Készült: 2020.02.28.13:51:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

74. ülésnap (2019.06.18.), 42-44. felszólalás
Felszólaló Csárdi Antal (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:08


Felszólalások:  Előző  42 - 44  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Az adótörvényekről szóló törvény kapcsán beszélnünk kell az ország jövőjéről. A költségvetés kijelöli a nagy irányokat, és ez természetes, mégis sokatmondó, hogy amire külön figyelmet fordítunk évről évre, azok elsősorban az adótörvények. Ez rögzíti, hogy mindennek az alfája és ómegája a gazdaság, kitől mennyit veszünk el, kinek mennyit adunk, mit ösztönzünk és mit próbálunk gátolni. Azt gondolom, hogy itt az ellenzéknek a sokéves tapasztalata alapján kevés beleszólása lesz ezeknek az irányoknak a meghatározásába. Azt gondolom, hogy ez sajnálatos. Úgyhogy nem is nagyon tehetünk mást, mint hogy kármentésként elmondjuk az adótörvényen keresztül is bemutatva, hogy mi, zöldek milyen társadalmi, gazdasági környezetet tartanánk kívánatosnak. Röviden és tömören: igazságos, fenntartható, emberközpontú, zöld és innovatív gazdaságot szeretnénk. A 2010 utáni adórendszer a szélsőségesen igazságtalan társadalom felé lökte Magyarországot, ennek minden következményével együtt. Elhiszem, hogy a számok nagyon jól mutatnak, csak azt gondolom, hogy a statisztikákban olyan mérhetetlenül nagy a játszótér, hogy nem vagy csak nagyon ritkán mutat meg bármilyen apró kis szeletet is a valóságból.

Azt gondolom, hogy az egykulcsos adó, kiegészülve a minden szinten a multikat támogató kormányzati politikával a gazdag kevesek és a milliónyi szegény magyar társadalmát teremtette meg. Ma egy multinacionális cégnek évről évre könnyebb, míg egy hazai kkv-nak évről évre nehezebb. A leggazdagabb felső középosztály egyre több segítséget kap, míg a társadalom maradéka, ez a 80-90 százalék csak abban reménykedhet, hogy jövőre talán nem lesz még nehezebb. Vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek évek vagy akár évtizedek óta várják, hogy az állam végre segítsen nekik boldogulni, de minden évben csalódniuk kell. A családi pótlék elvesztette értékének jelentős részét, az egyszülős családok sorsa az elszegényedés, a minimálnyugdíj évek óta változatlan, a köztisztviselők javadalmazása szintén elmarad attól a munkától, amit elvégeznek, pedig azt gondolom, hogy ha valahol, az Országgyűlésben, ebben a Házban a köztisztviselők munkáját illene megbecsülni; nem mintha ez kisebbítené azt a felelősséget, amit érzünk az idős hozzátartozóink iránt vagy a költségvetés többi vesztese iránt. Nem csoda az, hogy több százezernyi magyar keresi a boldogulását külföldön, ez a súlyos igazságtalanság jövőre sem lesz jobb.

Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nem kell olyan borzalmasan nagy munkát elvégezni, ha kimennek az utcára, a saját választókerületükben akár, akkor kizárt dolog, hogy ne lássák, hogy egy olyan társadalmi szakadék alakult ki ebben az országban évek, évtizedek alatt, ami igenis az elvándorlást segíti, és önök ahelyett, hogy ezt a társadalmi szakadékot megpróbálnák áthidalni, a gazdasági különbségeket csökkenteni, ahogy a mostani költségvetés is mutatja, ezeknek a további növelésében érdekeltek.

Különösen fájó, hogy a magyar kormányt mennyire nem érdekli a világszerte zajló zöldfordulat, ami néhány éve még választás kérdése volt, viszont néhány év múlva kényszer lesz. A klímaváltozás negatív hatásait már a bőrünkön érezzük, a kormány gazdaságpolitikája, adórendszere viszont ahelyett, hogy kezelné, még inkább súlyosbítja a helyzetet. Erre mondtuk mi azt, hogy a jövő felélésének a költségvetéséről beszélünk, és engedjék meg, hogy néhány mondatban ezt ki is fejtsem.

A pazarló fogyasztás, a szennyezés, a környezetkárosítás megadóztatása, az alkalmazkodást segítő beruházások támogatása helyett a magyar kormány a szennyező nagyvállalatokat és a szennyező ipari beruházásokat támogatja itthon, és ezeket védi a nemzetközi színtéren is. Pedig a zöldgazdaság óriási lehetőség lehetne hazánk számára. Válságálló, a jövőbe fektető vállalkozások, azt gondolom, nagyban segíthetnék ezt a nemzetet, de önök az elavult, hetvenes években kialakult vállalatokat támogatják, és azt gondolom, hogy ez egy súlyos probléma.

A kormány adópolitikája nem tükrözi a megoldandó feladatokat, a problémákra nem ad választ, és az önök adópolitikájának központi eleme, hogy a gazdagoknak kedvez, legyenek azok akár magánszemélyek, akár nagyvállalatok, multik, mindezt abban a világban, ahol a föld fogyó erőforrásainak kizsákmányolásáért és a klímaváltozást kiváltó rombolásáért elsősorban a multinacionális cégek a felelősek, és ez rossz irány. Ennek ellenére a kormány továbbmegy azon az önsorsrontó úton, ami a tőkeadók csökkentését jelenti. Ez egy lefelé tartó verseny, amit egy nemzetállam nem nyerhet meg, mert a multik egymással versenyeztetik ezeket az országokat, és ezeknek a multiknak a hozzájárulása a közöshöz, a közszolgáltatások fenntartásához egyre kisebb arányú, amit az embereknek kell majd pótolniuk a munkajövedelem adóin, illetve Magyarországon különösen az áfán keresztül.

(12.00)

Ma egy multi 9 százalékot adózik a jövedelméből, egy egyszerű munkavállalónak a bérét még jövőre is 45 százalék elvonás terheli. Ez egy ötszörös különbség. Égbekiáltó! Tehát önök azt próbálják képviselni ebben a költségvetésben, hogy a nagy cégek kisebb részben vegyenek részt a közfeladatoknak a finanszírozásában, még mindig inkább az adófizető, dolgozó emberek vállát nyomja ezeknek a közterheknek a finanszírozása.

Ezzel szemben az LMP azt vallja, hogy a munka terheit progresszíven csökkenteni kell, amit a nagyobb tőkeadó és a környezethasználat, a pazarló fogyasztás megadóztatása kompenzálna. Így lenne sokkal igazságosabb a teherelosztás Magyarországon.

A jelen adótörvények kapcsán, azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat számos pontja tükrözi ezt a rossz utat, amit önök választottak: a multik és a gazdagok terhein könnyíteni próbálnak, és azt gondolom, hogy ezzel szemben a dolgozó emberek terhein kellene, mert van mit könnyíteni. A kisvállalkozások  amelyek garantáltan itt maradnak egy válság esetén is  helyzetén kéne lényeges könnyítést eszközölni. Azt gondolom, hogy nagyon szép, hogyha 2-3 százalékkal csökkentenek különböző mikroadókat, és nagyon jól hangzik, szükséges is, és kisvállalkozóként én ezt mondhatom, hogy összevonásra kerülnek az adók, de ettől azért ne várjunk csodákat.

Amíg ez a kormány azt képviseli, hogy gyakorlatilag a multik alig vesznek részt a közfeladatok finanszírozásában, amíg Európában adóparadicsomként tartják nyilván hazánkat, addig ne gondoljuk azt, hogy az önök adórendszere igazságos.

Igen, azt gondolom, hogy a multik érdekét szolgálja az a változtatás, hogy fejlesztési adókedvezményeket illetően 2020. január 1-jétől kezdődően a bejelentett beruházások vonatkozásában megszűnnek a létszám- és bérköltségfeltételek, így most már a közpénzért még munkahelyet sem kell teremteni, már nem elvárás semmi, csak kiszolgáljuk a multinacionális cégeket. Azt gondolom, hogy ez megint csak egy beszédes eleme az önök költségvetésének, és azt gondolom, hogy megint csak egy hibás irány.

Jellemző módosítás a sportszervezetek munkavállalóinak adókedvezménye is. A korábbi arcpirító változtatás után, ami a sok száz milliós jövedelmű sportolók adóit csökkentette, most már a sportot csak közelről szagoló emberek jövedelmét is növeli, feltéve, hogyha elég magas a fizetésük.

Nagyon szeretném kérdezni az államtitkár urat vagy bárkit, aki erre tud válaszolni: ugyan miért kell nekik kisebb mértékben részt vállalniuk a közteherviselésből, a „köz”-teherviselésből? Miért gondoljuk azt, hogy ők kedvezményezettebbek kell hogy legyenek, mint mondjuk, egy szakmunkás bármelyik gyárban?

A multik támogatása mellett az adóváltozások nyilvánvaló nyertese a fideszes holdudvar, ez látszik a szálláshelyáfa-csökkentésből is. Bár a kormány felismerte a világrekordmagas áfa differenciált csökkentésének szükségességét, viszont nem sikerült helyes irányban vagy helyes módon megvalósítania azt. Mert mi is történik? Azok után, szigorúan azok után, hogy a Fideszhez közel álló gazdasági társaságok, befektetők elfoglalták a magyar turizmus 90 százalékát, azok után önök csökkentik a szálláshely áfáját. Ami mit is jelent? Azt jelenti, hogy... (Németh Szilárd István: Olcsóbban nyaralnak az emberek!  Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Nem, nem! (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Államtitkár Úr! A helyzet az, hogy nem ez történik. De én azt gondolom, hogy tehetünk egy kísérletet, én nyitott vagyok rá. A helyzet az, most volt hosszú hétvége, nézzük meg, hogy a három nap, két éjszakás hosszú hétvégéért mennyit fizettünk 2019 nyár elején, és nézzük meg, hogy 2020 nyár elején, amikor 18 helyett 5 százalékos áfa sújtja majd, illetve akkor már nem sújtja, tehát 18 helyett 5 százalékos áfa terheli majd ugyanazt a költséget, vajon kevesebbet foge fizetni bárki a hosszú hétvégéért. Merek fogadni, merek fogadni, államtitkár úr, hogy nem fognak csökkenni ezek a díjak.

Ellenben, és ha már itt tartunk, nem jelenik meg az önök adópolitikájában az alapvető élelmiszereknek az áfacsökkenése. Az élelmiszereknek az a szegmense, amihez mindenki, a legszegényebbtől a leggazdagabbig olcsón kellene hogy hozzájusson. (Bánki Erik: Tej, hús, tojás!  Az elnök csenget.) Óóó, igen… És ön szerint tehát az alapvető élelmiszereknek nem része a zöldség, a gyümölcs, a babkávé?

Kérem tisztelettel, amit önök mondanak és bekiabálnak, nekem megy ez a műfaj, úgyhogy engem nem zavar. (Közbeszólás az ellenzék soraiból.)

Bocsánat, ne vigyük el ebbe az irányba! Tehát amit önök bekiabálnak, az fals, hamis és félrevezető, ilyen egyszerű a dolog. Mert az alapvető élelmiszerek egy viszonylag széles termékkör, az egészséges táplálkozáshoz való jogainkat és igényünket kielégítő termékkör. Ellenben a szálláshelyek áfájának a majd lenyúlt áfacsökkentése nem fog megjelenni ebben a körben.

Azt gondolom, hogy általánosságban és összességében három dolgot tudok elmondani, illetve gyakorlatilag egy dolgot, hogy az önök adórendszerének, ahogy azt az önök kormányzása alatt folyamatosan megszokhattuk, továbbra is vesztesei az átlagbért vagy az alatt keresők. Ebbe a rétegbe tartozik a dolgozó magyar emberek 70 százaléka, ők az egykulcsos adó károsultjai, ők azok, akiket a világbajnok áfa sújt, és ők azok, akik sokszor nem tudnak megélni a havi jövedelmükből, pedig hétvégén, három műszakban dolgoznak adott esetben.

De ugyanúgy vesztesei a hazai kisvállalkozások, mert hisz az adóhivatal egészen extrém kegyetlenséggel csap le minden apró hibára  hiába legyintget képviselőtársam. Azt gondolom, hogy ha a multikkal csak fele ilyen szigorú lenne a magyar adóhatóság, akkor nem itt tartanánk. És az Orbán-rendszer áldozata… (Boldog István: Az LMP!)

ELNÖK: Képviselőtársunk!

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tehát az Orbán-rendszer áldozata gyakorlatilag az egész természet, a minket körülvevő környezet és a fenntartható energia- és erőforrás-gazdálkodás. Gyakorlatilag azt tapasztaljuk, hogy a napelemekre adót vetnek ki, míg az akkumulátorokat alig terhelik adókkal. Sem az alacsony termékdíjak nem szolgálják az érdekeinket, és azt gondolom, hogy a nem létező szén-dioxid-adó is egészen súlyos hiányossága az önök adórendszerének. Azt gondolom, hogy az önök adórendszere a jövő feléléséről szól, és mint ilyet, azt gondolom, hogy nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  42 - 44  Következő    Ülésnap adatai