Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az eddigi bizottsági vélemények, hozzászólások és az államtitkár úr ismertetője egyértelműen arról szólt, hogy itt nagy csöndben, de egy igen nagy jelentőségű tervről van szó.

(12.00)

Ha a jelen lévő kedves kollégáim nem sajnálnának kettő percet, azért kitérek arra, hogy Magyarországon ennek a területrendezés-tervezésnek rendkívül nagy hagyományai vannak, s mi több, messze európai színvonalon van. A sokszor emlegetett Balaton rendezési terve már az 1960-as években a legnagyobb nemzetközi elismerést, egy Abercrombie-díjat nyert el, oly mértékben volt felkészült igazán egy nagyobb térség fejlesztési és rendezési kérdéseinek koordinálásában.

Mellékesen még azt is elmondhatom, hogy ennek eredményeként jött létre akkor az a bizonyos tárcaközi bizottság és koordináció, amit ma már fejlesztési tanácsoknak hívunk 40-50 év távlatában. Tehát ennek hatalmas kultúrája van Magyarországon.

De ha még egy percet szánhatok a történetre, annyit hadd mondjak el, hogy a területrendezés-tervezés az egész világon a településhálózat növekedésének szervezésére támaszkodik. Amikor először felismerték azt, hogy a települések a vonzáskörzetükkel együtt hihetetlen nagy mértékben veszik igénybe a termőföldet, az erdőket, a környezetet, akkor elkezdtek koncepciókat készíteni arra, hogy milyen módon lehet ezt kordában tartani.

Csak a játék kedvéért hadd említsem meg, hogy az első ilyen településhálózat-fejlesztési terv, ami ilyen térségi szemléletű volt, az 1400-as években, Angliában készült, attól kezdve Európában több. Nem volt érdektelen, hogy akkoriban a városok vonzáskörzete nagyrészt az erdőre támaszkodott - Robin Hoodtól is tudjuk ezt a múltból -, hiszen az erdő adta egyrészt az élelmiszer nagy részét, másrészt a tüzelőanyag nagy részét is, tehát az első vonzáskörzet természetesen az volt. Ez ma ipari területek, logisztikai parkok, kereskedelmi bevásárlóközpontok sokszínűségében teljesedik ki - hát körülbelül ennyit haladtunk előre mintegy 600 év alatt. Tehát ez egy nagy jelentőségű tervezés, itt nagyon sok mindennek a koordinációjáról van szó.

Sokszor keveredett az elmondottakból például az, hogy mi az, ami konkrétan a fejlesztést, tehát a mindennapi fejlődést, a dinamikát, a történéseket hordozza, és mi az, ami a rendezésre tartozik. Ugyan a miniszteri expozéban benne volt, hogy a rendezés tulajdonképpen hosszú távú stabilitást kell hogy indokoljon. Elhangzott már az M0-s, de ha megnézzük az 1920-as években készült budapesti, ma Hungária körútnak nevezett területnek a leszabályozását, hát bizony alig tíz éve van, hogy ezt úgy-ahogy nagyjából befejeztük, még mindig nem teljesen. Ha ezeknek a területeknek a védelme nem következik be, akkor bizony katasztrofális érdekellentétek jönnek létre, és ennek is nagyon sok példáját lehetne gyakorlatilag felsorolni. Én tehát csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy amiről most mi beszélünk, az hihetetlen mértékben érinti az emberek hétköznapjait, de érinti a vagyon, a tulajdon kérdését és mindenfajta más, hasonlóan lényeges kérdést is.

Ami Magyarországot illeti, főleg az európai csatlakozásunkat követően, jelentős módosítások következtek be, hiszen Magyarország átvette az Európai Unió által már TEN-hálózatnak nevezett nagy hálózati rendszereknek a magyarországi nyomvonal-biztosítását. De ezenkívül még egy nem lényegtelen kérdésre is hadd hívjam föl a figyelmet: az éppen a mai nap játszódó schengeni csatlakozásunk végre lehetővé teszi, hogy a határok teljesen átjárhatóvá váljanak, magyarul: a szomszédainkkal létrejött történelmi kapcsolatrendszer hihetetlenül sűrű úthálózatában is biztosítandó vasúthálózataiban újraépítendő. Mindezeknek a nyomvonalait, feltételeit egy komoly területrendezési tervnek kell tudni biztosítani.

Természetesen azt is tudjuk, hogy pontosan az európai csatlakozás kapcsán és a hazai fejlesztéspolitikát meghatározó elemek, mint például az úgynevezett lisszaboni folyamat kapcsán új és új feltételek jelennek meg, új és új kategóriák jelennek meg, új és új igények jelennek meg, amelyeknek bizonyos időtávlatra történő előre biztosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy ezt költséghatékonyan lehessen megvalósítani.

Ebben a tervben is három nagyon lényeges, azt mondom, triviális kategóriának a szintézisét kell megteremteni: az egyik a gazdaság, a másik a természet és a társadalom. Az előbb egy kollégának mutattam itt az első országos területrendezési terv összefoglalóját, amelyik a '79-80-as években készült el, amelyben 2010-2020-ig történő demográfiai előrejelzések voltak, és erre épült rá például az a lehatárolás, ami az egyes települések belterületeit és vonzáskörzeteit is föltérképezte. Ha most ehhez hozzáadjuk azt csak társadalmi oldalról, hogy az európai csatlakozásunk kapcsán mily nagy mértékben megnőhet a migrációs igény, hogy milyen nagy mértékű népességkoncentrációk jönnek létre különböző helyeken, és ismerjük, hogy ez Európában milyen problémákat okozott, akkor tudnunk kell, hogy milyen komoly értéke van annak, ha például a természetvédelmi területeket, tájvédelmi körzeteket, turisztikai körzeteket, egyebeket itt pontosan lehatároljuk, aminek a rovására ez a növekedés nem következhet be. Tehát ennek a területrendezési tervnek rendkívüli jelentősége van a koordináció szempontjából.

Ugyanakkor egy nagyon lényeges változás zajlik le ma Magyarországon és Európában, ami egy különleges szolidaritásban fejeződik ki. Nevezetesen, eddig általában a szolidaritás fogalmát az ember-ember és társadalmi viszonyokban határoztuk meg, de egyre inkább a civil társadalom és minden ember érdeklődése - már csak a szabadidő meg azért mégiscsak a kiterjedt jövedelemnövekedés alapján - a természetben zajló cselekvések irányába fejlődik. Tehát a fenntarthatóság fogalma ezzel a szolidaritással együtt ma nem azt jelenti egyáltalán csak, hogy na, vigyázzunk arra az egy természeti tájra, mondjuk - itt Hadházy úrra nézek - a nagy szigetünket, a Duna amit kettéválaszt Visegrádtól lefele, meg kell védenünk a természet érdekében, hanem tudnunk kell, hogy itt az emberi fejlődéssel kapcsolatos és az infrastruktúra-fejlesztéssel kapcsolatos közös fogalomként jelenik meg maga a fenntarthatóság, tehát egy komoly integrációs igény jelenik meg ismételten. Amiről eddig beszéltem, az nagyrészt az érdekharmonizációt igényli.

Az időtávlatról már néhány szót szóltam, de azért azt tudni kell, hogy itt egy egész különleges játék zajlik. A területrendezési terv a legmagasabb szintű magyar összefoglalása mindannak, ami adott esetben egy egész kis településen rendezési szinten történik, szabályozási szinten történik, és ez hierarchizálódik ebben a tervben. Itt nem tisztem ugyan válaszolni olyan alapkérdésekre is, mint például a szárnyvonalak kérdése. Tehát van egy léptékdifferencia: az országos területrendezési terv természetesen csak egy meghatározott rátekintésből, madártávlatból a nagy vonalakat, a nagy összefüggéseket kell hogy tartalmazza, hiszen ezek egyébként a megyei, regionális és más ilyen jellegű tervekben jelennek meg, és ezek az egyeztetések ezeken a szinteken kell hogy eldőljenek.

Abban igaza van Katona Kálmán kollégánknak, hogy persze ehhez idő szükséges adott esetben egyfajta konfliktust fölfedezvén, ezért a magam részéről is azt gondolom, hogy az általános vita időterjedelmének kitágítása biztos hasznára volna ennek a tervnek mindenféleképpen. De ami a különböző koncepciókat és a fogalmakat illeti, némi vitába fogok szállni a későbbiekben is, mert nem biztos, hogy az ágazati tervekben szereplő egyértelmű kategóriák azok, amik egy országos területrendezési tervben kell hogy megjelenjenek, épp azáltal, hogy itt egy magasabb szintű összefoglalása van nagyon sokfajta tevékenységnek, nagyon sokfajta területi kategóriának. Ebből adódóan tudnunk kell azt, hogy a különböző övezeteket hogyan nevezzük, de ezekből az övezetekből egy halmozott, az országos területrendezési terv szintjén megjelenő általános övezeti kategóriát kell alkalmazni. Ez, megint csak azt mondom, egy integratív gondolkodást igényel.

Még említést tennék arról, hogy ezek a különböző ágazati koncepciók - a közlekedésről volt szó, a logisztika például - olyan új és új fogalmakat jelentenek, amik az elmúlt tíz évben már a világban lényegesen változtak meg. Amit mi itt logisztikának nevezünk ebben a rendszerben például - hogy legyen egy kritikai eleme annak, amit én mondok, mindenkivel szemben -, ez nem az a raktárbázisból és az ipari parkokból kinőtt elosztási, szervezési jellegű funkciót látja el, hanem vonzáskörzetében, méretében, nagyságrendjeiben egy Európában, mondjuk Saragosában működő logisztikai park 1200 kilométeres vonzáskörzettel rendelkezik, nagysága nem 5, 10 és 20 hektárban mérhető, adott esetben 100 hektárban, hanem 500 hektáros vagy 1000 hektáros nagyságrendekben. Tehát egész más jellegű dinamikai növekedés jelenik meg itt, amit egy ilyen tervben előre kell tudni vetíteni ugyanúgy, mint a nagy sebességű vasutakat, amiben remélem, Magyarországon részünk lesz.

Ugyanakkor ez rögtön fölvet egy egész más jellegű problémát, amivel így konkrétan ez a terv nem foglalkozik, és nem is kellene hogy foglalkozzon vele, de filozófiai szempontból hihetetlen fontos. A közlekedéshálózat, ezen nagy termelési centrumok fejlődése, a nagyváros környékén kialakuló pólusodás, tehát a koncentráció, ezeknek a határon átnyúló elemei, az azt összekötő gyorsvasúti hálózat az egész országot világméretből vagy európai szempontból nézve egy nagy agglomerációként tekintheti.

(12.10)

Itt azok a távolságok, amelyek az úgynevezett nagy magyar városok között vannak, Szeged, Debrecen, Győr, Budapest között van, az egy gyorsvasúti rendszerben 25-30-40 perces távolságra lévő, tehát a mai ingázási körben, egy város ingázási körzetén belül lévő rendszert jelent. Ha ezt nem úgy fogjuk föl, hogy ez egy hétköznapi kapcsolatrendszert jelent, akkor a közöttük lévő közlekedési-energetikai folyosók egyszerűen tarthatatlanokká fognak válni, mert úgy szabdalják szét a területeket, hogy az jelentős érték- és érdekvesztéseket fog jelenteni.

Azt szerettem volna tehát tulajdonképpen elmondani, hogy mindaz a fejlődés és változás, ami a hétköznapjainkban lezajlik, annak egy előrebecslése szükséges ahhoz, hogy egy ilyen tíz, ötven, adott esetben száz évre előre rögzítendő térszerkezet ki tudjon alakulni. Nem véletlen egyébként az Alkotmánybíróság határozata sem, amely arról szól pontosan, hogy ha valamit ilyen érdekvédelemből elhatároztunk, annak a szintjéből ne engedjünk, hanem sokkal inkább ezeknek a szinteknek a növekedése volna szükséges.

Lassan a befejezéshez közeledvén, azért egy nagyon lényeges dologra hadd hívjam föl adott esetben államtitkár úr figyelmét. Ha azt elhisszük tehát, hogy állandó fejlődési folyamat van, és elhisszük azt, hogy szükség van városi, regionális, országos szinten az előrelátó területrendezési tevékenységre, akkor az ezek közötti kapcsolatrendszer folyamatos tervezést jelent, amely folyamatos tervezésre ráépül egy igazgatás, és az igazgatásra rá kell épüljön egy folyamatos irányítás. Ma Magyarországon ennek az intézményrendszere, összehasonlítva azzal, ami ezelőtt húsz-harminc évvel volt, vagy azzal, ami ma Németországban, Franciaországban, Ausztriában - hogy néhányat mondjak - vagy a nagyon fejlett szlovák hasonló kultúrával szemben van, Magyarországon visszafejlődött, jelentőségét vesztette, szakemberállományát elvesztette, ebből adódóan nagyon kétséges az, hogy meddig tartható egyébként az a színvonal, amit ez a mai területrendezési terv egyébként produkál.

Ebből adódóan tehát a számonkérése annak, hogy az egyes ágazatokkal milyen koordináció zajlik, az egyes területekkel, településekkel, regionális szervezetekkel kapcsolatosan mi zajlik, ez nehezen, illetve negatívan értékelhető, hiszen egy hihetetlenül szűk, néhány szakemberből álló csapat csinálja ezt, miközben itt ezer-tízezer milliárdos nagyságrendű értékekről és nemzeti vagyonról van szó. Én tehát tisztelettel szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ennek a hatékonyságát mindenféleképpen növelni kell.

Nagyon gyorsan néhány elemet kollégáim már említettek bizottsági hozzászólásként. Most tárgyaltuk és nagy-nagy egyetértéssel, szinte száz százalékkal elfogadtuk a klímaváltozással kapcsolatos stratégiát, koncepciót; tárgyaljuk az energetikát, igen nagy egyetértéssel. Körülbelül 14-15 stratégiát és koncepciót tárgyaltunk az elmúlt egyetlen év alatt, aminek itt közvetlen visszahatása van. Ha holnapután elfogadjuk az energetikai stratégiát, annak is lesz visszahatása erre, hiszen már fölmerült, hogy mi lesz az újonnan létesítendő energetikai berendezésekkel; én említettem adott esetben a logisztikát. Elképzelhetetlen, hogy ez ne legyen folyamatosan követve, még akkor is, ha ennek ötévenkénti felülvizsgálata elő van írva. Én tehát fölhívom a figyelmet arra, hogy itt mind fogalmi, mind tartalmi, mind fejlesztési, beruházási, mindenfajta szempontból nagyon nagy jelentősége van annak az intézményrendszernek, amely emögött van.

Igen kevés szó esett, és ebben a parlamentben sajnos nincs is helyünk arra, hogy igazán azt mutassuk be, mi is ez a területrendezési terv. Itt nincs mód arra, hogy annak a térképi mélységét, a mellékletek mélységét, az egyenkénti, igazán szintetikus, és azt kell mondanom, gyönyörűen összefoglalt mondanivalóját valaki is megismerhesse. Ezt azért kell mondanom, mert ez egy évtizedes hiányossága a parlamentnek, hogy mindig beszélünk, beszélünk, beszélünk, de mutatni igazán azt, amiről beszélünk, rendkívül nehéz.

Megköszönve a figyelmet, talán még egyetlen dologra hadd hívjam fel a figyelmet. Nem volna baj, ha a területrendezési terv mögött megjelennének olyan alternatívák, amelyek bizonyos, talán évtizedek óta nyitva lévő kérdések megválaszolatlanságából adódóan azoknak a lehetőségeit, megvalósíthatóságát is biztosítják. Fölmerült itt a Dunával kapcsolatban néhány kétely. Anélkül, hogy bármilyen állásfoglalásom lenne ezzel kapcsolatban, biztos vagyok benne, hogy a következő tíz év egyik leglényegesebb problémája a Duna hasznosíthatósága, a Duna hajózhatósága lesz, és ennek minden olyan politikai összefüggése, ami területrendezési szempontból rendkívül kemény hatású. És kérem, ezt gondolja mindenki végig, amit ez jelenthet; ez csak egy kérdés.

Azt hiszem, ezeknek a feltételeknek egyfajta alternatívában, mellékletekben történő bemutatása, tehát az arra való figyelemfelhívás, hogy ezek a viták folyamatban vannak és ki fognak alakulni, addig biztosítok a számára keretet ebben a tervben, ezt én mindenféleképpen szükségesnek tartanám.

Összefoglalóan azt szeretném mondani, hogy ez a tárca hihetetlenül nagy munkát végez. Itt nagyon sok tárcának, nagyon sok régiónak, településnek az érdekeit kell tudni összegezni. Olyan nyitott kérdések és politikai viták vannak a közlekedéstől az energetikáig, ami nem lehet feladata ennek a tervnek, hogy eldöntse ezeket a vitákat. Én tehát azt szeretném kérni a kollégáktól, azzal egyetértve, hogy több időt kell most az egyeztetésre szánni, hogy legyünk türelmesek és legyünk megértőek ezzel a roppant nehéz, nagy munkával, ami adott esetben a tárcánál most folyik. Ennek valódi visszaható hatása van hosszú-hosszú időre a nemzeti vagyon, a nemzeti kultúra és a magatartás szempontjából.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)