Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a bevezetőben hadd reagáljak: Szalay képviselő úr itt azt mondja, hogy a 9. § (5) bekezdése egyértelmű, hogy a 2001. évi I. törvényre. Én nem tudom, akkor többféle formában nyújtották be, mert az egyik gond pont az, hogy itt kipontozott részek vannak, akkor ide akármit be lehet írni, mondjuk, ez is a kodifikációnak az érdekes fajtája, hogy nem is tudjuk, hogy pontosan mire gondol a beterjesztő ezzel kapcsolatban.

De ezzel az egésszel nem ez a gond megítélésünk szerint, mert azért abban egyetértünk, gondolom, mindannyian, hogy a szóbeli megnyilatkozások és a tettek harmóniája a politikának a hitele. Egy nagyon furcsa helyzetbe kerültünk, ezt Gógl képviselő úr itt mondta, és azért időről időre ma is a Ház asztalára került, hogy bizony hiába hoztunk mi nemdohányzók elleni (Sic!) törvényt, hiába hoztunk mi gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényt, azt a - nyugodtan mondhatom - járványt, hogy az utánpótlásnak a növekedését megállítsuk… - mert két külön kategóriát lehet bevezetni, úgy gondolom: akik már egy szenvedélybetegségnek a rabjai, és tényleg azok, illetve akik még nem azok, és elsősorban az a hatásos megelőzés, ha az utánpótlást megpróbáljuk egy picit visszafogni, illetve megakadályozni.

És hangzatos jelentések, a miniszterelnök úr is, 21 lépés, a megbízott kormánybiztos úr azon az inkriminált bizottsági ülésen tényleg jónak nevezhető programokat… - hogy össze kell fogni, és mindannyian, még a dohányosok is egyetértettek vele, hogy valóban lépni kell, ez a feladatunk. És akkor utána elénk terjesztenek egy ilyen törvényjavaslatot, amit ha az ember úgy végignéz, elolvassa az indoklást, megnézi a rendelkezésre álló háttérdokumentumokat, és azért elcsodálkozik, hogy most akkor milyen országban élünk, hogy egyrészt kinyilatkoztatjuk azt, hogy mindent meg kell tenni a dohányzás ellen, és ugyanakkor az egyik - mint ahogy itt Kökény képviselő úr mondta - legveszélyesebb felhajtórészt, ha szabad így fogalmazni… - a reklám területén itt tulajdonképpen ment a vita, hogy most székely kaput vagy Brandenburgi kaput nyitunk meg a reklámozás révén.

(21.20)

Számomra még ez sem lenne gond. Ha kívülállóként valaki elolvassa az indoklás részt, akkor azt tapasztalja, hogy tulajdonképpen szegény kormány kényszerpályán van. Mit tud tenni? Van egy európai uniós irányelv, ez a már többször idézett 2003/33-as EK-irányelv, utána van egy alkotmánybírósági döntés - azt hiszem, a 37/2001-es, de majd úgyis elő fogom venni -, szegény kormány nem tud mit csinálni, itt ez a gaz Európai Unió különböző irányelveket hoz, az Alkotmánybíróságról nem is beszélve, az is beszűkíti a mozgásterét; ő megpróbál mindent megtenni, de nem teheti meg.

Én most a törvény erejével nem foglalkozom, sőt kifejezetten jó, hogy bekerül a dohányáru korrekt megfogalmazása, bekerül az, hogy a reklám egyéb területeken is tilos, bekerül az, hogy nem a Magyar Köztársaság területén kívül, hanem az Európai Gazdasági Térség területén kívül. Ez mind pozitívum.

Azonban itt van az a bizonyos 9. §. Itt elhangzott, Gógl képviselő úr is, illetve talán a bizottsági elnök úr is bekérné azt a szerződést, amit '99-ben kötöttek. Én nem vagyok jogász. Ezeknek a vitáknak mindig az a vége, hogy azt szokták mondani: te patológus vagy, te ehhez nem értesz, nem ártsad magad bele. De '99-ben megkötnek egy szerződést, ami különben 2006-ban lejár - igaz, hogy állítólag van egy olyan kikötés, hogy egyoldalúan bármelyik fél meghosszabbíthatja -, és 2003-ban elfogad az Európai Unió egy olyan irányelvet, amelynek az 5. cikkelye kifejezetten tiltja. Méghozzá szó szerint azt mondja: több tagállamot érintő vagy több tagállamban zajló, vagy más módon határokon átnyúló hatást gyakorló rendezvények és tevékenységek szponzorálása tilos. Ezt most lehet nevezni világszintű nemzetközi motorsportrendezvénynek, lehet nevezni a 9. §-ban megfogalmazott gazdasági tevékenységnek, habár ez ravasz ebből a szempontból, mert határokon át nem ível, de ha ez a mögöttes szándék - márpedig arról volt szó, hogy ez a mögöttes szándék, hogy kifejezetten a Forma-1-re -, akkor, elnézést, hülyének nézzük az Európai Uniót, és becsapjuk, ezzel próbáljuk kicselezni.

Szerintem ez a 2003/33-as EK-irányelv egy teljesen új jogi szituációt teremtett. Megteremti annak az alapját, hogy valamilyen módon 2006-ig húzzuk ki, de azt mondjuk, hogy ettől a pillanattól kezdve pedig a roló lehúzva, és ez lép érvénybe. Ha közben valami olyan változás történik a szerződés feltételeiben, ami ellehetetlenülést okoz, én úgy tudom - legalábbis minimális jogi ismereteim szerint -, ez megalapozza a szerződés módosításának a jogosságát. Arról nem is beszélve, hogy én nem emlékszem rá, úgy tudom, Európában sehol nem engedik már, egyedül Magyarországon engedik azt, hogy Forma-1-es futamokon dohányárut reklámozzanak.

A másik ez az alkotmánybírósági döntés. Annak idején is nagy vita volt, és a 2001. évi módosításkor is erre hivatkoztak, hogy az Alkotmánybíróság egyértelműen kimondta - és itt idézi is a mostani előterjesztés indoklásának második fejezete -: az alkotmányból nem vezethető le a dohányáruk reklámjának teljes tilalma. Ebből az összességében 9 oldalas alkotmánybírósági döntésből ennek a fél sornak a kiemelése, és egyértelműen taxatíve odaírva, hogy ez márpedig az Alkotmánybíróság álláspontja, államtitkár úr, ez a képviselők félrevezetése. Az Alkotmánybíróság, amikor meghozta a 37/2000. számú döntését, arról döntött, hogy a korábbi szabályozásban miért nem lett a teljes tilalom kimondva. A beadvány arra irányult, hogy a szűkített mértékű reklámozás lehetősége sérti az egészséghez való jogot.

Ennek kapcsán 9 oldalon keresztül tárgyalja az Alkotmánybíróság ezt a problémát, tárgyalja az információs jog, az önrendelkezési jog és az egészséghez való jog mint alapjogok egymáshoz való viszonyát, az egymással kapcsolatos súlyosságát. Valóban benne van ebben a határozatban szó szerint, hogy az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a dohányáruk reklámjának szabályozásakor eleget tett az alkotmány megfelelő bekezdésének, ebből következik, hogy az alkotmányból nem vezethető le a dohányáruk reklámjának teljes tilalma - erre hivatkoznak önök -, de a következő mondat úgy szól: mindez nem zárja ki azt, hogy a jogalkotó további korlátozásokat fogalmazzon meg, amennyiben azokra szükség van az állampolgárok életének, egészségének védelme érdekében. Tehát az Alkotmánybíróság nem azt mondta, hogy az állam nem hozhat teljes tilalmat. Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy az a törvényi szabályozás nem minősül alkotmányellenesnek, de lehetőséget biztosít az államnak.

Úgyhogy összegezve úgy tűnik számomra - ebből egyedül az SZDSZ szónoklata lógott egy picit ki, hogy ők el tudják így is fogadni -, hogy mind az MSZP, mind az ellenzék részéről egyértelművé vált, hogy a 9. § elfogadhatatlan számunkra. Tényleg azt kérjük, hogy gondolják meg, vegyük ki. Nézzék át azt a szerződést, gondolják végig, hogy az az európai irányelv, ami a törvényt és a szerződés megkötését követően egy teljesen új jogi helyzetet teremtett, nem teszi lehetővé azt, hogy valóban a WHO-egyezmény szellemiségének megfelelő, ezen európai irányelv szellemiségének egyértelműen megfelelő szabályozás jöjjön egy lépésben létre. Ne kelljen ezt húzogatnunk, tologatnunk a továbbiakban, vegyük ki ezt a 9-est, és akkor, úgy gondolom, egyhangú szavazással el fogjuk fogadni a törvényt.

Köszönöm szépen.