Készült: 2020.09.22.23:44:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

226. ülésnap (2005.05.18.), 81. felszólalás
Felszólaló Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 15:49


Felszólalások:  Előző  81  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az alkotmány- és igazságügyi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 29. §-ának a (3) bekezdése mondja ki azt, hogy minden állandó bizottság köteles létrehozni egy albizottságot, amelynek a feladata az, hogy a - mondjuk úgy - főbizottság feladatkörébe tartozó törvényeket vizsgálja felül időszakonként abból a szempontból, hogy azoknak a társadalmi és gazdasági életre milyen hatása van. Ennek megfelelően az alkotmány- és igazságügyi bizottság is létrehozta a maga ilyen jellegű albizottságát, amit az egyszerűség kedvéért ellenőrzési albizottságnak nevezett; ez az albizottság az első ülésén meghatározta azt, hogy nem készít - visszautalva a Házszabály 29. § (2) bekezdésére - külön működési szabályzatot, hanem a főbizottság működési szabálya szerint jár el. Ám az is megfogalmazásra került már ezen az első bizottsági ülésen, hogy csak és kizárólag olyan kérdéskört von a vizsgálódása körébe, amely ebben a ciklusban, tehát ennek az ellenőrzési albizottságnak az idején született, tehát ilyen törvény végrehajtását fogja vizsgálni, hiszen ennek a törvénynek az útját tudja vagy tudta végigkísérni a kezdet kezdetétől, tehát az előterjesztéstől az általános vitán, részletes vitán át, és most a végrehajtást is így tudja ellenőrizni.

Három ilyen törvény, törvénymódosítás volt, ezt vonta a vizsgálódási körébe az ellenőrzési albizottság, mégpedig a jogi segítségnyújtásról szóló törvény, a képviseleti tevékenységről szóló törvény, illetőleg a pártfogó felügyeletről szóló jogszabálynak egy igen átfogó módosítása, amely szinte ennek a szervezetnek az egészét átalakította sok gazdasági hatással együttesen.

 

(13.10)

Ennek az utóbb említett jogszabálynak tehát megvolt az előzménye, itt egy módosításról van szó. Ám a másik két törvényre lehet mondani, hogy vadonatúj törvény, ilyen törvény korábban nem volt, bár nem előzmény nélküli egyik sem, mert hisz a jogi segítségnyújtásról szóló törvénynek azért volt korábban egy előintézménye, a jogsegélyszolgálat, amely évtizedeken keresztül működött, de aztán legalább egy évtizedig szünetelt is ennek a tevékenysége, és ezt váltotta fel ez a közfelfogásban a nép ügyvédjének titulált törvény.

A másik pedig valóban, tényleg egészen újszerű, ez a közvetítői tevékenységről szóló törvény, ez teljesen újszerű Magyarországon. Az angolszász jogban fellelhető, ott igen bevett forma ez. De nálunk is volt ennek is valami előzménye, mégpedig a munkaügyi vitákban már korábban is volt egy ilyen közvetítői tevékenység, olyannyira, hogy már egy országos szervezet is létrejött, ezeknek a mediátoroknak az országos egyesülete.

Nos, ezt a három jogszabályt vonta vizsgálódási körébe az ellenőrzési albizottság, hosszasan foglalkozott vele, mielőtt összehívott volna egy nyilvános ülést, statisztikai adatokat szemlélt, innen-onnan jelentéseket kért. És akkor, amikor már volt valami fogalom a végrehajtásról, akkor hívtunk egybe egy első megbeszélést, egy első ülést, ahol részt vett, mondjuk úgy, a törvény gazdája, a végrehajtásért felelős gazdája a kormányon belül, az Igazságügyi Minisztérium, az Igazságügyi Minisztériumon belül egy új szervezet, a pártfogó felügyelői és a jogi segítségnyújtás országos szervezete, illetőleg, mivel tudtuk, hogy van a mediátoroknak egy országos egyesülete, őket is meghívtuk.

Már ekkor bizonyos statisztikai adatok birtokában voltunk, de a meghallgatások során nagyon érdekes, új színt vett föl mindhárom jogszabályról szóló ismertetés, és már akkor világossá vált, hogy még egy ülést kell tartanunk, mert - majd külön szólok erről - még két szervezetet meg kellett hívni, amelyek korábban nem vettek részt ezen a megbeszélésen.

Tehát a három törvényt végigtaglalva először szólnék talán a jogi segítségnyújtásról szóló törvényről, amelynek nagyon röviden összefoglalva az a lényege, hogy tulajdonképpen egy pozitív diszkriminációt alkalmaz, de olyan pozitív diszkriminációt, amely az esélyegyenlőség érdekében hat, hogy a legrászorultabbak is, akik anyagilag erre egyébként képtelenek lennének, mégis jogi vitáik során szakszerű jogtanácsra tarthassanak igényt. Ez önmagában véve feltételez egy szervezetet, amely ezzel foglalkozik, és anyagiakat is, mert itt a pozitív diszkrimináció végeredményben azt jelenti, hogy az állam átvállalja ennek a jogi segítségnyújtásnak a költségeit.

Hozzá is kezdtek ennek a szervezéséhez, mégpedig oly formában, hogy felállítottak megyénként, illetőleg a fővároson belül egy-egy területi hivatalt három-három fővel, illetőleg a fővárosban öt fővel. Ezek a területi hivatalok végül is hármas hatáskörrel működtek. Az egyik maga a szervezés, már annak a szervezése, hogy három ember nem elég egy-egy megyében ezeknek a tevékenységeknek a lefolytatásához, hanem kívülálló szakértőket, a nép ügyvédjeit foglalkoztatják. De maguknak is saját hatáskörük van, először is egy közigazgatási hatósági feladatkörük. A közigazgatási hatáskör tulajdonképpen abban áll, hogy elbírálják ezek a területi hivatalok a rászorultság kérdését, vagyis hogy az illető folyamodó erre a pozitív diszkriminációra valóban rászorul-e. Amennyiben igen, akkor engedélyezik, amennyiben nem, úgy még ezt a határozatot - ez egy rendes közigazgatási határozattal zárul - még a bíróságon meg is lehet támadni. A másik, illetőleg harmadik feladata, hogy kisebb ügyekben maga is eljár a területi hivatal, és mintegy önmaga egyszerűbb ügyekben jogi segítséget nyújt.

Ez az egész intézményrendszer két ütemben lép hatályba. Az egyik a segítségnyújtás, ez már hatályban van, itt mintegy 350 személy jelentkezett a nép ügyvédje tevékenységének a folytatására, ebből talán 306 ügyvéd, és van néhány jogi személy, egyetemi oktatók és jogvédő egyesületek. Összességében a vizsgált időszakban több mint 11 ezer üggyel foglalkoztak, tehát nyugodtan kijelenthető, hogy ténylegesen hatékonyan tevékenykedtek. De a valóságban az igazi tevékenységük majd az lesz, ami 2006. január 1-jétől lesz majd hatályos, amikor már a bírósági képviseletet is elvállalhatják - annak persze újabb költségkihatásai lesznek.

A másik önálló törvény ez a bizonyos mediátori tevékenységről szóló jogszabály, amely, mint mondom, új a magyar jogban, és lényegében azt szolgálja főleg polgári és gazdasági ügyekben, hogy a felek vitás ügyeiket maguk között intézzék el. Ez egy egészen új kultúrának a megteremtését is jelentené, amely kultúra sajnos Magyarországon nem honos, ezt az is mutatja, hogy ez a tevékenység még olyan nagyon nem terjedt el Magyarországon. Mindenesetre ezt célozza, amely egyrészt ennek a jogi kultúrának az erősítését célozza, másrészt pedig hogy a bíróságokat mentesítse a régi fogalom szerint az úgynevezett bagatell ügyektől. Bár itt is az van, hogy amennyiben nem tudnak megegyezni a mediátor közbeiktatásával vagy közbenjárására, akkor végül is bírósághoz is fordulhatnak.

Nos, az egésznek azért mégis az a lényege, hogy itt ez a közbenjáró nem hoz semmiféle határozatot, csak összehozza a feleket, esetleg jogi vagy más jellegű felkészültségénél fogva mintegy támpontot ad a feleknek, hogy milyen pontokban van lehetőség a megegyezésre, és mindenféleképpen az a lényege, hogy a felek, akik önkéntesen keresték fel ezt a szervet vagy személyt, alávetik magukat ennek a kibékülési vagy kompromisszumkeresési folyamatnak, amely, ismétlem, gazdasági és polgári ügyekben bír nagy jelentőséggel. Erre a tevékenységre mintegy ezer személy, illetőleg jogi személy jelentkezett, a legkülönbözőbb foglalkozásúak. Tehát itt nemcsak ügyvédek jelentkeztek már, nemcsak jogászok, hanem pedagógusok, pszichológusok, mérnökök is, tehát a legkülönbözőbb foglalkozásúak, ez helyes is, mert hisz ezek az ügyek a legkülönbözőbbek is lehetnek.

Ám összességében a vizsgált időszakban mintegy négyszáz üggyel foglalkoztak összesen. Ez nem az ő hibájuk természetesen, hanem annak a hibája, hogy nincs még kellőképpen elterjedve ennek a tevékenységnek a folytatása az országban. Ez egy következő lépés lenne, hogy ennek mindenféleképpen nagyobb hírt kell verni, jobban fel kell hívni az emberek figyelmét, a pereskedők figyelmét arra, hogy ilyen lehetőség is a rendelkezésükre áll a bírói úton kívül.

Többre számított nyilván az előterjesztő annak idején, mert hisz azóta a keresetlevelek kellékévé vált, tehát a polgári perrendtartás részévé vált az, hogy nyilatkozni kell arra nézve, hogy a bírósági eljárás előtt vajon ilyen egyeztető eljárásra, a mediátori tevékenységre részt vállaltak-e a felek. De mivel, mondom, összesen négyszáz ilyen ügy volt az országban a vizsgált időszakban, ez eléggé megnehezíti jelenleg a polgári peres eljárásokat, annál is inkább, mivel a keresetlevél kellékévé vált a polgári perrendtartás szerint, így hiánypótlásra visszaadhatják, sőt akár el is utasíthatják a benyújtott keresetet ennek a hiánya miatt.

 

(13.20)

Többek között ezt javasoljuk, hogy ezt vizsgálja felül a kormány, és talán e pillanatban még szükségtelen ennek a kitételnek a kötelezővé tétele.

A harmadik tevékenység, amit vizsgáltunk, a pártfogó felügyelet intézménye, amely korábban is volt, megosztottan működött; részben a bíróságok alá rendelten működtek azok a pártfogó felügyelők, akik a felnőttkorúakkal foglalkoztak, a fiatalkorúak pedig a közigazgatási hivatalokhoz tartoztak. Talán 170:70 volt az arány a fiatalkorúakkal foglalkozók javára, tehát összességében igen kis létszámmal működtek a pártfogó felügyelők, ami óriási terhet jelentett számukra, tehát nagyon sok pártfogolttal kellett foglalkozniuk. Ez most megváltozott, mintegy 100 fővel emelkedett a létszámuk, és össze lett vonva, az Igazságügyi Minisztériumnak egy külön szerve, egy országos hivatal alatt működik most már valamennyi pártfogó felügyelő, de szükség volt mindenféleképpen a létszámemelkedésre nemcsak azért, mert eddig nagyon leterheltek voltak, hanem mert feladataik is e törvénymódosításnál fogva kibővültek.

Először is a jövőben készíteniük kell - fiatalkorúaknál mindenféleképpen - egy bizonyos véleményezést, amely rendkívül ágas-bogas tevékenység, de nagyban elősegítheti a bírók munkáját, akiknek majd ítélkezni kell az eljárás alá vont fölött. Illetőleg ilyen jellegű, csak kisebb terjedelmű a véleményhez képest a helyszíni szemle, illetőleg nem a helyszíni szemle, a helyszínt feltáró (Dr. Hankó Faragó Miklós: Környezettanulmány.) környezettanulmány - köszönöm szépen -, amely eddig is volt, csak ezt a rendőrség végezte.

A harmadik tevékenysége pedig arra irányul, hogy úgy a büntetés-végrehajtási intézetekben, mint a kötelező munkáknál a végrehajtást felülvizsgálja. Ennél az egész kérdéskörnél egy negatívum volt tapasztalható, feltétlenül anyagi okai voltak. Nevezetesen, amikor a pártfogó felügyeleti szálláshelyekről van szó, a szálláshelyek azt a célt szolgálnák, hogy a börtönből kikerültek vagy a javítóintézetből kikerült fiatalkorúak itt kapjanak először szálláshelyet, hogy ez az elhelyezkedésüket elősegítse.

Összefoglalva: tehát feladatunk volt, hogy gazdasági és társadalmi hatását vizsgáljuk ennek a három jogszabálynak, a jogszabályok végrehajtásának. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azt lehet megállapítani összegezve, hogy időarányosan ez megfelelő volt, de bizonyos kérdésekre az országgyűlési határozati javaslatban szereplő javaslatokat tesszük a kormánynak, illetőleg hogy a kormány ezt hajtsa végre, és ebben kérjük az Országgyűlés támogatását.

Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  81  Következő    Ülésnap adatai