Készült: 2021.06.15.11:35:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

246. ülésnap (2009.11.23.), 208. felszólalás
Felszólaló Bencsik János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:22


Felszólalások:  Előző  208  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Minden bizonnyal előrébb lennénk akkor, ha nem - mondjuk úgy - a szakpolitikai vitákra, egyeztetésekre lehetőséget nem biztosító módon történt volna meg ennek az önálló képviselői indítványnak a benyújtása, hanem lett volna mód arra, hogy a szakpolitika is részt tudjon ebben venni.

Vannak nehéz, a kormányzati ciklus zárását megelőzően napirendre kerülő témák nem csak ezen a területen, hiszen a gazdasági bizottságban is számtalan ilyennel találkoztunk az elmúlt hetekben, és meg lehet állapodni. Mint ahogy a bányatörvény módosításával kapcsolatosan a termálvíz, a hazai termálvízkincs hasznosítását illetően sikerült megtalálni azt a kompromisszumot, amely nem lehetetleníti el a további fejlődést, a mélységi termálvíz kutatását és esetleges hasznosítását illetően, de lehetőséget biztosít arra is, hogy az érintett települések - amelyek alatt a felszínhez közelebbi mélységközben található termálenergia fűtési rendszerek táplálására megfelelő lehetőséget biztosít - ne lehetetlenüljenek el. Vagy ahogy a villamosenergia-törvény vonatkozásában szintén - ha úgy tetszik - az ellenzéki és a kormánypárti képviselők közösen tesznek módosítási javaslatot, mert a kormány erre vonatkozóan nem vette észre a törvényalkotói kötelezettségét, hogy kellene teljesíteni. De a háttérben megszülettek azok a szakpolitikai egyeztetések következtében létrejövő megállapodások, amelyek sikerre vihetik ezeknek a törvényeknek a módosítását.

Ez kellett volna ezen a területen is, mert való igaz, ahogy azt a benyújtó képviselők jelzik, van jelentős számú gazda az egyik oldalon, akik gazdálkodni szeretnének. Nem tudom, hogy egészen pontosan mennyien vannak. Kétszázan, háromszázan, ezren? És az érint akkor ott 4-5 ezer, 10 ezer embert közvetlenül, akik ebből élhetnek, az összes tározót figyelembe véve. De a másik oldalon pedig ott van annak a másfél millió embernek az élet- és vagyonbiztonsága, akik a Tisza-völgyben élnek, és az ő élet- és vagyonvédelmükre megszületett a Vásárhelyi-terv. Ezeket figyelembe kell venni.

Figyelembe kell venni azt is, hogy az elmúlt évtizedben hányszor tíz milliárd forintot, közel százmilliárd forintot kellett a védekezésre, az árvízi védekezésre és helyreállításra a költségvetésből biztosítani. Abban az esetben, ha az árapasztó, vízvisszatartó művek megépültek volna az eredeti ütemtervben, akkor valószínűleg kevesebbet kellene. De nagyon fontos az, hogy tényszerűek legyünk mind a két oldalról. Ha egyszer 1998-ban, '99-ben, 2000-ben, 2001-ben, 2006-ban az eddigi nagy árvizekhez képest jelentős mértékű ár levezetésére volt szükség, ha ugyanezekben az években és a köztes években pedig az eddigiektől eltérő szaporasággal következtek az aszályos esztendők, akkor ezekkel szembe kell nézni.

Azért azt mindannyian tudjuk, főleg akik az Alföldön élték az életüket, ott születtek, ott váltak felnőtté, és a nagyszüleiktől is hallották, hogy a Kárpát-medence vízháztartása mindig is negatív mérlegű volt, és a csapadék mindig térben és időben szélsőséggel érkezett, és ezt a szélsőséget ott a természeti rendszernek az egyensúlyteremtő jellege tudta biztosítani. És ez az egyensúly bomlott meg tulajdonképpen a tájhasználat és a vízkészlettel való gazdálkodás szétválasztásával. A Vásárhelyi-terv tulajdonképpen erre adott javaslatot, hogy ez helyreállításra kerüljön részben.

Azt ne vitassuk el, hogy az éghajlati rendszerben egy jelentős változás következett be, amelyet nekünk el kell szenvednünk, és ahhoz kell alkalmazkodnunk. Azt is látnunk kell, hogy a vízigények ebben az alföldi térségben két-háromszorta meghaladják azt a vízmennyiséget, amely a nagyvízi víz visszatartásából és a kisvízi vízhozamokból összerakódik, plusz a csapadékot is hozzászámoljuk.

(21.10)

Egy-egy nagyobb árvízi hullámnál 2-3 balatonnyi vizet, éves vízkészletet engedünk el, amivel nekünk gazdálkodni kell. Ha azzal nem gazdálkodunk, akkor esélyünk nem lesz arra, hogy ezt a két-háromszoros vízigényt ki tudjuk elégíteni az alföldi térségen belül.

Azt gondolom, abban viszont igazuk van képviselőtársaimnak, és azt meg kellene nézni a költségvetési helyzet figyelembevételével is, hogy szükség van-e annyi tározóra, ott van-e szükség olyan kapacitású árapasztó és tározóműre, ahol az eredetileg megtervezésre került. Mert én arra emlékszem, hogy nagyapám még arról beszélt, hogy a Körösök vidékén is úgy történt, hogy a víz mindig egy magasabb földrajzi pontról indult ki az ártérre, és a természetes érrendszeren keresztül az feltöltődött, a víz tározódott, és azt tudták használni a mezőgazdálkodási tevékenység során, a felesleges víz pedig a maga gravitációs módján továbbhaladt. Ha a felső részeken van megfelelő kivezetés, megfelelő kapacitású, keresztmetszetű kivezetés, és az a természetes érrendszeren keresztül megy lefelé, akkor nem kell annyi vagy olyan kapacitású tározó. De akkor ezt végig kell gondolni, és nem ilyen ad hoc jellegű javaslatokkal kell a tisztelt parlament elé érkezni.




Felszólalások:  Előző  208  Következő    Ülésnap adatai