Felszólalás adatai

Mindannyiunk előtt ismert: az egészségügyi ellátásban is, így a gyógyszerellátásban is az egyik legnagyobb kihívás az, hogy mi az, ami orvosilag lehetséges, mi az, ami gazdaságilag biztosítható és etikailag elfogadható, és ennek a szabályozási rendszerének a kialakítása is alapvető kérdés. Mivel a gyógyszerek kifejlesztése jelentős forrásokat igényel, azonban a betegségek természetéből adódóan kisszámú beteg alkalmazza azokat, az árak nagyon magasak. Nem ritka, hogy egy-egy beteg éves kezelési költsége meghaladja a több tíz millió forintot, egyes nagyon ritka esetekben közelíti az évi százmilliós nagyságrendet. Továbbá szintén a kisszámú alkalmazás miatt korlátozott e gyógyszerkörben az úgynevezett egészség-gazdaságtani vizsgálatok felhasználhatósága, az eredmények megbízhatósága.

Mit lehet tehát tenni gazdasági válság idején egy ilyen helyzetben? Fontos e téma társadalmi szintű áttekintése, megvitatása, és nem szabad elfeledkeznünk arról: 2002-2010 között sajnos rendszerszerű volt, hogy a gyártók nem nyújtottak be kérelmet új, magas árú termékeikre, hanem azok egyedi méltányosság keretében, mindenfajta szakmai elemzés nélkül hozzáférhetővé váltak a betegek részére. Ennek eredményeként, hiszen egy már beállított beteg terápiáját nem lehetett felfüggeszteni, az egyedi méltányossági kassza rendre túlköltésre került.

Pont ezeknek a károknak a kivédésére a 2012-es év folyamatos ellátásának biztosítása érdekében intézkedtünk arról, hogy a megfelelő átcsoportosítások az előirányzatok között megtörténjenek. Éppen azért, hogy a valóban rászoruló betegek, akik más módon nem juthatnak gyógyszereikhez, megkapják a kezeléshez szükséges készítményeket, azt a javaslatot tette a kormány az Országgyűlés részére a költségvetési törvény tervezetében, hogy az egyedi méltányosság... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. - Közbeszólásra:) Így van, folytatom utána.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)