Készült: 2020.02.27.06:47:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

74. ülésnap (2019.06.18.), 74. felszólalás
Felszólaló Mesterházy Attila (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:18


Felszólalások:  Előző  74  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon rövid mondattal el tudom intézni a hozzászólásomnak az egyik részét, hiszen a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatja az előterjesztést. Tesszük ezt azért, mert valóban láthatóan nő az igény a határtérség infrastruktúrájának a fejlesztése iránt, ezért minden olyan kezdeményezés, amelyik ezt a célt szolgálja, az üdvözítő, ideértve az átkelők számának a bővítését is vagy bármely más ilyen infrastrukturális fejlesztést.Amit ennek kapcsán szeretnék még elmondani, egy kicsit azáltal is inspirálva, amit az előttem szólók elmondtak, inkább talán kérdések volnának. Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt azt mondta, tulajdonképpen megígérte, hogy most már a kényes ügyek is napirendre kerülnek Szlovákiával. Mi úgy látjuk, hogy ezek a kényes ügyek még mindig nem kerültek napirendre és tisztázásra Szlovákiával kapcsolatban.

Értem én azt a stratégiát, hogy csak a szépre emlékezem, ez kormányzati pozícióból egy eléggé pragmatikus megközelítés, és sok esetben ezt még üdvözölni is lehetne, ha nem önök lettek volna azok, akik folyamatosan kritizálták a korábbi szocialista kormányokat azért, amiért a korábbi külügyminiszterek vagy éppen a miniszterelnökök pragmatikus viszonyra törekedtek Szlovákia viszonylatában.

Emlékszem még arra, hogy amikor Bajnai Gordon találkozott Fico miniszterelnökkel, mit követelt a Fidesz, milyen témákat kell napirendre venni, milyen konfliktusokat kell rendezni egy-egy ilyen találkozó alkalmával. Most meg úgy tűnik, mintha minden egyes ilyen bilaterális kérdéskörben történő megszólalásnál a problémák tulajdonképpen kimaradnának ezek közül a kérdések közül, és  ahogy az imént is mondtam  csak a szépre emlékeznének a fideszes és KDNP-s képviselők.

Ezért hadd mondjak egy-két olyan problémát, Nacsa Lőrinc úgy fogalmazott, felírtam magamnak, hogy magyar szótól legyen hangos a térség. Most például ehhez az kellene, hogy mondjuk, az oktatási törvényt ne írják úgy át, hogy az kedvezőtlen legyen a magyar kisebbség számára, vagy éppen a magyar pedagógusoknak a továbbképzésében ne tiltsák meg a magyar nyelvű képzést, vagy Csallóközben ne okozzon problémát az, hogy az államnyelven való oktatás kötelező jelleggel elrendelhető legyen az elfogadott törvény alapján, hogyha arra bármilyen ottani szlovák igény merül fel. Ezek mind-mind logikus döntések egy szlovák nemzeti parlament oldaláról, de bizony a magyar kisebbséget és az oktatás helyzetét bizony nehéz körülmények közé sodorja.

(13.40)

Ugyanilyen kérdés lenne például a kettős állampolgárság kérdése, hiszen ha jól számolom, akkor 2010 óta, amióta életbe lépett ez a törvény, a kettős állampolgárságot tiltó szabályozás miatt összesen egyébként 2831 állampolgárt fosztottak meg a szlovák állampolgárságától. Ebből a legtöbb a cseh állampolgárság, majdnem 700, de  és most mással nem foglalkoznék  a magyar állampolgárság felvétele miatt 114 magyar állampolgárt fosztottak meg a szlovák állampolgárságától.

Volt korábban egy olyan ígéret az önök részéről, hogy ezt a kérdést megpróbálják rendezni Szlovákia viszonylatában, sőt Ukrajna viszonylatában is, de most maradnék a szlovák féllel való tárgyalások mellett; tehát magyarul, hogy mi történt az elmúlt időszakban, hogy ezt a kérdést nem sikerült egyáltalán még csak napirendre sem tűzni, vagy valamilyen formában megoldani. Még egyszer mondom, 114 magyar állampolgárságú személy vesztette el a szlovák állampolgárságát e miatt a szabály miatt.

Aztán egy szimbolikus ügyet is említenék, hogy kisebb és nagyobb kérdéseket is mondjak. Pellegrini miniszterelnök védnökségével a helyi magyar közösség tiltakozása mellett, a szélsőséges Kotleba pártja képviselőinek a jelenlétében a szlovák nemzeti építő, Štúr szobrát május 12-én felavatták Párkányban, és ez a szobor annak ellenére került a 71 százalékban magyarok által lakott város Duna-partjára, hogy a helyi képviselő-testület nem egyezett bele annak felállításába. Szerintem itt is lenne egy kis diplomáciai feladat még, ami a problémák szempontjából figyelmet érdemelne.

De ugyanúgy említhetném a magyar-szlovák kisebbségi vegyes bizottság február 20-ai pozsonyi ülését. Ugyan már annak is örülünk, hogy összehívják, mert nem mindig volt ez az elmúlt időszakban jellemző, hogy rendszeresen ülésezett volna ez a vegyes bizottság, de például nem tudom, képviselőtársaim biztosan tudják, hogy az MKP-t nem hívták meg a szlovák oldal részéről ezekre a tárgyalásokra, mondván, nem parlamenti párt, meg őket nem érdekli az MKP, és a magyar delegáció tagjaként tudott részt venni az MKP egyébként ezen szlovák vegyes bizottság ülésén és munkájában, ami, azt gondolom, szintén nem azt erősíti, hogy nincsen olyan probléma, amit ne kellene megoldani ebben a relációban.

Mint ahogy az is egy hatalmas nagy gond, amire talán próbált utalni Nacsa képviselőtársam is, a szlovákiai magyarság létszáma. Ön ugyan azt mondta, hogy erőforrásként tekintünk az ott élő magyar kisebbségre, bizonyos szempontból szerintem ez az állítás helyes is, de mindenféleképpen figyelmeztető jel, hogy a szlovákiai magyarság létszáma riasztó mértékben csökken, tehát fogyásnak indult az elmúlt években, és az asszimiláció jelentős mértékben felgyorsult. 2001-ben, csak pontosan szeretném idézni, 521 ezer fő vallotta magát magyarnak; ez 2011-ben, ami még mindig majdnem nyolc évvel ezelőtt volt, már csak 458 ezer fő volt. És itt a csökkenés okaiként a szakértők az asszimiláció felgyorsulását, az elvándorlást és a gyermekvállalás drasztikus visszaesését jelölik meg mint kiváltó okot. Ezek szerintem olyan kérdések, amikről kell beszélni. Érdemes lenne egyébként itt, a parlament keretén belül is beszélni erről, akár megérdemelne ez egy önálló napirendi pontot is, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak a szülőföldön való boldogulását hogyan tudja legjobban szolgálni a mindenkori magyar kormány.

A példák azt mutatják, hogy nem mindig a pénz mennyiségétől függ csak és kizárólag az, hogy sikerüle ezt a szülőföldön való boldogulást segíteni valamilyen formában, hanem bizony sokszor az is számít, hogy akár a megnövekedett pénzeszközöket milyen formában, milyen hatékonysággal, milyen módszerrel és mire költjük el a határon túl. Biztos nagyon fontos egyébként jégkorong-akadémiát vagy -pályát építeni, meg futballpályát is. Lehet, hogy ez kicsit kevésbé járul hozzá a szülőföldön való boldoguláshoz, minthogyha adott esetben oktatásra, gazdasági kapcsolatok élénkítésére és sok minden más ilyen dologra fordítanánk ezeket a forrásokat.

Tehát összességében azért vagyok kénytelen ennél a napirendi pontnál ezt szóba hozni, mert egy ilyen átfogóbb, ezt a kérdés tárgyaló napirendi pont nem jelent meg még itt a Ház asztalán. Remélem, ez a későbbiekben megtörténik, és akkor egy kicsit ezekről a forrásokról is és ezekről a valóban egy kicsit talán fajsúlyosabb kérdésekről is tudnánk szót váltani, amiből az egyik természetesen az infrastruktúra-fejlesztés, de a másik, hogy a Kárpát-medencei magyarság erőforrásként való kezelése mit kívánna meg a magyar kormány részéről, a magyar adófizetők pénzéből.

Ettől függetlenül ezt az előterjesztést  ahogy kezdtem, azzal szeretném befejezni  az MSZP frakciója természetesen támogatni fogja. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget.




Felszólalások:  Előző  74  Következő    Ülésnap adatai