Készült: 2020.01.27.17:24:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

179. ülésnap (2012.04.11.), 42-44. felszólalás
Felszólaló Dr. Hargitai János (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 20:24


Felszólalások:  Előző  42 - 44  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig élmény hallgatni a szocialista képviselőket, főleg egy szocialista volt minisztert, amikor ellenzékben Bibóra hivatkozva aggódik azért, ami most történik, bár hozzáteszi, hogy lehet azért ezekről a kérdésekről beszélni. Én is azt gondolom, hogy Bibó, amellett, hogy ennek a területnek nagy szakértője volt, úriember volt.

Tisztelt egykori Miniszter Asszony! Bibó önnel is szóba állna, ha tehetné még, és önnek is elmondaná azt, hogy a kormány működése, a kormány által irányított államigazgatás működése a mai világban versenyképességi tényező. Önök - többek között az ön irányításával - létrehoztak egy olyan államigazgatást, ami Magyarországot versenyképtelenné tette. Ezek után önöktől hallani azt, hogy amit mi csinálunk, az egyfajta rendezetlenség, hogy bonyolódik a dolog, ez egészen érdekes; és főleg öntől hallani, aki egy olyan rendszert működtetett, amit szerintem még ön sem látott át.

Lehetett gyártani ezekben a kék könyvekben tanulmányokat, én ismerem ezeket a tanulmányokat, sok tanulmány szerzőjét ismerem, azokban a tanulmányokban még gondolatok is vannak, és utána önök ezeknek a tanulmányoknak a gondolatait képtelenek voltak bármilyen szinten megvalósítani itt a kormányban. Ezen a helyzeten kellett változtatnunk. Változtattunk, tisztelt egykori miniszter asszony, akkor, amikor létrehoztuk itt a központi államigazgatás szintjén ezt az új minisztériumi struktúrát. Az élet el fogja dönteni, hogy jól döntöttünk-e - azt gondolom, hogy igen.

Amiről mi most beszélünk, az a területi államigazgatás. Az államtitkár asszony szólt erről, ez az előterjesztés nem szól, de azért, hogy mindenkinek megmagyarázzuk az itteni döntéseket, beszélni kell arról az államigazgatási dzsungelről, amit az új kormány megörökölt területi szinten. Egy központi kormánynak van harminc-egynéhány kirakata minden egyes megyében, és ezek nem kommunikálnak egymással. Olyan informatikai rendszereik vannak, hogy ha akarnak, sem tudnak szót érteni egymással. Ebben a lehetetlen helyzetben kellett rendet vágnunk, és a rendvágás módja a kormányhivatal volt, megtartva ezeknek a szakigazgatási szerveknek a szakmai önállóságát, a miniszter szakmai irányítási lehetőségeit, összerendeztük egy kormányhivatalban a funkcionális feladatokat.

Én azt gondolom, hogy ez egy racionális döntés volt. Persze nem titkolom, hogy bentről beszélek, kormánymegbízottként Baranya megyében munkatársaimmal végezzük ezeket a feladatokat, és itt vannak az államtitkár asszony környezetében azok a kormánymegbízottak, akik ezt más megyében is teszik. Én azt gondolom, hogy az államtitkár asszony joggal mondta, hogy büszke arra, ahogy ezek a folyamatok alakulnak, és igen, ma a járási hivatalok kialakításával, mert most már erről beszélünk, megteremtjük a rendszernek azt a lábát, ami az állampolgárokhoz a legközelebb van.

Tóth polgármester úrnak azok a gondolatai, hogy az önkormányzati autonómiát erősíti-e ez a lépés - fel nem tudom fogni, hogy miről beszél.

(11.10)

Mitől erősítené az önkormányzati autonómiát? Másról beszélünk, államigazgatás-szervezésről beszélünk. Az eddigi lépéseknek éppen az volt a bajuk, hogy a település jegyzőjére telepített államigazgatási feladatokat nyakló nélkül, és ezeket semmilyen módon nem finanszírozták. A település jegyzője és a legatyásodott kistelepülési önkormányzatok pedig szenvedtek ezekkel a feladatokkal. Itt akarunk rendet vágni.

Azt mondjuk, hogy az önkormányzat lássa el az önkormányzati feladatokat, a jegyző az önkormányzat szolgálója legyen, és az államigazgatási feladatok ellátását az állam a saját szervezetén keresztül valósítsa meg. Én annak lennék híve - de az élet nem így működik -, hogy tiszta megoldásokat csináljunk. Mindaz, ami államigazgatás, kerüljön át az államhoz, ami önkormányzati igazgatási kérdés, az a polgármester és a jegyző környezetében maradjon.

Meg kellett húznunk azokat a kompromisszumokat, amelyek életszerűvé teszik az ilyen döntéseinket, az alapvető célt nem feladva, államigazgatási feladatkörbe kerüljön az államigazgatási feladatellátás, ezért a hatáskörök nagyobb része - a törvény hozza is ezeket, amelyek törvényi szinten voltak eddig szabályozva - át fog kerülni a kormányhivatalokhoz, a kormányhivatalok járási egységeihez. De ami nagyon településhez kötődik - önkormányzati adóztatási kérdések, bizonyos szociális ügyek, birtokvédelem, és még sorolhatnánk néhányat, mert az élet ezt hozza, ezt kényszeríti ki -, ott fog maradni a településeknél, ott fog maradni a települési jegyzőnél. És én azt gondolom, hogy van bennünk empátia, hogy jó helyen húzzuk meg ezeket a hatásköröket, amiket ott hagyunk és nem viszünk el az államigazgatás szereplőihez.

A kormányhivatalok ma már mérhető módon megtakarításokat hoztak a költségvetésnek. Több tíz milliárd forinttal olcsóbban működik ez a kormányhivatali rendszer, mint a korábbi, teljesen integrálatlan rendszer. A kormányhivatalokat is a központi térben, tehát a megyék szintjén is tovább kell építeni, ez határozott meggyőződésem, mert semmi nem indokolja azt, hogy bizonyos szakigazgatási szervek - tizen-egynéhány van - ne legyenek részei a kormányhivatalnak. Amikor létrehoztuk a kormányhivatalokat, nyilvánvalóan egy óvatos lépést tettünk, nem építhettük mindjárt fel a kormányhivatal teljességét, de a kormányhivatal dolgozik azon, hogy a ma még kint lévő államigazgatási szakigazgatási szervek - bányakapitányság, nemzeti parkok, vízügyi igazgatóság, és még sorolhatnék néhányat - is bekerüljenek a kormányhivatalok rendszerébe.

Miért hozzuk létre a járási hivatalokat? Azért, hogy az államigazgatás leginkább állampolgár közelében lévő lábát is létrehozzuk úgy, ahogy az valamikor létezett, annak egy új megoldását most is megvalósítsuk. Hogy fog kinézni egy ilyen járási hivatal, milyen szervezeti egységei lesznek? Egyrészt a leendő járások egy részében ott vannak a megyei szakigazgatási szervek kirendeltségei. Munkaügyi központokra gondoljanak, ÁNTSZ-ek szervezetére, gondoljanak földhivatalokra, és még sorolhatnék néhányat. Ezek nyilvánvalóan a járási hivatal részei lesznek. Ezekkel nincs is vita, nem is érintették önök.

Ami itt vitára ad okot, az az, hogy az eddigi önkormányzati világ hogyan fog érintkezni ezekkel a járási hivatalokkal. Kétségtelen, hogy az itt lévő törvény elsősorban vagyoni kérdéseket szabályoz, amit néhány képviselő kritikával illetett. Azok, akik kritizálják ezt a lépéssorozatot, elfelejtik azt, hogy az alaptörvény, amit elfogadtunk, vagy a nemzeti vagyonról szóló sarkalatos törvény másként gondolkodik ezekről a tulajdoni tárgyakról, mint ahogy a már nem hatályban lévő alkotmány gondolkodott, mert a már nem hatályos alkotmány, kétségtelen, hogy az önkormányzati tulajdont kvázi mint a magántulajdont védte.

Az új alaptörvény nem ezt mondja, felfogásom szerint helyesen, hanem azt mondja, hogy ez is egy közjószág, a nemzeti vagyon része, a nemzeti vagyon része nemcsak a magyar Parlament, hanem Budapesten a XIII. kerület polgármesteri hivatala is. Ha a polgármesteri hivatal által ellátott bizonyos feladatok holnaptól kezdve nem a polgármesteri hivatalban és a jegyzőnél lesznek, ezeket a feladatokat szolgáló vagyontárgyak is nyilvánvalóan átmennek az új feladatellátóhoz.

Tehát a nemzeti vagyonon belül van egy mozgás, az önkormányzati vagyonból állami vagyon lesz. Ha visszafelé történne feladattelepítés - ilyen is elképzelhető -, akkor követheti ezt is egy vagyonmozgás. Ez az, amit itt megfogalmaz a törvény. És persze 2013. január 1-jén akarjuk felállítani a járásokat. Azért nincs arra idő, hogy végtelen huzakodásokba bocsátkozzunk a leendő járásszékhelyek polgármesterével. Meggyőződésem egyébként, hogy nem is fogunk, mert ezek jól előkészített lépéssorok, és ezért ennek a törvénynek valamilyen iránymutatást kellett adni: hogy rendezzük le ezeket a kérdéseket.

A törvény abban gondolkodik, hogy ha megosztható az az ingatlan, ami államigazgatási faladatellátást szolgál, akkor az a tiszta megoldás, ha ezeket megosztjuk. Lesz önkormányzati feladatellátást szolgáló ingatlanrész, és a másik az államigazgatási feladatot szolgálja. Ha ez nem osztható meg - és sok esetben nem osztható meg -, akkor a feladat arányában az ingatlan közös tulajdonba kerül. Az államhoz kerülő vagyon kezelője a kormányhivatal lenne, a tulajdonosi jogokat a Nemzeti Vagyonkezelő Szervezet gyakorolná. Ha nem jön létre egy kívánt megállapodás, amit ez a törvény előír - meggyőződésem, hogy ezek létre fognak jönni -, ha nem jön létre, valakinek el kell dönteni ezeket a kérdéseket, ez adott esetben nem lehet más államigazgatási szereplő, mint a kormányhivatal. Mondjanak egy másikat, kire lehetne bízni!

Ez a döntés nem egy szentírás. Ezt a döntést bírósági úton meg lehet támadni. A bíróság is lépéskényszerben van, szűk határidőkön belül döntenie kell ezekről a kérdésekről, hisz 2013-tól kezdve ezt a rendszert működtetni akarjuk. Erre azt mondani, felidézve - és főleg önöktől - az '50-es évek szellemét, hogy itt valami padlássöprésről lenne szó! Amikor önök vagy az önök elődei a padlásokat söpörték, ott magántulajdonban voltak ezek a padlások. (Dr. Lamperth Mónika: Mint a magánnyugdíjpénztárak! - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Itt nincs magántulajdon, tisztelt volt miniszter asszony, mondom, itt nemzeti tulajdon van, és a nemzeti tulajdonon belül vándorolnak tulajdontárgyak. Tehát a padlássöprés esetét főleg az önök szájából hallani elég - nemhogy ijesztő - nevetségesnek tekinthető. A járási hivatalok is állnak majd egy törzshivatalból, és a törzshivatal mellett létezni fognak különböző szakigazgatási szervek.

A hivatal élén egy hivatalvezető áll. Beszéltek önök arról, hogy ki fogja vezetni ezeket a hivatalokat. Ez a törvény egyelőre nem szól erről. Az én elképzeléseim szerint mint parlamenti képviselő, ezt egy hozzáértő szakember fogja vezetni, tehát nem egy politikus. Bár a politikus is lehet szakember, de az én gondolkodásomban és valószínűleg a KIM gondolkodásában az van (Dr. Szabó Erika bólint.) - államtitkár asszony bólint -, hogy szakember fogja irányítani ezt a hivatalt, akinek jogi, közgazdasági és nem tudom, milyen tudása van, esetleg szakmai gyakorlata van ilyen kérdések menedzselésében.

Az államtitkár asszony szólt arról is - erre szeretnék hangsúlyt fektetni -, hogy az ügyfelek kiszolgálása a fontos. A mai ügyfelek azt sem tudják, hogy bizonyos ügyeket ma hol kell intézni, mert vannak ügyek, amelyek elintézéséhez 3-4 helyre el kell menni. Itt a koncepció az, hogy az állampolgárok közelében, lehetőleg egy információs ponton, egy kormányablakban elintézhető legyen ügyek sokasága. Most már jó néhány ügyet ilyen kormányablakokban indítani lehet. Ma még ugyan ezek persze csak a megyeszékhelyeken vannak meg alapvetően, de holnaptól kezdve minden járási székhelyen ott lesznek ezek a kormányablakok, sőt nem csak a járásszékhelyeken, olyan településeken a járáson belül is ott lesz egy ilyen ügyintézési pont, ahol ma okmányirodák vannak. Ahol tehát okmányiroda van, onnan nem akarjuk centralizálni ezeket a feladatokat a járásszékhelyekre, hanem ott is megteremtjük ezeknek az ügyeknek az ügyintézési módját.

Mondok erre egészen pontosan egy baranyai példát önöknek, hiszen ezt ismerem. Mondjuk, a siklósi járásban nemcsak Siklóson telepítünk ilyen pontot, hanem Villány városában vagy Harkány városában is elérhetőek lesznek ilyen szempontból az államigazgatási szolgáltatások. A járási hivatal tehát - ha úgy tetszik - nemcsak a járásszékhelyen fog létezni, hanem ezeken a helyeken olyan településen is, amely nem a járás székhelye.

Nyilvánvalóan a törvény rendelkezik nemcsak ezekről a vagyoni kérdésekről, amelyek részben vitát vertek, hanem személyi kérdésekről is: kik fognak munkát végezni holnap a járási hivatalokban? Mi is tudjuk, hogy azok az emberek, akik ma ezeket az ügyeket intézik, alapvetően az önkormányzati hivatalokban, ezek mellett nincs az utcán ma egy versenyképes generáció, aki ezek helyett az emberek helyett ezeket az ügyeket intézni tudná.

(11.20)

Meg sem fordul a fejünkben, őrájuk, az ő tudásukra építünk. Minden egyes ilyen emberre szükség van, csak egy új rendben, nem az önkormányzati hivatal berkein belül végzik holnaptól kezdve ezeket az államigazgatási feladatokat, hanem a járási hivatalba és ilyen szempontból kormányhivatalba integrálva. Vagyis kormányzati tisztviselőként fog ő holnaptól kezdve államigazgatási feladatokat végezni.

Lehet persze itt jelszavakat mondani, hogy ezt ígérték akkor is, amikor a megyei önkormányzatok feladatát átalakították, és utána, nem tudom, mennyi ember került az utcára. Lamperth Mónika, Pécs ott van az ön szomszédságában, én nem tudok más példákkal szolgálni, nézze meg a Baranya megyei példát. A Baranya megyei hivatal egyetlenegy dolgozója nem veszítette el az állását. (Dr. Lamperth Mónika: Somogyban sajnos nem ez a helyzet.) Vagy maradt önkormányzati dolgozó, vagy átkerült a megyei intézményirányító központba, és egy nagyon kis kisebbség pedig a GYEMSZI-be került. Egyetlen embert nem tud nekem mondani, aki az átalakítások miatt elveszítette volna az állását. (Dr. Lamperth Mónika: Somogyból tudok.) Jelszavakat persze lehet itt a parlamentben pufogtatni. Tehát azt gondolom, hogy az a törekvés, amit ez a törvény megfogalmaz, az helyes és konzekvens a kormány eddigi lépéseivel, és azt gondolom, az állampolgárok számára is kiszámíthatóbb ügyintézést biztosít.

Mi volt az eddigi rendszer sérülékenységének a legfőbb oka ott, településközelben? Az, hogy önkormányzatokra voltak telepítve, jegyzőkre voltak telepítve ezek a feladatok, és ezek az önkormányzatok különböző mértékben voltak forrásokkal ellátva. Tóth polgármester úr, aki a szocialisták nevében részben vezérszónoklatot mondott, Budapest XIII. kerületének a polgármestere. Másként van eleresztve ez az önkormányzat forrásokkal, mint mondjuk, néhány Dráva-melléki önkormányzat. Pedig ott, azoknak az embereknek ugyanolyan színvonalon kellene államigazgatási szolgáltatásokat nyújtani, ahogy ezt megkapják a XIII. kerületiek. Források hiányában, és a források persze azt is hozták, hogy tudás hiányában erre nem volt lehetőség. Most egy egységes rendszert fogunk kiépíteni, és a Dráva-melléken ugyanolyan tudással és elszántsággal fogják, ugyanannyi forrással fogják ezt a munkát végezni, mint amivel eddig ezt a XIII. kerületben esetleg jobb színvonalon tették. Tehát mi arra törekszünk, hogy az eddig kevésbé ellátott térségek is ugyanolyan színvonalú szolgáltatásokhoz jussanak, mint mondjuk, a XIII.kerületiek.

Én vidékiként ismerem a vidéki emberek gondolkodását, problémáit. Nem a vidéki emberek tudásával volt a gond, hanem a forrásellátottságukkal volt, és az eltérő forrásellátottság - ha úgy tetszik, a szegénység, az a relatív vidéki szegénység - gyengébb államigazgatási szolgáltatásokat is jelentett addig, amíg az önkormányzatokon keresztül láttuk el ezeket a feladatokat. Most, hogy az állam - ha úgy tetszik - a saját kezébe veszi a feladatellátást, azt gondolom, ezen is változtatni tudunk majd.

És persze fontos ez az aggódás kistelepülésen élő emberek részéről, hogy vajon távolodik-e az ügyintézés tőlük, és őnekik nagyobb energiát kell beleölniük abba, hogy elérjék az államigazgatási szolgáltatásokat. Ennek a kérdésnek a felvetése jogos kérdés, és igaza van az egykori miniszter asszonynak, amikor azt mondja, hogy a törvény erről nem szól, csak az indokolás szól róla. Sok mindenről nem szól a törvény. Hát most, ha elfogadjuk a törvényt, akkor kormányrendelet szintjén - beszéljünk erről is - nyilvánvalóan lehatároljuk a járásokat. Azért kormányrendelet szintjén, mert ez többször változhat, az élet hozhat, vethet fel kérdéseket, hogy mégis azon a rendszeren igazítani kell, éppen ezért nem célszerű törvényben szabályozni ezt a kérdést.

Hogy mennyi járást akarunk létrehozni? Államtitkár asszony beszélt erről: 160-170-et. Mindenkinek a hangját meghalljuk. Baranyában kilenc körvonalazódott, a felvetésemre nagy valószínűséggel a kormány egy tizediket is csinálni fog. Egy tizediket, egyébként egy szocialista polgármester településén, Sásdon - hogy itt a parlamentben is elmondjam -, amit én helyeslek, mert így van rendjén, hogy ha az élet azt igazolja, hogy ott létre kell hozni egy járási szervezetet.

Az állampolgárok távolabb kerülnek-e ettől? Azt gondolom, Lamperth Mónika jól tudja, hogy a jegyzői hatáskörök - és persze, amikor jegyzői hatáskörökről beszélünk, akkor eddig is tudnunk kellett, nem minden jegyzőnek volt ugyanaz a hatásköre -, az érdemi hatáskörök már a szocialista kormány idején rég centralizálásra kerültek. Tehát nem a kicsi település jegyzője látott el bizonyos hatásköröket, hanem azokat a hatásköröket már rég bevitték a térségközpontba, a kistérség központjába, és ha úgy tetszik, a kisebb súlyú, bagatell hatáskörök maradtak a kistelepülések jegyzőinél. Mi semmi mást nem csinálunk, mint ezt a folyamatot, ha úgy tetszik, megerősítjük, és az államigazgatás keretein belül egy központi helyen fogjuk intézni az ügyeket.

Az ügysegéd kategóriája azért fontos, mert az ügysegéd - amit meg fogunk teremteni, de azt nem kell törvényben szabályozni - a járási székhely település adminisztrációja és a közös önkormányzati hivatalok közötti kapcsolatot fogja biztosítani. Alacsonyabb szintű jogszabályokban lehet szabályozni ezeket a kérdéseket, a bagatell ügyeket az ügysegéd ott a helyszínen, a kiadmányozási jogával élve meg fogja oldani. Más ügyeket, amelyek szaktudást igényelnek, csak felveszi, és az ügyeket viszi és továbbítja a járás központjába, ahol szaktudással rendelkező emberek fogják ezeket az ügyeket bonyolítani.

Tehát azt kérem önöktől, tisztelt szocialista képviselők - amellett persze, hogy ellenzékiként nyilvánvalóan mindent kritizálni kell -, hogy akarjuk már egy kicsit úgy megközelíteni ezt a kérdést, hogy nemcsak jelszavakat pufogtatunk, hanem ezekről a kérdésekről úgy beszélünk, hogy ez egy versenyképes közigazgatás létrehozását szolgáló lépés. (Dr. Lamperth Mónika: Ugyan már!) Ismerjék már el, hogy amit önök csináltak ebben a világban, az nemhogy nevetséges volt, vérlázító volt az a rendszer, amit önök működtettek, és elsősorban az önök központi kormánya miatt volt vérlázító, hisz irányítva sem volt az a rendszer. (Varga Zoltán közbeszólása.) Az egy államigazgatási dzsungel volt. Nem akarom már fölemlíteni önnek, már csak pár másodpercem van, de azért megteszem: az igazi skandalum az, hogy másfél évig ön volt a másik miniszter, aki irányította ezt a rendszert, úgyhogy jobb, ha hallgat. Az ön dicsőséges időszaka az, amikor az önkormányzatok fölött törvényességi ellenőrzés sincs. Hát önöknek hallgatniuk kellene, és nem Bibóra hivatkozni! (Varga Zoltán: Kicsit kisebb mellényt!) Kisebb mellényt javasol nekem a volt miniszter úr. Igaza van, nincs is nagy mellényem. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Sőt, hiányosan vagyok öltözve, mellény sincs rajtam. Tudom jól, hogy önök is ezt a rendszert egy adott kormányváltás esetén ugyanígy működtetnék tovább, és megerősítenék. (Varga Zoltán: Lejárt az idő.)

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Az én időm lejárt, de nem a kormány ideje.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  42 - 44  Következő    Ülésnap adatai