Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Őszintén sajnálom, hogy a képviselő asszony az előbb úgy zárta le, hogy nem voltunk készek fogadni az ő álláspontjukat, mert teljes lelki nyugalommal arra készültem, arról számolhatok be, hogy ez végre egy olyan törvényjavaslat, amelyben szakmai megfontolás alapján kompromisszumokra jutottunk. Gondolom, lesz még a vita szakaszában lehetőség arra, hogy az előbbi álláspontját felülvizsgálja a most elmondottak fényében is.

Hozzászólni a vita e szakaszában az 5., illetve a 7. ponthoz szeretnék. Ez pedig az, amit a kényszerítő eszközökről elmondott a képviselő asszony, hogy korlátozó eszközök alkalmazására az egészségügyben - az általános vita során is elmondtam - szükség van. A törvényalkotó itt azt tette meg... - az eredeti szöveg úgy hangzott, hogy az alkalmazás befejezését követően haladéktalanul kell írásban rögzíteni. Nyilvánvalóan félreértésen alapulhatott, hogy ez a szöveg került be, hiszen egy-egy kényszerítő intézkedéssorozat vagy korlátozó intézkedés egy hosszabb lefolyású betegség esetén eltarthat akár egy hétig is. Nyilvánvaló, hogy a megkezdését követően haladéktalanul írásban kell rögzíteni, erre irányult a módosító javaslatunk. Béki Gabriella képviselőtársunk fogalmazott meg egy másik gondolatot, hogy rögzítenünk kellene azt, hogy a megkezdését követően, ha elrendel valaki egy ilyen kényszerítést - és vannak olyan intézetek, ahol nincs állandóan orvos jelen, ott szakápoló kezdi meg -, akkor a korlátozó intézkedés alá vont beteg esetében ennek az ellenőrzését, rendszeres ellenőrzését, írásbeli dokumentálását követeljük meg. Erre vonatkozik a módosító javaslatunk, amely ebben még nincs benne, de kapcsolódó módosító javaslatban benyújtottuk a Ház elé, megfogadva ellenzéki képviselőtársunk gondolatát.

Természetesen azt is megfogadtuk - ami szintén elhangzott a vitában, és Vojnik Mária mondta el, ha jól emlékszem -, hogy a szakmai szabályokat a törvényben nem lehet tételesen, időpontszerűen definiálni, hanem csak azt a megállapítást lehet behozni, hogy a szakma mindenkori szabályainak megfelelően. Ezt is tettük.

(14.10)

Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben megfelelően kompromisszumkészek voltunk. Tagadhatatlan, hogy az elsőként említett vitában - kezelőorvos vagy kezelőorvosok - valóban nem tudtunk megegyezni; ez egy nagyon régi, hosszú vita volt, amit kinyitottunk. Itt ismét csak arra utalnék, hogy mi úgy gondoljuk, az általunk benyújtott változat a jó, a helyes. Erre igaz az, amit ön az előbb elmondott, hogy nem minden kérdésben tudtunk megegyezni.

Nézve tovább az ajánlást, a 13. pontban a betegre vonatkozó adatok megismeréséről beszéltünk. Itt felmerültek olyan kételyek, amelyek azt fogalmazták meg, hogy milyen esetben és hogyan van lehetősége betekinteni a hozzátartozónak, ha a beteg ezt megtiltotta. Ezeken a pontosításokat végrehajtottuk, részben tételesen felsoroltuk, hogy az eredeti javaslathoz képest a módosító javaslatunkban kik azok, akik betekinthetnek, de itt is jelezni kívánom, hogy további kompromisszumot kötöttünk. Schvarcz képviselő úr volt, aki fölvetette, illetve Vojnik Mária; az egyik a genetikai vonal, amely egy kapcsolódó módosító javaslatban megfogalmazásra kerül, pontosítva, mert hiszen a "vér szerinti" kifejezést a jog nem ismeri, ezért egy más megfogalmazást, az "egyenes ági leszármazott"-at választottuk.

De ez ugyanazt takarja, ugyanazt a problémát oldja meg, amit Vojnik Mária elmondott, illetve azt a gondolatot befogadva, hogy a beteg, illetve a hozzátartozó, aki kéri az adatot, sokszor nincs birtokában annak a tudásnak, amivel meg tudja ítélni, mi az az adat, ami kell, ezért beépítettük, hogy egyfelől a beteg kezelőorvosa - amely betegre vonatkozó adatot a hozzátartozó meg akar ismerni -, másfelől pedig egy másik orvos, a hozzátartozó orvosa ítéli meg azt, hogy az az adat valóban vonatkozik-e a betegre. Itt nagyon fontos, hogy szükség esetén két orvos konzultációja dönt, mind a kettejüket köti az orvosi titoktartás, ez egyfajta garanciát jelenthet arra, hogy a beteg adata, illetéktelen adata, amelyre tényleg nincs szüksége a hozzátartozónak, nem kerülhet ki.

Úgy érzékeltem a bizottsági vitában, hogy ebben az irányban kompromisszum alakult ki közöttünk, ezért egy ilyen irányú kapcsolódót fogunk majd ehhez a módosító javaslathoz benyújtani.

Itt térnék ki arra, amit Csáky András képviselőtársam szorgalmazott, az írásbeliség megjelenésére, hogy ezeket a betekintéseket csak írásban megfogalmazott kérésre teljesítse az orvos. Ennek technikai oka az, hogy a későbbiekben a visszakereshetőség jogi következményekkel járhat, hogy ez az adat hogyan került ki, ki kérte, és azt hiszem, ez nagyban fokozza az adatkezelés biztonságát.

Köszönöm szépen, a vitának e szakaszában többet nem kívánok elmondani.