Készült: 2020.09.19.18:45:47 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 58 2014.05.26. 4:38  55-67

GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1994-es házszabály után 2012-ben először az Országgyűlésről szóló törvényt, majd 2014 februárjában az új házszabályt is elfogadta az Országgyűlés. Ezeknek a szabályoknak a jelentősége abban áll, hogy egyfelől az alaptörvényt követően a sarkalatos törvények megújultak, ennek keretében ma egy egységes kódex szabályozza az Országgyűlés működésének egészét, másfelől pedig sokat beszéltünk arról, hogy muszáj változtatni a törvényalkotás rendjén ahhoz, hogy színvonalasabb törvények születhessenek, és érdemibb vita előzze meg ezen törvények elfogadását.

Összességében az a módosítás, ami a Ház előtt van, legtöbb pontjában jogtechnikai jellegű. Én is azokkal a kérdésekkel szeretnék inkább részletesen foglalkozni, amelyekkel Balla György képviselőtársam előterjesztői expozéjában már foglalkozott. Az egyik ilyen a házelnök szavazati jogával kapcsolatos szabályozás. Először is, természetesen nem szeretnénk álszentek lenni, nyilván a választói akaratnak megfelelően létrejött Országgyűlésen belüli politikai erőviszonyok érvényesíthetőségét is szolgálja ez a javaslat, a megelőző 24 év szokásjogával pedig szemben áll.

Viszont, ha megnézzük, hogy milyen érvek szólnak e mellett a módosítás mellett, akkor azt látjuk, hogy mind a nemzetközi gyakorlatban az a bevett és elfogadott, hogy a levezető elnöknek van szavazati joga, mind pedig a magyar alkotmányból ez következik, különös tekintettel arra, hogy azt, hogy éppen ki a levezető elnök az Országgyűlésben, a házelnök jogosult meghatározni. Tehát jelenlegi formájában a házszabály arra ad felhatalmazást a mindenkori házelnöknek, hogy meghatározza, hogy melyik frakciótól, feltéve, hogy az adott frakció alelnököt jelölt, és alelnökét megválasztották az Országgyűlés alelnökének, ebben az esetben melyik frakciótól vonja el a szavazati jogot. Ilyen értelemben tehát a házelnöknek arra is lehetőséget ad, hogy egy kisebb, most már 199 fős Országgyűlésben valamely frakció létszámát egy fővel csökkentse. Úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal tisztességesebb az a megoldás, ami az Európai Parlamenttől a spanyol parlamenten, a német parlamenten át az európai demokráciák meghatározó törvényhozásaiban bevett és elfogadott, mégpedig az, hogy a levezető elnök is szavaz.

Ráadásul teljesen érthetetlen és alkotmányosan is magyarázhatatlan az a különbségtétel, hogy titkos szavazás esetén ma is a mindenkori házelnöknek, levezető elnöknek van szavazati joga, a titkos és a nyílt szavazás között ilyen értelemben érthetetlen, hogy a levezető elnöki jogok tekintetében miért teszünk különbséget.

Ezért kérem, hogy ezen észrevételek megfontolása után képviselőtársaim is legyenek szívesek támogatni ezt a módosítást azzal, hogy még egyszer szeretném jelezni, nem arról van szó, hogy a Fidesz vagy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója számára jelent ez plusz egy szavazatot, hanem azt az önkényes döntési lehetőséget zárja ki, amire a házelnöknek a mostani házszabály lehetőséget ad, hogy úgy döntsön, hogy a Ház szocialista vagy éppen jobbikos alelnöke vezesse az Országgyűlés ülését egy olyan szavazásnál, ahol a jelenlévők kétharmada miatt ennek jelentősége van.

(16.10)

A másik érdemi módosítás egy egész egyszerű kodifikációs hiba kijavítása. Önök is emlékeznek arra, hogy amikor előterjesztettük a házszabály eredeti változatát, akkor abban a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadára kívántuk volna csökkenteni a házszabálytól eltérését, majd miután itt a vitában az ellenzék ezt kifogásolta, benyújtottunk egy olyan módosítót, ami szándékunk szerint a korábbi helyzetet akarta volna visszaállítani, ami a jelen lévő képviselők négyötödével teszi lehetővé a házszabálytól való eltérést, de elkövettük azt a kodifikációs hibát, hogy a "jelenlévők" szó kimaradt, és ennek köszönhetően most csak az összes képviselő négyötödével lehet eltérni a házszabálytól. Mi itt viszont indokoltnak tartjuk, hogy a korábbi, az 1994 óta megszokott házszabályi rendelkezéseken ne változtassunk, tehát térjünk vissza ahhoz, hogy a jelen lévő képviselők négyötödével lehet a házszabálytól eltérni. Ebben is kérem a támogatásukat, és remélem, hogy az Országgyűlés ezért aztán a kétharmadnál nagyobb többséggel tudja ezeket a módosításokat elfogadni.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 61 2014.06.02. 2:41  56-124

GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy Németh Szilárd képviselőtársam előterjesztőként a Fidesz-frakció véleményét is elmondta, ezért nekem viszonylag kevés feladatom maradt. Világos, hogy milyen célok érdekében született meg ez a javaslat, világos, hogy azt a kétszintű önkormányzati rendszert, amelynek működésével kapcsolatosan Budapesten többen, több politikai pártból is aggályokat fogalmaztak meg, kívánja egy egységes mederbe terelni.

Amivel viszont szeretnék foglalkozni, azok a javaslat alkotmányosságával kapcsolatos felvetések, mert úgy gondoljuk, hogy ebben az ügyben szeretnénk még inkább egyértelművé tenni a kormánypárti frakciók véleményét, még akkor is, ha az ellenzék esetleg különösebben nem kíváncsi ezekre a véleményekre. Nyilvánvaló az, hogy a kerületek történelmileg kialakult egységek Budapesten, ilyen értelemben önmagában a kerületek részvételével létrejövő Fővárosi Közgyűlés is lehetne legitim. Azonban a cél nem ez volt, ezért biztosít a javaslat 9 kompenzációs mandátumot azoknak a pártoknak, amelyek legalább 12 kerületben tudnak polgármesterjelöltet állítani.

Azonban még az így felmerülő részbeni arányosítást sem találtuk elegendőnek, ezért a saját nevemben ma egy olyan módosító javaslatot nyújtottam be az Országgyűlés elé, ami egyértelművé teszi, hogy a polgármesterek és képviselők választása évének január 1-jével meg kell határozni a fővárosi kerületek lakosságszámát, és az egyes fővárosi kerületek lakosságszámát el kell osztani a legkisebb lakosságszámmal rendelkező fővárosi kerület lakosságszámával. Ez pedig egy arányszámot ad ki. Ezt követően a fővárosi kerületekben keletkezett töredékszavazatokat ezzel az arányszámmal megszorozva kell a fővárosi listán feltüntetni. Ilyen értelemben tehát a kompenzációs lista nem csupán azt teszi lehetővé, hogy a különböző nagyságú kerületekből megmaradt töredékszavazatok jelenjenek meg a listán, hanem ennek a javaslatnak az elfogadása esetén azt az aránytalanságot, ami kerület és kerület között lakosságszámban van, ezzel ellentétes hatással képes kompenzálni a kompenzációs lista.

Úgy gondolom, hogy ez azokat az egyébként sem feltétlenül megalapozott alkotmányossági aggályokat, amelyeket az elmúlt napokban hallhattunk, eloszlathatja, és erre tekintettel egyébként az ellenzéki frakciók is ezt a megoldást, ezt a módosító indítványt majd támogathatják.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 158 2014.12.15. 0:36  148-161

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akartam megzavarni az ellenzék afölött érzett örömét, hogy egyszer, egy szavazáson egy szavazat hiányzott a kétharmadhoz, de ez semmi mást nem jelent a házszabály világos rendelkezései szerint, mint hogy az eredeti előterjesztésről kell szavazni. Miután az eredeti előterjesztés is jó volt, az előterjesztő egyébként nyilatkozott arról pluszinformációként, hogy kéri a végszavazást, ezért most egy kétharmados szavazás következik az eredeti előterjesztésről.

A Törvényalkotási bizottság összegző módosítását nem fogadta el az Országgyűlés, így a házszabály világos rendelkezései szerint az eredeti javaslatról szavazunk. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 46 2015.02.16. 3:02  36-47

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az új házszabály elfogadását követően a részletes vita egy része valóban a bizottságokhoz került át. Már akkor jeleztük, hogy az új házszabály nem hoz változást a tekintetben, hogy a Ház mind hetes, mind kéthetes, mind háromhetes ülésezési rend mellett tud működni; ez így volt a korábbi házszabálynál is.

Ugyanakkor szerintem nem lehet vitatni azt, hogy a tervezettebb törvényalkotáshoz éppen arra van szükség, hogy a parlamenti munkahetet inkább egy bizottsági munkahét kövesse, és a bizottsági munkának is legyen megfelelő súlya, és megfelelő idő arra, hogy ezt ki tudjuk használni.

Ami a nyilvánosságot illeti: szeretném tájékoztatni Varju képviselő urat, hogy az ellenzéki kérést megfogadva tettük lehetővé azt, hogy a Törvényalkotási bizottság minden egyes ülése bármilyen tévétársaság számára közvetíthető (Dr. Harangozó Tamás Attila: Köszönjük.); pontosan ugyanolyan feltételek érvényesek a Törvényalkotási bizottság munkájára, mint amelyek az Országgyűlés plenáris ülésére.

Ami az ellenzéki jogosítványokat illeti: az ellenzék ellenőrzési jogosítványai semmilyen tekintetben nem csorbulnak az új rendszerben (Dr. Harangozó Tamás Attila: Interpelláció!), pontosan úgy van lehetőség minden héten azonnali kérdést feltenni az ellenzéki képviselőknek, mint ahogy eddig lehetett. Azoknak az ügyeknek a tisztázására, amelyek azonnali politikai kérdéseket vetnek föl, eddig is az azonnali kérdés intézménye szolgált; és ugyannyi időben lesz lehetőség interpellációra is, mint eddig, és a kérdések feltételére is.

Mindig nemzetközi gyakorlatra hivatkozik az ellenzék. Azt tudjuk mondani, hogy az Európai Unió számtalan tagállamában nincsen hetes ülésezési rend (Közbeszólás az MSZP soraiban: Ezek működő országok!), sem Ausztriában, sem Németországban, sem a visegrádi államok egyikében sincs ilyen, de Franciaországban, Litvániában és Szlovéniában sincsen heti ülésezési rend.

Magyarországon továbbra is heti ülésezési rend lesz, éppen annak érdekében, hogy a második héten is az ellenzéki jogosítványokat valamennyi ellenzéki frakció gyakorolhassa.

Ezért nem értjük azt, hogy ezt az abszolút jó szándékú, a törvényalkotást egyébként érdemben lassító javaslatot az ellenzék miért nem tudja támogatni. Ha valaki megnézni azt, hogy egy jogszabály elfogadása ezt követően mennyi időt vesz igénybe, akkor azt látja, hogy míg eddig négy hét alatt lehetett egy törvényt elfogadni, most rendes eljárásrend mellett ez öt hét lesz, tehát ilyen értelemben a jogalkotás is lassul.

Végül szeretnék kitérni arra, hogy most a házszabálytól eltérésre miért van szükség, és miről szavaznak az ellenzéki képviselők. A házszabálytól eltérés azt teszi lehetővé, hogy a második héten is lehessen napirend előtti felszólalás. Tehát akkor, amikor most döntünk a házszabálytól eltérésről, akkor az ellenzéki képviselőknek arról kell dönteni, hogy kívánnak-e élni a második, a B-héten is a napirend előtti felszólalás lehetőségével. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) A mi frakciónk ezt támogatni fogja. Mi azt szeretnénk, ha önöknek semmilyen ellenőrzési jogosítványa nem sérülne, ezért, ha önök is úgy döntenek, és támogatják a házszabálytól eltérést, akkor e tekintetben sem fog semmilyen ellenzéki ellenőrzési jogosítvány a legcsekélyebb mértékben sem csorbulni. (Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 18 2015.02.26. 5:03  17-20

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök annak, hogy azután, hogy tegnap a Felsőházi teremben a kommunizmus áldozatainak emléknapján is beszélhettem, ma itt az Országgyűlésben napirend előtt beszélhetek.

Tegnap az Országgyűlés Felsőházi termében több mint 400 résztvevő, többek között a malenkij robot túlélői előtt (Novák Előd közbeszól.) volt módom nekem, illetve volt módja Rétvári államtitkár úrnak is beszélni. Nagyon sajnáljuk, hogy jobbikos képviselőket nem láttunk (Novák Előd: Nem kaptunk meghívót! ‑ Az elnök csenget. ‑ Közbeszólás: Ne kiabáljál! ‑ Szilágyi György: Nem hívtatok!), őszintén reméljük, hogy a jövő évben ellenzéki képviselők is ott lesznek. Ehhez képest azt tudom mondani, hogy a média is beszámolt erről, a Terror Házában is megemlékezés volt, de itt az Országgyűlésben is a Gulag áldozataira emlékeztünk a kommunizmus áldozatainak emléknapján.

Azt látjuk ‑ és ezt most az ellenzéki napirend előtti felszólalások is bizonyították ‑, hogy ma Magyarországon a lényegről az ellenzék nem kíván beszélni. Az elmúlt hónapok olyan hisztériakeltéssel teltek el, amelyből azt látjuk, hogy a tavalyi év három országos választásának választási vereségét az ellenzék nem képes elfogadni. Ugyan természetesen megértjük azt, hogy egy nem országos, helyi választási siker, amelyet egy sok tekintetben jobbikos nézeteket valló független képviselő baloldali támogatással elért, komoly lelkesedést vált ki az elmúlt kilenc évben vereséget vereségre halmozó baloldalban, de úgy gondoljuk, hogy ez alapvető fordulatot nem fog jelenteni.

Nem fog jelenteni azért, mert ha megnézzük, hogy ma Magyarország hogyan áll, akkor azt mondhatjuk, hogy szerényen, de mégiscsak el kell ismerni, és érdemes emlékeztetni is rá, hogy az elmúlt négy évnek, az elmúlt négy év kormányzásának komoly eredményei vannak. A négy évvel ezelőtti foglal­koztatotti számhoz képest mára 392 ezerrel többen dolgoznak Magyarországon, négy év alatt gyakorlatilag 400 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. A rendszerváltozás óta soha annyian nem dolgoztak Magyarországon, mint ma, ráadásul ezek nagy része a piacon létrejött munkahely, tehát még az sem igaz, hogy az egyébként helyes, fontos, társadalmilag is indokolt közmunkaprogramban venne részt az új foglalkoztatottak nagy része; a nagyobbik részének a piac adott munkát.

A munkanélküliek száma 135 ezer fővel csökkent az elmúlt négy évben, 7 százalék körül van a munkanélküliség. Szintén ilyen jó adatra a legutóbbi Fidesz-kormányzás időszakában, 1998 és 2002-ben volt példa. Az ipari termelés az elmúlt évben 2,6 százalékkal nőtt, és arra is büszkék lehetünk, hogy a tavalyi évben az Európai Unió 28 tagállama közül Magyarország volt az, amely a legmagasabb növekedést tudta elérni. A 3,5 százalékos gazdasági növekedés az elmúlt évben szép eredmény, és idén is a vita csak arról folyik a különböző gazdaságkutató intézetek között, hogy 2,5 és 3,5 százalék közötti tartományban hogyan, miként fog alakulni a növekedés.

Azt mondhatjuk tehát, hogy ha az ország valódi helyzetéről beszélünk, ha nem a botránykeltés a szándék, akkor természetesen szerénységgel és alázattal, de mégis van okunk arra, hogy azokról a kormányzati eredményekről beszéljünk, amelyeket úgy és azután sikerült elérni, hogy az előző szocialista kormány 2008-ra csődbe vitte az országot, 2010-ben pedig a csőd szélén adta át a kormányzást.

Ezenkívül nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy mostanra az egyik legégetőbb társadalmi problémát sikerült megszüntetni, felszámolni, ez pedig a devizahitelesek problémája. És miután itt hosszú ideje folyik egy ‑ egyébként nem értelmetlen ‑ vita az ellenzékkel arról, hogy milyen átváltási árfolyamon történik meg a több mint 90 százalékban svájci frankban felvett devizahitelek átváltása, szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a Kúria döntése következtében és az Országgyűlés által elfogadott törvény eredményeképpen átlagosan 25 százalékkal csökkent egy devizahiteles tartozása. Ez pontosan ugyanazt jelenti, mintha a tartozás nem csökkent volna, hanem 25 százalékos árfolyamkedvezménnyel 192 forinton váltottuk volna át a svájcifrank-hiteleket. Átlagban pontosan ugyanazt eredményezi ez az elszámolás, mintha 192 forinton történt volna meg a devizahitelek átváltása.

Úgy gondoljuk, hogy ez nagy eredmény, a bankszektornak el kellett viselnie 1000 milliárdos veszteséget, és egyidejűleg az azóta bekövetkezett árfolyamesés a svájci frankkal kapcsolatosan egyszerre bizonyítja azt, hogy a magyar gazdaságpolitikának nincs hatása az árfolyamra, és azt, hogy kellő körültekintéssel jártunk el akkor, amikor ‑ az ellenzék támogatásának hiányában is ‑ ősszel ezt a törvényt elfogadtuk. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Úgy van!) Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 20 2015.04.07. 5:02  19-22

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint az itt, a megelőző vitából is már kiderült, vasárnap Tapolcán időközi képviselő-választásra kerül sor, Ajka, Tapolca, Sümeg és a térségben élő településeken mintegy 80 ezer választópolgár nyilváníthatja ki demokratikus keretek között a véleményét. Úgy gondoljuk, hogy fontos meghatározni azt, hogy ennek a választásnak mi a tétje, és mi nem tétje már. Nem tétje az, hogy a kormánypártoknak lesz-e kétharmados többsége, hiszen erről a választópolgárok Veszprémben már döntöttek. A tétje tehát az, hogy a térségben élők érdekeit ki fogja képviselni az Országgyűlésben az előttünk álló három évben.

Úgy gondoljuk, hogy a kormánypártok jelöltjének erre nem csupán azért van a legjobb esélye, mert kormánypárti jelöltként egy térségnek lobbizni mindig könnyebb, mint ellenzékből ‑ ellenzékből sem lehetetlen ‑, hanem azért, mert a Fidesz-KDNP jelöltje kiemelkedően a legalkalmasabb arra, hogy a Tapolcán, Ajkán, Sümegen és a környékbeli településeken élők érdekeit az Országgyűlésben képviselje.

Fenyvesi Zoltán több mint 25 évig tanított Ajkán, jól ismeri a várost, jól ismeri Tapolcát, jól ismeri a térségben élők problémáit, és pontosan látja annak a térségnek a lehetőségeit. Garancia arra is az ő politikai szerepvállalása és esetleges reménybeli parlamenti jelenléte, hogy az a politika folytatódhasson, amely vitathatatlan eredményeket mutathat föl, amely 2010-ben elkezdődött, és amely ma odavezetett, hogy Magyarországon gyakorlatilag megszűnt az infláció, hogy érezhető mértékű volt az elmúlt másfél-két évben a reálbér-növekedés, hogy 2,5 százalékos volt egy választási évben a költségvetési hiány ‑ emlékezzünk arra, amikor a Szocialista Pártnak a 2006-os választást hazugsággal sikerült megnyernie, akkor majdnem 10 százalékos költségvetési hiányt produkáltak abban az évben ‑, hogy csökken az államadósság, és hogy az Európai Unió 28 tagállamából az egyik legmagasabb gazdasági növekedés, 3,5 százalékos gazdasági növekedés volt az elmúlt évben Magyarországon. Úgy gondoljuk, hogy ennek a politikának az országos szinten való folytatására is az jelent garanciát, ha Fenyvesi Zoltánt tisztelik meg a térségben élők a bizalmukkal.

De a helyi ügyekben is azt látjuk, hogy a többi képviselőhöz képest már képviselőjelöltként is Fenyvesi Zoltán kiváló eredményeket mutathat fel, az ő megkeresésére az egészségügyi kormányzat korrigálta a korábbi, 2012-ben megszületett döntést, és ezért 2,3 milliárd forintos támogatást fog kapni a tapolcai kórház. Ennek köszönhetően a sürgősségi, belgyógyászati ellátás már az idén nyártól a korábbiaknál is jelentősebb mértékben fog fejlődni Tapolcán. Új mentőállomás jön létre, amely állandó ügyeletet biztosít a helyben élőknek. Ezeket sikerült már jelöltként is Fenyvesi Zoltán kezdeményezésére elérni. Ezekről a kormány döntött, az ezekhez szükséges forrásokat ebben az évben és az elkövetkező években is a kormány a térség számára biztosítani fogja.

És azt is látjuk, hogy kik az ellenfelek, és érdemes erről is beszélni, a Jobbik mindig kikéri magának a szélsőségesség vádját. Egyszerűbb lenne nem a vádat kikérni, hanem olyan személyeket indítani, akikre ilyen bélyeg teljes alappal nem süthető rá. Sajnos az a helyzet, hogy a térségben most indítandó jobbikos jelöltről nem mondhatjuk azt, hogy ez a bélyeg ne lenne teljesen indokolt. Államtitkár úr ezt hosszabban is kifejtette.

Úgy gondoljuk, hogy az lenne az érdeke mindenkinek, hogy alapvető demokratikus meggyőződéssel rendelkező embereket indítsunk mindenhol. Örülnénk, ha a jövőben ez a Jobbiknak is sikerülne, és külön örülnénk, ha a választópolgárok nem díjaznák az ettől minden megjegyzésével nagyon távol álló jelöltnek az indulását.

És valóban a Magyar Szocialista Párt sem dicsekedhet a jelöltjével, a Magyar Szocialista Párt jelöltje a MAL Zrt. felügyelőbizottságában ült akkor, amikor a tragikus vörösiszap-katasztrófa történt, és akkor sem gondolta, hogy le kellene mondania, amikor a cégvezetők azt közölték a több ember halálát okozó katasztrófa után, hogy a vörösiszap nem mérgező. Úgy gondolom, hogy ez minősíti azt, hogy ő hogyan állt a katasztrófához, az ott történtekhez, és úgy gondolom, hogy a választópolgároknak ezt is értékelni kell akkor, amikor arról döntenek, hogy ki képviselje a térségben élőket.

Úgy gondoljuk tehát, hogy Fenyvesi Zoltánt a kormánypártok személyében is, nem csupán a kormánypárti támogatás okán, jó szívvel ajánlhatják a választópolgárok figyelmébe. Arra kérünk mindenkit, hogy vegyen részt a demokratikus megmérettetésen, és szavazzon, éljen a választójogával, és hogyha úgy gondolja, hogy Fenyvesi Zoltán a legalkalmasabb jelölt, ahogy mi is gondoljuk, akkor őt támogassa szavazatával a most vasárnapi választáson.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 59 2015.04.14. 8:00  58-87

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A banki elszámolás során tapasztalt visszaélések elleni fellépéshez szükséges törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot az idei év április 7-én nyújtottuk be T/4287. számon. Az indítványhoz előterjesztőként Mengyi Roland és Tuzson Bence képviselőtársam csatlakozott.

Először röviden a javaslat szükségességéről szeretnék szólni, illetve annak előzményeiről, majd a tartalmi elemekre is röviden kitérnék.

A fogyasztói hitelekhez kapcsolódó kérdések jogi rendezésének első lépéseként az Országgyűlés 2014. július 4-ei ülésnapján elfogadta a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényt. Ez jogszabályi szintre emelte és ezáltal általános érvényűvé tette a 2/2014. számú kúriai jogegységi határozatban foglalt polgári jogi rendelkezéseket.

Ezzel összhangban a jogszabály kimondta az árfolyamrés semmisségét, illetve felállította az egyoldalú szerződésmódosítás kikötésére vonatkozó tisztességtelenség vélelmét.

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvényben rögzített elszámolás szabályairól és az egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényben elsődlegesen az érvénytelen szerződéses rendelkezések alapján szükségessé váló elszámolás kérdéseit kellett szabályoznunk. Ez az elszámolás az árfolyamrésnek a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §-ában kimondott semmissége, valamint az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötéseknek a bíróság által megállapított érvénytelensége miatt vált szükségessé. Az érvénytelen szerződéses kikötések alkalmazása következtében ugyanis a fogyasztók javára túlfizetés keletkezett. Ezen úgynevezett elszámolási törvény alapján ezeket a múltbeli túlfizetéseket kell a pénzügyi intézményeknek a fogyasztókkal szemben elszámolniuk.

Az elszámolási törvényben többek között két kérdést rögzítettünk. Egyrészről a jogszabály ‑ összhangban a jogegységi határozattal - kizá­rólag a fogyasztói hitelekre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 3. §-ának (3) bekezdése szerint fogyasztó az önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy. A fogyasztói hitel körébe ennek alapján a magánszemélyek nem üzleti célú hitelei tartoznak. Másrészről alapelvként határoztuk meg, hogy a fogyasztói hiteltípusoknak a gyakorlatban előforduló nagy számára tekintettel a törvényben nem lehetséges valamennyi részletszabályt meghatározni. Emiatt az elszámolási törvény az általános eljárási, elszámolási szabályok rögzítése mellett a Magyar Nemzeti Bankot hatalmazta fel arra, hogy makroprudenciális jogkörében eljárva, valamennyi elszámolás részletkérdéseit és módszertanát rendeletben szabályozza.

A rendeleti szintű szabályozás előnye, hogy bármilyen új esetcsoport felmerülése esetén rugalmasabb választ tesz lehetővé, mint a törvényi szabályozás. Azonban ahogy az előttünk fekvő törvényjavaslat címe is jelzi, egyes pénzügyi intézményeknél akadtak és akadnak olyan visszaélések, amelyek kezelése egyértelműen törvénymódosítást igényel, továbbá a Magyar Nemzeti Bank és az Országos Bírósági Hivatal észrevételei alapján olyan javaslatot terjesztettünk most a Ház elé, amely egyszerűbb és gyorsabb megoldási lehetőségeket teremt mind az elszámolás kötelezettje, mind pedig az elszámolás jogosultja számára.

A Magyar Nemzeti Bank április 1-jei közleménye szerint van olyan hitelintézet, amely levélben tájékoztatta egyes ügyfeleit, hogy szerződésüket nem tekinti fogyasztói kölcsönnek, ezért nem kíván elszámolni velük. A tisztességtelen gyakorlatot követő újabb csalárd gyakorlatról értesülve, a törvénymódosítás külön is nevesít néhány olyan magatartási formát, amely az MNB által lefolytatható ellenőrzési eljárás alapjául szolgálhat. Ilyen magatartás különösen a pénzügyi intézmény által a fogyasztók nagy számát érintően folytatott olyan gyakorlat, amely a kölcsönszerződés vagy pénzügyi lízingszerződés fogyasztói jellegének el nem ismerésével, azok eltérő minősítésével vagy ilyen jellegére vonatkozó megváltozott álláspontjának kinyilvánításával az elszámolási kötelezettség teljesítésének elhárítására, illetve az elszámolás iránti igények benyújtásának megakadályozására irányul.

A törvény elfogadásával lehetőségünk nyílik arra, hogy rendezzük azt a helyzetet is, amikor a bankok számára a szükséges információk nem állnak teljeskörűen rendelkezésre, például azért, mert az ügyfélportfólió átvételét követően a korábban hitelezői pozícióban álló pénzügyi intézmény megszűnt. Ebben az esetben az adott bank úgynevezett becslési módszertan alkalmazásával készítheti el az elszámolást. Ezzel kapcsolatosan szeretném felhívni a figyelmet, hogy a becslési módszertan jogszerű alkalmazására szintén kiterjed a Magyar Nemzeti Bank fogyasztóvédelmi ellenőrzési eljárási jogosultsága.

A törvény által előírt szabályok alkalmazhatóságát szolgálja az a módosítási szándék, hogy a polgári nemperes eljárás során a beadványokat kizárólag űrlapon lehessen benyújtani, ha a benyújtására szolgáló űrlap világos szabályok szerint rendszeresített. Ennek a szabálynak a rögzítésével számos vitának vehetjük elejét. Vannak helyzetek azonban, amikor többen is vitatják az elszámolást, méghozzá ugyanolyan okból. Ez a javaslat azt is kimondja, hogy ebben az esetben a pénzügyi szervezetnek, a Pénzügyi Békéltető Testületnek és a bíróságnak nem kell még egyszer elbírálnia a panaszt. Előfordulhat viszont, hogy az elszámolást több okból is vitatják, ilyenkor pedig a panaszeljárások egyesítésére ad lehetőséget az előttünk fekvő törvényjavaslat.

A törvényjavaslat elfogadásával lehetővé válik, hogy a békéltető testület előtti eljárásban csak akkor kerüljön sor meghallgatásra, ha azt a grémium indokoltnak tartja. Ennek a módosításnak az oka, hogy az elszámolás helyessége, illetve a fogyasztói vagy a pénzügyi intézmény által állított tények írásos formában állnak rendelkezésre, így a meghallgatás nélküli eljárást fő szabályként indokolttá tenni egyáltalán nem tűnik okszerűnek.

Módosul az elszámolási törvény a tekintetben is, hogy a bíróság ne állapíthassa meg a helyes elszámolást, hanem kizárólag azt vizsgálhassa, hogy a pénzügyi intézmény elszámolása, illetve a Pénzügyi Békéltető Testület határozata a jogszabályoknak megfelel-e. Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a pénzügyi intézmény elszámolása nem felel meg a jogszabályoknak, akkor a testület jogszabálysértő határozatát hatályon kívül helyezi, és a pénzügyi intézményt új elszámolás készítésére kötelezi. Ha pedig az elszámolás szabálytalanságát a békéltető testület állapította meg, akkor őt kötelezi új eljárásra.

Összességében az előttünk fekvő javaslat alkalmas arra, hogy a pénzügyi intézmények elszámolással kapcsolatos visszaéléseit még határozottabban korlátozzuk, reményeink szerint szinte teljes egészében megszüntessük, ugyanakkor az az eljárás, amelynek során az elszámolásra sor kerül, egyszerűbbé és átláthatóbbá váljon az eddigi tapasztalatok fényében. Ezzel is azt kívánjuk elősegíteni, hogy a bankok által folytatott jogellenes gyakorlat következtében megkárosított állampolgárok mielőbb jogos jussukhoz juthassanak.

Ezért kérem az Országgyűlésben ülő valamennyi frakciót és képviselőtársamat, hogy támogassák az előterjesztett törvényjavaslatot. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 87 2015.04.14. 8:35  58-87

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a vitában elhangzott hozzászólásokat, mert hogyha lefejtjük mindazokat a részben nem a törvényjavaslatot érintő, részben egyébként az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmán messze túlterjeszkedő észrevételeket, illetve kritikákat, amelyek elhangzottak, ha jól értem, az alapvető helyzet az, hogy valamennyi frakció támogatja ezt a törvényjavaslatot. Az viszont, hogy egyéb kritikák is elhangzottak, arra indít, hogy ezekre is röviden azért igyekezzek reagálni.

Az első kérdés az, hogy vajon a Jobbiknak van-e bármilyen erkölcsi alapja arra, hogy bennünket a bankokkal kötött paktummal vádoljon. Természetesen a szólásszabadság keretében ezt a parlamentben és a parlamenten kívül is meg lehet tenni, de azért mindenkinek a szíves figyelmébe ajánlom azt, hogy csak a banki különadó az elmúlt öt évben 800 milliárd forint plusz költségvetési befizetésre kötelezte a bankokat. A tranzakciós adó további 100 milliárdok költségvetési befizetését hozta. A végtörlesztéssel kapcsolatos veszteségeket szintén a bankoknak kellett állni, azzal, hogy itt, igaz, ennek egy részét egyébként a bankadóból egy évben leírhatták; az elszámoltatási törvény pedig további 1000 milliárdos terhet jelent a bankoknak. Ha valaki belegondol abba a bankokat érintő politikai döntéshozatalba, ami 1990-2010 között folyt Magyarországon, akkor a nevetségessé válás nélkül aligha teheti azt meg, hogy a 2010 után hatalomra került kormányt vádolja meg bankbarátsággal.

Ami az elszámoltatási törvénnyel kapcsolatos észrevételeket illeti, többször megpróbáltuk elmondani az általános vitában is, és természetesen az alázatosság és szerénység jegyében úgy gondoljuk, hogy mi nem voltunk képesek elég világosan elmondani az egyértelmű érveket, és nem az ellenzéki pártok, különösen a Jobbik képviselői nem voltak képesek megérteni ezeket. Tehát, hogy egyértelmű és világos legyen: az a döntés, amelyet az Országgyűlés egyébként a Kúria döntésére hivatkozással meghozott, az a törvény, amit elszámoltatási törvény címén elfogadtunk, és amelyet most egyébként pontosítunk, módosítunk és még eljárási szabályokkal is a gyorsabb végrehajtás érdekében kiegészítünk, ez a döntés átlagosan 20-40 százalék közötti törlesztő­részlet-csökkenést eredményez. Ez pontosan ugyanazt jelenti, mint hogyha ezt a 20-40 százalék közötti csökkentést az árfolyamban érvényesítettük volna. Ezért, miután a jogellenesség mértéke más volt az egyes bankok esetében, nyilván az egyes hitelfelvevők, fogyasztók esetében is más lesz a csökkenés mértéke. Van, aki nagyon-nagyon jól jár, van, aki kevésbé jár jól, de mindenhol jelentős csökkentés lesz. Átlagosan azt tudjuk mondani, hogy ha 190 forinton történt volna meg a forintosítás, és nem lett volna semmilyen egyéb költségleírás, semmilyen egyéb, az egyoldalú szerződésmódosítás jogellenességéből adódó jogkövetkezmény, akkor pontosan ugyanígy jártak volna a hitelesek. Tehát egész egyszerűen nem igaz, vagy legalábbis nem pontos, megtévesztő, a valóság hamis színben való feltüntetése azt mondani, hogy 258 forinton történt meg a forintosítás. 258 vagy 256 forinton úgy történt meg a forintosítás, hogy egyébként a tartozás egy jelentős részét, 20-40 százalék közötti részét a bankok az általunk itt elfogadott törvény következtében kénytelenek elengedni.

Ami a semmisséggel kapcsolatos jobbikos felvetésre vonatkozik, arra továbbra sem kaptunk választ a vitában, hogy miként képzeli ezt el a Jobbik. Egyelőre még Magyarországon a római jog óta változatlan jogelvek minden egyébként ezzel kapcsolatosan elhangzott vád ellenére érvényesülnek. A semmisség jogkövetkezménye alapesetben az eredeti állapot helyreállítása. Semmi nem lenne annyira káros és annyira hátrányos a hitelfelvevőkre nézve, mint hogy az eredeti állapot helyreállítására kellene hogy sor kerüljön. Innentől kezdve pedig azt tudjuk mondani, hogy ha valaki a hitelfelvevők érdekében lép fel, akkor az a semmisségre semmilyen körülmények között ne hivatkozzon, mert ha valami ellentétes a hitelfelvevők és a fogyasztók érdekével, akkor az biztos, hogy a semmisség megállapítása az lenne.

A végtörlesztés, a banki elszámoltatás éppen ezért nem áll egymással szemben. Lesznek olyanok, akik jobban járnak a mostani elszámoltatási törvénnyel, mint hogyha a végtörlesztésben részt vettek volna 2011-ben, éppen azért, mert nagyobb lesz a mértéke annak a kedvezménynek, amelyet az Országgyűlés által elfogadott törvény, az elszámoltatási törvény következményeképpen megkapnak.

A Bankszövetséggel való megállapodásról pedig a képviselő úr először elkezdte azt kritizálni ‑ Z. Kárpát képviselő úrra gondolok ‑, majd jelezte, amúgy ők is egyetértenek azzal, hogy a hitelezés beindítása fontos. A hitelezés beindításának igenis ez az egyik eszköze, hogy az európai mértékben, még a megállapodást követően hatályban maradóan is kirívóan magas banki különadó, ami ettől függetlenül egyébként helyes, bizonyos mérséklésével elérjük azt, hogy a bankok garanciát vállalnak kikényszeríthetően arra, hogy a hitelezés az eddiginél jelentősebb mértékben beindul, ráadásul a 2 százalék alatti jegybanki alapkamat nyilván a forintkamatokban is érezteti a hatását. Ezek együttes hatása pedig olyan hitelfelvételi hullámot indíthat el, amelynek a gazdaság növekedésére gyakorolt hatása egyértelműen pozitív lesz.

Hogyha pedig itt a nagykoalícióról beszélünk, akkor nem javasolom a képviselő úrnak, főleg, hogy méltánytalannak találta az MSZP-Jobbik- nagykoalíció vádját, ezt követően a kurdisztáni szerepvállalás során történt szavazást példaként említeni nem biztos, hogy szerencsés, mert ott a Jobbik és az MSZP együtt szavazott. Tehát nem állítom, hogy ez dönti el, hogy ki kivel van koalícióba, de amit a képviselő úr kiválasztott, azzal egyébként, amit Witzmann képviselőtársam elmondott, csak alátámasztotta. Tehát úgy gondolom, a Jobbik a jövőben jobban teszi, hogyha a nagykoalícióval kapcsolatos vádaskodás során, amit ő is hangoztat, ugyanakkor rendkívüli módon a lelkére veszi, hogyha elhangzik, jobban teszi, hogyha ebben az esetben nem a mostani szavazásra hivatkozik.

Összességében azt tudjuk mondani, hogy a nagykoalíciós hivatkozás, amit Szilágyi képviselőtársam is említett a devizahitelek létrejötte kapcsán, teljesen képtelen, légből kapott állítás. 2002-ben, amikor a Szocialista Párt kormányra került, néhány ezer devizaalapú hitelszerződés volt Magyarországon, 2010-ben pedig ezeknek a száma az 1 milliót meghaladta. Mindazok az intézkedések, amelyekre a végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal, illetve az eszközkezelővel, amely egyébként éppen a bajba jutott hitelfelvevőknek segített, azoknak, akiket a képviselő úr többször említett, akik már nem voltak képesek hosszabb ideje a lakásuk, az ingatlanjuk törlesztő­részletét fizetni, ezek az intézkedések összesen 360 ezer embernek segítettek az előző ciklusban is.

(15.00)

Most pedig az a döntés, amelyet az elszámolási törvény elfogadásával az Országgyűlés meghozott, teljes egészében megszünteti a devizahitelezést Magyarországon.

A svájcifrank-árfolyamot pedig kár a kormányon számon kérni ‑ e tekintetben a jobbikos és a szocialista érvelés egyébként szintén nem különbözött egymástól ‑, a svájci frank ugyanis az euróhoz képest 25 százalékot erősödött. Ezt a magyar gazdaságpolitikán számon kérni képtelenség.

Végül hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a magyar belpolitika eseményeit természetesen mindannyian követjük, és értesültünk a vasárnapi választás eredményéről, de ez nem változtat azon, hogy a Jobbiknak ebben az Országgyűlésben pillanatnyilag egy egyéni körzetben megválasztott képviselője lesz, a kormánypártoknak pedig 94. Ehhez képest az a mértékű kioktató stílus és arrogancia, amit a jobbikos képviselőktől megtapasztaltunk, aligha szorozható fel azzal, hogy mi lenne, ha ne adj’ isten, nem egy, hanem öt-hat körzetet nyernének meg, ami még mindig távolról sem elegendő ahhoz, hogy az Országgyűlésben akár csak a mandátumok egynegyedét megszerezzék.

Tehát azt javaslom jobbikos képviselőtársaimnak, hogy ha nem is a választási eredmény egészéhez mért szerénységet tanúsítanak, de legalább ne egy egészen kioktató, arrogáns hangnemben hozzák a kormánypártok tudtára azt, hogy egyébként azzal a törvényjavaslattal, amit előterjesztettünk, alapvetően egyetértenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 233 2015.04.27. 6:00  220-233

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): (A mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönjük a hozzászólásokat, amelyek a tekintetben legalábbis biztatóak voltak, hogy a most elhangzott frakcióvélemények szerint valamennyi frakció és így az Országgyűlés egésze a kormánypárti frakciókkal együtt, úgy tűnik, hogy ezt a javaslatot a végszavazáskor támogatni fogja. Ezzel akár itt a vitát le is zárhatnánk, de miután a napirenden szereplő és most tárgyalt törvényjavaslat… (Hordozható mikrofonba:) Köszönöm szépen. Eddig hallható voltam.

A napirenden szereplő és most tárgyalt törvényjavaslaton túlmutató észrevételek is elhangzottak az ellenzék részéről, ezért talán indokolt röviden ezekre is reagálni.

A Magyar Nemzeti Bank felügyeleti jogköre nem tárgya ennek a javaslatnak, de ezzel kapcsolatosan rögzítsük azt, hogy a felügyelőbizottság tekintetében az ellenzék a felügyelőbizottsági delegálásokról, jelölésekről nem tudott megállapodni (Dr. Schiffer András közbeszól.), és ezért már az önkormányzati választások előtt jelezték, hogy a felügyelőbizottság tagjainak számát szeretnék megnövelni, hogy ez a megállapodás létrejöhessen. Én nem mondom, hogy ez a javaslat elvetendő, akkor is jeleztük, hogy ezt érdemes megfontolni. (Dr. Schiffer András elhagyja az üléstermet.) Én továbbra is úgy gondolom, hogy ezt érdemes megfontolni, de ez nem változtat azon, hogy a jelenlegi jogszabályi keretek között az ellenzék valóban nem volt képes megállapodni.

Ennél sokkal fontosabb, nagy kár, hogy Schiffer András már nincs köztünk, mert így újra és újra el fogja ismételni azt a tévedésre okot adó állítását, hogy a felügyelőbizottság korábbi létrejöttének és a jegybank által ellátott pénzügyi felügyeleti tevékenységnek bármi köze lenne egymáshoz. Pillanatnyilag ennek semmi köze nincs, mert a felügyelőbizottság működése nem terjed ki a jegybank pénzügyi felügyeleti jogkörére. Tehát természetesen e tekintetben is törvénymódosításokat be lehet nyújtani, csak egymás közt rögzítsük, hogy a kettőnek az eddigi jogszabályok szerint egymáshoz semmi köze nem volt. Amikor ezeket a jogszabályokat elfogadtuk, akkor az én emlékezetem szerint erre kiterjedő módosító indítványt senki nem terjesztett elő.

Szintén képtelen állítás, valószínűleg Schiffer András érezte és ezért elrohant itt közülünk, hogy négy évig mi nem csináltunk volna semmit. Pontosan tudja mindenki, aki pedig nem tudja, az utánanézhet, hogy az árfolyamgáttal, végtörlesztéssel, illetve az eszközkezelővel több mint 350 ezer embernek nyújtott végleges megoldást vagy pedig átmeneti megoldást a kormányzat. Ilyen értelemben az időzítést számon kérni szintén elég olcsó demagógia, hiszen pontosan tudjuk, hogy az eredeti, most valóban bizonyos korrekciókkal pontosított törvényjavaslat megtárgyalására és elfogadására azért került sor az idei évben, hiszen a Kúria májusban hozta meg azt az ítéletét, ami ‑ itt a vitában is elhangzott ‑ ennek a jogszabálynak alapjául szolgált. Tehát miután a ’14. májusi kúriai döntés jogosított fel bennünket arra, hogy ezt a jogszabályt megalkossuk, ezért ezt megelőzően rajtunk ezt számon kérni nyilvánvalóan nem lehet, vagy legalábbis ha lehet is, de nem méltányos.

A törvényjavaslat tartalmával kapcsolatosan még azt szeretném megjegyezni, hogy a devizahitel-probléma előálltát a kormánypártoknak úgy felróni, mint eredendő bűnt, nemcsak teológiai, de tárgybeli tévedés is.

(18.30)

A probléma nem a mi kormányzati időszakunk alatt állt elő, ezt a problémát igenis a 2002 utáni szocialista kormányzat állította elő, akkor, amikor megszüntette a kedvezményes forinthiteleket. Ha ez nem történt volna meg, akkor nem állt volna elő ez a helyzet. Ránk már annak a számtalan családot valóban csőd közelbe taszító helyzetnek az orvoslása vár, amit négy év alatt elfogadott különböző jogszabályokkal és különböző jogi megoldásokkal sikerült úgy menedzselni, hogy egyébként a bankrendszer sem omlott össze, noha jelentős károkat volt kénytelen elviselni, ahogyan a most pontosítandó jogszabály is mintegy 900-1000 milliárd forintos kárt okozott a bankoknak.

Úgy gondoljuk természetesen, hogy ezért a csalárd magatartásért, amely hozzájárult ahhoz, hogy ilyen mennyiségben és ilyen feltételekkel jöjjenek létre devizahitel-szerződések, ezért a bankoknak is vállalni kell a felelősséget. De kár a pénzügyi felügyeleti rendszert kizárólagosan felelőssé tenni ezért, részben, mert ha ez így van, akkor természetesen a probléma előálltakor működő pénzügyi felügyeleti rendszerrel kapcsolatosan is fel kellene tenni talán azt a kérdést, hogy mit csinált akkor a pénzügyi felügyelet, amikor több mint egymillió devizahitel-szerződés létrejöttét engedte meg, részben pedig azért, mert pont a jegybank, amely e tekintetben ‑ függetlenül attól, hogy az ellenzéki képviselőtársaim szeretik-e Matolcsy Györgyöt vagy sem ‑ éppen elismerést érdemel, hiszen 15 éve folytak ezek a bűncselekmények és visszaélések, a jegybank 15 hónapja rendelkezik a pénzügyi felügyeleti jogkörrel, és 15 hónap után mind a Quaestornál, mind a Buda-Cashnél egy helyszíni ellenőrzés során tárta föl (Közbeszólások az MSZP soraiból.) azokat a jogellenes bűncselekményt megvalósító visszaéléseket, amelyeket a most kiabáló szocialista képviselőtársaim alatt regnáló szocialista kormány által kinevezett pénzügyi felügyeleti vezetők semmilyen formában nem tudtak feltárni. (Heringes Anita: Te is tudod, hogy nem igaz! ‑ Harangozó Gábor István: Ne hazudj! ‑ Dr. Harangozó Tamás: Mennyi a jutalékod, Gergő?) És még legfeljebb azt róhatják fel, hogy valóban, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2013-ig ezeket nem tárta fel. De a 15 éves visszaéléseket 15 hónappal azután sikerült feltárni, hogy ez a felügyeleti jogkör a jegybankhoz került; akár tetszik, akár nem, ez ténykérdés.

Örülök annak, hogy az egyébként most közöttünk kialakult vita nem a jogszabály tartalmára vonatkozik, örülök annak, hogy a jogszabályt mindenki támogatja. Ez azt is mutatja, hogy senkinek ne legyen illúziója azzal kapcsolatosan, hogy ha szükséges, akkor a kormánypártok jó irányú korrekcióra maximálisan képesek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 18 2015.05.26. 4:58  18-20

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! „Egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát, és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt. Az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne-e ezt valahogyan megköszönnöm” ‑ ekként fejezte ki elismerését Gyurcsány Ferenc a 2006. október 23-i rendőri fellépéssel kapcsolatosan, melynek során a kormányzati utasítás alatt álló rendőrség a rendszerváltozás óta, azóta sem tapasztalt erőszakot alkalmazva, azonosítószám nélkül, nem rendszeresített fegyverekkel, néhány száz, valóban erőszakos tüntetőre hivatkozással, alkotmányos alapjogukat gyakorló, törvénytisztelő állampolgárokat vert eszméletlenre (Dr. Vadai Ágnes: Nem igaz! Nem igaz! ‑ Egy hang a Jobbik padsoraiból: Őrség! ‑ Az elnök csenget.), lőtte ki szemüket, és okozott sokaknak máig feldolgozhatatlan traumát.

A diktatúrát idéző erőszakos akciósorozat a csúcspontja volt annak a kormányzásnak (Dr. Vadai Ágnes többször közbeszól. ‑ Felzúdulás a Jobbik padsoraiban.), mely eladósította és csődbe vitte az országot, mellyel Gyurcsány Ferenc még azóta elhagyott, általa középpárti státusba taszított pártját is erkölcsileg és anyagilag egyaránt maradandóan tönkretette.

Magyarország ezer éve a Nyugat része, és nemcsak ezért tűztük ki közös célként az Európai Közösséghez való csatlakozást, hanem azért, mert osztozunk Európa hagyományos értékeiben, és azért is, hogy a Gyurcsány Ferencéhez hasonló, emberi jogokat semmibe vevő, szélsőséges politika többet ne juthasson érvényre hazánkban. (Dr. Vadai Ágnes: Pedig fog! ‑ Derültség a Jobbik padsoraiban.)

Ez a reményünk ugyan nem vált valóra, de arra mégsem számítottunk, hogy kilenc évvel a Gyurcsány-kormány rendőrsége által elkövetett erőszak és hét évvel a Gyurcsány-kormány által előidézett államcsőd után, amikor csak az Európai Unió által adott hitelnek köszönhetjük, hogy nyugdíjakat és közalkalmazotti béreket lehetett fizetni, az Európai Bizottság mintegy másfél milliárd forintnyi összegben kíván szerződést kötni a Gyurcsány Ferenc 100 százalékos tulajdonában álló Altus Zrt.-vel, az uniós fejlesztési pénzek felhasználásának magyarországi vizsgálatára. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban: Szégyen! Szégyen!)

Önmagában is riasztó, hogy az Európai Bizottság bármely tagállamban bármely párt elnökének kizárólagos tulajdonában álló cégével kössön szerződést, és végképp nonszensz, hogy ennek tárgya a mindenütt állami döntéseken alapuló fejlesztések ellenőrzése legyen. Az pedig egyenesen tragikomikus, hogy ezt egy, a kormányzása alatt emberi jogokat semmibe vevő, gazdasági csődhelyzetet kormányzásával előidéző, kis szélsőbaloldali párt elnökének tulajdonában álló céggel tegye. (Varju László: Hozzáértő!)

A Demokratikus Koalíció az állami párttámogatás mellett Gyurcsány Ferenctől adományban is részesül. Ennek mértéke a tavalyi évben meghaladta a 16 millió forintot. A volt kormányfő vagyonnyilatkozatából azt is tudjuk, hogy az Európai Bizottsággal szerződni kívánó Altus Zrt.-től felvett százmillió forintos nagyságrendű éves osztalékbevételtől eltekintve (Dr. Vadai Ágnes: Kevesebb!) Gyurcsány Ferencnek az elmúlt években nem volt olyan jövedelme, amelyből a befizetés származhatott volna. Ebből világosan és egyértelműen következik, hogy az Európai Bizottsággal kötött, összeférhetetlen és felelőtlen szerződésből származó tíz- és százmillióknak egyenes útja lehet a Demokratikus Koalíció pártkasszájába. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. ‑ Varju László közbeszól. ‑ Balla György: Úgy van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A konkrét esetben nem csupán egy politikai és pártfinanszírozási botrányról beszélünk, hanem a jogszabályok betűjéről, szelleméről, a pártok közötti esélyegyenlőségről. (Dr. Vadai Ágnes többször közbeszól.) Az Országgyűlésnek mindent meg kell tennie, hogy ilyen helyzet ne állhasson elő! Az Unió intézményei az átruházott hatásköröket velünk közösen gyakorolják, ahogy ezt az uniós csatlakozás előtt mindannyiunk által elfogadott, ma is változatlan alkotmányszöveg rögzíti.

Kaphat-e közvetetten egy párt, közvetlenül pedig egy pártelnök kizárólagos tulajdonában álló cég uniós intézményektől milliárdos nagyságrendű kifizetést azért, hogy részben saját államának az Unióval közösen ellátott hatáskörét gyakorolja?

(13.50)

Nehéz megválaszolni, hogy a képtelenség nagyobb vagy az összeférhetetlenség a konkrét esetben. Ellenzéki képviselőtársaim az elmúlt években sokat tettek azért, hogy a magyar kormányt és ezzel együtt az országot is az Európai Unióban lejárassák, az ország rossz hírét keltsék. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Ebben a Demokratikus Koalíció és képviselő asszony, aki nem tudja türtőztetni magát, különösen élen járt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Arra kérek most mindenkit, hogy tegyen meg mindent azért, fogjunk össze annak érdekében, hogy az Európai Unió ne járassa le saját magát azzal, hogy a Demokratikus Koalícióval összefüggésben tiltott pártfinanszírozási ügybe keveredik Magyarországon. Köszönöm a figyelmet. (Folyamatos közbeszólások a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 12 2015.06.08. 4:50  11-16

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Negyed évszázaddal ezelőtt a kommunizmus utáni első szabadon választott Országgyűlés az első döntésével az 1956-os forradalom jelentőségét iktatta törvénybe. Ebből az is következett, hogy a megtorlások nem maradhatnak következmények nélkül. Az Alkotmánybíróság rendszerváltozás utáni, egyébként tiszteletet érdemlő tevékenységének szégyenfoltja, hogy a köztársasági elnök indítványának eleget téve 1992-ben útját állta a térség többi volt kommunista államában és Németországban is a jogállamisággal összhangban lévőnek ítélt Zétényi-Takács-törvény igazságtételi törekvéseinek (Közbeszólások a Jobbik soraiból: A Fidesz is nemmel szavazott rá.), amelyek kizárólag a legsúlyosabb esetekben ‑ emberölés, halált okozó testi sértés, hazaárulás, az elévülés kommunizmus alatti nyugvásával ‑ legalább a legsúlyosabb cselekmények esetén a büntethetőséget garantálták volna.

Ennek ellenére a nemzetközi jog alapján a háborús és emberiesség elleni bűntetteket, így például az 1956-os forradalom vérbefojtásában való közreműködést ‑ a nemzetközi jog alapján mint el nem évülő bűncselekményt ‑ még az Alkotmánybíróság is büntetendőnek ítélte. A hatályos magyar alkotmány még világosabban fogalmaz, eszerint tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését. Az Országgyűlés az új alkotmány deklarációjában és az Alaptörvényben rögzített elévülési szabályokban, illetve ezekből kiindulva 2011 decemberében, az MSZP-frakció szavazásban való részvétele nélkül, egyébként egyhangúlag fogadta el azt a törvényt, amellyel a magyar állam ratifikálta az emberiesség elleni bűncselekmények üldözésére vonatkozó New York-i egyezményt, és szabályozta azon bűncselekmények körét, ahol az elévülés az új Alaptörvény hatálybalépéséig nyugodott. Ezek a száraz jogi tények.

A valóság pedig ezzel szemben az, hogy néhány, a sortűzperben meghozott, nem súlyos, és nem állampárti vezetőt érintő ítélettől eltekintve Magyarországon a kommunista diktatúra által elkövetett tömeggyilkosságok teljes egészében büntetlenek maradtak. Nemcsak az emberek tömegeit élvezettel megkínzó és legyilkoltató Péter Gábor haja szála nem görbült a rendszerváltozás után négy évvel bekövetkezett haláláig, de a mai napig minden egyértelmű jogalkotói szándék törvényi és immáron alkotmányos rendelkezése ellenére háborítatlanul élnek közöttünk a szabadságért és a demokráciáért harcoló emberek tucatjait halálba küldő vérbírák, az őket megvádoló ügyészek és az emberölésekről döntő kommunista állami és pártvezetők.

E tekintetben úgy tűnik, mintha az igazságszolgáltatás egésze a szervezeti és a személyi függetlenséget a jogszabályoktól való függetlenségként értelmezné. Az ország és a magyar igazságszolgáltatás egészének szégyene az is, hogy a Biszku Béla ellen 21 éves késéssel emelt vád esetében négy év alatt még jogerős ítéletig sem sikerült eljutni. Annak a Biszku Bélának az ügyében, aki vezető alakja volt az 1956-os forradalom utáni megtorlásoknak, aki az MSZMP Politikai Bizottságának 1957. december 10-i ülésén azt mondta: „Az ellenforradalmi szervezkedés bűnöseinek felelősségre vonásánál, a politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet, és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma.”

Ez az egy ügy ‑ mint cseppben a tenger ‑ és az elmúlt 25 év történései összességükben mutatják, hogy az igazságszolgáltatás esetében nemcsak a szándék, de a hozzáértés is hiányzik ahhoz, hogy az erkölcsi rendet helyreállítandó legalább jelképesen megtorolja azokat a bűncselekményeket, amelyek az emberiség történetének legsötétebb lapjára tartoznak. Nem elégedhetünk meg azonban azzal, hogy külső szemlélőként rögzítsük a helyzet tűrhetetlenségét és azt, hogy ami már rég nem igazság, csupánjogszolgáltatás címén ezen a területen az elmúlt 25évben történt, az lábbal tiprása az áldozatok emlékének.

(13.40)

Támogassuk együtt a Nemzeti Emlékezet Bizottságának azon javaslatát, mely a lengyel mintát átvéve, a távol lévő terhelttel szemben folytatott büntetőeljárás szabályaihoz hasonlóan, az elkövető halála esetén is lehetővé teszi a büntetőeljárás lefolytatását. Tegyük egyértelművé, hogy az ilyen típusú eljárásokban a Nemzeti Emlékezet Bizottságát mint alkotmányos intézményt nem kizárólagosan, de legalább egyik szakértőként feltétlenül ki kell rendelni.

A kommunizmus számtalan áldozata azért fizetett az életével, mert a szabadságért és a demokráciáért küzdött a diktatúra alatt, a diktatúrával szemben. Nekünk, akik haszonélvezői vagyunk az általuk kivívott szabadságnak, kötelességünk, hogy nem a bosszú, hanem az erkölcsi rend helyreállításának szándékával tegyünk meg mindent a megkésetten is időszerű igazságtételért. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 52 2015.09.29. 8:40  47-79

DR. GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés előtt fekvő két törvényjavaslatból, de ennél több törvény módosításából álló javaslat világos: Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter előterjesztése létrehozza minisztériumi rangban a miniszterelnöki kabinetirodát, és miután ehhez önálló fejezetként ‑ a minisztériumi rangból adódóan ‑ a központi költségvetés módosítása is szükséges, ezért a módosítással megteremti a törvény elfogadása a technikai feltételeit annak, hogy az új minisztériumnak lehessen önálló költségvetése.

A legfontosabb kérdés az, amit részben itt az előterjesztői expozéban államtitkár úr is érintett, hogy egyáltalán itt van-e ennek a vitának a helye. És a magyar jogrendszer jelenlegi szabályozásából adódóan az a válasz, hogy természetesen igen, hiszen a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény nevében is tartalmazza, hogy az Országgyűlés módosíthatja csak ezt a szintű jogszabályt, ezért aztán itt a parlamenti vitában is meg kell tárgyaljuk azt, hogy a kormány belső szervezetalakítási szándéka mire terjed ki, helyes vagy helytelen irányú-e.

Azonban az én véleményem szerint ennek egyéb­ként nem lenne az Országgyűlésben a helye, úgy gondolom, hogy az alkotmányos keretek között a szervezetalakítási szabadsága a kormánynak azt is jelenthetné, sőt azt is kellene jelentenie ‑ ilyen értelemben ezt természetesen öt év kormányzás után önkritikaként is lehet értékelni -, hogy a minisztériumi struktúrát a kormány meghatározhassa, természetesen tekintettel azokra az alkotmányos korlátokra, amelyek mindannyiunk számára ismertek. A következő kérdés az, hogy az ellenzék a korábbi időszakban miként állt hozzá a kormány szervezetalakítási terveihez, és azt tudom mondani, hogy noha a belpolitikai klíma semmivel nem volt jobb 2006-ban, mégis még alkotmánymódosítás árán még a közigazgatási államtitkári tisztség általunk egyébként akkor sem támogatott szándékát is olyan értelemben szavazataival az ellenzék mégiscsak támogatni tudta, hogy az volt az egyértelmű véleményünk ebben az esetben, hogy a kormányt megilleti az a jog, hogy saját maga alakíthassa ki azt a struktúrát, ahogyan az országot irányítani kívánja.

Én úgy gondolom, hogy ma már itt van előttünk annak a négyéves időszaknak valamennyi tapasztalata, és egyértelműen és világosan azt mondhatjuk, hogy téves döntés volt és nem vált be a közigazgatási államtitkári tisztség megszüntetése, ezért aztán ezt 2010-ben vissza is állítottuk, ráadásul számtalan, az akkori miniszteri struktúrában található változtatás, mint például az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egyértelműen téves, káros hatással járó, a 2006 őszi erőszakos cselekményekre is negatívan kiható döntés volt, mégsem gondoljuk azt, hogy ne lett volna helyes az az akkori ellenzéki alapállás, hogy a kormányzat szervezetalakítási szabadságát az ellenzéknek semmilyen értelemben nem szükséges befolyásolni. Hogyha valaki demokratikus választásokon megszerzi annak a jogát, hogy az országot kormányozza, akkor döntően a miniszterelnök, illetve az adott politikai közösség felelőssége az, hogy milyen struktúrában kívánja ezt megtenni.

Mégis, ha már itt tartunk, akkor érdemes kitérni a nemzetközi gyakorlatra is. Ha megnézzük a nemzetközi gyakorlatot, akkor azt látjuk, hogy az nemhogy nem ellentétes a mostani változtatási szándékkal, hanem sokkal inkább ‑ azt mondjuk ‑ ez a változtatási szándék illeszkedik a nemzetközi gyakorlathoz. A brit miniszterelnök háttérapparátusa duális szerkezetű, részben egy miniszterelnöki hivatalból, részben pedig a kabinetirodából áll, ezek jól elkülönülő feladatokat látnak el, gyakorlatilag a XIX. század második felétől egyértelműen kialakuló miniszterelnöki kormányzás során mind a kettőnek kulcsszerepe van.

(10.50)

1916-ban alakult meg Nagy-Britanniában a kabinetiroda, majd ezt követően jött létre az önálló miniszterelnöki hivatal. A kabinetirodában most 11 fontosabb vezető személy dolgozik, például miniszterelnök-helyettesi rangban dolgozik egy személy. A kabinetirodát vezető miniszter a pénzügyminiszter második helyettese, és a kormányzati, illetve a civil társadalomért felelős miniszter is e hivatal keretein belül dolgozik. A miniszterelnök hivatala pedig Angliában szintén komoly hagyománnyal rendelkezik. A hivatal vezetőjének tekinthető személy, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a kabinet főtitkárának tekinthető személy 2012-ig hagyományosan a brit közszolgálat vezetője is volt. A kabinetfőnök által betöltött tisztség ‑ aki a miniszterelnök hivatalának működésére vonatkozó szervezeti és személyzeti hatáskörök révén tölt be fontos tisztséget ‑ pedig gyakorlatilag az egyik legjelentősebb miniszteriális pozíciónak számít az Egyesült Királyságban. A Mirror című újság a tisztség betöltőjét egyenesen az Egyesült Királyság leghatalmasabb nem választott emberének nevezte.

Németországban nincs Angliához hasonló duális struktúra, de itt is Konrad Adenauer kancellár már megválasztásának másnapján, 1949. szeptember 16-án felállította a kancelláriát és az elkülönült szövetségi sajtóhivatalt, így egy nagyobb méretű hivatal jött létre, amely magában foglalta a sajtó- és információs irodát, a belügyi és külügyi részleget, s ez utóbbiba építették bele a személyzeti, szervezeti, protokoll és konzuli feladatokat. A kancellár saját apparátusa ettől kezdve a kancelláriából és a sajtóhivatalból állt. Ez a kettős struktúra egyébként a mai napig megmaradt.

Franciaországban a miniszterelnököt a kormányzati döntések végrehajtásának tekintetében meglehetősen nagy apparátus segíti. Ennek központi magja a kormányhivatal, más elnevezéssel a kormány főtitkársága, míg a másik kiemelkedő szerepet betöltő háttérapparátusa a miniszterelnöknek a kormányhivatal mellett a miniszterelnöki kabinet. A kormány főtitkárságának legfontosabb feladata a kormányértekezletek előkészítése, a kormány törvény- és rendelettervezeteinek kidolgozása, koordinálása, a minisztériumok tevékenységének összehangolása. A hivatalt főtitkár vezeti, ezt még a Negyedik Köztársaságban hozták létre 1946-ban, de az Ötödik Köztársaság is megőrizte ennek az intézményét. A főtitkár nemcsak előkészíti a kormányüléseket, hanem saját maga is részt vesz azokon. Az elfogadott kormányhatározatokról sajtókommünikét, feljegyzéseket készít, figyelemmel kíséri a törvényhozás folyamatát, előkészíti a miniszterelnök döntéseit, tanácsaival együtt átadja a kormány tagjainak az államfő és a miniszterelnök utasításait. A miniszterelnöki kabinet pedig Franciaországban a politikai koordináció és az információs egyeztetés területén játszik meghatározó szerepet, szemben a kormányhivatallal, amelynek sokkal inkább a közigazgatási adminisztráció és a kormányzati munka előkészítése a feladata.

Azt mondhatjuk tehát ‑ akár a francia, akár az angol vagy valamelyest még a német példát is idehozva -, az a változtatás, amelyre most sor kerül, a nemzetközi gyakorlattal is összhangban áll. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, úgy gondolom, hogy e tekintetben ugyan a jelenlegi jogszabályok a törvényi szabályozást előírják, ezen változtatni valószínűleg már nem tudunk. Minden jövőbeni kormánynak azt kívánom, a legnagyobb problémája az legyen, hogy a kormányzat szerkezetéről, a minisztériumok felsorolásáról törvényt kell hoznia. Mégis úgy gondoljuk, hogy ez a szervezetalakítási kérdés, amelyet most a demokratikus nyilvánosság előtt az Országgyűlésben is megvitathatunk, alapvetően a kormány belső struktúrájának a kialakításához tartozik, ezért döntően a miniszterelnök és a kormány felelősségi körébe esik. De természetesen minden demokráciában jobb a több vita, mint a kevesebb, tehát itt az Országgyűlés előtt is lehetőség van ennek a törvényjavaslatnak a megvitatására.

Arra kérem a kormánypárti és az ellenzéki képviselőket is, hogy azt az alapelvet, amely a kormányzati szerkezetalakításra vonatkozó miniszterelnöki és kormányzati felelősséget jelenti és hangsúlyozza, tiszteletben tartva támogassák ezeket a módosítási szándékokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 250 2015.11.16. 9:34  249-296

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az elnöki munkát késve könnyítettük meg, amikor is egy módosító indítvánnyal azt a világos és a célt egyértelműen kijelölő címet adtuk a javaslatnak, hogy Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről. Amennyiben az Országgyűlés ezt a módosító indítványt támogatja, akkor az utókor egyszerűbben tud tájékozódni a javaslat eredeti céljával kapcsolatosan.

Mindannyian tudjuk azt, hogy az Európai Unió Tanácsa 2015. szeptember 22-én a 2015/1601. tanácsi határozatot fogadta el, amely 120 ezer ember letelepítését, Európában való szétosztását írja elő azonképpen, hogy 2016 szeptemberének végéig kellene az első ütemben 66 ezer ember letelepítéséről gondoskodni, ezt követően a következő egy évben kellene további 54 ezer embert hasonló mechanizmus alapján az Európai Unió tagállamai között szétosztani.

Azt is tudjuk, hogy a nemzeti parlamenteket megkerülve fogadta el az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament ezt a határozatot. Ezáltal elvonták a nemzeti parlamenteknek azt a lehetőségét, hogy a lisszaboni szerződésben biztosított eljárással élve a szubszidiaritás vizsgálatát kezdeményezzék. Úgy gondoljuk, hogy ezáltal ez a határozat eljárási értelemben is jogszabálysértő, ez is önmagában elegendő indok arra, hogy az Országgyűlés arra kötelezze a kormányt, hogy a luxemburgi európai uniós bíróság előtt lépjen föl ennek a határozatnak a megsemmisítése érdekében.

Úgy gondoljuk, hogy jogalkotási aktusokat nem lehet nem jogalkotási aktussal felülírni. Úgy gondoljuk, hogy olyan ez, mintha az Európai Unió eljárását a magyar jogra értelmeznénk, mintha egy törvényt rendelettel kívánnánk módosítani. Ez elfogadhatatlan. Ez sért minden uniós alapelvet, és önmagában az is az Európai Unió részéről önleleplező, hogy ennek a mechanizmusnak az általánossá tételét már rendes jogalkotási eljárásban kezdeményezték.

(19.00)

Itt az Országgyűlés nagy többséggel élt is azzal, hogy a szubszidiaritás vizsgálatát kezdeményezte, a Szocialista Párt kivételével ezt valamennyi párt támogatta. Úgy gondolom, ilyen értelemben Magyarországon a kvótával szemben politikai egység jött létre.

Azonban ennél fontosabb, hogy mi a javaslat célja és mi a javaslattevők szándéka. A javaslat célja az, hogy egy olyan mechanizmust alakítson ki, amelyre hivatkozással később a már előterjesztett jogalkotási aktus alapján állandósítva tudja a tagállamok között az Európába érkező bevándorlókat, menekülteket, terroristákat szabadon elosztani. Úgy gondoljuk, hogy ez teljesen elfogadhatatlan. Azt látjuk, hogy az Európai Unió továbbra sem képes arra, hogy a korábban a közösségi jog részévé vált európai uniós egyezményeket betartassa. Így a schengeni egyezmény továbbra is csupán írott szabály, de a gyakorlatban nem érvényesül.

Továbbra is tízezrek áramlanak naponta Európa felé, és ezáltal egy olyan helyzetet idéz elő az Európai Unió, amelyet később maga sem tud kezelni. Ez a javaslat a papíron talán még megáll, de a gyakorlatban, pontosan tudjuk, a valóság próbáját nem fogja kiállni. Semmilyen garancia ma nincs arra, hogy ha ez az áthelyezési mechanizmus megtörténne, akkor vajon mi tartaná az áthelyezetteket abban az országban, amelyet az Európai Unió új hazájuknak kijelöl; ha ők egyszer Svédországot vagy Németországot választották, akkor vajon miért elégednének meg Bulgáriával, Romániával vagy akár a közép-európai államok valamelyikével. Semmilyen garancia nincs arra, hogy ennek a határozatnak a végrehajthatósága a gyakorlatban érvényesülhetne. Meg vagyunk győződve arról, hogy ilyen értelemben egy olyan brüsszeli ötletről van szó, amelyet a gyakorlatba átültetni semmiféleképpen sem lehet.

De ennél is fontosabb kérdés, hogy Magyarország, amikor az alkotmányt elfogadta, teljesen egyértelműen nyilatkozott arról, teljesen egyértelműen foglalta a legmagasabb rendű jogi normába azt, hogy csupán a feltétlenül szükséges hatásköröket ruházza át az Európai Unió intézményeire, méghozzá ezt is abban a formában, hogy ezeket az Európai Unióval közösen gyakorolja.

Úgy gondoljuk, a bevándorlás­politika területén nincs közös uniós politika, egyértelmű, hogy az Európai Unióra ilyen hatáskört senki soha nem ruházott át. Aki pedig azzal kíván érvelni, hogy itt menekültügyről van szó, az alapvető tévedésben van, mert ezeknél a személyeknél senki semmilyen menekültügyi eljárást nem folytatott le. Az áthelyezendő személyek döntően jogellenesen, az Európai Unió közös szabályait semmibe véve, az európai uniós vezetők anarchiának való tapsa közepette érkeztek meg Európa szívébe; választottak maguknak, az állami szuverenitást, az Európai Unió közös szabályait durván megsértve, egy nekik tetsző országot.

Majd miután ezek az országok nem kívánták az Európai Unió közös határvédelmi szabályait érvényesíteni, nem kérték számon azokon e kötelezettség betartását, akik e közösségi jogi kötelezettségeknek nem tettek eleget, most, hogy már bajban vannak, és kezelhetetlenné vált a beáramlás ezekbe az országokba, próbálnak segítséget nyújtani, és próbálnak egy olyan mechanizmust találni, amely nem csupán 120 ezer emberről szól, hanem, mint azt a következő jogalkotási kezdeményezés bizonyítja, általánosságban, hosszú távon osztaná szét az Európába érkezett személyeket az országok között.

Most még csak Olaszországból és Görögországból telepítenének át embereket, de az a javaslat, amely már a szubszidiaritás vizsgálata folytán az Országgyűlés előtt volt, egyértelművé teszi, hogy ennek a célja egy olyan általános mechanizmus kialakítása, amely korlátlanná teszi a bevándorlást, a bevándorlókat pedig, függetlenül attól, hogy ki hogyan viszonyul ehhez a folyamathoz, szétosztja az Európai Unió különböző tagállamai között.

Magyarország ezt elfogadhatatlannak tartja. Elfogadhatatlannak tartjuk az eljárási jogsértést is, elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy erre a döntésre a magyar Országgyűlés megkerülésével került sor. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy valamennyi nemzeti parlamentnek a szubszidiaritás vizsgálatára vonatkozó jogát az eljárás során az Európai Unió elvonta, és úgy gondoljuk, hogy e határozat tartalma pedig nem tartozik az Európai Unió közösségi joga által érintett területre, ezáltal az Európai Uniónak ezen a területen szabályozási jogosítványa nincs.

Továbbra is az a világos üzenetünk, hogy Európa nem tud megbirkózni a korlátlanul ideérkező bevándorlókkal. Az egyetlen megoldás a határok lezárása. Az egyetlen megoldás az, ha nem betarthatatlan közösségi jogot alkotunk, hanem a betartható szabályaink betartását megköveteljük az uniós tagállamoktól. Ha az Európai Unió ezt megteszi, akkor a menekültügyi eljárások lefolytatásával a már itt lévőknél el lehet dönteni, hogy ki az, akinek a menekültstátus jár, ki az, akit a menekültstátus megillet, és ki az, akit pedig ennek hiányában Európa területéről ki kell toloncolni.

Viszont ha ez a helyzet nem változik, és naponta több mint tízezer ember áramlik az Európai Unióba, akkor nem lesz olyan megoldás, amely a belső határok légiessé válása folytán szabad mozgásteret biztosító belső schengeni zónában az országok közötti elosztást végrehajthatóvá teszi, és amely garantálja, hogy egy ilyen döntés, még ha egyébként a közösségi joggal összhangban állna is, végrehajtható lenne.

Röviden összefoglalva az előterjesztők véleményét, ez az országgyűlési döntés, ez a törvény arra kötelezi a kormányt, hogy forduljon a luxemburgi uniós bírósághoz az Európai Unió Tanácsának döntésével szemben, mert ez a kvótákról szóló döntés végrehajthatatlan, értelmetlen, és az Európai Unió közösségi jogával mind eljárási, mind tartalmi értelemben ellentétes és összeegyeztethetetlen. Arra szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy adják meg ezt a támogatást a kormánynak.

Természetesen a kormánytöbbség elegendő önmagában is ahhoz, hogy egy ilyen törvényt elfogadjon, de minél nagyobb támogatás áll egy ilyen döntés mögött egy parlamentáris demokráciában, az jó. Ha az Országgyűlésben tudunk ilyen kérdéseket megvitatni és minél nagyobb többség áll egy ilyen döntés mögött, annál nagyobb a döntés legitimációja, annál erősebb a kormány tárgyalási pozíciója, és annál egyértel­műbb Brüsszel számára és talán a luxemburgi európai uniós bíróság számára is, hogy itt egy egyértelmű kérdésről van szó, amelyet nem lehet másként eldönteni, csak úgy, hogy a nemzeti hatáskörbe tartozó kérdéseket a jövőben is nemzeti hatáskörben kell tartani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 19 2015.11.17. 11:09  18-34

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat célja a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosítása. A javaslat emellett tartalmazza az egyházi törvény változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokat, közülük fontossága miatt kiemelve az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvényt.

Először röviden a javaslat szükségességéről szeretnék szólni, illetve annak előzményeiről, majd a tartalmi elemekre is röviden ki fogok térni. Az egyházi törvény módosítása azért feltétlenül szükséges, mivel a jelenleg hatályos törvényi szabályozást számos bírálat érte az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága részéről. A gyakorlatban az Alkotmánybíróság három határozatban foglalkozott a törvénnyel. Korábban megsemmisítésre is sor került, és most is mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, tehát az Országgyűlés jogalkotási kötelezettsége a törvénnyel kapcsolatosan fennáll.

Szintén folyamatban vannak eljárások az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, ezek közül több esetben született olyan határozat, amely a magyar államot elmarasztalta a korábban egyházi státussal rendelkező vallási közösségekre vonatkozó jelenlegi jogi szabályozás miatt. Ezért az egyházi törvény átfogó felülvizsgálata és módosítása nem mellőzhető, amelynek során a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság instrukciói meghatározzák azt a követendő utat, amelyekre az előterjesztők az előterjesztés elkészítése során figyelemmel voltak.

Az Alaptörvény értelmében mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ehhez kapcsolódóan fogalmazza meg az Alaptörvény az állam és az egyház különvált működésének elvét, mely amellett, hogy a szekularizált állam működésének egyik alapelve, a vallásszabadság egyik garanciájának is tekinthető. Az Alaptörvény azonban kifejezésre juttatja azt is, hogy az állam világnézeti semlegessége nem jelent egyúttal közömbösséget is, hanem a közösségi célok érdekében az állam együttműködik az egyházakkal. Ezeknek a követelményeknek való együttes megfelelés érdekében a javaslat a következő kiindulópontok mentén épül fel.

Az Alaptörvénnyel összhangban biztosítani kell a másokkal együttesen történő vallásgyakorlás jogát, arra való tekintet nélkül, hogy az együttes vallásgyakorlás jogilag szabályozott szervezeti keretek között vagy anélkül történik. Meg kell teremteni a vallás szabad gyakorlásának az alkotmányos elvek szerinti szervezeti kereteit. Rendezni kell az állam és a vallási közösségek közcélú tevékenységek terén történő együttműködését, figyelemmel arra az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága által egyaránt elismert elvre, hogy az államot ebben a körben a vallási közösségek hitéleti tevékenységével összevetve bizonyos mérlegelési lehetőség és jog illeti meg.

(10.50)

A szabályozásnak alkalmasnak kell lennie a visszaélések megakadályozására. A rendszerváltozást követő, Európában kiemelkedően liberális első egyházi törvény e tekintetben sikertelen volt, mert számos visszaélésre adott lehetőséget. A jelenleg hatályos szabályozás joggal tűzte ki a visszaélések visszaszorítását célként. Az egyházzá válás feltételeinek jelentős szigorítását és az egyházi státussal bírók körének jelentős szűkítését, valamint annak módját azonban a strasbourgi bíróság és az Alkotmánybíróság is túl szigorúnak ítélte meg, nem vitatva, hogy egyébként a cél helyes volt, a visszaélések megakadályozása legitim törekvés volt a kormánypártok részéről.

Mindezekre tekintettel az egyházi törvény felülvizsgálata és a vitatott rendelkezések korrekciója nem várathat magára. Emiatt hosszas átgondolást igényelt a kormánypártok részéről, hogy az egyházügyi törvény átfogó módosítása hogyan tudja orvosolni az esetleges félreértéseket, vitatott kérdéseket. Ennek a hosszas előkészítő munkának az eredménye az önök előtt fekvő törvényjavaslat. Az előkészítés során mind az Igazságügyi Minisztérium, mind pedig a frakció kezdeményezett valamennyi frakció részvételével egyeztetést, ezeken első alkalommal mindenki megjelent, második alkalommal a Magyar Szocialista Pártot már nem láthattuk vendégül, ennek ellenére az előterjesztés elkészítése során valamennyi ellenzéki pártnak és kormánypárti frakciónak is lehetősége volt véleményének az ismertetésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat megalkotásának hátterét követően most a javaslat legfontosabb újdonságait szeretném ismertetni. Az előttünk fekvő előterjesztés egyaránt vallási közösségként tekint valamennyi, elsődlegesen vallási tevékenységet végző közösségre, felekezetre vagy egyházra, függetlenül annak megnevezésétől vagy szervezeti formájától. Alapelvként rögzíti, hogy minden közös vallásgyakorlás céljára alakult és e célból működő közösség jogi személyiség nélkül is jogosult mindazon alkotmányos védelemre, amelyet az Alaptörvény a vallási közösségeknek a szabad vallásgyakorlás keretében biztosít.

A javasolt szabályozás a nemzeti alkotmányos és európai identitás tisztelete mellett a jogállamiság keretei között a lehető legszélesebb körben kívánja biztosítani a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülését, a vallási közösségek önrendelkezési jogát és egyenjogúságát, valamint az állam semlegességét.

A javaslatban foglalt új egyházi szervezetrendszer értelmében vallási közösség már az is, ha két vagy három ember együtt imádkozik. Megmaradnak lehetséges szervezeti formaként a vallási egyesületek is, rájuk az egyesületi szabályok vonatkoznak, tehát ezeket már tíz fő is megalapíthatja, és ezt követően nyilatkozik arról, hogy az egyesület vallási tevékenységet kíván végezni. Ha valamely közösségnek három évre visszamenőleg az évek átlagában legalább 400 személyi jövedelemadó-felajánlása van, akkor nyilvántartásba vett egyházként működhet. Ha öt éven keresztül az évek átlagában több mint 4 ezer személyi jövedelemadó-felajánlása van, akkor pedig bejegyzett egyházként működhet.

Alapvető változást jelent az eddigi gyakorlathoz képest, hogy állami részről nem az egyházak elismerése történik meg, hanem a bírósági nyilvántartásba vétel válik a jogi személyiség megszerzésének alapjává. Szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy Magyarországon több mint 4 millióan fizetnek személyi jövedelemadót, ehhez képest egytízezred a 400 fős kritérium, és egyezred a 4 ezer fős kritérium, tehát még most is azt mondhatjuk, hogy csak az 1990-es módosításhoz képest tartalmaz ésszerű szigorítást a jogszabály, a jelenlegi szabályokhoz képest a nyilvántartásba vett, illetve a bejegyzett egyházi státus elnyerése komoly könnyebbséget jelent.

A javaslat garanciális szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a hatálybalépésekor működő val­lási közösségek a státusuk szempontjából ne kerüljenek az eddiginél kedvezőtlenebb helyzetbe, valamennyi most bevett egyház a legmagasabb kategóriába, a bejegyzett egyházi kategóriába kerül automatikusan ex lege, másrészt biztosítja az előterjesztés, hogy azon továbbra is vallási tevékenységet végző közösségek egyházi státusa megnyugtató módon rendeződjön, amelyeket a 2012. január 1-jén hatályba lépett törvényi szabályozásnak az Alkotmánybíróság, illetve a strasbourgi bíróság által jogsértőnek talált rendelkezései hátrányosan érintettek. Az állam a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségekkel együttműködik a közcélú tevékenységek, közfeladatok ellátásában, amelynek kereteit velük közösen egyes részterületekre vonatkozó megállapodásban rögzíti.

A kormánypártok továbbra is elkötelezett hívei annak, hogy az állam a közcélok megvalósítása érdekében kiemelt együttműködésre, stratégiai partnerségre törekedjen azon történelmileg és társadalmi szerepük alapján meghatározó vallási közösségekkel, amelyek hagyományosan a legnagyobb szerepet vállalják a társadalmi feladatok ellátásában, és a legnagyobb társadalmi elfogadottsággal, beágyazottsággal rendelkeznek. Ez a törekvés jelenik meg a javaslat azon elemeiben, amelyek alapján az állam a bejegyzett egyházakkal a történelmi múltjuk, a társadalmi elfogadottságuk, szervezettségük és súlyuk, valamint társadalmi feladatvállalásuk alapján átfogó jellegű együttműködési megállapodásokat köthet. Az ilyen, jelentősége miatt és tartóssága érdekében az Országgyűlés által sarkalatos törvényben kihirdetett megállapodással rendelkező bejegyzett egyházak státusuk változatlanul hagyása mellett minősülnek az Alaptörvény szerinti bevett egyháznak.

Ahogy azt már korábban említettem, az államot az alkotmányos és nemzetközi jogi sztenderdek szerint is mérlegelési jog illeti meg a közfeladatok ellátásának támogatása körében, amelyet azonban tárgyilagos és ésszerű feltételek mellett kell gyakorolnia. A javaslat ezért a közösségi feladatok megoldása, a vallási közösségek számára hozzáférhetővé tett anyagi támogatások, illetve az állam és a vallási közösségek közösségi együttműködése körében a társadalmi támogatottság, súly és feladatvállalás tárgyilagos és ésszerű feltételeinek figyelembevételét írja elő, így biztosítva a gazdasági racionalitás, a társadalmi súly és a diszkriminációmentesség együttes érvényesülését.

Összességében az előttünk fekvő javaslat alkalmas arra, hogy megnyugtató módon rendezze a vallási közösségek működésének kereteit és az egyes közösségekkel való állami együttműködés feltételrendszerét, lezárva az ennek kapcsán évek óta újra és újra felmerülő alkotmányos és nemzetközi vitákat.

Tisztelt Országgyűlés! Az ellenzék ezt a módosító javaslatot látva, akár korábbi kritikáinak igazságtartalmát is fellelheti benne. Erre tekintettel úgy gondolom, ha a korábbi kritikák elvi alapú kritikák voltak és nem csupán a kormánnyal való szembenállást tükrözték, akkor semmi akadálya annak, hogy a kétharmados többséget igénylő módosítást az Országgyűlés el tudja fogadni.

Ezért kérem az Országgyűlésben ülő valamennyi frakciót és képviselőtársaimat, hogy támogassák az előterjesztett törvényjavaslatot, illetve ha konstruktív módon módosító indítványokat fogalmaznak meg, akkor arra természetesen a helyzet rendezése és a törvénymódosítás kétharmados többséget igénylő elfogadása érdekében a kormánytöbbség nyitott lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 231 2015.11.23. 7:47  183-368

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A politikai abszurd kategóriájába tartozik, hogy a Magyar Szocialista Párt a korrupcióról akar vitanapot tartani. Ez még azokat a pártokat is minősíti, akik velük együtt írták alá azt a kezdeményezést, ami a 2002 és 2010 közötti szocialista kormányzati időszak után a Magyar Szocialista Párt képviselőinek támogatásával kívánt ilyen kezdeményezést támogatni.

Ennél azonban még abszurdabb és még képtelenebb, hogy Bárándy képviselőtársam úgy érzi, hogy vezérszónoklata végén lehetősége van jelen lévő kormánypárti képviselőket börtönnel megfenyegetni. (Dr. Bárándy Gergely: Csak aki megérdemli, Gergő! ‑ Dr. Bitay Márton Örs: Nem ezt mondtad!) Tisztázzuk itt most egymás közt a szocialista hagyományok ellenére is: ahogy nincs kollektív tisztesség vagy kollektív tisztességtelenség (Dr. Bárándy Gergely: Egyetértünk!), úgy kollektív bűnösség sincsen, még akkor sem, ha a Magyar Szocialista Párt jogelődjének hagyományai ezzel teljes mértékben ellentétesek. (Dr. Bárándy Gergely: Senki nem mondott mást, Gergő!)

Ami pedig a magyar állam működésére vonatkozó megjegyzéseket illeti, természetesen az igazságszolgáltatással szemben mi is fogalmaztunk meg korábban kritikákat. Úgy gondoljuk, az a fajta felelősségre vonás, elszámolás és elszámoltatás, ami 2010 után történt a 2002 és 2010 között elkövetett kormányzati korrupciós ügyek miatt, felettébb csekély ahhoz a mértékhez képest, ami a korrupciót ezekben az időszakokban jellemezte.

Az ügyészségre vonatkozóan azt tudjuk mondani, hogy az ügyészség külön támogatást kap annak érdekében, hogy korrupcióellenes részleget működtessen, ezen külön tizenöt ügyész dolgozik. Természetesen mi megértjük azt, hogy még az elkövetett bűnökhöz képest csekély vádemelés ellenére és miatt is a Szocialista Párt Polt Péterre politikai célpontként tekint, de nem változtat a Szocialista Párt megítélése azon a valóságon, hogy Polt Péter valójában először az önök támogatásával, a Magyar Szocialista Párt szavazataival lett az alapvető jogok biztosának helyettese, mindenki elismerésére végezte el azt a munkát. (Dr. Bárándy Gergely: Mind a hármat kineveztük, Gergő. Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád! ‑ Az elnök csenget.)

Úgy gondoljuk, ha a kommunista párti tagság nem volt kizáró ok fontos állami tisztségeknél, akkor az, hogy valaki a rendszerváltozást követően néhány évig egy demokratikus pártban vállalt szerepet, végképp nem lehet ilyen kizáró ok.

(17.00)

Arról már nem is beszélve, hogy valószínűleg alapvetően másként viszonyulunk és vélekedünk Göncz Árpád személyéhez és Göncz Árpádhoz, mint mondjuk, a Szocialista Párt és mi, mégis úgy gondolom, hogy a volt köztársasági elnök elnöki mérlegelését és józan ítélőképességét ilyen mértékben kritizálni, hiszen ő volt, aki Polt Pétert először legfőbb ügyésznek jelölte, semmiféleképpen nem ildomos.

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az ügyészség tevékenységéről azt tudjuk csak mondani, hogy számtalan olyan korrupciós ügyben emeltek vádat, amely azt követően bebizonyosodott. Éppen Tátrai Miklósék nemrég történt elítélésére elég felhívni a figyelmet, gondolhatunk az MSZP volt elnökhelyettesének, Simon Gábornak az ügyére, vagy a napokban a volt szocialista honvédelmi miniszterrel és Fapál Lászlóval szemben meghozott ítéletre is.

A Jobbik felvetésével kapcsolatosan azért azt érdemes megjegyezni, hogy természetesen egy ellenzéki párt tehet demagóg javaslatokat. Vona Gábor is így tett akkor, amikor a mentelmi jog eltörlését és a korrupciót hozta összefüggésbe, hiszen minden korrupciós bűncselekmény közvádra üldözendő bűncselekmény. Az önök mellett ülő, az önökkel együtt ezt a vitanapot kezdeményező Magyar Szocialista Párt volt, hogy közvádas ügyekben nem függesztette fel valakinek a mentelmi jogát. (Dr. Bárándy Gergely: Mi van Simon Miklóssal?)

De mi, tehát a Fidesz képviselőcsoportja és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja minden esetben közvádas ügyben a mentelmi jog felfüggesztése mellett szavazott, és soha olyan korrupciós ügy nem került ide, az Országgyűlés elé, ahol a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja ne támogatta volna a mentelmi jog felfüggesztését. Az a mentelmi jog, ami a képviselőket megilleti, arra alkalmas, hogy azokat a csekély súlyú becsületsértéseket, amelyeket itt önök tömegesen követtek el, egyébként megússzák. Ez viszont a szólásszabadság érdekében lehet, hogy támogatandó, és a képviselői megbízatás ellátása érdekében is szükséges.

Az elévülés eltörlésére mi is gondoltunk már korábban, különösen akkor, amikor volt az országban olyan hivatalban lévő miniszterelnök, a szocialisták akkor még támogatott, de azóta őket már lopással vádoló Gyurcsány Ferenc, akikről az ügyészség állapította meg, hogy kizárólag az elévülés menti meg a Fittelina-ügyben a büntetőjogi felelősségre vonástól. Akkor ez a Szocialista Párt számára nem volt akadálya annak, hogy Gyurcsány Ferenc támogatását fenntartsák. Az egy más kérdés, hogy utólag jó üzletnek bizonyult-e, ha már korrupcióról van szó.

Úgy gondoljuk, hogy azok a vádak, amelyeket az LMP megfogalmazott, már csak azért is képtelenek, mert azt mondani, hogy ez az ország 2010-hez képest mostanra legyengült, vagy mi legyengítettük volna, az ugyanolyan képtelenség, mint az, hogy nem tudunk a saját szemünkbe nézni. Kétségkívül, tükörbe tudunk nézni, de a saját szemünkbe nem, képviselő asszony ez utóbbit kérte rajtunk számon, erre valóban egyelőre még nem vagyunk képesek.

Ha megnézzük azt, hogy az Országgyűlés milyen törvényeket fogadott el az elmúlt években, akkor mindenekelőtt meg kell azt állapítani, hogy ha az országgyűlési pártfinanszírozásra vonatkozó törvény nem is tökéletes, sőt pontosítani kell bizonyos szabályait, alapvetően mégis lehetővé teszi azt, hogy például az LMP egyenlő esélyekkel induljon egy választáson. A pártfinanszírozási törvény, illetve a pártalapítványokra vonatkozó törvény és a frakciók támogatása szintén azt bizonyítja, hogy a választási kampány költségeihez mért állami támogatás álljon rendelkezésre a politikai pártoknak. Korábban ez nem volt biztosított, ráadásul korábban olyan felső határa volt a kampányköltségeknek, amely nagyon nehezen betarthatóvá tette ezeket a szabályokat. Mi ezeket a valósághoz igazítottuk, és az esélyegyenlőség biztosítása érdekében valamennyi párt számára ilyen jellegű kampánytámogatást állami szinten biztosítottunk, úgy gondoljuk, pont az LMP e tekintetben akár még elismeréssel is szólhatna a kormány teljesítményéről.

Az elfogadott közbeszerzési törvény, a néhány héttel vagy hónappal ezelőtt elfogadott közbeszerzési törvény minden korábbinál szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat vezet be, és ezenkívül jegyezzük meg azt is, hogy az eljárást szigorítja, az állami pénzek kifizetését átláthatóbbá teszi, a meghívásos eljárásban további korlátokat, átláthatósági korlátokat vezet be. Úgy gondoljuk, hogy a jogállami intézményrendszer működését itt, Magyarországon az is igazolja, hogy önök is számtalan alkalommal fordultak úgy Alkotmánybírósághoz, hogy az Alkotmánybíróság a kormánypártokkal szemben önöknek adott igazat. Meg lehet természetesen azt tenni, hogy újra és újra az ellenzék elismétli ezeket a vádakat, de ez nem változtat azon, hogy a valóság cáfolja az önök által megfogalmazott vádakat.

Összességében azt tudom mondani, hogy természetesen a politikai elit megteheti azt, hogy mindenféle korlát nélkül politikája középpontjába a másik korrupcióval való megvádolását állítja, a Magyar Szocialista Párt elég érthetetlen okból választotta ezt. A Jobbik és az LMP még nem volt kormányon, náluk talán ez a célkitűzés valamivel érthetőbb, de hosszabb távon világossá kell tenni, hogy egyéni felelősség van. Ez a kormány soha nem kívánta eltűrni a korrupciót, és mindent meg fog tenni ezt követően is, hogy fellépjen ellene. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 2 2015.12.02. 4:24  1-16

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, egy rövid törvényjavaslat célja világos, és az indokolás teljeskörűen tartalmazza azokat az okokat, amelyek miatt a Ptké. módosítását szükségesnek tartjuk, illetve ame­lyek miatt más törvények módosítására teszünk javas­latot.

Gyakorlatilag a javaslat lényege két részre osztható. Az egyik egyértelművé teszi, hogy egyes közjogi jogi személyek határozataival, határozatainak érvénytelensége esetén a bíróság feladata az, hogy ne megsemmisítse a döntéseket, hanem hatályon kívül helyezze. Ha megnézzük az elmúlt évek bírósági joggyakorlatát, akkor azt látjuk, hogy nem alakult ki egységes joggyakorlat a tekintetben, különösen az új Ptk. hatálybalépését követően, hogy amikor valamely közjogi jogi személy döntése vagy akár magának a jogi személynek a létrejöttével kapcsolatos legitimáció vitássá válik, akkor ebben az esetben ennek a közjogi jogi személynek a döntéseit visszamenőleges hatállyal kell-e megsemmisíteni vagy pedig hatályon kívül kell helyezni; azaz a döntés meghozataláig ezek hatályosak voltak, és ezt követően válnak hatálytalanná a bíróság döntésével.

Szeretnénk egyértelművé tenni ‑ pont az ügyvédi kamara kapcsán egyértelmű volt ennek a szükségessége, de más eseteket is fel lehetne hozni példaként ‑, hogy ilyen esetekben a hatályon kívül helyezés a megfelelő jogi forma, ami azt jelenti, hogy a bíróság döntéséig ezek hatályos döntéseknek minősülnek, és ezt követően kell őket hatályon kívül helyezni. A megsemmisítés a visszamenőleges hatályra vonatkozó vitákat indítana el.

A másik ügy pedig a keresetindítási jog egyértelmű és világos tisztázása. Itt az új Ptk. változtatott ugyan az írott szabályokon, de a jogalkotói szándék nem változott, tehát továbbra is úgy gondoljuk, hogy a keresetindítási jog a jogi személlyel összefüggő jogosultsághoz kapcsolódik.

Ebből adódóan, ha a tagsági jog megszűnik, akkor megszűnik a keresetindítási jog, de megszűnik a jogi érdek is, ezáltal pedig a perbeli legitimáció is megszűnik, tehát a bíróságnak a peres eljárás egésze során vizsgálni szükséges azt, hogy a perbeli legitimáció fennáll-e, és csak és kizárólag abban az esetben kell a pert folytatni, amennyiben ez a legitimáció fennáll. Amennyiben bármely okból a perbeli legitimáció megszűnik, akkor a bíróságnak a peres eljárást meg kell szüntetni.

Ezért aztán, ahogy eddig is a keresetindításnál az erre való jogosultságot a bíróságnak vizsgálnia kellett, és a mi álláspontunk szerint egyébként ez az értelmezés az irányadó és többségi bírói gyakorlatnak megfelel ‑ csupán ez teszi a Ptké. szintjén is egyértelművé ‑, ezt követően is mind a felülvizsgálat kezdeményezésére való jogosultságot, keresetindítási jogosultságot, kereshetőségi jogot és perbeli legitimációt a peres eljárás egésze során vizsgálni kell. Ennek hiánya a peres eljárás megszüntetését vonja maga után.

Úgy gondoljuk, hogy segítjük a bírói gyakorlatot azzal, ha egy nem régen hatályba lépett Ptk. esetén a Ptké. módosításával a jogalkotói szándékot tesszük egyértelművé, ráadásul ez a jogalkotói szándék a többségi bírósági gyakorlattal is megegyezik. Természetesen felvethető a kérdés, hogy egy jogegységi határozat nem tudná-e ugyanezt megtenni.

De úgy gondoljuk, hogy az, hogy erre várjunk hónapokig vagy évekig, hiszen itt a kezdeményezés lehetősége az Országgyűlést nem illeti meg, hogy erre várjunk hónapokig vagy évekig, az olyan jogbizonytalanságot eredményez, amelyet az Országgyűlésnek már csak az alkotmányos intézmények együtt­működési kötelezettségéből adódóan is nem kell tétlenül néznie.

Kérem a képviselőtársaimat, a kormányt, az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy legyenek szívesek a javaslatot, amely szakmai javaslat, támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 16 2015.12.02. 3:36  1-16

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a vitában elhangzott hozzászólásokat, érveket és ellenérveket, különösen azt, hogy mindenki méltányolta, hogy az Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat alapvetően segíteni kívánja a jogalkotást, és létező problémákra kíván még az ellenzéki hozzászólók szerint is talán többnyire helyes választ adni. Mégis elsősorban a kritikákra szeretnék értelemszerűen reagálni.

Az első ilyen konkrét kérdés az volt, hogy az ügyvédi kamara véleményét tudom-e tolmácsolni. A sportszövetségek, illetve gazdasági kamarák részéről érkezett hozzánk az ügyben megkeresés. Az ügyvédi kamarával külön azért nem vettem föl a kapcsolatot, mert a választ egyértelműnek gondolom az ott felmerült vitára tekintettel. De miután még csak a törvényjavaslat általános vitájánál vagyunk, semmi akadálya annak, hogy az ügyvédi kamarát hivatalosan megkeressem, és akkor a kamarai válasz birtokában tudjuk folytatni a bizottsági szakban ezt a vitát. Úgy gondolom, az ott lefolytatott vitákból a kamarai tisztségviselő-választás kapcsán indult peres eljárásból adódik a kamara véleménye, de nyilván ezt egy független szakmai szervezet esetén megelőlegezni nem tudom. De ezt meg fogom tenni, és ezt valamennyi képviselőtársam, vagy legalábbis az itt, a vitában részt vevő képviselőtársaim rendelkezésére bocsátom.

Amit Gyüre képviselőtársam vetett föl a kizárással kapcsolatosan: ha a Jobbik ilyen módosító indítványt benyújt, meg fogjuk fontolni. Hozzáteszem, hogy természetesen a jogi megoldása az ügynek adott, hiszen ha valakit kizárnának bármely közjogi jogi személyből annak érdekében, hogy a perbeli legitimációt megszüntessék, ezáltal a pert is, akkor nyilván ezt a határozatot megtámadja, addig pedig a másik peres eljárást fel kellene függeszteni, amíg nem tisztázódik a helyzet. De kétségkívül van a javaslatban ráció, úgyhogy meg fogom fontolni, és ezt követően hátha még olyan törvényt is el tudunk fogadni, ami az Országgyűlés valamennyi frakciójának támogatását bírja.

Turi-Kovács képviselőtársammal messzemenőkig egyetértek. Amikor felmerült ez a probléma, felmerült annak lehetősége is, hogy ezt akár Ptk.-, akár a polgári perrendtartás módosításával kellene vagy lehetne megoldani. Én éppen a képviselőtársam által felsorolt okokból és érvek folytán mondtam azt, hogy miután egy olyan értelmezési kérdésről van szó, ahol ráadásul a jogalkotó eredeti szándéka is az volt, hogy az elfogadott Ptk.-t ebben a formában kell értelmezni, így ebben az esetben mindazokra a veszélyekre tekintettel sem látok kockázatot.

Megítélésem szerint a közjogi személyek működésében biztonságot hozhat ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása. Azt is joggal remélhetjük, hogy a jogellenesség esetén perbeli fellépésre, jogorvoslatra, keresetindításra a jövőben is lesz lehetőség. Teljesen fölösleges, oktalan és kizárólag egyes határozatok végrehajtását megakadályozni szándékozó vagy pedig a bizonytalanságot keltő perindítást részben meg tudja gátolni ennek a módosításnak az elfoga­dása. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 26 2016.04.12. 9:05  21-82

DR. GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/10171. számú, a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzésre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvény elfogadásával az Országgyűlés lehetővé teszi azt, hogy a jövőben az elmúlt egy évben bevezetett korlátozásoktól mentesen lehessen vasárnap vásárolni.

(10.10)

Ezzel az Országgyűlés eleget tesz a Magyar Szocialista Párt képviselői által kezdeményezett azon népszavazási kérdésnek, amely így szól: „Egyetért-e ön azzal, hogy az Országgyűlés semmisítse meg a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvényt?”

Mindenekelőtt tisztázzuk a jogi helyzetet! A törvény elfogadása nem csupán politikailag okafogyottá, hanem jogilag is lehetetlenné teszi a népszavazás megtartását, mivel az Alkotmánybíróság korábbi, az új népszavazási törvényben szövegszerűen is kodifikált gyakorlata szerint, ha a népszavazási kérdés hitelesítéséről szóló jogerős döntés és a parlamentnek a népszavazást elrendelő határozata között az Országgyűlés eleget tesz a népszavazási kezdeményezésben foglaltaknak, úgy a népszavazás megtartására nem kerülhet sor.

A benyújtott, vasárnapi bérpótlékra vonatkozó módosító indítványokra tekintettel szeretném egyértelművé tenni, hogy a Fidesz képviselőcsoportja e pót­lékok felemelését támogatja, és erről a kiskereske­delmi dolgozók érdekképviseleti szerveivel egyezte­tést kezdeményez. (Zaj a Jobbik padsoraiban.) Most azonban nem ezen egyeztetések amúgy fenn­álló indokoltsága miatt nem tudunk eleget tenni a pótlékok felemelésére vonatkozó (Az elnök csenget.) módosító javaslatoknak, hanem mert az alkotmányos rend világos szabályai szerint a népszavazási kezdeményezésnek eleget kell tegyünk, a kezdeményezés pedig a tavaly elfogadott törvény visszavonására, tehát a 2015. március 14-ei állapot helyreállítására kényszerít bennünket. Így az LMP-nek és a Jobbiknak a bérpótlék emelésére vonatkozó javaslatait még értékelhetjük a szükséges jogi ismeretek hiányaként, vagy a politikai haszonszerzésnek a világos jogi helyzetet háttérbe szorító szándékaként, a Magyar Szocialista Párt esetében azonban ezeket a módosító javaslatokat csak saját népszavazási kezdeményezésük korrekciójának minősíthetjük.

Ez nem változtat azon, hogy a lényeg tekintetében a tavaly elfogadott, vasárnapi kiskereskedelmi munkavégzés tilalmára vonatkozó jogszabály visszavonásával mi, a nagyobbik kormánypárt is önkorrekcióra kényszerülünk. Ha megnézzük az ebben a kérdésben folyt parlamenti vitát, sőt parlamenti és közéleti vitát, az elmúlt egy évben a vasárnapi multinacionális boltzár melletti kereskedelmi adatok ismeretében azt mondhatjuk, hogy az idő minden tekintetben a most visszavonandó törvényt és annak előterjesztőit igazolta. Az elmúlt egy évben a kiskereskedelemben egyetlen munkavállalót sem lehetett munkára kényszeríteni vasárnap; a kereskedelmi szektorban a foglalkoztatottság bővült, ráadásul a korábbi vasárnapi forgalom egy nem jelentéktelen része a külföldi tulajdonban álló multinacionális áruházláncoktól átterelődött a magyar tulajdonban álló kis- és közepes vállalkozások irányába. Mindeközben a kereskedelmi forgalom jelentős mértékben nőtt, 5 százalékot meghaladóan bővült.

Miért kell hát visszalépnünk, ha mindezen kérdésekben igazunk volt? Miért kell visszalépnünk akkor, amikor Magyarországon egy jobboldali kormány vezetett be olyan intézkedést tavaly, amely a világon mindenhol a baloldal és a szakszervezetek követeléseként jelent meg? Önmagában túl egyszerű válasz lenne, hogy baloldali politikát nehéz az országban a baloldal támogatása nélkül megvalósítani, vagy szociáldemokrata politikai követelést sikerre vinni szociáldemokraták nélkül. Ez a magyarázat azért sem elégséges, mert nem támasztja alá az elmúlt hat év kormányzati tapasztalata, hiszen a rezsicsökkentés, a közmunkaprogram vagy az állami tulajdon növelése a bankszektor és a közszolgáltatások területén a baloldal számára a világon mindenhol kedves politikai döntéseit is meg tudtuk hozni és sikerre tudtuk vinni a magyar baloldal támogatása nélkül vagy éppen kritikái közepette.

Amin nem tudtunk változtatni, és az elmúlt egy évben a helyzet nem jobb, hanem rosszabb lett, hogy a magyar választópolgárok ne szabadságkorlátozásként éljenek meg egy olyan döntést, amely a kiskereskedelemben dolgozók szabadságát biztosította a hét legalább egy napján, állandó jelleggel. És ne legyenek illúzióink, ha egy multinacionális áruház nyitva lesz vasárnap, akkor senki nem fog felmentést kapni a vasárnapi munkavégzés alól. Ezért a társadalmi szolidaritás és ezáltal egy polgári Magyarország is vereséget szenvedett ebben a kérdésben. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Az intézkedés visszavonása megegyezik a választópolgárok döntő többségének akaratával, és e tekintetben önkritikusan be kell látnunk, hogy nem tudtuk az intézkedés helyességéről meggyőzni a társadalom többségét, márpedig egy demokráciában végső soron a nép szava a legfőbb törvény.

Ezen kívül azonban véleményem szerint az ügynek leginkább vesztesei vannak, és akik ma a legnagyobb hangon itt tőlem balra ünneplik saját magukat, azok a legnagyobb vesztesei. A Magyar Szocialista Pártnak a vasárnapi multinacionális boltzárról szóló döntés népszerűtlenségére és a közvélemény-kutatások egyértelműségére pillantva semmilyen morális problémát nem jelentett, hogy egy hagyomá­nyos baloldali követeléssel szemben a nagy multinacio­nális áruházláncok érdekeinek képviselőiként lépjen fel, felismerve azt a matematikai tényt, hogy miután több a vásárló, mint az eladó, ezért utóbbiak sérelme kevésbé fontos, mint az előbbiek körében elnyerhető szimpátia. Ha valakinek, ha bárkinek identitáskérdés kellett volna hogy legyen a munkavállalók számára biztosított szabad vasárnap, akkor a baloldali pártoknak egyértelműen az önazonosság-tudatuk szempontjából illett volna ehhez a kérdéshez közelíteni. A mindig erősebb piacpárti konzervatív politika számára ez a kérdés sokkal inkább lehet viták tárgya, mint egy valódi szociáldemokratának. Kár, hogy ilyenek Magyarországon már régóta nincsenek.

Mindenesetre Isten óvjon bennünket minden olyan hatalomtól, és ezt most már mindannyiunknak mondom, nem csupán a tőlem balra helyet foglalóknak, amely identitáskérdésekben rendszeresen nem a saját önazonosság-tudatának, hanem a gyakran változó közvélemény-kutatási adatoknak akar megfelelni. Azt is látnunk kell azonban, hogy különösen a fiatalabb generáció számára ez a kérdés nem önazonosság-tudatként, hanem szabadságkérdésként merült fel. A vasárnapi multinacionális boltzárat sokan olyan szabadságkorlátozásként élték meg, amely jó vagy rossz, de mindenképpen megszokott életmódjuk megváltoztatására kényszeríti őket, amellyel az állam olyan szférába avatkozik be, amelyhez sokak véleménye szerint szabályozó hatóságként semmi köze nem lehet.

Tisztelt Országgyűlés! Mindabból, amit elmondtam, egyértelműen látható, hogy a kormánypártok nem taktikai, hanem elvi kérdésként kezelték a szabad vasárnap ügyét, ezért is vezettük be akkor, amikor a közvélemény-kutatások mindig ennek a kérdésnek a népszerűtlenségét mutatták.

A Szocialista Párt által kezdeményezett népszavazáson való részvétel mértéke nem, a többség véleménye azonban borítékolható lenne. Elvi kérdésekben azonban mégis sokszor jobb a vereség, mint az engedmény. Azonban egy elvi kérdés is lehet taktikai megfontolások áldozata, ha nem csupán a politikai haszonszerzés szándéka, hanem egy másik, még fontosabb elvi, sőt sorskérdést veszélyeztet. Most ez a helyzet. Bármilyen fontos életmódbeli kérdés és az amögött álló alapvetés másodlagos annak hazai és nemzetközi súlyához és jelentőségéhez képest, amit a tömeges bevándorlás Magyarország és az európai kontinens egésze számára jelent.

A kormány által kezdeményezett, bevándorlási kvótáról szóló népszavazás olyan sorskérdés, amely évtizedekre határozza meg, hogy Magyarországon nekünk és az utánunk jövőknek kikkel kell együtt élniük; meg tudják-e kímélni Magyarországot a párhuzamos társadalmak kialakulásától; meg tudjuk-e védeni a magyar kultúrát és a magyar politikai nemzethez tartozó őshonos nemzetiségeink kultúráját.

Ehhez képest annak a jelentősége, hogy vasárnap csak kis boltokban lehet vásárolni vagy nagyobbakban is, lényegtelen. Lehet hát majd most nagyobbakban is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 36 2016.05.10. 14:57  35-48

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előterjesztője: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvényének hatodik módosítása van előttünk. A korábbi módosításoktól eltérően senki nem vitathatja azt, hogy a most elénk terjesztett szövegjavaslat egy olyan új helyzetre kíván választ adni, amely az Alaptörvény elfogadásakor ismeretlen veszély volt.

Az elmúlt egy év migrációs válsága a terrorfenyegetettséget Európában drámai módon megnövelte. Azt látjuk, hogy az a biztonsági kockázat, amellyel Európa egésze szembesül, mindannyiunkat fenyeget, nem maradhat ki az ez elleni védekezésből egyetlenegy európai uniós tagállam sem. Mi időben felhívtuk a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyekre a szabályozatlan, kontrollálatlan és törvénytelen migrációs hullám vezethet, időben felhívtuk a figyelmet arra, hogy terrorizmust is importálunk ebben az esetben, és arra, hogy Európa biztonsága soha olyan mértékben nem volt veszélynek kitéve, mint ami a migrációs hullám következtében mostanra előállít. Az azóta történt események, Párizs és Brüsszel, az ottani brutális és elítélendő terrorcselekmények ezt fényesen igazolták.

Éppen ezért, ahogyan egész Európa választ keres és jogi megoldásokat igyekszik találni a kialakult helyzetre, úgy ezt a Magyar Országgyűlésnek is meg kell tennie. Miután a rendkívüli jogrenddel kapcsolatos szabálymódosítások kétharmados többséget igényelnek ‑ ez mind az alaptörvény-módosításra, mind a hozzákapcsolódó honvédelmi törvény módosítására igaz, mind pedig az egyébként külön már tárgyalt és most már a bizottságok előtt lévő, a Belügyminisztérium által előterjesztett terrorcsomagra is igaz ‑, azt mondhatjuk, hogy ezekben az esetekben az Országgyűlésnek kompromisszumra kell jutni annak érdekében, hogy Magyarország polgárainak biztonságát szavatolhassuk.

(12.20)

Itt az alaptörvény-módosításnál egy új tényállást szeretnénk elfogadtatni és bevezetni, és miután az előterjesztést ötpárti tárgyalások előzték meg, ezért úgy gondolom, hogy a magyar politika a Honvédelmi Minisztérium koordinálásával, valamennyi frakció részvételével maximálisan bizonyította azt, és különösen a kormánypártok ez esetben maximálisan bizonyították azt, hogy kompromisszumot szeretnének keresni és találni. Nem volt a tárgyalásokon olyan kérdés, amit ne tudtunk volna megvitatni, olyan ellenzéki javaslatok voltak, amiket elfogadtunk, sőt azt mondhatjuk, hogy magát a koncepciót is az ellenzék vetette fel, a szabályozás koncepcióját. A szabályozás céljában pedig egyet kell hogy értsünk, mert a szabályozás célja Magyarország biztonságának szavatolása egy megváltozott biztonsági környezetben, komoly veszélyek közepette.

A terrorveszélyhelyzet sok szempontból az állam iránti eddiginél nagyobb bizalom szükségességét is megmutatja, hiszen való igaz, hogy míg szükségállapotnál, illetve az egyéb rendkívüli jogrendeknél, ideértve a veszélyhelyzet tényállását, a már bekövetkezett rendkívüli helyzetre kell választ adni, ezért nem lehet vitatkozni arról vagy fölösleges vitatkozni azzal kapcsolatosan, hogy indokolt‑e egy rendkívüli jogrendnek az elrendelése, hiszen ha már előállt a helyzet, ha már valaki egy terrorcselekményt elkövetett, ha már az elemi csapás bekövetkezett, akkor nagyon egyszerű egyetérteni abban, hogy a rendkívüli jogrend bevezetése indokolt. Terrorveszélyhelyzet esetén viszont nem erről van szó, terror­veszély­helyzet esetén egy akut, közvetlenül fenyegető, terrortámadás vagy terrorfenyegetettség közvetlen veszélyével szembenéző helyzetben vagyunk, amikor viszont még nem történt támadás, és ebben az esetben is alapjog korlátozására szeretnénk lehetőséget adni a mindenkori végrehajtó hatalomnak annak érdekében, hogy az állampolgárok biztonságát ilyen helyzetben is szavatolni lehessen.

Ha visszagondolunk az elmúlt hónapokra, akkor azt mondhatjuk, hogy Hannoverben egy labdarúgó-mérkőzést, amelyre az egész német kormány vendégként megérkezett, kellett másfél órával a mérkőzés kezdetét megelőzően lefújni. Brüsszelben három kerületben kijárási tilalmat rendeltek el még jóval a brüsszeli terrortámadásokat megelőzően, és azt megelőzően, hogy bármi történt volna. Nyilvánvalóan ez súlyos alapjog-korlátozás volt, de senki nem vitathatja, főleg az azóta történtek fényében, hogy ez indokolt. Tehát először is arra kérem képviselőtársaimat, hogy a racionális párbeszéd jegyében ne vitassuk azt, hogy itt valóban komoly alapjog-korláto­zá­sokról van szó, de a rendkívüli jogrendnek ez a lényege, erre ad lehetőséget az állam számára.

Másik nagyon fontos szempont: ne vitassuk azt, hogy az államnak a jelenlegi helyzetben komolyabb beleszólást kell kapni a biztonság szavatolásához szükséges eszközök tekintetében, mert máskülönben egy ilyen helyzetben hiába vannak meg a szükséges információk, hiába tudjuk a Belügyminisztérium által előterjesztett törvényjavaslatnak köszönhetően megfelelően minősíteni, kezelni ezeket az információkat, ha a közvetlen fenyegetettség fennáll, akkor pillanatnyilag rendkívüli jogrend elrendelésére nincs lehetőség, csak akkor, amikor ez már bekövetkezett.

A harmadik: nem vitatható, hogy ilyen esetben közvetlenül a kormánynak kell megadni a beavatkozás lehetőségét. Az Országgyűlés utólagos jóváhagyására van lehetőség, az Országgyűlés szakbizottságait és a köztársasági elnököt folyamatosan tájékoztatni kell ‑ ez a tájékoztatás, garanciális rendelkezés indokolt ‑, az is egyértelmű, hogy végül az Országgyűlés rendeli el most már a terrorveszélyhelyzetet az előterjesztett szabályozás szerint, de azt a lehetőséget a kormánynak feltétlenül biztosítani kell, hogy amikor a fenyegetettség bekövetkezik, amikor a konkrét információ a közvetlen terrorfenyegetettségre vonatkozóan fennáll, akkor a kormánynak kell azonnal lépnie, ezért ilyen esetben az Országgyűlés összehívására csak utólagosan van lehetőség, bizonyos értelemben tehát itt egy utólagos jóváhagyás történik. De függetlenül attól, hogy Magyarország demokráciájának reményeink szerint hosszú történetében ki lesz kormányon, úgy gondoljuk, hogy az a felhatalmazás, amit az Országgyűlés a terrorveszélyhelyzet bevezetésével a kormánynak adna, semmiféleképpen nem túlzott, és érdemi visszaélésre nem ad lehetőséget.

Az előterjesztett szabályozás szerint tehát jelentős és közvetlen terrorfenyegetettség vagy terrortámadás esetén a kormány kezdeményezésére kerül sor az Országgyűlés által a terrorveszélyhelyzet kihirdetésére. Azonban a kormány kezdeményezésének pillanatától kezdve már fontos, valóban rendkívüli jogrendre emlékeztető vagy a rendkívüli jogrendet képező eszközökkel rendelkezik, és ez a jogkör akkor válik teljessé, ha az Országgyűlés 15 napon belül a terrorveszélyhelyzetet elrendeli. Ha megnézzük a jelenlegi szabályozást, akkor azt mondhatjuk, hogy az öt különleges jogrendi tényállás egy hatodikkal egészül ki.

Az ötpárti vita időszakában éppen a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja volt az, amely a leginkább amellett kardoskodott, hogy ne már létező tényállásokba próbáljuk meg belefoglalni a terrorveszélyhelyzetet is, hanem önálló, hatodik rendkívüli jogrendi tényállás keretében próbáljunk meg egy olyan szabályozást találni, ami mindenki számára elfogadható.

Az új esetkör gyakorlatilag a megelőző védelmi helyzet belbiztonsági megfelelője, de ennél szűkebb felhatalmazásokat nyit meg a honvédelmi törvény szintjén, valamint lehetőséget teremt a Magyar Honvédség felhasználására, ha a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok erői nem elegendők. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Magyar Honvédség ebben az esetben egy kiegészítő, kisegítő szerepet játszhat, tehát ha és amennyiben a rendőrség erői a fenyegetettség elhárításához, a biztonság szavatolásához elegendők, akkor a Magyar Honvédség nem használható fel. Ha viszont ez nem elegendő, akkor van lehetőség arra ‑ látjuk az európai példákat is, tehát a javaslat illeszkedik az európai jogrendbe és a mostani módosítások gyakorlatába is ‑, hogy a Magyar Honvédség felhasználása is segítheti a rendőrség munkáját.

Azt is érdemes egyértelművé tenni, hogy a honvédség bevetésének lehetőségével szavakban valamennyi párt egyetértett, még a vitában jelen nem lévő Magyar Szocialista Párt is ennek indokoltságáról nyilatkozott, a másik két ellenzéki frakció pedig egyértelművé tette, hogy a Magyar Honvédség ilyen helyzetben való felhasználásának lehetővé tételét indokoltnak látja.

A terrorveszélyhelyzet kapcsán a jogalkotói cél, hogy a felelős kormány a biztonsági kihívásokra adhasson adekvát választ. Lehetőséget kell teremteni azon helyzetek kezelésére, amikor a békeidejű elégtelen intézkedési eszköz már nem, a hatályos különleges jogrendi szabályozás pedig még nem megfelelő, mivel az utóbbi indokolatlanul erős és demokratikus deficitet okozó jogkorlátozásokat tenne lehetővé.

A kormánynak nem célja, hogy a félelemkeltés elhárítására más típusú félelmet keltsen, és a hatályos különleges jogrendi szabályozás esetleges felhívásának lehetőségével ezt erősítse, éppen azért kerestünk olyan új rendkívüli jogrendi tényállást, aminek már van mintája, ahol a megelőző védelmi helyzet mintájára vezethető be gyakorlatilag egy terror­veszélyhelyzet. Ez azért nem ad okot olyan jellegű félelemkeltésre vagy olyan jellegű alaptalan vádak megfogalmazására, mint amilyen a sorozás visszaállítása vagy az elnöki rendeleti kormányzás bevezetése lenne vagy lehetne.

A terrorveszélyhelyzetet az Országgyűlés kétharmados többséggel hirdetné ki. Úgy gondoljuk, hogy minden egyes rendkívüli jogrend esetén ilyen többséget kíván meg az alkotmány az Országgyűléstől, nincs okunk arra, hogy ettől bármilyen formában eltérjünk.

Ha a terrortámadás fogalmát szeretnénk meghatározni, hiszen ez is igényként merült fel, akkor a büntető törvénykönyv szerinti terrorcselekmény tartalmi elemeit javasoljuk alapul venni. Úgy gondoljuk, hogy ez minden olyan bizonytalanságot, ami a szabályozással kapcsolatosan felvethető, egyértelműen megválaszol, és ilyen értelemben a visszaélés lehetőségét ez is korlátozza.

Az új tényállással a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a megelőző védelmi helyzet, a váratlan támadás, veszélyhelyzet mellett egy hatodik, újabb rendkívüli jogrendi tényállás jönne létre. Úgy gondoljuk, nem lehet vitás a jelenlegi helyzetben, hogy akkor tudjuk csak a Belügyminisztérium által előterjesztett terrorellenes csomagból adódó pluszinformáció-szerzés lehetőségét megfelelően kamatoztatni, ha ilyen információk beérkezése esetén, ha ezeknek az információknak a rendelkezésre állása esetén a magyar államnak, a mindenkori kormánynak van eszköze arra, hogy olyan rendkívüli jogrendet hirdethessen ki, illetve olyan rendkívüli jogrendet kezdeményezzen ‑ az Országgyűlés dönt ennek elrendeléséről ‑, amely biztosítja azt a lehetőséget, hogy egy terrorcselekmény ne következzen be, tehát hogy a terrorveszélyhelyzet kihirdetésével a terrorcselekmény bekövetkezését el lehessen kerülni.

Az elmúlt három-négy hónap eseményei után megítélésünk szerint felelős politikai erő ennek a javaslatnak a céljára nem mondhat nemet, a szabályozás részletei során pedig, mint már említettem, szerintem példamutató konstruktivitással járt el a minisztérium és jártak el a parlamenti frakciók. Úgy gondolom, hogy az utolsó három találkozó után senki nem vetheti fel azt, hogy ne az lett volna a találkozón, egyeztetésen részt vevő kormánypárti frakciók célja, hogy akár a szabályozás módján is változtatva olyan megegyezésre tudjunk jutni az ellenzékkel, ami lehetővé teszi a kétharmados többség megszerzését. Úgy gondolom, hogy bármilyen más témának az összekötése ezzel a javaslattal, bármilyen egyéb, a témához nem kötődő alkotmánymódosítás összekötése ezzel a javaslattal felelőtlenség, hiszen ha valaki egyetért azzal, hogy az ország biztonságának szavatolása érdekében ez a módosítás szükséges, ha a szabályozás részletei tekintetében egyezségre tudunk jutni, akkor zsarolásszerűen más kérdést felvetni annak érdekében, hogy közös felelősségünket, az ország biztonságának szavatolását meg tudjuk tenni és ennek a felelősségnek eleget tudjunk tenni, felelőtlenség, ezért úgy gondolom, hogy felelős ellenzéki magatartás mellett ilyen jellegű zsarolásra nem kell számítanunk, és csupán pillanatnyi félreértésnek tekintjük az ezzel kapcsolatosan eddig elhangzott nyilatkozatokat.

Azt tudom tehát összefoglalóan mondani, hogy nem vitás, hogy Magyarország Alaptörvénye hatodik módosításának indokát a megváltozott európai biztonsági környezet adja. Ez még 2011-ben sem volt látható, így a szabályozás aktualitása aligha lehet vitás. Európa egésze választ keres arra a terrorfenyegetettségre, ami egyébként részben az Európai Unió vezetőinek felelőtlensége folytán alakult ki. A most javasolt megoldások között nincs olyan, ami az európai jogrendben ismeretlen lenne, nincs olyan, ami a kormány számára indokolatlan, ellenőrizhetetlen, kontrollálhatatlan túlhatalmat biztosítana, és nincs olyan, amely ne szűkítené a visszaélés lehetőségét a lehető legcsekélyebbre.

(12.30)

Ugyanakkor lehetővé teszi azt, ha valódi, közvetlen terrorfenyegetettség áll elő, erre vonatkozó egyértelmű információk állnak a kormány rendelkezésére, akkor a megfelelő rendkívüli jogrend rendelkezésre álljon, és a kormány kezdeményezésére, akár az alapvető jogok korlátozásával is egy ilyen helyzet kialakulása megelőzhető legyen. Képviselőtársaimtól azt kérem, hogy azt a konstruktivitást, amit az öt­párti egyeztetések során tapasztaltunk, próbáljuk meg itt az Országgyűlésben, a nyilvános vita során is megőrizni. Ha ez sikerül, akkor azt remélem, hogy a szükséges többség ennek a javaslatnak az elfogadásához biztosított lesz.

A kormánypártok számára egyértelmű cél az ország biztonságának szavatolása. Ha ennek szellemében és ezzel a szándékkal érkeznek jobbító jellegű javaslatok, akkor mi ezekre nyitottak vagyunk. De úgy gondoljuk, hogy most kell megmutatni az ellenzéki pártoknak is, hogy a konstruktív egyeztetésnek van értelme, van haszna, hiszen ennél konstruktívabb egyeztetésre aligha lehet példát mondani nem csupán az elmúlt hat, de még az elmúlt húsz év történetéből sem valószínűleg. Ugyanis minden olyan javaslatot elfogadtunk, igyekeztünk az előterjesztett alkotmánymódosító javaslat részévé tenni, ami valóban ezt a közös célt szolgálta.

Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem képvi­selőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 22 2016.05.24. 5:10  21-24

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismert az, hogy az Európai Unióban eddig két döntés született az elmúlt évben Európába érkezett több millió ember letelepítésére. Az első 160 ezer embernek a Görögországból és Olaszországból való áthelyezéséről rendelkezett. Ezt a döntést Magyarország az Európai Unió Bírósága előtt megtámadta.

Elmondtuk azt, hogy ez a döntés véleményünk szerint nem csupán a közösségi jogot sérti, nem csupán számtalan tagállami alkotmányt sért, hanem egyértelmű, hogy végrehajthatatlan is. (Kunhalmi Ágnes: Miért szavaztátok meg a Tanácsban…) Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy ez a fajta elosztási mechanizmus, amely tömegesen, kollektív módon helyezi át emberek csoportját más országokba, működésképtelen. A gyakorlatban 1500 ember áthelyezésére sem került eddig sor.

Ennek ellenére az Európai Uniót nem sikerült eltántorítani a rossz gyakorlat folytatásától. Azt látjuk, hogy megszületett az a második bizottsági javaslat, amely most már felső korlát nélkül osztaná szét a tagállamok között az elmúlt évben ideérkezett embereket.

Először is, indokolt azt tisztázni, hogy miért érdemes embereket mondani, hiszen egy nyelvi csata is folyik arról, hogy menekültektől, bevándorlókról, terroristákról van-e szó. Párizs óta tudjuk, hogy mindenkiről szó van. Van szó olyanokról, akik valóban valahol még menekültnek minősültek; hozzátéve persze, hogy semmilyen nemzetközi egyezmény nem biztosítja egyetlen menekült számára sem azt a jogot, hogy megválassza azt az országot, ahol élni szeretne. Vannak olyanok, akik egyértelműen kizárólag gazdasági célból, a jobb élet reményében érkeznek Európába; és vannak olyanok is, akik például úgy érkeztek az elmúlt évben ide, hogy azt követően a párizsi terrorcselekményekben is, abban a brutális mészárlásban, ami ott történt, részt vettek.

Ezért aztán most az Európai Unió döntésre tett javaslata véleményünk szerint ugyanúgy egyértelműen sérti a közösségi jogot, ugyanúgy végrehajthatatlan, és Magyarországnak abszolút nemzeti érdeke, hogy ezzel szemben a lehető leghatékonyabban fellépjen. Miután az eljárások lefolytatását adná át a Bizottság, ezért nem tudjuk, hogy kik érkeznének Magyarországra. Az adott tagállamnak kellene az áthelyezést követően dönteni arról, hogy ki minősül menekültnek, és ki az, aki nem minősül annak. Ráadásul semmilyen garancia nincs arra, hogy az áthelyezett személy az eljárás végét itt várná meg, ebben az országban.

Azt tudjuk tehát mondani, hogy arról kell dönteni Magyarországon népszavazás keretében, hogy a magyar kormánynak, illetve a Magyar Országgyűlésnek van-e joga arról dönteni, hogy kikkel kívánunk együtt élni Magyarországon, és kikkel nem kívánunk együtt élni. Önmagában az a javaslat, amit az Európai Bizottság tett, nagyon nehézzé teszi a helyzetünket; nagyon nehézzé teszi azoknak a helyzetét, akik egyébként az Európai Unióba való belépés mellett érveltek, és akik ma is úgy gondolják, hogy Magyarország helye az Európai Unión belül van, hiszen ilyen mértékben az Európai Unió intézményrendszerének tekintélyét romboló javaslatot Európai Bizottság még soha nem tett le az asztalra.

Ne felejtsük el, az Európai Bizottság azzal fenyegeti azokat a tagállamokat, amelyek a kényszerbetelepítést nem kívánják elfogadni, hogy minden egyes menekült után, minden egyes migráns után, minden egyes ember után, akit át kívánnak telepíteni és akit egy adott tagállam nem venne át, 80 millió forintnak megfelelő összeget kell fizetni. De az Európai Bizottság szóvivője rögtön a segítségére siet azoknak, akik úgy gondolják, hogy ez valamilyen méltánytalan büntetés, és hogy tovább rontsa a Bizottság helyzetét, arról tájékoztat, hogy ez nem büntetés, ez a költsége egy ideérkezett, hozzáteszem: illegálisan a határokat átlépő bevándorló ellátásának.

Úgy gondoljuk, hogy Magyarországnak egyértelmű érdeke ma is az európai uniós tagság, de ennek ellenére azt is egyértelművé kell tenni, hogy 1 millió forintot kap körülbelül egy magyar állampolgár, 1 millió forint jut körülbelül egy magyar állampolgárra egy hétéves európai uniós költségvetési ciklusból. Ehhez képest, hogy 80 millió forintot kelljen fizetni egy bevándorló áttelepítése, elutasítása folytán, ez olyan mértékű aránytalanság, olyan mértékű fenyegetettség, amire egy szuverén államnak egyértelműen nemet kell mondania.

A magyar kormánynak meggyőződése az, hogy nekünk kell meghatározni, hogy kivel kívánunk együtt élni. Nem lehet a humanitárius segítségnyújtás álcája mögé bújni, amikor egyértelműen kimutatja minden kutatás, hogy 1 euró segítség itt Európában 20 euró értékű segítségnek minősül a válságrégióban. Ott kell segíteni azoknak, akik valóban menekültek, és Európa külső határait kell megvédeni. A külső határvédelem az egyetlen megoldás, és a leghatározottabban el kell utasítani mindenkinek a kötelező kényszerbetelepítést.

Ezért arra kérjük valamennyi pártot, arra kérjük a magyar közélet minden szereplőjét, hogy tekintse nemzeti ügynek azt, hogy Magyarországon az Ország­gyűlés határozhassa meg, hogy kivel kíván együtt élni, és kivel nem kíván. Biztasson mindenki min­denkit a népszavazáson való részvételre, és mond­junk egyértelműen nemet erre az eszement javas­latra. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormány­zó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 148 2016.05.24. 15:27  147-176

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A XXXIII. nyári olimpiai és a XVII. nyári paralimpiai játékok pályázatáról és rendezéséről szóló törvényjavaslat célja az olimpiai pályázatra és rendezésre vonatkozó keretszabályok megteremtése, és annak megerősítése a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felé, hogy Magyarország és Budapest képes a 2024-es olimpiai és paralimpiai játékok biztonságos és sikeres megrendezésére és lebonyolítására.

Aki emlékszik Egerszegi Krisztina óriási küzdelemben kivívott aranyérmére 400 vegyesen Barcelonában, aki emlékszik a Kozmann-Kolonics páros talán minden idők legkisebb különbségével elért atlantai győzelmére vagy vízilabdázóink megsemmisítő győzelmére az oroszok ellen az olimpiai döntőben Sydney-ben, vagy ugyanitt Kovács Ágnes aranyat érő nagy hajrájára, annak nem kell megmagyarázni, hogy mennyi mindent hordoz és jelenít meg az olimpia, ami szavakba nem foglalható, csak átélhető.

A Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésének és Budapest főváros közgyűlésének kezdeményezésével egyetértve ‑ utóbbi helyen a javaslat 97 százalékos támogatottságot élvezett ‑ az Országgyűlés 2015. július 6-ai rendkívüli ülésén a jelen lévő képviselők több mint 80 százalékának igen szavazatával, nagy többséggel támogatta a pályázati szándékot. E nagy ívű vállalkozás gondolata nem először merült fel az olimpiai mozgalom megszületése óta Magyarországon. Az Országgyűlés támogató határozatát követően 2015. július 7-én Tarlós István főpolgármester és Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke közös szándéknyilatkozatot írt alá a 2024-es nyári olimpiai és paralimpiai játékok budapesti rendezésének pályázatára vonatkozóan, amelyet az aláírók Thomas Bachnak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének is megküldtek. Budapest Los Angeles, Párizs és Róma mellett ezzel a 2024-es olimpiai játékok megrendezésének hivatalos pályázójává vált.

A magyar olimpiai mozgalom erejét jól mutatja, hogy nemzeti olimpiai bizottságunk az elsők között alakult meg, illetve Magyarország a modern kori olimpiákon elnyert 168 aranyérmével, 148 ezüstérmével és 170 bronzérmével, valamint a paralimpiai játékokon szerzett 30 aranyérmével, 41 ezüstérmével és 55 bronzérmével az olimpiai és paralimpiai játékok történetének legeredményesebb sportnemzetei közé tartozik, összességében a nyolcadik helyet foglaljuk el az éremtáblázaton.

(17.00)

A magyar sport erejét, valamint a világ sportvezetőinek bizalmát jelzi az elmúlt évek számos, hazánkban megrendezett jelentős sporteseménye, ilyen volt a kajak-kenu vb megrendezésének többször is előforduló, kiemelkedő rendezvénye, ilyen volt a 2013-as vívó-világbajnokság, a 2002-es tornász-világbajnokság, az öttusa-világbajnokságok, birkózó-világbajnokságok, úszó-Európa-bajnokságok, és az, hogy Magyarország 1986 óta Forma-1-es versenyt is rendez, és 2021-ig erre vonatkozóan szerződésünk van. Arra is büszkék lehetünk, hogy a világ harmadik legjelentősebb és legnézettebb sporteseménye, a FINA vizes világbajnokság 2017-ben Budapesten, illetve Balatonfüreden lesz. Reméljük, hogy a sikeres rendezés az olimpiai pályázat esélyeit, amiről döntés majd 2017 szeptemberében lesz, tovább fogja javítani.

Budapest az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül, amit jól jellemez az elmúlt szűk évtizedben megépült új Duna-híd, új metróvonal, a villamoshálózat 50 év óta történt legjelentősebb fejlesztése, megújult köztereink: a Kossuth tér, Erzsébet tér, Móricz Zsigmond körtér, Széll Kálmán tér, Madách tér, az egyetemi fejlesztések, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Pázmány Egyetem, illetve annak budapesti Jog- és Államtudományi Kara, illetve az európai mércével is egyedülálló sportfejlesztések, mint amilyen a Ferencváros stadionja, a most épülőfélben lévő Puskás-stadion vagy a Dagály úszóközpont, ami a 2017-es úszó- és vízilabda-világbajnokság központja lesz. Szintén büszkék lehetünk azokra a kulturális beruházásokra, amelyek az elmúlt években Budapesten történtek: ilyen a Várkert Bazár, a Vigadó, az Erkel Színház, a Müpa, az Akvárium, és még lehetne folytatni a sort.

Budapest az elmúlt évekhez hasonló fejlődési pályát feltételezve a következő évtizedre biztosan készen áll majd arra, hogy otthont adjon a világ legnagyobb rendezvényének, a nyári olimpiai játékoknak. Az igazi esélyt ugyanakkor egy Budapest méretű város számára az Agenda 2020 elnevezésű gazdaságos, azaz egyebek mellett a meglévő létesítmények használatát akár az egész országra kiterjesztve, a felesleges kiadásokat mellőzve megrendezett olimpiai játékokra törekvő reformcsomag jelenti, amit a Nemzeti Olimpiai Bizottság 2014 decemberében fogadott el. Az Agenda 2020 azt jelenti, hogy az olimpiai rendezésre korábban már többször pályázó Budapest és a magyar olimpiai mozgalom mellett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is készen áll arra, hogy végre 100 év után tényleg hazánkba hozza a nyári olimpiai játékokat, így ezt történelmi lehetőségnek kell tekintenünk. Ne feledjük el, nemzeti tragédiánk, az I. világháborús vereség és a trianoni békediktátum tette lehetetlenné, hogy az I. világháború előtt a pályázó városok közül a legtöbb szavazatot kapott Budapest megrendezhesse 1920-ban a VII. nyári olimpiát. Így megkésett és szerény, de mégis fontos történelmi igazságtétel lenne a pályázati győzelem.

A most benyújtott törvényjavaslat elfogadása létrehozza a pályázat és rendezés legfontosabb keretszabályait, amelyek biztosítják a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot arról, hogy a kockázatok kizárása, illetve minimalizálása mellett lehetne megrendezni Budapesten az olimpiai és paralimpiai játékokat. Továbbá arról is, hogy Magyarországon nincsenek az olimpiai játékok rendezését gátló jogi akadályok, valamint hogy Magyarország képes arra, hogy biztosítsa az olimpiai játékok szabályozott keretek között történő gyors, hatékony és sikeres előkészítését és megrendezését, az olimpiai játékok biztonságos és békés megünneplését. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság részére garanciát jelent a törvény elfogadása, ugyanis alátámasztja a város és az ország elkötelezettségét is.

Az olimpiai törvény elfogadása egyre általánosabb gyakorlattá vált az elmúlt évtizedek olimpiai pályázatai során, mára már szinte elmaradhatatlan az olimpiát rendező országokban. Hasonló olimpiai törvényt fogadott el a törvényhozás Sydneyben, Rio de Janeiróban, valamint a legutóbbi európai helyszínű nyári olimpiai játékokat rendező Londonban is. A hasonló jogszabály a NOB részére megnyugtató választ adott az esetleges problémák kezelésére is. A törvény elfogadása azért is bír különös jelentőséggel, mivel egyetlen olyan pályázó vagyunk, amely még nem rendezett olimpiát, így a rendezésre való alkalmasság tekintetében esetlegesen megfogalmazódó kételyek eloszlatására rendelkezésre álló valamennyi eszközt, köztük az önálló olimpiai törvény megalkotását is fel kell használnunk.

Fontos megjegyezni, hogy a törvényjavaslat keretszabályokat teremt, nem célja minden egyes részletszabály rögzítése, azok jogalapját felhatalmazó rendelkezésekkel teremti meg. Ennek oka az is, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság folyamatosan a tapasztalatok alapján alakítja ki a rendezés kereteit, ezzel kapcsolatos elvárásait, így akár még az idei riói játékok után is felmerülhetnek olyan új szempontok, amelyek megnyugtató kezelése a biztonságos olimpiarendezéshez szükséges.

A törvény felöleli az olimpiai és paralimpiai játékok pályázata és a rendezés szempontjából legfontosabb jogterületeket, tekintettel arra, hogy az olimpiai játékok egyszeri és lényegében megismételhetetlen alkalmat jelentenek, valamint arra, hogy az olimpiai játékok pályázata és rendezése érdekében elfogadott törvény szabályai ideiglenesek és rendkívül speciális jellegűk, a különböző jogterületek szabályait nem az adott különálló jogterületeken szabályozza, hanem egy jogszabályba, az olimpiai törvénybe foglalja. Így nem egy salátatörvényt, hanem egy komplett, kerek egészet alkotó jogszabályt szeretnénk elfogadni, erre teszünk javaslatot az Országgyűlésnek.

A törvény egyaránt tartalmazza mind az olimpiai játékok pályázati szakaszának, mind a rendezési jog elnyerését követő rendezési szakaszának szabályait. Utóbbiak, mint az olimpiai megvalósítási hatóságra, a harmadik országbeli állampolgárok beutazására, tartózkodására és munkavállalására, az olimpiai közlekedési tervre, a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó különleges szabályokra természetesen csak a rendezés jogának elnyerése esetén és azt követően lépnek hatályba. A rendezési szakasz szabályai elfogadásának az a célja, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felé már most egyértelművé tegyük, hogy Magyarország világos elképzelésekkel és hosszú távú tervvel rendelkezik a rendezés teljes folyamatát illetően.

A javaslat törvényi szintre emeli a magyar állam, Budapest Főváros Önkormányzata és a Magyar Olimpiai Bizottság között 2015.december 7-én aláírt együttműködési megállapodásban rögzített pályázati intézményi rendszert, és rögzíti a pályázatban részt vevő szervezetek, testületek és személyek feladatait. Az olimpiai megvalósítási hatóság mint az olimpiai és paralimpiai játékok sport- és infrastrukturális beruházásait, az olimpiai projekteket megvalósító szerv a rendezési jog elnyerése esetén jön létre. Az olimpiai megvalósítási hatóság a NOB által kialakított szabályozási környezet egyik központi szerve, annak felállítása a Nemzetközi Olimpiai Bizottság számára az egyik legfontosabb biztosíték arra, hogy az olimpiai játékok sikeres megrendezésére képesek leszünk.

A törvény kiemeli a legfontosabb jogköröket és feladatokat is a szervezettel kapcsolatosan, azonban az olimpiai megvalósítási hatóságra vonatkozó részletes szabályok elfogadása a rendezési jog elnyerése esetén válik majd szükségessé és indokolttá a törvényben szereplő felhatalmazásoknak megfelelően. Az olimpiai megvalósítási hatóság az olimpiai és paralimpiai játékok befejezését követően az olimpiai örökség koordinálásáért, ápolásáért és fenntarthatóságáért felelős olimpiai örökség hatóságként folytathatja tevékenységét.

A törvény az olimpiai játékok megrendezésével, különösen a rendezéshez szükséges, illetve ahhoz kapcsolódó építmények és egyéb létesítmények megvalósításával, a rendezvények lebonyolításával, a helyszínek biztosításával kapcsolatos közigazgatási hatósági ügyet nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügynek minősíti, és részben meghatározza, részben pedig a végrehajtási rendeletekre bízza az ezzel kapcsolatos speciális szabályokat. A törvény nem céloz meg a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó hatályos jogszabályoknál rövidebb ügyintézési határidőket, azokkal azonos, a közigazgatási hatósági ügyek gyorsítására vonatkozó általános szabályokat tartalmaz, a beszerzési, közbeszerzési szabályokat pedig egyáltalán semmilyen formában nem érinti.

A törvény meghatározza az olimpiai beruházásokkal kapcsolatos sajátos építésügyi és településrendezési szabályokat, továbbá közérdekű célként határozza meg az olimpiai célú kisajátítást, ami szervesen illeszkedik a hatályos kisajátítási jog rendszerébe, általános szabályait a kisajátításról szóló törvény tartalmazza, és természetesen megőrzi e jogintézmény kivételes jellegét, ultima ratio szerinti felhasználási lehetőségét és az alkotmányos garanciákat.

Összhangban az európai uniós szabályokkal, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elvárásainak is megfelelve és a korábbi olimpiák gyakorlatára is tekintettel a törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazására, tartózkodására és munkavállalására vonatkozó szabályokat is tartalmaz.

(17.10)

A törvény a 2012. évi londoni olimpiai és paralimpiai játékokra készült olimpiai törvény mintájára szabályozza a közlekedés területét, létrehozva a Nemzetközi Olimpiai Bizottság előírásainak megfelelően az olimpiai játékok hatékony lebonyolítását biztosító olimpiai közlekedési tervet és olimpiai útvonalhálózatot.

Emellett a NOB alapokmánya, az Olimpiai Charta rendelkezéseinek figyelembevételével a jogszabály különleges védelemben részesíti az olimpiai szellemi tulajdon törvényben felsorolt tárgyait, mint az olimpiai zászló, embléma, láng, fáklya, valamint az olimpiai mozgalommal és az olimpiai és paralimpiai játékokkal kapcsolatos, a törvény által felsorolt megjelöléseket.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor 2017 szeptemberében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntést fog hozni arról, hogy ki rendezze 2024-ben az olimpiai és paralimpiai játékokat, elsősorban arra lesz tekintettel, hogy ki a legalkalmasabb pályázó. De az alkalmasság megítélésénél rendkívül fontos az, hogy a pályázat mögött a lehető legszélesebb politikai támogatottság álljon. Magyarország számára rendkívüli lehetőség az, hogy 2024-ben valószínűleg az európai kontinens rendezheti meg a játékokat, azoknak a városoknak van a legnagyobb esélye, amelyek Európából pályáznak e rendezvény megtartására. Ha Magyarországon képesek vagyunk arra, hogy a politikai erők e tekintetben a pártpolitikai vitákat maguk mögött hagyva valamilyen nemzeti egységet hozzanak létre, lényegesen jobbak az olimpiai pályázat esélyei, mintha a kormánypártok és ellenzéki pártok közötti vitává silányítjuk e kérdés megvalósítását.

Azt remélem, hogy ezt a felelősséget mindenki felismeri, és így, ahogyan korábban a Fővárosi Közgyűlés 97 százalékos többséggel döntött, egyébként az LMP kivételével valamennyi ellenzéki párt támogatását is bírva, az olimpiai pályázat támogatásáról, ahogyan az Országgyűlés is képes volt ennél már rosszabb arányban, de még mindig a négyötödöt meghaladó többséggel dönteni a pályázat támogatásáról, úgy azt reméljük, hogy az olimpiai törvény tekintetében is a kormánypárti többségnél lényegesen szélesebb többség fog a törvényjavaslat mögé állni.

Ezért kérem valamennyi frakció és valamennyi képviselő támogatását a javaslat elfogadásához, és a jobbító szándékú javaslatokat pedig szívesen tesszük a törvény részévé. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 40 2016.10.03. 5:03  39-42

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy ma minden politikai erő és frakció megpróbálja a saját sikereként értelmezni a tegnap történteket. Ezt tekintsük a demokrácia áldásos velejárójának (Korózs Lajos: Helikopter!), de mégse felejtsük el az eredeti kérdést. Az eredeti kérdés az volt, hogy hogyan tudjuk megakadályozni, hogy az Európai Uniónak a „felső határ nélküli kötelező betelepítési kvóta” ötlete Magyarországra nézve is kötelező legyen, hogy ez a döntés az Európai Unióban érvényesüljön. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Itt láthatóan különböző álláspontok vannak. A Magyar Szocialista Párt úgy tesz, mintha nem tudna olvasni vagy mintha nem lennének képviselői az Európai Parlamentben. Noha, bár kétségkívül kevés képviselőjük van, de azért akik ott vannak, azok képességeiben mi nem kételkedünk, tudjuk, hogy tudnak olvasni, ráadásul még támogatják is ezeket a kvótaötleteket. Tehát a Magyar Szocialista Párt tisztában van azzal, hogy ma az Európai Bizottság hivatalos javaslata továbbra is az, hogy az Európai Unió felső határ nélkül fogadjon el olyan elosztási mechanizmust, amelyet már egyébként egyszer, az állam- és kormányfőket megkerülve, 160 ezer ember elosztására vonatkozóan elfogadott. Ilyen értelemben tehát a Magyar Szocialista Pártban vannak ugyan hagyományai annak, hogy valaki hazugságra építi a politikáját (Közbeszólások az MSZP soraiból.), de mi úgy gondoltuk, hogy a pártszakadással és a Demok­ratikus Koalíció kiválásával ezek a hagyományok gyengültek, és aggódva látjuk, amikor a nyilvánvaló cáfolatát kell lelkesen meghallgatnunk.

Tehát továbbra is azt tudjuk mondani, hogy az Európai Bizottság által javasolt, az Európai Bizottság által elfogadott olyan kvótajavaslat van az Európai Par­lament asztalán, ami azt célozza, hogy az elosz­tási mechanizmus felső korlát nélkül érvényesüljön. Ha egyetértünk abban - és ha jól értettem, akkor a Szocialista Párt odáig már eljutott, hogy ha van ilyen javaslat, akkor azt ők ellenzik (Közbeszólások az MSZP soraiból.) -, tehát ha egyetértünk abban, hogy az ország érdekeivel ennek a javaslatnak az elfo­gadása ellentétes, akkor itt a lehetőség: most, hogy a népszavazás eredménye világos és egyértelmű, jogi értelemben kötelezettséget nem jelent az Or­szág­gyűlésre nézve, magyarul, az 50 százalék alatti rész­vétel miatt meghagyja a szabad döntés lehetőségét a képviselőknek, itt a lehetőség, hogy a kormány által előterjesztendő jogalkotási javaslatot valamennyi párt és frakció támogassa. Hiszen a Jobbik esetében, ha jól értem, akkor nem is volt kérdéses, hogy ezt a javaslatot elutasítják. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Nem volt.)

Azt is sokszor hallottuk, hogy milyen költségei voltak ennek a népszavazásnak. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Horribilis. - Nagyon sok.) És ha a népszavazás költségeiről beszélünk, természetesen mindent lehet soknak és kevésnek tartani, de egy adatot szeretnék képviselőtársaim figyelmébe aján­lani. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.) Tavaly Németországba érkezett majdnem egymillió migráns. A majdnem egymillió embernek, lehet, hogy vannak köztük menekültek, migránsok, sőt egész biztos, hogy vannak közöttük olyanok is, akik tisztességtelen szándékkal érkeztek, de ennek a majdnem egymilliós tömegnek az integrációjára 2016 és 2020 között Németország 93 milliárd eurót tervez költeni. Ez a teljes magyar GDP. Egy ilyen helyzet előálltának az elkerülése Magyarországnak egyértelműen érdeke.

Úgy gondoljuk, hogy továbbra is a magyar kormánynak kezdettől fogva igaza volt, és mára ez bebizonyosodott: kizárólag a határok ellenőrzésével, a schengeni egyezmény betartásával és a dublini egyezmény újratárgyalásával, de amíg hatályban van, betartásával léphetünk előre. Úgy gondoljuk, hogy ha valóban igaz, hogy minden párt szeretné elkerülni a felső határ nélküli kvóták Európai Unióban történő érvényre juttatását, akkor itt, a magyar parla­ment­ben van lehetőség arra, hogy ezt megakadályozzuk. 3,3 millió ember szavazata ehhez komoly segítséget jelent. 3,3 millió ember támogatása sok vagy kevés; természetesen, ha az ellenzék a népszavazás ér­vé­nyességének a szempontjából nézi, akkor a részvétel ehhez nem volt elegendő. De ha megnézzük akár a választások eredményét, akár az ellenzéknek leg­kedvezőbb közvélemény-kutatásokat, akkor nincs olyan közvélemény-kutatás ma, ami akár az MSZP, akár a Jobbik táborát ennek a szavazói rétegnek az egyharmadával azonos mértékben határozná meg. Önöknek egyharmadannyi szavazójuk sincsen, mint amennyien tegnap a kormány álláspontjának meg­felelően támogatták a kötelező, felső határ nélküli kvóták elutasítását. Így aztán úgy gondolom, hogy ezt a választói akaratot érdemes tiszteletben tartani.

A Jobbiknak pedig még egy szempontból hasz­nos volt ez a népszavazás, ezért aztán nem derült ki, illetve a hírekben nem kapott nagy nyilvánosságot, hogy noha Vona Gábor kétszer is kampányolt Jász­kiséren és Jászszentandráson, a Fidesz által jelölt, illetve támogatott polgármester nyert, a Jobbik által támogatott és Vona Gábor által kétszer is személyes jelenlétével segített jelöltek pedig bronzérmet sze­rez­tek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kor­mány­pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 12 2016.11.02. 5:07  11-14

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1956 utáni megtorlás keretében hozott elítélésekkel kapcsolatosan az Országgyűlés elfogadott egy olyan jogszabályt ebben a parlamenti ciklusban, amely lehetővé tette, hogy ne csupán a korábban már megtörtént rehabilitációra kerülhessen sor ezekben az ügyekben, hanem ezeknek az ítéleteknek a semmisségét is a Kúria megállapíthassa. Ezt követően a Kúria a legfőbb ügyész indítványára megállapította a Nagy Imre-perben hozott ítélet semmisségét, és azt is megállapította a csütörtöki határozatában, hogy az 1958-ban a Nagy Imre-perben meghozott bírói döntés csak a formáját tekintve volt bírói ítélet, egyébként nincs köze az igazságszolgáltatáshoz. Emlékeztetett arra, hogy az egyfokú jogorvoslat kizárásával zajló eljárásban az 1958. június 15-én meghozott halálos ítéleteket másnap végrehajtották, és egyértelművé tette, hogy igazságszolgáltatásnak nem nevezhető színjáték zajlott, ahol ártatlanok bűnösségét mondták ki, legitim kormányzati tevékenységért szabtak ki büntetést.

Úgy gondoljuk, hogy ennek az ítéletnek komoly jelentősége van abból a szempontból, hogy az ilyen súlyos, igazságszolgáltatásnak nem nevezhető joggal való visszaélés esetén nem elegendő a rehabilitáció, hanem ezeknek az ítéleteknek a semmisségét is meg kell állapítani. Mindannyiunknak örülnünk kell, hogy erre sor került a volt miniszterelnök és mártírtársai perében.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy 1990-et követően a büntetőjogi igazságtételre nem került sor megfelelő formában, hiába támogatta ezt az akkori kormánykoalíció parlamenti többsége, azonban sajnos az akkori köztársasági elnök magatartása, illetve az Alkotmánybíróságnak egy téves döntése lehetetlenné tette azt, hogy azok, akik a legsúlyosabb cselekményeket követték el a kommunista diktatúra idején, akiknek a kezéhez valóban vér tapadt, azoknak legalább szimbolikusan vagy részben valósan a büntetőjogi felelősségre vonására sor kerülhessen.

Éppen ezért örvendetes az, hogy 2010 után megkésetten is időszerűen az új Alaptörvény már azon az alapon állt, hogy az igazságszolgáltatásban nem volt lehetőség a kommunista diktatúra alatt, sőt egészen az Alaptörvény elfogadásáig sem a valódi bűnösök felelősségre vonására, ezért az elévülés nyugodott ebben az időszakban, a legsúlyosabb cselekmények esetén azért büntetőjogi felelősségre vonásnak is kell hogy helye legyen.

Természetesen, ami 1990-ben időszerű volt, az 2010 után és ma, 2016-ban a biológia törvényszerűségei folytán hasonló hatást már nem válthat ki, ugyanakkor nagyon fontos, hogy egyértelművé tegyük, hogy az 1956-os forradalom időszakában a magyar nemzet egységesen lépett fel a diktatúrával szemben, és nagyon kevesen voltak olyan hazaá­rulók, mint Kádár János, aki a forradalom elárulásával, a Vörös Hadsereg segítségével tért vissza a hatalomba, ezt követően pedig több mint kétszáz ember kivégzéséről rendelkezett, hiszen ‑ mint most a Kúria is megállapította ‑ maga az igazságszolgáltatás egyértelműen csak színjáték volt ebben az időszakban.

Éppen ezért nagyon káros és a kommunizmus bűneinek tagadását veti föl, hogy még ma is van olyan párt, amelynek egyik képviselője a putyini orosz állami médiával együttműködve tagadja az ’56-os forradalom megtörténtét, tesz vállalhatatlan, elfogadhatatlan, tűrhetetlen nyilatkozatot. Természetesen a legkevesebb, hogy az illető demokratikus politikai pártnak Magyarországon nyilvánvalóan tagja sem maradhat, de az a kérdés, hogy lehet és hogy maradhatott évek vagy évtizedek óta, amikor a hasonló véleményét más formában már korábban is kifejtette, a tagja.

Úgy gondoljuk, hogy sajnos kevés közös alapja van a jelenlegi magyar demokratikus jogállami berendezkedésnek, de az egyik egészen biztosan az, amit az Alaptörvény és 1990 után, az első szabadon választott Országgyűlés után elsőként elfogadott törvény egyaránt rögzít, hogy a jelenlegi szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki, ezért úgy gondoljuk, hogy a forradalom emlékének a megőrzése, a forradalom mártírjai emlékének a méltó ápolása közös felelőssége minden parlamenti pártnak.

Éppen ezért tartjuk azt is sajnálatosnak, hogy noha a múltja ellenére négy parlamenti párt ‑ két kormánypárt és két ellenzéki párt ‑ megtette azt a gesztust a bűnben és vérben fogant Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódja felé, hogy közös nyilatkozatban emlékezzünk az 1956-os forradalom 60. évfordulójának jelentőségére, azonban ezzel az MSZP-nek egyébként nem járó gesztussal sem élt a Magyar Szocialista Párt. Ezt sajnálatosnak tartjuk, és azt reméljük, hogy eljön az az időszak, amikor a magyar politikai élet egységesen képes lesz emlékezni az 1956-os forradalomra. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 4 2017.03.08. 12:26  1-18

GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a szót.

Az 1896-os bűnvádi perrendtartással kapcsolatban a kor kiváló jogtudósa, Finkey Ferenc a következőket mondta: „A magyar bűnvádi perrendtartás az európai jogfejlődés szerves része, de nem a mintául vett nyugat-európai kódexek szolgai másolata, mivel azokat a törvény szerkesztői átgyúrták, átdolgozták, sőt, javították, és csak azt fogadták el az idegen jogokból, ami a magyar közjog alapelveinek és a magyar társadalom érdeklődésének és igényeinek megfelelő volt.”

A magyar büntetőeljárás történeti hagyománya nemcsak felelősséget ró a jogalkotóra, hanem kellő iránymutatásként is szolgál mind a kormánynak, mind pedig az Országgyűlésnek. A most előttünk fekvő T/13972. számon benyújtott, a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat eleget tesz e jogtörténetünkből fakadó kívánalmaknak is. A javaslat megőrzi a kontinentális jogrendszeren alapuló magyar eljárásjogi hagyományokat, ám elismerve a bűnözés elleni hatékony fellépés igényeit, az eljárásjogi hagyományoktól el nem távolodó, de a jogfejlődés vívmányait is kodifikáló korszerűsítéseket tartalmaz.

A javaslat meghagyja a jelenleg hatályos törvény azon értékeit, amelyek működőképesek, és amelyekkel kapcsolatosan sem a joggyakorlat, sem a jogtudomány, sem újabb külföldi tapasztalatok nem vetik fel a változtatás igényét. A hagyománytiszteleten és a korszerűsítésen túl nagyon fontos célja az előterjesztésnek, hogy alkalmas legyen az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom helyreállítására. Nem vitatva azt, hogy ezen a területen az Országgyűlés döntései, legutóbbi eljárási törvényei, illetve a kormány által biztosított finanszírozási lehetőségek, illetve az Országos Bírósági Hivatal munkája az elmúlt időszakban is előrelépésekhez vezetett, látni kell, hogy ez a társadalmi igény változatlanul, és ha a nagy ügyeket nézem, akkor teljes joggal áll fenn az igazságszolgáltatás egészével szemben.

Az Országgyűlés az új büntető törvénykönyvvel és az új büntetés-végrehajtási kódexszel az anyagi és a büntetés-végrehajtási jog szabályait radikális változtatások nélkül biztos alapra helyezte. A bírósági végrehajtás és az igazságügyi szakértői rendszer reformja szintén az igazságszolgáltatással kapcsolatos közbizalmat növeli, és nem utolsósorban a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésének nélkülözhetetlen elősegítője. Amíg azonban nem megnyugtatóan rendezett, hogy a bűncselekmény elkövetésétől a büntetés végrehajtásáig hogyan lehet a jelenleginél gyorsabban eljutni, addig a büntetőjog szigorának sem lehet következetesen érvényt szerezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztességes eljárásról nem beszélhetünk akkor, amikor egy ügy feleslegesen évekig vagy akár több mint egy évtizedig is tarthat. Az Emberi Jogok Európai Bírósága Magyarországot számos alkalommal elmarasztalta a büntetőeljárások elhúzódása miatt. Természetesen az Emberi Jogok Európai Bíróságának az elmúlt években voltak egészen hajmeresztő döntései, gondoljunk csak a vörös csillag, sarló-kalapács büntethetősége kapcsán a kettős mércét ítéletbe foglaló határozatra, de az eljárások elhúzódása kapcsán a testület joggal állapítja meg az egyezmény megszegését.

A jelenlegi szabályozásban nincsenek a különösen bonyolultabb ügyekben a vontatott eljárások elkerülésére alkalmas, hatékony eszközök. Egyes kiemelt, közérdeklődésre számot tartó ügyek elbírálásában ‑ elég csak gondolnunk a Kulcsár-ügyre, a 2006-os őszi rendőrterror folytán indult büntetőeljárásokra, vagy a vörösiszapügyre ‑ a statisztikai adatokhoz képest is fokozott lassúság tapasztalható, így a büntetőeljárások gyorsaságával kapcsolatos társadalmi megítélés rendkívül negatív.

Az elmondottakból is következik, hogy az új büntetőeljárásról szóló törvény kiemelkedően legnagyobb feladata az eljárások jelentős gyorsításához való hozzájárulás. Új határidők bevezetése, a meglévő határidők szigorítása önmagában változatlan szervezeti, személyi és tárgyi feltételek mellett pusztán erőforrás-átcsoportosítást eredményezne. Azonban az új büntetőeljárási törvényjavaslat eszköze elsősorban a gyorsításra alkalmas új jogintézmények bevezetése, valamint a meglévők megreformálása és egymásra épülő, összehangolt, egyúttal tartalmilag és formailag is egyszerűbb szabályozás.

Ezen túlmenően a javaslat az új jogintézmények mellett a meglévő, de korábban határidő nélkül szabályozott jogintézményekhez is konkrét határidőket rendel. Bevezeti például az általános intézkedési határidőt, továbbá a bírósági eljárásban minden kulcsfontosságú döntés, intézkedés esetében egzakt, számon kérhető határidőket ír elő. A gyorsítás mellett hatékonysági szempontból is rendkívül előremutató, hogy a javaslat a hatályon kívül helyezések és a megismert eljárások erőforrás-pazarló gyakorlata helyett, ahogyan államtitkár úr is említette, a másodfokú bíróság reformatórius jogkörének bővítésével lehetővé teszi, hogy a büntetőeljárásban szükségtelen ismétlések nélkül szülessen jogerős döntés.

(9.40)

A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatával szemben is lesz helye jogorvoslatnak, ami arra szorítja a másodfokú bíróságot, hogy a büntetőeljárás mielőbbi lezárása érdekében, amennyiben ez lehetséges, akkor maga végezze el a döntéshez szükséges bizonyítást, ahelyett, hogy hatályon kívül helyezi az elsőfokú határozatot, és az elsőfokú bíróságot utasítja új eljárásra.

Így például a gyakorlatban a jövőben nem fordulhat elő, ami a már hivatkozott, eddig hat éven át tartó vörösiszapperben történt, ahol a közelmúltban a Győri Ítélőtábla utasította új eljárásra a Veszprémi Törvényszéket, így első fokon folytatódhat ismételten az eljárás. Az új büntetőeljárásban erre bizonyításbeli hiányosságok miatt csak akkor kerülhet sor, ha az ítélet teljes egészében megalapozatlan, vagy a tényállás teljes körű megállapítására vagy tényállás megállapítására sem került sor. Más esetben a másodfokú bíróság köteles megkísérelni a megalapozatlanság megszüntetését, tehát ilyen esetekben saját magának kell a szükséges bizonyítást lefolytatnia.

Szeretném kiemelni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat integrálja a bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében folytatható titkos információgyűjtés szabályait, amelyet az egyik legjelentősebb és legmerészebb újításaként kell a tervezetnek számontartani.

A „leplezett eszközök” részben összefoglalt új szabályozás megszünteti a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés során sokszor tapasztalható bizonyítékok elvesztésének lehetőségét, egyúttal magasabb fokú garanciákat is teremt a visszaélések megelőzésére. A javaslat új, az eddiginél hatékonyabb eszközzel ruházza fel a hatóságokat, de az állampolgárokat is védi azáltal, hogy az eddigiektől eltérően egy konkrét személlyel szemben bűnüldözési célból nem folytathat tulajdonképpen korlátlan ideig bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtést a hatóság. Ennek a határideje ugyanis minden esetben maximalizált, 360 napnál nem tarthat tovább.

A sarkalatos tárgykör miatt ellenzéki szavazatokra is szükség lesz a törvényjavaslat e részének elfogadásához, azonban közös cél, hogy a bizonyítékok elvesztése ne vezethessen a jövőben a terhelt felmentéséhez.

Bíróságok néhány esetben úgy kénytelenek bűnösöket felmenteni a mostani eljárási szabályok szerint, hogy a fel nem használt lehallgatási anyag alapján és a bizonyítékként nem alkalmazható lehallgatási anyag alapján pontosan tudják, hogy elkövették a bűncselekményt a vádlottak padján ülők. Leggyakrabban a perbíróság azért rekeszti ki a lehallgatási anyagot a bizonyítékok közül, mert azokat a büntetőeljárást megelőzően szerezték be, és a bűnüldöző szervek a bűncselekmény gyanújának felmerülésekor nem tettek nyomban feljelentést, amelyet a jelenlegi törvény szerint kötelezettségük lett volna megtenni. Az új rendszerben ilyen nem fordulhat elő, mert az erre jogosult szervek bűnüldözési célú titkos információgyűjtést már csak a büntetőeljárás keretein belül, ügyészi felügyelettel, előkészítő eljárásban folytathatnak, ahol a bizonyíték elvesztésének veszélye ilyenformán kizárt.

A javaslatban kialakított eljárási rendszer biztosítja annak lehetőségét is, hogy a nyomozás elrendelését megelőzően, de már a büntetőeljárás keretein belül a bűncselekmények gyanújának megállapítása vagy kizárása érdekében, rövid határidőn belül egyfajta előzetes felderítés alkalmazható. Ezen eljárás során csak olyan leplezett vagy nyílt eszközök alkalmazására lesz lehetőség, amelyek a bűncselekmény gyanúját még nem feltételezik.

Tehát a büntetőeljárásban megjelenik egy új eljárási szakasz a nyomozás előtt: az előkészítő eljárás, amelyet az ügyészség és a nyomozó hatóság mellett a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a terrorizmust elhárító szerve is végezhet a nyomozás elrendeléséről szóló döntés meghozatalához szükséges információk összegyűjtése érdekében, és amely eljárás csak korlátozott ideig folytatható.

Az egyértelmű felelősségi szabályok és a funkciómegosztás következetesebb érvényesítése a tárgyalt normaszöveg egészét áthatja. A törvényjavaslat egyértelműen rögzíti, hogy a vád bizonyítása nem a bírósága feladata ‑ valóban, a hivatalból történő bizonyítás megszűnik ‑, a vádért egyértelműen a vádló viseli a felelősséget. A funkciómegosztásra épülő szemlélet a védelemtől is a bírósági eljáráshoz méltó felkészültséget követel meg. Éppen a felkészültség követelményéből is következően a javaslat a hatályos szabályozástól eltérően a bírósági szakasz kezdetén, a vádirat alapján megtehető adminisztratív intézkedésektől élesen elkülöníti a tárgyalás érdemi előkészítésének szakaszát.

Az eljárásban részt vevők, illetve azt lefolytatók alapos felkészültségét igénylő új rendszer célja, hogy érdemi és koncentrált tárgyalás-előkészítésen keresztül a vád és a védekezés tartalma, eszközei, módjai minél előbb és egyszerre rögzülhessenek, így a bírósági szakban lefolytatott bizonyítás keretei lehetőség szerint már a bírósági eljárás kezdetén tisztázódjanak. Ennek szellemében a javaslat a tárgyalás írásbeli előkészítése mellett a fő hangsúlyt az előkészítő ülésre helyezi.

A szigorú büntetőpolitika érvényesülése szempontjából szeretném kiemelni, hogy a hatályos szabályozás szerinti előzetes letartóztatás elnevezésű kényszerintézkedésnek a jövőben sem lesz felső határa abban az esetben, ha a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztéssel is sújtható bűncselekmény miatt folyik eljárás. Ugyanakkor jelentősen módosul az óvadék intézménye, amely a bűnügyi felügyelet, illetve a távoltartás magatartási szabályainak megtartását biztosító eszközzé alakul át.

Az ülnökrendszer reformja szintén rendkívül időszerű; valljuk be, a kommunizmus komikus hagyományává vált az ülnöki részvétel, most már évtizedek óta teljesen feleslegesen, a büntetőeljárásokban az elsőfokú tárgyalásokon.

Szintén időszerű a videomeghallgatás lehetőségének szélesítése, melyre immáron nyomozó hatóságok számára is lehetőség lesz. A törvényjavaslat modern szemléletét jól jelzi, hogy a jövőben lehetővé válik olyan virtuális vagyonelemek lefoglalása, mint a bitcoin vagy az elektronikus pénz speciális formái.

Végezetül engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki a kodifikációban részt vevőknek, mindazoknak, akik tudásukkal és tapasztalataikkal hozzájárultak a törvénytervezet elkészüléséhez; az Igazságügyi Minisztériumnak a kodifikációs munkáért, és azért, hogy azokat az előzetes egyeztetéseket messzemenően, sőt a törvény által előírt körnél szélesebben is lefolytatta, amelyek reményt adnak arra, hogy az Országgyűlés a lehető legnagyobb többséggel, ellenzéki támogatással, a szükséges részeknél nem csupán a kétharmados többség, hanem akár ennél is nagyobb többség meglétével fogadja el az új büntetőeljárási törvényt.

Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi helyzetben az Országgyűlés csupán eszközöket tud az igazságszolgáltatás kezébe adni, amelyek a hatékonyabb, gyorsabb büntetőeljárást segítik elő. Úgy gondoljuk, hogy ez a tervezet ezeket az eszközöket tartalmazza, úgy ugyanakkor, hogy valamennyi alkotmányos garanciát is rögzít, amely a vádlottak jogait is biztosítja a büntetőeljárás egésze során. Erre tekintettel minden frakciót arra kérek, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 20 2017.04.03. 5:05  19-22

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismert, hogy a kormány nemzeti konzultációt kezdeményez öt nagyon fontos témakörben. Ezek a témakörök: a rezsivel kapcsolatos szabályozásnak az állami hatáskörben tartása, az illegális bevándorlás kérdése, a társadalmi szervezetek átláthatóságának kérdése, a munkahelyteremtés ügye és az adócsökkentés ügye. Tudjuk azt, hogy ezek a kérdések Magyarország mindennapjait jelentős mértékben határozzák meg, és tudjuk azt, hogy sok kérdésben kellett komoly küzdelmet folytatni az elmúlt évben azért, hogy előbbre léphessünk, részben azért, hogy a Magyarországon jelen lévő multinacionális cégekkel szemben a kormány a szabályozási jogosultságát érvényesíteni tudja, részben pedig azért, hogy ezek a hatáskörök egyáltalán a tagállamoknál maradhassanak.

Ha megnézzük azt, hogy a hatósági ármegállapítás terén, ami a rezsicsökkentés alapvető feltétele, hogy állunk, akkor azt mondhatjuk, hogy egy bizottsági javaslat már született, amely bizottsági javaslat az áramár tekintetében a hatósági ármegállapítás jogát elvenné a tagállamoktól, és uniós, közösségi hatáskörbe helyezné. Ez lenne az első lépés, amellyel gyakorlatilag a rezsicsökkentést a jövőre nézve a tagállamok tekintetében a Bizottság ellehetetlenítené. Úgy gondoljuk, hogy egy első ilyen lépés veszélyes precedenst teremtene; először csak az áramár megállapításának a jogát veszítené el a magyar kormány és a magyar állam, de hosszabb távon jó eséllyel tovább folytatódna ez a folyamat. Tehát úgy gondoljuk, annak érdekében, hogy ez a fontos tagállami hatáskör, amely a rezsicsökkentés feltétele, megmaradjon a magyar kormány és a Magyar Országgyűlés kezében, ahhoz ez ellen egységesen fel kell lépni.

Ezért arra kérjük valamennyi képviselőcsoport tagjait és arra kérjük a magyar állampolgárokat is, hogy szólaljanak fel ebben az ügyben, támogassák a kormánynak azt a törekvését, hogy a mindenkori magyar kormánynak legyen lehetősége arra, hogy hatósági árral állapítsa meg a rezsiárakat, köztük az áramárat is. (Balla György: Helyes!)

Azt is látjuk, hogy a társadalmi szervezetek átláthatóságával kapcsolatosan is van egy vita. Azt mondhatjuk, hogy a konkrét esetben a reakciókból jól látható, hogy most a hóhért akasztják, ugyanis mi semmi mást nem követelünk, csak és kizárólag átláthatóságot. (Szávay István: CÖF! ‑ Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Azt szeretnénk, ha az átláthatóság minden külföldről támogatott szervezetre kiterjedne, hozzáteszem, ahogyan az államilag támogatott szervezetekre is kiterjed, hiszen az állami kiadások közérdekű adatot jelentenek, sőt az 50 millió forint fölötti állami támogatáshoz jutó civil szervezetek esetében még vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége is van a magyar államtól több mint 50 millió forintos juttatást kapó civil szervezeteknek. Ehhez képest az átláthatósági törvényjavaslatunk a civil szervezeteknél egyetlenegy követelményt állít, hogy pontosan tudhassuk, hogy ki kit, honnan támogat, ki, milyen támogatáshoz jut külföldről. Ezt kulcsfontosságú kérdésnek tekintjük, és ennek érdekében azt várjuk, hogy akik folyamatosan az átláthatóságot kérik számon a magyar állam működésén, a magyar állami cégek működésén, azok saját magukra vonatkozóan is ezt érvényesíteni kívánják.

Végül az illegális bevándorlás ügyében most már azt is tudjuk, hogy Nyugat-Európában egészen biztosan léteznek no-go zónák, hiszen a német kancellár a hétvégi észak-rajna-vesztfáliai kampánygyűlésén a tartomány szociáldemokrata miniszterelnök asszonyát tette felelőssé azért, hogy Észak-Rajna-Veszt­fáliában no-go zónák vannak, ha pedig így van, akkor talán jó lenne a párhuzamos társadalmak és a no-go zónák létrejötték Magyarországon elkerülni. De ehhez az is rendkívül fontos, hogy valóban gátat tudjunk szabni annak a jogalkalmazásnak nevezett jogalkotásnak, amelyet a strasbourgi bíróság folytat.

(13.50)

A strasbourgi bíróság legutóbbi döntései már nem az emberi jogok európai egyezményének egyébként helyes szövegét alkalmazzák, hanem ennek továbbfejlesztéseként az embertelen és megalázó bánásmód részének tekintenek olyan jogokat is, amelyeket senki senkinek nem biztosított és nem is kíván biztosítani. Ahogyan azt sem tudjuk elfogadni, hogy egy olyan tranzitzóna, amelyet az egyik irányban szabadon el lehet hagyni, zárt tábornak lenne minősíthető.

Mi úgy gondoljuk, hogy a két bangladesi menedékkérő ügyében hozott ügy egy olyan precedens, amelyről a Magyar Országgyűlésnek és a Magyar Országgyűlés illetékes bizottságainak is ki kell alakítaniuk a véleményüket. Az a cél, hogy egyértelműen az emberi jogok európai egyezményének keretein belül maradjunk, és ne engedjük meg a strasbourgi bíróságnak, hogy ezen egyezmény keretein messze túllépve gyakorlatilag jogalkotást folytasson.

Ezért a Fidesz-frakció olyan javaslatokkal kíván élni, amelyek az Országgyűlés számára és az Országgyűlés illetékes bizottságai számára is lehetővé teszik, hogy megtárgyalhassák az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 30 2017.04.19. 16:02  29-105

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy az általánosan gerjesztett hisztéria ellenére egy igen egyszerű törvényjavaslatról van szó, ezért megnyugtatásul már előre közlöm, hogy nem fogom a 30 percet maradéktalanul kihasználni. (Zaj. ‑ Közbe­kiál­tások az ellenzéki padsorokból, köztük: Szégyelld magad!) Ez a törvény ugyanis egy átláthatósági törvény, semmi mást nem érvényesít, mint azt az elvet, amelyet egyébként a magyar alkotmány és különösen a mindenkori ellenzéki pártok érvényesíteni kívánnak és számonkérnek. Azt szeretnénk, hogy úgy, ahogy a közpénzek esetén közérdekű adatnak minősül minden olyan adat, amely az állami költségek kifizetésével, költségvetési támogatással kapcsolatos, ugyanígy nyilvános adat lenne az is, hogy a civil szervezetek milyen támogatásokat kapnak külföldről.

Ha valaki több mint 7,2 millió forint támogatást kap, ez a pénzmosásról szóló törvényben meghatározott összeg kétszerese, akkor ehhez egy kötelezettség társulna, a bírósági regisztráció kötelezettségét jelentené valamennyi érintett szervezet számára egy évben egyszer. Ezen túlmenően ez semmilyen megbélyegzést nem jelent, ez egy tény rögzítését jelenti. Aki úgy gondolja, hogy pozitívum az, ha egy szervezet külföldről érkező támogatást érdemel ki, akkor ez egy pozitív tény, ha valaki ezt negatívumnak tartja, akkor negatívumként minősítheti. A véleménynyilvánítás általános szabadságával élve minősíthető, hogy ki honnan, kitől, miért kap támogatást. A magyar közélet vitáiban az elmúlt években sokszor találkoztunk azzal, hogy egyesek másokat azzal vádolnak, hogy Oroszországból kapnak támogatásokat. Tudunk arról, a beszámolók egy részéből ez egyébként valóban kiderül, hogy ki milyen külföldi támogatásokat kap, és hozzáteszem, hogy az elmúlt évek vitái közepette igenis volt és lehet annak jelentősége az átláthatóság szempontjából, hogy ki kitől, miért és milyen támogatásokat kap. De mindenki az ebből adódó következtetéseket saját maga levonhatja. Az az elv, amit érvényesíteni kívánunk, kizárólag egy átláthatósági elv, az, hogy ezeket az adatokat nem lehet eltitkolni.

A támogatási szabályokkal kapcsolatban szeretném rögzíteni, hogy a magyar közélet értelmetlen vitái közé tartozik annak a kérdésnek a feszegetése, hogy ma ezek az adatok megismerhetőek-e vagy sem. Ugyanis a jogszabályok egyértelműen rögzítik, hogy mi ismerhető meg és mi nem. Ezért érdemes ezt tisztán jogi kérdésként kezelni. Aki ma kettős könyvvitelre kötelezett, ott valamennyi támogatást külön fel kell tüntetni, tehát a kettős könyvvitelre kötelezett társadalmi szervezetek esetén valamennyi támogató a beszámolóból megismerhető. A kettős könyvvitelre nem kötelezett társadalmi szervezetek esetén ilyen részletes nyilvánosságra hozatali kötelezettség nincs. Tehát ennek hiányában nem igaz az az állítás, hogy valamennyi támogató ismert lenne. Hozzáteszem egyébként, hogy ez csak azt erősíti meg, hogy aki ma is kettős könyvvitelre kötelezett, annak semmilyen többletinformáció biztosítását ez a jogszabály nem írja elő, a bírósági regisztrációt jelenti.

Szeretném azt is egyértelművé tenni, hogy ez a javaslat semmilyen értelemben nem követ orosz mintát, semmilyen szankcióval a külföldi támogatás nem jár, nem tartjuk semmilyen értelemben sem követendőnek Oroszországnak a civil szervezetekkel összefüggésben folytatott gyakorlatát, ahogy egyébként az állami és társadalmi berendezkedését sem. A világban még sok hasonló törvény van. Sokan hivatkoztak már az amerikai FARA-törvényre. Kétségkívül igaz, hogy az amerikai FARA-törvénynek a szervezetekre vonatkozóan megállapított hatálya csak a lobbiszervezetekre terjed ki. Hozzáteszem, hogy egyébként azok, akik a törvényjavaslatok kapcsán rendszeresen kifejtik kritikus vagy támogató véleményüket, alighanem a törvényhozásban lobbi­tevé­keny­séget folytatnak. De ott viszont ez szigorú korlátozásokkal és szankciókkal jár. A magyar törvény ilyet nem ismer, a magyar törvény semmilyen formában nem minősíti azt a tényt, hogy valaki külföldről kap támogatást, ezt bárki akár elismerésnek is tekintheti, ez a véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartozik, de azt a tényt viszont, hogy valaki külföldről támogatott szervezetként vesz részt magyar politikai és közéleti vitákban, igenis nyilvánosságra kell hozni.

Hozzáteszem: ez nem csupán a mi véleményünk, hanem az Európai Unióban is ez a kérdés napirenden van. Azt látjuk, hogy az elmúlt hónapokban is történtek a törvényjavaslat szempontjából említésre méltó események. Például az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottsága március 27-én vitatta meg azt a javaslatot, amelyet egy német néppárti európai parlamenti képviselő, Markus Pieper terjesztett elő. Az előterjesztés arról szól, hogy az Európai Unió csökkentse a finanszírozását az olyan civil szervezeteknek, amelyek olyan célok érdekében kampányolnak, amelyek ellentétesek az Európai Unió alapvető értékeivel. Emellett az európai parlamenti képviselők az ilyen szervezetek esetében a jelenleginél nagyobb átláthatóság biztosítását is szükségesnek tartanák.

A baloldali és a liberális támogatású európai parlamenti javaslat arra kötelezné a civil szervezeteket, agytrösztöket és a szakmai szervezeteket, hogy hozzák nyilvánosságra az Európai Unió átláthatósági nyilvántartásában, hogy kik a pénzügyi támogatóik. De ha az egyes tagállami gyakorlatot nézzük, akkor is azt mondhatjuk, hogy például a cataniai főügyész vizsgálat megnyitását javasolta a migránsokat segítő civil szervezetek ellen, a migránsokat ugyanis a legközelebbi kikötőbe kellene visszavinni, azaz az észak-afrikai partokra, de ehelyett az említett civilek a főügyész véleménye szerint őket Olaszországba viszik.

A Frontexnek, az Európai Unió közös határvédelmi szervének, melynek megerősítését minden politikai erő politikai véleménykülönbségekre való tekintet nélkül fontosnak tartja, a decemberi jelentése szerint egyes, a Földközi-tengeren tevékenykedő jótékonysági szervezetek tevékenysége aggályos, mivel bizonyíték van rá ‑ idézem tovább a Frontex jelentését ‑, hogy bűnözői körök közvetlenül az NGO-k hajójára csempésznek át migránsokat. A do­kumentum szerint a migránsoknak előre megadták az útvonalat ahhoz, hogy ezen szervezetek hajóit hol találják meg egészen biztosan. Írországban egyébként 2009-ben fogadtak el törvényt az összes jótékonysági szervezet átláthatóságának javítása és a csalások megelőzése érdekében.

Az átláthatóság természetesen a pénzmosás elleni küzdelem szempontjából is fontos, de arra a pálfordulásra szeretném leginkább felhívni a figyelmet, amelyet e tekintetben az ellenzék mutat, hiszen a magyar Alaptörvény elfogadása során nagyon sok mindenről vitatkoztunk egymással, de senki nem vitatta azt, hogy a közpénzek átláthatósága, a közérdekű adatok megismerhetősége szempontjából az új Alaptörvény lényegesen szélesebb körű megismerhetőséget biztosít, és ezeknek az adatoknak végső soron a jogi úton való kikényszerítésére ad lehetőséget, mint a korábbi magyar alkotmány. Ezzel a lehetőséggel ma egyébként részben az érintett, külföldről is támogatott civil szervezetek is nagymértékben élnek, élvezik ennek áldásait. Egyetértünk abban, hogy az állam által biztosított támogatások nyilvánosak, közérdekű adatnak minősülnek. Ugyanígy természetesen, azokkal a szervezetekkel kapcsolatosan, akik állami támogatásból vagy akár közvetett állami támogatásból vesznek részt a magyar közéletben, ezek az adatok ismertek és egyébként a médiában széles körben tárgyaltak is. Ugyanígy az átláthatóság követelményének érvényesítése indokolt és célszerű a külföldről finanszírozott szervezetek esetében.

Szeretném azt is hangsúlyozni: éppen ezért mi semmilyen negatívumot nem látunk abban, ha valaki külföldről kap támogatást. A tény megismerhetősége átláthatósági kritérium. Aki az átláthatóságot támogatja, véleményünk szerint józan ésszel ennek a szabályozásnak nem mondhat ellent, de megbélyegzésről nincs szó. Megbélyegzés legfeljebb egy politikai vélemény lehet, és úgy látom, hogy az ellenzék körében van hajlam az ilyen jellegű megbélyegzésre vonatkozó politikai véleményekre.

(10.30)

Ez a véleménynyilvánítási szabadság része, de ez a törvény semmilyen megbélyegzést nem rögzít, ez egy tényt kíván csupán rögzíteni.

Azt is látjuk, hogy vannak olyan szervezetek, amelyeknél a különbségtétel indokolt, és az előterjesztett törvényjavaslatot mi valóban parlamenti vitára szántuk; nem gondoljuk azt, hogy a javaslat elfogadása esetén a törvényjavaslat végleges formájának mindenben meg kell egyeznie az előterjesztéssel. Mi is indokoltnak tartjuk azt, hogy az Európai Unióból érkező pénzek tekintetében ne legyen különbség attól függően, hogy egyébként a támogatás költségvetési szerven, mármint magyar költségvetési szerven keresztül történik vagy költségvetési szervtől függetlenül történik, tehát az európai uniós pénzek egységes kezelése és ‑ tekintettel arra, hogy az Európai Uniót nem a külpolitika részének tekintjük ‑ akár a teljes mentesítés a törvény hatálya alól indokolt.

Szintén fölmerült az a kérdés, hogy nemzetiségi szervezetekre érdemes-e alkalmazni a törvényt, hang­súlyozva, hogy mi sérelmesnek ezt sem tartanánk, hiszen nem látunk semmilyen negatív megbélyegző jelleget, illetve szándékot a törvényjavaslat megfogalmazása, betűje mögött. Hozzátesszük, hogy miután nemzetiségi szervezetnél a létéből, jellegéből adódóan természetes a külföldről jövő támogatás, ezért megfontolásra érdemesnek tartjuk azt az egyébként a nemzetiségek bizottsága által is szóban már megfogalmazott javaslatot, hogy mentesítsük őket is ebből a körből. És van egy vita, amely egyébként a kormánypártokon belül sem egy eldöntött vita, hogy a karitatív szervezeteknél bármilyen kivételre szükség van-e. Általánosságban azonban a kivételekkel kapcsolatos véleményünk az, hogy miután nincsen semmilyen negatívum, csupán a tény rögzítésének szándéka a törvényjavaslat mögött, ezért azt az érvet, hogy bármilyen megbélyegzés miatt kellene bárkit mentesíteni ez alól a kötelezettség alól, a magunk részéről nem fogadjuk el.

Szeretném azt hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat szankciót kizárólag csak a regisztráció elmulasztása esetén tartalmaz, tehát nem igaz az az állítás, hogy bármilyen negatív jogkövetkezmény fűződne a külföldi támogatáshoz. Hozzáteszem, ez a magyar alkotmánnyal nem is állna összhangban.

Végül azt is szeretném egyértelművé tenni, hogy természetesen a napi politikai harcokat látva látjuk azt a hisztériát is, ami e törvényjavaslat kapcsán keletkezett. Vélhetően, ha a felsőoktatási törvény módosítására nem kerül sor, akkor erre a hisztériára sem kerül sor. Nekünk természetesen azzal sincsen különösebb bajunk, ha az ellenzék a politikájának lényegét az átláthatósággal, akár a külföldről finanszírozott szervezetek átláthatóságával szembeni küzdelemben találja meg. Mindenki eldöntheti, hogy a választások előtti utolsó évben milyen politikai prioritásokat jelöl ki. Azt azonban kifejezetten visszautasítjuk, hogy egyes képviselők a saját frusztrációjukat a törvényjavaslat, illetve a törvényjavaslattal érintett szervezetek minősítésében élik ki.

Elsősorban az LMP járt ebben élen, szégyenteljes nyilatkozatot először az LMP képviselője tett, és még az sem enyhítő körülmény, hogy az LMP képviselője korábban a Fideszhez tartozott, sőt ezt külön is súlyosbító körülménynek tekintjük, hogy ezután tesz ilyen nyilatkozatokat. (Dr. Szél Bernadett köz­be­szólása.)Tehát úgy gondoljuk, hogy a sárga csillagokra és egyebekre való hivatkozás legfeljebb a Jobbik elnökének tegnap megfogalmazott, elmeorvosi vizsgálat szükségességét előíró javaslatának indokoltságát és a személyi kör kiterjesztését teszi indokolttá. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Tehát ilyen értelemben szeretném azt is egyértelművé tenni, hogy a legdurvább politikai vádak is minden javaslat kapcsán elhangozhatnak, de ez egy olyan neutrális törvény, amely valójában az átláthatóság elvén kívül semmilyen más elvet nem érvényesít, semmilyen megbélyegző következménnyel nem jár, és valószínűleg, akik ennek ellenére megbélyegzésről beszélnek, azok csupán azon szándékukat teszik a nyilvánosság előtt is megismerhetővé és elérhetővé, hogy ők egyébként a külföldi finanszírozást feltétlenül megbélyegzőnek tartják.

Még egyszer mondom, a véleménynyilvánítási szabadság körében bárki bármely pártból ilyen véleményt megfogalmazhat, ahogy ezzel ellentétesen az is megfogalmazható, hogy az a pozitívum, ha valaki képes arra, hogy külföldről kapjon támogatást, de a törvényjavaslatban mindezekről nincsen szó. (Köz­be­szólások az MSZP soraiból.)Tehát a törvényjavaslat kizárólag azt az egyetlenegy elvet érvényesíti, amely az átláthatóság szempontjából döntő. Ez pedig, hogy ki honnan kap támogatást. A következtetések levonására mindenkinek lehetősége van.

Természetesen azt sem vitattuk, hogy az elmúlt években, például a külső határvédelem kapcsán a cataniai főügyész által említett események a magyar határvédelem kapcsán is felmerülhettek. Igenis, voltak olyan civil szervezetek, amelyek Magyarország szuverenitásának, a magyar határvédelem képességének és egyáltalán Magyarország határainak és külső védelmi képességének a gyengítését tűzték ki célul.

Mi ezzel nem értünk egyet, de nem azért nem értünk egyet, mert ezek a szervezetek egyébként külföldről finanszírozottak, hanem mert ezt a tevékenységet károsnak tartjuk. Azt viszont fontosnak tartjuk, hogy minden egyes szervezet kapcsán a tevékenység esetén lehessen látni, hogy milyen motiváció állhat emögött, és igenis, azt is lehessen látni, hogy milyen finanszírozás áll emögött. De önök ezt nap mint nap civil szervezetekkel kapcsolatosan megteszik; amikor valaki akár közvetetten költségvetési pénzhez jut, akkor természetesen ezt önök vádként nap mint nap megfogalmazzák. A demokratikus közéletnek ezek a vádak részét képezhetik, de a jogalkotásnak nem. A jogalkotás feladata az, hogy azt a tényt rögzítse, hogy a lehető legnagyobb átláthatóság, a támogatások körének a megismerhetősége mindenki számára nyitott és elérhető legyen.

Ezért tehát, akik ezekkel a célokkal nem azonosulnak, azok ezt a törvényjavaslatot nem tudják támogatni. Akik viszont azonosulnak az átláthatóság céljával, azoknak kár ezt a törvényjavaslatot nem megszavazni; kár az, ha fölösleges hisztériát keltenek egy olyan törvényjavaslat kapcsán, ami a leírt betűnél többet egyébként nem jelent, és ami olyan elveket érvényesít, amelyet nap mint nap a kormánnyal szemben kérnek számon.

Éppen ezért arra kérem képviselőtársaimat, bár viszonylag kevés az illúzióm az elhangzott nyilatkozatok után, hogy konstruktív vitában legyenek kedvesek megvitatni a törvényjavaslatot. A jobbító szándékú, logikus és értelmes módosító javaslatokra egyébként nyitottak vagyunk, és azt reméljük, hogy ennek eredményeképpen egy olyan jogszabályt tudunk elfogadni, amely a politikai hisztéria elmúltával mindenki számára látható módon a magyar közélet teljes átláthatóságát fogja szolgálni, ami az eddig elhangzottak szerint egyébként közös célunk lenne. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 64-68 2017.04.19. 14:32  29-105

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Az előterjesztőnek a végén kellene reagálni, és erre annyiban van is lehetőség, hogy Vitányi Iván képviselőtársam az én eltávozásomat követően is… (Közbekiáltások: István! ‑ Dr. Apáti István: Ugyanaz az emelet, más a szoba! ‑ Derültség. ‑ Szabó Timea: A Soros műve!) Elnézést! Vitányi Istvántól külön és sokszorosan elnézést kérek ezért (Zaj. ‑ Az elnök csenget.) a nyelvbotlásért. Tehát az én eltávozásomat követően is az előterjesztőket fogja képviselni. (Mesterházy Attila: Nem maradsz itt a végéig?) De most azért röviden szeretnék az elhangzottakra válaszolni, legalábbis arra, ami válaszra érdemes.

(12.10)

Ebből a szempontból a legegyszerűbb a nemzetiségi bizottság képviseletében felszólaló szószóló asszony által elmondottakra reagálni: részben az előterjesztés expozéjában is jeleztem, hogy mi elfogadjuk ezt az észrevételt, tehát a módosító javaslatot mi a magunk részéről támogatni fogjuk.

Ugyan Szél Bernadett frakcióvezető asszony nem volt még jelen az expozé időszakában… (Dr. Szél Bernadett: Ez nem igaz természetesen!) Ha viszont jelen volt, akkor nem figyelt oda. (Derültség a kormánypárti padsorokban. ‑ Közbeszólás a Fidesz soraiból: Egyre jobb! ‑ Dr. Bárándy Gergely: Ittuk a szavait!) És ebben az esetben nem jobb a helyzet, a kettő ugyanis együtt nem lehet igaz, hogy itt is volt és oda is figyelt, mert akkor nem kérte volna rajtam számon az európai uniós finanszírozásra vonatkozó részt, hiszen az expozéban elmondtam, hogy a felmerült tárgyszerű kritikák közül azt jogosnak tartom, hogy ne tegyünk különbséget az Unióból érkező támogatások megítélése között. Tehát nem tudom, hogy melyik a jobb, frakcióvezető asszony döntse el, hogy nem volt jelen, vagy nem figyelt oda, de utána ezt kár rajtam számon kérni, hogyha már az előterjesztésben elmondom. (Szabó Szabolcs: Miért nem ezt írtátok bele?) Ezt a módosítást szintén támogatni fogjuk.

Ami egyébként a baloldali ‑ hogy különbséget tegyek, a Jobbik jogos felszólításának eleget téve, a balliberális vagy balzöld ellenzék és a Jobbik felszólalása között ‑ (Szabó Timea: Lejárt!) és zöldpárti felszólalókat illeti (Szabó Timea: Elnök úr, vége a két percnek! ‑ Közbeszólások a Jobbik mögött helyett foglaló függetlenek soraiból.), úgy gondolom, hogy ottvolt egy terápiás jellege ennek a vitának, amivel egyébként nincsen semmi baj. (Mesterházy Attila: Idő!) Az sem baj, hogyha egyébként… (Közbeszólás az MSZP soraiból: Üljél le! ‑ Az elnök csenget.) Nem kétperces felszólalásra kaptam lehetőséget, elnézést kérek! Az előterjesztő… Abszolút nem baj, hogyha képviselőtársaim…

ELNÖK: Előterjesztő alelnök úr, folytassa nyugodtan!

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Nem baj, hogyha a képviselőtársaim a házszabályt megismerik, három éve dolgoznak a Házban. De a korábbi házszabály szerint is így volt, az előterjesztő bármikor a vitában felszólalhatott.

ELNÖK: Soron kívül.

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Soron kívül. Ezzel kívánok most élni. Ez 1994 óta így van, lassan képviselőtársaim is megtanulhatják ezeket a szabályokat. (Szávay István: Csak furcsa, hogy nem szoktatok vele élni!)

Ami tehát a baloldali és zöldpárti felszólalást illeti, azt tudom mondani, hogy ennek volt terápiás jellege. (Szabó Szabolcs: Azt mondd meg, hogy ki adta a kezedbe ezt a törvényjavaslatot!) Én Bárándy Gergely képviselőtársamnak a fékek és ellensúlyokra vonatkozó munkásságát ismerem, megtisztelt azzal, hogy ezt könyvben is rendelkezésemre bocsátotta, ezekben a kérdésekben közöttünk kedélyes egyet nem értés uralkodik. Az egy más kérdés, hogy a házszabályi keretek rugalmas értelmezésével bármi bármilyen vitában elhangozhat. De itt mindazokról nincsen szó, se fékekről, se ellensúlyokról, vagy ha igen (Dr. Bárándy Gergely: Sajnos! Mert nincs!), akkor egyébként ez éppen (Közbeszólás az MSZP soraiból: Már rég nincs!) a fékeknek és ellensúlyoknak az erősítését jelenti, hogyha mindenkiről pontosan tudjuk, hogy kitől kap finanszírozást.

És éppen ezért, miután itt számtalan civil szervezet fölmerült, amit külföldről senki nem támogat, de egyébként a kormánytól vagy pedig közpénzből közvetetten kap támogatást, Szabó Timea képviselő asszony még a pártalapítványokat is említette, csak szeretném jelezni, hogy a Fidesz pártalapítványának a 2010 óta adott összes támogatási szerződése, a támogatási szerződésének a ténye, összege nyilvános, elérhető, külön közérdekűadat-igénylésre tettük közzé. Tehát a nyilvánosság e tekintetben maximálisan biztosított. Remélem, hogy ez más pártalapítványok esetén is így van. Mi semmi mást ezzel a törvényjavaslattal nem akarunk, senkit nem akarunk megbélyegezni. Ahogyan nem gondoljuk azt, hogyha valaki a Fidesz pártalapítványától kap támogatást, vagy a Szocialista Párt pártalapítványától kap támogatást, az megbélyegzés lenne, ennek a ténynek a nyilvánosságát szeretnénk biztosítani. És ahogy indokolt és helyes, hogy a közérdekű adatok korábbinál lényegesen szélesebb körben történő alaptörvényi meghatározását követően mindenki számára ismertek, megismerhetők, és ha egyébként egy állami szerv ennek nagyon helytelen módon nem tesz eleget, akkor annak nem csupán az a szankciója, hogy önök ezt peres eljárásban érvényesíthetik, hanem még az is szankciója ennek, hogy egyébként bűncselekmény miatt feljelentést lehet tenni közérdekű adat eltitkolása miatt. Van is ennek gyakorlata, tehát úgy gondolom, hogy kellően éles, erős szankciók vannak annak érdekében, hogy a közpénzek megismerhetők legyenek (Dr. Legény Zsolt: Például az MNB…) Tehát nem látom, hogy ugyanennek az elvnek az érvényesítése miért sérelmes a másik esetben.

És itt szeretném azt jelezni, hogy lehet, hogy önök negatívumnak tartják a külföldi támogatás tényét, még azt se titkolom, hogy a Fidesz-frakcióban is van olyan, aki ezt egyébként negatívumnak tartja (Szabó Szabolcs: Akkor miért sorosoztok?), de ez már a véleménynyilvánítás szabadságába tartozik. Szabó képviselőtársam nyilvánvalóan szimpatizál azokkal a szervezetekkel, vagy gondolom, hogy szim­pa­tizál, amelyeknek Soros György ad jelentős támogatást. (Szabó Szabolcs: Azt mondtátok, nem probléma, akkor mi? ‑ Szabó Timea: Fogya­tékos­szer­ve­ze­tek, Vakok és Gyengénlátók…) De el kell olvasni a törvénytervezetet! Semmilyen negatív minősítés ezzel kapcsolatosan nincsen. (Szabó Timea: Akkor miért sorosoztok?) Az a véleménynyilvánítás-sza­badság körébe tartozik, hogy Mesterházy képviselőtársam megemlíti azokat a szervezeteket, amelyek a Fidesz pártalapítványától vagy akár a magyar államtól kapnak pénzeket, és ő ezeket minősíti. Önök is minősíthetik ugyanezeket a szervezeteket, más szervezeteket. Ugyanígy minősíthetik azokat, akik Oroszországból kapnak pénzeket, rájuk is kiterjed ez a szabályozás, ez is elhangzott vádként, és ugyanígy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás-sza­bad­ság keretében minősíteni azt, ha valaki Soros Györgytől kap pénzt. De ez a javaslat csak a nyilvánosságról szól. Tehát ha a nyilvánosság elvével nincs vitájuk, az átláthatóság elvével nincs vitájuk, akkor én megértem, hogy az elmúlt hét év összes frusztrációját, önök által helytelennek tartott intézkedését is itt felsorolják, de ettől még ehhez ennek a törvényjavaslatnak nincs köze. (Dr. Bárándy György: Ez az eredménye!)

És végül, ha már Bárándy képviselőtársam az én felszólalásom közben is megszólal, akkor szeretnék külön reagálni arra, hogy az Oroszországgal való kapcsolatra vonatkozó vádakat azért másként minősítem azoktól az ellenzéki pártoktól (Dr. Bárándy Gergely: Inkább tényeket!), akik 2010 előtt nem voltak kormányon. De az, hogy Bárándy képviselőtársam engem cinizmussal vádol, ami nemcsak nem jellemző rám, de nem emlékszem, hogy ebben a törvényjavaslatban bármi olyat mondtam (Dr. Bárándy Gergely: Hohó!), főleg az expozéban, ami cinikus lett volna (Dr. Bárándy Gergely: A félmosolynak mondtam.), majd pedig munkás-paraszt hatalmat emleget azzal, hogy gondolom, ismerős, az MSZMP képviselőjeként… (Közbeszólások az MSZP soraiból: Minek? ‑ Kunhalmi Ágnes: Minek a képviselője vagy? ‑ Dr. Bárándy Gergely: Kilencventől nem így hívják!) ‑ munkás-paraszt hatalmat emleget az MSZP parlamenti képviselőjeként, elnézést, hogy a jogelődöt említettem a jogutód helyett, és ezt követően megemlíti azt, hogy 2004-ben milyen gyalázatos törvényt fogadtak el Oroszországban, amire elmondtam még az expozéban, hogy nem példa számunkra Oroszország (Dr. Bárándy Gergely: Ugyanaz a folyamat.), és kifejezetten elítélem azt a működési formát, ahogy Oroszországban társadalmi szervezeteket egyébként zaklatnak, és ezt követően 2004-es orosz törvényről beszél, hát elnézést kérek, nem az általunk támogatott miniszterelnök simogatta Totó kutyát az Apró-villában 2006-ban, hanem az ön által támogatott és megszavazott miniszterelnök. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!)

Nem mi voltunk azok, akik a 2004-es törvény után évről évre a kapcsolat szorosságát és fontosságát hangsúlyozták Oroszországgal… (Dr. Szél Bernadett: Szijjártó Péter nagypénteken! ‑ Közbeszólások az MSZP soraiból. ‑ Az elnök csenget.) De bocsánatot kérek, én nem azt mondom... ‑ csak azt szeretném, hogyha azoknak a méltánytalan vádaknak… (Kunhalmi Ágnes: Egyetemet mikor akartunk bezárni? ‑ Az elnök csenget.) Tehát kétségkívül Szél Bernadett (Kunhalmi Ágnes: Nem mi mondtuk, a civilek!) frakcióvezető asszonynak annyiban igazat kell adjak, hogy attól, hogy ő jelen van egy vitában, nem jelenti azt, hogy odafigyel arra, amit mondok, mert én nem azt mondtam, hogy az Oroszországgal való kapcsolat egyébként ne állna Magyarország érdekében, mert például tudjuk, hogy bizonyos formában (Dr. Szél Bernadett: De, pontosan tudjuk! Ügynök vagy! Dolgoztatok a…), mondjuk, az energiaellátás biztonsága Oroszország nélkül nem biztosítható. És nekem azzal semmi bajom nincsen, hogy ezt egyébként más kormányok is felismerték. (Mesterházy Attila: Kritizáltátok akkor?)

De azért az, hogy Bárándy Gergely képviselőtársam arról beszél, hogy Oroszországban 2004-ben milyen törvényt fogadtak el, miközben az általa támogatott miniszterelnök a legnagyobb barátságot ápolta, ezt követően a saját magánlakásában fogadta az orosz elnököt (Kunhalmi Ágnes: De nem rontottak rá az állampolgárokra meg a civilekre! ‑ Közbeszólások az MSZP soraiból.), ne haragudjanak, de ezt a fajta kettős mércét (Közbeszólások az MSZP és a Fidesz soraiból. ‑ Kunhalmi Ágnes: Ti hoztatok törvényt! ‑ Az elnök csenget.), ezt azoktól ‑ és hogy Szél Bernadett képviselőtársam ne érezze magát sértve, még azt is elmondtam az elején, hogy különbséget tennék azok között (Kunhalmi Ágnes: Ezt nem tudjátok megmagyarázni!), akik 2010 előtt voltak kormányon és úgy ülnek ellenzékben ‑ nehezen fogadom el, még akkor is nehezen fogadom el, hogyha Kunhalmi Ágnes képviselő asszony bekiabál akkor, amikor Gyurcsány Ferenc bűneit az MSZP-n kérjük számon. (Dr. Bárándy Gergely: Ő se volt akkor képviselő! ‑ Kunhalmi Ágnes: Én se voltam akkor képviselő! Kettős mércével mérnek! ‑ Az elnök csenget.) De az, hogy Kunhalmi Ágnes nem volt képviselő, most nem tudom, hogy a magyar parlamentnek előnyös vagy hátrányos volt akkor (Derültség a Fidesz soraiban. ‑ Dr. Varga László: Mondjál valami vicceset! Juj, de ügyes vagy! Meg fogunk dicsérni!), nem is akarom utólag megítélni, én csupán azt szeretném jelezni, hogy Kunhalmi Ágnes abba a frakcióba ült be 2014-ben, ami viszont ezt a miniszterelnököt (Kunhalmi Ágnes: …rárontva a civilekre és a magyarokra! ‑ Az elnök csenget.) támogatta.

Tehát ami a tartalmi észrevételeket illeti: nem várom azt Kunhalmi Ágnes képviselő asszonytól, hogy elolvassa a törvényjavaslatot (Kunhalmi Ágnes: Ön populistává vált… ‑ Közbeszólások az MSZP so­rai­ból.), még kevésbé várom, hogy megértse azt, hogy semmi másról nincs a törvényjavaslatban szó, mint arról, hogy a támogatások nyilvánosságát szeretnénk, ahogyan egyébként a közérdekű adatok ke­re­tében az állam által támogatott cégeknél is biztosított, úgy a külföldi támogatások esetén. És egyébként mindenkinek lehet olyan véleménye, hogy hogyan, milyen irányba kell még ezt a kört növelni, de kifejezetten helyesnek tartom azt, hogyha egyébként az Országgyűlés az átláthatóság elvét támogatja.

(12.20)

Végül a Jobbik felszólalására vonatkozóan szeretném mondani: azt a Jobbik részéről sem tartom méltányosnak, hogy az ötpárti egyeztetésen képviselőtársam részt vesz, ott jelzi a kodifikációs hibákra vonatkozó általános észrevételét, majd amikor ott jelzem, hogy ha esetleg átadnák az írásbeli dokumentumot, akkor mi ezt figyelembe vennénk, akkor közli, hogy erre nem hajlandó, mert a törvényjavaslat általánosságban olyan rossz. Ott ültünk, még egy kolléganő is jelen van itt az ülésteremben, aki ezt tanúsíthatja, de az ott jelen lévő pártok képviselői ezt szintén tanúsíthatják. Majd utána itt rajtam számonkéri, hogy mi nem vagyunk nyitottak az önök kodifikációs javaslatainak a figyelembevételére. (Z. Kárpát Dániel: Konkrétan azt mondta, hogy hazudtál!) Mi maximálisan nyitottak vagyunk erre. Még egyszer mondom, képviselőtársam először saját frakciójának a munkatársával vitassa meg, miután ő nem ült ott. Külön kérésre sem adták át azt az iratot, ami ott volt önök előtt, és amiből a kodifikációs hibákat sorolták föl. Ez történt. Én nyitott vagyok arra, hogy a valóság bizonyítását ne itt a Ház előtt folytassuk le, és négyszemközt is elfogadom, ha képviselőtársam elnézést kér, de ez volt a helyzet, ez történt. Jelzem, hogy továbbra is nyitottak vagyunk a kodifikációs pontosítások figyelembevételére, csak amit nem voltak hajlandók nekünk kérésre sem odaadni, azt legyen kedves rajtunk nem számonkérni.

Általánosságban örülök, ha egyébként a Jobbik az átláthatóság elvét támogatja. A nemzetiségi kérdésre vonatkozóan szintén a Jobbik által megtett javaslatot pedig figyelembe fogjuk venni, hiszen ezt a nemzetiségek bizottsága is megtette.

Ami pedig a karitatív tevékenységgel kapcsolatos: a karitatív tevékenységnél is nyitottak vagyunk bármilyen olyan módosításra, ami ezt a tevékenységi kört egyértelműen határozza meg, hozzátéve, hogy miután nem látom a megbélyegzés jelleget, ezért egy karitatív szervezet számára sem feltétlenül sértő, ha egy évben egyszer ilyen regisztrációs kötelezettségnek eleget tesz. De ha találunk olyan kodifikációs megoldást ‑ mi eddig még nem találtunk, de ha Szabó Timea segítségével ezt sikerült megtalálni ‑, akkor nyitottak vagyunk arra, hogy a karitatív szervezeteknél is ezt a fajta regisztrációs kötelezettséget mellőzzük. Tehát e három kör, az uniós támogatások, a nemzetiségi és karitatív szervezetek esetében teljesen nyitottak vagyunk.

Egyébként pedig általánosságban rögzítsük, hogy ha nem ebben a hisztérikus légkörben vitatkoznánk egymással (Dr. Apáti István: Ki teremtette ezt a légkört?), akkor abban talán még a kormány kritikusai is egyetértenének, hogy egyáltalán nem hátrányos a magyar közélet működése számára, ha azoknak a finanszírozása ismert, akik a közélet alakításában részt vesznek. Ez ugyanúgy ismert kell legyen állami részről… (Szabó Timea: Ez mindenki előtt ismert! Fent van a honlapon!) De nem ismert! Elmondtam a legeslegelején, hogy két lehetőség van, csak félek, hogy képviselőtársam sem volt itt a vita elején. (Szabó Timea: De itt voltam!) Tehát két lehetőség van. Ha valaki kettős könyvvitelt vezet, akkor ezek az adatok a beszámolókból ‑ ha valaki megkeresi a beszámolókat ‑ ma is hozzáférhetők. Ha valaki nem köteles kettős könyvvitelt vezetni ‑ a közhasznú szervezetek kötelesek kettős könyvvitel vezetésére, de a nem közhasznúak nagy része nem köteles erre ‑, akkor viszont nem ismerhetők meg egyesével a támogatók és az adományozók.

Továbbra sem vagyok hajlandó belátni, bármilyen belpolitikai és nemzetközi hisztériát is keltenek önök, vagy e hisztéria keltésében közreműködnek, hogy ne lenne minden normális, tisztességes és jó szándékú közéleti szereplőnek érdeke, hogy ezekben a kérdésekben ne titkaik legyenek a civil szervezeteknek, hanem megismerhető adatok legyenek.

Köszönöm szépen az eddigi hozzászólásokat, és külön köszönöm, hogy idő előtt válaszolhattam. A továbbiakban Vitányi István képviselőtársam fogja az előterjesztőket képviselni. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 36 2017.05.05. 15:38  33-50

DR. GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! „Az ügyvéd a törvény lovagja, a jog harcosa a jogtalanság ellen. Ő kölcsönöz szót az elnyomott panaszának, oltalmazza a gyengét bármily hatalom, vagy csel sértő támadása ellen. Védi a polgárt a joglátszat, a jogmegtagadás, a hivatalnoki és a bírói vétség, mulasztás, közöny, tévedés s az állami jogtalanság ezer formái ellen. Képzeljünk ma társadalmat ügyvédség nélkül! A jogkeresés emez érdekelt, hatályos eszközének eltörlésével visszaállítva látnók, részben az önkényuralom, részben pedig az ököljog állapotát.” Az idézet az 1895-ben Budapesten megjelent Kun László: „A magyar ügyvédség története” című könyvéből való.

Mielőtt túlzott pátosszal vádolnánk a szerzőt, nem árt a gyökerekig visszanyúlnunk. A római ügyvédség, a patrónusok kötelesek voltak védenceiket a törvény előtt ingyen védeni. A jogvédelem szívességi szolgáltatás volt, Cicero régi szokásnak nevezi: „Ékesszóló és könnyen dolgozó férfiú előtt, amint hazánkban szokásos, sokak ügyeit védelmezni nem érdekből, hanem ingyen, nyilvánvaló jótétemény és kedvezmény.”

A régmúlt ügyvédi kép ethoszát árnyalja az I. Mátyás uralkodása idejéből való dekrétum az 1486. évi 69. törvénycikk szerint, idézem: „szokása az ügyvédeknek, hogy nyereségvágyból mentül több személynek az ügyeit elvállalják és azok védelmében meglehetősen hanyagul járnak el, és ha megbizóikat egyszer-másszor birságban marasztalják, ebből semmit sem csinálnak”. A törvény úgy határozott: „ennekutána egy ügyvéd se merje tizennégy személynél többnek ügyeit elvállalni”.

Az 1567. évi 27. törvénycikk már kimondta: mindenféle csalások megelőzése céljából az ügyvédek mind a vármegyei törvényszéken, mind a rendes bírák előtt a hiábavaló és üres kifogásokat mellőzzék, és tegyenek esküt, amelyet patvarkodási eskünek neveznek.

Hazánkban először a XVII. század végén szűkítették jelentősen azon személyek körét, akik pró­ká­to­ros­kodhattak. I. Lipót volt az, aki 1694-ben kiadta az első magyarországi ügyvédi szabályzatot. Ekkorra már egyértelműen körvonalazódott egy olyan réteg, amely a felek jogi képviseletét hivatásszerűen látta el. Maga a rendelet is úgy említi az ügyvédséget, mint tiszteletre méltó jogi tanácsot adó testület.

A kiegyezést követően az alkotmányos berendezkedést érintő törvények mellett kiemelkedő jelentőségűek voltak az igazságszolgáltatási szervezet átalakítását végrehajtó reformok. Ezen belül természetesen elsődleges helyet foglaltak el a bírósági rendszer átformálásának kérdései, az erre vonatkozó törvények, ám nem kevésbé fontosnak tekintették a királyi ügyészségek létrehozását, a modern közjegyzői intézmény meghonosítását, illetve az ügyvédség új alapokra helyezését. Míg az utóbbira vonatkozó 1871-es első közzétett tervezet még úgy fogalmazott, hogy az igazságszolgáltatás egyik nélkülözhetetlen közege az ügyvéd, addig az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat miniszteri indokolása már egyenesen azzal kezdődött, hogy nemcsak nélkülözhetetlen, hanem kifejezetten az egyik legfontosabb résztvevőről van szó, éppen ezért az új jogszolgáltatási szervezet is hiányos maradna, hogyha az ügyvédségre nézve nem születne meg a jogszabály, nem történne meg annak átszervezése. Csemegi Károly államtitkár az országgyűlési vitában így indokolt: „A jogállamnak nem egyedüli, de egyik leglényegesebb orgánuma az igazságügy. Orgánum és organizmus egyszersmind, mely nem lehet erős, nem lehet egészséges: ha egyik tagja hiányzik, vagy ha egyik hiányos, vagy ha az megromlott.” Szavai iránymutatásként szolgálhatnak az ügyvédi tevékenységről szóló most előterjesztett, T/15371. számú törvényjavaslat mai tárgyalásánál és a törvényjavaslat szövegének megítélésénél.

Az igazságügyi politikáról szóló 1710/2014. kormányhatározattal összhangban megszületett jogászi hivatásrendekkel kapcsolatos újraszabályozás, a bíróság, az ügyészség és az igazságügyi szakértők jogállási és szervezeti kereteit meghatározó új jogszabályokat az Országgyűlés már elfogadta. Az említett kormányhatározat e) pontja kimondja: „szükséges a jogászképzés színvonalának emelése, a jogászi hivatás védelme és a jogászi identitástudat növelése.”

Az előttünk fekvő törvényjavaslat a rögzített céloknak véleményem szerint megfelel akkor is, amikor az „ügyvédi hivatás” kifejezést alapelvi jelentéssel és éllel használja, kifejezve azt, hogy valamennyi ügyvédi tevékenységet gyakorló a rájuk vonatkozó szabályozás sajátosságai mellett ugyanazon hivatásrendhez tartozik. A javaslat tehát ‑ ahogyan a részletes indokolás is megfogalmazza ‑ az „ügyvédi hivatás” kifejezést szimbolikus jelleggel használja.

A törvényjavaslat meghatározza az úgynevezett klasszikus ügyvédi tevékenységek körét, illetve rögzíti, mely tevékenységek minősülnek kiegészítő tevékenységnek. A normaszöveg taxatív felsorolása értelmében ilyen kiegészítő tevékenység az adótanácsadás, munkaügyi tanácsadás, a bizalmi vagyonkezelési tevékenység és a társasházi közös képviselői tevékenység is.

A tervezet azt is egyértelművé teszi, hogy kiegészítő tevékenység az ügyvédi tevékenység gyakorlása keretében látható el, a klasszikus ügyvédi tevékenységhez hasonlóan. Ebben az esetben azonban nemcsak az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges, hanem az adott tevékenységre irányadó jogszabályokban foglalt előírásoknak is meg kell felelni. Fontos, hogy a klasszikus ügyvédi tevékenység mellett ugyanazon ügyfél számára a kiegészítő tevékenységek közül bizalmi vagyonkezelési tevékenység, ingatlanközvetítői tevékenység, valamint társasházi közös képviselői tevékenység nem végezhető.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jogtanácsosokra vonatkozó szabályozás a rendszerváltozást követően nem újult meg, jelenleg is a mára elavult és részben kiüresedett, a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet szabályozza e tevékenységet.

(11.10)

Az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályozás megújítása kapcsán és annak keretében a jogalkotó az igazságszolgáltatás megfelelő minőségéért fennálló felelőssége körében a jogtanácsosoknak kizárólag azon tevékenységét kívánja a jövőben szabályozni, amely az igazságszolgáltatással közvetlenül kapcsolatos, vagyis a jogi képviselet ellátásával és az okiratok ellenjegyzésével függ össze, amelyet a javaslat alapján azon jogtanácsosok láthatnak el, akik kamarai taggá válnak.

Mindezekre tekintettel a törvényjavaslat, ahogyan arra a címe is utal, nemcsak az ügyvédekre, hanem az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az új szabályozás célja, hogy az ügyvédi tevékenységet ellátók vonatkozásában egységes és megfelelő garanciák jussanak érvényre. A hiányosságok olyan szabályozási kényszerhelyzetet teremtenek, amelyet az igazságszolgáltatás megfelelő működése és a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése érdekében a jogalkotónak mindenképpen rendeznie kell. Figyelemmel a szabályozás szükségességére az ügyvédi tevékenységnek minősülő tevékenységet ellátni szándékozó jogtanácsosok egy már meglévő hivatásrendi kamarába történő integrációja mutatkozik a legmegfelelőbb megoldásnak. A jogtanácsosok ügyvédi kamarába való belépése önkéntes abban az értelemben, hogy nem minden jogtanácsosnak kötelező kamarai taggá válnia, ugyanakkor jogi képviselet, valamint okirati ellenjegyzés a jövőben csak kamarai tagság esetén lesz ellátható.

Röviden szeretnék szólni az ügyvédi függetlenségről és összeférhetetlenségről is. Az új országgyűlési törvény elfogadásával egy régóta húzódó vita végére tettünk pontot. Egyértelmű viszonyokat teremtettünk, amikor főállású képviselőkről rendelkeztünk, és ez kiterjedt többek között az ügyvédi tevékenységre is, ilyen értelemben az országgyűlési képviselők azóta ügyvédi tevékenységet nem láthatnak el. A kamara korábban is többször egyértelművé tette, hogy a korábbi szabályozás nem a kamara kérésére született meg, hanem nyilvánvaló, hogy az 1990-es Országgyűlésben már, sőt talán minden későbbinél nagyobb számban jelen lévő ügyvédi lobbi eredményeként volt a szabályozás része. Az előttünk fekvő törvényjavaslat részletes indoklása kimondja: az ügyvédi hivatás gyakorlása garanciális okokból a közhatalmi szervektől függetlenül történik, amely függetlenség valamennyi ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosult tekintetében általánosságban értelmezhető. Az ügyvédi függetlenség részben személyi, részben pedig szervezeti függetlenséget jelent.

Az összeférhetetlenséggel kapcsolatosan kiemelendő, hogy ennek a szabályozása többszintű. Egyrészt egyes tevékenységek eleve tiltottak az ügyvédi tevékenységet gyakorló számára. E tilalom alól a hatályos ügyvédi törvény is számos kivételt tesz, elsősorban azért, mert az ügyvédek jogi szakértelmére jelentős igény van olyan munkák vonatkozásában is, amelyek nem minősülnek szűken vett ügyvédi tevékenységnek. A kormány-előterjesztés azonban e kivételi kör meghatározása mellett is garantálja a függetlenséget, ugyanis az összeférhetetlenség szabályozásának második szintjeként új, érdekkonfliktusokra vonatkozó szabályokat vezet be. Ennek körében az új szabályok meghatározzák azt is, hogy az ügyvéd mikor nem vállalhat el egy konkrét ügyet. E tilalom biztosítja, hogy az ügyvéd az ügyvédi tevékenységében, az ügyvédi megbízások ellátásában független, érdektől mentes maradhasson. Az érdekkonfliktusok kizárásának ezen új szabályai a hatályos törvényben még nem szerepeltek. A tervezet szerint az új szabályozás általános jellemzője tehát, hogy a konkrét ügyek elvállalásával szembeni korlátokra helyezi a hangsúlyt. Eredményét tekintve összességében mégis azt mondhatjuk, hogy a szabályozás szigorodik.

Továbbra is fő szabály, hogy az ügyfél és az ügyvéd szabadon állapodhat meg a megbízási díjban. E szabadságot a javaslat az ügyfelek és az ügyvédek érdekében a szükséges mértékig és az arányosság követelményének megfelelően korlátozni kívánja. Ennek megfelelően az ügyvéd díjazása körében a javaslat a sikerdíj bíróság előtti érvényesíthetősége tekintetében, ahogy ezt államtitkár úr is említette, szigorúbb feltételeket állapít meg. Korlátozza a javaslat a sikerdíj kikötését, vagyis azt, hogy az ügyvéd díjazását valamilyen eredmény eléréséhez kössék a felek. A javaslat szerint a bíróság előtt nem érvényesíthető az ügyvédi tevékenység eredményességéhez kötött munkadíj annyiban, amennyiben annak összege a teljes ügyvédi munkadíj kétharmadát meghaladja.

E szabály alkalmazásában a teljes ügyvédi munkadíjba nem számít bele a megbízó által az ügyvédi munkadíj részeként megfizetendő, az ügy ellátásával felmerülő költségek, valamint az ügyvédi megbízási díjnak az a része, amelyről az ügyvéd ellenérték nélkül lemondott. A szabálynak meg nem felelő sikerdíj tehát nem tilos, alkalmazása fegyelmi eljárást sem vonhat maga után, ugyanakkor bíróság előtt nem érvényesíthető.

A teljesség igénye nélkül az újítások közül szeretném kiemelni a helyettes ügyvéd jogintézményének bevezetését. A helyettes ügyvéd jogintézményének bevezetése lehetőséget teremt arra, hogy az ügyfelek ügyeinek ellátása az ügyvéd akadályoztatása esetén is folyamatos és gördülékeny legyen. A törvényjavaslat kötelezettségként írja elő ugyanis, hogy az ügyvédi irodai tagsággal nem rendelkező ügyvéd, az európai közösségi jogász, valamint az egyszemélyes ügyvédi iroda az ügyvédi tevékenység gyakorlásában való akadályoztatása esetére helyettes ügyvédet kell megbízzon, aki az ügyvédi tevékenység tekintetében a helyettesített ügyvéd teljes körű helyetteseként jogosult eljárni.

Az egyes ügyvédi tevékenységek körében a jogszabály módosítja a letétre vonatkozó szabályokat, ennek keretében többek között kimondja, hogy a letét ellenőrzése hatósági ügy. Az ügyvédi tevékenység gyakorlása kapcsán előírt felelősségbiztosítás legalacsonyabb összegének fokozatos emelése is indokolttá vált, valamint az eddigi homogén szabályozás helyett az ügyvédi tevékenység gyakorlója anyagi felelősségének lehetséges korlátait az egyes ügyvédi tevékenységekhez igazodó módon, differenciáltan szabályozza az előterjesztett javaslat.

A fegyelmi eljárás szabályai több vonatkozásban is jelentősen megújulnak. Bővül a fegyelmi eljárásban kiszabható fegyelmi büntetések köre, szintén differenciált szankcionálást téve ezáltal lehetővé az egyes fegyelmi vétségek súlyára és körülményeire tekintettel. Változnak a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló szervezeti szabályok annak érdekében, hogy a szakmaiság és a függetlenség szempontjainak elsődlegessége mellett a fegyelmi felelősség megállapításának valódi igénye juthasson érvényre. Így a fegyelmi bizottságok nem területi, hanem regionális és országos szinten szerveződnek, és ennek megfelelő illetékességi területtel alakulnak meg a fegyelmi tanácsok is. A hivatalból induló előzetes vizsgálat lefolytatására a területi kamara választott tisztségviselőjeként a fegyelmi biztos jogosult, továbbá ő kezdeményezheti a fegyelmi eljárás lefolytatását.

Új jogintézményként a területi kamara elnökének és a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének az eljárás egyes szakaszaiban érdemi beavatkozást jelentő pozitív utasításadási joga van, amely a fegyelmi eljárások lefolytatásával kapcsolatos felelősség kérdését hivatott új megközelítésbe helyezni. Az 1991. évi ügy­védi törvény ‑ visszatérve a jogtörténeti hagyományainkhoz ‑ megszüntette az ügyvédi munkaközösségeket. Ügyvédi tevékenységet csak kamarai tagként lehet folytatni a törvény hatálybalépését követően, tehát 1991 óta. Meggyőződésem, hogy az elmúlt 25 esztendő bebizonyította, hogy az ügyvédi kamarák aktuális pártpolitikai csatározásokból kimaradva, hiteles köztestületként, a szakmaiság talaján állva látják el feladataikat, a hazai ügyvédség pedig bátran támaszkodhat a szervezetre, akár úgy is, mint érdekképviseleti szervre. A hazai kamarai rendszer olyan érték, amelyet kötelességünk megőrizni.

Itt vagyok kénytelen megemlíteni, hogy az elmúlt napokban méltatlan és kiragadott információk valótlan színben való feltüntetésével megalapozatlan vádak is elhangzottak az ügyvédi kamarák tevékenységével kapcsolatosan. A valótlan és azóta a teljes értetlenség bizonyítékaként elismételt állításokkal szemben az ügyvédi kamara nemhogy nem veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét, hanem az évtizedes múltra visszatekintő pártatlan köztestületi működés éppen hogy annak garanciája. A közéletben minden korban aktív szerepet vállaló ügyvédeket összefogó köztestület érdeme, hogy a rendszerváltozástól a mai napig úgy volt korrekt szakmai partnere a mindenkori kormánynak, hogy a pártpolitikától távol tartotta magát. Éppen ezért az országos és területi kamarákkal, illetve azok tisztségviselőivel szemben megfogalmazott vádak alaptalanok, feleslegesek és károsak. Üdvös lenne, ha a jobb esetben már jogi végzettséget szerzett, de még szakvizsga előtt álló fiatalok ettől a jövőben tartózkodnának.

Ugyanakkor az országos kamara és a megyénként működő területi kamarákon alapuló jelenlegi kamarai szerkezet összességében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) helyes konstrukciójának negatívuma, hogy egyes megyékben az alacsony ügyvédlétszám miatt az erőforrások szűkössége és ebből következően az azonos színvonalú feladatellátás nehézségekbe ütközik. A javaslat ezt a problémát is igyekszik megoldani. Már csak egy mondat, elnök úr!

Talán emlékeznek még képviselőtársaim, hogy 2015 októberében ötpárti konszenzussal fogadtuk el az ügyvédi törvény módosítását. Azt a reményemet szeretném kifejezni, hogy ez a konszenzus jelenleg is fenntartható, és az ügyvédi törvényt az Országgyűlés valamennyi frakció támogatásával fogadhatja el. Köszönöm szépen. Elnézést az időtúllépésért! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 14 2017.05.16. 5:06  13-16

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valószínűleg képviselőtársaim előtt is ismert, hogy a holnapi napon az Európai Parlament ismételten Magyarországgal fog foglalkozni, és ennek keretében ismételten immár a sokadik határozatot fogja Magyarországról elfogadni. Mielőtt ennek túlzott jelentőséget tulajdonítana bárki is, nyugtassuk meg egymást azzal, mármint aki emiatt bármilyen aggodalmat érez, hogy ez már a sokadik határozata az Európai Parlamentnek, és a jelentősége éppen annyi, mint amennyi az eddigieknek volt.

Ha belegondolunk a Tavares-jelentés teljesen valótlan, légből kapott, tényekkel szemben álló állításaiba, ha belegondolunk abba, hogy már 2010-ben a médiatörvény után milyen kampány kerekedett Magyarországgal szemben, 2011-ben az alkotmány elfogadását követően ezt ismételten volt lehetőségünk átélni, majd 2013-ban a negyedik alkotmánymódosítás után szintén azzal találkozhattunk, hogy nem voltunk biztosak abban, hogy csak az Európai Parlament ül össze, vagy esetleg az ENSZ Biztonsági Tanácsa is. Most is csak az Európai Parlament ül össze.

Két határozattervezet van az Európai Parlament asztalán. Ezek közül ugyan sok tekintetben nem értünk egyet az Európai Néppárt határozatával, de annyiban az mégis a földön marad, hogy elsősorban a magyar kormányt az Európai Bizottsággal való konstruktív tárgyalásokra kéri, szólítja fel. Miután a ma­gyar kormány 2010 óta többszörösen bizonyította, hogy még a legkényesebb kérdésekben is igyekszik és a legtöbb esetben képes is megállapodást ta­lál­ni az Európai Bizottsággal, ezért úgy gondolom, önmagában ennek a felszólításnak különösebb plusztartalma nincsen. Mi is úgy gondoljuk, hogy a szerződések őre a Bizottság és nem a Parlament, ezért a vi­tatott kérdésekben a magyar kormány készen áll az Eu­rópai Bizottsággal a tárgyalások folytatására, illetve, ahol ez szükséges, ott a tárgyalások megkezdésére.

Azonban azt látni kell, hogy az Európai Parlament sokadszor lépi túl durván és felhatalmazás nélkül a hatáskörét, magyar belpolitikai ügyekben foglal állást anélkül, hogy erre bármilyen joga, alapja lenne, hogy ilyen hatáskört bárki az Európai Parlamentre átruházott volna. Függetlenül attól, hogy egy kormányzati vagy parlamenti döntés, törvénymódosítás jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, nem jelenti azt, hogy automatikusan az Európai Parlament feladata ennek minősítése, kommentálása, ehhez bármilyen vélemény fűzése. Ehhez képest azt látjuk, hogy az Európai Parlament belpolitikai szereplőként lép föl a magyar politikai vitákban.

Hozzáteszem, lehet, hogy az ellenzék formálisan örül ennek, vagy legalábbis az ellenzék balliberális része formálisan örül ennek, de azt is tegyük hozzá, hogy az elmúlt években ez sokkal inkább a kormánynak használt, semmint a balliberális ellenzéknek. Éppen ezért érdemes lenne megfontolni, különösen a magyar parlamenti képviselőknek, hogy miként viszonyulnak a kommunisták, szocialisták, zöldpártiak és liberálisok által szavakban támogatott indítványhoz, amely a 7. cikkely Magyarországgal szembeni megvizsgálását kéri a Bizottságtól, sőt ennek megindításával fenyeget.

Hozzáteszem, mindannyian tudjuk, hogy miután a 7. cikkely szerinti eljárás megindításához valamennyi tagállam állam- és kormányfőjének támogatására van szükség, ezért semmi esély nincs arra, hogy valaha is egy ilyen eljárás Magyarországgal szemben elinduljon. Annak az üres fenyegetőzésnek a kapcsán viszont, ami hazug állítások hangoztatása mellett Magyarországgal szemben sokadszor történik, arra kérjük a magyar politikai elit egészét, valamennyi magyar európai parlamenti képviselőt, tegye egyértelművé, hogy lehet, hogy a magyar belpolitikában köztünk viták vannak, de ettől még semmi oka nincs az Európai Parlamentnek, hogy ilyen durván próbáljon meg a magyar belpolitikába beavatkozni.

Azt is láttuk az elmúlt hetekben, és komoly kára származik szerintem ebből a hitelesség tekintetében a Bizottságnak, hogy ha és amennyiben egy magyar kormányzati vagy parlamenti döntés Soros György érdekeltségét érinti, akkor néhány napon belül az Európai Bizottság teljes vezetése vigyázban áll, hogy Soros Györggyel találkozzon. Nem tudjuk, hogy ezeken a találkozókon milyen minőségben volt jelen Soros György, és miért fogadta őt az Európai Bizottság legmagasabb szintű vezetése, beleértve az Európai Bizottság elnökét is. Azt is tudjuk, hogy a Parlamentben is sokan vannak, akik készséggel tesznek szívességeket az amerikai milliárdosnak, de ez sem változtat azon a tényen, hogy a magyar belpolitikai vitákat itt, az Országgyűlésben és Magyarországon kell megvívni, nem pedig az Európai Parlamentben. Ezért arra szólítunk föl valamennyi magyar európai parlamenti képviselőt, hogy Magyarország érdekében minden, Magyarországot elítélő európai parlamenti határozatot utasítson el. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 40 2017.06.23. 5:58  21-54

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! A vita legelején nem voltam itt személyesen, és hallom, a Magyar Szocialista Párt akkor még jelen lévő frakciójának tagjai a Törvényalkotási bizottság eljárásrendjét vagy mai eljárását vették céltáblának maguk elé, és ezt támadták.

Szeretném jelezni mindenkinek, hogy a Törvényalkotási bizottság a saját ügyrendjét, illetve a házszabályt maximális mértékben betartva járt el. Mi sajnáljuk azt, ha a Magyar Szocialista Párt a saját hétfői javaslatával pénteken már nem ért egyet, erre házszabályi megoldást nem tudunk javasolni. De a jövőben is azt tudom mondani, hogy ha bármelyik frakcióvezető a Törvényalkotási bizottság elnökének módosító javaslatot küld, amelyben fel van tüntetve az, hogy ez a bizottság szocialista tagjainak módosítási szándéka a Törvényalkotási bizottság ülésén, akkor kizárólag akkor jártam volna el kritizálható módon, ha ebben az esetben ez nem lett volna a bizottság ülésén napirenden, ha erről a javaslatról a bizottság nem vitatkozhatott volna. A bizottság az ügyrendszerűséggel kapcsolatosan 24:2 arányban állást foglalt. Egyértelmű véleménye volt tehát a bi­zottság túlnyomó többségének, messze a kormánypártokon túlmutató többségének, hogy ez az elő­terjesztés, ez a módosító javaslat ügyrendszerű.

Külön is megkérdeztem, bár ezt nem kellett volna megtennem, a Magyar Szocialista Párt jelen lévő tagját, hogy nem kívánja-e visszavonni az indítványt, hiszen erre is lett volna lehetőség. Az indítványt nem kívánták visszavonni. Innentől kezdve a Törvényalkotási bizottság ezt saját módosítási szándékként fenntartotta, tehát egy valóban az MSZP által benyújtott és a Törvényalkotási bizottság által támogatott módosító javaslatról beszélünk. Miután a házszabály a tekintetben is egyértelmű, hogy a köztársasági elnök által visszaküldött törvény esetén módosító javaslatot a Törvényalkotási bizottság nyújthat be, így ez jogi értelemben most a Törvényalkotási bizottság módosító javaslata. Végül, ha már lehetőséget kaptam arra, hogy a vitában megszólaljak, szeretném jelezni, hogy a baloldal belső válsága, civódásai és az MSZP-n belüli intellektuális, morális és politikai válság nem tartozik a Törvényalkotási bizottságra semmilyen formában.

Úgy gondolom, hogy azt az MSZP-nek kell megmagyaráznia, hogy a saját hétfői javaslatukat kedden, szerdán vagy pénteken miért nem támogatják, és azt remélem, hogy a jövőben is, hogyha ilyen jellegű módosító javaslatokat nyújtanak be a bizottsághoz vagy a bizottság elnökéhez, akkor azt lesz lehetőség megtárgyalni. Itt látjuk azt, hogy az önmagát hétfőn vagy kedden még önállónak gondoló szocialista frakció egy nap alatt, 24 óra leforgása alatt gyámság alá került, ebben az esetben a polgári jog szabályozza már a gyámság kategóriáját.

Hogyha megjelölik azt, hogy az egyébként országgyűlési képviselői megbízatással nem rendelkező Botka László az MSZP-s képviselők gyámja, és nélküle érvényes jognyilatkozatot nem tehetnek, akkor én természetesen nyitott vagyok ennek a megoldásnak a megfontolására, újszerű lesz a magyar politika történetében, de az, hogy akár a Törvényalkotási bizottság eljárását, akár személyesen engem rágalmazzanak azért, mert ma már nem értenek egyet a saját frakcióvezetőjük által korábbi hivatalos levelezésünkben is használt e-mail-címben is átküldött módosító javaslattal, ezt ‑ mondom ‑ hadd tekintsük a Magyar Szocialista Párt belső válságjelenségének, esetleg a baloldalról nézve aggasztó tüneteként, de semmiféleképpen nem gondolhatjuk azt, hogy ez az eljárás ne lenne rendben lévő. Hozzátéve egyébként még egyszer, hogy a Törvényalkotási bizottság nyújthat csak be módosító javaslatot, tehát a Magyar Szocialista Párt által javaslatként benyújtott indítvány ma a Törvényalkotási bizottság módosító javaslataként van a Ház előtt. Szerintem részleteiben ugyan erősen vitatható, de összességében egy, a közélet tisztaságához nagymértékben hozzájáruló javaslat lenne. És itt szeretném felhívni valamennyi ellenzéki frakció figyelmét arra, hogy amikor majd nemmel szavaznak, vagy nem támogatják ezt az indítványt, akkor másodszor teszik azt lehetetlenné, hogy az úgynevezett kamupártoknál a pártfinanszírozás jogellenes felhasználását megtiltsuk.

A helyzet ugyanis az, hogy önök voltak azok, akik a legtöbbször elmondták azt kritikaként, hogy az a párt, amely a választásokon indul, és országos listát állít, nem köteles a pártfinanszírozásként kapott támogatást visszafizetni. Mi elfogadtuk ezt a kritikát, összehívtunk egyszer egy ötpárti egyeztetést, hogy valamelyik frakció támogatja-e ezt a módosítást. Egyetlenegy frakció sem támogatta ezt a módosítást, ezért nem nyújtottuk be. Most a Magyar Szocialista Párt módosító javaslatának ez részét képezi, ráadásul abban a formában, hogy ha valamelyik párt nem éri el az 1 százalékos eredményt az országgyűlési választásokon, akkor ebben az esetben nem csupán köteles visszafizetni a teljes támogatást, hanem hogyha ez nem történik meg, akkor a párt vezető testületének tagjai teljes, egyetemleges, személyes vagyoni felelősséggel rendelkeznek.

Ezt fogják leszavazni abban az esetben, ha a Magyar Szocialista Párt által benyújtott, a Törvényalkotási bizottság által támogatott módosító javaslatot nem támogatják, ezt fogják leszavazni azután, hogy önmagában, amikor csak ezt és a Ve. néhány technikai szabályának módosítását terjesztettük volna elő, azt sem támogatták. Tehát innentől kezdve az akkor a javaslatot nem támogató és most pedig nemmel szavazó képviselőket terheli a kizárólagos felelősség azért, ha valaki ezzel vissza tud élni.

(12.50)

Teszem hozzá, úgy, hogy közben valamennyi parlamenti párt élvezi az új kampányfinanszírozási törvény által biztosított esélyegyenlőséget. Úgyhogy ilyen szempontból is szeretném tovább reklámozni a Szocialista Párt által benyújtott és a Törvényalkotási bizottság által elfogadott módosító javaslatot. És azt kérem önöktől, hogy ne eljárási kérdéseken vitatkozzunk, ezeket a parlament illetékes bizottsága már külön is eldöntötte, hanem a javaslat tartalmáról, amely reményt ad arra, hogy a tisztább közélet Magyarországon mind a kampányfinanszírozás terén, mind a plakátok kihelyezése terén megvalósulhasson. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 32 2017.09.18. 5:02  31-34

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismerjük most már a szeptember 6-ai döntését az Európai Bíróságnak. Az Európai Bíróság döntése azt jelenti, ahogyan a miniszterelnök úr is utalt a napirend előtti felszólalásban, hogy kötelező kvóta van, a törvényhozási eljárása a kötelező kvóta elfogadásának az Európai Bíróság szerint rendben volt. A magyar kormánynak ettől eltérő az álláspontja, de természetesen az Európai Unió Bíróságának döntését tiszteletben tartjuk.

Az a kérdés, hogy mi következik ebből. Először is az következik, hogy annak a riogatásnak, amit az ellenzéki pártok részéről hallottunk, és azoknak a kritikáknak, amelyek az ellenzéki pártok részéről megfogalmazódtak, hogy kötelező kvóta nincs, és az ezzel kapcsolatos népszavazás 2016. október 2-án felesleges lett volna, ezeknek a valótlansága mára egyértelműen bebizonyosodott.

Mi nem következik ebből? Nem következik ebből az, hogy nekünk a végrehajtás kötelezettségéhez másként kellene viszonyulnunk, mint a másik 27 tagállamnak. Ha ugyanis megnézzük azt, hogy az a 24 tagállam, amelyik megszavazta a kötelezőkvóta-döntést a Tanácsban, ezt követően azt milyen mértékben hajtotta végre, akkor azt látjuk, hogy a két év szeptember 26-án jár le, ezalatt kellett volna 120 ezer menedékkérőt eloszlatni, és eddig mintegy 25 szá­za­lékát osztották el a menedékkérőknek. De hogy mennyire sikertelen és végrehajthatatlan ez a kvótadöntés, mennyire szemben áll a józan ésszel, azt jól mutatja, hogy a szétosztott egynegyed mintegy 90 százaléka is elhagyta már azt az államot, ahová át akarták helyezni.

Ilyen értelemben tehát az, hogy az az eljárás, amelyben ezt a döntést elfogadták, az Európai Unió Bírósága szerint rendben lévő, jogszerű, nem jelenti azt, hogy ez a döntés végrehajtható, alkalmazható, sőt éppen ezzel ellenkezőleg: az elmúlt évek tapasztalata világossá teszi, hogy ez a mechanizmus nem alkalmas arra, hogy az Európai Unión belül a menekültválságot, illetve a migrációs válságot megoldjuk. A helyzet ugyanis világos: ha a külső határokat nem tudjuk megvédeni, akkor a külső határok megvédésének hiánya milliókat fog Európába hívni. Pont a jelenlegi német kancellár volt az, aki 2013-ban a német választási kampányban több alkalommal elmondta, hogy ma Európában a világ lakosságának, a Föld lakosságának 7-8 százaléka él, ehhez képest ez a 7-8 százaléka a Föld lakosságának megtermeli a világ gazdasági összteljesítményének mintegy 25 szá­za­lé­kát, és több mint 50 százalékát az egész világban fellelhető szociális ellátásoknak Európa fizeti.

Ebből következik, ha az ENSZ jelentéséből indulunk ki, amely több mint 60 millió menekültről, belső és külső menekültről beszél, hogy teljesen logikus döntés az, hogy ha Európa nem védi meg a külső határait, akkor százezrek és milliók fognak Európába özönleni. Ezért a legfontosabb az, hogy abban jussunk egyetértésre, hogy nem maradhat következmények nélkül, ha valaki képtelen a külső határok megvédésére. Éppen ezért a magyar miniszterelnök Schengen 2.0-s programját kell előtérbe helyezni, ami azt jelenti, hogy egy állam vagy képes a schengeni szerződésben általa vállalt kötelezettséget teljesíteni, vagy ha nem képes, akkor hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az Európai Unió más tagállamai siessenek segítségére, és védjék meg a külső határokat. Ha viszont ehhez nem járul hozzá, és nem tesz eleget a kötelezettségének, akkor ki kell zárni a schengeni zónából, vagy legalábbis a schengenizóna-tagságát fel kell függeszteni.

Nem lesz más megoldás, teljesen felesleges a menedékkérők szétosztásáról beszélni: részben szétveri az Európai Uniót, hiszen az Európai Unió a bevándorlók befogadásának kérdésében megosztott, részben pedig nem jelent megoldást, hiszen újabb és újabb személyek fognak érkezni. Amíg értéknek tekintjük azt, hogy az Európai Unión belül nincsenek határok a tagállamok között, a schengeni zónán belül nincsenek határok a tagállamok között, addig feltétlenül azt is látnunk kell, hogy mindenki szabadon fogja elhagyni azt az országot, ahova egyébként őt áthelyezték, mint ahogy ez történt annál a mintegy 30 ezer menedékkérőnél, akit a 120 ezerből a kétéves időtartam alatt sikerült áthelyezni.

Úgy gondoljuk tehát, hogy a magyar politikának e tekintetben egységre van szüksége. Az a kérésünk az ellenzéki pártokhoz is, hogy hagyjanak fel azzal a politikával, amely egy ideig a bevándorlást tagadta, azt követően pedig a külső határvédelem hatékonyságát, a kerítést támadta, és ebben a tekintetben minden támogatást adjanak meg a kormánynak ahhoz a politikájához, amely lehetővé teszi, hogy Európának azon országai, amelyek a hagyományos európai értékeket szeretnék a saját hazájukban megőrizni, ezt megtehessék, és a bevándorlás veszélyétől a saját hazájukat mentesíteni tudják. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 18 2017.10.02. 5:02  17-20

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Személyes jellegű vallomással kell kezdenem, mert voltak bizonyos kétségeim azzal kapcsolatosan, hogy kell-e nekem a frakció vezetését vállalni. De ha bárki szólt volna, hogy ez automatikusan az MSZP miniszterelnök-jelöltjének visszalépésével jár együtt, akkor semmilyen kétségem nem lett volna (Taps, derültség a kormánypártok soraiban.), de kétségkívül igaz, hogy vannak a Szocialista Párt sorain belül ennél autentikusabb magyarázatok is. Szanyi Tibor például azt fejezte ki, hogy Botka László a saját közvetlen környezete számára is jól érzékelhető módon megijedt, és ennek köszönhető az ő visszalépése. (Derültség a Fidesz soraiban.) Nem akarunk mi ezekbe a vitákba - mégiscsak egy másik pártról van szó - a szükségesnél mélyebben belefolyni; azt látjuk, hogy míg a baloldal fél évvel a választások előtt, hat-hét hónappal a választások előtt teljes káoszba süllyedt, addig az ország legfontosabb kérdéseire ugyanúgy nem tudnak választ adni, ahogy egy vagy két évvel ezelőtt sem adtak.

Két évvel, két és fél évvel ezelőtt ugyanis azt hallottuk, 2015 tavaszán, hogy a bevándorlás nem valódi probléma, nem létezik, a kormánypártok erőltetik. Ehhez képest két-két és fél éve a lengyel, a német és az osztrák választási kampányban sem volt egyetlenegy fontosabb kérdés sem, mint a bevándorlás kérdése. Ezt követően tavaly, a népszavazást megelőzően azért buzdítottak távolmaradásra a baloldal képviselői, mert azt állították, hogy nincsen kötelező kvóta. Tóth Bertalan frakcióvezető úr kiment az előbb, de lehet, hogy azért, mert a címadásból már tudta, hogy valószínűleg őt is meg kell idézzük; ő elég találóan, röviden és tömören úgy fogalmazott: „Kötelező betelepítési kvóta nincs és nem is lesz.” Ujhelyi alelnök úr - a mai lemondását követően volt alelnök úr -: „Nincs és nem is lesz semmilyen kötelező kvóta.” Kunhalmi Ágnes képviselő asszony: „A kvótáról szóló népszavazási kérdés kamu, hiszen nincs és nem is lehet kötelező kvóta.” Ehhez képest szeptember 6-án az Európai Unió Bírósága döntést hozott arról, hogy 120 ezer főre vonatkozóan a kötelező kvóta fennáll. Igaz, hogy átmeneti intézkedésként és ideiglenes jelleggel áll fenn, de pontosan tudjuk azt, képviselőtársaim, hogy ott van az Európai Bizottság előterjesztése az Európai Parlament asztalán, ami pontosan ugyanezt a mechanizmust tenné felső korlát nélkülivé.

Jobb lett volna talán, ha az elmúlt évben önök nem arra játszanak, hogy érvénytelen legyen a népszavazás - noha, hozzáteszem, így is soha nem látott számban foglaltak állást magyar állampolgárok és magyar választópolgárok a kötelező kvóta ellen -, hanem segítettek volna abban, hogy a magyar nemzet egységesen tudjon fellépni az egyébként létező, önök által akkor vitatott, de egyébként létező európai uniós terv ellen. S most pedig azt látjuk, hogy amikor a betelepítésre vonatkozó szándék itt van előttünk, akkor a Soros-terv létét vitatják. De ez a vita a legegyszerűbb, ugyanis valójában ez nem hitbeli kérdés, hanem olvasni tudás kérdése: a szerző maga leírta - elegendő elolvasni a terveit; miután Rétvári államtitkár úr itt hosszabban ismertette Soros György saját szerzeményét, kár ezt most hosszabban idézni -, éppen ezért gondoljuk azt, hogy a bevándorlás az ország szempontjából és Európa szempontjából is sorskérdés.

Tudomásul vesszük azt, hogy az Európai Unión belül vannak olyan országok, akik eltérő választ adnak a bevándorlás kérdésére. Mi ahhoz ragaszkodunk, hogy Magyarország is saját választ adhasson. A bevándorlásban semmilyen hatáskört soha nem ruháztunk át az Európai Unióra, a menekültügyben igen. Nem mi voltunk azok, minden ellenzéki vád dacára nem mi voltunk azok, akik összekevertük a migránsokat a menekültekkel. Az Európai Bizottság volt az, amelyik 2015 nyarán az anarchiát ünnepelte, a schengeni szerződés lábbal tiprását tartotta jó európai magatartásnak, s azok voltak a rossz tagállamok - döntően Magyarország -, akik pedig úgy gondolták, hogy a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségüket teljesíteni fogják. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy most, amikor a kötelező, felső korlát nélküli kvóta terve továbbra is az asztalon van, amikor Timmermans alelnök úr ugyan vitatja ezt, de csak azt követően, hogy fogadta Soros Györgyöt s kilépett a róla elnevezett teremből, ahol előadást tartott Európa jövőjéről, akkor jó lenne, ha teljes összefogást lehetne létrehozni legalább a bevándorlás kérdésében, és sem ennek tényét nem vitatnák, sem a kötelező kvóták tényét, sem pedig a Soros György által, saját maga által írásba foglalt tervnek a létét.

Végül örülök annak, hogy az Országgyűlésben, úgy tűnik, legalább szavakban egyetértés van az idősek tiszteletére vonatkozó kötelezettségünkben. Az előttünk járó generációknak talán nehezebb időkben kellett az ország sorsát a vállukon vinni. Ezért a Fidesz-frakció nevében is szeretném tiszteletemet kifejezni, és azt remélem, hogy az ellenzék viselkedése az év más napjain sem ad majd okot arra, hogy ezt megkérdőjelezzük. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 18 2017.10.16. 5:03  17-20

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, tegnap két időközi választás is volt Magyarországon, Devecserben, illetve Tatán. Mindkét helyen a győztes polgármesternek, illetve képviselőnek gratulálunk. Azt tudjuk levonni következtetésként, hogy Tatán a korábbi százalékos eredményhez képest 20 százalékot javítva a szavazatok 64 százalékával a Fidesz jelöltje, Purgel Zoltán szerezte meg a mandátumot, és kétségkívül - a Jobbik büszke volt itt napirend előtti felszólalásában erre - el kell ismerni, hogy egy választáson a Jobbiknak is lehet esélye, hogyha a kormánypártok nem állítanak jelöltet. (Felzúdulás a Jobbik soraiban. - Szávay István: Sumákban! - Taps a kormánypártok soraiból. - Z. Kárpát Dániel: Ha ilyen elképesztően erősek vagytok, miért nem állítottatok jelöltet?)

Szeretném azonban felhívni a jobbikosok figyelmét, hogy egyelőre a Fideszben a testületi döntések úgy állnak, hogy indulunk a 2018-as választásokon, tehát ez mérsékli azt a már-már önhittségnek tűnő optimizmust, amelyet a Jobbik felszólalása itt számunkra sugallt. És ha már itt Szél frakcióvezető asszony hivatkozott arra, hogy nekünk a valósággal kell szembesülnünk, mert az az LMP oldalán áll, milyen kár, hogy sem Devecserben, sem Tatán a választóknak erre nem volt lehetőségük, hiszen az LMP jelöltet sem állított egyik helyen sem.

Ami azonban a legfontosabb kérdést és a felszólalásomnak az apropóját is jelenti, az az, hogy meg kell vitassuk már azt is az Országgyűlésben, hogy a kormánynak a véleménynyilvánítás szabadsága jár‑e vagy sem, megilleti‑e a véleménynyilvánítás szabadsága a magyar kormányt.

(13.50)

Hiszen az a Helsinki Bizottság, amely mindig a szabadságjogok lehető legliberálisabb értelmezése mellett szállt síkra, most bírósági keresetet nyújtott be annak érdekében, hogy a bíróság állítsa le, zúzza be, szüntesse meg a nemzeti konzultáció kiküldött kérdőíveit.

Ráadásul még azt sem állítja a Helsinki Bizottság, hogy valótlan tények szerepelnének ebben a nemzeti konzultációban. Azt látja, hogy valós tények szerepelnek, csak ezeket hamis színben tünteti fel a kormány, és ez már okot ad arra, hogy kérje a bíróságot, hogy függessze fel a nemzeti konzultációt.

Mi úgy gondoljuk, hogy ahogy a Helsinki Bizottságnak a véleménynyilvánítási szabadságát sem korlátoztuk soha, úgy ez a kormányt is megilleti egy nemzeti konzultáció formájában is. Ezért teljesen indokolatlannak tartjuk azt, hogy valaki ilyen értelemben a kormány véleménynyilvánítási szabadságát kívánja korlátozni.

Arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy az Európai Parlamentben nem javult, hanem romlott a helyzet. Mondhatni, hogy a valóságtagadásnak az Európai Parlament már egy olyan szintjét érte el, amely a testület hitelességét veszélyezteti. Ha már itt szintén az LMP-t kérhetjük, mint a Zöld Párt megbecsült tagja, tehát az európai zöldek megbecsült tagja, akkor legyenek kedvesek konzultálni azzal a kolléganővel, aki Magyarország ellen készít egy jelentést annak érdekében, hogy a 7. cikkely szerinti eljárást Magyarországgal szemben indítsák el. Úgy tudjuk, hogy ennek az eljárásnak Magyarországgal szemben végképp semmilyen alapja nincsen. Azt is látjuk, hogy évek óta ezzel próbálkozik az Európai Parlament. Tisztelettel arra kérjük a magyarországi zöld pártot, hogy járjon el az európai zöldeknél, hogy egy Tavares-féle ámokfutásra ne kerüljön sor ismételten Magyarországgal szemben.

Ami még ennél is veszélyesebb, az pedig a Dublin IV. rendelet módosítására vonatkozó terv, amely gyakorlatilag egy állandó, felső keret nélküli áthelyezési rendszert hozna létre. Ez azt jelentené, hogy az Európai Unió területére érkező bármely menekültkérelmező - tehát nem elismert menekült, hanem menekültkérelmező - ettől fogva automatikusan kötelezően nyerne áthelyezést egy másik tagállamba, hogy ott folytassák le ezt követően a menekültügyi eljárást. Ráadásul a terv egy olyan szankciórendszert is bevezetne, amely a kötelező áthelyezésben való részvételtől tenné függővé, hogy egy tagállam hozzáférhet‑e az európai uniós strukturális alapokhoz. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen terv elfogadása lehetetlen helyzetet eredményezne. Közös bevándorláspolitika nincs az Európai Unióban, márpedig az, hogy valaki benyújtja a menedékjog iránti kérelmet, az illetőt még nem teszi menekültté.

Miután a szabadságjogokkal foglalkozó LIBE bizottságban október 19-én lesz döntés a kérdésben, ezért szeretném valamennyi ellenzéki párt képviselőjét és a frakcióvezetőket megkérni arra, hogy járjanak el annak érdekében, hogy a bevándorlást elutasító magyar nemzeti álláspontnak megfelelően szavazzanak képviselőik, mert ellenkező esetben teljesen hiteltelen az, amit itt a bevándorlás ügyében Magyarországon elmondanak.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 2 2017.10.19. 4:59  1-17

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előterjesztett országgyűlési határozati javaslat címe is egyértelműen meghatározza a tárgyát: a Czeglédy-ügy károsultjainak rendkívüli kárrendezéséről.

Ismert az, hogy 2017 májusában indult nyomozás bűnszervezetben elkövetett csalássorozat miatt, amelynek a tárgya az volt, hogy fiatalok számos vállalatnál végeztek diákmunkát a Czeglédy Csaba által vezetett Human Operator Zrt. által szervezett hálózaton keresztül, Czeglédy Csaba és az általa vezetett céghálózat azonban többhavi tagi jövedelmüket nem fizette meg.

A gyanú szerint a Czeglédy Csaba által vezetett Human Operator Zrt. köré szerveződő, munkaerő-közvetítéssel foglalkozó céghálózat 2013-16 között mintegy 3 milliárd forint vagyoni hátrányt okozott az állami költségvetésnek: 1,7 milliárd forint áfát, és 1,6 milliárd forint személyi jövedelemadót nem fizettek meg. A Human Operator Zrt.-hez kapcsolódó iskolaszövetkezetek nagy része a cég által közvetített diákmunka után nem fizette ki a diákok májusi és júniusi jövedelmét.

Senki nem vitatja azt, hogy a büntetőeljárás lefolytatása, a bűncselekmény tényének megállapítása, a büntetés kiszabása a bíróság hatáskörébe tartozik. Az Országgyűlésnek ezen a területen nincsen feladata. Egy dolgot azonban meg kell állapítanunk: az alapos gyanú szerint, a bíróság által is indokoltnak talált előzetes letartóztatások mellett folyik egy olyan büntetőeljárás, amelyben 3,5 milliárd forint az a kár, amelyet a magyar államnak a Human Operator Zrt. működése okozott.

Miután ismerjük a kielégítési igények sorrendjét (Bangóné Borbély Ildikó: Az Eszosz-ügynél miért nem ismertétek?), és ezért az állami követelés megelőzi a munkavállalói követeléseket, ezért azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy csak ha a cégnek 3,5 milliárd forint fölötti vagyona lenne a végelszámolás során, akkor van esély arra (Bangóné Borbély Ildikó: Undorító, komolyan!), hogy az a majdnem ezer diák, akinek a májusi és júniusi fizetését nem fizette ki a csőd miatt az iskolaszövetkezet, illetve a Human Operator Zrt., pénzhez jusson; tehát akkor juthatna pénzhez, ha efölött még lenne bármilyen vagyona a cégnek. Erre esély nincs, ennek az időtartama egyébként is rendkívül hosszú, és miután olyanokról van szó, akiket az alkotmány is különleges védelemben részesít, a legfiatalabbakról, akik számára az a 20-tól 120-150 ezer forintig terjedő jövedelem, amelyet kéthavi munkájukkal idén májusban és júniusban megkerestek, rendkívül jelentős juttatást jelent, ezért az állam minden további nélkül ex gratia jellegű juttatásként dönthet az ő kárrendezésükről. Azt reméljük, hogy az országgyűlési határozat következményeként a kormány a kárrendezési sorrendet ilyen szempontból megfordítva, először a diákokat az állami költségvetésből kártalanítja.

Azt is tudjuk ‑ és ezért értem, hogy noha más frakció nem érezte úgy, hogy jelen kell legyen, a Szocialista Párt mégis képviselteti magát a vitán ‑, hogy Czeglédy Csaba a Vas megyei Demokratikus Koalíció és Szocialista Párt közös frakciójának vezetője volt, egyébként is a Magyar Szocialista Párt emblematikus alakja volt a megyében. A büntetőeljárásnak ehhez természetesen nincs köze, ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy annak a feltárása indokolt, hogy ezek a jelentős vagyonok, amelyekkel egyébként az államot károsította meg Czeglédy Csaba, és fiatal munkavállalókat károsított meg Czeglédy Csaba, azok bármilyen formában pártfinanszírozássá váltak-e vagy sem. De ez a politikai vonatkozása az ügynek, ez az országgyűlési határozat ennek a lehetőségét felvillantja, de a kormányt ezzel kapcsolatosan semmire sem kéri fel, hiszen ennek vagy van büntetőjogi relevanciája, vagy nincs, ha nincs, akkor politikai vizsgálat tárgya lehet.

(9.10)

De itt és most egy közös célunk kell hogy legyen: egy alapos gyanú szerint elkövetett bűncselekmény károsultjai, akik (Bangóné Borbély Ildikó: Az Eszosz-ügynél nem voltatok ennyire korrektek.) ráadásul fiatalok és diákok, dolgoztak és nem kaptak fizetést, azok a lehető leghamarabb kaphassák meg az őket megillető jövedelmet.

Erre szeretnénk a kormányt felkérni, ezért kérünk valamennyi frakciót, azokat különösen, akiknek Czeglédy Csabához közük is van és politikai értelemben Czeglédy Csaba elvbarátai, hogy adják meg a támogatásukat, és szavazzák meg ezt az országgyűlési határozatot. Köszönöm, elnök úr. (Heringes Anita: Szégyellni fogod még magad emiatt! ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Az Eszosz-ügyben nem voltatok ennyire korrektek!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 18 2017.10.30. 5:06  17-20

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyan a magyar belpolitika számtalan más témát is ad, így hallhattunk oktatásról, egészségügyről elég sokat, és képviselőtársaim ezt napirend előtt is megtették, de senki nem foglalkozott azzal az ország jövője szempontjából döntő fontosságú kérdéssel, amellyel sajnos viszont az Európai Parlament állampolgári, jogi, bel- és igazságügyi bizottsága foglalkozott, és döntést is hozott a kérdésben. Ez pedig a bevándorlóknak a tagállamok közötti áthelyezéséről szóló új európai uniós eljárásrend.

Ha belegondolunk abba, hogy ebben a témakörben milyen viták folytak az elmúlt években, akkor emlékezhetünk arra, hogy 2015-ben a Magyar Szocialista Párt számtalan prominens képviselője azt az álláspontot képviselte, hogy bevándorlás nincsen, lényegtelen kérdés, a kormány találta ki. Eltelt egy év, ez az álláspont már tarthatatlannak bizonyult, ezért egy, a kvótáról szóló, a kötelező kvótáról szóló népszavazási kampányban a magyar baloldal teljes egészében azt az álláspontot képviselte, hogy kötelező kvóta nincsen, felső korlát nélküli kvótáról pedig már végképp a valóság teljes meghamisítása beszélni. Ehhez képest ma ott tartunk, hogy az Európai Parlamentnek az említett bizottsága több mint kétharmados többséggel fogadott el egy olyan javaslatot, amely állandó, felső létszámkorlát nélküli, kötelező betelepítési rendszert hoz létre.

Nem egy bizonyos számú bevándorló elosztására vonatkozik, hanem idő és létszámkorlát nélkül az összes, Európai Unióba érkező illegális migráns elosztásáról rendelkezik. Ez gyakorlatilag azt is jelentené, hogy szankcióval járna, ha valaki ebben nem kívánna részt venni. Az illetékes bizottsági döntés szerint az áthelyezési kötelezettséget nem teljesítő tagállamok esetében a strukturális alapok csökkentésének lehet helye. Hogy még egyértelműbb legyen a szándék és az egyébként javaslat mögött álló támogatók személye is, lehetőséget adna ez a javaslat, ennek a megvalósulása az illegális bevándorlóknak arra is, hogy megválasszák, hogy melyik országba kerülnek áthelyezésre. Ráadásul ezt 30 fős csoportokban, csoportos kérelemmel is előterjeszthetik.

Újabb eleme ennek a javaslatnak, ami eddig még ismeretlen volt, és eddigi, egyébként jelentős képzelőerőnket is messze felülmúlja, ez pedig az úgynevezett szponzorizációnak az intézménye. Ez azt jelenti, hogy ha egy civil szervezet ‑ brüsszeli dogmatikában NGO ‑ elvállalja egy adott menedékkérő megsegítését, akkor ebben a tagállamban élvez előnyt az illető áthelyezése. Emellett a javaslat a könnyített családegyesítést is tartalmazza. Ha valaki azt állítja, valószínűsíti, vélelmezi, hogy egy adott országban már családtagja van, akkor oda is könnyebben juthat az újraelosztási mechanizmus során. Ha mindebbe együtt belegondolunk, akkor azt mondhatjuk, hogy a felső korlát nélküli kvóta ma az Európai Unió parlamentjének kétharmados támogatottságát élvezi, és azt is mondhatjuk, hogy ehhez képest még a civil szervezetek is olyan szerepet kapnának, amiről soha korábban szó nem volt.

És az a helyzet, hogy ugyan sokat beszéltünk arról ‑ a Magyar Szocialista Párt is a kvótakampány utolsó heteiben már azt mondta ‑, hogy ha ilyen lenne, azt ők elleneznék, az egész baloldal ezen az állásponton volt, majd Niedermüller Péter azt magyarázza, hogy mennyire jó a felső korlát nélküli elosztási mechanizmus. Ma Gyurcsány Ferencnek ‑ aki ismét a baloldal vezetőjévé vált ‑ a pártja egyértelműen amellett érvel, hogy ez a helyes a jövő szempontjából. Ma azt látjuk, hogy a Magyar Szocialista Párt európai parlamenti frakciója megtűri a saját soraiban, két emberből álló sorában azt a képviselőt, aki az 1956-os forradalom ünnepi voltát idézőjelbe teszi, aki a forradalmat tagadja, és nem várja el azt, hogy a saját nemzeti érdekünk képviseletében a kötelező bevándorlás ellen egyébként fellépjenek.

Arra szólítjuk fel valamennyi képviselőjét az Európai Parlamentnek, függetlenül attól, hogy bal- vagy jobboldali képviselőkről van szó, hogy ezzel a magyar társadalom érdekeivel ellentétes, a magyar polgároknak a népszavazáson kifejtett egyértelmű politikai akaratával ellentétes döntéssel szálljon szembe, és tegyen meg mindent azért, hogy Magyarország a kötelező bevándorlás borzalmas tervét el tudja kerülni.

Végül pedig nagyon örülnénk annak, ha az NGO-k, akiknek a támogatása nyilvánvaló, semmilyen szerepet nem játszhatnának ebben a folyamatban, mert az elmúlt években meggyőződtünk arról, hogy ők a bevándorláspolitika népszerűsítői csupán. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 63 2017.10.31. 4:47  62-95

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rövid, világos, egyértelmű törvénymódosító javaslatról kell a Háznak tárgyalnia.

2013-ban fogadtuk el a kampányfinanszírozásról szóló új szabályokat. Abban talán nem mindig kimondott, de mégiscsak létező egyetértés volt a parlamenti pártok között, hogy az esélyegyenlőséget szolgálja, hogy ma az országgyűlési választásokra valamennyi pártnak, aki országos listát tud állítani, van lehetősége komoly állami kampánytámogatást kapnia.

Ez nem eltúlzott, reálisan igazodik egy országos kampány jelenlegi költségeihez, és bár természetesen mindig lehetőséget ad populista hangok hallatására, összességében mégis azt mondhatjuk, hogy az országnak még mindig sokkal olcsóbb, ha állami kampányfinanszírozás korrekt feltételek között létezik, mint ha valaki egyébként külföldi vagy magyar gazdasági érdekcsoportok szolgálatába áll, ezek rabjává válik. Ezért úgy gondoljuk, hogy összességében helyes és jó döntés volt, amit akkor az Országgyűlés kétharmados többséggel törvényként, törvény formájában meghozott.

Ugyanakkor az is igaz, hogy az a feltételezés, ami arra vonatkozott, hogy ahhoz, hogy 27 egyéni választókerületben ‑ ráadásul ennek a 27 egyéni választókerületnek 9 megyében, illetve a fővárosban kell lennie ‑, hogy valaki ezekben a választókerületekben listát tudjon állítani, ehhez országos szervezettségre van szükség, és úgy gondoltuk, hogy ez a kritérium önmagában megakadályozza azt, hogy visszaélések legyenek az állami kampánypénzekkel. Ezért míg a jelölteknél a kampányfinanszírozási törvény előírta azt, hogy a 2 százalékot el nem érő jelölteknek visszafizetési kötelezettségük van az 1 millió forintos állami kampánytámogatás kapcsán, addig ilyet az országos lista tekintetében a törvény nem tartalmazott. Az ezzel kapcsolatos kritikákat meghallgattuk.

Nem terhelném most képviselőtársaimat ‑ leg­feljebb majd a szavazás után megteszem ‑, hogy egyesével idézzek a különböző ellenzéki frakciókban ülő képviselőktől, vagy akár a korábban benyújtott módosító javaslatokból olvassak föl, amelyeket ellenzékiek nyújtottak be, amelyek arra vonatkoznak, hogy valamilyen küszöböt érvényesítsünk, amelyet követően az országos listán ezt az eredményt el nem érő pártnak is visszafizetési kötelezettsége származik. Mi ezt megpróbáltuk megtenni idén februárban. Tehát ha a kérdés az, hogy miért most: idén februárban ötpárti egyeztetés volt, amin jelen volt valamennyi párt képviselője, mindenki visszajelzést ígért. A Jobbik, illetve az LMP az ígéretének nem tett eleget; a Magyar Szocialista Párt pedig további, nem a kampányfinanszírozással szorosan összefüggő feltételekhez kötötte az esetleges támogatását.

Ezt követően idén júniusban a plakáttörvény kapcsán a Magyar Szocialista Párt által benyújtott módosító javaslat szintén tartalmazott egy 1 százalékos küszöböt, amelynek el nem érése esetén a visszafizetési kötelezettség előállt volna, személyi felelősséget is érvényesítve. Ezt mi megszavaztuk ‑ az előterjesztők pedig leszavazták, az egész ellenzékkel együtt. Ezért nincs ma a kampányfinanszírozási törvényben semmilyen küszöb.

Kétségkívül igaz, hogy önmagában csak és kizárólag erről a javaslatról az Országgyűlés eddig nem szavazhatott, most viszont szeretnénk mi egy utolsó lehetőséget biztosítani mindannyiunknak arra, hogy egy egyébként az Állami Számvevőszék elnöke leveléből is kiderülő hiányosságot pótoljunk, hogy egy, az ellenzéki kritikáknak is megfelelő törvényjavaslatot kétharmados többséggel fogadjunk el.

Az előterjesztés világos. Ha és amennyiben fél százalékot egy párt országos listán nem ér el, és állami kampánytámogatást kapott, akkor ezt köteles visszafizetni. Erre pedig biztosíték az, hogy a párt vezető testületének valamennyi tagja egyetemlegesen teljes vagyonával felel a visszafizetésért.

(A jegyzői székben Gelencsér Attilát Földi László, Ikotity Istvánt Szávay István váltja fel.)

Úgy gondolom, hogy ha ezt a módosítást az Országgyűlés elfogadja, akkor megőrizzük a kampányfinanszírozási törvénynek az esélyegyenlőséget biztosító, ugyanakkor a különböző kül- és belföldi lobbierőtől mentesítő pozitív hatásait, ugyanakkor kiküszöböljük azt a kiskaput, amely lehetőséget adott visszaélésekre.

Ezért korábbi nyilatkozataikkal összhangban arra kérem valamennyi frakció képviselőit, hogy ezt a javaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 83 2017.10.31. 14:06  62-95

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! A parlamenti udvariassági szabályoknak megfelelően a vezérszónoki kört végig akartam hallgatni, hiszen mindketten jelen vagyunk, előterjesztők, aztán volt egy olyan reményem, hogy miután a javaslat elég rövid, ez akár rövid is lehet, és reagálni tudok rá a legvégén előterjesztőként, de miután el kell mennem, ezért most reagálnék érdemben az elhangzottakra, utána pedig előterjesztő-kollégám, Répássy Róbert marad, és ő majd minden továbbira reagálni fog.

Először is örülök annak, hogy annak idején a Törvényalkotási bizottságban általam is alkalmazott végtelenül liberális ülésvezetés az Országgyűlés plenáris ülésén is gyakorlat. Ennek köszönhető az, hogy képviselőtársaim a felszólalásaik 90 százalékát elmondhatták, hiszen semmi közük nincs ahhoz a módosító javaslathoz és ahhoz a törvényhez sem, amit a módosító javaslat érint. Tehát ha azokra a mondatokra szorítkozom ‑ nem volt tíznél több összesen az összes felszólalásban ‑, amelyek a benyújtott javaslatot érintették, akkor, ha jól értem, képviselőtársaim megfontolják ennek támogatását.

Kónya képviselő úr, ha így marad a javaslat, támogathatónak tartja, a Magyar Szocialista Pártnak van egy, a fél százalékot 1 százalékra módosító javaslata, a Jobbik pedig még nem döntötte el, hogy megváltoztatja-e a korábbi álláspontját, vagy kitart amellett és támogatja a törvényt, hiszen ahogyan azt a képviselő asszony előadta, korábban ugyanezt javasolták, csak nem fél, hanem 2 százalékos különbséggel. Erre azt tudom mondani, hogy megnéztük a parlamenti választási eredményeket, a fél és 1 százalék, de akár a fél és 2 százalék közötti különbségnek sincs komoly jelentősége. Egyetlenegy eset volt az elmúlt választások során ‑ képviselőtársam, ha meghallgatja, akkor esetleg megfontolja, hogy hátha még igazam is van ‑, a Munkáspárt esetén, ahol 0,57 vagy 0,58 százalékot ért el a Munkáspárt, tehát egy olyan párt volt, pont a Munkáspárt, akinél ez a változás jelentene valamit, de a legtöbb esetben semmit nem jelentett volna, tehát az elmúlt három választás közül kétszer semmit nem jelentett volna. De nekem nincs elvi kifogásom az 1 százalék ellen sem, ha képviselőtársam előterjeszti, akkor a Fidesz-frakció erről döntést hoz. Én jó szívvel tudok támogatni 1 százalékos javaslatot is.

Viszont ha már itt minden szóba került az elmúlt bő másfél órában, ami a választójogi rendszerrel kapcsolatos, akkor még annak az ódiumát is vállalva, hogy a vita tovább fog folytatódni, mégis röviden szeretnék reagálni az elhangzottakra.

Azt az állítást megfogalmazni, hogy ha valakire nem szavaz a választópolgárok több mint 50 százaléka, akkor a többség le akarta váltani, akkor szeretném jelezni, hogy ma Európának talán egy kivétellel nincs olyan kormánya, ahol a többség ne akarta volna leváltani a kormányfőt azon a választáson, amelynek következtében utána kormányfő lett. Szerintem érdemes végiggondolni ezeknek az állításoknak a komolyságát. Azt tudom mondani, hogy a Fidesz a 2014-es választáson olyan eredményt ért el, amelyet országgyűlési választáson egyetlenegy kivétellel, amely szintén a Fidesz volt 2010-ben, soha egyetlenegy párt, egyetlenegy választáson 1990 óta nem tudott elérni. Lehet azon vitatkozni, hogy ez jó vagy rossz eredmény, mi a magunk részéről büszkék vagyunk rá, és úgy gondoljuk, hogy azok az ellenzéki pártok sem szégyellnék ezt az eredményt, amelyek most kritizálják a választójogi rendszert.

Másik észrevételem: 1990-től 2010-ig is voltak választások, és az a választási rendszer semmivel nem hozott arányosabb eredményeket, mint a jelenlegi, sőt aránytalanabbakat hozott. S érdekes módon a Magyar Szocialista Párt aggódik itt az aránytalanság miatt, amely az egyik legnagyobb haszonélvezője volt ennek az aránytalanságnak, 32-33 százalékos eredményre a mandátumok 54 százalékát kapta, mint ahogy az 1994-ben történt. De ha visszamegyünk az időben, akkor 1990-ben még aránytalanabb volt, hogy 24,5 százalékos eredményre a Magyar Demokrata Fórum a mandátumok 42 százalékát megszerezte. Szeretném jelezni, hogy a korábbi választójogi rendszerben, nyilván egy más pártstruktúrának a következtében, de ettől még a korábbi választójogi rendszerben lényegesen aránytalanabb választási eredmények fordultak elő, mint legutóbb.

Ha pedig valaki a kompenzációról beszél, akkor ne csak a győzteskompenzációról beszéljen, hiszen még úgy is egy vegyes rendszer lenne, ha nem lenne veszteskompenzáció, és lenne 106 egyéni választókerület és lenne 93 listás. Ebben az esetben meg a Fidesz öt mandátummal többet szerzett volna. Magyarországon egy vegyes választási rendszer van 1990 óta, ezen mi alapvetően nem változtattunk, csekély lépést tettünk ‑ minden más ezzel kapcsolatos, tudományosnak álcázott politikai vélemény valótlanság ‑ a kormányzati stabilitás irányába, az arányosság kárára. De ez kifejezetten csekély lépés volt, fenntartottuk a választás vegyes rendszerét. A határon túli ügyekben meg világos kategóriák nélkül mindenki különböző mércéket vet fel.

Szeretném ismételten jelezni, nem bízva abban, hogy bármilyen eredménye is lesz a mostani figyelemfelhívásnak, de az a kategória, hogy határon túli magyar, az egy egységes kategória ‑ most nem nemzetpolitikai szempontból mondom, hanem választójogi szempontból, de bizonyos szempontból egyébként nemzetpolitikailag is ‑, és a határon túli magyarba pedig beletartozik a kolozsvári magyar meg a londoni magyar is, és mind a kettőre ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Tehát ha valakinek a lakóhelye Londonban van, mert már ott él öt éve vagy hat éve ‑ hozzáteszem egyébként, hogy majdnem minden uniós tagállam jogszabályai előírják a lakhely létesítését ‑, és nincs Magyarországon lakóhelye, akkor mi tettük lehetővé azt, hogy levélben szavazzon. Korábban erre nem volt lehetőség. Kár bárkinek a fejét rázni, erre korábban nem volt lehetőség. Ma meg, ha van egy londoni címe és nincs magyarországi, akkor szavazhat levélben.

Egyebekben pedig nem változtattunk semmin. Egyebekben ugyanolyan, ha valakinek itt van Magyarországon lakóhelye és a választás napján külföldön tartózkodik, akkor ugyanolyan szabályok szerint szavazhat, mint a Szocialista Párt kormányzásának időszakában, meg a korábbi Fidesz-kormányzás után, amikor először tettük lehetővé a külföldön történő szavazást, mert korábban egyébként nem lehetett külföldön szavazni a választás napján. Ilyen értelemben a választójog gyakorlása csak bővült. S még egyszer mondom, általában a tagállami szabályok a lakóhely-létesítési kötelezettséget három hónapra, hat hónapra, de legkésőbb tizenkét hónapra szólóan megállapítják. Tehát aki évek óta külföldön dolgozik, annak elvileg nem Magyarországon, hanem külföldön kell hogy legyen lakóhelye.

Ráadásul van egy alkotmánybírósági határozat, amit nem tudom, hogy képviselőtársaim ismernek-e, de annak idején ünnepelték, ez pedig a belföldi regisztráció megsemmisítésekor hozott alkotmánybírósági határozat. Ez világossá teszi, hogy két különböző homogén csoport van. Az egyik homogén csoport a magyarországi lakóhellyel rendelkező, a másik homogén csoport pedig a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok. Rájuk nézve kell egységes szabályokat megállapítani. Magyarul, ha valaki be akarja vezetni ‑ hiába rázza Szávay képviselőtársam a fejét, ez van benne az ítéletben ‑, tehát ha valaki be akarja vezetni a levélben szavazást a magyarországi lakóhellyel rendelkezők számára, akkor ezt 8 millió választópolgárnak kell lehetővé tenni, mert különben a homogén csoporton belül teszünk különbséget. Mi ezt nem akarnánk, és szerintem önök se akarnák, mert utána az a vádaskodás, ami a magyar belpolitika mérgezett légkörében egymással szemben elhangzana, az végképp nem érdeke szerintem egyikünknek sem, meg az ország egészének sem.

Tehát azt remélem, illetve nem remélem, mert nem hiszem, hogy nem értik meg, amit mondok, de ettől még újra és újra el fogják ismételni, szeretném még egyszer egyértelművé tenni azt, hogy senkinek semmilyen választáson való részvételi jogát mi nem korlátoztuk, az eljárás tekintetében pedig csak lehetővé tettük azt, ami korábban nem volt lehetséges, hogy akinek külföldön van a lakóhelye és nem Magyarországon, függetlenül attól, hogy ez Kolozsváron van, Londonban, Los Angelesben vagy Washingtonban, az pedig levélben is tud szavazni.

S akkor csak halkan teszem hozzá ‑ Gyurcsány Ferenc most nincs itt ‑, hogy az a fajta hadjárat, amit a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyarokkal szemben indítanak, éppen azért komolytalan, mert nem értem, hogy ha az egyik felétől meg akarja vonni a választójogot, akkor miért ne akarná a másik felétől is megvonni. Ráadásul, s erről sem szoktak önök beszélni, egy anyagi jogi különbséget is tettünk, s ez az anyagi jogi különbség pedig az, hogy akinek nincs Magyarországon állandó lakóhelye, az egyéni jelöltre nem szavazhat, így a teljes választójog értékének mintegy 40 százaléka az ő szavazatának az értéke. Szerintem ez a magyar társadalom adott ügyhöz való viszonyulására tekintettel egy méltányos kompromisszumos ajánlat, ezért mi értékeltük azt, hogy Gyurcsány Ferenccel szemben, akinek a magyar nemzethez való sajátos viszonyát 2004. december 5. után szerintem nem kell magyarázni jóérzésű embereknek, értékeltük azt, hogy a többi párt ezt a kérdést elfogadta, hogy ebben mi nem törekedtünk maximálisan hatalmi szempontok érvényesítésére, mert nyilvánvaló, hogy ha több mandátumot eredményezne a határon túl élő magyarok szavazata, akkor az a Fidesz számára sokkal kedvezőbb lett volna. Tehát szerintem ezt érdemes megbecsülni, és azt a kompromisszumot, ami ebben legalább hallgatólagosan kialakulni látszott, fenntartani.

Végül természetesen, bár úgy tűnik, ez önöket is meglepi, de ne zárjuk ki a lehetőségét annak, hogy egy vitában nem nekünk, hanem önöknek van igazuk. A 2013-as helyzet az, és én ezt kellő önkritikával elmondtam, ezért utána nem azt mondom, hogy lehetetlen a fejünkre olvasni, csak nem feltétlenül korrekt, szerintem az egy világos álláspont volt, hogy visszafizetési kötelezettséget érvényesítettünk a 2 százalékot el nem érő egyéni jelölteknél, mert a többes ajánlás mellett is meg amúgy is elég könnyű összegyűjteni 500 vagy korábban 750 ajánlást.

(15.20)

Viszont azt gondoltuk, azt mondtuk, nyilvánosan is többször elmondtam, én is elmondtam valóban ‑ ezért nem támogattuk annak idején az Alkotmányügyi bizottságban az önök hasonló tartalmú módosító javaslatát ‑, hogy az országos megjelenés, aláírásgyűjtés kilenc megyében és a fővárosban, legalább 27 választókerületben egy olyan korlát, ami automatikus szűrő, és a kampányfinanszírozási rendszerben komoly visszaélésekre nem ad lehetőséget. Ebben mi tévedtünk, ezt az Állami Számvevőszék elnökének a levele, amelyet a házelnök minden frakcióvezetőnek a múlt héten megküldött, egyértelműen rögzíti, ebben az ügyben folynak büntetőeljárások, de most a jövőről van szó. Tehát önök ezzel kapcsolatosan triumfálhatnak, mi ezt tudomásul vesszük, további sikereket kívánunk a politikai vitákban, de most a jövőről van szó, tehát azt kell eldönteni, hogy ezt a jövőre nézve megengedjük, vagy nem engedjük meg.

Hogy miért most? Először is szeretném tájékoztatni Kónya képviselőtársamat, hogy én nagyon pontosan fogalmaztam, mert tudtam, hogy ezt a javaslatot be fogjuk nyújtani. Én azt mondtam, hogy alapjaiban változtatást a választójogi rendszeren ennyivel a választás előtt már nem szabad megtenni, a Fidesz-sajtótájékoztatón és egy kispesti fórumon is ezt mondtam, bármelyiket olvashatta a képviselőtársam, a szó szerinti szöveg ez volt. Ez nem érinti alapjaiban a választójogot, ez kizárólag a visszaéléseket zárja ki. Ráadásul nem most jutott eszünkbe, de ezt is elmondtam az első felszólalásomban, hanem egészen pontosan már tavaly volt erről szó, és idén februárban, tehát a választások előtt lényegesen több mint egy évvel ötpárti egyeztetés volt. Kár, hogy ígérete ellenére az ott jelen lévő Jobbik meg az ott jelen lévő LMP válaszra sem méltatott bennünket az általuk ígért határidőre, a Magyar Szocialista Párt pedig olyan feltételeket szabott, amelyeket mi nem tudtunk elfogadni, ezért nem nyújtottuk be akkor a javaslatot.

Azt is elmondtam már egyszer, hogy a plakáttörvény részeként pedig önök itt mindannyian, ön is, Kónya képviselőtársam, leszavazta ezt a lehetőséget, mármint leszavazta azt, hogy ez a törvénymódosítás már júniusban hatályba lépjen. Azt csak zárójelben és halkan jegyzem meg Bárándy képviselőtársamnak, hogy ennek keretében önök azt is leszavazták, ami teljes kormányzati reklámtilalmat vezetett volna be a kampány időszakára. Ezt is mi megszavaztuk, önök pedig leszavazták, tehát ezt követően ezt rajtunk számonkérni nem a legelegánsabb az én véleményem szerint.

Végül, miután egy érdemi észrevétel volt, mi is gondolkoztunk ezen, és nyitottak vagyunk minden módosító javaslatra, csak pillanatnyilag nem találtunk jobbat: nincs a vezető testület megjelölve, semmilyen vezető testület nincs megjelölve a bírósági nyilvántartásban. Most megkerestem pont a Magyar Szocialista Párt nyilvántartását, ahol is három személy aláírásra jogosult: Gőgös alelnök úr, Tóbiás képviselőtársunk és Molnár Gyula, nem tudom, hogy együttesen vagy külön-külön, de vezető testület nincs megjelölve. Ezért nem tudtunk jobbat kitalálni, de ha valakinek jobb ötlete van, nyújtsa be, nyitottak vagyunk rá, mint hogy a párt a vezető testületéről nyilatkozik, hogy később ez ne legyen vita, mert különböző a felépítése a különböző pártoknak. Tisztán jogi, szakmai kérdés, mondom még egyszer, ha valakinek van jobb javaslata, állok rendelkezésre, de nem tudunk annál jobbat, mint hogy a vezető testületet nevezze meg, mert van, ahol választmány van, van, ahol elnökség van, van, ahol teljesen a pártdemokrácia olyan túlburjánzásai vannak, hogy alig vannak vezető testületek, tehát különböző pártok különböző gyakorlattal rendelkeznek. Ezért én arra kérem a képviselőtársaimat, hogy ezt tekintsük nem politikai, hanem jogi kérdésnek. A mi célunk világos: azt szeretnénk, ha ilyen értelemben világos lenne az, hogy a párt valódi vezető testületének kell a felelősséget vállalnia.

Végül még egy mondatot szeretnék az elhangzottakhoz hozzátenni: ez pedig az, hogy a többes ajánlás szerintem semmilyen problémát nem jelent, a többes ajánlás addig jelentett problémát, amíg vissza lehetett élni a kampányfinanszírozási rendszerrel. Tehát ha ezt a kiskaput bezárják vagy bezárjuk itt közösen, akkor ez a gyakorlatban semmilyen problémát jelenteni nem fog. Ahhoz egyébként, hogy pártok el akarnak indulni, és jelölteket állítanak, ha ez anyagi haszonszerzéshez nem vezethet, mindannyian, akik a demokráciában hiszünk, csak sok sikert kívánhatunk.

Köszönöm szépen még egyszer a támogató véleményeket, és őszintén remélem, hogy a kétharmados törvényt az Országgyűlés képes lesz elfogadni annak érdekében, hogy ezek a visszaélések megszűnjenek. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 87 2017.10.31. 1:31  62-95

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm szépen. Miután közvetlenül hozzám intézett a képviselőtársam egy kérdést, az udvariasság szabályai szerint szeretnék rá válaszolni.

A helyzet az, hogy a szabályozás a helyzetnek megfelelően, mármint a munkaerőpiaci helyzetnek megfelelően abba az irányba változott, ahogyan azt a képviselőtársam számonkéri (Gúr Nándor közbeszól.), mert 2014-ig ‑ hát hogyne, legfeljebb ön ezt kevesli ‑ semmilyen lehetőség nem volt arra, hogy valaki külföldről, aki külföldön élt, ott volt a lakóhelye, onnan levélben szavazhasson, most pedig erre van lehetőség mindenhol a világon. Szerintem ezt nem lehet másként minősíteni a logika alapvető szabályai szerint, csak ebbe az irányba tett helyes és jó lépésként.

Azt, hogy mennyien dolgoznak külföldön: én értem, hogy az ellenzék 600 ezer emberről beszél, a Központi Statisztikai Hivatalnak is csak becslései vannak, de mégis nekik inkább hiszek, mint az ellenzéknek, ők egyébként körülbelül 400 ezer emberről beszélnek.

Ráadásul, hogy valami jó hírt is itt a liberálisan felfogott házszabályi keretek között megoszthassak a képviselőtársaimmal, szeretném jelezni önöknek, hogy a tavalyi évben, ha figyelembe vesszük a Magyarországra Nyugatról visszajövőket és a határon túli magyarok közül Magyarországra bejövőket, az ő együttes számuk több volt, mint amennyien kimentek, ami soha így az elmúlt évtizedben nem volt. Tehát most először többen jöttek be és vissza magyarok Magyarországra, mint amennyien kimentek. Szeretném, ha ezt a jó hírt is a vita során figyelembe vennénk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 18 2017.11.13. 4:54  17-20

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A múlt héten értesülhettünk arról, hogy az Európai Unió liberális frakciójának vezetője egészen sajátos elgondolással rendelkezik az államok működéséről, hiszen Verhofstadt úgy gondolta, hogy az Európai Parlament elnökének joga van ahhoz, hogy magyar nagykövetet rendeljen be, ő pedig úgy gondolta, neki, a liberális frakciónak joga van ahhoz, hogy a magyar nemzeti konzultációval kapcsolatosan ne csupán megszólaljon, ne csupán véleményt mondjon, hanem azt megpróbálja betiltatni.

Úgy gondolom, ha a bevándorlás ügyét és az elmúlt két év történéseit nézzük, akkor nem véletlen, hogy a liberális frakciónak minden olyan jellegű javaslattal kapcsolatosan alapvető problémája van, amely a választópolgárok véleményét kérné ki ebben az ügyben, hiszen az, amit ők hosszabb ideje ebben az ügyben képviselnek, csak és kizárólag egy diktatúrában lenne tartható. Mindenhol, ahol demokratikus választások voltak, a választópolgárok nagy többsége még a nyugat-európai országokban is elutasította azt a bevándorláspolitikát, amely korlátlan szabadságot engedne, és a szabadság látszata alatt valójában olyan anarchikus helyzeteket idézne elő, amelyeket 2015-ben mindannyian megtapasztalhattunk.

Azt látjuk, hogy Guy Verhofstadtnak és a liberális frakciónak semmi sem drága, az európai liberálisok a magyar szuverenitást akár lábbal is hajlandók tiporni annak érdekében, hogy a magyar belpolitikába beavatkozhassanak. Úgy gondoljuk, hogy a nemzeti konzultáció egy demokratikus véleménynyilvánítási lehetőség. Akinek nem tetszik, ne éljen vele. Mi azonban mindenkit arra hívunk föl, hogy aki nem ért egyet azzal, hogy nekünk Brüsszelből kell megmondják, hogy Magyarország milyen bevándorláspolitikát folytasson, az egyértelműen foglaljon állást ebben a kérdésben, és a nemzeti konzultációs ív visszaküldésével tegye egyértelművé azt, hogy szemben áll a Soros-tervvel, és a magyar kormány mögött áll a bevándorláspolitika kérdésében.

Magyarországon sajnos nem mondhatjuk azt, hogy ebben a kérdésben nemzeti egység jött volna létre, noha ha megnézzük a választópolgárok véleményét, akkor az ellenzéknek is az lenne az érdeke, hogy ebben a kérdésben legyen nemzeti egység. Ennek ellenére az ellenzéki frakciók európai parlamenti képviselői újra és újra megszavazzák azokat a határozatokat, amelyek a felső határ nélküli betelepítési kvótát eredményeznék, megszavazzák azokat a döntéseket, amelyek megbüntetnék azokat az országokat, amelyek nem hajlandók részt venni az Európába illegálisan érkezett bevándorlók szétosztásában, és azt látjuk, hogy az ellenzék minden olyan brüsszeli lépést támogat, amely a bevándorláspolitikában leépíti és gyengíti a nemzetállami hatásköröket, és ezeket az Európai Uniónak adná át.

Ismételten felhívjuk arra az ellenzék figyelmét, hogy eddig sem nyert semmit azzal, hogy Magyarországot jelentgette fel az Európai Unió különböző intézményeinél, eddig is politikai vesztese volt annak, hogy minden lehetséges fórumon Magyarországgal és a magyar kormánnyal szemben foglalt állást. Ezért jutottunk ma oda, hogy nem kormányváltó hangulat van több mint hét év Fidesz-kormányzás után, hanem ellenzékváltó hangulat van. Azt kell mondani, lehet vitatkozni arról, hogy az emberek közül van, aki akar kormányváltást, van, aki nem ‑ közvélemény-kutatások szerint nagyjából megegyezik a tábora azoknak, akik a kormány maradását akarják, azokkal, akik a kormány távozását ‑, de abban teljes egyetértés van a magyar politikában, hogy Magyarország jobb ellenzéket érdemel, hogy az ellenzéket le kellene váltani, mert az ellenzék alapvetően képtelen azt a feladatot ellátni, amelyet egy demokráciában az ellenzéki pártoknak és ellenzéki frakcióknak el kellene látni.

Ennek az egyik legfőbb oka az, hogy olyan nemzeti ügyekben sem hajlandóak a magyar álláspontot támogatni, ahol egyébként a választópolgárok teljes egyetértésre jutottak egymással. Ilyen például a bevándorlás kérdése. Nem csupán a balliberális pártoknak van itt komoly adósságuk, hanem ne felejtsük el, a Jobbik is azok közé tartozott, akik azt az alkotmánymódosítást, amelyet ők is egyébként helyesnek gondoltak, nem szavazták meg, nem támogatták, és ezáltal az, hogy alkotmányos korlátokat állítsunk a bevándorláspolitikának, az Európai Unió terjeszkedő hatáskörbővítésének, ezt a Jobbik szavazataival sikerült megakadályozni itt a parlamentben.

Tehát mindenkit arra hívunk fel ismételten, hogy az európai fórumokon Magyarország mellett foglaljon állást. Mi látjuk azt, hogy a 7. cikkely szerinti eljárás előkészítése zajlik. Ennek az eljárásnak semmilyen eredménye nem lehet, mindenki pontosan tudja, hogy egyetlen tagállam vétója esetén már nem lehet sikeres az eljárás, és azt is mindenki tudja, hogy lesz olyan tagállam, amelyik Magyarország esetén vétózik, nincs értelme tehát annak, hogy újabb és újabb kísérleteket tegyenek az ellenzék Európai Parlamentben ülő képviselői a magyar kormány és ezen keresztül Magyarország lejáratására. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 16 2017.12.11. 5:02  15-18

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2014 és ’18 közötti parlamenti ciklus utolsó teljes törvényhozási ülésszaka zárul le a mostani üléssel. Éppen ezért talán érdemes röviden összegezni, hogy 4-5 hónappal a választások előtt kitől mit várhatunk.

Úgy gondoljuk, egyértelmű, ha arról beszélünk, hogy biztonságot és fejlődést szeretnénk az országban látni, akkor a kormány mindkét területen kiemelkedően jól teljesített. A biztonság ügyében mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani annak a több mint 2,3 millió embernek, aki kitöltötte a nemzeti konzultáció kérdőívét. Jól mutatja a részvételnek ez a mértéke és nagyságrendje, hogy milyen kiemelt figyelmet kell fordítani az ország biztonságára, hogy az a politika, amit a kormány a migráció tekintetében folytat, és amelynek az az alapja, hogy nekünk kell meghatározni azt, hogy kivel élünk együtt és kivel nem, széles körű támogatásra talált a választópolgárok körében.

(11.40)

Nagyon sajnáljuk azt, hogy ezen a területen nem jött létre nemzeti egység, nagyon sajnáljuk azt, hogy hétről hétre azt kell megélnünk az Európai Parlament bizottságaiban és plenáris ülésén, hogy a balliberális oldal képviselői rendszeresen a magyar nemzeti érdekkel szemben foglalnak állást, rendszeresen támogatják azt, hogy felső határ nélküli betelepítési kvótát fogadjon el, illetve próbáljon meg ránk kényszeríteni az Európai Parlament.

Úgy gondoljuk, hogy Magyarország biztonságának megőrzése érdekében feltétlenül szükséges az, hogy a kormány mögött ebben a kérdésben a lehető legnagyobb támogatottság álljon, csak így őrizhető meg a nemzeti identitás, csak így óvható meg Magyarország biztonsága, és csak így garantálható az, hogy a következő generációk számára a megoldást ne egy másfajta családpolitika biztosítsa, ne a bevándorlás, és ne váljon Magyarország semmilyen formában sem bevándorlóországgá.

Ha azt megnézzük, hogy honnan hova jutottunk el a fejlődés tekintetében, akkor azt is látjuk, hogy teljesen valótlan az ellenzéknek az a vádja, hogy nekünk a migráció témakörére azért van szükség, hogy ne kelljen másról beszélni. Beszéljünk nyugodtan a más területen elért eredményekről! Ma több mint 740 ezer emberrel többen dolgoznak Magyarországon, mint amennyien dolgoztak 2010-ben a kormányváltáskor. Ez jól mutatja azt is, hogy az elvándorlás mértéke sem lehet olyan nagy, mint ahogy azt az ellenzék feltüntetni igyekszik, hiszen ez a 740 ezer ember nem volt munkában, nem állt munkába Magyarországon, és most pedig dolgozik, ráadásul ma már sokkal nagyobb probléma a munkaerőhiány, mint a munkanélküliség.

A közszférában vagy a közmunkában dolgozók száma is 150 ezerre csökkent, összesen 200 ezerről 150 ezerre csökkent azok száma, akik közmunkaprogramban vesznek ma részt. Ha megnézzük ehhez képest, hogy mit sikerült elérni a pénzügyi-gazdasági területen, akkor kiegyensúlyozott költségvetés, kiszámítható növekedés, hosszú távon fenntartható, jó gazdasági perspektíva áll az ország előtt, és arra is büszkék lehetünk, hogy ebben az évben 13 százalékkal nőtt a reálbér, amire a rendszerváltozás óta nem volt példa. Tehát összességében azt mondhatjuk, hogy a kormány mögött olyan teljesítmény áll, ami minden hibával együtt is okot ad arra, hogy a választóktól a folytatásra kérjünk bizalmat.

Ami pedig az ellenzéket illeti, kétségkívül a legszórakoztatóbb e tekintetben a Magyar Szocialista Párt miniszterelnökjelölt-keresése. Azt látjuk, hogy az MSZP elnöke például azt hiszi, hogy párbeszédben áll az Együtt nevű párttal, de valójában éppen az Együtt van a Párbeszéddel. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Azt is látjuk, hogy ennek a pártnak a vezetője ugyan még miniszterelnök-jelöltje az MSZP-nek, de máris megbánta, hogy ez egyáltalán felmerült. Az ellenzék más pártjairól is azt tudjuk csak mondani, hogy az LMP-nél azt a megújulást, amit itt miniszterelnök-jelölt asszony ismertetett, az a Ron Werber fémjelzi, aki az első magyar gyűlöletkampányt vezette itt, aki a gyűlöletet meghonosította a magyar politikában, akinek a nevéhez a 23 millió románozás fűződik. Ez ma az LMP számára a megújulás jegyében morálisan elfogadható, politikailag képviselhető. A Jobbiknak pedig különösebb problémája nincs ezzel, hiszen ha lenne, akkor Vona Gábor nem tenne visszautasítható vagy visszautasíthatatlan ajánlatokat Szél Bernadettnek. Úgy gondolom, jól látszik, hogy ma már Ron Werber, akivel szemben a Jobbik annak idején létrejött, elfogadhatóvá vált a Jobbik számára is.

Szerintünk a magyar politikában a baloldalon teljes megújulásra van szükség, és való igaz, hogy ma ellenzékváltó hangulat van az országban, nem pedig kormányváltó.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 14 2018.01.30. 4:57  13-16

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Azt hittem, ajándékot kapok, megvártam volna, de szomorúan látom, hogy nem. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit bánt engem, hogy nem én kaptam az ajándékot az ellenzéktől, de igyekszem túltenni magam ezen a sértésen. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget. - A Terembiztos Szolgálat munkatársa elviszi a figurákat az asztalokról. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Ne vidd el!) A mai ülés oka, mint az a mostani előadásból is látszódott, nem három valóban fontos téma, a bevándorlás, a nyugdíjrendszer és a köztisztviselői bérek kérdése. A mai parlamenti ülés oka, hogy az ellenzék a saját választóitól eddig kapott elégtelent legalább kettesre szeretné javítani.

Ezért fogott össze a Jobbik, az MSZP és az LMP, ezért fogott össze Hadházy Ákos és Vona Gábor, Kulcsár Gergely és Tóth Bertalan, Gyöngyösi Márton és Mesterházy Attila. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Ezért fogtak össze egymással olyanok, akik korábban már többször becsületszavukat adták arra, hogy soha semmit közösen nem kezdeményeznek és nem írnak alá. Azért fogtak össze, mert bukásra állnak, és azt hiszik, az elégtelent elvtelenséggel kettesre lehet javítani. (Z. Kárpát Dániel: Most egy önálló gondolatot! Naa!)

Alig több mint két hónappal a választás előtt nem kormány-, hanem ellenzékváltó hangulat van Magyarországon. De miért is lenne másként? A bevándorlási válság során elsőként tettük nyilvánvalóvá Európában (Mirkóczki Ádám: Esetleg, hogy Szerbia biztonságos? Ugye?), hogy egyetlen bevándorlót sem vagyunk hajlandóak befogadni. Ellenálltunk a Brüsszelből ránk erőltetni kívánt kvótáknak, és a déli határon kerítést építettünk az illegális bevándorlók feltartóztatására. A bajba jutottakon segítettünk, de nem hagyjuk, hogy Magyarország bevándorlóországgá váljon. (Gőgös Zoltán: És milyen alapon történt ez?) Mit tettek önök ez alatt? Először azt mondták, hogy nincs bevándorlás, csak a kormány találta ki. Utána azt mondták, hogy nem kell a kerítés, majd amikor az megépült, akkor jelezték, hogy alig várják, hogy lebonthassák. (Mirkóczki Ádám: És mikor lett Szerbia biztonságos?) Utána azt mondták, hogy nincs felső határ nélküli betelepítési kvóta, majd amikor az Európai Parlament ennek bevezetését kezdeményezte, akkor az MSZP szövetségesének, Gyurcsány Ferenc pártjának az európai parlamenti képviselői még szavazatukkal is támogatták a javaslatot. Eddig azt láttuk, hogy a kvótaellenes alkotmánymódosítást Gyurcsány Ferenctől Vona Gáborig egységfrontba tömörülve akadályozta meg a magyar ellenzék. Eddig irgalmatlansággal vádolták a kormányt, most túlzott irgalommal. Akik ma együtt kezdeményezték a rendkívüli ülés összehívását, egy kérdésben már bizonyítottak: Magyarország biztonságát a bevándorlási válság közepette semmi esetre sem szabad rájuk bízni. (Mirkóczki Ádám: Beszélj arról, hogy Szerbia biztonságos! - Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)

Az MSZP a nyugdíjrendszer kérdésének rendkívüli megtárgyalását kérte. Vajon az MSZP, amelynek megfelelt a parlament rendes ülése arra, hogy saját csődkormányzásának eredményeként elvegye a 13. havi nyugdíjat az idősektől (Közbeszólás az MSZP soraiból: Jaaj! - Bangóné Borbély Ildikó: Elmúlt nyolc év! - Dr. Szakács László: Miért nem adtátok vissza? - Heringes Anita: Nyolc éve hülyének nézitek az embereket!), mit szeretne ma a rendkívüli ülésen megvitatni? 2010 óta a nyugdíjak nominálisan közel 30 százalékkal emelkedtek, a vásárlóértéke a nyugdíjas fogyasztói kosárhoz viszonyítva pedig mintegy 12 százalékkal. A nők számára lehetővé tettük, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonuljanak. (Gúr Nándor: Hazugság! Szolgálati idő helyett jogosultságot állapítottatok meg!) A nyugdíjprémium és az Erzsébet-utalvány is az elmúlt évek eredménye. Ezek után komolytalan, hogy ma éppen azok akarnak a nyugdíjasok érdekében fellépni, akik az általuk előidézett államcsőd után csak azért tudtak nyugdíjat fizetni, mert a Nemzetközi Valutaalap rendkívüli hitelt adott.

Senki sem vitatja azt, hogy még ma is számtalan idős embernek nagyon nehéz a nyugdíjból megélnie, ezért a nyugdíjemeléseket és a nyugdíjak felzárkóztatását folytatni kell. (Dr. Szakács László: Mintegy 0,9 százalékkal évente, igaz?) Erre ma a legnagyobb veszélyt az az ellenzék jelenti, amely egyszer már egyhavi nyugdíjat elvett az idősektől.

És ugyanígy folytatni kell a köztisztviselői béremelést is. A bruttó köztisztviselői átlagbér 2010 óta 250 ezer forintról 302 ezer forintra emelkedett; ez a 2017. októberi adat. A piaci bérek eközben lényegesen alacsonyabb szintről, mintegy 200 ezer forintról emelkedtek hasonló magasságba. Nem igaz tehát, hogy az illetményalap változatlansága bérbefagyasztással járt volna. A közszolgálati életpályáról és bérekről az Országgyűlés rendes ülésén kell tárgyalni, nem pedig az LMP vagy éppen a Jobbik éppen aktuális kampánytémájaként. (Gúr Nándor: Nyolc éve önkormányzati dolgozók egyetlenegy fillér béremelést nem kaptak!)

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország ma kedvező helyzetben van. Sok még a nehézség és a feladat, de a biztonság és a gazdasági növekedés a nyugodt fejlődés esélyét kínálja mindannyiunk számára. Kár ezt azért vitássá tenni, mert az ellenzéki pártok még saját szavazóik elvárásainak sem tudnak megfelelni, és ők még sajátjaik előtt is bukásra állnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalról.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 24 2018.02.19. 4:58  23-26

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az utolsó ülés hete kezdődött meg az Országgyűlésnek ebben a ciklusban, ezért aztán jó okunk van arra, hogy visszatekintsünk a mögöttünk hagyott négy és  miután bizonyos értelemben ez a második egymást követő kormányzati ciklus  a mögöttünk hagyott nyolc évre. Különösen azok után, ami itt az előző bő fél órában elhangzott, amely szerint minden rossz, mégiscsak szeretném a jelen lévő, különösen az ellenzéki képviselők figyelmébe ajánlani, hogy ha belegondolunk abba, hogy a gazdaságpolitika területén például milyen eredményeket sikerült elérni, akkor azt mondhatjuk, és a szocialista frakció egyelőre még itt van a parlamentben, hogy nekik is volt nyolc évük a kormányzásra, az ő hetedik évüknél a gazdasági recesszió 7 százalék volt, a gazdasági teljesítmény csökkenése 7 százalékos volt, a munkanélküliség pedig 12 százalékos lett. Ehhez képest most a munkanélküliség 4 százalék alatt van, a gazdasági növekedés pedig 4 százalék fölött van. A jegybanki alapkamat 1 százalék alatt van, a hitelkamatok soha ilyen kedvezőek nem voltak. Míg nyolc év alatt, 2002 és 2010 között sikerült a villamos energia árát kétszeresére, a gáz árát háromszorosára növelni, most nyolc év alatt 25 százalékkal csökkent a gáz ára. Ezek után rezsicsökkentéssel kapcsolatos ígéreteket a szocialistáktól hallani felettébb érdekes választási kampányt vetít elénk. Ha belegondolunk abba, hogy a nemzetpolitika területén 1 millió új állampolgárral mit sikerült elérni a társadalompolitikában, és ezen belül különösen a családpolitikában, a családtámogatási rendszer vissza-, újra- és felépítésében, akkor úgy gondoljuk, e mögött a kormány mögött, a mögöttünk hagyott négy és nyolc év között komoly eredmények állnak.Arra szeretném külön is megkérni az LMP frakcióvezetőjét, hogy egy zárt ülésen elhangzott, tőlem állítólagosan vett idézetet pontosan legyen kedves a jövőben megtenni, tehát ne állítson valótlant, mert amit ön idézett, én olyat nem mondtam, aki ott volt, az tudhatja. Ha a jegyzőkönyvet megnézi, akkor egyértelműen rálelhet arra, vagy ha néhány órára visszamenőlegesen nem képes visszaemlékezni, én ebben bízom, vagy pedig szándékosan állít az ország nyilvánossága előtt valótlant, miután soha nem szoktuk megindokolni, önök sem indokolták meg már négy alkalommal, hogy miért nem támogatjuk a házszabálytól való eltérést, ezért ezt én sem tettem meg, és jeleztem, hogy ha ezt a vitát le akarjuk folytatni, akkor ne zárt ajtók mögött folytassuk le. Ezt úgy interpretálni, ahogy ön tette, a politikai korrektség minimumának a hiánya (Dr. Szél Bernadett: Majd a Fidesz fog engem politikai korrektségre tanítani!), márpedig önök a politikai korrektség képviselői sok tekintetben, jó lenne, ha legalább ott, ahol ez indokolt, mégiscsak valóban korrektek lennének.

Azt is tudjuk, és ezért kár is a miniszterelnök távolmaradását számon kérni, hogy ma a miniszterelnök az Európai Unió éppen aktuális elnökségi feladatait ellátó állam miniszterelnökével, a bolgár miniszterelnökkel találkozik, és ott a migrációs politikában próbálja a magyar kormány akaratát érvényesíteni, hiszen látjuk azt, hogy az Európai Unió júniusig döntésre akarja vinni a kötelező kvóták ügyét. Azt látjuk, hogy mindazok az eredmények, amelyeket az elmúlt nyolc évben sikerült elérni, csak akkor őrizhetők meg, ha Magyarország biztonságát ezt követően is garantálni tudjuk. Ha már önök ehhez az elmúlt években nem járultak hozzá semmivel, akkor legalább azt ne kritizálják, hogy a miniszterelnök  tekintet nélkül egyébként a választási kampányra, hiszen az európai és világpolitika sincs erre tekintettel  a magyar nemzeti érdeket igyekszik képviselni, az ország biztonságát igyekszik szavatolni. Ezt tettük az elmúlt években is, ezért építettünk határvédelmi kerítést, ezért hoztuk létre a fizikai mellett a jogi határzárat, ezért utasítottuk el a felső határ nélküli betelepítési kvótákat, és ezért teszünk meg ma is mindent. Azt látjuk, hogy ma a biztonság szavatolására egyedül a kormányoldal pártjai képesek. Azt látjuk, hogy ma a felső korlát nélküli kötelező kvótákat mi utasítjuk el. Sajnos, az is egyértelművé vált, hogy az ellenzékre ezekben a kérdésekben, gondoljunk akár a Jobbikra is, például az alkotmánymódosítás kérdésére, nem számíthatunk. Akkor sem szavaztak önök meg az ország védelme szempontjából kulcsfontosságú döntéseket és intézkedéseket, amikor korábban az ezzel ellentétes magatartást önök minősítették hazaárulásnak.

Ezért úgy gondolom, hogy ha valaki az ország eredményeinek a folytatását szeretné látni és az országban továbbra is biztonságot szeretne, akkor jó okkal szavazhat bizalmat a kormánypártoknak a következő négy évre. Erre kérünk mindenkit. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 135 2018.02.20. 11:28  134-148

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Főtiszteletű és Főtisztelendő Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! „A türelem azok részéről, akik a vallás dolgaiban különbözőképpen éreznek, oly egybehangzó az evangéliummal és a józan ésszel, hogy szinte szörnyűségnek tűnik föl, ha emberek ilyen tiszta fényben vakoskodnak.” John Locke, a modern demokratikus állami berendezkedés egyik szellemi atyja a Levél a vallási türelemről című művében írta ezeket a sorokat 1688-ban. Locke mint kora egyik meghatározó gondolkodója Anglia számára elméletben fogalmazta meg a vallási türelem és a vallásszabadság azon tételét, amit több mint egy évszázaddal korábban Erdélyben, a legendákat ihlető szépségű Tordai-hasadék lábánál elhelyezkedő ősi város középkori templomában az erdélyi karok és rendek már törvényben szentesítettek. Amióta az emberiség eszméletre ébredt, keresi a lét értelmét, azt, amely a véges földi életen és önmagán túlmutató értelmet ad a létezésnek. Minden ilyen útkeresésben, különösen ha annak alapja a Szentírás, nagyon hamar szinte törvényszerűen egymásra talál Teremtő és teremtett. A hit az emberiség ösztönös, létet és tudatot talán leginkább meghatározó adottsága. Ötszáz évvel ezelőtt, a XVI. században az akkor már több mint egy évezrede keresztény Európa felbolydult, felfedezőutak indultak a világ minden tájára, és felfedezőútra indult az európai ember a szellem és a lélek világában is a humanista gondolkodás és a reformáció által. Luther Márton 1517-ben megismert wittenbergi pontjai az őszintén Istent kereső, vívódó lélek megnyilatkozásai voltak, amellyel a nagy reformátor új és szabad utat keresett a hit megválasztásának és megélésének. A reformáció és annak különböző ágai futótűzként terjedtek Európában, hamar eljutva Magyarországra és Erdélybe is.

A pezsdítő hitviták korszaka együtt járt azzal is, hogy a különböző egyházak saját igazukban, az ész és a hit erejében nem eléggé bízva, a fegyverekre és az erőre támaszkodva akarták a másikat le-, illetve meggyőzni. A vallásháborúk miatt magába fordult Európát eközben egyre jobban veszélyeztették a Bécsig jutó oszmán hódítók. Az egymással küzdő keresztény felekezetek a kereszténység önvédelmi képességét veszélyeztették. A vallásháborúktól és oszmán támadásoktól szenvedő Európában, a mohácsi vész után elsüllyedő középkori Magyarország romjain két birodalom közé ékelődve találta magát az Erdélyi Fejedelemség: egyik oldalon a Magyar Királyságot bekebelező Habsburgok, másik oldalon az Európát fenyegető oszmánok. A bölcs erdélyi rendek, magyarok, székelyek és szászok, katolikusok, reformátusok, evangélikusok és unitáriusok, élükön János Zsigmond fejedelemmel és Dávid Ferenccel, az Unitárius Egyház alapítójával, felismerték, hogy ha egymás ellen küzdenek, akkor csak az ellenség győzhet, akkor együtt veszhet oda keresztyénség és magyarság. Felismerték, hogy bármely egyházhoz tartozzanak is, küldetésüket csak akkor teljesíthetik, ha tudatában vannak annak, hogy a keresztyén hittel soha nem egy másik keresztyén felekezet hite áll szemben, hanem a hitetlenség. Így érkezett el az 1568-as tordai vízkereszti országgyűlés, amely január 13-án elfogadta a vallásügyi törvényt, szabadságot biztosítva ezzel a bevett vallásoknak, a katolikusoknak, a reformátusoknak, az evangélikusoknak és az akkor megalakuló unitáriusoknak.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magna Charta mellett az Aranybulla volt az egyik első alkotmánylevél Európában, amellyel a nemesség már a XIII. század elején jogot nyert arra is, hogy szembeszegüljön az uralkodóval, ha az megsértette az ország törvényeit. Werbőczy Tripartituma a szokásjogok foglalatának európai jelentőségű példája. A most előttünk fekvő ötpárti törvényjavaslat pedig annak az 1568-as, 450 évvel ezelőtt elfogadott vallástürelmi törvénynek kíván emléket állítani, amely elsőként deklarálta a vallásszabadságot, messze megelőzve ezzel kora Európájának szellemi és jogfejlődését, követendő példát állítva az egész világ számára. Az erdélyi rendek azt üzenték Európának: az emberek gondolkodásának és hitének tiszteletben tartása a béke záloga, amely a gyarapodás és a boldog élet előfeltétele.

Az emléktörvény műfaja nem idegen a mögöttünk hagyott lassan három évtized parlamentáris demokráciájának gyakorlatától. Az első szabadon választott Országgyűlés által elfogadott első jogszabály az 1956-os forradalom jelentőségét megörökítő emléktörvény volt, de született hasonló a millennium jelentőségéről, illetve a trianoni békediktátum 90. évfordulóján a mára már a helyi közösségek által élettel megtöltött nemzeti összetartozás napjáról is.

De miről is rendelkezik az 1568-as tordai vallásügyi törvény, amelynek emléket kívánunk állítani? Tordán az erdélyi vallási türelem feltételeit teremtették meg, ezzel pedig a jogegyenlőség egyik legfontosabb sarokkövét jelentő vallásszabadságot iktatták törvénybe. A tordai országgyűlés döntésével a vallásszabadság vált az egyik első, törvényben elismert szabadságjoggá a nyugati civilizációban.

Ráadásul a jogszabály a szabad prédikálásról és prédikátorválasztásról tesz említést, ebben pedig a szólásszabadság gyökerei is felfedezhetők.

(15.30)

Az 1568-as törvény a szó legeredetibb értelmében forradalmi volt. A tordai országgyűlés után Erdélyben nem a földesurak voltak az emberek lelkének urai, mint az 1555-ös augsburgi vallásbéke után. Túllépve a Cuius regio, eius religio elvén, az erdélyi rendek szentesítették, hogy az emberi lét legmélyebb és a valódi egzisztenciát leginkább meghatározó kérdéseiben a közösség feje felett senki nem dönthet. Ebben állt a tordai vallásügyi törvény jelentősége, mert ez a valódi vallásszabadság kiindulópontja.

Az erdélyi rendek a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember hitének védelmét szentesítették, amikor kimondták, az erdélyiek feje felett az erdélyiek hitéről senki más nem dönthet. Erdély falvaiban és városaiban ugyanazt a Bibliát meggyőződésük szerint taníthatták és magyarázhatták a különböző konfessziók és religiók prédikátorai. Ezután egy településen az ég felé az egyetlen Istenre akár négy felekezet templomának tornyai is békével mutathattak, elismerve, hogy mindegyikben  Reményik Sándor szavaival  az örök Isten beszél.

Mindehhez az is hozzátartozik, hogy a korabeli Erdélyben nemcsak a négy bevett egyház gyakorolhatta szabadon a vallását, de békében és különösebb atrocitások nélkül a szombatosok, zsidók, anabaptisták és ortodoxok is. Így lett a vallásháborúk korában Erdély a vallási béke szigete.

A tordai törvény azonban nem csak a különböző felekezetek szabad működését biztosította, nem csak arról rendelkezett, hogy  Dávid Ferenc szavaival  az ő hitében senki ne háborgattassék. A tordai vallásügyi törvény így zárul: „A hit Isten ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.” E zárómondat nem csupán az adott kor jogalkotásának ünnepi megnyilvánulása.

A Biblia egy mondatának, a római levél szakaszának törvénybe iktatásával nemcsak azt mondták ki az erdélyi törvényhozók, hogy az igehallgatásból eredő hit Isten és az ember személyes kapcsolata, hanem arról is tanúságot tettek, hogy az állam nem lehet közömbös, nem lehet semleges a hit dolgában. A vallásszabadság az egyén számára természetesen nemcsak a hitvallás, hanem az attól való tartózkodás szabadságát is jelenti. Az államnak azonban, hogy legyenek vállalt értékei, rendező elvei, alapvetései, amelyeket oltalmaz, amelyek mellett kiáll és amelyeket védelemben részesít, szüksége van ilyen alapelvekre. Teszi ezt az állam azért, mert ezt örökölte az ősöktől, mert ez biztosít megfelelő eligazodást a világban, és teszi azért, mert ez a megmaradás záloga.

Theodor Heuss, a második világháború utáni első német államfő mondta, a három domb, ahonnan Európa elindult, az athéni Akropolisz, a római Capitolium és a jeruzsálemi Golgota. Európa és benne Magyarország, a magyar nemzet teljes közössége a zsidó-keresztyén kultúrkörben jött létre, ebben és ennek köszönhetően tudott fennmaradni. A személyes hit ajándék és kegyelem, de a vallásból eredő kultúra, etika és értékvilág közös örökségünk, amely meghatározza együttélésünk formáit, jogszabályainkat, a társadalmunkat egybefogó mércéinket, az emberi méltóság keresztyén kultúrában gyökerező feltétlen tiszteletét és védelmét. Ezért volt igaza Antall József néhai miniszterelnöknek, amikor úgy fogalmazott, hogy Európában az ateista is keresztyén.

Amikor ezt követően minden év január 13-án, a tordai országgyűlés vallásszabadságot kimondó törvénye elfogadásának napján megemlékezünk majd a vallásszabadság napjáról, akkor egyszerre hangsúlyozzuk a szabad vallásgyakorlás, illetve a zsidó-keresztyén kultúránk védelmének rendkívüli jelentőségét.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tordai vallásügyi törvény korszakosságát mutatja, hogy saját jelentőségének súlya négy és fél évszázad után is képes konszenzust teremteni a mára már sajnos szinte semmiben egyet nem értők között. Ahogy az unitáriusok éneklik: „Adjunk hálát mindnyájan a felettünk valónak, aki egybegyűjtött minket.”

Tisztelt Országgyűlés! Legutóbb épp a negyvenéves kommunista rémuralom idején tapasztalhattuk meg, mennyire lélek- és nemzetromboló, ha lábbal tiporják a vallásszabadságot. A klasszikus szabadságjogok közül ma is a vallásszabadság az egyik legfenyegetettebb szabadságjog, amelyet világszerte a legtöbb támadás ér. Ma a keresztyénség a legüldözöttebb vallás a világon, s az is köztudott, hogy Nyugat-Európa több, nekünk időnként erkölcsi leckét adni szándékozó országát zsidók százai hagyják el évente félelmükben az őket érő atrocitások miatt. Mindeközben tudatosan zajlik Európa és a nyugati civilizáció keresztyén gyökereinek elvágása, kultúránk átformálása, amelyet a tragikus európai demográfiai helyzet és a bevándorlás olyan mértékben erősít fel, hogy a keresztyén kultúra megmaradása válik kérdésessé a legősibb kontinensen. Márpedig, ha elvész a keresztyén kultúra, azzal együtt elbukik az emberi méltóság tiszteletén alapuló életformánk is.

Az 1568-as tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a vallásszabadság napjáról szóló törvényjavaslat egységes támogatása, valamennyi frakció általi benyújtása reményt ad, hogy időnként mi, mai gyarló utódok az erdélyi karokhoz és rendekhez hasonlóan felül tudunk emelkedni napi vitáinkon. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
271 26-28 2018.03.21. 5:10  25-30

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt engedje meg, elnök úr és tisztelt Országgyűlés, hogy azt észrevételezzem (Dr. Szél Bernadett: Hogy a Fidesz nem jött be a munkahelyére!), hogy a Jobbik és az LMP frakciója az elmúlt 25 percben produkált magatartása alapján nemhogy a kormánypárti vagy kormányzati munkára alkalmatlan, hanem ahhoz képest sem tudnak normálisan viselkedni, hogy a parlamentben az elmúlt 28 évben milyen szokások voltak. (Taps a kormánypárti padsorokból.  Nagy zaj, közbeszólások, köztük Szabó Szabolcs: Legalább bejárnak dolgozni!  Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Bezzeg, aki nem jön be!  Dr. Rétvári Bence: Hol van Vona Gábor?  Szabó Szabolcs: Be kell járni dolgozni!  Dr. Rétvári Bence: Vona Gábor dolgozik?)

(13.40)

Kétségkívül most ezt a háziversenyt a Jobbik és az LMP között az LMP nyerte, mert ők mégiscsak egy bohócot is bejuttattak a parlamentbe (Szabó Szabolcs: A munka nem háziverseny, hanem pénzt kap érte az ember!), aki táblát tart az államtitkár mögé (Dr. Józsa István: Bezzeg a Kósa Lajos!), aminek tartalma legfeljebb az ő politikai, egyébként rendkívül színes politikai tevékenységét minősíti. (Szilágyi György: Milyen sértettnek tetszik lenni! Nagyon sértődékenynek tetszik lenni!  Z. Kárpát Dániel: Szégyelld magad!)

ELNÖK: Frakcióvezető úr, tisztelettel arra kérem, hogy (Dr. Gulyás Gergely: Ami viszont…) a napirend előttijét mondja. Köszönöm szépen.

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Ami viszont a mostani kezdeményezésre vonatkozik, ott lehet, hogy a Szocialista Párt eddig tapasztalt csendjét annak köszönhetjük, hogy ők is mégiscsak szembesültek azzal, hogy nagyon nehéz nem arcátlanságnak minősíteni azt, hogy ma olyanok írnak alá rendkívüli ülésre vonatkozó kezdeményezést a 13. havi nyugdíj bevezetéséről (Dr. Józsa István: Akik bevezették! Mi vezettük be!), akik megszavazták ennek megszüntetését. (Nagy zaj.  Dr. Szakács László: Leszavaztátok!) Hogy kik azok, akik megszavazták a 13. havi nyugdíjat, akik eltörölték ezt (Dr. Szakács László: Pontosan, mi vezettük be!), egész pontosan szeretném mondani: Burány Sándor, Gőgös Zoltán, Gyurcsány Ferenc, Józsa István, Korózs Lajos, Lukács Zoltán, Mesterházy Attila, dr. Oláh Lajos, Tóbiás József, Vadai Ágnes, Varju László és Fodor Gábor. Ők voltak azok, akik annak idején a 13. havi nyugdíj eltörlését megszavazták (Dr. Józsa István: Mi vezettük be!), most pedig itt ezt kezdeményezik a választások előtt két héttel. (Az elnök csenget.) Ennél arcátlanabb és átlátszóbb politikai akciót nagyon nehezen lehet elképzelni.

Azt is egyértelműen látjuk, hogy ezekben az ügyekben nem azért kezdeményezett az ellenzék most ülést, mert bármit el szeretne intézni, hanem még itt a politikai hisztériakeltés lehetőségével szeretne élni. Nagyon kár, hogy erre  valószínűleg érdeklődés hiányában  nem saját fórumaikat, választási gyűléseiket használják fel, hanem az Országgyűlés nyilvánosságát. Mindezt úgy, hogy egyébként durván megsértik viselkedésükkel is (Z. Kárpát Dániel: Ti meg bejárhatnátok dolgozni!) az Országgyűlés méltóságát.

Azt is látjuk, hogy ha fontos kérdésekről akarunk beszélni, akkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy egy mai újságcikk tudósítása szerint egyértelmű  és az egymást követő harmadik napon ez a harmadik leleplező cikk -, hogy Magyarország szuverenitását milyen veszélyek fenyegetik. Az teszi egyértelművé, hogy Soros György egyik szervezetének a vezetője (Bangóné Borbély Ildikó: Ott tanult a fél Fidesz-frakció!), több mint kétezer megbízottja dolgozik itt, Magyarországon az Orbán-kormány megbuktatásán, a milliárdos pénzügyi érdekeinek érvényesítésén (Z. Kárpát Dániel: Ebből hány ösztöndíjasotok van?) és annak érdekében ráadásul, hogy anyagi haszonra tegyen szert. Ez, úgy gondolom, egy rendkívül súlyos ügy. Ez a kétezer aktivista, ha egyelőre még nincs az önök soraiban (Bangóné Borbély Ildikó: Ott ülnek nálatok!), akkor a választások tétje az, hogy ha az ellenzék kerülne hatalomra, akkor közülük sokan itt a parlament padsoraiban ülnének.

Az ellenzéki pártok egymáshoz való viszonyát nem feladatom nekem hosszan taglalni, de még a balliberális pártok és az LMP is (Mirkóczki Ádám: Magatokról beszélj már kicsit!) hogyan tudna vajon egymással együttműködni, ha az egyeztetésükről az egyetlen sajtónyilvános hír az, hogy a volt miniszterelnök ittas volt, vagy nem volt ittas. Az önök egyeztetéséről a sajtóban megjelent egyetlen komoly hír ez volt. Önök akarnak egymással együttműködni? Önök akarnak kormányt alakítani Magyarországon?

A Jobbik pedig az elmúlt években olyan pálfordulást produkált, ami a magyar politikában egyedülálló. (Szilágyi György: A magadéra gondolj!) Mostanra a korábban a Nemzeti Színháznál tüntető Jobbik (Szávay István: A haverod már elmondta az előbb!) Alföldi Róbert lobbistájának állt. A migráció hatásait egyébként korrekt, objektív módon bemutató Lázár-videó után (Derültség a Jobbik padsoraiból.) önök kérnek elnézést a bécsiektől? Önök kérnek elnézést a bécsiektől, akiknek a szimpatizánsai két évvel ezelőtt Bécsben paprikasprayt osztogattak, hogy meg tudják védeni önök szerint a bécsiek magukat a migránsoktól? Önök azok, akiknek a választási programjában szerepelt 2014-ben, hogy ügynökszervezetté kell minősíteni a külföldről támogatott szervezeteket (Z. Kárpát Dániel: A ti választási programotokban mi volt?), önök azok, akik egy ehhez képest sokkal finomabb és az átláthatóságot szolgáló törvény kapcsán az Alkotmánybírósághoz fordultak. (Mirkóczki Ádám: A CÖF lenne az első ügynök!)

Azt szeretném csak jelezni, hogy Gyurcsány Ferenc nagyon ritkán mond igazat. (Dr. Rétvári Bence: Az alkohol segít neki!) Egy szempontból azonban pontos a politikai meglátása: az önök összefogása, ami most már valóban akár a Jobbiktól Gyurcsány Ferencig is terjedhet, (Mirkóczki Ádám: Piti tolvajok vagytok!), káoszt hozna az országra. Ehelyett azt javaslom, hogy védjük meg az ország biztonságát (Z. Kárpát Dániel: Magatokról egy szót sem beszéltél!), és őrizzük meg azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt nyolc évben sikerült az országnak elérnie. (Dr. Józsa István: Kósa Lajos pénzét!) Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)