Felszólalás adatai

Nagy szerencsénk van, hogy nem 2004-et írunk, és nem szocialista kormánya van az országnak, hiszen akkor kaptunk abból egy ízelítőt, hogy a szocialisták hogyan viszonyultak a határon túli magyarokhoz, amikor is a kettős népszavazás kapcsán a nemre buzdítottak, és sikerként könyvelték el, hogy érvénytelen és eredménytelen lett az a bizonyos népszavazás. Aztán nagyot fordult a világ, és hál' istennek most már elmondhatjuk, hogy a határon túli magyarok a nemzet részét képezik immár hivatalosan is, az egyszerűsített honosítás kapcsán az állampolgárság megszerzése nem egy elérhetetlen álom, és az autonómiatörekvések sem azok. A székelyek ezt be is bizonyították nem olyan régen, amikor az autonómiáért nagy menetelést tartottak, és különböző módon a területi, illetőleg a kulturális autonómia különböző országokban most már nem tűnik elérhetetlen álomnak, nem tűnik irreális célnak.

Nincs olyan szomszédunk, ahol - mint ahogy említettem - az elkövetkező esztendőkben a közigazgatási reform ne kerülne napirendre, illetőleg az uniós fejlesztési régiók kialakítása, átalakítása ne kezdődne meg. Ennek szerves részét képezheti az az autonómiatörekvés, amely a határon túli magyar közösségeknél megjelenik, és amelynek a támogatása, azt gondolom, hogy a mindenkori magyar kormány evidens érdeke, ráadásul alaptörvénybe foglalt kötelezettsége.

Kérdem államtitkár urat, hogy milyen lépések történtek az utóbbi időben ebben az ügyben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)