Készült: 2024.03.28.09:00:56 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 28 2005.04.19. 4:26  19-39

TASÓ LÁSZLÓ a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Érdeklődők! A szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményét szeretném röviden tolmácsolni az 1997. évi LXXXIII. törvénnyel és más, az egészségüggyel összefüggő törvényekkel kapcsolatban, és megjegyzem én is, hogy néhány dologban hasonlítani fog az előttem szóló Bartha László képviselő által tolmácsolt véleményhez is.

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy szerettünk volna időt kapni arra, hogy jobban áttekinthessük az előterjesztés anyagát, s megmondom őszintén, egy kicsit ez bosszantó volt. Azért is szerettünk volna időt kérni erre, mert azonnal kitűnt, hogy a javaslatnak vannak olyan elemei, amelyeket minden fenntartás nélkül tudnak támogatni képviselőtársaim. Ilyenek a termékek és a szolgáltatások, valamint az egyes ellátások támogatása, azok elszámolási rendjének módosítása, az érintettség szabályozása, a szakellátási kötelezettségről szóló módosítások. Előzőekre véleményem szerint is szükség volt, és a rövid tájékozódás után is támogatni tudták.

Ellenben, amikor a javaslat előterjesztőjének képviselője felhívta a figyelmünket, hogy a javaslatban újraszabályozott elemek érintik az előző évhez képest - ő úgy mondta - 2 milliárd forintról 45 milliárd forintra, vagyis 22,5-szeresére emelkedő úgymond piacot, akkor derült ki, hogy bizony az aggályaink nem hiábavalóak. A nagyon is piacorientált kormány, úgy tűnik, már a korábbiakban is közpénzpiacnak tekintette a költségvetés egyes tételeit, ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni az előterjesztés első részét. Aggályos az is, hogy első olvasatra úgy tűnik, az egészségügyi szolgáltatók köre változik, akár jelentősen bővülhet is, de azt később furmányos módon egy másik rendelkezéssel szűkítik. Ezenkívül úgy tűnik, hogy minden más, fontos információt külön jogszabályokból tudunk majd meg, s a tisztelt Országgyűlésnek a jövőben nem lesz hozzá semmi köze. A kormány vagy a tárca minisztere jogosult az érdemi meghatározásokra, ami azért is tűnik aggályosnak, mert korábban a szabályozások előkészítését láthatta a tisztelt Ház is, most kiveszik a látóköréből.

Számos alkalommal tapasztaltuk a ciklus eddig eltelt időszakában, hogy a költségvetés tételeinek összessége különösen a jelenlegi kormány esetében kvázi közpénzpiacot jelent, ezért nagyon fontos rá odafigyelni. Az említett 2 milliárdról 45 milliárdra felszökő piaci lehetőség pedig a gyógyászati segédeszközök állami támogatásából, gyógyászati ellátások támogatásából, egyes, újonnan bevezetésre kerülő többlettámogatásokból, forgalmazási, javítási és kölcsönzési támogatásokból is áll. Ezért félő, hogy a nagy hatalmú gyógyszergyártók és a forgalmazó lobbi esetleg megzavarja a döntéshozók éleslátását. Ezért a rövid felkészülési idő miatt tovább erősödtek aggályaink, amelyeket eloszlathattak volna akkor, ha támogatják kérésünket, és adnak lehetőséget arra, hogy az előterjesztést áttanulmányozhassuk.

Tovább növelte a kételyeinket az általános indokolásban, hogy az árak és a díjak egységesítésével kapcsolatos érvelés, amely az első hallásra támogatható is lenne, egy picit sántít. Ez ugyanis az Országgyűlés látóköréből először kivonja a támogatásokkal igénybe vehető szolgáltatások további szabályozását, és nem tartja szükségesnek törvényi szinten szabályozni, hogy a szakrendelések, a gyógyászati segédeszközök milyen feltételekkel rendelkező egészségügyi szolgáltatóknál szolgáltathatók ki egészségügyi ellátás keretében.

A kisebbségi véleményt és annak szükségességét - amelyet elsősorban az előterjesztés megismerésére kapott, indokolatlanul kevés idő váltott ki - megerősítette, amikor a kormánypárti oldalról a sürgősség és az azonnali beavatkozás fontosságáról érveltek. Megjegyzem, ugyan volt hasonló vélemény, de mégiscsak akadt az adatvédelmi biztosnak olyan aggálya, amelyet ki kellett volna jobban bontani.

Összegezve: a törvényjavaslatot legalább két részre kellett volna osztani, és azt gondolom, hogy érezhető változtatási szándék mentén erre lett volna lehetőség. Mint ahogy említettem: a több éve esedékes pontosításokat, a kiterjesztést pedig feltétel nélkül támogatta volna a bizottságunk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 230 2005.05.17. 4:33  215-321

TASÓ LÁSZLÓ, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményét szeretném ismertetni a T/15887. számú törvényjavaslattal kapcsolatban. Először a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvénnyel kapcsolatban fejtem ki a véleményünket.

A törvényjavaslat 1. § (2) bekezdésében átmeneti mentességekről van szó, melyek azért is érdekesek, mert alaphelyzetben a pályázatok első lépése mindig az, hogy meghatározzák a beruházások helyszínét, és ez mindig konkrét szokott lenni. E paragrafus (3) bekezdésében az előterjesztő megadja a támogatást egy olyan esetben, amikor a vízjogi létesítési engedély nincs összhangban az igénybejelentésben szereplő műszaki tartalommal. Nos, korábban ilyen esetekben szó nélkül kiszórták a pályázatokat, és nem kaptunk a bizottsági ülésen választ arra, hogy mi okozta a különleges elbírálást. Úgy néz ki, hogy mégiscsak vannak magasabb szempontok.

A 4. § 6. számú mellékletének 1/4. pontja esetében javasoltuk a jövőre nézve, hogy az igen jelentős nagyságrendű közpénzek felhasználásának hatékonysága miatt a szennyvízberuházásoknál legyen lehetőség pályázni a lakások bekötésére is. Ezáltal a rácsatlakozás kívánt százaléka is biztosítva lenne, ezenkívül minden más lényeges elvárás is teljesülne. Az említett pont alatt az előterjesztő támogatni kívánja plusz 10 százalékkal a 15 ezer fő lélekszámú településeket. Ez azért aggályos, mert korábban a közös beruházásokat, az értelmes összefogást és a társulásokat támogatták, nem kerültek hátrányba a nagyközségek és a kisvárosok.

Aggályosnak tartjuk a támogatások jelenlegi mértékét is, mert a korábbi kiegészítő támogatások jelentős részét megszüntették. Ezzel talán burkoltan az a cél, hogy csak azok az önkormányzatok tudjanak pályázni, amelyek rendelkeznek komolyabb saját erővel, esetleg az lehet még a cél, hogy a hitelnyújtásra ugrásra készen álló bankok újra és újra helyzetbe kerüljenek. Úgy néz ki, hogy minden egyes lépés testre van szabva.

A törvényjavaslat 1. számú mellékletében az önkormányzatok címzett támogatásait tartalmazó lista egyszerre több dolgot is elárul. Közhelynek tűnik, és többen elmondták már, hogy minden várakozást alulmúl a 4,6 milliárd forintos támogatás, amely címzett támogatásként ebben az évben az új indulókra érvényes.

A címzett támogatással megvalósuló beruházások ágazati megoszlását is aránytalannak tartjuk. A kulturális ágazat beruházásainak támogatása 6,5 milliárd forint, amiből mindössze 502 millió forint a tárgyévi. Fenntartással fogadjuk, hogy az egészségügyi célú beruházásokra alig több mint félmilliárd forinttal többet, 7 milliárdot szán az előterjesztő. Ebből a tárgyévi mindössze 621 millió forint. Természetesen nem a kulturális ágazatra szánt beruházások támogatását tartjuk soknak, hanem az egészségügyiekre esőt nagyon kevésnek. Nagyon furcsálljuk, hogy éppen most, amikor az egészségügy reformjáról szól az aktuális duma, történik ilyen rossz megosztás. Az a véleményünk, hogy a valahány lépések világában talán az új múzeumok és a könyvtárak építése egy kicsit várhatna, sokkal inkább kellene koncentrálni az egészségügyi intézmények, a kórházak bővítésére.

Külön megjegyzést érdemel, és szóltak már róla, hogy 393 pályázatból mindössze 76 plusz 2 részesült a kegyelemből, mert nyilvánvaló, hogy az előterjesztők újra az ismert rendezőelvük szerint válogatják ki a pályázókat. Azonban az meglehetősen furcsa, hogy a 78 beruházásból 11 beruházás valamelyik megyei önkormányzaté, ami közel 14 százalékos arányt jelent. Nehezményezzük, hogy a törvényjavaslat jobban preferálja a virtuális önkormányzatokat, mint a valóságos területtel rendelkező települési önkormányzatokat.

Ellenben minden olyan beruházási támogatással egyetértünk, amelyeket települési önkormányzatok valósítanak meg, mert kivétel nélkül minden önkormányzatnak és minden település lakosságának szüksége van azokra a fejlesztésekre, amelyek életkörülményeiket és esélyeiket javítják. A szövetség tagjai és a polgári kormány sohasem azt vizsgálták, hogy a településeken milyen választási eredményeket értek el, milyen színű az önkormányzat vagy a polgármestere, egyetlen rendezőelv létezik számunkra, mégpedig az, hogy minél több magyar ember éljen a XXI. századnak megfelelő körülmények között.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 72 2005.05.23. 2:39  71-77

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országos Mentőszolgálat 1997-ben az épülő mentőállomások sorában 47.-ként jelölte meg a nyíradonyi helyszínt. 1999-ben elkészültek a tervek, és az önkormányzat a központjában levő legértékesebb telkét ajánlotta föl a beruházás helyszínének. 2000-ben a nyírábrányi határátkelőhely megnyitása és bővítése miatt előrehozták a helyi megépítését, és a nyíradonyit 2002-re irányozták elő.

2003-ban Csehák miniszter asszony és Kökény államtitkár úr, később miniszter úr egy megbeszélésen azt mondták: azok a beruházások kezdődnek el hamarabb, ahol az önkormányzat nagyobb saját erőt tud bevállalni. A város önkormányzata a költségek 50 százalékát vállalta be, akár hitelfelvétel útján is biztosítva azt. 2004-ben ön mint államtitkár egy alkalommal azt ígérte, hogy Nyíradonyban megindul a mentőállomás építése, mert teljesen elő van készítve. Akkor a tárca 60 millió forintban maximálta a támogatását. 2004-ben, amikor miniszterként beszélgettünk erről, akkor azt mondta, vegyem fel a kapcsolatot a mentőszolgálat vezetőjével, ugyanis le kell szűkíteni a terveket. Ekkor kellett ötödik alkalommal hozzányúlni a tervekhez, és eddig az önkormányzatnak ez 3 millió 800 ezer forintjába került.

Azt mondta miniszterként, lesz pénz a beruházások végrehajtására, mert a közvagyon értékesítéséből erre lehetőség nyílik. Nos, a közvagyont már eladták, és úgy hallottuk, hogy bejöttek a bevételek is. Nem kaptunk még levelet arról és azzal kapcsolatban, hogy mikor fog megépülni a mentőállomás Nyíradonyban. Úgy néz ki, hogy korábbi ígérete csak egy aktuális duma, egy blöff volt, miniszter úr.

Május 9-én a miniszterelnök úr a parlamentben ismertette a “21 lépés a magyar egészségügy megújításáértö fedőnevű akcióját, és abban felsorolta az épülő mentőállomásokat. Megdöbbenve tapasztaltuk, és fel is háborodtunk; nem találtuk közte a nyíradonyi helyszínt. Nem tudjuk, hogy miniszterelnök úr mindent magában dönt-e el, vagy alkalmanként bevonja-e minisztereit a kegye gyakorlásába, és nem tudjuk azt sem, csak sejtjük, hogy milyen elvek alapján teszik ezt.

Attól tartunk, hogy a bejelentett száz lépés egyre messzebb visz bennünket a tragédiák utáni túlélés reményétől. Esetleg van valamilyen bűnünk, miniszter úr? Ha ön nem tudná, a miniszterelnökét kérdezze már meg: valamilyen bűnünk van? Ha van, kérem, közöljék velünk!

Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 76 2005.05.23. 0:55  71-77

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Akkor ez azt jelenti, hogy Nyíradony és térsége a 10 százalékba esik bele, mert attól függetlenül, hogy azt mondja, hogy a közelünkben van két mentőállomás is, ez nem így működik. A másik pedig az, hogy egészen más kiérkezni valahonnan a mentőautóval, mint a helyszínről startolni. Tehát akkor a nyíradonyi lakosok másodrendű állampolgárok ezek szerint, mert nem tudok mást kivenni ebből a megközelítésből. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Még egyszer mondom, előresorolták már, és 47.-ként már ’97-ben szerepeltünk.

Miniszter Úr! Annak mit mondana, akinek azért hal meg valakije, mert a mentő későn érkezett ki?

Miniszter Úr! Hogy számol el a lelkiismeretével, hogy ilyen válaszokat tud adni? Bízom benne, hogy nem maga írta ezt, hanem valamelyik munkatársa, és akkor még talán el tudnám fogadni. Ne haragudjon, nem tudom elfogadni a válaszát, és sajnálom, hogy önök így gondolkodnak a nyírabonyi emberekről.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 67 2005.10.24. 0:57  62-68

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az a baj, államtitkár úr, hogy nem a kérdésre válaszolt, és ami még nagyobb baj, hogy azt olvasta most fel, amit miniszter úr a korábbiakban, egy hete elmondott Sisák Imre úrnak. S hogy tudja, a munkát mindenhol elvégezték, és tudja, az a baj, hogy a polgármestereket választják, és bajban vannak, amikor egy olyan helyzettel kerülnek szembe, hogy azt kell mondani a kivitelezőnek, hogy nincs pénze. Ez - tudja, államtitkár úr - nem magáncég, ahol fel lehet venni a faarcot, és az a probléma még, hogy önök sajnos érzéketlenek ehhez, és nem tudják, milyen az, egy választott tisztségviselőnek szembesülni ilyen problémával. És tudja, hogy miért? Azért, mert önöket nem választották, hanem delegálták a kormányba, kedves államtitkár úr, és ezt nagyon sajnáljuk. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

Nyilvánvalóan az önkormányzatokkal együtt nem tudjuk elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 319 2005.11.02. 2:03  272-420

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót; kicsit talán prózaibb leszek, mint az előttem szólók. Egy pillanatra szeretnék visszatérni a kistérségi társulásokra, pontosabban a többcélú kistérségi társulásokra, mert úgy gondolom, hogy valamit elfelejtettünk, mégpedig azt, hogy az elmúlt két évben számos botrány kísérte a társulások megalakulását, és attól lett volna hangos a sajtó, ha hagyták volna. Azt se felejtsük el, hogy ez a társulás - amely sokkal inkább a tanácsi rendszerhez hasonlít - igazából nem hozta a várt eredményeket. Vissza kell gondolni arra, hogy a társulások a már megigényelt pénzüket nem tudják felhasználni, ugyanis nem felelnek meg annak a kritériumsornak, ami alapján erre lehetőségük lenne. Tehát azok sem tudnak boldogulni vele, akikre ez a forma jó. És mit szóljanak azok a térségek, ahol - például mint a mi esetünkben is - a tizenegy település közül öt város? Nem nézték meg kellőképpen, kellő komolysággal, hogy vajon minden térségre érvényesen lehet-e ilyen típusú társulásokat létrehozni.

Azzal pedig vitatkoznék, hogy nevezhetjük-e a kistérséget önkormányzati egységnek. Nekem erről egészen más a véleményem.

Azon pedig el kell gondolkodnia majd több településnek is, amikor szembesülni fognak vele, hogy vajon miért nem kapják meg azokat a kiegészítő normákat, amelyeket csak társulási formában kaphatnak majd 2006-tól. Nekem igazából úgy tűnik, hogy a térségekben erős centrumok jöttek létre, de egészen más szereppel, mint amiről egyébként szó van. Megmondom őszintén, ezt még néhány egészen furcsa lépés is kísérte, ami a közigazgatás területén szerintem példátlan. A jegyzőket lassan-lassan titkároknak nevezhetjük, ugyanis a jövő évtől kezdve olyan jogkörökkel rendelkeznek, amelyek inkább arra tendálnak. És milyen furcsa, ki lesz a főnökük, a mindenható irányítójuk? A közigazgatási hivatal, és nem az önkormányzat testülete. Egészen furcsa ez, mintha valamire hasonlítana. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 56 2005.11.04. 1:58  1-145

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Hallgatva először az oktatási ügyek államtitkárát, aztán később a belügyminiszter asszonyt, aztán Horváth képviselő urat és Németh képviselő urat, el kell mondjam, igaza van Pokorni Zoltán képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy alkalmanként a süketek párbeszéde a költségvetési vita.

Sajnálattal látjuk és vesszük tudomásul, hogy a kormányoldal bennünket állandóan provokál, és közben kiderül, hogy a saját előterjesztését sem ismeri. Megdöbbentő, hogy az Állami Számvevőszék jelentésében leírtakkal szemben egészen másról beszélnek, hamis számokkal dobálóznak, és mint ahogy az imént hallottuk, idegen tollakkal ékeskednek. (Dr. Magda Sándor: Például?)

Cinikus az a megjegyzés, amit az imént hallottunk, hogy felelősen vegyünk részt a vitában, akkor, amikor a 2006-os tervszámokhoz 2001-es tényszámokat hasonlítanak. De ez nemcsak szomorú, egy kicsikét nevetséges is. El kell mondjam, önök jól tudják, mi van leírva az ÁSZ mellékleteiben, és tudják azt, hogy mennyivel kevesebbet kapnak az önkormányzatok minden területen.

Csak egy dologra szeretnék kitérni még: továbbra is 6,5 milliárd forint lesz, amit 2006-ban az induló beruházásokra lehet majd fordítani; 6,5 milliárd forint, szemben azokkal a százmilliárdokkal, amelyeket a kormányzati beruházásokhoz kötnek hozzá. Sajnos, azokról nem sok információnk van, általában egyáltalán nincs, pedig a legutóbb is botrányokat hallottunk róla.

Még egy meglepő dolog: mindig a települési önkormányzatok húzzák a rövidebbet, és közben a Fővárosi Önkormányzat többek között félmilliárd forinttal kap több támogatást. Ezenkívül pedig még a megyei tanácsok, amelyeket körbebástyáznak, azok, akik újra a pénzelosztó szerepében tündökölnek. Sajnáljuk, hogy Magyarországon nem értik meg, hogy nem a megyei önkormányzatokkal kellene foglalkozni kellőképpen, hanem a települési önkormányzatokkal, ugyanis azok a valóságos önkormányzatok.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

(12.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 50 2005.11.22. 4:11  19-59

TASÓ LÁSZLÓ, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Érdeklődők! Az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményét szeretném tolmácsolni az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról szóló 18067. számú országgyűlési javaslattal kapcsolatban.

Az önkormányzati bizottság ülésén elhangzott a javaslat kommentálásakor, hogy 15 év óta ez az első, minden területet érintő és átfogó koncepció, ami meghatározza a következő 15 év fejlesztési irányait. Ehhez képest, és ahogy hallottam, a véleményemmel nem maradtam egyedül, nem található benne új szakmai elem; nem található benne újszerű megközelítés; nem találhatunk benne eddig még ismeretlen követelményrendszert vagy célkitűzéseket, de még csak új stílus sem fedezhető fel a korábban kiadott fejlesztéspolitikákkal kapcsolatos anyagokhoz képest.

Ez azért is megdöbbentő, mert országunk rövidesen valóban egy olyan élethelyzet elé kerül, ami meghatározza a jövőjét és azt az utat, amelyet a döntéshozók elképzelései szerint mindnyájunknak el kell fogadni. Azon már nem lepődök meg, hogy újra csak általánosságban, nehezen átlátható, szövevényes összefüggésekről olvashatunk, mert ettől a tapasztalatlan kormánytól már megszoktuk.

Az sem lep meg igazán, hogy a rendszerváltás után 15 évvel ugyanazok terjesztik elő a koncepciót, aminek illeszkednie kell az Európai Unió fejlesztési irányaihoz, akik korábban a KGST terveinek megfelelő anyagot készítették elő. Ez már abszolút érzéketlenség és afféle magyar sajátosság.

Ellenben az egyenesen felháborít, hogy ugyanazokat az igazságtalanságokat és ugyanazt a diszkriminációt készítik elő a vidéki Magyarország hátrányára, amikről azt hittük, hogy egyszer végre már megszabadultunk tőlük.

A rendszerváltás idején sok magyar vidéki ember azt hitte, hogy végre a jelképes bőség jelképes kosarából majd mindenki egyaránt vehet. Hittük, hogy megszűnik a kétszintű állampolgárság Magyarországon, és végre vidéken is megkezdődhet egy felzárkózási folyamat; csökkennek a különbségek, amelyek feszítik a mindennapok nyugalmát.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A rendszerváltás óta csak egy igen kevés ideig érezhettük, hogy még a mi életünkben is bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek feledtetik a vidéki élet másodrendűségét, és kiegyensúlyozottabb, főleg egyenrangú partneri viszony keretében kerülnek visszaosztásra a fejlesztésre szánt közpénzek. Ez a koncepció azonban, amely a magyar emberek pénzéből készült, formailag is és tartalmilag is egy MSZP-s kampányanyag, bebetonozza, és örökre rögzíti a vidéki emberek másodrangúságát. Meggátolja, hogy valaha mi is úgy éljük le az életünket, mint ahogy tehetik ezt a fővárosi vagy a kiemelt övezetekben élő emberek.

Önök szándékosan újra el akarják követni azokat a hibákat, amelyek az országban mindig is a legtöbb feszültséget okozták, amikből már régen tanulniuk kellett volna.

Az előterjesztők célként jelölték meg, hogy 2020-ra az ország Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országa legyen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha 15 év múlva még csak a fejlődő országok közé fogunk megérkezni, akkor vajon hányszor 15 évre lesz szükségünk ahhoz, hogy megközelítsük vagy elérjük az európai életszínvonal átlagát? És hányszor 15 év kell még Magyarországon ahhoz, hogy senki ne érezze úgy, hogy számára csak mások árnyékában van hely? Az a baj, hogy önök ebben nem akarnak változást; önök itt akarják hagyni az ország nagyobbik hányadát; önök újra árkot ásnak magyar és magyar között. Újragerjesztik a feszültséget Budapest és a többi város, a fővárosban és a vidéken élő emberek között. Értsék meg: ez az utolsó vonat Európába, és ha nem engedik rá a vidéki embereket jegyet váltani, akkor önök sem fognak megérkezni.

Arra kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselők, ne fogadják el ezt a kirekesztő koncepciót; legyenek fogékonyak és nyitottak a változásra, hogy később egy, az ország területi fejlettségét kiegyensúlyozó, arányos fejlesztési lehetőséget biztosító, lózungoktól és pártpropagandától mentes, Magyarország, a magyar nemzet és a magyar emberhez méltó jövőt garantáló fejlesztéspolitikai koncepció kerülhessen előterjesztésre! Kérem, hagyják erre az utolsó vonatra, amely Európa irányába indul, a vidéki Magyarország lakóit is felszállni! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 83 2005.11.22. 4:19  60-96

TASÓ LÁSZLÓ, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Érdeklődők! Az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményét tolmácsolom az országos területfejlesztési koncepcióról szóló H/18068-as javaslattal kapcsolatban.

A délelőtt folyamán tárgyalt fejlesztéspolitikai koncepcióval szorosan összefüggő területfejlesztési koncepció nyilvánvalóan magában hordozza azokat a vidéki emberek gondjaira érzéketlen rendelkezéseket, amelyek irányelvekben, prioritásokban és a stratégiai célrendszerben is rögzítésre kerültek. Ameddig a fejlesztéspolitikai koncepcióban burkoltan, a most tárgyalandó anyagban egyértelműen látszik, hogy az előterjesztőket a 2007 és 2013 között lehívható források felosztása érdekli és nem a valóságos területfejlesztés, ennek megfelelően készülnek meghatározni a felségterületeket, és készülnek kialakítani a regionális, megyei és térségi erőcentrumokat.

Bizonyára már olyan dokumentum is létezik, amelyben rögzítésre került az is, hogy ki lesz a fejlesztési pénzek gazdája. Ugyanis, kedves képviselő hölgyek és urak, a jelenlegi kormányzati ciklus fejlesztéspolitikája arról szól, hogy milyen kormányzati lobbicsoportok milyen háttértámogatói körnek milyen testre szabott beruházásokat indítsanak el. Szó sincs összehangolt és az ország területi fejlettségének kiegyenlítését célzó beruházásokról, mindössze az éppen aktuális, az erősorrendben soron következő lobbicsoport kiszolgálásáról.

A területfejlesztésre kiszakított vagy beérkező forrásokat, de a jövő nemzedékének nyakába varrt hiteleket is példátlan módon csapolták meg az elmúlt három és fél évben, minisztériumok, tárca nélküli miniszter, államtitkárok hada, regionális, területi, megyei, kistérségi szervezetek százai jöttek létre pártkatonákkal feltöltve és az érdekelt támogatók delegáltjainak beépítésével. Ahogy születtek a politikai háttéralkuk, úgy gyarapodtak az új minisztériumi egységek, államtitkárságok, ügynökségek és jól jövedelmező különmegbízások. Tanácsadók serege szívta le a területfejlesztésre szánt pénzeket, és arra készülnek most is.

Ha készülne most egy számítás - de lehet, hogy rövidesen olvasható is lesz -, kiderülne, hogy a fejlesztési pénzek több mint 20 százalékát ezek a csoportok, erőcentrumok és azok szervezeti egységei élik fel Magyarországon. Mulatságos, de cseppet sem meglepő a görcsös ragaszkodásuk a megyei önkormányzatokhoz, melyre új ruhát akarnak szabni.

Azt egy percig sem gondoltuk, hogy önök hozzá mernek nyúlni a pártjuk legerősebb katonáit bújtató megyerendszerhez, hiszen ezért sem kezdtek hozzá a közigazgatás reformjához. Azonban felháborító és a területen nem jártasak számára is azonnal kiderül, hogy a települési önkormányzatok nyakára akarják ültetni és élősködni hagyni a megyei pénznyelő automatákat. Továbbra is érzéketlenek a szektor súlyos gondjaira, tapasztalatlanságukkal vissza nem fordítható káros folyamatokat indítanak el, közszolgáltatói szerepkört szánnak a virtuális önkormányzatoknak, melyek hihetetlen mennyiségű közpénzébe kerülnek Magyarországnak.

Az önkormányzatiság megcsúfolása az, ami az önök félkész előterjesztésében további megerősítésre számíthat. A fejlesztéspolitikai integrátori szerep, amelyet szintén a megyei szintnek szánnak, nem más, mint a régebbi megyei tanács mindenható szerepének visszaállítási kísérlete. Újra azt készítik elő, ami korábban volt, hogy a megyei nagy emberek mondják majd meg, milyen jövője lehet egy településnek, és mit csinálhatnak ott az ott élő emberek.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Kérem, értsék meg, az ország nem akarja és nem bírja el újra az ötvenes években kedveltté vált modellt, azért sem, mert túl sokba kerül, és azért sem, mert egyszer már megutálták. A települési önkormányzatok azért jöttek létre, hogy a közigazgatási területükön belül lakók eldöntsék, merre és milyen irányban akarnak haladni, ez kell hogy maradjon a közigazgatás legfontosabb színtere, a közösségi önrendelkezés színtere.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Legyenek képesek is a változásra, ne csak másolják a szlogeneket, hanem tegyék meg az első lépést: ne fogadják el a koncepciót, mert egy ország, egy nemzet látja kárát annak, ha nem lesznek képesek felülemelkedni az önök által dagasztott ingoványból.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 65 2005.12.12. 3:06  64-70

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt három és fél évben a Medgyessy-Gyurcsány-kormány ígéreteitől volt hangos a magyar közélet. Több mint 619 ígéret hangzott el, és ezek közül kiemelkedik a már legendássá váló és a kormányfő kedvencévé váló “nem lesz gázáremelésö című ígéret. Persze, 2002 óta már többször megemelték a gáz árát, a lakossági esetében 67 százalékkal, a közületi esetében pedig 117 százalékkal. De ezt a szinte már bájos átverést az országban mindenki ismeri.

A jóságos kormányzók azonban ezt is megfejelték, és a főnök asszisztálásával azt mondták, hogy a legutóbbi drasztikus 19 százalékos gázáremelés nem érinti a falvakat és a városokat. Attól volt hangos a sajtó, hogy maga Gyurcsány Ferenc ígérte minden önkormányzatnak. De a közelmúltban úgyis csak kiderült, mint ahogy minden más esetben megtörtént már, hogy a miniszterelnök úr a receptje szerint a településeken élő emberekkel és azokkal az önkormányzatokkal hajtja be a teljes számlát, amelyek illetékesek. Tehát úgy néz ki, hogy a cselekvés helyett újra maradnak a dumakormány szürkébb hétköznapjain megismert visszamutogatások, és jönnek az újabb szemfényvesztő ígéretek. Az év vége, a választások felé közeledve az adózók pénzéből dübörgő kormánypropagandából újra kiemelkedik a régi legendás ígéret, igaz, már kicsikét retrósítva: nem lesz gázáremelés januárban.

Örömmel tapasztaltam, hogy egy év után eljutott a főnöke füléig a korábbi kérésünk, miszerint ne emeljék meg a gázárakat a fűtési szezon végéig. De úgy érzem, joggal aggódnak ma az országban, hogy vajon mennyibe fog kerülni a valóságban a kampányízű kedvezmény, melyik hónaptól és mennyivel tervezi emelni a gáz árát a miniszterük. Az emberek már nem hisznek a közpénzek milliárdjaiból fizetett átveréseknek, mert a valóság hideg és kemény. Mert a valóság az, hogy a közintézmények megemelt gázszámláit a településeknek kell kifizetni, a megértést imitáló bájolgásokkal ellentétben.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezért érzik egyre többen úgy az országban, hogy változásra van szükség, hogy a dolgok végre a helyükre kerüljenek. Közben a luxusbaloldal milliárdosai szerint fokozódik a jólét, sőt a széles látókörű kormányfő azt mondja, még a Stájerországban lakóknál is jobban élünk. Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar gazdaság egyik luxusprofitját termelő ágazati lehetőség szabályozása az ön főnöke kezében van. Mivel a főnöke önmeghatározása szerint a magyar állam nevű részvénytársaság alkalmazottja, tisztelettel kérdezem, ön tudja-e, hogy vajon kitől kapott meghatalmazást arra, hogy ígéretükkel szemben mégiscsak a településeken élő embereken hajtsák be a 19 százalékkal megemelt gázszámlát. Mikor és milyen mértékben fog emelkedni a gáz ára január után, mikor fog újra többletterhet okozni az embereknek?

Várom kedves válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 69 2005.12.12. 1:13  64-70

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Kedves Államtitkár Úr! Egy csomó új információt hallottunk most öntől, majd meglátjuk, mi lesz belőle. De ön emlékszik-e arra a hatalmas gigantplakátra, amelyre az volt felírva: garantáltan nem lesz gázáremelés. Szerintem Magyarországon erre sokan emlékeznek. Ha nem, egy alkalommal majd elviszem önnek ennek a másolatát, egy fényképet róla legalábbis.

De államtitkár úr, én igazából sajnálom önt, hiszen önnek magyarázkodnia kell, és úgy kell előadnia mindent, ami a magyar gazdaság és a magyar emberek ellen merényletként megfogalmazódik önöknél, mintha az a mi érdekünkben történne. Én megértem, hogy az ön kedves főnöke sem tud igazából tisztán látni, hiszen ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj (Derültség a Fidesz soraiban.), és megértem, hogy halvány fogalma sincsen az emberek mindennapi gondjairól, nincsen fogalma arról, érzéketlen, milyen is egy átlagember élete és világa. Azt veszem ki a válaszából, hogy szerintem az embereknek készülni kell, január után lesz gázáremelés, lesz gyógyszeráremelés, de arra is készülni kell, hátha mégsem önök lesznek abban a helyzetben, hogy ezen gondolkodjanak és erről döntsenek.

Nem tudom válaszát elfogadni, mert önfényező volt és semmitmondó.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)