Készült: 2020.01.19.22:41:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

155. ülésnap (2011.12.16.), 62. felszólalás
Felszólaló Dr. Hargitai János (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:45


Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hát, nagy izgalmakat vált ki a Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása; ez eddig is, az elmúlt években is így volt, amikor a Nemzeti Bankhoz nyúltunk hozzá, de az ember mindig azt érzi, hogy az izgalmak indokolatlanok.

Nincs a kormányoldalon egyetlen olyan képviselő sem, aki ne lenne tisztában azzal, hogy amikor a Nemzeti Bankról szóló jogszabály módosítását kíséreljük meg, akkor a legkisebb a szabadságfokunk. Ezt akkor is tudjuk, amikor az alaptörvény értelmében a közjogi intézményrendszerünket megújítottuk, sarkalatos törvények sokaságát hoztuk a Ház elé, és a Ház ezeket a törvényeket elfogadta. Ezek között az egyik és majdnem az utolsó a Nemzeti Bankról szóló törvény.

Mi tisztában vagyunk azzal, hogy itt a legkisebb a szabadságfokunk, és azért a legkisebb a szabadságfokunk, mert a Nemzeti Bankról és általában a nemzeti bankokról szóló rendszert az Európai Unió szerződése egyrészt már szabályozza, ezt a szerződést mi akkor, amikor az Európai Unióba léptünk, önmagunk számára kötelezően elismertük, tehát maga az uniós maastrichti szerződés is tartalmaz pontokat a nemzeti bankokra vonatkozóan; és a maastrichti szerződéshez csatolt negyedik jegyzőkönyv, ami az Európai Központi Bankról és a központi bankok rendszeréről szól, nyilvánvalóan a szerződésre építve még további részletező megállapításokat tesz, és ez a jegyzőkönyv ugyanúgy részese annak a szerződéscsomagnak, amit Magyarország a belső jogrendjébe átültetett, és önmagára nézve kötelezően elfogadott. Ezért nincsen szándékunk semmi olyat tenni, ami a Magyar Nemzeti Banknak az ebben a szerződésben vagy a jegyzőkönyvben foglalt jogállását csorbítaná. Azért sem tudunk ilyesmit tenni, mert ez egyben az elfogadott alaptörvényt is sértené.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a szerződés minket arra kötelez, hogy az Európai Központi Bankkal és egyébként országon belül a Nemzeti Bankkal konzultáljunk, mármint a kormány konzultáljon és az Országgyűlés konzultáljon akkor, amikor ezt a törvényt módosítani akarja. Az IMF-fel és az Európai Bizottsággal nem kell ez ügyben konzultálnunk, ezt csak Veres képviselőtársamnak mondom, mert ő ezt a két szervezetet is szóba hozta. Ugyanakkor én kormánypárti képviselőként is azt mondom, ha valahol érheti kritika a tevékenységünket, akkor ezt a kritikát én ott fogadom el, hogy nem mindig tárgyalunk úgy, legalábbis nekem ez a benyomásom, mint ahogyan egy ilyen elitklubban ez elfogadott lenne. Ugyanis azt, hogy hogyan kell tárgyalni, hogyan kell egy álláspontot kikérni, nyilvánvalóan a szerződések nem részletezik. Van ennek egy kialakult rendje, ezt a rendet képviseli nyilvánvalóan, feltételezésem szerint a Magyar Nemzeti Bank országon belül, és ezt képviseli nemzetközi porondon az Európai Központi Bank. Ezt a ritmust, ezt a stílust, ezt az eljárási rendet nekünk, ha úgy tetszik, meg kell tanulnunk, ebbe bele kell állnunk, mert ennek a klubnak a részesei vagyunk.

(14.10)

Most azonban vitán felül rögzíthetjük, és ezt senki nem vitatja, hogy most, amikor a törvényhez hozzányúlunk, akkor kellő határidőt hagyva az Európai Központi Bank véleményét kikérte a kormány. Tegnap megismerhető volt mindannyiunk számára az Európai Központi Bank álláspontja. Ezt az állításomat nem vitatja.

Arra vonatkozóan én nem tudok semmit mondani, Veres képviselő úrnak is csak feltételezései vannak, hogy a kiküldött anyag, amit az Európai Központi Bank véleményezett és ami az Országgyűlés elé került, lényeges pontokon módosult. Ezt egyébként nem állítja az Európai Központi Bank állásfoglalása. Csak azt mondaná, ha lényeges pontokon változott volna, akkor ő még igényt tartana egy konzultációra, amit én el is fogadnék. De a mi tudtunk szerint lényeges pontokon semmilyen módon nem változott ez a törvény, ezért erről mi, országgyűlési képviselők nyugodtan tárgyalhatunk, miután megismertük az Európai Központi Bank álláspontját ezekről a kérdésekről.

És azért, hogy ne hagyjunk kételyeket azokban, akik minket hallgatnak, döntsük el nyugodtan azt a kérdést, hogy van-e ennek az európai központi banki álláspontnak egyetlen olyan pontja vagy állítása, ahol a Központi Bank azt mondja, hogy tessék ezért meg ezért a benyújtott törvényen változtatni, mert ez a törvénytervezet itt meg itt sérti az Európai Unió jogát, magát a szerződést vagy ezt a jegyzőkönyvet, mert ezeket lehet itt alapvetően felhívni. Veres képviselő úr is tudja, egyetlen ilyen állítása nincs az Európai Központi Bank jelentésének.

Tehát ha ezt a törvényt úgy fogadnánk el, ahogy ma előttünk van, akkor én nyugodt lelkiismerettel fogadnám el, mert tudom jól, hogy nincsen olyan pontja a benyújtott törvénytervezetnek, ami európai uniós jogot sértene. Ugyanis, ha ezt sértené, nyilvánvalóan az Európai Uniónak, a Központi Banknak megvan a módja arra, hogy az Európai Bíróságon keresztül a mi európai jogot sértő rendelkezéseinket felülvizsgáltassa velük. De nincs ilyen, mert ha lenne ilyen, akkor ezt jelezték volna.

Ja, hogy van tíz tétel, ahol az Európai Központi Bank pontosításokat kér, értelmezési pontosításokat tart szükségesnek, és egyébként tesz olyan típusú ajánlatokat számunkra, amit őszerintük nekünk el kellene fogadnunk, de azt nem állítja, hogy valahol a mi álláspontunk az európai uniós jogot sértené.

De ha már utaltam arra, hogy egy ilyen elit klubnak vannak szabályai, miért ne fontolhatnánk meg azokat az ajánlásokat, amiket az Európai Központi Bank kér tőlünk ott, ahol szövegpontosításokat kér vagy más típusú javaslatokat tesz. Rogán képviselő úr említette a Fidesz vezérszónokaként, hogy maga is be fog nyújtani bizonyos módosító indítványokat. Én is arra biztatom a saját társainkat, hogy az Európai Központi Bank jelzéseire legyünk nyitottak, de azzal a tudattal legyünk nyitottak, hogy szóba nem tud jönni az, hogy a beterjesztett törvény valahol sértené az Európai Unió jogát.

Mi a legfontosabb ebben a módosításban? Amióta országgyűlési képviselőként itt tíz-egynéhány éve tevékenykedem, a nemzeti banki törvények módosítása kapcsán mindig szóba hoztam egyet, bármennyire védi az Európai Unió joga a banki rendszert, az európai banki rendszert és így a Magyar Nemzeti Bankot is, egy helyen nagyon sérülékeny a Magyar Nemzeti Bank. És ez az egy hely pedig az, hogy 50 százalékos törvénnyel bármikor hozzá lehetett nyúlni a Nemzeti Bank szabályrendszeréhez, és ezzel a szocialista kormányok előttünk éltek is. Megjegyzem, mi is kormányzati működésünk alatt most másodszor nyúlunk hozzá a törvényhez, most azonban azzal a szándékkal nyúlunk hozzá, hogy átfogóan szabályozzuk ezt a kérdést.

Most hozzá is kellett nyúlnunk azért, mert az alaptörvény végre kimondta azt, amit eddig kifogásoltam, hogy holnaptól kezdve nem 50 százalékos törvénnyel piszkálunk bele a banki törvénybe, hanem ez holnaptól kezdve sarkalatos törvénynek minősül. Az már átgondolandó, hogy minden pontja sarkalatos legyen-e, vagy legyenek a törvénynek olyan pontjai, ami rugalmasabb módosításra ad lehetőséget.

Fizetések, ami a legnagyobb érzékenységet váltja ki még az Európai Központi Bank szintjén is, számomra érthetetlenül, ezek nyilvánvalóan lehetnek olyan kérdések, amit talán nem kellene sarkalatos törvényben rögzíteni, mert akkor a korrekciót, ha erre megjönnek a feltételek, országon belül is nehéz végrehajtani. De önmagában az a tény, hogy végre a függetlensége a Nemzeti Banknak azzal is kiteljesedik, hogy egyfajta működési vagy szervezeti függetlensége attól is létrejön, hogy a mindenkori kormánytöbbség nem tudja kénye-kedve szerint átszabni a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, ezt én az első és érdemi előrelépésnek tekintem ebben az ügyben.

Mi az, ahol mi változtatásokat teszünk? Változtatásokat akarunk ott elérni, és ezt az Európai Unió joga semmilyen módon nem fékezi, nem gátolja, mert ha így lenne, akkor a Központi Bank a jelentésében ezt már kifogásolta volna, hogy átalakítjuk a bank belső működési struktúráját. Nem azt tekintem izgalmas kérdésnek, hogy hány alelnöke van a Nemzeti Banknak, vagy a monetáris tanács hány tagú. Ahányszor egyébként hozzányúltunk, Gyurcsány Ferenc példája nyomán ehhez a rendszerhez, állandóan változtattuk ezeket a számokat, hanem azt miért tesszük. Azért, mert valami folytonosságot akarunk létrehozni, erről Rogán képviselő úr szintén szólt. Nem szerencsés az, ha egyszerre cserélődnek meghatározó vezetők a bankban, és nincs egy normális átmenet a bank vezetésében.

Fontosnak gondolom az igazgatótanács visszahozatalát, amit a szocialisták vettek ki a rendszerből, és ez az igazgatótanács a monetáris tanácsi döntések végrehajtásában és az egész bank irányítási rendszerében nyilvánvalóan szerepet kap.

És azt sem kell titkolni, hogy ezzel az árnyaltabb belső szervezeti struktúrával persze a mindenkori bankelnök személyes jogosítványai tompulnak, mert ezekkel a kollektív testületekkel nyilvánvalóan az érdemi döntési jogosítványait meg kell osztani. Ezt mi helyesnek gondoljuk, ilyen szempontból visszatérünk ahhoz a gyakorlathoz, amit az első Orbán-kormány idején is alkalmaztunk.

Függetlenség kapcsán a pénzügyi függetlenség területének egyetlen olyan kérdése az, amit igazán számomra érthetetlenül górcső alá vesz az Európai Központi Bank, és ez nem a pénzügyi függetlenség érdemi kérdése, ami szabályozva van ezekben a szerződésekben, hanem egyszerűen a fizetések kérdése. Fizetések kérdésével manipuláljuk és befolyásoljuk a bank működését, állítják nem is egészen burkoltan, hanem elég konkrétan, és ezt kifogásolják.

Én az Európai Unió szerződését ismerve ezt a 4-es jegyzőkönyvet, amiről beszélek, ismerve, minden idevonatkozó rendszert ismerve nem találok ezekben a nemzetközi dokumentumokban egy olyan megfogható pontot, amivel az Európai Központi Bank állítása igazolható lenne. Azt gondolom, egy olyan helyzetben, amiben Magyarország van, az a válság, ami ezt az országot terheli, amiben jócskán volt szerepük az előző kormányoknak, amikor közpénzeket minden területen vissza akarunk fogni, miért lenne kivétel ilyen szempontból az ugyancsak közpénzekből élő Nemzeti Bank?

Nyilvánvalóan nem az idők végeztéig fogjuk alkalmazni ezeket a korlátozásokat. Nyilvánvalóan eljön megint az az időszak a közszférában Magyarországon, amikor ezek a ma indokoltnak látszó fékek holnap kevésbé lesznek indokoltak, és egyfajta szabadabb, ha úgy tetszik, személyi pénzgazdálkodást is engedélyezni lehet a közszférában meg a banki rendszerben. De ameddig a muszáj nagy, és egyébként személyes példánkkal is jó elöl járni, miért lenne kivétel ez alól a Nemzeti Bank? Számomra ez egy kicsit érhetetlen és elfogadhatatlan is, hogy az Európai Központi Bank nem megnevezve konkrét jogszabályi helyeket egyszerűen azt állítja, hogy az ő álláspontja szerint mi ezzel sértjük a Nemzeti Bank függetlenségét.

(14.20)

Nyilvánvalóan, ha ebből egy jogvita kerekedne, egyetlen hely van, ahol ezt a jogvitát el lehetne dönteni, az egy megfelelő eljárási rend az Európai Bíróság előtt, és az Európai Bíróságnak lenne jogosítványa arra, hogy kimondja azt, hogy az ilyen típusú lépéseink sértik-e a Nemzeti Bank függetlenségét. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt a mérkőzést az Európai Bíróság előtt az Európai Központi Bank megnyerné. De nem is tekintem kardinális kérdésnek, ez is lehet egy olyan ügy, ahol valamilyen módon további konzultációk során módosító indítványokkal pontosíthatjuk ezeket a rendelkezéseket. De én is azoknak az álláspontján vagyok, akik azt mondják, hogy átmenetileg ezeket a szigorú szabályokat, a fizetésekre vonatkozó szigorú szabályokat tartanunk kellene, és az is meggyőződésem, hogy ezekkel a szigorú szabályokkal semmilyen módon nem sértjük a Nemzeti Bank pénzügyi függetlenségét.

A kormány felé KDNP-s vezérszónokként az az egyetlen mondatom, azért, hogy ezeket a vitákat, ezeket az értelmetlen vitákat elkerüljük, ami a nemzetközi szervezetek vagy amilyen most az Európai Központi Bank, az IMF vagy akár az Európai Bizottság és köztünk ilyenkor a sajtó szintjén fellelhető, bizonyos politikai szereplők persze abban érdekeltek, hogy ezeket fel is erősítsék, ezért akkor, amikor tárgyalunk ezekkel az intézményekkel, akkor akarjuk betartani azokat az egyébként csak udvariassági szabályokat, amelyek betarthatók lennének. És ha mi itt tudunk előrelépni, akkor ilyen tekintetben lépjünk előre. De tartalmi kérdésekben menjünk a saját fejünk után akkor, amikor az Európai Unió adta jogi keretek között maradva valami magyar szabályozást akarunk találni. Még egyszer mondom, itt a mezsgye nagyon keskeny, mert szigorúak azok a szabályok, amelyeket az Európai Unió szerződése és ez az ominózus jegyzőkönyv előrevetít.

És beszélek néhány mondatot tényleg arról, ami itt ugyan ma nincs napirenden, de az élet úgy hozta, hogy összehozott egy másik kérdést is a jelenlegi konkrét módosítással, az egy holnap esetleg bekövetkező korrekció. Mert az alaptörvényt életbe léptető rendelkezések közé bizottsági javaslatra beemeltünk egy olyan szakaszt, ami megteremtené annak a lehetőségét, hogy holnap, ha ezt így látja jónak az Országgyűlés, természetesen majd megint konzultálva az Európai Központi Bankkal, mert ez ezzel járna, és a saját Nemzeti Bankunkkal, gondoljuk át, hogy célszerű-e külön működtetni a Nemzeti Bank rendszerét a PSZÁF-tól, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől.

Ez a válságszituáció, ami ránk köszöntött, abban a Magyar Nemzeti Bank szerepe, a PSZÁF szerepe, az akkori kormány szerepe mindenképpen felveti most ezt a kérdést, hogy ezt célszerű lenne átgondolni. Az alaptörvény mellé benyújtott módosító indítványunk egyszerűen ennek a kérdésnek a jogi feltételeit teremtené meg, hiszen van erre európai gyakorlat, és az is nagy valószínűséggel mondható, hogy ahol ezek az intézmények összehangoltan működnek vagy egy intézményként működnek, talán hatékonyabban tudják ellátni azokat a típusú feladatokat, amelyeket a monetáris politika vagy a pénzügyi intézményrendszer felügyelete jelent.

Ezekről a kérdésekről, azt gondolom, nyíltan lehet értelmes párbeszédet folytatni, és az Európai Központi Bank majdani véleményének esetleges kikérése mellett ebben az ügyben, mondjuk, további lépéseket tenni. De ez most nincsen napirenden, ezért én itt a mondandómat be is fejezem, miközben azt mondom, hogy a nemzeti banki törvény nemhogy általános vitára alkalmas, hanem előrelépést jelent a gondok kezelésében. Ennek a törvénynek az elfogadását mi támogatni fogjuk, és az Európai Központi Bank finom véleményére, amit megfogalmazott, finom intencióira, amiben, még egyszer mondom, nincs európai jogsértésre utalás, azokra figyelni fogunk, átgondoljuk, és ha közösen, az ellenzéket is beleértve, indokoltnak látjuk, akkor ezeket a szövegpontosító javaslatainkat meg fogjuk tenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai