Készült: 2021.06.21.14:43:26 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 193 2009.04.20. 2:02  192-194

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaimmal az építésügy helyzetének rendezésére létrejött munkacsoport tevékenysége során tapasztaltuk azt, hogy az adótörvény legutóbbi módosítása során egy olyan szigorító passzus került be, amely ugyan előremutat a gazdaság kifehérítése tekintetében, de a válság idejében meglehetősen nehéz helyzetbe hozza az alvállalkozói tevékenységet végző gazdasági társaságokat. Ez a szigorítás úgy szól, hogy az elvégzett munkát követően a számla benyújtója, az az alvállalkozó, aki számlát nyújt be, csak akkor juthat az elvégzett munka ellenértékéhez, hogyha nincs 30 napnál hosszabb ideig tartó köztartozása. (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi helyzetben az építőiparon belül, de az egészségügyi beszállítóknál, bármely szolgáltatásnál ilyen magyarországi kis- és középvállalkozások nincsenek. Teljesen helyénvaló dolog az, hogy a közbeszerzési eljárások során megköveteljük azt, hogy ne rendelkezzenek köztartozással a gazdasági társaságok, de abban az esetben, hogyha elvégezték a munkájukat, csak akkor juthassanak hozzá az elvégzett munka ellenértékéhez, hogy a számla benyújtásakor is kelljen nullás igazolást teljesíteniük, ez a jelenlegi helyzetben nem elvárható.

Éppen ezért kérjük tisztelt képviselőtársainkat arra, hogy sürgősségi eljárás keretében tárgyaljuk meg ezt a módosító indítványt, ami arról szól, hogy a válság idejére, mintegy másfél évre függesszük fel ezt a passzust, biztosítva természetesen az APEH számára az azonnali inkasszálás lehetőségét akkor, amikor a fővállalkozó kifizeti az alvállalkozóját.

Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, támogassák a javaslat sürgős eljárási rendbe való besorolását. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 222 2009.04.20. 3:35  221-233

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-KDNP-frakciószövetség természetesen támogatja a benyújtott módosító indítványt, ugyanakkor azt mindenképpen le kell szögezni, hogy az idő sürget bennünket.

Azt szomorúan kell mind a mai napig látnunk, hogy a kormányon belül a gazdasági tárca első helye nincs betöltve, és ez a gazdasági tárca hivatott az építésügy helyzetével is foglalkozni. Természetesen elfogadjuk az együttműködést Hónig Péter miniszter úr részéről és az általa vezetett minisztérium részéről, ugyanakkor szeretnénk, ha a válság időszakában a válságkezelés a normál menetrendnek megfelelően történhetne, tehát egy olyan tárca foglalkozna az építésügy helyzetével, amelynek minisztere is van.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami az időtényezőt feltételezi, annak a rövidségét. Egy nagyon fontos eleme van ennek az indítványnak, amely az épület-korszerűsítésekkel, az energiahatékonysági beruházásokkal foglalkozik. Minél később születik meg a parlamenti döntés, minél később lehet elindítani az épület-korszerűsítési, energiahatékonysági beruházásokat, annál kevesebb esélyünk van arra, hogy még az idei esztendőben tudjunk segíteni a hazai építőipar mikro- és kisvállalkozói számára, annál kevesebb esélyünk lesz arra, hogy a fűtés-korszerűsítési munkálatokat elvégeztetni szándékozó lakástulajdonosok hozzájuthassanak ezekhez a támogató feltételekhez.

Ugyanis a korszerűsítés, ami fűtés-korszerűsítéssel jár együtt, csak a fűtési szezonon kívül, a nyári időszakban végezhető el, tehát a határidő meglehetősen záros ezeknél a munkálatoknál, amelyhez reméljük, hogy kellő támogatottság lesz a különböző központi költségvetési alapokból, illetve az áfa 5 százalékos kedvezményes körbe történő átcsoportosítását is beleértve, ami az épület-korszerűsítéseket érinti. Csakis szeptember végéig lehet ezeket a felújításokat, beruházásokat elvégezni, és ahhoz, hogy a feltételrendszert tudjuk biztosítani, a lehető leggyorsabb, leghamarabb bekövetkező döntések meghozatalára van szükség. Erre szeretnénk felhívni a tisztelt képviselőtársak és a kormány figyelmét. Továbbra is részt kívánunk venni a munkában, a munkacsoportok munkájában is, amennyiben a szakbizottságon keresztül a delegálást erre meg fogjuk kapni, el fogjuk nyerni képviselőtársaink részéről.

Arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy az elmúlt napokban 13 építésügyben érintett ágazati érdekvédelmi szövetség, tömörülés hívta fel a parlament, mindannyiunk figyelmét arra, hogy a döntést a lehető leggyorsabb időn belül hozzuk meg, folytassuk közösen a szakmai munkát, a szakpolitikai munkát. Még egyszer: mi ebben partnerek szeretnénk lenni, ugyanakkor sürgős a döntések meghozatala, mert időveszteség következik be. Ennek a csomagnak vannak olyan részei, amelyek késedelmes döntés esetén az idei esztendőben nem valósíthatók meg.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

(19.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 202 2009.05.18. 12:37  195-207

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mint emlékezetes, napra pontosan fél esztendővel ezelőtt kezdeményezte a Fidesz-KDNP frakciószövetség a hazai építésügy megsegítése szándékával azt a rendkívüli gazdasági bizottsági ülést, amelynek következtében létrejött egy négypárti munkacsoport. Két hónap leforgása alatt példaértékű szakpolitikai összefogással, a szakmai szervezetekkel történő rendszeres egyeztetéssel és a minisztériumi szakállamtitkárság elemző, jogszabály-előkészítő kapacitásának igénybevétele mellett elkészült az a határozatijavaslat-csomag, amely még februárban az általános válság következményeként az építőipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedéseket foglalta magába. Bő két hónapos parlamenti vitát követően a javaslat ellenszavazat nélkül került elfogadásra az Országgyűlés által.

Az abban rögzített feladatok egyaránt tartalmaztak rövid, közép- és hosszú távon megvalósítható intézkedéseket, valamint az építésügy jogszabályi hátterét pontosító, megerősítő és a belső piac bővítését szolgáló javaslatokat is. A kormány által most beterjesztett törvényjavaslat elsősorban adminisztrációs intézkedésekkel kívánja az építési beruházások előkészítési, engedélyezési és megvalósítási folyamatait kiszámíthatóbbá és tervezhetőbbé tenni. Kétségtelen, hogy az indítvány számos pontja hozzá fog járulni az építésügy belső rendszerének átláthatóbbá tételéhez és a vállalkozókat érintő jogbiztonság megerősítéséhez.

Ugyanakkor túlzónak minősíthető a beterjesztő kormány azon várakozása, hogy a szabályozással gazdaságélénkítő hatás is elérhető, valamint az, hogy a tervezett intézkedéseket megalapozó javaslatok elfogadása esetén jelentős változás fog bekövetkezni a feketemunka kifehérítése terén. Mindezen kritikai észrevételek nem azt jelentik, hogy nem értékelnénk a kormány erőfeszítéseit, hogy eleget tegyen az ötpárti egyetértésben előírt és a szakma által is támogatott elvárásoknak, de a javaslat önmagában nem elégséges az építőipari válság kezelésére. Az eltelt fél esztendő alatt tovább romlottak az építőipari kilátások, a tavaszi jó idő ellenére sincs fellendülés, a hagyományos szezonális élénkülésnek nyoma sincs, mert hiányoznak a megrendelések. Két év alatt 36 százalékos árbevétel-csökkenést könyvelt el az ágazat, és ugyanennyi idő alatt 30 ezer legális és legalább ugyanennyi feketén foglalkoztatott dolgozót kellett szélnek ereszteniük megrendelések hiányában. Szakértői előrejelzések szerint a hanyatlás mértéke akkora, hogy a beharangozott 5 százalékpontos járulékcsökkentés sem hozza vissza a feleslegessé váló munkaerőt a legális munkaerőpiacra. Ez már önmagában kevés lesz az ágazat kifehérítéséhez, már csak azért is, mert az ehót viszont 18 százalékra emelte a kormánytöbbség.

Nem segíti az építőipar jövőbeni megrendeléshez jutását a szociálpolitikai kedvezmény eltörlése sem, amelynek következtében akár 10 ezerrel is csökkenhet az újonnan építendő lakások száma, s ezzel együtt újabb 40 ezer munkahely mehet veszendőbe. Arról nem is beszélve, hogy a költségvetés nemhogy megtakarításhoz nem jut, hanem közel 50 milliárdnyi veszteséget könyvelhet majd el. A beharangozott 1800 milliárdos beruházásélénkítő csomag pedig legfeljebb tompítani lesz képes a recesszió mértékét, megállítására nem lesz képes. Sajnos keveset hallani a fűtés-korszerűsítéssel egybekötött nemzeti épület-korszerűsítési program előkészületeiről is, holott már véget ért a fűtési szezon, indulhatna a munka. A bajt viszont tetézi, hogy a panelprogram sorsa is bizonytalan, és a szén-dioxid értékesítéséből származó költségvetési bevételek sem teljes mértékben erősítik a zöldberuházási programot.

Az egyik bejegyzett követeléskezelő szerint 1 milliárd eurós, azaz közel 300 milliárd forintos tőkeinjekcióval érne fel, ha a magyar állam, azaz a kormány időben fizetné ki a neki dolgozó cégeket. Ezzel a kormány a lánctartozások kialakulásának legfőbb okozójává vált, vallja a követeléskezelő. Amíg a kormányzat sem tartja be a fizetési határidőket, nem is várhatjuk el, hogy javulni fog a fizetési morál. Megállapíthatjuk tehát, hogy a kormányzat érthetetlen késlekedése miatt már a lakásfelújításokat érintő esetleges áfacsökkentés és a feketemunkát háttérbe szorító kötelező rezsióradíjak megállapítása sem lesz képes arra, hogy az idei évben érdemi hatást gyakoroljon a piacra. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene ezeket a lehető leggyorsabban meglépni. Ha ezek a döntések elmaradnak, akkor az építőipar zuhanása 2010-ben sem lesz megállítható.

Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott javaslatból az is kitűnik, hogy a kormány javaslata nem enyhít a vállalkozások hitelhez jutási nehézségein, de nem ad megnyugtató megoldást a fedezetek, garanciák kérdésére sem, holott ezek alapvetően befolyásolják a cégek likviditási helyzetét. A legégetőbb feladat a jól teljesítési garanciák felső határának törvényerejű leszállítása lenne, hiszen a nagyobb megrendelések esetében milliárdos nagyságú összegeket kötnek le, rontva ezzel a vállalkozók pénzhez jutási feltételeit.

(18.20)

Tisztelt Miniszter Úr! Jó iránynak mutatkozik ugyanakkor a "biztos kéz" fedezetkezelő rendszer bevezetése még akkor is, ha a legnagyobb vállalatok mindegyike nem fogadja azt kitörő örvendezéssel. De ennek a rendszernek éppen az lenne a lényege, hogy az alvállalkozói helyzetben lévő kis- és középvállalkozók is biztonsággal hozzájuthassanak az általuk elvégzett munka ellenértékéhez.

Az viszont itt is megjegyzendő, hogy a garanciális elemek hiányosak, és általánosságban is kijelenthető, hogy a törvényjavaslat túl sok területen hagyatkozik a majd később megjelenő kormányrendeletek előírásaira. A javaslatban jó irányként értékelendő, hogy továbbpontosítja az építésügyi szolgáltatások megkezdéséhez és végzéséhez szükséges előírásokat, kötelezővé teszi a kamarai regisztrációt, a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező munkavállalók foglalkoztatását, amely lépések valóban elősegíthetik az ágazat tisztulási folyamatát és a megrendelők, valamint kivitelezők közötti bizalmi kapcsolat megerősödését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot illeti, azért az megjegyzendő, hogy a 2008. év XLIX. törvényének, amely a "Gyorsító I." munkanevet viselte, a jelenlegi módosítás mintegy 30 bekezdését kívánja módosítani, illetve törölni. Ugyanez vonatkozik a 2006-ban elfogadott, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvényt illetően is, melyet 40 százalékában érint a mostani módosítás.

Ezek alapján a hazai és külföldi beruházók a legkevésbé sem tekinthetik hazánkat a kiszámíthatóság és a jogbiztonság terepének. A jelen tervezet az építésről szóló törvény 11 esztendős történetének 22. módosítása lesz. Az építésügy szakmagyakorlói nehezen viselik a félévente bekövetkező változásokat. Azt pedig erősen kifogásolják, hogy a törvényi garancia helyett - ha egyáltalán beszélhetünk ebben az esetben erről - kormányrendeleti szintre viszik le a szakmagyakorlók hétköznapjait befolyásoló szabályozásokat. Aggodalmasnak mondható, hogy a javaslat feltételes módban szerepeltetné a tervtanácsok működését. Márpedig a jelenlegi építésjogi káosz egyetlen, az építészeti igényesség és minőség felett őrködő szervei e testületek maradtak.

Az sem elfogadható változtatási javaslat, hogy az emberhez méltó és esztétikus építettkörnyezet-alakítás, illetve a helyi építészeti örökség védelme kikerüljön a települési önkormányzatok Étv. szerinti feladatai közül. A gyorsítási szándék ellen hat, hogy a településrendezési eszközökről szóló döntések meghozataluktól számított 60 nap múltán lépnének hatályba az eddigi jelenlegi kihirdetés napjához képest.

Tehát amikor egy önkormányzatnak azért kell változtatnia a település rendezési szabályán, mert egy európai uniós pályázat benyújtása ezt szükségessé teszi, akkor a módosítást követően immáron nem a kihirdetés napjától lesz érvényes a településszabályozási terv, hanem 60 nappal az elfogadást követően. Ez nem a gyorsítás irányába hat.

A szövegből az is kitűnik, hogy a tervezet régióssá kívánja tenni az építéshatósági jogkörök telepítését, amellyel könnyen úgy járhatunk, mint a közigazgatási hivatalok önkormányzatok fölötti ellenőrzési jogának ellehetetlenülésével. Az sem fogja megkönnyíteni a közberuházások előrehaladását, hogy kisajátítások esetében a jelenlegi "ingatlan" megjelölés helyett már csak a telek megjelölést tartalmazza a tervezet.

A legsúlyosabb változtatás mégis a bontási engedélyek feleslegessé válásával kapcsolatos. A szöveg így szól: "Ha az építményt, építményrészt építésügyi hatósági engedély nélkül bontották le, az építésügyi hatóság azt tudomásul veszi." Ki fog ezentúl bontási engedélyt kérni, mondjuk, az azbeszttel és más hulladékokkal bíbelődni, ha az engedély nélküli bontásoknak amúgy sincs semmi szankciójuk. Az építész szakma számára az sem barátságos lépés, ha egy természetes személy, szakértő, tervező szakmai gyakorlata alapján az összes szakértői névjegyzéken is regisztráltatni kívánja magát, összességében 240 ezer forintot kell kifizetnie.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-KDNP-frakciószövetség üdvözli, hogy a kormány - ha végül is ötpárti nyomásra, de - elmozdult a holtpontról. A most tárgyalt indítvány számos, az építésügyön belüli jogbiztonságot erősítő javaslatot tartalmaz, de ezek önmagukban elégtelenek az ágazat dinamizálására, egy részük pedig épp a gyorsítási szándék és a jogbiztonság megteremtődése ellen hat. Elengedhetetlen, hogy átfogó, belső piacnövekedést keletkeztető, nemzeti gazdaságfejlesztési stratégia szintjére emelendő programok kerüljenek kimunkálásra. Ha ezek elmaradnak, akkor 2010-re teljesen összeomlik a hazai építőipar, maga alá temetve a magyar családok százezreit.

Az indítványt ugyan tárgyalásra alkalmasnak tartottuk, de ebben a formájában támogatni még nem tudjuk. A támogathatóság érdekében mintegy kéttucatnyi módosító indítványt nyújtottunk be. Várjuk majd a parlamenti pártok reakcióit ezekre a módosító indítványokra a részletes vitában; természetesen a kormány képviselőinek véleményét és az álláspontját is, és amennyiben lehetséges, természetesen nyitottak leszünk arra, hogy a szükséges kompromisszumok megkötését követően a törvény általunk történő támogatása is bekövetkezzék. De mint említettem, a jelenlegi formájában így általunk nem támogatható még a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 109 2009.06.08. 2:12  108-115

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Négy hónappal ezelőtt azonnali kérdést intéztem Veres János akkori pénzügyminiszter úrhoz, az oroszlányi székhellyel működő Vértesi Erőműnél és a hozzárendelt Márkus-hegyi bányaüzemnél veszélybe került 2100 belsős és 1500 külsős munkahely megőrzése érdekében.

Az áttételesen állami tulajdonban lévő gazdasági társaság vezetésének felelőtlen és törvénytelen gazdálkodása miatt kilátástalan helyzetbe került az erőmű és a hozzárendelt utolsó mélyművelésű bánya biztonságos működése. A kedvezőtlen árampiaci helyzetet súlyosbította az a tény, hogy a szocialista padsorokban ülő Kapolyi László által tulajdonolt gazdasági társaság az elmúlt esztendő végén egyoldalúan felrúgta a Vértesi Erőművel kötött áramvásárlási szerződést. Ennek következtében 10 milliárdos nagyságrendű kártérítési igényt jelentettek be a károsult áramkereskedők. Az ügyben büntetőeljárás is indult.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az eltelt idő óta a Vértesi Erőmű anyavállalatánál, az MVM-nél olyan forgatókönyvek készültek, amelyek alapján az azonnali, illetve a november végi bezárás lehetősége is megfogalmazódott. Négy hónappal ezelőtt Keller László akkori államtitkár azt válaszolta - hasonló tartalmú kérdésemre -, hogy az új vezérigazgatónak kinevezett Szabó Pál személye garancia, és nyugodtak lehetnek a bánya-erőmű integráció dolgozói: mind a 2100 személy, illetve azok, akiknek a munkahelyét a Vértesi Erőmű működése érinti, mert senkinek a munkahelye nem fog veszélybe kerülni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem hát, hogy mit is tett a kormány az elmúlt négy hónap alatt, és mit kíván tenni annak érdekében, hogy a gazdasági válság által egyébként sújtott Komárom-Esztergom megyei 3600 munkahely legalább az eredetileg tervezett 2014-es időpontig megőrzésre kerüljön.

Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 113 2009.06.08. 1:14  108-115

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Az érintett 3600 munkavállaló nem hatásvizsgálatra, hanem a kormányzat azonnali segítségnyújtására vár, hiszen Keller László korábbi államtitkár négy hónappal ezelőtt erre ígéretet tett. Azóta 240 erdélyi bányászt elbocsátottak, hazaküldték őket, az erőmű-bánya integráció munkatársait pedig most két hónapos szabadságra küldték. Elvárják azt a kormánytól, hogy amikor ez a kényszerű szabadság letelik, addigra világos képük legyen, hogy a kormány a korábbi ígéretét - miszerint ez a 3600 munkahely továbbra is fogja biztosítani az ott dolgozók és a családtagjaikkal együtt a térség mintegy 15 ezer lakójának, polgárának megélhetését - biztosítja-e. Ez itt a kérdés.

Erre vonatkozik nem az én kérdésem, hanem az általam is képviselt mintegy 3600 munkavállaló és a családtagjaik kérdése. Erre legyen szíves, államtitkár úr, válaszolni, hogy tartja-e a szavát a négy hónappal ezelőtti kormányzati ígérethez képest.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 232 2009.06.08. 14:33  223-237

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kell a nemzeti vízvagyont privatizálni, értékesíteni ahhoz, hogy a nemzeti érdekektől és a lakossági érdekek figyelembevételétől eltérő gazdasági és politikai szempontok érvényesüljenek az ivóvízellátásban.

Mindannyian tudjuk, hogy sokféleképpen lehet értelmezni a nemzeti ivóvízvagyon kérdését. Törvény van arra vonatkozóan, hogy vízvagyont értékesíteni nem lehet. A jelenleg érvényes jogszabályok alapján a vízművagyon kezelését végző gazdasági társaságot már lehet értékesíteni, és azt is tudjuk, hogy ha egy állami tulajdonban lévő vagy többségi állami tulajdonban lévő ivóvíz-szolgáltató társasághoz hozzátesznek más állami tulajdonban lévő közművagyont vagyonkezelésbe, akkor azt a vagyonrészt már tulajdonképpen megterhelheti, ha akarja, értékesítheti is.

Ezen túlmenően, ha egy regionális vízmű létrehoz egy korlátolt felelősségű társaságot, és az üzemeltetési feladatok egy részét abban helyezi el, akkor már megint csak lehetőség van arra ezen a társaságon keresztül, hogy magánérdekek érvényesüljenek az ivóvíz-szolgáltatásban, ne közösségi érdekek.

Miért alakult ki egy bizalmatlan közhangulat, ha úgy tetszik, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő és a vagyonkezelőt felügyelő kormány és annak a vagyonkezelésért felelős minisztériuma között? Azért, mert mind a mai napig hiányzik a víziközműtörvény, amelynek a benyújtására két-három esztendeje parlamenti ülésszakonként ígéretet kap a szakma, ígéretet kapnak az önkormányzatok, ígéretet kap maga a tisztelt Ház. És rendre elmarad ennek a vízközműtörvénynek a beterjesztése a parlament elé, amely alapvetően tudná szavatolni, meghatározni az ivóvíz-szolgáltatással kapcsolatos szabályokat, kötelezettségeket, biztosítékokat minden szereplő részéről.

Mind a mai napig nincs elfogadott nemzeti vagyonkezelési és -fejlesztési stratégiája Magyarországnak. Két esztendeje lett létrehozva a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, akkor került elfogadásra a vagyontörvény. Az eltelt két esztendő alatt nem sikerült eljutni odáig, hogy az MNV által megfogalmazott vagyonkezelési és -fejlesztési stratégiát a kormány érdemben, napirendre tűzve jóváhagyja, és azt nyilvánosságra hozzák.

Mind a mai napig nem tudja a közvélemény, nem tudjuk mi, a törvényhozásban részt vevő képviselők, hogy a nemzeti vagyonkezelő kezelésébe került nemzeti vagyonnal mi a szándéka a magyar kormánynak.

(20.20)

Ezért van ez a bizalmatlan helyzet a bizonytalanság okán. Volt, amikor időzavarra hivatkoztak, a későbbiekben, amikor már eltelt újabb fél esztendő, már arra hivatkoztak, hogy nézeteltérés van a kormány és az MNV között. Ennek a tisztázása jelenleg folyamatban van, majd amikor az MNV figyelembe fogja venni a kormányzat javaslatait, akkor, de csakis akkor, majd érdemben meg fogja tárgyalni a kormány, és majd jóváhagyják. De amíg ez nem történik meg, addig egy jóváhagyatlan, elfogadatlan vagyonkezelési stratégia alapján, ami nem nyilvános, megy a háttérben a nemzeti vagyon kezelése, közte a vízközművagyon kezelése is.

2008-ban, durván egy esztendővel ezelőtt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő részéről már volt egy kísérlet a regionális vízművek összevonására. Elhiszik-e azt, hogy akkor, amikor az önkormányzatok mozgolódásának is köszönhetően, valamint az ágazati szakszervezet tiltakozásának köszönhetően nem történt meg az öt regionális vízmű abban a formában történő összevonása, hogy ahhoz képest egy esztendő múltán egy teljesen ellentétes koncepció alapján tették most meg a regionális vízművek összevonását? Tehát egy évvel ezelőtt valamiféle koncepció alapján megpróbálták; akkor az önkormányzatok és a szakma és a dolgozók, a munkavállalók tiltakozása okán ez nem sikerült, majd visszavonultak, és hirtelenjében a mostani kormányátalakítás idején egy egészen más koncepcióval, más területi leosztással jelentkeztek. Holott egy esztendővel ezelőtt azt mondták, hogy azért kell így és így összevonni a regionális vízműveket, mert ettől majd gazdaságosabbak lesznek, biztonságosabbá válik az ellátás, olcsóbbá válhat esetleg a szolgáltatás, majd egy év múlva egy teljesen más variációt fogadtak el. Akkor vélhetően az egy évvel ezelőtti nem volt megfelelően kimunkálva? Valamiféle politikai vagy gazdasági érdekek motiváltak a háttérben? Mi a garancia arra, hogy a mostani összevonásnál nem valamiféle politikai és gazdasági érdekek vannak?

Menjünk tovább! Abban az időben éppen ezt a bizonytalanságot feloldandó az öt regionális vízmű területén működő önkormányzatok összefogtak, és kérelmezték a kormánytól és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől azt, hogy az adott szolgáltatási területen működő szolgáltató esetében fogyasztásarányosan kapják meg az önkormányzatok ezen közműtársaságok részvénytulajdonát. Akkor az MNV szóvivője és vezetése úgy nyilatkozott, hogy most van kidolgozás alatt az öt regionális vízközműtársaság jövőbeni stratégiája, addig, amíg ez a stratégia nem kerül kimunkálásra, kérik a türelmünket. Majd amikor ez meglesz, akkor leülnek és egyeztetnek velünk, és döntés születik arról, hogy az önkormányzatok szerezhetnek-e tulajdonjogot, hogy végre az 1990-es alaptörvényben megfogalmazottaknak megfelelően ellátási kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni, mert az ivóvíz-szolgáltatásért az önkormányzatok felelősek törvényileg. Majd ezt követően, amikor láttuk, hogy ez sem megfelelő út, éppen Tatabánya megyei jogú város önkormányzata azt mondta tavaly augusztusban, és be is adta a kérelmet az MNV-hez, hogy ha mindenképpen értékesíteni akarják, akkor vételi szándékot nyújt be az önkormányzat arra, hogy megvásárolja a jelenleg állami tulajdonban lévő részvénycsomagot, önkormányzati tulajdonba szerette volna venni. Erre mind a mai napig hivatalos választ nem kaptunk.

Tavaly októberben hallgatta meg a gazdasági bizottság a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Tanács elnökét és elnökségét. Amikor én fölvetettem azt, hogy több mint egy hónap eltelt, másfél hónap eltelt azóta, hogy beadtuk a vételi szándékunkat, de mind a mai napig nem kaptunk erre választ, akkor tavaly októberben azt mondta a vagyonkezelő tanács elnöke, hogy sajnos olyan friss szervezet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő szervezet, hogy nincsenek fölkészülve arra, hogy ilyen gyorsan válaszoljanak az írásos megkeresésekre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azóta megint csak eltelt több mint fél esztendő, és szomorúan kell megállapítani azt, hogy az MNV Zrt. még mindig nincs fölkészülve arra, hogy 8 hónap vagy 10 hónap után érdemben válaszoljanak egy olyan önkormányzati, hivatalos megkeresésre, amit egy közgyűlés hozott teljes összhangban, politikai hovatartozástól függetlenül, közvetlenül képviselve 72 ezer fogyasztó érdekeit. Ez a bizalmatlanságot erősítő lépés az MNV részéről. Ezért aggódnak az önkormányzatok, mert így tárgyalnak velünk.

Természetesen valamiféle stratégia születhetett újra a vízközművek jövőjét illetően, mert most egy másik variációt dolgoztak ki és indítottak el, de erről nem tájékoztatták az önkormányzatokat a korábbi ígérettől eltérő módon. Mert azt mondták, hogy ha lesz majd stratégia, akkor majd jelentkeznek az önkormányzatoknál, és konzultálunk. Ezek szerint vagy nincs stratégia, és azért nem kerestek meg bennünket, vagy van stratégia, csak azt megint nem akarják nyilvánosságra hozni, és nem akarják, hogy az önkormányzatok abba, akik az ellátásért felelősséget viselnek, beleszóljanak. Nem jó, nem tisztességes játék ez, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim. Éppen ezért is van szükség arra, hogy a most beterjesztett törvényjavaslatot érdemben megtárgyalja az Országgyűlés, és ha kell, akkor igen, kormánypárti oldalról vagy bizottsági oldalról érkező módosító indítványt is figyelembe véve szülessen egy konszenzusos döntés is. Azért mondom ezt, mert odahaza, az önkormányzatokban ezekben a kérdésekben még az itt, a parlamentben szolgálatot teljesítő kormánypárti képviselőtársaim is egyetértenek ezzel az állásponttal, és ott bizony igennel szavaznak arra, hogy közösségi tulajdonba kerüljön ez a vagyon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma azt lehet hallani, hogy regionális vízművek esetében valóban fontolgatják korlátolt felelősségű társaságok létrehozását, és 2 milliárd forint értékhatárig vinnének ki üzemeltetési feladatokat ezekbe a társaságokba. Nem tudni, hogy ebből mi az igazság, de ha partnerként nem kezel bennünket a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., és nem kezel partnerként a felügyeleti szerve, a kormány és annak a vagyonért felelős minisztériuma, a Pénzügyminisztérium, akkor bizony mindez felerősíti a kétkedést bennünk, önkormányzati emberekben. Azt szeretnénk, hogy partnerként fogadjanak el bennünket. Nem olyan változtatásokra van szükség, amelyet például az Észak-dunántúli Regionális Vízműnél az elmúlt év októberében keresztülvert az MNV Zrt., amely szerint a kormány által oda delegált igazgatósági tagokat úgy küszöbölte ki, akik ellenálltak az átszervezéssel kapcsolatosan - például a vízügyi tárca által delegált igazgatósági tag -, hogy egyszerűen egy tollvonással, egy döntéssel az MNV mint többségi tulajdonos megszüntette az igazgatóságot, és onnantól kezdve az ügyvezető igazgató, a vezérigazgató az, aki tulajdonképpen egy személyben az MNV utasításait végrehajtva hozza meg a döntést. És az alapszabály által biztosított kisebbségi jogokat is korlátozták. Hogy a kisebbségi tulajdonossal ne kelljen a kényes kérdésekben a közgyűléseken szembesülni, bevezették a telefonos szavazás lehetőségét, hogy még egymás szemébe se kelljen nézni, hogy a közösségi érdekeket együtt tudjuk megvizsgálni, és közös nevezőre jutva érvényesíteni. Ezért aggódnak az önkormányzatok, sok-sok önkormányzat, hiszen mintegy 2 millió ember egészséges ivóvízellátásáról van szó, és ezek az önkormányzatok a 2 millió fogyasztó nevében érdemben nem tudnak most beleszólni a vízszolgáltatásba.

Egy szó, mint száz, tisztelt képviselőtársaim, az nem megy, hogy vízközműtörvény nélkül akarnak a vízellátás, ivóvízellátás kérdéseiben hosszú távú döntéseket meghozni a vagyonkezelőnél a kormány asszisztálásával. Az nem megy, hogy ennek az országnak ne legyen elfogadott nemzeti vagyonkezelő és fejlesztési stratégiája.

(20.30)

Az, kérem szépen, nem megy, hogy mind írásban, mind pedig szóban vagy szóvivői nyilatkozatban rendre egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek felelős emberek, s ezáltal bizonytalanságban tartják az ellátási kötelezettséggel rendelkező önkormányzatokat. Ezért üdvözlendő ez a javaslat. Én külön köszönöm a környezetvédelmi bizottság egységes kiállását.

Bizakodom abban, hogy mindezek figyelembevételével lesz egy olyan jogszabályunk, amely nemzeti stratégiai kincsként fogja az ivóvízbázisainkat megőrizni, megtartani, és én továbbmegyek: én az önkormányzatokra is kiterjeszteném az ivóvíz-szolgáltatás közösségi tulajdonban, közösségi fennhatóság alatt történő megtartását, és az én jogfelfogásom alapján ebbe a koncesszióba adás sem tartozhat bele.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 250 2009.06.08. 7:03  249-255

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Szakállamtitkár Úr! Köszönöm, hogy e késői órán személyesen is megtisztelik a törvénytervezet részletes vitáját.

Mint ahogy azt az általános vitában elmondtam, a Fidesz-KDNP frakciószövetség teljes egészében egyetért azzal, hogy az építésügyön belül rendet is kell teremteni, s ez a salátatörvény részben ezt a feladatot kívánja elvégezni.

Azt is mondtam az általános vita során, hogy a Fidesz-KDNP frakciószövetség csak abban az esetben tud felsorakozni a törvényjavaslat mögé, ha az általunk benyújtott módosító indítványokat figyelembe veszi a tisztelt kormány, illetve lehetőséget biztosít arra, hogy azokat a módosító indítványokat áttekintsük, megvitassuk, és ha szükséges, kompromisszumos kapcsolódó módosító indítványokat lehessen benyújtani. Azt gondolom, nem titok, hogy az elmúlt hetekben itt a Parlament falai között és azon kívül is voltak egyeztetések, ennek következtében mi magunk is engedtünk az eredeti módosító indítványok tartalmából. Úgy érzékeljük, hogy a kormány építésügyi szakpolitikával foglalkozó munkatársai is figyelembe vették a mi indítványainkat, így semmi mást nem kell ezzel kapcsolatosan mondani, mint hogy reméljük, a ma benyújtott kapcsolódó módosító indítványaink figyelembevételével fogja kialakítani a tisztelt kormány az álláspontját, és lehetőséget fog biztosítani arra, hogy ezek a kapcsolódó módosító indítványok állva maradjanak és a tisztelt Ház is támogassa azokat, és ennek következtében lehetőséget biztosítanak számunkra, ellenzéki képviselők számára is, hogy ennek a fontos, általunk is fontosnak tartott törvénynek a támogatása mögé tudjunk állni.

Három elemet azért mégis kiemelnék. Ha az építési beruházások gyorsításáról szóló törvényről tárgyalunk, akkor nagyon fontos, hogy a törvény több olyan paragrafusában, ahol településrendezési szabályozással, építésügyi eljárással kapcsolatos határidők kerültek megjelölésre, azoknak a megítélésünk szerint túlzott mértékét próbáljuk lecsökkenteni. Az elmúlt két hét alatt talán sikerült megtalálni azt az ideális időtávot egy-egy ilyen eljárás folyamán, amely a szakmaiság, a nyilvánosság, az átláthatóság szempontjait is figyelembe véve tesz javaslatot arra, hogy ezek a folyamatok a lehető legrövidebb idő alatt tudjanak végbemenni annak érdekében, hogy az építésügyi beruházások valóban gyorsabban mehessenek teljesedésbe. A mi megítélésünk szerint is elvárható, hogy akár közigazgatási szervek, akár pedig közműkezelők közel egy hónap leforgása alatt a szükséges nyilatkozataikat megtegyék, és amennyiben ezt nem teszik meg, a szükséges szankcióval lehessen őket e kötelezettségeik teljesítésére rászorítani.

A fedezetkezelő rendszer esetében mi azt indítványoztuk és indítványozzuk a továbbiakban is, hogy ha egy építési beruházás a szerződésben is több szakaszra került bontásra, akkor legyen meg a lehetőség arra, hogy a szerződés szerinti teljesítési szakaszonként valósuljon meg, és a fedezetet is az adott szakasznak megfelelő mértékben kelljen rendelkezésre bocsátania az építtetőnek, illetve ebben az esetben a fővállalkozónak, az alvállalkozói láncolatban szerepet vállaló alvállalkozóknak is. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozók részéről kevesebb lekötött pénz fog kikerülni a gazdaság pénzkörforgalmából, és a meglévő pénzintézeti finanszírozási, hitelezési problémákat vagy a szűkmarkúságot is figyelembe véve ebben az esetben likvid forrásokhoz tud jutni az építésügy, az építőipar.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, ami a szakmagyakorlási jogosultság megszerzésére vonatkozó regisztrációt érinti. Az eredeti javaslatban az szerepelt, hogy minden egyes jogosultság megszerzésénél mintegy 30 ezer forint eljárási illetéket, költséget kell lerónia a jegyzékbe felkerülni vágyó szakembernek. Az építésügyben vannak olyan szolgálatot teljesítő kiváló műszaki szakemberek, mérnökök, akik akár nyolc szakértői névjegyzékbe is kérhetik a felvételüket. Ez azt jelenti, hogy százezres nagyságrendű illetéket kellett volna leróniuk. Mivel sok tekintetben ugyanolyan mellékletekkel kell ellátni ezeket a beadványokat, azt indítványoztuk, hogy az első ilyen jellegű igény megkérését követően a többi esetben egy visszafogottabb költségvonzattal járó regisztrációra legyen lehetőség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében tehát támogatjuk ebben a formában ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, de továbbra is hangsúlyozni kell a Fidesz-KDNP frakciószövetség részéről, hogy innentől kezdve belső piacélénkítő intézkedésekre, kormányzati intézkedésekre és adóváltoztatásokra van szükség. Mert hiába teszünk rendet adminisztratív területen az építésügyön belül, ha nem lesznek megrendelések, a központi költségvetésből is finanszírozott megrendelések, akkor az építésügy - bármilyen jó támogató szándék legyen is a politika részéről - egyszerűen nem lesz életben tartható, és az elkövetkezendő hónapokban tízezer számra veszhetnek el nagyon fontos építőipari munkahelyek.

Azt kérjük tisztelettel a kormánytól, hogy szíveskedjenek a korábbi indítványainkat, javaslatainkat ezen a területen megfontolni, és a továbbiakban az építőipar tényleges belső piaci élénkítésére is odafigyelni és a szükséges forrásokat is biztosítani.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(21.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 128 2009.06.22. 2:17  127-134

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Itt, a Parlament falai között hétről hétre a miniszterelnök úr és a miniszter úr leteszi a nagy esküt arra vonatkozóan, hogy a kormány nem tervezi az ország ivóvízellátásának magánosítását. Ezzel szemben hétről hétre újabb és újabb dokumentum kerül nyilvánosságra, amely ennek ellenkezőjét bizonyítja.

Legutóbb az Észak-dunántúli Regionális Vízmű üzemfenntartási feladatainak kiszervezését taglaló dokumentum tartalmazta azt, hogy egy korlátolt felelősségű társaságot kíván létrehozni az állami többségi tulajdonban lévő vízmű részvénytársaság, ahová a karbantartási, a hibaelhárítási, a hálózatrekonstrukciós, hálózatbővítési feladatokat kívánják kivinni. Azt is rögzíti a dokumentum, hogy rövid időn belül magántőkét kívánnak bevonni. 80 millió forinttal létrehozzák a korlátolt felelősségű társaságot, majd rövid időn belül 200 millió forint magántőkét, külső tőkét vonnak be. Ezt egyébként a vezérigazgató is elismerte a Magyar Távirati Iroda számára adott nyilatkozatában, miszerint a kft.-be 49 százalékban magántőkét engednének az üzemfenntartási feladatok ellátásához. A magántőke bevonását egyébként az anyag azzal indokolja, hogy a jogutódlással átvett munkavállalók végkielégítését - hiszen onnan sokukat elbocsátják - a magántőkéből kívánják megvalósítani.

Tisztelt Miniszter Úr! Ugyan az elmúlt héten ebben a kérdésben nem hozott döntést a regionális vízmű felügyelőbizottsága, mert az üzemi tanács és az érintett ágazati szakszervezet is elutasította az indítványt, de a hivatalos információk szerint csak elnapolták a döntést.

Kérdezem én, hogy pénzügyminiszter úrnak, miniszterelnök úrnak volt-e, van-e erről tudomása. Amennyiben igen, kívánják-e valamilyen szinten felelősségre vonni a vízmű vezetését, illetve a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. illetékes munkatársait?

Köszönöm a megtisztelő figyelmét, és várom a válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 132 2009.06.22. 1:24  127-134

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a miniszter úr válaszát. Ez azt bizonyítja, hogy van ok az aggodalomra, és nem volt érdemtelen ezzel a kérdéssel az elmúlt napokban foglalkozni.

Még egy kérésem lenne, tisztelt miniszter úr. Április 1-jével született a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél egy határozat az öt regionális vízmű egybeszervezésével, összevonásával kapcsolatosan. Ezen a felügyelőbizottsági ülésen szerdán az MNV képviselője kifejtette azt, hogy a híresztelések ellenében az öt regionális vízmű három társaságba való szervezése nem került leállításra, erre vonatkozóan nem kaptak semmiféle utasítást. Kérdezem, hogy ez valóban így van-e.

Fónagy János képviselőtársam kérte rendelkezésre bocsátani ennek a vagyonkezelői szerződésnek a másolatát a vagyonkezelő tanács elnökétől. Május 6-án Nagy professzor úr, a tanács elnöke erre írásban ígéretet is tett, majd ezt követően nem került sor az átadásra. Fónagy képviselő úr levélben fordult Tátrai Miklós vezérigazgató úrhoz, az MNV vezérigazgatójához, azóta sem érkezett erre vonatkozóan válasz. A pénzügyminiszter úr tud-e abban segíteni, hogy ez a köznyilvános dokumentum a képviselőtársam számára és mindannyiunk számára hozzáférhető legyen? Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 190 2009.06.22. 5:31  189-193

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-KDNP-frakciószövetség a záróvitához benyújtott módosító indítványokat támogatja. Támogatjuk azért, mert ugyan lehetőséget biztosít a szolgáltatások szabad áramlására a továbbiakban is, de emellett a magyar mérnöktársadalom számára is megfelelő garanciákat fog biztosítani, hogy a törvény elfogadásakor hátrányos megkülönböztetés ne érje őket. A Fidesz-frakció az elmúlt hét hónapban is szakpolitikai szinten együttműködött annak érdekében, hogy az építésügy területén sikerüljön rendet teremteni, és sikerüljön a nehéz helyzetben lévő építésügy számára további megrendeléseket biztosítani. Hét hónappal ezelőtt kezdeményeztük az Országgyűlés gazdasági bizottságában, hogy kiemelten foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, és ehhez társultak kormánypárti képviselőtársaink is, és ötpárti egyetértésben tudtuk benyújtani azt a 36 pontos határozati javaslatot, amelynek következtében ez a törvényjavaslat is idekerült a parlament elé.

Bár ennek a törvényjavaslatnak a vitája során voltak eltérő álláspontok, de a szükséges kompromisszumkészséggel, a szakmai szervezetek további bevonásával, a velük való egyeztetéssel el tudtunk oda jutni, hogy a Fidesz-KDNP-frakciószövetség ezt a törvényjavaslatot tudja támogatni. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az építésügy területén az eddigi rendteremtés, az építésügy területén tevékenykedők közötti együttműködés átláthatóságának, szabályozhatóságának megteremtése önmagában nem elegendő arra, hogy a magyar építőipar talpon maradhasson az elkövetkezendő hónapokban.

(17.50)

A 14. napirendi pont keretében is foglalkozunk áttételesen az építőipar helyzetével. Arra kérjük képviselőtársainkat, hogy a gazdasági bizottság által benyújtott, az adózás rendjét érintő 36/A. § esetében a felfüggesztést szíveskedjenek támogatni. Ennek következében nagyon sok hazai kis- és középvállalkozás számára tudjuk biztosítani a túlélés lehetőségét, és tudjuk biztosítani a jelenleg adósságcsapdában lévő kisvállalkozások számára a faktorálás lehetőségét.

Ugyanakkor, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tisztelt kormány, világossá kell tenni azt, hogy a továbbiakban csakis belsőpiac-élénkítő döntésekkel lehet elősegíteni az építésügy talpon maradását. Nem elegendő az uniós források által biztosított 1800 milliárd forint állandó felemlegetése, nem elegendő, mert ez a szinten tartást tudja legfeljebb biztosítani elsősorban a nagyvállalkozók számára. A mikro-, kis- és középvállalkozók alvállalkozóként sem tudnak bekerülni erre a piacra.

Tehát arra van szükség, olyan döntésekre van szükség, hogy a magánszektor számára tegyük lehetővé azt, hogy az építőipar belsőpiac-élénkítését a saját megrendeléseikkel tudják elősegíteni. Ezért tartjuk szükségesnek az épület-korszerűsítés áfájának kedvezményes 5 százalékos körbe történő átcsoportosítását, ezért tartjuk fontosnak a lakás szociálpolitikai támogatási és kamattámogatási rendszerének a visszaállítását, tartjuk fontosnak az energiahatékonysági alapoknak az egységesítését, megerősítését, a szén-dioxid-kvóta értékesítéséből származó költségvetési bevételek energiahatékonysággal egybekötött épület-korszerűsítésre történő felhasználását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Innentől kezdve az ellenzéki Fidesz-KDNP-frakciószövetség csak abban az esetben tud együttműködni, hogyha a belsőpiac-élénkítő döntések is a parlament napirendjére kerülnek, mert csak ebben az esetben van lehetőség munkahelyek tízezreinek a megőrzésére. Tisztelettel kérjük, tisztelt kormánypárti képviselőink, azt, mivel önökön van a továbbiakban a sor, hogy hozzák meg ezeket az általunk szorgalmazott döntéseket, hozzák meg, tegyék lehetővé, hogy ebben mi is együtt tudjunk működni annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások a továbbiakban munkához juthassanak.

Ha ez nem történik meg, akkor tovább fog haladni a lejtőn a hazai építőipar. A termelési volumen áprilisban 8,4 százalékkal csökkent az egy évvel ezelőttihez képest. Az első négy hónapban a termelés 5,7 százalékkal volt alacsonyabb, mint az előző év hasonló időszakában. Csakis belsőpiac-élénkítés, belsőpiac-élénkítés - ehhez kérjük a kormánypárti képviselőtársaink és a kormány pozitív hozzáállását.

Köszönjük szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 22 2009.10.12. 3:09  21-27,169-170

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszterelnök úrnak is tudomása van arról, hogy az érintett szakszervezetek kezdeményezésére az állami tulajdonban lévő Vértesi Erőmű Zrt. felszámolási eljárást kezdeményezett a hazai szociáldemokrácia első számú vezetőjének tulajdonában álló System Consulting Zrt. ellen. Ez a cég tavaly 250 megawatt villamos energia vásárlására kötött szerződést az erőművel, amit aztán gazdasági ellehetetlenülésre hivatkozva felmondott. Az állami tulajdonban lévő erőmű-bánya integráció vesztesége nagyjából 30 milliárd forintra rúg, a kárvallott áramkereskedő cégek az illetékes választottbíróságnál már kezdeményezték káruk megtérítését. Az ügyben büntetőeljárás is indult. Minderről már a széles közvélemény is rendelkezik információval.

Arról viszont kevesen tudnak, hogy a Vértesi Erőmű Zrt. az év elején 30 megawatt áramot le is szállított a kormányt támogató parlamenti frakció széksoraiban ülő képviselő tulajdonában álló System Consulting számára mintegy 1,2 millió euró, azaz több mint 320 millió forint értékben. Az érintett szakszervezetek álláspontja szerint - amely valós tényeken alapul - az állam tulajdonában lévő bányából az ott dolgozó bányászok munkájának köszönhetően felszínre került szén elégetésével, az erőműi dolgozók becsületes munkájával előállított villamos energia ellenértékét a kormányt támogató szocialista frakció tagja által tulajdonolt gazdasági társaság mind a mai napig nem fizette meg az állami tulajdonban álló Vértesi Erőműnek.

Az érintett munkavállalók és a velük szolidáris magyar társadalom részéről teljességgel elfogadhatatlan, hogy az általuk elvégzett munka ellenértékét egy, a kormányt támogató szocialista képviselő tulajdonában álló társaság mind a mai napig visszatartja, amelynek következtében a Vértesi Erőmű Zrt. vezetése arra kényszerül, hogy csökkentse a dolgozói létszámot, és lefaragja a munkások szociális juttatásait.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön megítélése szerint ez a vállalkozói magatartás, amely veszélybe sodorja közel kettőezer magyar család megélhetését, összeegyeztethető-e a baloldali kormány értékrendjével? Miután a fenti tranzakció hátterét a miniszterelnök úr az érintett szakszervezetek levelét kézhez kapva már nyár közepe óta teljes egészében ismeri, tett-e lépéseket arra vonatkozóan, hogy a kormányt támogató képviselő vállalkozásától a bányamunkások és erőműi dolgozók által előállított és leszállított áram ellenértékét megkaphassák, és ennek köszönhetően munkahelyeik biztonságát is megőrizhessék?

Kérem megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 26 2009.10.12. 1:09  21-27,169-170

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt államtitkár úr, nagyon szépen köszönöm, hogy elismerte azt, hogy a képviselő úr, Kapolyi képviselő úr tulajdonában lévő System Consulting tartozik több mint 300 millió forinttal az állam tulajdonában lévő Vértesi Erőmű irányába, az ott előállított villamos energia pénzügyi ellenértékével. E tekintetben el is fogadhatnám a válaszát, de ez ténykérdés, ezt nem vitatja senki.

Én arra kértem választ, hogy hogyan egyeztethető össze a baloldali kormány részéről ez a fajta magatartás. A miniszterelnök úr hogyan tudja elfogadni a parlamenti döntések során a szocialista padsorban ülő képviselőtársának a támogatását?

(14.10)

És a miniszterelnök úr egyszer is szólt-e képviselőtársának, hogy ez mégsem egy szociáldemokrata magatartás, hogy egy gazdasági társaság átvette a terméket, és azt nem fizeti ki, különösképpen egy állami tulajdonban lévő társaság felé?

Így, tisztelt államtitkár úr, tisztelt Ház, ezt a választ nem áll módomban elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 249 2009.11.16. 14:53  236-264

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár az elmúlt esztendő során a parlamenti kormánytöbbség elfogadta az ország hosszú távú energiastratégiáját, Magyarország tényleges energiapolitikájában - ha egyáltalán beszélhetünk annak létezéséről - mégsem található meg a korábban megfogalmazott hármas alapelv, az ellátás biztonsága, a versenyképesség és a fenntarthatóság következetes érvényesítése.

Az európai energiapolitika egyik leghatározottabb célkitűzése az energiatakarékosság és az energiahatékonyság fokozása. A másik sarkalatos eleme a megújuló energiaforrások fokozott hasznosítása. A célkitűzések szoros összefüggésben állnak az Európai Unió klímaváltozás lassítása érdekében kifejtett erőfeszítéseivel. Az Unió által elfogadott klímacsomag komoly kötelezettségeket ró minden tagállamra, köztük Magyarországra is. Az elkövetkezendő tíz esztendő során 20 százalékkal kell csökkentenünk hazánk energiafelhasználását, és ezen túlmenően mintegy 13 százalékos megújulóenergia-részarányt kell elérnünk a teljes energiafelhasználásunkon belül. Csak halkan jegyzem meg, hogy ezek az ambiciózusnak tűnő célértékek korántsem lesznek elegendőek az egyre inkább gyorsuló éghajlat-változási folyamat megállításához, de arra mindenképpen alkalmasak, hogy mind a közvélemény, mind pedig a politikai döntéshozás figyelmét ráirányítsák a megoldásra váró problémákra.

Ha belenézünk Európa energiatükrébe, akkor azt látjuk, hogy 1995 és 2006 között a 27-ek primerenergia- és végenergia-felhasználása egyaránt 10 százalékkal növekedett. Magyarország végenergia-felhasználásának növekménye 4 százalékkal haladta meg az uniós átlagot, így összességében 14 százalékos növekményt mutat a '90-es évek közepe óta. Ismét csak halkan jegyzem meg, hogy az elmúlt évtized már a kiotói egyezmény jegyében telt, tehát a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében, amely leginkább az energiafelhasználás mennyiségétől és milyenségétől függ, minden tagállamnak csökkentenie kellett a légkörbe kibocsátott üvegházgázok mértékét.

Ugyanakkor az is kiemelendő, hogy amíg hazánk végenergia-felhasználása 14 százalékkal növekedett, addig az ennek előállításához szükséges primer energia mennyisége csak 6 százalékkal. Mindez köszönhető az iparban végbement energiahatékonysági beruházásoknak, valamint a villamosenergia-termelésben részt vevő erőművekben végrehajtott rekonstrukcióknak, illetve fejlesztéseknek. Üröm az örömben, hogy ezt az uniós átlagnál nagyobb hatékonyságnövekedést elsősorban a gázmotoros erőművek térnyerésének köszönhetjük.

Tisztelt Országgyűlés! Az általam ismertetett hatékonyságnövekedésnek komoly ára van. Magyarország 2006. évi primerenergia-felhasználásában a földgáz 41,3 százalékos részesedése túlságosan magas, az EU-27-ek átlagának 1,73-szorosa. Ennek a túlsúlyos földgázfelhasználásnak a zömét, 82,2 százalékát egyetlenegy vezetéken keresztül, orosz importból szerezzük be. Bár a földgáz mind a központosított, mind pedig a decentralizált energiaellátásban egyaránt jó hatásfokkal alakítható át villamos és hőenergiává viszonylag egyszerű és olcsó berendezésekkel, ugyanakkor a beszerzése egyre kockázatosabb, és egyre inkább politikai kérdéssé válik. Mindannyian láttuk az elmúlt évek során, hogy mindez mekkora bizonytalansági tényezőt jelent Magyarország energiaellátásában.

Ha továbbforgatjuk ezt a bizonyos energiatükröt, akkor az is szembetűnő, hogy az ipar és a közlekedés mellett a háztartások és a szolgáltatások fogyasztják a legtöbb energiát. A teljes végenergia-felhasználásunk közel 55 százalékát az épületek emésztik fel, az épületek által felhasznált energia többsége pedig az épületek hőellátását szolgálja.

És most érkeztünk el a hazai energiatükör legsötétebb pontjához, amely szerint a háztartások és a szolgáltatások 2007. évi végenergia-felhasználásában a földgáz teljes részesedése elérte a 73 százalékot, tehát a teljes energiaforrás közel háromnegyedét. Mindez annak tudható be, hogy a közvetlen fűtési célú gázigényen túl a felhasznált villamos energia egyharmada is gázalapon kerül előállításra, és a távhőszolgáltatás legnagyobb bázisai is a földgázra támaszkodnak.

Tisztelt Országgyűlés! A tükör tehát azt mutatja, hogy a hazai primerenergia-felhasználási szerkezetben a túlsúlyt a földgáz, az energiafelhasználói struktúrában pedig a háztartások és a szolgáltatások képezik. Miután a villamos energia előállításában részt vevő hazai erőműpark a primer energia vonatkozásában színesebbnek mutatkozik, és a villamos áram esetleges importja több oldalról is biztosítható, ezért a lakosság fűtési célú energiaellátása jelent kiemelkedő kockázatot. Ezen a területen kell elsődlegesen szerepet kapnia az ellátásbiztonságnak.

A felvázolt túlsúly miatt az energiatakarékosság, energiahatékonyság, valamint a megújuló energiák által nyújtott lehetőségeket az épületek energiaellátásában indokolt fokozatosan érvényesítenünk. Az egyik feladat az épületek hő- és villamosenergia-igényének csökkentése építészeti és épületgépészeti beavatkozásokkal, a másik feladat pedig az energiaigények hatékonyabb ellátása hagyományos primer energiákkal és növekvő arányban megújuló energiákkal.

A már hivatkozott energiatükör ezen a területen sem mutat túlságosan kedvező képet. Bár a hivatkozott idősávban Magyarország megújulóenergia-részesedése a 2,4 százalékos arányról közel megduplázódott, és 2006-ban már 4,6 százalékos részesedést mutatott, az elmúlt esztendőben már megközelítette az 5 százalékot, annak belső szerkezete több mint lesújtó. Több mint 90 százalékát biomassza, zömében fa a vele együtt járó erdőpusztítással jelenti, ráadásul rossz hatásfokú villamos erőművekben. A hulladék biomasszák hőtermelési célú felhasználásában ugyanakkor nagy lehetőségek állnak előttünk. Az ország földgázigényének akár 10 százalékát ki lehet váltani a biomassza megfelelő, elsősorban hőenergia-előállítási célzattal történő felhasználása során.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hasonló a helyzet a geotermikus energia vonatkozásában is. A területen meglévő lehetőségeink töredék részét aknázzuk ki. Az ország primerenergia-felhasználásának mindössze 0,4 százalékát adja e környezetbarát energiahordozó. Átgondolt, alapvetően hőellátási célú hasznosításával az ország földgázigényét közel 10 százalékkal lehetne csökkenteni, hozzáadva a biomassza 10 százalékát, illetve az energiahatékonysági fejlesztések, épület-korszerűsítéssel kapcsolatos megtakarítások 20 százalékát, ez összességében 40 százalékkal lenne képes csökkenteni az ország földgázigényét, és ezáltal a kitettségét is Oroszország viszonylatában.

Ismét csak halkan jegyzem meg: az eddigi tapasztalatok alapján az adott termálvízmennyiségből villamosenergia-termelésre csak mintegy fele hőt hasznosíthatunk, mint ha azt hőellátásra hasznosítanánk. A termálvízzel megvalósuló geotermikusenergia-hasznosításnak több mint 50 esztendős múltja van Magyarországon. A felhasználás legfőbb területei, ahogyan azt Podolák elnök úr is említette, a növényházi kertészet, de ezen túlmenően a közösségi távfűtés is. A hasznosítók körében alapvetően magyar tulajdonban lévő kis- és középvállalkozások, illetve önkormányzatok találhatók.

A geotermikusenergia-hasznosítás alapját a Kárpát-medence kedvező hidrogeológiája, illetve földi hőáramának az átlagosnál magasabb értéke adja. Nekünk tehát nem kell nagyon mélyre fúrnunk ahhoz, hogy elegendően magas hőmérsékletet találjunk, ráadásul sok helyen számíthatunk az egyik legjobb hőszállító közeg, a víz jelenlétére.

(Az elnöki széket Pelczné dr. Gáll Ildikó, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A jelenlegi ismereteink alapján a hőmérséklet és a hasznosítási kockázat alapján három, egymástól viszonylag jól elkülöníthető mélységközt lehet megállapítani. A 400 méterig terjedő mélységből kinyerhető földhő csak jelentős segédenergia felhasználásával tehető alkalmassá fűtésre, de a decentralizált fűtési rendszerekben kielégítő hatásfokkal hasznosítható. Ennek köszönhető a hőszivattyús technológiák egyre gyorsabb ütemű elterjedése is. A közösségi fűtési célú hasznosításra legértékesebb mélységköz a 400 és 2500 méter közé helyezhető. A korábbi szénhidrogén-kutatás céljából mélyített kutatófúrásoknak köszönhetően nagyon sok információ áll rendelkezésre.

(20.30)

A földtani kutatásokra ezért csak korlátozott mértékben van szükség ezen a területen. A már működő közösségi távfűtési rendszerek is ebből a mélységből kapják a geotermális energiát.

A 2500 méter alatti mélységköz hosszabb távon válhat értékes energiaforrássá. Az ott található magas hőmérsékletű víz miatt az egy kútból kinyerhető geotermikus energia mennyisége akár egy nagyságrenddel is meghaladhatja a jelenlegiek értékét, amely már lehetőséget biztosít a villamos energia előállítására is. Bár a korábbi szénhidrogén-kutatások alapján ismertek ezek a magas hőmérsékletű geotermikus tárolók, de ezek pontos lehatárolása hiányzik, és a készletek becslése is további méréseket igényel. A szükséges földtani kutatások pénz- és felkészültségigényesek, így a hasznosításra vállalkozók érdekeinek jogszabályi szavatolása reális igény.

Tisztelt Országgyűlés! A bányatörvény jelenlegi módosítási javaslata a geotermikus energiahasznosítás engedélyezését teljes egészében a bányahatóság alá rendelné. A mai állapothoz képest az igen jelentős változás lenne, miután jelenleg a termálvízzel megvalósuló geotermikusenergia-hasznosítások tervezését, létesítését és üzemeltetését a környezetvédelmi és a vízügyi hatóságok engedélyezik. Miután a hazai mélységi vízbázisaink egy egységes hidrogeológiai rendszert alkotnak, ezért a főhatóságok mellőzése jelentős kockázatot hordozhat magában.

További aggodalomra ad okot az indítványnak a geotermikusenergia-hasznosítás koncesszióba adásával kapcsolatos javaslata. A törvénytervezet úgynevezett zárt területekre biztosítana koncessziós kutatási és hasznosítási jogot. Az Alföld túlnyomó része 350 méter alatti mélységben egyetlen zárt területnek tekinthető. Ez az ország közel egyharmadát jelenti. Az a koncessziós vállalkozó, amely egy ekkora kiterjedésű zárt terület hasznosítási jogára szert tesz, az nyilvánvalóan monopolhelyzetbe kerül. A geotermális energia helyi energiaforrás, amelynek a szállíthatósága erősen korlátozott. Könnyű belátni, hogy azok az önkormányzatok, amelyek alatt kis kockázattal feltárható geotermikus források találhatók, igen kedvező feltételekkel tudják megteremteni a helyi közintézmények és lakáscélú építmények hőellátását. Ezen települések lehetőségeit erőteljesen veszélyezteti a törvényjavaslat koncessziós elképzelése, illetve az annak nyomán kialakuló monopólium.

Amint azt korábban már említettem, a geotermális energia tervszerű fűtési célú hasznosítása közel 10 százalékkal lenne képes oldani az ország földgázfüggőségét. Ezért egy általános koncesszió meghirdetése akár arra is lehetőséget biztosítana, hogy a termálenergia-hasznosítás feletti ellenőrzés jogát valamely, a gázértékesítésben érintett gazdasági szereplő szerezze meg, és gördítsen akadályt Magyarország gázfüggőségének csökkentése elé. Ez ellátásbiztonsági és nemzetbiztonsági szempontból sem kívánatos, ezért a bányatörvény módosítására beterjesztett javaslat ebben a formájában semmiképpen sem támogatható.

Tisztelt Országgyűlés! A nyár folyamán, valamint a legutóbbi hetek során számos, a hazai termálenergia hasznosításában érintett szakmai szövetséggel, valamint az érintett önkormányzatok érdekvédelmi szervezeteivel lefolytatott egyeztetések alapján körvonalazható az a kompromisszum, amely továbbra sem lehetetlenítené el a termálenergia közösségi célú hasznosítását, de egyben lehetőséget biztosítana a villamos energia termelésére szakosodott befektetők megjelenésére is. Ennek érdekében olyan közös módosító indítvány benyújtásáról határoztunk az energetikai albizottság keretében, amely a tervezett koncesszió meghirdetésére csak 2500 méter alatti mélységben, elsősorban villamosenergia-előállítás céljára biztosítana lehetőséget.

Végezetül most nem halkan, hanem kellő nyomatékkal jegyzem meg, hogy Magyarországon mint megannyi másnak, a geotermikusenergia-hasznosításnak sincs stratégiája, pedig nemcsak az ország energiafüggőségének csökkentése, hanem a belgazdaság piacbővítése és ezáltal új munkahelyek teremtése szempontjából is érdemes lenne az alattunk fekvő adottságainkat tervszerűen kiaknázni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 257 2009.11.16. 1:42  236-264

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Kora délután folyamán Józsa István képviselőtársammal közösen benyújtottuk a hivatkozott módosító indítványt, amely alapvetően arra vonatkozik, hogy a 2500 méter alatti zárt térségre vonatkozóan legyen csak biztosítható a koncesszió lehetősége. Ezen túlmenően még egy-két apró módosítási javaslat szerepel benne, több módosító indítvány is benyújtásra került, amelyek pontosítják éppen a különböző hatóságok közötti feladatoknak az elvégzését.

De összességében azt tudom mondani, hogy a termálhasznosításban érdekelt szakmai szervezetekkel való egyeztetést követően és az önkormányzati érdekképviseletek véleményét is kikérve azt lehet mondani, hogy ez a módosító indítvány valóban garanciát teremthet arra, hogy ne az egyik egyoldalúságból a másik egyoldalúságba billenjünk át, hanem egy kiegyensúlyozott hasznosítására kerülhessen sor a termálenergiának, figyelembe véve a közösségi hőellátási szerepét is ennek az energiahordozónak. Ugyanakkor ne gátoljuk meg azokat a befektetőket, akik villamosenergia-célú hasznosításban is gondolkodnak, illetve arra is van lehetőség, hogy a mélységi, nagy hőfokkal rendelkező termálvízzel nagyobb települések, városok lakótelepeinek a hőenergia-ellátását is tudják biztosítani.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 271 2009.11.16. 5:02  264-284

BENCSIK JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy éppen a holnaputáni napon fogjuk tárgyalni a nemzeti környezetvédelmi program előző hatéves ciklusáról szóló beszámolót, majd ugyanazon napirenden belül azt a vastagabb kötetet, amely a következő hat év nemzeti környezetvédelmi programja.

Most felvezetésként hadd idézzek a környezetvédelmi miniszter úr által jegyzett hatesztendős beszámolóból, amely így szól: "Figyelembe véve, hogy az éghajlatváltozás ezeket a jelenségeket felerősítheti," már hogy az aszály és az árvizes időszakok váltakozását akár egy esztendőn belül is, "az eddigi 'küzdelem az árvizekkel' szemlélettel szemben az 'együtt élni az árvízzel' szemléletre szükséges váltani." Azaz teret kell biztosítanunk a víznek, és lehetőleg minél nagyobb mértékben visszatartani, illetve a vízhiányos helyekre vezetni. "Ebből adódóan az árvízvédelmi biztonság növelése érdekében az árvízszintek csökkentését a Tisza-völgyben a vízszállító képesség javításával és az árapasztó-tározásos rendszer kialakításával célszerű megvalósítani." Majd hivatkozik a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésére, amely 2004-ben a Medgyessy-adminisztráció idején került elfogadásra, "amellyel Magyarország példaértékű modellt vázolt fel egész Európa számára".

"A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése komplex program - írja a miniszter úr -, az árvízi biztonság megteremtésén túlmenően lehetőséget ad az érintett térség terület- és vidékfejlesztésére, egy új típusú tájgazdálkodás meghonosítására és alkalmazására az árvízi tározók területén, valamint a Tisza menti települések infrastruktúrájának fejlesztésére is."

Tisztelt Képviselőtársaim! A most formálódó környezetvédelmi programból csak egyetlenegy bekezdést ismertetnék, ugyancsak a környezetvédelmi miniszter úr tollát dicséri. "Számos esetben jelent problémát, hogy a stratégiai szintű döntéshozatal során a rövid távú érdekek kerülnek előtérbe, amelyek nem állnak arányban a környezethez fűződő hosszabb távú közérdekkel, hosszabb távon ható pozitív tendenciát alapozott meg ugyanakkor a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának megválasztása." Ez egy bekezdésben olvasható.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi azért nem támogattuk a gazdasági bizottságon belül az ellenzék részéről ennek az indítványnak a napirendrevételét, mert azt láttuk, hogy teljes egészében szembeszegül a 2004-ben elfogadott Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével kapcsolatos törvény által előírt passzusoknak, ugyanakkor tetten érhető az, amiről a környezetvédelmi miniszter úr beszél, hogy a stratégiai jövőtervezést felülírják az azonnali részérdekek. Azt tapasztaltuk itt is, mint az előző napirend tárgyalása során is, hogy a kapuzárási pánik látszik eluralkodni néhány képviselőtársunk esetében.

Merthogy korábban is, az előző napirendnél sem a kormány hozta az előterjesztést a bányatörvény módosítására, hanem a gazdasági bizottság többsége tett javaslatot júniusban, majd a szakmai szervezetekkel el tudtunk odáig jutni, hogy végül is egy kompromisszumos, jelentős mértékben felülírt javaslat kerüljön majd elfogadásra az Országgyűlés által - helyesen. Ebben az esetben is az tapasztalható, hogy nem a kormány hoz egy jelentős, az ország mintegy másfél millió lakosának jövőjét érintő kérdésben előterjesztést a tisztelt Ház elé, hogy megváltozott az eredeti koncepció, hanem néhány, valószínűleg azért a térségben érintett képviselőtársunk állt össze, és hozott képviselői önálló indítványként ide egy előterjesztést, amely szembeszegül az eredetivel.

Azt pedig, kedves képviselőtársaim, ugye, csak nem hisszük el, hogy mintegy 30-40 évente kell majd használnunk ezt a tározót. A felszólalásomban ki fogok térni arra, hogy már korábban is elég sűrűn kellett használni, és a Magyar Tudományos Akadémia klímakutatásai, amelybe bekapcsolódott nagyon sok agrártudós, agrárszakértő is, egyértelműsítik azt, hogy az elkövetkezendő időszakban bizony-bizony számos alkalommal kell szembenéznünk az extrém magas vízállással, és ugyanilyen mértékben kell szembenéznünk az aszályos időszakokkal.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, azért, mert ezt az egységes szemléletet akarja feladni a módosítás, a gazdasági bizottságban, kisebbségben maradva ugyan, de nem tudtuk támogatni az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 273 2009.11.16. 13:09  264-284

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Elnök Asszony! Elnézést kérek, hogy ismételten hosszasabb leszek, mint ami elvárható lenne a késő esti órában, de szeretném ismételten keretbe helyezni a kérdést, a témát, hogy világosan lássuk, hogy egy aprónak tűnő egyéni képviselői indítvánnyal milyen horderejű stratégiai kérdésekbe nyúlunk bele.

Tehát az tény, hogy a súlyos és a nagyon súlyos aszálykáros évek száma a XIX. században hét, a XX. században tizennégy volt, az elmúlt harminc esztendőben viszont már túl vagyunk a nyolcadik aszályos esztendőn is. A magyar agrárminiszter már június első napjaiban arra kényszerült, hogy a 2009-es esztendőt e tekintetben is vis maiornak nyilvánítsa. A szaktárca szándékai szerint 5 milliárd forintot juttatnak az aszálykárt elszenvedő gazdáknak, de csak azoknak, akik május közepéig bejelentkeztek a kártérítési rendszerbe.

Az éghajlatváltozás miatt hazánk klímája az eddigi tudományos kutatások eredményei alapján mediterrán irányba tolódna. A jövőben magasabb átlaghőmérséklettel, kevesebb nyári csapadékkal és növekvő szélsőségekkel, közöttük árvizekkel, szárazsággal, ennek következményeként gyakori vízkorlátozással.

Néhány esztendeje a Tisza menti Szolnok vízellátása, a folyó szokatlanul alacsony vízállása miatt, veszélybe került, és a város vezetői már készültek arra, hogy a lakosságot zacskós ivóvízzel lássák el. A korábbi években, legutóbb 2006-ban pedig a szokatlanul magas vízhozam biztonságos levezetése okozott komoly gondot és jelentős költségvetési kiadást.

(21.30)

Szerény volt Katona Kálmán exminiszter úr, de az ő idejében bizony évente kellett megbirkózni az árvízi problémákkal, és ennek a költségvetésre is komoly kihatása volt. Az árvízi védekezés költsége 1998-2002 között 32,2 milliárd forintot, a helyreállításé pedig 15,9 milliárd forintot tett ki. A belvizek elleni védekezésre 1999 és 2003 között 17,4 milliárdot volt kénytelen biztosítani a költségvetés. Közben az aszály több éven át tetemes termésveszteséget okozott.

A kutatók előrejelzései alapján arra számíthatunk, hogy a magyar agrárgazdaságnak közel 20 százalékos termésátlag-csökkenéssel kell számolnia. A klímaváltozás következtében folyóink vízszintje évtizedeken belül a felére apadhat. A szárazodás és az aszály a nemzetgazdaság többi ágát is érinti. A víz- és élelmiszerhiányon túlmenően a humán- és állategészségügyben, az élelmiszeriparban, a közlekedésben, az energiaellátásban, de még a turizmusban is halmozottan okozhat károkat.

A víz- és élelmiszer-ellátás területén nemcsak kedvezőtlen mennyiségi változásra kell felkészülnünk, hanem szembe kell néznünk a minőségük várható romlásával is. A változás már ma is súlyosan érinti a természeti környezetet és a természeti erőforrásokat. Az ország erdőállományában évről évre egyre kevesebb növekmény mutatható ki, amely rontja az ország szén-dioxid-elnyelő képességét is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mai, államilag irányított vízgazdálkodás csak a pillanatnyilag feleslegesnek látszó víz elvezetésére törekszik, és nem hasznosítja megfelelően az ország területére lehulló csapadékot, s nincsenek tározótavaink sem, amelyek a nagy folyók mentén képesek lennének felfogni az átvonuló árhullámok vizét. A természetes vízutánpótlást meghaladó mértékű vízkivételek miatt a Duna-Tisza közén jelentősen csökkent a talajvíz szintje, a homokhátságon és a Nyírségben az éghajlatváltozásra, valamint az aszályra rendkívül érzékeny, szűkös vízkészletek találhatók. Ezeken a területeken már most is 50 százalékos a kihasználtság, de ezen belül a felszín alatti vizeké közel 100 százalékos. A klímaváltozás következtében e két régióban romlani fog a helyzet, mert az igények meg fogják haladni a rendelkezésre álló készletet.

Ebben az esetben nem marad más megoldás, mint a vízkorlátozások bevezetése, valamint a lakosság elköltözése. Esetleg a hatóságok szemet hunyhatnak az illegális vízkivételek felett, de azok, miután az ország területe egységes hidrológiai rendszert képez, súlyos környezeti problémákhoz vezethetnek.

Az éghajlatváltozás és a vele együtt járó ellátási nehézségek, valamint az európai uniós direktívák együttesen olyan problématömeget jelentenek, amelyet a jelenlegi rendszerek toldozgatásával-foldozgatásával nem lehet kezelni. A legsérülékenyebbnek mutatkozó Alföld vízgazdálkodásának a területfejlesztéssel és a tájhasználatban szükséges változtatásokkal összehangolt újratervezésére van szükség.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Vásárhelyi-terv a fenti, kedvezőtlen tapasztalatok hatására született meg. Az Orbán-kormány idején kidolgozott és a Medgyessy-adminisztráció idején továbbfejlesztett terv az árapasztó és vízvisszatartó művek megépítésével a Tisza-völgy árvízi biztonságát és az Alföld elsivatagosodásának megállítását egyszerre kívánta szolgálni. Az eredeti, pusztán árvízvédelmi célok időközben, az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatásokban részt vevő akadémikusok javaslatait is figyelembe véve kiegészültek természetvédelmi, tájhasználati és infrastruktúra-fejlesztési célokkal is. A később megszületett törvény preambulumában még az olvasható, hogy az érintett Tisza-völgyi, nagyobbrészt agrártérség fejlődésének nincsen valódi esélye táj- és vízhasználatváltás nélkül.

2007-ben a konvergenciaprogramra hivatkozva a kormány elismerve ugyan azt, hogy az árvízi kockázat nem csökkent, hatályon kívül helyezte a program megvalósítását szolgáló ütemtervet, amelynek következtében a fejlesztések gyakorlatilag leálltak. A terv megvalósulása mintegy másfél millió ember élet- és vagyonbiztonságát növelné. A tervezett 10-12 tározóból álló rendszer 1,5 milliárd köbméter árvíztömeg visszatartására lenne alkalmas, amely lehetőséget biztosítana a vízhiányos térségek öntözésére is.

Tisztelt Országgyűlés! A kormánypárti képviselőtársaink által benyújtott, a Vásárhelyi-terv módosítására vonatkozó törvényjavaslat ellehetetlenítheti a korábban megfogalmazott komplex víz- és tájgazdálkodási program egyidejű megvalósulását. Az árvízvédelmi, a tájgazdálkodási és a kapcsoló infrastruktúra-fejlesztési feladatok beruházói személyének elválasztásával könnyen előállhat az a nemkívánatos helyzet, hogy az árvízvédelmi célú beruházások a kormány által kijelölt beruházó által megvalósulnak, míg a tájgazdálkodási fejlesztések elmaradnak.

Figyelemmel az éghajlatváltozással kapcsolatos akadémiai kutatások megállapításaira, amelyek szerint a mindenkori kormánynak a probléma kezelésére integrált programok megvalósításával kell törekednie, célszerű a Vásárhelyi-terv megvalósulásának teljes koordinációját a mindenkori kormány kezében tartani. Egyébként ugyanezt a szemléletet tükrözi az Országgyűlés által alig egy esztendeje elfogadott nemzeti éghajlat-változási stratégia is.

A kormánypárti indítvány másik sarkalatos javaslata szerint a továbbiakban állami támogatásban részesülhetnének olyan intenzív mezőgazdasági tevékenységek, amelyek termésátlag javítása céljából termésfokozó vegyi anyagokat, illetve kártevők, valamint gyomosodás elleni vegyszereket alkalmaznak. Ez a javaslat élesen szembefordul a korábbi törekvéssel, amely egyaránt fontosnak tartotta az árvízvédelem, a tájhasználat és természetvédelem szempontjait. A sokak közösségi érdeke helyébe a kevesek gazdasági érdekeit kívánja helyezni. Egész pontosan az intenzív nagyüzemi gazdálkodók érdekeit akarja továbberősíteni, amely a monokultúrás gazdálkodás térnyerését szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmet arra az ellentmondásra is, amely az érvényben lévő és a módosítással nem érintett 2. § célkitűzéseit érinti. Az eredeti és jelenleg is érvényben lévő célkitűzés szerint az árvízi vészhelyzet kezelésére hivatott tározóknak és azok műtárgyainak alkalmasaknak kell lenniük arra is, hogy a mértékadó árvízszint alatti árhullámok esetén is hasznosíthatóak legyenek klímavédelmi és környezetgazdálkodási célok megvalósítására, értsd: öntözési feltételek biztosítására. Amennyiben a törvényben meghatározott módon kívánjuk a létrehozott műveket hasznosítani, akkor egy vegetációs időszakban akár többször is víz alá kerülhetnek a tározók.

Az intenzív nagyüzemi gazdálkodást elősegítő állami támogatások viszont jogalapul szolgálhatnak az elárasztás következtében víz alá kerülő kultúrák károsodását ellentételező kártérítések megítéléséhez. Olybá tűnik, mintha bizonyos üzleti körök számára az állandósuló állami kártérítések igénybevételének lehetőségét kívánnák biztosítani a javaslattevők.

A törvény eredeti szándéka szerint a tározók területén olyan tájhasználat lenne kívánatos, amely igazodik a domborzati, ökológiai adottságokhoz, melynek következtében létrejöhet egy kevésbé klímaérzékeny tájszerkezet, lehetőséget nyújtva az extenzív mezőgazdasági művelési módoknak. A fent hivatkozott kormánypárti javaslat ezt a törekvést is zátonyra kívánja futtatni.

Tisztelt Országgyűlés! Van még egy említésre méltó hatása ennek a sok sebből vérző és klímabarátnak egyáltalán nem nevezhető indítványnak: az intenzív gazdálkodás során a területre juttatott növényvédő szerek és műtrágyák ellenőrizhetetlenül elsodródhatnak egy elöntés során. A különböző vegyszerek keveredése a tározóba engedett vízben kiszámíthatatlan környezetvédelmi és egészségügyi kockázatokkal járhat. Élelmiszer-egészségüggyel kapcsolatos kutatások már számtalanszor rámutattak arra, hogy az egyenként határérték alatti hatóanyagok összeadódása, esetlegesen előforduló reakciója milyen egészségkárosodásokhoz vezethetnek.

A fentiek alapján megállapítható, hogy nem elég az, hogy a kormány módszeresen lassítja a tározók megépítését, és ezáltal veszélyezteti másfél millió ember élet- és vagyonbiztonságát, hanem a mostani indítvánnyal a közösség klímavédelemmel és környezetbiztonsággal kapcsolatos érdekei elé kevesek magánérdekét kívánja helyezni.

A fenti indokok alapján, tisztelt képviselőtársaim, az indítvány ebben a formájában teljességgel támogathatatlan. Már a gazdasági bizottság ülésén is megfogalmazódott az, hogy ha hatástanulmányt készítettek volna, abban az esetben esetleg lehetne a kompromisszum felé elmozdulni.

(21.40)

Ha az a hatástanulmány világosan bemutatta volna, hogy az árvízvédelmi szempontok mellett a víztározási, vízvisszatartási szempontok érvényesüléséhez a Tisza mentén hány tározó megléte szükséges úgy, hogy ott az eredeti Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését szabályozó törvényben foglalt tájhasználati változás, az ökológiailag is fenntartható gazdálkodás kapjon szerepet, és melyek lehetnek azok a tározók, az a négy-öt tározó, amely kifejezetten csak árapasztó szolgálatot teljesít magas, extrém árvízi hullám érkezése esetén; de az előterjesztésben erre nem láttunk kísérletet sem, és nem láttuk azt sem, hogy kellő hatástanulmányok készültek volna annak érdekében, hogy az előterjesztés szakmai védhetőségét is alátámasszák. Éppen ezért ebben a formájában ez az előterjesztés támogathatatlan.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
243 277 2009.11.16. 1:42  264-284

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Micsoda különbség van azért a két dolog között! Amikor a parlamenti pártok szakpolitikusai összefognak annak érdekében, hogy olyan intézmények jöjjenek létre Magyarországon a kormány mellett parlamenti szinten vagy a parlament fölötti szinten, az érdekképviseletek betagozódásával, hogy az egy jelentős pozitív környezeti változást és környezetbiztonságban bekövetkező változást hozzon az ország életében; és micsoda különbség az, amikor arra szövetkeznek képviselők, hogy a korábban, mondhatjuk azt, sok tekintetben konszenzussal előkészített Vásárhelyi-terv vonatkozásában egy jelentős visszalépés történjék, és a korábbi pozitív környezeti pontok, környezetbiztonsági pontok részbeni törlésével egy alacsonyabb szintre, komplexitását illetően környezetgazdálkodási, környezetvédelmi, tájgazdálkodási szempontból, vízgazdálkodási szempontból a komplexitását háttérbe szorítva egy alacsonyabb szinten határozza meg a Vásárhelyi-terv jövőjét. A két dolog tehát nem hasonlítható össze egymással, amikor egy pozitív, előremutató feladat megvalósítására szövetkeznek képviselők, és amikor egy meglévő, jónak mutatkozó program - volt, aki azt mondta, hogy kiherélésére, én inkább azt mondanám - degradálására szövetkeznek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 127 2009.11.18. 4:19  114-140

BENCSIK JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A hatéves környezetvédelmi programról szóló beszámolóra valóban nemmel szavaztunk. Azért szavaztunk nemmel, kisebbségi álláspontot képviselve a gazdasági bizottságon belül, mert a kitűzött célszámokhoz képest mintegy 20-30 százalékos teljesültséggel találkoztunk, és korántsem olyan rózsás a helyzet, mint ahogy a többségi véleményben az elhangzott. Hiszen a szén-dioxid-kibocsátásunk az elmúlt hat esztendőben csekély mértékben változott, már ami a kedvező változást illeti, és az nem a környezetvédelmi program sikeres megvalósításának volt köszönhető, hanem a gazdasági válság beütésének. Hiszen a gazdasági válságig semmivel sem csökkent a CO2-kibocsátás, az utolsó nagy dátum 1995-96 volt, amire a régi, egyoldalú, szocialista, energiafaló és környezetszennyező nagyipar összecsuklott. Ez egy nagyon fontos kérdés.

Ugyanakkor a lakosság közérzete sem nagyon változott, hiszen az asztmás megbetegedések száma tovább gyarapodott. Ha összeadjuk a korábban is e népbetegségben szenvedők számát az új megbetegedettek adataival, akkor azt lehet mondani, hogy ma már szinte minden harmadik magyar ember ebben a betegségben szenved. Ha azt is nézzük, hogy a levegő porszennyezettsége hogyan alakult az elmúlt hat esztendőben, akkor bizony ki kell jelenteni, hogy mintegy 30 százalékkal növekedett, ami teljes mértékben összefügg azzal az elhibázott közlekedéspolitikával, amit gyakorolt a kormány a tekintetben, hogy a vasúti közlekedés helyett a közútit támogatta, és ezzel együtt az európai tranzit számára biztosított egy kedvező átkelési lehetőséget, hiszen az egységes útdíjhasználati rendszer bevezetésére nem került sor. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy 2007-ben miként változtatta meg a gépjárműadót a kormány. Éppen azokat az adókedvezményeket vette ki, amelyek lehetőséget biztosítottak arra, hogy ha valaki környezetbarát autót vásárol, és a szigorú környezetvédelmi elvárásoknak is megfelel, akkor kevesebb adóteherben részesüljön, mintegy ösztönözve a környezet iránti elkötelezettséget és tiszteletet.

Ami az új programot illeti, azért tartózkodtunk annak megszavazása során, mert a célokkal ugyan egyetértünk, és tiszteletben tartjuk azoknak a kollégáknak, köztisztviselőknek, civilszervezeti munkatársaknak a tevékenységét, akik részt vettek a program összeállításában, de olvastuk a 3. számú nemzeti környezetvédelmi program azon bekezdését, amely így szól: "Számos esetben jelent problémát, hogy a stratégiai szintű döntéshozatal során a rövid távú érdekek kerülnek előtérbe, amelyek nem állnak arányban a környezethez fűződő hosszabb távú közérdekkel." Na már most, tisztelt képviselőtársaim, mi azt tapasztaltuk az előző hatéves program vonatkozásában is, hogy a megvalósítás során a meghatározott és elfogadott célokkal számos esetben szembemenetelt a kormány.

Nem láttuk azt sem, hogy a környezetpolitikai célok megfelelő szinten integrálódtak volna a szakpolitikákba, és számunkra sajnos ez a kormányzati gyakorlat nem ad kellő biztosítékot arra, hogy az új, most induló program mellé teljes mellszélességgel lehessen csatlakozni. Ugyanakkor a benne foglalt célokkal, az elvégzett munkával egyetértünk, azt értékeljük is.

Éppen ezért a hatéves, most záruló program elfogadását nem tudjuk támogatni kisebbségi véleményként, az új, induló program esetében pedig kénytelenek vagyunk a kormányzati gyakorlati tapasztalatokat ismerve tartózkodó álláspontot képviselni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 135 2009.11.18. 29:52  114-140

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két dossziét tartunk a kezünkben, egy vékonyabbat és egy vastagabbat. (Felmutatja mindkettőt.) A kormány a vékonyabbikban az elmúlt hat esztendő során elért, csekély mértékű eredményeit foglalta össze, a vastagabbikban pedig a jövendő, szép, új, környezettudatos világgal kapcsolatos vágyait. Rendjén is van ez, de a méretbeli különbségek jól mutatják a valós helyzetet is. Ugyancsak szerény eredményeket könyvelhet el a kormány Magyarország környezetvédelmét illetően és a környezeti állapot helyreállítását és javítását illetően.

De nem szeretnék igazságtalan lenni, mert mégis elindult néhány területen előremutató kezdeményezés, és születtek említésre méltó eredmények is. Nagy kár viszont, hogy azok az eredeti célértékektől jelentős mértékben elmaradtak, holott a korábbi célok nem is voltak különösképpen ambiciózusak. A beszámoló olvasásakor az is szembetűnő volt, hogy hiányoznak mögüle azok a monitoringjelentések, amelyek megkönnyítenék az elért eredmények reális kiértékelését és az új, most induló hatesztendős program megalapozott előkészítését.

Illő dolog, hogy a környezeti állapotban bekövetkező pozitív változásokért köszönetet mondjuk, köszönetet mondjuk mindazoknak, akik azt valójában elérték. Köszönetet mondok hát mindazoknak, akik tudatosan vásároltak, és otthon a hulladékot szelektíven gyűjtötték; azoknak, akik takarékosan bánnak az energiával, a vízhasználattal; azoknak is, akik egyéni közlekedés helyett a nem túl vonzó színvonalon működő közösségi közlekedést választják rendszeresen. Köszönet illeti azokat a településeket, amelyek saját forrásaikból is áldoznak az energiahatékonysági beruházásokra, a zöldfelületek növelésére, a környezetnevelési programokra, erdei iskolák működtetésére. A pedagógusoknak is köszönetet mondunk, akik izgalmas, de mégis játékos foglalkozásokkal segítik a rájuk bízott gyermekek környezettudatosságának alakulását, és köszönetet mondunk azoknak a gyermekeknek, akik rendszeresen vesznek részt egy-egy természetvédelmi vagy csak épp településképi szempontból fontos terület gondozásában; azoknak, akik örökbe fogadnak egy-egy sérülékeny patakot, vízfolyást.

A sorból azok a gazdák, földtulajdonosok sem maradhatnak ki, akik nem hagyják parlagon a földjeiket. De azokról a vállalkozókról sem feledkezünk meg, akik gyártási technológiájukat cserélték le környezetbarátabbra. És végül köszönet a környezetvédelmi szakhatóságoknál, a természetvédelmi szervezeteknél hivatásszerűen dolgozóknak, a civil szervezetek sokaságának és a környezetvédelmi tárca munkatársainak is. Sokakat illet hát köszönet, hogy a beszámolóban rögzített, szerény mértékű előrelépést elkönyvelhetjük, mert időközönként magával a kormánnyal szemben is meg kell értük harcolni.

Hiába fogalmazódtak meg a hat esztendővel ezelőtti célok, mert azok nem váltak a kormányzati politika szerves részévé. Az Országgyűlés által sok esetben teljes egyetértéssel elfogadott általános stratégiákat rendre felülírták az ágazati cselekvési tervek, így aztán a második nemzeti környezetvédelmi program is sok tekintetben csak írott malaszt maradt.

De tekintsünk a szebb jövendő elé, merthogy az előttünk fekvő környezeti jövőkép már-már spirituális színezetet kap, és ugyancsak melengeti a vaskos dossziét lapozgató, jóravaló embernek a szívét. Még a javaslat őszintesége is magával ragadó. A legnagyobb baj az - olvasható az anyagban -, hogy Magyarországnak nincs átfogó, hosszú távú, széles körű társadalmi és politikai konszenzuson nyugvó jövőképe, amelynek környezeti dimenziója, a társadalmi-gazdasági folyamatokba történő beágyazottsága egyértelmű alapot vagy legalább kiindulási pontot jelentene a program számára a jelenlegi helyzet és a jövőkép összekapcsolásához. Ez bizony nagy baj, tisztelt képviselőtársaim, és ennél még nagyobb baj az, hogy a hét és fél évnyi kormányzás után sem tudott a szocialista kormányban megfoganni ez a jövőkép. De a legnagyobb baj az, hogy a napi kormányzási gyakorlat számos pontjában a korábbi környezetvédelmi programmal is szembemasírozott, és ennek a jelei érzékelhetők most is.

A kezünkben tartott dokumentumnak, ne tagadjuk el, vannak említésre méltó erényei: az áttekinthetőség, a magyar nyelv ismerete és helyes alkalmazása - ma már ez is nagyon nagy dolog -, a természeti környezetért érzett felelősség, sőt a célok is helyesek, de ha tüzetesebben is belemerülünk, akkor szembetűnő a mérőszámok hiánya, illetve mérhetetlen voltuk. Az utóbbiak hiánya, illetve az anyagi erőforrások szűkülése alapjaiban kérdőjelezi meg a program teljesíthetőségét.

Hiányoznak belőle a használható környezeti információk. Ennek elsődleges oka - az anyag is vallja -, hogy a természeti adatok környezetét jelentő külső adatbázisok, az alaptérképek, a nyilvántartások hozzáférése nem biztosított. A kormányszerveken belül, ha vannak is ilyenek, akkor pénzért adják-veszik egymás között. Ez a gyakorlat pedig káros a nemzetgazdaság egészének teljesítőképességére, korlátozza az innovációs és kutatási potenciált, gátolja a térbeli gondolkodás elterjedését, összehasonlíthatatlan és elkülönült adatbázisok létrehozásához vezet - írja nagyon pontosan a most induló harmadik nemzeti környezetvédelmi program szövege.

Egyszóval: egy egységes, a meglévő természeti erőforrásainkat és a velük szemben álló közösségi igényeket tartalmazó információs rendszer, digitális kataszter nélkül nem lehet stratégiai szempontból jól megalapozott és meg is valósítható programot alkotni.

(14.50)

Ez az előterjesztés szinte utalást sem tesz arra, hogy miként valósul meg a környezetpolitika ágazati integrációja. De nem létezik olyan intézmény sem, amely képes lenne a környezeti, társadalmi és gazdasági kérdések együttes kezelésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzünk hát meg néhány példát, hogy miként teljesültek, teljesülnek a környezeti célok és szempontok a kormányzati cselekvés színterén! A héten már beszéltem erről a kérdésről. Elnézést azoktól, akik ezt már hallották és hallgatták, de még egyszer nyomatékosan le kell szögezni azt, hogy a súlyos és nagyon súlyos aszálykáros évek száma a XIX. században mindösszességében 7, a XX. században pedig 14 volt, és az elmúlt 30 esztendőben már túl vagyunk a 8. aszályos esztendőn is.

Néhány évtizeddel ezelőtt az emberi tevékenység által kiváltott globális klímaváltozást a távoli jövő egy lehetséges eseményének tartottuk. Ma olyan folyamatnak kell tekintenünk, amely már visszafordíthatatlanul kezdetét vette, és mélyrehatóan megváltoztatja a földi élet feltételeit. Globális viszonylatban már ma is 500 millió ember nélkülözi az egészséges ivóvizet, számuk 2025-re a 3 milliárdot is elérheti. Az elmúlt 30 évre nézve 95 százalékos valószínűséggel állapítható meg - és a tudományos akadémiák is egységesen kiálltak emellett -, hogy globális felmelegedés állapítható meg, amely nem magyarázható természetes ingadozásokkal. Mindeközben a Föld népességének várható növekedése és az egy főre jutó energiaszükséglet emelkedése csak súlyosbítani fogja ezt a helyzetet, és akkor mondhatjuk, hogy alkalmazkodás, alkalmazkodás, alkalmazkodás.

Magyarországon nagyjából a globális felmelegedéssel azonos mértékű melegedéssel kell számolnunk, hazánk klímája az eddigi kutatási eredmények alapján mediterrán jelleget fog venni; a jövőben magasabb átlaghőmérsékletekkel, kevesebb nyári csapadékkal és növekvő szélsőségekkel, köztük árvizekkel, szárazsággal, ennek következményeként gyakori vízkorlátozással. Az emelkedő hőmérsékletnek káros élettani hatásai lesznek, elsősorban a városlakókra nézve. A hőstressz fokozottan veszélyezteti a szív- és érrendszeri betegek állapotát, növekszik a bőrrákban és szürkehályogban megbetegedők száma.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az éghajlatváltozás Magyarországra is megérkezett. Az elmúlt évtizedben 100 milliárdos nagyságrendű költségvetési forrást igényelt az árvíz és a belvíz elleni védekezés, valamint a helyreállítás. Az aszálykárok, valamint az egyre hektikusabb fagyveszély következtében 10 milliárdos agrárkár-enyhítési kiadása volt a büdzsének.

A folyamatosan szárazodás következtében a Duna-Tisza köze és a Nyírség vízellátása mára már kritikus helyzetbe került. A hőségben megolvadt és túlterhelt útpályák szerkezetében milliárdos károk keletkeztek. A klímaváltozás nemzetbiztonsági kérdéssé vált. Az elsődleges szempont azon képességek fejlesztése lesz, amelyek segítségével a romló életkörülmények is túlélhetőek lesznek, és amelyekkel hosszú távon is biztosítható az egyén és a közösség biztonságos és emberhez méltó élete.

A üvegházgáz-kibocsátás sikeres csökkentése, valamint az alkalmazkodási feltételeink megteremtése érdekében az elmúlt évben közösen, egyetértésben, egyhangú döntéssel elfogadtuk Magyarország nemzeti éghajlatvédelmi stratégiáját. A stratégia viszont a kormány számára kötelezővé tette kétéves cselekvési tervek elkészítését, amelyekben a konkrét feladatok meghatározására és a végrehajtáshoz szükséges eszközök biztosítására is figyelemmel kell lenni. Na már most, a kormány elszabotálta a cselekvési terv elkészítését, és ezzel veszélybe sodorta az ország Európai Unió által előírt klímakötelezettségeinek sikeres teljesítését, mert nem az a feladatunk, Orosz képviselőtársam, hogy szinten tartsunk a szén-dioxid-kibocsátás mértékét, hanem az a feladatunk, hogy 20 százalékkal csökkentsük azt az európai uniós kötelezettség fölvállalása alapján.

Ami még ennél is nagyobb baj, hogy nem tett érdemi lépéseket a kormány az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodás feltételeinek megteremtésére sem. Mindennek élet- és vagyonbiztonsági, valamint egészségkockázati vonatkozása is van. Ráadásul a kártételek megelőzése kisebb mértékű közösségi forrásból is biztosítható, mint amennyibe egy későbbi védekezés és helyreállítás kerül.

A Duna-Tisza közén az éghajlatváltozásra, valamint az aszályra rendkívül érzékeny szűkös vízkészletek találhatók. Ezeken a területeken már most is 50 százalékos a kihasználtság, de ezen belül a felszín alatti vizeké közel 100 százalékos. Ugyanakkor a Tisza-völgy az árvizek vonatkozásában is kiemelten veszélyeztetett térség. Másfél millió ember biztonságáról és megélhetéséről van tehát szó. A Vásárhelyi-terv a fenti kedvezőtlen tapasztalatok következtében született meg, a program az árapasztó és vízvisszatartó művek megépítésével a Tisza-völgy árvízi biztonságát és az Alföld szárazodásának megállítását egyszerre kívánta szolgálni.

Ezek a célok éghajlatvédelmi megfontolásból természetvédelmi, tájhasználati, infrastruktúra-fejlesztési célokkal is kiegészültek. A program célként határozta meg a táj- és a vízhasználatváltás szükségességét is. Az ismertetett célokat a most záruló és az induló nemzeti környezetvédelmi program is tartalmazza, kiemelve azt, hogy Magyarország európai viszonylatban is példaértékű modellt vázolt fel ezen a területen. Egészen pontosan a tájgazdálkodás ösztönzését, a tájgazdálkodási infrastruktúra kialakításának támogatását írja elő a most induló program a kormány számára.

Ezzel szemben hétfőn néhány kormánypárti indítványára megkezdődött a Vásárhelyi-terv parlament általi újratárgyalása és az eredeti céljaitól történő teljes megfosztása.

Amennyiben a kormánytöbbség támogatni fogja a javaslatot, akkor a megépülő víztározók csak árapasztó funkcióval rendelkeznek majd, a vízvisszatartási és öntözési célú hasznosításuk teljességgel ellehetetlenül, így folytatódhat az Alföld elsivatagosodása is.

A helyzet igencsak pikáns, tisztelt képviselőtársaim, államtitkár úr, miután a bizottsági meghallgatáson a tárca képviselője támogatásáról biztosította a szóban forgó képviselői indítványt. A most tárgyalt program viszont az ellenkezőjét tartalmazza. Szöges ellenkezőjét tartalmazza. Akkor most melyik a hiteles álláspont? Egyedi esettel állunk szemben, vagy általánosítható ez a magatartás a program egészére? Miközben a nemzeti környezetvédelmi program lelkesen foglalkozik az ökogazdálkodás feltételeinek javításával, valamint a hagyományos mezőgazdasági módszerek felelevenítésének fontosságával, addig ugyanezen képviselői indítvány monokultúrás, nagyüzemi intenzív gazdálkodás feltételeit kívánja elősegíteni.

Az NKP a tájmegőrzés érdekében növelni kívánja a természet közeli mezőgazdálkodás szerepét, és egyben indítványozza az ide irányuló támogatások növelését. Ismét fel kell tenni a kérdést, hogy az előterjesztő komolyan gondolja-e, amit leírt. Ha igen, akkor miért támogatja a Vásárhelyi-terv végrehajtásának ellehetetlenítését? Az intenzív nagyüzemi mezőgazdálkodás természetesen jelentős műtrágya- és vegyszerhasználattal jár együtt. Ezek a vegyi anyagok egy elöntés során elsodródhatnak, a tározóba engedett vízben keveredhetnek. Ezzel veszélyeztethetik a már biogazdálkodással foglalkozók megélhetését, de mindez komoly környezetvédelmi és egészségügyi kockázatokkal is jár.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan is kell értelmezni akkor a nemzeti környezetvédelmi program környezetbiztonságra és élelmiszer-biztonságra vonatkozó javaslatait? Igazak vagy nem igazak?

Közben megmosolyogtató módon azon sajnálkozik az előterjesztés, hogy az utóbbi időben megnövekedett a vegyszerek és a műtrágyák alkalmazása. Nos, akkor ne támogassák a Vásárhelyi-terv ez irányú céljainak sutba vágását! Ez egy azonnali, ráadásul több célt is egyszerre megvalósító lépés lehet, amely gyors sikerélménnyel járhat még ebben a kormányciklusban, tisztelt képviselőtársam.

Sajnálkozik az anyag a termőföld elsavanyosodása, nitrátosodása miatt is. Ennek megint csak a hagyonyos, extenzív kisüzemi gazdálkodási mód a gyógyszere; a talaj termőképességének javítása istállótrágyával és meszezéssel, és akkor majd jó minőségű élelmiszer állítható elő, olyan, amely a fogyasztó egészségi állapotát nem rombolni, hanem javítani fogja, mert tápanyaghiányos földön csak tápanyaghiányos növény terem.

(15.00)

Márai Géza kutatásai is azt bizonyítják, hogy a nagyüzemi technológia alkalmazása miatt az élelmezési célú növények ásványianyag-értéke 70 százalékkal csökkent. Ráadásul vegyszerek sokasága kerül be általuk az emberi szervezetbe, amelyek jelentős része ki sem ürül onnan. Mindez hiánybetegségekhez vezet, amelyek elterjedése szoros összefüggésben áll a mezőgazdasági használatú földek savanyodásának mértékével. Ezen betegségek közé tartozik a csontritkulás is mint népbetegség, amelynek a gyógyítása nehézkes és meglehetősen költséges, amelyet a központi költségvetés fejezeteiből, az Egészségbiztosítási Alapból vagyunk kényszerűek finanszírozni.

A nemzeti környezetvédelmi program többször is a célok között említi a területfejlesztés, az agrárpolitika és környezetpolitika megfelelő összehangolásával a vidék természeti és kulturális értékei védelmének, valamint a természeti erőforrások fenntartható használatának elősegítését oly módon, hogy a vidéken élők számára megfelelő megélhetési színvonalat nyújtson. És valóban, a vidéki élet ereje abban rejlik, hogy a vidéken élők fenn tudják-e tartani magukat azokból a mezőgazdasági és ehhez kapcsolódó feldolgozási, kereskedelmi, valamint tájfenntartó tevékenységekből, melyek még néhány évtizeddel ezelőtt is egyet jelentettek magával a vidékkel. A jelek viszont, tisztelt képviselőtársaim, elnök úr, arra utalnak, hogy egy ilyen szemlélet Magyarországon egyelőre legfeljebb a kommunikáció szintjén létezik. Pedig az elnéptelenedő vidék földjei, vizei spekulánsok kezébe kerülhetnek, az eddigi zsebszerződések már 700 ezer hektár földet juttattak külföldiek kezébe.

Ezért Magyarországnak is élnie kell a kettős szabályozás lehetőségével. Szélesíteni kell a kistermelői értékesítés lehetőségeit. Szélesíteni, de nem úgy, ahogy az most történik, hogy az adott kistermelő azon a településen értékesítheti közvetlenül az előállított portékáját, ahol éli az életét. És akkor képzeljük el, hogy azon szabolcsi kis faluban, ahol 300 portából 200-on almatermesztéssel foglalkoznak, a faluban csereberélhetik egymás között az előállított, megtermelt almát, és azt külső piacon közvetlenül nem értékesíthetik. Ausztriában az egész ország egy egységes helyi piacnak lett nyilvánítva, így a kistermelő tudja a portékáját az ország egész területén kedvező versenyelőnnyel értékesíteni a nagy kereskedelmi láncolatokkal szemben.

De az is mókás dolog, ha az én feleségem odahaza főz, és a családi asztalhoz meghívjuk a szomszédban élő barátainkat, akkor szabálysértést követünk el, mert közétkeztetésre ajánlottuk föl azt a vacsorát, amelyet az én kedves feleségem megfőzött. (Derültség.) Ez tényleg skandalum meg őrület, tehát így nem lehet, kettős szabályozás nélkül nem lehet a vidéken élőket megfelelő helyzetbe hozni, mert ennek épp a falusi turizmus vonatkozásában van nagy jelentősége. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy 2000 és 2006 között 20 ezer élelmiszer-ipari munkahely szűnt meg Magyarországon. És jó, ha emlékezünk arra is, hogy egy esztendővel ezelőtt a hazai biodiverzitásunk megőrzése szempontjából oly fontos nemzeti génbankunk költségvetési támogatásának megtartásáért mekkora harcot kellett vívni itt a parlamentben a kormánypárti képviselőkkel szemben, mintegy a kormánnyal szemben sikerült áterőltetni azt a költségvetési támogatást, amely egyáltalán a tápiószelei génbank megmaradását elősegítette.

De, tisztelt képviselőtársaim, nézzünk egy másik konkrét példát: a közlekedésből származó levegőszennyezés ellen is keresztes háborút hirdet ez a program. Ezzel szemben a kormány 2007-ben a gépjárműadó szabályozását ezzel ellentétesen változtatta meg, megszűnt a legkorszerűbb, szigorú környezetvédelmi követelményeket is teljesítő gépjárművek után járó adókedvezmény. Panaszkodik a javaslat arra is, hogy teret veszített a vasúti közlekedés a közútival szemben. Hát, már hogy a fenébe ne veszített volna, amikor maga a kormány idézte elő ezt a helyzetet! Miután nem vezette be az egységes úthasználati díjat, így Európa tranzit teherforgalma Magyarországon át dübörög közúton, tisztelt képviselőtársaim. Eközben tönkrementek az útjaink. Ahelyett, hogy 10 milliárdos nagyságrendű bevételekre tettünk volna szert, ugyanilyen nagyságrendű kiadásokat kell elkönyvelnünk.

Van még itt más is, a közlekedési eredetű szálló por mértéke az utóbbi hat évben közel 30 százalékkal növekedett, a gyermekekre és a felnőttekre nézve kiemelt egészségügyi kockázatot jelent. Épp most van a parlament előtt a vasúti szolgáltatás átalakítását szorgalmazó törvénytervezet, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa jogszabálysértőnek találta, mert hiányoznak mögüle a jogszabályok által előírt környezeti hatástanulmányok; mert a biztos, az országgyűlési biztos tisztában van azzal, hogy a vasút átalakítása környezetvédelmi és területfejlesztési kérdés és eszköz is, nem csak egyszerűen költségvetési tétel.

Az ivóvíz-szolgáltatásról Turi-Kovács képviselőtársunk beszélt, de azért leszögezhetjük, hogy ma már mindenki tisztában van vele, hogy nemzetbiztonsági szempontból ez az egyik legfontosabb kérdés. Ennek ellenére, ha nem figyelünk oda az elmúlt években kellőképpen, akkor a kormány privatizálja a regionális vízműveket. Mikor a közvélemény felrázásával és az azt követő törvénymódosítással megakadályoztuk ennek lehetőségét, akkor a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vélhetően koncessziós célzattal össze akarta vonni azokat, illetve az üzemfenntartási feladatok kiszervezését tervezte, és volt olyan regionális vízmű, ahol ezt már elő is készítették, és a tulajdonosokkal megtárgyaltatták. Most ismét kísérletet tesznek a vízközművek részbeni magánkézbe adására, a parlament előtt lévő vízi társulatokról szóló törvényjavaslathoz terjesztettek be módosító indítványt, amely szerint a törvény hatálya az ivóvízellátás biztosítására szerveződő társulásokra is kiterjedne.

Mikor tetszenek már megérteni azt, hogy a vízszolgáltatás nemzetbiztonsági kérdés, és a vízbázisokon túlmenően az üzemeltetési eszközöket, de még az üzemeltetési jogot is közösségi, azaz állami vagy önkormányzati kézben kell tartani? Mit szól erről a most tárgyalt nemzeti környezetvédelmi program? Egészen pontosan azt, hogy a vízközművek működtetéséről önálló jogszabályt kell alkotni. Akkor most kell vagy nem kell? Elég hozzá egy képviselői módosító indítvány is?

Ugyancsak most tárgyaljuk, tisztelt képviselőtársaim, a bányatörvény módosítására benyújtott önálló indítványt, amely a magyarországi termálvízkincs koncesszióba adására kíván lehetőséget biztosítani, arra az energiahordozóra, amely a hőellátás területén lazítani tudná az ország energiafüggőségét, tegyük hozzá: a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésével együtt, és ezzel most el is jutottunk az energiahatékonyság és a megújuló energiák hasznosításának kérdéséhez.

Már az elején leszögezhetjük, hogy Magyarországnak mind a mai napig nincs jóváhagyott energiahatékonysági cselekvési terve. 2010 júniusáig a megújuló energia használatára vonatkozó nemzeti cselekvési tervet is le kellene adni Brüsszel számára, de nem nagyon látszik, hogy készülne. A nemzeti energiaprogram keretében meghirdetett pályázatok mindössze a lakosság 1 százalékát érték el, és összességében 0,1 százalékos energiamegtakarítást eredményeztek, pedig minden rendelkezésünkre álló adat azt tükrözi, hogy az ország földgázfelhasználása túlsúlyos. A megújulóenergia-hasznosításunk minimális, a hazai épületállomány pedig meghatározó erővel bír a végenergia-felhasználásunkban. Energiafüggőségünk meghaladja a 62 százalékot, és ezzel együtt alacsony megújuló részesedésünk 90 százaléka biomassza, azaz erdei fa, amelyet rossz hatásfokú villamos erőművekben tüzelünk el.

A háztartások energiafelhasználása 55 százalékot tesz ki, ebből 74 százalék földgázalapon történik. A szén-dioxid-kibocsátás közel felét is az épületek adják. Megoldás lenne tehát az épületek hő- és villamosenergia-igényének csökkentése építészeti és épületgépészeti beavatkozásokkal, valamint az energiaigények hatékonyabb kielégítése hagyományos primer energiákkal és növekvő arányban megújuló energiákkal.

(15.10)

A jelenlegi szétaprózott, áttekinthetetlen, bürokratikus pályázati rendszer viszont ezeket a célokat nem képes megvalósítani. Egy új, forráskoordinált, egyszerű, ellenőrizhető, egyablakos pályázati rendszerre lenne szükség. Itt kell megjegyezni, hogy Magyarország a szén-dioxid-kvótakereskedésben is eljátszotta a hitelességét, amikor a kormány nem energiahatékonysági célokra, hanem a költségvetési lyukak foldozgatására használta fel az aukcióból származó bevételek jelentős részét.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az elmondottak után talán bátrabban jelenthetjük ki azt, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmazott környezetpolitikai célok, valamint a kormány gyakorlata nincsenek összhangban. Ennek két magyarázata is lehet. Az egyik az, hogy a tárca mást ír és hirdet, mint amit valójában gondol és cselekedni tervez. A másik, hogy a kormányt különösebben nem foglalkoztatja az NKP tartalma és az abban megfogalmazott célok megvalósítása. Úgy gondolom, hogy ez utóbbi áll sokkal közelebb a valósághoz.

Ha a kormány részéről a szaktárca képviselőjén kívül elolvasta volna valaki ezt a dokumentumot, amelyről most vitázunk, akkor valószínűleg nem engedték volna benyújtani, hiszen talán még emlékszünk a bevezetőben szereplő gondolatra, miszerint Magyarországnak nincs átfogó, hosszú távú, széles körű társadalmi és politikai konszenzuson nyugvó jövőképe. Márpedig ha nincs, akkor tessenek ezt megteremteni, és arra ráépíteni egy hatesztendős induló környezetvédelmi programot. Pedig valóban nincs, és nagy szükség lenne rá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországnak olyan összkormányzati szinten koordinált stratégiára, ágazati politikákba integrált cselekvési tervekre van szüksége, amely elsődleges feladatnak tekinti a nemzetbiztonsági szempontok érvényesítését, az élelmiszer-önrendelkezés biztosítását, az ivóvízellátás nemzeti kézben tartását, az energiafüggőségünk oldását, a vízkormányzási, hidrológiai fejlesztések megvalósítását, a katasztrófavédelem felkészítését és megerősítését, a kritikus infrastruktúra-típusokra vonatkozó kockázatelemzések elkészítését, az ország demográfiai helyzetének stabilizálását, egészségi állapotának javítását.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ezeknek az elvárásoknak sajnos a kormányzati szinten megvalósuló környezetpolitika nem tesz eleget, így bár a dokumentumban rögzített célokkal a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyetért, de a fentiek okán támogatni nem áll módunkban.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Ángyán József és dr. Rétvári Bence tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 186 2009.11.23. 1:33  177-213

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarásnak nyögés a vége. Ha az elmúlt öt esztendőt lettek volna szívesek kihasználni, és mindazokat a segítségnyújtásokat, amelyeket képviselőtársam itt hiányolt, megtették volna kormányzati pozícióban, és nem a nagy agráripari lobbiknak a szekerét tolták volna, hanem lehetőséget biztosítottak volna arra is, hogy az extenzív gazdálkodás, mezőgazdálkodás területén tevékenykedők is helyzetbe kerüljenek, és kihasználták volna azokat az európai uniós forrásokat is, amelyek nem elsősorban az agrárgazdálkodás megsegítésére és támogatására biztosítattak, akkor azt gondolom, hogy előrébb lennénk.

Ugyanakkor a kompromisszumra vonatkozó készség üdvözlendő, csak akkor végig kellene nézni a tározókat, a 12 árapasztó, vízvisszatartási funkcióval is rendelkező tározó közül, amely a Vásárhelyi-tervben szerepel, hogy melyek azok, amelyek csak kizárólagosan árapasztó funkcióval rendelkeznének, és melyek azok, amelyek az árapasztás, a nagyvízi levezetés mellett a víz visszatartására is szereppel rendelkeznének, és ez alapján kellene a tájhasználati kérdésekben is megtalálni azt a kompromisszumot, amely lehetőséget biztosítana az ésszerű változtatására a Vásárhelyi-tervnek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 208 2009.11.23. 6:22  177-213

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Minden bizonnyal előrébb lennénk akkor, ha nem - mondjuk úgy - a szakpolitikai vitákra, egyeztetésekre lehetőséget nem biztosító módon történt volna meg ennek az önálló képviselői indítványnak a benyújtása, hanem lett volna mód arra, hogy a szakpolitika is részt tudjon ebben venni.

Vannak nehéz, a kormányzati ciklus zárását megelőzően napirendre kerülő témák nem csak ezen a területen, hiszen a gazdasági bizottságban is számtalan ilyennel találkoztunk az elmúlt hetekben, és meg lehet állapodni. Mint ahogy a bányatörvény módosításával kapcsolatosan a termálvíz, a hazai termálvízkincs hasznosítását illetően sikerült megtalálni azt a kompromisszumot, amely nem lehetetleníti el a további fejlődést, a mélységi termálvíz kutatását és esetleges hasznosítását illetően, de lehetőséget biztosít arra is, hogy az érintett települések - amelyek alatt a felszínhez közelebbi mélységközben található termálenergia fűtési rendszerek táplálására megfelelő lehetőséget biztosít - ne lehetetlenüljenek el. Vagy ahogy a villamosenergia-törvény vonatkozásában szintén - ha úgy tetszik - az ellenzéki és a kormánypárti képviselők közösen tesznek módosítási javaslatot, mert a kormány erre vonatkozóan nem vette észre a törvényalkotói kötelezettségét, hogy kellene teljesíteni. De a háttérben megszülettek azok a szakpolitikai egyeztetések következtében létrejövő megállapodások, amelyek sikerre vihetik ezeknek a törvényeknek a módosítását.

Ez kellett volna ezen a területen is, mert való igaz, ahogy azt a benyújtó képviselők jelzik, van jelentős számú gazda az egyik oldalon, akik gazdálkodni szeretnének. Nem tudom, hogy egészen pontosan mennyien vannak. Kétszázan, háromszázan, ezren? És az érint akkor ott 4-5 ezer, 10 ezer embert közvetlenül, akik ebből élhetnek, az összes tározót figyelembe véve. De a másik oldalon pedig ott van annak a másfél millió embernek az élet- és vagyonbiztonsága, akik a Tisza-völgyben élnek, és az ő élet- és vagyonvédelmükre megszületett a Vásárhelyi-terv. Ezeket figyelembe kell venni.

Figyelembe kell venni azt is, hogy az elmúlt évtizedben hányszor tíz milliárd forintot, közel százmilliárd forintot kellett a védekezésre, az árvízi védekezésre és helyreállításra a költségvetésből biztosítani. Abban az esetben, ha az árapasztó, vízvisszatartó művek megépültek volna az eredeti ütemtervben, akkor valószínűleg kevesebbet kellene. De nagyon fontos az, hogy tényszerűek legyünk mind a két oldalról. Ha egyszer 1998-ban, '99-ben, 2000-ben, 2001-ben, 2006-ban az eddigi nagy árvizekhez képest jelentős mértékű ár levezetésére volt szükség, ha ugyanezekben az években és a köztes években pedig az eddigiektől eltérő szaporasággal következtek az aszályos esztendők, akkor ezekkel szembe kell nézni.

Azért azt mindannyian tudjuk, főleg akik az Alföldön élték az életüket, ott születtek, ott váltak felnőtté, és a nagyszüleiktől is hallották, hogy a Kárpát-medence vízháztartása mindig is negatív mérlegű volt, és a csapadék mindig térben és időben szélsőséggel érkezett, és ezt a szélsőséget ott a természeti rendszernek az egyensúlyteremtő jellege tudta biztosítani. És ez az egyensúly bomlott meg tulajdonképpen a tájhasználat és a vízkészlettel való gazdálkodás szétválasztásával. A Vásárhelyi-terv tulajdonképpen erre adott javaslatot, hogy ez helyreállításra kerüljön részben.

Azt ne vitassuk el, hogy az éghajlati rendszerben egy jelentős változás következett be, amelyet nekünk el kell szenvednünk, és ahhoz kell alkalmazkodnunk. Azt is látnunk kell, hogy a vízigények ebben az alföldi térségben két-háromszorta meghaladják azt a vízmennyiséget, amely a nagyvízi víz visszatartásából és a kisvízi vízhozamokból összerakódik, plusz a csapadékot is hozzászámoljuk.

(21.10)

Egy-egy nagyobb árvízi hullámnál 2-3 balatonnyi vizet, éves vízkészletet engedünk el, amivel nekünk gazdálkodni kell. Ha azzal nem gazdálkodunk, akkor esélyünk nem lesz arra, hogy ezt a két-háromszoros vízigényt ki tudjuk elégíteni az alföldi térségen belül.

Azt gondolom, abban viszont igazuk van képviselőtársaimnak, és azt meg kellene nézni a költségvetési helyzet figyelembevételével is, hogy szükség van-e annyi tározóra, ott van-e szükség olyan kapacitású árapasztó és tározóműre, ahol az eredetileg megtervezésre került. Mert én arra emlékszem, hogy nagyapám még arról beszélt, hogy a Körösök vidékén is úgy történt, hogy a víz mindig egy magasabb földrajzi pontról indult ki az ártérre, és a természetes érrendszeren keresztül az feltöltődött, a víz tározódott, és azt tudták használni a mezőgazdálkodási tevékenység során, a felesleges víz pedig a maga gravitációs módján továbbhaladt. Ha a felső részeken van megfelelő kivezetés, megfelelő kapacitású, keresztmetszetű kivezetés, és az a természetes érrendszeren keresztül megy lefelé, akkor nem kell annyi vagy olyan kapacitású tározó. De akkor ezt végig kell gondolni, és nem ilyen ad hoc jellegű javaslatokkal kell a tisztelt parlament elé érkezni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 38 2009.11.24. 2:04  29-59

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy jövőkereső dokumentumot tartok a kezemben, amelyet hamarosan a parlament plenáris ülése is meg fog tárgyalni: a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács összefoglaló jelentését a magyar társadalom állapotáról. Ebből szeretnék önnek idézni, képviselőtársam:

"A magyar társadalom fenntarthatóságát fogyó és öregedő népesség, a család intézményének leértékelődése, csökkenő mértékű foglalkoztatottság, növekvő szegénység, önpusztító életstratégiák veszélyeztetik." És ez a magyar társadalom legkényesebb kérdése, az aláírók között ott van az önök frakcióigazgatója is, ott van a volt házelnök asszony, Szili Katalin is, és az ellenzéki padsorokban ülő frakciók képviselői is. Folytatódik tovább ez a dokumentum, hogy az éves népességfogyás 25-50 ezer fő között ingadozik, Magyarországon a nők harmada nem szül gyermeket, három gyermek közül legalább egy olyan anyától születik, akinek nincsen férje, a válások száma nő, a házasságkötések száma csökken, a család intézményének társadalomfenntartó szerepe leértékelődött. Mivel a családgazdaság képezi a nemzetgazdaság talapzatát, a család szerepének leértékelődése egyszerre oka és következménye egy süllyedőben lévő társadalomnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári törvénykönyv önök olvasatában történő beterjesztése és támogatása ezt a talapzatot hivatott továbbgyöngíteni, éppen ezért nem tudta a Fidesz-Polgári Szövetség és a frakciószövetség támogatni az önök javaslatát, még akkor sem, hogyha Szent Pál idézeteivel próbálják meg alátámasztani, azt gondolom, téves kiindulási pontot feltételezve, és téves következtetéseket levonva.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 48 2009.11.24. 2:04  29-59

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Bocsánat, hogy szóltam. Az imént Szép Béla képviselőtársam azt fájlalta, hogy az ellenzéki képviselők részéről senki nem vesz részt a vitában, de tudja, képviselő úr, azért nem vettünk részt a vitában, mert ennek a törvénynek a vitája már lezajlott a parlamentben, de a téma visszakerült a parlament asztalára, mert nem végeztek alapos munkát. Annak ellenére, hogy itt arról beszélnek a képviselő asszonnyal együtt, hogy alapos munkát kívánnak végezni, és alapos munkát végeztek, ez a törvény visszakerült a parlament asztalára, azért, mert nem volt kellőképpen megalapozott. A kettő összefüggésben van egymással, nagyon jól tudja az államtitkár úr is.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, elsősorban a saját munkájuk színvonalán kellene javítani, és abban az esetben lehetne érdemleges párbeszédet folytatni ezekben a szakmai kérdésekben is az ellenzékkel, de azzal a hozzáállással, amelyet itt kihallottam az előző felszólalásokból, erre vonatkozó együttműködési készség valójában nem mutatkozik meg. Természetesen mondják a saját maguk mondandóját, felhánytorgatják az ellenzék számára, hogy nem kíván ebben a munkában részt venni, de abban az esetben, amikor erre vonatkozóan hajlandóság van, akkor pedig folyamatosan dehonesztáló megjegyzésekkel, kijelentésekkel próbálják a képviselőket illetni. Azt gondolom, ez nem helytálló dolog. Ha van együttműködési készség, akkor azt ki kell nyilvánítani.

Én elhiszem azt, hogy nehéz dolog más képviselők gondolatmenetét, logikáját figyelemmel kísérni, de ez is hozzátartozik a képviselői munkához.

Köszönöm szépen. (Kontur Pál tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 64 2009.11.24. 2:16  59-65

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Mintegy másfél esztendővel ezelőtt, amikor az energia-albizottság, a gazdasági és informatikai bizottság albizottsága tárgyalt a fogyasztóvédelmi szervezetek és a szolgáltatók képviselőivel, ott - nem mondom azt, hogy éles polémia alakult ki a beavatkozási lehetőségeket illetően, de - a szolgáltatók részéről egyértelműen megfogalmazódott az, hogy a törvény nagyobb támogatása szükségeltetik ahhoz, hogy alkalomadtán az egyébként a szolgáltatási törvényben, az ágazati törvényekben rögzített feltételeknek eleget tudjanak tenni és a munkájukat el tudják végezni.

Gyakorló polgármesterként számtalanszor kerültünk olyan helyzetbe, amikor az önkormányzat segítségét kérték a szolgáltatók. Kérték azt, hogy teremtsük meg azt a biztonságos közeget, amelyben a munkatársaik el tudják végezni a munkájukat annak érdekében, hogy az ellátási kötelezettségének eleget tudjon tenni a szolgáltató. Nemcsak egy-egy szolgáltatást igénybe vevő helynek a biztonságos ellátásáról van szó, hanem egész települések, településrészek ellátásáról, hiszen ha egy fogyasztói helyen, ahol esetleg nem jogszerűen történik a vételezés, a szolgáltatás igénybevétele, nem tud beavatkozni a szolgáltatást végző munkatárs a kellő jogi, garanciális feltételekkel, akkor egész térségek, városrészek, településrészek szolgáltatásból történő kizárására kerülhet sor.

(11.50)

Ez a javaslat ennek a problémának a feloldására tesz javaslatot. A mi részünkről is fontosnak tartjuk azt, hogy a közellátás, közszolgáltatás területén világos és egyértelmű viszonyok alakuljanak ki, és a többség a szolgáltatást jogszerűen igénybe vevők érdekeinek figyelembevételével tudja a szolgáltatást igénybe venni, a szolgáltatók ennek megfelelően pedig a szolgáltatást biztosítani.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 66 2009.11.24. 15:14  65-73

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a vezérszónoki kör során részletesen ismertettem képviselőcsoportunk álláspontját, ugyanakkor néhány szempontot még egyszer ki kell emelni annak érdekében, hogy továbbfolytathassuk a diskurzust a jövendő nemzeti környezetvédelmi programmal kapcsolatosan. Az akkori felszólalásomat úgy zártam, hogy alapvetően a most induló hatéves nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmazott célokkal egyetértünk, azokat alapvetően támogathatónak is nyilváníthatjuk, ugyanakkor hozzá kell tenni azt, hogy ennek a beágyazottsága és az összkormányzati szinten történő végrehajtása korántsem biztosított.

Akkor kiemeltem egy idézetet ebből a programból, amelyet szeretnék most megismételni. Maga a program a következőképpen taglalja az esélyeket erre vonatkozóan: a legnagyobb baj az, hogy Magyarországnak nincs átfogó, hosszú távú, széles körű társadalmi és politikai konszenzuson nyugvó jövőképe, amelynek környezeti dimenziója, a társadalmi-gazdasági folyamatokba történő beágyazottsága egyértelmű alapot vagy legalább kiindulási pontot jelentene a program számára a jelenlegi helyzet és a jövőkép összekapcsolásához.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, államtitkár úr, továbbra is ez az alapvető problémánk, hogy nem látjuk ezt az összekapcsolódási pontot a jelenlegi helyzet és a jövőkép tekintetében. Annál is inkább, mert az elmúlt egy hétben is azon törvényjavaslatok általános, illetve részletes vitájának tapasztalatait leszűrve, amelyekre sor került a tegnap esti időszakban is, az mondható, hogy a napi cselekedetek, kormányzati vagy kormánypárti cselekedetek ellentétesek a nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmazott célkitűzésekkel. Ezek közül csak néhányat említenék. Továbbra sem került nyugvópontra a hazai vasúti közlekedés prioritásának biztosítása a közúti közlekedéssel szemben, holott a vasúti közlekedés kevésbé környezetszennyező. Az elmúlt alkalommal utaltam arra, hogy az elmúlt hat esztendőben összességében 30 százalékkal növekedett meg a közlekedésből, a közúti közlekedésből származó szálló por mennyisége, amely jelentős mértékben befolyásolja negatív szempontból a kisgyermekek és idős emberek egészségi állapotát, amely áttételesen jelentősen megnöveli a költségvetési kiadásokat ezen a soron.

Említést tettem arra vonatkozóan is, hogy a bányatörvény módosításával kapcsolatosan volt egy elképzelés azt illetően, hogy a teljes termálvízvagyonra vonatkozóan koncesszió kerüljön meghirdetésre. Szerencsére a szakpolitikai egyeztetések és a bizottsági munka, albizottsági munka során sikerült megtalálni azt a kompromisszumot, amely nem lehetetleníti el a villamosenergia-célú hasznosítását a mélységi termálvízkincsnek, ugyanakkor lehetőséget biztosít arra a továbbiakban is, hogy az önkormányzatok hozzá tudjanak férni, és fűtési céllal tudják azt hasznosítani, ezáltal jelentős mértékű fosszilis primer energiahordozó kiváltását biztosítva.

Szóltam én akkor is arról a problémáról, amely továbbra is itt feszül a parlament padsorai között a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatosan. Továbbra is az látszik, hogy a kormánypárti képviselők által beterjesztett javaslat csak árapasztási tevékenységben gondolkodik a Tisza-völgy újraszabályozásában, míg a nemzeti környezetvédelmi program, a most induló is ezzel ellentétesen vízvisszatartási funkciót, illetve tájhasználatban történő változást is szeretne elérni.

Tehát összességében azt kell kimondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy összhangot kellene teremteni az elkülönült ágazati érdekeket képviselő szakpolitikák között, mert ha erre nem kerül sor, akkor hiába vannak a parlament által általános támogatottsággal elfogadott irányelvek, stratégiák, azoknak a napi döntéshozásban való megjelenésükre vajmi kevés esély van.

Utaltam már egy korábbi napirendi pontnál arra, hogy a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése is bekerült általános vitára - tárgysorozatba-vételt követően fogjuk tárgyalni a következő héten, a bizottságok már részben meg is tárgyalták -, amely egy négypárti beadványként került benyújtásra. Említettem, hogy Szili Katalin volt házelnök asszony is az aláírók között van, illetve a szocialista képviselőcsoport frakcióigazgatója is ott található az aláírók között, Ékes József képviselőtársam is a mi képviselőcsoportunk részéről.

Ez az anyag is kiemeli ezt a problémakört, méghozzá a következőképpen: jelenleg egyetlen olyan széles körben egyeztetett és elfogadott stratégia, program vagy terv sincs, amely a fenntarthatóságot a környezet és a fejlődés kérdéseinek mélyreható és sokoldalú összefüggésében kezelné. Nincs sem politikai akarat, sem kormányzati cselekvés.

Súlyos szavak ezek. Ehhez szeretnénk csatlakozni a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja részéről. Éppen ezek az indokok azok, amelyek a továbbiakban sem teszik támogathatóvá az egyébként céljaiban jó, átgondolt nemzeti környezetvédelmi programot, mert nem látjuk a garanciát arra vonatkozóan, hogy a megvalósítás során lesz is ebből valami. Pedig csak egy ilyen átfogó, a kormányzati munkában minden minisztérium vonatkozásában megjelenő stratégia tudja kedvező irányba vinni a megelőzési munkát, azt a megelőzési munkát, amely meg tudja akadályozni a kedvezőtlen környezeti változási folyamatokat.

A cél az lenne itt is, hogy a társadalom valós igényeinek a kielégítésére összpontosítsunk, és ne a fejlesztési politika, a nem kellőképpen átgondolt fejlesztési politika által generált igényekre, hogy arra jelentkeznek a közösségek és magánszemélyek pályázóként, amire a pályázat kiírásra került, nem feltétlenül arra, amire éppen az adott személynek vagy az adott közösségnek a legnagyobb igénye lenne. Ez azért van, mert az ágazati politikák közötti összhang megteremtése nem történik meg a környezettudatosság szellemisége alatt.

Mondok néhány példát. Össze kellene egyeztetni a vízkormányzás, a vízkészlet-gazdálkodás és a tájgazdálkodás szükségleteit.

(12.00)

Erről szólt egyébként a Vásárhelyi-terv törvény továbbfejlesztéséről szóló vita is.

Az építésgazdaságnak anyagfelhasználás szempontjából energiatakarékos és környezetkímélő technológiákat kellene alkalmaznia, és ehhez a szükséges jogszabályi, finanszírozási, koordinációs hátteret is meg kellene teremteni. De itt kell megjegyezni azt is - ami már a most lezárult 6 éves nemzeti környezetvédelmi programban is hiányosságként került megállapításra -, hogy az építési, bontási hulladékok kezelésére, újrahasznosítására vonatkozóan nincs meg az a szükséges koordináció, amely az Európai Unió előírásainak megfelelő mértékű, hányadú újrahasznosítást tudna ezen a területen elérni; pedig azt is világosan kell látni, hogy a lerakókba kerülő hulladéknak mintegy 25-30 százaléka építési törmelék, építési hulladék, amelynek az újrahasznosításával meg lehetne hosszabbítani a lerakók élettartamát, egyrészt. Másrészt pedig az egyébként jelentős környezetkárosító alapanyagiparnak az alapanyagigényét is lehetne csökkenteni, már ami a frissen, újonnan kibányászott alapanyagokra vonatkozik. Tehát a tájgazdálkodás, az erőforrás-gazdálkodás szempontjából különös figyelmet kellene fordítani erre a területre.

A korábbi felszólalásom során említettem, hogy az egyik rákfenéje a hazai gazdaságnak és környezetpolitikának az energiafelhasználásunk környezetében van. Még néhány adatot szeretnék ismertetni a korábbiakhoz képest. 1992-ben az importfüggőségünk még korántsem volt akkora, mint manapság. Akkor a primer energiafelhasználásunk 50-50 százaléka származott hazai primer energiából és importenergiából. 2007-re ez az arány felborult, és immáron 63 százaléka az energiának importból származik. Egy dolgot ne felejtsünk el: az ipar vonatkozásában ez idő alatt jelentős átalakulás történt, kényszerű átalakulás, a szocialista nagyipar összeomlott. Tehát az ipar energiafelhasználása jelentős mértékben csökkent. Ennek ellenére az ország energiafelhasználása, primer és végenergia-felhasználása tovább növekedett. Elsősorban a közlekedési kibocsátás mértéke növekedett, ott is a közúti közlekedéssel kapcsolatos kibocsátás, amelynek nagyon komoly környezetkárosító és egészségkárosító hatása van, míg emellett jelentős növekedés történt az épületek vonatkozásában, amelyekben élünk, amelyekben dolgozunk.

Ha megnézzük azt, hogy az előző 6 éves nemzeti környezetvédelmi program idején milyen eredményeket lehetett elérni az energiatakarékosság és az energiahatékonyság vonatkozásában, akkor azt kell mondani, hogy meglehetősen szerényet. A nemzeti energiaprogram összességében mintegy 0,1 százalékkal volt képes csökkenteni az ország energiafelhasználását, holott éppen ezen a területen van meg a lehetőség arra, hogy a legkönnyebben, legegyszerűbben a legnagyobb mértékű megtakarításokat lehessen elérni; megtakarításokat az energiafelhasználásban, megtakarításokat a szén-dioxid-kibocsátás vonatkozásában, és lehetőséget adnak éppen az épületeink arra, hogy a korábbinál sokkal nagyobb arányban használjunk megújuló energiaforrásokat.

Ezt a hármas célt, a felhasznált energia mennyiségének a csökkentését, a szén-dioxid-kibocsátás mértékének a jelentős csökkentését és a megújuló energia részarányának a növekedését az épületek korszerűsítése vonatkozásában egyszerre tudjuk megvalósítani, tudunk eleget tenni az Európai Unió elvárásainak, ha úgy tetszik, akkor az igazságosság szempontjainak is, mert ezáltal, hogy mi csökkentjük ezeket a kibocsátási értékeket, hozzájárulunk ahhoz, hogy globálisan is mérséklődjék az éghajlatváltozást kiváltó szennyező anyagok légkörbe kerülése. De ennél önösebb érdekeket is kell nekünk nézni: ezáltal jelentősen tudjuk csökkenteni az ország energiakitettségét, 2020-ig akár 40 százalékkal tudjuk csökkenteni az ország földgázigényét, annak a földgáznak az igényét, amely 82 százalékban importból származik.

Fontos kijelenteni azt is, hogy az ezen a területen végrehajtott beavatkozás a nagyon nehéz helyzetben lévő építésgazdaság számára is többletmegrendelést biztosít, és ennek van egy nagyon komoly szociális vonzata is, hiszen az elvégzett beruházás következtében kevesebb rezsiköltséget kell fizetni mind az érintett lakóknak, mind pedig az önkormányzatoknak. Tehát összességében ez egy nyertes-nyertes beavatkozás lenne. Úgy ítéljük meg, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban egy kicsit alábecsülik ennek a lehetőségét. Azt indítványozzuk, hogy erre nagyobb figyelmet szenteljenek a szakemberek is, bár tudjuk azt az eddigi együttműködés, parlamenti együttműködés és a tárcaközi munkacsoport, épületenergetikai munkacsoport tevékenységéből is, hogy azért itt a koordinációban még nagyon-nagyon sokat kell előrelépni. Hiszen a korábbiakban jelzett kritikánk e területen is érvényesül, hogy egy nagyon fontos összkormányzati cél, ha úgy tetszik, nemzeti cél szétaprózott formában eljelentéktelenedik a különböző tárcáknál, szükség lenne a szakmai koordinációra, a forráskoordinációra, világos pályázati rendszer fölállítására, a polgárok együttműködési készségének a megnyerésére, hiszen az elmúlt mintegy egy évtized erre nem volt elegendő, nem voltak attraktívak ezek a pályázati kiírások. Ha meg tudjuk nyerni az együttműködési készségüket, amelyet jelentős mértékben befolyásolt az ukrán-orosz gázvita, illetve az energiaköltségek növekedése, akkor egy nagyon átütő, jelentős, építésgazdaságot is élénkítő, tehát belpiacot élénkítő beruházási folyamattal, folyamatos hozzáférési lehetőséget biztosítva a forrásokhoz, tudjuk megújítani az ország épületállományát, és tudjuk csökkenteni az energiafelhasználásunkat. Ezt kellene, azt gondolom, a továbbiakban még erősíteni, kidomborítani és megjeleníteni összkormányzati szinten.

Tehát a célokkal egyetértünk, sajnos a gyakorlat sok tekintetben ellentétes, ezért a bizalom nincs meg a tekintetben, hogy ezt a most induló 6 éves nemzeti környezetvédelmi programot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezen kormányzati hozzáállással végre lehet hajtani, így nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a türelmét, tisztelt elnök asszony. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 18 2009.11.30. 5:10  18-21

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sokan emlékszünk még arra, hogy miként omlott össze a környezetszennyező szocialista nagyipar, munkanélküliek százezreit maga után hagyva. A tisztább levegőnek örvendtünk ugyan, de az elveszett megélhetést erősen fájlaltuk, és az akkor megszűnt munkahelyek még mindig hiányoznak a munkaerőpiacról.

Némi kárpótlásként éltük meg az éghajlatváltozás lassítása érdekében megszületett kiotói egyezményt, mert a nehézipar összeomlása következtében Magyarország az előírtnál sokkal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki a légkörbe, így aztán a nemzetközi szén-dioxid-kereskedelmi piacon mint eladók jelenhettünk meg. A kiotói egyezmény viszont arra kötelezi az eladót, hogy a bevételeket csakis kibocsátáscsökkentéssel járó környezetvédelmi beruházásokra fordítsa. Ennek ellenőrizhetősége érdekében egy átlátható zöldberuházási és pályázati rendszert kell létrehozni.

A magyar kormány 2007 áprilisában - közel három esztendeje - határozatot hozott arról, hogy a környezetvédelmi miniszter sürgősséggel dolgozza ki és állítsa fel az új pályázati rendszert. 2007 decemberében Fodor Gábor, akkori környezetvédelmi miniszter szándéknyilatkozatot írt alá a japán nagykövettel, hogy a távol-keleti ipari nagyhatalom Magyarországtól kíván kvótát vásárolni. 2008 nyarának végén, több mint egy esztendővel ezelőtt megszülettek az első értékesítési megállapodások Belgiummal és Spanyolországgal. Egy évvel ezelőtt a Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára írásban tett ígéretet a belgáknak, hogy legkésőbb 2009 tavaszára felállítják a magyar zöldberuházási rendszert.

Tisztelt Országgyűlés! A zöldberuházási rendszer azóta sem állt fel teljes egészében, és a szakminiszter csak jövő tavaszra ígéri ennek megvalósítását. Közben a pénzügyminiszter ráült a 29 milliárdos kvótabevételre, és abból a költségvetési lyukakat foldozgatja.

(14.00)

A kormány törvénysértő magatartását és a nemzetközi szerződések megszegését ékesen bizonyítja a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának elmarasztaló vizsgálati jelentése is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk egy kicsit az elért eredményről is, hiszen ilyen is van. A környezetvédelmi miniszter egy középkategóriás autó árából energiafelhasználás tekintetében önellátóvá tette saját családi házát. Az ünnepi sajtótájékoztatón elmondott szavaiból azt is tudjuk, hogy így a család gyermek tagjai napelemmel fűtött udvari medencében lubickolhatnak.

Miniszter Úr! Egy országgal együtt örülünk családja környezettudatos fejlesztéseinek; igaz, egy kicsit irigykedünk is, de az örömünk felülkerekedik rajta. Az örömünk viszont akkor lenne teljes, ha a kvótabevétel 29 milliárdjából legalább 50 ezer magyar háztartás is elvégezhette volna saját, fűtés-korszerűsítéssel egybekötött lakásfelújítását. Viszont három esztendő alatt sem jött létre az a fránya zöldberuházási rendszer. Az egy esztendeje itt lévő 29 milliárd forintból egyetlen forintot sem használtak még fel erre a célra. Közben elveszítettük az ország becsületét a nemzetközi kvótapiacon. Japán végül nem velünk, hanem a csehekkel kötött szerződést, és az ott jól működő zöldberuházási rendszernek köszönhetően a cseh gazdaság és a cseh emberek élvezik ennek hasznát.

Tisztelt Országgyűlés! Így lett tehát az ablakban lévő pénzből ablakon keresztül kidobott pénz. Ebből a pénzből több mint 250 ezer lakás felújítását lehetett volna egyenként félmillió forinttal támogatni, és csökkenteni a fűtésköltséget; ezzel szemben maradtak az emelkedő energiaárak. Ebből a pénzből 400 milliárdos megrendeléshez juthatott volna a hazai építőipar, 30 ezer építőipari munkahelyet lehetett volna teremteni; ezzel szemben folytatódnak az elbocsátások. Ebből a pénzből jelentős mértékben lehetett volna csökkenteni az ország energiafüggőségét; ezzel szemben továbbra is bizonytalanul várhatjuk a januárban esedékes orosz-ukrán gázvita bizonytalan kimenetelét. Ráadásul a megvalósuló építőipari beruházások 100 milliárdos bevételt hoztak volna a költségvetés számára.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Így lett Magyarországból, a lehetőségek országából a lehetetlenségek és a kormányzati (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tehetetlenség országa.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 94-96 2009.11.30. 2:02  93-104

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Elfogadom.

ELNÖK: Elfogadja a válaszadó személyét. Megadom a szót Bencsik János képviselő úrnak.

Parancsoljon!

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Néhány héttel ezelőtt írásbeli kérdésekkel fordultam miniszterelnök úrhoz annak érdekében, hogy a Magyar Villamos Művek 2008-as üzleti évének lezárásakor dokumentált, gyanús pénzmozgásokból fakadó, tízmilliárdos nagyságrendű veszteségek okát megállapítsa, illetve, hogy az MVM valóban eleget tett-e az állam irányában fennálló osztalékfizetési kötelezettségének.

A miniszterelnök úr a pénzügyminiszter urat bízta meg válaszadással. Meg is kaptam annak rendje és módja szerint a válaszokat, bár azok tartalmával és stílusával nem voltam elégedett, de tudomásul vettem. Egészen addig abban a hitemben voltam a válaszokkal kapcsolatosan, hogy azt valóban Oszkó Péter pénzügyminiszter úr írta, mint ahogy ő is jegyezte, de miután az elmúlt héten az Index hírportál foglalkozott ezzel a kérdéssel, az interpellációkkal, a kérdésekkel és az azokra adott miniszteri válaszokkal, Oszkó Péter pénzügyminiszter úr ingerülten felhívta az Index hírportált, és elhatárolódott a saját maga által írott levelek tartalmától és azok stílusától. Egészen pontosan úgy nyilatkozott a pénzügyminiszter úr, hogy nem az ő írása szerepel a leveleken, nem ő írta, nem is ismeri a tartalmukat, nem is látta a válaszokat. Ezek szerint egyik beosztottja lehetett a tettes, akinek most majd viselnie kell a következményeket.

Szeretném megkérdezni, pénzügyminiszter úr, hogy az a beosztottja viseli-e a következményeket, illetve hogyan fordulhat elő a Pénzügyminisztériumban, egy államigazgatási szervezetnél, egy kormányszervezetnél, hogy az egyik kéz nem tudja, hogy mit csinál a másik.

Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 102 2009.11.30. 1:14  93-104

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Politikai ügyet nem én csináltam belőle, hanem ön azzal, hogy felhívta az Index szerkesztőségét, és elhatárolódott attól a levéltől, amelyet az ön nevében ezek szerint Katona Tamás államtitkár írt alá, mert nem értett egyet annak a tartalmával és a stílusával.

Én sem értek egyet, ennek ellenére nem csináltam belőle semmiféle cirkuszt. De azzal, hogy ön kivitte ezt a helyzetet a nyilvánosság elé, az emberek jogállamba vetett bizalmát ásta alá, hiszen innentől kezdve nem lehet tudni azt, hogy amikor egy hivatalos levelet kapnak kormányzati intézményektől, akkor azoknak a tartalma vagy azoknak az aláírója valóban a valóságnak felel-e meg, vagy pedig a későbbiekben a válaszadó el fog határolódni a nyilvánosság előtt attól a tartalomtól, amelyet ő vagy valamelyik kollégája az intézményből megküldött.

Azt gondolom, hogy nagy összevisszaság uralkodik a közigazgatásban, és ezt az összevisszaságot, ezt a káoszokozást be kellene fejezni. Meg kell tanulni a gazdaságból érkezett embereknek is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a közigazgatási előírásoknak megfelelően szolgálni a közösséget, és legalább elnézést kell kérni akkor (Az elnök ismét csenget.) a közvéleménytől, azoktól az emberektől, akik még bíztak a magyar közigazgatás működőképességében. (Taps a Fidesz soraiban.)