Készült: 2020.07.12.16:11:24 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 161 2010.05.25. 8:31  154-208

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar közigazgatás rendszerében, azt gondolom, hogy nem volt olyan eredményes húsz év, mint amilyen az elmúlt húsz év, az önkormányzati rendszer volt. Olyan energiák mozdultak meg, olyan fejlődések és olyan változások történtek, amit azt megelőzően a magyar közigazgatás történetében nem igazán lehet látni, nem igazán lehet találni. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó dolog, az önkormányzatok nagyon sok helyen az adott települések legnagyobb foglalkoztatóivá váltak, a legtöbb intézményt működtették, központjai lettek a településeknek.

Mára viszont azt is látni lehet, hogy azért ennek a rendszernek a hiányosságai is előjöttek. Kétségtelen, hogy gond van a finanszírozással, a működtetéssel, a feladatok elosztásáról folyik vita - erről itt a mai nap már volt a Házban szó -, és az is látszik, hogy ennek a rendszernek a további működtetéséhez mindig több és több pénz kell, hogy fönn tudjuk tartani azt a színvonalat, ami jelenleg megvan, tudjuk biztosítani ugyanazt a színvonalat, de ezzel a több pénzzel már igazán színvonal-növekedést, szolgáltatatásjavítást nem lehet elérni, viszont mindig több és több pénzt kell ebbe beletenni.

Azt gondolom, hogy igazán ez a mai önkormányzati rendszernek az igazi problémája. Ha ez a problémája, akkor erre kell egy választ adni. Erről már nagyon sokszor volt itt szó, hogy a finanszírozással, a feladatmegosztással, a működtetéssel, a közigazgatási szintek meghatározásával kell kezdeni ezt a munkát, és utána kell áttérni az önkormányzati képviselők választására, a képviselő-testületek számának az alakulására.

Az önkormányzatiság lényege nem más, mint hogy a helyi ügyekbe minél többen bele tudjanak szólni, a beavatottság érzését minél többen megéljék, hogy a képviselők minél könnyebben elérhetők legyenek a lakók számára, valamint az is a lényege, hogy a döntések minél közelebb kerüljenek azokhoz az emberekhez, akikről szólnak a döntések. Ez az önkormányzatiság lényege.

Ez a törvénytervezet, amit most előttünk látunk, ami a képviselő-testületek, a képviselők választásáról szól, sem az előzőre, sem a reformra nem ad választ, és természetesen az önkormányzatiság ügyét sem kezeli, arra sem ad igazán jó választ. Ezt egyébként az előttem szólók elég jól és elég részletesen elmondták és szemléltették a képviselők számára. Tehát nem szolgálja egyik célt sem.

Így azt kell hogy mondjam, hogy ezzel a törvénnyel az a törvényalkotói szándék, ami arról szólt, hogy legyen olcsóbb az önkormányzati rendszer működése, valójában nem fog teljesülni. Akkor már valóban sokkal jobb lenne, vagy talán kicsit egyszerűbb lenne az a megoldás, amit Tóth képviselőtársam mondott, és itt előttem is néhányan jelezték, hogy ami korábban egyszer már megtörtént, hogy képviselők javadalmazásának a törvényét kellene elővenni, és azt végignézni, hogy abban van-e valamilyen lehetőség a racionalizálásra.

Szerintem ezzel az önkormányzatok költségvetésén sokkal többet lehetne segíteni, ráadásul nem sértenénk meg azt a célt, ami az önkormányzatiság lényege, hogy a helyben lakó emberek az ő helyi képviselőiket könnyebben el tudják érni, sokkal könnyebben meg tudják találni azokkal a problémákkal, ami a mindennapjaikat nyomasztja.

Ha azt mondjuk, hogy a tiszteletdíjak kérdését vesszük elő, akkor valószínű, hogy csak az vállalna önkormányzati képviselőséget, önkormányzati szerepet, akinek valamilyen helyi ügy fontos. Akár azért, mert erős lokálpatrióta kötődése van, azért, mert gyerekkora óta ott él, lehet, hogy azért, mert fontos a számára, hogy a rendezési terv alapján milyen lesz az ő lakókörnyezete, hogyan fog alakulni az utca képe, a játszótér, tehát valami tétje, valami ügye van azzal, szeretné képviselni, és nem a javadalmazás, nem a pénz miatt tenné, hanem azért, mert valóban tétje van ennek a dolognak.

Azt kell hogy mondjam, hogy az a törvényjavaslat, ami előttünk van, azzal a módosítással, amit fölvázol, valójában a képviselethez az a létszám, amit fölvázol, kevés, az operatív döntéshozatalhoz pedig az a létszám sok, amit a törvényből ki lehet olvasni. Tehát azt kell hogy mondjam, hogy egyetlen célt sem ér el, sem azt, hogy operatív döntéseket lehessen hozni, sem pedig azt, hogy a képviseletet megfelelően lehessen ellátni.

Tehát a rendes menetrendje az önkormányzatiságban való gondolkodásnak, azt gondolom, hogy először a feladatok meghatározása, közigazgatási szintek, finanszírozás, és ezután jön csak a képviselők létszámának a hozzárendelése. Ez a jó menetrend. Ha a régebbi jegyzőkönyveket elolvassák a képviselőtársaim, akkor azt látják, hogy itt a Házban, akár politikai vitanapon vagy napirend előtti hozzászólásban, vagy éppen interpellációban mindig ez a menetrend volt, akár akkori kormánypárti, vagy éppen akkori ellenzéki képviselők részéről. Meglepő módon most ez a menetrend valahogy megfordult, és mindjárt a képviselők létszámának a csökkentését hozták elő, amiben nincs vita, ez fontos dolog, csak azt gondolom, hogy a menetrendben kellene egyetértenünk.

Ha minderről nem szól, tehát nem szól sem a reformról, sem pedig a képviseletről ez a törvény, akkor miről szól? Szól a hatalomkoncentrációról, szól a kis pártok és a kis szervezetek kizárásáról az önkormányzatból, szól kevesek helyi kiváltságáról, és szól arról a rendező elvről, ami úgy hangzik, hogy a győztes mindent visz, a győztesnek minden jár.

Hogy a helyi ügyekben, ami az emberek mindennapjait érinti, hogyan érvényesül majd az önrendelkezés joga, amit a nemzeti együttműködés rendszeréről szóló nyilatkozatban olvashattunk, ez egy nagyon nagy kérdés ezek alapján a törvények alapján. És különösen azért, merthogy tizenhat évig nagyon jól működött ez a választási törvény, az ajánlószelvény-rendszerével, a körzetekkel, a kompenzációs listával, azt kell hogy mondjam, hogy a választók is megszokták, megismerték ezt a választási törvényt. Egy ilyen választási törvénynek a gyors módosítása azt a veszélyt hordozza magában, hogy nem fogják tudni megismerni a választók, hogy melyik képviselő melyik körzethez tartozik, ki az, akit őneki támogatnia kell.

(21.20)

Ha ma itt a parlamentben visszagondolunk, a parlamenti választási körzeteknél Répássy képviselő úr azt mondta, hogy jövő év végéig kell a körzeteket kialakítani, akkor a több mint tízezer önkormányzati körzetet nem tudom, hogyan lehet majd olyan gyorsan, hogy már július közepére kialakítsák a jegyzők, az önkormányzati hivatalok, hogy addigra pontosan a határokat meg tudják húzni, és mindenki tudja, hogy hol van az ő választási körzetének a határa, meddig terjed az ő körzete.

Összességében azt tudnám mondani, hogy ez nem egy elegáns törvényjavaslat. Arra a két pontra, ami már elhangzott, hogy az 50 százalék feletti szavazat a kompenzációs listára megy, valamint az az aránytalanság, ami a körzeti létszám és a kompenzációs lista létszáma között van, erre azt kell mondanom, egyáltalán nem valami elegáns és igazán jól szerkesztett törvény. Az látszik, hogy az a cél azért alaposan benne van, hogy a lehető legtöbbet nyerje a győztes. Kicsit az az érzésem van, mintha a törvény beterjesztői félnének attól, hogy mi lesz az önkormányzati választáson. Én azt tudom mondani, hogy nem kell félni, sokkal jobb, ha a törvénymódosítás helyett inkább az elvégzett munkával, az eredményekkel kampányolnak, azt a választók sokkal szívesebben jutalmazzák, mint hogy egy ilyen trükkös törvényi megoldással szeretnének minél több mandátumot szerezni.

Pontosan azért, hogy lehessen az eredményekkel kampányolni, és ne egy törvényi módosítással érjék el a célt, ezért több módosító indítványt betettünk, benyújtottunk, amit majd a részletes vitában szeretnénk megvédeni. Azt kérem az előterjesztőktől, hogy a benyújtott módosító javaslatokat alaposan tanulmányozzák, és ne féljenek attól, hogy ha az eredményekkel kampányolnak, akkor a választók azt ugyanúgy jutalmazzák, mintha egy trükkös törvénymódosítással próbálnak meg minél több mandátumot szerezni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 24 2010.06.01. 5:14  13-113

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság is megtárgyalta a törvénymódosítást és az alkotmánymódosítást, ami itt előttünk van. A bizottsági ülésen többségében azok a kérdések vetődtek fel, amelyek már eddig itt a vitában elhangzottak, de azért sok-sok olyan szakmai kérdésről is szó volt, amit az ellenzék részéről fölvetettünk, és fontosnak tartottunk kivitatni ezen ügy kapcsán.

Az a kérdés, hogy kívülről hozni egy alpolgármestert egy képviselő-testületbe, ez fölveti azt a kérdést, hogy milyen legitimációval bír ez az alpolgármester, hiszen őt egyetlen szavazó sem szavazta, nem választotta, míg egy belülről választott alpolgármestert legalább képviselőnek megválasztották, tehát nagyobb a legitimációja, nagyobb a felhatalmazása, mint egy kívülről hozott alpolgármesternek.

Nagyon nagy gondnak láttuk a bizottsági ülésen, hogy egy ilyen kívülről jött alpolgármester esetében hogyan lehet majd elszámoltatni az ő munkáját. Hiszen az, hogy a polgármester beosztottja valójában, a választók felé semmiféle elszámolással nem fog tudni szolgálni, a választók nem fogják tudni számon kérni, hogy ő milyen munkát végzett, kinek a javára és hogyan végezte el. Az természetesen fontos, hogy meg legyen nyitva az a kör, amiről Rácz képviselő úr is beszélt, hogy aki kinevezi az alpolgármestert, ugyanaz hívhassa vissza. Ez a bizottsági ülésen is elhangzott. Ebben egyébként ott még az előterjesztők is elfogadták a javaslatunkat, hogy vagy a polgármester legyen, vagy pedig a testület legyen a kinevező és az, aki vissza is hívhatja az alpolgármestert. Ebben úgy hallottam, hogy akkor sikerült egyetértésre is jutnunk.

Nos, milyen problémákat láttunk még az elszámoltatáson kívül? Például, hogy azért a kívülről hozott alpolgármester költsége sehol nem szerepel az előterjesztők gondolkodásában, miközben állandóan azt hallhattuk, hogy az önkormányzati költségvetések nagyon ki vannak feszítve, nincs forrás. Ezzel szemben most azt látjuk, hogy a képviselő-testület költségét plusz növelni akarják egy alpolgármester költségével. És, ha jól kiszámoljuk a korábbi törvényi javaslatban, ahol az volt, hogy a képviselő-testületek számát csökkenteni kellene 3-4-5 fővel, akkor azt lehet mondani, hogy egy alpolgármester költsége körülbelül 3-4 képviselő költségét jelenti, a tiszteletdíját. Tehát akkor, ha jól látom, már az a rendező elv, ami korábban elhangzott, hogy valamifajta takarékosság legyen, erről már szó sincs.

A bizottsági ülésen az is felvetődött, hogy az összes olyan ügyet, ami rázós ügy, ami kellemetlen, ezt a polgármester, a megválasztott polgármester átruházhatja egy alpolgármesteri ranggal ellátott, de választók által nem választott személynek, és ezeket a rázós ügyeket ő képviselheti a választók felé. Magyarul, ki lehet vonni a polgármestert a felelősségvállalás alól - most nem a jogi felelősségről beszélek, hanem a politikai felelősségről -, és oda lehet küldeni, mondjuk, egy közmeghallgatásra, ahol vita van, azt az alpolgármestert. A választók számára alpolgármester és alpolgármester jogi értelemben egy és ugyanaz, ők azt gondolják, hogy ez egy fontos ember, majd őrá fognak szavazni a választáson, meghallgatják, hogy mit mond. Ki lehet vonni, ő ott bármit mondhat, nem kell rá később szavazni. Valójában a polgármester az ilyen ügyeket mind-mind át tudja testálni erre az alpolgármesterre.

Az is világossá vált, hogy ha van egy külsős alpolgármester, akit ilyen módon be lehet hozni a testületbe, akkor azt kell mondanom, hogy a belsős alpolgármesterek egy kicsit le is értékelődnek. Ezt azért jelzem itt képviselőtársaimnak meg polgármestereknek, meg alpolgármestereknek, ez azt jelenti, hogy valójában fontosabb már egy kívülről hozott személy.

És persze, hogy kik lehetnek ezek a személyek, ez a bizottsági ülésen is nagyon komoly vita volt, milyen iskolai végzettséggel kellene hogy rendelkezzenek. Mert ma egy polgármester, alpolgármester valójában semmilyen iskolai végzettséghez nincs kötve, bárki lehet. A törvény előterjesztői nem foglalkoznak azzal, hogy egy külsős alpolgármester milyen iskolai végzettséggel rendelkezzen. Azt gondolom, hogy ezen mindenképp kellene változtatni, mert hiszen ha ő szakmai munkát végez, mint ahogy elhangzott, tanácsadói munkát, akkor valamifajta iskolai végzettséggel kellene rendelkezni.

De az látszik, hogy ha ezt a törvényt a parlament elfogadná, akkor nem történik más, mint az, hogy a Fidesz első lépése a munkahelyteremtés ügyében megtörténne, igaz, hogy az állami költségvetés, az önkormányzatok költségvetésének a terhére, hiszen olyan ejtőernyősöket lehetne bevinni a képviselő-testületbe, akik valamifajta politikai megbízásként dolgoznak a polgármester mellett. A bizottsági ülésen azt fogadtuk el, hogy az nem lenne túl szerencsés, hogy beejtőernyőzve a politikai munkatársakat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) finanszírozná az önkormányzat.

Ezen érvek mentén a bizottság kisebbségi véleménye alapján az ott jelen lévő MSZP-s, LMP-s és jobbikos képviselők nem támogatták a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 32 2010.06.01. 14:40  13-113

PÁL TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem a teremben jelen lévők többsége abban egyetért, hogy az önkormányzati rendszer a magyar közigazgatás egyik legeredményesebb időszaka volt. Ez az elmúlt 20 év olyan eredményeket hozott az önkormányzati rendszerben, ami a magyar közigazgatás elmúlt 100-200 évében nemigen volt. Hogy ennek az eredményességnek mennyire eredője az és mennyire oka, hogy a képviselő-testületek úgy működtek, ahogy működnek, szerintem kevésbé fontos. Sokkal inkább játszik szerepet az, hogy a finanszírozás, a feladatellátás, a feladatleosztás hogyan történt az elmúlt 20 évben.

Szerintem az látszik világosan - és ha valaki a saját településén körbemegy, akkor általában azt lehet látni akár a helyi újságokban vagy a helyi honlapokon, hogy az önkormányzatok milyen szépen működnek, micsoda nagyszerű eredményeket értek el az elmúlt időszakban, és milyen büszkék a település vezetői ezekre az eredményekre. Persze, ma már az is látszik világosan, hogy ez a rendszer ilyen módon mindig több és több pénzbe kerül az államnak, a parlamentnek, mindig több és több pénzt kell beletenni a rendszerbe, viszont a szolgáltatások minősége nemigen javul, hiszen eljutott egy olyan pontra, ahol változtatni kellene, reformra van szükség. Ezt a szót egyébként az előterjesztő, Rácz képviselő úr is használta, hogy reformra van szükség az önkormányzati rendszerben, és ő azt mondta, hogy ez az első lépés, amit most itt benyújtottak a parlament elé.

Arra szerettem volna kitérni az első felvezető gondolatban, hogy ha reformról beszélünk, akkor nem arról kell beszélni, amiket önök az elmúlt hetekben benyújtottak a parlament elé, különböző törvényeket, hanem arról, hogy a feladatokat és a finanszírozást hogyan fogjuk megoldani. Hiszen itt, a Parlament falai között az elmúlt években szinte folyamatosan erről volt szó, mindig ezt hallottuk - akár politikai vitanapon -, hogy ezt kell elsősorban rendbe tenni, most pedig azt látjuk és azzal válik a számunkra világossá, úgy áll össze a kép, hogy az elmúlt hetekben az önkormányzatokat érintően több törvényt nyújtottak be. Ezt hívhatjuk lopakodó vagy éppen csepegtető törvényalkotásnak.

Törvényt nyújtottak be az önkormányzati választással kapcsolatban, ahol a képviselői mandátumok arányát változtatták meg az egyéni és a kompenzációs lista esetében. Törvényt nyújtottak be most már a választási eljárással kapcsolatban, ahol átható, hogy az ajánlószelvény-gyűjtés számára a határidőt nagyon rövidre veszik, és most itt van előttünk a polgármesterek jogállásáról szóló törvény módosítása, ami szintén egy nagyon vitatott kérdést tartalmaz.

Összességében azt tudom mondani, hogy a reformra szerintem több időt és több energiát kellene fordítani, mint arra, hogy az őszi önkormányzati választást megelőzően törvényi szabályozással, törvényalkotással az önkormányzati választáson a többségben lévő pártok jobban szerepeljenek, még nagyobb hatalmat kapjanak, még több képviselethez jussanak hozzá. Szerintem az önkormányzatiság, az önkormányzatok rendszere és az önkormányzatok azt érdemelnék inkább, hogy a feladatokkal foglalkozzunk többet.

A kis pártokkal kapcsolatban és a kevesebb infrastruktúrával rendelkező pártok számára pedig az látszik a benyújtott törvényjavaslatokból, hogy a kiszorításuk történik meg. Ez bizottsági üléseken és a parlamenti ülésen is igen sokszor elhangzott. Aztán azt is látjuk, hogy ha esetleg ezek a törvények mégsem juttatnák elég hatalomhoz az adott önkormányzat vezetését, akkor jöhet az a változat, ami itt most ebben a törvényben benne van: ha még sincs elég hatalmad, a korábban benyújtott törvényjavaslatok által nem sikerült elérni többséget, akkor nyújtsd meg a kezedet egy külsős alpolgármesterrel, aki mindazok ellenére, hogy Kósa úr hosszan elemezte... - úgy látom, már ki is ment, tehát annyira nem lehet neki fontos, hogy a válaszokat vagy mások hozzászólását meghallgassa. (Kósa Lajos dr. Vitányi Istvánnal beszélget a hátsó padsorokban. - Egy hang a KDNP padsoraiból: Ott van!) Az a lényeg, hogy ez az alpolgármester már nem tartozik aztán elszámolással senkinek, hiszen nem a választók ruházták fel azzal, hogy bekerüljön a képviselő-testületbe és ott vállaljon valamilyen munkát, valamilyen feladatot, és ez pontosan azt mutatja, hogy egy kicsit szeretnék önök a felelősségvállalást rátestálni egy olyan személyre, aki nem a választóktól kapott felhatalmazást.

Pedig ha valaki az önkormányzati választáson elindul akár képviselőként, akár azzal a céllal, hogy utána a település vezetésében komolyabb szerepet vállaljon, akkor neki úgy kell szerepelnie akár polgármesterjelöltként, akár valamelyik párt képviselőjeként, listavezetőjeként, hogy ha úgy alakul a helyzet, akkor akár alpolgármesteri feladatot is tudjon vállalni.

(10.30)

Ez értelemszerűen arról szól, hogy bemutatja, mit tud ő nyújtani, hogyan fog elszámolni, hogyan tartja a kapcsolatot a választókkal, és négy év múlva meg lehet ítélni az ő munkáját. Annak az alpolgármesternek, akiről itt most a törvényben szó van, ezt a munkáját így nem lehet majd megítélni.

Fontosnak tartom azért még változatlanul a foglalkoztatáspolitikára való hajazását ennek a törvénynek, hiszen ha megnézzük, itt most akkor minden testület számára, minden polgármester számára megadatik az a lehetőség, hogy foglalkoztasson most már törvényi felhatalmazással egy olyan alpolgármestert, akinek az iskolai végzettsége sincs tisztázva a törvényben, tehát nem tudjuk, hogy milyen iskolai végzettséggel, szakmai végzettséggel kellene rendelkeznie. Őt lehet foglalkoztatni minden további nélkül. Valójában 3200 új munkahely teremtése történik az önkormányzatok költségvetésének a terhére.

A választási rendszer 16 éve jól működött, és mindenki megelégedésére szolgált. Azokkal a gondokkal, amelyekkel itt az előterjesztők előálltak, azt kell mondjam, van némi vitánk, mert úgy van beállítva az előterjesztő által is, illetve a bizottsági vitában is a helyben keletkező konfliktus, mintha ezek a konfliktusok csak mindig az alpolgármesterek, közgyűlési alelnökök, főpolgármester-helyettesek miatt lennének, pedig azt gondolom, hogy egy önkormányzat akkor tud eredményesen működni, ha a polgármester és az alpolgármester együttműködésre törekszik. De ebben nem mindig az alpolgármestert kell elővenni, azt gondolom, hogy van ebben probléma a polgármesterekkel is, a polgármester szerepével. Ha lehet, akkor az lenne azért jó és a településeknek az a jó, amikor ebben egyfajta együttműködés, együttgondolkodás van. A bizottsági ülésen is komoly vita volt, hiszen azért van sok olyan polgármester, akinek a képviselő-testületi ülés vezetésével kapcsolatban vannak gondok, a döntéseit is elég gyakran meg lehet kérdőjelezni. Ez nem csak az alpolgármesterekre igaz, azt gondolom, hogy mind a két vezetőre egyformán igaz.

Az előterjesztésből és az itt elhangzottakból is látható, hogy az a kérdés önöket nagyon nem érintette meg, hogy azokért a döntésekért, amelyeket az önkormányzatokban hoznak a képviselő-testületek, a képviselők szavaznak, ezzel azért illik valahogy elszámolni. Ez a személy, akit önök itt most jeleznek a törvényben, hogy alpolgármesteri feladatokat elláthat, ezzel az elszámolással mindig adósa marad a lakosságnak. És ahogy jeleztem még a bizottsági vitában is és elmondtam, nagyon durván azt lehet mondani, hogy golyófogónak lehet használni majd ezt a bizonyos alpolgármestert, arra lehet használni, hogy konfliktusos helyzetben a polgármester kihúzódjon, ne vállalja fel azt a konfliktust, ami mondjuk, egy adott településen van, és ezt az alpolgármestert, akit majd nem kell újraválasztani a településen lakóknak, őt tolja előre, őt helyezze előtérbe, azt mondja, hogy ő vállalja fel inkább ezt a konfliktust. Sőt az is elképzelhető a feladatleosztás alapján, hogy az ő számára olyan aláírási jogot is adhat akár egy szerződés aláírására, ami a későbbiekben vita lehet, és ő hátra tud dőlni, azt tudja mondani, hogy kérem, ez nem az én aláírásom, ez az alpolgármester úr aláírásával van ellátva, akit egyébként nem is a választók választottak meg. Ezért ez elég nagy gondot jelent.

Ha önök valóban azt szeretnék elérni, hogy az alpolgármesterek, közgyűlési alelnökök személye könnyebben cserélhető legyen - és ebben a kérdésben, azt gondolom, még valami egyetértés is lehet; alapvetően a törvénnyel nem értünk egyet, de ebben a kérdésben, azt gondolom, hogy lehet valami egyetértés, hiszen kétségtelenül igaz, hogy ma ez nem jó megoldás, hogy mástól kapja a kinevezést, és más személy, más testület az, amely viszont a kinevezést elvonhatja az alpolgármestertől -, az a javaslat, ami most a törvényben van, az egy félmegoldás. Mert úgy néz ki, hogy a polgármester, ha elveszi a feladatait, magyarul kiüríti az alpolgármesternek, a helyettesének a feladatköreit, akkor egyben meg is szűnik az alpolgármesterség. Ez egy félmegoldás szerintem, és azt gondolom, inkább ebbe az irányba kellene menni, a jó jogi megoldás az lenne, ami Kósa úr részéről elhangzott, hogy aki adja a kinevezést, ő tudja visszavenni.

Én azért kitérnék még egy kicsit arra, hogy miközben a takarékosságról van szó, és a takarékosság mellett érvelnek képviselőtársaim, aközben azt látjuk, hogy egy ilyen plusz alpolgármesternek, helyettesnek a beállítása, ahogy itt számolgattuk, két, három vagy akár négy képviselő tiszteletdíját foglalja le. Tehát mindazokból a korábbi törvényekből, amelyek itt voltak a tisztelt Ház előtt, amelyeknek az volt a rendező elvük, a hívószavuk, hogy a takarékosság mentén kell megszavaznunk, és azért fontos, hogy olcsóbban működjenek az önkormányzatok, abból az látszik, hogy mára már semmi nem igaz, hiszen egy ilyen plusz alpolgármesternek a költségei sokkal többe kerülnek, mint a megtakarított képviselői szám. Már csak azért is, mert ha megnézik a törvényt, akkor az azt mondja, hogy mindenképpen kell egy belsős alpolgármestert választani, és csak utána lehet egy külsős alpolgármestert. Tehát minimum kettőt kell választania egy képviselő-testületnek. Ez tehát egy olyan költség, amellyel nagymértékben megterheljük az önkormányzatok éves költségvetését. (Közbeszólások.)

Ha arra van szükség, hogy a polgármester munkáját valóban szakember segítse a döntéshozatalban, ami a legkülönbözőbb területeket érinti, akkor erre ma jogilag rengeteg más megoldás található, és nem kell olyan személyt választani, aki a képviselő-testület számát növeli, és folyamatosan ott van; lehet alkalmanként, egy-egy területre, akár szerződéssel vagy megbízással szakmai segítséget kérni. Már csak azért is, mert az iskolai végzettség, ahogy jeleztem, nem tisztázott, hogy milyen iskolai végzettséggel kell egy ilyen polgármesternek rendelkeznie.

Ha a polgármester erősítése volt a cél a törvényjavaslattal, akkor azt lehet látni, hogy az alpolgármesterek szerepének viszont a gyengítését jelenti egy olyan alpolgármester behozatala a képviselő-testületbe, akit nem a választók szavaztak meg, vagy ne ők juttattak volna be a képviselő-testületbe. Ez azt mutatja, hogy a belülről választott alpolgármester nem olyan súlyú, mint egy kívülről hozott. Én erre mondom azt, amire Kósa úr itt reagált, hogy ez nem más, mint valamifajta politikai szerepre, politikai megbízásra adott felhatalmazás, és ez vélhetően nem egy szakmai munka lesz, hanem sokkal inkább politikai státusok teremtése olyanok számára, akiknek az adott beterjesztők szeretnének segíteni. Ezek beejtőernyőzött alpolgármesterek lesznek, és valójában nem választották, de a nép, a választók nevében fognak eljárni.

Szerintem téved Kósa úr, amikor azt mondja, hogy értelmezési probléma van. Nincs értelmezési problémánk, világosan kiderül, hogy a képviselő-testület része, interpellálható, de természetesen nem vezetheti a képviselő-testületi ülést. Ezeket szerintem az előterjesztésből, a törvénymódosításból világosan lehet látni, és nagyon pontosan tudjuk.

Összességében azt lehet mondani, hogy ha azt szeretnék, hogy szakmai segítsége legyen a polgármestereknek, akkor van más megoldás, és ezeket kellene előhozni. Ez a törvényjavaslat, ami most itt előttünk van, ez ugyan nem nagy terjedelmű, de azt kell hogy mondjam, hogy szinte minden választópolgárt érint, hiszen az arról szól, hogy lehet, hogy ő szeretne választani magának egy alpolgármestert, és oly módon, hogy képviselőként bejuttatja, ezt a lehetőséget elveszi tőlük. Sokakat érint, az összes választópolgárt érinti ily módon, és azt gondolom, nem helyes, hogy tőlük ezt a jogot elvesszük. Ezért ezt a törvényjavaslatot a szocialista frakció a maga részéről nem támogatja. Jelzem, azon a részén, amelyben a kinevezés és a visszavonás van, érdemes volna tovább dolgozni, de összességében ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni, és arra kérjük, aki szintén úgy gondolja, hogy az önkormányzatiság rendszere fontos, a demokratikus működés fontos, az ne támogassa a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 40 2010.06.22. 4:51  33-71

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor az önkormányzati és területfejlesztési bizottság tegnap ezt az előterjesztést tárgyalta, az fogalmazódott meg, hogy látszólag valóban csak egy határidő-módosításról szól a törvénymódosítás, ráadásul nem is egy nagy időpont-eltolódásról van szó, az viszont világosan látszott - ahogy az előterjesztőtől is hallani lehetett -, hogy ez csak egy látszat, mert a megyei szintet kiveszi ebből a területből, kiveszi a feladatellátásnak abból a szintjéből, ahol esélyegyenlőségi tervet kellene csinálni, pedig a megyei önkormányzatoknak ma van olyan feladatuk, ahol az esélyegyenlőségi terv készítésénél nem ártana végiggondolni, hogy az ellátandó feladatok körében milyen intézményeket működtetnek, milyen problémák vannak az adott megyében, hogyan kívánják ezeket kezelni, és milyen irányban kívánnak elmozdulni. Ennek a szintnek ma még van ilyen feladata.

Látszólag tehát egy időpont-módosításról van szó, de egy sokkal nagyobb problémába nyúl bele az előterjesztő, abba a problémába, amit itt a Házban már sokszor felvetettünk, hogy az egész önkormányzati rendszerrel kapcsolatban kellene már látnunk a kormány, az előterjesztők részéről valamilyen javaslatot a különböző szintekkel, a különböző szinteken való feladatellátással és a finanszírozással kapcsolatban. A mostani javaslat sajnos csak egy időpontról szól, ezt az alapvető kérdést nem veti fel, erre nem ad választ, s a törvényalkotási folyamatból azt látom, hogy erre a közeljövőben sem lesz igazán alkalom, holott hosszú éveken keresztül mást sem lehetett hallani itt a Házban, minthogy az önkormányzatok finanszírozását, feladatellátását kell elővenni, és ennek mentén kell az összes határidőt, a finanszírozást összerakni. Tehát egy másfajta megközelítést mondtak. Most pedig az látszik, hogy az előterjesztés egy apró módosítással próbálja a megyei önkormányzati szintet kivenni egy törvénymódosítás kapcsán.

Ma már nagyon sok önkormányzat rendelkezik ilyen tervvel, amit el kellett készíteni. Az önkormányzatok felkértek szakértőket, olyan csoportokat, amelyek az adott településen dolgoznak - korábban akár szociális munkásként - és megfelelő végzettséggel rendelkeznek. Ők készítették ezeket a terveket. Azért volt erre szükség - azon túl, hogy az önkormányzat komolyan vette a törvényi feladatát -, mert az önkormányzatok csak úgy tudtak pályázni akár európai uniós, akár hazai forrásokra, ha rendelkeztek esélyegyenlőségi tervvel. Egyébként meg az esélyegyenlőségi tervből kellett elkészíteniük az önkormányzatoknak az oktatási esélyegyenlőségi tervet, ami az elmúlt években szintén feltétele volt annak, hogy pályázaton részt tudjanak venni. Ott végig kellett gondolni, hogy az iskolák mennyire foglalkoznak a hátrányos helyzetű gyerekekkel, mennyire szegregálnak vagy éppen nem szegregálnak az intézmények.

Azt gondolom, jó kezdeményezés volt a törvényalkotó részéről, hogy esélyegyenlőségi terv készítésére vette rá az önkormányzatokat, hiszen a helyben lévő problémákat kellett végiggondolni. A készítés folyamata valójában a gondolkodás folyamata volt helyben, és ehhez kellett alkalmazkodni.

Azért nem tartottuk támogatandónak a javaslatot, mert az az időpont-módosítás, amire az előterjesztők javaslatot tesznek - ha végiggondolják képviselőtársaim -, nem szól másról, mint hogy az önkormányzati választás kellős közepére kellene elkészíteni azt a tervet, amely egy igen hosszú gondolkodási folyamatot igényel, vagy éppen az önkormányzati választások után. Tegnap a bizottsági ülésen még a bizottság elnöke - aki szintén polgármester - is egyetértett abban, hogy nem valószínű, hogy az önkormányzati választások után egy önkormányzatnak az lesz a legelső feladata, hogy az esélyegyenlőségi tervet elkészítse, sokkal inkább a költségvetés készítése, az új képviselő-testület összehívása és a munka elindítása lesz a feladatuk.

Egyébként jelzem, hogy a mai szabályozás szerint a 20 ezer fő alatti településeknek már ma is 2011 januárjáig kell elkészíteniük az esélyegyenlőségi tervet, ezért ez a törvénymódosítás - véleményünk szerint - a figyelemfelhívásra jó, de magát a problémát nem oldja meg. Az önkormányzatoknak már korábban végig kellett volna gondolniuk azokat a feladatokat, amelyeket a törvényalkotó előír számukra. Ezért nem támogattuk a képviselők által benyújtott módosító javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 46 2010.06.22. 5:23  33-71

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam teljes mértékben egyetértek azzal, ha egy önkormányzat területén, egy városban, egy településen az esélyegyenlőségre törekvés érződik. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy vannak olyan helyzetek, amelyek új helyzetként megjelennek egy városban vagy egy településen, ezért az esélyegyenlőséggel foglalkozók számára folyamatos kihívást jelent az esélyegyenlőségi terv vagy a problémákra adott válaszok elkészítése.

Amikor a törvényalkotó a törvény gondolatában megfogalmazta az esélyegyenlőségi tervet, akkor nem csinált mást, mint azt mondta, azt a szándékát jelezte, hogy újabb és újabb problémák mindig várhatók, elő is kerülnek egy-egy területen, egy régióban, egy városban. Most csak gondoljanak bele éppen abba, hogy az elmúlt napok árvízkárosultjai, az elmúlt napok viharkárosultjai számára vélhetően helyben cselekvési és intézkedési terveket kell készíteni, hogy a gyerekek iskolába tudjanak menni, a családokat kárpótolni lehessen, hogy abból a nehéz helyzetből ki lehessen emelni őket, amelybe éppen kerültek. Természetesen ez igaz akkor is, amikor valahol egy nagyobb üzem vagy egy gyár befejezi a munkáját, sokkal több munkanélküli lesz, átképzéssel kell foglalkozni, meg kell teremteni ennek a feltételeit.

A törvényalkotónak pontosan az volt a szándéka, hogy az önkormányzatok hosszabb távra, öt évre készítsenek olyan tervet az adott településen, amely ezeket a problémákat végigveszi, és kétévenként - talán ez az egyik fontos eleme a jelenlegi törvényi szabályozásnak - az esélyegyenlőségi tervet felül kell vizsgálni, meg kell nézni, van-e olyan változás, ami módosítást igényel, ezt a képviselő-testületnek, az önkormányzatnak kell jóváhagynia, és a megfelelő erőforrásokat hozzá kell rendelni. A megfelelő erőforrás nem mindig jelenti azt, hogy az önkormányzat költségvetését kell megterhelni, ez azt jelenti - ami az elmúlt években gyakorlat volt -, hogy nagyon sok pályázat jelenik meg európai uniós forrásból vagy éppen hazai forrásból, s az ezeken a pályázatokon való részvételi lehetőséget adja meg az önkormányzatok számára az esélyegyenlőségi tervben foglalt célokkal, hogy valamilyen fejlesztés vagy változtatás történjen egy adott településen.

Az esélyegyenlőségi terv készítésének a folyamata viszont, ahogyan a bizottsági kisebbségi véleménynél is jeleztem, nem más, mint egy hosszú gondolkodási folyamat, egy hosszú együttműködési folyamat, együttműködés az adott településen, az adott városban vagy éppen a fővárosban egy kerületben lévő civil szervezetekkel, egyesületekkel, alapítványokkal vagy éppen szakmai szervezetekkel, és ez az együttműködés, ez a párbeszéd eredményezi azt, hogy az adott problémákra valóban megfelelő válaszokat adó esélyegyenlőségi tervek készülnek. Természetesen ebbe a folyamatba be kell vonni azokat a szakembereket, akik megfelelő végzettséggel, felkészültséggel, és azt kell mondanom, helyismerettel rendelkeznek ahhoz, hogy jó válaszok szülessenek a problémákra, a problémák megoldására.

Azt látom, hogy a mostani módosításnak valójában a gyors válaszadás a célja, és ahogyan jeleztem, ez tényleg nem más, mint figyelemfelhívás arra, hogy vége a határidőnek, tehát ebben valamit tenni kell. Ahogyan jeleztem, 2003 óta elég hosszú idő volt az esélyegyenlőségi tervek elkészítésére, de ez figyelemfelhívás arra is, hogy akik eddig ezt nem készítették el, azoknak nagyon gyorsan le kellene ülniük a partnerekkel, hogy tárgyalásokat folytassanak. Ilyen értelemben azt kell mondanom, hogy az előterjesztő részéről ez tisztességes szándék; ha csak ez a cél, hogy az időpontra hívja fel a figyelmet, akkor ez tisztességes dolog. Én nehezményezem azt, hogy a megyei önkormányzat kikerül ebből a jelenlegi rendszerből, és a megyei önkormányzatok feladatát ilyen értelemben átszabja egy nagyon egyszerű időpont-módosítással az előterjesztő.

Mint jeleztem, az nagyon jó, hogy a Ház előtt legalább szó esik arról, hogy az önkormányzatoknak nagyon komoly feladatuk van abban, hogy hosszú távra gondolkozzanak a problémákról, partnereket keressenek, az esélyegyenlőséget fontosnak tartsák, és ehhez megfelelő együttműködést alakítsanak ki egy területen. Ha az az akadálya, ami az előterjesztésben is szerepel, hogy nem találtak az önkormányzatok megfelelő végzettségű szakembereket, akkor azt gondolom, ez egy kicsit álságos probléma, hiszen ma nagyon sok megfelelően felkészült, megfelelő szakmai végzettséggel rendelkező szakember van, akiket az elmúlt években fel lehetett kérni ilyen szakmai munka elvégzéséhez. Aki ezt fontosnak tartotta, az meg is tette, és megtalálta a megfelelő szakembereket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 68 2010.06.22. 2:05  33-71

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy hallgatom a vitát, egyre inkább az látszik igazolódni, hogy itt nem egyszerű határidő-módosításról van szó. Ahogy hallgatom Ékes képviselő urat, Babák képviselő urat, mi mindenre ad megrendelést a kormánynak, abból azt látom, hogy nem az előterjesztésről van szó. Tehát amit az elején mondtam, hogy itt látszólag egy időpont-módosítás van, de valójában nem erről szól a vita, hanem egészen másról, és úgy látom, hogy más irányba is kanyarodik. Ezt az aggályomat fejtettem ki az első hozzászólásban.

De az azért számomra egy kérdés, hogy ha most azt mondják az előterjesztést támogatók, hogy azért kell időpont-módosítás, hogy el lehessen készíteni az esélyegyenlőségi tervet az új időpontra, azaz októberre, mert összesen három hónapról van szó, Babák képviselő úr, amit én még el is tudnék fogadni, tehát együttműködést is tudok mutatni; de akkor tényleg az a kérdés az előterjesztő számára, hogy miért módosítja úgy a jelenlegi zárórendelkezéseket, hogy a 20 ezer fő alatti kistelepüléseket, akik számára 2011. január van most előírva az esélyegyenlőségi terv elkészítésére, ezt is kiveszi a mostani módosításból. Hiszen nekik még fél évük lenne arra, hogy elkészítsék ezt a tervet, addigra lesznek szakemberek, minden meglesz.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azért nem értem, ezt miért kellett kivenni, hiszen pont amiről itt szó volt Ivády képviselő úr által, Ékes képviselő úr által, hogy a kistelepüléseknek kell hogy legyen ilyen terük; bőven fél év elég lenne, és mégis az előterjesztő ezt kiveszi az előterjesztésből, és azt mondja, hogy az ő számukra is majd új időpontot ír elő. Igazából erre nem hallottunk választ, és egyre inkább azt hallom a hozzászólásokból, hogy már nem az időpontról van szó, hanem egy, a polgári értékeket tartalmazó új esélyegyenlőségi törvényt kell benyújtani a parlament elé.

Erre utaltam az elején, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez itt nem időpont-módosításról szól, hanem egészen más tartalmat takar az előterjesztés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 259 2010.07.12. 5:22  250-318

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem egy túl hosszú és nem egy túl bonyolult törvénymódosítás van itt előttünk - államtitkár úr felvezetőjéből is kihallatszott, hogy valójában nem egy túl hosszú és nem egy bonyolult törvény -, de mégis azt kell mondjam, hogy akikről szól, vagy akiket konkrétan érint, azoknak majdnem azt lehet mondani, hogy az életet jelenti. Ezért is jeleztük a bizottságban, és jelzem most is, hogy a szocialista frakció támogatja ezt a törvénymódosítást. Azzal nincs vitánk, hogy ez a törvény... (Dr. Rétvári Bence tapsol.) Nyugodtan tapsoljon, nagyon helyes, ha megtapsolja egy szocialista felszólaló véleményét. (Dr. Rétvári Bence: A nemzeti együttműködés.) Támogatjuk a törvényt.

De azért azt gondolom, hogy ennek kapcsán fontos néhány dologról beszélni. Ön azt mondta, hogy a törvénymódosítást az idézte elő, hogy a gazdasági válságból indult ki. Ebben, azt gondolom, hogy sok minden van, és ebben egyet is értünk. Az előttem szóló képviselő már a nyolc évet hozta fel igazán problémának. Én azért kiegészíteném egy harmadik történettel: azt gondolom, hogy Kósa úr és Szijjártó úr nyilatkozata is hozzájárult ahhoz, hogy ez a törvénymódosítás most itt van. Ez a legfinomabb megfogalmazás, hogy hozzájárult, és minimum a hármat együtt kell kezelni, ha a törvényről gondolkodunk.

Nagyon fontos, hogy a moratórium idejét kijjebb toljuk. Pontosan úgy van, ahogy itt elhangzott már: ahogy a bizottságban jeleztük, be is adtunk egy módosító indítványt, hogy mi április 15-ét javasoljuk, mert a fűtési szezon akkor ér véget, igazából akkor van olyan időpont, amikor nyugodt lélekkel azt lehet mondani, hogy a moratóriumot fel lehet oldani.

De az igazi kérdés az, hogy ugyan április 15-éig megoldódik a kérdés, de addig végig lebegtetjük, hogy mi is fog történni, és ha valamire igazán nagy kihívás van a kormány részéről, akkor az, hogy a végleges megoldást kell behozni addig a Ház elé, azt kell kidolgozni. Én sokkal szívesebben vettem volna, ha már most látható lett volna valami ebből a megoldásból. A sajtóból a legkülönbözőbb hírek hallatszanak, hogy a nemzeti eszközkezelő, aztán vissza lett vonva, hogy talán mégsem ő lenne az, aki belépne ebbe a szerepbe. Azt gondolom, hogy erről nagyon sokat kell majd beszélni bizottsági üléseken.

Én szívesen hallottam volna azért valami tájékoztatást az államtitkár úrtól a felvezetőjében arról a kezdeményezésről, amit a Bajnai-kormány tett, ami az önkormányzatok számára megadta a lehetőséget, hogy ahol valaki gondba került, és nem tudta törleszteni a részleteit, az önkormányzatok helyi rendeletalkotás útján beléphettek, megvásárolhatták a lakást, a bent lakó pedig nyugodt lehetett, mert ott maradt a lakásban, igaz, hogy bérlői jogviszonyban, de nem kellett attól félni, hogy a bank belép a helyébe. Én úgy tudom, hogy elég kevés önkormányzat volt, amely ilyen rendeletet alkotott volna, pedig ma már nyugodtan lehetne akkor mondani, hogy ennek egy kialakult gyakorlata létezik, és nagyon jól lehetne az adósokkal, a bankokkal és az önkormányzatokkal együtt ezeket a problémákat kezelni.

(20.10)

Azért van ebben némi veszély, hiszen ez a moratórium ma egy kicsit azt üzeni, egy másfajta magatartást üzen; az alaptétel azért mégiscsak az, hogy ha valaki hitelt vesz fel, tisztelt képviselőtársaim, akkor azért azt mégiscsak vissza kell fizetni. Ez a moratóriumos törvénymódosítás egy kicsit azt üzeni, hogy nem is biztos, hogy vissza kell fizetnem. Én félek, hogy ez nem túl helyes, és talán egy másfajta erkölcsi hozzáállást jelez majd a hitelfelvevőktől.

Tehát, mint ahogy mondtam, mi támogatjuk ezt a törvénymódosítást. Az igazi kérdés valóban az, hogy mi lesz akkor, amikor a moratórium ideje lejár, és elérkezünk április 15-éhez, ahhoz az időponthoz, amikor már a végrehajtás elindul. Hiszen a törvény nem szól ma másról, mint hogy ugyan a bírósági döntések megszületnek, de magát a végrehajtást függesztik fel törvényi erővel, de mindvégig ott lesz a kétely, hogy mi lesz április 15-e után.

Tehát azt tudom mondani, hogy a kormánynak igazán nagy kihívás, és nagy feladata az - amit nagyon kíváncsian várunk -, hogy hogyan kívánja majd megoldani az adósságkezelést, hogyan kívánja az itt említett családok helyzetét kezelni, és közösen, most már nemcsak a válságra, nemcsak a nyolc évre hivatkozva, hanem Szijjártó és Kósa úr nyilatkozatát is alapul véve. Mert azt gondolom, hogy az elmúlt hetekben világosan látszott, hogy a törlesztőrészletek emelkedése inkább az ő nyilatkozatuk alapján változott meg. Az elmúlt hetekben nagyon sok olyan család volt, amely a bankjától SMS-t kapott, amelyben tájékoztatták, hogy hogyan változott meg a törlesztőrészletük, és ez nem a válságra hivatkozva és nem a korábbi kormányzásra, hanem Kósa úr és Szijjártó úr nyilatkozatára következett be.

Úgyhogy azt tudom mondani, hogy támogatjuk a törvényt. Igazából egy lebegtetés történik, de azt gondolom, hogy április 15-éig egy jó párbeszéddel valóban megoldást lehet találni ezekre a problémákra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 277 2010.07.12. 2:10  250-318

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem fontos, hogy lássuk egyformán, hogy van a dolognak egy általános szintje, ami a kormányzatra tartozik, és a mostani törvénymódosításban pontosan az ő feladata van benne, hogy egy moratóriumot kiterjeszt, és ez szerintem jó. De van a dolognak egy konkrét szintje, ez pedig, hogy helyben el kell dönteni, hogy ki az, akin segíteni akarunk, meg segíteni lehet.

Az a bizonyos törvénymódosítás, amivel az önkormányzatoknak rendeletet kell alkotniuk, pontosan ezt a szemléletet hozza be. Azt mondja, hogy az önkormányzat eldöntheti, hogy milyen lakásnagyságig, mekkora tartozásig áll helyt, milyen családi szerkezetet vesz figyelembe, hány gyereket - egyedülállót vagy éppen fogyatékos gyereket -, milyen szociális helyzet az, amit figyelembe vesz, tehát hogy helyben kell ezt eldönteni. Pontosan azért jó, mert ahány város, ahány önkormányzat, ahány település, ez annyiféleképpen alakul.

Kétségtelen, hogy ennek a rendeletalkotásnak helyben mindig az volt a kérdése, hogy na de egyébként van-e forrás arra, hogy az önkormányzat a licit után azt mondja, hogy márpedig azon az áron megveszi a lakást, tulajdonossá válik, és bent a bérlő pedig bérleti jogviszonnyal tovább fizeti a bérleti díjat, és már akkor nem a banknak, hanem az önkormányzatnak. Ha megnézzük, ezek a problémák leginkább városokban, nagyvárosokban, megyei jogú városokban jelentkeznek, hiszen ott van nagyon sok olyan hiteles, akik lakást vásároltak. Érdemes egy párhuzamot megnézni, hogy ezek a nagyvárosok mennyi kötvényt bocsátottak ki az elmúlt években, és az abból befolyt összeget vajon mire fordították. Arra fordították-e, hogy ezeket a helyzeteket megoldják, hogy belépjenek a bank helyére, és azt mondják, hogy akkor segítenek azokon a családokon, akik valóban nehéz helyzetbe kerültek. Tehát a forrás nem kérdés, ahogy itt is elhangzott korábban: nagyon sok kerületben és városban rengeteg rendőrlakást vásárolnak az önkormányzatok. Ez helyes, nem vitatom, csak jelzem, hogy volt és van erre forrás, van erre lehetőség; akarat kérdése, hogy ezt megvalósítják-e az önkormányzatok. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 72 2010.10.19. 6:40  45-81

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Én azt gondolom, az eddigi vitából azt meg lehet állapítani, hogy kár volna, ha egy jó szándékú törvénymódosítást, ami a területfejlesztésről szól, az építési törvény módosításáról szól, amelyben egyetértés van, nem konszenzussal fogadnánk el egy paragrafus miatt, nevezetesen: e miatt az ominózus 6. § miatt, ami nagy vitát váltott ki, ha jól hallom, a bizottságokban is és természetesen itt a Ház előtt is.

(Én magam is emiatt kértem szót, jelezve azt, hogy alapvetően azt azért fontosnak tartom)

ME/Ujhelyi-Erdős-Nyakó/(Pál Tibor)/pa

(13.00)

Én magam is emiatt kértem szót, jelezve, hogy alapvetően azt azért fontosnak tartom, hogy a közterületeken rend legyen, fontosnak tartom azt, hogy a közterületeket rendeltetésüknek megfelelően lehessen használni, és szerintem ebben az állításban egyetértünk a teremben lévő mindegyik párttal, és talán a vendégekkel is egyetértünk ebben a kérdésben. De ha ez a cél, akkor, azt gondolom, több feladat van itt annál, mint hogy egy sima paragrafussal ezt megpróbáljuk elrendezni, és egy sima tiltással megpróbáljuk elrendezni. Én magam a bizottsági ülésen is azt mondtam, és ezért tettem azt a módosító javaslatot, hogy vegyük ki ezt a paragrafust a mostani törvényből.

Tudjuk, hogy arról a társadalmi csoportról van szó, amelyik a leggyengébb érdekérvényesítő társadalmi csoport, hiszen elég kevés szószólójuk van, tehát elég kevés hajléktalant lehet a parlamenti patkóban találni, a választások alkalmával nemigen szoktak ők ide bekerülni; örülök annak, amikor vendégként itt vannak. Tehát dolgunk, hogy erről egy kicsit beszéljünk, és talán nem másról szól ez a vita, mint arról, hogy a parlament lelkiismerete szólalt meg. Az szólalt meg, hogy ezekkel az emberekkel kell egy kicsit foglalkozni, és másképp foglalkozni, mint ahogy az előterjesztésben van, hogy tiltással a belterületi közterületekről kitiltjuk őket.

Ha a jogszabályi hátteret végignézzük, akkor azért felvetődik egy kérdés, hogy valójában ma is van arra lehetőség, hogy egy-egy önkormányzat rendeletben a szabálysértési törvény szerint, annak az 1. és a 31. §-a alapján szabályozza a közterület használatát, a közterület használati rendjét, és már a mai törvényi szabályozásban is megtilthatja, hogy nem odaillő magatartással valaki közterületet használjon.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A mai szabálysértési törvény annyiban tér el a most benyújtottól, hogy az külterületről is szól, pontosan arról, amiről itt előttem már a képviselőtársaim szóltak; a mostani szabályozás valójában még egy kicsit enyhít a jelenlegi szigoron, hiszen most csak belterületről szól. És ez pontosan úgy van, ahogy már néhányan mondták: magában rejti azt a veszélyt, hogy akkor most a hajléktalanokat, a koldusokat ki lehet küldeni a külterületre, azt lehet mondani, hogy akkor most ott nem fogjuk őket zaklatni, hanem majd akkor ott békén fogjuk őket hagyni, erdőben, külterületen keressenek maguknak valamilyen helyet, valamilyen szállást, valamilyen megélhetési lehetőséget. Szerintem ez nem jó.

Azért is van némi gondom ezzel a szabályozással, mert az rendben van, hogy most benne van a törvényben, de egyébként hogyan lesz majd ennek az ellenőrzése. Ez magával vonja majd azt, hogy minden önkormányzat fölállít különböző rendvédelmi szervezeteket, felkészíti a település őreit, felkészíti a közterület őreit, hogy még erősebben, még radikálisabban a hajléktalanokkal, az elesettekkel szemben lépjen fel, és azt gondolom, hogy ez nem jó. Hiszen a bizottsági vitában is elhangzott, hogy mi van akkor, ha a gimnáziumból hazafelé tartó öt-hat fiatal a játszótéren lévő pingpongasztalra leül, és esetleg egy kicsit hangosabb, mint a környék lakói azt szeretnék, akkor ugyanúgy ki lehet hívni a közterület-felügyelőt, és azt lehet mondani, hogy hát akkor szóljon rájuk az önkormányzati rendelet alapján, és büntesse meg őket? Tehát szerintem ez nem egy jó irány.

Az eddigi vitában nem merült fel egy kérdés, amit sokszor el szoktunk kerülni, de szeretném jelezni, hogy az utcai kéjelgés kérdése azért ugyanúgy ebbe a körbe tartozik, nemcsak a hajléktalanok és nemcsak a koldusok kérdése. És ebben a dologban én egy kicsit valamifajta alkut is érzek, nem tudom, hogy ez jó vagy nem jó, de számomra azt mondja ez a puhább szabályozás a jelenlegi szigorúbbhoz képest, hogy akár alkut is lehet kötni bizonyos csoportokkal, hogy a tevékenységüket ne a városon belül, ne a belterületen, hanem azon kívül folytassák. Az utcai kéjelgés, a prostitúció pontosan ebbe a körbe tartozik, adott esetben akár egy megegyezés is születhet annak érdekében, hogy a városból ezt a tevékenységet kivigyék. Van ilyen, én tudok mondani a fővárosban olyan helyet, ahol jelenleg, a mai szabályozás szerint a rendvédelem semmit nem tud csinálni - igazából mindenki tudja, hogy melyik utcában és hol történik ez a tevékenység. Egy kicsit, azt gondolom, ez a törvényi szabályozás ezt a lehetőséget magában rejti, hiszen külterületen talán enyhébb feltételek között lehet. Magát a tevékenységet külön nem kívánom vitatni, államtitkár úr, azt gondolom, hogy ennek a szabályozása egy más dolog, de mégis van egy ilyen kis nyitott kapu ebben a törvényi szabályozásban, a most benyújtott törvénymódosításban.

Kár volna veszni hagyni a törvény eredeti szándékát e miatt a paragrafus miatt, ezért kérem a kormányt, hogy fogadja el azt a módosító indítványt, amit én magam is benyújtottam, hogy vegyük ki ezt a 6. pontot a mostani szabályozásból; láthatóan szükség van arra, hogy ezen még sokat dolgozzunk. Szerintem igazán akkor lehet majd erről a kérdésről beszélni, amikor a 2011-es költségvetés az önkormányzatoknál elkészül, és ha azt látjuk, hogy a költségvetés ahhoz az ellátórendszerhez, amely a hajléktalanok, a koldusok esetében kell - tehát hogy valamilyen módon őket el lehessen helyezni -, a megfelelő finanszírozást és támogatást biztosítja, akkor, azt gondolom, nyugodt lelkiismerettel tudunk egy ilyen szabályozásra igent mondani, nyugodt lelkiismerettel tudjuk támogatni. Addig én a magam részéről nem tudom, és természetesen a szocialista frakció sem tudja támogatni ezt a törvénymódosítást; azt kérjük a kormány képviselőitől, hogy gondolják meg a módosító javaslatokat annak érdekében, hogy egységesen tudjuk támogatni az eredeti törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 287 2010.10.25. 4:23  282-295

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Varga Zoltán képviselőtársammal és Kolber Istvánnal adtunk be egy módosító javaslatot, az 5. számút. Ez a módosító javaslat tartalmában pontosan arról szól, amit Vágó Gábor képviselőtársam mondott. Arról a bizonyos 6. §-ról, amiről már az általános vitában is igen hosszan beszéltünk. Az előttem szóló képviselőtársam, azt gondolom, ennek a kérdésnek a szociális részét nagyon jól elmondta. Én magam teljes mértékben egyetértek azzal, ahogy ez az általános vitában is elhangzott.

Viszont szeretnék három dolgot elmondani, ami szerintem végiggondolandó, és talán meggyőzi a kormány képviselőit, hogy elfogadja valamelyikünk módosító indítványt; amúgy jelzem, tartalmában mindegyik ugyanaz.

Az egyik, ami nagyon érdekes volt, hogy a gazdasági bizottság a tárgyalás során egy olyan módosító javaslatot nyújtott be, ami még a kormányénál is szigorúbb, hiszen a kormány azt javasolja, hogy ez a paragrafus 2011. szeptember 1-jétől lépjen hatályba. Ezzel szemben azt láttuk, hogy a gazdasági bizottság egy olyan módosító javaslatot nyújtott be, ami 2011 januárját jelöli meg, tehát két hónap múlva hatályba lépne ez a módosítás.

Miközben pont itt a vitában felmerült, hogy a kormány mit tesz annak érdekében, hogy a hajléktalanok számára valamilyen lakhatási lehetőséget nyújtson, és akkor államtitkár úr mutatta azt a kormányhatározatot, ami november 30-át jelöli meg egy akcióterv elkészítésére, de mire abból valami lesz, az sokkal később valósul meg. Azt gondolom, hogy nagyon durva beavatkozás és nagyon durva lépés lenne, ha mondjuk, akár a gazdasági bizottság javaslatát fogadná el a kormány, vagy ha úgy tennénk egy szigorító lépést, hogy jogszabályban szigorítanánk meg a közterületeken való jelenlétet. Jelzem, miközben el tudom fogadni, hogy sok mindenben helytelen az a magatartás, amit a hajléktalanok tanúsítanak.

De igazából van két másik olyan elem, ami, azt gondolom, hogy ebben a 6. §-ban fontos. A közterületek használata és a közterületek fogalma ma már két másik törvényben is szabályozva van. Az egyik a szabálysértési törvény, ami a jelenleginél sokkal szigorúbb, tehát ami most a kormány által benyújtva van előttünk, ott a belterületekről és a külterületekről is szól a törvény, míg a mostani egy kicsit puhább, hiszen csak belterületekről szól. Azt gondolom, hogy van ebben talán valami hátsó szándék, hogy esetleg alkut lehet kötni. Azt lehet mondani, hogy belterületen nem lehet hajléktalan, innen tessék kimenni, tessék menni az erdőbe, a város szélére, és jelzem, itt nem feltétlen csak a hajléktalanokra kell gondolni, hanem esetleg a prostitúciós tevékenységet is lehet azt mondani, hogy belterületen belül nem lehet, viszont külterületre tessék kimenni, és talán valamifajta megegyezés is létrejöhet ennek a tevékenységnek a folytatása kapcsán. Azért mondom, hogy nem túl jó ez a 6. §.

(22.40)

A harmadik törvény pedig, ahol szabályozva van a közterületek rendjének a kérdése, az a közterület-felügyeletekről szóló törvény, ahol szintén van egy szabályozás. Érdemes volna talán akkor a három törvényt összenézni és végignézni, hogy milyen módon kívánja a kormány szabályozni a közterületek rendjét, a közterületek fogalmát, hogyan, milyen módon lehet használni a közterületet, és milyen felhatalmazást ad az önkormányzatok számára, hogy szabályozza, mi az, amit eltűr és mi az, amit nem tűr el, hiszen egészen más ez egy nagyvárosban, egészen más egy külvárosi részen, és egészen más egy vidéki városban, akár egy vidéki város központjában vagy annak a külső részén. Azt gondolom, ezek talán elég jó érvek arra, hogy a kormány végiggondolja, hogy ennek a paragrafusnak az elhagyását támogassa. Jelzem, egyébként magában a törvénytervezetben egy kicsit testidegen is ez a 6. számú pont, ez valahogy úgy beleesett, belecsöppent oda, nem igazán van helye, hiszen a törvény egy egészen másfajta céllal született, az majd a következő vitakörben hangzik el, hiszen ahhoz is adtunk be módosító javaslatot.

Én e három érv alapján kérem a kormány képviselőit, hogy gondolják meg a benyújtott módosító javaslatunkat azzal kapcsolatban, hogy elfogadják. A határidő-módosítást pedig mindenképpen kérem, hogy azt ne támogassa a kormány, és hogy 2011 januárjától lépjen életbe.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 291 2010.10.25. 2:12  282-295

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, én valóban nyomtam gombot, ön pedig lezárta a vitát. Köszönöm, hogy megadta a szót.

Hozzászólásomban a 10. és a 11. számú módosító javaslat mellett szeretnék érvelni. A törvény azt mondja, hogy az elektronikus közműrendszerek kiépítését tervezik, viszont az is világossá vált már a vitákban - akár a bizottsági vitában, akár pedig itt a plenáris vitában -, hogy nagyon sok önkormányzat már az elmúlt években ezt a bizonyos elektronikus közmű hálózatát, az elektronikus térképet elkészítette, rendelkeznek már ilyen rendszerekkel, és nem kevés pénzbe került ezeknek a rendszereknek a kialakítása, a feltérképezés, az elektronikus rendszer kialakítása. Amikor a bizottsági vita volt, elhangzott, hogy volt olyan önkormányzat, amelyik 5, 8 vagy akár 10 millió forintot fordított a rendszer kiépítésére, a számítástechnikai háttér biztosítására, a megfelelő szakemberek foglalkoztatására.

Azért adtunk be két képviselőtársammal olyan módosító javaslatot, ahol valamifajta kompenzációt javasolunk annak érdekében, hogy ahol már ilyen rendszer működik, és a kormány ott mégis meg akarja csinálni a maga rendszerét, akkor az az önkormányzat, ahol működik ilyen rendszer, ott legyen egy kompenzáció, hiszen ők már erre fordítottak pénzt, vagy ha esetleg az az önkormányzat, ahonnan adatot kérnek, információt kérnek a kormányzati rendszer kialakításához, akkor ezért kapjon valamilyen kompenzációt az az önkormányzat, amelyik az elmúlt években már ennek a rendszernek az építésére, kialakítására fordított pénzt. Mivel ezek igen komoly összeget tesznek ki egy kisebb önkormányzat esetében, az ő költségvetésükben ez meghatározó összeg lehet.

Azt javasoljuk a módosító javaslatunkban, hogy a kormány kapjon arra felhatalmazást, hogy ennek a kompenzációnak a rendszerét dolgozza ki. Ezeknek az önkormányzatoknak ez nagy segítséget jelentene. Arra kérem államtitkár urat, hogy ezt gondolják végig, és fogadják el a módosító javaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 40 2010.11.08. 3:08  39-45

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az önkormányzati rendszerben 20 év alatt felhalmozódott egy sor megoldandó probléma, amelyek elsősorban a feladatok és a finanszírozás nem megfelelő összhangjához köthetők. Önök is tudják, hogy ez reformértékű változásokat igényel, amelyekre a korábbi kormányok több ízben törvénymódosítási javaslatokkal éltek. Elfogadásukhoz azonban szükség lett volna az akkori ellenzék, ma kormánypártok hozzájárulására, trükközés, idő húzása szép számmal akadt, hozzájárulás azonban kevés esetben, illetve egyetlen esetben sem. Ha tehát államtitkár úr azzal kezdené majd a válaszát, hogy az általam felvetett probléma a szocialista kormányzati időben keletkezett, akkor tudjuk, hogy a felelősség minimum közös.

De nem is a felelősség okán foglalkozom az önkormányzatok kötvénykibocsátásával, a figyelmet szeretném egy létező problémára ráirányítani. 2010 tavaszán készült egy tanulmány az önkormányzatok pénzügyi helyzetéről; a hazai publikus források szerint 2006-2009 között az önkormányzatok mintegy 500 milliárd forint értékben bocsátottak ki kötvényeket. Önmagában ez nem jelentene gondot, de van néhány jellemzője az így kialakult helyzetnek, amelyek azért aggodalomra adnak okot, és szükségessé teszik a továbbgondolkodást.

Az önkormányzatok nem végeztek a kötvények futamidejével megegyező likviditási elemzést, jelentős a devizakockázat, hiszen a kötvények 88 százaléka devizaalapú, a devizakamatlábak emelkedéséről pedig akár egy-egy felelőtlen nyilatkozat is gondoskodhat - volt már erre példa itt a Házban. További gond, hogy a kötvények nem kerülnek ki a másodlagos piacra, túlnyomó többségük nem lejáratkor törleszt, hanem néhány éves moratóriumot követően folyamatosan. Tehát valójában a szervező banktól felvett hitelként funkcionálnak, és a visszafizetésük 2011-13 között jelenik meg, akkor jelentősen megterheli az önkormányzatok költségvetését. A kibocsátott kötvényállomány mindössze 280-300 településre koncentrálódik, többségében a nagy önkormányzatokra, ahol az intézményrendszer többsége - iskolák, óvodák - megtalálható. Itt kérdés, hogy amikor majd a törlesztés megindul, akkor ezt a forráshiányt hogyan fogják pótolni.

Ezért kérdezem államtitkár urat, hogy ismeri-e a kormány az önkormányzati kötvénykibocsátás révén létrejött helyzetet, mit szándékozik tenni a kormány a kibocsátott kötvények visszafizetése miatt nehéz helyzetbe kerülő önkormányzatok fizetőképtelenségének a megakadályozása érdekében, és mivel most már benyújtották a 2011. évi költségvetést, kérdezem, tervezik-e, hogy a benyújtott 2011. évi költségvetésben segítséget adnak az érintett önkormányzatoknak a feladataik ellátásához.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 44 2010.11.08. 1:11  39-45

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Államtitkár úr, ön azt mondta, hogy kötvényt azok az önkormányzatok bocsátottak ki, amelyek erősek, nagy adóbevétellel rendelkeznek.

(14.20)

Akkor miért kellett kötvénykibocsátáshoz folyamodniuk? Ez egy másik része a dolognak. (Zaj.) Azt szívesebben hallgattam volna az ön válaszában, amit az utolsó mondatban említett meg, hogy egy programot dolgoznak ki, hogy majd azoknak az önkormányzatoknak segítsenek, ahol a kötvénykibocsátásból eredő visszatörlesztésnél problémák jelentkeznek.

Szerintem nagyon sok város vezetője - akár az önök padsoraiban ülő nagyvárosok vezetői is - kíváncsi lett volna arra, hogy milyen módon kívánják segíteni ezeket az önkormányzatokat, de rajtuk túl vagy ezeken túl - azt gondolom - a nagyvárosban élő emberek lettek volna kíváncsiak arra, hogy a kormány milyen elképzeléssel áll majd elő, illetve akár a 2011-es költségvetésben milyen terveik vannak az önkormányzatok megsegítésére, hiszen az elmúlt években nem hallottunk mást, csak azt, hogy mindig elveszünk az önkormányzatoktól. Önök 2011-ben 30 milliárd forinttal kevesebbet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) adnak az önkormányzatoknak.

Nem tudom elfogadni a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 30 2010.11.17. 2:07  1-251

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Azért kértem kétperces hozzászólásra lehetőséget, mert sok minden van, amiben az előttem szólóval egyetértek a kistelepülések védelmében, a kisiskolák védelmében, de azért azt kell hogy mondjam, hogy vagy nem egy költségvetést nézünk, vagy valami más van az ön mondandója mögött. Ugyanis ha megnézi, az önkormányzatok támogatása számszerűleg 30 milliárddal kevesebb, mint a 2010-es évben volt, 1164 milliárd helyett 1134 milliárdot tartalmaz a költségvetés. Ez persze önmagában még nem is biztos, hogy olyan nagy probléma.

Az már azért inkább gond, hogy ha a különböző táblázatokat megnézi a költségvetésben, akkor az látszik, hogy a társulási központok számára, azon központok számára, ahol pont azok a kisiskolák működnek, amiről ön beszél vagy ellátják azokat a feladatokat, ott a korábbi támogatást, ami kétszeres szorzó volt, a költségvetés egy sorban jelzi, hogy ez csökken másfélszeres szorzóra. Tehát amit ön mond, hogy a kisiskolák támogatása fontos, ebben egyetértünk. Sajnos a számok makacs dolgok, jó lenne, ha ez a költségvetésben igazán látszódna is, hogy ezt a támogatást szeretnék megadni a kisiskoláknak, a kistelepüléseknek.

Ugyanígy szerintem azért az fontos dolog, hogy ha megnézi szintén a költségvetés egyik táblázatát, ahol a személyi jövedelemadó 8 százalékos visszaosztása van az önkormányzatok számára, akkor egy nagyon érdekes sort lát. Azt látja, hogy alapvetően csökken a támogatás a 2010. évihez képest, és nem kicsit, hanem igen komoly összeggel. Ez számításaink szerint egy-egy településen, mondjuk egy nagyobb városban vagy egy fővárosi kerületben akár 80-100 millió forintot is jelent, egy nagyobb városban ennél többet is, 200-300 millió forintot is jelenthet. Azt gondolom, hogy még ez is elfogadható lenne. Ami ennél nagyobb probléma, hogy az átsorolás úgy történik, hogy a kistelepülések rovására a nagyobb városok javára (Az elnök csenget.) oszt vissza a költségvetés. Azt gondolom, ez az igazi probléma.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 48 2010.11.17. 1:13  1-251

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Nem kívánom a két percet kihasználni, én Babák képviselő úrnak szeretnék válaszolni a klientúraépítéssel kapcsolatos gondolatára.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha ön most megnézi az önkormányzati választás után az ellenzéki pártokra együttesen leadott szavazatok darabszámát, és megnézi a Fideszre leadott szavazatok darabszámát, akkor azt láthatja, hogy 45 százalékos támogatással a Fidesz kétharmados többséghez jutott az önkormányzatokban. Önök ezt törvényi módosítással érték el, az embereiket beültették ez ilyen törvénymódosítással az önkormányzatokba. Mi ez, ha nem klientúraépítés?

De menjünk tovább: önök behozták a parlament elé azt a törvényt, ami a külsős alpolgármester megjelenítését jelenti, be lehet vinni a képviselő-testületbe. Mi ez, ha nem klientúraépítés? Ugyanúgy behozták azt, hogy több aljegyzőt lehet foglalkoztatni egy-egy önkormányzatban. Mi ez, ha nem klientúraépítés? A több vezetői szintről és a korlátlan személyi bérről is hoztak be törvénymódosítást.

Azt gondolom, ez a klientúraépítés, nem pedig az, ami az elmúlt 8 évben történt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 62 2010.11.17. 11:47  1-251

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! 2011 nem az önkormányzatok éve lesz. Azok után, hogy a honfoglalás megtörtént az önkormányzatokban azzal a törvénymódosítással, amiről itt már korábban szóltam, hogy 40-45 százalékos támogatás mellett is kétharmados többséget tudtak szerezni a képviselő-testületekben, azok után, hogy az elmúlt években az önkormányzati költségvetést folyamatosan kritizálták, valamint azok után, hogy most 900 milliárd forint megtakarítást beviszünk a költségvetésbe, joggal várhattuk volna vagy gondolhattuk volna, hogy akkor legalább az önkormányzatok működését majd korrekt módon biztosítja a 2011. évi költségvetés. Gondolhattuk volna, hogy majd visszaadják ezt a pénzt a településeknek, a városoknak, a kisiskoláknak, az óvodáknak, az ott dolgozó embereknek, de ehhez a Fidesz-frakcióban ülő közel hetven polgármester és a körülbelül száz, önkormányzati munkában érintett képviselő kevés volt. Nem tudták ezt az érdeket érvényesíteni, nem tudták a 3200 település érdekeit megfelelően képviselni.

Cserbenhagyták a városokat, a településeket, az intézményeket, az iskolákat, az ott szolgáltatást igénybe vevőket, cserbenhagyták az ott élő embereket. Sőt, ha a számokat nézzük, akkor azt kell mondjuk, hogy az önkormányzatokért felelős államtitkár is alulmaradt abban az érdekérvényesítési folyamatban, ami a költségvetés készítését jellemzi.

Persze azt is tudjuk, hogy a költségvetés nemcsak számokról szól, hanem szól a hétköznapokról, arról, hogy egy-egy városban, egy településen, egy kerületben milyen az élet, megújulnak-e a játszóterek, működnek-e az iskolák, hogy érzik ott az emberek: van-e közbiztonság, van-e településőr, működnek-e a különböző szolgáltatások. Az önkormányzatokat ebben a költségvetésben, ahogy látjuk - az önök értelmezését vagy az önök számait látva -, inkább azt mondhatjuk, hogy kifutó termékként kezelik. Kifutó termékként, olyan termékként, amire nem szoktak már túl sokat fordítani, viszont nagyon hangosan árulják azok, akiknek ilyen termékük van. Önök ezt teszik most: kifutó termékként kezelik az önkormányzatokat. Pedig ezelőtt egy évvel vagy két évvel, hű, de nagyon hangosan védték a költségvetést, és önök nagyon hangosak voltak, amikor az önkormányzatokról volt szó!

Azzal, hogy a támogatásokat nem növelik, márpedig ez a költségvetés táblájából látszik, a 3,5 százalékos inflációval, valamint a közműdíjemelésekkel számolva, azt kell mondani, hogy reálértékben az önkormányzatoknak adott támogatás kevesebbet ér, mint 2010-ben. Az önkormányzatok támogatása 2010-ben 1164 milliárd forint volt, ehhez képest önök most 2011-re 30 milliárddal kevesebbet szánnak erre a sorra.

Elvesznek ezen túl 34 milliárdot, a támogatáson belül átcsoportosítva, a szociális ágazattól: a segélyekből 9 milliárdot, az intézmények működéséből pedig 24 milliárdot. Valójában ez a leggyengébb érdekérvényesítő társadalmi csoportot érinti. Vélhetően lehet azzal számolni, hogy ők nagyon nehezen fogják tudni majd megfogalmazni az érdekeiket, nemigen lesznek hangosak, amikor a költségvetés mostani vitája tart, majd pedig az elfogadása lesz.

Miközben minden egyes hozzászólás a munkahelyteremtésről szól, mindegyik hozzászólásban utalnak erre, az "Út a munkához" programot, azt kell mondjam, leállítják. 2010-ben több mint 100 ezer ember vett részt ebben a programban, az "Út a munkához" programban, és végzett közfoglalkoztatásban értékteremtő munkát. Több tízezren visszataláltak az elsődleges munkaerőpiacra. Milyen munkát is végeztek a közmunkában? Voltak olyanok, akik iskolagondnoki feladatot láttak el, hivatali kézbesítői feladatot, könyvelői, iktatási feladatot, nagyon sokan használtak közülük számítástechnikai eszközöket, számítógépeket. Sokan, iskolai végzettségüknek megfelelően, munkabírásuk szerint, a település üzemeltetésében dolgoztak. Ahol piaci kapcsolat vagy megrendelés volt, ott manuális termelőmunkát tudtak végezni. Helyben az önkormányzatok közben kialakították azt a hátteret, ami a munkavégzéshez szükséges, öltözőket működtettek, műhelyeket szereltek fel szerszámokkal, eszközökkel. Ezt a programot most önök 2011-ben fél pénzzel kívánják működtetni. Úgy fél pénzzel, mint ahogy a kifutó termékeket szokták már az utolsó időszakban kezelni.

Gyakorlatilag vége a panelprogramnak. Az elmúlt napokban sokszor kérdeztük itt az államtitkár urat, a kormány képviselőjét, hogy mit terveznek a panelprogrammal kapcsolatban. Az látszik, hogy míg 2010-ben 11 milliárd forint volt erre a célra, 2011-ben 3,3 milliárd forintot kívánnak fordítani erre. Ez az összeg, ahogy itt már sokszor el is hangzott, a lekötött szerződések kifizetésére elegendő. Több tízezer társasház vagy több ezer társasház közössége 40-50-60 ezer forintért elkészíttette a pályázatot, hogy tudjanak pályázni. Azért tették ezt, mert nagyon jól látták, és ki tudták számolni, hogy ha a pályázaton nyernek támogatást, több millió forintos támogatást, megcsinálják a felújítást, utána a ház működtetésére fordított összeg akár 40-50 százalékkal kevesebb, mint korábban volt. Nagyon sok ilyen házat lehet látni itt a fővárosban, bármerre mennek. Nagyon szép új arca van a háznak, és természetesen a működési költsége is kevesebb.

(10.50)

Nos, ez a sok munka, amit a társasházi közösségek végeztek, ha jól látom, akkor most kárba megy.

Persze, van olyan sora a költségvetésnek is, ami emelkedik, majdhogynem a háromszorosára. Ez a sor az átszervezésekre, az elbocsátásokra tervezett összeg. Így már érthető az is, hogy az elmúlt hetekben miért hozták be ide a parlament elé azt a törvénymódosítást, amelyik arról szólt, hogy az önkormányzatoknál dolgozó tisztviselőket is indoklás nélkül el lehet bocsátani. Majd' háromszorosára nő ez az összeg, amit erre a célra kívánnak fordítani. Mikor a törvény módosítása itt volt a parlament előtt, jeleztük, hogy ezt nem tartjuk jónak, hogy különösebb indoklás nélkül bárkit el lehet bocsátani most már nemcsak a kormányzati területről, hanem az önkormányzatokból is.

És van más is, ami emelkedik a költségvetésben, az pedig sajnálatos módon a gyermekétkeztetési díj. A szülőknek majd többet kell fizetni a gyermekek étkezéséért az iskolában. Kovács Zoltán bizottsági elnök úr a bizottsági vitában azt mondta, hogy igen, ez valóban így van, de mivel az adó 16 százalékos lesz, ezért majd több marad a családoknál, és ezért elvárható, hogy ezt a többletet majd a különböző szolgáltatásokra, a gyermekétkeztetésre fordítsák. Itt van a jegyzőkönyv nálam, direkt kikértem.

Ha ez így van, akkor azt tudom mondani, hogy igazából adócsökkentésről nem beszélhetünk, mert amit az egyik oldalon odaadnak, azt elveszik a másik oldalon a gyermekétkeztetésnél. Ráadásul ennek lesz két következménye, ezt az elmúlt évek már bebizonyították. Az egyik a minőségromlás, nagyon egyszerűen úgy lehet megfogalmazni, hogy kiveszik a húst a gyerekek tányérjából. A minőségromláson túl viszont az is egy következmény, hogy egyre kevesebben lesznek, akik majd igénybe veszik a gyermekétkeztetést, hiszen már nem tudják megfizetni azt a költséget, amibe ez kerül. Marad az egészségtelen étkezés, a hamburger és a hot dog, a nagy cégek számára lesz majd újabb megrendelés.

És persze van más is, ami emelkedik a költségvetésben, a költségvetést megalapozó törvényeknél már látszik, hogy az építési költség is emelkedik, mert bevezetik az építési alapilletéket, ami 5 ezer forint beadványonként. Persze, miközben bevezetik az építési alapilletéket, megmarad továbbra is az eljárási illeték. Ez lefordítva azt jelenti, hogy ha valaki a lakóházában ablakot szeretne cserélni, mert az építésiengedély-köteles, vagy éppen a homlokzatot szeretné újrafesteni vagy a kerítést felújítani, akkor be kell adni az építési kérelmet, ki kell fizetnie továbbra is az eljárási illetéket, plusz ezen kívül még 5 ezer forintot kell fizetnie majd az eljárásért.

De persze vannak jó hírek is a költségvetés tájáról. A budapestiek számára megnyugtató, hogy a 2011-es költségvetésben a 4-es metró benne van, méghozzá úgy szerepel, hogy a Kelenföldi pályaudvartól egészen a Bosnyák térig lesz megépítve. Tehát tisztelt fővárosiak, tisztelt tévénézők, rádióhallgatók, mindenki, aki majd később Budapestre jön vidékről, hogy ügyet intézzen, akkor van egy jó hírünk az ő számukra: a 4-es metró - most már eldőlt - a Bosnyák térig lesz megépítve, így szerepel a 2011. évi költségvetésben. Az persze, hogy mikorra készül el, az nem derül ki, de legalább annak lehet örülni, hogy a Bosnyák térig tervezik. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

És van más jó hír is a költségvetés tájáról, ez pedig nem más, mint az, hogy Debrecen 10 milliárdért majd egy új stadiont kap. Ezzel kapcsolatban az a vicc jutott az eszembe, amikor az iskolában a gyerekeknek óhajtó mondatot kell mondani. Mindenki mond óhajtó mondatot. Azt mondja Katika, hogy úgy szeretném, ha új labdám lenne. Pistike azt mondja: nagyon szeretném, ha karácsonyra legót kapnék. Móricka nem mond semmit. Mondja neki a tanító néni: Móricka, te nem szeretnél valamit? Mire azt mondja, hogy nem, köszönöm szépen, nekünk már mindenünk megvan. De hogyhogy? - kérdezi a tanító néni. Mire Móricka azt mondja: a múltkor hazajött az apukám, és azt mondta az anyukámnak, hogy egy nemi fertőzést szedtem össze, mire az anyukám azt mondta, hogy na, már nekünk csak ez hiányzott. (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Derültség az MSZP soraiban.) Úgy vagyunk mi ezzel a stadionnal Debrecenben, hogy nekünk már csak ez a stadion hiányzott. Miközben persze azt is látjuk, hogy a piac egyre inkább kivonul a magyar futball finanszírozásából, épp az FTC, ha jól hallom, újból eladó. Én magam ferencvárosi vagyok, sokkal szívesebben vettem volna, ha ez a támogatás inkább az FTC irányába mozdul el.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök egy történelmi pillanatot szalasztanak el. 900 milliárd forintot tesznek be a költségvetés bevételi oldalára, azt a pénzt, amit elvettek a nyugdíjkasszából, ami a nyugdíj előtt állók megtakarítása. De nem dolgoztak önök azon eleget, hogy az a szerkezeti átalakítás megtörténjen, amiről évek óta itt, ebben a Házban kormánypárt, ellenzék és mindenki beszélt. A költségvetésnek igazából ez a nagy problémája, és azt kell mondjam, hogy ez az, amiért nem támogatható a részünkről a jövő évi költségvetés.

Azt is lehet látni, mint ahogy az elején elmondtam, hogy a 2011-es év nem az önkormányzatokról szól, nem az önkormányzatok éve lesz. Ezt én magam mint önkormányzatban húsz éve dolgozó, különösen sajnálom, és ezért sem tudjuk támogatni a költségvetést.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 10 2010.11.26. 1:44  1-365

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Én is azért kértem kétperces hozzászólást, mert Bebes képviselő úr hozzászólásából és az eddig elhangzottakból egy dolog hiányzik szerintem, amit fontos tudni. Hogyha akár vidéken vagy Budapesten egy panelház felújítása megtörtént - szigetelés, nyílászárók cseréje -, és úgy, ahogy Kolber képviselőtársam mondta, a fűtési rendszer korszerűsítése is megtörtént, akkor ha megnézzük az egy évvel ezelőtti számlákat ott, ahol a felújítás megtörtént, 40-50 százalékos megtakarításra jutottak, azért ez nagyon komoly pénz.

(8.20)

Bebes képviselő úr hiába bólogatja a fejét, én konkrét címet mondok önnek: Budapest, Ferencváros, Pöttyös utca 11. Menjen el, nézze meg a házat, egyrészt hogy milyen szép lett, milyen jól néz ki, a környezete hogy megváltozott, másrészt kopogtasson be, és kérdezze meg azokat, akik ott laknak, az embereket, az ottani lakókat, ők meg fogják önnek mutatni a számlát. Egy év alatt 40-50 százalékos megtakarítást értek el, és szerintem ez a legfontosabb eleme ennek a programnak. Azontúl, hogy természetesen pályázni lehetett, az önkormányzatok is hozzátehettek, de hát nagyon fontos az a közösségkovácsoló erő egy-egy társasházban, hogy le kellett ülni egymással beszélni, végig kellett nézni, hogy honnan vesznek pénzt, milyen ütemezésben, ki nyújtja be a pályázatot, kivel dolgoznak majd együtt, és milyen megrendelés jut a piacra a magyar vállalkozók számára.

Énszerintem a rezsimegtakarítás és ez a megrendelés az építőipar számára mindenképpen azt mutatja, hogy ez a program egy jó program volt és érdemes folytatni, ezért kérem, hogy támogassák a módosító indítványunkat. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 321 2010.12.06. 2:08  242-378

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azon gondolkodtam, hogy Mikulás alkalmával mit kaptak a tisztviselők. Nem véletlen, hogy Babák úr egy virgáccsal hadonászik itt a teremben (Derültség.), a tisztviselők pedig azt látják, ez tipikusan azt mutatja, mire készülnek, a Mikulás puttonyából pedig egy elég gyengén előkészített törvényjavaslat került elő.

Szerintem abban mindannyian egyetértünk, a hozzászólókat hallgatva, abban vagyunk érdekeltek, hogy egy jól felkészült tisztviselői kar legyen az országban, és természetesen minden önkormányzat és minden önkormányzati vezető abban érdekelt, hogy minőségi munkát végző tisztviselői karral, tisztviselői csoporttal rendelkezzen. Szerintem ez jó, és ebben egyet is tudunk érteni.

De ha ebben egyetértünk, akkor azért fel kell tennünk azt a kérdést, vajon az a tisztviselő, aki egy ilyen törvényt vagy egy ilyen minőségű rendeletet készít elő az adott polgármesternek, amelyben ilyen vita van, az most akkor minőségi munkát végzett, vagy nem minőségi munkát végzett? Megtette-e azokat az egyeztetési kötelezettségeket, amelyeket el kell végezni, vagy nem tette meg? A törvény indokolásában az szerepel, az a cél, amiben szintén egyetértünk, ez az általános megfogalmazás, hogy minőségi munkát végezzenek a tisztviselők. Ez valóban helyes, de a minőségi munka definíciója valahogyan kimaradt ebből a törvényjavaslatból, pedig azt kell mondanom, rengeteg lehetőség van arra, hogy megmondjuk, mi az, amivel a minőségi munkát jellemezni lehet. Mondok néhány ilyent: a törvényesség betartása, a határidő betartása, az ügyszámok, és persze ott van a kreativitás, az újítás, az együttműködés, és sok-sok más feltételt lehet szabni. Azt gondolom, ez lenne a dolga egy polgármesternek, egy hivatal vezetőjének, hogy ilyen feltételek szerint határozza meg, mi a minőségi munka. Erre kellett volna a törvénynek javaslatot tennie, hogy legalább helyben tudja a tisztviselő, hogy mihez kell alkalmazkodnia; lojálisnak kell lennie, félnie kell, vagy valóban minőségi munkát kell végeznie meghatározott szempontok szerint.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 383 2010.12.06. 1:30  378-394

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Valójában ugyanaz a kérdéskör van most előttünk, mint amiről előttem Lamperth Mónika képviselőtársam szólt. Én igazából egy másik érvet szeretnék mondani arra, hogy ha az aljegyzők számát bővítjük, az milyen veszéllyel jár, illetve mit takar, és azt javaslom megfontolásra az előterjesztők számára.

Ha végignézzük az elmúlt hónapokban elfogadott törvényeket, amelyek az önkormányzatokat érintik, akár az önkormányzati törvénytől kezdve a külsős alpolgármester biztosításáig, akár a vezetői szintekre vonatkozóan, amiről az előbb tárgyaltunk, vagy a személyi bér kérdésében, és itt pedig az aljegyzők számának a növelése kérdésében, akkor azt lehet látni, hogy ez a sok-sok törvénymódosítás együttesen nem szól másról, mint egy klientúraépítésről. Azt gondolom, hogy ezt nem kellene támogatni. Nem lenne szerencsés, ha ezt a klientúraépítést oly módon szeretnék megoldani, hogy az az önkormányzatok költségvetésének a terhére történjen. Azt a feladatot, ami az önkormányzatok előtt van, pontosan az a felkészült tisztviselői kar, amiről az előző vita szólt, el tudja látni. Az aljegyző ezt a feladatot a jegyzővel együttműködve el tudja látni, azt gondolom, hogy fölösleges ehhez több aljegyző kinevezése és az aljegyzők finanszírozása.

Ezért tettünk módosító javaslatot Varga képviselőtársammal több esetben is ennek a kérdésnek a rendezésére. Arra kérem az előterjesztőket, hogy fogadják be a javaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 135-137 2010.12.07. 15:37  130-164

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Az előterjesztő ebben a törvényjavaslatban igazából három kört próbál meg jogszabályban rendezni, ami a társasházak mindennapjait érinti. Az első a szervezeti és működési szabályzatokban a nem lakás céljára szolgáló helyiségek, mondhatjuk úgy, hogy üzlethelyiségek tevékenységi körének az engedélyezése, megtiltása a társasházak számára, hogy milyen tevékenységet lehet az adott üzlethelyiségben folytatni. A második kör, amiben javaslatot tesz az előterjesztő, az a háromhavi díjhátralékkal vagy elmaradással bírók ügyének kezelése, és itt a jelzálogjog bejegyzését javasolja az előterjesztő, ami már ma is működik, csak hat hónapban határoztuk ezt meg. A harmadik kör pedig, hogy a gazdasági ellenőrzési rendszerben hoz tisztázó és a társasházi közösséget erősítő javaslatokat, a mindennapi működést segítő javaslatokat.

Valójában azt lehetne mondani, hogy mind a három javaslat tényleg olyan, ami a társasházak működését valóban segíti, ami a mindennapi működésüket nyomasztja, ott segítséget jelent nekik, de azt is látni kell, hogy sok minden van, ami kimaradt a szabályozásból, ami a társasházak számára már évek óta fontos lett volna, hogy szabályozásra kerüljön, és jó lett volna, hogy ha már egyszer hozzányúlunk ehhez a törvényhez, akkor ezekre a kérdésekre is választ adunk.

A hozzászólásom végén el fogom mondani azokat a pontokat, amelyeket fontos lett volna szabályozni. Valószínű, hogy ha a törvény előkészítésénél egy szélesebb körű konzultáció, egyeztetés történik, akkor talán ezek a kérdések is belekerülhettek volna a törvényjavaslatba. A társasházak közös képviseletének ma már nagyon sok szervezete van, amely működik, akik szívesen vettek volna valamifajta együttműködést vagy párbeszédet a törvény előkészítése kapcsán.

A társasházi működés, a társasházi lét bizonyos értelemben egyfajta kényszerként van jelen a mai magyar társadalomban, a mindennapjainkban. Több millió emberről szól, hiszen a rendszerváltás környékén, azt megelőzően, illetve az után nagyobb számban az önkormányzatoktól rengetegen vásárolták meg a korábbi bérlakásukat, legyen ez akár egy panelházban vagy éppen egy tömbházban, vagy egy belső udvaros, körgangos házban.

Amikor megvásárolták a lakást, akkor sokan azt gondolták, hogy megvették a lakást, ők most tulajdonosok, és innentől kezdve minden más el van felejtve, csak az, ami a lakáson belül van, az az, amivel nekik foglalkozniuk kell, és kevesen voltak tisztában azzal a problémával, hogy megvették a lakásokat, de ezzel együtt maga a társasház közössége megvásárolta a házat is, megvásárolta a ház egészét, annak örömeivel és bánataival, terheivel és lehetőségeivel együtt. Megvásárolta a rossz minőségű tetőt vagy megvásárolta a homlokzatot, a bejárati kaput vagy éppen a házat körülvevő udvart, és arról is gondoskodniuk kell. Ez a tulajdonosi tudat kevésbé volt jelen akkor, amikor ezek a vásárlások megtörténtek, amikor a tulajdonjog átkerült a lakók kezébe. Mára ez már azért egy kicsit erősödött, egy kicsit jobban alakul.

Azt is láttuk az elmúlt húsz évben, hogy volt egy új jelző, azt úgy hívták, hogy potyautas; ez az a társasházi tulajdonos, aki ugyan megvásárolta a lakását, de valahogy nem kívánt hozzájárulni a társasház működéséhez. Ebben két kategória van. Van egy, aki tudatosan vállalja vagy tudatosan alakította ki ezt a potyautas kategóriát, hiszen attól függetlenül, hogy ő fizet vagy nem fizet, maga a társasház, a közösség működik, takarítják a lépcsőházat, működik a világítás, ő kevésbé járul hozzá, az előnyeit élvezi ennek a működésnek, de nem járul hozzá ezekhez a terhekhez. És persze van egy másik kategória, amely kategóriáról itt most a törvény is szól, aki élethelyzetéből adódóan, szociális helyzetéből adódóan nem tudja vagy nem tudta vállalni azt, hogy azokat a költségeket, azokat a terheket fizesse, amelyek ráhárultak. Ebben a kérdésben nagyon sok próbálkozás történt már, hiszen az adósságkezelési teher, a díjhátralékosok ügyének a kezelése az önkormányzatok részéről pontosan azt a célt szolgálta, hogy ne halmozódjon fel olyan nagyméretű tartozás, ami később ahhoz járul, hogy jelzáloggal megterhelik az adott tulajdont.

Tehát, mint ahogy mondtam, a lakással együtt megvásároltuk a házat is, annak szépségeivel és terheivel együtt, és persze terhet jelentett a lakóházak felújítása. Ebben a kérdésben az elmúlt húsz évben nagyon sok próbálkozás volt, hiszen az önkormányzatok lehetőségeikhez, erőikhez mérten megpróbáltak valami segítséget adni a társasházaknak pályázatokkal, visszatérítendő vagy vissza nem térítendő pályázattal, kamatmentes kölcsönökkel vagy egyéb juttatásokkal. Volt, aki ezzel tudott élni. Ennek eredményét lehet is látni egy-egy nagyobb városban, a fővárosban egy-egy kerületben, igen szépen felújított házakat lehet látni. Ennek a programnak egy kiemelkedő része volt a panelprogram, ami a paneltársasházakról szólt az elmúlt években. Ha a jelen lévő képviselők kimennek a városba és körbesétálnak, szinte nincs olyan kerület, nincs olyan utca, ahol ne látnának valamilyen megújuló, szép panelházat.

Az is világos, hogy ez a felújítási folyamat, az ebben való részvétel egy társasház részéről egy másfajta működést, egy másfajta magatartást és gondolkodást igényel, mint ahogy még azt jó néhány évvel ezelőtt megszokhattuk, hiszen azt igényelte tőlük, hogy üljenek le a társasházban a társasházi közösségek, beszéljenek az előkészítésről, annak a műszaki tartalmáról, a menetéről, hozzanak döntéseket, a felújítást bonyolítsák le, a végén pedig el kell számolni a pályázaton kapott összeggel. Ez az elszámolás is egyben az, ami azt gondolom, hogy a törvényalkotó részéről itt most módosítást igényel, hiszen a panelprogramra való válasz az, ami a törvénymódosításban van, az azzal való elszámolást kellett a társasházaknál rendezni.

Persze, miközben megvásároltuk a lakásokat, a felújításokkal és annak örömeivel és bánataival együtt éltünk, közben egy új szakma is keletkezett, ez pedig a közös képviselő, a közös képviselet mint új szakma, amely szakma képviselőinek nagyon sok tudással kell rendelkezniük.

A kezdeti lelkesedés, amikor egy adott házban valakit megbíztak azzal, hogy ő a közös képviselő, mára ez már egy professzionális szakmává nőtte ki magát, hiszen költségvetéshez kell értenie, jogot kell tudnia, műszaki ismeretekkel kell bírnia, és talán van egy olyan része ennek a dolognak, ami a legnehezebb: tudni kell bánni a házban lakókkal, a tulajdonosokkal, és ez sok esetben nem a legkönnyebb helyzet.

A törvénymódosítás a társasházban lakókat védi azzal a szándékával, amit a 17. §-ban fogalmaz meg, ahol azt rögzíti, hogy milyen tevékenységet nem lehet folytatni egy adott társasház üzlethelyiségében.

Azt gondolom, hogy ez jó, de azt is látni kell, hogy azért a kör annál kicsit szélesebb, mint amit a törvény megfogalmaz, és mint amit államtitkár úr is mondott.

Mondok példát erre. Ma már nagyon könnyen megoldható, hogy egy kis üzlethelyiségben gyorspékség működjön, vagy olyan tevékenységet végezzenek, ahol nagy kazánok működnek. Ennek a tevékenységnek nagyon kellemes illata van, amikor éppen süti valaki a fagyasztott süteményt, de szeretném jelezni, hogy ha önök elmennek abba a társasházba, ahol alul egy ilyen gyorspékség működik, a fölötte lakók mind-mind nagyon haragudnak ezért a tevékenységért, de ugyanilyen a gyrossütő vagy éppen a pizzasütő, hiszen ez nem zajjal jár - most a zaj annyi, hogy oda járnak vendégek -, de az a szag, az az illat, ami ott van, a házban fölfelé terjed. Azt gondolom, hogy érdemes volna ezt a tevékenységet is abba a körbe bevenni, amiről a társasház külön dönthet, hogy ilyen tevékenységet enged vagy nem enged az adott házban, az adott üzlethelyiségben.

Én több olyan lakásban voltam ferencvárosi képviselőként, ahol behívtak, és azt mondták, hogy nézzem meg és szagoljam meg a ruhákat. Mindegyiknek ilyen nagyon erős zsírszaga volt, míg persze lent a büfében nagyon kellemes illatok terjengtek. (Novák Előd közbeszól.) Azt én nem tudom; nagyon kedves idős néni volt, aki behívott, és megkért, hogy ezt hadd mutassa meg.

ELNÖK: Bocsánat, csak vannak ízléses meg vannak ízléstelen bekiabálások. A bekiabálást általában nem szeretjük ebben a műfajban, de szoktuk gyakorolni mindannyian. Szerintem engedjük tovább a képviselő úr hozzászólását.

PÁL TIBOR (MSZP): A néni egy nagyon kedves ferencvárosi hölgy volt, és azt kérte, hogy segítsek ezen a problémán. Ezt próbáltam most elmondani az államtitkár úrnak. Úgy láttam, hogy jegyzetelt, szerintem érti, hogy miről beszélek.

Önnek is azt javaslom, képviselő úr, hogy menjen el egy ilyen házba, nézze végig, és kopogtasson be, kérdezze meg, hogy mit szólnak az ott lakók.

(15.50)

Nos, de a törvény a következő, 18. §-ában viszont már nem a társasházakat, és nem a társasházban a tulajdonosokat, a lakókat védi, hanem az üzleti szereplőket, amikor azt mondja: ahhoz, hogy tevékenységet váltsanak, már nem feltétlenül kell a társasház hozzájárulása, illetve a társasháznak kell bebizonyítania, hogy egy majdani tevékenység, mondjuk, olyan zajjal fog járni, ami zavarja a társasházban lakókat. Tehát egy még nem végzett tevékenységről kell előre véleményt mondania a társasháznak, ráadásul, ha ezt megtámadja a tulajdonos, akkor csak bírósági úton lehet ezt elrendezni, addigra pedig már általában a működési engedélyt megkapja az illető, és működik maga a tevékenység, és a társasház utána már nehezen tudja ezt a tevékenységet megtorpedózni, vagy nehezen tudja a maga érdekeit érvényesíteni. Ebben komoly ellentmondást látok. Örömmel láttam az első pontot, de azt gondolom, a második nem kimondottan a lakókat védi, hanem sokkal inkább a piaci szereplőket.

A jelzálogjog-bejegyzés, ami a törvényjavaslat 30. §-ában szerepel, az a 3 hónap, bár érthető az a szándék, hogy szeretnék ezt rövidíteni, mégis azt gondolom, hogy ez erre kevés. Hiszen nagyon gyakran kerülhetnek családok olyan élethelyzetbe, amikor két-három hónapig nem tudnak fizetni, és már rögtön megtörténhet a jelzálogjog bejegyzése a tulajdonukra. Ráadásul, ha megnézzük, a jelzálogjog bejegyzése - és ezt a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesületének elnöke, dr. Bék Ágnes küldte el e-mailben - 12 ezer forint illetéket és 25 ezer forintos ügyvédi ellenjegyzési költséget jelent, ez 37 ezer forint. Ha kiszámolják, tisztelt képviselőtársaim, ha valakinek van valamekkora tartozása, plusz még a társasház számára ez 37 ezer forintos kiadást jelent, előbb-utóbb ezt a költséget is az adott tulajdonosra, az adott lakóra terhelik. Tehát igen nagy összegű terhet kell majd visszafizetnie, ha pedig nem tudja, a jelzálog tovább nő, illetve háromhavonta újra és újra meg lehet ezt tenni, és újra és újra kiadást jelent, s nemcsak az adott lakónak, hanem a társasháznak is költséget jelent.

A törvényben lehetőséget adnak a közös képviselőknek arra, hogy míg eddig a szolgáltató cégek végezték a díjelszámolás érdekében az órák leolvasását, azt most a közös képviselők is megtehetik. Eddig a szolgáltatók valamekkora díjat számoltak föl, itt most a törvényben erről nincs szó. Azt gondolom, ez jelent majd némi problémát, hogy olyan feladatot kapnak, amit igazából nem fog számukra senki megtéríteni.

A törvény megteremti a lehetőséget, hogy a társasházak külső szakembereket vonjanak be a pénzügyi ellenőrzésekbe. Azt gondolom, hogy ez jó, hiszen nem mindig van egy-egy társasházban olyan szakember, aki a különböző pénzügyekhez megfelelő szinten ért, és akkor lehetőség van most arra, hogy külső szakembert vonjanak be.

Tehát összességében azt kell mondanom, hogy jók ezek a javaslatok, de nagyon sok minden van, ami kimaradt a törvénymódosításból, és mint ahogy jeleztem, jó lett volna, ha konzultációt folytatnak a törvény előkészítése során, hiszen akkor ezekről lehetett volna beszélni a szakmai szervezetekkel.

Mi az, ami kimaradt a törvényjavaslatból? Például, hogy a nem megfelelően működő közös képviselővel szemben milyen panasztételi lehetőség van. Van-e szervezet, amelyet fel lehet erre szólítani, amelynél lehet panaszt tenni? Nincs tisztázva a tevékenységtől való eltiltás kérdése, vagy csak itt is bírói ítélettel lehet eltiltani valakit ettől a tevékenységtől. Azt sem lehet tudni, hogy korábban valaki már ilyen bírói ítélettel rendelkezik, mégis egy társasháznál jelentkezik mint közös képviselő, nem lehet tudni, hogy van-e neki ilyen eltiltása. Sokszor esnek társasházak abba a csapdába, hogy olyat foglalkoztatnak, akit máshol már bírói ítélettel eltiltottak ettől a tevékenységtől.

Aztán aki a társasházat nem az alapszabály szerint működteti, ott valójában a társasház közösségének nemigen vannak lehetőségei és eszközei, hogy hogyan tudja rákényszeríteni, hogy az szmsz szerinti működést folytassa. Valamint a tulajdonosoknak nem engedi a közös képviselő, hogy betekintsenek a gazdálkodással kapcsolatos iratokba. A jogszabály ezt valóban nem teszi kötelezővé, de azt gondolom, hogy jó lenne, hogyha a tulajdonosok számára a jogszabály megteremtené ezt a lehetőséget.

Ugyanígy probléma, és ez kimaradt a törvényjavaslatból, hogy a meghatalmazások rendszerében kellene rendet csinálni, hiszen nem ritka az, amikor valaki 20-30 vagy éppen 40 meghatalmazással megy egy közgyűlésre, és ezzel a tulajdonosi többséggel, amivel rendelkezik, sokszor fenyegeti a többieket, vagy éppen visszaél azzal a többséggel, amivel rendelkezik. Az sem ritka, az is előfordult már, hogy maga a közös képviselő bírt ezzel a nagyarányú meghatalmazással. Amennyiben ilyen döntés születik, itt is csak az a helyzet, hogy bírósági döntés semmisítheti meg ezt a közgyűlési döntést, de a bíróság csak azt mondja, hogy az szmsz szerint kell újratárgyalni, és ott újból megszülethet ez a döntés. Tehát valójában a társasházban lakókat nem védi semmi az ilyen visszaélésektől.

Azt gondolom, jó lett volna, hogyha erre a négy pontra a törvényalkotó valamilyen javaslatot tesz, hiszen évek óta a társasházak közös képviseletét nyomasztják ezek a kérdések. Szerintem, ha sikerült volna egyeztetni az érdekképviseletekkel vagy a különböző szervezetekkel, akkor valószínűleg a törvényjavaslat ezekre a kérdésekre is választ tudott volna adni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 88 2011.02.14. 2:57  85-93

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az úgy van rendjén, hogy a hölgy szerepel első helyen, úgyhogy nagyon helyes.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hazánkban mintegy 650 ezer távfűtött panellakásban körülbelül 2 millió ember él. 2002 óta a szocialista vezetésű kormányok több mint 60 milliárd forintot fordítottak 270 ezer panellakás energiatakarékos felújítására. 2008-tól létezik az ökoprogram is, amely a távfűtött lakásokban a mérést és a fogyasztást is biztosítja. Tettük mindezt azért, hogy a panellakásban lakók jelentős fűtésköltség-megtakarítást tudjanak elérni, nem beszélve a környezetvédelmi hatásokról. Az adókörnyezetet is ennek megfelelően változtattuk: 18 százalékról 5 százalékra csökkentettük a távfűtés áfáját. Mindezzel sikerült elérni, hogy egyes lakásokban a fogyasztás 40-50 százalékkal csökkent, egyes lakásokban akár 5 ezer forintos megtakarítást is el tudtak érni. A Bajnai-kormány a válságkezelés idején is biztosított forrást a panelprogramra úgy, hogy a zöldberuházások keretéből biztosította a forrást. Tehát megvan a szabályozási rendszer, megvan a forrás, megvannak a szabályozási feltételek, adottak a finanszírozási hátterek.

Ezért is érthetetlen számunkra, hogy az Orbán-kormány viselkedése e téren miért alakult úgy, ahogy látjuk. Számos lakóközösség jelezte ugyanis, hogy elbírált pályázataikra a kiértesítés ellenére mind a mai napig nem kapták meg a támogatási szerződést, ami pedig a jogviszony létrejöttét biztosította volna, hogy elkezdjék a munkát. A közszolgálati televízió február 2-ai adásában Bencsik János államtitkár úr azt nyilatkozta, a CO-kvótából 20 milliárd forint áll rendelkezésre arra, hogy márciusig megkössék a pályázatok támogatási szerződéseit.

Ezért kérdezem államtitkár urtól, kötött-e új szerződést az Orbán-kormány 2010-ben a panelprogramra vagy akár az ökoprogramra.

(16.30)

Ha kötött, akkor ez hány lakást érint, és milyen támogatási összeget jelent? Ha nem kötöttek ilyen szerződést, akkor miért büntette a kormány azokat a lakóközösségeket, amelyek pályázat útján, a szakmai bizottság támogatása után megkaphatták volna a támogatási összeget, és akár már 2010 telén 45 ezer forintos megtakarításhoz juthattak volna?

Ha az említett 20 milliárd forint a már elbírált pályázatokra nyújt csak fedezetet, milyen forrásból kívánja folytatni a kormány a panelprogramot?

És kérdezzük továbbá azt is, hogy kíván-e a kormány 2011-ben majd új pályázatot kiírni a panellakások és a távfűtés korszerűsítésére.

Tisztelettel várjuk válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 74-76 2011.02.21. 2:49  73-82

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! 2009 őszén a Bajnai-kormány a válságos időszakban is törődött a közbiztonsággal, ezért bevezettük a településőrség rendszerét, több mint 1200 településen 2300 embert foglalkoztattunk. Kérdezem öntől, hogyan látja, hogyan ítéli meg, a közterületen való jelenlét visszatartó erővel bír-e, azok, akik az utcán vannak, és alkalmi lopást vagy rablást kívánnak elkövetni, visszatartja-e őket a cselekedetüktől az, ha egy hivatalos személlyel találkoznak. (Folyamatos zaj.)

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanatra megszakítom. Felkérem a tisztelt képviselőtársakat, ha halaszthatatlan közfeladataik elszólítják önöket a teremből, akkor legyenek szívesek a megbeszélést kint folytatni. Tisztelt államtitkár asszony, tisztelt államtitkár úr, kérem önöket, hogy legyenek szívesek a megbeszélést kint folytatni a képviselő urakkal. Tiszteljük meg a kérdésfeltevőt azzal, hogy meghallgatjuk!

Kérem, folytassa; az időt beszámítom. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Szabó Erika: Elnézést kérek, elnök úr. - Dr. Rétvári Bence: Bocsánat, elnök úr.)

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm. Tehát az első kérdés az volt, visszatartó erővel bír-e az, ha a közterületeken hivatalos személyt látnak a bűncselekményt elkövetni szándékozók.

A második kérdés: ön hogyan látja, ugyanaz a cél, amit a közterület-felügyelet vagy éppen a települési őrség ellát, olcsóbban elvégezhető-e, mint ha ezt hivatalos, nagyon drágán felkészített, nagyon komoly felszereléssel ellátott rendőrök, rendőrpár látja el?

Végül a harmadik kérdés a településőrséggel kapcsolatban: ön hogyan látja a foglalkoztatást? Hiszen ahogy mondtam, 1200 településen 2300 ember végzett településőri munkát, akik helyismerettel rendelkeztek, tudták, hol vannak azok a helyek, hol vannak azok a városi pontok, ahol jelen kell lenniük a közterületen. Ezek az emberek most már nem tudják ezt a munkát végezni. Mi van ezzel a 2300 emberrel? Ön hogyan látja, az ő foglalkoztatásuk megoldódott-e valamilyen módon? Nem beszélve arról, hogy egyébként is perspektíva volt számukra, ha a városőrségben munkát vállaltak, akár további képzéssel a városi közterület-felügyeletnél vagy mint biztonsági őrök munkát találtak ezen a területen. Ön szerint mi van most ezzel a 2300 emberrel?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 80 2011.02.21. 1:05  73-82

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azért kérdeztem, hogy ön szerint a településőrök jelenléte visszatartó erővel bír-e, mert minden felmérés azt mutatta, hogy ahol egyenruhában, az önkormányzat által felszerelt egyenruhában közterületen jelen voltak, ott kevesebb volt a bűncselekmény, nem támadtak meg sem gyerekeket, sem felnőtteket valamilyen értéktárgyért. Az is világosan látszik, hogy sokkal olcsóbban lehet vagy lehetett a közbiztonságot javítani, és az is teljesen világos, hogy az a 2300 ember, akiről itt közösen beszélünk, valamilyen munkalehetőséget kapott. Ma ezek az emberek munkanélküliek. Önök tehát nem tettek mást a településőrség megszüntetésével, mint növelték a munkanélküliek számát, miközben helyi emberek számára nagyon jó lehetőség volt, hogy az adott város vagy falu közbiztonságában részt vegyenek és dolgozzanak.

Egészen más a polgárőrség és egészen más ez a feladat. Nagyon sajnálom, hogy önök ezt megszüntették, mert így csak növelték a munkanélküliek számát, és természetesen romlott a közbiztonság is. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 72 2011.03.07. 2:58  71-77

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A Budapestet elkerülő M0-s útgyűrű 1988 és 1994 között épült déli szektorával a kezdetektől fogva nagyon sok baj van. Eleinte halálútnak nevezték, mert a burkolat minősége és különösen az elválasztó sáv hiánya gyakran vezetett halálos balesethez. A problémák egy részét sikerült orvosolni egy szűk beton elválasztó sáv kialakításával és a burkolat megerősítésével.

A szűkített méretű kétszer két sáv továbbra is balesetveszélyes, kapacitására pedig jellemző, hogy elég az M0-s körgyűrűn egy koccanás, abban a pillanatban kilométeres dugó alakul ki, sőt Budapest közlekedése is egyből, ahogy szokták mondani a szakemberek, beáll, hiszen bejönnek a városba az autók, ilyenkor sokszor le kell zárni az ellenkező sávot, hogy a szakemberek a mentést meg tudják oldani. A kapacitásbővítés persze nemcsak a balesetveszély forrása miatt fontos, hiszen ha csak az út kamionforgalmát tekintjük, érdemes elgondolkodni annak az egész országot érintő gazdasági hatásán. A közútfejlesztési program egyik lényeges eleme volt ennek a körgyűrűnek a bővítése, kétszer három sáv és leállósáv kialakítása.

Megindult a kivitelezés, a fejlesztés során átépítenek több csomópontot, felüljárót, Duna-hidat. E munkálatokkal együtt megtörténik a körgyűrű déli szektorának, az 51-es út és az M3-as autópálya közötti szakasznak a közvetlenné tétele, így nem kell ráhajtani majd az M5-ös útra, a környezet védelme érdekében pedig véderdők, zajvédő falak kialakítására kerül sor. A beruházás az Európai Unió támogatásával valósult volna meg. A munka - az útvonalat használók nagy örömére - nagy intenzitással meg is kezdődött, megindult. Az utóbbi hónapokban azonban történhetett valami, mert jómagam is, aki rendszeresen használója vagyok a M0-s körgyűrű ezen szakaszának, azt látom, és az itt közlekedők is azt erősítik a tapasztalataik alapján, hogy a munkagépek egy része eltűnt a terepről, azok a gépek pedig, amelyek ott vannak, már nagyon régóta csak egy helyben állnak, sokszor a hó is belepi őket. Az elkezdett építkezés félbemaradt, nincs munkavégzés ezen a területen.

Kérdezem az államtitkár urat: a kormány állította le a munkát, vagy valamilyen más körülmény miatt történt ez? Amikor újra elindul a munka, az eredeti tartalommal, finanszírozási és kivitelezési háttérrel folyik-e tovább a beruházás - ha nem, akkor mi változik meg, és mi a változtatás oka, mi a tartalma? És kérdezem az államtitkár urat: mi volt az átadás eredeti határideje, és mikorra várható, hogy a közlekedők birtokba vehetik a kibővített, biztonságos útszakaszt?

Tisztelettel várom az államtitkár úr válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 76 2011.03.07. 1:00  71-77

PÁL TIBOR (MSZP): Államtitkár úr, köszönöm szépen a válaszát. Valóban igaza van, hogy tél volt, aztán majd nyáron meg nyár lesz, és akkor nagyon meleg van, és akkor meg azért nem tudnak dolgozni az emberek, tehát mindig lehet kifogást találni.

Összességében azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy valóban jól érzékelik azok, akik arról tettek panaszt, hogy nem folyik a munka, hogy csökkentés történt a munka intenzitását tekintve. Ön is utalt erre, hogy több eset van, ami miatt halasztani kellett, és időpontot kell módosítani.

Azért nem fogadom el az ön válaszát, mert abban bízom, hogy talán ez a válasz el nem fogadás egy kicsit serkenti önöket arra, hogy a munkákat felgyorsítsák, hogy további balesetek ne legyenek az M0-s körgyűrűn. Nagyon tragikus képeket lehet látni azért, hogy '88 és '94 között olyan rossz minőségben építették meg az M0-s körgyűrű déli szakaszát. Nagyon bízom benne, hogy a válasz el nem fogadása talán önöket egy kicsit arra ösztönzi, hogy felgyorsítsák a munkákat. Így sajnos nem tudom elfogadni a válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 128 2011.03.28. 2:13  127-134

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Asszony! A kormány a tankötelezettség 15 éves korra való csökkentésével egy újabb nemzeti vívmányt szüntet meg. Ennek oktatást, gyermeki jogokat és foglalkoztatást érintő negatív hatásairól már esett szó, engem most egy másik következménye érdekel, ez pedig a családi pótlék kérdése.

A tankötelezettség és a családi pótlék korhatára összefügg. Ha a családi pótlék korhatára követi a tankötelezettséget, azaz a 15 éves korhatárt, az ellátottak igen nagy része, majd' negyede, több százezer gyermek családi pótlék nélkül marad. Ahol a családban több gyermek van, és egy kikerül a rendszerből, csökken a többiek ellátási összege is. De a családi adókedvezménytől is elesnek családok, mert a családi pótlékra való jogosultság gyermekek után egyben az adókedvezményt is párba hozza. Tehát nemcsak a családi pótlék és a tankötelezettség jár együtt, hanem a családi pótlék és az adókedvezmény is.

A kormány számára ezek az intézkedések több tíz milliárd forintos megtakarítást jelenthetnek. No de, valójában kitől is veszik el ezt a pénzt? Azoktól, akik a család rossz szociális és foglalkoztatási helyzete miatt tankötelezettség hiányában kiesnek az iskolából. Nem elég tehát, hogy gyerekek százezrei kikerülnek az iskolából, és hogy a gyermek-munkaerőpiacra kerülnek be, szakma, végzettség híján esélyük sincs arra, hogy elhelyezkedjenek majd a munkaerőpiacon, és az ő családjuktól és természetesen a többi testvértől még a minimális ellátást segítő családi pótlékot és a már említett adókedvezményt is megvonják.

(16.40)

Összességében azt lehet mondani, hogy mélyszegénységbe taszítanak családokat, akik ebbe aztán generációkon keresztül menthetetlenül bele is ragadnak.

Kérdezem államtitkár asszonyt, hogy milyen intézkedéseket terveznek még a szegény családok ellen, akik most a családi pótlékot is valószínűleg el fogják veszíteni. A másik kérdésem, hogy hol vannak azok a foglalkoztatási formák, amelyek a 15-16 éves gyerekeket fogadják majd a munkaerőpiacon.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 132 2011.03.28. 1:10  127-134

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Azért így tettem föl a kérdést, mert a jelenlegi, hatályos jogszabályban úgy van, hogy 18 éves korig jár, és természetesen, ha tovább jár iskolába, akkor akár 20 éves korig. A kérdésem arra vonatkozott, hogy amennyiben a tankötelezettségi kort leveszik 15 évre, akkor értelemszerűen, ha a jelenlegi törvényi szabályozást nézem, akkor 17 éves korig jár a családi pótlék. Az volt a kérdésem igazán, hogy így kívánják-e szabályozni. Hiszen ez azt jelenti, hogy ha valaki 15 éves korában abbahagyja a tanulást, kikerül a munkaerőpiacra, ahogy jeleztem, gyermekmunkaként igazán nincs olyan lehetőség, hogy elhelyezkedjen, megszűnik a családipótlék-fizetési kötelezettség a mai jogszabály szerint.

Ha ez megszűnik, akkor a többi gyerek számára is kevesebb a családi pótlék. És pont a jelenleg hatályos törvény szerint a családi pótlék összefügg az adókedvezménnyel. Nem tudja érvényesíteni a szülő, tehát még rosszabb helyzetbe kerül. Így kapcsolódik össze a családi pótlék és a tankötelezettség, így kapcsolódik össze a családi pótlék és az adókedvezmény. Erről szólt a kérdésem. A törvény másik részéhez természetesen tudom, amit már korábban bevezettek. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 307 2011.05.02. 8:42  266-314

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Valóban az idő eléggé előrehaladott, de azt gondolom, hogy azért érdemes itt néhány dolgot még szóvá tenni, és néhány dologról szót váltani. A légi közlekedésről volt már szó, itt avatott szakemberek vitát folytattak, én kicsit most azért lejjebb jönnék ebben a vitában, nevezetesen: a vízi közlekedésről szeretnék néhány szót szólni. Már csak azért is, mert magam ferencvárosiként egy olyan kerületben élek, amelynek igen hosszú Duna-partja van, a nagy-dunai és a kis-dunai is, de itt most elsősorban a nagy-dunai részről szólnék néhány mondatot.

Korábban, néhány évvel ezelőtt mindig jó szívvel láttuk azt, nagyon jó szívvel néztük, a gyerekek is örömmel vették azt, amikor ezek a nagyon szép nagy hajók érkeztek Budapestre, és ezekre mindig olyan büszkék voltunk, lehetett nézegetni, és igazán szép képet mutattak. Magam akkor azt gondoltam, hogy ez milyen jó, hiszen tényleg a turizmust növeli, a forgalmat, a város tekintélyét növeli, és mindenki nagy örömére történik ez a forgalom a Nagy-Dunán, ezeknek a nagy hajóknak a megjelenése.

De az az igazság, hogy rövid időn belül, amikor már Ferencváros is saját kikötővel rendelkezett - most nem a kerület, hanem az a dunai partszakasz -, akkor rá kellett jönnünk arra, hogy azért ebben sok-sok keserűség van. Hiszen ott, ahol megállnak ezek a nagy hajók, ott igen nagy forgalom van, a megszokott életet megbolygatják. Ez még kevésbé probléma, de hát a hajón való élettel együtt mindenféle kellemetlenséget is el kell viselniük az ott lakóknak. Szembe kell nézni azzal, hogy a hajók folyamatosan járatják a motorjukat, azért, hogy áramot termeljenek, és az egyéb szolgáltatást a hajón tudják biztosítani. Szembe kellett nézni azzal, hogy a hajókon termelődött szemét kirakása, lerakása ott, azon a Duna-parton történik meg, éppen ott, ahol egyébként korábban egy parkot működtettünk. És azt is el kell viselni, hogy amikor a turisták szeretnének onnan elutazni, akkor nagy buszok érkeznek arra a Duna-parti szakaszra, igen nagy zajjal, és ahhoz, hogy a turisták nyáron hideg buszba tudjanak beszállni, télen pedig meleg buszba, folyamatosan kellett a motorokat ott is járatni, ez zajjal és nagyon sok kellemetlenséggel jár.

Nos, összességében csak azt szeretném mondani, hogy jó lenne, hogyha a vízi közlekedéssel kapcsolatban - és különösen a Nagy-Dunán -, ennek a turizmusnak a fogadásával kapcsolatban a törvény kicsit többet foglalkozna. De ugyanígy meg lehet említeni, és itt előttem már képviselőtársaim jelezték, hogy a külvárosi kerületekben a P+R parkolók sorsa egy olyan kérdés, amiről mindenki beszél, most már azt kell mondanom, hogy évtizedek óta beszélünk, de valahogy ez mindig kimarad akkor, amikor konkrétan ezekben a kérdésekben tenni kell valamit. És most már ugyan azt lehet mondani, hogy a kerékpárosok számára a közlekedés sokkal kedvezőbb, mint jó néhány évvel ezelőtt volt - ez kétségtelenül a Fővárosi Önkormányzat munkájának köszönhető -, de biztos vagyok benne, hogy azért ennek a törvénynek a kapcsán ezzel a kérdéssel is még bőven lehetett volna foglalkozni, és talán több energiát fordítani erre a kérdésre.

Nos, azért akartam ezt a három dolgot elmondani, mert tudjuk, hogy ennek a törvénynek az előkészítése is egy igen hosszú egyeztetést igényelt, nagyon sok szakember és szakmai szervezet mondta és mondhatta el a véleményét a törvénnyel kapcsolatban. De az igazi kérdés itt az lesz, amiről korábban Tóbiás képviselőtársam szólt, hogy az egyszerű emberek számára, a városban lakók vagy éppen a 81 településen lakók számára ez a törvény mikor jelenik meg, és hogyan jelenik meg az ő számukra, mikor válik mindennapi lefordított valóssággá. Akkor, amikor majd az önkormányzatok ebből a törvényből eredően a saját keretszabályozási tervüket elkészítik a saját területükre vonatkozóan. Valójában ennek a törvénynek az igazi próbája akkor történik majd meg, amikor a 81 település, a Fővárosi Önkormányzat és a fővárosban lévő kerületi önkormányzatok a keretszabályozási terveket elkészítik, azokat a szabályozási terveket, amelyek ebből a törvényből következnek.

Ez persze felvet egy másik kérdést, és magam fővárosi képviselőként nagy érdeklődéssel figyelem, hogy hogyan alakul majd a fővárosban az önkormányzati rendszer. Hiszen az a kétszintű önkormányzati rendszer, ami jelenleg van, sok-sok hibájával, gondjával és bajával együtt az elmúlt 20 évben azért csak-csak tudta működtetni ezt a várost. Rengeteg példát tudunk arra mondani, hogy van erre ilyen megoldás. Van olyan, ahol egy erős központosított város működik, van olyan, ahol a kerületeknek van nagyobb szerepük, akár Prágát vagy éppen hogyha London városát nézzük. Londonban kimondottan a kerületek erősek, Prágában pedig vagy például Párizsban a párizsi önkormányzat az, amely komoly jogosítványokkal bír.

Talán államtitkár úr, ha kicsit figyel, ő is számíthat arra, hogy nagyon rövid időn belül itt, a parlament előtt az önkormányzati rendszer átalakításával kapcsolatban ezzel a kérdéssel szembe kell nézni, hogy a főváros milyen önkormányzati rendszerrel fog a továbbiakban működni. Ahogy ezt a törvényt elnézem, és ahogy olvasgatom itt a szakmai előkészítéseket - a különböző szakmai törvényekben, akár az oktatás vagy az egészségügy területén -, ebből azt a következtetést vonom le, hogy egy erős főváros az, amelyik meg tudna felelni ennek a törvényi feltételnek, sokkal gyengébb kerületi jogosítványokkal, mint az korábban volt, és lehet, hogy ez a jó megoldás. Azt sem mondom, hogy ez esetleg nem jó megoldás, de valószínűleg akkor lehet ezt a törvényt igazán jól majd működtetni, ha ehhez a megfelelő önkormányzati rendszert is hozzámódosítjuk, hozzáalakítjuk. Ebből a mostani törvényből inkább az a forma alakul ki, hogy erős főváros, és akár gyengített kerületekkel lehetne a várost a továbbiakban működtetni. Kétségtelen, hogy ez eltérő a korábbi rendszerhez képest. De összességében tényleg azt lehet mondani, hogy ennek a törvénynek az igazi próbája és igazi minősítése akkor fog megtörténni, amikor majd ebből az önkormányzatoknak a különböző szabályozási terveiket el kell készíteni.

Még, ami egy kérdés lesz, hogy a 81 településsel, amelyek az agglomerációs törvény szerint idetartoznak, a velük való együttműködés hogyan alakul. Lesz-e valamifajta párbeszéd, vagy jobb lesz a párbeszéd akár a külső kerületek és a települések között, mint ez korábban volt? Sikerül-e közös érdeket, közös összhangot, közös hangot találni arra, hogy valóban a kerületek, települések fejlesztésére és annak szolgálatában alkossák meg a különböző szabályozási terveiket, vagy pedig egymás bosszantására történik ez? És akkor fog kiderülni az, hogy van-e olyan ebben a törvényben, ami esetleg most nem tűnik fel a törvényalkotás során, de amikor majd alkalmazni kell, és a helyi jogszabályokat elkészíteni, akkor kiderül, hogy azt a munkát hátráltatja vagy nehezíti. Nagyon bízom benne, hogy ilyen nem lesz, hiszen azt hallhattuk az előkészítés során, hogy igen széles körű egyeztetés történt a szakemberekkel és a szakmai szervezetekkel.

Számunkra azért az megfogalmazódott, hogy van néhány olyan pont, amiben módosítást tartunk szükségesnek, pont a keretszabályozási tervek elkészítésének az idejét tekintve adtunk be módosító indítványt, illetve a már említett repülőtérrel, a tököli repülőtérrel kapcsolatban. Nos, összességében azt kell mondanom, az jó, hogy eddig ilyen hosszú előkészítés volt, de hát a puding igazi próbája akkor lesz, amikor majd a helyi szabályozási tervek készülnek, és az az idő, ami majd rendelkezésre áll, az fogja igazolni, hogy a törvény előremutató, fejlesztő, összhangot, együttműködést hoz, vagy pedig hátráltatja a helyi fejlődéseket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 168 2011.05.16. 1:59  167-170

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az önkormányzatok küzdenek egy régóta húzódó, időzített bombára emlékeztető problémával, nevezetesen azzal, hogy a települések jelentős része jövőre, 2012-ben kezdi el törleszteni a korábban kibocsátott kötvények fedezetét. Érthető az is, hogy a kormány a problémák közül a sokadik helyre rangsorolja az önkormányzati szektor eladósodottságát, hiszen ennek követlen hatása a településeken nem rögtön jelentkezik. Mondhatom azt is, hogy itt a teremben lévő idős hölgyek és urak ott fönt azt, hogy romlik a szociális ellátás, nem rögtön érzik meg, hanem csak néhány év múlva, vagy azt, hogy a segélyek összege csökken. Az együttesen 1300 milliárd forint értékű adósságállományt - ideértve a 600 milliárdos kötvénykibocsátást - az önkormányzatok kizárólag további hitelfelvételből tudnák majd visszafizetni. A végtelenségig azonban nem lehet az adósságot tologatni, így a települések egy jelentős részének vagy intézményt kell bezárnia, vagy feladatot kell csökkentenie azért, hogy gazdaságosan tudjon működni.

A sors fintorának is nevezhetjük azt, hogy többségében a jobboldali önkormányzatok azok, amelyek nagy összegű tartozást halmoztak fel. Ilyen például Kaposvár, Szolnok, Debrecen, Hódmezővásárhely, Békéscsaba vagy éppen az V. kerület. Ezért kérdezem államtitkár úrtól, hogyan segíti meg a kormány majd a csődhelyzetbe kerülő önkormányzatokat. Nagyon remélem, nem az lesz a megoldás, hogy az állami szint után a helyi önkormányzatokban fog a legszegényebbek juttatásán spórolni a kormány. Van-e terve a kormánynak arra vonatkozóan, hogy hogyan akadályozza meg a több tucat önkormányzat csődhelyzetbe kerülését? Az igazi kérdés pedig az, hogy erre vonatkozóan a jövőre nézve a sarkalatos törvényekben mi várható ennek a problémának a megoldásával kapcsolatban.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 154 2011.05.17. 17:44  149-159

PÁL TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 2011. május 6-án egy nagyon tartalmas szakmai tanácskozást tartottak a képviselői fehér házban. Szakemberek sora szólalt meg, nagyon jó javaslatok hangzottak el a társasházak és a szövetkezeti formában működő lakóházak mindennapjait segítendő. Valóban egy nagyon értékes tanácskozás volt.

Sajnálatos, hogy a mostani előterjesztésben mindezekből a javaslatokból azt kell mondjam, hogy szinte semmi nem köszön vissza, pedig 2 millió emberről van szó, az ő mindennapjaikat befolyásoló törvényről. Ebből a 2 millióból közel 800 ezren Budapesten élnek. Ott, a tanácskozáson kiderült az is, hogy a pénzpiac számára is fontos a társasházak és a lakásszövetkezetek működése. Ezt is a szakmai előadásokon erősítették meg az ott felszólalók, ott is elhangzott, hogy 80-100 milliárd forintos betéttel rendelkeznek a társasházi közösségek, tehát ők betétesek, és nem pedig a hitelfelvevők közé tartoznak.

Ugyanígy az építőipar is komoly partnerre talál a társasházakban, fontos megrendelők a társasházak, a lakásszövetkezetek, munkát adnak a javítások és a felújítások alkalmával. Az építőipar számára - világossá vált - különösen nagy lendületet adott az elindított panelprogram, ahol az önkormányzati források is megmozdultak. Mindezekért, tehát látva a piacot, látva az építőipart, látva a szakmai szándékot, mindezekért nagyon sajnálatos, és magam nagyon sajnálom, hogy a törvényalkotók nem mertek egy kicsit bátrabban hozzányúlni az előttünk lévő két törvényhez.

A benyújtott módosítás alapvető célját hallottuk, hogy kicsit közelítsék egymáshoz a lakásszövetkezetekre és a társasházakra vonatkozó szabályozást. A társasházak és a lakásszövetkezetek között két lényeges különbség van, az egyik a tulajdonjogi helyzetről, a másik pedig a lakásszövetkezet jogi személyiségéről rendelkezik. Ha az időben egy kicsit visszanézünk, akkor tudjuk, hogy a társasházi működés kicsit kényszerműködés Magyarországon, hiszen a rendszerváltás után, amikor lehetőség nyílt arra, hogy a korábbi bérlők megvásárolják az önkormányzattól vagy a tanácstól bérelt lakásokat, akkor mivel nem volt más forma, a társasházi forma jött létre, ezt a formát alkalmazták igen sokan, több millió ember került bele ebben a működési rendszerbe.

(18.40)

Ennek a működési rendszernek a jövő szabályozása akkor még nem volt megfelelően kidolgozva. Azután ahogyan megyünk az időben előre, amikor megvásárolták a lakásokat, akkor sokan azt gondolták, hogy megvették a saját lakásukat, ők most már tulajdonosok, innentől kezdve minden mást el lehet felejteni, és csak később szembesültek azzal a ténnyel, azzal a valósággal, hogy a lakásokon túl mást is megvásároltak: megvásárolták a házhoz tartozó tetőt, tetőszerkezetet, padlást, pincét vagy éppen a közműveket, a távfűtési rendszert és egyéb más dolgokat. Ezt a tulajdonosok elég nehezen vették tudomásul, hosszú idő kellett, mire kialakult az a tudat a társasházi közösségekben, hogy ezeknek a rendszereknek a karbantartása is az ő feladatuk.

Azután nagyon sokan, rengeteg önkormányzat próbálkozott azzal, hogy a társasházakat segítse a felújításban, a működtetésben. Különböző pályázatok jelentek meg, önkormányzatok igen komoly összegekkel a társasház-felújításokat segítették, volt, aki visszatérítendő vagy éppen vissza nem térítendő kölcsönnel tette ezt meg. Ha ma akármelyik nagyvárosunkban, akár itt, Budapesten vagy Székesfehérváron, Szegeden, Győrben vagy Pécsen sétálunk, akkor lehet látni ennek a felújításnak az eredményeit. Az önkormányzati kezdeményezést később a már említett panelprogram egészítette ki. Ma, azt lehet mondani, igen szép eredmények vannak, és sok esetben nemcsak szépek a felújítások, hanem igen gazdaságos eredményeket lehet elkönyvelni. A rezsiköltségekben, amelyek a panelházak többségében a legnagyobb összeget kiteszik, 45-50 százalékos megtakarítást lehet elérni, tehát azt lehet mondani, hogy ez a program igen eredményes volt. Ez abból is látszik, hogy nagyon sok társasház pályázott erre a programra.

Azt is lehetett látni, hogy amikor a tulajdonosok egyenként megvették a lakást, akkor azt gondolták, ők tulajdonosok, majd a saját lakásukat rendben tartják (Szatmáry Kristóf elhagyja az üléstermet.), és egy másfajta működést kellett elindítani, amit én nagyon szívesen elmondanék, ha a kormány képviselője visszajönne a terembe, de vélhetően őt nem érdekli ez a 2 millió ember, hogy velük mi van a társasházakban. Tehát meg kellett tanulniuk azt a működési formát, hogy egymással beszélni kell, közösséget kell létrehozni a társasházakban, és ahhoz, hogy ez működjön, szükségük volt arra, hogy legyen egy közös képviselőjük, legyen olyan, aki az érdekeiket összeköti, megfogalmazza és megjeleníti, ő a társasházi közös képviselő. Ez a szakma az elmúlt években szépen fejlődött. (Szatmáry Kristóf visszajön az ülésterembe.) Rengeteg mindenhez kell értenie ma már egy közös képviselőnek, nem elég csak a pénzügyeket kezelnie, a műszaki ügyekhez is kell értenie, jogi végzettséggel kell bírnia, és természetesen a társasházban lakó tulajdonosok lelkével is kell foglalkoznia, hiszen az a dolga, hogy a közösséget összefogja, akár pályázatokra, felújításokra vagy valamilyen programra őket mozgósítsa. Tehát egy professzionális szakmává nőtte ki magát ez a tevékenység.

Az előttünk lévő törvénymódosítás, a lakásszövetkezetek és a társasházak működése, az épületfenntartással kapcsolatos döntések, az együttélés szabályai, a közgyűlések szabályos megtartása tekintetében meglévő közös vonások megkívánják azt, hogy a vonatkozó törvényi szabályok között meglévő különbségeket a jogalkotó felszámolja, erre a bevezetőjében az államtitkár úr tett is utalást. A benyújtott módosítás új eleme, amit részletesen szabályoz az előterjesztő, az pedig a társasházakban elhelyezhető, közös területet figyelő kamera kihelyezésének a szabályozása. Határozottan mondom, szerintem ez egy jó dolog a törvényben, hogy magánterületet nem, a lakások ajtaját nem figyelheti, csak a közös területet lehet megfigyelni.

Először szeretnék néhány észrevételt tenni a két törvény szabályozására vonatkozóan, azután pedig olyan általános kérdésekről szólnék, amelyek régóta várnak megoldásra, és a mostani törvényjavaslatban sem lehet olvasni róluk. A módosítás 5. §-ában az alapszabály-módosításról kétharmados többséggel rendelkezik a törvényjavaslat, de ezt csak a jelenlévőkre érti. Ez vélhetően egy elírás, hiszen tudjuk, a közgyűléseken általában a tulajdonosok egyharmada szokott megjelenni, és ha ennek az egyharmadnak a kétharmada módosíthatja az alapszabályt, akkor az több száz vagy több ezer embert érintő alapszabályi rendelkezéssé válhat, tehát egy kisebbség a többségre nézve döntést hozhat. Azt gondolom, itt elírás történt a törvényjavaslatban.

A módosítás 8. §-a az esetleges jogviták rendezését szabályozza peren kívül, és ezt a lakásszövetkezetek számára teszi lehetővé. Valójában nem egészen érthető, hogy ha a törvényalkotó szándéka az volt, hogy a lakásszövetkezeti törvényt és a társasházi törvényt egy kicsit közelítse egymáshoz, akkor ezt a lehetőséget miért nem adja meg a törvényalkotó a társasházak számára.

A módosítás 9. §-a a lakásszövetkezet tulajdonát próbálja meg valamilyenfajta rendszerben tárgyalni. Ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen tudjuk, ahhoz, hogy a lakásszövetkezetek pályázhassanak, a tulajdonukban lévő tárgyakat fel kell sorolni, a felújítási hitelhez erre szükség van. Itt elsősorban a fűtőtesteket, a különböző vezetékeket, a nyílászárókat és ezek tulajdonjogát kell még a törvényjavaslatban pontosítani.

A módosítás 29. §-a kedvező szabályokat tartalmaz a lakásszövetkezeteket képviselő civil szervezetek számára. Azt mondja a törvényalkotó, hogy különböző törvényeknél, szakmai tanácskozásoknál ki kell kérni az ő véleményüket. Nagyon sajnálatos, hogy ez a szabály ismét nem vonatkozik a társasházi civil szervezetekre, a társasházak érdekképviseleteire.

Nem tudom, miért különbözteti meg a törvényalkotó mégis ezt a két formát, miközben az a szándéka, hogy közelítse egymáshoz, pedig azt kell mondanom, lélekszámban sokkal többen élnek ma társasházakban, mint lakásszövetkezetekben, ezért szükség lenne, hogy azonos jogosítványokkal legyenek felhatalmazva.

A társasházakra vonatkozóan a már említett kamerarendszer felállítását szabályozza a törvénymódosítás, ez vélhetően a közbiztonságot fogja javítani. A törvényjavaslat 80 százalékos egyetértést ír elő a társasház számára ahhoz, hogy a kamerarendszert felállítsák vagy kihelyezzék. Ez egy nagyobb lakásszámú társasháznál nagyon nehezen biztosítható százalék. Egyébként ez nem is indokolt, hiszen, ahogyan mondtam, a kamera csak a közös területeket figyelheti meg, magánlakásra nem irányulhat. Ebben az esetben bőven elegendő lenne, azt gondolom, az 50 százalék plusz egy fő szavazati arány rögzítése.

Szeretnék két olyan dolgot feltétlenül megemlíteni, amivel a javaslat nem foglalkozik, pedig nincs is olyan társasházi közgyűlés vagy szakmai tanácskozás, ahol ezek ne vetődnének fel. Az egyik ilyen kérdés a társasházak jogállásának a kérdése és ennek a rendezése, azaz, hogy önálló jogi személyiség legyen egy társasház. A társasházak alapító okirattal jönnek létre, ingatlan-nyilvántartási hatóság veszi őket nyilvántartásba, ez a nyilvántartás közhiteles adatokat tartalmaz, tehát minden adott ahhoz, hogy önálló jogi személyként őket rögzíteni lehessen. Az előterjesztők elő sem merték venni ezt a kérdést, nem is szerepel a javaslatban, pedig néhány évvel ezelőtt itt a Házban Kosztolányi Dénes fideszes képviselő arról beszélt, hogy ha a társasházak esetében valaki törvényt módosít, ez az a kérdés, amit legelsőnek rendezni kell, mondta Kosztolányi Dénes képviselő, akkor mint fideszes képviselő. Érdekes, most erről egy szó sem esik az előterjesztésben, pedig már a lakásszövetkezetek és a társasházak közötti különbség igazán minimális. Azt javasolom, hogy ezt az előterjesztőnek érdemes volna újragondolni.

A társasházak jogállásán kívül a másik kérdés, amely korábban már megoldódott ugyan a társasházak számára, de 2010 decemberében az akkori törvénymódosításban a Fidesz a hatályba léptetési rendelkezéseknél törölte ezt, ez nem más, mint a társasházak törvényességi felügyeletének a kérdése. Önök megszüntették, felszámolták ezt a rendszert. Egyébként korábban még a Gyurcsány-kormány az ügyészséget jelölte ki a társasházak működésével kapcsolatban, hogy felügyelje az ottani működést, hogy az szmsz szerint történik-e. Érthetetlen, hogy ezt korábban önök megszüntették egy egyszerű rendelkezéssel. Az a képviselő, aki a munkája során a választóival találkozik vagy fogadóórát tart, és figyel arra, amit mondanak, igazán tudja, hogy szinte nincs olyan panasz, nincs olyan tulajdonos, aki ne beszélne arról, vagy ne kérdezné meg, melyik az a szervezet, ahová elmehet, és elmondhatja a panaszát, felvetheti a gondját, elmondhatja a baját. 2 millió embert így valójában odalöktek a bizonytalanságba. Ők nem tudnak a problémájukkal kihez fordulni, hogyha a társasház működését tekintve valamilyen gondjuk van.

(18.50)

Nem marad más most, mint az igen hosszadalmas és költségigényes bírósági eljárás végigvitele. Tehát ezen két probléma, az önállóság és a jogi felügyelet szabályozása nélküli társasházi törvénymódosítást beterjeszteni a parlament elé, azt mutatja, hogy nem nyitott fülekkel hallgatják a már említett szakmai tanácskozásokon részt vevőket, és az egyéni képviselők pedig, azt gondolom, vagy kevés társasházi közgyűlésen vesznek részt, vagy pedig ők sem hallják meg azt, amit ott mondanak az emberek.

És van sok apróság, ami szintén kimaradt a törvényből; például, hogy a nem megfelelően működő közös képviselővel szemben milyen panasztételi lehetőség van. Van-e szervezet, amelyet fel lehet szólítani, amelynél panaszt lehet tenni? Ugyanígy nincs tisztázva a tevékenységtől való eltiltás kérdése. Itt is csak a bírósági eljárás marad a társasházi tulajdonosok számára. Sokszor esnek a társasházak olyan hibába - vagy olyan csapdába -, hogy olyan közös képviselőt foglalkoztatnak, alkalmaznak vagy választanak meg, akit korábban már valahonnan elküldtek, valahol nem felelt meg, éppen törvénysértő volt. Nem lehet leellenőrizni, hogy ki hol, milyen tevékenységet végzett, van-e valamilyen gond vele.

Valójában azt gondolom, hogy ha most a kormány kicsit vállalkozóbb szellemű lenne, akkor lehetőség lenne arra, hogy a bíróságoktól az életkor miatt elküldött, nagy tapasztalattal rendelkező jogi szakemberekből, bírákból a társasházak működését felügyelő, a közös képviselők tevékenységét felügyelő szakmai szervezetet hozzanak létre. Azt gondolom, itt a felkészültség, a szakmai tudás rendelkezésre áll.

A bizalmatlanságot csak növeli az a helyzet, hogy a közös képviselők nem engedik, hogy a tulajdonosok betekintsenek a gazdálkodással kapcsolatos iratokba, nem engedik, hogy a számlákat megnézzék. A jogszabály ezt valóban nem teszi kötelezővé, de azt gondolom, hogy a bizalmat, a társasházak működését, a mindennapi életet segítené, és jó lenne, hogyha a tulajdonosok számára a jogszabály megteremtené ezt a lehetőséget, hiszen valójában az ő pénzükről, az általuk befizetett közös költségről van szó. Van olyan társasházi közös képviselő, aki mindezek ellenére megengedi, ott jó együttműködő viszony van a társasházon belül, ahol nem, az mindig feszültséget szül, rengeteg konfliktus van a közös képviselő és a társasházi tulajdonosok között.

Nem ritka az sem, amikor a társasházi közgyűlésre az egyik tulajdonos sok-sok meghatalmazást szed össze, nem ritka az, amikor valaki 20 vagy éppen 30-40 tulajdonosi meghatalmazással megy el egy közgyűlésre, és ezzel a többséggel fenyegeti a jelenlévőket. Sőt, olyan is előfordult már, arra is van a példa, amikor maga a társasházi közös képviselő gyűjti össze ezeket a felhatalmazásokat. Valószínű, hogy a törvényalkotónak kellene arra is figyelnie, hogy korlátozni kellene a felhatalmazások számát, mennyit lehet összegyűjteni egy-egy társasházi közgyűlésre, hogy egy kisebbség vagy egy személy ne tudja zsarolni, ne tudja fenyegetni a többséget. Az ilyen visszaélésekkel szemben meg kellene védeni a társasházban lakókat.

Tehát a két fő kérdésen, az önálló jogi személy és a jogi felügyeleten túl az előbb felsorolt néhány apróbb szabályozás az, ami - azt gondolom - a törvénymódosításnál jó lett volna, ha kicsit nagyobb figyelmet, nagyobb lendületet kap. Főleg azért, mert ahogy említettem, a május 6-án tartott szakmai tanácskozáson valójában ezeket mind elmondták az ott jelen lévő szakemberek, a társasházak képviselői, és a jelenlévők nagyon együttműködőnek mutatkoztak. Most azt lehet látni, hogy sajnos ebből a törvényből kimaradtak ezek a szabályozások. Pedig már több éve nagyon sokszor elhangzanak különböző fórumokon ezek a javaslatok.

Tehát azt lehet mondani, hogy ugyan érthető a jó szándék, hogy közelíteni egymáshoz a lakásszövetkezetek és a társasházak szabályozását, de azért sok-sok hiányosság miatt talán kicsit bátrabban kellene hozzányúlni. Módosító javaslatokat természetesen fogunk beadni a törvényhez, pontosan annak érdekében, amit államtitkár úr mondott, hogy a jobb és szakszerűbb működtetést, a szakszerűbb működést és az együttműködés erősítését a társasházon belül tudjuk majd valamilyen módon javítani. Ez a jobb és szakszerűbb működést biztosan fogja javítani.

Arra kérem államtitkár urat, hogy majd a módosító indítványoknál az elmondott problémákra legyen nyitott, tényleg azért, mert ha volt már ilyen helyzetben, akkor önnek is vélhetően elmondták, hogy mennyire szükség van ezeknek az apró módosításoknak a törvényben való rendezésére, hogy a mindennapi életben a társasházak nyugalmát tudjuk biztosítani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 276 2011.06.06. 3:15  273-293

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. A vita első részében az 1. és a 4. számú módosító javaslat mellett szeretnék érvelni. Képviselőtársaimmal adtuk be ezt a két módosító javaslatot. Az első a lakásszövetkezeti törvénnyel kapcsolatos. Amikor a törvény általános vitája volt, magam is elmondtam, hogy az, hogy a lakásszövetkezeti törvényben a közgyűlésen az alapszabályt a jelen lévők kétharmadával lehet módosítani, ez nem egy helyes eljárás. Egyáltalán nem helyes, hogy az alapszabály módosítását úgy meg lehet tenni, hogy nincs benne a napirendben, de ha már van, akkor érdemes volna ezt egy szigorúbb feltételhez kötni. Erről szól az 1. számú módosító javaslat, hogy ne lehessen bármikor, ha mégis, akkor legalább négyötödös szavazati aránnyal lehessen módosítani az alapszabályt, hiszen a későbbiekben ez már a működésre mindig kihatással van. Ez egy szigorító módosító javaslat, amit képviselőtársaimmal tettünk.

A másik módosító javaslat a 4. számú a vita első szakaszában. Ez pedig a társasházakat a lakásszövetkezeti törvényben a lakásszövetkezeteket érinti azért, mert ha ők pályázni szeretnének, vagy felújítási pénzhez szeretnének hozzájutni, vagy szükségük lenne arra, hogy banktól hitelt vegyenek fel a felújításra, akkor a lakásszövetkezetek esetében a fűtési rendszer, a különböző nyílászárók, az ajtók és az ablakok nem képezik a lakásszövetkezet tulajdonát, márpedig az elmúlt években a legtöbb felújítás, a legtöbb hitel, a legtöbb munka ezeken a területeken folyt; mondjuk, az egész fűtési rendszert újították fel. Ha ez nem kerül be a lakásszövetkezetek tulajdoni körébe, akkor ezt nem számíthatják be, és erre nem vehetnek fel pluszhitelt, nem lehet pályázatot benyújtani, kimaradnak ebből a pályázati lehetőségből.

Ezért javasoljuk képviselőtársaimmal módosításként, hogy a fűtési rendszer elemei, a különböző csapok, csövek, fűtőtestek és a nyílászárók, az ajtók és az ablakok kerüljenek be a lakásszövetkezet tulajdonába. Ezzel a módosítással lehetőség nyílik arra, hogy a pályázatokon részt vegyenek, és olyan forrásokhoz jussanak hozzá, ami ma csak a társasházak számára adott. Ez a két elem kimaradt a lakásszövetkezeteknél.

Azt kérem, hogy a minisztérium részéről gondolják végig ezt a módosító javaslatot, hiszen azt lehet mondani, hogy a lakásszövetkezetekben lakó több százezer ember számára lehetőség arra, hogy pluszforráshoz jussanak és felújítsák ezeket a házelemeket, a fűtési rendszert és a nyílászárókat. Ez mindenképp egy olyan rész, amit régóta a lakásszövetkezetek képviselői kértek a törvényalkotóktól, hogy ezt a két elemet vegyék bele a lakásszövetkezeti tulajdonba. Itt most lehetőség nyílik erre.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 286-288 2011.06.06. 2:11  273-293

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 25. módosító javaslathoz szeretnék szólni azért, mert - bár tudom, hogy ez a vita második szakaszában van - valójában ehhez a vitához kapcsolódik.

ELNÖK: Képviselő úr, a 25-öshöz?

PÁL TIBOR (MSZP): Igen, mert ahhoz a vitához kapcsolódik, amit az előbb hallottunk. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Gaudi-Nagy Tamás által benyújtott módosító javaslathoz kapcsolódik az enyém is, hiszen én is azt mondtam a módosító javaslatban, ahhoz, hogy valaki a közös tulajdonban álló területeket bekamerázza, nem feltétlen kell, hogy a közgyűlés négyötöde legyen jelen, hanem elég csak az 50 százalék plusz egy fő. A mi módosító javaslatunkban az van benne, hogy csak a közös területeket lehet bekamerázni, egyébként a törvény is erről szól, ez tehát teljesen világos és egyértelmű. De ajánlom Vágó képviselő úrnak, hogy a 25. módosító javaslatot nézze meg, az úgy kezdődik, hogy a közös tulajdonokban álló épületrészek, és így tovább, tehát a magánterületről vagy az ajtóról szó sincs, és ez teljesen érthető.

Miért tartom fontosnak, hogy legyen ilyen kamerarendszer egy-egy épületben? Azért, mert az elmúlt évek bebizonyították, ahol a társasházak már döntöttek arról, hogy a bejárat elé vagy fölé kihelyeznek egy kamerarendszert, ott a házba való betörések száma csökkent. Azért csökkent, mert a kamerarendszer távol tartja azokat, akik valamilyen rossz szándékkal közelítenek a házhoz, vagy a lépcsőházba szeretnének bejutni. Egyébként sok helyen elég volt csak egy mozgásérzékelő reflektort kihelyezni a bejárati ajtó fölé, már egyből lehetett látni, hogy távol tartja azokat, akik rossz szándékkal közelítettek a házhoz. Ha pedig kiírják, hogy kamerarendszer van, sőt annak a felvétele hosszú ideig megmarad, akkor egészen biztos, hogy azok, akik betörési szándékkal közelítenek, ezt alaposan meg fogják gondolni. Az eddigi adatok Budapesten egy-egy lakótelepen vagy egy-egy háztömbben azt mutatják, hogy ez nagyon jó visszatartó erő.

Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ha nem tudják a másik módosító javaslatot támogatni, akkor a 25. számú módosító javaslatunkat támogassák. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 131 2011.06.14. 2:05  130-137

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Mindannyian tudjuk, hogy a tűzoltók a legelismertebb munkát végzők közé tartoznak, még akkor is, ha az elmúlt hetekben jogos jussukért kellett az utcára vonulniuk. Az önkormányzati törvény koncepciójában mindenki olvashatta azt a kijelentést, hogy az állam központosítva, közvetlenül látja el a tűzoltóságokkal kapcsolatos feladatokat. Ez az elképzelés nagyban igazodik a benyújtott katasztrófavédelmi törvényhez is, mégis ez a konkrét kijelentés különös, mert eleve eldöntöttnek tekinti az önkormányzati tűzoltóságok sorsát még azelőtt, hogy a konkrét egyeztetések vagy a tárgyalások megkezdődtek volna az érintett felek között: az önkormányzatok, a tűzoltóságok, szakmai szervezetek között.

Azt is tudjuk, hogy az önkormányzatok az elmúlt években jelentős összegekkel egészítették ki az állami támogatásokat, komoly forrásokat biztosítottak elsősorban a fejlesztésekhez, eszközvásárláshoz, pályázatokon való részvételhez. Tehát nagymértékű önerőt adtak a tűzoltóságok fejlesztéséhez, ezzel biztosították, hogy a feladat ellátása folyamatos legyen, és bővüljön az eszközállomány.

Most azonban azzal, hogy az állami rendszerbe átkerülnek a tűzoltók, semmi garancia nincs arra, hogy az állam majd ugyanezeket a feltételeket, sőt azokat a pluszforrásokat tudja biztosítani, amelyeket a korábbi években megkaptak a tűzoltók.

Ezért kérdezem az államtitkár urat, hogy nyugtasson meg minket meg az embereket, számíthatnak-e majd a tűzoltóságok azokra a forrásokra, azokra a pluszpénzekre, amelyeket korábban az önkormányzatoktól kaptak.

(16.20)

Egyben kérdezem azt is, hogy tudják-e, tudjuk-e, hogy egyáltalán mekkora összeg volt összesen az, amit az önkormányzatok biztosítottak a tűzoltók számára az elmúlt években, megmarad-e a tűzoltóságok finanszírozása azon a szinten, ahogy eddig volt, és lesz-e elegendő és miből lesz elegendő forrás a fejlesztésekhez és a korszerűsítésekhez.

Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 135 2011.06.14. 1:03  130-137

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a válaszát, államtitkár úr. Azt gondolom, hogy van olyan dolog, amiben egyetértünk. Az, hogy valami önkormányzati feladat vagy állami feladat, majdnem mindegy, ha ugyanaz a finanszírozása; ha ugyanaz a pénz rendelkezésre áll az adott feladat ellátásához, akkor, azt gondolom, tényleg mindegy, hogy hol van a feladat, vagy legalábbis nem a források határozzák meg.

A kérdésem pont arra irányult, és azért teszem fel még egyszer, hogy amennyiben ez a feladat átkerül az államhoz, akkor az a pluszösszeg, az a plusztámogatás, amit az önkormányzatok eddig adtak, nem kerül át, vagy ha mégis, akkor mondja meg, hogy elvonják-e ezt esetleg az önkormányzatoktól. És persze még ott van a vagyon kérdése, hiszen sok esetben eddig egy-egy városban, akár az ön városában is, vagy nálunk, a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat adott pluszpénzt azért, hogy laktanyát újítsanak fel, hiszen ez egy önkormányzati érdek volt, önkormányzati tulajdonként szerepelt - ezzel mi lesz, mi lesz ezekkel a befektetésekkel a jövőben?

Kérem, hogy erre válaszoljon a következő egy percben. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 162 2011.06.20. 2:09  161-164

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltó pártok sikeres egyezsége volt az önkormányzati rendszer kialakítása és ezen belül a fővárosban a kétszintű önkormányzati rendszer. Óriási helyi energiák szabadultak fel, nagy változások történtek. Bár a fővárosban a két önkormányzati szint időnként nehézkessé tette a döntéshozatalt, ugyanakkor egyben állandó együttműködésre is kényszerítette a feleket. Megjegyzem, nem kisebb városban, mint például Londonban van ugyanehhez hasonló önkormányzati rendszer, tehát ez a kétszintű rendszer.

Budapest több mint egy város, az ország szíve, Magyarország ablaka a világra. Bár mindig lehet kritikával élni, a tények mégis azt mutatják, hogy Budapest az elmúlt 20 évben együttesen és a kerületekkel közösen sok vonatkozásban megújult, élhetőbbé lett. Vegyük csak a belső kerületek nagy tömbrehabilitációit vagy az Andrássy utat, az Operát, vagy például jelentősen csökkent a csatornázatlan utak száma, a poros utak száma is csökkent, és legutoljára Budapest szívét adták át itt, a Madách téren, ami igazán nagyon szép és modern lett.

A különböző kormányok politikai összetételüktől függetlenül folyamatosan gondolkodtak arról, hogyan lehet hatékonyabbá tenni a budapesti közigazgatást, hogyan lehet hatékonyabbá tenni a város működését, de a kétszintű önkormányzati rendszer mindig maradt. Ez nem lehet véletlen, mert bár mindig szükség volt korrekcióra, nyilván most is így van, és így lesz majd ez a törvényben, de a gyakorlatban már bizonyított kétszintű rendszert nem kell átalakítani.

Ezért kérdezem az államtitkár urat: most mire készüljön a főváros? A kerületek folytathatják-e a lakossággal, a lokálpatrióta szervezetekkel együtt kialakított programjaikat, vagy készüljenek a megszűnésre, a megszüntetésre? A Fővárosi Önkormányzat továbbra is szuverén döntéseket hozhat-e majd, vagy a kormányhivatal mondja meg, mit kell tenniük, merre van az előre? Megőrizendő hungarikumnak tartja-e ön a budapesti kétszintű önkormányzati rendszert? (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 227 2011.06.20. 6:10  226-230

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A társasházi működés, a társasházi lét nagyon sajátos jogviszonyként van jelen a mai magyar társadalomban és a mai magyar lakáspiacon. A rendszerváltás környékén alakult ki, amikor nagyon sokan megvásárolták az önkormányzati tulajdonban lévő épületeket. Megvették a házakat, a lakásokat, és azt gondolta mindenki, hogy ezzel most már nincs is már dolguk, hiszen övék a lakás, és majd szépen rendbe hozzák.

Ahogy az idő előrement, akkor derült ki, hogy azért ennél egy kicsit többről van szó, hiszen a lakásokon keresztül megvásárolták az épület mennyezetét, a pincéjét, a ház körül lévő részt, a külső homlokzatot, tehát hogy rengeteg olyan dolog van, amivel nem számoltak, sőt megvásárolták a társasház működtetésének a feladatát is, ennek a dolgát. Akkor alakult ki az a közös képviselői rendszer, ami ma már külön szakmaként van jelen.

Az a törvény, ami előttünk van, valójában jól indult. Azt lehet mondani, hogy amikor beterjesztették és amikor az általános vita volt, még nagy egyetértés volt abban, hogy igenis egy jó szándék az, hogy a lakásszövetkezeteket, a társasházakat a társasházi törvény kapcsán egy kicsit közelítse egymáshoz a törvényjavaslat, és a társasházban lakók számára olyan feltételeket teremtsen, ami a mindennapi életüket megkönnyíti, ami a társasház működését egy kicsit javítja.

Valójában konszenzus volt, tehát jól indult a törvény akkori tárgyalása. Azt kell hogy mondjam, volt esély arra, hogy esetleg konszenzussal fogadjuk el, de itt is az történt, mint az előző esetekben, hogy most itt az utolsó pillanatban egy olyan módosítás van előttünk, ami arról szól, hogy a társasházban lakó közösségeket nemhogy jobb helyzetbe hozza, nemhogy azt segíti, hogy a mindennapjaikat könnyebben tudják élni, a nem lakás célú helyiségekkel tudjanak gazdálkodni, hanem hátrányosabb helyzetbe hozza őket, rosszabba, mint ami még a törvény előtt volt, hiszen azt mondja a benyújtott törvénymódosítás, hogy amennyiben műszaki átalakításra van szükség, akkor a társasház jogai csorbulnak. Tessék elképzelni azt, hogy ha valaki egy gyorspékséget szeretne nyitni a társasház nem lakás célú helyiségében, amihez természetesen kell műszaki átalakítás, ez azt jelenti, hogy rosszabb helyzetbe kerülnek, hiszen nem tudnak ellentmondani a társasházban élők, el kell viselni minden olyan terhet, ami ezzel együtt jár. Nemcsak azt, hogy nagy a forgalom, hanem az ezzel járó szag-, zaj- és egyéb hatások mind-mind a társasházat fogják majd érinteni, az ott lakók életkörülményeit rontják.

A vitában is elmondtuk, hogy a társasházak esetében van négy olyan kérdés, amiben jó lett volna azért valamifajta egyezségre jutni, hiszen itt a parlamentben nem is olyan régen Kosztolányi Dénes képviselőtársunk amellett érvelt, még az előző ciklusban, hogy ha valaki a társasházi törvény módosítását behozza a parlament elé, akkor egy kérdés nélkül ezt nem lehet megtenni, nevezetesen, hogy a társasházak önálló jogi személyek legyenek, önálló jogi személyként tudjanak működni. Ennek ma minden feltétele megvan, hiszen ingatlan-nyilvántartás alapján jönnek létre a társasházak. Ezt nyugodtan meg lehetett volna tenni.

Önök ebben a ciklusban már második alkalommal módosítják a társasházi törvényt. Ezt nyugodtan megtehették volna, nagyon régóta ezt kérik a társasházak.

(18.30)

Május 6-án a Képviselői Irodaházban egy nagyon jó szakmai tanácskozás volt a társasházakkal kapcsolatban, ahol elhangzott, hogy ezt kérik a társasházi képviselők. Meglepő módon mégsem voltak nyitottak erre a kezdeményezésre, és nem javasolták ennek a módosítását, sőt a beadott módosító javaslatunkat sem támogatták.

Ugyanígy a társasházak szinte minden alkalommal elmondják, amikor találkozik velük képviselő, vagy ha netán fogadóórán felkeresik önöket, hogy jó lenne megoldani a társasházak törvényes működésének a felügyeletét. Ez korábban benne volt a törvényben, egészen decemberig, amikor önök egy apró módosítással kivették onnan. Az ügyészség látta el ezt a feladatot. Nagyon sok társasház a vitás kérdésben meg tudta keresni az ügyészséget, tudtak igazságot tenni, nem kellett bírósághoz fordulni. Decemberben ezt kivették a törvényből, minden indoklás nélkül, s most, amikor javasoltuk, hogy ismét tegyük vissza a törvénybe, hiszen ezt kérik a társasházak képviselői, a szakmai szervezetek, ezt a módosítást sem támogatták. Az látszik, hogy a társasházban lakó közösségeket mindig rosszabb és rosszabb körülmények közé hozza a törvény, ahányszor behozzák módosítani.

S ugyanígy a lakásszövetkezetek esetében, ami már egy másik helyzet, azt kérik a lakásszövetkezetekben lakók, hogy a nyílászárókat - ajtókat, ablakokat - és a közműveket hadd kezeljék már a saját tulajdonukként, hiszen ha az a saját tulajdonukat képezi, akkor van lehetőségük arra, hogy pályázaton részt vegyenek, bankokhoz forduljanak, támogatást kérjenek. Ezt a módosítást sem támogatták, pedig ennek az eredménye egész világosan látható, hiszen az a panelprogram, amelynek a felújított házait rengeteg helyen lehet látni Budapesten, Székesfehérváron vagy holnap Miskolcon, ahol a tüntetők talán éppen egy ilyen felújított panelház előtt fognak tüntetni - nem a ház miatt, hanem az önkormányzat miatt -, látható, hogy a közösségeknek ez előnyt és hasznot hoz. Ezt kérték, de erre sem voltak fogadókészek.

Mind a négy módosító javaslat - ez a három, plusz az, amit most benyújtottak - valójában nemhogy jobb helyzetbe hozná a társasházi közösségeket, hanem rosszabb helyzetbe. Sajnos egy jó szándékú szakmai törvényt azzal, hogy nem támogatták a módosítókat, és a most benyújtott módosítóval rosszabb helyzetbe hoztak, ezért ez általunk nem támogatható.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 20 2011.06.22. 5:18  1-199

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat valójában tíz törvényt módosít, de természetesen az önkormányzati bizottság ülésén is ennek a közfoglalkoztatási része volt az, ami a legnagyobb vitát kiváltotta.

A kisebbségi véleményben megfogalmazódott az az álláspont, hogy az, hogy most itt van előttünk ez a törvényjavaslat, és ismét kell ezzel foglalkozni, azt mutatja, hogy ami eddig történt az elmúlt egy évben a közfoglalkoztatás területén, az nem járt túl sok eredménnyel. Valójában azért kell újra ebben a kérdésben itt tárgyalnunk és törvényt módosítanunk, mert az, ami az elmúlt időszakban történt - hogy kétszer is már módosítani kell ezt a törvényt -, azt mutatja, hogy nem sikerült ebben jó eredményt elérni. Ezt persze korábban is elmondtuk már itt ellenzéki képviselők a parlament soraiban.

Van természetesen sok fenntartásunk a mostanival kapcsolatban is, de lesz egy eleme ennek a törvénynek, ami kétségtelenül nagyon pozitív lesz, ez pedig a statisztikáról szól, ezt ott a bizottsági ülésen is jeleztük. Önkormányzati képviselőtársaim, polgármesterek nagyon jól értik, hogy itt nem történik majd más, mint hogy nagyon szép statisztika lesz, hiszen a törvényben is ez a rész van a legjobban kidolgozva, rengeteg határozatot kell hozniuk az önkormányzatoknak, hogy ki az, akit közmunkába bevesznek, ki az, akit kivesznek, ki az, akinek segélyt adnak, hogyan sorolják át. Erre nagyon rövid határidőt ad a törvény, egyébként ennek a végrehajtása is nagyon kérdéses lesz, de ez nagyon szép számokat fog mutatni; persze ennek nem sok köze lesz majd ahhoz, hogy valójában a foglalkoztatottság hogyan fog változni. Önök rángatnak egy olyan rendszert, ami az elmúlt időszakban kialakult, sok ember számára adott megfelelő munkát, visszavezetési lehetőséget a munka világába. Ez az állandó rángatás ennek nem tesz jót.

A bizottsági ülésen világossá vált az is, hogy nem történik más, mint hogy a segélyezési rendszerből 40-42 milliárd forint kivonása történik. Ezt ott az államtitkár úr is elismerte, maga is számokat mondott erre, hogy ez a célja valójában ennek a törvénymódosításnak, hogy a segélyezési rendszerből ezt az összeget kivegyék. Viszont nem kaptunk megalapozott számításokat vagy tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy ennek az új rendszernek mekkora költsége lesz, mibe fog ez kerülni. Erre a miniszter úr itt a felvezetőjében utalt, és a hozzászólásából is lehetett hallani, hogy a munkaszervezés, a logisztika, az eszközök biztosítása igen nagy költséget jelent. Félő, hogy az történik megint, ami egyébként idáig is jellemző volt, hogy az önkormányzatok számára a négyórás foglalkoztatás, a három hónapon keresztüli négyórás foglalkoztatás többe kerül, mint ha inkább segélyt adnak. Azért kerül többe, mert ahhoz, hogy a munkát megszervezzék, eszközökkel ellássák a dolgozókat, a munkavédelmi eszközöket biztosítsák, felkészítsék a munkára, annak a költsége magasabb, mint amekkora összeget valójában ezért kapnak, ráadásul háromhavonta kell megtennie ezt az önkormányzatnak.

Ellentmondásra felhívtuk a figyelmet a bizottsági ülésen, ott nem kaptunk rá választ, remélem, hogy talán itt az általános vitában igen: a 2. § (5) bekezdésének a) pontja és a 13. § (3) bekezdésének a) pontja ellentétes egymással, hogy a közfoglalkoztatottat most a munkavállalói létszámba be kell-e számítani vagy nem; a két törvényi helyen másképp szabályozza az előterjesztő.

Hiányoltuk azt a támogatási szerződést, ami az önkormányzat számára világossá teszi, hogy milyen feladatot mennyiért kell ellátnia, hogyan juthat hozzá a támogatáshoz, milyen feltételekkel kell biztosítani. Azért hiányoltuk, mert fél évvel ezelőtt, amikor a mostani rendszer elindult, a támogatási szerződést megkaptuk, akkor láttuk igazából az önkormányzatoknál, hogy ez nem is olyan szép, ez rengeteg terhet ró az önkormányzatok számára.

Van egy fenyegetettség ebben a törvénymódosításban, méghozzá az, hogy az önkormányzat rendeletben előírhatja, hogy annak, aki közfoglalkoztatásba kerül, a lakását, a lakókörnyezetét rendben kell tartania. A szándék egyébként érthető és világos, de azért érdemes volna erről egy kicsit bővebben is beszélni és szabályozni, hiszen hogy lesz az, mondjuk a városban, hogy bemennek majd akkor az önkormányzat emberei a lakásukba, és ott körbenéznek, hogy kérem, itt most rend van vagy nincs rend. Milyen értékrend alapján történik ez? Pontosan ezt a hiányosságot fogalmazták meg egyébként kormánypárti képviselőtársaim is, hiszen ők is rengeteg ilyen kérdést vetettek fel. A közfoglalkoztatott ellátása, az étkezés biztosítása hogyan történik, miből lesz? Miért van, hogy csak négyórás foglalkoztatás után kell ilyet biztosítani? És sok-sok más kérdést is felvetettek, többek közt azt, hogy szociális munkásokat kellene erre a kérdésre alkalmazni, és nem pedig a különböző (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) táborokban való munkaellátást kellene biztosítani.

Köszönöm, elnök úr, egy mondatot hadd mondjak: jeleztük a bizottsági ülésen, hogy fontosnak tartanánk, ha az önkormányzatok és a kistérségek kapcsolati tőkéjét használnák ki inkább, mint hogy más irányba vinnék a közfoglalkoztatást.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 54 2011.06.22. 2:05  1-199

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, nagyon fontosnak tartom azt megállapítani, és talán egyezséget is tudnánk abban kötni, hogy a munkanélküli az egy gyűjtőfogalom. Olyan halmaz, amiben benne találhatók azok az emberek, akik akár évek óta vagy nagyon régóta, hosszú idő óta nem tudnak bekapcsolódni a munka világába. Lehet, hogy nem akarnak, lehet, hogy azért, mert rossz helyen laknak - benne vannak ők is. De ebben a halmazban benne vannak azok, akik egyszerűen végezték a munkájukat tisztességesen, és légüres térbe kerültek, mert a piac valamiért kidobta őket, megszűnt a munkahelyük, megszűnt az adott cég.

De idetartoznak azok is, akik képezték magukat, akiknek szakmájuk van, érettségijük van, diplomájuk van, és mégsem találnak megfelelő munkát a maguk számára. Nagyon sokat lehet még sorolni: például átszervezés miatt elküldött köztisztviselők vagy éppen iskolabezárás miatt munkanélkülivé vált tanárok vagy az iskolát kiszolgáló személyzet; tehát olyanok, akik valóban kvalifikált munkaerőként jelennek meg a munkaerőpiacon.

Ha ma egy önkormányzat kiír pályázatot valamilyen munkára, azt kell hogy mondjam önöknek: több száz pályázat érkezik, igazán nem is lehet eldönteni, hogy melyik a jó, mert valóban több száz nagy jól felkészült munkaerő jelenik meg. Az a kérdés, hogy az ő számukra valójában mit üzen ez a törvénymódosítás. Mit mond az ő számukra az a szabályozás, hogy majd mindenféle munkát el kell vállalni iskolai végzettségtől, felkészültségtől függetlenül, és lehet, hogy az ő számukra az lesz a megoldás, hogy ha átmenetileg kerültek ilyen munkanélküli helyzetbe, menjenek és kubikoljanak - hogy itt hallottuk -, vagy olyan munkatáborokban vegyenek részt, amiről itt szóltak képviselőtársaim? Azt gondolom, hogy az ő számukra ez nagyon sértő.

Jelzem, hogy próbáljunk meg úgy beszélni, hogy van egy rész, aki vélhetően a végzettsége miatt, lakóhelye miatt foglalkoztatható ilyen mértékben, de van olyan, aki nem, és a velük való foglalkozásról semmit nem mond ez a törvény.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 90 2011.06.22. 2:09  1-199

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Z. Kárpát Dániel hozzászólásában sok mindennel egyet tudok érteni, például azzal, hogy differenciáltan kellene kezelni ezt a kérdést. Én magam is erről szóltam az előző kétpercesben. Aztán azt is kérte, hogy mondjunk már olyan példát, amikor valaki visszakerült a munkaerőpiacra. Akkor mondok néhány ilyet, akik integrálódtak, akik valóban találtak munkát. Ferencvárosban például nagyon sok olyan konyhai tálaló, alkalmazott van, aki korábban munkanélküli volt és visszakerült a munkaerőpiacra. Ilyen árufeltöltő is van, gépkezelő, nehézgépkezelő és könnyűgépkezelő. Van olyan fotós, aki egyébként korábban munkanélküli volt, és ma már munkával rendelkezik. Tehát nagyon sok ilyen példát lehet mondani.

Összességében azt szeretném elmondani, hogy kétségtelenül figyelembe kell venni a kialakult helyzetet, mint ahogy Turi-Kovács Béla mondja, de az nem jó, ha ezt a jelenlegi rendszert állandóan rángatjuk és állandóan mozgatjuk és újraszervezzük, hiszen ez történik. Amit Czomba államtitkár úr elindított fél évvel ezelőtt, az valóban arról szólt, hogy legalább a kisvállalkozásokat, a helyi intézményeket önkormányzattal együttműködve, a költségvetési szerveket, akár civil szervezeteket be lehet vonni abba, hogy felszívják azokat az embereket, akik valamilyen munka irányába el tudnak mozdulni, van iskolai végzettségük, érettségijük, szakmájuk. Ez jó irány volt. A nagy probléma az, hogy fél pénzből félmegoldás született. Amikor megkaptuk az ellátási szerződést, akkor kiderült, hogy mindezt csak 3 hónapig és 4 órában csinálhatják. Erről nem Czomba államtitkár úr tehet.

Teljesen világos, hogy ezek után azt a nagy tömeget, ami kimaradt a munka világából az elmúlt fél évben, háromnegyed évben, valamilyen más módszerrel kell foglalkoztatni. Ez egyébként meg nem más, mint azok a megaprojektek, amelyekről itt szó volt, hogy munkatáborok. Ezt persze nem a munkaerőpiacon jó végzettséggel rendelkezőknek és a szervezőknek kell csinálni, hanem egy rendészeti szervnek, a Belügyminisztériumnak. Ez más; más attitűd, más hozzáállást igényel, ezt képviseli a Belügyminisztérium a korábbi, Czomba államtitkár úr által elindított programmal szemben. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 122 2011.06.22. 2:10  1-199

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én is nagyon jó szívvel hallgattam az ön hozzászólását, és azt kell mondanom, hogy nyitott füllel, és tényleg sok pont van abban, amit ön elmondott, amellyel egyet tudunk érteni.

A kérdés csupán az most az ön hozzászólása után, hogy akkor a most beterjesztett törvényjavaslat miért nem helyez nagyobb hangsúlyt arra, amit ön elmondott.

(11.30)

Amiben egyetértünk, hogy a vállalkozások számára kell kinyitni ezt a lehetőséget, mert valóban ott van az az elsődleges munkaerőpiac. Igazából ott lehet megtanulni a munkakultúrát, ott lehet olyan készségeket szerezni, amelyek a későbbiekben használhatók és a munkaerőpiacon jól eladhatóvá válnak, amik valóban építik a munkavállalót. Valószínűleg ebbe az irányba kellett volna még több - akár adó-, járulék- és egyéb - kedvezményt hozni, netán pályázati pénzeket még pluszban hozzátenni a rendszerhez.

Elmondtuk már, hogy persze, kötve van az ön keze is, hiszen fél pénzből kellett megoldania az elmúlt időszakban a közfoglalkoztatást. Ha ebbe az irányba menne a törvénykezés, akkor jó lenne. Sajnos azt, ami most benne van, egy kicsit a megrendszabályozás, a megfélemlítés eszközeként használjuk a közmunkát, az nem szerencsés megoldás. Ráadásul ennek a költsége igen magas lesz. Ön ezt nagyon jól tudja, hogy akkora logisztikát fizetni, egy nagy, komoly szervezetet felállítani, mozgatni embereket, munkaeszközökkel ellátni, megfelelő személyekkel, munkavezetőkkel ellátni, az nagyon sok pénzbe kerül.

Az látszik, hogy az a pénz, amit a segélyezésből ki akarnak vonni, az valójában ennek a logisztikának a költségét fogja fedezni, legalábbis arra próbálják fordítani, pedig sokkal jobb lenne, ha olyan irányba használnánk fel, mint ahogy ezt ön itt elmondta. Itt 40-42 milliárdról van szó. Ez nagyon nagy összeg, ez a szállítási és egyéb költségeket fogja finanszírozni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Jobb lenne, ha inkább a programokra tudnánk fordítani.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 150 2011.06.22. 2:05  1-199

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Miközben Stágel Bence hozzászólását hallgattam, eszembe jutott a háromszor 8, azaz a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. Ez egy sláger volt. Az, amiről ön beszélt, a hozzászólásának a 8. percében következett be, hogy az elmúlt 8 évet előhozta, én pedig szeretnék önnel megosztani egy 8 perccel ezelőtti hírt, ami úgy szól, hogy a fővárosban 470 pedagógust bocsátanak el. Ez a 3-szor 8 persze nem lesz olyan sikeres, mint az előbb említett sláger.

Az igazi kérdés az, hogy valójában ennek a 470 pedagógusnak, akinek az elbocsátásáról most a fővárosban döntöttek 8 perccel ezelőtt, mit üzen ez a törvény. Azt üzeni, hogy a közösségben mindenkinek van helye, ahogy képviselő úr mondta? Vagy azt üzeni, hogy rendszeres munkavégzéssel megbecsülik őket? Vagy hogy képezzék magukat, mert akkor lesz munkájuk, és lesz megfelelő jövedelmük ahhoz, hogy megfelelő megélhetést nyújtson a számukra? Ezt üzeni az ő számukra ez a törvény vagy nem ezt üzeni? Vagy esetleg mást, amiről itt az elmúlt néhány órában beszéltünk, és amiről itt szó volt, hogy mindenkinek iskolai végzettségétől függetlenül el kell fogadnia azt a munkát, amit felajánlanak számára. Mit fognak az ő számukra felajánlani? Azt fogják felajánlani, hogy azokban a nagy munkaprogramokban részt vehetnek, amire a törvény megnyitja a kaput? Vajon az ő tudásuk, felkészültségük, amikor tanultak, diplomát szereztek, akkor erre gondoltak, hogy majd ezzel itt a fővárosban egy ilyen ajánlatot kapnak, és akkor mehetnek vidékre építkezni és építkezéseken részt venni?

Azt gondolom, nem erre gondoltak. Ez a törvény ezt üzeni az ő számukra, és szerintem ez nagyon rossz üzenet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 160 2011.06.22. 2:09  1-199

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert polgármester asszony hozzászólásának az első része, ami a közfoglalkoztatásról szólt - azt mondta, hogy 2010-ben nem értékteremtő közmunkát végeztek az önkormányzatok... (Lakatosné Sira Magdolna: Nem csak értékteremtőt.) - nem csak értékteremtő közmunkát. Erre szeretném azt mondani önnek, hogy 2010-ben volt először, amikor közfoglalkoztatási tervet kellett az önkormányzatoknak elfogadniuk. Kétségtelen, hogy tanultuk még akkor, hogy ezt hogy kell csinálni. Ott minden polgármesternek, aki előkészítette vagy a képviselő-testületnek saját felelőssége, hogy mennyire volt kreatív, mennyire tudott valóban helyben munkát találni a munkanélküliek számára, ezt mekkora eszközállománnyal, milyen személyzettel, mekkora bérrel és hogyan kívánja elvégezni, ezt kellett megcsinálni ebben a közfoglalkoztatási tervben.

Volt, aki ezt nagyon jól meg tudta csinálni. Ott vélhetően el is végezték ezeket a munkákat, parkot gondoztak, játszóteret újítottak föl, erre ma már sok-sok példát hallottunk. Mondom, 2010-ben tanultuk, vélhetően a polgármester asszony is akkor tanulta. Ez nem változott semmit. 2011-ben ugyanezt kellett csinálni. Annyit változott, hogy azt láttuk, amikor ezt a tervezet el kellett készíteni, hogy már csak fele pénz és fele idő áll rendelkezésre, tehát ott is kellett egy kreativitás, hogy még így is mit lehet megcsinálni, és mit tud egy önkormányzat elvégeztetni közmunkában, milyen tervet tud készíteni.

Csak azt szeretném mondani, hogy van különbség, hogy ki hogy áll hozzá. Polgármester asszony ahogy elmondta, nagyon törték magukat, 2010-ben is vélhetően még a tanulás szakaszában voltak, és talán nem tudták. De igaz az, amit mond, hogy az, hogy egy településen milyen a közfoglalkoztatás, az azért függ a képviselő-testülettől, és hogy milyen a foglalkoztatás, az is, hiszen ha valóban nyitott testület van, akkor a vállalkozók irányában is nyitott egy település, akkor valószínűleg van munka, van több lehetőség arra, hogy az ott élők számára jövedelmet tudjanak biztosítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Azt szerettem volna mondani, hogy polgármesterek és önkormányzatok között van különbség, és a tanulás szakaszában voltunk 2010-ben. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 42 2011.06.29. 5:05  35-63

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati bizottság június 15-én megtárgyalta az előttünk levő törvényjavaslatot, természetesen önkormányzati szemmel néztük azt, és ez volt a meghatározó, amikor véleményünket kialakítottuk.

Mielőtt a kisebbségi véleményt elmondom, jelzem önöknek, hogy kisebbségi véleménytől függetlenül, politikai hovatartozástól függetlenül mindenki elismerően szólt a katasztrófavédelem eddigi munkájáról, mindenki elismerését fejezte ki a tűzoltóság, az önkormányzati tűzoltóság, az önkéntes tűzoltóság eddigi munkájáért. Ez a bizottságban valójában egyhangú vélemény volt a törvényjavaslat kapcsán.

Nos, a bizottság kisebbségi véleményeként, és azt kell mondjam, még a kormánypárti képviselők is megerősítették, hogy azért ez a 110 oldalas törvénytervezet elég későn jelent meg, és kevés idő volt az elolvasására, feldolgozására, tekintve azt is, hogy 173 paragrafus volt, és összességében azt lehetett megállapítani, hogy jobb lett volna, ha egy kicsit több idő adódik arra, hogy ezt átnézhessük, és felkészüljünk a bizottsági vitára. Megfogalmazódott az is, hogy szakmailag valóban vannak benne jó kezdeményezések, de a leggyengébb része azért a finanszírozási rész, amiből azért általában a konfliktus az önkormányzat, a katasztrófavédelem, a tűzoltóság között kialakul, ez a része talán a leggyengébb ennek a törvényjavaslatnak.

A felvezető beszédében államtitkár úr utalt már a kártérítés kérdésére, nevezetesen az önkormányzati vagyon, a tűzoltósági laktanyák visszaadására az állam részére. Ez a bizottsági ülésen is felvetődött kérdésként, ott egyébként tényleg azt kell mondjam, nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti képviselők is kérdést fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy nem az eredeti vagyont, mert az valóban ingyen került az önkormányzatokhoz, de azóta nagyon komoly fejlesztések történtek, laktanyafejlesztés, eszközfejlesztés, az önkormányzatok komoly forrásokat adtak ahhoz, hogy új gépeket, eszközöket vásároljanak az önkormányzatok; ennek valamifajta kártérítése jó lett volna, ha szerepel a törvényben. Erre ott egyébként a bizottsági vitában sem kaptunk választ. Jó lenne, ha esetleg most az általános vita kapcsán azért erre kitérnénk.

A ma még közterületinek hívott, de később majdan önkormányzatiként működő tűzoltóságok esetében az volt a kérdés, hogy a finanszírozás hogyan történik. Ugyan a törvény nagyon részletesen utal arra, hogy a szerződésben mi mindennek kell benne lennie, de a finanszírozás esetében egy lehetőséget ad csak. Az vetődött fel a bizottsági ülésen - és erre egyébként majd módosító indítványt is beadunk -, hogy jó lenne, ha ez a finanszírozás normatív alapon történne, hiszen ezek a tűzoltóságok ma az ország területének az egyötödét, 20 százalékát fedik le, ott látnak el nagyon szakszerű feladatot.

A bizottsági ülésen, amikor a forrásokról beszéltünk, akkor azért az ülés végére megtaláltuk azt a törvényben, hogy valójában honnan is lesz erre pénz. Hát nem máshonnan, mint új adó kivetéséből, amely új adót a katasztrófavédelmi adónak vagy hozzájárulásnak hív a törvény, miközben egyébként arról szól minden hozzászólás, hogy a kisadókat szeretné a kormány kivezetni, eközben azt látjuk, hogy a hamburgeradót is bevezeti, szó van itt már kutyaadóról, kéményadóról és egyebekről. Többek között ebben a törvényben is látszott, és ott a bizottsági ülésen szóba is került, hogy a katasztrófavédelmi hozzájárulás nem más, mint egy új adó bevezetése.

Ugyanígy forrásként szerepelhet a katasztrófavédelmi bírság, amely nagyon érdekes, a törvényből látszik, hogy egy érdekeltségi alapon működő bírság, valójában az látszik, hogy abban érdekelt a szervezet, hogy minél több bírságot vessen ki, hiszen a működtetését, a fenntartását ebből az összegből kívánja fedezni, tehát a forrás valójában az adó és ez a bírság, ami a törvényből kiderül. És nagyon sokan, különösen kormánypárti képviselők nehezményezték a bizottsági ülésen, hogy folytatódik az a tendencia, hogy a kormány az önkormányzatok számára forrás nélkül különböző feladatokat ad. Ilyen a környezetvédelmi bizottsági referens alkalmazása, a polgári védelmi szervezet felállítása, és ilyen a tűzbiztonsági tervezőnek a bevonása a tervezések, felújítások esetében. Ez nem jelent mást, mint az önkormányzat számára pluszkiadásokat, megdrágítja egy-egy fejlesztés vagy beruházás költségét, hiszen olyan személyeket kell alkalmazni, akiket a szakmai lobbik hoznak be. Ilyen egyébként már sok minden volt. Ott az látszott, és ezt pont a kormánypárti képviselők nehezményezték, hogy ez nem egy szerencsés folyamat.

A végén az vetődött fel, hogy összességében nem lehetett megállapítani a törvényből, hogy mitől lesz majd hatékonyabb, jobb és olcsóbb ez a törvény és ez a rendszer, mint amilyen a jelenlegi. Összességében inkább egy mamutszervezetről lehet beszélni, mint egy hatékony, rugalmas szervezetről.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 46 2011.06.29. 19:10  35-63

PÁL TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A katasztrófák, a veszélyhelyzetek elhárítását végző, a tüzet oltó szervezetek kiemelt és fontos szerepet töltenek be mindennapjainkban, sok esetben észre sem vesszük azt, hogy ezek a szervezetek rendszeresen végzik munkájukat. Talán ez a szerencsésebb helyzet, ugyanis ez azt jelenti, hogy nem történik kirívó esemény, de ez egyben azt is jelenti, hogy kiemelkedően jól végzik a munkájukat.

Ahhoz, hogy minden összhangban működjön, minden összehangoltan működjön, szükség van egy olyan törvényre, amely megfelelő háttérszabályozást nyújt a terület működéséhez. Már a rendszerváltás idején is felmerült az igény, hogy szükség lenne egy egységes szabályozásra, amely a tűzoltás, a műszaki mentés, az árvizek és egyéb katasztrófák esetén egységes szabályozást nyújt. Ez a törvény született meg valójában 1999-ben, és 2000. január 1-jétől lépett hatályba.

Ez a törvény a tűzoltóság, a katasztrófavédelem, az önkormányzatok együttműködésén alapuló és egymásra épülő, de egységes, működőképes rendszert hozott létre. Az elmúlt évtized igazolta, hogy a kialakított tervezési, irányítási, szervezési és működési rendszer és azok egymásra épülése alkalmasan látta el a feladatot, megfelelt a veszélyhelyzetek kezelésére. Ugyanakkor el kell ismernünk azt is, hogy tíz év hosszú idő, és szükséges lehet a törvény és a rendszer felülvizsgálatára, az elmúlt időszaknak ugyanis az volt a tapasztalata, hogy az akkor megfogalmazott törvény végrehajtása során bizony nem mindent lehetett maradéktalanul megoldani, nem mindenre lehetett maradéktalanul jó választ adni. Ennek egyrészt az volt az akadálya, hogy nem voltak források, sem a központi kormányzatnak nem volt erre megfelelő forrása, sem pedig a helyi önkormányzatok nem rendelkeztek elegendő pénzzel.

Mégis azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban - még akkor is, ha volt egy-két elég súlyos esemény Magyarországon - azért ezek a szervezetek, mind a helyi önkormányzatok, települési önkormányzatok, mind a tűzoltók, katasztrófavédelmi szakemberek azért helytálltak és tették a dolgukat. Gondoljunk csak az árvizekre, akár a dunai vagy a tiszai árvizekre, a nagy balesetekre, a vasúti balesetekre, a közúti balesetekre, azok mentésére, de ilyen volt Kolontár vagy a különböző műszaki mentések, amikor világháborús bombákat találtak vidéken vagy éppen Budapest valamelyik kerületében.

Úgy véljük, hogy ez a törvényjavaslat viszont nem szól másról, mint egy centralizált szervezet kialakításáról. Nem látjuk a javaslatból, hogy mi lesz a vége: egy totális független szervezetet akarnak-e létrehozni; létrejöhet egy olyan mamutszervezet, aminek a fenntartása nagyon komoly költségeket fog róni a mindenkori költségvetésre, és akkor megint ott tartunk, mint a mostani szabályozás által kialakított rendszerben, ami a problémát okozza, hogy nincs forrás, állandóan a forráshiányról fognak panaszkodni az érintettek, legyenek azok tűzoltók, katasztrófavédelmi szakemberek, tüntetések lesznek a bérekért, a jobb munkafeltételekért, a munkavállalói jogosítványokért. Tehát az igazi kérdés az, hogy egy mamutszervezet jön létre, amelyik mindig nehezebben változik és nehezebben alkalmazkodik, vagy pedig marad a már említett, egymásra épülő, jobban alkalmazkodó rendszer, amelyik bizonyított az elmúlt tíz évben.

A törvényjavaslat leginkább kiemelendő eleme az, amely a tűz elleni védekezésről és a tűzoltóságról szóló törvényt módosítja. A legfontosabb módosítás ebben a részben az, hogy állami feladatként fogalmazza meg a törvényjavaslat a tűzoltást és a műszaki mentést.

(11.20)

Ennek egyik eleme, illetve az állami szerepvállalásból következik az a módosítás, miszerint megszűnik a hivatásos önkormányzati tűzoltóság, és helyére az egységes katasztrófavédelmi rendszeren belül működő állami tűzoltóság lépne, átvéve az önkormányzati tűzoltóságok vagyonát, eszközöket, feladatokat és a személyi állományt is. Azzal, hogy az állam átveszi a feladatot, minimum kérdés az, hogy hasonló színvonalon, megközelítőleg ugyanakkora költségvetési ráfordítással kívánja-e működtetni a rendszert.

A ma működő rendszer egyik jellemzője, hogy az önkormányzatok helyi szinten jelentős összegekkel támogatják a tűzoltóságok működését, ezzel is biztosítva a feladat magas szintű ellátását. Véleményünk szerint a jelenlegi törvényjavaslatban nincs semmi garancia arra, hogy ez továbbra is így lesz. A költségvetési, illetve a bizottsági vitában is itt a parlament előtt már az államtitkár urat kérdeztem egy interpellációban, hogy ez az összeg, ami körülbelül kétmilliárd forintot tesz ki, valójában honnan lesz majd pótolva a feladatellátás során. Igazából nem született erre válasz. Természetesen ez a pénz nemcsak a működést, hanem a különböző pályázatok önrészét is biztosította az adott tűzoltóságok számára, ami a jobb eszközállományt, eszközfelszerelést biztosította.

Több jelentős kérdést vet fel az állami szerepvállalás: hogyan kompenzálják az önkormányzatokat, mi lesz azzal a vagyonnal, amit eddig ők fejlesztettek, miből fejleszti majd az állam a tűzoltóságokat, mi lesz a korábban jórészt önkormányzatok által finanszírozott fejlesztésekkel, hogyan kerülnek kárpótlásra az önkormányzatok? A vagyonátadás valóban úgy történt, ahogy az államtitkár úr elmondta, akkor ingyen kapták meg az önkormányzatok az eszközöket és a laktanyákat, de az elmúlt tíz évben nagyon komoly fejlesztések történtek ezen a területen, laktanya-felújítások, eszközök vásárlása, és ehhez az önkormányzatok igen komoly forrásokat biztosítottak.

Nos, ezekre a kérdésekre nem kapni választ, mint ahogy arra sem, hogy milyen költségvetési hatása van a rendszer ilyen irányú átalakításának. Ezek a számítások, ezek a háttértanulmányok valójában hiányoznak a javaslatból, ezeket nem sikerült megismerni. Ugyanakkor a törvényjavaslatban az is szerepel, hogy az önkormányzatok továbbra is fenntarthatnak tűzoltóságokat, ezek a korábban működő önkéntes, azaz köztestületi tűzoltóságokból alakulnának át önkormányzati tűzoltósággá, önkéntesen végeznék a tűzoltási és műszaki mentési feladatokat.

Kérdés persze, hogy ezeket miként, milyen módon finanszírozná a költségvetés, kapnának-e egyáltalán valamilyen támogatást. A törvény nagyon részletesen szabályozza az általuk ellátandó feladatot, a szakmai hátteret - és ez szerintem egy helyes dolog -, de a finanszírozás nem ilyen. Ez azért is fontos kérdés, mert a javaslat is elismeri, hogy ezek az önkéntes tűzoltók, tehát hogy őrájuk az ország teljes lefedése miatt szükség van. Az ország területének mintegy egyötödén, azaz 20 százalékán az elsődleges tűzoltási, műszaki mentési feladatokat ilyen tűzoltóságok látják el, az ő személyzetük biztosítja az elsődleges mentést.

Mindezek mellett persze a települési önkormányzat továbbra is támogathatja a hivatásos tűzoltóságot, és persze támogathatja a saját önkormányzati tűzoltóságát. Ez egy kicsit azért furcsa, hiszen miért támogatná az önkormányzat azt az állami tűzoltóságot, ami persze az ő területén van, de már nem a működtetésében.

Fontos lett volna egy rendező elvet megfogalmazni a törvényjavaslatban, nevezetesen azt, hogy tizenöt vagy húsz percen belül bármelyik helyet el lehessen érni, tehát a lefedettség mértéke hogyan alakul, hiszen ez mindenki számára megnyugtató lett volna, ha tudják, hogy ha bármilyen baj, katasztrófa, esetleg nyári zápor vagy éppen tűzeset történik, akkor tizenöt vagy húsz percen belül számíthatnak arra, hogy akár az önkormányzati, akár most majd az állami tűzoltóság ott lesz a helyen, és meg tudja kezdeni a mentést, az értékek mentését.

De nézzük, hogy hogyan nézne ki a finanszírozási rendszer a törvény szerint! A hivatásos tűzoltóság létesítésének, fenntartásának a költségeit az állami költségvetés biztosítaná, az önkormányzati tűzoltóság fenntartásával és működésével kapcsolatos költségek a katasztrófavédelmi szerv központján keresztül lennének biztosítva egy szerződéssel és nem normatív alapon. Ebből kell gondoskodni a működési területeken kívüli vonulások költségeiről is. Látható tehát, hogy egy nagyon erős központosított rendszer alakul ki, nemcsak szakmailag, a szerkezetet tekintve, hanem ez a finanszírozásban is megjelenik.

Míg az önkormányzati tűzoltóságok létesítésével, fejlesztésével, fenntartásával és működésével kapcsolatos költségek fedezetéről a székhely szerinti települési önkormányzat, az önkormányzati tűzoltóságok által védett településeken az önkormányzatok együttesen kellene hogy gondoskodjanak. Központi támogatást csak abban az esetben kaphatnak, ha az általuk végzett feladat amúgy állami feladat lenne, ekkor a fedezetről arányosan a központi költségvetés gondoskodik. Ezt egy szerződésben kívánja a törvényjavaslat rögzíteni - sajnos, nagyon megengedően és nagyon lazán fogalmaz ebben a kérdésben. Én félek attól, hogy rengeteg vita lesz majd az önkormányzati tűzoltóságok és az állami tűzoltóság között a szerződéskötés kapcsán, ezért javasoltuk a bizottsági ülésen is, és erre fogunk módosító javaslatot is benyújtani, hogy ez a finanszírozás az önkormányzati tűzoltóságok esetében egy normatív finanszírozás legyen.

A javaslat a katasztrófavédelmi és polgári védelmi feladatokat egyaránt szabályozza, egy törvénybe vonja össze a jelenleg még két külön törvényben lévő szabályokat. Ez az elgondolás támogatható, hiszen kettő, egymáshoz szorosan kapcsolódó területről beszélünk, és az egységesítés szolgálhatja a feladatok magasabb szinten való ellátását. Meghatározza a módosítás a katasztrófák elleni védekezés irányításának a rendszerét, de nyitva hagyja a lehetőséget egy központi polgári védelmi szervezet létrehozására is. Ez az elem már csak azért is kérdéses, mivel úgy értelmezhető, hogy egységet kíván teremteni az új szabályozás, ezáltal egyben egy kiskaput is nyitva hagy a további szervezetalakításra. Nem kaptunk választ, hogy vajon miért ilyen módon fogalmazza meg a törvény ezt az átalakítást.

A kihirdetett veszélyhelyzetben a katasztrófavédelmi szervek vezetőinek irányítási jogosultságait erősíti a védelmi bizottság elnökeivel szemben, ami alapvetően nem biztos, hogy egy jó elgondolás. Hogy lefordítsam, ez azt jelenti, hogy a polgármesterek pozícióját gyengíti, míg a nem választott személyek pozícióját erősíti. A védelmi bizottság elnöke bír olyan jellegű és olyan szintű szakmai támogatással, ami nem feltétlenül indokolja a gyengítését. Aggályunkat erősíti az is, hogy a honvédelemről szóló törvényben a megyei védelmi bizottság vezetője nem a megyei közgyűlés elnöke lenne, hanem a kormányhivatal vezetője. Ez azt jelenti, hogy a két törvényjavaslat között nincs összhang, és már itt hatásköri, irányítási ütközések lehetségesek egy még nem is működő rendszerben.

Összességében megint az állapítható meg, hogy az önkormányzati rendszer gyengítése történik ezzel a törvénnyel és ezzel a szabályozással, nem a választott vezetők szerepe nő, hiszen ők azok, akiket a településen megválasztanak, őket lehet számon kérni, ilyen a polgármester, a képviselő-testület tagjai, őnáluk lehet reklamálni, hanem olyan személyek pozíciója erősödik, akiket nem választottak helyben vezetőnek, távolabb vannak a helyben lakóktól.

Változnak a javaslat szerint a veszélyhelyzet szabályai is, a honvédelmi törvényből átkerülnek a katasztrófavédelmi törvénybe az erre vonatkozó szabályok. Ezzel összefüggésben a gazdasági társaságok állami felügyelet alá helyezését is változatlan formában tartalmazza a javaslat, amelyet mi fenntartásokkal kezelünk. Ennek kapcsán már egy komoly vita volt itt a Parlament falai között, a kolontári esemény kapcsán és a MAL Zrt. esetében kifejtettük a véleményünket.

Ugyancsak kiemelendők a javaslatnak azon elemei, melyek a polgári védelemre vonatkoznak. Itt generálisan változnak meg a szabályok. Új elemként jelenik meg az előttünk lévő javaslatban a katasztrófavédelmi bírság és a katasztrófavédelmi hozzájárulás intézménye. Mindkettő fontos eleme lehet az új rendszernek, ugyanakkor azt látjuk, hogy e tekintetben a szabályozás még nem kellően pontos és kiérlelt. Nem szól ez másról, mint egy új adó bevezetéséről, miközben folyamatosan arról szólnak a hírek és az információk, hogy a kisadókat ki kívánja vezetni a kormány, itt pedig azt látjuk, hogy ismét egy új adó bevezetését fogalmazza meg a törvényjavaslatban.

A katasztrófavédelmi bírság legkisebb összege 300 ezer forint, legmagasabb összege 3 millió forint lenne, és egy eljárásban ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható lenne. Katasztrófavédelmi hozzájárulásként az éves árbevétel 0,1 százalékát kötelesek a központi költségvetésbe befizetni a törvényjavaslat által érintett üzemek, gyárak, telephelyek. Ezek többségében vegyi anyagot előállító, gyártó üzemek lennének. Itt nem történik majd később más, mint hogy ezt az adót a gyártók át fogják hárítani a fogyasztókra, lefordítva azt jelenti, hogy majd emelkedik a festékek és egyéb vegyszerek ára, a tisztítószerek ára, hiszen ezeknél a gyáraknál kell ilyen pluszadót fizetni.

(11.30)

Mind a két elem, a katasztrófavédelmi bírság és a katasztrófavédelmi adó vagy hozzájárulás a katasztrófaelhárítási célelőirányzat bevételeit növeli majd, amelynek bevételeit csak a katasztrófavédelemmel kapcsolatos védekezési, fejlesztési feladatokra lehet fordítani. Mivel ennek a célelőirányzatnak a nagy részét a bírságok teszik ki, kérdéses, hogy mennyire jó az a rendszer, amely arra épít, hogy minél több bírságot szedjenek be azért, hogy forrás keletkezzen a rendszer működtetésére, érdekeltté téve a hatóságot a bírságolásban. Ugyanakkor a katasztrófavédelmi hozzájárulás létrehozásánál a mértékkel és a számítás módszerével biztosan lesznek még problémák. Tehát nem más, mint új adó és a gyártók új megterhelése történik.

Számos olyan eleme van a javaslatnak a tűzoltóságokon kívül, amelyek az önkormányzatok mindennapjait érintik. Úgy látjuk, ezek a legtöbb esetben újabb feladatokat rónak az önkormányzatokra, költségvetési támogatás nélkül. Mint ahogy azt már a kisebbségi véleményben is elmondtam, a bizottsági ülésen leginkább a kormánypárti képviselők nehezményezték ezt. A tűzvédelmi mérnök foglalkoztatása egy-egy építési, felújítási munka esetén igen komolyan megnöveli a költséget. Ez nem más, mint vélhetően az ágazati lobbik megjelenése ebben a törvényben.

Bővülne a polgármester feladatköre, amitől a hatékonyság növekedését várják, amihez az anyagi feltételeket elviekben az Országgyűlés biztosítja. A javaslat bevezetné a közbiztonsági referens intézményét, amely szintén pluszköltséget jelent az önkormányzat számára, aki a polgármester katasztrófák elleni védekezésre való felkészülési, szervezési feladatait segítené. Ez egy köztisztviselői jogviszonyban álló személy lehet, vagy olyan, aki már ott dolgozik az adott önkormányzatnál, vagy pedig újat kell felvenni, de mindenképpen pluszkiadást jelent. A referensre a tervezet szerint azért van szükség, mert jelenleg hiányzik az önkormányzati vezetők megfelelő felkészültsége veszélyhelyzet vagy katasztrófahelyzet esetén. Pedig, mint ahogy mondtam, valójában ők rendelkeznek a legtöbb információval és kapcsolattal az adott településen, ezért ez egy kicsit téves megközelítés. Az elmúlt évek rámutattak arra, hogy a polgármesterek felkészültsége megfelelő, ezért nem biztos, hogy szükség van külön referens alkalmazására. Azt szívesen támogatjuk, hogy a polgármesterek ilyen irányú képzése magasabb szinten folyjék.

A települések polgári védelmi besorolásának és védelmi követelményeinek megújítására is javaslatot tesznek, amelyet rendeletben szabályoznának. A besorolások felülvizsgálata, úgy véljük, indokolt lehet. Községben, városban, megyei jogú városban, fővárosi kerületben, ha a település katasztrófavédelmi besorolása azt indokolja, polgári védelmi szervezetet kell létrehozni.

A települési polgárőrszervezet létszámát a település katasztrófavédelmi besorolásának megfelelően a katasztrófavédelmi kirendeltség vezetőjének javaslata alapján a polgármester állapítaná meg. Ez önmagában helyes szakmai cél, ami rendben is van, de ez is azt mutatja, amiről eddig beszéltem, hogy a forrás nemigen van rendben, és ez valójában nem más, mint pluszfeladat az önkormányzat számára.

Összességében úgy gondoljuk, az első katasztrófavédelmi törvény hatálybalépése óta eltelt idő indokolja, hogy ez a javaslat most a parlament elé került, ugyanakkor eltúlzottnak tartjuk a centralizáció mértékét, aggályosnak tartjuk az önkormányzati tűzoltóságok átalakításával kapcsolatos finanszírozási kérdéseket, és nem látjuk azt, hogy tulajdonképpen mitől is lesz jobb, mitől lesz gazdaságosabb, hatékonyabb az újonnan kialakuló rendszer.

Mindezek miatt a Magyar Szocialista Párt ezt a javaslatot egyelőre ilyen formában nem tudja támogatni, ugyanakkor készek vagyunk az együttműködésre, és ennek érdekében nyújtunk be módosító javaslatokat. Amennyiben ezekben a módosító javaslatokban egyetértés van a Ház falai között, akkor a törvényjavaslatot a végleges formájában természetesen tudjuk majd támogatni.

Szeretném megerősíteni - ami a bizottsági ülésen is elhangzott, és a frakciónk részéről fontos -, hogy azok a szakemberek, akik az elmúlt években a katasztrófavédelem, a veszélyelhárítás, a tűzoltás területén dolgoztak, igen magas színvonalú és jó minőségű munkát végeztek. Az eddig végzett munkájukat a nehéz körülmények ellenére - amiben sok minden benne van - mindenképp elismerés illeti. Ezt az elismerést szeretném tolmácsolni számukra, egyben megköszönve az eddig végzett munkájukat, még akkor is, ha az elmúlt egy évben elég gyakran megalázott helyzetbe kerültek, azért, hogy a bérükért, a jobb munkafeltételekért kellett dolgozni.

Összességében azt gondolom, jogos, hogy itt van ez a törvénymódosítás. A módosító javaslatainkat benyújtjuk, és ha a vitában ezekben sikerül egyezségre jutni, akkor tudjuk támogatni a törvény elfogadását.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 308 2011.07.04. 3:33  301-311

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Négy módosító indítványt adtunk be az előterjesztéshez, azt a négyet, amit korábban az általános vitában is elmondtunk, hogy mi az, ami szerintünk nem jó a törvényben. Ez foglalkozik a bírság kérdésével, az új kisadó bevezetésével, amit ugyan katasztrófavédelmi hozzájárulásnak hív a törvény. A módosító javaslatunk szól az átadott ingatlanok kártérítésének a kérdéséről, valamint az önkéntes tűzoltók, a most önkéntessé váló, korábban köztestületi tűzoltók normatív finanszírozásáról.

A vita első szakaszába ebből a 14. módosító javaslatunk kerül be, amelyik a bírság kérdését veti fel. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy egy eljárás keretén belül ugyanazon kötelezettség ismételt megszegésére újból ki lehet róni a bírságot, ami 300 és 3 millió forint közötti összeg lehet. Az, hogy egyéni legyen a bírság, az világos, ezzel önmagában nincsen problémánk, az ismétléssel van problémánk, különösen az, hogy egy eljáráson belül vagy egy eljárás keretében többször is ki lehet róni ezt a bírságot, ezért adtuk be azt a módosító javaslatot Varga képviselőtársammal, amelyik arról szól, hogy az ismétlés lehetőségét vegyük ki.

Én azért szomorúan vettem tudomásul, hogy míg a vita aránylag konszolidált volt itt az általános vita keretében, és valóban egy szakmai beszélgetés, egy szakmai vita zajlott, az államtitkár úr is nyitott volt a vita végén a módosító javaslatokra vagy arra, hogy a jobbító szándékot szívesen fogadja, mindezek ellenére azt kellett látnom a bizottsági üléseken, hogy egyetlen módosító javaslatot sem fogadott el a kormány, tehát egy kicsit kétségessé teszi, hogy valóban akkor az általános vitában elhangzottaknak volt-e olyan fogékony fogadtatása, ami ezt a nyitottságot megalapozza. De azért én érvelek egy kicsit amellett, hogy talán jó lenne, ha elhagynánk ennek az ismétlődő bírságnak a lehetőségét.

A 18. módosító javaslatra egy félmondattal utalnék, ami a katasztrófavédelmi hozzájárulást, tehát ennek az adónak a kérdését veti fel. Azt gondolom, ha ezeket a terheket mind-mind összerakjuk, sőt most már hozzátesszük azt is, amit nem is olyan régen elfogadott a parlament, néhány órával ezelőtt - ez a hamburgeradó néven ismert -, akkor azt látjuk, hogy egyre több adó jelenik meg, egyre több teher, ami azután később a fogyasztóknál, a vásárlóknál jelenik meg, mint a rájuk terhelt pluszkiadás.

(23.50)

Vegyünk akár csak egy festékgyárat, ott azt jelenti, hogy ez a festékek árában fog megjelenni, de bármilyen más vegyi anyag gyártásával foglalkozó üzemnél ez van, akár a mosószerek, tisztítószerek esetében a háziasszonyok költségét fogja terhelni. Ha ehhez még hozzáadjuk a hamburgeradót, ez együttesen egy nagy bevásárlás összegét 500-800 forinttal is akár megnövelheti. Azt gondolom, hogy ez különösen nehéz terhet jelent a családok számára, ezt jó lenne elhagyni, úgyhogy ezért kérem államtitkár urat, hogy a bizottsági szavazás ellenére legyen nyitott, hogy ezt a két módosító javaslatot fogadja el, hogy ezeket a terheket ne a fogyasztókra terheljük, hanem inkább enyhítsünk az ő terheiken.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 167 2011.10.10. 2:11  166-169

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Szűkebb pátriám, Ferencváros, Budapest IX. kerülete korábban a Fradi futballcsapatának a teljesítményével járult hozzá az ország hírnevének az ismertetéséhez. Nem véletlen, hogy a hétvégén egyébként a 70 éves Albert Flórián díszpolgári címet kapott Ferencvárostól. Én ezúton is gratulálok innen neki.

No, de amiről most szeretnék beszélni, az az, hogy Ferencvárosban az elmúlt húsz évben egy városrehabilitáció, megújulás készült. Azt kell hogy mondjam, hogy külföldi szakemberek is elismerően nyilatkoztak erről a munkáról, erről a folyamatról. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, együttműködésre volt szükség a kerület, a főváros, a kormány között, és európai uniós pályázatokat nyertünk el. Egy közös munka eredménye az, ami ott most látható.

Most ért be egy munkánk, a József Attila-terv, aminek keretében 3 milliárd forintot nyert Ferencváros egy európai pályázaton. Mégis azt kell hogy mondjam, hogy a fideszes többségű ferencvárosi vezetés úgy döntött, hogy nem írja alá ezt a megállapodást, nem vesszük igénybe ezt a 3 milliárd forintot, és egy szellemváros kialakulásának a veszélyét vállalva úgy döntöttek, hogy lábon eladják azokat az épületeket, amelyeket fel kellett volna újítani ebből a 3 milliárd forintból. Sajnos, mivel nem írtuk alá a megállapodást, az építőipar is egy komoly beruházástól, komoly megrendeléstől esett el.

Az önök honlapján is az olvasható, hogy ezek a pályázatok felfüggesztésre kerültek. Kérdezem az államtitkár urat, hogy azért nem írhattuk-e alá a pályázatot, mert valamit nem tudunk, amely miatt a pályázatokat megszüntették, és nem engedték a kerület vezetésének, hogy aláírja a megállapodást? Kérdezem azt is, hogy az a 2,9 milliárd forint, amelyet elnyertünk, mi lesz ennek a pénznek a sorsa? A harmadik kérdés pedig, amelyik talán a legérdekesebb és a legfontosabb, hogy ír-e majd ki újabb pályázatot a minisztérium annak érdekében, hogy a városfelújítás, a városrehabilitáció folytatódjon, illetve az alacsony komfortfokozatú lakások minőségét tudjuk javítani.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 153 2011.10.17. 2:07  152-155

PÁL TIBOR (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt nyolc évben nem volt ilyen szép ősz, amikor a ragyogó időjárás sok családot kedvezően érintett, mivel nem kellett bekapcsolniuk a fűtést, nem forgott a gázóra, és ezzel nem növekedett a családok mindennapos költsége sem.

Az előző kormány is úgy tervezte, hogy 2010 júniusa után át kell alakítani a távhő- és gázár-támogatási rendszert, 2010-ben ez havonta közel 900 ezer családot érintett. Önök idén nyáron meglépték a gázártámogatás rendszerének az átalakítását, és egy olyan új rendszert léptettek életbe, amely hátrányosan érint több százezer családot, mivel a támogatásokból több mint 20 milliárd forintot vontak ki. A lakásfenntartás elismert havi költségét 450 forinton hagyták, miközben egy átlagos család megélhetési költségei - az önök által korábban éppen kivetett, fogyasztókat terhelő adók miatt - emelkedtek. Az önök átalakításának a lényege az, hogy továbbra is fenntartanak egy szűk csatornát, ezt a 450 forintos keretet, egyben összecsúsztattak két, korábban jól működő támogatási formát, a távhő- és gázártámogatást, valamint a lakásfenntartási támogatás rendszerét. Míg korábban mind a két támogatásból részesülhettek az érintettek, most az összevont rendszer miatt több ezer forinttal kevesebb támogatást kapnak azok, akik ilyet igényelnek. Az ebből keletkező problémákat pedig - elegánsan szólva is - rátolták az önkormányzatokra. Ennek bizonyítására azért két adatot szeretnék mondani, ami az önök korábbi válaszából derül ki: 2011-ben a gázártámogatásra és a lakásfenntartás támogatására nagyságrendileg 45 milliárd forintot terveztek, de az összevont rendszerben már csak 22,5 milliárddal számolnak.

Kérdezem az államtitkár urat: hová lett a több mint 20 milliárd forint a támogatási összegekből? És kérdezem egyben azt is: ha 2010-ben 878 ezer háztartás részesült támogatásban, akkor most a fele összegből a kevesebb támogatást kapók hogyan fogják kifizetni a számlájukat, a sárga csekket?

Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 272 2011.10.17. 2:07  221-419

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én itt hallgatom a vitát, és azt látom, egyre inkább arról szól a kormánypárti képviselők által beterjesztett javaslat, hogy valamifajta fenyegetettség érzése legyen a közterületeken a hajléktalanokkal szemben. Koránt sincs szándékukban megoldani ezt a problémát. Tudjuk jól, hogy ez a társadalmi csoport a leggyengébb érdekérvényesítő, ha őket megijesztik, akkor elmennek valahova máshova. Ezt jól megfogalmazták itt kormánypárti képviselők, amikor azt mondták, hogy szeretnék kiűzni őket. Jelzem önöknek, hogy van ebben egy probléma: Budapesten, a fővárosban a különböző kerületekben különböző programok indultak már ilyen és ehhez hasonló célokkal, de volt ez már így a bűnözéssel szemben is, amikor kamerarendszert építettek ki egyes kerületek, s ahol megépült a kamerarendszer, ott egy kicsit javult a közbiztonság, de jelzem, hogy a szomszéd kerületekben viszont romlott a közbiztonság, merthogy átmentek oda a bűnözők. Kocsis Máté képviselőtársam, a VIII. kerület polgármestere bólogat. Az utcalányokkal kapcsolatosan is ugyanez volt a helyzet, az ön elődje és ön is megpróbálta kizavarni őket a VIII. kerületből. Nem a problémát kezelték, hanem kiűzték őket onnan, ami nagyszerűen sikerült, és beűzték őket a Ferencvárosba, a IX. kerületbe. S még sok-sok példát lehet erre mondani.

Ezt csak azért mondom, mert világosan mutatja, ez a törvényjavaslat nem szól másról, mint hogy fenyegetek egy társadalmi csoportot, aki ebben időben lép polgármesterként, az nyertese ennek a játéknak, aki pedig később, az vesztese lesz ennek a játéknak. Nemcsak a hajléktalanok lesznek vesztesei, hanem azok a városok, azok a települések és azok a kerületek is, ahol a polgármesterek esetleg nem írták alá az önök által benyújtott törvénymódosítást, vesztesei lesznek ennek a játéknak.

Jelzem, hogy ez egy nagyon csúnya játék, hiszen olyan emberekkel játszanak, akik a leggyengébb érdekérvényesítők, mint ahogy azt az elején mondtam, és a fenyegetettség érzése alatt folyamatosan menekülni fognak. Nem a probléma oldódik meg, hanem csak adott kerületekből vagy adott városrészekből sikerül őket elűzni és kiűzni, de maga a probléma továbbra is fenn fog maradni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 8 2011.10.19. 14:06  1-113

PÁL TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt gondolom, igazán jól illik a napirendhez, hogy Lamperth Mónikával megcseréltük a hozzászólás sorrendjét, azért, mert azt gondoltuk, nem árt, ha először egy férfi beszél erről a kérdésről, és utána következik az ő hozzászólása.

Tisztelt Országgyűlés! Közel háromszáz esztendeje fogalmazódtak meg Montesquieu szavai, amelyeket a XXI. századi férfiaknak is érdemes észben tartani. Így szólnak az ő szavai: "Vajon a természet törvénye aláveti-e a nőt a férfiaknak?" A válasz: "Nem, a természet sosem hozott ilyen törvényt, az uralom, amelyet rajtuk gyakorolunk, valóságos zsarnokság. Ők is csak azért törődnek bele, mert szelídebbek, tehát emberségesebbek és okosabbak nálunk."

Egyenlő jogok, kölcsönös megbecsülés és tisztelet. Ez a néhány szó tartalmaz szinte minden kívánalmat a nemek társadalmi, gazdasági, politikai, közéleti és nem utolsósorban magánéleti szerepvállalásáról. Szép és kedves az a hagyomány, amely akár nőnapon vagy ünnepeken eszébe juttatja férfitársaink többségének, hogy a környezetében élő nők életkortól, társadalmi vagy családi státustól függetlenül örömmel fogadnak el egy szál virágot. A gesztus és a cserébe megvillanó mosoly közel hoz minket, kapcsolatot ápol és kapcsolatot épít. A szebbik nemet ilyen természettel áldotta meg a teremtő, de fizikai valónkban és lelki-érzelmi világunkban szerencsére különbözünk. Amíg a különbözőségeink minden korban szeretnivalók, az ennek nyomán elsősorban a nők kárára kialakult hátrányok viszont nagyon csúnyán és nagyon tartósan megmaradtak a társadalmakban.

Ismerjük be, hogy százötven évvel a New York-i textilmunkásnők béregyenlőségéért és munkaidő-csökkentéséért tartott korszaknyitó sztrájkja után is tudunk bőséggel sorolni az akkori célokból megoldandó feladatokat. Az elmúlt száz évben a világ sokat tanácskozott a nők és a férfiak társadalmi egyenlőségéről, s közös elhatározások, egyezmények születtek szép számmal. Erről itt is hallhattunk.

A mai korban meghatározó a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979-es ENSZ-egyezmény és a nők negyedik világkonferenciája, amelyet 1995-ben Pekingben tartottak. Az itt megfogalmazottak közül a szegénység, az oktatás és képzés, az egészség, az erőszak, a munkavállalás és a bérezés, a szociálpolitika, a családpolitika, a közéleti szerepvállalás témakörét említve pontosan tudjuk - mindannyian, akik itt vagyunk a teremben, legyünk akár kormánypárti vagy ellenzéki képviselők -, hogy Magyarországon is sok még a tennivaló.

Az 1990 után kiteljesedő demokráciától elvárható lett volna, hogy sokkal inkább számít a nők aktív közéleti részvételére, mint ahogy az valójában bekövetkezett. Viszont ezzel ellentétes folyamatnak lehettünk tanúi. Nemhogy pozitív fordulat nem történt, hanem vagy stagnál, de van, ahol csökken a nők aránya a különböző döntéshozó testületekben. A pártok programjairól is megállapítható, hogy egészen leegyszerűsített formában érintik ezt a kérdést, ha egyáltalán érintik a programjukban.

Ami a statisztikai adatokat illeti: nagyon szomorú a kép. A nők közéleti szerepvállalásának hazai csökkenése ellentétes a világon és az Európában tapasztalható tendenciákkal. Az utóbbi években kevés kivétellel minden európai tagállamban növekedett a nők aránya a parlamentekben, a kormányzati munkában, a helyi önkormányzatokban vagy éppen a kormány tagjai között, ezt azonban Magyarországról nem lehet elmondani. Magyarországon az elmúlt évhez képest romlott a helyzet. Eszerint az Európai Unió 25 tagállama közül Magyarországon a legalacsonyabb a nők részvétele a parlamenti képviselők között, s mint ahogy említettem, a kormányban nem is találunk nőt.

Bármennyire fájdalmas is, le kell szögeznünk, hogy Magyarországon az elmúlt tizenöt évben a demokrácia és a jogállamiság megvalósulása ellenére kritikus arányú a nők részvétele a közéletben. Léteznek olyan mozgalmak, amelyek az úgynevezett paritásos demokráciát tartják az egyedül helyes, üdvözítő és elfogadható rendszernek, azaz azt követelik, hogy a politikai döntéshozatalban a nők és a férfiak aránya érje el az 50-50 százalékot. Ez nálunk is fontos lenne, de Magyarországon nem a számok és a százalékok aránya jelenti a legnagyobb problémát. Sajnos, kevesen számolnak azzal, hogy a nők a különböző helyzetekben érzékenyebben figyelik választóik véleményét, férfikollégáiknál jobban törekszenek a kompromisszumra, kevésbé részesítik előnyben a konfrontációt, az ütközetet, és igyekeznek jó kapcsolatokat kialakítani más pártok, eltérő értékrendek képviselőivel is.

(9.50)

Egyszóval, hatékonyabban tudják megjeleníteni a speciális igényeket és kompromisszumkészek.

Legutóbb 2010 első negyedévében fogadott el a szocialista vezetésű kormány egy jelentős dokumentumot, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét elősegítő tervet, amely a legfontosabb területen 10 évre rögzítette a tennivalókat, rövid szakaszú intézkedések kidolgozásával, kétévenkénti beszámolókkal, a költségvetés ilyen szemléletű átszövésének az igényével, a kommunikáció és a média ráhangolásának a tervével.

És akkor itt meg kell állnom egy pillanatra, mert úgy tervezte az akkori kormány, hogy a választások eredményétől függetlenül demokratikus keretek között folytatódik a végrehajtás. Ma pedig azt kell tapasztalnunk, hogy az Orbán-kormány színre lépésével nem az egyenlőtlenségek csökkentésének békés útját járja Magyarország, hanem az egyenlőtlenségek végletes növekedésének az útját, és ezzel veszélybe kerültek a nők számára legfontosabbnak tekintett értékek is, a biztonság, a kiszámítható jövő, a gyermekeik jövője és a család.

A demokratikus intézményrendszer elleni támadás, az eszement gazdaságpolitika, a meggondolatlan nyilatkozatok halmaza, az indulatokra, a félelemkeltésre építő politikacsinálás, a hirtelen ötletelés a döntéshozatalban, a nyilatkozatok szétzilálták az emberek nyugodt mindennapjait. A nők ma félnek. Félnek a mától, a holnaptól, a jövőtől, féltik gyermekeiket, leendő unokáikat, és egyre többen gondolkodnak úgy, hogy nem szülnek gyermeket ebbe az erőszakos, létbizonytalansággal fertőzött világba. A kiszámíthatatlanság és a félelem, a bizonytalanság és a félelem, az a kormányzás terméke. Ma ezek járnak kézen fogva az utcán, nem fiatal párok, hanem a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság és a félelem.

Ma a tömegek számára nem az a kérdés, amit a korábban említett cselekvési terv célul tűzött ki, hogy miként lehet megteremteni a nők és a férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségét, a fizetési és foglalkoztatási aránytalanságokat hogyan lehet megszüntetni, hogyan lehet jobban összehangolni a szakmai, a magán- és a családi életet, egyenlőbbé tenni a felelősségvállalást a családi kötelezettségben, a háztartási feladatok megosztásában - ma nem ez a kérdés. Az Orbán-kormány másfél éve elég volt arra, hogy millióknak, millió nő számára a kérdés ennél sokkal mélyebben jelentkezzen.

A kérdés úgy hangzik: hogyan lehet holnap is jóllakatni gyermekemet? Hogyan tudom majd iskolába járatni a gyermekemet, sőt hová tudom majd iskolába járatni a gyermekemet, vagy talán úgy, hogy hol tudok majd piacképes tudást szerezni, netán vásárolni a gyermekemnek? Hol tudok bármennyi fizetségért, bármikor, bármilyen munkát találni és bármilyen munkát elvégezni?

Mondjuk, ha megkérdezzük, hogyan gondolkodik a mai kormány a nők és a férfiak egyenlő bérezéséről, akkor jó tudni, hogy a Fidesz-KDNP alaptörvényéből, amit itt a Házban tárgyaltak, kihagyták az alkotmány idevonatkozó tételét, amely szerint az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga.

A magyar nők eleve a kevesebb erőforrással rendelkező területeken vannak jelen, a társadalmi hierarchiában és a munkahierarchiában is az alacsonyabb pozíciókat foglalják el. A legfelsőbb szintű politikai pozíciókban a nők aránya elenyésző, politikai szerepük a döntéshozatalban minden területen csekély, az önkormányzatoktól egészen a minisztériumokig végig lehet nézni a sort. A munka világában a női teljes foglalkoztatottak köre 45 százalékos részarányt képvisel, ehhez képest a felső vezetők körében csak egyharmados a képviseletük, a tudomány, a közélet területén meg ennél sokkal rosszabb a kép.

Sokat kell tennünk a konzervatív szemlélet megváltoztatásáért. Ebben, azt gondolom, talán egyet is értünk a Házban, és ha a mai vitának valami eredménye lehet, akkor talán pont az, hogy ezt a szemléletet egy kicsit változtassuk. Itt egymás között is és persze a tévénézők számára is üzenjük, hogy van ebben szándékunk, ennek meg kell jelennie majd a törvényalkotásban is. Ez a konzervatív szemlélet úgy szól, hogy a háztartás és a gyermeknevelés elsősorban a nők feladata, erről itt már szóltak az előttem szóló képviselők, míg a férfiak - mármint a háztartási munkában - csak kisegítő tevékenységet végeznek, mert a társadalom őket tartja elsődlegesen családfenntartónak. Ennek persze ellentmond, hogy a háztartási munka 80 százalékát akkor is a nő végzi, ha neki van magasabb presztízsű, jobban fizetett munkája, foglalkozása. A több gyermek vállalása a nőket megbízhatatlan, a férfiakat megbízható munkaerőnek tekinti, és a munkáltatók ennek a szemléletnek a jegyében vesznek fel munkavállalókat. De nemcsak a munka világában, hanem a nők közéleti szerepvállalása szempontjából is nagy a gond, hogy a társadalmi egyenlőségről, a közgondolkodásról... - és így a nők gondolkodása is inkább a konzervatív irányba hajlik, tehát ők maguk is saját magukat úgy fogadják el.

Nemzetközi viszonylatban a magyar családokra jellemző legjobban a tradicionális munkamegosztás, a nők túlzott leterheltsége és ennek a ténynek az érintettek általi, tehát a nők általi elfogadottsága. Elengedhetetlen az ifjúság felkészítése, a női szerep elfogadása és a női szerep tisztelete is, amit komoly szemléletváltozással úgy lehet elérni, hogy a közoktatásról szóló törvényben, a tankönyvekben, a mai nap és a jövőben használatos tankönyvekben erről megfelelő példákat mutatnak be. Sokat tehetnek a média és az írott sajtó képviselői a politikusnőkről megalkotott kép megváltoztatásáért, oly módon, hogy sokkal több politikusnőt kellene megszólaltatni, és persze sokkal többször, ha a kormányban is lenne olyan, akit meg tudnának szólaltatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Felszólalásom végén szeretnék még a kormánypárti féri képviselőtársaim lelkiismeretére hatni, hozzájuk szólni. Kérem önöket, tisztelt férfi képviselőtársaim, hogy azzal a gondolattal hozzák meg az elkövetkezendő időszak döntéseit a már ma is nagyon nehéz helyzetben lévő családokról, hogy ha legközelebb nagyon helyesen virággal, mondjuk piros szegfűvel köszöntőt mondanak nőnapon, vagy ünnepnapon felköszöntik édesanyjukat, feleségüket, kislányukat, barátnőjüket, akkor jó szívvel tudjanak ezekre a döntésekre visszagondolni, azzal a jóleső érzéssel, hogy ha csak egy kicsit is, de meg tudták könnyíteni a családok motorját jelentő nők életét, vissza tudtak adni valamennyit a jövőbe vetett hitükből, mert a nők, ha biztonságban érzik magukat, és biztonságban érzik a családjukat, és bízhatnak a gyermekük jövőjében, akkor nincs az a teher, amit el ne vinnének az állítólag oly törékenynek nevezett vállukon.

Bízzanak a nőkben! Higgyék el, a nőkben sok erő lakozik, és a nők csodálatosak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 108 2011.10.19. 2:09  1-113

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mai nap, a mai délelőtt valóban nagyon szép hozzászólások és nagyon értékes gondolatok hangzottak el a patkó különböző oldaláról. Ritka egyébként, hogy egy politikai vitanap ilyen hangnemben történjen, ezt nagyon jól látja több képviselőtársam. Én sok ilyen vitanapon vettem részt, nem volt ilyen kellemes hangulat, de azt kell hogy mondjam, hogy a vitanapok végén nem is volt olyan eredmény, mint amilyen most van.

Mert valóban nem a kvóta a kérdés, hanem az, amit talán Morvai Krisztina fogalmazott meg a hozzászólásában, meg utána sokan mások is, hogy a feltételek megteremtése az, ami most a dolgunk. Márpedig azért a dolgunk, merthogy többé-kevésbé egyetértés volt a mai napon abban, hogy ezeket a feltételeket, mármint hogy a nők nagyobb közéleti szerepvállalásának feltételeit megteremtsük. Lendvai Ildikó ezt úgy fogalmazta meg, hogy van a startnál dolgunk, az a női szerepből adódó segítség, az anyaszerepből adódó nehézségek segítése, és van a célnál, ami konkrétan már a jelöltállítás, a jelöltté válás és majdan pedig a politikussá válás segítése. Ha ezekben egyetértünk, akkor azt gondolom, hogy nem volt hiába a mai nap.

De az is világosan látszik, hogy ebben az esetben nagyon nagy felelősség hárul a kormánypártokra, hiszen miért voltunk itt egész nap, miért mondunk olyan sok szépet a hölgyekről, és miért vállaltunk annyi felelősséget azzal kapcsolatban, hogy meghozzuk azokat a döntéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy nagyobb szerepvállalást kapjanak, ha nem azért, hogy ebből legyen is valami. Különben a dolog úgy hangzik, hogy a felhők szintjén egyetértünk, az általánosság szintjén egyetértünk, de amikor konkrét dologra kerül a sor, akkor esetleg elmaradnak ezek a nagy egyetértések.

(14.10)

Azt kérem, hogy a kormánypárti képviselők - még akkor is, ha kevesen voltak jelen a vitában - tolmácsolják azt, ami ma délelőtt elhangzott, és tegyék meg azokat a lépéseket, amelyekben a mai délelőtt során kivételesen, talán először a parlamentben egyetértés volt, és összhangban volt a parlament különböző patkóiban ülő képviselők összessége.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 48 2011.10.27. 8:57  1-197

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismerjük valamennyien azt a mondást, hogy a szem a lélek tükre, mert mellébeszélhetünk ugyan szép szavakkal akár itt a Házban is, megtéveszthetünk bárkit testbeszéddel, de ha megengedjük, hogy mindeközben a szemünkbe nézzen, akkor kiderül az igazság.

A Fidesz az ellenzéki években és azt gondolom, hogy a kampányban is napszemüveget hordva beszélt az országhoz, mintha minden napsütéses, szép lenne. Néha elfordította a fejét vagy lesütötte a szemét, nehogy valaki a lelke mélyére tekinthessen, mert akkor nem lett volna esélyük a hatalom megszerzésére.

Egy kormány számára a költségvetés készítésekor jön el az igazság pillanata, itt le kell dobni, le kell venni a napszemüveget, és bele kell nézni az emberek szemébe: lám, valójában ilyenek is vagyunk. Ez most megtörtént. A kábító szavaknak, a félrevezető testbeszédnek vége, látjuk az igazságot, látjuk a tetteket, és látjuk a számokat. Az igazság pedig sokkal rosszabb, mint amit valaha is sejthetett Magyarország: a 2012. évi költségvetés és a vele szorosan összefüggő adótörvények tervezetéből nyilvánvalóvá vált, hogy az Orbán-kormány tettei köszönő viszonyban sincsenek az ígéretekkel, tettei köszönő viszonyban sincsenek a szavaival. Ez persze nem újdonság, csak kellemetlen. Folytatják azt a gazdaságpolitikát, amit korábban elkezdtek, azt az eszement gazdaságpolitikát, amiről itt már nagyon sok szó esett a Házban.

A családok ma félnek, félnek a mától, a holnaptól, és félnek a jövőtől; féltik a gyermekeiket, unokáikat, és egyre többen gondolkodnak úgy, hogy nem szülnek gyermeket ebbe az erőszakos, létbizonytalansággal fertőzött világba; félnek, hogy meg tudják-e majd tartani a javaikat, amit eddig megszereztek. Bizonytalanság és félelem, bizonytalanság és kiszámíthatatlanság, ez a másfél éves kormányzás terméke. Ez a költségvetés pedig ezt csak erősíti.

(11.00)

Ma tömegek milliói számára Budapesten és vidéken, különböző településeken nem az a kérdés, hogy a nemzeti konzultáció hogyan valósult meg. Ma milliók számára nem az a kérdés, hogy az alaptörvény asztalához odaférnek-e és kapnak-e majd alaptörvényt. A másfél év elég volt arra, hogy milliók számára a kérdés ennél sokkal mélyebben fogalmazódjon meg. Az ő számukra az a kérdés, hogyan lehet holnap is jóllakatni a gyermekemet. Hogyan tudom iskolába járatni a gyermekemet? Hol és mennyiért tud piacképes tudáshoz jutni a gyermekem? Hogyan fogom befizetni a sárga csekkeket? Mi lesz velem, ha megbetegszem? Fenn tudom-e tartani a családomat? Hol tudok bármennyi fizetségért bármikor, bármilyen munkát találni és azt elvégezni? Ma milliók számára ez a kérdés.

Ez a költségvetés ezekre a kérdésekre nem ad választ. És ami talán a legfájóbb számomra önkormányzati politikusként, hogy az elmúlt 20 éven keresztül jól működő önkormányzati rendszerrel, amely önkormányzati rendszer sokszor a kormányzati deficitet volt képes kompenzálni, önök nem számolnak. Miközben a túlélésre játszanak, a szociális problémákat rányomják az önkormányzatokra. Teszik ezt úgy, hogy pimasz módon azt mondják, hogy szabad a gazda, szabad a pálya, lehet új adókat kivetni a lakosságra. Itt, a parlamentben ülő közel 80 képviselő polgármester pedig nagyokat hallgat, vagy néha visszafelé mutogat egy kicsit. Pedig a helyi újságok és maga a köztársasági elnök úr is országjárása során elismeréssel nyilatkozott azokról a teljesítményekről, ami az elmúlt 8 évben városokban történt, városok főtereiről, intézmények felújításáról. Milyen szép eredmények voltak! Persze, ő is felhívta a figyelmet, hogy épp ideje lenne már abbahagyni a visszafelé mutogatást.

Ma már nyilvánvaló, idehaza, külföldön egyaránt látják, hogy a Fidesz Európa közepén ebben az országban felszámolta a demokratikus intézményrendszert. Ebben az új rendszerben az önkormányzatok csak bábnak kellenek. Kivéreztetésük úgy történik, hogy az állam elveszi a kórházakat, rendelőket, iskolákat és azt a jogot, hogy a közösségek saját ügyükben maguk dönthessenek. Lesz polgármester, de ő már nem a helyi közösség felé tartozik majd beszámolni arról, hogy mit tett vagy mit nem tett, hanem a feljebbvalójának, a kormányhivatal kinevezett vezetőjének kell majd számot adnia arról, hogy mit kíván tenni. Helyben lehet majd dönteni arról, hogy milyen legyen a település zászlaja, mert csak erre lesz pénz. Ha valamit szeretnének csinálni, akkor ott a lehetőség, a csodafegyver, a már említett helyi adó kivetése.

Ebből az adóból lehet majd kifizetni a 420 forintos gázolajat az ebédszállító autóba, ebből az adóból lehet majd fizetni az áfaemelés miatt megnövekedett kiadásokat az önkormányzatoknál, a közétkeztetésben, szociális otthonokban vagy iskolákban. Ha pedig nem vetnek ki adót, akkor ezt a többletterhet majd rá lehet terhelni a lakosságra. Az egészségügyben és az oktatásban tervezett, átgondolatlan és finanszírozással alá nem támasztott államosítások működési zavarokat, a szolgáltatások romló minőségét jelzik előre. Nem lehet tudni, hogy az orvosok és az ápolónők fizetését miből kívánják finanszírozni, a fejlesztések miből valósulnak meg. A gyógyszerkasszából olyan mértékű forráskivonást terveznek, amilyet még soha nem szenvedett el ez a kassza.

Felháborító módon csökkentik a természetbeni támogatásokat, a pénzbeli szociális ellátásokat, a költségvetésben ezt nagyon ügyesen összekeverik, hogy ne lehessen végigkövetni az elmúlt évek változásait. És csökken az önkormányzatok költségvetési támogatása is. Önök azt mondták, hogy visszaadják a 120 milliárd forintot az önkormányzatoknak, ezzel szemben nemhogy ezt nem adják vissza, hanem az elmúlt két évben többet vettek el az önkormányzatoktól, mint ez a 120 milliárd forint. Önök ezt túlteljesítették.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Van persze jó hír is a költségvetésben, hogy 2011-ben ötszörösére tervezik azt az összeget, ami az önkormányzati létszámleépítést fedezi. Magyarul lesznek elbocsátások az önkormányzatoknál. Nem biztos persze, hogy ez mindenkinek jó hír, de ez láthatóan így fog történni. És mint ahogy már volt is arról szó, szó sincs a panelprogram folytatásáról, ami milliók számára jelentené a rezsiköltségek csökkentését. Nem esik szó a kötvénykibocsátás terheinek átvállalásáról vagy valamilyen módon való kezeléséről. És akkor egy elemet még szeretnék kiemelni az önkormányzati költségvetés sorából. Ez pedig egy 100 milliárdos boríték, ami ott található a költségvetésben. A bizottsági ülésen nem sikerült tisztázni, hogy ez a 100 milliárd miért van ott, és mi ennek az igazi tartalma, hogyan lehet majd ehhez a forráshoz hozzájutni, az önkormányzatoknak milyen lehetőségük lesz. Egy dolog vált világossá, ebből a 100 milliárd forintból, amit a megyéknek kívánnak odaadni, nem kívánják az egészségügyet finanszírozni. Akkor az a kérdés, hogy miből kívánják majd finanszírozni és működtetni. Csak nem a vagyonértékesítésből, amit most elvesznek az önkormányzatoktól? De ezt sem bérre, sem pedig fejlesztésre nem kívánják fordítani.

És persze hallgatom itt kistelepülések polgármestereinek a hozzászólását, akik meglepő módon az önhikiről egy szót sem szólnak. Hiszen az elmúlt években mindig nagyon hangosak voltak, hogy de miért nem emelkedik ez az összeg. Ezzel szemben most azt lehet megélni, hogy több mint 6 milliárd forinttal csökkenti a kormány ezt a keretösszeget. Eddig önök mindig azt mondták, hogy ez az egyetlen lehetőség, hogy túléljék a holnapot. Most úgy látom, ez valahogy nem vált olyan fontossá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A költségvetés és az egyéb beterjesztett törvények alapján nyugodtan azt lehet mondani, hogy míg 2011 ugyan nem volt az önkormányzatok éve, ezen törvények láttán nyugodtan mondhatjuk, hogy 2012-ben nem az lesz a kérdés, hogy az önkormányzatok éve lesz-e, hanem az lesz a kérdés, hogy lesz-e még önkormányzás Magyarországon. A számokból és a törvényekből azt látom, hogy ez nagyon megkérdőjelezhető.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 206 2011.11.02. 2:11  205-212

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A szép őszi időnek vége, beindult a fűtési szezon. Hamarosan kézhez kapják az emberek azokat a számlákat, amelyekből kiderül, hogy nemcsak azért nőtt a rezsi, mert beindult a fűtés, hanem azért is, mert a kormány megszüntette a gázártámogatást. Ezt a feladatot rápakolták az önkormányzatokra úgy, hogy a már jól működő lakásfenntartási támogatás keretén belül kell megoldani ezt a kérdést. Ha zavarja a kérdés, később is elmondhatom a telefonálás miatt.

Miközben összecsúsztatták a két támogatási rendszert, egyben 20 milliárd forintot elvontak a támogatási keretből. Amikor az érintettek, a 878 ezer háztartás megkapja a sárga csekket a gáz- és a távhőköltségről, akkor fog szembesülni azzal a magasabb összeggel, amit nem várt. Viszont az önkormányzattól kapott támogatás nem fog segíteni, mert az nem nőtt olyan mértékben, mint ahogy a számla összege nőtt, hiszen az elvont 20 milliárd forint már nem jelenik meg az önkormányzatoknál. A múltkor ez ügyben kérdeztem Halász János államtitkár urat, akkor ő azt mondta, hogy ezt a 20 milliárd forintot nem vonták el a rászorultaktól, viszont a Réthelyi Miklós miniszter úrtól kapott válaszból tudjuk, hogy 2011-ben gázártámogatásra 25,5 milliárd forintot terveztek, lakásfenntartási támogatásra pedig 22,5 milliárdot, azaz összesen 48 milliárd forintot, viszont az összevonás után ebből csak 22,5 milliárd maradt, tehát azt lehet mondani, hogy 25 milliárd forintot elvontak ebben az évben erre a feladatra vonatkozóan. A 2012-es költségvetésben pedig azt látjuk, hogy erre a célra összesen 26,5 milliárd forintot terveznek, tehát 20 milliárdot ott is elvonnak.

Kérdezem, egyetért-e a minisztere által adott válasszal. Hová lett a 20 milliárd forintos támogatás? Hogy lehet fele pénzből megoldani azt, hogy senki se járjon rosszabbul, és ki tudják fizetni a sárga csekkeket?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 210 2011.11.02. 1:05  205-212

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, vártam volna azért azt a választ, hogy akkor most egyetért-e a minisztere által írt levéllel, amiben egyébként az szerepel, amit én elmondtam. Úgyhogy ha most ön azt mondja, hogy valaki hazudik, akkor azt mondja, hogy az ön minisztere hazudott, amikor ezt a választ adta nekünk, hiszen ő pontosan ezeket a számokat írta le a levelében. De én azt gondolom, ön érti a kérdést, a helyzetet nem érti, azt nem érti, hogy milyen sokan lesznek majd nehéz helyzetben, amikor megjelenik a magas számla, és nem tudják kifizetni, és netán el kell zárni akár a gázt, vagy éppen a távfűtési számla miatt nagy adósságuk keletkezik.

Azt ajánlom önnek, tisztelt államtitkár úr, hogy legalább azt tegye meg, hogy néhány önkormányzati költségvetést megnéz, és megnézi, hogy mennyi volt 2010-ben vagy 2011-ben lakásfenntartásra a támogatott összeg, amikor még nem szerepelt benne a gáz- és távhőtámogatás, és nézze meg, hogy vajon változtak-e ezek a költségvetések akkor, amikor már beletették a gáz- és távhőtámogatás feladatát. Az a válaszom, egyébként önnek segítek, nem változtak az önkormányzati költségvetések, de ajánlom önnek is, hogy ezt tegye meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 46 2011.11.15. 5:15  23-162

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság, amikor a köznevelésről szóló törvényt tárgyalta, akkor kétségtelenül úgy volt, ahogy az előttem szóló képviselőtársam mondta: elsősorban az önkormányzat fenntartói oldaláról kritizáltuk a törvényt, és erről az oldalról hangzottak el különböző kérdések és kritikák a törvénnyel kapcsolatban. Természetesen a kételyeink is az iskolák működésével és a finanszírozásával kapcsolatban fogalmazódtak meg.

A legnagyobb vitát az ingatlan- és az épületállomány jelenlegi helyzete és annak a jövőbeni sorsa váltotta ki a bizottsági ülésen. Azt a kérdést nem tudta megválaszolni a kormány részéről ott lévő, hogy az elmúlt tíz évben az önkormányzatok mekkora összegű fejlesztést fordítottak az iskolákra, az iskolák épületeire, a felújításokra. Sajnos, az derült ki, hogy ilyen típusú nyilvántartással nem rendelkezik a kormány, nincs ilyen felmérés.

Azért fontos ez a kérdés, mert amikor az oktatás majd állami feladat lesz, tehát elkerül az önkormányzatoktól, akkor az a kérdés ott lesz, hogy de mi lesz az ingatlanvagyonnal. A fenntartás marad-e az önkormányzatoknál, az épület, a karbantartás, vagy azt is viszi, úgy, mint ahogy az egészségügynél az állam mindent elvisz az önkormányzatoktól? Mekkora vagyonról van valójában szó, ezt nem sikerült a bizottsági ülésen tisztázni. Ezt a kérdést igazából a jelen lévő előterjesztő a kormány részéről hárította, és azt mondta, hogy ez a kérdés nem ebbe a törvénybe, hanem majd az önkormányzati törvénybe kell hogy belekerüljön, és ott kell majd szabályozni, hárította ezt a kérdést.

A fenntartói jog átadása és visszaigénylése kapcsán azt kell mondanom, hogy még a kormánypárti képviselőknek sem sikerült tisztázniuk, hogy milyen lesz ez a menetrend, hogyan is kell ezt majd végigvinni, milyen nyilvántartás, milyen leltár, milyen adminisztráció kell majd ahhoz, hogy esetleg átadják az intézményeket az államnak. Sőt, az volt a javaslat, hogy sokkal egyszerűbb lenne, hogy ahol meg akarják tartani az oktatást, ott ne kelljen átadni, tehát ne kelljen utána visszaigényelni, hanem hadd maradjon már az önkormányzatoknál. Az a helyzet, hogy erre a kérdésre sem kaptunk megnyugtató választ, sem az ellenzéki, sem pedig a kormánypárti képviselők, polgármesterek a bizottsági ülésen. Az épület és a fenntartás pedig elválaszthatatlan egymástól.

Az épület után pedig a bizottsági ülésen kérdés volt a pénz, a források tekintetében. Az hangzott el, és ezt mindenki tudja, hogy ma az önkormányzatok közel 50 százalékkal egészítik ki a működési kiadásokat. Ha az oktatás elkerül az önkormányzatoktól, akkor az a kérdés, hogy ki és honnan fogja majd finanszírozni ezt a pluszösszeget. Erre sem kaptunk megnyugtató választ a bizottsági ülésen. Az előterjesztő ezt a kérdést is hárította. Ugyan elismerte, hogy közel 500-600 milliárd forintos kiesésről van szó, amit a költségvetésnek kell majd biztosítania, de az a válasz hangzott el, hogy ez nem ennek a törvénynek a része, hanem majd a költségvetésből kell biztosítani ezt a forrást. Tehát ezt is elhárította az előterjesztő. Pedig az elmúlt években nagyon jól látjuk, hogy az önkormányzatok komoly felelősséget éreztek arra, hogy a helyi közösségek számára jó minőségű oktatást biztosítsanak, és komoly forrásokat tettek a feladatba.

A 16 éves korhatár az önkormányzati bizottsági ülésen is előkerült, de nem a nevelési kérdésben, hanem más szempontból. Úgy került elő, és az volt a vita tárgya, hogy mi lesz a 16 éves kor után kikerülő gyerekekkel. A munkaerőpiac felvevőképessége mit mutat, van-e igény 16 éves, végzettséggel vagy szakmai végzettséggel nem rendelkezőkre a munkaerőpiacon? Ha nem tud elhelyezkedni, akkor vélhetően az ő ellátásának, az ő foglalkoztatásának a problémája szintén az önkormányzatoknál marad. Ezt a problémát az előterjesztő - mint ahogy korábban is - elhárította, és azt mondta, hogy ez a feladat a munkaerőpiacra hárul.

Ugyanígy gond volt a mindennapos testneveléssel, hogy annak a feltételei biztosítottak-e. Itt is egy hárítás történt, az előterjesztő azt mondta, hogy majd európai uniós forrásokból megteremtik a feltételeket.

Összességében azt lehet mondani, hogy azzal a szemlélettel, ami a törvényben van, ami azt mondja, hogy a közoktatás nem helyi közügy az előterjesztők szerint, ezzel igazából az ellenzéki képviselők nem értettek egyet.

Az a fontos alapelv, hogy a dolgok az érintettekhez legközelebb dőljenek el, ezt ez a törvényjavaslat megváltoztatja. Azt mondja, hogy a helyi közösségeknek nincs lehetőségük arra, hogy a saját ügyeik formálásába beleszóljanak, nem tekinti őket partnernek, nem tekinti őket együttműködő félnek. Az önkormányzatnál majd megjelennek a problémák, de nagyon nehéz lesz rá választ adni. Ott is csak a hárítás marad, hiszen majd mutogatni lehet, hogy a kormányhivatal az, aki fenntartja az intézményeket.

Tartalmi kérdésben ez a rendszer a középszerűséget fogja erősíteni, elveszti a rugalmasságát (Az elnök a pohara megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.), és elveszti azt a sokszínűségét, amit az önkormányzatok biztosítottak az elmúlt években, ezért az ellenzéki képviselők nem támogatták a törvényjavaslatot. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 116 2011.11.18. 1:51  1-197

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Azért kértem kétperces hozzászólást, mert a Fidesz vezérszónoklatában is az hangzott el, hogy az elmúlt nyolc évben az történt, hogy feladatokat kaptak az önkormányzatok, és nem kaptak hozzá finanszírozást. Most Szűcs képviselő úr is ugyanezt mondta el a hozzászólásában, hogy feladatokat osztottak az önkormányzatoknak, de nem volt hozzá finanszírozás.

Varga képviselőtársam már mondta, hogy a támogatáscsökkentés egyszer már az önök által hozott törvénymódosítások miatt történt meg, de a feladatokkal kapcsolatban szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy az gáz- és távhőtámogatás, a kompenzáció esetében ez tipikusan az, amit önök kritizálnak, és meglepő módon most nagyon csendben ülnek itt. Ugyanis a kormány kivonult ebből a feladatból, ezt ráhárította az önkormányzatokra, átadta ezt a feladatot a szociális törvényben. Az önkormányzatok helyi rendeletben kell hogy ezt szabályozzák, és valahogy érdekes módon a pénz elmaradt e mellett a feladat mellett, erre nem kaptak forrást az önkormányzatok. Érdemes megnézni. Egy olyan önkormányzat, ahol 800-1000 család van, akit támogatni kell, ott ez egy évben 20-25 millió forintos kiadást jelent az önkormányzatok számára.

Az éves költségvetésben ez 20 milliárd forinttal volt tervezve, miközben a feladat átment az államtól az önkormányzatokhoz, ez a 20 milliárd forint eltűnt valahogy, és most önök nagyon hallgatnak itt, hogy na, de akkor ki fogja ezt finanszírozni. Tényleg ez a kérdésem: miért nem ezt teszik szóvá, hogy ismét van egy feladat, ráadásul olyan feladat, ami rengeteg családot érint.

(13.50)

Tudjuk nagyon jól, hogy a törvény egyébként alacsonyabb szinten szabályozta az önkormányzatoknak a támogatási szintet, de ez is hatalmas kiadás. Most miért hallgatnak, miért nem teszik szóvá, és a költségvetésnél miért nem szóltak ennek érdekében? (Dr. Lamperth Mónika: Úgy van!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 162 2011.11.18. 10:54  1-197

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsrendszert felváltva, 21 éve, az 1990. évi őszi választásokon született meg a harmadik Magyar Köztársaság helyi népképviseleti funkcióját ellátó, a helyi közösségek saját ügyeikbe való beleszólását biztosító külön hatalmi ág, az önkormányzati rendszer.

Az önkormányzatiság beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A közjogi gondolkodást átalakítva, a szovjet típusú tanácsok után olyan alkotó energiák szabadultak fel, amelyek segítségével óriási lemaradásokat sikerült pótolni a közszolgáltatások területén. Ha a történelemben visszanézünk a magyar közigazgatás történetére, nemigen találunk ilyen eredményes 20 évet, olyan eredményes 20 évet, amikor a közösségekre olyan építő energiák voltak jellemzőek, amelyek megmozdítottak sok mindent, ami korábban érintetlen volt. Sok helyen kialakult a jó gazda szelleme, a vagyonra vigyáztak, leltárt készítettek, fejlesztési terveket készítettek az önkormányzatok.

Az éppen aktuális kormányzat színétől függetlenül az önkormányzatok folyamatosan feljöttek, a hazai társadalmi folyamatok pozitív alakítói voltak. Az önkormányzatokra ez ma is jellemző. Ma is jellemző lenne, ma is fejlődhetnének, ha hagyják őket, ha békén hagyják őket, és ehhez a fejlődéshez maga a parlament biztosítja a szükséges jogi kereteket, szervezeti formát és természetesen a pénzügyi feltételeket.

A különböző politikai csaták az önkormányzatokat sem kerülték el az elmúlt két évtizedben, de mégis az volt inkább a jellemző az önkormányzatokra, hogy a választás után a képviselő-testületek felül tudtak emelkedni ezeken a politikai vitákon, és a helyi ügyekkel tudtak foglalkozni. Többségében ez volt a jellemző. Természetesen voltak ez alól kivételek, ma is van ilyen önkormányzat, amelyik így működik, de azt kell mondanom, hogy ezek az önkormányzatok nem váltak példává, nem ez lett az önkormányzatiságra elsősorban a jellemző.

Sajnálatos, hogy az önkormányzati rendszert, mint önálló hatalmi ágat, a Fidesz ellenzékben és kormányon egyaránt elsősorban a saját politikai térnyerésének a céljára használta. Ellenzékben megakadályozott minden parlamenti kétharmadot igénylő döntést - erről itt ma már volt szó -, korábban lehetett volna ezt a rendszert korszerűsíteni, de minden akkori próbálkozást az akkori ellenzék, ma már a kormánypárton lévők sajnos nem támogattak.

Az önkormányzatok két évtizedes tevékenységét a jogszabályok biztosította kereteken belül a sokszínűség, az ötletek kifogyhatatlansága, a tenni akarás jellemzi, a lakossági szolgáltatások javítása érdekében dolgoztak. Érdemes a helyi újságokat vagy hírmondókat, vagy akár a honlapokat végignézni, így év vége felé azt lehet látni, hogy szinte minden önkormányzati vezető, minden képviselő-testület büszkélkedik azzal, hogy milyen szép eredményeket értek el. Ez az elmúlt 20 évre is igaz. Ha bármelyik évet az év végén megnézik, nagyon szép eredményekről számolnak be. Ebből is látszik, micsoda óriási energiákat tudtak megmozdítani, micsoda eredményeket értek el.

Ezzel a törvényjavaslattal, ami most előttünk van, mégis azt kell mondanom, ami a vitában elhangzott, itt nemcsak a kistelepülések önkormányzatait, a vidéki önkormányzatokat teszik tönkre, de azt kell mondanom, hogy magát a magyar vidéket is tönkreteszik, hiszen, ahogyan hallhattuk, az iskolák elkerülnek az önkormányzatoktól, nem lesz iskola, a helyi hivatalok megszűnnek, a problémáikkal nem lesz hová fordulniuk az embereknek, nem tudnak segítséget kérni, és azt kell mondanom, a legnagyobb probléma, ami talán ma kevésbé kapott hangsúlyt, ez pedig az, hogy a helyi közösségek önszerveződése teljesen feleslegessé válik.

Viszont mi az, ami ehelyett lesz, és amivel majd lehet foglalkozni? Természetesen lehet majd helyi adót kivetni a legkülönbözőbb formában, lehet kutyára, kapura, kéményre, de akár seprűre is lehet majd adót kivetni, pedig a cél az kellene hogy legyen, hogy az emberek érdekében működjön egy helyi közösség - és itt a közösségen van a hangsúly -, egy olyan közösség, amely a döntések meghozatalára alkalmas, demokratikusan választott és demokratikusan választható, ezért a választóknak tartozik majd beszámolni, hogy mit végzett, milyen munkát végzett, a választóknak és nem a kormányhivatalnak, a választóknak és nem a nagy tekintélyű tisztviselőknek kell hogy beszámoljon. De ahogyan ebből a törvényből látjuk, jön az alattvalószerep, és az önálló jövőkép kialakítására nem sok lehetőségük lesz a helyi közösségeknek.

Önkormányzati rendszerünk az alkotmány 1990. évi módosítása és az önkormányzati törvény elfogadása óta nagy utat járt be. Eljutottunk oda, hogy a tanácsi rendszer központi hatalomgyakorlása helyett mára a szolgáltató önkormányzat mint önálló hatalmi ág jelent meg, és jelent külön értéket. Az állam mindenhatóságát felváltotta a helyi autonómia, a közszféra, a piaci szereplők, a civil társadalom önálló feladatmegoldása, többszereplős lett a helyi közösségi élet. A költségvetési kiadások valamikori központi maximalizálását felváltotta a helyi gazdálkodás. Mindenki arra törekedett, hogy a lehető legtöbb forrást vonja be, külső forrásokat mozgósítson. Az a hatalmas adósságállomány, amit az elmúlt években felhalmoztak az önkormányzatok, hallottuk, 70-80- 90 önkormányzatot érint, és ma mégis azt látjuk, hogy e miatt a 70-80 önkormányzat miatt büntetnek több ezer önkormányzatot, akkor, amikor az önállóságukat elveszik. Valójában nem szól másról a törvénynek ez a része, mint a büntetésről. Néhányan elkövettek egy bűnt, nagy adósságot hoztak létre, és ma a több ezer önkormányzat fogja meginni ennek a levét, őket büntetik.

A jogi, a pénzügyi eljárási szabályzat gyermekbetegségein jórészt túlléptünk, kilábaltunk ezekből, mára egy rugalmasabb, humánus, de a törvényességgel jól szabályozott, hatékony működés felé tudott megmozdulni, tudott fordulni a rendszer. A régi, a szolgabürokráciát képviselőket az önkormányzatoknál felváltották a képzett, a fegyelmezett, a kötelességtudó, a lojális, a hozzáértő és a kreatív szakemberek. Én innen szeretném megköszönni minden önkormányzati hivatalban dolgozó szakember munkáját az elmúlt 20-21 évben. Azt gondolom, rengeteget dolgoztak a saját településükért, és mindenképpen köszönet illeti az ő munkájukat. Nem volt könnyű dolguk, hiszen rengeteg pénzügyi és szabályozási problémával kellett szembenézniük, de köszönet illeti azt a munkát, amit elvégeztek, és azt gondolom, a településen élők ezt nagyon jól látták. Sajnos, látjuk, hogy ebben az új rendszerben kevésbé lesz lehetőség arra, hogy a kreativitásukat, az újítókedvüket hasznosítsák, sokkal inkább a megfelelés lesz a fontos.

A sarkalatos törvények vitája csak a kormánypártokon belül hallható, a külső hozzászólókat senki nem veszi figyelembe. Egy légüres térben zajlanak a különböző viták, legyenek azok bármelyik területre jellemzőek, legyen szó akár a rezidensek és a miniszter közötti vitáról, vagy akkor, amikor az oktatásról folyik a vita a kormányoldal politikusai között, de ugyanígy ezt tudnám mondani, hogy az önkormányzati érdekképviseletek mit mondtak ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, az kevésbé volt hallható. Önök ezeket nem hallották meg, pedig állandóan lehetett hallani, és lehetett olvasni az interneten, hogy milyen véleménnyel vannak erről a törvényjavaslatról. Jó lett volna, hogyha ezt is nyitott fülekkel hallgatják.

Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati rendszert nem szabad fenekestül felfordítani, hát még visszafordítani, pedig ez a törvényjavaslat nem csinál mást, felfordítja és visszafordítja, 20 évvel visszatekeri a történelem kerekét.

Van itt végre valami, ami azért sikerült, ami kedves az embereknek, mert közel van hozzájuk, mert általuk is alakítható, mert színes, mert fejlődő, a szolgáltatásokat gyorsan tudja módosítani, mert lehetőséget fordít az esélyegyenlőtlenségek csökkentésére, és mert nemritkán a kormányzati munkában elkövetett hibákat tudja kijavítani.

(15.10)

Tessék végiggondolni, a szociális területen hány olyan eset volt, amikor az önkormányzatok a kormányzati munka deficitjét pótolták.

Összességében az, hogy az oktatást, az egészségügyet el akarják venni az önkormányzatoktól, azt mutatja, hogy a javaslattevők szerint sem az oktatás, sem az egészségügy nem helyi közügy. Azt a fontos alapelvet, hogy a dolgok az érintettekhez legközelebb dőljenek el, hogy bele tudjanak szólni a mindennapjaikat érintő ügyekbe; ebben most az érintetteket, a választókat, a településen és a városban lakókat nem tekintik partnernek. Nem hagyják, hogy az adott ügyük érdekében, a probléma érdekében egymással beszéljenek. Nem hagyják, hogy megtalálják a polgármestert, hogy majd megoldják azt a problémát, ami a mindennapjaikban megjelenik.

Az fog történni, hogy elmennek az emberek a polgármesterhez, az széttárja a karját, és azt mondja: sajnos ez nem hozzám tartozik, sajnos nem az én hatókörömbe tartozik az adott probléma. És ahogy hallottuk a költségvetés készítésénél, nem tud más csinálni a polgármester, mint a hóna alá veszi a költségvetést, és elindul szépen egyeztetni a kormányhivatalba.

Azt gondolom, hogy ez nagyon nagy baj. Elveszti az önkormányzat azt a színességét, azt az ízét, azt az értékét, amit az elmúlt húsz-huszonegy évben létrehoztunk, nemcsak mi, képviselők, nemcsak polgármesterek, hanem a településen lakók is.

Aki ezt a törvényt megszavazza, azt mondja, hogy a közösségek számára ne legyen lehetőség arra, hogy szerveződjenek saját ügyeik megoldására. Ezt én nagyon sajnálom, ezért kérem, hogy ne támogassák a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 158 2011.11.21. 2:09  157-160

PÁL TIBOR (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Újabb megszorítást tervez a kormány. Az egyik legújabb tervük szerint lehetővé teszik, hogy a bölcsődék az étkeztetési díjon felül is szedhessenek térítési díjat. Ez - akárhogyan is magyarázzák - azt jelenti, hogy sok tízezer családnak emelkedni fognak a kiadásai. Ismét azoktól várják el, hogy többet adjanak a közösbe, akik erre csak nehezen vagy sehogy sem képesek. A kisgyermeket nevelő szülők örülnek, ha munkát találnak a gyermekvállalás után, ehhez azonban az szükséges, hogy gyermekeiket el tudják helyezni a bölcsődében.

Önök nem hoznak létre új bölcsődei férőhelyeket, nem emelik az állami támogatást, viszont elvárják a fiatal gyermekes családoktól, hogy többet, akár a dupláját fizessék a bölcsődéért, mint ahogy korábban tették. Idén egyszer már emelték a térítési díjat, ezt most megtetézik az újabb terveikkel, amely szerint az étkezésen felül most már a gondozásért is lehet kérni térítési díjat, amelynek az összege az egy főre eső jövedelem 25 százaléka is lehet. Ez azt jelenti, hogy ha például egy 4 fős családban 180 ezer forint a bevétel, akkor akár a térítési díj 10 ezer forinttal is megnőhet. Eddig fizettek 6-7 ezer forintot, most 10-11-gyel megnő, tehát összesen 17-18 ezer forint is lehet a bölcsődei térítési díj. Mindezt egy olyan kormány teszi, amelyik azt hangoztatta magáról, hogy családbarát, egy olyan kormány, amelyik állítólag a családpolitikát, a családok támogatását, a népesedés ösztönzését, a gyermekvállalás segítését tűzte a zászlajára.

Mindezek alapján kérdezem az államtitkár urat, hogy mekkora bevételre számítanak a szülőktől az ismét megemelt térítési díjból, ön hogy látja, ez a módosítás segíti-e a gyermekvállalást, majd pedig a nők, az anyák foglalkoztatási esélyeit, és kérem, szóljon arról is, hogy számíthatnak-e az óvodába járó gyermekek szülei arra, hogy esetleg ott is bevezetik a gondozási díjat, és a közeljövőben nekik is akár 8-10 ezer forinttal magasabb térítési díjat kell fizetniük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 54 2011.11.23. 2:09  1-165

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgatva a vitát, egy kérdés merült fel bennem, amiről talán kicsit keveset beszélünk. Itt mindenki a végeredményről beszél, és talán egy kicsit vissza kellene menni az elejére, nevezetesen: a pályaorientáció kérdésére.

Tehát hogy is dönti el egy 14 éves gyermek, mert azt lehet mondani, hogy gyermek, azt, hogy most akkor ő milyen irányba is tanul tovább. Teljesen világos, hogy ezt nem ő maga dönti el. Segít ebben a szülő, ha olyan, és lát valamit a pályán, és nem éppen munkanélküli valamelyik térségben. Leginkább persze a kortárs csoportok azok, akik befolyásolják a döntést: hova megy a barátom, a baráti társaság milyen irányba tanul tovább.

És persze befolyásolja a tanár. A tanár pedig, ha úgy gondolja, hogy neki a továbbtanulást statisztikai adatokkal kell biztosítania, akkor azt mondja, hogy tanuljál tovább, de a szakképzés irányába menjél, mert ott neked biztos pályád van. Önmagában ez még nem is lenne rossz. Nem lenne rossz, hogyha ott viszont azt látnánk, hogy olyan képzés van, ami nemcsak a szakmai tantárgyakat, hanem a közismereti alapokat növeli. (A Kontur Pállal beszélgető Révész Máriusz felé.) És itt Révész Máriusz felé szólnék, hogyha figyelne, mert azért azt gondolom, a szakképzésnek is van ebben felelőssége. Az a felelőssége, hogy olyan közismereti alapokat adjon, hogy utána bármilyen irányba tudjon mozogni az a gyermek vagy később már a szakmát szerző fiatal, és ne pedig zsákutcába jusson.

Ahogy hallottuk itt a példát, a kárpitosok azt szeretnék, hogy több szakmai ismerettel jöjjenek ki az iskolából a gyerekek. Azt gondolom, ez teljesen világos, csak az a kérdés, hogy amikor a kárpitosnál nem lesz megrendelés munkára, akkor ő mit fog kezdeni azzal a végzettségével, amikor a szakmai tantárgyakon túl közismereti anyagból nincs felkészülve, és hogy fog továbblépni. Azt gondolom, hogy ezt nem biztosítja ez a rendszer - tehát jelzem.

Az, hogy a törvény egy mondatot foglalkozik azzal, hogy a pályaorientáció hogyan történjen, és misztikusan a kormány kezébe teszi ezt a jogkört, valamint a forrást nem biztosítja, ez a hiányossága ennek a törvénynek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) És itt világosan látszik, hogy több ezer gyermek számára nem világos az a karrier, amit ezen a téren befuthat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 102 2011.11.23. 1:18  1-165

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Turi-Kovács Béla képviselőtársam hozzászólását hallgatva azt kell mondjam, hogy a célban nincs közöttünk vita, egyetértünk abban, hogy nagyon fontos a felnőttképzés, pontosan azért, amit ön is elmondott. Ebben még egyet is tudunk érteni. Ami az igazi probléma, az az, ami itt ma délelőtt már elhangzott, hogy pontosan ezt a területet, azt kell mondjam, szétveri a mostani törvénykezés. Azzal veri szét, amikor azt mondja, hogy ha valaki szakképesítésre törekszik, ilyen végzettséget szeretne szerezni, akkor a törvényben az van benne, hogy 90 százalékban a kötött tanterv szerint a szakmai tantárgyak maradnak, és a közismereti tantárgyak, amelyek alapot adnak arra, hogy egy életen át való tanulás során bármikor tudjon mozogni, úgy, ahogy ön ezt elmondta, ennek alapjait nem teremti meg ez a törvény.

Tehát azt kell mondjam, hogy a felnőttképzésről szóló törvénynek nagyon nagy feladatot kell magára vállalnia, ha bekerül a parlament elé, amikor azt az igényt igyekszik kielégíteni, amiről ön szólt. Sajnos, ez a törvény ennek nem teremt jó alapot, pontosan azt a helyzetet állítja elő, hogy azt a rendszert, amit ön is vágyna és szeretne, éppen szétveri a mostani törvény, erről is ma délelőtt már többször volt szó.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 306 2011.11.23. 1:59  295-479

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én Nagy Gábor polgármester úr hozzászólását szeretném valójában egyrészt megerősíteni, másrészt pedig, ha furcsán is hangzik, de kiegészíteni.

Mint ahogy Tóth képviselő úr is mondta, a főváros esetében, azt gondolom, nagy érték az, hogy megmaradt a kétszintű önkormányzati rendszer, hogy megmaradtak a kerületek, és megmaradt a főváros. Még bizonyos értelemben azzal is egyet lehet érteni, hogy tisztultak a feladatok. Szerintem ez jó, ez kétségtelenül előny, vagy egy értéke a benyújtott törvényjavaslatnak. De azt gondolom, hogy ha valóban a fővárosról valaki felelősen gondolkodik egy ilyen törvénymódosításnál, akkor ebből a törvényből ki kellett volna venni az egész fővárosi szabályozást, meg kellett volna nézni a költségvetésben a finanszírozást, elő kellett volna venni a forrásmegosztásról szóló törvényt, ami a főváros és a kerületek közötti forrásról szól, ezt összerakni egy törvénybe, és behozni ide, a parlament elé egy külön fővárosi törvény címén. Ez lett volna az igazán előremutató lépés, és most lett volna meg a történelmi lehetőség vagy a pillanat arra, hogy valóban a fővárost megfelelő szinten kezelje a parlament.

Azért is mondom ezt, mert három dolog mindig fontos, fontos a kerület és a kerület közötti viszony, ami rengeteg vitát szokott kiváltani, fontos a kerület és a főváros közötti viszony, de talán a legfontosabb, és amiben a legtöbb vita van, az a főváros és az állam közötti viszony. Ha a sajtót nézzük, akkor Tarlós úr napi nyilatkozatait lehet látni, hogy éppen a főváros érdekében mit nyilatkozik.

Tehát ha valaki felelősen gondolkodik ma a fővárosról, akkor az jó, hogy ebben a törvényben csiszolja a rendszert, de az igazi felelős gondolkodás vagy a tett az lett volna, ha egy külön fővárosi törvényt hoznak ide, a Ház elé, az szolgálta volna Budapest hasznát és előnyeit.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 360 2011.11.23. 1:09  295-479

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Azért kértem kétperces hozzászólási lehetőséget, mert Bebes és Dorkota képviselő úr hozzászólását hallgatva, és most a végén Ékes képviselő úr is utalt arra, hogy az önkormányzatok eladósítása megtörtént. Bebes és Dorkota képviselő úr azt mondta, hogy feladatokat kaptak, de forrást nem kaptak az önkormányzatok hozzá. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van.)

Szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy már az önök kormányzása alatt a gáz- és távhő-kompenzáció esetében, amit a kormány nagyon elegánsan leadott az önkormányzatokhoz mint feladatot, a lakásfenntartás keretében kell ezt megoldani, egy fillért sem ad az önkormányzatoknak a kormány. Egyébként korábban erre a feladatra 22,5 milliárd forintot fordítottak az állami költségvetésből. Most a feladatot megkapták az önkormányzatok, és nincs hozzá egyetlen fillér sem, tehát az a tendencia tovább folytatódik. Ezt csak azért mondom, mert szerintem a vitában nem árt, ha a történelmi hűség kedvéért jelezzük, hogy ma ugyanaz a folyamat folytatódik, mint ami korábban volt, és meglepő módon ezért most egy szót sem szólnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 464 2011.11.23. 1:32  295-479

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Lenne idő válaszolni Győrffy úrnak, de nem teszem meg, mert azt gondolom, hogy a téma ennél sokkal komolyabb.

Ebben a vitában az önkormányzatokról beszéltünk, de az önkormányzásról kevesebb szó esett. Kevesebb szó esett arról, hogy mi is az önkormányzás: helyi ügyeinket helyben intézzük el az ott lakók érdekében, mert az a mindennapjaikat érinti; számon kérhető legyen és választható legyen az, akiktől számon kérik, hogy mit csináltak. Ez az, ami elveszik most, talán ezt kellene jobban megérteni. Az ellenzék ezt próbálta meg elmondani mind a két napon a vitában, ez vész most el: elvész a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség, a színessége a dolognak.

A magyar közigazgatás történetében a legeredményesebb húsz év volt az, amikor az önkormányzatok működtek mindenféle bajokkal együtt, a legeredményesebb: energiák mozdultak meg, hatalmas energiák, befektetések történtek, és most ez fog elveszni. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy probléma. Ez igazából azoknak a képviselőknek a bűne és azoknak a polgármestereknek, országgyűlési képviselőknek, akik nem vettek részt a vitában az elmúlt két napban vagy legalábbis a két vitanapon.

Ennek a törvénynek önök már megágyaztak az alaptörvényben, azt gondolom, világosan látszott, hogy abból ez fog következni. Hogy ez milyen minőségű törvény lesz, azt az fogja minősíteni, hogy hány módosítót adnak be a kormánypárt oldaláról: ha sokat, akkor az azt minősíti, hogy ez egy rossz törvény lesz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 114 2011.11.28. 2:11  113-120

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Évek óta tapasztalhatjuk már a metróban történt tűzesetek kapcsán, hogy a jelenlegi metrószerelvények elhasználódtak, az állapotuk nem megfelelő. Az előző városvezetés ideje alatt elkezdődött a negyedik metróvonal építése, és megindult az új metrókocsik beszerzése is a korábbi vonalakra. Az eljárást, az üzembe helyezést nagyon sokan nagyon sok helyen késleltették, hogy stílszerű legyek, azt lehet mondani, hogy fékezték.

2010 nyarán, a parlamenti választások után, az önkormányzati választások előtt a francia cég 2-es metróvonalra szánt szerelvényei nem kapták meg a típusengedélyt, ezzel gyakorlatilag bedöntve a BKV beruházását, és veszélyes helyzetbe hozva az utazókat is.

Az engedélyeztetés során nagy vita volt arról, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük a szerelvényeknek. Vita volt a fékrendszerről, a vezetőfülke szellőzéséről és fűtéséről, az utastér magasságáról és a menekülőlétráról. Sokan politikai okokat is sejtettek abban, hogy az engedélyt nem kapták meg a szerelvények, hiszen az önkormányzati kampány kellős közepében voltunk. A BKV végül is a fővárosi döntésnek megfelelően 2010 októberében felmondta a szerződést, és lehívta a rendelkezésre álló bankgaranciát, és egy évet adott a cégnek, hogy a műszaki engedélyeket megszerezze.

A francia cég a hátralévő idő lejártakor a hazai műszaki paraméterek alól mentességet és soron kívüli eljárást kapott a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól. A mentesség alapján a múlt héten megkapta az engedélyt a cég arra, hogy a szerelvények megfelelnek a hazai feltételeknek, most már üzembe állíthatják azokat, amelyeket korábban nem engedélyeztek nekik.

Kérdezem államtitkár urat, hogy ugye, nem a politika fékezte a metrószerelvények üzembe helyezését. Miután a műszaki tartalom nem változott, a mentesség megadása ugye nem jelenti azt, hogy balesetveszélyesek a szerelvények (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ugye nem úgy kell majd fékezni a metrószerelvényeket, mint ahogyan a Frédi-Béni filmben láttuk, hogy az utasok a lábukkal fogják majd fékezni a szerelvényeket?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 118 2011.11.28. 1:11  113-120

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én nagyon figyeltem arra, amit mondott, azért, mert azt gondolom, ez fontos, hogy akik majd ezeken a szerelvényeken utaznak, azok biztonságban tudjanak utazni.

Amit ön mondott, azért az nem győzött meg engem arról, hogy feltétlenül műszaki problémával kell szembenéznünk. Én, ahogyan hallgattam az ön válaszát, abban erősödtem meg, hogy egy korábban önmaguk által gerjesztett problémát most sikerült megoldaniuk, és ezt mint valami nagy eredményt hozzák most a nyilvánosság elé, és terjesztik a sajtóban. Az, hogy az Alstom felmentést kért az eljárás engedélyezése alól, illetve az, hogy gyorsított eljárásban kapott engedélyt, azt mutatja, hogy valójában korábban is valószínűleg megfeleltek ezek a szerelvények a hazai feltételeknek, csak valamilyen politikai ok miatt, ha lehet ezt mondani, amire utaltam az elején, valamiért nem kapták meg az engedélyt arra, hogy rendszerbe tudják állítani a szerelvényeket. Azt gondolom, ez nagyon nagy baj, hiszen rengeteg budapesti számára ez hosszú időn keresztül biztonságban való utazást jelentett volna (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), ez most elmarad, és sokkal később lesz. Remélem, nem lesz ebből semmiféle szerencsétlenség vagy baleset.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 766 2011.11.28. 2:08  440-898

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Némi gond van, mert azt néztem, úgy értettem, hogy a 728 módosító indítványból már a negyediknél tartunk a vitában, de Harangozó képviselőtársam azt mondta, hogy a második szakasznál. Csak azért, mert én valójában az érdekegyeztetéshez szeretnék hozzászólni, és ez a negyedikben benne van, tehát a vitába még belefér, aminél tartunk; a többi természetesen majd utána következik.

Egyébként Ékes képviselőtársamat hallgatva (Dr. Lamperth Mónika: Benne van!) kora reggel, azt kell mondanom - azért kérdeztem, benne van az érdekegyeztetés. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nincs benne. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Benne van!) Ékes képviselőtársamat hallgatva azt kell hogy mondjam (Zaj. - Az elnök csenget.), az érdekegyeztetés legfontosabb eleme az egymásra figyelés, az összhang, a párbeszéd, ami az érdekegyeztetés lényege, és talán jó lenne, ha nemcsak a munkaadók és a munkavállalók viszonyában várnánk el ezt, hanem a parlamentben is megtörténne, hogy egy kicsit jobban figyelünk egymásra. Hiszen akikről beszélünk, több millió emberről van szó, lehet, hogy ők is talán éppen nézik a tévét, hogy az ő érdekükben ki szól. Amikor odaülnek a munkavállalók a munkaadókkal szemben, és megpróbálják a saját érdekeiket érvényesíteni, ez nemcsak bérről szól, mint ahogy Ékes képviselőtársam mondta, hanem ennél többről van szó.

El tudják-e mondani, hogy egyébként a foglalkoztatás során milyen problémájuk van? El tudják-e mondani, hogy a béren kívül milyen juttatásokat szeretnének? Azt kell, hogy mondjam, hogy amikor például a köztisztviselők elmondják, hogy ők olyan törvényt szeretnének a parlamentben, amely nem alázza meg őket, nem a bérről szól feltétlenül az érdekegyeztetés, hanem arról a munkavállalói helyzetről, hogy megalázott viszonyba kerülnek, vagy pedig partneri viszonyba. Komolyan tekintik, partnernek tekintik őket, vagy a parlament olyan törvényt hoz, hogy nem is kell indokolni az elbocsátásukat? Hát erről szól az érdekegyeztetés, ennek az összhangjáról, erről a párbeszédről, erről a nyitottságról, és azt gondolom, hogy itt a parlamentben is jó lenne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha a két oldal figyelne egymásra, és ezt az összhangot megpróbálnánk megteremteni, amit a munkavállalók is elvárnak az érdekegyeztetés során.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 730 2011.11.30. 1:50  701-938

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán önök kevésbé tudják, hogy hogyan is kerültünk abba a helyzetbe, hogy most itt ezt a törvényt kell a parlamentnek tárgyalnia. No, nem arra gondolok, ami itt már elhangzott, és amiről vélhetően még sok minden lesz, hogy Meggyes Tamás milyen szerepet játszott abban, hogy itt most itt van ez a törvény, hanem arra, hogy közel fél évvel ezelőtt az önkormányzati bizottságban kezdeményeztük, mert már akkor lehetett látni, nagyon jól lehetett látni, hogy nagy baj lesz Esztergomban, akkor kezdeményeztük, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon az önkormányzati bizottság. Itt most csak egy képviselőt látok a bizottságból, ketten is itt vannak, bocsánat! Meglepő módon azok, akik most olyan szép szavakat mondanak Esztergom mellett, akkor nagyon erőszakosan azt mondták, hogy nem kell ezzel nekünk foglalkoznunk, nem kell a bizottságnak ezt napirendre vennie, pedig már akkor lehetett látni, hogy ennek nem lesz jó vége.

Azt gondolom, hogy most azért érdemes lenne egy kicsit elgondolkodni azon, hogy akik akkor azt mondták, hogy ne tárgyaljunk erről a kérdésről, ne foglalkozzunk ezzel, őket most milyen felelősség terheli. Nem Meggyes Tamásról van itt már szó, hanem arról, hogy akik ezt látták előre, akik, amikor már látható volt, hogy nem fog jó dologra menni ez, nem lesz jó vége ennek a dolognak (Babák Mihály közbeszól.), miért nem támogatták azt, hogy időben avatkozzunk be, időben tárgyaljunk, nézzük meg, hogy mit lehet segíteni, akár azt, hogy egy olyan törvényt behozni, ami az ott élőket segíti, akár azt, hogy az ott lévő intézmények számára segítséget adni. Akkor önök ezt elutasították. Most ne csodálkozzanak, hogy itt van egy ilyen törvény, és ne csodálkozzanak azon, hogy ebben a helyzetben a jó megoldás már nem az, amit önök javasolnak, hanem az, hogy valóban az esztergomiak el tudják dönteni, hogy mit szeretnének, ennek pedig egy választás a módja - azt gondolom, hogy ezt kellene igazán támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 820 2011.11.30. 2:03  701-938

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Tévénézők, akik esetleg a parlament ülését nézik, nem árt, ha tudják, hogy mi itt nagy türelemmel várjuk Meggyes Tamást, hogy hátha megérkezik a napirend vitájára. Most, hogy néztem az internetet, azt láttam, hogy Esztergomban Tesco-busz jár, valószínűleg azzal tud egy kicsit lassabban jönni, de mi nagyon türelmesek vagyunk és meg fogjuk őt várni.

De addig érdemes néhány kérdésre visszatérni a vita kapcsán. Azt gondolom, hogy az, ami a törvényben benne van, valóban fontos a város szempontjából, és az esztergomiak szeretnék is, ha az iskolák meg a szociális intézmények jól működnének. Ez rendben van. Szerintem nem ezen van a vita. A vita igazából azon van, amit előző hozzászólásában Michl képviselőtársam mondott, hogy lehet-e továbbmenni, van-e más lehetőség. Ő azt mondta, hogy nincs, én pedig azt gondolom, hogy van. Az a lehetőség van, hogy a törvényt ki kell egészíteni azzal, hogy előrehozott választásokat kell tartani Esztergomban.

Egy kicsit úgy érzem magam most a vitában, mint ahogy valószínűleg az esztergomi képviselő-testületi ülésen érzik magukat azok, akik ott vannak, hogy igen hosszan beszélnek, elmondják, hogy milyen lehetőség van, de valahogy nem halljuk meg azt, amit a másik mond. Ezen az oldalon mindenki azt mondja, hogy van lehetőség, meg kell adni a városban lakóknak azt a lehetőséget, hogy véleményt mondjanak az eddigi munkáról. Mert nem érzik ám ők jól magukat! Egy olyan városban nem jó lakni, ami mindig a sajtóban van, és negatív előjellel van a sajtóban, mindig azt lehet hallani, hogy botrány van, gond van. Meg kell méretni, hogy akkor ezek után mit gondolnak ők erről. Ennek az a módja, hogy ezt a törvényt ki kell egészíteni azzal, amit most már közel két órája mondunk.

Egyébként azért csúszik a parlament ülése, mert éjszaka is tartott az ülés, áthúzódott a mai napra, már másról kellene beszélnünk, de még mindig erről beszélünk, mert nem hallják, amit mondunk, és így természetesen az a munka, amit el kellene végeznünk, azt sem tudjuk elvégezni az önök hozzáállása miatt. Azt kérem, hogy változtassanak ezen.

Egyébként meg türelmesen várjuk, hogy Meggyes Tamás beérkezzen a parlamentbe. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 354 2011.12.06. 2:07  217-462

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Hallgatva a vitát, azt kell hogy mondjam, hogy a Czira Szabolcs és Kovács Zoltán képviselőtársam közötti vita is jól mutatja azt, hogy a törvény előkészítettségével van némi probléma. A mostani intermezzo is azt tükrözte, hogy talán nem sikerült elég jól előkészíteni a kormánypárton belül sem ezt a törvényt, hiszen vita van, hogy most akkor érdemi választ vagy nem érdemi választ kell adni, hogy szerepeljen a törvényben. Valójában ezt a problémát már az általános vitában elmondtuk, hogy sajnos az előkészítettség hagy kívánnivalót maga után a törvény tekintetében.

De most a vitát hallgatva szó esett itt a helyi népszavazás kérdéséről, amikor el lehet dönteni, hogy egy-egy település hova tartozzon vagy kivel álljon össze. Viszont azt kell hogy mondjam, hogy van a törvényben két olyan, nagyon neheztelhető pont, sajnálom, hogy kimaradt. Az egyik a helyi népszavazásnak az a része, amikor saját ügyeikről kellene dönteniük az embereknek. Ez nem pénz kérdése, tisztelt képviselőtársaim, az önkormányzatnak ez nem kerülne a pénzébe, hogy valamilyen népi kezdeményezést helyben le lehessen folytatni, akár az ügyben, hogy mit építsenek, mit fejlesszenek egy-egy városban vagy településen. Ez nem pénz kérdése, mint a feladatok ellátása, hanem egyszerűen csak szándék, hogy akarnak-e ilyen lehetőséget adni az adott településnek.

Azt kell hogy mondjam, ugyanilyen nagy probléma, hogy a felterjesztési jog kikerült a törvényből. Erre adtunk be módosító indítványt, hogy kerüljön vissza a törvénybe, hiszen ez sem pénzkérdés. Ez egyszerűen csak az, hogy a helyben lakó emberek számára megadjuk-e a lehetőséget, hogy a saját ügyeik intézésébe bele tudjanak szólni, vagy ha esetleg valamilyen problémát látnak, akkor azt feljebb el tudják mondani. Volt erre példa, amikor az önkormányzati bizottságba egy kistelepülés polgármestere és jegyzője jött egy felterjesztési joggal, egy törvénymódosítással, elfogadta a bizottság, igen jó javaslat volt. Ezt a lehetőséget is elvették az önkormányzatoktól, erre adtunk be módosító javaslatot, kérem, hogy ezt majd támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 382 2011.12.06. 2:11  217-462

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy kicsit azt a gondolatot folytatnám tovább, amit képviselőtársam elkezdett. A vitában világossá vált, hogy talán a rendszerváltás óta a legeredményesebben működő rendszer az önkormányzati rendszer. Ezt kormánypárti képviselőtársaim is elmondták. Most pedig nem történik más ezzel a törvénnyel, mint hogy ezt a nagyon eredményesen és jól működő rendszert, amely nagyon sokszor a kormányzati deficitet volt képes kompenzálni, most szétverik, teljes mértékben szétverik. Ezt önök is látják, hiszen azok a módosító indítványok, amiket benyújtottak a törvényhez, legnagyobbrészt arról szólnak, hogy a ma hatályos törvényt próbálják visszaemelni a törvénytervezetbe. Tehát azt mondják, hogy az a jó, ami ma van, de valamiért mégsem sikerült átvinni az egyeztetések során, hogy benne maradjon a törvényben, ezért most módosító indítványokkal viszik vissza.

Hogy milyen komoly harcok vannak, erre néhány módosítót mondanék, többek között a 194-es, a 174-es, a 214-es vagy a 84-es módosító indítványt. Nézzék meg Budapest esetében például a parkolás kérdését: mindenféle módosítót beadtak a kormánypárti képviselők, hiszen nem is tudják, hogy mit akarnak egyáltalán a fővárosban a parkolással. Küzdenek érte a kerületek, s küzd érte a főváros. Nem tudják eldönteni, inkább szétverik a rendszert, ahelyett, hogy leülnének és tisztességesen végiggondolnák, hogy mit szeretnének ezzel csinálni. De ugyanilyen harc folyik a főváros és az állam viszonyának a kérdésében.

Nézzék meg Kósa Lajos és Tarlós főpolgármester úr vitáját! Gerjesztettek egy vitát, aztán majd jól kibékültek egymással, de még ma sem tudjuk egészen pontosan, hogy mit is szeretnének a fővárossal, milyen súlya legyen a fővárosnak és milyen feladatai legyenek, hiszen ha megnézzük a törvényt, mindenféle egymásnak ellentmondó javaslatok vannak beterjesztve a főváros feladatait tekintve. Ebből egyet szeretnék még kiemelni, a hajléktalanellátás kérdését. Ebben a törvényben ismét nekiugranak a hajléktalanoknak. Azt gondolom, jó lenne, ha ezt a harcot befejeznék, az emberek inkább azt szeretnék, hogy normálisan működjenek az önkormányzatok.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 409 2011.12.06. 1:59  217-462

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit végiggondolva a vitát tényleg azt kell mondjam, hogy föl kell tenni azt a kérdést, hogy vajon ki veszít most, amikor majd ez a törvény elfogadásra kerül, és ki veszít akkor, amikor itt a hosszú vita után nem kapunk választ arra, hogy melyik módosító javaslatunkat támogatja a kormány, vagy melyik az, amelyik esetleg továbbgondolásra érdemes.

Azt kell mondjam, hogy akik veszítenek, azok az önkormányzatok, ez jól látszik, és persze ez kevésbé zavar. Az igazi probléma az, hogy az adott településeken élő emberek fognak veszíteni, amikor majd az önrendelkezéshez való jogukat elveszítik, a beleszólásukat abba, hogy helyi ügyeket valamilyen módon alakítsanak. (Dr. Józsa István: Bizony!) És persze azt kell hogy mondjam, hogy ennek a vitának az államtitkár úr a legnagyobb vesztese, hiszen látszik, hogy semmit nem válaszol arra, amiket itt fölteszünk kérdéseket, vagy a módosító indítványokról valamilyen módon próbálná a vitát irányítani.

Én az 57-es módosító javaslathoz szeretnék szólni, ami arról szól, hogy az önkormányzatokhoz feladatot telepíteni úgy lehet, hogy figyelembe kell venni az adott önkormányzat gazdasági teljesítőképességét, írja a törvény. Mi azt javasoljuk, hogy ezt a pontot vegyük ki, hiszen ez az a típusú gumiszabály, amit sehol nem lehet megtalálni a törvényben, hogy mit jelent ez pontosan, ki fogja eldönteni, hogy egy adott önkormányzat gazdasági teljesítőképessége mi alapján áll össze, ki az, aki erősen tud teljesíteni vagy esetleg gyengén, milyen szempontokat kell figyelembe venni. Ezért javasoljuk, hogy ezt a pontot vegyük ki, hiszen a feladattelepítésnél nem az a kérdés, hogy milyen gazdasági teljesítőképessége van, hanem az, hogy az állam ezeket a feladatokat megfinanszírozza-e, valóban el tudják-e látni helyben. Ezért tettünk javaslatot arra, hogy az 57. §-nál ezt a pontot hagyjuk el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 425 2011.12.06. 0:54  217-462

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kovács képviselőtársam, amikor ön másik polcon ült, ahogy önök felé mondják, amikor ön polgármester volt (Dr. Kovács Zoltán: Érintett vagy mint államtitkár!), akkor foggal-körömmel védte az önkormányzatokat, és aztán mikor feladatot kaptak, és nem kaptak hozzá finanszírozást, akkor azt mindig nagyon hangosan mondta. Most meglepő módon nagyon hallgatnak, nemcsak ön, hanem az összes polgármester országgyűlési képviselő, amikor a gázártámogatásnál 22,5 milliárd forintot kivettek az önkormányzatok zsebéből. Meglepő módon egy szót nem szólnak, pedig helyben ki kell fizetni ezt a pénzt (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.), kevesebbet fizetnek, az állam nem ad hozzá pénzt, és most mióta ön másik polcon ül, meglepően sokat hallgat, ugyan ott ülve kiabálgat valamit, de amikor a pénzért kellett volna harcolni, akkor meg se mertek szólalni. Jobb lett volna, ha inkább akkor szólnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 202 2011.12.09. 1:49  179-337

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vezérszónoki hozzászólásokat, bennem az a kérdés vetődött fel, hogy valójában egy törvényt olvasnak-e azok, akik vezérszónoki hozzászólásokat mondanak, mert volt, aki azt mondta, hogy csak egy technikai módosítás az, ami a törvényben van - valójában technikainak tűnik, amikor az intézményrendszert átalakítják, de ennél sokkal többről szól ez -, míg másvalaki, például Seszták képviselőtársam azt mondta, hogy az 1996-os törvényt teljesen átírja a most benyújtott javaslat, holott magát a törvényt nem írja át, azt az intézményrendszert alakítja át, ami abban a törvényben van, de egyébként a feladatokat meg más kérdéseket nem.

(16.00)

Azért jelzem, hogy nem biztos, hogy egyforma törvényt olvasunk, már csak azért sem, mert Seszták képviselőtársam azt mondta, hogy ez a törvény megadja a lehetőséget, hogy a döntések az emberekhez a legközelebb kerüljenek, illetve hogy a helyi közösségek véleménye megjelenjen majd a fejlesztési döntéseknél, eljussanak oda a javaslatok. Ha valami igazán probléma a mostani benyújtott törvényjavaslattal, akkor pont az, hogy azt a szintet teszi tönkre, ahol az egyszerű emberek, a kis közösségek, akár a civil szervezetek, szakmai szervezetek vagy a kamarák számára lehetőség lett volna arra, hogy helyben elmondják, hogy mit szeretnének csinálni, mire kellene pályázni, milyen irányban kellene fejleszteni az adott települést, az adott térséget.

Ezt igazából nemhogy segíti ez a törvényjavaslat, hanem kimondottan rontja. Ezért van az embernek olyan érzése, mintha nem egy törvényt olvasnának azok, akik itt az előzőekben a vezérszónoki hozzászólásokat megtették.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 220 2011.12.09. 2:03  179-337

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szerintem a jelenlévők abban egyetértenek, hogy különböző szintek vannak, és egyik szint sem fontosabb a másiknál, vagy egyik szint sem kevesebb a másiknál, akár a kistérségi szintet nézzük, vagy éppen a középszintet vagy a regionális szintet. Mindegyik egyformán fontos, nem lehet megkerülni egyiket sem.

A céllal is egyetértünk, hogy az európai uniós források legnagyobb mértékű kihasználása vagy elnyerése legyen, hogy minél több pénzhez hozzá tudjunk jutni. Tehát, ha ebben a dologban igazán azt akarjuk, hogy jó programok legyenek, jó javaslatok legyenek, akkor azt kell mondanom, leginkább a liftezés a fontos ebben, hogy a három szint között, ha most egyszerűsítve nézem, megfelelően lehessen közlekedni. Ebben, úgy látom, Szűcs képviselő úrral is egyetértünk. De ehhez nagyon fontos pont a kistérségi szint, amiről az előbb itt szó volt. Ha most jól olvasom a beterjesztett törvényjavaslatot, akkor ez lesz a leggyengébb, márpedig igazából ez az a szint, ahogyan az előbb is mondtam, hogy a településen élők meg tudják mondani, mi az, amire szükségük volna, sőt azt kell mondanom, a különböző fejlesztési programok is ezek alapján álltak valamikor össze, és erre íródtak ki a pályázatok. Tehát ha azt a szintet megszüntetjük, akkor az a liftezés, amiről beszéltem, nem tud megvalósulni, hiszen csak felső szintek lesznek, a megye pedig, azt kell mondanom, a méretét tekintve igen hosszú vitát válthat ki, korábban is erről nagyon sok vita volt, hogy a megye vagy a régió a jó méret, legyen a választott régió esetleg, ami egy kicsit előrelépést jelentett volna. Ebben nem volt annak idején politikai konszenzus.

(16.20)

Azt gondolom, hogy ma igazán ennek a levét isszuk, s azt látjuk, hogy ez az a szint, ami hiányzik, illetve a választott régiós testület az, ami hiányzik, ami valóban beszámol azoknak, akik megválasztják, felelősséggel tartozik azoknak, akik választják. Ennek a hiányát látjuk jelenleg is. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 240 2011.12.09. 2:15  179-337

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először Seszták képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy valóban úgy van, az a megyei tudat, amiről ön beszél, egy nagyon fontos dolog. Persze érdemes azt végignézni, hogy miből is alakul ki ez a megyei tudat. Abból, hogyha azt látja valaki, akár mondjuk, egy városban vagy éppen a megyében, hogy az én megyémnek van egy kórháza, az én megyémnek van egy szakképző intézménye, az én megyémnek van egy nagyüzeme, ebből alakul ki.

(16.40)

Ha egy kicsit végiggondolom, akkor ezt most talán éppen más irányba mozdult el. Szeretnék visszatérni Becsó Zsolt képviselőtársam hozzászólásához. Ő nagyon szépen elmondta, és még egyet is tudok érteni abban, hogyan alakult ki az, hogy a fejlesztési programokat, amelyet elfogadtak, amelyekből kiírtak pályázatokat, egy régióban hogyan gyűjtötték össze az elképzeléseket, hogy mire kellene pályázni, szerintem ebben egyetértünk, hogy ez valóban úgy kell hogy történjen, hogy az adott régióban vagy most majd akkor a megyében lévő települések elmondják, hogy ők mit szeretnének a kiírt programok és a pályázatok alapján. Ez teljesen világos, eddig egyetértünk.

Az igazi probléma ott volt, amikor ön azt mondta, hogy ha ez egy régiós szinten dőlt el, akkor a régióhoz tartozó három megyéből kettő leszavazta a harmadikat, vagy nem azt szavazta meg, ami a harmadiknak éppen szükségesnek lett volna. Még azt is el tudom fogadni, hogy ilyenek voltak, csak az a kérdés ezek után, hogy most akkor egy megyén belül, ha mindez egy megyei szinten fog történni, miért lesz másképp, amikor a források szűkösek, mint amilyen az igény - ez mindig így szokott lenni, ezt nagyon jól tudjuk -, akkor most miért lesz majd másképp. Miért lesz úgy, hogy egy megyei szinten az egyik várost leszavazza a többi város azért, hogy ő ne kapjon valamilyen fejlesztést. Most is ugyanaz fog történni, csak még alacsonyabb szinten, még kicsinyesebb és még szűkebb körben fog ez történni.

Azon kellene gondolkodni szerintem, hogy ezt a problémát hogy lehet kikerülni, mert akkor van értelme a vitának. Ha csak egymásnak azt mondogatjuk, hogy leszavazták egymást, az szerintem nem visz igazából előre. A megoldást kellene megtalálni. Erre ez a törvény nem ad most megoldást és nem ad jó választ. Ez a mi igazi problémánk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 248 2011.12.09. 1:31  179-337

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Ékes képviselő úr mondta, hogy egy város és a városkörnyezet, az agglomeráció akkor jó, ha kapcsolatban van egymással. Valóban, és azt gondolom, ezer szállal kötődnek is egymáshoz. Szerintem nem kell itt most kifejtenünk a foglalkoztatást, közlekedést és egyéb dolgot; egymillió szállal kötődik. Megint azt kell mondjam, hogy egyetértünk.

De akkor azt mondja meg nekem valaki, hogy miért tetszettek megszüntetni a Fővárosi Agglomerációs Tanácsot. Ha valahol igazán ennek van értelme, az Budapest. A gödöllői HÉV Pest határán megáll és másik sínen fog menni, vagy ott más szerelvények lesznek? Most csak azért mondom, hogy jól megértse mindenki, hogy miről van szó. Ha valaminek igazán volt értelme, Budapest és Pest megye együttműködésében, akkor ez. Rengeteg más kérdés volt. Itt volt szó a finanszírozásról, azt is tudjuk. De egy város életében... - sőt ma már azt kell mondjam, nincs is különbség városhatár és a város környékén lévő települések között, mert már annyira egybenőttek, szinte együtt élnek. Itt volt értelme ennek. Most pont ez szűnik meg. Marad a balatoni, az helyes, de egyébként ezenkívül még öt másikat fel lehet sorolni, akár Hévíz, akár a Tisza-tó és környéke, és mindenki tud olyat mondani, ahol volna ilyennek értelme. De tényleg, ha valahol, akkor Budapesten volt. Most pedig pontosan az szűnik meg. Ebben van némi ellentmondás.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 266 2011.12.09. 1:38  179-337

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Seszták képviselőtársamnak mondom, hogy amikor először hozzászólt, utána is mondtam, hogy mintha nem egy törvényt olvastunk volna. Most is, amikor hallgattam a hozzászólását, és azt mondja, hogy az állam visszavonul, tehát az tükröződik ebből a törvényből, tényleg azt gondolom, hogy nem egy törvényt olvasunk.

Hadd idézzek önnek három paragrafust a most benyújtott törvényből. A 7. §-ban azt mondja a törvénytervezet, hogy a területi szervek feletti ellenőrzés felügyeleti jogát a kormányhivatal látja el. Eddig ellenőrzés volt, most ehelyett egy felügyeleti jogot ad. Ez egy sokkal erősebb jog. Tehát nemhogy kivonulna, hanem még inkább ránehezedik, még inkább ráül a kormány.

A másik a 10. §, ahol meglepő dolog szerepel. Az szerepel, hogy a megyei önkormányzat a miniszternek beszámol évente egyszer, hogy mit csinált a területfejlesztés területén. Tehát nem az, hogy tájékoztatja a minisztert vagy megbeszéli, hanem beszámol. Ha a miniszter majd nem fogadja el, akkor nem tudom, mi történik. Tehát ez nem arról szól, hogy az állam kivonulna, hanem még inkább erős jogosítványokat követel magának.

A 21. § pedig arról szól, hogy a kormány jelöli ki a szabad vállalkozási zónákat és a kedvezményeket, tehát egyáltalán nem az érintetteknek lesz ebbe beleszólása, hanem egy egészen más, magyarul: a kormány, az állam az, amelyik majd ebbe bele fog szólni. Tehát nemhogy kivonulna és gyengülne, hanem még inkább ráül a területfejlesztésre, még inkább erős jogosítványokat követel magának, ez van ebben a törvényben. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 282 2011.12.09. 1:20  179-337

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Immáron többedszer mondom, hogy szerintem nem egy törvényt olvasunk Seszták képviselő úrral, merthogy amit ő mond, az épp ebben a törvényben nincs benne.

De igazából Becsó képviselő úrhoz szeretnék szólni, merthogy a mai délután valamifajta szakmai vita is kialakult azzal kapcsolatban - államtitkár úr igen komoly szakmai felkészültségről tett tanúbizonyságot, ami előrébb vitte a vitát -, hogy a területfejlesztésben mit és hogyan kellene csinálni. Tehát nem politikai vita volt. Erre Becsó képviselő úr nagyon ízléstelenül kezdte a hozzászólását, olyan durva politikai megnyilvánulással, hogy én azt gondoltam, ön az óceán partján, az Azori-szigeteken írta ezt a hozzászólását, mert hogy a megyék eladósodtak... Valószínűleg az utóbbi időben önök ott voltak, ott jól érezték magukat, és mindenfélét összevissza írtak. Jobb lenne, ha inkább a vitát figyelné, az szerintem előrébb vinné egy kicsit a párbeszédet. Nem a törvény miatt, hanem azért, mert akiket érint ez a törvény, azoknak volna fontos. Nem a politikai vita a fontos ebben, hanem a szakmai tartalom. Egyébként Józsa képviselő úr ehhez szólt hozzá, és erre tett egy javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 155 2011.12.13. 3:25  154-231

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. A területfejlesztési törvény általános vitájában jeleztük már, magam több hozzászólásban is elmondtam, hogy az lenne a jó, ha a területfejlesztésben a területen lévő szervezeteknek - kistérség, megye - nagyobb lehetősége lenne az önállóságra. Itt a vitában elhangzott, hogy nem csinál mást a most benyújtott törvényjavaslat, mint hogy nagyobb szabadságot ad a területfejlesztésben, és akkor elmondtam, hogy három jogszabály kimondottan arról szól, hogy az eddigi jogosítványaikat, a mozgásterüket szűkíti a területfejlesztésben lévő szervezeteknek.

Az egyik az, hogy amikor jeleztük, hogy a minisztérium felé beszámolási kötelezettségük van - nemhogy tájékoztatási, hanem beszámolási kötelezettsége van - a fejlesztési tanácsoknak, akkor itt pont a fideszes képviselő részéről elhangzott, hogy ez nem jelent mást, ezt úgy kell értelmezni, hogy tájékoztató. Azt gondolom, hogy a beszámoló és a tájékoztató között igen nagy különbség van. Ha pedig ebben egyetértünk, hogy a tájékoztatás lenne a jó, akkor azt kéne támogatni, ezért is adtunk be módosító javaslatot, hogy beszámolás helyett tájékoztatási kötelezettsége vagy tájékoztatási feladata legyen a fejlesztési tanácsoknak.

De ugyanígy azt tudom mondani, hogy amikor a törvény arról szól, hogy a kormányzati szerv, magyarul, a kormányhivatal a fejlesztés területén komoly szerepet kap, és a törvényjavaslatban az szerepel, hogy ellenőrzés helyett felügyeli, hogy mi történik a fejlesztési tanácsokban, akkor - a vitában is jeleztem - ez nem arról szól, hogy nagyobb szabadságuk lenne, hanem sokkal inkább azt mutatja a törvényjavaslat, hogy az állam rátelepszik, ráül a területfejlesztésre, nem hagyja az önállóságát. Jó lenne, ha ebben is nagyobb önállóság lenne, ezért nem felügyelet kellene, tehát nem már a folyamatokba beleavatkozni, hanem ellenőrzési feladatokat kéne csak ellátnia; erre is beadtunk egy módosító javaslatot.

Mind a kettő azt a célt szolgálja, hogy nagyobb szabadságot, nagyobb mozgásteret lehessen a területfejlesztésben, területrendezésben biztosítani a szervezeteknek, és hogy ne legyen az a fajta kötöttség, attól való félelem, hogy majd a felsőbb szervek felé való beszámolás és az ő felügyeletük mindig ott lebeg a fejük fölött, hanem valóban szabadon tudjanak dolgozni. Sőt, ez lehetőséget ad arra, hogy talán minél több, adott területet érintő civil szervezetet, szakmai szervezetet, szakmai intézményt bevonjanak a munkájukba, tehát nagyobb mozgásterük legyen, ne kelljen feltétlenül attól félni, hogy a fölfelé való beszámolási kötelezettségük, az ellenőrzés mindig ott lebeg a fejük fölött. Ezért adtunk be módosító javaslatot a képviselőtársaimmal.

Azt kérem, ha itt az általános vitában valóban úgy gondolták, hogy nagyobb szabadságot kell adni, akkor támogassák az általunk benyújtott két módosító javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 173 2011.12.13. 2:04  154-231

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Kiss Attila képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy az általános vitában is a szubszidiaritás elvéről volt szó, és igen sokat vitatkoztunk róla - közben persze képviselőtársam kiment -, és azt mondtuk, el tudjuk ezt fogadni, mint fontos rendező elvet, szempontot, de a fontos dolog az lenne, hogy ehhez akkor valóban tartsuk meg azt a szintet, ami ezt tudja képviselni, és ez pedig nem más, mint a kistérségi szint. Önök ebben a törvényben pontosan azt csinálják, hogy ezt a szintet szüntetik meg, amelyik igazán azt a célt szolgálja, hogy a településen, a városban lakók bele tudjanak szólni abba, hogy milyen fejlesztést szeretnének, hozzájuk áll közel, ezt a szintet tudják elérni, ezért erre szükség van.

Az is elhangzott a vitában, hogy az, ami jelenleg van, a kistérségi szint, a megyei és a regionális szint, aközött valahogyan a liftezés a fontos dolog, hogy az információk le-fel áramoljanak, alulról a kezdeményezések feljussanak, felülről pedig, amikor az EU-s forrásokért mennek, akkor minél nagyobb szinten lehessen menni.

Itt most egy kicsit csatlakozom ahhoz, amit Nemény képviselőtársam mondott a régiós szinttel kapcsolatban. 2014-ig már az európai uniós forrásokat a régiók lejegyezték, többségében már túl vagyunk. Az igazi feladat a 2014 és a 2020 közötti időszak, amikor kellene valamit mondani. Most önök pont azt csinálják, hogy akik ezt meg tudnák csinálni, mert van megfelelő szakemberük, tudásuk, ismeretük, önök ezt a szintet jelenleg szétverik, egy bizonytalan helyzetet hoznak létre. Az a humán erőforrás, ami ott összegyűlt, ismeri az EU-s nyelvet, ismeri azt a mechanizmust, amin keresztül ezt el lehet érni, ezt most önök szétverik, és az egészet áthelyezik egy olyan megyei szintre, amelyet korábban kiürítettek; bizonytalanság van, és pont az, ami a legfontosabb, és ezekhez az európai uniós források lejegyzéséhez partner lehet, most éppen megszűnik az önök törvénykezése kapcsán.

(Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 197 2011.12.13. 2:10  154-231

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én ahhoz a gondolathoz visszamennék, amit Bebes képviselő úr mondott, hogy nem sérül a rendszer, mondta, hogy megmarad, és hogy a rendszer tud működni, én azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben sérül a rendszer. Nem azért, hogy a szintek megváltoznak vagy nem változnak, ez egy kérdés - azt látjuk, hogy meg fog változni -, de az igazi sérülés nem ebben van. Az igazi sérülése majd az új rendszernek abban lesz, hogy az önállóságát elveszti.

A legelején hozzászóltam, és elmondtam, hogy a 10. és a 16. módosító javaslatunkban kísérletet teszünk arra, hogy a minisztériumnak való beszámolási kötelezettséget egy tájékoztatási szintre vigyük vissza. Itt vannak idősebb képviselőtársaim, nem akarok senkit megbántani, de mindannyian tudjuk, hogy amikor egy megyének be kell számolnia a miniszternek, a minisztérium felé, és a miniszter mond valamit, hogy ő mit szeretne, azt hogyan értik a megyei beszámoláson részt vevő személyek. Azok úgy értik, hogy ez a megrendelése a kormánynak, ezt kell csinálnunk. Lehet, hogy ez még jó dolog is, egy percig sem vitatom, de lehet, hogy nem jó, mert azt mondják, de hát, ez a miniszter ott nem tudja fönn Budapesten, hogy mi az, ami nekünk itt a megyében kellene, de a függési viszony, a beszámolási kötelezettség arra készteti őket, hogy szentírásnak vegyék, és egyáltalán nem biztos, hogy a bölcsek köve a miniszter zsebében van. Rengeteg ilyen kezdeményezést lehetett már látni korábban, amikor a feljebbvaló a személyi tekintélyével visszaél. Én azt gondolom, hogy ez sérül, ez a szempont sérül az új rendszerben, és szerintem ez a legnagyobb problémája.

De ugyanez igaz, amikor a kormányhivatal nem ellenőrzi, hanem felügyeli azt, amit majd csinálnak a megyei szinteken. Az ugyanazt jelenti, hogy nap mint nap a kormányhivatalnak kell majd megfelelni, és ha a kormányhivatal valamit megrendel, akkor nem fognak azon gondolkodni helyben, hogy azt megcsinálják vagy ne csinálják. Természetesen meg fogják csinálni, mert egy kormányhivatal rendelte meg, ahol nagyon komoly emberek ülnek. (Az elnök csenget.) Itt sérül a rendszer. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 221 2011.12.13. 2:12  154-231

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szerintem a területfejlesztéssel kapcsolatban megegyezhetünk abban, hogy mindig is lesznek sérelmek, merthogy mindig több lesz az igény, mint amennyi a forrás. Ezt elég jól látjuk, és az általános vitában is elmondtuk, hogy a 2014-2020 közötti időszakra az előkészületek nemzeti szinten már 2012 év közepén lezárulnak. Tehát már a szakmai munkák folynak.

Ezeket egyébként pont a regionális fejlesztési tanácsok és az ő munkaszervezeteik végzik, azok a szakemberek vannak ott. Ez alapján derül majd ki 2012 év végétől 2014-ig, hogy milyen területekre lesznek pályázatok kiírva. Tehát valójában, azt kell, hogy mondjam, a tervezési szakaszon már réges-régen túl vagyunk. Valószínűleg inkább ezzel kellene foglalkozni, mint azzal, hogy most a kiüresedett megyének valamilyen funkciót adjunk. Ezt a folyamatot, azt gondolom, érdemes volna végignézni, hogy a majdan elnyert forrásokat egyébként hogyan és milyen területre kívánják felhasználni, mert ez fogja meghatározni majd, hogy milyen irányba lehet elmozdulni.

De én egy másik módosító javaslatunkra is felhívnám az önök figyelmét, ez pedig a 34. számú, ami nem a területfejlesztéssel, hanem a területrendezéssel foglalkozik, mert ez talán kevesebb figyelmet kap a törvénymódosításnál. Itt az önök javaslatában az áll, hogy a területrendezési terveket 10 évenként kell felülbírálni és újratervezni. A mi módosító javaslatunk arról szól, hogy ezt ne 10 évenként, hanem 5 évenként tegyük meg. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül át kell dolgozni. Nem jelenti azt, hogy vadonatújat kell csinálni. De hogy legalább 5 évenként rá kelljen egy ilyen területrendezési tervre nézni, rövidebb időn belül, és ha szükséges, ha van megrendelés, ha van valami igény, van javaslat, akkor ezt át lehessen vezetni a területrendezési terveken, és ne kelljen azt mondani, hogy hát sajnos nem tudunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) vele mit kezdeni, hiszen majd 10 év múlva kerül újragondolásra ez a terv.

Ezért javaslom, hogy a 34. módosító javaslatunkat is támogassák. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 150 2012.03.05. 2:18  149-152

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ismerjük a mondást: hajózni márpedig kell! A középkorban a gazdaság, a társadalom fejlődése elképzelhetetlen volt Kolumbusz Kristóf és más nagy felfedezők hajóútjai nélkül. Ma az országok, a világ gazdasági vérkeringése, társadalmi fejlődése megáll, ha nem biztosított az állandó és gyors helyváltoztatás. Ha Budapesten megáll a tömegközlekedés, összeomlik a magyar gazdaság, és beláthatatlan társadalmi, gazdasági és politikai következményekkel jár.

Értem én a kormányt és annak vezetőjét, aki szereti a hatalmat; azt is látom, hogy a hatalom érdekében és most még annak birtokában kéjes örömmel játszik emberi sorsokkal. Budapest még tartja magát, de sok mindenre hajlandó azért, hogy saját főpolgármesterét megleckéztesse. Szeretném, ha tudná: Budapest nem Tarlós Istváné, nem Rogán Antalé és nem is a kormányé; Budapest a szabad polgároké, a budapesti polgároké, ez így van évszázadok óta, és ez már csak így is marad. Azok a módszerek tehát, amelyekkel el akarják érni, hogy a főváros a kormány csatlósa legyen, kudarcra vannak ítélve; az a hatalmi játék pedig, amelyet a fővárossal, most éppen annak közlekedési vállalatával játszanak, életveszélyes játék, nem a szó átvitt értelmében, hanem egészen konkrétan. Ahol nem biztosítják a forrást a járművek biztonságos, normális karbantartásához, ahol ideges, fáradt, bizonytalan körülmények között dolgozó járművezetők szállítják a napi 2 millió utast, ott megnő a baleset veszélye.

Ezért kérdezem öntől, államtitkár úr: a fővárosi utasok biztonsága és az ország összeomlásának elkerülése érdekében hajlandó-e a kormány most az egyszer felelősen cselekedni? Hajlandó-e arra, hogy a BKV finanszírozásával, biztonságos működésével kapcsolatos kérdéskört (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) kivonja a hatalmi játszmáiból?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 76 2012.03.13. 13:44  21-139

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Régóta várt törvény van előttünk, hiszen mindenkinek jogos igénye, hogy ha a munkája vagy a családi ügye éppen úgy adja, akkor A pontból el tudjon jutni B pontba. És különösen fontos ez akkor, amikor mindezt azért teszi valaki vagy azért kell tennie, mert a munkahelyére szeretne eljutni, persze csak akkor, ha van még neki munkahelye. Ezért a személyszállítás nemcsak a menetrendről, a járatsűrűségről, az utazás kényelméről vagy a viteldíj mértékéről szól, hanem ennél sokkal többről van szó: a mindennapjainkat érintő ügy, a gazdaság teljesítményét meghatározó törvényi szabályozás van előttünk.

Az elmúlt húsz-harminc évben megváltozott a közösségi közlekedés iránti igényünk, megváltoztak az anyagi, a gazdasági elvárások, a munkába járási rend, a turisztikai igények, a szezonális igények, és így megváltoztak a közlekedési szokásaink, valamint a közlekedéssel szemben támasztott igényeink is. Ezek után adódik a kérdés, hogy ez a törvény modern választ tud-e adni a megváltozott helyzetre és az újonnan felvetődött igényekre.

(11.50)

Nagyon egyszerű választ lehet adni, az eddigi hozzászólásokból is kiderült, hogy nem sikerült ezzel a törvénnyel igazán modern, precíz és jó válaszokat adni. A hosszas előkészítés után a kistelepülések, a városok vagy éppen Budapest lakói nem tudnak megnyugodni abban az esetben, hogyha valaki a már említett A pontból szeretne eljutni B pontba, akár azért, hogy orvosi ellátást kapjon megfelelő időben, vagy hivatalos ügyét intézze el, vagy mondjuk, az oktatási intézménybe jusson el mint diák, vagy ha a munkaerőpiacon, hogyha érvényesülni szeretne. A felvetődő alapvető igényekre és problémákra ez a törvény, mint ahogy mondtam, a hosszú előkészítés után sem tud igazán jó választ adni, pedig most lett volna rá lehetőség. Lett volna rá lehetőség, hogy az évek óta politikai többség hiányában vagy konszenzus hiányában húzódó megoldást benyújtsák a parlament elé a törvény előkészítői. Történelmi pillanatot szalasztottak el akkor, amikor nem egy fenntartható, modern, finanszírozható és a felgyűlt tartozásokat állami segítséggel rendező javaslatot tettek ide le az asztalra.

Tisztelt Országgyűlés! Nemrégiben valaki hasonlóságot vélt felfedezni az Orbán-rezsim és Kádár rendszere között abban a tekintetben, hogy az emberek kénytelen-kelletlen ma is meg kell hogy tanuljanak a sorok között olvasni, mert a dolgok sohasem úgy vannak, ahogy kimondják őket. Ez a törvénytervezet igazolja az állítást - mert vajon, komolyan gondolja-e a kormány a közösségi közlekedésben tervezett jelentős megszorításokat, vagy csak Brüsszel és az IMF kedvéért írogat ilyeneket? Végre fogja hajtani, ami a törvényben van, vagy nem fogja végrehajtani?

De hazudhat az embereknek azzal is, hogy elhiteti, a törvény csak egy kerettörvény, csak egy keret, a lehetőségeket, a kötelező minimumszolgáltatásokat fogja rögzíteni, és nem kell félni, a kormány majd a törvényi felhatalmazás adta igazi döntések meghozatalakor jó lesz az utasokhoz. Aztán a gyakorlatban meg nem lesz jó az utasokhoz, és maradnak a minimumok, a járatritkítások, a jegyáremelések, a szárnyvonalak bezárása, és sokak számára marad a személygépkocsi használata a 438 forintos benzinnel. Ráadásul mindezt olyan módon teszi a kormány, ahogy azt már megszokhattuk, hiszen nem fogja a megszorításokat egyenesen vállalni, hanem rábízza azt az úgynevezett közlekedésszervezőkre.

A közlekedésszervező az az intézmény vagy az a cég lesz, ami az önkormányzat és a szolgáltató között helyezkedik el, tehát ő lesz majd a bűnbak mindenért; ezek a közlekedésszervezők, amelyek persze vagy formálisan, vagy csak rokoni, haveri kapcsolatokon keresztül itt is a központ meghosszabbított karjai lesznek. Nem az utazóközönségnek akarnak megfelelni, hanem az üzleti köröknek, a szolgáltatóknak igyekeznek majd kedveskedni. A törvénytervezetet úgy írták meg, hogy mindenkinek megadható legyen a neki jó, a neki szép válasz, viszont elfogadása esetén a kormány majd azt csinál, amit akar.

Még egy lényeges dolog látszik világosan az előterjesztésből: ebben a törvénytervezetben is tetten érhető a kisemberellenes politika. Mert fogja-e ez érinti azokat, akik már eddig is megengedhették maguknak, hogy háztól házig autóval közlekedjenek? Nyilván nem, vagy csak kis mértékben. Viszont érinteni fogja a kis keresetű dolgozókat, a vonattal, a busszal iskolába, munkahelyre járókat és a kisnyugdíjasokat. Különösen érinteni fogja az ország olyan területein élőket, a kistelepülések lakóit, akik munkalehetőségek, szolgáltatások tekintetében már ma is sokszorosan hátrányos helyzetben vannak. No persze, lehet, hogy a törvénytervezet előkészítőit egyszerűen csak megihlette a miskolci munkások éhségmenete, a munkát-kenyeret akciója. Rájöhettek arra, hogy az emberi láb egy ragyogóan megszerkesztett, és viszonylag olcsón üzemeltethető közlekedési eszköz, amellyel még csikorgó téli fagyban is fel lehet érni tíz nap alatt Miskolcról Budapestre, hát akkor minek oda nekik vonat, vagy gyakori járat.

A törvénytervezet világossá teszi, hogy a budapesti közlekedés finanszírozásából ki akar szállni az állam. Ezzel, ha igaz, véget ér a Tarlós István főpolgármester főszereplésével, a Fidesz kerületi polgármestereinek közreműködésével és Orbán Viktor rendezésében oly hosszúra nyúlt szappanopera. A kormány előterjesztése azt mondja, hogy az utasok, a Fővárosi Önkormányzat, meg aki akarja, azok tartsák el a budapesti közlekedést. A feladat ugyan kötelező a főváros számára, míg a többi város számára nem, ők pedig - mármint a fővárosiak - oldják meg, ahogy tudják. Ha az agglomerációs önkormányzatok nem csak a minimumszolgáltatásra tartanak igényt, akkor ők is beszállhatnak a finanszírozásba. Hogy miből, arról persze nem szól a törvény. Azt, hogy ez milyen mennyiségű és milyen minőségű szolgáltatást jelent, nem írja elő a törvény, azt majd a már említett közlekedésszervező fogja kitalálni.

A BKV jelenlegi működésében az állami normatíva körülbelül a költségek egynegyedét fedezi. Ez az az állami normatíva, amely az említett szappanopera cselekményének középpontjában áll, hiszen a kormány egyszerűen nem adja oda a költségvetésben szereplő 32 milliárd forintot a fővárosnak. Hogy ezzel ma milyen kockázatot teremt akkor, amikor sorban gyulladnak ki a metrószerelvények, azt hiszem, nem kell külön ecsetelni. Azt kell mondjam, hogy a kormány felelőtlenül kockára teszi emberek testi épségét akkor, amikor elkeseredett járművezetők szállítanak naponta a fővárosban egy-másfél millió utast rossz állapotban lévő járműveken; minden elismerésem az ő munkájukért.

De kockáztat mást is a kormány. Köztudott, hogy az ország össztermékének közel felét a főváros és agglomerációja állítja elő. Ha a fővárosi közlekedés összeomlik, az egyenlő az ország csődjével. De hogy más oldalról is közelítsem a kérdést, a főváros az ország szellemi, kulturális központja, kiemelkedő turisztikai célpont. Budapest valamennyi honfitársunké, kifelé pedig az ország arca. Az állam felelősséggel tartozik Budapest működéséért, és ennek a felelősségnek meghatározó eleme, hogy biztosított legyen a főváros és agglomerációjának zavarmentes közlekedése.

Be kellene talán fejezni a mindenki harca mindenki ellen kormánypolitikát, amelynek Budapest máris az áldozata. A Fidesz uralta külső kerületek harcolnak a kormányzó erők uralta belső kerületek ellen, a nemzeti együttműködés kormánya harcol a főpolgármester ellen, ehhez felhasználják a Fidesz erős kerületi polgármestereit, a kormánypárt vidéki potentátjai harcolnak a fővárosi fejlesztések ellen és így tovább. Ezt általában is megszenvedik a fővárosiak, de a budapesti közlekedés kapcsán ennek országos jelentősége van.

Ebben a törvényben mit vesznek el a fővárostól, mit vesznek el a fővárosiaktól? A 65. §-ban elveszik a fogyasztói árkiegészítést, ugyanis a 2003. évi törvényt, amely erről szól, egyszerűen hatályon kívül helyezik. Elveszik a BKV és a Volán-dolgozók hozzátartozóitól, nyugdíjasaitól a térítésmentes bérletet; erről a 37. és az 51. § szól. A MÁV-dolgozók hozzátartozóinak, nyugdíjasainak ezt az ingyenességet továbbra is megtartják. Felvetődik a kérdés, miért kevesebb egy BKV- vagy egy Volán-dolgozó és a hozzátartozója, vagy egy BKV- és egy Volán-nyugdíjas, mint egy MÁV-hozzátartozó? Nem a MÁV-hozzátartozókkal van bajom, hanem az a kérdés, hogy miért kevesebb egy BKV-dolgozó vagy az ő hozzátartozója. Azért, mert fővárosi? Miért kell összeugrasztani a fővárosi és a vidéki embereket?

Elveszik ezzel a törvénnyel azokat a busz-, villamos-, HÉV-járatokat, ahol a főváros a költségvetéséből majd nem tudja kigazdálkodni az állami támogatáson felüli, a szolgáltatásért járó összeget. Ez 70 milliárd forintot jelent évente. Nem rendezi ez a törvény a trolibusz státusát, bármilyen furcsa, évek óta húzódik ez a vita, hogy a trolibusz kötött pályás besorolásba tartozik-e. A törvény egyik részében ezt olvashatjuk, a másik részében pedig azt, hogy közúti jármű, tehát úgy kell vizsgáztatni. Ez lehetőséget ad arra, hogy a hatóságok egymással nagyon jól vitatkozzanak, eközben persze az utazóközönség csak állhat a megállóban.

És amiről nem szól a törvény, az pedig a metró, ahol a sötét alagútban botorkál a kormány. Míg korábban műszaki okokra hivatkozva a választás évében megtagadták az új szerelvények forgalomba helyezését, majd most már, amikor a műszaki tartalom szinte semmit sem változott, most mégis engedélyt kaptak a szerelvények a működésre. Miért hagyják, hogy már két éve életveszélyes körülmények között utazzanak nap mint nap a fővárosban a helyiek és az idelátogatók? Minek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy végre komolyan vegyék a fővárosi közlekedést, és egyben Budapest polgárait is?

(12.00)

A kormány a hadilogika mentén szeret csapásokban gondolkodni, ennek a törvénynek az elfogadása - nyugodtan mondhatjuk - újabb csapást fog jelenteni az ország gazdaságára és a fővárosra. Csapást fog mérni a budapesti utazóközönség pénztárcájára a várható díjemelésekkel, és a Fővárosi Önkormányzat már most is ingatag költségvetésére, hiszen a hiányzó közlekedési támogatást máshonnan kell majd elvennie a főváros költségvetésének, és ezért bánni fogja majd az oktatás, a szociális terület, a még megmaradó egészségügy vagy éppen a város tisztasága ezt a csapást. Minden tekintetben szűkül és szürkül Budapest. Ez nem egy jó perspektíva.

Miközben ezt olvashatjuk ebben a törvényben, azt látjuk, hogy a vita kapcsán a budapesti polgármesterek egyike sincs itt, egyike sem szól hozzá, és nem ejt szót arról, hogy na, akkor most mi is lesz Budapest közlekedésével, pedig korábban ők olyan nagy hangon tudták védeni a várost, olyan nagyon hangosak voltak Budapest érdekében! Most, amikor itt lenne a lehetőség, hogy arról szóljanak, hogy na de mi lesz a külső kerületek közlekedésével, mi lesz azokkal a buszjáratokkal, amelyeket a kerületek fizetnek azért, hogy a lakosok be tudjanak járni a város közepébe, egyiket sem látom itt a parlamentben, sőt, azt kell hogy mondjam, a korábbi vitákban sem voltak nagyon aktívak.

Az önök felelőssége az, hogy ez ne csapás legyen Budapest számára. Most éppen abban kell megnyilvánuljon ez a felelősség, hogy a főváros közlekedésének színvonala fenntartásában elismerik az állam felelősségét. Az előttünk lévő törvénytervezet - mint ahogy mondtam - ezt a felelősséget nem ismeri el, ezért a budapestiek számára jó lelkiismerettel ez a törvény nem vállalható és nem szavazható meg. Én nagyon bízom benne, hogy azok a polgármesterek, akik Budapesten komoly szerepet töltenek be, ők ugyanígy fognak viselkedni majd, amikor erről a törvényről szavazni kell, és Budapest érdekében nem támogatják ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 174 2012.03.19. 2:07  173-176

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Az elmúlt időszakban nyilvánosságra került több kormányzati anyag is, amelyek a kormány elképzeléseit tartalmazták a közigazgatás átalakításával kapcsolatban. Ennek egyik legújabb kézzelfogható eleme volt az, hogy az országban járások, Budapesten pedig körzetek kialakítására kerülne sor. Már az önkormányzati törvény vitájában is hangsúlyoztuk, hogy a helyi és hatósági ügyekben a centrumban az önkormányzatoknak kell maradniuk.

(16.20)

A feladatok elvétele légüres térbe helyezi az önkormányzatokat, az ügyek intézése távol kerül a helyi lakosoktól, ez nem jó irányba mutat, többet kell majd utazniuk, és sérti az önkormányzatok önállóságát is.

Több helyen is olvashattuk azt, hogy prominens fővárosi fideszes polgármesterek között jelentős tiltakozást váltott ki a körzeti rendszer kialakításának az ötlete, amelynek keretében két budai és öt pesti körzet kialakítására kerülne sor. Ők is azt emelték ki, hogy nem jó az, ha a lakosoktól túl messzire kerül az ügyek intézése.

Tovább rontja a helyzetet az, hogy önök újfent megfeledkeztek a javaslat érdemi egyeztetéséről. Úgy tűnik, nemcsak az ellenzékkel, tehát velünk, hanem saját párttársaikkal, polgármestereikkel sem tették ezt meg. Ennek eredménye, hogy a fővárosban jelenleg a költségvetési, a közlekedési, az egészségügyi, az oktatási bizonytalanságon túl a közigazgatás területén is igen nagy a káosz és a zavar.

Ezek alapján kérdéses, hogy a kormány által kigondolt járási rendszer mennyire lehet majd sikeres, gyakorlatilag a koncepció állapotában megbukott az elképzelés, láthatjuk ezt a kormánypárti kereszttűzön keresztül is.

Kérdezem államtitkár asszonyt, hogy mire készüljenek a fővárosiak, a fővárosi kerületek. Új körzetközpontokba kell-e utazniuk az ügyek intézésére? Valamint kérdezem azt, hogy a több kerületet magába foglaló körzeti hivatalok mellett marad-e érdemi ügyintézés az önkormányzatoknál, marad-e érdemi feladat az önkormányzatok számára a közeljövőben.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 95 2012.04.02. 2:11  94-101

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! A ferencvárosiak méltán lehettek büszkék a több mint húsz évig töretlenül haladó szociális városrehabilitációra, amely építészeti megjelenésében, szolgáltatásaiban magas színvonalat adó, biztonságos, szerethető városrészt hozott létre.

A Fidesz helyi képviselői az elmúlt év végén, érthetetlen indokok alapján, ezt a folyamatot leállították, lemondtak hárommilliárdos európai uniós támogatásról.

A budapestiek általában is értetlenül állnak a Fidesz főpolgármestere, kerületi polgármesterei és a kormány huzakodása előtt, amelynek mindig a lakosság issza meg a levét. A fővárossal kapcsolatos presztízsharcok nemcsak elodázzák a megoldásokat, de új problémákat is keletkeztetnek. Így van ez most szűkebb hazámban, Ferencvárosban is. A városrehabilitáció folytatása helyett nemrégiben kaptunk egy hajléktalanszállót, most pedig a kormány arra készül, hogy a főváros ezen részében kórházfejlesztés helyett börtönkórházat helyezzen a kerületbe.

Megdöbbentő az a terv, amely szerint az egyesített István és László Kórház területére kívánnak telepíteni három, a büntetés-végrehajtást szolgáló kórházat. Úgy tudjuk, az áttelepíteni kívánt három intézmény korábbi telephelyét pedig börtönné kívánják alakítani.

A kormányzati kommunikáció arról szól, hogy az egészségügyben felszabaduló ingatlanok értékesítéséből várható 9,5 milliárd forintos összeget kórházak korszerűsítésére, orvosok béremelésére fordítják. Felháborító, hogy ezzel szemben az ezer sebből vérző egészségügy fejlesztési céljait rendészeti célokra kívánják fordítani.

Kérdezem a miniszter urat: a tervezett börtönkórház létrehozása előtt a kormány és annak illetékesei megkérdezik-e majd Ferencváros lakóit, hogy hogyan vélekednek erről a tervről? Ön rendjén valónak találja-e, hogy a kormány újabb börtönök kialakításához a megmentésre váró egészségügyi intézmények bezárásával teremti meg a forrásokat?

Kérem válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 99 2012.04.02. 1:05  94-101

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Most, ahogyan hallgattam az ön válaszát, megerősítette akkor azt az aggályomat, hogy a ferencvárosi városrehabilitáció következő lépése egy börtönkórház lesz, amely az egyesített István Kórház és László Kórház területén kerül majd elhelyezésre.

Ön bizonyára tudja, hogy ahol fogvatartottak vannak, ott mindig nagy a nyüzsgés, a családtagok, a rokonok azon a környéken megjelennek. Ez különösen igaz akkor, ha valaki éppen kórházban van, úgyhogy én nagyon ódzkodom attól, amit ön mondott, hogy ez nem fogja zavarni az ott élőket. Azt gondolom, az István Kórház környékén igenis nagy zavart fog okozni, amikor ez a kórház felépül, és elkezdi a működését.

Én azt kérem öntől, hogy amikor ezt a tervet végiggondolták, akkor szakmailag lehet, hogy van ennek alapja, de tegyék azt meg, hogy mielőtt ezt elindítják, a ferencvárosiaktól kérdezzék meg, mi az ő véleményük, tényleg azt szeretnék-e, hogy egy húszéves városfelújítási folyamat vége az legyen, hogy egy börtönkórházat kap Ferencváros a mostani kormánytól. Azt gondolom, ezt nem szeretné a kerület.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 184 2012.04.24. 2:02  173-250

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Nagy Gábor Tamás hozzászólását hallgattam, akkor az jutott az eszembe, hogy azt mondta, hogy sok egyeztetést folytattak le a törvény egyeztetése során. Biztosan ebben sok fővárosi képviselő is részt vett, olyan, aki jelenleg polgármester is, és ezért alakult ki az a törvényben, hogy 7 járási körzet lesz Budapesten. Aztán nagy-nagy meglepetésemre láttam az igen hosszas egyeztetés után a mai nap benyújtott módosító javaslatot, amit a miniszter úr nyújtott be, ahol már nem 7, hanem 23 körzetről van szó.

Én most arról nem nyitnék külön vitát, hogy ez jó vagy nem jó, csak önmagában azt szeretném jelezni, hogy amikor egy törvényt, egy ilyen törvényt ilyen hosszan előkészítenek, és abban a benyújtásnál van valamilyen javaslat, majd meglepő módon, igen rövid időn belül annak merőben az ellenkezője is megjelenik - és úgy látom, hogy ennek talán nagyobb támogatottsága van -, akkor azt kell mondanom, hogy talán a szakmai előkészítés némi hiányosságot mutat a törvény benyújtását megelőzően.

Valószínű egyébként, hogy az egy jobb megoldás, ami most a módosító indítványban van. De ez egyébként egyáltalán nem egy takarékos rendszer, hiszen nem szól másról, ha valaki, akkor pontosan a polgármester úr tudja nagyon jól, ez azt jelenti, hogy Budapesten van ma 23 hivatal, és még létrejön 23 másik hivatal, 23 vezetővel meg 23 új személygépkocsival, meg 23 titkársággal, és még lehet sorolni. Ha valaki azt nekem be tudja bizonyítani, hogy ez miért jobb, márpedig, tisztelt képviselőtársam, nem lesz kevesebb ügy, amit el kell intézni, csupán annyi, hogy két hivatalt hozunk létre ugyanannyi feladatnak az ellátására. Nagyon szívesen meghallgatnám, hogy ez miért jó igazából, miért nem az önkormányzatokat változtatjuk. Ezen lehet vitatkozni. De miért jó ez valójában? (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 8 2012.05.09. 2:11  1-119

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Azért kértem szót, mert a két előttem szóló utalt arra, hogy a már benyújtott módosító indítványok jó irányba viszik a törvényt, és helyes, hogy ilyen módosító indítvány van.

Én szeretném felhívni a figyelmet azért két kérdésre, ami viszont ezekből a módosító indítványokból nem derül ki, és látható, hogy a napi munkában majd gondot fog okozni, amikor a munka elindul.

Az egyik: az átadás-átvételnél változatlanul csak a polgármesternek van szerepe, és a képviselő-testületnek nincs ebben szerepe. Itt van egy módosító indítvány benyújtva, ami az átadás-átvétel esetében azt mondja, hogy jó lenne, hogyha a képviselő-testület döntése alapján írja alá az átadás-átvételi jegyzőkönyvet a polgármester. Kérem, hogy ezt gondolják végig, hiszen ahogy itt az előttem szóló is elmondta, nem sok szerepet kapnak a képviselők, ők igazából csak elszenvedik majd ezt a döntést. Jó lenne, hogyha ők is beavatást kapnának ebbe a kérdésbe.

A másik pedig, hogy a napi működésnél nem tisztázott, és ez különösen nagyvárosokban igaz, ahol szinte egy helyen van ma az okmányiroda, és különböző irodák egy épületben vannak, hogy a közművek, a költségek, a kiadások hogyan lesznek rendezve. Tudjuk, hogy ma persze ez úgy tűnik, hogy ó, hát nem egy komoly kérdés, nem kell ezzel nagyon foglalkozni, hiszen ma is ennek vannak költségei, ezt valaki kifizeti. Persze, ezt ma egységesen fizeti az önkormányzat, vagy ha épp az okmányiroda ott van, akkor az okmányirodára kapott támogatásból. De vajon hogy lesz ez majd akkor, amikor a napi működés elindul? Hogy lesz a portaszolgálat? Hogy lesz megoldva a biztonsági szolgálat, a védése az adott irodának vagy éppen annak a körzetközpontnak, ami az önkormányzat épületén belül kezd majd működni?

Ez két olyan kérdés, ami a napi működésnél, azt gondolom, hogy komoly gondot fog okozni, az egyik, hogy a képviselő-testületnek beavatottsága is legyen, tudja, hogy mi az, amit elvesz az önkormányzattól az állam, ők is információt kapjanak erről, ne csak a polgármester legyen az, akit ebbe beavatnak, a másik pedig a napi működés, ami, azt gondolom, hogy rengeteg gondot fog okozni. Valószínű, hogy ez még egy kapcsolódó módosító indítvánnyal feloldható lesz majd.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 26 2012.05.09. 2:06  1-119

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is én szeretném azt megerősíteni, amit az előttem szóló mondott Bóka képviselő úrnak, hogy az a bizottsági módosító indítvány, amelyről itt beszél, valóban úgy van, két-három perccel a döntés előtt került kiosztásra a bizottsági ülésen. Mi már láttuk itt a parlamentben azt, hogy amikor döntés előtt osztanak ki módosító indítványt, azzal milyen döntéseket kényszerítenek ki, abban bízva, hogy talán nem olvassák el a képviselők. Tehát ott a nem szavazatunk vagy a tartózkodásunk arról szólt, hogy nem biztos, hogy ez a legjobb eljárás arra, hogy egy ilyen törvényt és egy ilyen mértékű kérdést ilyen módon kezeljenek a bizottsági ülésen.

Végül is, ha végiggondoljuk, pontosan erről van szó akkor, amikor arról beszélünk, hogy a képviselő-testületnek nagyobb jogosítványa legyen. Hiszen az, ami most a törvényben van, nem csinál mást, mint a polgármestert felmenti az alól a kötelezettség alól, hogy a képviselő-testülettel megbeszélje, megtárgyalja azt a vagyonátadást, amelyről itt szó van. Könnyen megteheti. Ha önök azt gondolják, hogy nem ez a szándék, akkor azt is tudom mondani önöknek, hogy támogassák azt a módosító javaslatunkat, ami a 25. pontban van, ahol a vitatott kérdések esetében nem a kormányhivatal vezetője dönt, hanem adott esetben bírósághoz lehet menni. Mert mi a helyzet akkor, amikor egy képviselő-testületben, mondjuk, egy kisebbség úgy gondolja, hogy nem jó az a szerződés, amelyet a többség elfogadott, vagy amelyet a polgármester alá akar írni majd a kormányhivatal vezetőjével a vagyonátadás kérdésében? Ki az, aki dönt? A kormányhivatal vezetője? Az egyik fél dönt, hogy a szerződés, amit aláírnak, az ő részére megfelelő vagy nem megfelelő?

Ha önök komolyan gondolják azt, amit mondanak, akkor azt kérem, hogy a 25. számú módosító javaslatunkat, amit beadtunk, támogassák, ami arról szól, hogy ezeket a vitatott kérdéseket a bíróság előtt lehet megtárgyalni, mert valószínű, hogy lesznek ebben vitatott kérdések, erre már az előző hozzászólásomban utaltam, és azt gondolom, hogy a gyakorlat során (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) még nagyon sok ilyen kérdés lesz.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 46 2012.05.09. 2:05  1-119

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár asszony szavai nem nagyon nyugtattak meg, bevallom őszintén, már csak azért sem, mert ha elfogadom azt, amit a képviselőtársaim mondtak, Lipők képviselő úr, hogy a képviselő-testület jogkörébe vagy feladatkörébe tartozik az, hogy az ingatlannal hogyan gazdálkodik, mit és hogyan ad át milyen feltételekkel, akkor tényleg azt gondolom, hogy ami most a törvényben van, az felesleges, másrészt pedig felesleges akkor, hogy a törvényben benne maradjon a járási biztos szerepe. Hiszen akkor tényleg az a kérdés, hogy ha mindenki helyben, a jogszabályok szerint, a helyi rendeletei szerint dönt, akkor miért kell a járási biztos, hiszen ott az ingó-, ingatlanátadás, bérbeadás feltételei szabályozva vannak.

(10.00)

Akkor azt kérem önöktől, hogy az általunk beadott módosító indítványt, a 28. pontot támogassák, ami arról szól, hogy a járási biztost kivesszük a törvényből, hiszen teljesen feleslegessé válik, hacsak nem valamifajta duplikáns vagy más célja van annak, hogy a törvényben benne maradjon.

Ugyanígy azt tudom mondani, Törő és Rácz képviselőtársaimnak mondom, hogy amikor azt mondjuk, hogy egyéves előkészítése történt a törvénynek, mármint a feladatok szétválasztása, akkor - ha most elolvassák az önkormányzati bizottság által benyújtott módosítót - azt kell hogy mondjam önöknek, hogy nem történik más, mint hogy most a belső csatározások eredményeképpen a polgármesterek legyőzték a minisztériumot, a minisztérium vezetését, és bizonyos jogköröket visszacsempésztek az önkormányzatokhoz.

Ennek egyik jó példája, hogy egy éven keresztül Budapesten hét körzetközpont vagy járásközpont volt kijelölve, a benyújtott törvényben is ez volt, és meglepő módon az egyéves egyeztetés eredményeképpen úgy hirtelenjében ebből az egyből 23 lett. (Dr. Kovács Zoltán közbeszólása.) Ez nem az egyéves egyeztetés, ez a belső politikai csatározás, ezt a miniszter úr is elmondta, hogy pontosan 22-vel több polgármester van, mint ő maga, tehát legyőzték, és ez nem egy szakmai, hanem ez egy politikai belső harc eredménye. Legalább ezt ismerjék el (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy igazából ez van ebben a mostani módosítóban.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 70 2012.05.09. 1:43  1-119

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából én Tarnai Richárdnak szerettem volna válaszolni, de most itt Kovács képviselő úr is elmondta, hogy közelebb az ügyfelekhez, és ez ennek a törvénynek a célja. Neki is mondom, különösen Tarnai képviselő úr felé, aki fővárosi képviselő. Azért végiggondolhatta volna, mielőtt elmondja a hozzászólását, hogy mit is jelent az, amit mond. Eddig Budapesten, ha valakinek valamilyen ügyes-bajos dolga volt, két szint között mozgott, ez vagy a kerületi önkormányzat volt, most hatósági és egyéb ügyekben, vagy a Fővárosi Önkormányzat. Ez két szint. Ez sem volt túl egyszerű, elég sok problémát okozott, de azért e között el lehetett igazodni. Most, ami itt van, amiről ön beszélt, azt jelzi, hogy négy szint van, ahol majd mozogniuk kell az embereknek ügyes-bajos dolgaik intézésével. Hol a kormányhivatalt, hol a járási központot, hol a Fővárosi Önkormányzatot, hol pedig a területi önkormányzatot kell majd más és más ügyben keresni. Tehát ez a dolog téves, hogy ez egyszerűsödik, ez nem egyszerűsödik, ez duplikálódik.

És ha már erről van szó, akkor azt kell mondanom, a költségek is duplikálódnak, hiszen Budapesten nem történik más, mint 23 új hivatal létrehozása, 23 hivatalvezetővel, titkársággal, gépkocsival, infrastruktúrával, 23 épülettel, és azt kell mondanom, hogy az egyszerű ember, aki majd ügyet szeretne intézni, megy összevissza, és nem fogja tudni pontosan, melyik ügyét hol kell intézni. Jelzem egyébként, úgyis az önkormányzatot fogja megtalálni, mert ez a bejáratott csatorna, de egyébként majd onnan fogják továbbküldözgetni. Tehát ez nem egyszerűbb lesz, nem olcsóbb lesz, hanem bonyolultabb, többszintű és egyébként meg drágább rendszer lesz Budapesten.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 107 2012.05.09. 2:02  1-119

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem kétpercest, mert egyrészt Riz Levente hozzászólásához kapcsolódik a javaslatom, hogy szeretném felhívni a figyelmet a 92. módosító javaslatunkra. Ez a vitaszakasz a munkamegosztásról szól, arról, hogy mi az, amit a választott képviselő-testület lát majd el, mi az, ami ott marad feladat, és mi az, amit nem a választott, hanem a kinevezett vezető által irányított körzetközpont lát el.

Ebben a módosító javaslatunkban mi azt javasoljuk, hogy hasonlóan ahhoz, hogy ahogy a rendőrkapitányok esetében is működik a rendszer, amikor is a rendőrkapitányok kinevezése ugyan nem az önkormányzat dolga, de mégis van egy egyetértési, van egy véleményezési joga az önkormányzatnak abban a kérdésben, hogy ki legyen a rendőrkapitánya, sőt van egy másik joga, egy jogosítványa, hogy beszámolási kötelezettséggel tartozik a rendőrkapitány az adott képviselő-testület felé; ezért itt most azt javasoljuk, hogy szinte ezzel párhuzamosan vagy ezzel megegyező módon a körzetközpont vezetőjének a kinevezését megelőzően, valamint az elvégzett munkáját értékelendően az önkormányzat képviselő-testületének legyenek jogosítványai ebben a kérdésben.

(11.40)

Pontosan azért, mert az eddigi vita is arról szólt, hogy a körzetek, a körzetközpontok, a járások, Budapesten pedig egy-egy kerület a választópolgárok ügyes-bajos dolgait fogja érinteni. Ezek a problémák, ha ezek nem jól mennek, úgyis az önkormányzatoknál fognak megjelenni a reklamációk. Ez jelent egyfajta kontrollt arra vonatkozóan, hogy hogyan végzik a munkájukat. Ezért javaslom, hogy az általunk benyújtott 92. módosító indítványt támogassák, ami, mondom, párhuzamot állít föl szintén a rendőrkapitány jelenlegi státusával kapcsolatban.

Riz Levente is nagyon jól tudja, hogy Budapesten ez elég gyakran és elég jól működik, hiszen egyfajta kényszer van az együttműködésre és a párbeszéd kialakítására. Ezért kérem, hogy támogassák ezt a módosító indítványunkat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 88 2012.05.16. 3:46  83-95

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban úgy van, ahogy itt az előttem szólók mondták, hogy igazából ez a törvény nem egy nagy törvény, nem egy hosszú törvény, viszont azt gondolom, pontosan úgy, ahogy államtitkár úr mondta, nagyon komoly összegről szól, 220 milliárd forint elosztásáról a fővárosban. Nevezetesen arról, hogy a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok mekkora összeghez jutnak hozzá a különböző adókból, illetve az őket megillető forrásokból.

Az a törvénymódosítás, ami most előttünk van, bizonyos részben csak technikainak tűnik, ezt a bizottsági ülésen is elmondtam. Mert valóban úgy van, hogy átvezeti az idegenforgalmi adó beszedésének új rendjét. De arról nem szól a törvény, és a bizottsági vitában ezt jeleztük, az igazi probléma abból adódik, hogy az idegenforgalmi adó a forrásmegosztási keretben volt korábban, majd pedig a költségvetés módosításánál, egy hirtelen módosító javaslat alapján, Rogán képviselő úr ezt kivette ebből a csomagból, és azt mondta, hogy most már minden kerület maga döntse el, hogy maga kívánja-e beszedni vagy sem.

Valóban, ennek a technikai részét kezeli a mostani törvény. Ez önmagában rendben is volna. Azt gondolom, az igazi probléma az alapkérdés, hogy miért került ki az idegenforgalmi adó a forrásmegosztási keretből. Hiszen ez nem hoz mást, mint azt, hogy a fővárosban azok a kerületek, amelyek gazdag kerületek, a belső kerületek, a budai kerületek, ahol sok szálloda van, még gazdagabbak lesznek, azok a kerületek pedig, amelyek szegények, továbbra is szegény kerületek maradnak vagy tovább szegényednek. Magam ferencvárosi vagyok, a ferencvárosi önkormányzat kimondottan rosszul jár ebben a kérdésben.

Természetesen van egy másik része ennek a törvénymódosításnak, amiről viszont államtitkár úr sem szólt, nevezetesen az, hogy korábban volt az a rendszer, hogy az adott évi forrásmegosztás felülvizsgálata az év végén megtörtént. Volt egy ilyen elem. Ezt 2006-ban kivettük ebből a törvényből, pontosan azért, mert nagyon sok önkormányzat esetében az volt a probléma, hogy év végén vissza kellett fizetni a forrásmegosztásban kapott pénzből, nem lehetett tervezni. 2006-ban ezt a rendszert, az adatszolgáltatás rendszerét, a szétosztás rendszerét világossá tette a törvény, ezért fölöslegessé vált a forrásmegosztás felülvizsgálatának rendszere, az év végi újravizsgálás, és ezt nem kellett alkalmazni.

Most meglepő módon ez a törvény mégis visszahozza ezt a rendszert. Magyarul bizonytalan helyzetet hoz létre, hiszen az adott kerületi önkormányzatok év közben nem tudják, hogy majd az év végére hogyan fog megváltozni az év közben kapott összeg sorsa, mennyi az, amennyit vissza kell majd ebből adni, mennyi az, ami pedig helyben marad. Magyarul visszahozza azt a bizonytalanságot a törvénybe, ami az elmúlt évek során, 2003 óta pontosan a törvény igazi értéke volt, hogy egy kiszámítható, nyugodt, tervezhető és a vitákat elkerülő rendszer működött a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között, és azt kell mondjam, hogy a kerületi önkormányzatok között is, tehát nemcsak a főváros és a kerületek közötti viszonyban.

Tehát ezt a bizonytalanságot hozza vissza; egyébként maga a törvény nem is szól erről, csak egyetlen mondat van, hogy alkalmazni kell, de magában a törvényben egyébként nincs erre utalás. Igazából kicsit érthetetlen is, hogy ez miért van benne. Összességében, mint ahogy jeleztem, igazságtalanság lesz ebben, a gazdagok tovább gazdagodnak, a szegények tovább szegényednek, valamint egy bizonytalan elemet hoz vissza a törvény. Ezért a bizottsági ülésen nem támogattuk ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 92 2012.05.16. 7:13  83-95

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. A hozzászólásom elején először is hadd reagáljak Szűcs képviselő úrnak. Képviselő úr, ha jól emlékszem, ön ott sem volt a bizottsági ülésen. (Dr. Szűcs Lajos: Itt van előttem a jegyzőkönyv.) Jó. De ha egészen jól emlékszem, nem is volt ott az ülésen.

Abban önnek igaza van, amit mond. De azért azon is gondolkozzon el, hogy amikor a bizottsági ülésen az volt a kérdés, hogy ki legyen a többségi vélemény képviselője, akkor ott nem is tudták kitalálni a fideszes képviselők, hogy ki legyen a többségi vélemény képviselője. Tehát az önök felkészültségét a törvény előkészítésével kapcsolatban szerintem ez elég jól mutatta, hogy abszolút nem is voltak képben a bizottsági ülésen, meg sem szólaltak a törvénnyel kapcsolatban. Én magam pedig, úgy van, ahogy mondja, pontosan azt mondtam el, amit itt elmondtam, jeleztem, hogy a törvényben még sok-sok probléma van, ezeket a vitában fogjuk kifejteni.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra a kérdésre szeretnék egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni, amit Szűcs képviselő úr a hozzászólásának végén mondott, nevezetesen, hogy rengeteg vitát váltott ki ez a törvény, és nagyon sok gond volt a törvény alkalmazásával. Azt gondolom, hogy alapvetően a sok vitát és a sok konfliktust a városban nem ez a törvény, hanem a törvényt megelőző állapot váltotta ki, amikor még nem az önálló forrásmegosztásról szóló törvény szabályozta a források szétosztását, hanem az önkormányzati törvényben volt szabályozva, 1990-től ez a törvény szabályozta néhány paragrafussal. És az volt a feltétele a forrásmegosztásnak, hogy az önkormányzat elkészített rendeletét kellett a kerületeknek elfogadniuk. És minden év elején, vissza lehet nézni a sajtótermékeket vagy éppen a rádióinterjúkat vagy a tévéinterjúkat, nem szólt másról a város év elején, mint hogy a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok egymással vitatkoztak a forrásmegosztás tekintetében.

Azt kell hogy mondjam, sokszor nem is értették az emberek, hogy miről szólnak ezek a viták, de azt látták, hogy a pénz körüli marakodásról. Pontosan ezért, hogy ezeket a vitákat elkerüljük minden év elején, 2003-ban készítettünk egy forrásmegosztási törvényt, amely törvényt egyébként igen nagy konszenzussal fogadott el a parlament, akkor még a Fidesz is támogatta ezt a törvényt. Deutsch Tamás volt akkor még a főváros VII. kerületének a képviselője, ott nemigen vett részt az üléseken, de legalább az egyeztetésre eljött, és ott képviselte a Fideszt. Tehát 2003-ban készült el az a törvény, amelyik egyébként mind a mai napig él, és amelynek a módosításáról most beszélünk.

Ez a törvény egyébként egy nagyon széles konszenzus alapján készült, minden érintett kerületet, polgármestereket, bizottsági elnököket bevontunk az előkészítésbe. Így került elfogadásra itt a parlamentben, és nem véletlenül kapott ilyen széles támogatást. Ez a törvény egyébként azokra a kérdésekre, amelyek a korábbi években felmerültek, és a viták középpontjában álltak, nevezetesen, hogy valamifajta normativitás legyen a szétosztásban, hogy az követhető legyen, hogy az adatszolgáltatás áttekinthető legyen, és világos legyen, hogy mikor mi alatt mit értünk, tehát a fogalomtisztázás, és hogy a kiszámítás módja követhető legyen, na, ezeket a kérdéseket rendezte ez a törvény.

(15.00)

Meg lehet nézni, hogy 2003 óta minden év elején, amikor a forrásmegosztás kérdésként fölvetődik, akkor valójában nem volt már vita a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között. Ez egy teljesen normális folyamat volt, hogy egyébként a fővárosban ennyi idő alatt kihordtunk egy ilyen törvényt, és az létrehozta ezt a konszenzust. Mindannyian tudjuk, hogy a fővárosban lakik a lakosság egyötöde, de sokkal többről van szó. A főváros Budapest arca, hiszen ha bárki érkezik Magyarországra, legtöbbször először Budapestre érkeznek, itt szállnak meg, ezt a várost ismerik.

Ezért fontos, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket a forrásmegosztásban rendeztünk, nevezetesen, hogy a város valamifajta szolidaritási elv alapján tudjon működni, hogy ahol több bevétel keletkezik, az valamilyen rendszer alapján azoknak a kerületeknek, ahol kevesebb bevétel van, valamennyit visszaad, valamennyit juttat azért, hogy a város egy egységes képet és egy egységes arcot kapjon, ezért kerültek bele különböző szempontok, a komfort nélküli lakások nagysága, az üzlethelyiségek nagysága vagy éppen a panellakások száma a szétosztás rendszerébe. Ez azt eredményezte, hogy a város egy egységes fejlődés irányába indult el, valamifajta szolidaritás érvényesült.

Az, ami most történik, és amire már a bizottsági ülésen is felhívtam a figyelmet, és most ismét szeretném jelezni, az, hogy kivesznek különböző, a forrásmegosztásba korábban beszámított adókat vagy pedig forráslehetőségeket, az nem szól másról, mint hogy a jobb érdekérvényesítő kerületek a maguk számára kiveszik azt a pénzösszeget, ami nekik kell. Nevezetesen, az idegenforgalmi adó pontosabban ebbe a kategóriába tartozik. A gazdagabb kerületek ezt kiveszik, a szegényebb kerületek pedig nem kapnak az újraosztásban ebből az összegből. A város hosszú időn keresztül egy kiegyensúlyozott fejlődésnek volt a része, most az lesz a következő években, hogy a belső kerületek fejlődnek, a külső kerületek pedig elmaradnak a fejlődésben, lepusztulnak, csúnya arcot fognak mutatni. Amíg a repülőtér működik, még néhány évig talán, addig az onnan érkezők majd azt látjuk a XVIII. kerületben, a X. kerületben vagy éppen a IX. kerületben, hogy milyen állapotok uralkodnak, külvárosi, lepusztult állapotokat fognak látni a beérkezők, ezzel szemben a város közepe egy nagyon szép, színes, csilli-villi és egy nagyon gazdag arcot fog mutatni majd az ideérkezőknek.

Összességében azt gondolom, hogy ez a nagy problémája annak a módosításnak, amit itt most megpróbálnak legitimálni, ami ellen egyébként már a költségvetési törvényben is fölemeltük a szavunkat, és jeleztük, hogy nem jó. Tudok konkrét számokat mondani egyébként, hogy melyik kerület milyen mértékben járt rosszul azzal a módosítással, amit itt most törvényi rendszerben megpróbálnak behozni és szabályozni. A 2011. évben való alkalmazása pedig szintén azt jelenti, hogy míg 2011-ben elfogadtak költségvetést a kerületekben, most mindenki elkezd rettegni, hogy vajon akkor mi lesz, amikor az év végén ezt majd újra átnézik, vissza kell fizetni, vagy nem kell visszafizetni.

Szeretném jelezni, hogy a korábbi években, 2003 előtt, amikor ez a rendszer még működött, akkor pontosan ez volt, év végén ismét vita volt arról, hogy kinek mennyit és hogyan kell fizetnie. A törvény azt tette lehetővé, hogy egy átlátható rendszer volt, mindenki tudta, hogy mennyit kap, kiszámíthatta, és nem kellett attól félnie, hogy az év végén vissza kell fizetnie valamilyen más számítás alapján. Egyébként jelzem, ma az sem kizárt, hogy év közben hoznak be egy olyan törvényt, ami azokat a kerületeket, amelyek korábban jól jártak ebből, a későbbi időkben rosszabb helyzetbe fogja hozni. Összességében az a baj, hogy nem szolidáris a várossal, és hogy a kiszámíthatatlanságot hozza vissza a rendszerbe, ezért nem támogatott az előttünk lévő törvényjavaslat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 224 2012.05.22. 8:50  215-233

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban úgy van, mint ahogyan az előttem szólók mondták, nem egy olyan törvénytervezet van előttünk, amely valamifajta politikai vitát gerjesztene, mint ahogy a korábbiak, azok az adótörvények, amiket előtte a parlament tárgyalt, és valóban, ilyen értelemben ez a törvény egy üde színfolt az adótörvények után. Persze, ha belegondolok, akiket érint, és akik majd lehet, hogy nem azokkal a csinos ellenőrökkel találkoznak, mint akikről előttem Szűcs képviselő úr szólt, hanem egy mogorva ellenőrrel, azok nem lesznek olyan vidámak, és azok majd lehet, hogy úgy fogják megélni, hogy ismét egy adót a nyakukba akasztanak akkor, amikor a kéményseprők vagy a kéményellenőrök valamilyen szigorú döntést hoznak az adott lakásra vagy éppen az adott épületre vonatkozóan.

Valóban úgy van, ahogy Szűcs képviselő úr mondta, hogy az önkormányzati bizottságban nem volt vita, de azért nem volt vita, az igazság úgy teljes, merthogy nem volt előadója a törvénynek, és mi vártunk, vártunk, és úgy döntött a bizottság többsége, hogy fölösleges itt most tovább várni. Tehát nem azért, merthogy a törvény kapcsán nem alakult ki ott vita, hanem mert nem volt előadó, és ezért maradt el a vita.

Valóban, itt most az égéstermék elvezetéséről, tehát a kéményekről van szó, és ez a törvény a közszolgáltatásokat szabályozza, a közszolgáltató és az önkormányzat között az adott feladat ellátásával kapcsolatban, és nem szól talán a legfontosabb kérdésről, arról, hogy a különböző tüzeléstechnikákkal, a melegvíz-biztosítással vagy éppen a fűtésbiztosítással milyen szerkezetekkel, milyen készülékekkel hajtják ezt végre az adott lakásokban. Mert ha belegondolnak, a legtöbb tragédia általában abból szokott adódni, hogy ezek a készülékek, ezek a tüzeléstechnikák nagyon elavultak, régiek, és a legtöbb tragédia ebből van, amikor azt látjuk a tévében vagy olvashatjuk az újságban, hogy egy-egy család éppen áldozatául esett, egy-egy ilyen rossz technikának emberi élet elvesztése volt a következménye.

Azért hozom ezt ide, mert ugyan a törvénytervezetben nagyon szigorúan le van írva, hogyan kell szerződnie az önkormányzatnak a közszolgáltatást ellátóval, a 9. §-ban a paragrafus címe úgy szól, hogy "Jogok és kötelezettségek", de ha valaki ezt a paragrafust végigolvassa, akkor azt látja, hogy ennek a négyötöd része csak a kötelezettségekről szól. Arról szól, hogy adatszolgáltatás, hogy be kell engedni az illetőt, milyen büntetést kell fizetni, ha ez nem történik meg, és arról szól egyébként, hogy milyen térítési díjat kell fizetni. Számszerűleg nincs benne, csak hogy van egy ilyen kötelezettsége annak, akinek a lakásában ellenőrzést hajtanak végre.

Valóban, hiányos a törvény abban az értelemben, hogy valamifajta kapcsolatot a lakossággal nem teremt meg, az önkormányzat és a közszolgáltató közötti kapcsolatot próbálja aránylag rendesen rendezni és szabályozni széleskörűen. A lakosság ebből a körből kimarad, márpedig azt tudjuk, hogy elég sok olyan probléma szokott lenni, hogy valakinél ellenőrzést végeznek, és közlik, hogy valami nincs rendben, és ez azt jelenti, hogy 24 órán belül elzárják a gázszolgáltatást annak érdekében, hogy ne tudja a fűtőberendezést használni, vagy éppen valamilyen más szigorú intézkedést hajtanak végre. Nincs igazából hova fordulni, ezért is jeleztük a fogyasztóvédelmi bizottságban, hogy jó lenne egy ügyfélszolgálati rendszernek a beiktatása a törvénybe.

A másik igazi probléma, és egy kicsit ilyen értelemben a törvénynél valamifajta szakmai lobbi is érzékelhető, ez az, ami itt felvetődött az előző hozzászólásokban, hogy többségében ma a családi házakban, a gázfűtéssel működő lakásokban olyan fűtési rendszert alkalmaznak, amit úgy hívnak, és itt a törvény is szabályozza, és csak ezt szabályozza, ezt a nyílt égésterű rendszert. Ez arról szól, ezt mindenki többségében már ismeri talán, hogy a korábbi cserépkályhák esetében fölraktak egy olyan készüléket - ezt cirkónak hívják -, ami a meleg vizet és a fűtést biztosítja, gázzal működik, az égésterméket pedig a kéménybe vezeti ki, a hagyományos kéményeket pedig ki kellett bélelni egy alumíniumcsővel annak érdekében, hogy ne okozzon károsodást, és ne okozzon veszélyeket az eltávozott égéstermék. Ez így önmagában rendben is van, a probléma abból adódik, és az a hiányossága a törvénynek, hogy azt a bizonyos zárt égésterű rendszert meg nem szabályozza, nem is szól róla a törvény, ami ma már a gyártók számára viszont kötelező. Ma, hogyha valaki a korábban vásárolt, 5-8 vagy 10 évvel ezelőtt vásárolt készülékét szeretné lecserélni, akkor ma már nem tud ilyen nyílt égésterű készüléket vásárolni, csak zárt égésterű készüléket tud vásárolni, mert ma már a gyártóknak csak azt engedélyezik, az indoka is nagyon egyszerű, a környezetvédelem miatt, és ez teljesen érthető, és rendjén is van. Tehát csak ezt a zárt égésterű kazánt lehet megvásárolni, ehhez viszont az a kémény, amit kibéleltek korábban nem kis pénzért, sokszor 200-300 ezer forintért, nem használható ehhez a kazánhoz, ehhez a zárt égésterű kazánrendszerhez, hanem egy más kéményt kell kialakítani; erről volt itt szó az előző hozzászólásban.

Ezért egy kicsit most úgy néz ki ez a törvény, mint hogyha gyorsan szeretnénk megszigorítani a kéményellenőrzéseket, szeretnénk ebben döntéseket hozni, és szeretnénk ezt gyorsan átvinni, mint ha a kéménybélelés olyan fontos dolog lenne, de egyébként 2-3 év múlva sorban fognak jelentkezni az önkormányzatoknál azok a lakók, akik most kibélelik komoly költséggel a kéményt, hogy az új készüléket meg nem engedik bekötni a 2-3 vagy 5 évvel ezelőtt kibélelt kéményekbe, merthogy a dolog szintén nem áll össze. A törvény egyébként a hatóságot pontosan azzal ruházza fel, hogy ebben a dologban engedélyt adjon ki, vagy pedig azt nézze, hogy szabályosan vannak-e a bekötések. Szeretném jelezni, hogy ez egy nagyon nagy probléma, erről sajnos nem szól a törvény, pedig azt gondolom, hogy ez egy fontos dolog volna, hogy az érintettek számára ebben lehessen valamit mondani. Nem feltétlenül a mai napról szól, de néhány éven belül meg fognak jelenni ezek a problémák, mint ahogy mondtam, elsősorban azért, mert a gyártók ma már korszerű technikával egy más típusú készüléket csinálnak, és ehhez egy más típusú kéményrendszer szükséges. Ezért, amiket elmondtam, az ügyfélszolgálat hiánya, az, hogy milyen jogosítványai vannak a közszolgáltatást végzőnek, valamint az elmondott probléma a zárt égésterű rendszerrel, amit a törvény nem szabályoz, egy kicsit az érzékelhető a törvényből, hogy tovább erősítjük azt, hogy az állampolgár, aki különböző szolgáltatásokat igénybe vesz, ismét a kiszolgáltatottság irányába megy tovább, vagy még inkább kiszolgáltatott a hatóságok irányában.

Vékony szelete ez a törvény annak, amit nap mint nap megélünk, de az látszik, hogy ezt a típusú kiszolgáltatottságot erősíti, hiszen, valljuk be őszintén, ha kijön egy kéményellenőrzésre két ember, fölmegy a háztetőre, lejön, aztán valamilyen papírt kiállít, és mond valamit, ki tud ehhez bármilyen ellenérvet mondani? Nem lehet ellenérvet mondani, mert ki fog oda fölmenni, ki tud oda fölmenni, és azt leellenőrizni nagyon nehezen lehet. Ilyen értelemben jobb lenne, hogyha ezt a kiszolgáltatottságot csökkentené a törvény, akár úgy, hogy a jogosítványait erősítené az érintetteknek, akár pedig úgy, mint ahogy mondtam, ügyfélszolgálat létrehozásával ezeket a konfliktusokat megpróbálnánk csökkenteni.

És mint ahogy jeleztem, egy kicsit mintha érzékelhetőbb lenne egyfajta ágazati lobbinak az erősödése. Miközben igaz az is, amit államtitkár úr mondott, hogy a hulladékelszállítást már külön rendeztük, ez itt maradt, és ennek a rendezése is szükséges, de azt látom, hogy ebben valamilyen módon van egy vékony szelet, ami talán egy kicsit kételyre ad okot.

Összességében ezért nem támogattuk a törvényt. Ehhez adtunk be módosító javaslatokat, azt kérem majd, hogy a részletes vitában azokat támogassák, akkor kétségtelenül módosítható és jobbá alakítható a törvény. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 251 2012.05.29. 2:47  246-257

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy ez a törvény is hasonlít ahhoz, mint amit az előbb tárgyalt a parlament, hogy igen nagy számban volt egyetértés az általános vita során. Szeretnék felsorolni önöknek néhány ajánlási pontot: 1., 2., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 17., 18., 19., 20., 23., 24., 30., 31. Ezeknél az első és a második számot követő ajánlási pont megegyezik egymással. Ezek olyan ajánlások, amelyeket korábban nyújtottam be Varga képviselőtársammal, majd ezeket átmásolták, és más néven beadták. Ezek közül a javaslatok közül egyébként az önkormányzati bizottságban az általunk beadottakat nem támogatták, de ugyanazt a módosító javaslatot más néven támogatták. Örömmel vettük, hogy legalább egyetértés van. Nem tudom, hogy miért kellett ezt a pluszmunkát elvégezni, de biztos ennek is megvan az igazi indoka.

Oda térnék vissza, ami az előbb is elhangzott, hogy egy kötelezően igénybe veendő közszolgáltatásról van szó. Már az általános vitában is jeleztük, hogy ez nem szerencsés, és jó lenne, ha ezt lehetne egy kicsit lazítani. A 7. és a 8. módosító javaslat valójában arról szól, hogy ne feltétlenül csak egy szolgáltató legyen, hiszen ez nem azonos azzal, mint amikor a szolgáltatást az elektromos művektől vesszük igénybe, mert másnak nincs hálózata. Itt meg lehetne teremteni annak lehetőségét, hogy akár az önkormányzat - mint ahogy a 8. módosítóban van - maga végezze ezt, lehet a piacról másokat bevinni, tehát jó lenne ezt a kaput egy kicsit kinyitni azért, hogy ne legyen feltétlenül kiszolgáltatva az, akinél valamilyen ellenőrzést végeznek.

Ez a kiszolgáltatottság mindvégig jelen van a törvényben, valójában az érzékelhető ebből, hogy ha valaki kap egy ellenőrzést, ha valakihez elmennek a kéményseprők - erre mindenki elmesélt különböző történeteket az általános vitában -, akkor azt látjuk, hogy azzal kapcsolatban, amit megállapítanak, nem tud túl sokat csinálni. Ezért támogatjuk a 27. módosító javaslatot, amely az ügyfélszolgálati tevékenység kibővítéséről szól, hogy az érintetteknek legyen valamilyen lehetőségük - ne csak kötelességük, mint ahogy a 9. § rögzíti, hanem valamifajta jogosítványuk is legyen - arra, hogy előzetesen információt szerezzenek, valamilyen kapcsolatot teremtsenek a szolgáltatóval. Ez egy kicsit talán csökkentheti az ő kiszolgáltatottságukat.

Összességében: ha ezek a módosító indítványok támogatást kapnának, akkor talán még a mi részünkről is támogatható lenne a törvényjavaslat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 36 2012.06.05. 2:07  23-40

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából azt szeretném folytatni, amit Kovács képviselőtársam elkezdett, hogy mennyire abszurd a helyzet, és önök mennyire ne látják át, hogy mire tesznek javaslatot. Hiszen az az adó, amit most szeretnének kivezetni, az valamifajta eszközfejlesztést szolgált a katasztrófavédelemnél. Rendben van, ha ezt kivezetnék, akkor azt mondom, oké, nézzük, hogy mi marad. Sajnos, ez a javaslat már idejétmúlttá vált, hiszen három héttel ezelőtt itt a Házban tárgyaltuk a biztosítási törvénnyel kapcsolatos módosítást. Korábban az volt, hogy a biztosítók szintén fizettek eszközfejlesztésre, gépjárműfejlesztésre a katasztrófavédelemnek 1-1,5 százalékot, amiből lehetett fejleszteni, az önkormányzatokkal együttműködve. Ott kivezették azt az adót, tehát most már az látszik, hogy valójában az égvilágon semmi nincs arra, egyáltalán nincs forrás arra, hogy a katasztrófavédelem, a tűzoltóságok a maguk eszközfejlesztését megcsinálják.

Innen látszik, hogy micsoda zűrzavar van. Három héttel ezelőtt egy egészen más törvényben ugyanúgy elvesznek pénzt a tűzoltóságtól, most megint elvesznek pénzt a tűzoltóságtól, és amikor az önkormányzati törvényben a tűzoltóságot elvették az önkormányzatoktól, akkor az önkormányzati hozzájárulást is megszüntették. Magyarul, ma már az látszik, hogy önök a tűzoltósággal egyáltalán nem foglalkoznak, a katasztrófavédelem, a veszélyelhárítás az önök számára nem fontos. Ezt persze itt a Házban el lehet játszani és el lehet mondani, nem baj, hogy nem függnek össze az önök javaslatai. Az igazi probléma akkor lesz, majd néhány év múlva, amikor a ma rendelkezésre álló eszközök már nem felelnek meg az új kihívásoknak, adott esetben egy-egy katasztrófánál, közlekedési katasztrófánál vagy éppen a metró katasztrófájánál nem tudnak menteni, mert nem rendelkeznek korszerű, modern eszközökkel a katasztrófavédők, a tűzoltók, és nem lehet életeket menteni.

Az, amire önök most itt javaslatot tesznek, és ami káoszt fog hozni, az az lesz, hogy valamikor, valamilyen mentésnél nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyeket a mostani bevételekből kellene megvásárolni. Ez a felelőssége a mostani törvénymódosításnak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 168 2012.06.11. 2:11  167-170

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! A tűzoltószakma a legelismertebbek közé tartozik a közvélemény szemében. Ez nem véletlen, hiszen ők oda mennek, ahonnan mások általában menekülni szoktak, életet, vagyont mentenek, balesetnél, természeti katasztrófánál ők azok, akik munkájukkal, felkészültségükkel és persze a szükséges eszközök használatával elsőként járulnak hozzá a helyreállításhoz. A tűzoltás, a katasztrófák elhárítása ma már professzionális felkészülést, modern és egyáltalán nem olcsó eszközöket igényel. Most nem a tűzoltók, a hivatásos állománynak a kormány által a társadalom előtt történt leértékeléséről kívánok szólni, hanem a feladatok ellátásához szükséges nagy értékű eszközök, gépek, mentőfelszerelések biztosításáról.

Az elmúlt 8 évben jól bevált az a rendszer, amelyben a biztosítók által befizetett adóból az önkormányzatok együttműködésében valósultak meg fejlesztések. Ez egy tervszerű, kiszámítható, ütemezett és pénzeszközökkel alátámasztott fejlesztési időszak volt. Így kapott felszerelést számos település és város tűzoltósága. Önök új adót vezettek be katasztrófavédelmi hozzájárulás címen, amit a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek, cégek fizetnének. Az elmúlt hetekben az összevissza kormányzás keretében megszüntették a korábban jól működő biztosítási adót, most pedig az imént említett hozzájárulás megszüntetésére tesznek javaslatot, pedig ezek az adók fedezték az eszközök vásárlását. Az önkormányzatokat tönkretették, ők már nem tudnak a fejlesztésekhez hozzájárulni, pedig a korábbi években ők is komoly összeggel szerepeltek az eszközbeszerzésben.

Összességében az mondható, hogy önök tönkretettek egy kiválóan működő rendszert, az önkormányzatoktól pedig elvették ezt a feladatot. Mindezek után kérdezem államtitkár urat, minek kell történnie, milyen katasztrófának kell történnie a közutakon, üzemekben vagy egy lakóépületben ahhoz, hogy a kormány komolyan vegye a tűzoltókat. A források elvonása után miből kívánja megoldani a működési színvonal fenntartásához szükséges eszközfejlesztéseket?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 146 2012.06.18. 2:14  145-152

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Több hete mindennapos hírként, sőt tényként olvashattunk, hallhattunk a fővárosi dugódíjról, annak bevezetéséről, az autósok további sarcolásáról. A dugódíj bevezetését az teszi elengedhetetlenné, hogy az önök gazdaságpolitikájának köszönhetően a jövő évben várhatóan 10 milliárd forinttal csökken a budapesti közlekedés támogatása az állami normatíva formájában. Ahhoz, hogy a dugódíj bevezethető legyen, megfelelő forgalomszabályozásra, kerékpárbérlésre, BKV eszközfejlesztésére és természetesen megfelelő számú P+R parkoló kialakítására volna szükség a zónán kívül, amelyek önök szerint minimális fejlesztéssel rendelkezésre állnak.

Nézzük, mit mutatnak a számok. Budapesten jelenleg 4600 ilyen hely van. Ehhez hasonló nagyobb városokban 32-35 ezer ilyen parkolóhely kialakítását oldották meg ahhoz, hogy a forgalmat és a dugódíjat be tudják vezetni.

Egyelőre úgy tűnik, hogy önöknek fontosabb az autósok, a budapesti lakosok újabb sarcolása, mint az, hogy biztosítsák a feltételeket a normális, kulturált közlekedéshez, a környezetbarát közlekedés megteremtéséhez. Tervek ugyan vannak arra, hogy építenének vagy bővítenének parkolókat, de amellett, hogy ezekkel nem javulna jelentősen a helyzet, kiderült, hogy a kijelölt helyszínek alkalmatlanok, mivel a kerületek már másra használják ezeket a területeket, sőt, pont maga a Fővárosi Önkormányzat egy bevezető út mellett lévő területet ideiglenesen egészen más célra adott bérbe, ahol több mint négyszáz ilyen parkolóhelyet lehetett volna kialakítani.

Úgy tűnik, hogy önök szövegben már mindenképpen jók, de azért a tettekkel még keveset mutattak. Saját maguk sem tudják szakmailag, hogy mit is akarnak pontosan a dugódíjjal és a P+R parkoló kialakításával, hiszen több fővárosi kerületi polgármester is komolyan támadja az önök elképzeléseit.

Kérdezem az államtitkár urat, miként kívánja a minisztérium elősegíteni a P+R parkolók rendszerének a fejlesztését. Ön hogyan látja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), lesz-e lehetőség arra, hogy akár európai uniós (Az elnök ismét csenget.) pályázatokból tudjuk a P+R parkolókat fejleszteni a fővárosban?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 150 2012.06.18. 1:10  145-152

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Amit ön elmondott, azt gondolom, a menetrenddel van baj, na nem a közlekedési menetrenddel, hanem azzal, hogy hogyan tervezik ezt. Ugyanis önök - most már látszik, és a főpolgármester úr nyilatkozataiból is látszik - a dugódíjat szeretnék minél előbb bevezetni. A mai hírek szerint most már nem is dugódíjat, hanem híddíjat szedünk, és lehet, hogy majd lesz kapuadó és kéményadó.

Fordítva ülnek a lovon. Először kellene a P+R parkolókat megteremteni, megteremteni a kulturált közlekedés feltételeit. Ehhez kellenének a források. Amit ön elmondott, lehet, hogy ez igaz, én ezt nem vitatom, de azt azért lehet látni a városban, hogy ebből az égvilágon semmi nincs, hiszen az a 4 ezer P+R parkoló, amely rendelkezésre áll, kevés. Önök szeretnék beszedni azt a pénzt, amit az autósoktól várnak, ezt a 20 milliárd forintot, azt szeretnék, hogy ők fizessenek, de egyébként ezért nem kapnak semmit, sőt, azt kell hogy mondjam, a fővárosba érkezők a közlekedés színvonalának a javítására sem kapnak vissza semmit. Szerintem ez nem jó menetrend. Ezt fordítva kellene csinálni: előbb a P+R és utána a dugódíj. (Taps az MSZP soraiból. - Közbeszólás ugyanott: Igaza van!)