Felszólalás adatai

A másik egy személyes természetű. Mi valamikor kollégák voltunk az átkosban, és megkérdeztem volna a miniszter úrtól, hogy mi az oka annak, hogy ilyen sokat felejtett abból a sok mindenből, amit valamikor együtt műveltünk jól-rosszul az egykori pénzügyminisztériumban. Olyan megfogalmazásokat használt, amik enyhén szólva meghökkentők. Ha ezt az előadást, ezt az expozét, amit itt hallhattunk tőle reggel, egy konferencián mondja el, ahol úgymond szándékosan vitát akar gerjeszteni, akkor ennek még lett is volna funkciója, mert nagyon vaskosakat mondott. Egy törvényjavaslat felvezetésénél ezeket a szakmailag rendkívüli módon vitatható és vitatandó kijelentéseket talán nem kellett volna elmondania, sokkal inkább azokat az érveket, azokat a szakmai és jogi érveket, amik a törvényjavaslatot, amit ideterjesztett, alátámaszthatták volna.

Az adórendszerről, az adófilozófiáról beszélt, persze nem baj, hogy ezeket említette. Kifejtette azt az álláspontját, hogy a forgalmi típusú, fogyasztáshoz kötött adókat preferálja. Ez felfogás kérdése. A személyi jövedelmekhez kötődő adókat kevésbé tartja meghatározónak. És nem beszélt a vagyonadóról, ami a harmadik lehetséges forrása az államnak, amikor a kiadásaihoz szükséges jövedelmekre szert akar tenni. Itt már szóba került a vagyonadó kérdése, erről nem tett említést a miniszter úr, jóllehet adófilozófiáról beszélt.

Én például roppant kíváncsi lennék arra, hogy mi az oka annak, hogy a Fidesz-KDNP-kormányszövetség ilyen látványos módon tartózkodik attól, hogy vagyoni típusú adókat alkalmazzon, használjon, mondjuk, kevésbé a forgalmi típusú adókkal szemben. Ennek nyilván megvannak az okai, amikre nem kívánok kitérni, hiszen csak spekuláció lenne belőle. Csak tényként rögzítem, hogy ezt a fajta adónemet nem használja, miközben itt 30 törvényt módosít a törvényjavaslat, és 350 paragrafust kodifikál. Mind a kettő rettenetesen nagy szám.

Hogyha egy külföldi befektető vagy akár egy hazai kezdő vállalkozó vállalkozni kíván, akkor borzasztó nehéz helyzetben találja magát, mert jogi szakértőkkel, könyvvizsgálókkal, adószakértőkkel és más szakértőkkel kell konzultálnia ahhoz, hogy eligazodjon ebben a hatalmas dzsungelban, ami a magyar adó-, illeték-, járulékproblematikát illeti. Tehát az adónak azt a funkcióját, amit a miniszter úrral együtt tanultunk valamikor, hogy tudniillik egyszerűség, áttekinthetőség, nem nagyon teljesíti egy ilyen bonyolult adórendszer.

Elsődleges funkcióként ő azt jelölte meg, hogy a fedezeti funkciót teljesíti, tehát azt, hogy ez a javaslat igyekszik fedezetet teremteni ahhoz a hiánycélhoz, amit ismerünk, a 2,5 százalékos hiánycélhoz, konkrétabban ahhoz az országvédelmi alaphoz, amibe a kormány 150 milliárd forintot kíván elhelyezni. És ennek érdekében favorizálja vagy szinte fetisizálja az adó fedezeti funkcióját, jóllehet annak más funkciója is van, nem utolsósorban az igazságosság, ami az ő filozófiájában döbbenetes módon teljesen negligálva lett.

Nagyon korrekt a miniszter úrtól, hogy megfogalmazta, szó szerint is tudom idézni, mert felírtam: "Nem célja az igazságosság az adónak." Kérem szépen, együtt tanultuk annak idején, és nekem volt szerencsém a Corvinus Egyetemen oktatni, mielőtt idekerültem volna önök közé. Azt a diákomat, aki az igazságosságot mint nem létező adókövetelményt nem ismeri, megbuktattam volna teljes joggal, mert ez minden tananyagban szerepel. Szóval ilyen, úgymond brutálisan neoliberális álláspontot megfogalmazni, hogy nem is törekszik az adórendszer az igazságosságot érvényesíteni, kérem szépen, Bokros Lajos elpirul, amikor hallja ezt a megfogalmazást, mert az ő 16 évvel ezelőtti stabilizációs programja, ami erőteljesen neoliberális vonásokat hordozott magán, az se mondott ilyet.

Tehát meghökkentőek ezek az adófilozófiai, adórendszerbeli megközelítések, de mint mondtam, ezeket lehetne egy konferencián vitatni. A szomorú az, hogy itt politikai vita folyik, és szomorú az, hogy egy vezető kormányszövetségben ilyen mértékű közömbösség vagy ilyen mértékű meg nem értés áll az adófunkciók teljesítése előtt.

Beszélt a miniszter úr az érvényesíthetőségről, ami egy szintén fontos adófunkció, tudniillik olyan adókat érdemes bevezetni, amiket be is lehet szedni. Természetesen erre hatalmas apparátusa van a kormánynak. A létszámot nem tudom, mert ezt nem közli a költségvetési törvényjavaslat, ezt sem többek között, majd holnap beszélek róla. De megint fel kell arra hívni a figyelmet, hogy amikor ilyen erőltetett adóelőírások vannak, akkor a társadalom különböző rétegeit egymásnak ugrasztja ez az adórendszer. Az adóellenőr ellenségnek tekinti azt a kisvállalkozót, akinek az adóját be kell úgymond szedni. A kisvállalkozó retteg az ellenőrtől, az ellenőr pedig ellenségesen közeledik az adófizetőhöz vagy akár a magánszemélyhez, miközben együtt kellene működniük. Ez rossz irányba viszi az egész társadalmat, amikor a közös célok megvalósításához szükséges jövedelmeket kell összeszedni.

Nekem az a jóslatom - bár tévednék! -, hogy ha ezek a számok, amik itt megjelennek előttünk, törvényerőre emelkednek, abban lehetünk biztosak, hogy a feketegazdaság még feketébb lesz, a szürke feketébb lesz, mert 25 százalékhoz képest 27 százalékos forgalmiadó-kulccsal még inkább megéri majd kikerülni az áfát, még inkább megéri majd számlagyárakat működtetni, mert a kockázat ugyan növekszik, de a remélt haszon is kecsegtet. Érdemes lesz ezt kikerülni.

Nem is beszélve arról, hogy mennyire meg fogja ez növelni a határon túli kishatárforgalmat. Sopronból már Ausztriába járnak tankolni, olcsóbb a benzin, és nagyon sok áru olcsóbb már most is, és ez még inkább így lesz; nem is beszélve az ország másik végéről, hogy ott ilyen téren mi van. Tehát az áfakulcs emelése, a szegények adójának az emelése egy brutális lépés az egész társadalommal szemben, szakmailag meg, komolyan mondom, én szégyellem magam a miniszter úr helyett: ekkora fantáziája van csak a pénzügyminisztériumnak, hogy 2 százalékkal megemeli az áfakulcsot? Ehhez nem kell szakértelem, kérem! Hát miért nem emeli 30 százalékra? Még egyszerűbb a helyzet: 1 százalék áfa 25 milliárd forint, 2 százalék 50 milliárd forint, és így tovább fölfelé, és valahol meghúzom a vonalzóval. Ehhez nem kell közgazdasági egyetem, elég hozzá egy titkárnő, aki ezt kiszámolja.

Tisztelettel jelentem, vegyék vissza ezt az Európa-csúcsot döngető vagy azt megcélzó 27 százalékot, a 27 százalékról 25 százalékra vegyék vissza. És azt az úgymond hiányzó 50 milliárd forintot, ami emiatt adódna, viszonylag egyszerűen meg lehet találni. Önök egy 150 milliárd forintos országkockázati alapot terveznek.

(13.50)

Ez megint a kormány zsebpénze, mert meg nem mondja, hogy mire akarja költeni. Nehéz az élet, tudjuk mindannyian, de hát ez nem úgy működik, hogy majd megtervezzük, aztán én meg elköltöm - mármint a kormány. Tehát vegyék vissza 100 milliárdra az országkockázati alapot, és megvan úgymond a fedezete a 2 százalékos áfakulcsnövelésnek, és marad a 25 százalék. Mert ez egyébként egy elképesztő és tényleg Európa előtt szégyellnivaló helyzet, hogy Magyarország élen jár az áfakulcsoknak a mértékében.

Egy másik kérdést még szeretnék megemlíteni azzal kapcsolatban, szűkebb szakmám szempontjából, hogy a 30 törvény, ami módosítás előtt áll, többek között a társasági törvényt is módosítja, ez speciel szimpatikus, tudniillik az, hogy a társaságok belső mechanizmusába beépítenek egy audittanácsot, ami a belső ellenőrzést erősíti.

Nagyon rendben van ez így, bár ott sokféle ellenőrző mechanizmus van, többek között felügyelőbizottság is, de tisztelettel felhívnám a figyelmét arra a miniszter úrnak, ha itt lenne, vagy az államtitkár úrnak, nem először mondom, hogy ugyanezt az ellenőrzési igényt vagy szigort vagy követelményt tessék már a közszférában is megteremteni! A közpénzügyi törvényt nem hozták önök ide, pedig ígérték júniusra, a nyomait se lehet látni. A közszférában a központi költségvetési szerveknél is szükség lenne ilyenfajta ellenőrző mechanizmusokra, mert a közpénzekkel való elszámoltatás színvonala az katasztrofális. Nem először mondom, de mindig el fogom mondani, ahányszor szót kapok, addig, amíg itt lesz önök között a helyem.

Befejezésül, elnök úr, azt gondolom, hogy ez az adótörvénycsomag nagyon sok szempontból problémás, a szellemét tekintve is és a szakmai színvonalát tekintve is, ez megérne egy átdolgozást, és ha ilyen formában fog itt továbbra is előttünk feküdni, ezt mi nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)