Készült: 2020.07.06.02:32:15 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 87 2012.06.28. 1:53  1-336

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szűcs képviselő urat meg most Pogácsás képviselő urat is hallgatva, nem is a tartalmi részt, mert a tartalom önmagában elég sok kérdést fölvet, hanem a stílust figyelve, ahogy önök beszélnek az önkormányzatokról, az nagyon érdekes.

Szűcs képviselő úr már úgy beszélt, hogy elnézést kérünk, hogy ezt a költségvetést nyújtottuk be az önkormányzatokkal kapcsolatban, nehéz helyzet van, tehát egy ilyen visszavonulós és bocsánatkérős stílusban. Érthető ez, hiszen az, ami most az önkormányzatokról a költségvetésben van, valóban ezt igényli, hogy egy ilyen nyugodt hangvétel legyen, de azért szeretném elmondani, hogy az, amit Pogácsás képviselő úr mond, sok-sok helyen nem biztos, hogy az igazságot fedi. Amikor ön azt mondja, hogy a működési hiányt majd ez a bizonyos csodaszó, ez a feladatfinanszírozás fedezni fogja, akkor azt kell mondanom önnek, hogy a most beterjesztett költségvetésből ez nem olvasható ki, sőt, pontosan más olvasható ki a költségvetésből. Az olvasható ki, hogy az önkormányzatok számára egy kötelező adóbevételt írnak elő, és egy elismert kiadást fogadnak el, és azt mondja a kormány a mostani költségvetésben, hogy ebből tessék megoldani a feladatot. Azért az, hogy ez milyen viszonyban van a valósággal, egy kérdés. Én azt látom, hogy köszönő viszonyban sincs egymással a két tétel, nevezetesen az elvárt adó és az elismert kiadás. Én azt gondolom, hogy a 2013. évben a működésben nagyon nagy gondok lesznek az önkormányzatnál az oktatási és egyéb területeken, ezt majd az év során meg fogjuk látni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 287 2012.06.28. 17:43  1-336

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én most egy kicsit egy másik területről szeretnék szólni itt az egész napos vita kapcsán. Sokan említették az önkormányzatok területét. Amikor a költségvetés beterjesztése megtörtént, a miniszteri expozé és a vezérszónoki hozzászólások elhangzottak, akkor mindenki úgy jellemezte az önkormányzati területet, hogy szerkezeti megújulás történik ezen a területen a korábbi évekhez képest.

Azt kell hogy mondjam, ha valaki a költségvetést, az elmúlt időszak jogalkotási rendjét végignézi és mindazt, ami történt az önkormányzatok területén, akkor nem szerkezeti megújulásról lehet beszélni, hanem szerkezeti káoszról. Az, ami 2013-ban az önkormányzati területen lesz, a szerkezeti káosz jelzővel illethető a legjobban.

Valójában miért van káosz? Nézzük végig! Teljesen bizonytalan a feladatellátás. Ma már volt szó arról, hogy ma egész pontosan nem lehet tudni, hogy 2013-tól - sőt már azt sem lehet tudni, hogy az év második felében - milyen feladatot kell majd ellátnia az önkormányzatnak, hol és milyen feladatot, mondjuk, a járásnak, hol, milyen épületben, kik azok, akik mennek ellátni ezt a feladatot, és hogy a kormányhivatal milyen feladatokat lát el. Nem lehet tudni, hogy az oktatás területén mit lát el az önkormányzat, a járás vagy éppen a kormányhivatal. Ha valamelyik önkormányzat jegyzőjét megkérdezik, aki a szakmai munkát végzi, ő el fogja mondani önöknek, hogy teljes a káosz ma az önkormányzatok területén, tehát bizonytalan a feladatellátás.

De ugyanígy el lehet mondani, hogy tervezhetetlen a költségvetés is. Ami ma látszik a most benyújtott országgyűlési költségvetésből, az az, hogy az önkormányzatoktól elvonnak különböző adókat.

Elvonják a gépjárműadó 60 százalékát - ez 44 milliárd forint -, teljes mértékben elvonják az illetéket, ami 101 milliárd forint, és azt a bizonyos 8 százalékos személyi jövedelemadót, amit önök még 2012-ben otthagytak az önkormányzatokkal, hogy azzal önállóan gazdálkodjanak, ezt teljesen elvonják.

(18.00)

Van egy negyedik nagyon rossz hír: azt az idegenforgalmi hozzájárulást, amelynél 1 forinthoz 1,50-et adott a költségvetés, ezt az 1,50-et is elveszik az önkormányzatoktól. Tehát azt kell mondanom, hogy a költségvetésük tervezésénél olyan forrás, amely szabadon felhasználható lesz, valójában egyetlen fillér sem marad az önkormányzatoknál.

A bizonytalan feladatellátás, a tervezhetetlen költségvetés után az állami támogatás teljesen instabil. Azért instabil, mert az önkormányzati fejezetnél, a költségvetés IX. fejezetében, ha megnézik, azok a források, amelyek az önkormányzati feladatok ellátására, a köznevelésre, a szociális feladatokra, a kulturális feladatok támogatására vannak, nincsenek kibontva, mint a korábbi években voltak, és a költségvetési vitán az önkormányzati bizottságban kiderült, hogy ezekre a forrásokra majd az önkormányzatoknak pályázniuk kell; nincs tisztán leírva, hogy hogyan lehet hozzájutni ezekhez a forrásokhoz. Ez azt jelenti, hogy instabil lesz, mert könnyen benne van ebben a rendszerben vagy belekerülhet ebbe a rendszerbe az, hogy a források szétosztása nem valamilyen objektív szempontrendszer vagy paraméter szerint történik, hanem esetleg az adott település vezetőinek a kijárási képessége.

Erre utal egyébként a költségvetésben az a rész, ahol településtípusokat jelöl meg a költségvetés, hogy a finanszírozás majd ez alapján történik, de hogy ez mit jelent egész pontosan, ezt nem lehet tudni. Ezt egyébként a beterjesztő sem tudta, a beterjesztő sem tudott erre választ adni, és azt aztán abszolút nem lehet tudni, hogy ez mit jelent a megyei jogú városnál vagy mondjuk, mit jelent épp a főváros esetében, amit egyetlen településtípushoz sem lehet hasonlítani.

De ugyanígy a káoszt növeli az, hogy teljesen rendezetlen jogszabályi háttér van ma az önkormányzatok körül. Naponta módosulnak a törvények, a végrehajtási rendeletek, és azt kell mondjam, hogy néhány nappal ezelőtt pont itt a parlament előtt volt, hogy a nem is olyan régen elfogadott járásokról szóló törvényt itt kellett újból módosítani úgy, hogy még egyébként életbe se lépett. Ez mondjuk, nem egy ritka gyakorlat, már elég sokszor megtörtént itt a Házban, hogy olyan törvényt módosítottunk, amely még életbe se lépett. Ez mutatja azt, hogy mennyire rendezetlen a háttér az önkormányzatok esetében. Tehát azt kell hogy mondjam, hogy 2013 nem a szerkezeti megújulás, hanem a káosz éve lesz.

Ha ezek a dolgok igazak, márpedig nagyon azt kell hogy mondjam, hogy nem lehet ezeket cáfolni, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy nem történik itt más 2013-ban, mint hogy magát az önkormányzati rendszert verik szét, azt a rendszert, ami húsz éve működik. Természetesen rengeteg hibája van, itt már a Házban sokszor beszéltünk erről, de önmagában a rendszer jó volt. Most önök ezt a rendszert verik szét. 2012-ben csak a költségvetésben volt megszorítás az önkormányzatok tekintetében, de 2013-ra azt kell hogy mondjam, hogy teljesen szétverik az önkormányzati rendszert.

Azért mondom ezt, mert nem árt, ha tisztázzuk, hogy mire gondolunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy önkormányzatiság. Hát arra kell hogy gondoljunk, hogy helyi ügyekben helyben számon kérhető személyek döntsenek; hogy helyi ügyekben legyenek saját erőforrások, akár ingatlan, akár pénzügyi forrás, hogy gyorsan tudjanak reagálni, rugalmasan lehessen akár az intézményi ellátást, a feladatellátást biztosítani. Ez az önkormányzatiság lényege: helyben, helyi ügyekben gyorsan, rugalmasan és innovatívan lehessen cselekedni. Nem az a kérdés, hogy most önkormányzati hivatal vagy testület van-e, hanem hogy ezt a fajta szellemiséget, ezt a fajta magatartást tudja-e majd az önkormányzat biztosítani. Azt kell hogy mondjam, hogy azok a változások, amelyeket itt elmondtam, és amelyek a költségvetésből látszanak, sajnos pontosan ezt a típusú szellemiséget teszik tönkre. Épületre ki lehet írni, hogy önkormányzat, de attól az még nem fogja ezt a funkciót ellátni.

És mi történt az elmúlt években, amikor ezt a típusú önkormányzatiságot önök tönkretették? Először is, emlékeznek még, hogy 2010-ben a legnagyobb meglepetésünkre önök behoztak egy törvénymódosítást az önkormányzattal kapcsolatban, ami arról szólt, hogy egy úgynevezett külsős alpolgármestert ültettek be a képviselő-testületbe. Hát nevetséges volt! Egy olyan embert, akit a helyben élők soha nem választottak; egy olyan ember került be a képviselő-testületbe, aki soha nem kerül a választók elé, soha nem kérik számon, soha nem tartozik nekik beszámolni, hogy milyen munkát végzett. Egyébként a tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb helyen ez a bizonyos külsős alpolgármester az, aki ellátja a gazdasági feladatokat, pont azért, hogy ne lehessen majd a választott képviselőkön ezt számon kérni.

A következő lépés, amikor az önkormányzatiságot tönkretették, az az, amikor az alaptörvénynél az önkormányzatra ráültettek egy kormányhivatalt olyan jogosítványokkal, ami korábban nem volt. Ez is az önállóság letörését jelenti, nevezetesen: az ellenőrzési jog helyett felügyeleti jogot adtak a kormányhivataloknak. Hogy mindenki értse, mi a különbség a kettő között: az ellenőrzés egy utólagos tevékenység, a felügyeleti jog pedig azt jelenti, hogy már az előkészületbe bele lehet szólni, és nagyon erős jogosítványokat kapott a kormányhivatal - erre majd még a későbbiekben visszatérek.

De ugyanígy az alaptörvényben azt a bizonyos önkormányzatisági szellemet, amiről beszéltem, úgy akadályozták meg, hogy tovább tudjon élni, hogy az önkormányzati ingatlant megszüntették mint önkormányzati tulajdont, és közösségi tulajdont hoztak be. Jelzem, az azóta már elfogadott törvényekben nagyon érdekes szabályok vannak, legutoljára pont az építésügyről szóló törvényben láthattuk, hogy ugyan fontos az építésügyi törvény, fontosak a helyi szabályok, a keretszabályozási tervek, de ha mégis a kormány úgy dönt, hogy az ő számára valami nagyon fontos, akkor mindezt felülírhatja a kormánydöntés, és innentől kezdve az önkormányzatoknak teljesen mindegy, hogy milyen szabályozási terve van az adott területre, ezt meg lehet változtatni.

És persze a helyi adók, amelyekről beszéltem. Itt érdemes egy kicsit kibontani ezt a csomagot, ugyanis az a bizonyos feladatfinanszírozás, amiről önök itt beszélnek, egy nagy lufi. Az egy nagy lufi, amit mi már egyébként az önkormányzati törvénynél elmondtunk, de önök azt mondták, hogy nem, ez nem így van, majd a költségvetési törvényben meglátjuk, hogy ez pontosan hogyan is van. Most látjuk a költségvetési törvényben, hogy hogyan van: úgy van, hogy a törvény előír az önkormányzat számára bizonyos elvárt adóbevételt - hogy ez hogyan alakul ki, azt nem lehet tudni, hogy ez milyen szempontrendszer alapján alakul ki -, majd a törvény vagy valaki meghatározza, hogy egy önkormányzatnak milyen feladatot kell ellátni, és majd meghatározzák, hogy annak az ellátásához mekkora költséget, mekkora kiadást ismernek el. Tehát van egy elvárt adóbevétel, és van egy számított, elismert kiadás.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Hogy ennek mi köze van a valósághoz, arról senki nem szól semmit. Bevallom önöknek őszintén, az égvilágon semmi köze nincs a valósághoz, így lehet eltüntetni a hiányt, és így lehet rálőcsölni ezt a hiányt az önkormányzatokra. Ha nem tudják finanszírozni, akkor nagyon egyszerű megoldása van ennek a dolognak: a feladat ellátásának a színvonala az, ami romlani fog. Ez már most látszik, hiszen egyre több önkormányzat azt csinálja, hogy a korábbi színes oktatási rendszerét - ahol volt, mondjuk, művészeti oktatás, számítástechnikai oktatás, két tannyelvű oktatás vagy éppen testnevelés tagozat vagy bármilyen más helyben igényelt szolgáltatás - szépen elkezdik levagdosni, leszeletelni a mostani rendszerről, egy színtelen, szagtalan és teljesen szürke oktatási rendszer fog kialakulni. Nos, ez a lufi teljesen kidurrant. Most világos, hogy az elvárt adó és az elismert kiadások közötti különbség pedig a színvonal rombolását fogja majd okozni.

Ha ezen túl vagyunk, ami azt gondolom, hogy az egész rendszernek a rontását és a tönkretételét jelenti, akkor érdemes néhány szót azért említenem mint fővárosi a nemzet fővárosáról, mert a mai nap egy szót se hallottam, vagy nagyon kevesen említették meg. Azt kell hogy mondjam önöknek egészen őszintén, hogy a nemzeti fővárosát a nemzet kormánya cserbenhagyta, ebben a költségvetésben ez látszik egészen világosan. Az látszik, hogy a nemzet fővárosa elbukott vagy épp az, hogy a főpolgármester úr kezét ez a kormány elengedte. A kerületi polgármesterek talán egy kicsit jobb érdekérvényesítők voltak, mint maga a főpolgármester, és így az látszik, hogy a fővárosban nem egy egységes város alakul ki, nem egy egységes város képét fogjuk majd látni néhány év múlva, hanem egy 23 részre szétszabdalt város arcát fogja mutatni. (Dr. Schiffer András: Így volt eddig is!) Igazán komoly fővárosi fejlesztésről, beruházásról nem olvashatunk a költségvetésben.

A közlekedési támogatást a főváros esetében szinte a nullával egyenlő módon határozza meg a költségvetés. Ebben a legnagyobb probléma az, hogy már korábban is látszott - és épp a mai sajtóban lehetett olvasni -, hogy mivel a közlekedés támogatására a költségvetés nem határoz meg összeget, ezért a fővárosra rákényszerítik azt a bizonyos dugódíjat vagy most már híddíjat, amit az elmúlt napokban lehetett olvasni.

(18.10)

Ennek az összege 10-15 milliárd forintban kerül meghatározásra, ha jól értem.

Szeretném egyébként önöknek elmondani, hogy a dugódíj bevezetését ugyan a metrószerződéssel valóban vállalta a főváros, de arról a szerződésben nincsen szó, hogy ez mekkora területet kell hogy jelentsen, és arról sincs szó ebben a szerződésben, hogy ez mekkora összeget kell hogy jelentsen, hiszen a dugódíj bevezetésének nem az a célja, hogy a kiesett központi költségvetési támogatást pótoljuk, hanem az a célja, hogy a környezetet kíméljük, hogy a közlekedés szabályozását fejlesszük, hogy új eszközöket, tehát új buszokat, járműveket vásároljon a főváros, és nem pedig az, hogy a működésre fordítsa a dugódíjból bejövő összeget.

Ennek az egyik nagyon fontos eleme például a P+R parkolók kialakítása a város szélén. Erre egyetlen fillért sem tartalmaz a költségvetés, pedig enélkül szinte képtelenség bevezetni a dugódíjat Budapesten. Én itt korábban egy interpellációban vagy kérdésben a miniszter asszonyt kérdeztem, akkor nagyon bizakodó volt, most azt kell mondjam önöknek, a költségvetésben nem látom azt, hogy bármilyen támogatás lenne a fővárosban a P+R parkolók kialakítására. Azt kell mondanom önöknek, hogy így a dugódíj az állami támogatás pótlását fogja csak biztosítani. Ebből látszik, hogy cserbenhagyták a fővárost.

Az látszik, hogy az államháztartás azokkal az intézményekkel, iskolai épületekkel, egészségügyi épületekkel, amelyeket átvett vagy elvett az önkormányzatoktól, azokkal nem bír igazából megküzdeni. Nem tudja, hogy mit kezdjen ezekkel az épületekkel. Ha a költségvetést megnézik, ezeknek az épületeknek a felújítására egyetlen fillér sincs beállítva a költségvetésben, pedig mindannyian tudjuk, hogy ezeket folyamatosan használják. Használják a gyerekek, a betegek, elhasználódik. Minden évben egy-egy iskolára több millió forintot kell fordítani, hogy felújítsuk. Ha megnézzük, ez több ezer az országban. Ez több milliárd forintot jelentene. Ebben a költségvetésben, a 2013-asban egyetlen fillér sincs erre a célra beállítva. Ez azt jelenti, hogy elkezdenek ezek az épületek elhasználódni és elkezdenek leromlani, folyamatosan romlik az állaguk.

Tehát azután, hogy tönkretették az önkormányzatokat, azután, hogy káosz van ezen a területen, azután, hogy lemondtak a fővárosról és cserbenhagyták a fővárost, elvették a kórházakat, az iskolákat, a tűzoltóságot is az önkormányzattól, látszik, hogy ezekkel az épületekkel a kormány valójában nem tud mit kezdeni.

Viszont nagyon érdekes, ami a költségvetésből kiolvasható, hogy van néhány olyan tétel, ami ha nem is közvetlenül, de közvetett módon érinti Budapestet, és ott iszonyatosan nagy összegek szerepelnek mint támogatási összegek. A metróra, ami egyébként, azt gondolom, hogy a főváros közlekedésének az egyik meghatározó eleme kellene legyen és a költségvetésnek is, önök csupán 3,5 milliárd forintot terveznek 2013-ra. Nevetséges! És közben azt akarják, hogy jobb legyen a közlekedés. Nem lesz jobb. Ha a 4-es metrót nem lehet elkészíteni, ha nem lehet normális P+R parkolókat kialakítani, akkor ebben a városban nem fog javulni a közlekedés. Vidéki képviselőtársaim is egyébként itt közlekednek a városban, nap mint nap láthatják, hogy milyen állapotok vannak.

És akkor mi az, amire viszont nagyon nagy összeget fordít ez a költségvetés? Míg a metróra 3,5 milliárd forintot, addig a Kossuth tér rekonstrukciójára 10,1 milliárd forintot biztosítanak. (Michl József: Kevés is.) Önök szerint ez párhuzamban van? Ez tisztességes megoldás, hogy több mint egymillió budapesti ember, plusz a beutazó több százezer ember használná a metrót, ezzel szemben a Kossuth térre 10,1 milliárd forintot fordítanak 2013-ban?

De ugyanígy azt tudom mondani, hogy a Terrorelhárítási Központra 13,4 milliárd forintot fordítanak. Ebben benne van a működés, és ami a legérdekesebb, hogy itt 2,1 milliárd forintot beruházásra szánnak. Ez azt mutatja, hogy önöknek fontosabb a terrorelhárítás, mint Budapest közlekedése.

Nos, azt kell mondjam önöknek, a 2013. évi költségvetésből világosan látszik, hogy az önkormányzatiságot és az önkormányzati rendszert önök ellenségnek tekintik, lemondtak erről a területről. Nagyon sajnálom, egy fejlett demokráciának létérdeke, hogy legyen önkormányzati rendszer, abban a szellemben, mint ahogy én ezt elmondtam.

Hogy ez miért is van így, ez látszik, hiszen az elmúlt két napban itt voltam a vitában. Alig van egy-két polgármester, aki be mert jönni, és a vitában szót mert kérni. De ugyanez volt jellemző, amikor az önkormányzati törvényt vagy éppen a járási törvényt tárgyalta a parlament. A polgármesterek nagyon távol tartották magukat ettől a vitától, és egyébként, ha önök egy kicsit beszélnének, ha már minket nem is hallgatnak meg, akkor ők elmondják önöknek ugyanezeket, amiket most önöknek elmondtam.

Azt kérem önöktől, hogy gondolják ezt végig, és eszerint módosítsák a költségvetést, mert ez így a számunkra elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 295 2012.06.28. 1:55  1-336

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Michl és Ughy képviselőtársaim, ha csak az a probléma, amit önök elmondtak, akkor szerintem rendben vagyunk, ha önök az összes többit elfogadják, akkor ez a legkisebb probléma. Önnek igaza van, Ughy képviselő úr, valóban az első ciklusban polgármestert lehetett választani, de azt gondolom, hogy ha valami rossz volt, és megváltoztattuk, akkor nem kell feltétlenül visszamenni ahhoz a rossz gyakorlathoz, mert az egy rossz gyakorlat volt. Önt közvetlenül választották, az mégiscsak egy kicsit erősebb pozíció, mint amikor kívülről hoznak. Én nem amellett érveltem, hogy az jó volt, hanem azt mondtam, hogy ez nem jó, tehát ebben éppen egyetértünk.

Amikor azt mondtam, hogy bizonytalanság van, hogy milyen feladat hol kerül ellátásra, akkor nem a jogszabályra utaltam elsősorban, mint Ughy képviselő úr, hanem arra, amit mondtam, hogy ma nem tudják, hogy melyik feladatot hol fogják ellátni, nem tudják, hogy ki fogja ellátni, nem tudják, hogy melyik dolgozónak kell majd átmennie, nem tudják egyébként, hogy milyen technikai háttérrel fogják ezt megtenni, milyen szervezeti háttérrel és egységgel lesz ez megoldva. Én erre utaltam a bizonytalanság kérdésében, nem pedig arra, hogy a jogszabály; jelzem egyébként, hogy a jogszabály is a végrehajtás területén rengeteg kívánnivalót hagy maga után.

Egy kicsit a finanszírozásról: valóban, a normatíva nem mindig fedte le a feladatot, ez kétségtelenül igaz. Általában azért nem, mert az önkormányzatok többet vállaltak be, mint amennyi egyébként az adott szakmai törvényben benne volt, de legalább megvolt az a lehetőségük az önkormányzatoknak a helyi adóból, ami akkor még volt, és a mostani '13-as költségvetésben pedig azt látjuk, hogy megszűnik, hogy ebből eldöntsék, hogy mire fordítják, az oktatásra, hogy az jobb minőségű legyen, vagy szociális feladatra, vagy éppen a kultúrára. Ez a lehetőség szűnik meg most a 2013. évi költségvetésben, és azt gondolom, hogy ez a baj, hogy ez a színesség tűnik el a rendszerből.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 305 2012.06.28. 1:19  1-336

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én sem kérek már két percet, mint a korábbi hozzászólásokra, csak Ughy képviselő úr hozzászólására kell feltétlenül reagálnom.

A hozzászólásomban is elmondtam, valóban alá van írva a szerződés, Ughy képviselő úr, de az ebben a szerződésben nincs benne, hogy egész Budapestet dugódíjjal kell körbevenni. Ebben a szerződésben az nincs benne, hogy a Hungária körúton kell lennie a dugódíj behajtási határának. Azt kell mondanom, ma éppen elég, ami Budapesten az V. kerületben van, a szerződés alapján az is elég, és az sincs benne, hogy mekkora összeget kell bevenni. Az viszont benne van ebben a szerződésben, hogy a dugódíjból befolyt összegből mit kell megcsinálni: magyarul: a P+R parkolókat, eszközt vásárolni, magyarul, új buszokat, és a közlekedést fejleszteni. Ezzel szemben most nem ez történik. Azért kértem reagálást, mert ez fontos. Ne a Demszky úrra fogják! (Babák Mihály közbeszól.) Arra fogják, hogy önök nem adnak a fővárosnak a közlekedéshez támogatást, és ezért kell ezt pótolni egy ilyen nagy övezettel. Ez nem arról szól.

Valójában a szerződés pontosan azt mutatta, hogy egyébként új, tisztességes eszközöket kell vásárolni, és a közlekedést kell fejleszteni, nem pedig a kieső állami támogatást kell ebből pótolni, most pedig ez történik. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 280 2012.07.02. 1:58  241-304

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha Gaudi képviselőtársam beszélgetne Apáti képviselőtársával - egy frakcióban ülnek -, merthogy végül is nagyon jó példát mondott pont arra a kérdésre, amit Apáti képviselő úr föltett. Tehát van erre megoldás, én magam is tudok erre megoldást mondani mint ferencvárosi, hogy a Ferencvárosban csavargó gyerekeket hogyan lehet bent tartani az iskolában. Azért az fontos, hogy rögzítsük: nincs egy olyan eljárás, ami minden településre ráhúzható. Rengeteg modell van, ezeket a modelleket kell használni.

De ennek kapcsán visszatérnék kicsit oda, hogy hogyan lehet egy kreatív oktatást, élménypedagógiát adni. Hát úgy, hogyha az önkormányzatok működnek. Mert pontosan az önkormányzat tudja, hogy egyébként mit is kell csinálni, mi az, ami helyben, plusz erőforrásként megjelenik, a környezetben milyen lehetőségek vannak, amire a gyerekeket lehet foglalkoztatni. Ez az a kérdés, hogy egyébként van-e önkormányzat, van-e a helyi ügyekbe beleszólási lehetőségük, és ha van lehetőség, akkor az a másik kérdés, hogy egyébként ez meg van-e finanszírozva, van-e pénz arra, hogy az önkormányzat ezt megcsinálja, ilyen programokat indítson.

Ezek a programok nem mérhetőek olyan könnyedén statisztikai adatokkal, mint ahogy mérhető az, hogy egyébként egy évben hány gyereket kísértek be a rendőrök az iskolába. Az nagyon szépen kimutatható, és lehet látni, hogy egyébként milyen nagyon klassz.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ahol ez a rendszer elkezd működni, ott mindig fennáll annak a veszélye, hogy egyébként a tanárok vagy éppen a szülők, vagy éppen a családsegítő dolgozói a könnyebb ellenállás irányába mennek, és azt mondják, hogy nem, ezt a gyereket akkor bízzuk inkább a rendőrségre, ezt majd a rendőrség elrendezi. Tehát az látszik, hogy ilyen esetekben mindig van egy ilyen irány, a könnyebb ellenállás irányába való elkanyarodás, és ez a mostani javaslat ezt a veszélyt hordozza magában, ezért nem támogatható szerintem.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 292 2012.07.02. 2:07  241-304

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert az előbb még Kontrát államtitkár úr az önkormányzatokkal kapcsolatban kért szót, és azt mondta, hogy a jelenlegi kormánynak nem az a célja, hogy az önkormányzatokat tönkretegye. Én most itt nem szeretném a költségvetési vitát behozni a mostani napirendhez, de ha a mostani törvényt megnézi államtitkár úr, akkor azt kell mondjam, hogy ez sem az önkormányzati arcot erősíti, hanem a rendvédelmi arcot.

Az önkormányzatok az elmúlt években rengeteg pénzt fordítottak arra, hogy valamilyen módon, akár kisvárosban, településen vagy éppen a fővárosban valamelyik kerületben a közterületeken a rendet, a rendfenntartást erősítsék. Ez önkormányzati eszközzel történt, önkormányzati pénzzel történt, helyi forrásokat fordítottak erre a célra, természetesen volt ebben pályázati pénz is. De most azt lehet látni, hogy azzal, ami a törvényben van, ami azt mondja, hogy szerződést kell kötni, megállapodást kell kötni az önkormányzatnak és a rendőrségnek, ráadásul megyei szinten, tehát még csak nem is helyi szinten, hanem megyei szinten, és a rendőrség nem valamifajta ellenőrzést vagy szakmai tanácsadást végez, hanem az van a törvényben, hogy felügyeletet gyakorol.

Tehát valójában ő a főnök. Azt lehet mondani, ha most egy kicsit csúnya szóval akarom mondani, hogy maga a rendőrség a következő időszakban az önkormányzatok által az elmúlt években felállított rendszert, akár eszközöket, erőforrást vagy éppen személyeket a maga javára fordítja, és ő felügyeli. Van ebből rengeteg jogi vita is, hiszen most az lesz a kérdés, hogy ki lesz a munkáltatója majd, ki az, aki az elsődleges, és ki az, aki a másodlagos munkáltatói jogosítványokat gyakorolja. Hiszen, ha megnézzük, elvonni például a jelvényét, a tevékenységét megítélni, szakmai minősítést tenni a rendőrség tehet egy olyan személlyel szemben, akinek egyébként a munkaviszonya az önkormányzatnál van nyilvántartva, önkormányzati alkalmazott még akkor is, ha közalkalmazottként vagy köztisztviselőként van ott. Valójában nagyon furcsa helyzet alakulhat ki, azt gondolom, ez sem az önkormányzatiságot erősíti.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 141 2012.07.03. 2:06  56-208

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először Horváth képviselő úrnak szeretnék válaszolni, és összességében ezt az önkormányzati vitát egy kicsit talán átlendíteni a holtponton.

Nekünk nem az önkormányzatokkal van bajunk, hanem az önkormányzatisággal, ez más. Ez arról szól, hogy ez egy szellemiség, egy magatartás, egy működési forma, és most nem a jogszabályokról és a pénzről van szó, hanem arról van szó, hogy helyi ügyekben helyi emberek, helyben választott emberek, számon kérhető emberek döntsenek. Ez az önkormányzatiság, ez az önkormányzatiság lényege, hogy gyorsan tud reagálni, van ingatlana, van rendeletalkotási joga, és van pénze, olyan pénze, amit el tud költeni olyan feladatokra, amiket Horváth úr mondott, hiszen az önkormányzatiság lényege az, hogy helyben el tudom dönteni, mire adok több pénzt, és mire adok kevesebbet. No, most ez veszett el, ez az önkormányzatiság veszett el. Önök az önkormányzatok tetejére ültettek egy külsős alpolgármestert, létrehoztak egy kormányhivatalt, az alaptörvényben felügyeleti jogot gyakoroltak az önkormányzatok felett, elvették az iskolát, a kórházat, a tűzoltóságot, a rendeletalkotás önálló jogát. Ezek után önkormányzatiságról beszélni szerintem naivitás.

Nem véletlen, hogy itt most a parlamentben, ha megnézik a jelenlévőket a költségvetési vitában, nagyon kevés polgármester jött be a vitába, azért, mert ők is tudják, érzik, hogy ez így nem jó. Azt tudom mondani önöknek, hogy beszéljenek a saját polgármestereikkel, őket hallgassák meg, ha már ránk nem hallgatnak, ők ugyanezt fogják önöknek mondani. Az önkormányzatiság veszett el Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 312 2012.07.03. 5:10  298-327

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy Csaba képviselőtársamat hallgatva azt kell mondjam, világosan látszott, hogy a bizottsági ülésen a legtöbb gondja a törvénnyel nem az ellenzéknek volt, hanem inkább a kormánypárti képviselőknek, ők fogalmaztak meg leginkább aggályokat a törvénnyel kapcsolatban. Ez persze fölveti azt a kérdést, hogy valójában akkor hogyan is volt előkészítve a törvény, milyen egyeztetés történt a benyújtást megelőzően.

De azokon túl, amiket képviselőtársam elmondott, az ellenzék részéről is megfogalmazódott néhány kétely a törvénnyel kapcsolatban, ezeket ismertetném. Egyetértés volt, mondjuk, abban egyébként az ellenzék és a kormánypárti képviselők is egyetértettek, hogy ez a törvény és egyáltalán az önkormányzatoknál az a rendelet, ami a településfejlesztésről, a településrendezésről szól, az szinte az egyik legfontosabb rendelete az önkormányzatoknak, hiszen nem egy-egy évre szól, hanem akár éveket vagy évtizedeket ölel át, és meghatározza, hogy milyen irányba induljon el egy település fejlődése, milyen irányba kanyarodjon, mi az, ami adott esetben hosszabb távon nyomot hagy a településen.

Nos, azt kifogásként megfogalmaztuk a bizottsági ülésen, hogy míg korábban vagy jelenleg az engedély és az ellenőrzés az önkormányzatnál egy kézben vagy egy helyen megtalálható, ezt most a törvény kettéválasztja, és egyébként pont kormánypárti képviselők voltak azok, akik igen erősen jelezték, hogy az az elvárásuk a törvénymódosítás és a módosító javaslatok kapcsán, hogy ez a két funkció ne nagyon kerüljön távol egymástól. Pontosan azért, mert nagyon gyakran lehet tudni, hogy amikor egy önkormányzat kiad egy építési engedélyt, ha nincs lehetősége azt ellenőrizni, akkor egészen más születik belőle; amikor már valami elkészült, akkor annak a lebontása, módosítása már igen hosszadalmas jogi procedúrát vesz igénybe, és ezt jó lenne megelőzni azzal, ha az önkormányzatoknál maradna továbbra is az ellenőrzésnek nagyobb tere.

A bontások esetében a törvény azt mondja, hogy elég csak bejelenteni a bontási szándékot. Erre a bizottsági ülésen az a kritika volt, hogy azért ez a megfogalmazás már túl liberális ebben a törvényben, ennél sokkal szigorúbban kellene ezt szabályozni. Nevezetesen nem elég, hogy csak bejelenti, hiszen pontosan a bontásoknál is előfordul olyan helyzet, amikor valaki olyan épületet, épületrészt bont le, amit esetleg nem lett volna szabad, utána pedig ennek a helyreállítása már nem lehetséges, vagy igen hosszú jogi út áll előttünk, igen hosszú hercehurca, mire sikerül azt újból visszaállítani. Ezért jeleztük, hogy jobb lenne, ha a bontások esetében nemcsak bejelentési kötelezettsége lenne az illetőnek.

Az önkormányzati főmérnök esetében, ami egy új státust hoz be a törvénybe, jeleztük, hogy nem tisztázott, hogy az önkormányzati főmérnök és az önkormányzati főépítész között milyen jogviszony van, hogyan oszlanak meg a feladatok. Ezt szerencsés lenne a törvény módosításánál rendezni, valamilyen módon ezt tisztába tenni. Korábban volt egyébként - vagy még most is van - tervellenőr az önkormányzatoknál, ennek a státusnak a finanszírozása nem tisztázott, ezt csak azért mondom, mert elég gyakran elhangzik ellenzéki képviselők felszólalásaiban, hogy az előző időszakban mennyi feladatot kapott az önkormányzat, amihez nem volt finanszírozás. Jelzem, most a törvény erről nem szól semmit, hogy egyébként az önkormányzati főmérnököt ki és hogyan fogja finanszírozni.

De a legdurvább javaslat a törvényjavaslatban az, hogy amennyiben az önkormányzat területfejlesztési stratégiát és területfejlesztési koncepciót kidolgoz, de valaki mégis úgy dönt, hogy azon a területen közérdekből szeretne valamit megvalósítani, mármint a kormány úgy dönt, akkor ez a kormánydöntés felülírja ezeket a terveket, ezeket a fejlesztési koncepciókat. Ez a legdurvább megoldás vagy a legdurvább eljárás. Érhető, hogy közérdeknek kell érvényesülnie, de az, hogy akár a településfejlesztési terveket is felülírja, azt gondolom, hogy azért ez egy nagyon csúnya és nagyon durva beavatkozás.

Ugyanígy fölvetődött a reklámtáblák esetében, hogy a rálátás és a kilátás védelme mit is takar. Ezt a kérdést szerencsés lenne akár kormányrendeletben kicsit jobban kibontani, hiszen ez lehetőséget ad arra, hogy adott esetben valaki visszaéljen, mármint polgármester visszaéljen ezzel a jogával, ha éppen valaki olyannak a reklámtábláját vagy házát kell kritizálni, aki neki nem szimpatikus, akkor akár ezzel a lehetőséggel visszaélhet. Ez egy igen gumi, igen tág fogalom.

Nos, ezek voltak azok a főbb észrevételek, amelyeket az ellenzék tett. Összességében mi is elmondtuk, hogy szerencsés és jó dolog (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ennek a törvénynek a módosítása, természetesen még nagyon sok mindent kell rajta változtatni a módosító javaslatokkal. Ezeket meg fogjuk tenni. Köszönöm szépen.

(19.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 262 2012.09.10. 6:34  255-266

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 9., 15., 16., 21., 52. pontjához szeretnék hozzászólni. De mielőtt részletesen elmondanám az érveimet, szeretném jelezni, hogy már a bizottsági vitában is jeleztük, hogy elég sok aggály van ezzel a törvénnyel kapcsolatban, és itt most Hegedűs Lorántnét hallgatva majdnem azt lehetne mondani, hogy a módosító javaslatok nagy része arról szól, hogy amit a törvényalkotó eredetileg benyújtott, azt most megpróbáljuk mind-mind visszacsempészni a törvénybe, azokat a fogalmakat, azokat a tartalmakat, amelyek eredetileg benne voltak és jól működtek az építési törvényben, és megpróbáljuk valahogy kiszedni azokat a nagyon extra és nagyon durva módosításokat, amiről pont itt a végén Hegedűs Lorántné szólt. Az általános vitát, szinte azt kell hogy mondjam, teljes mértékben ennek a gondolatnak a jelenléte határozta meg, nevezetesen pontosan az általam is benyújtott 21. módosító javaslat, ami ennek az extra-, ennek a szupereljárásnak a teljes elhagyását javasolja. Hiszen ez nem szól másról, mint hogy különböző településeken rendezési terveket, szabályozási terveket, koncepciókat készítenek, ezeket nagyon hosszadalmas egyeztetéssel, szakmai körök bevonásával végzik el, az adott település fejlődési irányát meghatározva, és mégis - meglepő módon - ebben a törvényben benne van, ha a kormány úgy dönt, hogy az ő számára fontos, hogy ott valami más épüljön, mondjuk, egy stadion, akkor ő dönthet úgy, hogy ezt az egészet félre lehet tenni, egy különleges eljárási menetben félre kell tenni, és egy más folyamatot kell lefolytatni. Ezért is javaslom, hogy a 21. módosító javaslatunkat a kormány gondolja végig, és tanulva az általános vitából, jó lenne, ha elfogadná, és tudomásul venné, hogy ennek nem itt van a helye.

A 9. módosító javaslatban az építtető fogalmát javaslom módosítani az eredetihez képest. Hogy miért van erre szükség? Egyébként egy egyszerű ember azt gondolja, hogy teljesen világos, hogy kicsoda az építtető: hát az, aki odamegy, és aztán valamit csinál, épít egy falat, ott garázst csinál, gépekkel dolgozik. De azt is látjuk a gyakorlatból, hogy ez nem egészen így van, nagyon gyakran előadódik az, hogy valaki még az építési engedély kézhezvétele előtt az adott területen munkát végez, engedély nélkül épít valamit vagy hoz létre valamilyen létesítményt, és amikor ebből valami baj van, netán baleset történik vagy sérti éppen az ott meghatározott szabályokat, akkor nagyon nehéz az építtetőt megtalálni. Ezért teszek javaslatot arra, hogy az építtető fogalmát bővítsük ki a törvényhez képest, hogy már az engedély kézhezvétele előtt munkát végzőt is felelősségre lehessen vonni a későbbiekben.

A 15. és a 16. módosító javaslatomban pedig az építési telek és a külterület fogalmát javaslom meghatározni a törvényben, és ez egyébként nem másról szól, semmi újdonság nincs ebben, mint a jelenleg hatályos törvényben lévő építési telek fogalmát és külterület fogalmát javaslom visszaemelni a törvénybe, mert - mint ahogy az elején mondtam - nagyon sok esetben azt láthattuk, hogy ami eredetileg benne volt, az most kikerült a törvényből. Én azt javaslom, hogy ezek kerüljenek vissza a törvénybe.

A 21. módosító javaslatról már beszéltem, ez a különleges eljárásról szólt.

Az 52. számon benyújtott módosító javaslatom pedig arról a részről szól, ami talán a polgármesterek számára az önkormányzati bizottságban a legérzékenyebb pont volt, ez a bontási engedélyezés és a bontás tudomásulvételének a kérdése. Ez korábban önkormányzati határozattal jöhetett létre, és az önkormányzatnak ebben volt szerepe. A most benyújtott törvény ezt kiveszi, és egy tudomásulvételt mond, hogy az önkormányzat mintegy tudomásul veszi, hogy bejelentik, hogy valamit le akarnak bontani. Tehát a jogkörét gyengíti az önkormányzatnak. Ez nagyon rossz, mert sok esetben történik, hogy valamilyen értéket már elbontottak, eltüntettek az adott településről, és lehet, hogy persze utána meg lehet büntetni őket, de azzal a gondolatkörrel, hogy csak bejelentési kötelezettség van, megnyitja a kaput arra, hogy ha valaki gyorsan lebont egy épületrészt vagy egy műemléki szárnyát valamelyik épületnek, utána már nem lehet ezt helyrehozni. Ezért azt javaslom, hogy a 38. §-ba kerüljön be a bontási engedélyezés és a bontás tudomásulvételének a feladata, ami ismét azt kell hogy mondjam, hogy a jelenlegi építési törvényben egyébként benne van, tehát ma ez a jogosítvány ilyen erősen jelen van, nem kellene ezt tovább gyengíteni.

A hátralévő időben két időpont-módosításra hívnám fel a figyelmet. Teljesen érthetetlenül a településképi véleményezési eljárást rövid időre szabja a törvény, míg a településfejlesztés és a településrendezés általános szabályairól szóló paragrafusban pedig növeli az időpontot, holott pont fordítva kellene a törvényben csinálni. A módosító javaslat is arról szól, hogy ezt a két időpontot pont fordítani kellene: a véleményezési eljárásra több időt kellene adni, míg a másik esetben, a településrendezési eszköz esetében rövidebb idő is elég az önkormányzatok esetében. Tehát azt javaslom, hogy mind a két esetben az időpontokat módosítsuk. Eredetileg ma hosszabb időpontok vannak adva ezekre a feladatokra az önkormányzatoknál.

Ha a módosító javaslatokat megnézzük, valamint a mai bizottsági ülést, akkor szinte azt lehet mondani ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hogyha hívószót keresünk, akkor körülbelül az a hívószó, hogy ebben a kérdésben vissza az önkormányzatokhoz. És szerencsére ezt a feladatot a kormány az önkormányzatoktól még nem vette el, remélem, hogy a későbbiekben is ott marad, hiszen ez eredményezi, hogy egy-egy településen olyan sok szép felújítás és új épület létrehozása történik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
218 157 2012.09.17. 2:13  156-159

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évek tendenciái azt mutatják, hogy hazánkban folyamatosan növekednek a családon belüli erőszak keretében a nők ellen elkövetett bűnesetek számai. A statisztikák alapján minden hétre jut egy női áldozat a családi erőszak keretén belül, minden hónapban meghal egy gyerek emiatt; felmérések szerint ma minden ötödik nőt érint ez a probléma. Sajnos a tapasztalatok azt is mutatják, hogy az esetek száma ténylegesen több ennél, mivel sokan nem kérnek segítséget, és inkább eltitkolják a bántalmazást, merthogy szégyellik azt. A gyerekek által átélt traumákról, akik szemtanúi a családon belüli konfliktusoknak, arról most külön nem is szólok.

A jelenlegi helyzet az, hogy a családon belüli bántalmazottak nem kapnak megfelelő jogi védelmet, a hatóságok a legtöbb esetben csak akkor lépnek közbe, amikor már vér folyik, de akkor már késő. Nem elég azt mondani, hogy minden részelem szabályozva van, és ha már ez így van, akkor az élet azt mutatja, hogy a mostani szabályokkal persze nem lehet minden kérdést megoldani.

A szociális szakma ismer olyan szakosított intézményeket, anyaotthonokat, krízisközpontokat, ahol az áldozatok ideiglenesen menedékre lelhetnek, akár egyedül vagy gyermekeikkel. De ezek ma csak nagyobb városokban találhatók, a kisebb településeken ilyeneket nem lehet találni, sajnos ezek nem elérhetők. És azt is látjuk, hogy a távol tartás intézménye pedig nem működik. Megoldást jelenthetne, ha újabb központok nyílnának akár megyei vagy regionális szinten. Ehhez persze forrásokra lenne szükség, ami sem a 2012-es, sem a 2013-as költségvetésben nem szerepel, az önkormányzatok pedig olyan anyagi helyzetben vannak, hogy ezeket az intézményeket nem tudják létrehozni vagy pedig fenntartani.

Ezért kérdezem államtitkár urat, ha már jogilag nem szabályozzák külön a családon belüli erőszakot mint önálló tényállást, akkor milyen jogi védelemre számíthatnak az anyák. Milyen lehetőség van arra, hogy az anyák újrakezdjék életüket akár gyermekeikkel, ha családi konfliktus van? És milyen támogatásra számíthatnak az önkormányzatok abban az esetben, ha szakosított intézményt szeretnénk létrehozni, majd pedig fenntartani?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 233 2012.09.24. 3:56  228-236

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségtelen, hogy a most előttünk lévő törvény egy szakmai törvénynek néz ki. Azt kell mondanom önöknek, hogy maga az építészszakma nagyon várta ezt a törvényt, sőt nemcsak az építészszakma, hanem nagyon sok kérdésben maguk az önkormányzatok is azt várták, hogy ez a törvény majd rendet rak, végre a szabályozási tervek, a fejlesztési tervek kapcsán igazából egy szakmai törvény születik.

Azt kell mondjam önöknek, hogy ez csak a látszat volt, hiszen amikor benyújtásra került a törvény és tárgyaltuk, világossá vált, hogy ez a törvény, nem egy szakmai törvény, hanem politikai célokat szolgáló törvénytervezet. A településfejlesztés és a településrendezés szabályai az önkormányzatok számára szinte fontosabb ügyet képviselnek, mint a költségvetés. Hiszen nemcsak egy-egy évre szabja meg azt, hogy mi történik az adott városban, az adott településen egy-egy kerületben, hanem akár 5-10-15 vagy netán 20 évre szabja meg, hogy milyen arcot kap egy város, egy városrész, akár egy utca vagy éppen egy főtér.

Nos, pont ezért kellett volna ennél a törvénynél a beleszólási jogot, a nyitottságot, a nyilvánosságot jobban bevonni, és ezért kellett volna a beleszólási jogot mindenkinek megadni, nem csak az önkormányzatoknak, a szakmai szervezeteknek, a kamaráknak, civil szervezeteknek. Ezzel szemben, amit önök tettek, nemhogy bővítették volna, nemhogy kinyitották volna ezt a kaput, hanem szűkítették, továbbra is bezárták, sőt most a zárószavazás előtt beadott módosító indítványban még tovább szűkítik ezt a kört. Tehát nemhogy nyitva lenne, hanem tovább bezárult ez a kör.

Pedig azt kell mondjam önöknek, amikor nap mint nap végigsétálnak egy városon, akkor láthatják azoknak a terveknek az eredményeit, ami a közös munka eredménye. Na de azt kell mondjam, hogy nemcsak ezt szűkítették, hanem olyan határidőket és olyan eljárási rendeket hoztak be a törvénybe, amire már az előttem szólók is utaltak, nagyon rövid határidők vannak arra, hogy véleményezési lehetőség legyen, és olyan speciális eljárások, amiből kivették az érintettek beleszólási lehetőségét. És az egész törvénynek talán a csimborasszója, az igazi furcsasága, amit az általános vitában is elmondtak, és itt igen komoly vita volt azzal kapcsolatban, hogy önök egy olyan eljárási rendet hoztak be a törvénybe, ami azt mondja, hogy amennyiben a kormány kiemelt beruházásnak tekint valamit, akkor teljesen mindegy, hogy korábban arra az adott területre vagy városrészre milyen szabályozási tervet, milyen rendezési tervet fogadtak el, milyen irányban kívánták fejleszteni az adott városrészt, ezt a kormány döntése felülírja. Nem kell figyelembe venni azt, hogy egyébként milyen irányban szerettek volna fejlődni. Ez azt jelenti, hogy akkor lobbizni beruházásügyben most már a kormánynál kell, és ennek önök a jogszabályi hátterét most megteremtik ezzel a törvénnyel.

De nemcsak ezzel a törvénnyel teremtik meg az állami lobbizásnak, a korrupciónak a feltételeit, hanem a már benyújtott törvényekkel, a kisajátítási törvénnyel vagy éppen a lakás- és helyiséggazdálkodásról szóló törvénnyel. Ezek együtt alkotják meg azt, világosan mutatva, hogy ha lobbizni kell, és valaki szeretne valamilyen területen beruházni, akkor a kormányhoz kell menni, és innentől kezdve az állami korrupció törvényi szintre van emelve. Olyan erős jogosítványokat kapnak, nem az önkormányzatok, nem a helyi szervezetek, nem a szakmai szervezetek, hanem más szervezetek, amelyek egészen más célokat szolgálnak, mint a korábbi törvényben.

Sajnos míg egy szakmai törvényt várt az építészkamara és a többi szakma, most az látszik, hogy ez nem egy szakmai törvény, hanem igenis politikai célokat szolgáló törvény. Ezért sem a módosító javaslatokat, sem pedig a törvény elfogadását nem tudjuk támogatni.

Köszönjük szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 162 2012.10.08. 2:06  161-164

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A társasházakról szóló törvény korábbi módosítása megoldást nyújtott egy, a társasházak lakói számára égető problémára, nevezetesen a társasházak törvényességi felügyeletére. A feladatot az ügyészséghez telepítette az akkori jogalkotó: amennyiben az ügyészi felszólítás nem lett volna elég a törvényes működés helyreállítására, az ügyész bírósághoz fordulhatott.

Voltak aggályok a gyakorlati végrehajtás tekintetében, azonban nem volt idő a kipróbálására. Alkotmányossági problémákra hivatkozva az Orbán-kormány első intézkedései között hatályon kívül helyezte a rendelkezést. A hatályon kívül helyezés indoka arról szólt, hogy a közös tulajdon felett nem lehet törvényességi felügyelet. Ez igaz, de itt nem is a tulajdont érintően, hanem a társasház működését, a szervezetének a működését érintően szólt a törvény; mondjuk, a közös képviselő évekig nem hív össze közgyűlést, nem számol el a közösség pénzével, vagy a társasház nem készíti el a szervezeti és működési szabályzatát.

Igaz, ma is lehet bírósághoz fordulni törvénysértő közgyűlési határozat ellen, a bírósági eljárás viszont igen hosszadalmas, a döntési folyamat hosszú, így a hatályon kívül helyezés pedig visszahelyezi ugyanúgy a társasházhoz a döntést. Ez alatt az idő alatt persze bedőlnek a házak, ledőlnek a kémények, sőt eltűnik a befizetett közös költség is.

A társasházaknak szükségük van egy gyorsan reagáló, megfelelő tekintéllyel bíró törvényességi felügyeletre, amelyet az ügyészség tökéletesen elláthatna, akár a közeljövőben is. De amennyiben a kormánynak más elképzelése van, akkor ezt szívesen meghallgatjuk. Csak azt üzenik a társasházban lakók és a közös képviselők, hogy történjen már valami a felügyelet tekintetében.

Kérdezem államtitkár urat, mikorra tervezi a kormány, hogy létrehozza a társasházak működésére vonatkozó törvényességi felügyeletet, és ha létrehoz ilyet, milyen hatóságra kívánja bízni ezt a feladatot.

Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 190 2012.11.05. 2:06  189-192

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban többször is fordultak hozzám társasházakkal kapcsolatos problémák miatt. Az egyik ilyen probléma a közgyűlésekre vonatkozó meghatalmazások kérdése volt.

A társasházi törvény alapján a társasházak tulajdonosai a közgyűlések döntéseihez meghatalmazást adhatnak képviseletük ellátására. A tulajdonosok ezen joga helyes, hiszen bárkivel előfordulhat, hogy nem tud részt venni a közgyűlésen. A társasházakról szóló törvényben rögzítettek alapján a tulajdonosok által adott meghatalmazási rendszerrel azonban sok esetben visszaélnek, ellehetetlenítik a közgyűléseket, mert olyan mennyiségű meghatalmazást gyűjt össze egy-egy személy, hogy egyedül dönthet fontos kérdésekben. Előfordul, hogy a takarító vagy éppen a gondnok a saját foglalkoztatása érdekében gyűjti össze ezt a nagy mennyiségű meghatalmazást.

Megoldást jelenthetne, ha a társasházi törvény szabályozná, hogy a társasházzal jogviszonyban álló személyek és családtagjaik nem lehetnek meghatalmazottak, illetve korlátozná az egyes meghatalmazottak által képviselhető albetétek számát, esetleg ezen korlátozást rögzíteni kellene a társasház szervezeti és működési szabályzatában. Az is problémát okoz, hogy egy-egy megbízás gyakorlatilag örök érvényű, azt többször is felhasználhatják.

Elfogadható és érthető az az érv, amely kialakult a helyzettel kapcsolatban, hogy mindenki vegyen részt a társasház közgyűlésén, de pont az általam elmondott problémák azok, amelyek sokszor visszatartják a tulajdonosokat, hogy részt vegyenek a közgyűléseken. Úgy vélem, hogy napjainkban már a visszaélések olyan magas számban fordulnak elő, hogy mindenképpen szükséges valamilyen szintű korlátozása a meghatalmazások adásának, akár úgy, hogy maximáljuk azokat, vagy pedig a társasház az szmsz-ében ezt rögzíti.

Tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, milyen megoldást lát a minisztérium arra, hogy a társasházi meghatalmazásoknál meglévő problémákat jogszabályi úton rendezzék a közeljövőben, hogy a felvetett problémákat valamilyen módon megoldjuk.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 162 2012.11.07. 5:07  151-229

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is nagy érdeklődéssel hallgattam Nagy Csaba képviselőtársam hozzászólását, aki az önkormányzati bizottság többségi véleményét mondta, ugyanis azt kell mondanom önöknek, hogy az önkormányzati bizottságban a kormánypárti képviselők egyáltalán nem szóltak hozzá ehhez a vitához. Egyetlen kérdésük sem volt - sőt véleményük sem volt - a törvénnyel kapcsolatban.

Valószínűleg ennek az az oka, hogy az önkormányzati bizottságban nagyon sok polgármester ül, és ők, a kormánypárti polgármesterek már talán beletörődtek abba a helyzetbe, ami itt az elmúlt években kialakult az önkormányzatok területén, az önkormányzatokkal kapcsolatban. Ha nem beletörődtek, akkor lehet a másik ok, hogy talán nem mernek szólni azért, ami az ő lelküket is nyomja.

A bizottsági ülésen sok kérdést tettünk fel a kormány képviselőjének, de meg kell mondanom őszintén, nem sok kérdésünkre kaptunk választ a bizottsági ülésen. Az teljesen világosan látszott, hogy itt valójában egy érthető és támogatható szakmai kezdeményezésbe bele van ágyazva egy ingatlanbiznisz, egy ingatlanlenyúlási folyamat. Nem csinálnak mást, mint a gyermekvédelmi törvény leplébe belerakják az ingatlanok elvételét, amit az önkormányzatoktól el akarnak venni a közeljövőben. Ezt már tudjuk, korábban megcsinálták, hiszen ebben a gyermekvédelmi köntösben fogják most az önkormányzatoktól elvenni azokat az ingatlanokat, amelyeket egyébként ők korábban igen komoly forrással felújítottak, javítottak, sőt rengeteg olyan intézmény van, amit korábban nem kaptak, hanem saját maguk hoztak létre az önkormányzatok. Most ezeknek az intézményeknek az elvételére is sor fog kerülni.

Azt kell mondanom őszintén: valóban a mostani ingatlanelvétel legnagyobb vesztesei természetesen a szolgáltatást igénybe vevők köre, tehát a gyerekek lesznek, a gyerekek szülei lesznek az első számú vesztesei. De aki ezen az üzleten vagy ezen a dolgon a legnagyobbat bukja, az a Fővárosi Önkormányzat lesz, hiszen úgy van, ahogy itt már korábban képviselőtársaim is elmondták, a Fővárosi Önkormányzattól kerül elvételre a legtöbb ingatlan, nevezetesen 125 gyermekotthon, fogyatékosotthon és pszichiátriai otthon elvételére kerül sor a törvény kapcsán.

A bizottsági ülésen hiányoltuk azt is, hogy a törvény előkészítése során a szakmai szervezetekkel nem történt igazán egyeztetés. A törvény összesen négy napig volt fent a minisztérium honlapján, négy napig lehetett véleményt adni a törvénnyel kapcsolatban. Azt kell mondanom, hogy ebbe a négy napba két ünnepnap is belekerült, tehát két hétvégi nap, tehát összesen két munkanap állt rendelkezésre, hogy akár a szakma képviselői, akár mások ezt a törvényt véleményezzék, erről valamilyenfajta véleményt mondjanak. Mindezek ellenére meglepő módon több száz vélemény érkezett a törvényhez, sajnos ezekből egyet sem lehetett olvasni most a benyújtott törvényjavaslatnál.

Úgy használja a törvény az átszervezés és a racionalizálás szót, mint valami új találmányt, miközben világossá válik, hogy ez nem szól másról, mint az intézmények bezárásáról. Valójában ezt ágyazza meg, ezt alapozza meg a nevelőszülői hálózat megterhelése. Hiszen az, hogy a nevelőszülői hálózatot fejlesztjük, rendben van, szakmailag ez támogatható, az a megterhelés egyébként, hogy egy nevelőszülőnél több gyerek helyezhető el, mint amennyi korábban volt, arról szól, hogy az intézményi rendszerből lehet gyerekeket átvenni. Magyarul: felszabadul az intézmény épületegyüttese, és utána az értékesíthető, bezárható az intézmény, piacra lehet adni, és ebből komoly bevételeket lehet szerezni.

Ezt azért is mondom, mert a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy ezek az ingatlanok nagyon értékes ingatlanok. Nagyon szép kis kastélyok, Balaton-parti ingatlanok, budai ingatlanok, tehát látszik, hogy olyan ingatlanegyüttesről van szó, amire sok-sok embernek fájhat a foga.

(14.50)

Az az új hivatal, amiről államtitkár úr beszélt, ami létrejön, valójában egy nagy mamutlétesítmény. Arról nem szólt, államtitkár úr, és ezt a bizottsági ülésen is fölvetettem, hogy egyébként annak az intézménynek a létrehozása persze bizonyos mértékig a háttérintézményekből történik, de maga az intézmény létrehozása az adófizetőknek több mint 650 millió forintjába kerül, ez egyébként a kormány előterjesztésében is benne van, arról nem is szólva, hogy egyébként utána mennyibe fog kerülni a működtetés, ráadásul, ha jól olvastam, akkor ennek a hivatalnak már réges-régen működnie kellene, de mind a mai napig ez a hivatal nem működik.

Ezek alapján az ellenzéki képviselők úgy döntöttek, hogy nem tudják támogatni ezt a törvényjavaslatot. Természetesen adunk be módosító javaslatot a szakmai kérdésekhez, bízva abban, hogy abban legalább egyetértés van, az ingatlan kérdésében pedig értelemszerűen nem tudjuk támogatni az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 168 2012.11.07. 15:23  151-229

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! November elején ünnepeljük mindig a szociális munka napját, amikor megköszönjük a szociális területen dolgozó embereknek elvégezett munkájukat, azt az áldozatkész és sokszor nagyon sok nehézséget jelentő munkát, amit mindennap végeznek különböző szociális intézményekben. Azt gondolom, itt most a törvény kapcsán el kell mondanunk, hogy a gyermekvédelemben dolgozók munkája kiemelkedően fontos, az ő munkájukat is nagyon szépen köszönjük. Azt sajnálom persze, hogy itt a szociális munka napjával kapcsolatban az ő esetükben egy ilyen törvény került a Ház elé, ahol, ahogy az előzetesemben is mondtam, gyermekvédelmi köntösbe bújtatva egy ingatlanelvételi csomag van, egy ingatlanátjátszási csomag, amiről korábban már elég sokszor szóltunk.

Azt látjuk, hogy a kormány folytatja a pénzkivonást a szociális területről, most épp a gyermekvédelem van soron. Kezdték ezt a munkát a közmunkáért adható bér csökkentésével, folytatták a segélyek megvonásával, a rokkantellátások szűkítésével, a családi támogatások elértéktelenítésével, és hamarosan benyújtják a segélyplafonról szóló szabályozást is. Eközben pedig a gyermekeket, a fogyatékosokat, a pszichiátriai betegeket érintő intézményeket egy csapással elveszik az önkormányzatoktól. Viszik a vagyont, a forrásokat, az ellátottakat, a dolgozókat. 2013. január 1-jével 42 szociális, 126 gyermekvédelmi intézmény kerül állami fenntartásba. Többségük jelenleg a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában van, a fennmaradók pedig elsősorban a megyei jogú városoké.

A megyei önkormányzatok gyermekvédelmi intézményeinek átvétele már az idén megtörtént. Látható a kapkodás is egyébként ezen a területen, mint ahogy mondtam, a szakmai szervezeteknek nem volt lehetőségük arra, hogy igazán kifejtsék véleményüket, hogy kérdezhessenek, esetleg kompromisszumos megoldások szülessenek. És arra sem volt lehetőség, úgy láttam a törvényből, hogy az általuk beadott javaslatokból bármi is bekerüljön. Azt kell mondjam, hogy ilyen átalakításokat nem lehet néhány nap alatt megemészteni, sem a szakmának és természetesen az érintetteknek sem. Az, amit önök itt csináltak, nem társadalmi vita. Bármit is gondolnak a szociális ellátások átalakításáról, én azt látom, hogy önök a legkevésbé törekednek arra, hogy ezt a kérdést a szakemberekkel, a szakemberek csoportjaival, szakmai szervezeteivel megbeszéljék. Az a négy nap kevés volt, amit erre biztosítottak.

A 2013. január 1-jétől átadásra kerülő intézmények esetében, azt kell mondjam, hogy hát igen, ilyen világot élünk. Az utóbbi két évben csak úgy átszállnak a tulajdonok az államra. Emlékezhetünk a magánnyugdíjrendszer átszállására, az egészségügyi intézmények repdesésére, vagy éppen az előző napirendre, ahol az oktatási intézmények vergődését láthattuk.

Az átvétellel tetemes ingatlanvagyont is elvesznek az önkormányzatoktól. Azon lehet vitatkozni, hogy a jelenlegi rendszerben jó-e az, hogy a különböző épületeket, kastélyokat szociális intézményként használják. Nem volt véletlen, hogy a kitagolással jelzett, a fogyatékosintézmények létszámának csökkentését elindították az önkormányzatok, különösen a Fővárosi Önkormányzat tett ebben rengeteg sokat.

A főváros és a megyei jogú városok hatalmas összeget fordítottak erre. Ha önök a tegnapi vitát nézték itt a parlamentben, ahol az látszott, hogy az önkormányzati adósságból 900 milliárd forint egyébként a beruházásokra és fejlesztésekre fordítódott, ennek fele tőketartozás, fele pedig kötvénykibocsátásából származik, azt kell mondjam, hogy ennek a 900 milliárd forintnak igen nagy része található azokban az épületekben, ingatlanokban, amelyekben most ezek az ellátások vannak. Önök most ezeket akarják elvenni az önkormányzatoktól, és mint ahogy jeleztem, rengeteg önkormányzat nemcsak korábban átvett épületet újított fel, hanem saját maga is hozott létre új létesítményt.

Az államosítás felerősíti azt a már elkezdődött folyamatot, amely a szociális intézményeket nemcsak az állami vagy az önkormányzati fenntartó, hanem akár az egyházak irányába is eltolja. Ez nem éppen a sokat hangoztatott szektorsemlegesség elvét mutatja. A korábbinál nagyobb befolyást kapnak az egyházak a gyermekvédelmi rendszerben is.

Egyébként érdekes megnézni, hogy a már benyújtott módosító indítványok is ezzel kapcsolatban fogalmaznak meg változtatásokat, és ez egyben azt is mutatja, hogy folytatják azt a hagyományt, hogy a benyújtott törvényhez képest igen sok módosító javaslatot nyújtanak be, ami aztán szépen átírja az eredetileg benyújtott törvényt.

Az államosítás nem rejtett célja az ellátórendszer majdani átszervezése, átalakítása, ennek a szinonim szava az, hogy az intézményeket bezárják. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy melyik intézményt akarják megszüntetni, bezárni, átköltöztetni vagy éppen racionalizálni, az azonban biztos, hogy a törvényjavaslat 4. §-a szerint az állam felmondhatja az átvett feladathoz kapcsolódó ellátási szerződéseket és megállapodásokat, annak ellenére, hogy ugyanebben a szakaszban egyébként azt írják, hogy az államosítás nem érinti ezen szerződések érvényességét - tehát nem érinti, de érintheti. A felmondásra május 31-ig kerülhet sor.

A legdurvább mindebben az, hogy a kormány diktatórikus lépése éppen a legrosszabb érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportokat érinti. És itt most szeretnék válaszolni Talabér Márta képviselőtársamnak. Amikor én azt mondtam, hogy a szülők is ennek a vesztesei lesznek, akkor arra szerettem volna utalni, hogy ebben az esetben a gyerekek érdekérvényesítéséről egyáltalán nem beszélhetünk, mert tudjuk, hogy ők ezt nem tudják megtenni. De azt is nagyon jól tudjuk, hogy ebben az esetben olyan családokról, olyan szülőkről van szó, akiknek az érdekérvényesítő képessége nem túl erős a hivatalos szervezetekkel vagy szervekkel szemben. Tehát ha ezt a jelenlegi rendszert úgy alakítják át, hogy nem az önkormányzatoknál találhatók az intézmények, hanem központosítás történik, akkor kizárt dolog, hogy a szülő el merjen menni, mondjuk, egy kormányhivatalba, vagy el merjen menni a majdani nagy szociális és gyermekvédelmi főigazgatósághoz reklamálni.

(15.10)

Tehát világosan látszik, hogy ennek az egész átalakításnak a szülő az érdekérvényesítés szempontjából vesztese lesz a következő időszakban.

Miután, ahogy ezt hallottuk, egy új nagy hivatal is kell több ezer fővel, 1090 fővel fogják létrehozni azt a szociális és gyermekvédelmi főigazgatóságot, amiről az államtitkár úr is a bevezetőjében már beszélt. Ezen intézkedések miatt, a központosítás miatt sérülhet az érintett szociális intézmények szakmai autonómiája, csökkenhet a szolgáltatások színvonala. A törvényben nem látunk garanciát arra, hogy mindez végső soron nem érinti majd hátrányosabban az ellátottakat és - mint ahogy jeleztem - az ő szüleiket.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a szakemberek továbbképzését is ellehetetlenítik. Egy rendelettervezet szerint duplájára emelik a képzések díját, és központosítják a képzések helyét is, mert most csak egy helyen, a minisztérium háttérintézményében lehet majd jogosultságot vagy képzést tartani. Ami nagyon érdekes, hogy a képzés indításához nem kell, hogy szakember legyen, hanem a vizsgáknál is például akár a minisztérium tisztviselője is vizsgáztathat, és nem kell, hogy feltétlenül szakember végezze ezt a munkát.

Nagyon furcsa, hogy miközben elvárják a szociális területen dolgozóktól, hogy képzettek legyenek, aközben megnehezítik az elvárások teljesítését. A naprakészség, az újabb jogi és szakmai szabályozás ismerete pedig elengedhetetlen a szociális szolgáltatásokkal foglalkozó szakemberek keretében, különösen itt, a gyermekvédelemben, ahol - mint jeleztem - a gyermek és a szülő helyett is a szakembereknek kell kiállniuk és a véleményüket hangoztatni.

Nem érinti ugyanakkor a szakosított ellátásba tartozó ellátások közül az idősek és a hajléktalanok ellátását. Azok továbbra is kötelező önkormányzati feladatok maradnak. A szakértők szerint nem érthető, hogy miért szelektív az államosítás, és nem tudjuk, hogy milyen érdekek és milyen lobbik vannak amögött, hogy például a hajléktalanellátást nem kívánja átvenni a kormány, hacsak nem az, hogy a hajléktalanszállók épületei nem olyan értékesek, mint a gyermekvédelemben található épületek. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Tipikus MSZP! MSZP-biznisz! - Moraj a Fidesz soraiból.) Nos, mindenképpen azt szeretném mondani, hogy ami itt látszik, és a törvényben sajnos a legnagyobb szeletét jelenti, az az ingatlanegyüttessel való törvényalkotás, miközben azt kell hogy mondjam, hogy van a törvénynek olyan része, amivel szakmailag egyébként még egyet is lehetne érteni. Ez két olyan elem, a nevelőszülői hálózat átalakítása, valamint a gyermekvédelmi gyámság intézményének a bevezetése, amelyek, a törvény ezen elemei érdemesek a megvitatásra. Azért baj, hogy két ilyen szakmai kérdést úgy hoznak be ide a Ház elé, hogy ezt beleteszik egy ingatlanértékesítési csomagba. Tudom, hogy ez nagyon fáj önöknek, és tudom, hogy ez önöket nagyon zavarja, de látszik, hogy a dolog egész pontosan erről szól.

Az, hogy nevelőszülői hálózatnál igyekeznek a 12 év alatti gyermekek elhelyezését biztosítani, ez helyes és támogatható kezdeményezés. Az is helyes, hogy ezt egy meghatározott időn belül, négy éven belül próbálják meg végrehajtani. Hogy ez mennyire sikerül vagy mennyire nem, azt majd meglátjuk. De csak hogy valami újat is mondjak önöknek, ez is azt mutatja, hogy ha a jelenlegi intézményi ellátórendszerből ezeket a gyerekeket megpróbálják kivenni, vagy a rendszerbe bejövő újakat nem az intézményhez, hanem a nevelőszülőhöz tenni, akkor az intézményi ellátórendszerben nagyon sok hely szabadul fel, megüresednek helyek, sőt megüresednek épületek, és ezeket a piacon értékesíteni is lehet. Jelenleg több mint 5500 a nevelőszülők száma, 94 százalékuk hagyományos nevelőszülő és 6 százalékuk a hivatásos nevelőszülő. Ez azt jelenti, hogy csupán 6 százalékuknak van ilyen irányú szakképesítése. Erre itt felhívnám a figyelmet, azt gondolom, a képzés területén nagyon sokat kell tenni, hogy valóban jól képzett nevelőszülői hálózat működjön. A hagyományos nevelőszülővé válás könnyebb, ott egy 60 órás tanfolyamot feltételeznek csak, tehát azt kell elvégezni.

Ez az átalakítás, amit önök jeleznek, azt célozza, hogy minél több legyen a nevelőszülőnél elhelyezett gyerek. Szerintem ez jó. Viszont érdemes lenne átgondolni a képzés rendszerét, mint ahogy mondtam.

Nem egészen érthető, mi értelme van annak, hogy a különböző díjazás, tehát a nevelési díj, az illetményellátás, a családi pótlék felhasználási körét külön meghatározzák. A törvényben leírt szöveg alapján érthető, hogy a felhasználhatóságot lehessen ellenőrizni, de ez azt mutatja, hogy ha egy nevelőszülőnél három-négy vagy netán hat gyerek van, akkor egy nevelőszülőnek ahhoz, hogy ezekkel a díjakkal el tudjon számolni, hogy ne érje az a vád, hogy másra használja a gyermek után kapott összeget, akkor majdhogynem egy külön könyvelőt kell majd tartania annak érdekében, hogy ezt teljes mértékben meg tudja csinálni.

Az is jó, hogy bevezetik a készenléti díj fizetésének a lehetőségét. Ez olyan nevelőszülőt illet, aki arra hajlandó, hogy bármikor egy nehéz helyzetbe került gyermeket befogad akár átmenetileg, rövid időre, akár hosszabb időre, és az is jó, hogy ezért valamilyen támogatást ő kap. Nem egészen érthető, hogy azért miért kap jutalmat egy nevelőszülő, ha egy gyermeket visszagondoz a családba vagy éppen örökbefogadásra. Eredetileg is az a szándék, hogy a nevelőszülőnek az a dolga, hogy minél előbb visszagondozza a gyermeket a családba vagy befogadó szülőként örökbefogadáshoz eljuttassa. Ezt külön jutalmazni, külön javasolni nem egészen helyes. A visszagondozás feltétele nem az, hogy jutalmazom-e a nevelőszülőt, hanem az a kérdés, hogy a családoknak van-e megfelelő munkájuk, van-e jövedelmük, van-e tisztességes jövedelmük, van-e kiszámítható, tervezhető jövőjük. Ha ilyen van, ha ezek a feltételek megvannak, akkor visszagondozható a gyermek a családba. Nem akkor gondozható vissza, ha ezt megfelelően finanszírozom.

A következő kérdés pedig a gyermekvédelmi gyámság intézményének a bevezetéséről szól. Ez egy új szereplő a gyermekvédelmi szakellátásban. Jelzem, ma is van egyébként ilyen, akár a nevelőszülő látja el, vagy pedig éppen az intézmény vezetője az intézményben elhelyezett gyermekek gyámja. Hogy most miért kell ezt az új intézményt behozni, erre az államtitkár úr a felvezetőjében adott némi választ, de azt gondolom, tovább kell tisztázni azt, hogy a jelenlegi gyámok, a nevelőszülő, az intézményvezető vagy a gyermekvédelmi gyám közötti munkamegosztás milyen lesz, az egymáshoz való viszonyuk hogyan fog alakulni, hiszen konkrét helyzetek lesznek, amelyekben, azt gondolom, hogy rengeteg vita várható, és nem biztos, hogy minden esetben a gyermek érdeke lesz az, ami a legjobban fog érvényesülni.

Az átalakítás ütemezéséről szóltam vagy jeleztem, hogy itt most bizonyos értelemben a következő kormányra tolnak át feladatot, amikor azt mondják, hogy az ütemezés négy év alatt valósul meg, hogy a 12 év alatti gyerekeket nevelőszülőkhöz kívánják elhelyezni. De azt a magam részéről tudom vállalni, hogy egy felelős kormány egy ilyen feladatot természetesen át tud vállalni.

Mint ahogy jeleztem az elején is, a szakmai kérdésekben nagyon szívesen vitatkozunk. Ehhez adtunk is be módosító indítványokat. Azt az irányt, amit egyébként a törvény ennek leple alatt elvégez, hogy az önkormányzatoktól elveszi az intézményeket, valamint megnyitja a kaput arra, hogy ezeket az intézményeket értékesítse, ezt az irányt természetesen nem tudjuk támogatni. A beadott módosító javaslataink elfogadása esetén arról szívesen tárgyalunk, hogy ezt a részét támogassuk a törvénynek, de természetesen ha marad továbbra is az, hogy az önkormányzatoktól elveszik ezeket az intézményeket, akkor ezt a törvényjavaslatot ilyen módon, ilyen formában nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 174 2012.11.07. 2:20  151-229

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Csizi Péter képviselőtársamnak szeretnék válaszolni. Ön azt mondja, hogy az önkormányzatok 90 százalékának tetszett ez a törvényjavaslat.

Akkor most felolvasok önnek egy október 29-ei nyilatkozatot, amit dr. Szentes Tamás főpolgármester-helyettes úr tett. Ő egyértelműen kinyilvánította közleményében, miszerint a főváros továbbra is fenn kívánja tartani a gyermekvédelmi intézményeit, biztosítva ezzel hat évtized szakmai tapasztalatán alapuló... - s a többi. Tehát egyáltalán nem áll szándékában neki sem lemondani, vélhetően majd meg fogják győzni, de ő maga is egyébként első hallásra tudta, hogy ez így nincs helyén és nem jó megoldás.

A másik, amit ön itt gyakran emleget, ez a forráskoncentráció, ami nem tudom, hogy mit jelent, viszont ha elolvassa az önök által benyújtott törvény hatásvizsgálati lapját, akkor ott a következő olvasható: a folyamatos és biztonságos működés miatt kell az átalakítás, valamint az egységes szakmai színvonal fenntartásához. Az nem derül ki sem a törvényből, sem pedig most a vitában, hogy milyen veszély fenyegeti a további biztonságos és színvonalas működtetést, hacsak nem az, hogy el akarják venni a mostani fenntartóktól az intézményeket, és az sem derül ki, hogy milyen eszközökkel akarja az állam ezeket a veszélyeket elhárítani.

Az intézmények átvétele a költségvetésre semmilyen hatással nincs, az alulfinanszírozott intézmények alulfinanszírozottak maradnak. Az állam átveszi, és amiről ön beszél, az önkormányzati forrás, amit hozzáraktak az önkormányzatok, ami 25-30 százalék, az kikerül a rendszerből. Tehát itt nemhogy több pénzről van szó... (Csizi Péter felé fordulva:) Ne bólogasson, maga mondta az előbb, hogy minden önkormányzat hozzájárult ehhez a tevékenységhez. Amikor az állam ezt elveszi, akkor ezt a pénzt nem fogja hozzáadni, ez látszik a költségvetésből, ha pedig kevesebb pénz van, akkor hogyan fogják a folyamatos, a biztonságos és a jó színvonalú gyermekvédelmi ellátást megoldani?

Magyarul: csökken az a pénzmennyiség, amit erre a feladatra lehet fordítani, hacsak nem az történik, hogy az állam elviszi azt a pénzt is, amit korábban az önkormányzat erre a feladatra fordított, az pedig egy elég durva beavatkozás. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 186 2012.11.07. 2:03  151-229

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Horváth képviselőtársamnak szeretném mondani, én nem arra gondoltam, hogy azért, mert egy gyermekotthon vidéken van - Tordason vagy éppen Bicskén -, ez azt jelenti, hogy az ottani gyerekeket kell ellátni. Az önkormányzatnak van ilyen felelőssége. Ezt úgy hívják, hogy területi ellátási felelősség. A maga területén keletkezett problémát kell ellátnia. Hogy ezt egyébként ő hol teszi, ez egyébként szakmailag nagyon helyes, hogy ezt nem a fővárosban teszi, a Fővárosi Önkormányzat nagyon tudatosan törekedett arra, hogy egyébként ezt ne a fővárosban tegye, mert ez nem jó megoldás, hanem olyan vidéki településeken, ahol ez munkalehetőséget ad, ahol az ott elhelyezett gyerekek számára - ha pszichiátriai beteg vagy megváltozott munkaképességű, akkor az ő számára - a legjobb környezetet tudja kialakítani.

Ez egy szakmai kérdés, de ez nem azt jelenti egyébként, hogy ha egy önkormányzatnak van ilyen feladata, akkor csak a maga területén láthatja el ezt a feladatot. Hát ilyet ne mondjon! Van egy területi ellátási felelősség, és ehhez megteremti a maga intézményi rendszerét. Ezt tette a főváros, ezért vannak a fővárosi intézmények egyébként vidéken, pontosan azért, mert munkalehetőséget ad, meg valóban jó színvonalú ellátást tudjanak biztosítani. Ez nem az, amit ön mond, ön ezt nem értette.

Egyébként meg, ha már a vidéki intézményekről beszélünk, akkor arra is kéne választ adni, mert azzal a törvény nem foglalkozik, hogy ahol integrált ellátás van, mondjuk, egy szakellátást biztosító intézmény az adott településnek az alapellátásába besegít - a gyermekjóléti szolgálatot, az iskolai szociálismunkás-hálózatot segíti vagy éppen bentlakásos intézményével vagy iskolájával segíti az oktatási intézményt -, azokkal mi lesz. Mi lesz ezekkel az alapfeladatokkal? Mert erre egyébként nem ad választ a törvényt. Egyébként ott meg helyben ennek az alapfeladatnak az ellátása továbbra is az adott önkormányzat feladata marad, tehát neki ezt meg kell valamilyen módon oldania.

Ez a két kérdés egyébként olyan, amit, azt gondolom, érdemes végignézni. Jelzem, a feladatellátásban pedig egészen más a helyzet, mint amit ön állított.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 295 2012.11.12. 3:25  292-333

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először a 2., 3., 5., 8., 10. és 15. pontokhoz szeretnék hozzászólni. Úgy van, ahogy a vitát is szakaszoltuk: az első részben az ingatlanok átvételével foglalkozik a törvényjavaslat, és ehhez adtunk be módosító javaslatokat.

Módosító javaslataink lényege elsősorban az, hogy a főváros tulajdonában lévő ingatlan vagyont az előterjesztő gondolja újra, hogy az maradjon a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában, hiszen a törvényből is látszik, hogy 168 intézmény a fővárost érinti. De nemcsak azért javasoljuk ennek az elhagyását, mert a legnagyobb ingatlan vagyon a fővárost érinti, hanem azért, mert a legtöbb probléma a veszélyeztetett gyerekek és a pszichiátriai gyerekek számát tekintve a fővárosban és a főváros környékén található, de az ellátás felelőssége elsősorban a fővárost terheli. Kétségtelen, hogy ezeknek az intézményeknek a többsége nem Budapesten, hanem Budapesten kívül található, ez persze azt jelenti, hogy mindenkinek a személyének megfelelő intézményt lehet találni. Az intézmények felújítása a fővárosban az elmúlt években megtörtént, igen komoly összegeket fordított a Fővárosi Önkormányzat ezen intézmények felújítására, és azt kell mondjam, hogy nagyon értékes ingatlanokat lehet találni akár a budai hegyoldalban vagy a Balaton partján, hiszen olyan kastélyok, amelyek korábban rossz állapotban voltak, felújításra kerültek.

Ez a mondandóm egy kicsit összefügg azzal, ami majd a vita második szakaszában a nevelőszülőkhöz kapcsolódik, ugyanis a törvény azt mondja, hogy a nevelőszülőknél ellátható gyerekek számát emeljük fel négyről hatra. Ez azt jelenti, hogy kevesebb intézményre és kevesebb férőhelyre lesz szükség az adott épületekben. Ezek tehát felszabadulnak, megürülnek, magyarul: értékesítésre alkalmassá válnak. És hogy az a vád lekerüljön a kormányról, ami az általános vitában elhangzott, nevezetesen, hogy szándékában áll a megürült, kiürített intézményeket vagy épületeket értékesíteni, benyújtottunk egy módosító javaslatot, amely a 8. ajánlási pontban található. Ennek az a lényege, hogy az ingatlanértékesítésből - ha ilyen történik - befolyt összeget a gyermekvédelemre, a pszichiátriai intézmények fejlesztésére kell visszaforgatni. Ez egyfajta biztosíték, ha már nem fogadja el a kormány azt, hogy az ingatlanokat ne vegye el az önkormányzatoktól. Ez tehát egyfajta biztosíték arra, hogy az ingatlanok értékesítéséből befolyt összeget ennek a feladatnak az ellátására fordítja.

Az általános vitában is elmondtuk, hogy ami előttünk van és ami majd bekövetkezik, az a szolgáltatás színvonalának a csökkenését fogja jelenteni, hiszen forráskivonás történik ebből a feladatból. Akkor világosan elmondtuk, hogy az önkormányzatok ma 20-25-30 százalékos saját pénzt tesznek a feladat ellátásához az állami normatíván felül. Ha ezt a feladatot elviszi az állam, és csak a normatívát fordítja erre a feladatra, akkor ezt nem lehet másképp nevezni, csak úgy, hogy forráskivonás történt ebből a feladatból, ha pedig forráskivonás történt, akkor legalább az ingatlanértékesítésből befolyó összeget kellene visszafordítani erre a feladatra.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 307 2012.11.12. 2:12  292-333

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Horváth képviselő úrnak szeretném mondani, hogy az idén állami kezelésbe került intézmények esetében a megyei intézményfenntartó központokban működtetett otthonok közül több is a fizetésképtelenség határára sodródott, és 70 milliárd forinttal tartoznak. Amennyiben ez 2013 nyarára nem lesz kifizetve, akkor működésképtelenné válhat az ország teljes szociális intézményrendszere. Ez a már korábban átvett intézményrendszerről szól. Tehát az a félelem, amit itt megfogalmaztunk az általános vitában, és amit most is jeleztünk és elmondtunk világosan, hogy itt nem történik más, mint forráskivonás magából a rendszerből és a feladat ellátásából, az világosan látszik, hogy amit korábban ugyanígy mondtunk, az mára beteljesedett sajnos. Világosan látszik, hogy iszonyatos tartozásokkal rendelkeznek.

Az általános vitában is elmondtuk és most is megismétlem: ebben az esetben az a probléma, hogy gyermekvédelmi intézményekről beszélünk, ahol sem a gyerekek, sem a gyerekek szülei nem jó érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, mert tudjuk jól a szociális és a családi hátteret, hogy milyen. Nagyon gyenge érdekérvényesítő képességgel bírnak. Ha őnekik azt mondja valaki majd egy fenntartó részéről, hogy megszűnik az intézmény, máshova kell menni, nem lesznek képesek felmérni, hogy az az ő számukra jobb vagy nem jobb helyzetet fog eredményezni, a változást ők el fogják fogadni. Természetesen kisebb a rálátása bárkinek. Amíg ez egy önkormányzati intézmény volt, addig mindenki látta, hogy mi történik, mert az önkormányzat közel volt az intézményhez. Most nem a fizikai közelségre gondolok, hanem át lehetett látni a rendszert. Amennyiben ez elkerül az önkormányzatoktól, átláthatatlan rendszerré változik, és sokkal könnyebben lehet bármit készíteni.

A másik, hogy ha Kővári képviselőtársam azt mondja, hogy ő el tudja fogadni - és szakmailag még én is el tudom azt fogadni, amit mond -, hogyha olyan épületben szüntetik meg a szolgáltatást, ami valóban nem alkalmas arra, ha ebben egyet tudunk érteni, akkor azt kérem, hogy támogassa azt a módosító javaslatot, amit mi beadtunk, hogy akkor viszont (Az elnök csenget.) ezeknek az épületeknek az értékesítéséből befolyó összeget erre a gyermekvédelmi feladatra kell visszaforgatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(20.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 323 2012.11.12. 3:30  292-333

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a vitaszakaszban két ponthoz szeretnék hozzászólni. Az egyik egy monitoringbizottság felállítására tesz javaslatot, amit képviselőtársaimmal javasoltunk. Ugye, elég sokszor elhangzott a vitában, hogy nem kell félni, az ellátás színvonala nem csökken. Ezt a vitát már tényleg lefolytattuk, és azt gondolom, kár is erről most tovább vitatkozni. De ha ez tényleg így van, és annyira biztosan állítják kormánypárti képviselőtársaim és a kormány is, hogy ez nem fog bekövetkezni, akkor nyugodtan lehetne támogatni azt a módosító indítványt, amit benyújtottunk, hogy egy ilyen monitoringbizottság jöjjön létre, amelyben az intézmények képviselői is benne vannak, akár parlamenti képviselők, az egyes frakciók egy-egy személyt küldenek ebbe a bizottságba, és lehet látni, hogy ez az átalakítás, ez a kitagolás, kiszervezés hogyan, milyen módon történik, történik-e az ellátásban színvonalromlás, vagy nem történik az ellátásban színvonalromlás. Ha el tudják ezt fogadni, akkor, azt gondolom, nagyon sokat mennénk előre, mert mindenki számára megnyugtató lenne, hogy az átadás-átvétel hogyan történik, és a későbbiekben pedig a feladatellátás hogyan is történik.

A 47. pontban pedig arra teszünk javaslatot, mert a nevelőszülőnél való elhelyezés önmagában szerintem egy helyes irány, ezt elmondtuk az általános vitában is, de sajnálatos dolog volt, hogy két jó szakmai javaslattal, a nevelőszülői hálózat megerősítése, valamint a gyermekvédelmi gyám behozatala mellett egy ilyen ingatlanlenyúlási folyamatot is látunk a törvényjavaslatban, ezért nem tudjuk ezt alapvetően támogatni.

A nevelőszülői hálózat olyan értelemben való megerősítése, hogy több nevelőszülő legyen, és ahogyan a befogadó szülő fogalmát behozta a törvény, az elfogadható. Természetesen az egy nagy kérdés lesz, hogy a nevelőszülői hálózat felkészítése, képzése hogyan valósul meg, mert azt azért mindannyian tudjuk, hogy egy intézményen belül sokkal könnyebben lehet a kialakult konfliktusokat kezelni, akár a nehezen kezelhető gyerekek esetében, hiszen több felkészült szakember van, logopédus, pszichológus, gyermeknevelő, több tapasztalattal rendelkeznek, jobban tudnak konfliktusokat rendezni. Egy nevelőszülő nincs felkészítve erre, sőt azt is tudjuk, hogy a nevelőszülők jelenlegi felkészülése alapján nagyon kevesen vannak, akik a 300 órás nevelőszülői felkészítést elvégezték, tehát mindenképpen hosszabb idő kell ahhoz, hogy a nevelőszülői hálózat valóban profi módon legyen felkészítve, és megfelelő végzettséggel rendelkezzenek.

Ezért azt javasoljuk, hogy a nevelőszülőknél az elhelyezett gyerekek számát tartsuk négynél, tehát maximum 4 gyerek legyen elhelyezhető, és ne emelkedjen 6-ra. Ezt már csak azért is mondom, mert több mint 3 ezer nevelőszülőről van szó. Ha kiszámoljuk, a törvényjavaslat azt mondja, hogy a nevelőszülőknél elhelyezhető gyerekek számát kettővel növeljük, akkor, ha 3 ezer nevelőszülő van, ha mindegyiknél mondjuk, egy pluszgyereket elhelyezünk, az 3 ezer gyereket jelent. Ha jól számolom, egy-egy intézményben 100-150 gyerek van, majdhogynem 10 intézményről van szó, amely intézményből el lehet hozni és nevelőszülőnél el lehet helyezni a gyerekeket, tehát már 10 intézmény épülete felszabadul, és értékesíthetővé válik. De ha tényleg nem ez a szándék, akkor, azt gondolom, amíg a nevelőszülői hálózat szakmai felkészítése nem éri el a megfelelő szintet, addig mindenképp ajánlatos volna az elhelyezhető gyerekek számát továbbra is 4 főnél tartani, nem pedig 6-ra felemelni.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 86 2012.11.13. 6:26  23-149

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy egyetértés teremthető a teremben, és talán azt mondhatom, hogy azon kívül is, hogy Magyarország jövője múlik az oktatáson, hiszen a fiatalok, a magyar ifjúság jelenti azt a lehetőséget, az ifjúság jelenti azt az erőforrást, amely nemcsak a válságból való kilábalásban, de majdan a fejlődés fenntartásában is nélkülözhetetlen.

Egy bölcs társadalomban a generációk együttélésére törekednek. Egy bölcs társadalomban a rászorulókat segítik, az idősekre vigyáznak, a nőket tisztelik, a fiatalokat pedig tanítják. Egy bölcs társadalomban az ifjúságot nem problémaként kezelik, hanem - ahogy mondtam - erőforrásként és lehetőségként, és ezt az erőforrást kell kihasználni. Ennek az eszköze az iskola, az oktatás, és ennek a szervezeti háttere, ahogy már bizonyított az elmúlt húsz évben, még akkor is, ha komoly vitákat váltott ki, azt gondolom, hogy az önkormányzati rendszer.

A rendszerváltás idején történt egy közmegegyezés, és az azt követő két évtized közös munkája alapján létrejöttek és talán minden más demokratikus intézményt felülmúlva működtek a helyi önkormányzatok. A lakossághoz közel állva működtették szolgáltatásaikat, ezek között ellátva a közoktatást, és ehhez igen komolyan kapcsolódva a gyermekvédelmet is biztosították. Tehát érvényesült az önkormányzatiság. Érvényesült az önkormányzatiság eszméje, ami egyfajta gondolkodás, egyfajta magatartás. Egyfajta értékrendet jelent az önkormányzatiság, és nem feltétlenül az intézményeket és mindig a pénzt, amiről önök beszélnek, és amiről az előző vita szólt. Egy gondolkodás, egy magatartás, ami arról szól, hogy helyi ügyeinkben magunk döntünk, hogy helyben döntünk, hogy ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor képviselőket választunk, mi magunk választunk, akiket számon kérhetünk a döntéseinkről, és azt mondjuk nekik, hogy a gyermekeink oktatását és a tanítását mi helyi ügyként kezeljük.

Tapasztalataim alapján azt állítom, hogy a lakosság szereti az önkormányzati iskolákat. De valójában mi is az, hogy iskola? Minimum négy dolgot jelent: jelent épületet, jelent jogviszonyt, jelent egy közösséget és jelent egy szellemiséget. Mivel a vita időkeretek között van, ezért ezt a négy dolgot nem bontanám ki, csak a közösséget és a szellemiséget szeretném kibontani.

A közösség arról szól, hogy a szülő kapcsolatba kerül az iskolával, a szülők egymással kapcsolatban vannak, az iskola a helyi önkormányzattal van kapcsolatban, és természetesen a diák az iskolával kapcsolatba kerül, egymást ismerik. A szellemiség pedig az a típusú érték, amiről itt már volt szó, hogy marad bennünk az oktatásnál egy emlék, hogy milyen volt a Lili néni, aki a József Attila verseit tanította, vagy milyen volt a Kati nénivel kirándulni, aki a természet csínját-bínját mutatta meg nekünk. Az oktatás erről is szól, ezekről az értékekről.

Tehát fontos és természetes, hogy olyan iskolába járhat a gyermek vagy járjon a gyermek, amelynek életébe szülőként szervesen lehet kapcsolni, amelynek a működését közvetlenül vagy helyi képviselőn keresztül befolyásolni lehet, és amely a közösség céljait szolgálja. Azt kell hogy mondjam önöknek, hogy ez az önkormányzatiság lényege. Ebben a vitában eddig talán ez egy kicsit háttérbe szorult.

Természetes, hogy az önkormányzatom mindig jó gazdája az iskolámnak, mert állampolgárként, sőt szavazóként közel vagyok azokhoz, akiknek felelőssége az épület tisztességes működtetése, fenntartása, az oktató- és nevelőmunka színvonalának az elvárásaim szerinti biztosítása, és az igazgató és a pedagógus attól az önkormányzattól kapja a fizetését, azzal van jogviszonyban, amelyiket én választottam meg, amelyiket én kérhetek számon.

Tehát az iskola, azokon az értékeken túl, amiket mondtam, arról is szól, hogy közel van hozzám, hogy helyi igényekre gyorsan tud reagálni, és színes megoldásokat hordoz magában, nagyon színes megoldásokat mutat fel.

Azt kell hogy mondjam, hogy ez a három érték is - az, hogy közel van, hogy helyi igényekre gyorsan tud reagálni, hogy színes megoldásokat mutat fel - ma veszendőben van.

Az önkormányzatok, az oktatási intézmények tanulmányi programjaik tekintetében meg tudtak felelni a helyi gazdaság, a szülők igényeinek, egyaránt rugalmasan tudtak alkalmazkodni az elvárásokhoz és a változásokhoz. Ez is egy nagyon fontos dolog, hiszen nagyon gyorsan tudtak reagálni, mert nem egy mamutszervezetről van szó. Azt is gyorsan tudták lereagálni, hogy újabb és újabb generációk, amelyek bejöttek az iskolarendszerbe, újabb és újabb kihívásokat jelentettek, és arra jó választ adjon, hogy hogyan kell ezeket a kihívásokat kezelni, hogyan kell megfelelő pedagógiai programot csinálni.

Az önkormányzat különböző szolgáltatások egységes helyi rendszerén keresztül a születéstől kezdve egész életen át nyomon tudott követni egy-egy embert, egy családot vagy éppen egy gyermeket. Az anyakönyvezéstől a bölcsődén, az óvodán át, a közoktatás, a lakáshoz jutás segítése, a szociális ellátás, a gyermek- és idősgondozás egységes rendszerében tette lehetővé a folyamatos odafigyelést és adott esetben a beavatkozást. Az államnak a helyhatóságokon keresztül történő ilyen magatartása egyfajta védelmet és biztonságot jelentett az egyénnek, a gyermeknek és a családnak is. Most ez is veszendőben van, ez a védelem és ez a biztonság.

Akkor csináljunk egy leltárt a hozzászólásom végén, hogy mi az, ami elvész, milyen értékek vesznek el. A közelség, a közvetlenség, a közösség, a gyors reagálás, a helyi specialitásokhoz való alkalmazkodás, a színesség, elvész a jógazda-szerep is, az önkormányzati védelem és a biztonság, és elvész a számonkérhetőség a közoktatás területén. Azt gondolom, hogy ezek mind olyan értékek, amelyeket nagyon nehéz lesz pótolni a 2014-es választás után, amikor vélhetően az önkormányzatok nagyobb befolyást fognak kapni a helyi közoktatások fenntartásában és működtetésében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 168 2012.11.19. 2:05  167-170

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt években egyre több ember száll kerékpárra és közlekedik nemcsak a vidéki városokban, hanem Budapesten is. Ez nemcsak hogy egészséges, hanem a gépjárműforgalom csillapítása mellett igen kedvező hatással van a környezetre is. (Közbeszólás az LMP soraiból: Te mikor bringáztál?) Ezért fontos, hogy a kerékpárral közlekedni kívánók számára jó minőségű, biztonságos útvonalak álljanak rendelkezésre, és a kerékpárútszakaszok minél előbb össze legyenek kötve egymással, hogy a célt biztonságosan el lehessen érni.

A fővárosban 187 kilométer kijelölt kerékpáros-útvonalszakasz található, de ezeknek csak egyharmad része a tényleges kerékpárút, a többi úttesten kijelölt útvonal, kerékpársáv vagy közös a gyalogos- és a kerékpárút.

A használhatósága szempontjából is számos kívánnivalót hagy maga után, például nincsenek egymással összekötve. Ugyanígy probléma, hogy sok helyütt az útvonal balesetveszélyes, és ezért konfliktusokat generál a kerékpárosok és az autósok, a gyalogosok és a kerékpárosok között.

Számos kerékpárosoknak szóló fejlesztés történik Budapesten, de még mindig találhatunk hibákat, átgondolatlan fejlesztéseket. Az egyik ilyen a Ferencváros szélén található a Duna-parton, a CET épülete mellett. Az itt található kerékpárút régóta elkészült, nagyon korszerű, minden igényt kielégítő, de mind a mai napig nem használhatják a kerékpárosok, pedig a pesti oldalon ezzel válna egységessé a dél-pesti Duna-szakasz egészen a belvárosig, a Csarnok téren keresztül a Múzeum körút felé, illetve az Andrássy út felé.

Kérdezem államtitkár urat, mi hátráltatja a már elkészült kerékpárutak megnyitását, összekötését a kerékpárral közlekedők számára, hogy biztonságosan tudjanak közlekedni.

És kérdezem azt is, hogy van-e a központi költségvetésben forrás arra, hogy a fővárosi kerékpárutakat továbbfejlesszék, illetve azok a szakaszok, amelyek elkészültek, összekötésre kerüljenek a biztonságos közlekedés érdekében.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps a függetlenek padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 14 2012.11.26. 5:05  13-16

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A társasházak közös képviselőinek érdek-képviseleti szervezetei november 15-én szakmai tanácskozást tartottak. A tanácskozáson én is ott voltam, sok érdekes felvetéssel és egyéb szakmai problémával találkoztam. Most ezekből osztok meg néhányat önökkel.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a közös képviselők munkája ma már egy összetett tudást, felkészültséget igénylő új és önálló szakma. Igényel pénzügyi, jogi, műszaki, de sok esetben pszichológiai ismereteket is. A társasházi lét az emberi közösség, az összetartozás egy speciális formája, amelyet Magyarországon több mint másfél millió ember gyakorol nap mint nap. A rendszerváltás óta a lakásprivatizáció során létrejött tulajdonosi közösségek egy nagyon nehéz tanulási folyamaton mentek keresztül, sokaknak sokáig nehéz volt belátni azt, hogy a lakással, a lakásvásárlással együtt a ház egészét, az épületet is birtokba vették, amellyel egyrészt közös tulajdoni kötelmek, felelősségek, költségek és közösen kialakított együttélési szabályok járnak. A lakókkal együtt természetesen a házak működtetésében szerepet vállaló szakemberek is nagy utat tettek meg a kezdeti laikus képviseleti munkától a mai, vizsgával alátámasztott, szakmailag felkészült közös képviselői tevékenységig. Közben a társasházak egy jó része megújult küllemében, műszaki paramétereiben és hőszigetelésében is korszerűsödött. Ehhez meghatározó mértékben hozzájárultak a helyi megtakarítások, az önkormányzati támogatások, a központi pályázati lehetőségek, az a bizonyos panelprogram. Ennek eredményeit a nagyvárosainkban vagy akár a fővárosban a lakótelepeken láthatjuk is.

A társasházak működésének szabályozási környezete is sokat változott, azonban az említett országos tanácskozáson kiderült, hogy van egy jó pár dolog, probléma, amiben a jogi szabályozás nem tudta követni a gyakorlatot. Sok olyan felvetés hangzott el, amely nem kerül pénzbe, csupán a jogszabályok módosítását igényelné, és rugalmasabbá, pontosabbá tehetné a társasházak működését, segítené a közös képviselők munkáját. Tehát nem a pénzről szól a probléma, hanem a szándékról.

Két ilyen kérdésben korábban már én is feltettem kérdést a szaktárcának, azonban nem sikerült érdemi választ kapnom. Az egyik a társasházak jogi felügyeletének a kérdése volt, a másik ilyen kérdés pedig a visszaélésekre lehetőséget adó tulajdonosi hozzájárulás, a meghatalmazások szabályozásának a kérdése, amelyben szintén nincs kormányzati elszánás, pedig a közös képviseletnek, a társasházaknak van javaslatuk arra, hogy ezt hogyan lehetne megoldani.

A tanácskozás felszólalói még a következő kérdéseket vetették fel, amelyek szintén, mint mondtam, szabályozással megoldhatók. Ilyen kérdés, hogy a haszonélvezők is tölthessenek be egy társasházban működtetői feladatokat, vezetői tisztségeket, ne csak a tulajdonosok, hiszen a haszonélvezők azok, akik mindennap ott laknak. Vagy például, hogy vita esetén a tartozással, a végrehajtással ne kelljen megvárni a másodfokú döntést, hanem az elsőfokú döntés után lehessen a behajtást elindítani. Vagy hogy bírósági eljárás esetén a bíró ne csak az szmsz-nek megfelelő döntéssel, hanem valódi, érdemi döntéssel is segíthesse a társasház működését. A hátralék kezelése is fontos kérdés volt, és igen sokat szóltak róla. S az is felvetődött, hogy egyértelműen kellene szabályozni a társasház jogi személyiségét, ami hitelfelvételben segítene. Igénylik azt is, hogy a társasházakat érintő törvénymódosítások, kormányzati döntések esetén a kormányzat kérje ki a társasházak szakmai érdekképviseleteinek a véleményét. Megjegyzem, ez annál is inkább jogos kérés, mert a közös képviselőkön csapódik le egy-egy állami, sőt szolgáltatói döntés, annak a hatása, legyen az áremelés, a méretlen szakaszok díjának a beszedése, vagy éppen a közművezeték adóemelése, amit a múlt héten tárgyalt a parlament, tehát bármilyen szabályozás. Ha már ők a villámhárítók, ők viszik el a balhét, ahogy szokták mondani, akkor hadd szóljanak bele a döntésekbe.

Tisztelt Országgyűlés! A társasházak speciális életvitelt élő kis falvak a városok, a lakótelepek környezeteiben. A közös képviselők, akik ezt a hivatást választják, minden tiszteletet megérdemelnek. Úgy gondolom, az államnak, a kormánynak is meg kell tisztelnie őket és a társasházban élőket azzal, hogy a munkájukhoz szükséges jogi környezetet a gyakorlati elvárásoknak megfelelően alakítja, a törvénymódosításokat beterjeszti. Ezt kérem most igazából a kormánytól. Mint már mondtam, ez nem pénz kérdése, hanem szándék kérdése. Arra kérem a kormányt, hogy ha pénze nincs is, de legalább a törvénymódosításra szánja már végre el magát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 166 2012.11.26. 2:02  165-168

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tovább folyik a szociális szolgáltatások kivéreztetése és az ellátás színvonalának csökkentése. Az elmúlt két évben nem változtak a feladat ellátásának normatívái, így azok az alapellátások, mint házi segítségnyújtás, amit az önkormányzatok nyújtanak az időseknek, egyre nehezebben működnek.

(16.30)

Ezen a területen a civil szolgáltatók létét idén még azzal is megnehezítették, hogy ellátási szerződést kell kötniük az önkormányzatokkal. A megmaradt szociális alapellátások forrásait csökkentik: a házi segítségnyújtásra szánt normatíva csökkentése tovább viszi lefelé a lejtőn a szociális szakmát és annak a presztízsét. 165 ezer forintról 125 ezer forintra kívánják csökkenteni ugyanis a házi segítségnyújtás egy főre eső normatíváját.

A finanszírozás tervezett átalakítása révén a szolgáltatók kénytelenek lesznek magasabb térítési díjat kérni az ellátottaktól, az idősektől. Ezzel az egyébként is a létminimum határán lévő idősek önhibájukon kívül szorulnak majd ki az ellátásból, és ez az igazi probléma, ez a legnagyobb probléma. Tehát megint a legrosszabb helyzetben lévőket sújtják a kormány intézkedései.

Egy intézményvezető a következőket írta: "Az eddig is roppant alacsony finanszírozás miatt naponta 8-9 rászorulót kell ellátni munkaidőben egy gondozónőnek, így viszont a napi több gondozási órát igénylők hátrányba szorulnak. A finanszírozás tervezett csökkenésével több tízezer ember maradhat ellátás nélkül, és több ezer dolgozó fizetésére nem marad pénz, és válik majd munkanélkülivé, aki aztán később segélyt kér majd a munkaügyi központokban."

Kérdezem államtitkár urat: mihez kezd az ország a több tízezer ellátatlan, rászoruló idős, illetve beteg emberrel? Illetve kérdezem, hogy mi a jobb az országnak: a tömeges elbocsátás a szociális szférából, majd pedig segélyek fizetése a munkanélkülivé válóknak, vagy esetleg egy normális szociális finanszírozás?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 213 2012.11.26. 3:23  206-218

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy igazi salátatörvény zárószavazásánál és záróvitájánál vagyunk. Ez a törvény a kéményseprő-szolgáltatástól a járdák szabályozásán át, a jegyzők jogviszonyán és a közös hivatalok működésén keresztül egészen a fővárosi Duna-parti ingatlanokig szól, szinte mindennel foglalkozik, tehát valóban egy igazi salátatörvény. Azt kell mondanom önöknek, hogy mindaz, ami ebben a törvényben benne van, ugyanúgy párhuzamosan több másik törvényben egyben megnyitásra került és újból vitákat generál. Miközben itt záróvita van, aközben más törvényekben ezen kérdések nagy része újból nyitva van.

Tehát nyugodtan lehetne azt mondani, hogy teljesen fölösleges itt a zárószavazás, és látva a módosító indítványokat, amelyeket beadtak, valószínűleg egy új címet kellett volna adni ennek a törvénynek. Hallgatva az előttem felszólalókat is, azt lehetne mondani, hogy a csata a fővárosban tovább is tart a kerületek és a főváros között, illetve tart a csata a főváros és a kormányzat között. Nem dőlt még el a főváros és Tarlós főpolgármester úr sorsa, és hogy mennyire erős valamelyik pont. Ez nagyon jól látszott az általános vitában is, és nagyon jól látszik a benyújtott módosító indítványokban is, amelyek sokszor egymásnak ellentmondó módosító indítványok voltak.

(18.00)

A főváros esetében a törvényt azzal indokolta a Belügyminisztérium, hogy árvízvédelemre hivatkozva szükség van a Duna-parti ingatlanok tulajdonba vételére. Föl kell tennünk a kérdést ebben az esetben, hogy volt-e valamikor is az árvízi védekezésnek akadálya az, hogy a Duna-parti ingatlanok kerületi tulajdonban vannak és nem pedig a főváros tulajdonában; vagy volt-e valamikor is akadálya az árvízi védelemnek az, hogy a településszerkezeti szabályozás nem úgy van megoldva, mint ahogy itt most a módosító indítványban önök javasolják.

Nyugodtan tudunk rá választ adni: nem volt akadálya az árvízi védekezésnek az, hogy nem így van szabályozva a fővárosban a Dunát érintő ingatlanok sorsa. Akkor most miért kell valójában változtatni, és miért van itt előttünk ez a záróvita előtti módosító javaslat? Azért, merthogy a Duna-parton a kikötők üzemeltetéséből származó bevételről szól valójában a kérdés, s nem pedig arról, ami a törvényben benne van. Hogy ez mennyire így van, ha az általános vitában a jegyzőkönyveket végigolvassuk, akkor nagyon jól láthatják, hogy erről szól a kérdés: hatalmas bevételről szól, hogy kit illet majd meg az a bevétel, amely a Duna-parton a kikötők üzemeltetéséből befolyik a kasszába.

Ha nem ez a cél, akkor vélhetően az a cél talán, hogy Budapesten a budai és a pesti alsó rakparton az észak-déli közlekedést majd megszüntessék, vagy bezárják a közlekedést, elzárják ezt a területet a közlekedés elől. Az pedig egyértelműen azt jelenti majd, hogy a fővárosban olyan káosz lesz a közlekedésben, amit még soha nem láttunk.

Tehát sem a törvény, sem a mostani záróvita előtti módosító javaslat nem szolgálja a főváros fejlődését. A mostani módosító javaslat egy olyan kompromisszum, amiről azt gondolom, hogy nem merték kimondani, hogy nincs megegyezés, ezért egy ilyen nagyon lightos záróvita előtti módosító javaslatot nyújtottak be. Mivel sem ez, sem pedig a törvény nem szolgálja a főváros érdekeit, ezért sem a záróvita előtti módosító javaslatot, sem pedig a törvényt nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 219 2012.11.26. 3:54  218-224

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában is jeleztük, hogy valójában ennek a törvénynek vannak olyan részei, amelyek általunk elfogadhatóak és támogathatóak lennének, és amelyek olyan szakmai kérdéseket tartalmaznak, amelyek a gyermekvédelemben a jobb szolgáltatást, a jobb ellátást biztosítják. Ilyen lett volna például a készenléti díj intézményének a bevezetése a nevelőszülői hálózat körében, vagy ugyanígy a nevelőszülők foglalkoztatásának kérdésében, hogy a nevelőszülői tevékenység munkajogviszonynak, jogviszonynak minősüljön. Ez azt eredményezte volna, hogy egyre többen jelentkeztek volna nevelőszülőnek, és egyre inkább elismeri a kormányzat ezt a munkát, ami azt gondolom, valóban elismerésre méltó és nem könnyű munka. Ezek a szakmai kérdések azok, amelyek mentén egyébként lehetett volna egyetértést létrehozni, és lehetett volna ezt a törvényt támogatni.

Most legnagyobb meglepetésünkre azt látjuk, hogy a zárószavazás előtti módosító indítványban pontosan ezek a szakmai javaslatok kerülnek ki, pedig hát maga a kormány terjesztette elő, az ő javaslatuk volt; ezek most kikerülnek a törvényből.

A törvény másik része - amit már korábban is jeleztünk -, hogy valójában a gyermekvédelem szakmai kérdése mögé bújtatva egy ingatlanlenyúlási folyamat van, amit már egyébként az egészségügy esetében vagy éppen az oktatás esetében is láthattunk. Ez a kérdés leginkább a fővárost érinti, a Fővárosi Önkormányzatot, hiszen több mint 140 ingatlanról van szó, ami most ennek a törvénynek az elfogadása után a Fővárosi Önkormányzat tulajdonából az állam tulajdonába kerül át. Ezek olyan ingatlanok, amelyekre az elmúlt években a Fővárosi Önkormányzat nagyon sok pénzt költött, felújította, modernizálta őket. Lehet, hogy amikor Szijjártó Péter a kuvaiti befektetőkkel tárgyalt, és azt mondta nekik, hogy befektetés céljára például nagyon jó kis villákat és kastélyokat tud ajánlani, akkor épp ezekre az ingatlanokra gondolt. Ez is azt a félelmünket erősíti meg, hogy esetleg ezzel a törvénnyel arra törekednek, hogy bezárják ezeket az intézményeket.

Ezt támasztja alá egyébként az a javaslat is, miszerint a nevelőszülőknél elhelyezhető gyerekek számát négy főről hat főre emeli az előterjesztő. Ez azt jelenti, hogy 1500-2000 gyereket lehet elhelyezni nevelőszülőknél, és az ő elhelyezésükre nem lesz szükség intézményben.

Na de, ha már a zárószavazásnál tartunk, és az előbb volt némi vita azzal kapcsolatban - Tállai államtitkár úr is felvetette -, hogy az általános vitában kell az előterjesztővel lefolytatni ezeket a kérdéseket, akkor azt kell hogy mondjam, hogy nagyon meglepő volt a vita során, hogy a kormány részéről, az előterjesztő részéről sem az általános vitában és annak a végén, sem pedig a részletes vitában és annak a végén a kormány részéről senki nem szólt hozzá a vitához, pedig a vitában voltak olyan kérdések, amelyeket konkrétan az előterjesztőnek tettek fel a képviselők, és akkor sem válaszoltak, sőt Soltész államtitkár úr el is ment az egyik vitáról.

Szóval, összességében azt szeretném mondani, hogy egy kicsit nagyon félvállról kezelte a kormány ezt a törvényt, pedig nagyon fontos kérdésről van szó: olyan emberekről és olyan gyerekekről, akik - azt kell hogy mondjam önöknek - a leggyengébb érdekérvényesítő csoportba tartoznak, és nem helyes, nem szép, hogy a kormány egy ilyen törvényt úgy kezelt, hogy nem vett részt sem az általános vitában, sem pedig a részletes vitában.

Tekintettel arra, hogy két olyan szakmai kérdést érint a mostani módosító javaslatuk, amely a törvény szakmai oldalát gyengíti, ezért sem a most benyújtott módosító javaslatot, sem pedig a törvényt a magunk részéről nem tudjuk támogatni. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 144 2012.11.27. 4:53  133-161

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati bizottság vitája nem volt túl bonyolult és nem volt túl hosszú, igazából nem is szóltak hozzá a kormánypárti képviselők. Pedig azt kell mondanom őszintén, hogy ez a törvény nagyon sok mindenben érinti az önkormányzatokat, az önkormányzatok működését. Hiszen az, hogy a rendőrök, a tűzoltók, a katasztrófavédelmi szakemberek hogyan fognak dolgozni, milyen lesz az ő munkájuk, vagy éppen a jegyzők, akik szintén szerepelnek ebben a törvényben, az mindig megjelenik az önkormányzatoknál, az önkormányzati munkában, tehát ez indokolta, hogy a bizottságban erről szót váltsunk.

Kérdésként vetődött fel, hogy ennek a törvénynek a módosításával, a megfogalmazott juttatásokkal kapcsolatban, amit például itt államtitkár úr elmondott, vajon jobb lesz a közbiztonság egy-egy településen. Vajon ez a mostani törvénymódosítás hozza-e majd azt, amit nagyon sokan várnak, és ami probléma mindig az önkormányzatoknál jelenik meg, hogy nem mernek este kimenni az utcára az emberek, hogy félnek kimenni este, hogy attól félnek, hogy amikor a gyerekek az iskolából hazajönnek, akkor megtámadják őket - vajon ez a törvény fogja-e szolgálni azzal, hogy különböző juttatásokat, támogatásokat ad az érintetteknek? Vajon szervezettebbé válik-e majd az a munka, ami mondjuk, egy katasztrófa esetén van, vagy egy tűz oltása esetén a védekezés? Segíti-e a megelőzést, szervezettebb lesz-e majd a munka?

Valójában tehát az a kérdés, hogy színvonalasabb és jobb lesz-e majd a szolgáltatás, hogy ezt szolgálja-e majd például az, ami benne van a törvényben, hogy öt évre ki lehet nevezni a rendőrkapitányokat. Ez azt szolgálja-e- kérdésként vetődik fel -, hogy jobban megismerje a környezetét, biztosabban számolhasson azzal, hogy ő öt évig ott lesz, és kapcsolatokat építsen - most jó értelemben mondom ezt a kapcsolatépítést -, vagy pedig ez csak azt a célt szolgálja, hogy ciklusokon átnyúlóan be legyenek betonozva a kinevezettek? Ez a kérdés ott van, és azt gondolom - kicsit abból, hogy öt évre szól a törvény -, ez azt mutatja, hogy inkább a cikluson átnyúló kinevezés a cél, s nem pedig az, amit mondtam, hogy színvonalasabb és jobb szolgáltatások legyenek.

A kormánytisztviselők számára is különböző juttatásokat fogalmaz meg ez a törvény, viszont azt kell mondanom, hogy a helyi önkormányzatok tisztviselőire ezeket már nem terjeszti ki. A 69. §-ban például azt, hogy lakásvásárlási hitel önerő nélkül lehetséges, csak a kormánytisztviselők számára biztosítja a törvény, az önkormányzati tisztviselők számára nem adja meg ezt a lehetőséget. A 80. §-nál pedig a jegyző számára az önkormányzatokban azt, ha közös hivatalok munkáját látja el a jegyző, akkor a közös hivatalok közötti utazást a törvény nem biztosítja úgy a jegyző számára, hogy kiküldetésként tekintene erre a feladatra.

Ugyanígy azt kell mondanom, hogy nagyon érdekes, ami a 82. §-ban van, ami nem kimondottan a Hszt.-ről szól, és nem is a kormánytisztviselőkkel kapcsolatos, hanem a közös önkormányzati hivatalok megszüntetését szabályozza. Ami, azt kell mondjam, azért érdekes, mert amikor az önkormányzati törvényt tárgyaltuk, pont a tárca benyújtása után, itt a parlamentben többször rákérdeztünk erre, hogy mi a helyzet, és akkor önök azt mondták, hogy nem áll szándékukban önkormányzatokat megszüntetni, itt pedig meglepő módon nagyon részletesen szabályozzák a közös hivatalok megszüntetésének a módját. Vajon mi a hátsó szándék ezzel?

És hogy mennyire igaz az, amit itt már elmondtak sokan, nemcsak erre a törvényre, hanem az előzőre is a kapkodással kapcsolatban, arra pedig jelzem, hogy miközben itt tárgyaljuk ezt a törvényt, és a 90. §-ban a háznagy jogállását és jogviszonyát szabályozzák, és egyébként a 9243. számú törvényben - amit majd holnapután tárgyal a Ház - ugyanezt a kérdést ott is szabályozzák. Most még az a szerencse, hogy legalább egyforma a szabályozás, és nem különböző, de ez világosan mutatja, hogy az előkészítés nagyon kapkodó ütemben készült, és itt különböző párhuzamos törvényalkotások vannak. Egyébként a tegnapi bizottsági ülésen az is kiderült, hogy nemcsak ebben a kérdésben, hanem sok más kérdésben is, sok törvényben ugyanazt a kérdést különböző kezdeményezésekre - akár önálló képviselői kezdeményezésként, akár pedig tárca kezdeményezéseként - különböző módon igyekeznek szabályozni.

Ez világosan mutatja azt a kapkodást, ami az elmúlt években is jellemezte a kormány által benyújtott törvényjavaslatokat. Ezért nem tudtuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 232 2012.11.29. 7:38  225-247

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy a törvénymódosítást előkészítők részéről Láng képviselő úr valóban mindent elmondott a törvényről. Tehát magáról a törvényről túl sokat nem lehet mondani, mert minden pontját említette.

Ami inkább kérdésként felvetődik, hogy miért is van szükség most visszahozni ilyen technikai módosításnak tűnő kérdéseket, miért kell most itt a Házban ilyenekkel foglalkozni. Ezen érdemes egy kicsit elgondolkodni. Erre is egy kicsit utalt az expozéjában a képviselőtársam.

Amikor magát a törvényt tárgyalta a Ház és itt a parlament előtt tárgyaltuk, akkor mi magunk is nagyon sokszor felvetettük ezt a bizonyos átmeneti időszakot, mert itt arról van szó, arról a hat hónapról, ami a parlamenti választás és az önkormányzati választás közötti időszak. Akkor jeleztük már ezt a problémát. Azt gondolom, hogy ha az előterjesztők akkor egy kicsit nyitottabbak lettek volna a szakmai szervezetek - mondjuk, Gémesi György többször is elmondta ezt a problémát - véleményeire, akkor most nem kellene ezt a törvényt tárgyalnunk. Ez nagyon jól mutatja, hogy egy akkora törvény módosításánál, mint az önkormányzati törvény volt, talán egy kicsit több időt és kicsit nyitottabban kellett volna azt a törvényt tárgyalni. Az az átmeneti időszak, amiről itt most szó van, ebben a törvényben egyébként, azt gondolom, szakmailag teljesen korrektül rendeződik, és teljesen világos, hogy az összeférhetetlenség kérdése hogyan is alakul.

Az, hogy van beadva módosító indítvány, az pedig azt mutatja, hogy talán most is mintha kicsit zavar lenne az előkészítésben. A bizottsági ülésen is elmondtam, amire szintén utalt az előterjesztő is, és magam is láttam már a beadott módosító indítványt, ez a bizonyos háznagy kérdése. Tegnapelőtt egy másik törvényt tárgyaltunk, ahol a javadalmazás kérdése volt, ugyanaz a probléma több törvényben meg van nyitva, ugyanúgy utalva van, szerencsére egybeesések vannak. Ez még a jobbik változat, mert lenne ennél egy rosszabbik változat, amikor a különböző törvények másképp szabályoznak egyazon kérdést. Itt szerencsére a két törvényben egyformán van szabályozva ugyanaz a kérdés. Azt gondolom, az önmagában nem jó és nem szerencsés, ha egy kérdést több törvényben is szabályozunk, illetve hogy több törvény megnyit egy bizonyos törvényt.

Ami az elmúlt napokban sok-sok vitát váltott ki, az kétségtelenül az a kérdés, ami a polgármesterek és elsősorban a főpolgármester javadalmazásáról, az ő tiszteletdíjáról szól. Az expozéban kicsit elnagyolta a képviselőtársam ezt a kérdést, mert az rendben van, hogy az itteni szabályozás mikortól lép életbe, és persze azt világosan látjuk a törvényből is, hogy van ebből egy kivétel, de valahogy azt sehol nem tudtam kiolvasni sem a törvényből, és nagyon figyeltem most a törvény felvezetését, nem is hallottam, hogy mi indokolja ezt a kivételt. Ezt a kérdést fel is tenném az előterjesztőknek, hogy mi indokolja azt a kivételt, amit a főpolgármesterrel csinálnak vagy ebben a törvényben végrehajtanak, az indoklásban sem látható.

(19.00)

Nem nagyon tudok arra indokot, ami azt a mondatot illeti, hogy akit 2010-ben megválasztottak, ugyanazon feltételekkel csinálja végig a munkáját 2014-ig, én ezt el tudom fogadni, de akkor miért kivétel ez alól a főpolgármester, hiszen az ő javadalmazása ebben a törvényben láthatóan változik. Talán azért, mert az elmúlt hónapokban látott vitában kicsit könnyebben hajtotta be a fejét a fővárosi szolidaritás kérdésében, és azt mondta, hogy ám legyen, akkor a kerületek itt legyőzik a főpolgármestert; ám legyen, hogy Buda legyőzi Pestet; ám legyen, hogy a külváros legyőzi - vagy nem győzi le - a belvárost; tehát hogy ezt a fővárosi csatát esetleg - hogy mondjam - engedékenyebben fogadta, és lehet, hogy most ezért egyfajta jutalmat kap itt a törvényalkotásban a kormánypártiaktól.

Vagy talán azért, mert a Budapesti Közlekedési Központot sikerült ezer fő fölé tornászni, és elért egy olyan létszámot a közlekedési központ létszáma, ami már valóban egy nagy létszám, és ezért jutalmazzák, hogy sikerült egy ilyen típusú szervezetet létrehozni, aminek olyan túl sok hasznát egyébként a fővárosban lakók nem látják, nem nagyon érzékelik. A közbiztonságról külön nem beszélek, mert azt gondolom, azt mindenki meg tudja ítélni, hogy ebben milyen változások történtek. Azt sem lehet mondani, hogy esetleg azért kap ő magasabb fizetést, mint korábban, mert olyan sok daru működik már a városban, olyan fejlődés indult meg, ami az ő eddig végzett munkájára azt a fényt veti, hogy megérdemli, hogy magasabb fizetést kapjon.

Szóval, ez a része nagyon nyitottan marad a dolognak, én nagyon kérem az előterjesztőket, hogy erre azért mondjanak már valamit, hogy mi az igazi válasz ebben a kérdésben.

Az előterjesztő elmondta itt is, és a bizottsági ülésen is volt, hogy korábban nem sikerült ezekben a kérdésekben változtatást elérni. Ez kétségtelenül igaz, de nem azért, merthogy nem volt erre szándéka az akkori kormánypártoknak, hanem azért, mert pontosan önök nem voltak ebben partnerek. Azért, mert nem volt kétharmada az akkori kormánypártoknak - ezt lehet mondani -, de ettől még a problémát meg kellett volna oldani, és önök ezeket a problémákat akkor nem oldották meg, ezekben a problémákban - azt kell hogy mondjam - inkább tobzódtak, mint hogy valamifajta megoldást vagy együttműködést tanúsítottak volna. Ezt nem tették meg, most olyan nagyon nem túl szerencsés arra hivatkozni, hogy az előző kormányzatnak nem voltak ilyen szándékai - volt ilyen egyébként.

Egyébként a létszámcsökkentéssel kapcsolatban is jeleztük már akkor, hogy nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, mint ami történt. Valószínű, hogy esetleg a tiszteletdíjak csökkentését kellene előrehozni, nem pedig a képviselő-testületek létszámának a csökkentése a jó megoldás. Hisz mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzatiság lényege, hogy minél szélesebb körben érjük el a választókat, az embereket, az adott településen élőket. Ehhez pedig nagy létszám kell, az kell, hogy minél több kapcsolat legyen, minél több információ jusson el a képviselőkhöz, a képviselőkön keresztül a döntéshozókhoz, a polgármesterhez, akár pedig így a parlamenti döntéshozókhoz is. Szóval, azt gondolom, arra azért most ne legyenek büszkék, hogy önök ezt nyolc éven keresztül megakadályozták, és íme lásd, most pedig ezt megcsinálják, és milyen jó, hiszen ez nem más, mint alapvetően a demokrácia szűkítése.

Jeleztük, hogy nem tartjuk helyesnek azt a módosítást, amit itt korábban is elmondtam a főpolgármester kérdésével kapcsolatban. Erre várom az előterjesztők válaszát, hogy hátha a vitában ez talán kitisztázódik, és akkor tovább lehet menni.

Azt láttam, hogy vannak beadva a törvénymódosításhoz olyan javaslatok, amelyek pontosítják, hát ez is azt mutatja, hogy az előkészítésben volt még némi hiányosság, és láthatóan a törvényalkotásban azt a típusú munkát, ami már az elmúlt években megszokottá vált, most itt sem sikerült kikerülni az előterjesztőknek.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 66 2013.02.12. 2:12  23-121

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatom a vitát és Babák meg Demeter képviselőtársamat, amikor azt mondják, hogy állami és önkormányzati feladatot külön kell választani. Magam a ferencvárosi önkormányzatban is képviselő vagyok, és nagyon jó, mert az Áht. előírja, hogy most az új önkormányzati költségvetés készítésénél a kötelező és a szabadon vállalt feladatokat meg kell jelölni a költségvetésben. És amíg önök itt vitáztak, én épp megnéztem az önkormányzatunk költségvetését, amit a 2013-as évre készít, és néhány számot szeretnék mondani csak azért, hogy szerintem a felhők szintjéről jó lenne, ha a realitások talajára lejönnénk, és világosan látnánk, hogy amiről önök beszélnek, hogy mi volt korábban és mi van most, a számok egészen mást mutatnak.

Akkor hadd mondjam el önöknek, hogy a kötelező feladatok, amiket el kell látni az önkormányzatnak, amiről itt az előbb Babák úr is beszélt, Demeter képviselőtársam és más képviselők beszéltek, az a ferencvárosi önkormányzat költségvetésében 14,3 milliárd forintba kerül, amit önök törvény alapján - amit Babák úr mondott, hogy tiszta legyen a kép - ráróttak feladatot az önkormányzatra. 14,3 milliárd, Babák képviselő úr! Ehhez a központi költségvetés, azaz az állam két címen ad forrást az önkormányzatnak, az egyik az ágazati feladatok ellátása, a másik pedig az irányító szervtől kapott támogatás. Hogy ez hogyan alakul ki, azt egyébként senki nem tudja kiszámolni, hogy milyen módon alakul ki, de a Ferencváros esetében ez 6,2 milliárd forint, tehát nagyságrendileg 8 milliárd forintot önök nem adnak oda az önök által kötelezően kirótt feladatok ellátására. Ehhez a forrást az önkormányzatnak saját bevételből kell előteremtenie. Ez a saját bevétel egyébként meg nem más, mint jól tudjuk, a helyi adó, a lakosok helyben való megterhelése, a vállalkozóknak újabb terhek kirovása. Ami pedig eddig volt, abból nagyrészt önök elvettek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tehát, hogy világos legyen, önök igazából a feladatokhoz egyáltalán nem adnak több forrást, mint azt korábban tette az állam. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 251 2013.02.18. 3:17  248-273

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt gondolhattuk volna, hogy azért az általános vitában elhangzott érvek az önkormányzatiság mellett egy kicsit az előterjesztőket, a kormányt, a kormány képviselőit elgondolkoztatják az ügyben, hogy talán azok a módosító indítványok, amelyek benyújtásra kerültek, mégis átgondolásra érdemesek, esetleg egyiket-másikat lehetne támogatni.

Nagyon nagy sajnálattal vettem tudomásul, hogy a mai önkormányzati bizottsági ülésen egyetlen módosító indítványunkat sem támogatták. Én magam az 1. számú módosító javaslathoz szeretnék szólni, amit három képviselőtársammal együtt nyújtottunk be, és tartalmilag arról szól, mint amit előttem képviselőtársam mondott, a törvényességi felügyeleti bírság kérdésével kapcsolatos.

Azt nem ismételném meg, ami az előbb elhangzott, mert azt gondolom, hogy teljesen világos. Kevésbé látom esélyét annak, hogy államtitkár asszonyt esetleg meg tudjuk hatni az érvekkel. Még egy érvet szeretnék hozzátenni vagy fontos szempontot elmondani, ez pedig az önkormányzatiság eszméjéről szól. Azt gondolom, hogy ha valami már igazán durván sérti az önkormányzatiság eszméjét, az összes korábbi törvénymódosítás olyan volt, ami azt a gondolatkört, azt a szellemiséget, amit '90-ben magunkévá tettünk és az önkormányzatoknál dolgozók fontosnak tartanak, már elég sokszor sikerült megsérteni itt a Házban a törvényalkotás folyamatában.

De az, ami most ebben a törvényben benne van, nevezetesen az, hogy a törvényességi felhívás nélkül azonnal felügyeleti bírságot lehet kiszabni, ez olyan mértékű megsértése, fenyegetése az önkormányzatoknak, az önkormányzatiságnak és ennek az eszmének, amiről azt gondolom, hogy egészen példátlan. Pontosan úgy egyébként, hogy lenne lehetőség arra, hogy akár törvényességi felhívással; vagy ahogy olvashattuk a törvényben, egyébként a képviselő-testületek összehívásának lehetősége is ott van, ráadásul úgy, hogy még csak az adott önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában lévő szempontokat, időpontokat sem kell a törvényességi felügyelet képviselőinek figyelembe venni, tehát anélkül is össze lehet hívni képviselő-testületi ülést.

Tehát rengeteg olyan lehetőség van a törvényességi felügyeletet ellátó szerv kezében, amivel élhet, egyébként azt gondolom, hogy aránylag tisztességesen, de az a típusú megoldás, hogy azonnal felügyeleti bírságot szabhat ki a törvényességi felügyeletet ellátó szerv, az nagyon durva megsértése az önkormányzati eszmének, az önkormányzatok működésének, és persze ez egyben azt is jelenti, hogy folyamatos, állandó fenyegetettség van jelen, és ez a fenyegetettség az, ami a munkára is rányomja a bélyegét, hiszen a döntéshozóknál vagy a döntés-előkészítőknél a képviselő-testületi ülések anyagait előkészítőknél mindig ott lesz az a gondolat, hogy jaj, nehogy bírságot kelljen fizetni.

Ez a lehető legrosszabb, tehát alapvetően a szabad gondolkodást, az önálló gondolkodást, a kreatív gondolkodást is ez a törvény ilyen értelemben nagymértékben korlátozni fogja. Ezért nagyon sajnálom, hogy a kormány részéről nem volt fogékonyság az itt benyújtott módosító javaslatunk támogatásával kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 6 2013.02.26. 4:57  5-8

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én valóban azt folytatnám, ami az első napirendi hozzászólásban elhangzott, persze egy kicsit a másik oldalról szeretném ezt megvilágítani, és szeretnék rámutatni arra, hogy miért igazságtalan az a rendszer, amit önök most szeretnének bevezetni a rezsicsökkentés kapcsán.

Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbi években szinte minden önkormányzat vagy civil szervezet a maga lehetőségei szerint próbált segítséget nyújtani a rászorulóknak a mindennapi terhek enyhítésében, és itt most a rászorulókon van a hangsúly, őket szeretném egy kicsit képviselni, hisz ha már az önök gazdaságpolitikája, amely rengeteg adót vezetett be, és közvetve vagy éppen közvetlenül a családokra hárítja a terhet, ha már ez a gazdaságpolitika nem lett eredményes, akkor legalább a szociális érzékenységet jó lenne, hogyha megtartanák a kormányzásuk idején.

Az elmúlt két évben a korábbiakhoz képest, mint ahogy azt hallhattuk, ugrásszerűen megnőtt azon emberek és családok száma, akiknek jövedelmi helyzetük miatt nehézséget okoz a közüzemi díjak és a közüzemi számlák kifizetése vagy kiegyenlítése. Ugyanakkor működött Budapesten egy szervezet, a Hálózat Alapítvány - vidéken ez más és más néven működött -, amely még 1996-ban azért jött létre, hogy segítséget nyújtson a távhő, a víz, a szennyvízelvezetés, a hulladékkezelési költségek csökkentésére, valamint a lakhatással összefüggő egyéb díjak hátralékainak a kiegyenlítéséhez. Ezt a támogatást azon szociálisan rászorulók vehették igénybe, akik az energiaárak, a lakásfenntartási költségek növekedése miatt nehéz helyzetbe kerültek, és önerejükből nem tudták kifizetni ezeket a költségeket. Az alapítványi támogatások forrása - és kérem, hogy most figyeljenek egy kicsit, az alapítványi támogatások forrása - az érintett közüzemi társaságok hozzájárulásai voltak. Ugye, ez ismerős, hiszen az önök elve is ugyanez, hogy a cégekkel fizettetik meg, csak itt volt egy elv, a rászorultság elve és a szociális érzékenység, és mint ahogy láthattuk, a rászorultság alapján kapták a támogatást az érintettek, és így ez a szolidaritást jelezte.

De mit mutatnak a számok? Azt mutatják, hogy 2010-ben Budapesten 80 ezer család vagy háztartás részesült valamilyen támogatásban, 2012-ben már csak néhány százan, de nem azért, mert nem volt igény a támogatásra, vagy éppen úgy megváltozott volna a helyzet, hanem azért, mert megszüntették ezt az alapítványt, megszüntették a támogatást, de nemcsak a fővárosban, hanem más vidéki városban is ezt tették. Ma Budapesten 350 ezer család vagy háztartás küzd valamilyen közműtartozással, ez négyszerese annak, ami 2010-ben volt. Mit tapasztaltak a nehéz helyzetben lévők, amikor 2013 januárjában igényelték volna a támogatást? Azt a választ kapták, hogy az alapítvány forrás hiányában megszünteti a működését, tehát önök az eddig jól működő rendszert felszámolták, 2010-től folyamatosan elapasztották a forrásokat. Megszüntették az alapítványi támogatást, helyette ígérik ezt a rezsicsökkentést. Ez Horváth Kati néni számára a Ferencvárosban - akinek elhoztam a számláit, meg lehet nézni - az égvilágon semmit nem eredményez, hiszen ő eddig az alapítványtól 20 százalékos támogatást kapott pont a távhőre, önök pedig 10 százalékot ígérnek. (Révész Máriusz: Mondd az arányszámot!) Ez nem jelent semmit Somogyban, ahol fával vagy szénnel tüzelnek, hiszen ott az ő számukra nem érvényesül ez a rezsicsökkentés. Értem én, az Orbánhegyen, a Böszörményi úton és a Hűvösvölgyi úton, ahol a garázsokat is fűtik, ott természetesen nagy összegű megtakarítást jelent ez a 10 százalékos rezsicsökkentés.

Tehát, hogy világos legyen, az alapítványon keresztül kapható támogatás mértéke jelentősebb összeget tett ki, mint az önök által annyira hangoztatott csökkentés. (Révész Máriusz: Ne mondj már ilyen hülyeséget! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: De, hadd mondja! - Derültség.) Képviselő úr, nézze meg a számlákat! (Az elnök csenget.) Tehát a szorult, a szinte már kilátástalan helyzetben lévők nemhogy jobban járnának, hanem ahogy itt mondtam, Horváth Kati néni számláit, ha megnézik, rosszabbul, hiszen ő eddig 20 százalék kedvezményt kapott, most pedig csak 10 százalékot kap, és több százezren vannak így a városban és az országban. (Révész Máriusz: Két nagyságrendnyi különbség van!) Nem gondolják, hogy valójában ez képmutatás? Itt hallgattam Németh Szilárd hozzászólását, képmutató, amit mond, képviselő úr, hiszen eddig, ön is tudja, az ön kerületében is többet kaptak vissza a lakások, mint amennyit önök most ígérnek. (Németh Szilárd István: Nem beszélj már ilyeneket! - Révész Máriusz: Hány százalékra igaz ez?)

Ami igazságtalan, mint ahogy mondtam, és ahogy államtitkár úr is elismerte, valóban, most aki a medencéjét fűti vagy a garázsát fűti, kétségtelenül nagyobb megtakarításra tesz majd szert, mint amennyi korábban volt, de azt gondolom, hogy ez nem igazságos, nem szolidáris, és valójában nem a rászorulókat támogatja, ezért álságos az, amit önök a rezsicsökkentéssel kapcsolatban csinálnak. (Németh Szilárd István: Igen, a királymezei lakótelepen fűtik a medencét 40 négyzetméteren. Tele van medencével az összes tízemeletes ház.)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 133 2013.02.26. 5:11  120-198

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban tegnap az önkormányzati és területfejlesztési bizottság megtárgyalta az előttünk lévő törvényjavaslatot, és azt kell mondjam, hogy vannak vitáink, de alapvetően azt mondtuk mi is tegnap, hogy minden, a lakossági terheket csökkentő javaslatra szükség van, de jobb, ha azért ezekben a javaslatokban a szociális érzékenység, a szolidaritás, a szolgáltatások színvonala a lakosság felé javul, tehát ha egy törvény ezt szolgálja.

Így van, ahogy az előbb is elhangzott, hogy a lakossági kapcsolattartás szempontjából alakult ki vita. Pontosan azért, mert az önkormányzatok azt érzik, hogy ha a szolgáltatók ügyfélszolgálati rendszere nem jól működik, akkor azok, akik sértve érzik magukat vagy gondjuk van a szolgáltatókkal, megjelennek az önkormányzatnál, és ott kezdenek panaszt tenni, hogy nem tudják az ügyes-bajos dolgaikat elintézni. Ezért a lakossági kapcsolattartás szempontjából fontos, hogy milyen az ügyfélszolgálati rendszer. Ugyan van a törvényben erre utalás, de pontosan azt mondtuk, és erre adtunk is be módosító javaslatot, hogy ki kellene ezt jobban bontani. Világossá kellene tenni, hogy az ügyfélszolgálat esetében valóban érdemi ügyintézés legyen, ne csak az, hogy be lehet adni a papírokat.

(14.40)

Legyen valóban pontos adatszolgáltatás az adott ügyfélszolgálati irodán, az ügyfélszolgálatok körében, és így a vitás kérdéseket helyben lehessen rendezni, akár a tartozást vagy az egyéb kérdéseket, ilyen értelemben van értelme az ügyfélszolgálatnak. Valóban úgy van, ahogyan Kovács képviselőtársam egyébként az előző felszólalásában elmondta, az a rendszer, amit most önök itt visszahoznak ebben a törvényben, az nem más, mint ami 2011 előtt vagy 2010 előtt egyébként már megvolt. Itt most valójában egy visszalépés történik. Azt kell mondani, hogy jó irányba, persze, de ez egy kicsit furcsa.

Nos, az ügyfélszolgálatokon túl azért szeretném jelezni, hogy a számlaképpel kapcsolatban is volt tegnap vitánk a bizottsági ülésen. Ahogyan itt hallgattam az előterjesztő részéről Zsigó képviselő urat, azt kell mondanom, hogy ennek a törvénynek nem része a számlakép, pedig ha valami körül igazán vita van - ez kormányrendeletben van -, az pontosan a számlakép kialakítása, de az itt most nincs előttünk, pedig a legtöbb ember ezzel küzd, sokan azért, merthogy nem tudják értelmezni a kézhez kapott számlát.

A hálózatfejlesztéssel kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy a hálózatfejlesztés esetében ki, hol, mikor és hogyan dönti el, hogy az adott anyagi vagy forráskeretek között hol történik majd fejlesztés, hiszen valószínű, hogy sokkal többen tartanak majd igényt erre, mint amennyi forrás lesz. Valójában, azt kell mondanom, tegnap a bizottsági ülésen erről sem sikerült világos képet kapni, hogyha nagyobb az igény, mint amennyi a forráslehetőség, akkor valójában hol születik majd ebben a kérdésben döntés. Már tegnap is ott a bizottsági ülésen több polgármester jelezte, hogy lesznek igényeik, be fogják jelenteni, jelezni fogják. No de valójában akkor majd ki dönti ezt el, egyébként meg honnan lesz a forrás, hogyha épp most ebből akarnak önök elvenni?

A rendteremtés szándéka érződik a törvényben, ebben talán még egyet is tudunk érteni. Ezt lefordítani úgy lehet, hogy a levegőben lógó különböző kábelek földben való elhelyezése történjen meg. Erre is azt lehet mondani, hogy ez alapvetően egy jó irány, jó szándék. Sajnos az nem derül ki a törvényből, hogy egyébként ennek a költségeit ki fogja viselni, egyébként kinek milyen terheket kell ezért vállalnia. Ez tegnap szintén felvetődött a bizottsági ülésen, hogy sok esetben a szolgáltatók igen furcsa ajánlatokkal keresik meg az önkormányzatokat, csak éppen arról nem volt tegnap szó, hogy számla nélkül is megtennék a kábelek földbe helyezését, de nagyon eltérő ajánlatokat tesznek sokszor ugyanazok a szolgáltatók az önkormányzat felé, annak érdekében, hogy a kábeleket a földbe helyezzék. A másik kérdés ezzel kapcsolatban: itt nemcsak az elektromos kábelekről van szó, hanem mondjuk, a telefontársaságok vagy a tévétársaságok kábeleivel kapcsolatban is kellene valamit kezdeni, és ha már egyszer egy ilyen irány elindul, akkor érdemes volna ezt összefogni, és együttesen megtenni, hogy ne kelljen többször elviselni az ezzel járó kellemetlenségeket.

Természetesen, mint ahogyan még a napirend előtti hozzászólásomban is jeleztem, jó lett volna, ha valamifajta szolidaritás vagy szociális érzékenység is látszik ebből a törvényből, nevezetesen az, hogy korábban, ahogyan itt már volt szó a gázártámogatásról, működött olyan alapítvány, olyan rendszer, amelyik díjkompenzációt biztosított különböző szolgáltatásokra. Ez a díjkompenzáció a szolgáltatások esetében sokkal nagyobb, mint az önök által most beharangozott rezsicsökkentés, ezért, azt gondolom, érdemes lenne önöknek elgondolkozni, hogy milyen mértékben is segítik a fogyasztókat.

Azt gondolom, ha a (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) módosító javaslatainkat elfogadják, akkor esetleg még támogatható is lehetne a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 149 2013.02.26. 2:05  120-198

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök olyan szépen beszélnek a rászoruló emberekről. Itt most két fölvetést hallottunk vidékről. Én szeretnék egy fővárosi példát is idehozni a vitába.

Nem tudom, hogy önök tudják-e, de 1996-tól folyamatosan működött Budapesten egy Hálózat nevezetű alapítvány. Ennek az alapítványnak az volt a lényege, hogy díjkompenzációt adott különböző közműszolgáltatásokhoz, víz, csatorna, szemétszállítás, távhő esetében. Ennek az alapítványnak a forrása pontosan a szolgáltatók által befizetett összeg volt, ez évente 2-2,5 milliárd forintot tett ki. Egészen 2010-ig működött, akkor 70 ezer igénylő volt ennél az alapítványnál. Aztán 2010 után önök ezt az alapítványt nagyon szépen elapasztották, hiszen olyan döntéseket hoztak például a Fővárosi Önkormányzattal együtt, ami ezeket a forrásokat megszüntette.

De azt szeretném mondani önöknek, hogy az önök által most ajánlott rezsicsökkentés a fele annak, mint amennyit a rászorulók, nevezetesen Horváth Kati néni a Ferencvárosban a Dési Huber utcából eddig kapott a díjkompenzáción keresztül, itt van előttem az ő számlája, ugyanis ő 20 százalékot kapott a díjkompenzációból, és önök most ennek a felét akarják adni. Tehát igaz az, amit Lamperth Mónika mondott az előbb, hogy amit önök az egyik kezükkel adnak, azt mindjárt a másikkal el is veszik. Önök 10 százalékot ígérnek, míg a rászorulók, a nehéz helyzetben lévők, a városban lakók eddig 20 százalékot kaptak. Volt egyfajta szolidaritási elv, vagy volt egy szociális szempontrendszer. Önök ezt most félreteszik.

Értem én, hogy az Orbánhegyen, vagy a Böszörményi úton, vagy a Hűvösvölgyi úton, ahol már a garázsokat is fűtik, ott azért nagy pluszjövedelmet jelent majd ez a 10 százalék, na de hát ott eddig is tudták fizetni a számlákat. Horváth Kati néni a Ferencvárosban viszont nem tudta, és ezek után sem fogja tudni, mert önök elvesznek tőle (Az elnök csenget.), és nem adnak neki.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 161 2013.02.26. 2:08  120-198

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ékes képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Ékes képviselő úr, én többször itt a parlamentben kérdést és interpellációt intéztem a miniszterhez gázártámogatás, gázár-kompenzáció ügyében, talán emlékszik is, bólogat. 2011-ig ez működött, ezt önök megszüntették. Úgy szüntették meg, hogy azt mondták, hogy van a lakásfenntartási támogatás, amit az önkormányzatok fizetnek, most nem tudok számokat mondani, elnézést kérek, de az interpellációban benne volt, és volt, amit a kormány adott: gázártámogatást. A kettőt összerakták, és közben kivettek egy hatalmas összeget belőle. Na, a Kati néni ennek a hiányát érzi a gáz esetében. De azt gondolom, hogy az igazán jó irány leginkább az, amiről itt korábban szóltunk, hogy az energiafelhasználásnak a csökkentését kellene valamilyen módon elérni, mert legyünk őszinték, azért a városban, a panellakásban lakóknak a legnagyobb teher a távhő, amiről beszéltem, amire eddig 20 százalékot kaptak, most pedig önök csak 10 százalékot ígérnek támogatásként. Ezt pedig csak úgy lehet megtenni, ha a korábban, 30-40 évvel ezelőtt épült panelházak felújítását megoldják vagy ehhez adnak támogatást.

A panelprogram egy nagyon jó program volt, higgyék el, arra is tudunk rengeteg számlát mutatni, de szerintem önök is meg tudják nézni odahaza (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Hány visszaélés volt?), hogy ahol megcsinálták ezt a felújítást, majdnem 50 százalékos rezsiköltség-megtakarítást értek el, és most még itt nem beszélünk a környezetvédelmi hatásáról és másról. Tehát azt szeretném jelezni, hogy voltak nagyon jól működő, kompenzációt, támogatást odaítélő rendszerek, egyszer a gázártámogatás, a Hálózat Alapítvány, vagy éppen a panelprogram. Mind a három nagyon jól működött, a rászorulókat, a szegényeket segítette. Volt egy szociális érzékenység a rendszerben, most önök ezt kivették ebből a rendszerből.

Ez az igazi vitánk önökkel, hogy valójában egy más felfogásban gondolkodnak, mint ahogy mi ezt tettük. Mi a rászorulóknak, a szegényeknek szerettünk volna adni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), önök ezt most visszaveszik. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 74 2013.03.19. 2:11  25-347

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy kicsit a szociális érzékenység irányába vinném vissza a vitát. Jelzem önöknek, hogy nagyon sokan mondták, hogy a legszegényebbekre terheltük rá a különböző költségeket. Én szeretném önöknek elmondani, hogy a nagyvárosokban, Budapesten is és a vidéki nagyvárosokban több mint tíz éve működött egy alapítványi rendszer, ez a Hálózat vagy Héra Alapítvány (Németh Szilárd István: Ami 4,5 milliárdot tartott a bankban. Magánalapítvány.), amely alapítvány - képviselő úr, önnél is működött Csepelen, és a XVI. kerületben is működött (Az elnök csenget.) - nem csinált mást, mint a szolgáltatók a profitjukból befizettek az alapítványnak, az alapítvány szociális rászorultság alapján adott díjkompenzációt a családoknak, a háztartásoknak. Ez a díjkompenzáció egészen 2010-ig működött, önök utána a fővárosban különböző döntésekkel ezt megszüntették.

Én hoztam egy olyan Főtáv-számlát a Ferencvárosból, Horváth Kati néni a Dési Huber utcából (Németh Szilárd István: Már hallottuk a múltkor is.), aki még kapott ilyen díjkompenzációt, képviselő úr. Itt van előttem: ez a díjkompenzáció 20 százalék volt. Most Horváth Kati néni, amikor januárban ment, hogy igénylőlapot kérjen, akkor azt mondták, hogy ez megszűnt, önök megszüntették ezt a rendszert, megszüntették az alapítványi támogatást. Tehát az ő számára azt mondják önök, hogy majd kap 10 százalék támogatást, egyébként meg elvettek tőle 20 százalék díjkompenzációt. Tehát Horváth Kati néni a Ferencvárosban, a Dési Huber utcában 10 százalékot bukik a rendszeren.

Amit önök az egyik kezükkel adnak, azt mindjárt duplán a másik kezükkel el is veszik. Konkrétan ez látható ebből a mostani díjkompenzációból. Azért hoztam el a számlát, mert szerintem akkor jó a dolog, ha konkrétan beszélünk ezekről az ügyekről. Külön lehet még beszélni a gázkompenzációról, amit az állam adott, és amit önök belefolyattak a lakásfenntartási költségekbe, amit az önkormányzatokra ráterheltek, és közben több tízmilliárdot kivettek a rendszerből. (Az elnök csenget.)

Jelzem, amit önök az egyik kezükkel adnak, annak a dupláját a másik kezükkel azonnal el is veszik az érintettektől. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
263 130 2013.03.19. 2:05  25-347

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném jelezni önnek, hogy amiről ön beszélt, az a díjkompenzáció az állam által adott, amiről én beszéltem, az a Hálózat Alapítvány vagy a Héra Alapítvány által adott díjkompenzáció, ez két különböző dolog. Az, amiről ön beszél, az úgy van, hogy amikor önök átalakították azt a rendszert, a gázártámogatást és a lakásfenntartási támogatást összehozták, 27 milliárd forintot vettek ki a rendszerből. Ezt a 27 milliárd forintot pedig ráterhelték az önkormányzatokra, ott kell megfizetni ezt a pénzt. Ez egy olyan mozzanat volt, amikor pénzt vettek ki, és az önkormányzatokat terhelték forrás nélkül. Erről szólt a hozzászólásom.

De most egy másik dologról szeretnék beszélni. Ugyan már hallottuk itt, hogy igen gyenge lábon áll ez az előterjesztés. Most az előterjesztő szövegéhez kapcsolódva (Németh Szilárd István: Megszavazzátok vagy nem?) szeretném jelezni, hogy az önkormányzati bizottsági ülésen is felvetettük a kérdést, én magam kérdeztem a 2., a 3., a 4. és az 5. § kapcsán. Tudjuk, hogy egyéni fogyasztókról, egyéni díjfizetőkről van szó, ugyanakkor a közös költségben benne van, mondjuk, épp a szemétszállítási díj, a víz-, csatornadíj, van, ahol a távhő, van, ahol a gáz is szerepel a közös költségben. Ilyenkor vajon a társasházban vagy éppen a szövetkezeti házakban lakók hogyan kapják vissza majd ezt a bizonyos kedvezményt, hogyan fog érvényesülni az ő számlájukban? Sajnos az előterjesztő nem volt ott a bizottsági ülésen, és ezért nem tudtunk választ kapni arra a kérdésre, hogy a közös képviselő lesz-e az, aki majd ezt az összeget kompenzálja és visszaadja a lakóknak, hiszen a szerződés a társasház közössége és a szolgáltatók között van, nem az egyéni fogyasztó és a szolgáltató között.

Most vannak a közgyűlések a társasházakban. Jó lenne tehát erről tudni valamit, mert lehet, hogy ebben az esetben a közös költség csökkentését is bele kellene venni ebbe a sorba, hiszen ahol benne vannak ezek a szolgáltatások, ott vélhetően kisebb lesz a közös költség, kisebb teher terheli majd a társasházakat. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
264 162 2013.03.25. 2:07  161-164

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Lassan ugyan, de közeledik a tavasz, olvad a hó, és azt látjuk, hogy nagy építkezés zajlik a parlament körül, nagy ütemben, milliárdokért épül a nemzet főtere. Mindeközben az idő jobbra fordulásával pedig az autósok azt tapasztalják, hogy emelkedik a benzin ára, és egyre több a kátyú az utakon. Egyre veszélyesebb a közlekedés, nemcsak a fővárosban, nemcsak a két számjegyű utakon, hanem már lassan az autópályákon is.

A szocialista kormányzás idején úgy országszerte, mint a fővárosban tervszerű útfelújítások történtek. Ennek forrása az volt, hogy az akkori kormány az önkormányzatokkal együttműködve egy forint önkormányzati forráshoz egy forint állami támogatást adott. A rossz utakon nem a kátyúkat tömködték feleslegesen, hanem ennek a programnak a keretében az elhasználódott kopófelületeket cserélték, újraszőnyegezték az utakat. Ennek köszönhetően az országban számos helyen valósult meg útfelújítás vidéken is, de Budapesten is, akár ha a Határ utat nézzük, a Nagy Lajos király útját, az Etele utat vagy éppen a dunai alsó rakpartot. Önök ezt a programot leállították. Az elmúlt, mondhatjuk azt, hogy immáron három évben a fővárosban nem tapasztalhatunk jelentős útfelújítást, csak kátyújavítási akciókat láthatunk (Babák Mihály közbeszól.), és nem fordítottak jelentősebb forrást ezekre a feladatokra. Pedig naponta 500-600 új kátyú keletkezik a főváros túlterhelt útjain, az elhasznált közutakon. Sok esetben szinte meg kell állniuk az autósoknak, olyan veszélyes gödrökkel és repedésekkel találkoznak.

A megoldás önök szerint az, hogy mindenhová sebességkorlátozó vagy terelőtáblákat helyeznek ki ahelyett, hogy az aszfaltréteget javítanák meg. A pazarló látványberuházások helyett azonban hasznosabb helye is volna a milliárdoknak, azt gondolom, jobb lenne, ha az utak minőségének javítására fordítanának komoly összeget.

Kérdezem az államtitkár urat, hogyan juthatnak el az autósok tengelytörés nélkül majd a nemzet főterére, milyen forrásokat tervez a kormány az útfelújításokra a közeljövőben. Tisztelettel várom a válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 156 2013.04.15. 2:04  155-158

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A 2010-es választásra készülve a Fidesz, akkor még átérezve a megélhetés napi gondjait, a termelők és vásárlók fizetési nehézségeit, a magas élelmiszerárakat csökkentendő támogatta a szociális boltok hálózatának a létrehozását. Ez a kezdeményezés azon alapult, hogy lehetőséget kapjanak az őstermelők, a gazdák arra, hogy árujukat megfelelő áron egyből az emberekhez juttassák el, a vásárlóknak pedig lehetőséget nyújtott arra, hogy kedvező áron, friss, magyar és nem utolsósorban ellenőrzött termékeket vásároljanak meg.

Azt tapasztaljuk most, hogy az alig 2-3 évig működő hálózat haldoklik. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy elhalt, hiszen az eredeti célra megnyitott üzletek nagy részét már átalakították vagy bezárták. Csak kevés helyen maradt meg a szociális bolt elnevezés, leginkább olyan helyeken, ahol az önkormányzat felvállalta azt, hogy további kedvezményeket, például levásárolható kuponokat biztosít a rászorulók számára. Ez legtöbb esetben egyébként 20-25 százalékos kedvezményt jelentett az árakból. Valójában azt mondhatjuk, hogy ezekben az esetekben a magas, 27 százalékos élelmiszeráfát csökkentik le.

Az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentése a mindennapi megélhetést segíti. Erre vonatkozóan a javaslatunk a parlament előtt van, és arra vár, hogy a kormánypártok támogassák ezt a javaslatunkat. Természetesen a javaslatunk szélesebb kört érint, minden magyar családot, és minden emberhez eljut. A javaslatunk lényege, hogy csökkennek az árak, valamint hogy nem kell külön üzlethálózatot, szociális bolthálózatot drágán működtetni, hanem a meglévő bolthálózatok alkalmasak, a kis boltok el tudják látni ezt a funkciót. Ezért kérdezem tehát államtitkár urat, hogy támogatják-e az MSZP élelmiszerek áfájának csökkentésére vonatkozó javaslatát annak érdekében, hogy az alapvető élelmiszerek ára csökkenjen 20-22 százalékkal, és mindenki számára a ma működő boltokon keresztül ezek az élelmiszerek elérhetők legyenek.

Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 182 2013.04.22. 2:10  181-184

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A 2013. évi költségvetés tárgyalása során bizonytalanságban éltek az önkormányzatok, és ez persze azóta sem változott. Az utolsó pillanatig nem tudhatták pontosan, hogy ebben az évben milyen keretek között, mekkora létszámmal folytathatják majd a munkájukat. Önök még az utolsó pillanatban is jelentősen módosították a keretszámokat, csökkentették azt. Erre azt mondhatnánk, hogy beleillik az önök által képviselt "kevesebb feladat, kevesebb munkaerő" elvbe, csakhogy a valóság teljesen más képet mutat.

Az elmúlt években önök bővítették a hivatalokat, van már kormányhivatal, létrejöttek a járások, a járási központi hivatalok, új intézményfenntartó központok működnek. Ezekbe a hivatalokba mind új vezetők, titkársági alkalmazottak, gépkocsik és egyéb technikai felszerelések kellettek. Tehát nőtt a hivatalok száma, a bürokrácia is nőtt, miközben önök azt mondták, hogy ez csökkenni fog azáltal, hogy az önkormányzatoktól elvették a feladatokat. Közben újabb feladatokat delegáltak az önkormányzatokhoz, ezért nincs más lehetőségük, mint hogy ők is növelik a létszámot, már ahol ezt meg tudják tenni. Mert vannak olyanok, ahol ezt nem lehet megtenni, mert nincs annyi saját bevételük, amiből ezt finanszírozni tudnák, az állam pedig nem segít ezeknek az önkormányzatoknak. Viszont vannak olyan települések vagy városok, sőt kerületek, ahol azt tapasztalhatjuk, hogy az alkalmazottak létszáma akár 50-70 százalékkal is meghaladja a költségvetési törvényben leírtakat.

Tehát mi az összkép? Mi az, ami az önök rendszeréből kirajzolódik? Az, hogy nő a hivatalok száma, de a költségvetés által az önkormányzatok számára finanszírozott létszám csökken, ezt csökkenteni kívánják, és ennek problémáját rátolják az önkormányzatokra, oldják meg, ahogy tudják. Kérdezem államtitkár urat, miközben az államhivatalok és azok létszámai burjánzanak, miért szorítják lehetetlen keretek közé az önkormányzatok működését, és miért nem teremtenek azonos feltételeket a feladatok ellátásához az állam és az önkormányzatok között és a különböző önkormányzatok között.

Tisztelettel várom válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
272 178 2013.04.29. 2:07  177-180

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy tűnik, hiába próbáltam egy fontos problémára pár héttel ezelőtt a parlamentben felhívni a kormány figyelmét, önök mégis hallgatnak a szociális bolthálózat kudarcáról, pedig ma Magyarországon minden korábbinál nagyobb szükség van egy olyan megoldásra, amely minél olcsóbban segíti hozzá a rászoruló családokat az alapvető élelmiszerekhez.

Hiába ismerjük annak az okát, hogy miért ment tönkre a 2009-2010-ben alakult szociális bolthálózat, önöknek ez nem számít, ugyanis nem vált be az az elképzelésük, hogy csak a Magosszal kötött szerződés alapján lehet árut szállítani ezekbe a boltokba. Így fordulhattak elő olyan esetek, hogy egy veszprémi boltba például Szeged környékéről kellett a krumplit szállítani. Nem vált be az a számításuk sem, hogy attól lesznek ezek a boltok versenyképesek, hogy a termékeket közvetlenül a termelőktől szerzik majd be. Elhibázott koncepció az oka annak, hogy ezek a boltok a vásárlók számára nem váltak vonzókká.

Valójában önök semmit sem tettek az élelmiszerek árának csökkentéséért. Nem szervezték meg a termékek piacra jutásának hátterét, ezzel szemben viszont az elmúlt években emelték az élelmiszerek áfáját, adót vetettek ki, és hagyták tönkremenni nagyon sok család vállalkozását, akik súlyos milliókat fektettek a szociális bolthálózatba. Ma pedig a korábbinál is jóval nagyobb szükség volna egy olyan megoldásra, ami hozzásegíti a rászorulókat, a szegényeket az alapvető élelmiszerekhez.

A mi ajánlatunk, a Szocialista Párt ajánlata a 22 százalékos áfacsökkentésről szól. Ez az ajánlat, az áfacsökkentés nem terhelné a költségvetést, hiszen a nagyobb forgalom több adót eredményezne, valamint az alacsonyabb áfa tisztítaná a feketepiacot is az élelmiszeripar területén.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor szervezik meg végre azt a rendszert, amely biztosítja a helyi termelők számára, hogy árujukat a helyi kisboltokban értékesíthessék? Mikor veszik már észre, hogy az élelmiszerek árának csökkentéséhez az áfa csökkentése az egyetlen lehetséges út?

Tisztelettel várom válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
275 28 2013.05.07. 4:38  17-113

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Én azt gondolom, hogy három nagyon fontos segélyezési formáról van itt most szó. Ezt a bizottsági ülésen is elmondtam a kisebbségi véleményemben, hiszen úgy az átmeneti segély, a rendkívüli segély és a temetési segély olyan segélyezési forma - és ha a temetésit ebből kivesszük, a másik kettő kimondottan olyan segélyezési forma -, amit nem is biztos, hogy törvényben lehet szabályozni nagyon jól, hogy milyen esetekben lehet nyújtani ilyen segélyt, hiszen mindig produkál az élet olyan helyzetet, amit nem előre törvényben látni. Sokszor még a helyi rendeletek is hiányosságokat mutatnak. Nem sikerül az élet teljességét lefedni az átmeneti vagy mondjuk, a rendkívüli gyermekvédelmi segély esetében. Tehát az szerintem egy nagyon jó dolog, hogy ez a támogatási forma az önkormányzatoknál van.

Az, ami itt elhangzott a felvezetőben, és a törvény szándéka az egyszerűsítés kérdése, ezt persze vehetjük úgy, hogy egyszerűsítés, hiszen a három helyett egy segélyezési forma van, de azért azt jó tudni, hogy ez az egyszerűsítés a segélyt igénybe vevő vagy a segélyre szoruló számára semmiféle könnyebbséget nem jelent ahhoz képest, mint ami most van. Államtitkár úr, azért nem jelenti, mert ma is, ha valakinek problémája van, rendkívüli helyzetbe kerül, akkor bemegy az önkormányzathoz, és azt mondja az ügyfélszolgálati irodán, hogy jaj, jaj, elromlott a hűtőgépem, kellene valamilyen segítség. És akkor ott megmondják, hogy milyen papírt kell kitölteni. Most azt mondják, hogy átmeneti segélyt adunk önnek, hogy megjavítsa a hűtőszekrényét, legközelebb meg majd azt mondják neki, hogy önkormányzati segélyt adunk önnek, és itt egy papír; az égvilágon semmi különbséget nem jelent. Ha a segélyezettek számát nézzük, ugyanannyi papírt kell kitölteni. Ez a hivatalok számára jelent egy egyszerűsítést és könnyebbséget, a rászoruló számára semmit nem jelent.

(10.10)

De az alapkérdés nem is az egyszerűsítés, hanem ennek a három segélyezési formának a forrásbiztosítása a kérdés. Azt gondolom, hogy ez egy nagy hiányossága a mostani előttünk lévő törvénymódosításnak, mert jó lett volna, ha már ilyen erősen hozzá akarnak nyúlni ehhez a három segélyformához, akkor az önkormányzatok számára valamifajta forrást is biztosítanak a segélyekhez. Legalább addig a minimumszintig, ameddig a törvény előírja, hogy segélyt kell nyújtani. Tehát ez a bizonyos 130 százalék, amit államtitkár úr mondott. Nagyon jó lett volna, ha valami forrást kapnak az önkormányzatok ezekhez a feladatokhoz, hiszen itt egy nagyobb teher jelenik meg, mert eddig 100 százalékos volt, most pedig egy 30 százalékos növekedés van, teher az önkormányzatok számára. Ezt önök most itt nem jelezték, hogy honnan lehet kigazdálkodni az önkormányzatoknak, ez egy saját feladatuk lesz.

Azt is tudjuk persze, hogy maga a törvény a hozzáférésről szól, de az adott segély összegéről nem szól. Ilyen esetekben az szokott történni, hogy ha magasabb a hozzáférési szint, tehát többen férnek hozzá, akkor az önkormányzatok, ha nincs forrás, akkor ezt úgy oldják meg, hogy az egyszer adható segély összegét kisebb összegre veszik. Én megnéztem a Statisztikai Hivatal adatait, 5,5 milliárd forintot fordítottak 2011-ben az önkormányzatok erre a feladatra, és átlagosan 9-10 vagy 11 ezer forintot adtak segélyt. Vélhetően ezt most majd lejjebb veszik, merthogy többen fognak hozzáférni ehhez a segélyformához.

A másik probléma, amit fölvetettem a bizottsági ülésen, hogy a települések közötti különbséget nem rendezi ez a törvény. Azért utaltam az előbb a forrásokra, hogy legalább a minimumot, a törvény általi kötelezettséget kellene a költségvetésnek finanszírozni az önkormányzatok felé, mert ma az látszik, hogy igen nagy a szórás a kistelepülések, és mondjuk, a városok, a főváros vagy a főváros egyes kerületei között.

Azt kell mondjam önnek, szintén a statisztikai adatokat nézve, hogy négyszeres különbséget is meg lehet állapítani egy kistelepülés és egy városi segélynyújtás között, az összeg nagyságát tekintve. Azt gondolom, hogy jó lett volna a törvénynél erre is egy kicsit utalni, és ebben is valamifajta közelítést tenni a rászorulók érdekében.

Annak érdekében, hogy a törvény valóban elfogadható legyen, mi is módosító javaslatokat adtunk be. Amennyiben ezt államtitkár úr vagy az előterjesztők elfogadják, akkor számunkra maga a törvény támogatható, mert láthatóan mégis egy kicsit előrébb viszi a dolgot, egyszerűsíti a hivatal, az önkormányzat számára. A módosító javaslatainkkal tudjuk majd támogatni az előttünk lévő törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 160 2013.05.13. 2:06  159-162

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Sopront a történelmünkben úgy kezeljük, mint a hűség városát. Az ott élők nem tehetnek arról, hogy ez most megváltozott, és mostantól úgy ismerjük majd, mint a dohánymutyi egyik fővárosa.

Történt ugyanis, hogy a Fidesz a magánnyugdíjpénztárak, a földek, az uniós pályázatok és az állami megrendelések után rátette a kezét az évi 500 milliárdos dohányüzletre is. Államosították a dohánykereskedelmet, elvették a trafikokat a tisztességesen dolgozó családoktól, majd azonnal privatizálták azokat olyanok számára, akik korábban nem ebből a tevékenységből éltek, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy a családi hátterük nem igazán ebbe az irányba tolja őket. Napvilágra kerültek ugyanis a nyertes trafikpályázatok, aminek keretében azt látjuk, hogy Sopronban, a legnagyobb forgalmat bonyolító helyen a helyi fideszes alpolgármester és a helyi kórház igazgatójának a fia nyerte el a lehetőséget arra, hogy dohányt áruljon.

Mit jelent ez számokra lefordítva? Az üzlet napi várható árbevétele dohányból szinte annyi, mint a soproni kórházban dolgozó orvosok havi bére. (Dr. Józsa István: Egyhavi!) Korábban önök azt mondták, hogy elsősorban munkanélkülieket, rokkantakat, kismamákat, a munkaerőpiacon nehezen elhelyezkedőket, családi vállalkozásokat akarnak támogatni. Úgy tűnik, hogy ez esetben ez nem jelent mást, mint a fideszes családok, haverok helyzetbe hozását. Ez alapján az látszik, hogy ma Magyarországon egy kórházigazgató és egy városi alpolgármester gyermeke a munkaerőpiacon nem tud önállóan, a családtól kapott kulturális tőke alapján megkapaszkodni, az érvényesüléshez milliós állami segítségre, támogatásra van szüksége.

Kérdezem az államtitkár urat: hátrányos helyzetűnek tekinthető-e a dohánypályázat tekintetében az a nyertes pályázó, akinek az édesanyja kórházigazgató, az édesapja pedig a város alpolgármesteri tisztségét tölti be? Megfelel-e a törvény szellemiségének az, hogy egy ilyen családi háttérrel és kapcsolatrendszerrel rendelkező személyt támogattak az elbírálás során?

Tisztelettel várom a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 243 2013.05.13. 4:57  238-246

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én igazából két módosító javaslathoz szeretnék szólni. A módosításaink lényegét Pál Béla képviselőtársam elmondta; én itt az 5. és a 10. módosító javaslatot szeretném egy kicsit még megerősíteni, bízva abban, hogy az előterjesztők talán nyitottak arra, amit itt elmondtunk, és esetleg elfogadják a módosító javaslatunkat.

Teszem ezt azért is, mert épp Ughy Attila képviselőtársam pont arról beszélt, amiről én is szerettem volna beszélni. Nevezetesen, hogy az átmeneti segély rendszere ma már úgy többé-kevésbé kialakult az önkormányzatoknál, a szabályozás is megvan, a helyi sajátosságoknak megfelelően mindenki tudja, hogy mi az, amit pontosan szabályoznia kell. Az, hogy ezt valamilyen módon most a törvényben kívánják egyszerűsíteni, és ezt a három segélyezési formát összevonni, ám tegyék, szívük-lelkük rajta, nem okoz igazán problémát, mert ami a problémát okozza, az - ahogy mondtam - nem a szabályozás, hanem a finanszírozás, és erre utalt Ughy képviselőtársam is.

Mi pontosan erre tettünk egy módosító javaslatot itt képviselőtársaimmal, a 10. számú módosító javaslat szól erről, ahol azt mondjuk, hogy ehhez a három segélyezési formához ma nincs állami támogatás hozzárendelve, ezt mindig az önkormányzatoknak a saját forrásukból kell kigazdálkodni. Most az történik ezzel a törvénymódosítással, hogy látszólag van egy egyszerűsítés, és egyébként meg pluszfeladatot, pluszterhet rónak az önkormányzatokra a segélyezés területén, méghozzá a családok esetében elég komoly összeget, és meglepő módon az egyéni esetekben pedig csökkentik ezt a határt. De hát erre is adtunk be módosító javaslatot, erről Pál Béla már szintén beszélt.

De ha már egyszer a törvényalkotás részéről az önkormányzatok felé ilyen feladatkirovás vagy kiosztás van, akkor azt gondolom, jó lenne, ha ehhez a kormányzat valamifajta forrást is biztosítana, és mi erre tettünk javaslatot, a 10. számú módosító javaslatunkban azt mondjuk, hogy a kifizetett segélyek 80 százalékát a központi költségvetés az önkormányzat számára térítse meg. Egyébként a többi segély esetében is ugyanígy működik, 70-75-80 százalékot a költségvetés megtérít az önkormányzat számára.

Ahogy jeleztem az általános vitában, most is fenntartom, hogy azt a hívószót, hogy egyszerűsítésről lenne itt szó, kevésbé tudom elfogadni, mert valójában az egyszerűsítés az érintett számára nem jelentkezik, a polgármesteri hivatalban dolgozók számára jelent, mondjuk, egyszerűsítést, mert most nem három kérőlap lesz. Nem lesz majd külön kérőlap az átmeneti segélynek, a rendkívüli segélynek, a temetési segélynek, hanem egy kérőlap lesz, aminek az lesz a tetején, hogy önkormányzati segély, de egyébként ott lesz a következő sorban, hogy önkormányzati segély, amit az alábbi célra kívánnak igénybe venni, és akkor ott lesz, hogy temetési segély, vagy fel lesz sorolva. Tehát igazából semmi egyszerűsítés nincs a rendszerben, csupán egy ilyen látszatintézkedésnek tűnik.

(18.40)

De mondom, nem ez a legnagyobb probléma. A probléma sokkal inkább az, hogy az a határ, ami mondjuk, épp a temetési segélynél van, igen alacsony határ. A helyben szokásos temetési költségek 10 százalékát határozza meg most a törvény arra vonatkozóan, amit meg lehet téríteni a kérelmező számára. És pontosan azt javasoltuk az 5. számú módosító javaslatunkban, hogy ezt a határt emeljük föl 30 százalékig. Nem véletlenül tettük ezt a javaslatot. Ha valakinek az elmúlt időszakban volt a családjában haláleset, és temetést kellett szerveznie vagy a temetés költségeit átnézte, akkor láthatja, hogy nem kis összegről van szó. Sok esetben 100 és 200 ezer forint közötti összeget jelent egy-egy ilyen temetés. Egy egyszerű temetés még 60-70 ezer forint körüli összeget jelent. Az egyedül maradó számára ez igen nagy megterhelést jelent, és azt gondolom, fontos, hogy az ő számára alapvetően segítséget tudjunk nyújtani, ezért tettünk egy ilyen módosító javaslatot a törvényalkotók számára.

Jelzem, az egyedül élők esetében is fontos az, amit korábban már itt elmondtunk, az általános vitában is jeleztünk, hogy érthetetlen, a törvényalkotó most az egyedül élők esetében a határt miért viszi lejjebb, így egyébként családosok esetében meg följebb emeli. Azt gondolom, mindenki tudja, hogy ha valaki egyedül él, a költségei sokkal magasabbak, sokkal nehezebb számára a megélhetés, mint a családban. Tehát indokolt külön kategóriát létrehozni. Erre is tettünk módosító javaslatot. Arra kérem az előterjesztőket, gondolják végig. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a bizottsági ülésen nem kapott támogatást az általunk benyújtott egyetlen módosító javaslat sem, remélem, hogy talán most, az általános vita után, főleg úgy, hogy kormánypárti képviselőtársaimat is hallgatom, ők is ezeket az irányokat támogatják, bízom benne, hogy a végleges szavazásnál ezt majd támogatja a kormány. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 335 2013.05.13. 5:01  330-340

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az az igazság, hogy a mai önkormányzati bizottsági ülésen nemcsak az ellenzéki képviselők, hanem a kormánypárti képviselők is meglepődtek, amikor látták, hogy ez a törvényjavaslat a bizottsági ülésen napirendre kerül. A bizottsági ülés előtt negyedórával még senki nem tudta, hogy egyébként ezt majd a bizottságnak tárgyalnia kell. Úgyhogy azt kell mondanom önöknek, hogy a törvény kapcsán talán az első kritika, ami megfogalmazható, és ez ott a bizottsági ülésen nem az ellenzék oldaláról, hanem pont a kormánypárti bizottsági elnök úr részéről fogalmazódott meg, hogy még ő sem látta ezt a törvényt a benyújtás előtt. Tényleg ott szembesültünk ezzel a törvénnyel. Úgyhogy azt gondolom, érdekes, hogy milyen módon került a bizottság elé ez a törvény.

Az első kérdésünk pontosan az volt, hogy Budapesten egy kétszintű önkormányzat működik, ez egy kicsit furcsa, eltér az ország bármely önkormányzatától ez a rendszer, de mégis működik Budapesten a Budapesti Önkormányzati Szövetség, amely a 23 kerületből áll és a Fővárosi Önkormányzatból - vajon ez az érdekszövetség ezt a törvényjavaslatot látta-e, még mielőtt bekerült a parlament elé? Merthogy ez érinti a Fővárosi Önkormányzatot, de természetesen érinti a 23 kerületet is, persze elsősorban a Duna mentén lévő kerületeket, de átvitt értelemben a többi kerületet is. Nos, az volt a válasz a bizottsági ülésen az előterjesztő részéről, hogy nem látta ez az érdekszövetség ezt a törvényt, valójában, ha jól sejtem, senki nem látta.

Így aztán alaposan felmerül a gyanúja annak, hogy ez az a törvény, amelyről Orbán Viktor miniszterelnök úr és Tarlós István főpolgármester úr azon a bizonyos autóbuszon tárgyaltak az Andrássy úton, amikor azt mondta a főpolgármester úrnak, hogy hát terjesszetek be egy törvényt, és azt majd átvisszük a parlamenten. Nos, íme lásd, itt van előttünk a törvény, ha nem is éppen a Balettintézet, de most a Duna-parti ingatlanok elvételéről van szó.

(23.00)

A törvény indoklásában az szerepel, hogy különböző közfeladatok ellátását segíti ez a törvény. Mindannyian tudjuk, hogy egyébként ez év január 1-jétől már ez a rendszer működik. Ugyan nem vagyonkezelői jogot, de használati jogot kapott a főváros a Duna-part mentén lévő ingatlanokra. Az volt a kérdés a bizottságban - és ezt most államtitkár úrtól is kérdezem -, hogy egyébként milyen közfeladat ellátását akadályozta meg a mostani rendszer a működésével, amit nem lehetett végrehajtani. Senki nem tud választ adni arra, hogy igazából mi volt az akadálya vagy mi az akadálya, milyen közfeladat maradt el pont azért, mert nem vagyonkezelői joggal rendelkezik a főváros, hanem csak használati joggal, ami esetleg eddig elmaradt.

Az sem világos számunkra, hogy ha eddig legalább valamifajta szerződést kellett a főváros és a kerületek között kötni, akkor miért van most szükség ebben a törvényben egy olyan szabályozásra, egy olyan rendszer kialakítására, ahol a kerületeknek a fővárossal szemben - pont a törvény erejénél fogva - semmiféle lehetőségük nincs, hogy érdeket érvényesítsenek. Egyszerűen a törvény azt mondja, hogy azok a területek, amelyek a Duna fősodrásával kapcsolatban vannak, a törvény erejénél fogva a főváros tulajdonába kerülnek 99 évre, és majd a főváros nem használati jogot, hanem vagyonkezelői jogot kap ezekre a területekre.

Kérdésként merült fel az is, és hát ott láthatóan vita volt, és az előterjesztő is jelezte, hogy a törvény egyik leggyengébb pontja, az épített környezetről szóló törvény módosítása, ami itt szerepel az előterjesztésben. Ugyanis azt kell mondjam, hogy az itteni módosítások a Fővárosi Önkormányzatot a helyi önkormányzatok szintjére tolja be, ezáltal olyan jogosítványokat ad, ami egyébként a törvényben a helyi önkormányzatoknak ugyan megvan, de a fővárosnak nincs, mert a főváros nem egy helyi önkormányzatként van definiálva a törvényben. Tehát nagyon-nagyon titokzatos módon nyit meg egy olyan kaput ez az építésitörvény-módosítás, amit eddig zárva tartottunk, és azt gondolom, hogy egyébként a kétszintű önkormányzat esetében ez így is volt rendjén.

Nagy örömmel hallottam azt, amit államtitkár úr mondott, hogy a főpolgármester úr 2020-ig nagy fejlesztési terveket jelentett be. A bejelentésekben mindig nagyon jól állunk, azt gondolom, jó lett volna ezeket a terveket azért legalább a városlakókkal, a kerületi önkormányzatokkal, azok képviselőivel is egyeztetni, pontosan annak érdekében, hogy ilyen furcsa és ilyen lehetetlen helyzetek ne alakuljanak ki, mint ami a mostani volt.

Ezen érvek alapján az ellenzéki képviselők nem tudták támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 174 2013.05.23. 10:51  163-203

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy valóban úgy lesz, ahogy György István képviselő úr mondta, hogy túl nagy politikai vita nem lesz az előterjesztéssel kapcsolatban, hiszen azt gondolom, hogy magát a célt mindenki támogatja, hiszen nyugodtan mondhatjuk, hogy a kerékpározás egy jó dolog, kerékpározni mindannyian szeretünk. Azt is tudjuk, hogy a kerékpározás egy egészséges dolog, ha ezt nem egy szobabiciklin végezzük, hanem a természetben, mondjuk, nem feltétlenül a fővárosi levegőben.

(16.00)

A kerékpározás a környezetvédelem szempontjából is hasznos, mert nem szennyezi a levegőt, de miután ennyi jót mondunk a kerékpározásról, azért azt is kell tudni, hogy azért a kerékpározás egy eléggé veszélyes üzem. És veszélyes közlekedni kerékpárral akkor, ha egy nagyvárosban - most adott esetben Budapesten - a kerékpározás feltételei nincsenek meg. Az a rendszer, amiről itt most szó van, azt gondolom, mindenki által támogatható, de azért azt is tudni kell, hogy ezzel együtt jár az, hogy ezekkel a kerékpárokkal a városban, a város útjain közlekedni kell majd.

Azt kell mondjam, hogy ma azért azok a feltételek, amelyek ennek a közlekedésnek a biztonságát megadják, nem mindenhol vannak meg, és nem mindenhol a legjobbak. A külön kerékpárutak megléte sok esetben kérdéses. Nagyon sokszor találkozunk a városban olyan helyzettel, olyan útszakasszal, ahol a gyalogosúton haladnak a kerékpárosok vagy éppen csak egy vonallal van kijelölve a kerékpárút, nem választják el a gyalogosoktól ezeket a kerékpárutakat, ez elég sok konfliktust és elég sok balesetet is okoz.

Azt is látjuk, hogy azok a kereszteződések, ahol a kerékpárutak kereszteződnek a gépjárműforgalommal, ott nagyon sokszor történik baleset. Ajánlom minden képviselőtársamnak, hogy gondolja végig, amikor a Duna-partról feljönnek a Fehér házhoz, az Irodaházhoz vagy éppen a Parlamenthez, akkor ott hányszor volt már olyan baleset, amikor a kerékpáros út kereszteződése és a forgalmi út kereszteződése valamilyen ütközéshez vezetett. Nem ritka az, amikor visszapillantó tükrök és egyéb felszerelések látják a kárát ennek a megoldatlan állapotnak, és azt kell mondjam, a kerékpározás feltétele az, hogy a meglévő kerékpárutak, amik - azt gondolom - azért jók, és kétségtelenül azt lehet mondani, hogy találhatók ilyenek a városban, ha ezek a kerékpárutak nincsenek egymással összekötve, akkor az szintén nagyon sok konfliktust okoz. Hiszen ha valaki elindul úgy, hogy egy védett útszakaszon vagy egy kijelölt kerékpárútszakaszon, aztán pedig rá kell térnie egy olyan szakaszra, ami a tömegközlekedés vagy a közlekedés által használt útszakasz, és azt kell mondani, hogy az a fajta biztonság, amit eddig élvezett, elvész. Lehet, hogy ezt ő nem érzi így, és ebből is nagyon sok baleset születik. Sok ilyen található a fővárosban, magam is egyszer már szóvá tettem, hogy például a Duna-parton, a CET melletti útszakasz éveken keresztül le volt zárva, most már végre sikerült a fővárossal való együttműködésben megnyitni, és így legalább beljebb lehet jutni a város centrumába.

De szeretném önöknek jelezni, hogy ugyanez a probléma van egyébként az ócsai lakótelepen. Ha önök netán arra járnak, nézzék meg, hogy az önök által létrehozott ócsai lakótelep ma nagyon szép képet mutat, és ha a bejáratnál állnak, akkor látszólag úgy néz ki, mintha oda kerékpárút vezetne, és onnan tovább is kerékpárúton lehet haladni. De ez csak a látszat, ha elmennek egy 30 méterrel arrébb, akkor azt lehet látni, hogy ez a kerékpárút rávezetődik az országútra, és úgy lehet öt kilométert Ócsára bebiciklizni, felüljárón, az M5-ösön keresztül, tehát nagyon veszélyes ez a fajta közlekedés, és azt gondolom, hogy amennyiben nincsenek így összekötve ezek a szakaszok, akkor valóban sok veszélyt okoz. Tehát az a cél mindenképpen fontos volna, hogy az indulóállomástól ahhoz a célállomáshoz, ahova valaki el szeretne jutni, végig kerékpárúton tudjon közlekedni, biztosítva legyen a kerékpárút forgalma.

Mi a helyzet ma Budapesten, mit látunk? Azt látjuk, hogy valóban sok eredmény van. Ha a mai városképet egy 15 évvel ezelőttihez hasonlítjuk, akkor tényleg azt kell mondjam: kerékpározás tekintetében fantasztikus eredmény könyvelhető el, rengeteg változás van, rengeteg olyan kerékpárút került kialakításra, amiről valamikor elképzelni sem tudtuk volna, hogy ott majd egyszer kerékpárosok fognak közlekedni.

Ezzel együtt az a sok konfliktus, ami keletkezett, kevésbé van kezelve a kerékpárosok és a gyalogosok között, a kerékpárosok és az autósok között, és van egy olyan hiány, amit talán kevésbé említünk, és ezt most az előterjesztés is valahogy elkerüli, nevezetesen az infrastruktúrát; és most nem arra a közösségi kerékpárrendszer-infrastruktúrára gondolok, amiről itt szó van, hanem általában a kerékpározás kiszolgálásához szükséges infrastruktúrára. Mondok ilyeneket: pihenőhelyek, parkolóhelyek, kerékpártárolók, szervizek és egyebek. Ugyanígy azt kell mondjam, hogy a kerékpározás kultúrájához tartozó egyéb eszközök - a védősisak, a mellény, a világítás, a fékrendszerek és sok minden más - kérdésében rengeteg olyan hiányosság van, amiről azt kell mondanom, hogy kicsit talán előrébb ment a kerékpározási kultúra, mint ez a típusú háttér, és akkor most még nem beszéltem a társadalombiztosítási kérdéséről sem.

Nos, azt kell mondjam, hogy mégis az egyéni kerékpározás nagymértékben megnőtt, és jó kezdeményezés az, amit itt most látunk a javaslatban, de ahogy mondtam, az egyéni kerékpározás és ez a típusú közösségi közlekedési rendszer ugyanazt az infrastruktúrát használja, ugyanazt a kerékpárút-hálózatot használja, ugyanazt a rendszert, ami rengeteg hiányosságot jelent még ma is.

A közösségi kerékpározási rendszer milyen célt szolgálhat? Hát szolgálhatja a turizmust, a turisták használhatják ezt a típusú kerékpárt, vagy éppen rövid távon valaki igénybe veheti az ilyen típusú kerékpárokat. Szívesen hallottam volna azért az előterjesztőtől, van-e arra valamifajta felmérés, hogy milyen mértékben váltja ki a közösségi közlekedést vagy éppen a gépkocsihasználatot vagy a parkolás nehézségeit az a rendszer, amire itt most javaslatot tesz, hogy bevezetésre kerüljön.

Az elmúlt hónapokban valóban történt együttműködés a kerületi önkormányzatokkal a tárolóhelyek kijelölése tekintetében. Magam mint ferencvárosi ezt támogattam, hogy a Ferencvárosba tervezett helyek működjenek, de azzal a kiegészítéssel, és ezt itt szeretném is megerősíteni, hogy ha az adott tárolóhelyekhez vezető kerékpárutak előtte kiépítésre kerülnek. Mert az a lehető legrosszabb megoldás, ha mondjuk, az Üllői út és a Körút sarkán egy kerékpártároló van - a tervek szerint -, de oda biztonságos kerékpárút nem vezet, pedig ott igen nagy forgalom van, rengeteg turista használná ezt a helyet.

Érdemes lenne azt is végiggondolni, hogy ez a kerékpárrendszer milyen mértékben kapcsolódik a P+R parkolórendszerhez. Hiszen sokszor hallottuk már akár itt a Házon belül, de hát önkormányzatoknál rendszeresen elhangzik, hogy szükség volna a várost körbevevő P+R rendszer bővítésére annak érdekében, hogy a forgalmat csökkentsük. Ez egy helyes kezdeményezés, úgy lenne ez jó, ha ott nemcsak a tömegközlekedésre, hanem mondjuk, kerékpárra is fel lehetne szállni. Ehhez persze kellene a P+R parkolók bővítése. Ebben van némi aggályom, hogy ez megtörténik-e, pontosan azért, mert egy évvel ezelőtt a Soroksári úton, itt Budapesten, ahol egy 400 férőhelyes P+R parkoló kialakítására lett volna lehetőség, ott volt az üres terület, a rendezési tervben meg volt szabva, hogy ezen ki lehet alakítani a P+R parkolót, mindezek ellenére azt láttuk, hogy a főváros meglepő módon, egyik napról a másikra bérbe adta Budapest legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyének ezt a területet, holott azt gondolom, hogy ha valahol, akkor ott igazán jogos lett volna egy P+R parkoló kialakítása. Azért, mert odajönnek Csepelről, odajönnek a Soroksári útról, Kispestről, Erzsébetről vagy az agglomerációból odaérkeznek be a gépkocsik, ott le lehetett volna tenni, ezzel szemben ott egy hatalmas szabadtéri szórakozóhely alakult ki, Budapest egyik legjobb P+R funkcióra kijelölt területén.

A törvényjavaslatnak nem dolga, hogy foglalkozzon azzal, ki lesz majd a beszállító. A bizottsági ülésen tettünk erre némi kísérletet, nem kaptunk választ, hogy hogyan áll ez a kérdés. Mint ahogy valójában - azt kell mondjam - a mostani előterjesztésnek, törvényjavaslatnak az igazi kérdése az, hogy ki fogja majd kifizetni a révészt, ki lesz az, aki majd egyébként ennek a rendszernek a kialakítását fizeti. Vélhetően ehhez európai uniós forrásokat lehet használni, és szerintem ez a könnyebbik feladat.

Ennél nagyobb feladat lesz majd ennek a működtetése. Az, hogy ez megoldható egy külső működtetővel, benne van a törvényben, de az lesz az igazi kérdés, hogy miből lesz ez finanszírozva, hiszen nem lesz ez egy önfenntartó rendszer. Ha pedig nem lesz önfenntartó rendszer, akkor a mostani módosítással az a helyzet áll elő, hogy a költségvetésben a közösségi közlekedésre fordított összegből - ez a közösségi normatíva, 36 milliárd forint, ami a különböző Volán-társaságok vagy éppen a BKV működését finanszírozza, ebből az összegből - lehet elvenni. Mi azt kérdeztük az előterjesztő nevében ott lévőktől, hogy ez valóban így marad-e, mert a mostani törvénymódosítással ez a helyzet áll majd elő. Mi benyújtottunk egy módosító javaslatot pontosan annak érdekében, hogy ne ebből az összegből vegyék el. Ez nem más, mint a BKV és a különböző Volánok támogatásának az összege, hanem a költségvetés erre a funkcióra - ami helyes és támogatható - pluszforrást biztosítson a főváros vagy éppen annak a városnak a részére, amely ilyen típusú közösségi kerékpározási rendszert alakít ki.

A magunk részéről azért tartózkodtunk a bizottsági ülésen, merthogy a finanszírozása nem volt világos. Ehhez most be is adtunk egy módosító indítványt, a részletes vitában majd emellett kívánok szólni, és azt kérem, hogy támogassák, tényleg azért, hogy ne a többi közlekedés rovására történjen meg a kerékpározás fejlesztése, hanem történjen meg a fejlesztése, de ehhez az állami költségvetés tegye meg a megfelelő forrásokat és a szükséges lépéseket.

(16.10)

Amennyiben ezt a módosító javaslatunkat támogatják, akkor természetesen mi magunk is tudjuk támogatni ezt az ötletet, hiszen önmagában nagyon jó, és valóban csökkenti a közlekedés terheit, és egy kicsit a város túlterheltségén is javítani fog.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 188 2013.05.23. 2:12  163-203

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert úgy látom, van némi vita, hogy most akkor a turizmus vagy a munkába járás a fő cél. Persze mind a kettő cél. Szeretném jelezni: nagyon jó annak, akinek ma még van munkája Budapesten, annak nagyon fontos, hogy eljusson a munkahelyére. Egyre kevesebben vannak már ilyenek egyébként, tehát emiatt nem kellene, mondjuk, ekkora fejlesztést csinálni, mert ahogy önök haladnak a munkahelyteremtéssel, a közmunkába járók úgyis csak gyalog járnak, és ahol ők végzik a munkájukat, ott abszolút nincs kerékpárút, tehát emiatt nem kellene aggódni.

(16.40)

Viszont szeretném megkérdezni, az ingázással kapcsolatban végiggondolta-e valaki azt, hogy ebben országban, ebben fővárosban csak fél évig lehet használni az ilyen típusú kerékpárokat. Végiggondolták-e azt, hogy mondjuk, október 21-én, amikor éppen hideg van és esik az eső, mit jelent Budapesten, nem védett kerékpárúton munkába menni a közúton úgy, hogy a biciklik mellett mennek az autók, és felfröcskölik a sarat a kerékpárosok nadrágjára. Egy bolti eladó, egy orvos, egy üzletember, egy tisztviselő, egy tanár vagy egy ápolónő, ha még éppen van munkája, nagyon meggondolja, hogy abban a ruhában kerékpározzon be mindennap a munkahelyére és vissza azok között a körülmények között, amilyenek októberben, novemberben, decemberben, januárban, februárban ebben a városban vannak. Hóban? Lesz olyan kerékpár, amelyiken sítalp lesz és azt is lehet hajtani? Vagy akkor majd szánkót fognak kölcsönözni és nem kerékpárt?

Persze, lehet erről beszélni, de azért mindannyian tudjuk, van abban egy kis illúziókergetés, hogy majd olyan mértékben fogják használni a munkába járásra, hogy az a közösségi közlekedést, nevezetesen a BKV terheit majd enyhíteni fogja. Szerintem ilyen nincs! Biztos lesznek néhányan, akik nyáron, jó időben a belvárosban egyik hivatalból a másikba, egyik minisztériumból a másikba nem a szolgálati autót használják, hanem a kerékpárt, de azt gondolom, hogy ez napi munkába járásra reménytelen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 192 2013.05.23. 1:28  163-203

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném jelezni, hogy Révész Máriusz hozzászólásában sok mindenben egyetértek vele, például abban, hogy a kerékpárút-hálózat fejlesztésére szükség volna. Ezt magam is elmondtam, és azt gondolom, hogy szinte minden hozzászóló elmondta, hogy erre nagy szükség volna a város területén, valamint hogy a meglévő utakat össze kellene kötni, ez teljesen világos.

Viszont azért a Bécs-Budapest hasonlathoz szeretnék önnek mondani néhány dolgot. Önnek igaza van, hogy egy zónába tartozunk, de azért azt ne felejtse... Ja, szeretném mondani, hogy én voltam Svédországban télen, ahol mindenki kerékpározott. Azért van ennek egy feltétele: amikor leesik a hó, azt el kell takarítani. Itt az a különbség Bécs és Budapest között, hogy ott eltakarítják a havat. Az a különbség, ha március 14-én havazik Magyarországon, akkor nemhogy a kerékpárutakról nem takarítják el a havat, hanem az autósztrádákon nem lehet közlekedni, ezt biztos tudja. Kizárt dolog, hogy valaki úgy kerékpározzon a városban, hogy egyébként be se tud jutni a városba, mert a sztrádán nem lehet bejutni a városba, mert akkora hó van, és egyébként meg itt olyan latyak van, meg olyan sár van, meg akkora hó van, hogy nem lehet kerékpározni. Ez a különbség Bécs és Budapest között, és én erre mondtam, hogy a feltételeket ehhez meg kell teremteni, hogy valóban ezeket a kerékpárokat - és akkor nemcsak ezt, hanem mindenki a saját kerékpárját használja, abban az esetben valóban lesznek többen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 207 2013.05.27. 4:58  206-212

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan kérdést, egy olyan ügyet szabályoz a most előttünk lévő törvény, amire - azt kell mondjam önöknek - valójában ma is van törvényi szabályozás. Teljesen felesleges az a törvénymódosítás, ami itt van előttünk. Hiszen azt mondja a törvény, hogy azok az ingatlanok, amelyek a Duna fő sodrása mentén vannak, és most a különböző kerületi önkormányzatok tulajdonában vannak, ennek a törvénynek az elfogadása után ezek az ingatlanok átkerülnek a főváros tulajdonába, vagyonkezelői jogot kap 99 évre a főváros ezekre az ingatlanokra.

Jelzem önöknek, hogy fél évvel ezelőtt ugyanez a törvény vagy ugyanez a kérdés itt volt a parlament előtt, a Ház előtt. Akkor az elfogadott törvény szerint és a kerületekkel, a fővárossal való egyezkedés és megállapodás alapján azt a döntést fogadtuk el vagy azt a döntést hoztuk, hogy használati jogot szerezhet a Fővárosi Önkormányzat a Duna menti ingatlanokra, ami kerületi tulajdonban van, a használati jogot viszont úgy kapja meg a főváros, hogy ezt a kerületekkel való egyezkedés, együttműködés és szerződés alapján szerezheti meg, adott esetben egy-egy konkrét ügyre, egy-egy konkrét fejlesztésre, felújításra vagy beruházásra.

Mégis fél év alatt nem történt semmi olyan kérés a kerületek irányába, ami szükségessé tette volna ennek a törvénynek a módosítását. Ezért az általános vitában és a részletes vitában is feltettük azt a kérdést az előterjesztőknek, hogy valójában mondják meg, hogy miért szükséges ezt a törvényt most idehozni a Ház elé, mi indokolja ennek a törvénynek a szükségességét. Hiszen egyetlen olyan beruházás vagy fejlesztés nem maradt el, vagy olyan közfeladat ellátása nem maradt el, ami annak az akadálya volt, hogy az adott ingatlanok nem a főváros tulajdonában vagy vagyonkezelési jogában vannak, hanem a kerületek tulajdonában vagy vagyonkezelői jogában.

Ezért azt kell mondjam önöknek, hogy egy kicsit úgy érezzük, hogy valamifajta ingatlanspekuláció áll inkább a dolog mögött. Ezt bizonyítja egyébként a most benyújtott módosító indítvány is, hiszen látszik, hogy az a melléklet, amit önök beterjesztettek a törvényhez, ami felsorolja a Duna menti ingatlanok helyrajzi számát, amit végignéztünk, abból látszik, hogy van ezek között olyan ingatlan is, ami közvetlenül nem határos a Dunával, mégis itt van a törvénytervezetben, mégis itt van a mellékletben. Itt láthatjuk, hogy önök azt jelzik, hogy ez az ingatlan is átkerül a főváros vagyonkezelői jogába, tehát átkerül a fővároshoz 99 évre. Ez pont egy olyan ingatlan egyébként, amely egy nagyon komoly, fejleszthető terület a Duna mentén, de nem közvetlenül határos.

Ezért azt kell mondjam önöknek, nemcsak hogy valamifajta spekuláció van a törvényjavaslat mögött, hanem valószínű, hogy amikor miniszterelnök úr és főpolgármester úr a fővárosban autóbuszozott az Andrássy úton és ingatlanokat nézegettek ki a maguk számára, lehet, hogy nem jött össze az Andrássy úti ingatlannak a törvényben való megszerzése. Hiszen ez után az autóbuszozás után két héttel lett benyújtva ez a törvény, valószínű, hogy inkább akkor azt gondolták, hogy a Duna mentén lévő ingatlanokat kellene a főváros számára átadni. És íme lásd, itt van most előttünk ez a törvény, valamifajta ingatlanspekuláció vagy éppen - ahogy szoktuk mondani - valamilyen ingatlanmutyi szándékával.

Mint ahogy jeleztem, kapkodva készült a törvény, mert teljesen pontatlan számokat tartalmaz. Szakmailag nem megalapozott, hiszen a vitában semmilyen érvet nem hallottunk arra, hogy miért kell az ingatlanoknak átkerülniük a főváros vagyonkezelésébe. Ráadásul most nem kell szerződést kötni, hanem ennek a törvénynek az elfogadása után a törvény erejénél fogva kerülnek át az ingatlanok a főváros tulajdonába, tehát teljesen fölösleges most már a kerületekkel együttműködni.

A vitában az is világossá vált, hogy az az érdekszövetség, ami a fővárosban a kerületeket képviseli, mellőzve volt a beterjesztést megelőzően, tehát a törvény előkészítésében nemcsak pontatlanság volt, hanem azt gondolom, hogy a széles körű egyeztetés is kimaradt, hiszen az érdekszövetségeknek lehetőségük sem volt arra, hogy ezzel kapcsolatban bármiféle véleményt mondjanak. Tehát sem szakmai érv nincsen, sem szakmailag nem pontos az előkészítés, és azzal, hogy más törvényeket is érintenek, ami a főváros esetében az eddig kialakult fővárosi rendszert megváltoztatja, azt kell mondjam, hogy az a fővárosi önkormányzati rendszer vagy működési rendszer, amelyik eddig volt, alapvetően meg fog változni.

Ezeknél az érveknél fogva mi ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. Tekintve azt, hogy valójában nincsenek szakmai érvek, sokkal inkább egyfajta ingatlanspekuláció van a törvény háta mögött, mint valamifajta szakmai felkészültség, ezért nem támogatjuk. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 237 2013.05.27. 2:00  228-240

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az előterjesztő azt mondta és van az a törvényben, hogy a szándék, hogy egyszerűsítsék a segélyosztás lehetőségét, jelzem, ez az egyszerűsítés a rászorultak számára nem jelent semmit. Ők ugyanúgy egy igénylőlapot kapnak, és majd ott be kell írniuk, hogy a három segély közül mire kérnek majd támogatást. Ez az egyszerűsítés a hivatalok számára jelent csak könnyebbséget, valójában az érintetteket egyáltalán nem fogja jobb helyzetbe hozni.

Valójában a mostani törvény az igazi problémát nem kezeli, ami pedig az, hogy a különböző településeknek különböző erőforrásaik, lehetőségeik vannak az adott segélyek számára, hogy mekkora összeget adjanak. Talabér képviselőtársam most elmondta, hogy van arra lehetőség törvényileg, hogy nagyobb összeget adjanak, mint ami a törvényben van. Ez kétségtelenül igaz, de azt is tudjuk, hogy rengeteg önkormányzat van, amelyik a minimális összeget tudja csak biztosítani, ezért is adtunk be egy módosító javaslatot, hogy az új önkormányzati segély esetében az állami költségvetés vállaljon terhet, valamilyen támogatást az önkormányzatok számára, hiszen fontos, hogy a rászorulók, akárhol élnek az országban, mindenhol megkapják azt az összeget, amit a törvény minimálisan előír, és ne legyenek óriási különbségek a települések között attól függően, hogy ki gazdagabb vagy szegényebb önkormányzat.

Ami igazán fájó ebben a törvényben, hogy az egyedülállók esetében kimondottan szűkíti a hozzáférés lehetőségét, hiszen eddig 150 százalék volt az a határ, ameddig lehetett adni, most pedig 130-ra csökkenti a törvény ezt a lehetőséget. Ha megnézik a KSH adatait, 2011-ben 550 ezren részesültek ilyen támogatásban, és ezeknek közel az egyharmada volt egyedülálló. Nos, ők most rosszabb helyzetbe kerülnek, mint ez korábban volt, ezért is adtuk be azt a módosító javaslatot Pál Béla képviselőtársammal, hogy ezt a határt 150 százalékig emeljük fel. Amennyiben ez megtörténik, akkor tudjuk támogatni a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 142 2013.06.10. 2:08  141-144

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mindannyian tudjuk, hogy sok az éhező, a szegény az országban, azt is tudjuk, hogy a fővárosban is sokan vannak. Ez látszik abból, hogy egy-egy ételosztás alkalmával kilométeres sorok állnak egy kis segítségért, egy tál életért.

Nemrégiben rendőrök igazoltatták az ételosztásra váró éhezőket a Blaha Lujza téren. Nem világos, hogy valóban rendőri intézkedésre volt-e szükség, vagy ez csak a mindennapos állami megfélemlítésnek a része volt. Önök a kormányprogramban azt írták, hogy az adófizetők a magyar rendőrséget azért tartják fenn, hogy szolgálja őket, nem pedig azért, hogy uralkodjon felettük. Sajnos, a gyakorlat mást mutat, mivel a szegények, a rászorulók, a hajléktalanok, az éhezők elleni rendőri túlbuzgóság állandó fenyegetettségben tartja ezeket a csoportokat. A kriminalisztikailag súlyosan érintett területeken élő, hátrányos helyzetű csoportok pedig sokszor kollektíve vannak vegzálva, függetlenül attól, hogy elkövettek-e bármit is.

A rendőrség szegények elleni fellépését mutatja az is, amikor az ország elszegényedett falvaiban csak azért megbüntetnek valakit, mert nem a járdán gyalogol, vagy éppen azért, mert a kerékpárján nincs prizma, hiányzik a felszerelés. Felvetődik a kérdés, hogy mi szükség van ezekre az intézkedésekre, mi szükség volt a Blaha Lujza téri ételosztáson sorban állók igazoltatására. Nem világos, hogy mit szolgáltak a rendőr őrei ezzel a cselekedetükkel. Talán már az is baj, ha az éhezők vagy a rászorulók ételért, ruháért, egy kis segítségért állnak sorban? Vagy csak el akarják venni a szegények kedvét, hogy az utcán mutatkozzanak, netán szégyellik őket? Lehet, hogy azért, mert az önök gazdaságpolitikájának következményét látják az utcán?

Mindezek miatt kérdezem az államtitkár urat, mi volt az oka, illetve a célja az ételért sorban állók igazoltatásának, és milyen eredményt várnak attól, hogy a segítségért sorban állókat, a szegényeket a rendőrség állandóan igazoltatja és vegzálja.

Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 285 2013.06.10. 4:54  276-316

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bevallom őszintén, hogy nagy érdeklődéssel hallgattam az önkormányzati bizottság többségi véleményét, mert nem először fordul elő, hogy a bizottsági ülésen a kormánypártok részéről senki nem szól hozzá, és meglepő módon a plenáris ülésen többségi véleményt hallunk. Legalább ott is elmondhatták volna, hogy mit gondolnak erről a törvényről, de egyáltalán nem szóltak hozzá.

A kisebbségi véleményem azzal szeretném kezdeni, hogy elég nehezen indult a tárgyalása ennek a törvényjavaslatnak a bizottsági ülésen, merthogy maguk az előterjesztők nem voltak jelen a bizottsági ülésen, a beterjesztők nem jöttek el a bizottsági ülésre, a kormány képviselői kicsit késtek, aztán megérkeztek, úgyhogy tőlük lehetett kérdezni a tárca képviseletében. Nagy érdeklődéssel hallgattam itt a kormány véleményét, mert a tárca képviselői reggel még határozottan azt mondták a bizottsági ülésen, hogy nem támogatják ezt a törvényjavaslatot, ez némi problémát is okozott a bizottságban a kormánypárti képviselők és az elnök úr részéről. De meglepő módon estére pedig már támogatást nyert ez a törvényjavaslat. Ebből is látszik, hogy az a törvényalkotás, ami arról szól, hogy valakinek eszébe jut valaminek a módosítása - nem azt vitatom, hogy ez szükséges vagy nem szükséges -, akkor benyújt egy törvényjavaslatot. A senkivel nem egyeztetéshez mi megpróbálunk valahogy viszonyulni, de ez nagyon nehéz úgy, ha úgy változik meg a törvény, hogy a bizottságban bármiről is szó esne.

A vitában vagy hát a hozzászólásban valóban az volt a kérdés, hogy az adó mértéke hogyan is alakul a számítás következtében. Vannak benne pontatlanságok, de mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen típusú törvényalkotásnál vannak pontatlanságok. Én magam felvetettem azt, hogy ugyanezt a törvényt két hónappal ezelőtt módosította a parlament. Ez is azt mutatja, hogy az a típusú törvényalkotás, ami itt folyik, arról szól, hogy ha valakinek eszébe jut valamilyen módosítás, akkor behozza és a Ház elé terjeszti. Úgy látom, hogy általában még a többség sem értesül róla, csak a bizottsági ülésen. Ez a kapkodást mutatja a törvényalkotásban.

Amit felvetettem a törvénnyel kapcsolatban és most is fontosnak tartok: az a cél persze elfogadható, hogy legyen közrend, legyen tisztaság. Azt is értem, hogy miért a világörökségi területeket mondják. De azt kell mondjam önöknek, hogy a dohányzás tilalmából eredő következményeket, nevezetesen, hogy a vendéglátó-ipari egységek elé mennek az emberek dohányozni - és ez nemcsak a világörökség területén van, hanem mindenhol az országban -, nos ezt a problémát az a törvény hozta létre. Egyébként akkor néhányan elmondtuk, hogy lesz ebből némi gond, ha ma valaki kimegy egy sétálóutcába, ahol vannak éttermek vagy kávézók, az ott lakók folyamatosan arról panaszkodnak, hogy borzasztó, hogy milyen szemét van az utcán, borzasztó, hogy milyen zaj van, hogy milyen dohányfüst van az adott épület előtt. Ezt a problémát ez a törvény nem kezeli. Lehet erre azt mondani persze, hogy ezt majd egy következő alkalommal, ha valakinek eszébe jut, akkor esetleg majd ősszel hozza be. De ha már ehhez a törvényhez és ehhez a problémához hozzányúlunk, akkor jó lenne erre a kérdésre is valamilyen választ adni, hiszen azok, akik önkormányzatnál dolgoznak, ezzel a problémával szembekerülnek.

Azt kell mondjam az előterjesztőnek, hogy valójában a közterület-felügyelet, a városőrség, a parkőrség - különböző néven vannak - ezt a feladatot ma is ellátja. Azt gondolni, hogy esetleg majd ettől a többletadótól több közterület-felügyelő lesz és majd ezt a problémát meg fogják oldani, tévhit.

Nem lesz ez így, mert ha valaki számára ma fontos, hogy délután, este, éjszaka vagy hajnalban legyen járőrözés egy adott területen, akkor ezt ma ugyanúgy meg tudja oldani, mint e nélkül a pluszadó nélkül. Arról meg, hogy ez a pluszadó milyen terhet jelent a vállalkozások számára, jó lett volna néhány szót hallani, hiszen csak most tudtuk meg, hogy ez egyáltalán hány vállalkozást érint.

Egyben szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy rengeteg szabadtéri szórakozóhely van ma Budapesten, amelyek környékén ugyanez a probléma megjelenik és a lakók számára ugyanúgy rengeteg gondot jelent. Azt gondolom, ez a törvény akkor lenne igazán kerek és teljes, ha ezekre a problémákra is választ adna. De mivel ezt nem teszi meg, mi nem támogattuk a bizottsági ülésen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 299 2013.06.10. 2:13  276-316

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem szót, mert az előttem hozzászólók a védelmi pénzt emlegetik. Ez konkrétan nincs benne a törvényben, viszont az azért benne van a törvényben, és Rogán képviselő úrnak mondanám mint polgármesternek is, szóval, amikor azt írja a törvényben, hogy a rendőrség a szakhatósági hozzájárulást évente felülvizsgálja, utána van, hogy mi minden eljárás következik ebből, azt kell mondjam önnek, hogy egy ilyen megfogalmazásról nagyon jól tudjuk, hogy mit eredményez: ez a korrupció melegágya. Ez pontosan arról szól.

Azért mondom, mert ön tudja, hogy ma a szabálysértési törvényben azok a magatartásformák szabályozva vannak, amiket tilt a törvény. A helyi rendeletekben a közterület-használattal kapcsolatban szintén vannak szabályozások. Ennél már nem lehet tovább szigorítani. Ha ön egy ilyen rendelkezést vagy törvényt elfogad, az arról szól, hogy egyébként minden évben egyszer ki kell járnia az üzlet tulajdonosának az adott illetőnél, hogy meghosszabbítsák az ő engedélyét. Ez tipikusan arról szól.

Nem mondom, hogy ön ezt szánt szándékkal csinálta, de ez van ebben a törvényben. Ez tipikusan arról szól, hogy persze, hogy lesznek botrányok, hát persze, hogy ott fognak dohányozni, és tudunk még rengeteg ilyen történetet mondani. De hogy ezt valahogy kikerülje, ennek az a módja, hogy majd a tisztviselővel kell neki egyezkedni. Mert persze nem a rendőrkapitánnyal, hanem a tisztviselővel, hogy ismerje, hogy nem volt az elmúlt egy évben olyan probléma, hogy nála az engedélyt ne lehetne meghosszabbítani. Tehát ez, ami ebben benne van, ez erről szól.

Még azt fontosnak tartom elmondani, hogy ma is fizetnek a vállalkozások, ugyan nem felügyeleti díjat, hanem fizetnek helyi adót, bérleti díjat, közterület-foglalási díjat és sok minden mást. Ha valaki számára ez probléma, akkor ezekből a bevételekből nyugodtan meg lehet oldani, mint ahogy az előző hozzászólásomban is mondtam, ezeket a kérdéseket, van erre forrás. Igazából meg lehet oldani ezeket a kérdéseket ma is, nem kell kinyitni ezt a kaput külön.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 309 2013.06.10. 2:05  276-316

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először Szilágyi képviselőtársamnak szeretném jelezni, hogy az a törekvése a fővárosnak, hogy az ilyen, ön vigalmi negyedet mondott, de én inkább szórakozóhelyeket mondanék, az ilyen nagy szabadtéri szórakozóhelyeket a város külső részében helyezze el. Ez megtörtént. Jelzem önnek, hogy a Soroksári úton egy P+R parkolónak kijelölt terület, amely egyébként egy héttel ezelőtt volt itt viták tárgya pont a közösségi közlekedés kapcsán, tökéletes terület volt arra, hogy a külvárosból befelé jövők ott letegyék az autójukat. A rendezési terv szerint is 400 gépkocsi elhelyezésére volt lehetőség, a közösségi kapcsolat megvolt, meg a közlekedési kapcsolat is. Mindezek ellenére a főváros ezt Budapest legnagyobb szórakozóhelyévé alakította, bérbe adta egy cégnek, és most ott a legnagyobb szórakozóhely működik Budapesten. Így működik a külvárosok felé a főváros szabályozása.

De amiért szót kértem, az egy másik dolog. Hallgatva a vitát, azt kell mondanom, hogy a probléma teljesen világos mindenki számára. Az a cél is támogatható, hogy szeretnénk, hogy rend és tisztaság legyen. Az eszközzel van probléma, ennek ugyanis nem az a módja, hogy egy új adót kell kivetni. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt ugyan a világörökség területéről van szó, de nehogy az előterjesztő fejében esetleg az álljon össze, hogy a mi hozzászólásainknak az a következménye, hogy nemcsak a világörökség területén lévő romkocsmák számára vetik ki ezt az adót, hanem az összes vendéglátó-ipari helyiség számára, mert az ellenzék felvetette a hozzászólásában. Nem ezt mondtuk! Azt mondtuk, hogy más megoldást kell erre találni. Én magam is például azt jeleztem, hogy ma a hatályban lévő törvények és az önkormányzatok költségvetése lehetőséget ad arra, most az idő rövidsége miatt a számokba nem tudok belebonyolódni, hogy a meglévő forrásokból ezt a célt el lehet érni, és ezért nem kell egy különadót kivetni. Illetve azokat a problémákat pedig kezelni kell, azt gondolom, amelyeket a korábbi hozzászólásunkban jeleztünk. Köszönöm szépen.

(22.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
295 244 2013.07.04. 8:19  239-257

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából én azért készültem a hozzászólásra, mert a bizottsági ülésen az a döntés született, hogy a bizottság kisebbségi véleményét fogom elmondani, de most akkor a hozzászólás keretében elmondom mindazt, amit fontosnak tartok a törvénnyel kapcsolatban, illetve azt, ami a kisebbségi vélemény is volt egyben.

Természetesen az önkormányzati bizottság ennek a törvénymódosításnak a hulladékkezelési részével foglalkozott nem túl hosszan, ebben, a többségi véleményben igaza volt képviselőtársamnak. Én magam azt kérdeztem akkor az előterjesztőtől, hogy hány olyan település van, amit érint a mostani probléma, ami itt a törvényben mutatkozik. Van-e már valami információ arról, hogy szükség lesz ilyen beavatkozásra, tudunk-e már olyat, hogy valahol nem sikerül a hulladékelszállítást megoldani? Magyarul: ott marad a településen a szemét. Az előterjesztő részéről az a válasz volt, hogy vannak már felmérések, vannak információk, de igazán konkrét számot nem lehetett tudni és nem lehetett hallani azzal kapcsolatban, hogy hány településen jelentkezett már ez a probléma.

Az teljesen világos egyébként, hogy ugyan itt egy törvénymódosítás van előttünk, de azt látjuk, hogy két törvényből következik mindaz, amit itt most be kellett hozni ilyen nagyon gyors, nagyon rapid eljárás keretében. Hiszen egyrészt a hulladékgazdálkodásról szóló törvény átgondolatlanságát lehet kiolvasni ebből a törvényből, emlékszünk, amikor ezt a törvényt a parlament tárgyalta, akkor volt egy törvényjavaslat, amit behoztak a parlament elé, aztán hirtelenjében elaludt a törvény. Aztán egyszer csak egy képviselői módosító indítványként egy közel 80 oldalas - ha jól emlékszem - módosító indítvány került ide a Ház elé, tehát egészen furcsa eljárási rendje volt. Világosan látszik, hogy amit elmondtunk a vitában, az most itt előttünk van. Nem sikerült ezekre választ adni, nem hallgatták meg, hogy mit mondunk. Ezért kell most valami gyors megoldást találni arra, hogy kistelepüléseken a hulladékelszállításra legyen a nyár folyamán valamilyen megoldás.

A másik probléma pedig a rezsicsökkentéssel kapcsolatos. Szóval, az teljesen világos, hogy nagyon nehéz ma a családoknak megélni, nagyon nagy teher, hogy ki tudják fizetni azokat a számlákat, amiket kapnak. Ebben nincs vitánk. Abban is egyetértünk, hogy ezen enyhíteni kell. De amikor elmondtuk, hogy ennek az enyhítésnek, a rezsicsökkentésnek az lesz az ára, hogy a szolgáltatások színvonala romlik, az most itt van előttünk, világosan látszik. Az látszik, hogy ma már a hulladékelszállítás, a szemét elszállítása kistelepülésekről, az úgy történik, hogy rengeteg gond van vele. Hiszen nem éri meg a szolgáltatónak ezt a feladatot ellátni, ezt ma már önök is látják, államtitkár úr is világosan látja, és az előterjesztő is elmondta a bizottsági ülésen, hogy a nyár folyamán, amikor majd meleg lesz, a kistelepüléseken ott lesz a sok szemét, a hulladék, egészségügyi problémákat fog jelenteni, akkor valamilyen gyors megoldás kell. Hiszen ma már a piac nem jelentkezik egy ilyen feladatra, nem vállalja.

Tehát világosan látszik, hogy amikor önök itt a rezsicsökkentéssel előálltak, és mi mondtuk, hogy ez helyes, de egyébként ennek egy normális határt kell szabni, akkor ezt nem hallgatták meg, most pedig azt látjuk, hogy itt vannak a problémák előttünk.

Tudjuk nagyon jól, hogy a legelső probléma a kistelepüléseken jelentkezik. Azért fog ott jelentkezni, mert nincs tartalék. Nincs arra lehetőség, mint mondjuk, egy nagyvárosban vagy egy megyei jogú városban, ahol az önkormányzat erőforrásai azért sokkal több mindenre adnak lehetőséget, mint egy kistelepülésen. Itt világosan látszik, hogy már vannak gondok, önök hallgatnak erről, nem szólnak, de világosan lehet majd látni a nyár folyamán, amikor akár a tévében látjuk, hogy szemétkupacok gyűlnek össze egy-egy település szélén, ahol nem sikerül a szemetet elszállítani, nem sikerül megoldani azt a problémát, hogy rend legyen. Megjelennek az illegális lerakók, és folyamatos gondokat fognak jelenteni.

Az előterjesztésben azt kell hogy mondjam önöknek, egy ilyen varázsigeként van ez a közmunka feltüntetve és a közmunkával való különböző feladatok ellátása megjelenítve. Az szerintem nagyon helyes és jó, hogy van közmunka, mi korábban is ezt támogattuk. De azért fontos arra felhívni a figyelmet, és az előterjesztő számára jelezni, hogy a közmunka nem valami csodaszer. Azért vannak olyan feladatok, amihez nem elég csak embereket foglalkoztatni, hanem kellenek hozzá eszközök, kell hozzá szaktudás, kell hozzá szervezettség, kell hozzá egy olyan infrastruktúra, amivel nem biztos, hogy a közmunka kereteiben mindig lehet rendelkezni, és ezek mindig rendelkezésre állnak.

Amikor a közmunka indult Magyarországon, akkor rengeteg probléma volt az eszközök beszerzésével és a munka megszervezésével. Jelzem, amikor most azt írják itt az előterjesztők, eredetileg ugye, úgy volt, hogy közmunkában lehet ellátni, aztán van egy módosító indítvány, ami úgy szól, hogy közmunkában is el lehet látni ezt a feladatot, akkor világosan azt mutatja, hogy nem rendelkeznek ilyen szaktudással. Tehát ezt a varázsigét, hogy majd mindent közmunkában megoldunk, szerintem erre a feladatra nem lehet egészen ráhúzni.

Magával az eljárással kapcsolatban, hogy hogyan lehet kiválasztani a feladatot ellátót, és hogy a határidőt miért pont 2014-ig jelöli a törvényhozó, erre jó lenne, hogyha kapnánk választ. Valójában azt tudnám mondani, most egy kicsit a törvény első részében a feladathoz csatlakozik a hozzászólásom, hogy 2014-ig, a választásokig eltakarítják a szemetet, és utána pedig majd itt marad a szemét a következő kormány számára. Természetesen tessék idézőjelben és áttételesen érteni azt, amit mondtam, hiszen az teljesen világos, hogy ez az időpont a választásokig szól.

A törvényjavaslat 8. és 9. §-át pedig egyáltalán nem értjük, hogy hogyan került bele ebbe a törvénybe. Az előterjesztő felvezetőjében lehetett hallani róla, hogy időpont-módosítás szükséges, de egyáltalán nem ehhez a törvényhez vagy ehhez a problémához csatlakozik, ezért egy, a már önök által megszokott törvényalkotásnak lehetünk a tanúi, amikor egy törvényt behoznak, és minden más problémát, amit egyébként még gyorsan szeretnének megoldani, azt valamilyen törvényi paragrafusba beteszik, hátha esetleg nem veszik észre azok, akik ezt a törvényt olvassák. Hiszen délelőtt lehetett látni csak a parlament honlapján ezt a törvényt, hát gondolom, azt gondolták, hogy a 8. és a 9. §-t majd nem fogjuk elolvasni.

Summa summarum, világosan látszik, hogy a hulladékszállításról szóló törvény, a rezsicsökkentésről szóló törvény következményei azok, amiket most itt nagyon gyorsan megpróbálnak rendezni. Abban az értelemben még lehet jót is mondani a törvény mellett, hogy megpróbálják még a nyár előtt, a nyári problémák előtt törvénnyel rendezni és megoldást keresni a problémára.

(22.10)

Az viszont világosan látszik, hogy a korábbi rossz törvényalkotás problémái azok, amik itt vannak előttünk. Félek attól, hogy nagyon rövid időn belül nem a szemétszállítással, a hulladékszállítással kapcsolatban lesz itt törvény, hanem itt lesz majd a szennyvíz, a szennyvíztisztítással kapcsolatban, és utána pedig akár az árammal, gázzal vagy a távfűtéssel kapcsolatos problémákra is valami ilyen vagy ehhez hasonló törvényi megoldás lesz előttünk. Remélem, hogy a mostani javaslat legalább a nyári problémákat tudja majd rendezni azokon a településeken, ahol már a hulladékszállítást nem tudták megoldani abból eredően, hogy a törvények ezt nem tették lehetővé a települések számára.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
295 256 2013.07.04. 1:08  239-257

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A rövid időre való tekintettel csak vázlatosan szeretném jelezni, hogy Ékes képviselő úrral sok mindenben egyetértek, ő nagyon jól bemutatta, hogy amíg önkormányzati cég volt, addig a cég a profitból mi minden mást csinált, a parkot is rendbe hozta. Tudjuk, a sportkört támogatta, a falunapot támogatta, rengeteg ilyen volt. Mi van ma? Ma nincs park rendbe hozva, ön mondta, ezt látjuk, és már mint látjuk a törvényből, a szemét sincs elszállítva, mert egyébként meg már nem éri meg. (Ékes József: Ilyen nincsen.) Oké, leegyszerűsítve mondom az idő rövidsége miatt. Tehát azt szeretném jelezni ezzel, hogy magával a rendszerrel van némi probléma.

Ön nagyon érdekeset mondott, ön azt mondta, hogy az önkormányzat által ellátott feladatot az önkormányzat jól látja el, mert a gazdaszellem jelen van. Ebben is egyetértek önnel, csak akkor azt mondja meg nekem, hogy az elmúlt három évben miért vettek el minden feladatot az önkormányzatoktól, mikor pontosan azt láttuk, hogy ők jól ellátták ezeket a feladatokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Az idő lejárt, de nagyon szívesen meghallgatom, hogy mit gondol erről, hogy amikor jó gazdák voltak, akkor miért kellett onnan elvenni. Ön is pontosan ezt erősítette. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
301 78 2013.09.11. 4:39  65-153

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság természetesen nem feltétlenül a jogi szabályozását nézte ennek a törvénynek, hanem a bizottsági vitán arra voltunk kíváncsiak, hogy az eddigi szabályozásoknak milyen eredményei vannak, mit ért el a kormányzat azokkal az intézkedésekkel, amiket korábban például megtett.

Gondolok itt arra, hogy az a büntetés, amit mondjuk, egy aluljáróban terveztek, és végre is hajtottak, hogy korlátot feszítettek ki, hogy a hajléktalanok ne tudjanak ott lenni, milyen eredményt hozott, vagy mondjuk, a megelőzés terén vagy éppen ahogy az államtitkár úr mondta, a szállásjog biztosítása vagy éppen az egészségügyi ellátás területén.

Azt kell mondjam önöknek, azért kérdeztem magam is ezt a bizottsági ülésen, merthogy azért a problémák mindig az önkormányzatoknál jelennek meg. Mivel túl sok jót nem lehetett hallani és nem hallottunk az előterjesztőtől, és azt látjuk, hogy a kormányzat nem tud ilyet igazán mondani, és a tapasztalataink is azt mutatják, hogy nem igazán értek el eredményt, ezért az érzékelhető, hogy most ismét egy olyan eszközhöz nyúlnak, ami egy jogi szabályozás, egy további szigorítási rendszer, ahelyett, hogy az ellátórendszernek, ahogy itt korábban is mondták, a bővítését tették volna meg.

A hajléktalanná válás kérdésében kellene a kormányzatnak inkább ilyen elszántnak lennie, mint most a jogalkotásban és a szigorításban, hiszen az igazi kérdés az, hogy hogyan válik valaki hajléktalanná. Ennek a megelőzése a fontos, és nem pedig feltétlenül az, hogy a hajléktalanná vált személyeket üldözzék.

A hajléktalanná válás elkerülése vagy annak a megelőzése egy nagyon komoly szakmai kérdés, egy komplex szakmai kérdés, és azt látjuk, hogy erre a kérdésre nincs igazán válasz. Részterületekre és elsősorban jogi szigorításra törekszik a kormány, nem pedig azokra a kérdésekre vagy azoknak a kérdéseknek a megválaszolására, hogy mondjuk, egy megromlott családi környezetben valaki ne hajléktalanná váljon, vagy mondjuk, egy munkaerőpiacon való beilleszkedési problémából ne hajléktalanná váljon valaki, vagy egy állami gondozotti körből való kikerülés után ne hajléktalanná váljon, vagy a szülői háttér nehézségei vagy a szülőktől való leválás miatt ne a hajléktalanságot válassza. Azt gondolom, hogy valójában ezekre a kérdésekre kellene a hajléktalanság kapcsán választ adni. Erre az elmúlt években és a mostani előterjesztésben sem látunk igazán választ, nem kaptunk a bizottsági ülésen sem erre megnyugtató válaszokat.

Felvetettem a bizottsági ülésen, hogy a hajléktalanság kérdése elsősorban a nagyvárosokat érinti. Itt, Budapesten látható, hogy több hajléktalanszállót is nyitottak, szállásokat alakított ki a kormányzat. Azt kell hogy mondjam önöknek, hogy egy elég rossz irány az, amikor egy városrészt vagy egy kerületet talál meg a kormányzat, és a hajléktalanellátás központjává teszi. Önöknek szeretném jelezni, hogy Dél-Pest kimondottan egy ilyen régió lett Budapesten, és azon a környéken, ahol ezek a hajléktalanszállók vannak, mindenféléket ígért a kormányzat korábban, ezek az ígéretek viszont elmaradtak. Ennek az lett a következménye, hogy a környék közbiztonsága romlott, az ott lévő lakások értéke romlott, az ott lakó emberek nap mint nap panaszokkal fordulnak egyrészt az önkormányzathoz, az ottani képviselőkhöz.

Ezeknek a hajléktalanszállóknak a folyamatos működtetése és a szolgáltatások működtetése egy igen komoly szakmai munkát igényel. Azt kell mondjam, hogy egy miniszterelnöki álruhás látogatás kevés ehhez. Nem elég az, hogy a miniszterelnök álruhában egy be nem jelentett időszakban meglátogatja ezeket a hajléktalanszállókat.

Ennél több kell, egy folyamatos támogatás és szakmai háttér. Tehát ahogy mondtam, a segítésen van a hangsúly, ezt egyébként a bizottság elnöke is elismerte.

Ez a törvény nem ezt segíti. Ez elsősorban a kirekesztést, a bűnbakkeresést, a megalázást szolgálja. Attól, hogy a hajléktalanokat eltüntetjük a közterületekről jogi eszközökkel és erőszakkal, még magának a hajléktalanságnak a problémája nem szűnik meg, mindig visszajön, mindig visszakéredzkedik.

Ha viszont egy teljes körű ellátórendszert sikerülne felépíteni - és ebben kétségtelenül vissza lehet menni az időben, sok mindenkinek van ebben dolga, de fontos volna, hogy egyszer ezt meglépjük -, ha lenne egy ilyen teljes körű ellátórendszer, szakemberekkel, folyamatos finanszírozással, az érintettek számára megfelelő hozzáféréssel, akkor, de csak akkor lehetne cserébe azt mondani, hogy a közterületek használatában szigorítást hozok. Amíg ilyen rendszer nincs, addig ezt nem lehet támogatni. Éppen ezért a mostani törvénymódosítást sem tudtuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
304 182 2013.09.23. 2:05  181-184

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Másfél millió honfitársunk él Magyarországon társasházi közösségben. Ezek a közösségek a rendszerváltás hozta lakásprivatizáció után végigmentek a tulajdonosi létből fakadó nehéz tanulási folyamaton. Közben a jogszabályalkotók is igyekeztek két évtizedig a megfelelő szabályozási környezetet biztosítani, a gyakorlatot követni.

A társasházak helyi és országos szervezetei ma is hallatják a hangjukat az aktuális problémák jogszabályi megoldását kérve. Sőt, e Ház falai között is már megfogalmaztunk jó néhányat ezek közül. A társasházak részéről a jelzések, a javaslatok, a felszólalások mindeddig süket fülekre találtak a kormány részéről. Érthetetlen már csak azért is, mert a felvetések zöme nem pénz kérdése, hanem egy kis jó szándékot, egy kis odafigyelést igényelne. Van persze olyan is, amihez támogatásra volna szükség, mint például a panelfelújítási program folytatása. Ez azért lenne fontos, hogy a rezsipropaganda helyett a lakók valódi, nagymértékű, tartós, kiszámítható fűtésiköltség-csökkentéssel találkozzanak.

De most nézzük a társasházi szabályozás hiányosságait! Vagy nincs bátorság, vagy nincs szakmai felkészültség, vagy egyszerűen csak nem érdekli a kormányt a panellakásban lakó másfél millió ember. Megemlítek néhány változásra érett problémát. A legfontosabb talán, hogy nem megoldott a társasházak jogi törvényességi felügyelete. De ugyanígy nincs szabályozva a visszaélésekre lehetőséget adó tulajdonosi hozzájárulás kérdése. Óriási gond a közös költséget nem fizetők ügye vagy ezeknek a rendezése. A hitelfelvételnél nem tekintik önálló személyként a társasházakat, és lehetne még sorolni sokáig a problémákat.

(16.40)

Kérdezem az államtitkár urat, hogy mire várunk. Mi az akadálya annak, hogy módosítsuk a társasházi törvényt? Ha nincs akadálya, akkor mikor hozzák a módosítást ide a parlament elé, hogy végre megszavazhassuk azt, amit a társasházi közösségek és képviselőik kérnek? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
305 46 2013.09.24. 1:59  25-127

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, semmi probléma. Azért kértem szót, mert ahogy hallgattam Mátrai Márta hozzászólását, azt mondta, hogy kábítószermentes övezet legyen 2020-ig Magyarország, ez olvasható is a stratégiában. Azt gondolom, hogy persze, célként ez jó, tehát lehet ilyet mondani. De azért azt fontos tudni, hogy az ártalmak csökkentését célként kitűzni nagyon fontos dolog, viszont ha a stratégiát valóban végigolvassuk, van ebben egy nagyon fontos rész az elemző szakaszban. Ezt most felolvasnám, mert azt gondolom, hogy a vita további menetében is nagyon fontos szerepet játszhat. Az elemző szakaszban azt írja a stratégia, és ezt maguk az előterjesztők is elismerik, hogy a kábítószer-használat növekedése mögött a társadalom frusztráltsága, az emberek szorongása, kilátástalan, feszült életvitele húzódik meg.

Azért mondom ezt, mert szeretném jelezni, hogy hibás minden olyan szemlélet, amely úgy gondolja, hogy a drogproblémát a felületi vagy tüneti kezeléssel lehet megoldani. Ilyet persze kell csinálni, és helyes, hogy van is ezen hangsúly, de azért az alapproblémát nem árt, ha egyformán látjuk, és ez világosan benne van az előterjesztésben, a stratégiában, az előterjesztők is elismerik.

Tehát mindaddig, amíg a gazdasági, a társadalmi okok jelen vannak, és hogy ez most 2020-ig megváltozik-e vagy sem, és beszélhetünk-e majd 2020-ban olyan Magyarországról vagy olyan családokról, ahol már nem lesz feszültség, nem lesz gond a családon belül a megélhetéssel, mindenki jól fog élni, gyönyörű környezetben, ebben nekem van némi fenntartásom, hogy ez valóban így lesz-e.

Szeretném jelezni tehát, hogy az igazi okok a társadalmi okokban keresendőek. És ahogy el van ismerve és le van írva, erre kellene igazán választ adni, és azt gondolom, hogy erre nagyon kevéssé kapunk választ a stratégiában, hogy ez hogyan fog megváltozni a következő években, pedig szerintem kiváltó okként ezeket kell nézni, az összes többi felületi kezelés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És azt gondolom, hogy a büntetőeljárás irányába elindulni pedig kimondottan rossz irány ebben a kérdésben.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
305 64 2013.09.24. 2:10  25-127

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal a gondolkodásmóddal, amely azt mondja, hogy rendszerszemlélet legyen, teljes mértékben egyet tudok érteni. Az előző hozzászólásomnak is az volt a lényege, hogy ne csak a végállomást nézzük, a végső kezelést, hanem próbáljuk meg az elejét, a társadalmi okokat nézni. Tényleg arra utaltam, hogy a stratégiában egyébként nagyon jól le van írva, hogy mi az igazi probléma. Az a probléma, hogy rengeteg frusztráltság van az emberekben, feszültség van az emberekben. Azt kell mondani lefordítva, hogy megélhetési gondok, családon belüli problémák, és ezek eredményezik azt, hogy sok helyen a fiatalok a kábítószerhez fordulnak.

Azt gondolom, hogy a szigorítás mint hívószó, nem a legjobbhívó szó ebben az esetben. Gondoljanak bele, mondjuk, éppen a dohányzás, ha erről beszélünk, a szigorításának mi lett a következménye, vagy gondoljanak a hajléktalanság problémájára. De ha már itt idősebb képviselőtársaim is vannak, hadd utaljak arra, hogy amikor a Coca-Colát behozták Magyarországra, biztos emlékeznek rá, hogy azt mennyire tiltották. És mi lett a tiltás eredménye? Házibulikon titokban itták a Coca-Colát először. Volt erről musical, lehetett látni a színházban. Összességében arra szerettem volna utalni, hogy ez a hívószó és ez az irány nem a legjobb irány.

Azt gondolom, érdemes volna a vitát egy kicsit abba az irányba elfordítani, amiről itt már volt szó, Pál Béla képviselőtársam szólt róla: Józsefvárosról, a Kék Pontról és a tűcsereprogramról. Ha valaminek a mai napon van igazán értelme, akkor arról kellene beszélni, hogy miközben a kormányzati propagandában azt mondják, hogy kezeljük ezeket a problémákat, ugyanaz a képviselő, aki itt ül, polgármesterként a Józsefvárosban egyébként meg felmondja a szerződést azzal a szakmai szervezettel, amely több mint 3 ezer drogossal, kábítószer-használóval foglalkozik. Egyébként azok 60 százaléka a Józsefvárosban él, ő pedig felmondja a szerződést. Mi lesz ennek a következménye? Szép statisztika lesz, és persze hogy elkezdenek rejtőzködni ezek az emberek.

Ezt lehet elérni az ilyen típusú magatartással, a szigorítással és azzal, ha nem működünk együtt a szakmai szervezetekkel.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
305 96 2013.09.24. 2:10  25-127

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttem felszólalók kapcsán összességében a hitelesség kérdésével szeretnék egy kicsit két percben foglalkozni. A család vagy kortárs csoport kérdésében, azt gondolom, hogy a kettő együtt van jelen, de azért az nagyon fontos - pont az előttem felszólalók elmondták -, hogy a 13-14-15 éves kor az, amikor először elkezdenek valamifajta drogot vagy tudatmódosító szereket használni a gyerekek. Ez pont az az életkor, amikor leválnak a családról, és a kortárs csoportoknak nagyobb a befolyásuk az adott személy cselekedetére, magatartására, mint a családnak. Ez nem azt jelenti, hogy a családnak ebben nincs szerepe, csak jelzem, hogy ez egy általános folyamat, mindannyian tudjuk, és erről lehet nagyon sokat olvasni a szakirodalomban.

A másik kérdés pedig a Kék Pont kérdése. A stratégiában azt lehet olvasni, szerintem nagyon helyesen, hogy a politikának és a szakmának együtt kell működni, és ebben kiemelten ott van, hogy az önkormányzatokkal fokozottan kell ebben együttműködést kialakítani, hiszen nekik van szerepük, ők vannak az adott városban, az adott településen, vagy éppen az adott kerületben. Tehát a stratégia pont azt mondja, hogy ez a jó irány. Mindezek ellenére azt látjuk, hogy miközben itt azt mondja egy polgármester úr - egyébként a Fidesz-frakció szóvivője -, hogy ezt támogatni kell, mindeközben azt látjuk, hogy polgármesteri székében ennek az ellenkezőjét csinálja. Tényleg az a kérdés, hogy ha valaki így működik ebben a dologban, akkor mennyire hiteles az, amit most itt önök benyújtottak a parlament elé, ha csak egy ilyen elemet láttunk az elmúlt napokban.

Erre tényleg azt kell mondjam, hogy szakmailag dilettáns módon felmondanak egy olyan szerződést, ami 3 ezer ember számára jelentett valamilyen fajta menekülési útvonalat, jelentette azt, hogy volt kihez fordulni. Hiszen a család megerősítését itt sokszor elmondták, de tudjuk jól, hogy a családok esetében van, amikor fel sem ismerik azt, hogy a gyerekek már valamilyen drogot vagy valamilyen szert használnak, tehát kell valamilyen szakmai területet találni. Hogy ezt az együttműködést egy önkormányzat felmondta, ez szerintem felháborító.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
306 162 2013.09.30. 2:08  161-164

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ma van az önkormányzatok napja, beszéljünk egy kicsit róluk, a kicsikről, a kis önkormányzatokról.

Lassan egy éve már, hogy működik az önkormányzati alrendszerben az önök egyik csodafegyvere, a feladatfinanszírozás. Mi már a rendszer kialakításakor elmondtuk, egyrészt a költségvetés szerkezete azt mutatja, hogy továbbra is normatív módon finanszírozzák az önkormányzatok működését, másrészt azt is mondtuk, hogy a rendelkezésre álló keret nem a teljes, hanem csak a részleges finanszírozásra lesz elegendő. A rendszer már a kezdetektől több hibát is magában rejtett, mivel nem volt tekintettel többek között a helyi sajátosságokra, a településtípusok különböző helyzetére és lehetőségeire, a fajlagos költségek különbözőségeire.

Ezt támasztja alá az a számos levél, figyelemfelhívás vagy panaszkodás is, amely az elmúlt háromnegyed évben az önkormányzatoktól, elsősorban a kistelepülésektől, a falvaktól eljutott hozzánk és vélhetően önökhöz is a minisztériumba. Ezek a panaszok nem szólnak másról, mint megerősítik azt, amit mondtunk, azaz hogy a feladatfinanszírozás nem orvosolta az alapproblémát, az alulfinanszírozottságot. A rendszer valójában csak részben és aránytalanul segít a feladatok ellátásában, legyen az akár szociális, kulturális vagy intézményfenntartói feladat. Emiatt biztos vagyok abban, hogy ez a rendszer jelentős korrekcióra szorul majd. Ezért a kormánynak először is oda kell majd adnia a szükséges forrásokat az önkormányzatoknak, nem utólag, nem pályázatok útján és persze nem lobbizás útján. Nincs másra szükség, mint arra, hogy minden település részére rendelkezésre álljanak a működéshez szükséges források, de úgy tűnik az eddigiek alapján, hogy a kormány nem foglalkozik a települések problémáival, mint ahogy a kisemberekkel sem, és úgy látszik, a kistelepüléseket is magára hagyja.

Kérdezem ezért államtitkár urat, várható-e a feladatfinanszírozás rendszerében átalakítás a 2014. évre. Várhatják-e a feladatok ellátásához szükséges forrásokat a kistelepülések?

Tisztelettel várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 391 2013.10.14. 5:07  382-411

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság ma megtárgyalta az előttünk lévő törvényjavaslatot. Magam azt vetettem föl a vitában először, hogy az elmúlt hetekben - két vagy három héttel ezelőtt - két szociális jellegű törvény már volt itt a parlament előtt, most megint itt van egy ilyen törvény. Nem értjük egész pontosan, hogy miért nem lehetett ezeket a törvényeket egy csomagban behozni ide a Ház elé, különösen a két másikat, amelyeknek majdnem ugyanaz volt a tartalmuk.

Az integrált intézmények feladatellátását az elmúlt hónapokban szerződéssel látták el. Ez olvasható egyébként talán a törvényben is, hogy mind mostanáig az állam feladatellátási szerződést kötött az önkormányzatokkal. Az volt a kérdésem a bizottsági ülésen az előterjesztőkhöz, hogy egyébként mi volt a tapasztalat az elmúlt hónapokban ezekben az esetekben, milyen minőségű szolgáltatást nyújtottak ezek az intézmények, és meglepő módon azt a választ kaptam, hogy nagyon jó minőségű szolgáltatásokat nyújtottak, sőt, mondta az előterjesztő részéről az ott lévő helyettes államtitkár asszony, hogy sőt, mi mindent megtettek az önkormányzatok azért, hogy bebizonyítsák, hogy ők milyen jó feladatellátók, mennyire jól tudják ezt a feladatot biztosítani.

Azért kérdeztem, mert azonkívül, ami a törvényben a jogi részben le van írva, próbáltam keresni azt az indokot, hogy miért is kell akkor az ilyen integrált intézményeket is elvenni az önkormányzatoktól. Azt kell mondanom önöknek, hogy az elhangzott válaszból nem győződtem meg arról, hogy ez egy jó előterjesztés, jó irány, hiszen pontosan az bizonyosodott be, hogy ami még maradt az önkormányzatoknál és feladatellátási szerződéssel elláttak feladatot, azt nagyon jól csinálták.

Arra már külön nem térek ki, ami az előző napirend vitája volt, a szubszidiaritás kérdése, hogy na, akkor ez egyébként mit is jelent. Ha azt mondjuk, hogy minél közelebb legyen az érintettekhez az adott feladat ellátása, ez a folyamat pontosan felrúgja, pont az ellenkezőjét teszi, mint amiről az előző napirendnél vitatkoztunk.

Maga az előterjesztés az integrált intézmények esetében a költségvetésről nem szól. Szól nagyon sok mindenről, de arról nem szól, hogy ahol azt a feladatot, amit az önkormányzat látja el a továbbiakban, milyen pénzből fogja majd az önkormányzat biztosítani. Azaz honnan fogja azt az infrastruktúrát kiépíteni, ami majd ott marad az önkormányzatnál? Hogyan hozza létre az épületet, hogyan alakítja ki annak a környezetét, mi lesz ennek a forrása? Azért jó lett volna, ha erről is esik néhány szó, mert tudjuk nagyon jól, hogy rengeteg pénzt költöttek az önkormányzatok az ilyen típusú intézményekre, az épületek felújítására vagy karbantartására, sőt azt kell hogy mondjam önöknek: sok esetben az a hitel, ami az önkormányzatoknál megjelent és aminek az első lépésben a rendezése megtörtént ugyan, sok esetben ez a hitel az ilyen típusú épületek felújításában található meg, a hitel felhasználása, és ezt jó lett volna, ha az önkormányzatok számára valamilyen módon az előterjesztő jelzi.

A törvényjavaslat foglalkozik a területi ellátási kötelezettséggel. Ez egy nagyon fontos kérdés. Azt tudjuk jól, hogy az ilyen típusú intézmények egy adott megyét, várost, város környékét látják el, vagy annak a területét fogadják magukba, és ott látják el ezt a feladatot, de azt is nagyon jól tudjuk, hogy vannak olyan egyedi esetek, amire maguk az intézmények kötnek ellátási szerződést. Itt most nem az állammal kötött szerződésre gondolok, hanem éppen, mondjuk, akár egy civil szervezettel vagy valamely másik intézménnyel kapcsolatban.

A törvény azt mondja, hogy ezek az ellátási szerződések megszűnnek. Én ezt nagyon rossznak tartom, hogy ezek megszűnnek, mert vannak olyan egyedi, speciális esetek - különösen tudjuk, hogy ebben a körben tényleg van, amit nem lehet törvénnyel szabályozni -, mert mondjuk, egy gyereknek olyan ellátásra van szüksége, ami nem illik bele a nagy általános ellátotti körbe, hanem speciálisan kell helyben megmondani, hogy mire van szüksége. Ez a törvény most az egészet lenyírja, fűnyíróelven megszünteti, és azt mondja, hogy az összes ilyen típusú ellátási szerződés is megszűnik.

Nos, összességében azt kell hogy mondjam ilyen szakmai kérdésekre utalva és érezve azt, hogy az előterjesztő részéről is az hangzott el, hogy az eddigi ellátás színvonala jó és kielégítő volt, abszolút értelmetlen, hogy miért kell folytatni azt a folyamatot, amiről Varga képviselőtársam már szólt, nevezetesen, hogy az ilyen típusú szolgáltatásokat és a vagyont elveszik az önkormányzatoktól. Mivel sem szakmailag, sem pedig jogilag számunkra nem elfogadható, ezért nem is tudjuk támogatni az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
310 409 2013.10.14. 2:10  382-411

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Valójában én is erre a két dologra, egyrészt az esélyegyenlőségre és a szakmai színvonalra szerettem volna reagálni, amit Babák képviselő úr mondott.

Az önkormányzatok mostani finanszírozása - ez a bizonyos "feladatfinanszírozás" mint csodaszó, amiről tudjuk, hogy egyébként nem létező dolog - változatlan, egyfajta normatív finanszírozás történik. Babák képviselő úr, mondja már el nekem őszintén, hogy a mostani finanszírozása az intézményeknek egy majdani államosítás után miben fog változni. Az, hogy az állam több pénzt ad majd ezeknek a feladatoknak az elvégzésére vagy ellátására? Ez lehet. Ha az állam több pénzt ad, akkor miért nem adja oda ezt a több pénzt az önkormányzatoknak? Akkor ott is el tudják látni ezt a feladatot! Egyébként pont az eddigi tapasztalat az elmúlt húsz évben azt mutatja, hogy az önkormányzatok mindent megtettek azért, hogy az ilyen típusú feladatokat a lehető legmagasabb színvonalon lássák el; ezt egyébként a bizottsági ülésen ön is hallhatta, amikor elmondták.

(23.40)

A másik, ez a szakmai színvonal kérdése. Én nem tudok jobb kontrollt egy szakmai színvonalra, mint az ellátottak véleményét. Ebben a rendszerben, ami most kiépül, és amit önök itt kialakítanak, ebben egyetlen csoportnak az érdeke vagy a véleménye nem fog megjelenni, ez pedig az ellátottaké, hiszen olyan nagy lesz a rendszer, a működtető, a fenntartó, a főnöki rendszer olyan távol lesz a konkrét ellátottól, hogy nem jut el oda a hangja, nem fogja tudni jelezni. Amíg ez egy önkormányzati fenntartásban volt, ott szinte állandó kapcsolat volt az intézményi szolgáltatást igénybe vevők és az intézményfenntartók között. Tehát a szakmai színvonal az volt, hogy szóvá tették. Ezt régebben mondtuk is, hogy az egyablakos ügyintézés úgy valósult meg a kisebb településeken, hogy a polgármester ablakán bekiabáltak, hogy mi az, ami jó, és mi az, ami nem jó. Most ilyet nem lehet csinálni, nem lesz kihez fordulni, tehát a szakmai színvonal valójában csak különböző szakmai szervezetek nagyon csiszolt és nagyon szofisztikált véleményeként (Az elnök csenget.) fog megjelenni, nem pedig az ellátottak konkrét és azonnali véleményeként lehet róla tudomást szerezni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
313 63 2013.10.21. 2:30  62-68

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Interpellációm címe a Republic együttes ismert dalából idéz, amelynek refrénjében képtelen képként repül a bálna. Ki gondolta volna, hogy a Duna ferencvárosi partszakaszán épülő, korábban CET-nek, ma már Bálnának nevezett szolgáltató és szórakoztató központ ennél sokkal nagyobb képtelenségekre is képes. Az átadás jelentős csúszása és a követhetetlen pénzügyi manőverek és viták után most egyes szakmai vélemények szerint ez az épület, mármint a Bálna épülete része a budapesti árvízvédelmi rendszernek, és emiatt szükséges bizonyos munkákat közbeszereztetés nélkül elvégezni 1,3 milliárd forint összegben. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: 2010-ben már át kellett volna adni! - Németh Szilárd István: Hiteltelen!)

Az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának kormánytöbbsége a bizottság április 29-i ülésén a Bálna építését az ország alapvető biztonsági érdekeit érintő beszerzéssé nyilvánította, és ezzel kivonta a közbeszerzési törvény hatálya alól, tehát megnyílt a lehetőség, hogy elrejtsék az 1,3 milliárdos beruházást. A kérés indoka az volt, hogy az épület a Duna ezen szakaszán árvízi fővédvonalként is funkcionál, hiszen vízzáró kivitelben készült. A sietség oka pedig az, hogy a munkákat be tudják fejezni még a csapadékos időszak előtt. Ez a magyarázat igencsak aggályosnak tűnik, mivel a júniusi, rekordnagyságú árvíz levonulásáig nem készült el a beruházás, ez mégsem jelentett problémát az árvízi védekezésben.

Egy korábbi írásbeli kérdésre adott belügyminiszteri válaszban ezt olvashatjuk: Budapest árvízvédelmi művei a rakpartok. Az épületek nem részei az árvízvédelmi rendszernek, abban semmi szerepük nincs. Ezt az ön minisztere írta egy írásbeli kérdésünkre. Ez alapján egyértelmű, hogy a Bálna épülete nem része az árvízvédelmi rendszernek, így tehát semmi nem indokolja a közbeszerzési eljárás alóli mentességet.

Akkor vajon mi az indoka, hogy az 1,3 milliárdos építési munkát mégis kivonták a közbeszerzések alól? Kérdezem államtitkár urat: az elmúlt fél évben változott-e a felső rakparton álló épületek árvízvédelmi besorolása, valamint hogy részét képezi-e a fent említett Bálna épülete az árvízvédelmi rendszernek?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
313 67 2013.10.21. 1:19  62-68

PÁL TIBOR (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Én odáig nem mennék el, hogy Cipő Bódi László dalszövegeit minősítsem, szeretném önnek jelezni, hogy több százezren, sőt azt gondolom, több millióan vannak ebben az országban, akik nagy tisztelettel vannak az ő művészi munkája, a zeneszerzői és dalszövegírói munkája iránt. (A Fidesz padsoraiban ülő képviselők bólogatnak.)

Ön egyébként sok mindenről megismerszik, nem szólt arról, hogy az 1,3 milliárdos beruházást miért kellett volna akkor kivenni a közbeszerzés alól. Láthatóan van néhány olyan ügy a fővárosban, például a Bálna ügye, korábban itt volt az Olimpiai park ügye vagy éppen a zuglói ügy, tehát sok olyan ügy található, amire elég nehéz magyarázatot találni (Tállai András: Nem kérdezte. Miért nem kérdezte?),hacsak nem azt, amit ön idézett a Republic ezen dalából, nevezetesen a "még, még, még, ennyi nem elég". A csókosoknak talán még kellett egy 1,3 milliárdos beruházást odaadni, és önök ezt ilyen módon próbálták megtenni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én nem fogadom el a válaszát, de az, hogy "ez a parancs, érik a narancs" (Németh Szilárd István: 31 milliárd! Máltai Sólyom!), ez igaz, azt gondolom, ez egy kicsit túl érett narancs, talán már egy kicsit a velejéig romlott narancsról van szó.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
317 168 2013.10.28. 2:06  167-170

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz igencsak furcsán értelmezi a munkahelyteremtést. Leginkább az íróasztalok mögül a statisztikákban jeleskedik, vagy valljuk be őszintén, a sehová sem vezető közmunkarendszerben tud munkahelyeket létrehozni. Most, hogy legalább papíron dolgozhatnak néhányan, úgy gondolják, itt az ideje a még működő piaci munkahelyek száma csökkentésének is.

Most éppen a taxisok vannak soron. A szeptemberben hatályba lépő budapesti taxirendelet nyomán csak a fuvarközvetítők fele, hozzávetőleg 10-12 cég lehet képes az előírt követelmények teljesítésére. Korábban 21 fuvarszervező cég működött a városban. Budapesti taxisok kerülnek most az utcára, ha az ő cégük nem kap megfelelő megrendelést.

Jelenleg körülbelül 6 ezer taxis dolgozik Budapesten, az új, hatályba lépő rendelkezések nyomán, sajnálatos módon, az ő számuk is a felére csökken. Tehát 3 ezer munkaképes ember veszti el munkahelyét, és kerül veszélybe az ő és családjuk megélhetése. Mi lesz velük? Mi lesz velük, hiszen az állásukat elvesztők nem tudják majd igénybe venni a családi és egyéb adókedvezményeket. Akik jövőre 50 évesnél fiatalabbak, de már nem pályakezdők vagy nők, semmilyen kiemelt állami támogatásra nem számíthatnak. Ugyanis a kormányzat most szándékozik 45 évről 50 évre emelni azt a korhatárt, ami felett hajlandó lesz valódi segítséget nyújtani a dolgozni akarók számára. A kormány 9 hónapról 3 hónapra csökkentette az állást keresők támogatásának idejét, miközben a KSH adatai alapján azt tudjuk, hogy a munkakereséssel eltöltött átlagos idő több mint másfél év. A munkájukat most elvesztők helyzete szinte kilátástalan, és nem változik majd az elkövetkező időszakban sem.

Kérdezem államtitkár urat, miért szüntetnek meg újabb munkahelyeket a piacon, és miért veszélyeztetik több mint 3 ezer család mindennapi megélhetését. Mi lesz velük, mire számíthatnak a közeljövőben?

Tisztelettel várom válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

(16.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
318 194 2013.10.29. 2:15  187-315

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Amikor az ön hozzászólását hallgattam, arra gondoltam, hogy vagy nem egyforma költségvetést kaptunk kézhez - valószínű, hogy önök mást kaptak, mint mi, ellenzéki képviselők -, vagy az is lehet, hogy esetleg ugyanazt a költségvetést egész másként olvassuk és másként látjuk. Hogy miért mondom ezt, erre szeretnék néhány példát mondani önnek.

Az önkormányzati feladatellátás esetében csináltunk egy összehasonlító táblázatot 2013 és 2014 viszonylatában, és abból kiderül, hogy ha a pedagógusbér - ami nem plusz, hiszen azt ki kell fizetni, tehát igazából a feladat ellátásához az égvilágon semmi köze nincs, az egyszerűen csak átfolyik az önkormányzatokon -, valamint a gyermekétkeztetés plusz 7 milliárd forintja nem egy plusztámogatás, az egyszerűen annyi - most lefordítom egyszerűre -, hogy ennyit drágult az a zöldborsó, amiből a zöldborsófőzeléket készítik a gyerekeknek a konyhában, és ennyit drágult a gáz meg a villany ára. Egyszerűen erről van szó.

Ami növekedett - ebben önnek igaza van -, az a központosított előirányzat, amit viszont nem feladat alapján, hanem majd egy későbbi kormányrendelet alapján lehet megkapni. Erre szokták azt mondani, hogy ez olyan pénz, amit majd akkor osztanak ki, amikor úgy látják, hogy szükség van rá, illetve azoknak, akiknek úgy gondolják, hogy adnak ebből a pénzből. Ez emelkedett. Itt valóban van egy komoly összeg, egy 30 milliárdos összeg, de erre nyugodtan azt lehet mondani - ahogy szoktuk is mondani -, hát ezt inkább majd akkor adják, ha valaki jól viselkedik.

A közösségi közlekedés meg, ne haragudjon, egyszerűen nevetséges. Nemhogy emelkedett, hanem ön is elmondta, hogy az egyharmadára csökkent. Korábban is az volt a probléma, hogy kevés volt ez a pénz. Pont az önök városában meg a megyei jogú városokban, de Budapesten aztán kimondottan kevés volt. Erre most ennek az egyharmada van betervezve a költségvetésben.

A szerkezetátalakítás esetében pedig, amire majd vissza fogok térni, szintén azt kell mondjam önnek, hogy sokkal nagyobb volt az igény 2013-ban, mint a forrás, most pedig kimondottan alacsonyabb összeggel tervez a költségvetés. Tehát egészen másképp kell ezt nézni, mint ahogy ön mondta.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
318 214 2013.10.29. 2:03  187-315

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, ha Varga képviselő urat megzavartam a felszólalásában, de talán megérti, hogy van bennem némi indulat, amikor azt a kérdést hallom, hogy miből, és a stadionokat fölvetem. Akkor kicsit furcsa a számomra, hogy ön, aki keresztény, hívő ember, vagy éppen Gyopáros Alpár, aki az előbb hozzászólt, és a stadionok mellett érvel, akkor kérem, gondolkozzanak el azon, amikor a Fradi-stadiont építik - jelzem, nem a Fradi ellen, hanem a Ferencvárosért kívánok most szólni - 16 milliárd forintból, onnan néhány száz méterre a Körút mentén több mint kétezer olyan lakás van a fővárosban, ahol még falikút van csak. Nincs bent a vécé, nincs bent a fürdő, nincs zuhanyzó. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És akkor mi van?) Akkor önök valóban jó értékrendnek tartják azt, hogy ott, a Körút mentén egy Fradi-stadiont kell felépíteni?

Egyébként jelzem Gyopáros képviselőtársamnak, hogy naivitás azt hinni, hogy erre a fűre, ami majd ott elkészül, gyerekeket felengednek. Senkit nem engednek fel, ezeket a stadionokat védik, soha semmilyen rendezvényt nem lehet ott tartani. Tehát ezek tévhitek.

De akkor is azt gondolom, hogy gondolják végig, hogy kétezer olyan lakás van a Körút mentén, ott több ezer ember él, és önöknek az a fontos... (A kormánypártok sorai felé:) Az a fontos, bólogat, önnek az a fontos. Ez a különbség kettőnk között. Értse meg, ez a különbség! Ha nekünk voksolni kell, akkor azt mondjuk, hogy nekünk az a fontos, hogy ezek a lakások komfortos lakások legyenek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Húsz év alatt - pontosan jól mondja képviselőtársam - a Ferencvárosban több ezer lakásból csökkentettük a lakásszámot. Ezt tettük. Önök ezt abbahagyták, befejezték. És ma ott vannak az emberek a komfort nélküli lakásokban a Körút mentén. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ez a szégyen, tisztelt képviselőtársaim. (Ivanics Ferenc: És ki volt a főpolgármester? - Kontur Pál: Demszky Gábor!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
318 218 2013.10.29. 1:57  187-315

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Én nem a hit és sport viszonyát vetettem fel. Én csak azt mondtam, amikor ön a hozzászólásában azt mondta, hogy miből lehetne még többet fejleszteni, akkor én erre mondtam azt, hogy például a stadionépítésekből. És mondtam, hogy én nem a Fradi ellen vagyok, hanem a Ferencváros mellett. Az egy város, az egy kerület, ott 60 ezer ember lakik.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ön azt kérdezte, hogy az elmúlt nyolc évben miért nem komfortosítottuk ott a lakásokat, vagy mondjuk, éppen a Józsefvárosban. (Kontur Pál: Húsz év alatt!) Vagy húsz év alatt. Húsz év alatt egész pontosan 68,5 milliárd forintot fordított az önkormányzat arra, hogy az ottani lakásállományt komfortosítsa. (Gyopáros Alpár: És a 4-es metróra? - Közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) Ebben van állami pénz, van fővárosi pénz, és van önkormányzati forrás, és van persze vállalkozói forrás is. Önök ezt leállították.

Tudja, ez a probléma, hogy míg ez a folyamat nagyon szépen haladt előre - majdnem elérte egyébként a Fradi-stadiont, ha földrajzilag nézzük -, önök ezt leállították, nincs lehetőség arra, hogy pluszforrásokhoz jusson az önkormányzat. És most ott vannak ezek a lakások, ott vannak a lakók, és nekik én hiába mondom azt, higgye el, hiába mondom, hogy de milyen szép lesz a Fradi-stadion. Ők erre azt mondják, hogy ez lehet, de mondd el ott a parlamentben a képviselőidnek, hogy nálunk még mindig falikút van, és télen ki kell menni a lépcsőházba a vécére a gyereknek reggel, mielőtt elmegy iskolába. A fővárosban!

Azt gondolom, hogy értékrendbeli különbség van kettőnk között, és én ezt próbálom hangsúlyozni. Nekem az a fontos, hogy ezek a lakások komfortosak legyenek. Önöknek az a fontos, hogy stadion épüljön. Ez a különbség kettőnk között. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
318 254 2013.10.29. 2:09  187-315

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgatva a vitát, szeretném azért azt tisztázni, tisztelt államtitkár úr, hogy mi azt nem mondtuk, hogy a közmunka vagy a közfoglalkoztatás egy haszontalan dolog. Nem erről van szó. Hiszen ha emlékeznek, akkor pontosan azt hogy kell mondjam, hogy még a kormányváltás előtt indult a közfoglalkoztatás programja, önök erre építették rá az önök programját. Ebben egyetértünk, hogy a közfoglalkoztatás egy hasznos dolog.

Amivel vitánk van, és azt gondolom, hogy amiben talán jó lenne egy kicsit elgondolkozni, az a mérték kérdése. Szóval, amikor már azt látjuk, hogy nemcsak kistelepülésen - mint ahogy itt elhangzott -, hanem mondjuk, a városban is, nagyvárosban sok esetben nincs más munka, csak a közfoglalkoztatás, és hogy olyan emberek, akik egyébként nem alacsony iskolai végzettségűek, hanem akár érettségivel is rendelkeznek, nem találnak máshol munkát, csak a közfoglalkoztatásban, mert ez az egyetlen lehetőség, akkor azt gondolom, el kell gondolkodni, hogy ez a közfoglalkoztatás valóban jó-e. Valóban ez-e a cél, betölti-e azt a funkciót, amit szerettünk volna a közfoglalkoztatással elérni, merthogy mégiscsak a közfoglalkoztatásnak az a célja, hogy ha valaki kikerül a munkaerőpiacról, akkor átmenetileg a közfoglalkoztatásban legyen, és visszakerüljön a munkaerőpiacra, olyan bére, olyan foglalkoztatása legyen, ahol nem hat hónaponként hosszabbítják meg az ő foglalkoztatását, hanem valóban tisztességes munkahellyel rendelkezzen. És az igazi probléma ebben van. Abban van, hogy az önök gazdaságpolitikájának a következtében ma nem jönnek létre olyan munkahelyek, ahova ezek az emberek vissza tudnának menni.

A bérről külön érdemes beszélni, hogy egyébként, ha valaki közfoglalkoztatásban van, az nem szól másról, mint az elszegényedésről. Az arról szól, hogy semmiféle más juttatást nem kap. Tegnap egyébként ez ügyben egy kérdést is intéztem az államtitkár úrhoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Világosan látszik, hogy ezért rossz a közfoglalkoztatás ma, nem pedig azért, mert egy haszontalan munkát végez.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
322 164 2013.11.11. 2:11  163-166

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A 2014. évi költségvetés a leszakadás és az elszegényedés költségvetése, még akkor is, ha azt a kormány csodafegyveréről, a rezsicsökkentésről nevezte el; miközben az egész rezsicsökkentés egy nagy átverés, hiszen sokkal több pénzt szednek be más módon, elsősorban kis pénzű emberektől, mint amennyit visszajuttatnak a csodafegyver használatával. Aztán amibe belekezdenek, azt sem csinálják rendesen vagy teljeskörűen. Sok ezren vannak ugyanis, akiket nem ért el a rezsicsökkentés szabályozása, mert számukra a közműszolgáltatást úgynevezett köztes szolgáltató végzi; nem állami és nem önkormányzati cég, hanem például a honvédség, a MÁV vagy valamilyen nagy ipari cég.

Egy konkrét eset a ferencvárosi MÁV-lakótelepen élők ügye, amely három éve húzódik, és nem látszik a megoldás. Itt a MÁV-telepen a víz- és csatornarendszer, a szolgáltatás a telep valamikori építője, a MÁV kezében van, és bár az önök által alkotott törvény szerint már több mint egy éve át kellett volna adnia a fővárosnak, a Fővárosi Vízművek viszont nem tart rá igényt. Hogyan is tartana, amikor majd' félmilliárd forintot kellene rákölteni a felújításra, és ma már sem a fővárosnak, sem pedig a fővárosi cégeknek nincs miből ezt megtenniük. Így aztán az itt lakó mintegy ezer ember nem részesül a kedvezményből, fizetik a MÁV által felszámolt továbbszolgáltatási díjat, és nem jár számukra a locsolási kedvezmény sem. Ha ezt összeadjuk, több mint 50 százalékkal kerül többe számukra a víz- és csatornaszolgáltatás, mint a Fővárosi Vízművekhez tartozó egyéb helyeken.

Kérdezem államtitkár urat, van-e ismeretük arról, hogy hány lakás és hány lakó áll ma szolgáltatási jogviszonyban úgynevezett köztes szolgáltatókkal. Mikor és hogyan fog a kormány érvényt szerezni annak a saját maga által állított törvényi előírásnak, amely a köztes szolgáltatókat kiiktatja a közműszolgáltatás rendszeréből? Hogyan kívánják pótolni a kiesett forrásokat a közműszolgáltatók részére, hogy át tudják venni a különböző területeket és szolgáltatásokat az ilyen esetekben?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
323 40 2013.11.12. 1:57  25-325

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Értem, hogy itt a vita elején van némi probléma, hiszen a Fidesz nem nyújtott be módosító indítványt a költségvetéshez, így nem tud hozzászólni, ezért megkérte Novák Elődöt mint kormánypárti szóvivőt talán, hogy szóljon az ő nevükben, és tegyen néhány megjegyzést. (Babák Mihály: Elmondta az igazságot, az a bajod!)

De azért nézzük a dolog tartalmi részét is, amit itt Novák Előd képviselőtársam elmondott. (Babák Mihály: Csípi a csőrét!) Azt mondta, hogy cinikus, szakmaiatlan, és hogy eljárt az idő ezek fölött a módosító indítványok fölött. Tisztelt képviselőtársam, ha ön megnéz néhány módosító javaslatot - mondok ilyen számot, a 976. vagy az 1018. -, azok arról szólnak, hogy Budapesten, a Körút mentén, az Üllői út két oldalán több mint kétezer olyan lakás van, ami komfort nélküli. Tudja, az olyan lakás, ahol nincs bent a mosdó, a vécé, ki kell menni reggel a gyerekeknek a folyosó végére. (Babák Mihály: Megvilágosodott!) Arról szól a módosító indítványunk, hogy ezt szüntessük meg.

Ehelyett tudja, mi van a költségvetésben a Józsefvárosra és a Ferencvárosra vonatkozóan? Hatalmas stadionépítés. Ön azt cinikusnak tartja, hogy a mi értékrendünk úgy szól, hogy talán fontosabb volna a komfort nélküli lakások számát csökkenteni, mint hatalmas stadiont építeni állami pénzen abba a városrészbe?

De ugyanígy ezt tudom mondani Turi-Kovács Bélának. Amikor azt mondja, hogy alaptalanok a javaslatok, ön tényleg azt gondolja, hogy az a javaslat, ami kétezer komfort nélküli lakás felújításáról szól - ami egyébként az elmúlt nyolc évben folyamatosan haladt előre ebben a városrészben -, alaptalan javaslat? Ön komolyan azt gondolja, hogy amikor vannak olyan emberek, akik ma olyan lakásban élnek a fővárosban, ahol csak egy falikút van, akkor ez egy alaptalan javaslat? Vagy esetleg egyetért azzal, hogy ez egy cinikus javaslat? Nem gondolják, hogy az a cinikus, hogy egy ilyen városrészben stadiont építenek, és ezzel büszkélkednek, miközben ott nyomorban élnek az emberek? Kérem, hogy ezt gondolják végig.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
323 72 2013.11.12. 1:39  25-325

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert Kőszegi Zoltán képviselőtársam azt mondja, hogy amit mi mondtunk, az a cinizmus. Jelzem, nem mi mondtuk, ezt Novák Előd képviselőtársam mondta, a jobbikos. Én arra reagáltam, hogy ő valóban cinizmusnak tartja-e azt a módosító indítványt, ahol lakások komfortfokozatának javítására teszünk javaslatot. (Kőszegi Zoltán: Igen.)

Jelzem önnek egyébként, hogy az elmúlt 20 évben több mint hatezer lakás újult meg abban a városrészben, aminek érdekében szóltam, ez Ferencváros és Józsefváros, az Üllői út két oldala. Itt ül ebben a parlamentben ennek a két városrésznek a polgármestere. Egy szót nem szóltak a költségvetés vitájában, és nem tettek módosító indítványt arra vonatkozóan, hogy azt a célt elérjük, amit jeleztem. Én azt gondolom, hogy az a cinizmus, hogyha önök azt feltételezik, hogy ha mi jó szándékkal az emberek érdekében teszünk egy javaslatot, akkor ezt önök rosszindulatúan fogadják.

Jelzem önnek, ha csak belegondol a panelprogramba, ahol több tízezer lakás újult meg, az a valódi rezsicsökkentés, és nem az, amit önök csinálnak, hogy az E.ON-üzletágnál visszaadják azt a pénzt, amit egyébként, azt mondják, hogy rezsicsökkentés címen az emberek számára oda lehet adni. Ott az E.ON-üzletág megvásárlásánál megfizetik azok az emberek, akik a rezsicsökkentésben részesülnek, ott fizetik meg azt a költséget, amit önök az ő számukra odaadnak.

Egyébként jelzem önnek, ami igazán cinizmus, csak ha már ennél a szónál maradunk, akkor az, hogy abba a városrészbe, ahol rengeteg lakást kellene felújítani, önök stadiont építettek. Nos, ez a cinizmus, tudja, azokkal az emberekkel szemben.

Köszönöm szépen. (Pál Béla és Gúr Nándor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
323 131 2013.11.12. 2:07  25-325

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azért kértem szót, mert Kőszegi képviselőtársam hozzászólásában azt mondta, hogy ne helyi, hanem országos ügyekről beszéljünk. Szeretném jelezni, hogy a költségvetés benyújtásánál nagyon csodálkoztunk, amikor azt láttuk, hogy a közlekedés tekintetében az a bizonyos közlekedési normatíva kimaradt a költségvetésből, amit 2003-ban nagy nehezen, egyébként a kormánypárt és ellenzék együttesen tudott a költségvetésbe betenni, és megjelent a közlekedésnek egy új támogatása. A mostani költségvetésben ez egyáltalán nem szerepel. Pedig ha valami igazán országos kérdés, akkor az az, hogy tudjunk megfelelően közlekedni. Kétségtelen, hogy a vasút esetében van egy komoly fejlesztés, erről éppen az előttem szóló szólt, hogy Felcsúton a kisvasút kiépítését támogatja a költségvetés.

Azt gondolom, ennél egy kicsit fontosabb, hogy a városokban a helyi közlekedés megfelelő minőségű legyen, és mindenki számára elérhető legyen. Kiemelkedik ebből a fővárosi közlekedés, a BKV finanszírozása. Azt kell mondjam, lehet sokat vitatkozni a 4-es metróról, de önök most már nagyon büszkén mondják, hogy jövő év áprilisában ez átadásra kerül, aminek, azt gondolom, kell is örülni, a fővárosnak szüksége van egy ilyen beruházás befejezésére, és szüksége van arra a szolgáltatásra, amit a 4-es metró majd nyújt. De azért az mégiscsak meglepő, hogy miközben ezt mondják, a 4-es metró működtetésére, hogy legyen majd áram, tudjanak bért fizetni, egy fillér sincs a költségvetésben.

Ugyanígy, azt kell mondjam, az összes nagyvárosi polgármester meglepő módon hallgat most, a költségvetés általános vitájában is és a mostani részletes vitában is, hogy az ő számukra a helyi közlekedéshez egyetlen fillér támogatás sincs benne a költségvetésben. Nem lehet tervezni. Valószínű, hogy majd valamikor év közben, ki milyen módon viselkedik, olyan módon számíthat majd a kormányzat támogatására, mint ahogy ezt egyébként már 2013-ban is megtették. Azt gondolom, ez kimondottan egy olyan országos probléma, amivel szégyen, hogy a költségvetés egyáltalán nem foglalkozik. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
325 176 2013.11.18. 2:10  175-178

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány újabb durva környezetrombolást végzett két hete a fővárosban. A volt Ludovika épülete előtt, az Üllői út mentén pusztítottak ki 20 életerős, nagy lombú fát. A kormány döntése szerint a jövőben, egy felújítást követően itt kap majd helyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A kormány immár kedvelt gyakorlatát követve nemzetgazdasági szempontból kiemeltté nyilvánította a 25 milliárdos beruházást, ezzel kivéve azt a közbeszerzési törvény hatálya alól és az engedélyeztetési eljárás alól. A nemzetgazdasági szempontból való kiemelés azt is jelenti, hogy sem a lakosságot, sem a korábban illetékes VIII. kerületi önkormányzatot nem kellett megkérdezni a rombolás előtt. No, nem mintha a Fidesz szóvivője, Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere nagyon szeretett volna a kontroll jogával élni.

Ha nem kell közbeszereztetni, akkor nincs nyilvánosság a kivitelezők kiválasztásában és az engedélyeztetésekben sem. Így történt ez az Olimpia parknál, a Kossuth téren vagy éppen a Duna-parti Bálna esetében is. Most azt firtatom, hogy a halottak napja előtti héten úgy vágattak ki a Ludovika előtt 20 egészséges, hatalmas fát, hogy az sem derült ki, volt-e rá engedélyük. Egy nap alatt elvégeztették a munkát, és még a nyomokat is eltakaríttatták, nehogy bizonyítani lehessen, hogy a fák nem voltak betegek, ami esetleg nem indokolta volna a kivágásukat. Az ott lakók megdöbbenve látták ezt a vandalizmust, felkapták a fejüket, és a neten néhány fotót megosztottak az érdeklődőkkel. Ha valaki a helyszínen megnézi az irtást, rájöhet, hogy azokkal az egészséges fákkal végeztek, amelyek valamelyest takarták az épületet, tehát esetleg zavarták a tisztán látást vagy a távolba látást.

Kérdezem államtitkár urat, ki adta a favágóknak a megbízást a Ludovika előtti 20, egészséges, nagy lombú, értékes fa kipusztítására. Jogszerű volt-e a munka elvégzése, rendelkeztek-e engedéllyel, és ha rendelkeztek engedéllyel, akkor mi volt az indok arra, hogy kivághatták ezt a 20, nagyon értékes fát ott, az Üllői út mentén.

Tisztelettel várom válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
332 130 2013.12.03. 2:34  123-227

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tegnap a bizottsági ülésen, azt kell mondjam önöknek, világosan elmondtam, hogy a polgármesteri funkció vagy a polgármesterség az önök elmúlt három és fél éves törvényhozása következtében merőben új funkciót kapott. Ennek ékes példája a most előttünk lévő előterjesztés. Azt az új funkciót kapta a polgármesterség, hogy míg eddig az adott területnek a gazdája volt, az volt a dolga, hogy gazdálkodjon és vigyázzon a területére, most azt kell lássam ebből az előterjesztésből, a felszámoló funkciót szánták önök a polgármestereknek, és ebben élen jár Papcsák képviselő úr, Zugló polgármestere.

A bizottsági ülésen próbáltunk érdeklődni az előterjesztéssel kapcsolatban - nem volt ott az előterjesztő, csak az egyik kollégája -, hogy egyáltalán a zuglói önkormányzat tárgyalta-e ezt az előterjesztést, tehát akikről mégiscsak szól a dolog, akiknek eddig a terület a kezelésük alatt volt, tárgyalták-e ezt az előterjesztést. Ezt kérdezem is a polgármester úrtól, hátha majd esetleg a vitában erre kapunk választ, hogy volt-e az ő képviselő-testülete előtt, és mit szóltak ehhez az előterjesztéshez.

(14.00)

Azt kell mondanom önöknek, hogy nem a Városliget fejlesztéséről szól ez az előterjesztés, ez egy tévhit, mert pontosan érdeklődtünk, hogy akkor mondjanak már valamit a tervekről, és erről nem tudtunk meg semmit a bizottsági ülésen. Ez az előterjesztés egy eljárási rendről szól, egy eljárási rendet próbál meg törvénybe iktatni, azt az eljárási rendet a Városliget esetében, amit egyébként önök már többször alkalmaztak a főváros különböző területein és az országban is. Mondok önöknek néhány ilyet, ami talán az emlékezetükből előhívja ezt az eljárási rendet. Ilyen volt a Kossuth tér, az Olimpiai park, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Bálna árvízvédelme, a Normafa kérdése, és most itt van a Városliget kérdése előttünk.

Világosan látszik, hogy önök nem csinálnak mást, mint egy speciális eljárási rend alá vonnak különböző területeket, ezeket kivonják mindenféle törvény alól, ez benne van ebben az előterjesztésben, hogy mit nem kell figyelembe venni ebben az eljárásban, és megadják azt a lehetőséget, hogy nagyberuházásokat haveroknak mutyiban odaadjanak úgy, hogy még a közbeszerzést sem kell lefolytatni. Erről szól ez az előterjesztés, ennek semmi köze nincs a Városligethez, csupán arról szól, hogy a haveroknak kívánnak újabb támogatást adni, ezért nem támogatjuk ezt az előterjesztést.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
332 138 2013.12.03. 9:33  123-227

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az alkotmány helyett alaptörvényt fogadott el a parlament, akkor egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy az a mondat, ami szerepel az új alaptörvényben, hogy nincs már önkormányzati tulajdon, hanem közösségi tulajdon van, ilyen súlyos törvényekig fog elvezetni, és ilyen súlyos törvényeket fognak önök benyújtani a parlament elé. Ugyanis azt látjuk, hogy ma már az önkormányzatok a saját tulajdonukkal nem rendelkezhetnek önállóan, hanem közösségi tulajdonként szerepelnek. Ez a törvényjavaslat kimondottan azt mondja, hogy az önkormányzat vagyonkezelői jog létrehozása érdekében lemond az ő tulajdonáról, és ehhez a polgármester, mint ahogy láthatjuk, Zugló polgármestere, Papcsák úr a nevét adja, sőt az élére állt ennek a dolognak.

Azt kell mondjam önöknek, a vitában mindig elhangzik, hogy azt szeretnék, hogy tiszta viszonyok legyenek a beruházás érdekében, ezért kell ezt a törvényt elfogadnunk. Ha önök tényleg azt gondolják, hogy tiszta viszonyok legyenek, akkor az a kérdés, hogy az elmúlt hónapokban itt a parlament előtt tárgyalt különböző törvények, amelyek a területfejlesztésről, a területrendezésről szóltak, építési törvények, miért hoznak létre olyan helyzeteket, amelyek pont a tiszta viszonyt rontják meg. Mondok erre egy példát. Például a Balaton Fejlesztési Tanács és a megyék jogviszonyának a kérdéséből - ami tegnap volt a Ház előtt napirenden - világosan kiderült, hogy nemhogy a megyéknek tiszta viszony lenne az adott területen a fejlesztése, hanem ezt még összekeverték a regionális vagy a Balaton Fejlesztési Tanács jogviszonyaival, és már abszolút nem lehet tudni, hogy Somogy vagy Veszprém megyében kinek lesz több joga arra, hogy az adott területet fejlessze, a megyének vagy a Balaton Fejlesztési Tanácsnak. Ez pont tegnap volt itt a parlament előtt. Tehát az az érv, amit ezzel a törvénnyel kapcsolatban mondanak, hogy szeretnének tiszta viszonyokat létrehozni, nem igaz, hiszen más törvényben pontosan ennek az ellenkezőjét teszik. Ez is azt bizonyítja, amit már oly sokszor elmondtunk, hogy önök a törvényeket a saját kedvük szerint, a saját ízlésükhöz alakítják, és egyáltalán nem valamifajta tervszerű elv alapján.

Az is fölvetődik kérdésként, hogy valójában mikor volt akadálya a helyi önkormányzat bármilyen fejlesztésnek. A Városligetben a Műjégpálya esetében volt akadálya a fejlesztésnek az, hogy ez nem a főváros, hanem a kerületi önkormányzat tulajdonában lévő területen történt? Vagy volt akadálya az Állatkert fejlesztésénél vagy bármely más esetben, vagy éppen a Vidám Park áthelyezése esetében? De lehet mást is mondani a fővárosban. Azt tudom önöknek mondani, hogy nem volt akadálya. Akkor volt akadálya, amikor önök ellenzékben voltak, és a fővárosban valamilyen fejlesztést szerettünk volna végrehajtani, és az adott kerületben éppen egy fideszes polgármester volt, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a fejlesztések ne valósuljanak meg. Védték a fákat, odakötözték, odaláncolták magukat a fákhoz, hogy megvédjék azokat.

S ma mit látunk? Azt látjuk, hogy annak az eljárási rendnek a keretében, ami most előttünk is szerepel, senkit nem kell megkérdezni arról, hogy hogyan történik a beruházás, a fejlesztés. Azt láthattuk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnél az Üllői út mentén, hogy egy éjszaka vágtak ki több mint húsz fát, és utána mindent el is tüntettek még az éjszaka során, nehogy nyoma maradjon, mert nagyon jól tudták, hogy ez szabálytalan, hiszen egészséges fákról volt szó. Önök tehát ezt az eljárási rendet hozzák be újra, nehogy valaki bele tudjon szólni, nehogy valamilyen kontroll legyen.

Egyébként a kontrollra utaltam akkor, amikor a bizottsági véleményt mondtam az elején, hogy az önkormányzat, az ott lévő emberek és a civil szervezetek legalább valamilyen kontrollt biztosítottak annak érdekében, hogy a rombolást megakadályozzák. Önök ezt nem szeretik, hogy bárki belelásson a fejlesztésbe. Egy olyan eljárást akarnak végigvinni, aminek a törvényi hátterét a kétharmaddal sajnos már megszavaztatták. Az a sajátos eljárás, aminél nem kell semmilyen törvényt figyelembe venni. Ez működött a Kossuth tér esetében, működik az Olimpia park esetében, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem esetében. A közbeszerzés alóli mentesség működik a Bálna esetében, a Normafa esetében, most pedig itt van a Városliget előttünk. Azt kell mondanom önöknek, hogy ha ezeket összeadjuk, akkor több százmilliárdról van szó, amit igyekeznek önök a nyilvánosság elől eltitkolni.

Ami ennek a törvénynek a "legszínesebb" része, az a 7. § (3) bekezdése. A 7. § (3) bekezdése ugyanis felsorol nagyon sok törvényt - a területfejlesztésről szóló törvényt és sok-sok más törvényt -, és azt mondja, hogy na, mindezek a törvények azok, amelyeket nem kell figyelembe venni a beruházás során, és nem kell figyelembe venni, amikor az építési szabályzatot elkészítik.

(14.20)

Ráadásul önök ezt úgy csinálják, hogy a kerületi rendezési szabályzatot nem a kerületnek kell megalkotnia, hanem a törvényben az van, hogy a főváros készít szabályozási tervet a kerületre vonatkozóan. Azt kell mondjam önöknek, hogy az önkormányzatiságnak már a csírája sincs az önök fejében benne, ez a törvény aztán meg kimondottan arról szól, hogy ezt kiirtsák teljes mértékben.

Tehát ez a 7. § (3) bekezdése aztán kimondottan jó példája annak, hogy itt valójában nem valamifajta fejlesztésről van szó, nem arról van szó, hogy önök a Városligetet fejleszteni szeretnék, hanem azt szeretnék, hogy a nyilvánosság elől és a jelenleg hatályos törvények elől mindent eldugjanak.

Miközben a parlament tárgyalja a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényt, önök azt mondják, hogy na, ez az a törvény, amely nem vonatkozik ebben az esetben a Városligetre. Miközben a parlament tárgyalja a nemzeti fejlesztésről szóló koncepcióját, ami 2030-ig szól, na, ebben egy szó sem esik erről a mostani fejlesztésről, amit önök ide behoznak. Akkor milyen törvényalkotás az, amit önök végeznek, és amit önök ide a parlament elé benyújtanak? Azt gondolom, ennek a komolyságát nagyon jól lehet látni.

Legalább megkérdezhették volna a fővárosban élőket vagy mondjuk, a kerületben élőket, de ha már önök azt mondják, hogy itt fővárosi beruházásról van szó, legalább a fővárosban élőket megkérdezhették volna, hogy mit is tartanak fontosnak. Babák úr egy kicsit utalt erre, lehet, hogy talán nem ez a legfontosabb a főváros számára. Nem azt vitatom, hogy a Városligetet kell-e fejleszteni, mert kétségtelen, hogy kell, de hogy most van-e ennek itt az ideje és ilyen mértékben, ezt vitatom (Babák Mihály: Nem kell!), és vitatom azt, hogy ilyen eljárással kell-e ezt megtenni. Vélhetően az emberek többsége szeretne megélni, szeretne a fizetéséből megélni úgy, hogy a hó végén is legyen pénze, és ne elszegényedés legyen. Valószínű, hogy kicsit kevesebb stadiont szeretnének az emberek.

De ha már a fővárosnál tartunk, akkor gondolják végig, hogy a Városligetbe kimenő 1-es metrónak hívott kisföldalatti ma életveszélyes állapotban van, vagy mondjuk, a 3-as metró szintén életveszélyes állapotban van, és nem azért, mert az előző ciklusban nem újították fel, hanem azért, mert az önök főpolgármestere az elmúlt három és fél évben semmit nem csinált! Nap mint nap azt látjuk, hogy kigyulladnak a kocsik, füstölnek a kocsik, és életveszélyes a közlekedés! (Közbekiabálások a kormánypártok soraiból. - Wittner Mária: Mit csináltatok nyolc éven keresztül? - Az elnök csenget.) Erre kellene pénzt költeni, képviselőtársaim, nem pedig arra, hogy a Városligetet kicsinosítsák úgy, hogy senki nem látja, hogy mire költik azt a pénzt! (Wittner Mária: Loptatok!) A metróra kellene önöknek költeniük ezt a pénzt!

De az önök főpolgármestere nem mer megszólalni ebben az ügyben, hallgat. Azt teszi, hogy levelező tagozatot nyit Vitézy Dáviddal, és egymásnak írogatnak, hogy ki mit mondhat, miközben az emberek életveszélyes környezetben utaznak a metrón. Tessék ezt végiggondolni! (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.)

Összességében, hogy világos legyen: nem a Városligetről szól ez a törvény, hanem az önök üzleti köreinek a lobbiérdekeit mutatja be. Amikor a törvényekről itt tárgyaltunk, többször elmondtuk, hogy ha valaki eléri, hogy ezt a speciális eljárási rendet alkalmazzák egy beruházás, egy fejlesztés esetében, akkor a nyilvánosságot teljes mértékben ki lehet zárni - ez a törvény erről szól, ez nem a Városligetről szól, ez tévhit, polgármester úr. Ez arról szól, hogy önök most még gyorsan szeretnének valakinek egy komoly megrendelést adni. Erről szól ez a törvény, ennek a feltételeit teremtik meg, ezért nem is támogatjuk, és ezért szégyelljék magukat!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
332 150 2013.12.03. 2:03  123-227

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Visszakanyarodnék oda, amit Papcsák képviselő úr mondott. Azt mondta, hogy tiszta, rendezett keretek legyenek. Én ezzel egyetértek, Papcsák úr.

Azt is értem, amit ön felsorolt a kettes pontból, hogy a főváros kap egy felhatalmazást. Csak akkor azt mondja meg nekem, hogy ha ön azt a törvényt benyújtja, hogy a főváros kap felhatalmazást, akkor miért írja utána két bekezdésben azt, hogy miközben a főváros ezt a bizonyos rendeletet erre a területre megalkotja, akkor a fővárosnak az égvilágon semmit nem kell figyelembe vennie azokból a szabályokból, amelyek ma egyébként életben vannak.

Ha a következő bekezdést is elolvassa, például a zöldterületre vonatkozó településrendezési tervet sem kell, amit a főváros saját magára készített, és ön azt mondja, hogy még azt se kell figyelembe venni. Az agglomerációs tervet, semmit nem kell figyelembe venni. Mondja meg, hogy miért, hát azt szeretnénk tudni!

Egyébként szeretném önnek elmondani, Zuglóban van kertvárosi rész, ha valaki egy kerítést szeretne építeni, hány engedélyhez kell folyamodnia, mennyi papírt kell beszereznie. Ha valaki azt szeretné, hogy az udvarában egy garázst felépítsen, hány engedély kell? Mit vesznek figyelembe: arculatot, színt és sok minden mást. Akkor hogy van az, hogy ön pedig behoz ide egy törvényt polgármesterként, akinek az a dolga, hogy a saját kerületében rendet tartson, és azt mondja, hogy a főváros törvényileg minden alól fel van mentve, hogy a Városligetben mit és hogyan fog kialakítani.

Ön szerint ez helyénvaló? Nem csodálkozik, ha felvetődik bennünk az, hogy itt azért valamifajta visszaélésre lesz lehetőség? (Dr. Papcsák Ferenc: Milyen visszaélésre?) Nem csodálkozik azon, hogy amit olvashattunk Zuglóban önnel kapcsolatban, azok után felvetődik bennünk, hogy talán ez sem egy tiszta dolog, és talán más van mögötte?

Az a baj, tudja, hogy a kérdéseinkre sem a bizottsági ülésen, sem itt nem kapunk választ, önök csak visszafelé mutogatnak az időben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
332 174 2013.12.03. 1:54  123-227

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Koszorús képviselő úr a módosító javaslatok felé terelte el a vitát. Nem szeretnék ebbe belebonyolódni, nehogy az elnök úr rendre utasítson, csak jelzem, hogy úgy Zugló, mint más fővárosi kerület szerepelt a módosító indítványokban, nevezetesen a költségvetésnél. 654 módosító indítvány volt benyújtva, ebből több mint 100 volt, ami a fővárost érintette, önök ebből egyetlenegyet sem támogattak. Ugye, nem gondolja komolyan, hogy akkor ezek után ehhez a törvényhez bármilyen módosító indítványt be lehet adni? Egyet lehet beadni, egy dolgot lehet csinálni ezzel a törvénnyel: vissza lehet vonni. Ez az egyetlen megoldás.

Azt kell őszintén mondanom, én már Papcsák képviselő urat nem is bántanám tovább ebben a vitában - idézőjelben értendő a bántanám. Számomra az a furcsa, hogy mindehhez a kormány is asszisztál, mert az, hogy Papcsák képviselő úr bead egy ilyen törvényjavaslatot, azt gondolom, a szíve joga, valóban megteheti, de hogy mindehhez a kormány asszisztál, és hallgat egy ilyen vitában, nem szól egy szót sem az itt lévő államtitkár úr, hogy egyébként ez egy nagyon helyes eljárási rend, ami itt van előttünk, hiszen milyen nagyon klassz. Azt kell mondanom önöknek, 3 éve, mert itt visszafelé mutogatnak, nem történik más ebben a városban, mint hogy stadionokat építenek, 3 éve presztízsberuházásokkal állnak elő, 3 éve mindent eldugnak a nyilvánosság elől, és 3 éve a közbeszerzést minden ügyben megkerülik. Ez történik ebben a városban, Babák képviselő úr.

Ha most össze kell foglalnom, talán emlékeznek arra a dalra, ami úgy szól, hogy ujjé, a Ligetben nagyszerű. Ennek most vélhetően egy új szakasza lesz, ami úgy fog szólni, hogy ujjé, a Liget a miénk - mondják majd a vállalkozók és a haverok, akik önökhöz közel állnak. Erről szól ez a törvény, ennek a dalnak a szövegét kívánják ezzel módosítani.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
332 220 2013.12.03. 2:09  123-227

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgatva itt a vitát, néhány dologra szeretnék reagálni. Azt szerintem nem vitatjuk, és ezt el is mondtuk, hogy abban, hogy fejlesztések kellenek, nincs vita. Én magam is azt mondtam, hogy az, hogy a Városligetet fejlesztik, ez így rendben van. Hogy most éppen erre van-e szüksége a fővárosnak vagy sem, ezen lehet vitatkozni. Én erre mondtam, hogy szerintem most épp nem erre van szüksége a fővárosnak, hanem mondjuk, a metrót kellene felújítani - ezen már Babák úrral nagyon jól elvitatkoztunk -, merthogy három és fél éve az önök főpolgármestere ezt nem teszi meg, miközben ma már életveszélyes ez a metró. De ez most egy másik kérdés.

Amit Koszorús képviselő úr mondott a Nemzeti Színházzal és a Millenárissal kapcsolatban, szeretném jelezni, hogy ott nem ez volt az eljárás, mint amiről most szó van, ez a különbség, és ezt értse már meg, vagy értsék már meg, hogy az a probléma, hogy amit most önök ideterjesztettek a parlament elé, ez egy más típusú eljárás. Az az eljárás, amiről itt most már tényleg két órája beszélünk, nevezetesen, hogy minden törvény alól kivonják ezt a fejlesztést, és semmit nem kell figyelembe venni. (Dr. Papcsák Ferenc: Ez maga a törvény!) Ezt már olyan szépen elmondtuk, le van írva. Ez az igazi probléma. Nem az a probléma, hogy ez megtörténik vagy nem, persze, hogy mennyiért, az más kérdés. És ez az eljárás ad lehetőséget arra, Papcsák úr, ami önt is körüllengi - már ne haragudjon, nem tudok mást mondani -, a korrupció ködje vagy füstje, ez lengi önt körül, és ezt az ügyet is ez lengi körül. Ez az igazi problémánk. És azt mondjuk, hogy erre adjanak választ, hogy miért kell.

Ebben, tényleg azt tudom mondani - államtitkár úr itt van -, hogy a kormány is hallgat. Vélhetően megvan az igazi oka, hogy miért hallgat, mert valószínű, hogy ők is tudják, hogy ez az eljárás lehetőséget ad. És ezt láttuk. Láttuk a Kossuth térnél, láttuk az Olimpiai parknál, láttuk a Bálnánál (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ugyanígy láttuk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnél. Ez az igazi probléma ezzel az előterjesztéssel.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
333 55 2013.12.04. 2:02  44-57

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert tegnap itt voltam az általános vitában, és szerintem elég világosan elmondtuk, hogy mennyi problémánk és mennyi bajunk van ezzel az előterjesztéssel. De most Papcsák úr itt az előző hozzászólásában szóvá tette, hogy nincs itt Tóth Csaba képviselőtársam, merthogy Zugló őt jobban érinti vagy jobban érdekelné, és itt meg nem vesz részt a vitában.

Tisztelt Képviselő Úr, Papcsák Képviselő Úr! Polgármester Úr! Szeretném jelezni, ugyan ennek a törvénynek a nevében az van írva, hogy a Városligetről szól, de hogy értse, tegnap elmondtuk egészen világosan, a mutyi folytatásáról szól ez a törvény. Ezt tegnap itt mindenki világosan önnek elmondta, a kormánynak is elmondtuk, és ezt mindenki érti és tudja. Önök csak hallgattak ebben a vitában tegnap. Az, hogy itt most 100 vagy 150 milliárdot kívánnak még a barátoknak odaadni ennek a törvénynek a keretében, ahol minden más törvényt félretesznek, meglehet, ezt önök fogják megcsinálni, de ön ne azt hiányolja, hogy ki nincs itt, hanem azokra a kérdésekre adjon választ, amiket tegnap feltettünk meg amiket most feltesznek önnel szemben a képviselők. Ezekre nincs válasz, se jogi válasz nincs, se szakmai válasz, hogy egyébként miért kell mindent félretenni és ezt a hatalmas beruházást itt megcsinálni ilyen gyorsan. Miért kell ilyen gyorsan végigvinni a parlamenten? Én nem vágóhídnak, hanem inkább darálónak hívnám ezt a folyamatot. Nem történik más, hétfőn vagy pénteken, vagy vasárnap benyújtják, és most pedig már szavazni kell.

Tehát azt értse meg, hogy ha nincs itt valamelyik képviselő, az nem azt jelenti, hogy nem érdekli. Nagyon érdekli, nagyon aggódik, de azt is látjuk (Dr. Papcsák Ferenc és Riz Levente nevet.), hogy emögött mutyi van, önt állandóan ez veszi körül, az elmúlt időszakban is ezt csinálta. Kérem, hogy ezt ne folytassa, és ezt ne próbálja másra kenni, ez önre ragadt, mindenki tudja, hogy a korrupció ködje ön körül van, ezt ne próbálja másra átkenni. (Dr. Papcsák Ferenc és Riz Levente nevet. - Az elnök csenget.) Itt voltunk tegnap és elmondtuk önnek. (Dr. Staudt Gábor: Nagy szavak a szociktól!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
341 132 2014.02.06. 2:03  131-136

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A társasházakban a kormány propagandáját szolgáló feladatok mellett számos más gonddal is meg kell küzdeniük a közös képviselőknek és a lakóközösségeknek. Több helyről jelezték, hogy ilyen probléma a közüzemi díjat és a közös költséget nem fizetők kérdése, akik miatt sok helyen a rezsi csökkenése helyett a társasházakban növekedtek a költségek, mivel a rendszeresen fizető lakók kénytelenek megtéríteni a hátralékosok adósságait is.

A Fidesz-kormány alatt rendszeresen módosult jogszabályi változások sem tették lehetővé azt, hogy a társasházak jobb helyzetbe kerüljenek a probléma rendezését, megoldását illetően. Jobb híján a lakásfenntartók alkudoznak a nemfizetőkkel, esetleg megvárják, míg jobb anyagi helyzetbe kerülnek az érintettek. Igazából a már bevett folyamat, a fizetési meghagyás kivetése, a végrehajtási eljárás kezdeményezése sem jelent biztos megoldást arra, hogy pénzükhöz jussanak a lakóközösségek, mert legtöbb esetben a végrehajtás során kiderül, hogy például a lakás értéke már kisebb, mint az azt terhelő jelzáloghitel. A befolyó összegből először az állam követeléseit, majd a fennmaradó részből a bankok igényeit elégítik ki, a lakásfenntartók így csak a legritkább esetben juthatnak a pénzükhöz. Ezeket a terheket pedig egyre nehezebben viselik az érintettek, a lakók, fogynak a tartalékok és fogynak a társasházi közösségek megtakarításai is. Ahol tehetik, természetesen megpróbálják kezelni a kérdést, de a legtöbb lakó türelme már igencsak fogytán van ebben a kérdésben, amikor azt látja, hogy mások helyett fizeti a költségeket.

Kérdezem az államtitkár urat, van-e valami megoldásuk vagy javaslatuk erre a leírt problémára, ami ma Magyarországon szinte több ezer társasházban előfordul.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
342 201 2014.02.13. 3:09  200-206

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétmillióan élnek társasházban ma Magyarországon és viselik ennek az együttélési formának a következményeit, szépségeit, de legtöbbször inkább a terheit.

Tisztelt Államtitkár Úr! Erről mi már itt a Ház előtt sokszor váltottunk szót. A társasházak törvényességi ellenőrzését 2010 januárjától 2010 júniusáig az ügyészség látta el. Azóta ez a feladat ellátatlan, az elmúlt 3-3,5 évben nem volt törvényességi felügyelet a társasházak fölött. E helyzeten a 2013. évi CXXXIII. törvény változtatott, amikor módosították a társasházakról szóló törvényt. A módosítás szerint a társasházi szervek működésének törvényességi felügyeletét, jelzem, a törvényességét és nem a tevékenységét, tehát a törvényességi felügyeletét a jegyzőkhöz telepítették, a jegyző látja el ezt a feladatot az önkormányzatnál, a civil törvényben a civil szervezetek feletti törvényességi ellenőrzési szabályok megfelelő alkalmazásával. A szabályozással kapcsolatban számos probléma vetődik fel, ami jól tükrözi a jogalkotás előkészítetlenségét, sőt nagyon jól tükrözi az is, hogy az év elején elfogadott törvényt már módosították is egy alkalommal.

(14.40)

De nézzük, hogy melyek ezek a problémák! Az egyik, hogy az új szabályozás nem tartalmazza, hogy a jegyző által ellátott törvényességi felügyeleti hatáskörhöz a bírósághoz való forduláson kívül milyen eszközrendszer kapcsolódik. Ezt a módosításban sem sikerült rendezniük.

A másik probléma, hogy nem tisztázott, hogy a törvényességi felügyelet gyakorlása során a jegyző milyen eljárási szabályokat alkalmazhat. Ugyanis a törvényességi felügyelet nem államigazgatási hatósági ügy, így a Ket. szabályai nem alkalmazhatóak; ezt egyébként Rogán Antal egy módosító indoklásában le is írja.

A következő probléma, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek a társasházak alapító okirataival, szmsz-eivel, illetve nem mindig ismerik a közös képviselőket. Ebben a kérdésben a módosításban sikerült egy kis javítást elérniük, nevezetesen, hogy a dokumentumokat a jegyző rendelkezésére kell bocsátani.

A negyedik probléma pedig az, hogy a törvényességi felügyeleti tevékenység ellátása államigazgatási jellegű tevékenység, így az államnak, a költségvetésnek kell forrásokat biztosítania. A 2014. évi központi költségvetésben az állam pedig nem biztosít forrásokat ehhez a feladathoz. Egy-egy városban vagy kerületben több száz társasház is van, ennek a törvényességi felügyeletnek az ellátása két, három vagy akár öt főt is igényel.

Kérdezem államtitkár urat: milyen jogalkotási és egyéb intézkedéseket kívánnak megtenni annak érdekében, hogy a társasházak törvényességi ellenőrzése tényleg megoldott legyen? A másik pedig: mikor kívánják biztosítani ennek a feladatnak az ellátásához szükséges forrásokat az önkormányzatok számára?

Tisztelettel várom válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
342 205 2014.02.13. 1:07  200-206

PÁL TIBOR (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Amit ön elmondott, nem megoldása ennek a problémának, hiszen a társasházak törvényességi felügyelete egy probléma, a másik pedig, amire utaltam, a tevékenységgel kapcsolatos kérdések, hiszen a problémák valójában ebből adódnak. Ezért én azt nem mondanám, hogy ez megoldása ennek a kérdésnek, inkább azt kell mondjam, hogy egy enyhe próbálkozás három és fél év után, és igen előkészítetlen, átgondolatlan próbálkozás volt, hogy a társasházak számára valamit mondjanak.

Az a kérdés, amit ön fölvetett a finanszírozással kapcsolatban, nagyon meglepő, hiszen, ha belegondol abba, hogy egy-egy önkormányzatnál ez három, négy vagy mondjuk, öt embert is jelent, akkor azért azt mondani, hogy az önkormányzatok ma még rendelkeznek ennyi szabad forrással, azt gondolom, naivitás, vagy pedig az, hogy esetleg ön nem tudja, hogy hogyan is alakultak az önkormányzatok költségvetései, hiszen ma már egy-egy státus megszerzése is igen nehézkesen történik.

Úgyhogy ezek alapján azt kell mondjam önnek, hogy az igazi problémára, a tevékenységgel való foglalkozásra nem ad igazán választ ez a törvényjavaslat, ezért az ön válaszát sem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
342 302 2014.02.13. 2:00  301-304

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Értelemszerűen a miniszter úrnak olvasom fel a kérdésemet, mert hozzá szól. Tisztelt Miniszter Úr! Igazi múltidézés volt a belügyi évértékelőn az ön által Orbán Viktornak célzott kádári mondat. Ez így hangzik: "Jelentem, az egész országban rend van, a közrend és a közbiztonság az egész országban szilárd." Ön azt állítja, ezt mérik a közvélemény-kutatók, ezt mondják az önkormányzatok, az iskolák és a szülők is.

Azt tudja-e, miniszter úr, hogy mit mond erről a saját minisztériuma és a Legfőbb Ügyészség közös tájékoztatója. Nos, a következőt; a tájékoztató első mondata így hangzik: "A 2012. évben a regisztrált közvádas bűncselekmények abszolút száma nőtt." Az is kiderül a tájékoztatóból, hogy 2009-ben 400 ezer alatt volt ez a szám, azóta pedig 20 százalékkal emelkedett, 2012-ben 472 ezer volt. Tehát nincs rend az országban, és romlik a közbiztonság. Ez Budapestre különösen igaz, a már említett tájékoztatóban: az Üllői út két oldalán, a Józsefvárosban és a Ferencvárosban a fővároson belül jelentősen romlott a közbiztonság. Lehet persze statisztikákat javítani azzal, hogy szabálysértésnek minősítenek eljárásokat, de valójában a helyzet nem javul. Az igazság az, hogy az emberek úgy általában, ahogy említettem, az Üllői út két oldalán lakók, az ott közlekedők, az ügyeket intézők még sokkal inkább félnek, mint korábban volt, merthogy igencsak rossz a közbiztonság.

Ezért kérdezem a miniszter urat - csak egyetlen kérdést teszek fel, és őszinte választ várok tőle -, hogy ott merné-e hagyni a saját tulajdonú gépkocsiját őrizetlenül egy éjszakára a VIII. vagy a IX. kerület bármelyik fertőzött területén, egy elhanyagolt, sötét mellékutcában. Meg merné-e tenni a saját gépkocsijával, hogy azt őrizetlenül ott hagyja?

Tisztelettel várom válaszát.