Készült: 2020.01.19.07:12:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

257. ülésnap (2017.11.14.), 48. felszólalás
Felszólaló Dr. Apáti István (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:53


Felszólalások:  Előző  48  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Azon kivételes javaslatok egyike, amelyet támogatni tudunk, és ebben nem értem egyébként az MSZP álláspontját, tehát legalább oda ne vigyük bele a politikát, ahova nem feltétlenül muszáj, nem feltétlenül kötelező, de tényleg ne próbáljunk kierőszakolni tényállásokat vagy éppen normaszövegeket.

Igazából az, hogy határidő előtt akartuk volna bevezetni az elektronikus ügyintézést, talán most már belátják önök is, hogy egy túlvállalás volt ebben az értelemben. Túl gyorsan, túlságosan hirtelen akartunk vagy talán megfelelési kényszertől is hajtva eleget tenni ennek a kötelezettségnek, amire egyébként, úgy gondolom, a világon nem kötelezett minket senki, legalábbis arra nem, hogy idő előtt teljesítsük ezt a kötelezettséget. Most történt egy átértékelés, amely azt eredményezte, hogy jövő tavaszig, tavasz közepéig ezt a határidőt ki kell tolni.

Megmondom őszintén, bárhogy próbálom erőltetni az agyam, ebben személy szerint én semmilyen veszedelmet nem látok, tehát még az én híresen gyanakvó természetem sem mutat abba az irányba vagy vezet abba az irányba, hogy ebben valamifajta sötét szándékot sejtsek. Már csak azért sem, mert alapvetően nem a közbeszerzési eljárás lebonyolításának módja vagy a papíralapú vagy az elektronikus jellege fogja azt meghatározni, hogy korrupciógyanús lesz a beszerzés vagy éppen korrupció által érintett vagy sem. Ez nem azon fog múlni, hogy papíralapon megy‑e az eljárás, mint ahogy egyébként az elmúlt jó egy évtizedben ment vagy folyt, lassan másfél évtizedben, vagy teljes körű elektronikus közbeszerzési rendszerre tudunk átállni. Nem ezen a szabályon fog múlni, és nem azon, hogy 2017 novemberében, decemberében vagy 2018 áprilisában fogjuk ezt a rendszert bevezetni. Ilyen értelemben tehát a jelentősége nem túl nagy ennek a módosításnak.

Annak pedig én személy szerint kifejezetten örülök, hogy ha a magyar vállalkozások fellélegezhetnek, és bizonyos kötelezettségüknek még az Unió által előírt határidőn belül, törvényesen, de hosszabb idő alatt, hosszabb felkészülési időt biztosítva tehetnek eleget, hiszen az elmúlt jó majd’ másfél évtized pontosan arról a túlzott megfelelési kényszerről szólt, amelyet egyébként a balliberális kormányok járattak csúcsra, hogy mi mindennek jóval határidő előtt és még az Uniónál megkövetelt mértékhez képest is sokkal szigorúbban akartunk eleget tenni. Ez nemcsak a bürokrácia mennyiségében, hanem minőségében is okozott jelentős túlfutásokat, és ez megfojtja, a mai napig fojtogatja egyébként a magyar gazdasági életet.

Mint ahogy nagyon egyenlőtlenek az erőviszonyok a magyar vállalkozások, akár nagyvállalkozások és a nyugat-európai nagyvállalkozások viszonylatában, ugyanakkora különbség van, mondjuk, egy magyar nagyvállalkozás, illetve egy mikro-, kis- és középvállalkozás között. Ha a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak tudunk még jobban kedvezni azzal, hogy hosszabb határidőt biztosítunk számukra, akkor azt egyébként, ha megtehetjük ‑ ezek szerint megtehetjük, mert az uniós előírások erre lehetőséget biztosítanak ‑, akkor miért ne tegyük meg. Tehát pontosan azoknál a vállalkozásoknál, ahol humán erőforrásban és anyagiakban igencsak komoly hiány mutatkozni, és olykor hónapról hónapra vagy évről évre próbálnak valahogy túlélni, ott miért ne vigyünk be egy ilyen könnyítést. Én ebben tényleg semmilyen kivetnivalót nem látok, és nem hiszem, hogy e tekintetben kormány és ellenzék között kellene frontot nyitni.

Abban viszont már erős kritikánk van, hogy sajnos, mivel a közbeszerzési csatornákon évente ezermilliárdos vagy több ezer milliárdos nagyságrendű összegeket költenek el, akár saját költségvetésből megvalósuló, akár uniós támogatásból megvalósuló beruházások, beszerzések, építési beruházások, szolgáltatásmegrendelések, árubeszerzések kapcsán, ott semmi jelét nem látjuk annak, hogy a korrupciót sikerülne megfékezni, és megint mondom, a korrupció megfékezése, csökkentése, visszanyesése nem attól függ, hogy papíralapú vagy elektronikus a beszerzés, nem attól függ, hogy ’17 végén vagy 2018 áprilisában vezetjük‑e be vagy állunk át a teljes körű elektronikus beszerzési rendszerre.

Viszont e tekintetben nem ártana komoly előrelépéseket tenni, hiszen ha valami egyébként tönkreteszi a magyar mikro-, kis- és középvállalkozásokat, akkor az pontosan ez, a szokásos mértékű ajándék vagy a visszaosztás egyre nagyobb méreteket öltő aránya, hiszen itt már több tíz százalékos visszaosztásokról lehet beszélni. Vagy mint ahogy az egyik fideszes képviselő elhíresült ügyéből látjuk, már esetenként önök meg tudják valósítani a fordított 10 százalék szabályát is, amikor 10 százalék marad az eredeti célra, és 90 százalék menne pártkasszába meg magánzsebekbe a megalapozott gyanú szerint. Megalapozott gyanúról lehet beszélni, hiszen ítélet még nincs az ügyben. Külön kíváncsiak leszünk, hogy milyen jogerős ítélet fog egyébként születni. Hiába voltak a nagy szavak meg adott esetben a jó szándék is, nagyon csekély mértékű az előrelépés a korrupció megfékezése terén.

De nem akarok ezen túl sokat rugózni, mert részben már lerágott csont. Viszont a figyelmükbe ajánlanék még egy komoly problémát, ha már egyszer a közbeszerzési törvénynél járunk, még akkor is, ha egy kicsit most kiterjesztőleg értelmezem ezen vita kereteit, mégpedig akár a hazai költségvetésből, akár az uniós támogatásból megvalósuló beszerzések esetén az elképesztően lassú ügyintézést és a teljesen indokolatlanul elhúzódó határidőket. Ez a határidő-módosítás jótékony hatású, de amikor kifizetési határidők módosulnak és folyamatosan kitolódnak, azok önmagukban alkalmasak arra, hogy kivéreztessenek magyar vállalkozásokat, különösen az építési beruházások terén, és természetesen itt is a mikro-, kis- és középvállalkozások a legveszélyeztetettebbek.

Itt arra gondolok, tisztelt képviselőtársaim, hogy akár önkormányzati, akár állami beruházások esetén a tápláléklánc alján elhelyezkedő vállalkozások nemcsak a generálkivitelezők esetleges visszaéléseitől szenvednek, hanem abban az esetben is, hogy kisebb munkát elvisznek ők maguk, akik egyébként alvállalkozók szoktak lenni nagyobb munkáknál, de mondjuk, egy kisebb vagy közepes munkát be tudnak vállalni, nagyon ritka az, hogy a 15, a 30, a 60 vagy a 90 napos fizetési határidőt a kedvezményezettek, az ajánlatkérők tudják tartani. Sok esetben ez több hónapra nyúlik, 6 hónapra, 9 hónapra. Nekik ki kell fizetni a bedolgozott anyagot, ki kell fizetni a munkavállalókat, ki kell fizetni a munkavállalók bér- és járulékterheit, és várnák a pénzüket, azt a pénzt, ami jogos, ami a szerződés alapján megilleti őket, amiért ők már munkát végeztek, szolgáltattak vagy árut szállítottak be, és azt tapasztalják, hogy elképesztő méretekben, teljesen indokolatlanul rétestészta hosszúságúan nyúlnak ezek a kifizetések.

Elfogadhatunk mi akármilyen profi közbeszerzési törvényt és alacsonyabb szintű szabályozást, kitolhatjuk mi a határidőket, könnyíthetünk mi e téren a helyzetükön; hogyha az indokolatlanul túlburjánzó, még mindig indokolatlanul túlburjánzó bürokrácia tönkreteszi őket, akkor teljesen mindegy lesz számukra, hogy az elektronikus közbeszerzési rendszerre néhány hónappal korábban vagy később kell átállni, mert már nem lesz, aki átálljon, vagy nem lesz, ami átálljon, mert ezek a vállalkozások csődbe fognak menni, tönkre fognak menni.

Nem beszélve például arról, ha már most az uniós támogatásoknál járunk, és kicsit evezzünk önkormányzati vizekre, a TOP-os pályázatok elbírálási határidejei elképesztő mértékben kitolódnak.

(12.10)

És ez azt a problémát is felveti, függetlenül az elektronikus vagy papíralapú közbeszerzéstől, hogy amikor az önkormányzataink, jelesül például a kistelepülési önkormányzatok tavaly májusban, másfél évvel ezelőtt beadták a különböző pályázataikat, főleg most az építési beruházásokra gondolok, döntően intézményfelújítási pályázatokat, az azóta eltelt időben az anyagárak és a munkaerőhiány miatt a munkadíjak, illetve a bérköltségek oly mértékben megnőttek, hogy az akkor megállapított költségvetések ma már nem tarthatóak.

És most kivételesen nem azért nem tarthatóak, mert sötét szándékok vannak az áremelkedés mellett, hanem mert ezt valóban piaci folyamatok indokolják, ennek tényleges, valós, kézzelfogható, törvényes, a gazdasági folyamatokból következő okai vannak. Ebben az esetben vagy a TOP-os program megvalósítása fog jelentős késedelmet szenvedni és jelentős problémákat okozni, mert vagy elmaradnak beruházások, vagy egész egyszerűen valamelyest meg kell növelni ezeknek a támogatási összegét, és ami a legfontosabb, hogy ha ezek a beruházások mégis elkészülnek, legyünk optimisták, legyünk pozitív gondolkodásúak, ha a kifizetés is úgy fog történni, mint ezen pályázatok elbírálása ‑ magyarul: másfél éve, lassan már közel a két évhez, a második évfordulóhoz tart az elbírálás, illetőleg a kifizetés ‑, akkor garantálom önöknek, hogy mikro- és kisvállalkozások tömegei fognak tönkremenni. Ezt nem fogják kibírni, nem tudnak ennyi pénzt megelőlegezni.

Inkább azt a folyamatot kellene erősíteni, akár úgy, hogy elektronikussá tesszük, hogy ha egy adott munkát elvégeztek, a részszámlát vagy a végszámlát benyújtják, megtörténik 30 napon belül egy ellenőrzés, hogy minden rendben van, vagy ha hiánypótlásokat vagy pótmunkákat kell elvégezni, akkor azok legyenek elvégezve, de a kifizetés történjen meg határidőre, mert higgyék el, nem abban fognak tönkremenni a vállalkozások, hogy mi a közbeszerzési eljárás formája, hogy papíralapú vagy elektronikus, hanem abba fognak tönkremenni, hogy nem fognak pénzhez jutni, kiszáradnak, és egész egyszerűen eltűnnek. Aztán majd a tulajdonosaik lehet, hogy Nyugat-Európában az ottani építőipari piacon próbálnak szerencsét, már mint munkavállalók. Úgyhogy ezeknek a megfontolását ajánlanám az önök szíves figyelmébe. E tekintetben nagyon fontos lenne érdemi lépéseket tenni, a lánctartozásokról meg egyéb, továbbra is fennálló, rendkívül nagy problémát jelentő körülményekről már nem is beszélve. Erről is szívesen látnánk, hallanánk javaslatokat, és a pályázat­elbí­rálási rendszernek és a kifizetési rendszernek a profibbá tétele, az olajozottá, gördülékennyé tétele, higgyék el, sokkal fontosabb, mint ez a javaslat, amit ‑ mint ahogy az előbb elmondtam önöknek ‑ egyébként támogatni tudunk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  48  Következő    Ülésnap adatai