Felszólalás adatai

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csatlakoznék az egészségügyi bizottság többségi véleményét elmondó képviselőtársamhoz, aki aggályát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ennek a törvénytervezetnek a tárgyalásakor nem ismerünk olyan kormányzati elképzeléseket, amelyek a tárgyaláskor fontosak lennének, és a vitát is befolyásolni tudják, illetve a döntésünket is befolyásolni tudják. Melyek ezek az egyéb elképzelések?

Tudjuk azt, hogy egy reformnak a rendszer egészére kell jótékony hatást gyakorolnia. Általában reformot akkor szoktak végrehajtani, ha egy ágazatot vagy egy nagyobb szegmensét a társadalomnak, a társadalmi életnek próbáljuk hatékonyabbá, jobbá tenni. Most egy nagyon szűk területre kiterjedő törvénytervezetet kaptunk, amely mellett nem ismerjük a kormánynak az egészségügyi ellátórendszer struktúrájára vonatkozó elképzeléseit, nem ismerjük a 2007. évi költségvetési számokat, amelyek ismeretében lehetne döntést hozni, illetve a vitát érdemben lefolytatni. Tehát így előzetesen arra szeretném a kormány képviselőjét kérni, és utána ezt részleteiben is meg szeretném indokolni, hogy amíg ezek az elképzelések a parlament előtt nem nyilvánosak, és nem ismerjük meg ezeket, addig ezt a törvényjavaslatot visszavonni szíveskedjenek.

Egy reform esetében arról kell beszélnünk, hogy kinek az érdeke, kinek lesz jobb ettől. Az egészségügyben három fő szereplőt lehet megkülönböztetni: a legfontosabb a beteg, ugyancsak fontosnak gondolom az egészségügyben dolgozók szerepét, és természetesen fontosnak tartom az ország költségvetését és az ellátás fedezetéül szolgáló forrásokat. Jelen törvényjavaslatból, mivel most a vita csak erre korlátozódik - mivel nem ismerjük a többi elképzelést -, nem állapítható meg, hogy kinek lesz jobb, ha ezt a törvényt elfogadja a parlament, és bevezetésre kerül.

(A jegyzői székben Podolák Györgyöt dr. Kis Zoltán
váltja fel.)

Miért lesz jobb a betegnek, vagy jobb lesz-e a betegnek? A törvényjavaslatból a következőket lehet kigyűjteni. Fizetni kell az ellátásért vizitdíjat, kórházi ágydíjat. Úgy gondolom, hogy ez nem lesz jobb a betegnek. Lényegében megszűnik a szabad orvosválasztás, a jövőben csak azok kiváltsága lesz, akik meg tudják fizetni. Úgy gondolom, ez sem jobb a betegeknek. Az ellátáshoz való hozzáférés jelentősen szűkülni fog a várólisták kialakítása miatt, ezáltal csökken a betegek esélye az optimális időben való gyógyulásra. Szerintem ez sem a betegek érdekét szolgálja.

Van egy nagyon komoly bizonytalansági tényező, ami egy picit el van bagatellizálva az indoklásban is, ugyanis a biztosítási alapon járó nagy biztosítási csomag tartalma nincs meghatározva, a betegek nem tudják, hogy mi az, ami járni fog a jövőben nekik, ha biztosítást fizetnek. Itt tetten érhető az, hogy majd külön jogszabályban fogják meghatározni ennek a tartalmát.

Nézzük a következő szereplőt, az egészségügyi intézményeket, az egészségügyben dolgozókat! Van-e egyetlenegy olyan eleme ennek a törvényjavaslatnak, amelyből az fog következni, hogy magasabb lesz a fizetésük, jobbak lesznek a munkafeltételeik, vagy a kórházak kilábalnak abból az adósságból, amelyben jelenleg a működésképtelenség határán kínlódnak? Úgy gondolom, hogy egyetlenegy ilyen eleme nincs a törvénytervezetnek, amelyből erre lehetne következtetni.

Egyetlenegyet látunk, hogy ez a rendelkezés a költségvetésnek lesz jobb. Ugyanis, ahogy már korábban előttem említették, például azzal, hogy bizonyos ellátásokat időben kitolnak, és nem kell ezáltal finanszírozni - és itt a várólistákra gondolok -, egyértelmű, hogy ez egy megszorító jellegű, spórolós intézkedés, amelynek esetében nem veszik figyelembe meggyőződésem szerint a betegek érdekeit. Ugyanis arra hivatkozott az államtitkár asszony és a miniszter úr is, hogy már vannak előjegyzések, úgymond várólisták. Azt bizonyára ön is tudja, hogy ezek nem minden szakmában léteznek, hiszen kórházigazgató volt. Most azzal, hogy törvényben deklarálják a várólisták kialakításának kötelezettségét, ezáltal minden szakmában létre fognak jönni a várólisták. Úgy gondolom, hogy ez sem a betegek érdekeit fogja szolgálni.

Tehát azt kell mondani, hogy itt a reformnál egy dologról beszélhetünk: egy költségvetési válsághelyzetben csökkenteni kell az egészségügyre fordítandó közkiadásokat. Ennek a technikáit tartalmazza ez a törvénytervezet, amelyet most tárgyalunk.

(13.50)

Szeretném megkérdezni - bár kérdezni most nem lehet -, miből gondolja a minisztérium, hogy a 300 forintos vizitdíj meg fogja szüntetni a hálapénzt. Komoly szakemberek dolgoztak ezen, komoly szakemberek dolgoznak a minisztériumban. Ismerjük a hálapénz természetét, és ismerjük, hogy hogyan alakult ki a hálapénz: az ötvenes évek kommunizmusában a hiánygazdálkodás, a keresleti piac - amit akkor még nem piacnak hívtak, csak hiánynak - és a hozzáférés szűkülése eredményezte a hálapénzrendszer kialakulását. Azok a rendelkezések, amelyek ebben a törvénytervezetben vannak, nagyrészt az ellátáshoz való hozzáférés szűkülését, a hiány kialakulását, a hiánygazdálkodás kialakulását, a kereslet növekedését fogják eredményezni. Egyértelmű, hogy nem a hálapénz megszüntetésére vonatkozó irányultságok ezek.

Azt is meg merném kockáztatni, hogy ez a rendelkezés nem a hálapénz megszüntetését és csökkentését fogja eredményezni, hanem sajnos - mint ahogy a kormány nagyon sok intézkedése - inkább a feketegazdaság felé fogja eltolni az egészségügyet is. Amennyiben nem így történik, és a ciklus végére megszűnik vagy csökken a hálapénz, felajánlom azt, miniszter úr, hogy nyilvánosan megkövetem önt, de elvárom azt is, hogy ha nem szűnik meg, akkor fordítva is így legyen, de nem engem kell megkövetnie, hanem a betegeket, akiket a negatív intézkedések sújtanak.

Továbbra is azt szeretném kérni és megfontolás tárgyává tenni, hogy amíg nem ismerjük a költségvetés számait, és nem tudjuk azt, hogy milyen elképzelései vannak a kormánynak az egészségügyi ellátórendszerrel, addig ezt a törvényt ne fogadja el a parlament.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)