ugyan az előterjesztő is hangsúlyozta, hogy nyitott az ezzel kapcsolatos javaslatokra, de azt érdemes rögzíteni és a korrekt vita keretében nem megkérdőjelezni, hogy ez az előterjesztés már a jelenlegi formájában is elősegíti, hogy a választásokon a bejutás esélyével akár új pártok is elindulhassanak.

Azzal kapcsolatosan, hogy egy- vagy kétfordulós legyen-e a választás, szintén négypárti egyetértésről beszélhetünk. Miután az előterjesztésben részletesen foglalkozott Kósa Lajos képviselőtársam ezzel a kérdéssel, csak röviden szeretnék kitérni arra, hogy az egyfordulós választás nem csupán a két forduló közötti alkuk lehetőségét zárja ki, amire negatív példa is volt az elmúlt húszéves magyar demokráciatörténetben, hanem gyorsabb kormányalakítást is tesz lehetővé és olcsóbb is. Az olcsóbbat utolsó szempontként sorolom csak föl, hiszen a demokrácia önmagában költségekkel jár és ezt érdemes vállalni abban az esetben, ha ezek indokoltak. Azt viszont, hogy minél gyorsabban lehessen kormányt alakítani, szerintem mindannyian nagyon fontos szempontnak tekinthetjük, különösen azok után, hogy a korábbi gyakorlat szerint, ha az első forduló után nyilvánvalóvá vált, hogy a kormánypártok elvesztik a kormányzás lehetőségét, akkor az sokszor még a fennmaradó időben, mindaddig, amíg az Országgyűlés alakuló ülésével a kormány megbízatása nem szűnt meg és nem ügyvezető kormányként működött a még aktuális hatalom lévő kormánypártok alkotta kormánykoalíció, visszaélésekre adott lehetőséget. Ennek a kiküszöbölése érdekében is az egyfordulós választás és a gyorsabb kormányalakítás lehetősége fontos értéke a javaslatnak.

Végül ebben a kérdésben is tekintettel kellett lenni arra, hogy négy frakció, ráadásul az ötből a négy legnagyobb parlamenti frakció azonos álláspontot képvisel a kérdésben, ezért az olyan, a demokrácia értékei iránt végtelenül elkötelezett pártok és parlamenti frakció esetében, mint amilyen az LMP, fel sem merül bennünk, hogy ne fogadnák el azt, hogy négy párt, négy náluk nagyobb parlamenti frakció egységes akarata az egyfordulós választás mellett volt.

A határon túli magyarok választójogának kérdésében is van ugyan vita közöttünk, de itt is van ellenzéki párt, amelyik a határon túli magyarok választójogának a gyakorlását támogatja, a javaslat pedig hangsúlyozottan kompromisszumos. Mit jelent ugyanis az, hogy ma ez a javaslat azt tartalmazza, hogy a határon túl élő magyar állampolgárok, tehát a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok az országos listára szavazhatnának, egyéni választókerületre pedig nem? Ez azt eredményezi, hogy gyakorlatilag fél szavazata van a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgároknak. Ez azért indokolt, mert egyfelől érdemes meghallani azokat az ellenzéki és társadalmi kritikákat, amelyek azt mondják, ha mértéktartóak, hogy nem minden kormányzati döntés terjed ki a határon túl élő magyarokra. Ez igaz, de csak akkor igaz, ha azt is hozzátesszük, hogy vannak olyan kormányzati döntések, amelyek viszont közvetlenebbül érintik őket, mint a Magyarország területén élőket. Senki nem vitathatja, hogy a szomszédságpolitika, a külpolitika és a nemzetpolitika sokkal közvetlenebbül érinti a határon túli magyarokat, mint az itt élőket, de önmagában annak a jogát se vitassa el senki egyetlenegy Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező és életvitelszerűen nem Magyarországon élő magyartól, hogy az ország jó vagy rossz sorsa számára kulcsfontosságú. Ezért úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat tekintettel van az ezzel kapcsolatos ellenzéki és társadalmi érzékenységre, ugyanakkor kifejezi a nemzet egységének az alaptörvényben is lefektetett célját.

A kompromisszumos megoldást természetesen ismerjük, ismerjük az ezzel kapcsolatos jogtudományi vitákat, ismerjük azokat a fejtegetéseket, amelyek azt mondják, hogy ez a választójog egyenlőségének a sérelmét jelenti, a magyar alkotmány egyértelműen lehetővé teszi, hogy a választójog gyakorlásának teljességét a jogalkotó magyarországi lakóhelyhez kösse, tehát magyar alkotmányos probléma ezzel kapcsolatosan nem merül föl, de nemzetközi jogi fórumok előtt ez a kérdés nyilván még vita tárgya lehet. A mi álláspontunk az, hogy miután a nemzetközi gyakorlat támogatja ugyan az állampolgársággal együtt járó választójogot, de elfogadja azt, hogy ha a lakóhellyel nem rendelkező állampolgárokat a választójogtól teljes egészében megfosztják, és miután a római jog óta érvényes jogelv, hogy a többen benne van a kevesebb is, ezért ebben az esetben az ilyenfajta korlátozást sem lehet a mi álláspontunk szerint nemzetközijog-sértőnek tekinteni, hiszen még mindig több, mint a teljes megfosztás. De arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Európai Bizottság is arra biztatja az Európai Unió tagállamait, hogy az állampolgársághoz a választójogot valamilyen formában biztosítsák.

A legnagyobb vita az előterjesztett javaslattal kapcsolatosan az arányosság kontra kormányzati stabilitás kérdése. Mi úgy gondoljuk, hogy érdemes egyértelműen és világosan beszélni, hogy a kormányzati stabilitás olyan érték, amely meghatározza egy kormány cselekvőképességét, meghatározza azt, hogy egy országnak a választásokat követően van-e lehetősége a hatékony kormányzásra, ezért az arányosság szempontja csak addig érvényesíthető, amíg ez a kormányzati stabilitást nem veszélyezteti. Tudunk olyan európai példát, ahol a győztes automatikusan plusz negyven mandátumot kap, akkor is, ha csak egy szavazattal nyeri meg a választásokat. Ismerjük azokat az európai és a világ demokráciáiban ismert, bevált és bevett példákat, amelyek kizárólag csak az egyéni választókerületi választást ismerik. Tehát úgy gondoljuk, hogy e tekintetben demokráciavitának nincs helye. A tiszta többségi rendszerek éppúgy demokratikusak és alkotmányosak, mint a tisztán arányos rendszerek.

Nyilvánvalóan az egyéni választókerületi beosztás fogja a másik vitás pontoz képezni, az ellenzéki pártok eddigi nyilatkozataiból ez már látszik. Úgy gondoljuk, hogy az ezzel kapcsolatos eddigi megszólalások a tárgyszerűséget teljes egészében nélkülözték, és különösen nem voltak tekintettel arra a helyzetre, amelyben Magyarország lassan húsz éve, öt választási ciklus óta van. Mi történt ugyanis 1990-ben, amikor ezeket a határokat meghúzták? Az Ellenzéki Kerekasztal I/3-as, a választójoggal foglalkozó albizottságában a törvény részleteit kidolgozták, de a választókerületek meghatározásának jogát minisztertanácsi rendeletre bízták. Ezért történt az, hogy amikor a 2/1990-es minisztertanácsi rendeletet az utolsó kommunista kormány meghozta, akkor Csepel két választókerület lett, míg az ezzel nagyjából azonos lélekszámú XII. kerület vagy II. kerület egy választókerület lett. Ennek volt köszönhető az, hogy az elmúlt években bekövetkezett migráció folytán Budapest messze felülreprezentált ebben a rendszerben, s nem csupán az egyéni választókerületi nagyság miatt, hanem a listás mandátumok tekintetében is.

Ennek a jelentőségét nem szabad alábecsülni, mert tudjuk, hogy a budapesti választási eredmények milyen hatással jártak az országos választási eredményekre. És amikor ezek megtörténtek, akkor senki nem volt, aki felállt volna és azt mondta volna, hogy ezek a győzelmek és ezek a sikerek, amelyeket Budapesten ért el az ellenzék, a választójog egyenlőségének sérelméből is következő sikerek. Miről beszélünk akkor, amikor 25 ezres és 75 ezres választókörzet is van Magyarországon? Amikor 300 százalékos aránytalanság a rendszerben választások óta elfogadható? Ehhez képest ez a javaslat a Velencei Bizottság ajánlásával összhangban 15 százalékos különbséget igyekszik tartani, s ha jól tudom, mindenhol pontosan be is tartja, és előírja azt is, hogy amennyiben ezek az aránytalanságok a 20 százalékot meghaladják, akkor a választókerületeket módosítani kell. Ez a javaslat egyértelműen erősíti a választójog egyenlőségének alkotmányos alapelvét, megszünteti azt a ma magyar állampolgár és magyar állampolgár, magyar választásra jogosult és választásra jogosult között fennálló különbséget, amely az egyik állampolgár szavazatát háromszor értékesebbé teszi, mint a másikét. Ilyen értelemben tehát csak üdvözölni lehet a választójogi törvénytervezetnek az egyéni választókerületek beosztására vonatkozó javaslatát.

(9.10)

A másik fontos kérdés a kompenzáció kérdése. A kompenzáció új szabálya azt eredményezi, hogy a győztesre leadott szavazatoknak a győzelemhez már nem szükséges mértéke szintén kompenzációs töredékszavazatnak minősül. Természetesen ezzel kapcsolatosan is lehet vitatni, hogy nem eredményez-e ez túlzott aránytalanságot nagy győzelem esetén, mert kiegyensúlyozott erőviszonyoknál alig van jelentősége ennek a szabálynak. De mégis muszáj megjegyezni, hogy miután a kompenzációs lista megszűnik, és a kompenzációs mandátumok, a töredékszavazatok az országos listára fognak átfutni, ezért, hogyha semmilyen, a kompenzációt korlátozó szabály nem kerül a rendszerbe, akkor a rendszer lényegesen kevésbé fogja elősegíteni a kormányzati stabilitást, mint ahogy azt eddig tette. Mert gyakorlatilag a kompenzációs szavazatszám alig lesz kevesebb - csak a második helyezett átlagos szavazatszámával lesz kevesebb -, mint a listára közvetlenül leadott szavazatszám. Ezért a kompenzáció jelentősége e szabály nélkül olyan mértékűvé nőne, hogy az országos listás mandátumkiosztás kifejezetten a kormányzati stabilitás ellen hatna, és már nem kívánt, túlzott arányosságot eredményezne. Ezért az az egyértelmű véleményünk hogy valamilyen mértékben a kompenzációnak az ilyenfajta tompítására mindenféleképpen szükség van.

Az elmúlt hetekben számtalan elemzés jelent meg azzal kapcsolatosan, hogy kinek kedvez ez a választójogi rendszer. Azt tudjuk mondani, hogy ha megnézzük a jelenlegi beosztást, az egyfordulós rendszert, akkor 1994-ben az MSZP lett volna ennek a választójogi rendszernek a kedvezményezettje, 1998-ban szintén a Magyar Szocialista Párt számára lett volna kedvező ez a rendszer, 2002-ben szintén jobb helyzetbe került volna a Magyar Szocialista Párt, mint ahogy a választások eredményeképp volt, 2006-ban a Fidesz-nek lett volna előnyösebb, 2010-ben pedig lényegi változást ugyan nem eredményezett volna, de valamennyivel nagyobb Fidesz-győzelmet hozott volna. Tehát összességében, hogyha a korábbi választások eredményeit nézve akarjuk értelmezni ezt a választójogi rendszert, akkor valótlan állítás az, hogy ez az egyik oldalnak kedvezne, és a másik oldalt hozná aránytalanul igazságtalan helyzetbe.

Mindezekkel kapcsolatosan szeretnék utalni arra a sajátos magyar jelenségre, ami az elmúlt másfél évben a demokrácia és a politikai viták mindennapi kísérőjelensége volt. Ez pedig az, hogy ha az ellenzéknek egy törvényjavaslat nem tetszik, akkor rögtön a jogállam végéről, a demokrácia alapvető szabályainak felrúgásáról beszél. Mi tudomásul vesszük azt, hogy az ellenzék szótárában az, hogy valami nem demokratikus, csak annyit jelent, hogy maradéktalanul nem tudnak azonosulni vele. Ugyanakkor viszont innentől kezdve az ilyen erős kijelentéseket is ennek megfelelően kell kezelnünk. Ennek a javaslatnak nincs olyan eleme, amelyet legalább egy ellenzéki párt ne támogatna. Ennek a javaslatnak nincs olyan eleme, ami ne felelne meg az európai egyetemes demokratikus követelményeknek, nincs olyan eleme, ami ne felelne meg a Velencei Bizottság ajánlásának. Ráadásul ez a javaslat lényegesen egyenlőbbé teszi az eddig rendkívül, sőt alkotmánysértő módon egyenlőtlen választójogot, ezáltal azt biztosítja, hogy minden választópolgár annak tudatában szavazhasson, hogy az ő szavazata nem ér kevesebbet, mint egy másik választópolgáré.

Mindezekre tekintettel nyitottak vagyunk a módosító javaslatokra, nyitottak vagyunk a vitára, de a végletes és szélsőséges álláspontok elkerülését ennél a fontos kérdésnél, ennél a fontos törvényjavaslatnál üdvözítőnek tartanánk. Erre tekintettel kérem, hogy mindannyian fogalmazzák meg véleményüket, módosító javaslataikat. A kormánytöbbség nyitott arra, hogy itt a parlamentben nyílt vita folyjon, és reméljük, hogy ezt követően az Országgyűlés húszéves adósságát teljesítve, a létszámcsökkentés évtizedes ígéretét beváltva tudja az új választói törvényt elfogadni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)