Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is elnézést kell kérnünk, amiért kedden nem tudtunk válaszolni a felvetésekre, ezt most megpróbáljuk pótolni. Szeretném elmondani, hogy bár testben nem voltunk itt a vitában, de lélekben mindenképpen. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Kóródi Mária: Ó! Fordítsuk meg a dolgot!)

Hozzászólásom első részében olyan javasolt törvényi változásokra hívom fel a figyelmet, amelyek eddig a vitában nem kaptak megfelelő súlyt. Az első részben fogalmakról és értelmező rendelkezésekről szeretnék szólni. Bekerült a törvénybe a szokásos piaci ármeghatározás fogalma, amit eddig a társasági adótörvényben szabályoztak, és a személyi jövedelemadó-törvény erre utalt vissza. Nevesítetten három módszert jelöl meg a személyi jövedelemadó törvény, az összehasonlító árak, a viszonteladói árak és a költségjövedelem módszerét. A következő ilyen változás, hogy a jövőben a végkielégítés nem lesz a bérjövedelem része. Az is változás lesz, hogy az ösztöndíjba bele kell érteni a jövőben - s ez '99. január 1-jétől lesz hatályos, ha elfogadjuk - a tankönyv- és a jegyzettámogatást. Új fogalomként jelenik meg a beruházási költség fogalma, amelynek a vállalkozói osztalékalap számításánál lesz külön jelentősége, hiszen kedvező módon csökkenti majd a vállalkozói osztalékalapot a beruházási költség.

A következő ilyen kör az adókötelezettségekre vonatkozó általános szabályok. Ebből egyetlenegy dolgot emelnék ki: egyértelmű lesz a külföldi pénznemben keletkezett bevétel számításának módja, minden esetben a megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamon kell majd a számítást elvégezni.

Az adóalap meghatározásánál kezdeményezett változások a következők, ebből is az önálló tevékenységből származó jövedelem esetén: az erdőhasznosításból származó bevételt a jövőben csökkenti az erdészeti hatóság elkülönített számlájára befizetett összeg 100 százaléka - eddig 80 százalékát lehetett csak levonni.

Fontos változás, hogy az egyéb jövedelem kategória két pontosított bevétellel is bővül. Az adórendszer a jogalkotók és a jogalkalmazók állandó párharca. Humorosan kifejezve ez egy macska-egér viadalhoz hasonlítható, ahol a doromboló háziállat életeleme a zsákmány megszerzése, de a kiszemelt mindig talál egy egérutat. Rossz hír a fürge és ügyes rágcsálóknak, hogy néhány lyukat ne keressenek. De konkrétan miről is van szó? Az összevonandó és az ingó és ingatlan vagyon értékesítéséből származó jövedelem adóztatása eltérő. Míg az előzőt az adótábla szerint, az utóbbit kedvezőbben, csak 20 százalékkal kell adózni. Természetes, hogy mindenki a kevesebb adót választja, ezért a lineárisan adózó kategóriába próbálja besuvasztani azt is, ami a törvényalkotók szándéka szerint ennek nem felel meg.

Példaként mondanék egy esetet: 1000 hektár földvételi jogot biztosítok egy kft.-nek 2002. évre, amit szerződésben rögzítek. Ezért én kapok 10 millió forintot. Eddig megtehettem, hogy ezt ingatlanértékesítésnek minősítsem, és 20 százalékkal adózzam; mindezt úgy, hogy a föld tulajdona és hasznosítása nálam maradt, tehát bérbe adhattam, és tovább műveltem. Arról nem is beszélek, hogy adott esetben ugyanez a kft. nem él ezzel a vételi jogával, és így szereztem egy olyan jövedelmet, amit 20 százalékkal adóztam le, nem vontam össze az egyéb jövedelmemmel, tehát adott esetben több millió forintot is megtakarítottam. A jövőben ez nem lesz lehetséges, mert a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a jog visszterhes alapítása, átengedése, megszüntetése, gyakorlásának átengedése egyéb jövedelem, ami azt jelenti, hogy az összevonandó adóalap részét képezi, és az adótábla szerint fog adózni.

A másik fontos változást az értékpapír szokásos piaci értékénél kedvezőbb áron történő jegyzése és vételi jogának gyakorlása idézte elő. Ez azt jelenti, hogy eddig nem volt jövedelem, ha egy társaság, mondjuk, öt évre előre meghatározott áron biztosított részvényjegyzési jogot vagy -vásárlási jogot a jótevőjének. Példaként: ha egy részvényt 1000 forintért jelöltek meg a szerződésben, ugyanakkor annak a részvénynek a szokásos piaci értéke ezt már jóval meghaladta, legyen a példa szerint 4 ezer forint, és ebben a szerződésben kikötötték, hogy az 1000 forintos áron akár több év múlva is élhet ezzel a jogával. Ugyanakkor pedig ugyanannak az értékpapírnak a forgalmi értéke, a piaci értéke tovább emelkedett. A szabályozás ezt a lehetőséget megszünteti, és azt mondja, hogy azon a napon, amikor a jogosult ezzel a lehetőséggel él, ez adóköteles jövedelemmé válik, és nem az osztalék alapján, hanem összevontan kell adóznia. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha bárki számára azonos feltételeket biztosítanak az ügylet megvalósítására.

A továbbiakban az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezményekről szeretnék szólni. A befektetési adóhitel 30 százalékról 20 százalékra csökken, de maximum évi 200 ezer forint lesz. További fontos értelmezés, amely szerint az ideiglenes adókedvezményt csak akkor lehet igénybe venni, ha a hitelre történő vásárlás esetén annak visszafizetése megtörtént. Az adókedvezmény azonban meghatározott feltétel teljesülése esetén nem érvényesíthető. Abban az esetben, ha a befektetési alap eszközértékében az állampapírok részaránya a nyílt végű alapoknál 35 százalékot, a zártaknál pedig a 20 százalékot meghaladja, akkor az efölötti összegre az adókedvezményt nem lehet igénybe venni. Nem folytatható az a hátrányos gyakorlat, hogy az állam által kibocsátott ugyanazon értékpapírokra kamatot és adókedvezményt is biztosít az államháztartás. További korlátozás, hogy nem vehető igénybe csökkentő tételként az osztalék és az árfolyamnyereség adója.

(17.20)

Az adóelőleg-fizetés szabályai az új adótáblához igazodnak.

S akkor néhány, az egyéni vállalkozókat érintő jó hír, kedvező változás:

A jövőben az adóelőleg megállapításánál az egyéni vállalkozók is figyelembe vehetik az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárakba befizetett összeg kedvezményét és természetesen a családi kedvezményt is.

A második - amit már említettem is - az, hogy a beruházási költség a jövőben csökkenti az osztalékalapot. Ez annyit jelent, hogy egy épületberuházásnál, ha az év végén nem kerül üzembehelyezésre, az addig felmerült költségeket a vállalkozói osztalékalapjából a vállalkozó levonhatja, ugyanakkor ha elkészül ez a beruházás és tárgyi eszközzé válik, akkor meg kell növelnie, de a csökkentés - mármint tárgyi eszközként - az értékcsökkenés nélküli összegre vonatkozóan természetesen fennmarad.

A tőkejövedelmekről néhány szót: az osztalékból származó jövedelem lesz tehát a jövőben a jegyzett tőke dolgozói üzletrész formájában történő emelése. Itt az adó mértéke 35 százalék lesz. Az árfolyamnyereség csökkenthető járulékos költséggel, ami az értékpapír-forgalmazóknak fizetett jutalékot jelenti.

Nagyon kedvező változás történik a vegyes jövedelmeknél, hiszen az ingatlan-bérbeadók a jövőben nem összevontan kell hogy adózzanak, hanem 20 százalékkal, hiszen a bérbeadás nem munka, hanem tőkejövedelem, ezért az adóztatása is így alakul.

Egyéb változásként említem meg azt, hogy a harmonizációs rendszer bevezetése a személyi jövedelemadó törvényt sem kerüli el, s az ipari termékjegyzéket a vámtarifaszám fogja felváltani.

Az adómentes bevételek köréből kiemelnék egy tételt, amit az 1. számú melléklet szabályoz: a ruházati termék helyett új fogalom lép majd életbe, a munkaruházati termék, ami azt jelenti, hogy a jövőben csak olyan munkaruházati termék lesz adómentes, amit törvényben biztosítanak, vagy törvény által kiadott, a törvényben szabályozott jogszabály írja majd elő. Ez lényeges szigorítás, hiszen a gyakorlat szerint eddig a vállalkozók többségének az volt a lényeg, hogy az üzletekből olyan ITJ-számú ruhát vásároljon, amely a személyi jövedelemadó törvény mellékletében megtalálható, és ezzel azt adómentessé tette. A jövőben ez teljes egészében megszűnik.

Az adminisztráció csökkentéséhez csak két gondolat. Ugyan nem a személyi jövedelemadó törvény szabályozza, hanem az áfatörvény, de meg kell említeni, hogy a jövőben nem kell adóbevallást beadni, csak évente egyszer annak a vállalkozónak, akinek a 3 millió forintot nem haladja meg az éves tényleges bevétele.

A másik pedig az, hogy megszűnik az egyéni vállalkozók azon kötelezettsége, hogy a pénztárkönyvben vagy a naplófőkönyvben a következő hónap 10-éig be kell jegyezni a bizonylatokat, illetve megszűnik az a kötelezettsége is, hogy negyedév végén zárást végezzen. Itt a törvény egyértelműen vissza fog hivatkozni az adózás rendjéről szóló törvényre, amelyben adóbevallási és adófizetési határidők vannak, és a jövőben erre kell egyértelműen figyelemmel lenni.

A továbbiakban néhány, az általános vitában elhangzott véleményre szeretnék reagálni.

Az ellenzéki képviselők megnyilvánulása alapján részükről egyértelmű a törvényjavaslat elvetése. A felsorakoztatott érvek viszont egymásnak ellentmondóak. Úgy érezzük, előbb született meg a döntés arról, hogy nem fogják a törvényt elfogadni, és csak azt követően álltak össze az érvek, hogy igazából miért is nem.

A bizottságok részéről megfogalmazott kisebbségi véleményben elhangzott a következő: "A kormánynak joga egyes csoportoknak előnyöket és hátrányokat biztosítani". Az érvelésben azonban mégis hosszasan bírálják a kormánynak ezt a szándékát.

Súlyos hibaként említik, hogy a javaslat jövedelemnagyságtól teszi függővé az alkalmazotti kedvezmény igénybevételét. Ehhez három megjegyzést szeretnék tenni. Az első megjegyzésem az, hogy az elmúlt ciklusban az 1995. évi szja-törvény elfogadásakor még támogatták ezt a tisztelt ellenzéki képviselők, hiszen az akkori törvény kimondja, hogy az adójóváírást az veheti igénybe, akinek az összjövedelme az 500 ezer forintot nem haladja meg. Úgy látszik, akkor ez nem volt súlyos hiba; olyannyira, hogy 1996-ban az új szerkezetben megjelenő törvényben arányosítani kellett a bér- és az egyéb jövedelmeket, és csak bonyolult számítással lehetett ezt érvényesíteni. Tehát már akkor is volt szándék az alkalmazotti kedvezmény szűkítésére és korlátozására. Azt az időszakot az adótanácsadók, de mindenki, aki adóbevallást készített, rémálomnak tekintik.

A második megjegyzésem: hamis az a beállítás, miszerint hatalmas hátrányok érik az 1 millió forint feletti jövedelmi kategóriában lévőket. A számok nem ezt bizonyítják. A jelenleg hatályos adótábla alapján az 1 millió 1 forintos jövedelem adóterhe 310 ezer forint, amiből ha levonjuk az adójóváírást, az 50 ezer 400 forintot, akkor adóteherként marad 259 ezer 600 forint. 1999-ben a benyújtott adótábla szerint ugyanezen jövedelem adóterhe 260 ezer forint, és itt nem veszünk figyelembe adójóváírást. A különbség tehát 400 forint/év - összesen havi 33 forint! Ez az úgynevezett kedvezőtlen hatás az 1 millió 100 ezer forintos jövedelmeknél éri el a csúcsot, ekkor lesz 1400 forint éves szinten - hangsúlyozom, éves szinten! 1 millió 170 ezer forintos jövedelemnél újra csökken, afölött pedig teljesen megszűnik. Úgy látszik, hogy a hatásvizsgálatnál nem vették figyelembe azok a képviselők, akik ezt állítják, hogy az adókulcsok csökkenése korrigálja az adójóváírás megszűnését. Tehát ez az állítás helyes - csak nem igaz.

Végül egy harmadik megjegyzés ugyanehhez a témához. Van egy ma is hatályban lévő törvény, amely durvább beavatkozás a családok tehervállalásába. Ez a családi pótlékról szóló törvény, amely kimondja, hogy ha a havi egy főre jutó nettó jövedelem meghaladja a 24 ezer forintot, akkor a családi pótlék 50 százaléka jár, 26 ezer forint felett pedig elvész. Mit jelent ez a két eltartóból és a két eltartottból álló családmodellnél? Azt jelenti, képviselőtársaim, hogy ha a szorgalmas férj vagy a főnöke tetszését elnyerő csinos feleség év közben váratlan jutalmat kap, akkor számíthat arra, hogy jövőre elvész a gyermekenkénti 4200 forintos családi pótlék, ami éves szinten 100 ezer 800 forintot jelent, és nem 36 ezer forintot.

(17.30)

Még egyszer kimondom: 100 800 forintot jelent! Tisztelt hölgyeim és uraim, ez a diszkrimináció! Ezért fogunk mi változtatni ezen a jövőben.

A következő állítás az ellenzéki képviselők részéről, hogy a gyermekkedvezmény törvénybe való beépítésével "nem szerencsés az adórendszert összekeverni a szociálpolitikai eszközrendszerrel." Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a gyermekes család, amely az adórendszer keretében támogatást kap, az szociálisan rászorult; sarkítva azt jelenti, hogy akinek gyermeke van, az hátrányos helyzetű. Többek között az ilyen gondolkodásnak a következménye az, hogy Magyarország népessége egy kisváros lakosságával fogy. Ezen a ponton tér el alapvetően a mi gondolkodásunk az önökétől.

A családi kedvezmény azonban nemcsak a jövedelem utáni adójóváírással, hanem az egyéb jövedelmek után fizetett adónál is igénybe vehető. A vitában elhangzott véleményekből azt a következtetést lehet levonni, mintha a törvényjavaslatot elvető képviselők erről megfeledkeztek volna. Az viszont tény, hogy az illegális, úgynevezett zsebes jövedelmek után nincs kedvezmény.

Azt sem ismerték fel az elutasítást favorizáló képviselők, hogy ez az új, nem a jövedelem nagyságától függő adókedvezmény arra serkenti a kiszolgáltatott munkaerőt, hogy ha van láthatatlan jövedelme, azt tegye, tetesse láthatóvá, mert megéri. Kifizetődő lesz, ha a tényleges keresetet vetik papírra, ezzel felértékelődik az alacsonyabb, de valóságos jövedelem azzal, hogy abból gyermekenként a kedvezmény teljes összegét igénybe veheti.

Ennek a folyamatnak mind társadalmi, mind gazdasági értelemben pozitív következményei lesznek. A mi gondolkodásunk lényege nem az, hogy egy rossz állapotot tartósítsunk, hanem az, hogy olyan változásokat indítsunk el, aminek nyertesei azok, akik tesznek, tenni akarnak családjuk és saját sorsuk jobbra fordulásáért; akik hasznos polgárai akarnak lenni az országnak, akik arra törekednek, hogy az élet piacán eladják munkaerejüket, tudásukat, szorgalmukat, tehetségüket, és ezért cserébe boldogulást és jólétet kapnak. Az adótörvényekkel - és hangsúlyozom: az adótörvényekkel! - nem erősítjük azoknak a társadalmi rétegeknek a pozícióját, akiknek a gyermekvállalás csak a megélhetés zálogát jelenti, és akiknek a segély felvételének a napja egybeesik a fizetés napjával. Ezt a valós problémát nem az adópolitikának, hanem valóban a szociálpolitikának kell kezelni.

Néhány gondolatot szeretnék még elmondani a családtámogatás rendszeréről. Teljesen úgy éreztem, amikor elolvastam a képviselő urak hozzászólását, mintha egyetlen családtámogatási forma létezne, és ez pedig a családi pótlék. Véleményünk szerint a jövő évben a családtámogatási rendszernek egy része lesz csak a jövedelemtől független juttatás, ez a családi pótlék; a másik része azonban jövedelemtől függő lesz. Ebben helyet kap az adótörvénybe beépített családi kedvezmény is, továbbá a rászorultsági alapon járó, a szociális ellátásról szóló törvényben meghatározott juttatások. Ez a koncepció a Szociális és Családügyi Minisztérium által a napokban beterjesztett családok támogatásáról szóló törvényjavaslatból is egyértelműen kitűnik.

Nem valós az a beállítás, miszerint a családi pótlék az egyetlen igazságos és követendő támogatási forma. Az értelmezésnél véleményem szerint gondot okoz az, hogy az új és a régi fogalmak, meghatározások értelme még nem tisztult le. A családi pótlék helyett majd meg kell szoknunk, hogy nevelési ellátás van, de igazából én ezt nem is így hívnám, hanem gyermekpótléknak; tehát családi pótlék helyett gyermekpótléknak. Ez tehát nem jövedelem- és nem családfüggő: a gyermekpótlék alanya a megszületett gyermek.

A szóhasználatban gyermekkedvezménynek nevezett támogatás az adótörvény megfogalmazásában - hangsúlyozom, helyesen - családi támogatás. Itt már érvényesül a család szerepe, hiszen az optimális családoknál a szülő teremti meg a létfenntartás feltételeit. Való igaz, a családi támogatással csak az élhet, aki dolgozik és jövedelemhez jut.

Egy kétgyermekes családban, ha a férj és feleség jövedelme eléri egyenként a 21 250 forintot - és hangsúlyozom, ez várhatóan a jövő évi minimálbér alatt lesz -, akkor teljes összegben élhetnek a kedvezménnyel. Tehát a kedvezmény alanya a család, de tárgya a gyermek.

Végezetül szeretném bejelenteni, hogy a Fidesz frakciója érdemben két módosító indítványt kíván benyújtani. Az egyiknek a lényege - amelyet a Magyar Demokrata Fórum frakciójával közösen fogunk benyújtani -, hogy a családi kedvezmény megosztható lesz. Hangsúlyozom, itt egyébként valószínűleg félreértés is van, hiszen a családi kedvezmény most is megosztható, és nemcsak olyan értelemben osztható meg, hogy vagy az egyik házastárs, vagy a másik veheti csak igénybe, tehát a mostani javaslatban is az van, hogy az egyik gyermek után a férj veheti igénybe, a másik gyermek után a feleség veheti igénybe a kedvezményt. Ezt mi tovább szeretnénk pontosítani azzal, hogy itt töredéket is lehessen majd igénybe venni, tehát adott jövedelemnél, amennyiben nem tudja igénybe venni a magasabb változattal számolva két gyermek után a 3400 forintot, akkor a maradékot a másik házastárs tudja igénybe venni.

A másik módosító indítvány pedig arra vonatkozik, hogy az adójóváírás csökkentése ne legyen ilyen ütemű. Itt a módosító javaslatnál figyelembe fogjuk venni azt a hármas elvet, amelyet kér tőlünk a kormányzat, hogy a költségvetés bevétele ne csökkenjen, hogy maradjon a három kulcs, és hogy minden jövedelem adóköteles legyen. Ennek szellemében fogjuk benyújtani a módosító indítványunkat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)