Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Már az általános vitában is nagyon viszketett az ujjam, hogy gombot nyomjak; főleg Gúr Nándor felszólalását követően, meg Ikotity István felszólalását követően. Most nem fogtam vissza magam, most gombot nyomtam. Bár vallását gyakorló, hívő katolikus ember vagyok, mégis megpróbálom egy kicsit objektív szempontból elmagyarázni önnek azt, hogy mi lett volna esetleg egy valódi nemzeti konzultáció végeredménye ebben a kérdésben.

Önök az általános vitában élesen fogalmaztak, és nem azt mondták, hogy mind a két nap legyen munkaszüneti nap, hanem azt mondták, hogy hadd döntsön a nép arról, hogy melyik nap legyen munkaszüneti nap. Ki kell ábrándítanom. Ha ezt a kérdést föltettük volna az embereknek, és objektív tájékoztatást adtunk volna erről a két napról, meggyőződésem, hogy az emberek a nagypénteket választották volna. És miért? Azt is elmondom. Az egyik része az ‑ egyébként azt meg elfelejtjük, hogy én a nagyvállalatok munkáltatóit nem sajnálom, hogy őket hogy érinti az, hogy nagypéntek munkaszüneti nappá válik, itt sokkal fontosabb kérdésről van szó, mint hogy ezt akár figyelembe is vegyük.

A másik kérdés: miért meggyőződésem az, hogy a végeredmény nagypéntek lett volna? Először is nézzük meg, hogy december 24-én mi történik az országban! December 24-én tulajdonképpen délután 2 után megáll az élet. Délután 2 után szinte csak azok az üzemegységek vagy azok a munkahelyek működnek, ahol folyamatos műszakot kell tartani, gyermekvédelmi szakellátás, egészségügy, hadd ne soroljam. Délután 3 után szinte a vidéki nagyvárosokban a tömegközlekedés is megáll. Tehát azt lehet mondani a december 24-ére, hogy az már szinte egy fél munkaszüneti nap. Ez az egyik objektív érv.

(20.00)

A másik objektív érv. Nézzük meg azt, hogy december 24-ét követi két munkaszüneti nap: december 25-e és december 26-a. Az esetek többségében ez hétköznapra esik, tehát az embereknek már ott van eleve két munkaszüneti napjuk, meg egy fél munkaszüneti napjuk.

Tehát innentől fogva, hogy ha normális társadalmi vitára bocsátottuk volna ezt a kérdést így, hogy válasszanak, nagypéntek vagy december 24-e, borítékolható az, hogy nem december 24-ét, a fél munkaszüneti napot, hanem nagypénteket választották volna. Egyébként itt mondanám még el azt, amit az általános vitában nem mondtam el, ott Ikotity képviselőtársunk mondta azt, hogy hiába, ha nem munkaszüneti nap, a keresztútra már akkor is odaérnek az emberek. Csak egy dolgot felejt el: tartsuk tiszteletben a másik vallási meggyőződését! A keresztútra nem beesni kell, hanem a keresztútra fel kell készülni, és hogyha munkaszüneti nap nagypéntek, akkor a hívő keresztény embereknek van reggeltől kezdve idejük arra ‑ egyébként az egész nagyhetet erre szentelik ‑, hogy felkészüljenek nagypéntekre, aztán a feltámadásra, de akkor már reggeltől kezdve nem a mindennapi robottal kell foglalkozniuk, hanem lélekben fel tudnak készülni Krisztus kereszthalálára és a keresztútra és a délutáni vagy esti alkalomra.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy mind szakrális szempontból, mind objektív szempontból a nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánítása helytállóbb és adekvátabb, mint december 24-e. Ha párhuzamba állítjuk ezt, és hogyha társadalmi vitára bocsátottuk volna ezt a kérdést, lehet, hogy azóta ‑ bocsánat a képzavarért ‑ pálfordulás történt az MSZP soraiban, most már nem vagy-vagy alapon gondolkoznak, hanem is-is alapon. Akkor még vagy-vagy alapon gondolkoztak (Gúr Nándor: Nem, is-is alapon!), de ha vagy-vagy alapon nézzük a kérdést, akkor az emberek döntő többsége valószínűleg úgy döntött volna, akár ateista, akár hívő keresztény, akár más felekezethez tartozó, hogy inkább a nagypéntek legyen munkaszüneti nap. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)