Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

PÓCS JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Jelen kérdésem alkalmával egy történelmi párhuzammal élve szeretném kérdésemet feltenni. 1702-ben a jászok sorsában kedvezőtlen változás történt: I. Lipót császár eladta a jászok, kunok lakta területet a német lovagrendnek. A jászok ezzel elvesztették szabadság- és pallosjogukat, azaz a saját független bíráskodásjogukat. Bizony akkor is volt úgy, hogy mások mondták meg, kivel, hogyan kell élni, mások bíráskodtak felettük. Ebbe azonban a jászok nem nyugodtak bele. 1745-ben saját pénzükön visszavásárolták szabadságukat, régi kiváltságaikat.A szabadságnak azonban nagy ára volt. Az önmegváltás összege akkor 500 ezer rajnai forint volt, ami akkor felért Magyarország teljes költségvetésével. Bizony a jászok egyszer már elvesztették szabadság- és pallosjogukat. Olykor viszont ma is ezt tapasztaljuk. Mások akarják megmondani, hogy kivel éljünk, milyen hitet valljunk, és igen, ma is mások bíráskodnak felettünk. Mások akarják megmondani, hogy kik védjék, vagy éppen ne védjék Magyarország határait.

Úgy gondolom, a párhuzam minden hithű magyar számára érthető. Ha nem állunk a sarkunkra, elveszhetünk a történelem süllyesztőjében, ahogy nálunk sokkal nagyobb nemzetek is vesztek oda, mert nem volt elég hitük, bátorságuk kiállni önmagukért, hazájukért, a szabadságukért és a függetlenségükért. Ma is látom a szemem előtt egy kis erdélyi település szép székelykapuját, amelyre 2004. december 5-én, ahogyan a székelyek mondják, a szégyen napjának hajnalán egy öreg gazda azt véste a kapuba: „Látjátok, a mindenből is lehet semmi, és a semmiből is lehet minden.” Az öreg gazda szavaival élve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) úgy gondolom, nem ismétlődhet meg még egyszer, hogy a mindenből semmi legyen.

A közelmúlt történéseinek ismeretében kérdezem államtitkár urat, hogy milyen tervei vannak a kormánynak a határvédelmet illetően. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)