Készült: 2020.05.26.13:09:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

25. ülésnap (2006.10.25.), 235. felszólalás
Felszólaló Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:05


Felszólalások:  Előző  235  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Így a vita vége felé szeretnék egy picit visszamenni a vita elejére. A miniszteri expozéban hallottuk azokat az indokokat, amelyek ennek a törvénytervezetnek a benyújtását alátámasztották. Ezeket szeretném most felidézni.

Ön azt mondta, miniszter úr, hogy erre a törvényre azért van szükség, mert a gazdaságosság érdekében és a gyógyszerkassza féken tartása érdekében szükséges korlátozásokat bevezetni. Alaposan áttanulmányoztam a törvényt, és úgy látom, hogy több ellentmondás is van benne. Egyfelől olyan szigorításokat és szankciókat tartalmaz, amelyek a hiányt elképzelhetően csökkentik majd, de a túlzott gyógyszerfogyasztást valószínűleg nem minden intézkedés fogja visszaszorítani. Ugyanis amellett, hogy az orvosok gyógyszerfelírási tevékenységét szigorú korlátozással és szankcióval fogja ez a törvény illetni, az elárusítóhelyek és a kínálat növelése minden bizonnyal - és ez közgazdaságilag valószínűleg igazolható lesz - növelni fogja a fogyasztást. Ezért nem teljesen érthető és nem egyértelmű számunkra ez a törvénytervezet. Itt döntően orvosok ülnek, akik a betegek érdekében dolgoznak, tisztességesen, és kérem, higgye el, hogy a betegek érdekét képviselik, ezért nem hinném, hogy kritikával kellene minket illetni.

Egy biztos: ez a törvény a megszorító csomag része. Le kell szögezni, ez a törvény azzal az indoklással, amit ön elmondott, hogy természetesen a betegek érdekét kell képviselni, és a gyógyszerellátást, a gyógyszerhozzáférést kell javítani, a megszorító csomag része.

(16.10)

Ugyanis az a 65 milliárd, amiről beszéltünk... - és én most nem szeretnék itt egy fárasztó vita végén visszautalni, mondjuk, a tegnapi napon a plenáris ülésen elhangzottakra, amikor bármilyen felszólalás volt, akkor visszautaltak az Orbán-kormány idejére, én is visszautalhatnék arra, hogy mi történt az elmúlt négy évben, és mi történt az elmúlt fél évben a gyógyszerkassza hiányának csökkentésére, de úgy gondolom, hogy most ezzel nem kellene fárasztanunk egymást.

Tehát egyértelműnek látszik, hogy itt az orvosok korlátozásával, a betegek megfizettetésével és az ellátáshoz való hozzáférés szűkítésével - és itt az orvosi ellátáshoz való hozzáférés szűkítésével - próbál a kormányzat az egyik oldalról megtakarítást elérni, a másik oldalról pedig általam érthetetlen módon, hogyha ez a cél, beindít egy kereslet- és fogyasztásnövekedést azzal, hogy kiviszi a gyógyszerek árusítását az eddig limitált számú patikából egyéb kereskedelmi egységekbe.

A másik: természetesen nagy vitákat kavar az, hogy hogyan lehet gyógyszertárat létesíteni. Szeretném felhívni a figyelmét a miniszter úrnak - és itt Schvarcz képviselő úrral, úgy vettem észre, volt némi egyetértés a politikai viták mellett -, hogy a törvényben olyan kiskapuk vannak, amelyek azt eredményezhetik, hogy semmiféle olyan pluszszolgáltatást nem kell az újonnan nyitott patikának nyújtani, amelyre ön és képviselőtársai is hivatkoztak.

Itt a 47. §-ra szeretném felhívni a figyelmét, ahol olyan munkarendben dolgozó patikát lehet nyitni, ami egyébként jelenleg is ilyen munkarendben dolgozik, heti 60 óra reggel nyolctól este nyolcig - mint említettem, nekem van kötődésem a gyógyszertárakhoz -, így dolgoztak a gyógyszertárak. Egyébként ez a reggel nyolctól este nyolcig, a napi 12 óra általában a nagy bevásárlóközpontok bérleti szerződésében szereplő bármilyen üzletre vonatkozó nyitvatartási rend, ezt szintén ismerjük.

És azt is el szeretném ezzel kapcsolatban mondani, hogy azokban a nagy plázákban, bevásárlóközpontokban, amelyekre a legtöbb patika fog majd települni, van egy ilyen pluszszolgáltatás, hogy két kilométerre ingyen kell kiszállítani a gyógyszert. A legtöbb ilyen hely környékén nincs lakott terület, tehát ezt majd, gondolom, át kellene bogarászni, a törvénynek ezt a részét, hogy egyesek ne kerüljenek olyan előnybe a többiekkel szemben, ami nem etikus, ugyanis ha ügyeletes patikát akar valaki nyitni, az egyértelmű, hogy sokkal többe kerül, sokkal nagyobb a személyi költsége, a rezsiköltsége s a többi.

A másik, amit nem teljesen értek, és biztos majd a módosításokban kiderül, hogy egy gyógyszertárban mit jelent a folyamatos készenlét. Mert a folyamatos készenlét úgy történhet, mondjuk, mint ahogy mi voltunk egy kis faluban, hogy én voltam az orvos, a feleségem volt a gyógyszerész, és amikor valaki bekopogott, akkor kiment, mert ott volt a patika. De ha ez nem ott van, akkor ez vagy ügyelet, vagy valami. Tehát szerintem ezt majd bizonyára módosítani kell.

Nagyon sokat beszéltünk arról a vitában, hogy ez a külső helyeken lévő gyógyszerárusítás jó lesz-e vagy nem lesz jó, biztonságos, nem biztonságos. Én ezt a vitát most nem szeretném folytatni, de amit elmondtam akkor is egy rövid felszólalásban, hogy a legnagyobb probléma ezzel a nyúlfarknyi szabályozással az, hogy oda van mellé téve, hogy külön jogszabály fogja rendezni. Nem tudjuk, hogy milyen gyógyszerekre gondolnak, volt egyszer egy háromszázas lista, utána egy százötvenes lista, itt már elhangzott, hogy talán tíz gyógyszerről van szó. Tehát felelős szakemberként nagyon nehéz azt mondani, hogy egyáltalán támogatásra lehessen gondolni ebben az ügyben, amikor nem tudjuk, hogy miről van szó, habár biztosan a legjobb tudásuk szerint fognak majd ebben eljárni, de azért nem ártott volna egy ilyen háttéranyagot biztosítani részünkre.

Szeretnék visszatérni egy picit a megtakarításra, illetve a gyógyszerreklám, gyógyszergyártók kérdésére. Azt bizonyára ön is tudja, és itt Nagy Kálmán képviselőtársam is említette, hogy ez a probléma azért jóval nagyobb, mint gondoljuk. Jelenleg bizonyos szakmák a kórházakban kifejezetten csak az ingyengyógyszerből tartják fenn magukat, el tudom majd önnek mondani, és szerintem ön is tudja, hogy melyek ezek, és ez több milliárd forintot jelent a kórházaknak. A gyógyszer-nagykereskedők, akik szintén a gonoszt testesítik meg, azok pedig hosszú évek óta hiteleznek, és ezáltal a kórházak adóssága talán még nem érte el az elviselhetetlen szintet.

És a legvégén azt szeretném önnek elmondani, hogy ebben a törvénytervezetben nagyon sok az ellentmondás, nagyon sok a kiskapu. De egyet nem értek: abban az esetben, ha az a cél, hogy a gyógyszerészek, a jelenlegi magángyógyszerészek monopóliumát meg kell törni, ezt mondják önök, hogy a betegek a gyógyszerhez könnyebben hozzájussanak, akkor miért nem 2500-ra csökkentik a patikaalapítási körzet nagyságát, és akkor az idáig kimaradt gyógyszerészeknek esetleg lehetne lehetőséget adni. Miért kell a gyógyszerészektől elvenni a személyi joghoz kötődő tulajdonosi többségi jogot? Miért kell ebben a nagy, általános, egész törvényben ezt a részt úgy kezelni, hogy a gyógyszerészek ezen lehetőségét, amit azért egy hagyományosan kialakult és családokra épülő gazdálkodás jellemez, megszüntetni. De úgy gondolom, ennek megvan az oka bizonyára, jól megfontolt érdekek vannak mögötte, de úgy gondolom, hogy a kamara is emiatt nem tudja elfogadni ezt a tervezetet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  235  Következő    Ülésnap adatai