Készült: 2020.01.21.04:21:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

335. ülésnap (2013.12.10.), 14. felszólalás
Felszólaló Tóbiás József (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:17


Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Soltész Miklós államtitkár úr szerint ma több marad a nyugdíjasok zsebében, ami köszönhető a rezsicsökkentésnek, így többet tudnak költeni majd. Ezt mondta államtitkár úr nem olyan régen, pedig nem ez látszódik a KSH adataiból, amelyre oly sokszor hivatkoznak önök is, hiszen pont azt erősítette meg, hogy a leggazdagabbak még gazdagabbak lettek, a szegények meg még szegényebbek lettek, és a két társadalmi csoport közötti fogyasztási különbség érezhető, és növekedési pályára került az elmúlt három évben.

A KSH adatai szerint a leggazdagabb felső 20 százaléknak nőtt a fogyasztása, és mindannyian tudjuk ma Magyarországon, hogy ezen társadalmi rétegbe nem tartoznak bele az időskorúak, hiszen tipikusan nem ezen a jövedelmi ranglétrán helyezkednek el. Az összes többi fogyasztói csoportban viszont csökkent a társadalmi csoportok összefogyasztása is. Tehát nem igaz az, hogy a rezsicsökkentésnek vagy akár a kormány elmúlt hároméves politikájának köszönhetően nőtt volna az ő életlehetőségük, nőtt volna a fogyasztásuk. De hát miből is költhetnének többet, hiszen az idősek uniós szabvány alapján mért szegénységi rátája is jelentősen megnőtt 2009-hez képest, tehát az egyébként is alacsony ráta még megkétszereződött a Tárki adatai szerint.

De ha nem a számokat akarjuk nézni, hanem a valóságot - amely a hétköznapoknak úgymond visszatükröződése, ami a számokban rejlik -, akkor azt kell mondanom, államtitkár úr, hogy ha bemegyünk egy üzletbe, és megnézzük, hogy valójában mi van az időskorúak kosarában, akkor látjuk, hogy a kenyér drágább, a tej drágább, a tojás drágább lett, egyre több recept nem kerül kiváltásra, egyre több gyógyszer, ami az ő számukra biztosítaná az egészséghez való visszatérést, csak drágább lett.

A kormány programjában - már csak azért, merthogy önök vállalták - "Az idősek tisztelete, megbecsülése, biztonsága" címmel szerepel egy fejezet a nyugdíjasokról, a nyugdíjakról. Azt ígérték, hogy szociális biztonságot teremtő politikájuk egyik sarokpillére lesz az idős embereket szolgáló politika, és nemcsak a nyugdíjas-társadalom szerzett jogokra épülő nyugellátására gondolnak, és a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzésére, hanem mindannak az élethelyzetnek, amelyben a nyugdíjas-társadalom tölti a hétköznapjait, annak a biztonságát szeretnék megteremteni.

Vegyük tehát sorra, hogy mi történt ebből az ígéretből! Két éve egy tollvonással megszüntették a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét. A meglévő ellátásokat átnevezték, több százezer ember nyugdíjas státusát elvették egyik napról a másikra. Vannak köztük olyanok, nem kevesen, akiket még meg is adóztattak a 16 százalékos járulékteherrel. A státusmegvonás mögött pedig a kedvezmények megvonása is sorsrésze lett ennek a társadalmi csoportnak.

Megszüntették a korengedményes nyugdíjazás lehetőségét, sőt 200 ezer rokkantnyugdíjasnak kellett magának kérnie, hogy ismét felülvizsgálják, különben elveszítené az ellátását. Azóta több száz millió forintot költöttek arra, hogy ezeket a kegyetlennek nevezett felülvizsgálatokat elvégeztessék, és arról, hogy a felülvizsgálat következtében kik kerültek vissza a munkaerőpiacra, arról nem zengenek ódákat, azt nem állítják, hogy mindenkinek találtak munkát, mindenkinek adtak bért, hanem csak azt tudják mondani, hogy szűkítették a rokkantellátásokra szánt forrásokat.

Mindannyian jól emlékszünk arra, amikor még Schmitt Pál az előző országgyűlési kampányban egy személyesen vállalt garanciát küldött el a nyugdíjasoknak, amelyben garanciát adott a nyugdíjak értékének megőrzésére. Tisztelt képviselőtársaim, ugyanaz történt vele, mint az ígéretével: a nyugdíjasok helyzete érdemben nem javult, miközben a felelősségük, a rossz kormányzás következtében nőtt az ő kockázatuk. Ugyanis nem a számok tükrében, hanem az élethelyzet tekintetében szeretném mondani, hogy ma a nyugdíjasok zömében segítik gyermekeit, segítik unokáit megélhetését. Ha az kell, hogy befizessék a tandíjat, akkor a nagymama segít. Nem az van, hogy ma az aktívkorúak tudnak segíteni a nyugdíjasoknak, a szüleiknek, nagyszüleiknek, hanem sajnos fordítva: a nagyszülőknek kell segíteniük a gyermekeiknek, az unokáiknak azért, hogy boldoguljanak Magyarországon.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, csak egyetlenegy dolgot szeretnék mondani: az időmérleg felvételéből kiderül, hogy a magyar nyugdíjasok egyre kevesebbet utaznak. Emlékeztetném önöket: önök vették el a 65 év felettiek ingyenes utazását, és tették kilométer alapon minden egyes nyugdíjas számára fizetővé a tömegközlekedést Magyarországon. Önök az elmúlt három és fél évben, amit a nyugdíjas-társadalomnak ígértek, nem tartották be.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Dr. Józsa István tapsol.)




Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai