Készült: 2020.02.25.14:14:19 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

74. ülésnap (2019.06.18.), 18. felszólalás
Felszólaló Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:02


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vasárnap volt 30 éve Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése, és érdemes ilyenkor megállni egy pillanatra, és ezt a 30 évet kicsit, bár öt percben nehéz, de mégis valahogy értékelni.Elképesztő szimbólum: 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársainak temetésén egy lelkes fiatalember beszél, az ő képe előttünk megjelenik, majd 2019. június 16-án egy öregedő, üres tekintetű ember a párjával egy elhanyagolt, koszos sírhelyre egy szál virágot helyez el. Igen pompázatos temetés képei ország-világ előtt harminc éve, és a koszos, elhanyagolt síremlék, titokban elhelyezett egy-egy szál virággal. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Titokban?)

A legerősebb szimbólum mivé lett mára, a harminc évvel ezelőtti lelkesedés? Hogy mondta Orbán Viktor 1989. június 16-án? „Céljaink máig nem változtak, ma sem engedünk a ’48-ból, így nem engedünk ’56-ból sem.” És mára mi lett? Az ’56-os Intézetet alárendeli ugyanez az ember egy magát igazságnak nevező, valójában történelemhamisítónak tekinthető intézetnek.

Aztán azt is mondta: „Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik képesek voltak leszámolni az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával.” És hova jutottunk mára? Oroszország pincsikutyájává züllesztette hazánkat ugyanez az ember, sőt az emberek millióinak életét tönkre tevő KGB főhadiszállását teremtette meg egy bank álcája mögé rejtve (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, többek között Nacsa Lőrinc: KáGéBéla!  Dr. Rétvári Bence: KáGéBéla ismerős?  Az elnök csenget.), szövetségeseink kérése és figyelmeztetése ellenére.

„Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk  mai fiataloktól  a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt”  mondta Orbán Viktor. „Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik”  mondta Orbán Viktor. Bizony! Abban a koporsóban ott feküdt a ki tudja, hány tíz évünk, és Orbán Viktor máig, azaz harminc évig is biztosítja azt, hogy az a koporsó még mindig több millió honfitársunk egzisztenciális koporsója legyen.

„Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy  mintegy szerencsehozó talizmánként  megérinthessék ezeket a koporsókat”  mondta ezt akkor ez a fiatalember. És ma, ha számot vetünk, mit látunk? A legtöbb rendszerváltás előtti, a rendszert fenntartó elvtárs az ő keblén élvezi az élet örömeit, különböző közpénzből fizetett állásokban.

„Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről”  hangoztak a forradalminak tekinthető szavak. Azt hittük, hogy szavainak súlya volt, hiszen a tájékoztatás akkor is éppen olyan félrevezető volt, mint ma. Valójában, amint jóval később megtudtuk, már ’88 áprilisában Moszkva kötelezettséget vállalt, hogy néhány hónap alatt kivonja összes katonáját Afganisztánból, ugyanazon év, azaz ’88 decemberében pedig az ENSZ New York-i közgyűlésén Gorbacsov nagy horderejű bejelentésekkel vállalta, hogy a Szovjetunió európai részén állomásozó szovjet haderőt mintegy félmillió fővel csökkenti; az NDK-ból, Csehszlovákiából és Magyarország területéről kivonja katonáit. ’89. április 25-én, azaz a beszéd előtt két hónappal már elindult haza az első szovjet alakulat, a kiskunhalasi 13. harckocsi-gárdahadosztály, májusban a sárbogárdi, 600 ember és félszáz T-64-es kocsi indult útnak.

Tehát mit mondhatunk? Nem volt akkor sem nagy kockázat abban a beszédben. Amit akkor a mára üres tekintetűvé vált, hatalomtól megrészegült ember bátran kiáltott, az már akkor is ezek szerint hazugság volt.

És mit mondhatunk el így harminc év után? Azt mondhatjuk el, hogy az akkori szépreményű ember ma a strómanja által multimilliárdos lett a nép közpénzéből, a demokratikus intézményrendszert formálissá tette, a választási rendszert a saját érdekei szerint átalakította, a közigazgatás személyügyi szempontja a Fidesznek való feltétlen hűség, az államadósság soha nem látott mértékűre duzzadt, hárommillió ember él mélyszegénységben, a fiatalok 40 százaléka külföldön képzeli el az életét  no, ez az elmúlt harminc év, ez az elhazudott harminc év, melynek tökéletes szimbóluma volt a koszos, elhanyagolt sírra tett egy-egy szál virág. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.  Gréczy Zsolt tapsol.)




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai