Készült: 2024.03.29.02:00:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

237. ülésnap (2012.11.13.), 50. felszólalás
Felszólaló Rogán Antal (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:04


Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok dologról lehet itt beszélni a mai vitanapon, de minden kétséget kizáróan a vitanap kezdeményezését talán az indukálta leginkább, hogy a közoktatás rendszerében nagyon komoly változások következnek be a következő évtől, illetve majd a következő tanévtől. Ezek közé természetesen odatartozik az is, hogy a fenntartói szerepkört az iskolák, illetve a pedagógusok tekintetében a munkáltatói szerepkört az önkormányzati szektortól fokozatosan az állam veszi át. Fontos változások ezek. És amikor ezekről beszélünk, nagyon sok érvet elmondott államtitkár asszony, elmondott előtte miniszter úr, engedjék meg nekem, hogy egy másik szempontból próbáljam mindezt megvilágítani, mert azt gondolom, hogy ezek a szempontok itt, a mai vitában egy kicsit elsikkadtak, vagy legalábbis csak kevéssé érintették őket.

Ugye, azt, hogy a közoktatási rendszer 22 évig nagyjából úgy működött, ahogy most, tehát a rendszerváltozás utáni időszakban, 1990-tól 2012 végéig önkormányzati fenntartású rendszerben működött, természetesen 1990-ben megelőzte egyfajta megállapodás is a szabadon választott önkormányzatok, az akkori parlament és az akkori kormányzat között. Ez a megállapodás arról szólt, hogy az állam ezt a feladatot rátestálta az önkormányzatokra, ez a feladat egyébként például 1945 előtt nem önkormányzati feladat volt túlnyomórészt, viszont ezt a feladatot nem a helyi adókból kell finanszírozni. Nem az önkormányzatoknak kell ehhez a pénzt előteremteni, hanem az ehhez szükséges forrásokat az állam biztosítani fogja, a pedagógusbérek fedezetét odaadja, és ezáltal az önkormányzatok fenn tudják tartani az iskolákat.

Nézzük meg, hogy ehhez képest hogyan alakult a valóság! 2002-ig bezárólag, tehát a rendszerváltozási utáni első 12 esztendőben ez az állítás, azt gondolom, még igaz is volt. Viták mindig voltak a mértéket és a méretet illetően, de az állami finanszírozás az iskolai fenntartási költségek túlnyomó többségét fedezte, és az önkormányzatok adott esetben még szívesen is invesztáltak pluszt abba, hogy kiegészítsék a helyi oktatási programokat, vagy éppenséggel finanszírozzák, mondjuk, a helyi iskolaépületek felújítását, átalakítását, azaz helyi értelemben komfortosabbá váló oktatási rendszert.

2002 után azonban egy érdekes tendencia figyelhető meg, ami sajnos rendkívül károsan érintette ezt, óriási forráskivonás zajlik le az önkormányzati szektorból, ami alapvetően érinti az oktatás finanszírozását. Tisztelt képviselőtársaim, nézzünk egyszerű adatokat! Az óvodai neveléssel kezdeném, mert induljunk el a nevelési-oktatási rendszer legalsó lépcsőjétől. Az óvodai nevelésnél 2002-ben még az állam a következőképpen támogatta egy óvodás gyerek képzését, 182 ezer forint volt az erre jutó, egy főre eső támogatás. Nézzük meg, hogy ez hogy néz ki 2009-2010-re; ugye, ha normálisan nézzük, akkor ennek úgy kellett volna alakulnia, hogy természetesen mindig hozzáteszik azt az összeget, amennyi az infláció volt ebben az időszakban. Ez barátok között szólva is el kellett volna érje 2009-2010-re a 270 ezer forint körüli összeget. Ehhez képest azt látjuk, hogy 2009-2010-ben ez 165 100 forint. Ez azt jelenti, hogy nominális értelemben csökkent 2002-ről 2009-2010-re az idejuttatott támogatás. Tehát nemhogy nem fedezte az időközben lezajlott árváltozásokat, az inflációt vagy többek között a bekövetkező törvényi bérváltozásokat, hanem még ahhoz képest kevesebb támogatást kaptak az önkormányzatok erre a feladatra.

Nézzük meg ugyanezt, mondjuk, a közoktatás első két évfolyama esetében, 187 ezer forint volt a 2002-es összeg. Ehhez képest 2009-2010-ben mekkora támogatást kapott egy önkormányzat egy általános iskolás, első vagy második évfolyamos gyerek oktatására, azaz mennyit szánt az állam az önkormányzatoknak a 7-8 évesek taníttatásának támogatására? A 2002-es 187 ezer forintos összeghez képest 2009-2010-ben ez 145 128 forint. Megint nominálisan csökkent, holott, ha figyelembe veszem az inflációt, a törvényi bérváltozásokat, ennek az összegnek 280 ezer forintnak kéne lennie. Ezt a pénzt megint csak sikeresen elvették, miközben az önkormányzatok ezt a pénzt megpróbálták beletenni.

Haladjunk egy kicsit feljebb a közoktatásban, nézzük meg, mondjuk az 5. és 6. évfolyamosokat, tehát nézzük meg, amikor eggyel tovább lépnek az általános iskolai oktatásban. Ott 194 ezer forint volt ez az összeg 2002-ben, amit az állam egy főre jutó támogatásként adott. Nézzük meg, hogy ez mennyi volt 2009-2010-ben: 171 173 forint. Ismételten nominálisan is csökkent, tisztelt képviselőtársaim, miközben ennek az összege, ha megint figyelembe veszem az inflációt, figyelembe veszem a törvényi bérváltozásokat, valahol 290 ezer forint körül kell hogy legyen.

Akkor tegyük hozzá, hogy ugyanez a szakképzés esetében, ahol még kisebb mértékű a csökkentés, 190 ezer forintról 184 ezerre csökkent 8 év leforgása alatt... - de hát itt is a valóságban hol kéne ennek járnia? De nézzünk olyan speciális eseteket, mint mondjuk, a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók kollégiumi nevelése-oktatása, ahol különösen durva változás következik be: a 2002-es 670 ezer forinthoz képest az egy főre jutó támogatás értéke 2009-2010-ben 316 350 forint, ahol a felére csökkentik nominálisan ezt a támogatást - miközben valójában mennyinek is kellene lenni?

(12.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az az igazság, hogy a 2002 és 2010 között regnáló MSZP-SZDSZ-es kormányok különféle miniszterei, legyen az éppenséggel oktatási miniszter, vagy legyen az éppenséggel pénzügyminiszter, és ezen időszakok miniszterelnökei Medgyessy Pétertől Gyurcsány Ferencen át Bajnai Gordonig bezárólag, óriási mennyiségű pénzt vontak ki a közoktatás finanszírozásából az önkormányzati rendszeren keresztül. Ennek eredményeként azt értük meg, hogy ott egy óriási forráshiány alakult ki, azt értük meg, hogy 2009-2010-re az iskolafenntartó önkormányzatoknak azt kellett látniuk, hogy nekik az iskola fenntartási költségeinek, a pedagógusbéreknek az 50-60 százalékát minimálisan hozzá kell tenni ahhoz, hogy az iskolákat működtetni tudják.

Ez a helyzet így nem igazságos, tisztelt képviselőtársaim, mert ebből az következik, hogy a gazdagabb települések képesek voltak fenntartani az iskolákat, a kevésbé gazdagok és a kistelepülések pedig már egyáltalán nem voltak képesek arra, hogy az iskoláikat fenntartsák. Ennek az az eredménye, hogy pontosan azokon a településeken, ahol talán a legnagyobb szükség lett volna arra, hogy több pedagógus oktassa a gyerekeket, ahol a legnagyobb szükség lett volna arra, hogy odafigyeljenek a felzárkóztatásra, azokon nem jutott forrás, azokon a helyeken csökkent a pedagógusok száma, azokon a helyeken romlott a képzés színvonala.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez képest egy ilyen helyzetnek a kezelésére vagy az van, hogy az állam százmilliárdos nagyságrendű forrásokat kerít elő, amire talán még hajlandók is lennénk, ha ezzel párhuzamosan a szintén a mai vitanap kezdeményezői között ott lévő szocialista képviselőtársaink nem hagytak volna egy körülbelül 12 000 milliárd forinttal nagyobb államadósságot is ebben a formában örökül; akkor valószínűleg egészen más szituációról tudnánk beszélni ebben a helyzetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy ilyenkor az állam szempontjából logikus lépés volt az, hogy az önkormányzatokkal leül, és megpróbál az önkormányzatok számára egy olyan új megállapodást ajánlani, aminek az a lényege, hogy ha nem tudja vállalni - mert nem tudja vállalni -, hogy azt az óriási hiátust, ami 2002 és 2010 között az előbb említett példákon keresztül kialakult az oktatás finanszírozásában, azért, mert ennyivel kevesebb pénzt adtak oda egy-egy gyerek nevelésére, azt egyféleképpen tudja kezelni: egy új megállapodást köt az 1990-eshez képest, és azt mondja, hogy az állam magára vállalja az intézményi rendszer alapvető működtetését, magára vállalja a pedagógusbérek fizetését, és megpróbálja megoldani azt, hogy az ország minden pontján a közoktatási rendszerben azonos színvonalú képzést lehessen nyújtani mindenkinek, azoknak a gyerekeknek is, akik egy kistelepülésen nevelkednek, és azoknak is, akik adott esetben a legnagyobb városokban vagy jómódú településeken.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én is egy olyan általános iskolában kezdtem, ahol négy összevont osztály volt, és végigcsináltuk minden további nélkül. Annak idején még megvolt erre a lehetőség. Azt az épületet még Klebelsberg alapította és hozta létre a sok falusi kisiskola között az egyik ilyen iskolaként. Azoknak a változásoknak köszönhetően, amit önök elindítottak, 2002 és 2010 között ezt az iskolát is be kellett zárni. Abban a kicsi faluban, ahol én nevelkedtem, a gyerekeknek már máshová kell járni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ez a baj feltétlenül, az a baj, hogy az látszott, hogy ez a tendencia általánossá válna, ha nem lehet megoldani ezt a problémát, és nem lehet az oktatási rendszer újraszervezésével odatenni azokat a forrásokat, amelyeket önök az önkormányzati támogatások jelentős megnyirbálásán keresztül kivontak az iskolai rendszer üzemeltetéséből. Én azt gondolom, hogy ezért kellett egy új megállapodást kötni.

Tisztelt képviselőtársaim, jó lenne azt mondani, hogy persze, ebben az időszakban azért volt erre szükség, mert önöknek sem voltak forrásaik, de azért idézzünk fel egy-két apróságot, amire mindig volt forrás. Mert ugyanebben az időszakban történt az, hogy voltak jelentős informatikai programok, volt kakaóbiztos számítógép, ugyanebben az időszakban volt országosan elindított nagy program arról, hogy elektronikus táblákat, digitális táblákat kell felállítani az iskolákban, csak a működtetésre nem jutott forrás soha. Pedig ez volt a legfontosabb kérdés, hogy ki tudják-e fizetni a pedagógusbéreket, ki tudják-e fizetni helyben az iskolák fenntartását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy természetesen ma is ez a legfontosabb kérdés, hogy hogyan lehet biztosítani az alapvető működési körülményeket, és ezen kell dolgoznunk közösen itt a parlamentben. Azt gondolom, hogy e téren egy ilyen nagy átalakításnál még a kritika is jogos lehet, oda kell figyelnünk rá, és ha kell, akkor a szükséges változtatásokat minden alkalommal meg kell ejtenünk.

Az itt lévő szakszervezetek képviselőinek is szeretném azt mondani, ugyanúgy, ahogy minden pedagógusnak, hogy tisztában vagyunk vele, hogy ez a változás sokféle értelemben a pedagógusok számára jelent majd többletterheket is. Jogosnak tartjuk azt az állítást, hogy a többletterhekhez többletbérnek is kapcsolódnia kell. A pedagógus-életpályaprogram hosszú távon nyújt egy olyan lehetőséget a pedagógusoknak, ami az én meggyőződésem szerint vonzóbbá és kiszámíthatóbbá teszi a pedagógus-életpályát. Mindannyian azon dolgozunk, hogy az ehhez szükséges forrásokat a lehető leghamarabb elő tudjuk teremteni. Ma legfeljebb az a vita tárgya, hogy ez 2013 szeptemberétől vagy csak 2014 januárjától sikerül. Szeretném mindannyiukat emlékeztetni arra, hogy 2014 januárjától ez nem csak ott van a költségvetésben, így nyújtottuk be a 2014 januárjára vonatkozó terveinket a brüsszeli Bizottságnak is, akik ennek megfelelően vették figyelembe a deficitelképzeléseket. Azt gondolom, mindenképpen tartható legkésőbb akkortól, de mindannyian azon fogunk dolgozni közösen, hogy ha lehetővé teszi a gazdaság teljesítménye, lehetővé teszi a költségvetés állapota, akkor 2013. szeptember 1-jétől a pedagógus-életpályaprogramhoz szükséges források rendelkezésre álljanak, és a szükséges béremelés, bérrendezés megvalósuljon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  50  Következő    Ülésnap adatai