Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az uniós forrásokból fejlesztésre kiírt közbeszerzések kapcsán kormánypárti képviselőtársaim arcán általában üdvözült mosoly jelenik meg, amikor átvágnak egy-egy szalagot holmi avatásokon. Nekünk, ellenzéki képviselőknek viszont azt marad, hogy ha úgy vesszük észre, hogy önök túltolják a biciklit, akkor élve ellenzéki szerepkörünkkel igenis felhívjuk bizonyos anomáliákra a figyelmet, még ha ezt önök adott esetben ellenzéki károgásnak minősítik, vagy éppen azt mondják, hogy csupán azért mondjuk ezeket, mert savanyú a szőlő. Csakhogy ilyenkor utalni kellene, mondjuk, a Transparency Internationalnek arra a tanulmányára, amelyben kifejtették, hogy Magyarországon 90 százalékos a közbeszerzések túlárazása, 90 százalékban találkozhatunk túlárazott projektekkel. Vagy éppen utalhatnék itt a Korrupciókutató Központ Budapest egzakt és matematikai módszerrel megalapozott tanulmányára, amely világosan bebizonyította, hogy olykor-olykor óriási problémák vannak.

De ha ez nem lenne elég, akkor utalhatok itt Simicska Lajos ajánlatára, aki az olasz Itinerával összefogva hihetetlen ajánlatot tett az M4-es autópálya kapcsán, hogy az országhatártól Berettyóújfaluig építendő szakasz kevesebb mint harminc kilométerét 58 milliárd forintért építenék meg, holott az ezt követő legolcsóbb ajánlat mintegy 83 milliárd forintos tételt tartalmaz. Tehát 25 milliárd forinttal kevesebből tudnák megépíteni. Kilométerenként majdnem 1 milliárd forintos összegről van szó, ekkora lehet itt a túlárazás, amiről mi itt most már órákon keresztül beszélünk. Nyilvánvalóan az ilyesféle jelenség sem térben, sem időben nem új dolog, találkoztunk már vele máshol is, találkozhattunk vele adott esetben a szocialista rezsim idején is, gondoljunk csak a 6-os autópálya alá egy vakond pofátlanságával odafúrt kamu alagutak ügyére, amelyek óriási összegeket emésztettek fel.

Abban mindenképpen egyetértünk, hogy a források szűkösek, még ha itt 1200 milliárdos pénzről is beszélünk, teszem azt, az infrastruktúra-fejlesztés kapcsán. Viszont ahhoz mérten, hogy mekkora lenne az a feladat, ami az ország előtt áll, ezek a források mégiscsak kicsinyeknek minősíthetők. Azzal szintén egyetértünk, hogy a közlekedésnek óriási a fontossága. A hátrányos helyzetű térségek fölzárkóztatása kapcsán a vidéki lakosság mobilitását biztosítani kell, és egyáltalán a társadalmi-gazdasági koherencia megteremtése érdekében erre bizony nagyon-nagyon oda kell figyelni, és nagyon fontos szerepe van az infrastrukturális fejlesztéseknek, csakúgy, mint ahogy a leszakadt régiók versenyképességének a növelésében szintén fontos szerep hárul rájuk.

Viszont ezekre a forrásokra már csak azért is oda kell figyelni, mert én teljes mértékben egyetértek Lázár János miniszter úr azon szavaival, aki azt vázolta fel, hogy ezeket a pénzeket mi nem ingyen kaptuk. Hiába mondja azt a CÖF egy békemeneten, hogy nem vagyunk gyarmat. Dehogynem, gyarmat vagyunk, gyarmati gazdaságszerkezet jellemző Magyarországra, és ezekért a fejlesztési pénzekért véres verejtékkel fizetett az ország. Éppen ezért nem lehet őket elherdálni, és éppen ezért ha túlárazással találkozunk, akkor azt igenis szóvá fogjuk tenni; mert minden egyes túlárazás, minden egyes mutyi életerőt szív el olyan fontos projektektől, mint amiről az előbb beszéltem, tehát a vidéki régiók felzárkóztatása így bizony kútba hullhat. Vidékrombolásnak nevezhetjük azt, amikor egyes projektek olyan irtózatos összegeket emésztenek föl, hogy másra fejlesztési forrás már nem marad.

Államtitkár úr, választ kellene ilyenkor adni arra, amikor egyes túlárazásokkal találkozunk, mondjuk, a vasútépítések kapcsán, hogy mi lesz a sorsa annak az 1500 kilométernyi szárnyvonalnak, amelynek a jövője valahogy lóg a levegőben. Választ kellene adni arra, hogy ha az összes fejlesztés megvalósul a vasutak tekintetében, még akkor is ezer kilométernyi olyan fővonal maradna, amire most egész egyszerűen nem látjuk, hogy honnét lenne forrás. Választ kellene adni arra is, hogy 3400 kilométeren állandó sebességkorlátozás van a magyarországi vasúthálózaton. Ha ezeket a pénzeket jobban megfognák, jobban tudnák hasznosítani, akkor adott esetben az itt meglévő problémákat is enyhíteni lehetne, és nem kellene azzal a szégyenletes adattal szembesülnünk, hogy teszem azt, az európai törzshálózatba illeszkedő fővonalak 30 százaléka állandó lassújelekkel tarkított, ugyanis így nem tudjuk teljesíteni azokat a célkitűzéseket, amelyek szerint át kellene terelni az óriási károkat, az éves szinten az infrastruktúrának mintegy 350 millió forintos kárt okozó nehéz­teher­gép­jármű-forgalmat a vasútra, mert joggal mondják a fuvarozók, hogy ilyen körülmények közepette ők nem akarnak ilyen lehetőséggel élni.

S ugyanez igaz a közútfejlesztésre is. Ott sem lehet herdálni, hiszen ha csak a szűkebb pátriámból, Somogy megyéből indulok ki, önök itt győzelmi jelentéseket zengedeznek arról, hogy harminc kilométernyi út újul meg ebben az esztendőben. Viszont hozzátenném, hogy van 1700 kilométernyi útszakasz Somogy megyében, amelynek a felét azonnal fel kellene újítani. Ilyenkor adunk teljes mértékben igazat Pokorni Zoltánnak, aki azt mondta, hogy ha valaki összekeveri a közpénzeket egy húsosfazékkal, annak bizony le kellene vágni a kezét.

Csakhogy azt látjuk, hogy a „minden fideszes oligarcha lakjon jól” alapítvány mutyivonata bizony dübörög, és az a helyzet, hogy ennek a kazánját közpénzekkel pakolják és fűtik. Nagyon könnyű lenne itt felhozni a miniszterelnök úr kedvenc, egy az egyhez méretarányú játékvonatát, a felcsúti kisvasutat, de én inkább Mészáros Lőrinc szerepére térnék ki, annak a Mészáros Lőrincnek a szerepére, aki 2015-ben 3,5 milliárd forintnyi osztalékot vett ki a saját cégéből, holott a munkásai ehhez mérten nevetséges összegen vannak tartva. És ez a Mészáros Lőrinc az, aki miután beszállt a vasút-villamosításba, a Szombathely-Zalaszentiván közötti szakasz 9,5 milliárdról egyből fölugrott 13,3 milliárdra, amikor beszállt a Kőröshegy-Balatonszentgyörgy, illetve a Fonyód-Kaposvár szakasz felújításába, akkor ezt is valahogyan meg tudták toldani plusz 25 milliárd forinttal, aminek bizony-bizony valahol máshol is lenne helye. Mi elhisszük, hogy ezek a nagyra nőtt mohó kisgömböcök jól akarnak lakni, csak amíg ilyen fontos fejlesztésekre nem jut pénz, mint amiről beszéltem, akkor ezt egyszerűen nem tudjuk elviselni és szó nélkül hagyni.

Arról is szót kellene itt ejteni nagyon röviden, hogy mi lesz 2020-ig. Néhány héttel ezelőtt tárgyaltunk itt egy salátatörvényt, amelyben önök a 2005-ös vasúti törvényt is módosítani óhajtják, amely a közforgalmi vasúti járművek biztonságos üzemeltetésével összefüggő műszaki adatokat tenné titkossá, a gigalenyúlásokat ezzel mintegy megkönnyítve.

Itt terrorveszélyre hivatkoznak, de azért jelzem, hogy Matuska Szilveszternek sem kellett tudni, mondjuk, a Budapest-Bécs vonat műszaki adatait ahhoz, hogy a biatorbágyi viaduktot felrobbantsa. Vagy éppen itt a 2006-os, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvényt is módosítani kívánják, amit úgy is lehetne röviden összefoglalni, hogy „békáknak kuss”. Ugyanis ettől kezdve az ilyesféle projektekbe a közösségeknek beleszólásuk nem lesz, még inkább könnyebbé válik a haverok piaci kedvezményekhez juttatása vagy éppen a kedvezményezett multinacionális cégek hatalmas üzletekkel való kitömködése. Ebből pedig mi nem kérünk. A biznisz gátak nélkül nem a Jobbik projektje, hanem inkább az önöké, úgy vesszük észre. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(22.00)