Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormánypárti képviselőtársaim hozzászólásából roppant elégedettség csendült ki a tavalyi zárszámadási törvényjavaslatot illetően. Én azért inkább csalódott vagyok, és különösen ha megnézem a jóléti fejezetek költségvetési teljesítését, akkor abból elég egyértelműen látszik jó néhány meglepő tény, hogy a forráshiányos egészségügyben milyen módon lehetett elérni megtakarításokat. Erről majd a képviselőtársaim még beszélnek. De az is megdöbbentő, hogy például a családi támogatásra szánt előirányzatok közül szinte mindegyik megtakarítást mutat. Egy rejtély számomra, hogy a családi pótlék befagyasztott előirányzatából több mint 2 milliárdot, az anyasági támogatás előirányzatából 200 millió forintot, a gyermekgondozási segély előirányzatából közel 3 milliárd forintot s a többi sikerült megtakarítani, mert ezek felülről nyitott előirányzatok, és rendszerint túl szoktak teljesülni. Hogy, hogy nem, 1999-ben ez a trend megtört.

Amivel azonban, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt miniszter úr, szeretnék részletesebben foglalkozni, az két kakukkfióka, a tavalyi zárszámadásról szóló törvényjavaslatba rejtett két másik törvényjavaslat. Az egyik az idei társadalombiztosítási költségvetés módosításával kapcsolatos, a másik pedig az államháztartási törvény előírásainak a megváltoztatását előirányzó törvényjavaslatokkal.

(16.50)

Ami az idei társadalombiztosítási költségvetési törvény módosítását illeti, ez konkrétan arról szól, hogy az egészségügyi dolgozók júliusi egyszeri keresetkiegészítésével összefüggésben közel 15 milliárd forinttal, másrészt a gyógyszerkiadási előirányzat megemelése miatt 12 milliárd forinttal, összesen tehát körülbelül 27 milliárd forinttal nő az alapok, ezen belül az Egészségbiztosítási Alap bevételi és kiadási főösszege.

Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy a gyógyszerkassza rendre kevésnek bizonyul; ismét bebizonyosodott, hogy nem elég az előirányzat, hogy alultervezett volt az előirányzat; kaotikus viszonyok vannak a gyógyszerellátásban; állóháború van; egyes gyógyszergyártók - hiába hallunk nap mint nap győzelmi jelentéseket - ki akarnak vonulni a magyar gyógyszerpiacról; a patikában egyre nagyobb számlát kell kifizetni; ugyanakkor két éve új eredeti készítmény nem kerül társadalombiztosítási támogatással forgalomba, és még sorolhatnám ezeket a tényeket. És rendkívül sajnálatos, hogy ha jól érzékeljük, akkor ez a helyzet 2001-2002-ben is állandósulni fog, végül is összességében azért, mert mindezen bűvészmutatványok mögött az van, hogy a társadalombiztosítási támogatásból, gyógyszertámogatásból a költségvetés, az állam rendre és fokozatosan visszavonul, csak ezt nem ismerik el. Azt gondolom, hogy erről majd a jövő évi költségvetés tárgyalásánál még részletesebben kell beszélni, azonban még egyszer mondom, nem lehet szó nélkül hagyni, hogy hiába mondtuk egy évvel ezelőtt, hogy kevés lesz a 135 milliárd forint. Ez a Kasszandra-jóslat sajnos bebizonyosodott, mindenféle intézkedés hiábavalónak bizonyult, és ezt az előirányzatot 12 milliárddal bizony meg kell emelni, annak ellenére, hogy ugyanakkor tavaly jelentős mértékben emelkedtek a betegek gyógyszerterhei.

A bevételi oldalon is 12 milliárd forinttal megemelik az egészségbiztosító munkáltatói és egyéni járulékbevételeit; hozzáteszem, hogy egyoldalúan csak az egyik alap járulékbevételeit növelik meg. Ha valószínűsítik, hogy lesz többletbevétel, akkor persze ez a nyugdíjalapnál is így lesz, mégpedig az egészségbiztosításnál számítottnak a kétszerese, körülbelül 24 milliárd forint, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjalap nem nullszaldós lesz, hanem szufficites, és akkor megvolna a további nyugdíjemelés fedezete - már amennyiben a bevételi oldal valóban ilyen kedvezően fog alakulni. Ezt csak azért mondom, mert a 2000. évi járuléktöbbletnek a jövő évi és az azt követő évi bevételek tervezése szempontjából is van némi jelentősége, hiszen ez lesz a bázis.

A központi költségvetés hozzájárulása az egyszeri bérjuttatással összefüggésben 14,9 milliárd forinttal emelkedik meg. Megtaláltuk, hogy ez végül is ott van, hogy a Pénzügyminisztérium fejezetből az Egészségbiztosítási Alap támogatása, a jövedéki adókból átadott összeg emelkedik meg.

Alaposan átnézve és végiggondolva ezt a zárszámadási törvényjavaslatot, arra a megállapításra jutottam, amit most megosztok önökkel, hogy a júliusban történt, Egészségbiztosítási Alapból megelőlegezett kiutalásnak nem volt jogalapja. Az egészségügyi miniszternek ugyanis a pénzügyminiszterrel egyetértésben van arra lehetősége, hogy a gyógyító előirányzatok között átcsoportosítson, azonban egyszeri jutalomkeret előirányzat az alapok költségvetési törvényében nem volt, így tehát átcsoportosítás sem lett volna lehetséges. Most, utólag egy kiemelt előirányzatként kerül a költségvetésben nevesítésre az egyszeri keresetkiegészítés, tehát most, visszamenőlegesen teremtik meg ezt a bizonyos jogalapot. Ezért, képviselőtársaim, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az lett volna a helyes menetrend, hogy előbb a szükséges törvénymódosítást elő kellett volna terjeszteni az Országgyűlésben, meg kellett volna hozni a módosítást, majd ennek alapján a kormányzati intézkedéseket megtenni. Lehet, hogy ez egy kicsit hosszabb lett volna, de akkor lett volna lehetőség arra, hogy ezeknek a lépéseknek a sorrendjét, menetrendjét átgondolják, talán kevesebb lett volna a kapkodás, és az egyébként pozitív szándék megvalósítását nem kísérte volna ilyen negatív felhang, amit miniszterelnök úr is elismert, amikor azt mondta, hogy ügyetlenül kommunikáltunk. Én azt kell, mondjam, hogy a minisztérium, az egészségügyi tárca katasztrofálisan rosszul készítette elő ezt az intézkedést; arról persze nem beszélve, hogy egyszeri intézkedésekkel az egészségügy bérfeszültségeit nem lehet rendbe tenni.

Tisztelt Országgyűlés! Hadd szóljak arról is, hogy a zárszámadási törvényjavaslat a jelenleg érvényes államháztartási törvény egyes előírásait is meg kívánja változtatni. Hallottuk, a módosítás célja, hogy megteremtsék az eddig szokásos egyéves költségvetés helyett a már beterjesztett többéves költségvetési törvény, illetőleg ezzel egyidejűleg az úgynevezett állami költségvetési törvény megalkotásának a jogalapját.

Nos, a praktikus szempont persze elismerésre méltó is lehetne, hogy így aztán az összes előirányzat, a kapcsolódó szabályozások egyetlen törvényjavaslattal kerüljenek az Országgyűlés elé. Van itt azonban egy különleges dolog, amire szintén fel kell hívni a figyelmet, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai esetében markáns változás történne, ahol eddig tíz éve mindig külön törvényben szabályozták a költségvetést, azt az Állami Számvevőszék külön véleményezte, és a zárszámadást is külön ellenőrizte. Ez most megszűnne, amire azt kell mondanom, ez az a lépés, amely az egészség- és nyugdíjbiztosítás, illetőleg a központi költségvetés közötti határvonalat végképp megszüntetné. Ezzel a társadalombiztosítás állami bekebelezése teljessé válik. Azt gondolom, hogy így még inkább lehetetlen lesz a biztosítási ágak átláthatósága, és azt hiszem, hogy ez mindenféle további biztosítási reformot - akár önálló baleset-biztosítás vagy ápolásbiztosítás létrehozását - lehetetlenné tenne. Tisztelt képviselőtársaim, ez nagyon-nagyon rossz irány, és én óva intem magunkat ettől az iránytól, mert végül is az önálló társadalombiztosítás egy konszenzus eredménye volt az évtized elején. Azt hiszem, nem jó felé haladunk, ha ezt az irányt feladjuk, ha az államosítás irányába visszük el az egészségügyet.

Az előterjesztő egyébként ezeket a változtatási szándékokat formai jellegűnek igyekszik feltüntetni, holott - ahogy erre az előbb utaltam - tartalmi ügyekről van szó. Elismerem, a korábbi években is volt olyan gyakorlat, hogy a zárszámadási törvényekbe oda nem illő kérdések szabályozása került, a mostani azonban - még egyszer hangsúlyozom - nem szokványos dolog, mert a költségvetési tervezést az államháztartás egész rendszerét érintően kívánják újraértelmezni és szabályozni. Ezt az előző évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolással mintegy mellékesen összekapcsolni, úgy vélem, nem is szakszerű, de nem is etikus. Nem ad az Országgyűlésnek lehetőséget arra, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben érdemi vitát folytasson, csak mellékesen hozzák szóba a képviselők ezt a kérdést. Azt gondolom, ez egy nagyon szerencsétlen helyzet.

Azt is meg kell jegyezni, hogy amíg a zárszámadási törvényt az Országgyűlés zárószavazással el nem fogadja, addig a már beterjesztett 2001-2002. évi költségvetésről - beleértve az általános vitára való alkalmasság kérdését is - álláspontom szerint nem lehetne tárgyalni, legalábbis jogszerűen nem. Elgondolkoztató tehát, képviselőtársaim, az a kormányzati magatartás, amikor úgy hoznak konkrét intézkedéseket, hogy annak jogi alapját jelentő országgyűlési döntésre csak később tesznek kezdeményező lépéseket, és szinte biztosra veszik, hogy a jogalap utólag megteremtődik, és ezzel a parlament egyfajta formális szerepkörbe kényszerül.

(17.00)

Nemcsak a többéves költségvetés beterjesztése, nemcsak a központi költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés egy törvénybe rakása ilyen kérdés, de az előbb tárgyalt 15 milliárd forintos egyszeri bérintézkedés is, tisztelt képviselőtársaim.

Úgyhogy ha csupán erről lenne szó és nem mindazokról a problémákról, amelyeket fel lehet vetni 1999 teljesítésével, az egyes fejezetek elszámolásával kapcsolatban, tehát már csupán az államháztartási törvény ide iktatott módosítási javaslata miatt is ezt a törvényjavaslatot nem lehet támogatni, ezért én nem tudom önöknek elfogadásra ajánlani sem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)