Felszólalás adatai

Az idézet szerint Platón Hérakleitoszra hivatkozással azt mondja, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Ez a mondás tökéletesen illik az információs jogok helyzetére, akár a magyar, akár a globális fejlődésre gondolunk. Ahogy a magánszféra és a közszféra határai, úgy az adatkezelésnél szerepet játszó technikai eszközök és a szabályozás is állandó mozgásban, változásban van. Gondoljunk akár az alkotmányos reform keretében megtörtént hazai jogszabályváltozásokra, illetve a jelenleg is tárgyalások alatt álló uniós adatvédelmi reformcsomagra.

A folyó áramlását én is már régóta figyelem, sőt partját a magam eszközeivel több mint negyedszázada próbálom építeni, erősíteni. Az 1990-es évek elején, amikor fiatal jogászként bábáskodtam az első magyar adatvédelmi törvény előkészítésénél, egészen mások voltak a jogalkotó előtt álló kihívások.

Egy diktatúra utáni helyzetben a jogállamiság egyik cölöpjét kellett az ingoványos talajba beverni, és egy rendszerváltó intézmény, az adatvédelmi ombudsman irodájának alapjait ráépíteni. Ez a cölöp valójában nem is egy volt, hiszen a rendszerváltó atyák joggal feltételezték azt, hogy az állampolgárok teljes átláthatóságát a személyes adatok védelméhez fűződő jog információs önrendelkezési jog formájában képes lesz megakadályozni, illetve az állam, a központi és a helyi kormányzás átláthatóságát a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő jog információszabadság keretében biztosítani tudja. Hogy ez mennyire sikerült, ki-ki eldöntheti saját tapasztalatai alapján is.

Én a két alapjog felügyeletére létrehozott hatóság elnökeként azt tudom mondani, hogy mindkét területen bőven akad még tennivaló.

(12.00)

Az első adatvédelmi biztostól 2001-ben egy jól működő, a magyar állampolgárok bizalmát elnyert iroda vezetését vettem át, miután az Országgyűlés megválasztott adatvédelmi biztossá. A szervezet már ekkor feszítette intézményi kereteit, hiszen az első adatvédelmi törvény elfogadása utána hatályba lépett uniós adatvédelmi irányelv független adatvédelmi hatóságok létét írta elő a tagállamokban. Magyarország uniós csatlakozása az adatvédelem terén tehát olyan kötelezettségekkel járt, amelyek miatt az adatvédelmi törvényt is módosítani kellett, és az adatvédelmi ombudsman kéretlenül is a klasszikus ombudsmani eszközöktől idegen, új hatósági hatásköröket kapott. Lassan, de biztosan megkezdődött az adatvédelmi hatóság irányába történő elmozdulás, ami 2012-ben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság felállításában csúcsosodott ki.

Már uniós csatlakozásunkkor, a kodifikációs egyeztetéseken is fölmerült a hatósággá alakítás, ugyanakkor ez az elképzelés nem került a parlament elé, félve a kétharmados követelménytől. Az új alaptörvény 2011-ben átszabta az alapjogvédelem rendszerét. A nemzetközi elvárásnak megfelelő, független Adatvédelmi Hatóság az egységes alapjogi biztos szervezetétől teljesen elkülönülten folytatta munkáját. Az adatvédelmi biztosi tradíciók és tapasztalatok azonban nem vesztek és nem is veszhetnek el. Erre nemcsak saját és munkatársaim személye, hiszen a hatóságnál dolgozó jogászok többsége korábban az adatvédelmi biztos mellett dolgozott, hanem az új információs törvény rendelkezései is garanciát adnak. A kifejezetten a súlyos jogsértésekre megfelelő választ adó, erős hatósági jog- és hatáskörök mellett ugyanis megmaradtak az ombudsmani típusú vizsgálati, fellépési lehetőségek is, az információszabadság területén ráadásul kizárólagos jelleggel.

Az állampolgárok bizalma töretlen, ezt egyértelműen bizonyítja a 2012-ben a NAIH-hoz beérkezett 2929 panasz és egyéb ügy magas száma vagy akár az adatvédelmi felelősök részéről megnyilvánuló fokozott érdeklődés is. 2012-ben számos európai és uniós vizsgálóbizottság, a schengeni szakértő csoport, LIBE, Velencei Bizottság vette górcső alá működésünket és törvényünket, a végső következtetés minden esetben pozitív volt, sőt az intézmény pénzügyi függetlensége és az erős hatósági jogosítványok külön méltatást is kaptak. A jogszabály rendelkezésein tapasztalataink szerint ugyanakkor van még javítanivaló, a NAIH módosítási javaslatait a kormány részére eljuttattuk. A Magyarország ellen az adatvédelmi biztos mandátumának idő előtti megszüntetése miatt indított eljárás ténye nemzetközi vagy hazai tevékenységünket nem akadályozza vagy korlátozza. A 2012-es év tehát a szó szoros értelemben vett építkezés, a kimagaslóan sok munka és a szigorú nemzetközi elvárásoknak való megfelelés jegyében telt. Úgy érzem, ezeket az akadályokat hivatalunk sikeresen vette, reményeim szerint az elkövetkező években már a hosszú távú terveink megvalósítása nyugodtabb jogi és tárgyi környezetben tud megvalósulni.

Minden beszámoló nélkülözhetetlen eleme néhány statisztikai adat ismertetése. Az iktatókönyv 2011. december 31-ei állapotának adatai szerint az adatvédelmi biztoshoz 2011-ben 5461 ügy érkezett, amelyből adatvédelmi nyilvántartási bejelentés 3162, panaszügy 1011, konzultációs ügy 797, hivatalból indított ügy 65, jogszabály-véleményezés 290, nemzetközi ügy 112, egyéb ügy 24 volt. A hatóság által 2012-ben átvett, tehát lezáratlan ügyek száma 2650, amelyből a nyilvántartási bejelentés 2310 volt. Az átvett és folyamatban lévő ügyek között azonban nemcsak 2011-es, hanem a megelőző évben, 2010-ben és 2009-ben iktatott és lezáratlan ügyiratok is voltak.

A NAIH-hoz 2012-ben összesen több mint 6500 postai, és 8951 elektronikus levél érkezett az ügyfélszolgálatunkra. Az adatvédelmi nyilvántartásban összesen 12 166 bejelentést dolgoztunk fel. 2929 bejelentés ügyében indult meg vizsgálat, amelyből 2550 vizsgálata 2013. január 31-ig befejeződött, tehát ügyeink 87 százalékát sikerült az első év során megoldani. Az ügyek információs ágak szerinti megoszlása adatvédelmi nyilvántartási bejelentések nélkül a következő: adatvédelmet érintett 78 százalék, információszabadságot érintett 12 százalék, mindkét alapjogot 5 százalék, egyiket sem érintette 5 százalék. A közérdekű adatok megismeréséhez való alapjogot tehát a vizsgált ügyek 17 százaléka érintette, amely jelzésértékű változás a korábbi években tapasztalt, általában 10 százalék körüli arányt figyelembe véve.

Az elmúlt évben összesen 207 jogszabály-véleményezést is érintő ügyet vizsgáltunk, összesen 46 jogszabály-módosítást kezdeményeztünk, 35 bejelentést az alapvető jogok biztosához, illetve más szervekhez tettünk át. A vizsgált ügyekben 226 adatvédelmi tárgyú és 14 közérdekű adatokat érintő bejelentés vizsgálatát utasítottuk el, amely az összes vizsgált ügy kevesebb mint 8 százaléka. Az érdemi vizsgálat alá vont ügyekből 514 vizsgálatban állapítottunk meg valamilyen jogellenességet, ezek közül 419 az adatvédelemhez és 95 az adatnyilvánossághoz fűződő jogsértést, illetve ennek veszélyét tárta fel. A nemzetközi ügyeink száma 109 volt, de összesen 130 olyan vizsgálat zajlott, amelynek nemzetközi vonatkozása is volt. A minősített adatok kezelését 56 ügy érintette.

A NAIH-hoz 69 közérdekű adatigénylés érkezett, amelyek mindegyikét a 15 napos határidő betartásával megválaszoltuk. E magas szám jelzi, hogy a NAIH megalakulását és tevékenységét az első évben igen élénk érdeklődés övezte. Összevetésképpen, az adatvédelmi biztoshoz 2011-ben mindössze 19 adatigénylést nyújtottak be. Hatóságunk csupán egyetlen esetben utasította el a közérdekű adat kiadását miután döntés-előkészítő adat volt. Természetesen a döntés meghozatala után az adatot kiadtuk az igénylőnek. Mindenképpen sikerként könyvelhetjük el, hogy részben új jogszabályi hátérrel, új helyen, és a korábbiaktól eltérő tárgyi feltételekkel létrejött nemzeti felügyelő szervezet eredményesen és hatékonyan küzdött meg az adatvédelmi biztostól átvett irathagyatékkal és ügyhátralékkal, ezzel párhuzamosan a már hozzá beérkezett ügyeket is határidőben kivizsgálta és megválaszolta.

A megnövekedett ügyszám is jelzi a NAIH iránti bizalmat, és az információs jogok védelmére hivatott új szervezet ismertségét és társadalmi elfogadottságát. Az adatok tükrében is tényszerűen kijelenthető, hogy nem okozott semmilyen törést az alapjogvédelmi szervezetrendszerben bekövetkezett változtatás, sőt éppen ellenkezőleg: a jogvédelem kifejezetten gyorsabbá és hatékonyabbá vált. A fentieket igazolja vissza az a közvélemény-kutatás is, amelynek adatait ez év februárjában vették fel 2 ezres mintavétellel. A felnőtt magyar lakosságát többségét, 62 százalékát érdekli saját adatainak védelme, közel ötöde, 18 százalék nem foglalkozik a kérdéssel. A válaszadók 24 százaléka vallotta magát inkább tájékozottnak. A megkérdezettek 61 százaléka vallotta magát tájékozottnak az adatvédelemről, és csak 38 százalékára mondható el ugyanez az információszabadságról. A felnőtt lakosság 31 százaléka hallott a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságról, és a megkérdezettek 16 százaléka a NAIH elnökét is meg tudta nevezni.

Úgy gondolom, ezek az adatok egyéves tevékenység után figyelemre méltóak. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy a megkérdezettek 29 százaléka elégedett csak az adatvédelem és 31 százaléka az információszabadság szabályozásával. A hatóság 2012-ben a televíziókban, a rádiókban, az interneten és az írott sajtóban, összesen 133 médiumban 1238 alkalommal jelent meg.

Néhány szó a hatóság költségvetéséről, gazdálkodásáról. Mivel a 2012. évi költségvetés tervezésekor nem állt rendelkezésre előző évi adat, ezért arányosítani kellett az OBH-ból átvett feladatokhoz szükséges működési és felhalmozási támogatás összegét, nem számolva az esetlegesen előre nem látható és ezért nem is tervezhető kiadásokat. Így ezeket önerőből az éves támogatási keretből kellett megoldanunk.

(12.10)

A hatóság 2012. évi költségvetési előirányzata 390 millió 300 ezer forint volt, engedélyezett létszáma 59 fő. Erre az évre vonatkozóan pozíciónkon sikerült javítanunk; bízom abban, hogy felelős gazdálkodás mellett a jövő évi beszámolóban majd elégedettségről tudok szólni.

Nemzetközi tevékenységünkről. A nemzetközi kapcsolati hálóba való bekapcsolódásunk bizonyítéka, hogy 2012 szeptemberében az új magyar hatóság volt a házigazdája az európai adatvédelmi hatóságok munkatársainak rendezett, szervezett, kifejezetten gyakorlati esetekre koncentráló találkozójának.

2012-ben hangsúlyosan jelentkeztek a schengeni információs rendszerrel kapcsolatos kérdések. Előzetes ellenőrzések során, év elején ellenőriztük a schengeni adatok kezeléséért és továbbításáért felelős ORFK NEBEK Sirene Irodát és a nemzeti SIS informatikai központ feladatait ellátó szerv, a KEKKH működését. Az év folyamán a helyszínen ellenőriztük a beregszászi, a kijevi, a moszkvai magyar konzulátus, valamint a beregsurányi átkelőhely SIS-szel kapcsolatos gyakorlatát. 2012-ben összesen 12 egyéntől, elsősorban külföldi állampolgároktól több esetben külföldi adatvédelmi hatóság közvetítésével érkező SIS tájékoztatási kérelemmel foglalkoztunk. Ez a szám kiemelkedő az előző évek statisztikájához viszonyítva.

Fennállásának negyedik hónapjában - ami a szakértők számára is különleges helyzetet jelentett - a hatóság egy szigorú uniós szakértői ellenőrző bizottság előtt bizonyíthatta alkalmasságát és szakértelmét, ugyanis 2012. április 17-20. között sor került Magyarország schengeni adatvédelmi ellenőrzésére, melynek fő felelőse és koordinátora mi voltunk. A Bizottság véleménye összességében pozitív, és külön is kiemelték, hogy az új magyar adatvédelmi hatóság több hatáskörrel rendelkezik az állampolgárok védelme érdekében, mint a korábbi adatvédelmi ombudsman. A jelentéstevők az új hatáskörök biztosította jogi eszközök alkalmazására is buzdítják a címzettet. A SIS-szel összefüggő tájékoztatási tevékenységünk kiváló minősítést kapott, ugyanakkor a schengeni ügyekre szakosodott kollégák számát kevesellte a szakértői bizottság.

Schengen kérdése 2012-ben a jogalkotásban is nagy súllyal jelentkezett, hiszen Magyarországon kidolgozták és elfogadták a schengeni információs rendszer második generációja keretében történő információcsere szabályairól szóló törvényt és kormányrendeletet. A jogszabályok előkészítésére több tárcaközi munkacsoport alakult, amelyekbe a NAIH is meghívást kapott. A 29-es munkacsoportot az Európai Unió adatvédelmi irányelveinek 29. cikke alapján hozták létre a személyes adatok védelmével foglalkozó független tanácsadó testületként. Tagjai: a tagállamok adatvédelmi hatóságainak képviselői, az európai adatvédelmi biztos és az Európai Bizottság. Feladata minden olyan kérdést megvizsgálni, amely az adatvédelmi irányelv egységes alkalmazását elősegítheti.

Az elmúlt évben a legnagyobb kihívást tagadhatatlanul az új uniós adatvédelmi szabályozás tervezetének megvitatása, véleményezése jelentette. E helyről is javasolnám az Országgyűlésnek, hogy valamilyen formában - vitanapon vagy bizottságban - vitassa meg az uniós reformcsomagot, hiszen ha rendelet lesz belőle, azt közvetlenül alkalmazni kell Magyarországon. A nemzetközi szervezetek és külföldi kollégák, így Peter Hustinx, az európai adatvédelmi biztos budapesti látogatásuk alkalmával ugyanakkor természetszerűleg főleg az új adatvédelmi hatóság megalakulásának körülményeiről érdeklődtek.

A NAIH vizsgálati eljárásaiban komoly, sokéves előzményeire támaszkodhat, mivel a korábbi adatvédelmi biztosi gyakorlatot is felhasználhatja. A hatóságra várt ugyanakkor az a feladat, hogy az új eljárásfajta, az adatvédelmi hatósági eljárás szabályait alkalmazza. A NAIH minden hatósági eszközével élni kíván, és több adatvédelmi jogsértés esetén is határozottan felléphet. Főbb ügycsoportok: ingatlanhirdetéshez kapcsolódó adatkezelés, megszűnt cégek iratainak tárolása, társasházi lakók adatainak közzététele, kamerás megfigyelés, középiskolás diákok adatainak kezelése, helyi adózók adatainak közzététele.

2012-ben a hatósági eljárások száma 33 volt. 2013 januárjában négy határozatot zártunk le, korábban pedig, 2012-ben 16-ot, tehát összességében 20 eljárást zártunk le az első évben. A határozatokban jogellenes adatkezelés megszüntetésére, bírság megfizetésére kötelezett adatot kezelők közül öt volt gazdasági társaság, egy pénzintézet, egy egészségpénztár, öt állami, illetve önkormányzati szerv és egy magánszemély. Az infotörvény 61. (1) bekezdése alapján a határozatok többsége jogellenes adatkezelés megtiltásáról rendelkezik, egy esetben elrendelte a hatóság a jogellenesen kezelt személyes adatok törlését. Összesen 13 határozat közül 11 tartalmaz bírságkiszabást. Maximális bírságot, tízmillió forintot egy alkalommal szabott ki a hatóság, minimális bírságot három alkalommal; a többi bírságösszeg e két érték között szóródik.

A hatóság jogszabály-véleményezési tevékenysége: 2012-ben összesen 207 jogszabályt véleményeztünk, ebből 49 törvény, 60 kormányrendelet, 70 miniszteri rendelet, 12 kormányhatározat volt, a többi 16 pedig egyéb. A közigazgatási egyeztetés során véleményezett jogi szabályozási tervezetek száma a korábbiaknak alig több mint kétharmadára esett vissza, miközben a jogalkotás volumene valamelyest nőtt. Ez talán annak tudható be, hogy jelentősen megnőtt a képviselői kezdeményezések száma.

Adatvédelmi ügyek; a Google Street View adatkezelése. A Google Street View szolgáltatás vizsgálatát, adatkezelését az adatvédelmi biztos irodája kezdte meg 2009-ben. 2011 májusában állásfoglalást adott ki a szolgáltatással kapcsolatban, amely állásfoglalást a Google Street View nem tudta teljesíteni. Időközben a megváltozott jogszabályi környezet, illetőleg egy európai bírósági döntés a jogalapok vonatkozásában megváltoztatta a jogi helyzetet: a Google képviselői megkeresték a hatóságot, egyeztetést kezdeményezve. Tekintettel arra, hogy a korábbi állásfoglalás tartalmazta a szolgáltatás jogszerű bevezetésének és üzemeltetésének feltételeit, amelyek jogszabályi körülményei időközben megváltoztak, mégis irányadónak tekintettük. A bevezetni kívánt szolgáltatás társadalmi elfogadottságának előzetes felmérése érdekében megkerestünk számos nagyobb magyarországi város önkormányzatát, kitérve a polgármesterek, illetve a közgyűlések álláspontjára, a szolgáltatás bevezetése mellett és ellen szóló érvek objektív értékelése céljából. Egyértelművé vált, hogy az önkormányzatok kívánatosnak tartják a szolgáltatást, így a hatóság álláspontja kialakításakor tekintettel volt arra is, hogy a közérdekű adatok terjesztése szempontjából is hasznos lehet a vizsgált projekt elindítása. A magánszféra védelme érdekében hathatós garanciákat írtunk elő.

A hatóság 2013. január 28-án megrendezett belső adatvédelmi felelősök második konferenciáján prezentálta új ajánlását, amely a munkahelyi kamerázás és ellenőrzés új szabályait vette figyelembe. A hatóság a jogalap vonatkozásában rámutatott arra, hogy a munkáltatói ellenőrzéshez kapcsolódó adatkezelés a munka törvénykönyve rendelkezéseiből, a munkaviszony természetéből fakadó, a munkavállalói hozzájárulástól adott esetben független adatkezelés. A munkáltatói ellenőrzéssel együtt járó adatkezelés végső soron a legitim érdekek mérlegelése alapján történő adatkezelés, amely elválaszthatatlan annak korlátaitól. A hatóság álláspontja szerint az elektronikus megfigyelőrendszer által rögzített felvételekre és tárolásának időtartamára - más törvényi mérce hiányában - a személy- és vagyonvédelemről szóló törvény vonatkozó szabályait kell alkalmazni, ezért az ajánlás azt is tartalmazta, hogy indokolt lenne saját garanciális szabályok beültetése a munka törvénykönyvébe.

(12.20)

A hatóság álláspontja szerint jól debütált a belső adatvédelmi felelősök konferenciájának intézménye.

Információszabadság. Az információszabadság területén a 2012-es év egyik legkiemelkedőbb ügycsoportja azon információszabadságot érintő ügyek voltak, amelyek kizárólagos, de legalább többségi állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságokhoz érkező adatigénylések megtagadását, nemteljesítését érintették. A nyilvánosság megteremtésének egyik sarokköve volt mindig is a közfeladatot ellátó szervek körének meghatározása. Azon szervek, személyek megítélése egyértelmű, amelyeket jogszabály hoz létre, és a jogszabály határozza meg feladat- és hatáskörüket. Vannak azonban olyan szervek, intézmények, amelyek megítélése már korántsem ilyen egyértelmű. Idetartoznak tipikusan a közvetlenül vagy közvetetten közpénzekből létrehozott gazdasági társaságok.

Magyarország Alaptörvényének 38. cikke értelmében az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. Nemzeti vagyon alatt értendők többek között az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában lévő dolgok, pénzügyi eszközök, vagyoni értékkel rendelkező jogok, társasági részesedések.

Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak, a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint. Az alaptörvény ezen cikke a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóságának követelményét, a 39. cikk (2) bekezdése a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adattá minősítését alkotmányos rangra emelte.

Az alaptörvény, amely minden, a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatot közérdekű adattá minősített, kijelölte azt az utat, ahol a nyilvánosság, az átláthatóság válik fő szabállyá. A jelenlegi jogszabályi környezet tehát nemcsak arra helyezi a hangsúlyt, hogy valamely szerv, személy jogszabályban meghatározott tényleges közfeladatot lát-e el, hanem a nemzeti vagyonnal való rendelkezés és gazdálkodás tényére.

A nyilvánosság szempontjából kedvezően alakuló jogszabályi háttér azonban régi-új jogértelmezési kérdéseket is felvet, nevezetesen a közpénzekkel gazdálkodó, de egyben piaci szereplő cégek üzleti érdekeinek sérelmét. A hatóság a nyilvánosságot mint fő szabályt, valamint a nyilvánosságot korlátozó rendelkezések szűk értelmezését szem előtt tartva igyekszik megtalálni azon jogértelmezést, amely megteremti az egyensúlyt a nyilvánosság, a demokratikus kontroll és az üzleti érdek között.

Ezért a hatóság ajánlás formájában jogértelmezési iránymutatást adott a jogalkalmazók számára, hogy az információszabadság ne lehetetlenítse el a közvagyonnal gazdálkodó, egyben piaci szereplő cégeket. A közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való alapjog értelmezésének tehát egyensúlyt kell tartania az alapjog társadalmi rendeltetése, lényegi tartalma és a nemzetgazdasági érdek között.

A nyilvánosságot érintő ügyek vonatkozásában mindig is kényes kérdés volt a közérdekből nyilvános személyes adatok köre. A magánszféra és a nyilvánosság érzékeny határvonalát az új infotörvény jobban konkretizálja, hiszen a 26. § (2) bekezdésében példálózóan felsorolja azon adatokat, amelyek mindenképp a közfeladatot ellátó személy közérdekből nyilvános adatának minősülnek.

Az alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. A közérdekből nyilvános személyes adatok tekintetében fontos kiemelni, hogy a megismerésükre ugyan a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, de ezen adatok személyesadat-jellege a nyilvánosság ellenére megmarad. Így az adatvédelem legfontosabb garanciáját, a célhoz kötött adatkezelés elvének követelményét változatlanul be kell tartani.

Az adatkezelés célja jelen esetben is a közhatalom gyakorlásának, a közügyek intézésének és ezzel összefüggésben a közpénzek felhasználásának átláthatósága és nyilvánosság általi kontrollja. E célok tehát korlátot szabnak az infotörvény 26. § (2) bekezdése alapján kezelt személyes adatok esetében is, azok nem használhatók fel visszaélés-szerűen, például valamely konkrét személy elleni, közfeladatával össze nem függő személyes támadásra vagy személyes konfliktusok kezelésére. Így az olyan közlések, amelyek célja a másik lejáratása, nyilvánvalóan ellentétesek a magánszféra védelmére irányuló jogalkotói szándékkal. Az ilyen eljárás egyfajta információs önbíráskodásként értékelendő, és mint ilyen, jogellenes.

A közérdekből nyilvános adatok széles körének megismerhetősége nem eredményezheti továbbá a közfeladat ellátásához nem kapcsolódó magánszféra kiszolgáltatottságát. A hozzánk érkező bejelentések, beadványok alapján észleltük, hogy az egyes intézmények közötti adatkérések, adatszolgáltatások már felbillentették ezt az egyensúlyt, és bizonyos szervek közérdekű adatigénylések mögé bújva igyekeznek személyes adatokat megszerezni. Az átláthatóság és ellenőrizhetőség mint közérdek kiemelt fontosságú, ugyanakkor az információszabadságnak és az információs önrendelkezési jognak egymásra tekintettel kell érvényesülnie.

2012-ben a minősített adatok kezelésével összefüggésben csekély számú megkeresés érkezett a NAIH-hoz. Hatóságunkra komoly felelősség hárul az információs önrendelkezési jogot és az információszabadságot sértő titokminősítések elleni fellépés terén, hiszen az infotörvény alapján a nemzeti minősített adat minősítésére vonatkozó jogszabályok megsértésének megállapítása esetén csak a NAIH jogosult titokfelügyeleti eljárás keretében a nemzeti minősített adat minősítési szintjének, illetve érvényességi idejének a jogszabályoknak megfelelő megváltoztatására vagy a minősítés megszüntetésére felhívni a minősítőt.

Az elmúlt év tapasztalatai szerint e felelősségnek nem lehet megfelelni. Hatóságunk kizárólag csak bejelentések alapján jár el a minősített adatot érintő ügyekben, ezért a NAIH 2013-tól éves hatósági ellenőrzési terv alapján, hivatalból eljárva is vizsgálni fogja a titokminősítések jogszerűségét.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökeként 2012-ben egy emlékérmet alapítottam, ez a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság emlékérme, Szabó Tamás ötvösmester alkotása. Ez az emlékérem annak a személynek vagy szervezetnek adományozható, aki az információs önrendelkezési jog és az információszabadság terén kiemelkedő, magas színvonalú, példaértékű eredményt ért el, vagy jelentősen hozzájárult ilyen eredmény eléréséhez. 2012-ben az emlékérmet Frank Ádámnak, a HVG-ORAC Kiadó igazgatójának ítéltük oda a jogi szakkönyvek megjelentetéséért, a jogi kultúra magas szintű terjesztéséért, amely magában foglalja az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény elmúlt évben megjelent kommentárját is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)