Készült: 2020.07.15.14:55:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

206. ülésnap (2005.03.09.), 68. felszólalás
Felszólaló Gazda László (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:01


Felszólalások:  Előző  68  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A területfejlesztés és a vidékfejlesztés, különösen a decentralizáció és a vidékfejlesztés kapcsolatáról szeretnék szólni, tekintettel az atomizált önkormányzatokra, amelyeknek ideje volna összefogni, és ezért ezt a véleményemet is szeretném kifejteni.

Hétfőn a miniszterelnök úr új vidékpolitikáról beszélt, ennek az alapelveit is elmondta: a partnerség, civilség, a falu és a vidék depolitizálása, de fontosabbnak tartom, amit utána kijelentett, hogy úgy kell a vidék jövőjére összpontosítani, hogy a források felhasználásáról ne Budapesten, hanem vidéken, helyben döntsenek. A lényeget fogta meg.

A rendszerváltást követően jó magyar szokás szerint kiöntöttük a gyermeket a fürdővízzel, veszni hagytuk, és félredobtuk azt a már 1930-as években fejlett fejlesztési, tervezési struktúránkat, struktúráinkat, amelyeket átalakítva megúszhattuk volna a '90-'94 közötti országjáró területfejlesztést, amely például Nyíregyházának 1993-ra autópályát ígért, a '98-2002-es évek közötti zsebből osztogatást, amit a mai napig sokan Széchenyi-tervként emlegetnek, pedig a '90-es évek közepén úgy tűnt, hogy magunkra találtunk.

Az 1996-os XXI. törvény a területfejlesztésről Európában is egyedülálló volt. A két-, majd a hárommegyés felzárkóztatási politika kialakította a megyei területfejlesztési intézményrendszert, programalkotásra ösztönözte a megyéket, benne a településekkel és önkormányzatokkal. Decentralizációs források biztosításával forráskoordinációra késztette a megyéket, amelyek már képesek voltak - és ez nagy szó - integrált terület- és vidékfejlesztésre.

Időközben a hárommegyés, majd kísérletként az öt-, majd hétmegyés kiszélesítéssel... - források nélkül ellehetetlenítették, majd visszaállt “a minisztériumok mindent jobban tudnakö hatalma.

A vidék helyzete pedig igen súlyos. A vidéki önkormányzatok helyzetét különösen ebből a szempontból érdemes megítélni és megélni.

(12.10)

Vidéki térségben él ma a lakosság kétharmada; az európai 15-öknél csak 17,5 százaléka. Az aprófalvakban a munkanélküliség a 75 százalékot is meghaladja, és fokozatosan kialakul a második generációs munkanélküliség, és ez a súlyos. Az ország mélyszegénységben élő 10 százalék körüli lakosságának több mint fele vidéken él, és a falvak lakosságának 20-30 százaléka a felzárkózás esélye nélkül éli meg mindennapjait, egyharmada kiöregedő, kihaló. A kevésbé iskolázott fiatalság konzerválja a társadalmi leszakadást. Ez 15 év problémája.

Hogyan lehet ezen változtatni? Az önkormányzatok mit tehetnek, különösen, ha összefognak? Nem akarok kevesebbet állítani, mint azt, hogy az első és legfontosabb, hogy a terület- és vidékfejlesztés ismét váljanak édestestvérekké, és azt, hogy ha a terület- és vidékfejlesztés nemzeti forrásait túlnyomórészt decentralizáljuk, és a központban csak a válságkezelés forrásai maradnak, az segíthet a helyi önkormányzatok helyzetén is; ha kialakul és működik a település kistérségi, megyei, regionális terület- és vidékfejlesztési intézményrendszere mint egységes hálózatszerű intézmény; és végül, ha átalakul az önkormányzati finanszírozás rendszere, sokkal takarékosabbá és hatékonyabbá válik.

A Fidesszel ellentétben mi nem az önkormányzatok számát akarjuk csökkenteni, hanem azt akarjuk, hogy a kisebb-nagyobb térségek, együtt élő településcsoportok, kistérségek, megyék, régiók fogjanak össze a partnerség jegyében. Feladataikat jellegüktől függően közösen szervezzék meg, hatékonyan, jobb minőségben, sokkal olcsóbban, mint ma. Mert ma az elkülönülő önkormányzatoknál - aki önkormányzatoknál dolgozik, az tudja - együtt van jelen a pénztelenség és a pazarlás. Hallhattunk arról, hogy megszűnnek az iskolák, a falvak elsorvadnak, csak arról nem, hogy az együtt élő településcsoport képes egy értelmes munkamegosztásra, képes minőségi felső tagozatos iskolát fenntartani, ahol a gyermekek nyelveket tanulhatnak, sportolhatnak, kibontakoztathatják képességeiket, miközben az óvoda, az iskola alsó tagozata minden faluban megmarad. Arról sem hallunk, hogy a gyenge minőségű iskolák cselédsorra kárhoztatják a falvakban élő gyermekeket, elzárva előlük az érvényesülés útját a világban.

A Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány elindult azon az úton, amely kiteljesítheti egy jó terület- és vidékfejlesztés lehetőségeit. A kormányzati struktúra átalakult, már esélyt ad a továbblépésre. Megerősödtek a regionális fejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik, sorra alakulnak a kistérségi területfejlesztési tanácsok, és valósággá válhat, hogy az az intézményrendszer, amely nagyon sokat segíthet a helyi önkormányzatokon, kialakulhat. A 2005-ös költségvetésben a központi nemzeti forrásokra már csak 7,4 milliárd forint áll rendelkezésre, ugyanakkor azoknak a decentralizált forrásoknak az összege, amelyekkel a régiók rendelkeznek, 58,2 milliárd forint. És itt igazat adok Sisák képviselő úrnak, hogy a TFC és a TEKI esetében a kormányrendeleteket módosítani kell, ebben az esetben fejezhetjük be a szennyvízberuházásainkat.

Az EU-források igénybevételét segítő önerő-kiegészítés 7,4 milliárd forint. Jelentős forrásokhoz juthatnak a kistérségek és a többcélú kistérségi társulások, céljaikat közösen valósíthatják meg. Ez a forrás mintegy 15,4 milliárd forint. Ezek mind olyan források, hogy ha a helyi önkormányzatok összefognak, akkor hatékonyabban, olcsóbban dolgozhatnak, jobban kiszolgálhatják azokat az embereket, akik a településeken élnek, hiszen az emberek a lényegesek. Ezek mind reményt adnak arra, hogy ha 2006-ban tovább tudunk lépni, és a vidéket felnőttként kezeljük, akkor elindíthatjuk azt a vidékfejlesztést, amire Magyarországnak szüksége van.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  68  Következő    Ülésnap adatai