Készült: 2024.03.29.09:55:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

73. ülésnap (2019.06.17.), 236. felszólalás
Felszólaló Dr. Hargitai János (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:58


Felszólalások:  Előző  236  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Hogy mennyire nehéz ez a műfaj, amivel most is birkózunk, amikor a költségvetést megalapozó sokféle törvényről kellene egyszerre szólni, ezt az én szenvedésem is majd igazolja ennek kapcsán, de Kárpát képviselő úr megszólalása is ezt erősítette bennem, ő is ezzel kezdte. Igazat is adok neki, nehéz ezekről a törvényekről úgy beszélni, hogy az alapvető törvényt, amit csak két nap múlva kezdünk el tárgyalni, a költségvetést ne érintenénk, vagy az adótörvényeket ne hoznánk ide, mert ha valami megalapozza a költségvetést, nyilvánvalóan alapvetően az adótörvények. Ezek is fontosak, ez az 59 törvény, ami ebben a salátacsomagban itt van, de nyilvánvalóan az adótörvények összessége még inkább megalapozza a költségvetést. Nem is akarom megnyitni ezt a vitát. Kárpát képviselő úr mindig előhozza az áfatörvény ostorozása kapcsán a magyar 27 százalékos felső áfakulcsot. Itt nehéz lenne azt mondani, hogy nincsen ilyen. Én érvként elmondhatom azt, hogy az utóbbi években nagyon sok áfatételt ebből a 27 százalékos kulcsból levittünk a kedvezményesen adózó körbe, az 5 százalékos körbe. Ha már a 27 százalékot mint nagyon magas áfakulcsot hangsúlyozzuk, akkor azért az igazságnak is tartozunk egy mondattal, hogy a 2020-as költségvetésben az átlagáfa 21,3 százalék. Tehát lehet ezt a mantrát nyomni, hogy 27 százalék, de az átlag ennyi, ha ezt statisztikailag vesszük, és 2020-ban ez még 0,2 százalékkal csökkent 2019-hez képest. De majd részleteiben beszélünk ezekről az adótörvények módosítása során már a holnapi napon.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Államtitkár úr azzal kezdte, hogy ez a három beterjesztett törvény, amit most már tradicionálisan évek óta folytatunk így, ez a rendszer gyakorlatilag bevált. Mondjuk ki, még akkor is, ha tudom jól, hogy két nap múlva, amikor a költségvetési törvényt tárgyaljuk, már előre hallom, neveket tudnék mondani, akik majd érvelnek mellette, hogy légvárra építjük a költségvetést, nem látszanak még az előző évi végszámok és mi mégis tervezünk, és majd sokszor módosítani kell ezt a költségvetést. Jól tudjuk, hogy ez nem így van. Az Orbán-kormány költségvetései egy évtizedre visszamenőleg megalapozottak, minden lényeges szám mindig megállt, és nyilvánvalóan okkal feltételezzük, hogy ez 2020-ban is ilyen szempontból igaz. Tehát az az államtitkári állítás, hogy ez a költségvetés, ennek a korai beterjesztése és a korai elfogadása  a megalapozó törvényekre is gondolok  nyilvánvalóan minden adózónak, minden cégnek, minden magyar személynek, aki kapcsolatban van a magyar gazdasággal, a biztonságát szolgálja, és a tervezhetőségét, az előreláthatóságát segíti a gazdaságnak, és ezért mondom azt, hogy bevált ez a rendszer, hogy már fél évvel korábban elfogadjuk ezeket a törvényeket. Nem is megyünk úgy el nyári szabadságra, hogy ezt idén ne tudtuk volna megtenni.

És persze ki kell emelni azt is, hogy nyilvánvalóan mi azt gondoljuk  és ez egyébként vitathatatlan , hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának vitathatatlan eredményei vannak. Én mindig hozzáteszem, hogy a kormányzati politika sikere ezen áll vagy bukik. Ha légvárakra épülne a mi gazdaságpolitikánk, akkor bármit képviselnénk más területen, az mind megvalósíthatatlan lenne, és a választási eredményeinkben is ez a megalapozott gazdaságpolitika köszön vissza, főleg akkor, ha ezt összevetik az előző szocialista kormányok költségvetési és gazdaságpolitikájával, ami persze ellenkező tendenciákat indított el az országban.

Higgyék el, a választók tudják, hogy úgy 2008-2010 táján, amikor átvettük a kormányzást, milyen tendenciák voltak a magyar gazdaságban, milyen állapotban volt a költségvetés, és ezt mi most már egy évtizeden keresztül hogyan konszolidáltuk, és hogy állítottuk növekvő pályára ezt a gazdaságot. Nyilvánvalóan, államtitkár úr utalt erre, beszélni is fogunk majd róla, hogy amikor majd a gazdaságvédelmi akciótervről beszélünk, és annak aktuális intézkedéseiről, akkor erről azért beszélünk, mert a magyar gazdaságnak ezt az eredményességét, amit kiküzdöttünk hosszú évek alatt magunknak, nyilvánvalóan őrizni szeretnénk egy olyan Európai Gazdasági Térben, ahol azért lassulás várható, mi mégse szeretnénk feláldozni azokat az eredményeket, amiket a magyar költségvetés évek óta biztosított.

És ami szintén jellemző ránk, az a tudatos társadalompolitika, ami a költségvetésbe öntve van  ezt másként mondhatom családpolitikának. 2010 óta következetesen képviseljük ezt a politikát, és nyilvánvalóan a 2020-as költségvetésben is hatalmas összegeket, 2200 milliárdnál többet költünk családpolitikára. Tegyük hozzá, és mondjuk büszkén, hogy GDP-arányosan Európában a legtöbb összeget a magyar kormány fordítja családpolitikára.

(19.00)

Ez így volt a most folyó költségvetési év során, és ezt is sikerült vagy 220 milliárd forinttal meghaladnunk ilyen szempontból.

Ezt az 59 törvényt, amit itt most sorra számba lehetne venni, nyilvánvalóan teljesen fölösleges az összeset szóba hozni, egyikünk sem tette meg, én két területet, két átfogó területet emelek ki. Az egyik az önkormányzatokat érintő rendelkezések, ezek persze több helyen, több törvényben is meg vannak fogalmazva, az első ilyen, amit szóba hozhatok, a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvények módosítása. Amikor ezt említem meg és az önkormányzatokat említem, akkor itt emlékeztetnem kell a tisztelt Házat szintén arra a tragikus örökségre, amivel az Orbán-kormánynak kellett megbirkóznia, hogy valamivel több mint ezermilliárdnyi önkormányzati adósságtól kellett az önkormányzatokat megszabadítani. Nyilvánvalóan azóta a magyar törvények, de a törvények végrehajtásaként a kormány törekszik arra, hogy ez a folyamat ne tudjon megismétlődni, igyekszik féken tartani az önkormányzatok eladósodását. Nincsenek is ilyen tendenciák, de nyilvánvalóan ezeken a szabályokon azért szükséges itt-ott korrekciót tenni, most is tesszük azt, amikor a kormányzatnak egy-egy ilyen ügylet elbírálása kapcsán nagyobb mozgásteret adunk. Utalok itt arra, hogy a kormány vizsgálhatja azt, hogy az önkormányzat képese megvalósítani azt az adott ügyletet, amiért ő kölcsönt venne fel, adósságot venne magára, képese megvalósítani úgy, hogy ez ne eredményezzen eladósodást. Vagy megalapozotte ez az adósságfelvevési szándék, és majd ha felveszi és működtet ebben egy intézményt, akkor nem leszneke ennek további költségvetési többletkiadásai. De mondom, ez csak egy mérlegelési lehetőség, és ezt észszerű ilyen szempontból mérlegelni.

Ebben a körben lehet megemlíteni azt  és ezt államtitkár úr szóba hozta , ami az egyszerűsítés felé mutat. Ha már egyszer egy kormány megítélte, és azt mondta, hogy rendben van, vedd fel, te drága önkormányzat, ezt a hitelmennyiséget, mert értelmes célokra veszed fel, de ha a lehívás összegén kíván az önkormányzat változtatni, akkor ezért már ne kelljen a kormányhoz folyamodnia, vagy önkormányzati kezesség és garanciavállalás esetén sem kell a kormányt megszólítani.

Fontos szabály az is, hogy olyan közvetett vagy közvetlenül 100 százalékban önkormányzati tulajdonban lévő társaság esetén, ha az 50 millió alatti hitelt akarna felvenni, tehát kis összegű hitelt venne fel, akkor a továbbiakban nem kell ehhez kormányzati engedély.

Tehát a kormány egyszerre észszerűsít, ugyanakkor rugalmasabbá is teszi ezeket a sokszor macerás eljárásokat, mert az önkormányzatok időnként nehezen tudják kivárni ezeket a döntéseket. A kormány viszont joggal figyel ezekre az ügyekre, említettem: azt nem szeretné nyilvánvalóan, ha még egyszer az a kedvezőtlen tendencia bekövetkezne, ami már bekövetkezett egyszer, és ez az eladósodottság.

A másik, amit itt meg lehet említeni az önkormányzatok kapcsán, ezt fontosnak gondolom szóba hozni, a falugondnoki rendszert érintő változtatás. Eddig 600 fős települések élhettek ezzel az intézménnyel, ezt a kormány most 800 főre emeli. Én ezt jónak gondolom. Olyan körzetben vagyok képviselő, ahol sok a kistelepülés, nem mindig egészséges folyamatok zajlanak az én nézőpontomból ezeken a kicsi településeken, és ezért azokat a szolgáltatási lehetőségeket, amiket ezen intézményen keresztül működtetni lehet egy faluban, azt jó, ha a falvak többségének vagy nagyobb többségének megengedjük, jelesül most már a 800 fős települések esetén is lehetséges a falugondnoki szolgálat bevezetése.

A nemzetiségi törvény módosítása is egy kicsit ebbe a körbe tartozik. A névjegyzék létrehozása, a szavazatszámlálás mindig vita kérdése, nemsokára ezt újra gyakorolni fogjuk az őszi kisebbségi, nemzetiségi önkormányzati választások kapcsán, azok a pontosítások is, amelyek ott meg vannak fogalmazva, számomra észszerűnek tűnnek.

Itt utalok arra, hogy amikor önkormányzati törvényekről beszélünk, akkor több helyen is jelzi az anyag azt, hogy kétharmados törvényekről van szó. Ha az ellenzéknek van segítsége minket ehhez hozzásegíteni, akkor ezekben az ügyekben is ezt teheti, ahogy ezt a jobbikos képviselő úr előrevetítette azzal, hogy bizonyos esetekben a kormány törekvéseit támogatni tudja, más esetben pedig azt ostorozta.

A gyermekvédelmi rendszerről szeretnék két érdemi dolgot kiemelni. Ebben az ágazatban is mindig rögzítünk bizonyos díjakat, évről évre rögzítjük a térítési díjakat, ebben a rendszerben most a bölcsődei vagy a családi bölcsődei térítési díj maximumára gondolok. De ami ennél egy fontosabb dolog és sokakat érinthet: ha gyermekjóléti intézményt az önkormányzat át akar adni egyháznak, akkor ezt eddig terhelte az a kötelezettség is, hogy azt a bizonyos kiegészítő támogatást is adnia kellett az önkormányzatnak. Erre a továbbiakban nincsen lehetőség, tehát ha úgy tetszik, az önkormányzatnak észszerű mérlegelésén múlik, hogy a saját fenntartásában működike jobban ez a rendszer vagy esetleg egy egyházi fenntartónál.

Az Erzsébet-utalványok, anélkül, hogy a részletekről beszélnék: igen, én is sajnálom, most már nem is az Európai Unió döntését, mert az Európai Bíróság fektette meg most már végső soron ezt a szerintünk jól működő rendszert. Ilyen szempontból nincs is jelentősége, hogy milyen okok miatt, versenyjogi szabályok megsértését látta benne; mi azt gondoljuk, hogy csak a saját nemzeti érdekeinket érvényesítettük, amikor ezt a rendszert bevezettük. De ez egy vitán felüli, okos és jól működő rendszer volt, és én azt fontosnak gondolom, hogy a kormány azokat a célokat, amit ebben a gyermekvédelmi ágazatban Erzsébet-utalványokon keresztül a régi formában működtetett, azt pénz formájában, de ugyanúgy, vagy ha nem is ugyanúgy, de érdemben továbbviszi.

Ez az a két ágazat, amit önkényesen ki akartam emelni ebből az 59 törvényből, és azt gondolom, hogy olyan három törvény tárgyalását kezdjük el, amit jó szívvel támogathatnának ott a túloldalon is, hogyha a szokásos politikai leosztáson, „az ellenzék mindent tagad” képletén felülemelkednének. Ezt nem fogják tenni, mert persze nem fogják tenni, én azért, aki végig fogom ülni ezt a három napot, kíváncsi leszek arra, hogy mik azok az ügyek, amik mellett önök pozitívan szólnak, mert az előbb a jobbikos képviselő nekem ilyennek tűnt, a végén mégiscsak kritikát fogalmazott meg, és pozitívumot alig lehetett hallani. (Rig Lajos: Általában ez az ellenzék dolga!) De ez a szerepükből adódik, nincsen ebből olyan sok gond. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  236  Következő    Ülésnap adatai