Készült: 2024.03.29.02:07:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

44. ülésnap (2018.11.27.), 197. felszólalás
Felszólaló Kósa Lajos (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka előterjesztő nyitóbeszéde
Videó/Felszólalás ideje 19:13


Felszólalások:  Előző  197  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy képes versenyképes gazdaságot építeni, képes azt üzemeltetni, és megtalálja azokat a szabályozásokat, azt a gazdaságpolitikát, azokat az eszközöket, amivel úgymond nem a nyugat-európai országok mintáját és tanácsait követve (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az biztos!), nem az IMF és az Európai Bizottság tanácsait követve, de mégiscsak sikeres gazdaságot épít. Ezt hívták unortodox gazdaságpolitikának, mintegy jelezve  nem mintha lenne ortodox gazdaságpolitika , hogy Magyarország sokszor eltérő utakon jár a különböző eszközök megválasztásánál.Teljesen világos, ha tudunk szabályozási eszközökkel segíteni a magyar gazdaságon, a magyar gazdaságot, annak vállalatait hatékonyabbá, versenyképesebbé lehet tenni, akkor ezt meg kell ragadnunk, hiszen  idézőjelbe téve  a szabályozás a legolcsóbb a gazdaságpolitikai eszközök között, és ügyes szabályozással sokat tudunk segíteni a magyar vállalatokon. (Bangóné Borbély Ildikó: Az biztos!) A vállalatok és a gazdaság erősítése pedig eminens érdeke a munkavállalóknak, hiszen ha nincs erős gazdaság, ha nincsenek erős és fejlődő vállalatok, akkor foglalkoztatás sincs, és ha nincs foglalkoztatás, az nem jó a munkavállalóknak.

A Fidesz-kormány kitűzte azt a célt maga elé, hogy Magyarországon teljes foglalkoztatást valósít meg (Csárdi Antal: 110 százalékos!), vagyis aki tud dolgozni, az találjon munkát, és ne akadályozzák felesleges bürokratikus szabályok a munkavállalási lehetőségét.

(19.00)

Az általam benyújtott két törvényjavaslat  mert bár egyben tárgyaljuk, de azért két témáról van szó  egy ilyen szabályozásra tesz javaslatot.

Nem állítom azt, hogy nem lehet a javaslaton javítani, és őszintén mondom, hogy nyitott vagyok a különböző megközelítésekre, javaslatokra, hogyha azok nem térítik el a törvényjavaslat főbb célját és irányát. És természetesen miután be van nyújtva a Ház elé a törvényjavaslat, tehát van szöveg, van miről beszélni, így a szükséges egyeztetéseket is lefolytatom ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban, így a munkavállalók szervezeteivel és a munkaadók szervezeteivel is.

Itt csak egy zárójeles megjegyzés: nagyon sokszor szokták  szerintem félreértve a parlamenti munka menetét  követelni azt ellenzéki pártok is és különböző szervezetek is, hogy a benyújtók előzetesen, a benyújtás előtt egyeztessék a javaslatokat. (Közbeszólások és derültség az ellenzék soraiban.  Dr. Varga-Damm Andrea: A jogalkotási törvénybe bele van írva!) Ez egy félreértés, mert a parlamenti munkának a következő a menete és lényege: megvan a javaslat, megvan a szöveg, van miről beszélni, tükrözi (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) a törvényalkotó szándékát, az előterjesztő szándékát, és megindul természetesen az alkalmassági vita, megindul az általános vita, és természetesen eközben, olyan a parlamenti munka logikája, hogy van kellő idő arra, hogy a megfelelő szervezetekkel lefolytassuk az egyeztetést  itt is ez történik, holnap találkozom a nagy szakszervezeti szövetségek vezetőivel, közben kerestek más szervezetek is, a munkaadói szervezetek is kerestek , és ennek kapcsán kialakul az a javaslat, amivel tudjuk módosítani, ha szükséges, az eredeti szöveget, és a végén a parlament, egyébként a parlamenti szervezetek még mindig folytathatnak egyeztetést, dönteni fog arról, hogy elfogadjuke a javaslatot, vagy sem. (Közbeszólás az ellenzék soraiból.)

Ennek keretében, tehát nem valami szöveg nélküli, alapvetően karakter és javaslat nélküli végtelen egyeztetést csinálunk arról, hogy még nem is határoltuk le arra, hogy mit is akarunk csinálni, ennek szellemében két javaslatot fogalmaztam meg  még egyszer hangsúlyozom: nyitott vagyok a jobbító szándékú megoldásokra. Természetesen, ha valaki armageddont, összeomlást, rettenetet, bérrabszolgaságot, kizsákmányolást vagy nem tudom mit vizionál, valószínűleg felütve a ’70-es évek agitációs propagandista brosúráit, azzal nehéz mit kezdeni, mert a dolog abból a szempontból értelmetlen, hogy az általam benyújtott javaslat sem azzal az igénnyel fogalmazódott meg, hogy találjuk fel megint a meleg vizet, az európai, egyébként versenyképes országok gyakorlata nagyon jelentősen hasonló megoldásokat tartalmaz. (Közbeszólás az ellenzék soraiból.) Tehát például Németországban hasonló javaslatok és mechanizmus van (Közbeszólások az ellenzék soraiból.  Dr. Varga-Damm Andrea: Hát, ott persze van szakszervezet!), ami azt jelenti, hogy ha Németországban persze bérrabszolgaság és kizsákmányolás van, akkor persze nálunk is az lesz, de hogyha véletlen Németországban mégsem az lenne, akkor nálunk sem lesz az. (Dr. Varga-Damm Andrea: Jaj, ne!  Közbeszólások az ellenzék soraiból.)

Rátérve a konkrét javaslatokra: az egyik javaslatom a munkaidő-keretes gazdálkodást és munka- és humánmunkaerő-politikát folytató szervezetekre, vállalatokra vonatkozik, nevezetesen, a mai rendszer az, hogy ha munkaidő-keretes elszámolásban van egy munkaadó a munkavállalóival, akkor egy évben főszabályként 250 munkaórányi túlmunkát rendelhet el, ami meghaladja, ez a munka, a napi 8 órát, a heti ötnapos, 40 órás munkahetet, de 12 hónapos időkeretet nézve ezt ki kell egyenlítenie, és úgy kell kijönnie az egész időszakra vetítve annak, ami egyébként nálunk is kötelező, és nem is kívánunk rajta változtatni, 8 órás munkanap, ötnapos munkahét, az én javaslatom sem kíván ezen változtatni. Itt az elszámolásnak a keretei a kulcskérdés.

Hogyha a mostani szabályozást nézzük, a kollektív szerződés, amennyiben eltér a 250 munkaórás túlmunka elrendelésének lehetőségétől, és 300-ban határozza meg ezt a jogszabályalkotó, tehát a kollektív szerződésre bízza, akkor lehetséges a 12 hónapra vetítve a 300 munkaóra túlmunka-elrendelés, azzal együtt egyébként, hogy az elszámolási időszak végén ki kell jönnie az eredeti, törvény szerinti, a munkavállalókra kötelező munkavállalási időnek. (Dr. Varga-Damm Andrea: És ha felszámolták, akkor mi lesz?!) Az én javaslatom azt tartalmazza, hogy ez a 300 lehetséges munkaóra menjen fel 400-ra, az elszámolási periódus pedig legyen 36 hónap, tehát három év.

Természetesen nem szeretném ezt úgy megvalósítani, hogy közben a munkavállalókat teljesen kiszolgáltatjuk a munkaadóknak, és ebben az értelemben a javaslaton, magam is látom, van mit erősíteni, mert eszközöket kell adni a munkaadók kezébe arra, hogy ne egyenlőtlen félként alkudozzanak a munkavállalóval a munkaidő és annak a kihasználása kapcsán.

Többfajta megoldás is lehetséges, ezt én meg is kaptam, egyébként két ágazati nagy szakszervezeti szövetség is elküldte a javaslatait, az egyik az, hogy a 400 órát, hasonlóan a mostani szabályozáshoz, csak akkor tegyük lehetővé, hogyha a kollektív szerződés ezt megengedi, mert, ugye, akkor egy kölcsönös megegyezés alapján alakul ez ki; de van egy másik lehetőség is, ezt is felvetették, nevezetesen, hogy maradjon a rendszer a mostani keretek között, tehát 250 óra alapból, 300, ha kollektív szerződés, és a 400 munkaóra csak akkor lehetséges, tehát a plusz 100 óra, hogyha azt a munkavállaló vállalja, tehát ott valamifajta módon erősítsük meg a munkavállaló önálló döntését, hivatkozva arra, hogy jó néhány cégnél vagy nincsen kollektív szerződés, vagy nem szervezettek a munkavállalók kellően, és azzal egy törvényjavaslat nyilván nem tud mit kezdeni, de ekkor is szeretnénk valamilyen alkupozíciót biztosítani a munkavállalók részére.

Ez a javaslat abból indul ki, hogy a gazdaságban számos olyan vállalat van, amely olyan termelést, szolgáltatást végez, amelyre a szezonalitás a jellemző különböző logika mentén: vagy a kereslet szabályozza, vagy egyéb kondíciók miatt szezonális a termelés. Summa summarum, a dolognak az a lényege, hogy van az, amikor nagy a kereslet a szolgáltatás, az áru iránt, és annak a kielégítése csak többletmunkával lehetséges, más időszakokban pedig nincs annyi megrendelés, nincs annyi szolgáltatási igény, és akkor pedig nincs szükség akkora munkaerő alkalmazására. Ha ezt úgy oldanák meg a vállalatok, hogy valamifajta ilyen, a fizetést az elvégzett munkaórákhoz igazító rendszert csinálnának, akkor a munkavállalóknak a jövedelme nehezen lenne előre kiszámítható, ilyen havi, avagy negyedéves hullámzást mutatna.

A munkaidő-keretes elszámolást pont ezért találták ki, hogy akkor is meglegyen a munkavállalóknak a fizetése, ami egyébként a szerződésben rögzített, hogyha adott esetben a munkaadó nem tud annyi munkát kiadni nekik, hanem kevesebbet, 6 órát, 5 órát bizonyos szakaszokban, ezért cserébe bizonyos szakaszokban azt kéri a munkaadó, hogy ne 8 órát, hanem többet teljesítsenek, és ezt kell elszámolni egy valamilyen perióduson belül, én a 36 hónapot javaslom. (Tordai Bence: Miért?! Miért?!) Ez az én meglátásom szerint és az általam folytatott egyeztetések szerint lényegében a magyar gazdaság majdnem minden vállalatának elegendő periódus, tehát nincs ennél hosszabb időről szó. (Tordai Bence: De jó! Jaj, de jó!  Közbeszólások és derültség az ellenzék soraiból.)

A helyzet az, hogy a 36 hónapos munkaidő-keretes elszámolás az Európai Unió számos országában ismert gyakorlat. Amikor például Magyarországon a szlovák gazdaság versenyképességét szokták emlegetni, akkor azt kell mondjam, hogy arról mindig megfeledkezünk, hogy ott például a munkavállalókra vonatkozó szabályok szerint még az általam benyújtott javaslatnál kedvezőtlenebb konstrukciók is ismertek. (Ander Balázs: Például egyharmaddal magasabb a minimálbér!) Én nem szeretném őket követni, én azt szeretném, hogyha a munkaadók és a munkavállalók valamilyen, a kölcsönös érdekek alapján rögzített win-win megegyezést tudnának ezzel kapcsolatban létrehozni (Dr. Varga László: Azt hogy?!), és én ezért azt gondolom, hogy az általam megfogalmazott javaslat nem is lesz általános, mert csak bizonyos vállalatoknál, bizonyos gazdasági szektorokban igaz az, hogy ez a periodicitás alapvetően meghatározó a munkaerő-gazdálkodásban.

(19.10)

Mindenesetre rendkívül érdekes, de figyelmébe ajánlom az ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy egyébként számos munkavállalói szervezet jelentkezett arra (Dr. Varga-Damm Andrea: Hogy tetszik?), hogy ha őket alkupozícióba hozzuk, akkor egyébként ez a szabályozás elfogadható nekik, mert azt gondolják, hogy a béralku kapcsán van mit kérni tőlük és ezért van mit nekik kérni a vállalattól. Hiszen az napnál világosabb, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy bérfelzárkózás legyen Magyarországon az Európai Unió átlagához. (Bangóné Borbély Ildikó: Miért? Nincs? Pedig azt mondtátok!) Az elmúlt nyolc évben ez látványosan elindult, szemben, mondjuk, a szocialisták kormányzásának nyolc évével (Dr. Varga-Damm Andrea: Mert nem vándoroltak el annyian, azért!), amiben egyébként 2005-től kezdődően a nettó reálbér minden évben csökkent az előző évhez képest, és ezt fejelte meg a gazdasági válság. (Zaj, közbeszólások.)

Ezt fejelte meg még az akkori szocialista kormányzat  csak hogy a munkavállalóknak nagyobb kedve legyen az élethez  a 13. havi bérek elvonásával és a 13. havi nyugdíjak elvonásával (Bangóné Borbély Ildikó: Majd mindjárt beszélünk erről!), merthogy a szocialisták szociális érzékenysége csak odáig terjedt ki, hogy el kell venni az emberektől a pénzt.

Én azt gondolom, hogy ez a javaslat természetesen, még egyszer mondom, jó néhány szempontot még tartalmazhat az egyeztetések során, és remélem, képviselőtársaim is majd beadják a megfelelő módosító javaslatokat, amelyek tükrözik az ő véleményüket. Mindenesetre ez a javaslat reményeim szerint segít abban, hogy a magyar gazdaság versenyképességét tovább erősítsük, ugyanakkor lehetővé tegyük azt, hogy a magyar munkavállalók… (Leesik a mikrofonja.)…  bocsánat. (Bangóné Borbély Ildikó: Már az sem bírja!  Kósa Lajos feltűzi a mikrofonját.) Amennyiben hozzájárulnak és előnyösnek találják ezt, akkor tudjanak olyan munkakeretben dolgozni, amit nekik a munkáltató felajánl. Ez a javaslatom egyik eleme.

A másik eleme egy másik, de nem lényegtelen ágazat, ez az atipikus foglalkoztatást tekintve a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalatokra vonatkozik. Tudjuk, hogy hogyan működik a munkaerő-kölcsönzés. A munkaerő-kölcsönző egy vállalkozási szerződést köt a munkaadóval arra, hogy biztosít neki munkavállalókat, de a munkavállaló a munkaerő-kölcsönzővel van munkaviszonyban, és nem a munkaadóval, a munkaadónál csak teljesít és dolgozik.

Durván egy 450-500 ezer olyan munkavállaló van, aki a munkaerő-kölcsönzőkön keresztül kap munkát Magyarországon. Ezt egyébként a rugalmassága miatt, és amiatt, hogy leveszi a HR-költségeket, tehát a humán munkaerő, az emberek foglalkoztatásával kapcsolatos adminisztratív terheket leveszi a tényleges munkaadóról, ezt eléggé szeretik a magyar piacon. Természetesen a magyar kormánynak elhatározott szándéka, hogy a megfelelő kormányrendeletben rögzített minimálbér és szakmunkás-minimálbér mindenhová, minden munkavállalóhoz eljusson. Ugyanakkor az atipikus foglalkoztatási eseteknél  hogy is mondjam?  vannak rések a pajzson, és én már több javaslattal éltem, ami mind azt szolgálja, hogy ezeket a réseket valamilyen módon összehúzzuk, betömjük.

Még az előző ciklusban tettem javaslatot arra, hogy a diákszövetkezetek esetén legyen minimális szolgáltatási díj, amit a kormányrendeletben úgy kell kiszámolni, hogy a minimális szolgáltatási díj, amiért a diákszövetkezet elvállalja a munkát, az tegye lehetővé a diákoknak az elvégzett munka után a minimálbér kifizetését. Amennyiben a diáknak van szakmunkás végzettsége, hiszen szakközépiskolából is mennek egyetemre, akkor a szakmunkás-minimálbért, a ráeső járulékokat, amennyiben van, és az adó megfizetését is tegye lehetővé. Ugyanis hogyha alacsonyabb áron vállalnak, akkor napnál világosabb, hogy vagy adót nem fognak fizetni, vagy a diákokat nem fizetik ki.

Ezt el is fogadta a parlament, ennek teljesen megfelelően a nyugdíjas-szövetkezetekre is kiterjesztettük ezt, és én most szeretném a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalatokra is kiterjeszteni. Ugyanis sajnos a munkaerő-kölcsönzéssel a piac körülbelül 20 százaléka, kiszámítható, hogy hajlamos a vállalási árában alacsonyabb áron vállalni munkát, mint amiből ki lehet fizetni a minimálbért, a járulékokat és az adót.

Ehhez mindenféle trükk van, ezt mindenki tudja, hiszen papíron 6 órás a foglalkoztatás meg 4 órás, és akkor azt mondják, hogy de hát 4 órás a foglalkoztatás, tehát egy ellenőrzésen azt mondják, hogy dehogynem, ki lehet fizetni belőle a 4 órás bért, a 8-at nem persze; persze 8 órában vannak foglalkoztatva.

Aztán van az a típusú vállalkozás, aki egy ideig-óráig fenntartja a látszatot, úgy-ahogy fizeti az alkalmazottait, az adót nem fizeti, utána pedig bedönti ezeket a vállalkozásokat. A diákszövetkezetek esetén a legismertebbé vagy hírhedtebbé váló pont az önök kollégája (Bangóné Borbély Ildikó: Vigyázz a szádra, Lajos!), hű barátja, fegyverhordozója és az aktivisták szervezője, Czeglédy elvtárs és az ő vállalkozási birodalma, és természetesen a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban is előfordulnak ezek az anomáliák.

Az általam megfogalmazott javaslat nagyon egyszerű, azt mondja, hogy határozzuk meg a munkaerő-kölcsönzők számára a minimális szolgáltatási díjat, az alatt ne lehessen vállalkozni, így biztosak lehetünk abban, hogy az atipikus foglalkoztatásban is mindenki megkapja a minimálbért. Főleg egyébként a szakmunkás-minimálbér az érdekes, mert típusosan egyébként a minimálbér fölött szoktak munkát biztosítani a munkaerő-kölcsönzők, az más kérdés, hogy kifizetike vagy sem.

Remélem, ezt is támogatja a parlament, hiszen közös törekvésünk, hogy a minimálbér érvényesüljön a munka világában maradéktalanul, és ott, ahol anomáliákat, adónemfizetést, -elkerülést vagy az emberek becsapását látjuk (Bangóné Borbély Ildikó: Van ilyen?), ott ezt akadályozzuk meg.

Kérem, hogy támogassák a javaslatom mind a két elemét (Csárdi Antal nevet.  Z. Kárpát Dániel: Engem meggyőzött!  Derültség.), segítsünk a magyar gazdaság versenyképességének a javításában, és tegyük lehetővé, hogy aki akar dolgozni, annak a munkavállalását ne akadályozzák adminisztratív terhek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  197  Következő    Ülésnap adatai