Készült: 2020.08.03.11:36:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

276. ülésnap (2005.12.05.), 316. felszólalás
Felszólaló Dr. Baráth Etele (MSZP)
Beosztás az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 21:42


Felszólalások:  Előző  316  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a mostani utolsó rend szerint a részletes vita lezárásakor szólunk utoljára, és nem lesz az általános vita lezárásakor ismételten időnk, módunk, lehetőségünk. Úgyhogy engedtessék meg, hogy egy kicsit összefüggéseiben válaszoljak az általános vitában elhangzottakra is és arra, ami ma itt elhangzott.

Először szeretném megismételni azt a meggyőződésemet, hogy az országos fejlesztéspolitikai koncepció ennek az elmúlt másfél évtizednek bár nem elég gyakorlati, de mégiscsak legjelentősebb országgyűlési határozattervezetét jelenti. Kétségtelen, hogy sok gond van az Unió eljárási rendjében, az alkotmányozási folyamat megakadásában, sok gond van pillanatnyilag a költségvetési szerkezet kialakításában, de mint mindig ilyenkor az Unióban, egy jobb megoldás felé született meg a közös akarat. És én most is ebben bízom, tehát bízom abban, hogy ez az országos fejlesztéspolitikai koncepció, túl azon, hogy Magyarországnak erre nagy szüksége van saját fejlődése érdekében, rendelkezni fog olyan anyagi háttérrel is, amit az Európai Uniótól kapunk; és mint ma az egyik híradásban megjelent, hogy Jack Straw angol külügyminiszter azzal indokolta, hogy esetleg kevesebb is elég, hogy ez is sokkal több annál, mint ami a Marshall-segély volt a második világháború után, ezért tehát jól jellemezhetően ez mindenféleképpen igen jelentős összeg lesz. De azért tudjuk azt, nem azért csinálunk egy országos koncepciót, hogy az európai pénzeket elköltsük, hanem azért, hogy a saját jövőnket megalapozzuk.

Itt rögtön a bevezetőben szeretnék visszatérni egy-egy olyan megjegyzésre, ami a koncepcióval kapcsolatban sértőnek volt szánva, de igazában véve dicséret volt. Leginkább arra szeretnék visszautalni, amikor az hangzott el, hogy ez a fejlesztéspolitikai koncepció pontosan olyan hibásan van előkészítve és olyan megalapozatlan, mint az I. nemzeti fejlesztési terv volt, ugyanolyan hibás intézményrendszert alakít ki, mint az I. nemzeti fejlesztési terv.

 

(22.00)

Én most itt mindenki előtt - és gondolom, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint bárki számára, aki ezt akarja, elolvashatóan - szeretném elmondani, hogy az I. nemzeti fejlesztési terv megalapozása, amely az előző kormányzat idejében készült, és azt még Chikán Attila professzor úr mint miniszter készítette, minden eddigi megállapításom és minden eddigi kollegiális megállapítás szerint is egy kiváló és nagyszerű megalapozása volt az I. nemzeti fejlesztési tervnek. Tehát aki ezt kritizálja a mai ellenzék részéről, az a saját kormánya előzetes munkáját kritizálja, méghozzá jogtalanul, mert jó volt a munka.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy az abból következő intézményrendszer kialakítása is, ami a mai ismeretek szerint öt irányító hatóságot és öt operatív programot jelent, az előző kormány idején született meg, és akkor nekünk a kormányzat átvétele után összesen négy hónapunk volt, hogy a fejlesztési tervet betegyük az Európai Unió érdeklődési körébe. Ezért azt gondolom, hogy ezt az intézményrendszert is kritizálni nyilvánvalóan lehetséges, csak nem érdemes, mert az illető kollégák saját munkájukat kritizálják.

Tehát a dolgok történetét és folyamatát nagyon jó megismerni. Ezért szeretném megismételni azt, ami nyilván nagyon kevés figyelmet érdemelt a kollégák részéről, de megismétlem, a vezérszónoklatomban elmondtam, hogy a fejlesztéspolitikai koncepció azért szükséges, hogy azokat a 15-20 éves távlati célokat kijelölje, amelyek alapján a nyári viták figyelembevételével, a társadalmi egyeztetések figyelembevételével, a Magyar Tudományos Akadémia által leírt javaslatokkal, a Gazdasági és Szociális Tanács igen érdemi észrevételeit beépítve is megkezdett nemzeti stratégiai referenciakeretnek adja meg azt a jogi hátteret, ami alapján az igazán ki tud bontakozni.

Szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni, hogy az előző ciklusban ezek a megalapozó munkák nemhogy nem értek el a parlament padsoraihoz, hanem nem értek el egyetlenegy képviselőhöz vagy egyetlenegy akkori ellenzékben dolgozó kollégához sem, tekintettel arra, hogy ellentétben a Nógrádi Zoltán képviselő úr által elmondottakkal, ez most nincs titkosítva, azt gondolom, hogy ez nem egy titkos kör, ahol mi ülünk, meg a nyilvánossága sem; az akkor az volt.

Tehát szeretném mindenkinek most felajánlani, és kérdésként pozitívan megválaszolni, hogy érdemi szakmai vitára - érdemi szakmai vitára! - elolvasott anyagok, érdemi észrevételek, fogalmak tisztázása, javaslatok elhangzása alapján bármikor hajlandók vagyunk, sőt kifejezetten kéri a magyar kormány, annak nevében pedig én most itt. Mikor vagyunk hajlandók? Gyakorlatilag mostantól kezdve, hiszen a koncepció lezárását követően a stratégiai referenciakeret első változata is asztalra kerül, ezt január hónapban végig folytathatjuk, a januári parlamenti időszakban, bizottsági ülésekre, ha kell, vázlatos formában beterjesztjük, de természetesen parlament elé nem fog kerülni, mert sajnos a parlament március 31-én már nem fog ülésezni, amikorra is mi ezt a nemzeti stratégiai referenciakeretet elkészítjük.

Amennyiben Nógrádi úr elfogadta volna szerény személyemet halk szavú válaszadóként a miniszterelnök úr helyett, akkor a plenáris ülés ma meghallgatta volna azt, hogy milyen ütemezéssel tervezzük a stratégiai referenciakeretet elkészíteni. Egyébként a világon sehol, Európában sehol nem kerül a referenciakeret és egyáltalán a stratégia már semmilyen ilyen jóváhagyásra (Nógrádi Zoltán: Ez nem igaz!), hiszen az már egy olyan munkaanyag, ami jóval nagyobb részleteket tartalmaz, illetve folyamatosan, több hónapon át egyeztetődik az Európai Bizottsággal. (Nógrádi Zoltán: Dánia!)

Ami a késedelmeket illeti, még mindig csak a formális oldalról szólva, azt szeretném elmondani, hogy tekintettel arra, hogy júniusra nem alakult ki a költségvetés kerete, és minden egyes intézményrendszer fejlesztésével kapcsolatos, eljárási renddel kapcsolatos rendelkezés a mai napig még teljesen nyitott, s mi több, várhatóan körülbelül májusban-júniusban lesz lezárva, elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy a koncepciót hamarább be lehessen terjeszteni, kettő: elképzelhetetlen az, hogy a parlament ilyen részleteket tárgyaljon, egyrészt, mert nincs kész, másrészt nem tartozik a parlamentre. Ennyit a formális keretekről.

Ami a tartalmi vonatkozásait illeti ennek a koncepciónak, senki semmilyen formában, érdemben azokat az elemeit nem tárgyalta, nem vitatta, amelyek az általános célokat jelentették, a stratégiai célokat jelentették vagy azokat a tartalmi elemeket, amelyek konkrétan a közlekedésfejlesztéstől kezdve a munkahelyteremtésig vagy az informatika fejlesztésétől a gazdaságfejlesztésig… - és sorolhatnám tovább mindazokat az elemeket, amelyeket a koncepció tartalmaz. Ezeket ezek a hozzászólások nem érintették.

Az itt lévő módosító indítványok, amelyek, hála istennek, már mégiscsak tartalmi kérdésekkel foglalkoznak, egy igen szűk spektrumát érintik tulajdonképpen a koncepció munkálatainak. Nagyon hálás vagyok Pap János kollégának, aki tényleg igazán önuralommal is meg kellő szakmai felkészültséggel javaslatokat tett számunkra egyes részek értelmezésére, illetve átfogalmazására. Azt szeretném neki mondani, hogy a mai hozzászólása alapján is természetesen, miután részletes vita után még jogunk van ezt megvizsgálni, még egyszer vissza fogunk rá térni, hogy mely kérdések legyenek támogatva vagy nem támogatva, annál is inkább, mert egyes bizottságokban pozitívan, más bizottságokban pedig negatívan voltak a kérdések érintve.

Azért egy alapvető kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, ami kétségkívül az ellenzék és a kormánypártok között koncepcionális különbség. Lehet ez időszakosan most, a mai történelmi helyzetünkben fontos. De hadd mondjam, hogy az, hogy a munkahelyek teremtése szerepel első helyen, azért nagyon célzatosan azt mutatja, hogy ma a világon, ezen belül Európában koncepcionálisan is az emberi lét, az emberi jövő megalkotása érdekében, az emberi képességek kifejtése érdekében, az ember önmaga megbecsülése lehetőségeinek alapvető elemeként is a munkahely az, aminek a megteremtése, a hozzáférés lehetősége, mindenki számára biztosítása mindenféleképpen gyakorlatilag a legfontosabb tevékenység.

Ezzel kapcsolatban persze felmerülhet az a kérdés, hogy miért nem határoztuk meg, hogy hány munkahely. Ivanics kollégának azt szeretném mondani, hogy a szöveg részletes leírása tartalmazza, tehát kérem szépen, elolvasni szíveskedjenek azt, hogy mily mértékben próbálja közelíteni azt a bizonyos teljes foglalkoztatást, ami persze egy irreális kérdés, mert sok ember lesz, aki, ha akarjuk, ha nem, nem is akar majd dolgozni. De nem a négy fogalom bevezetőben való megjelenítése, hanem annak a részletes kifejtése, ami fontos.

Ettől a pillanattól kezdve tehát azt gondolom, hogy az, hogy több munkahely, a későbbi definíció alapján kétségkívül nem azt jelenti, hogy egy, nem azt jelenti, hogy kettő, hanem megpróbálja közelíteni azt az optimumot, amit egy társadalom, ha nehéz körülmények között ugyan, de mégiscsak kényszerül elérni. Nem jelenti ez azt, hogy a négyben a negyedik az, hogy a környezet szép legyen, meg jó legyen, meg élhető legyen, hanem ténylegesen annak a reális folyamatát jelenti, hogy ahhoz az embereknek dolgozni kell, az embereknek jövedelemmel kell rendelkezni, ebből adódóan az államnak is jövedelemmel kell rendelkezni, hogy a környezet feltételeiben olyanokat tudjon biztosítani, ami önmagukból nem biztosítható. Nem lehet azzal kezdeni, hogy majd biztosítjuk a tiszta és jó, élhető környezetet, esetleg nem lesz munkahely - tehát hogy megfordítsam a gondolatmenetet, ami itt elhangzott.

A fenntarthatósággal kapcsolatban azért van némi vitám Pap képviselő úrral, tekintettel arra, hogy a fenntarthatóság fogalma éppen a johannesburgi csúcs után nagyon nagy mértékben kiterjedt. Tehát ha elolvassuk azt a 432 ajánlást - most mondtam egy számot, végigolvastam, de nem emlékszem a pontos számra -, akkor bizony azok a gazdaság, a társadalom, a környezet valamennyi feltételére kiterjesztik, összefüggéseiben vizsgálják, szemlélete tekintetében valóban még mindig a környezet erőforrásainak megfelelő használata és annak az óvása, annak vigyázása a döntő cél, de bizony a társadalom valamennyi lélegzésének, a társadalom mindenfajta rezdülésének pozitív irányban történő elmozdítását, és ezzel kapcsolatban a társadalmi fejlődés fenntarthatóságát is tartalmazza. Sajnos, kiterjed a gazdaságra is mint egy feltételrendszerre, ami egyébként, elfogadom, sok szempontból negatívan volt értelmezve, talán itt is kijavítottuk, de összességében nem szűkíteném le azért a környezetre.

A környezettel kapcsolatban is a minőség és a minőség kérdése - a környezet egyéb iránt eléggé parttalan fogalom. Környezet az is, amilyen környezetben most mi itt létezünk, de környezete az ellenzék a kormánypártoknak. Ebből adódóan a környezet parttalan fogalmát nem biztos, hogy benne szabad tartani, ezért volt, hogy bizonyos olyan jelzők voltak benne, amelyek azért ennek a használatát talán szűkítették.

Mindenképpen arra szeretném kérni Pap kollégát, hogy ne vonja vissza a támogatott módosító indítványait, és esetleg ne vonja vissza még a nem támogatottakat sem ebben a pillanatban - erre még meglesz a módja később is -, hátha az újabb értékelés kapcsán, mélyebben elemezve elérhető az, hogy ebből más fogalmak is megjelenjenek.

 

(22.10)

Van egy olyan benne, amit Ivanics úrnak szeretnék mondani, hogy bizony én is egyetértek vele, hogy Közép-Európára kéne szűkíteni ezt a régiófogalmat, mert valóban Magyarországnak itt most, ebben a koncepcióban a közép-európai szerepét kéne megerősíteni. Megmondom őszintén, megpróbálok majd hatni a döntéshozókra, hogy ez ilyen módon elfogadott legyen, nyilvánvaló, hogy ez esetleg önnek szimpatikus lesz.

El szeretnék érkezni egy nagyon lényeges ponthoz, ami ezt az egész fejlesztéspolitikai koncepciót jelenti. A szemléletében senki se vitatta, senki se beszélt róla, én azért meg szeretném említeni, hogy azért nagyon fontos dolog az, hogy abban a hatalmas vitában, ami szerintem teljesen felületesen és értelmetlenül folyik e téma körül, hogy versenyképesség vagy szolidaritás, versenyképesség, kohézió vagy felzárkóztatás, ez a koncepció egy nagyon kiegyensúlyozott magatartást tanúsít. Elismeri azt, hogy versenyképesnek kell lennie az egész országnak, elismeri azt, hogy a gazdaság versenyképessége megalapozza a jövőt, de azokra a gazdasági versenyképesség-koncepciókra támaszkodik, amelyek azt mondják, hogy a gazdaság versenyképességének viszont alapvető feltétele a jól kiképzett, a jól kimunkált, tökéletes emberfő, tehát az agy, a képesség, a tudás, valamint az az infrastruktúra és környezet, ami a feltételrendszert biztosítja. E nélkül nincsen versenyképesség.

Ezt azért szerettem volna elmondani, mert a koncepción végighúzódik - sajnálom, hogy ez nem tűnt föl a szövegek olvasása közben -, hogy van egyfajta koncentráció, és van egyfajta decentralizáció. Ugyanez vonatkozik egyébként az egész irányítási rendszer viszonylatában is, de természetesen ez vonatkozik a területfejlesztéssel már összefüggő pólusképzésre is. Én tudom, hogy nagyon jóleshet a kormánypárti képviselőknek, hogy egy ellenzéki képviselő megvédi az ő javaslataikat, de a teljes igazság az, hogy nem kell őket megvédeni, mert kapcsolódó módosító indítványokkal ezek a javaslatok bekerültek, csak nem úgy, ahogy azt az ellenzéki képviselő hölgyek és urak gondolják.

Olyan fejlesztési pólus, ami Budapestre és az 5 plusz 2 városra vonatkozik, nincs több, jelentem, a közeli tíz-tizenöt évben nem is lesz több Magyarországon, irreális, lehetetlen. Ha valaki a kritériumokat elolvassa, ha valaki beleolvas, hogy mi annak a célja, és teljesen tudomásul veszi, elfogadja mondjuk azt, de el kéne fogadni, mert a koncepciónak ez igazán a meghatározása, amelyik olyan településeket jelöl ki pólusként, ahol a tudomány, a kutatás-fejlesztés, a gazdaság, az ezen belül lejátszódó innovatív folyamatok, tehát a tudás termelőerővé válása, nagyon csúnya fogalommal kifejezve, a hozzá tartozó infrastruktúra, logisztika, települési háttér, ennek a nagyságrendje, az ebből adódó regionális vonzás, az ebből adódó határon átnyúló regionális vonzás, ha ez az egyértelmű kritériuma annak, hogy pólussá váljon valami, akkor azt gondolom, hogy azok a megfogalmazások… - nagyon jóindulatú Domokos kollégának a javaslata, de hogy Békéscsaba, Gyula és mondjuk Békés háromszöge ilyet képezzen, nem létezik.

Nagyságrendjében az ott felhalmozódó tudás, az onnan kiinduló innovációs folyamatok, szabadalmi eljárások, az ott fizetett iparűzési adó, az ott lévő diákok vagy tanárok száma, az ott lévő olyan vállalkozások száma, amelyek ezekben részt vesznek, és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek, nincs jelen. El lehet képzelni ilyeneket kitűzni majd a hosszabb távú jövőben, de előtte el kell érni egy alacsonyabb szintet, és ehhez az kell, hogy a regionális tanácsok által szabadon felhasználható regionális fejlesztési keretekből ez megoldásra kerüljön.

Most jön a de: természetesen a módosító indítványok elfogadásával fölhívja a figyelmet ez az országos koncepció, hogy a várospárok, a városhálózatok együttműködése, ezeknek a tengelyeknek a kialakítása Nyugat-Dunántúlon, ahogy Pap kolléga is mondta, sokkal nagyobb hiány van ma pillanatnyilag abban, hogy az észak-déli, kelet-nyugati közlekedési kapcsolatok, vasúti közúti kapcsolatok, szállítási kapcsolatok, az egyébként ott lévő mindenfajta más funkciónak, nem elsődlegesen ipari, szeretném mondani, minden más funkciónak a kielégítéséhez szükséges feltételek sokkal fontosabbak, mint hogy most azt mondjuk, hogy Szombathely versenyképességi vagy fejlesztési pólus legyen. El fogok menni a főiskolára, és megpróbálom megvédeni ott is az álláspontot, ami most itt elhangzik, de nem összehasonlítható azzal a potenciállal, amit adott esetben Győr képvisel, vagy másik hasonló jellegű, komplex fejlesztési elem. De természetesen támogatjuk azt, hogy jelenjen meg ez a kiegyensúlyozottság a félreértések maximális elkerülése végett, és ez igaz gyakorlatilag az Alföldre, és igaz a Dunántúlra, teljesen egységesen.

Visszatérek az előző gondolathoz: megint csak a koncentrációnak és a kiegyensúlyozásnak, megint csak a versenyképességnek és a felzárkóztatásnak a dinamikus egyensúlya szükséges abban, hogy ezt a dolgot elfogadjuk. Ezzel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ez az az egy-két olyan kérdés, amivel kapcsolatban itt igazán vita alakult ki, az összes többivel kapcsolatban nem. Én igazán boldog lettem volna akkor, hogyha az ott leírtaknak a színvonalán, ha az nagyon alacsony színvonal, akkor ilyen alacsony színvonalon, de hozzászóltak volna, mondjuk, az információs társadalom kialakításának leírt koncepciójához vagy csak a kis lila füzetben kiadott mintegy húsz legfontosabb prioritáshoz, mert húsz különböző elem jelenik meg benne a gazdaság, az ember és a környezet befektetési fogalmában. Senki nem mondott hozzá semmit.

Én tisztelettel jelentem, hogy ha az anyagot el tetszenek olvasni, akkor benne van, nagyon szépen, karakterisztikusan, oldalt ki van hangsúlyozva egy önkormányzati reformra szóló figyelemfelhívás. Le van írva benne! Tessék olyan kedves lenni megmutatni nekem azt, hogy hány olyan koncepció készült az utóbbi időben, ahol a kormány beterjesztette a parlament elé, hogy egy ilyet végre kíván hajtani! Tessék nekem megmutatni ezeket! Itt benne van, benne van az oktatással, benne van az egészségüggyel kapcsolatos reformoknak a legfontosabb iránya, le van írva benne. Ha önök ezt nem kifogásolták, én akkor, azt gondolom, ezzel egyetértenek, tehát én csak hálás lehetek azért, hogy ezzel tulajdonképpen jelentősen felértékelik az itt megfogalmazottakat.

Lassan tényleg… - hosszú ideje beszélek, köszönve a türelmet, de nem lesz általános vita utáni lezárás sem, meg nem szóltam az általános vita után sem egy szót sem, ezért kérem elosztani a most elmondott időt ezekre az alkalmakra. Én szeretném megköszönni képviselőtársaimnak - természetesen saját padsorainkban ülő képviselőtársaimnak - a jobbító módosító indítványokat, szeretném megköszönni azt a türelmet és vitát, amit ezzel kapcsolatban a különböző városok jeles polgármesterei lefolytattak, köszönöm azt a megértést is, amivel fogadják azt, hogy mindezeknek a térségeknek a fejlesztésére vonatkozó források, természetesen más címszó alatt, de számukra elérhetők lesznek, és ezért valamennyi érdemi politikai vitában is felhasználhatók lesznek.

Ezért én azt gondolom, hogy azok a képviselők, akik ilyen módon most megtalálják a Szombathely vagy Zalaegerszeg térségére vonatkozó fejlesztési elképzeléseket, vagy a Debrecen térségére, esetleg egyetértenek vele, azok támogatni fogják a végső szavazásnál ezt a fejlesztéspolitikai koncepciót, hiszen kifogást nem emeltek, ezeket a kérdéseket viszont támogatták, a módosító indítványuk el lett fogadva, tehát igazán őszinte örömmel fogadom azt, amennyiben ők pozitív, támogató szavazataikkal az országos fejlesztéspolitikai koncepciót elfogadják.

Csak hogy ne legyen elfelejtve, valódi utolsó mondatként megismétlem: a mai naptól kezdve állunk rendelkezésre az ellenzék képviselőinek is szakmai vitára, a nemzeti stratégia referenciakeret kidolgozásának a folyamatában, nem lezárt állapotában, szakmai, érdemi vitára. Kérjük a javaslatokat, az ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy mit és milyen módon tartalmazzon, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez egyfajta konszenzus irányába hasson.

Ugyanezt gondolom a pénzügyi perspektívával kapcsolatos megnyilatkozásokról is. Ha ezt esetleg ki lehetne húzni a következő másfél hónapig, körülbelül a január végi, február közepi időtartamban a politikai vitákból, akkor esetleg a nemzet ezzel rendkívül sokat nyerne. Egy durva mondattal is be tudnám fejezni: abban az esetben, hogyha ez nem jön létre, és arra gondol bárki is, hogy ezt a következő időszakban könnyedén meg fogja tudni változtatni, akkor szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy nem fogja tudni megváltozatni, és ezzel igen-igen sok és rendkívül negatív hatást fog elérni a hazánk jövőjét meghatározó koncepció megvalósítási folyamatában.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  316  Következő    Ülésnap adatai