Készült: 2020.09.25.11:39:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

53. ülésnap (1999.03.03.),  91-228. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 5:43:03


Felszólalások:  Előző   91-228  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: (Herczog Edit: Személyes érintettség! - Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Képviselő asszony, személyes érintettség címszó alatt természetesen lehet szót kérni, de a miniszter urat illeti az utolsó szó a vitában. Megkérdeztem előtte, kíván-e valaki hozzászólni. Ha ön felszólalt a vitában, és a miniszter úr válaszol az ön által felvetett kérdésekre, akkor az ön nevét értelemszerűen el kell mondania. Tehát ez nem az a tipikus személyes érintettség, ami bizonyos értelemben dehonesztáló lenne. A részletes vitában ismét lehetősége lesz hozzászólni, ezért kérem a képviselő asszonyt, hogy ott fejtse ki a véleményét, ha lehet. (Herczog Edit: Nem értek egyet önnel. Annyit mindenképpen szeretnék elmondani, a miniszter úr hozzászólása egyértelműen jelzi, hogy tavasz van. - Derültség. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Felhívás!) Ez fontos bejelentés a Ház számára, aminek mindannyian örülünk.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében pénteken 14 órai hatállyal lezárom. A részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/757. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/757/1-4. és 6. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának.

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét az Országgyűlés napirendjén szerepel az előző ciklusban nagy vihart kiváltó termőföldtörvény módosítására irányuló előterjesztés.

Az előző kormány által benyújtott törvényjavaslat központi elemét a tulajdonszerzési szabályok megváltoztatása jelentette, a belföldi jogi személyek tulajdonszerzési tilalmát kívánta feloldani. Az új kormány mezőgazdasági programja ezzel szemben előnyben részesíti az életképes családi gazdaságok kialakulását, illetve a beszerző, szolgáltató és értékesítő tevékenység céljára való szövetkezést preferálja. A hatályos földtörvény tulajdonszerzésre, valamint a termőföld hasznosítására vonatkozó szabályai ma megfelelő törvényi kereteket biztosítanak ahhoz, hogy a birtokviszonyok az elkövetkező években - külön szabályozás tárgyát képező támogatási formák létrehozásával - az életképes családi gazdaságok kialakulása irányába fejlődjenek. A törvénymódosítás ezért a tulajdonszerzésre rendelkezéseket nem tartalmaz.

A kormány továbbra sem kívánja lehetővé tenni, hogy a külföldi természetes és jogi személyek, továbbá a belföldi jogi személyek termőföldtulajdont szerezhessenek. A termőföldárak kiegyenlítődéséig mindenképpen indokolt a külföldiek földtulajdonszerzésének tiltása, erre vonatkozóan az Európai Unió vonatkozásában 10 éves derogációs igényt jelentettünk be.

A földtörvény módosítását ma mindenekelőtt az teszi szükségessé, hogy a földhasználati viszonyok nem áttekinthetőek, nincs olyan nyilvántartás, amely a földhasználatot rögzíti. A szerződési korlátozások kijátszására irányuló, legtöbbször valamilyen használati jogcímmel palástolt törekvések, az úgynevezett zsebszerződések láthatóvá tétele, másfelől az agrártámogatások igénybevételének feltételét jelentő földhasználat megbízható igazolása érdekében szükség van olyan hiteles, hatóság által vezetett nyilvántartásra, amely bármely jogcímen történő földhasználatot regisztrál. A törvényjavaslat ezért megteremti a földhasználati nyilvántartást, amelyet a területileg illetékes földhivatal vezet.

A földhasználati nyilvántartás nem az ingatlan-nyilvántartás részét képezné, mivel az nem alkalmas a földhasználat rögzítésére; alapvető rendeltetése a forgalombiztonság megteremtése, ezért az ingatlanokhoz kapcsolódó tulajdonjog és más dologi jogok nyilvántartására szolgál. A földhasználati nyilvántartásnak ezért az ingatlan-nyilvántartástól elkülönülő, önálló nyilvántartásként kell működnie. Ennek megfelelően a használati viszonyok nem a tulajdoni lapon jelennek meg.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat kötelezővé teszi az 1 hektár feletti termőföldek használatára irányuló szerződések területileg illetékes körzeti földhivatalhoz - nyilvántartásba vétel céljából - történő benyújtását. Ezenkívül be kell jelentenie a saját tulajdonú, a közeli hozzátartozó, vagy vele közös háztartásban élő személy tulajdonában lévő föld használatát is. A bejelentési kötelezettség mind a törvény módosítását követően, mind pedig az azt megelőzően megkötött szerződésekre nézve kötelező. A földhivatal ezek megtörténtét, valamint a tényleges helyzettel való egyezőségét ellenőrizheti.

A földhivatal a szerződés benyújtása, illetve az adatok bejelentése elmulasztásának szankciójaként a földvédelmi bírság kétszereséig terjedő bírságot szabhat ki a földhasználóra. A földhasználati nyilvántartás 2000. január 1-jével indulna, s a 2000. évi költségvetésben kell megjeleníteni a működés anyagi feltételeit. Az előzetes becslések alapján mintegy 3 millió természetes, illetve jogi személy kerülne a földhasználati nyilvántartásba. A nyilvántartás kialakításának egyszeri költségei körülbelül 600 millió forint fedezet biztosítását igénylik. Az éves költségek a továbbiakban feltehetőleg nem haladják meg a 100 millió forintot.

A földhasználati nyilvántartás bevezetésével teljes képet kapunk az 1 hektár feletti termőföldek használati viszonyairól. A szerződések regisztrációja által láthatóvá válnak a külföldiek által kötött haszonbérleti, illetve más használatra irányuló szerződések. A földhasználó kénytelen a helyzetét legalizálni, a törvényes feltételeknek megfelelő szerződést kötni a tulajdonossal. Amennyiben jogszabályellenes szerződésekre, illetőleg szerződési kikötésekre derülne fény, ezek ellen a földhivatal, illetve az ügyész az általános szabályok szerint felléphet. Ez a nyilvántartás alkalmas arra is, hogy a földhivatal ennek alapján az agrártámogatások igénybevételéhez szükséges, a tényleges földhasználatot bizonyító hatósági igazolást állítson ki.

Tisztelt Ház! A tulajdonszerzési tilalom kijátszásának egyik gyakori formája, hogy külföldi állampolgár termőföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló elővásárlási, vagy vételi jogot köt ki olyan feltétellel, hogy az elővásárlási vagy a vételi jog a tulajdonszerzési tilalom megszűnésének feltételéhez kapcsolódik. A törvényjavaslat ezt a gyakorlatot kívánja megszüntetni, ezért kimondja, hogy a termőföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló jogot érvényesen még a tilalom megszűnéséhez mint feltételhez kapcsolódóan sem lehet kikötni.

 

(14.50)

A törvényjavaslat a földhasználati nyilvántartás szabályain kívül még néhány apróbb rendelkezést tartalmaz. Többek között rendezi a talajvédelmi hatósági fórumrendszer kérdését, a földvédelmi járulékot, a bírságot, a talajvédelmi bírságot pedig adók módjára behajtandó köztartozásnak minősíti.

Úgy gondolom, igen tisztelt Ház, hogy a földtörvényt illetően, a termőföldtörvény módosításáról szóló beterjesztést illetően is ugyanazok a felajánlásaim igazak, mint amelyeket a korábbi beterjesztésekkel kapcsolatban a Ház elé tártam. Nevezetesen: szeretnék a földkérdésben hatpárti konszenzust elérni, ezért a beterjesztést követően mindenképpen egyeztetést kívánok megkísérelni a pártok részvételével a mezőgazdasági állandó bizottság keretein belül. Én magam személyesen fogok megjelenni a bizottság előtt, hogy ez az egyeztetés lehetőleg olyan szinten folyjék, hogy minden más érdekelt, érintett megfelelő felhatalmazással jöjjön.

Az agrárium kérdéseit illetően a mai napon talán több alkalommal is kifejtettem, hogy a vidék elhagyatottságát, ellehetetlenült helyzetét egyetlenegy módon lehet most, rövid idő alatt - ha nem is teljes egészében felszámolni, de - legalábbis abba az irányba gyorsított ütemben elmozdítani, ha a földügyben, a földet művelők kérdéseinek ügyében konszenzus alakulna ki a Házban, hogy lehetőleg minél nagyobb erő szorgalmazza azt, hogy ezt az Európai Unióba be nem illeszthető kettéváltságot, amely az országban a városlakók és a földet művelők életvitelében, helyzetében, lehetőségeiben fennáll, felszámoljuk.

Kérem, hadd ne a saját szavaimmal fejezzem be ezt a rövid miniszteri expozét, hanem hadd utaljak arra, hogy most, amikor a berlini Grüne Wochén a német parasztszövetség első számú vezetője szólt a jelen lévő mintegy 35-40 miniszterhez, miniszterelnökhöz, miniszterelnök-helyetteshez és más megjelent, az agráriumot a legmagasabb szinten képviselőkhöz, elmondotta, hogy elfogadhatatlan - és ez német viszonylatban hangzott el -, hogy a földet művelő ember tízszer vagy százszor annyit dolgozzék, mint a városban lakó, és az életkörülményei még meg se közelítsék a városban élőkét. Ez tulajdonképpen a Magyar Köztársaság alkotmányába is ütköző helyzet, ezért az mindenképpen felszámolandó. Úgy gondolom, hogy ennek elérése érdekében ellenzéknek, kormánypártnak egyaránt kötelezettségei vannak.

Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi bizottság kivételével minden bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény is. Elsőként megadom a szót Járvás Istvánnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának.

JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Ház! Elnök Úr! A mezőgazdasági bizottság 1999. február 24-én megtárgyalta a T/757. számú, a földtörvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat megvitatása során viszonylag hosszú vita alakult ki a bizottság tagjai között. A vita nem akörül bontakozott ki egyébként, hogy szükséges vagy nem szükséges a földtörvény módosítása, nem akörül, hogy szükséges vagy nem szükséges a földhasználat korrekt, ellenőrizhető módon történő láthatóvá tétele, hanem inkább akörül bontakozott ki, hogy szükséges-e két nyilvántartás, avagy ezt egy nyilvántartásban is meg lehet oldani.

Az előterjesztő minisztérium részéről pro és kontra vélemények hangzottak el. E vita folytán abban azért megegyezés született a pártok képviselői között - és ez a bizottsági szavazás eredményéből is egyértelműen kiviláglik -, hogy a törvényre szükség van, fontos, az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából szintén fontos, az agrártámogatási rendszerek odaítélése szempontjából szintén nagyon fontos. Ez a törvénymódosítás nem megkerülhető, és a vita lényege a kettős nyilvántartás körül mozgott.

Ezért a bizottság a törvényjavaslatot 17 igen, 5 nem szavazattal, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a törvényjavaslatot szintén alkalmasnak tartja általános vitára. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetője Zatykó János. Megadom a szót.

ZATYKÓ JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A mezőgazdasági bizottság 1999. február 24-ei ülésén tárgyalt a termőföldről szóló törvény módosításának tervezetéről. A felelősen gondolkodó ellenzéki pártok nem értenek egyet a földtörvény javasolt módosításával, azért nem szavazták meg az általános vitára való alkalmasságot. Az ülésen számtalan olyan aggály fogalmazódott meg az ellenzék részéről, amelyekkel a kormányzó pártok képviselői is egyetértettek.

Röviden a következő három témáról szólnék: először a zsebszerződések ügyéről, majd a földhasználati nyilvántartásról és végül az előhaszonbérletek, elővásárlási jogok kérdéséről. A zsebszerződések kapcsán ismét egy Torgyán-bombát kap a politika bugyraiba bele nem látó ember. A miniszter úr ugyanis azt a demagógiát hirdeti, hogy ez a törvénymódosítás kizárja a külföldiek nemkívánatos térhódítását. Hangsúlyozom: nem zárja ki, sőt, a korábbi zsebszerződéseket törvényesíti. Ha valaki azt gondolja, hogy az előhaszonbérletre, elővásárlásra vonatkozó tilalom ebben a kérdésben bármit megold, az nem ismeri sem a vidéket, sem a jogot. Az ellenzéki álláspont szerint a föld azé legyen, aki megműveli. A változatlan tartalommal fennmaradó eddigi szerződések nem ezt a célt szolgálják.

Néhány gondolat a földhaszonbérleti nyilvántartásról. 1997-ben elfogadta az Országgyűlés az ingatlan-nyilvántartásról szóló új, korszerű törvényt. Ebben szerepel, hogy a haszonbérleti jogot a közhiteles nyilvántartásba be kell jegyezni. (Gyimóthy Géza közbeszól.) - Majd később meghallgatom Gyimóthy urat is.

Az idei költségvetési törvényben a kormányzó pártok egy évvel, 2000. január 1-jére halasztották el az ingatlan-nyilvántartási törvény hatálybalépését. És láss csodát! Mit csinál most a kisebbik koalíciós partner? Előterjeszt egy olyan javaslatot, amelyben földhaszonbérleti nyilvántartást kíván párhuzamosan létrehozni. Ugye, kedves képviselőtársaim, önöknek nem kell hosszan ecsetelnem azt, hogy hogyan és milyen könnyen lehet eltűnni a kettős nyilvántartásban? Arra részletesen nem térek ki, hogy egyes gazdasági számítások szerint egy ilyen rendszer kiépítése közel 600 millió forintba kerül, működtetése pedig évente 100 millió forintba kerülne.

Vajon honnan kerül majd erre pénz? Feltehetném úgy is a kérdést, hogy kitől veszi el a tisztelt kormányzat ezt az összeget. Elmondható, hogy csak akkor lesz jól működő nyilvántartás, ha abban a gazda is érdekelt, ha a föld azé lesz, aki megműveli.

Végül néhány gondolat az elővásárlási, előhaszonbérleti joggal kapcsolatos szabályok tervezett változtatásáról.

(15.00)

A javaslat szerint a szerzési tilalom alatt álló számára a későbbiekben nem jegyeztethető be például az elővásárlási jog. Megítélésem szerint ez átgondolatlan.

Két alapvető kérdéssel mindenképpen foglalkozni kell. Az egyik: a javaslat a magyar gazdák indokolt és támogatott földcseréjét is kizárhatja. A tervezett szabályozás korlátja lehet az ésszerű birtokkoncentrációnak. A másik: kizárja annak a lehetőségét, hogy a szövetkezeti tagok földhöz jutását a szövetkezetek elősegíthessék. Egyik elképzelés sem segíti azt, hogy a föld azé legyen, aki megműveli.

Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan fontos nemzeti kérdésben, mint a termőföld ügye, az érintettek és az Agrárgazdasági Tanács véleménye nélkül dönteni több mint felelőtlenség. Ez bűn! 1997-ben a Nemzeti Agrárkerekasztal tanácskozásán a pártok és az érintettek egyetértettek abban, hogy a mezőgazdaság ügye nem lehet a mindenkori politikai hatalommegtartás eszköze. Valamennyi képviselőtársam nevében kérem, hogy tartsuk magunkat ehhez.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Végh Lászlónak, a gazdasági bizottság előadójának.

VÉGH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés gazdasági bizottsága ez év február 23-ai ülésén megtárgyalta a kormány által benyújtott T/757. számú törvényjavaslatot, amely a termőföldről szóló 1997. évi LV. törvény módosításáról szól. A törvényjavaslat a tulajdonviszonyok rendezése, a külföldi földtulajdon, földhasználat lehetőség szerinti korlátozása, visszaszorítása érdekében tartalmaz módosító javaslatokat.

A hatályban lévő földtörvény tulajdonviszonyokra vonatkozó rendelkezéseit a módosítás lényegében nem érinti. Lehetőséget adna arra, hogy bizonyos birtokmaximum feletti szerzés esetén az illetékes földhivatal a semmisségre való hivatkozással ne jegyezze be a tulajdont. Rendkívül fontos változást jelent azonban az, hogy a földhasználat tényét - bírság terhe mellett - be kell jelenteni a területileg illetékes földhivatalnak. Emellett a törvényjavaslat előírja azt is, hogy a föld használatával összefüggésben nyújtott költségvetési támogatást igénybe venni csak a föld fekvése szerinti földhivatal által nyilvántartott földhasználatra lehet. A földhivatalok a földhasználatról az általuk vezetett nyilvántartás alapján állítják ki az igazolást. A földhasználati jog nyilvántartásának - a támogatás igénybevételének lehetőségén túl - jelentősége van abból a szempontból is, hogy a földhasználati viszonyok nyilvánvalóvá válnak.

A termőföldek egy, eddig pontosan meg nem határozható része külföldiek használatában van. A földhasználati jog bejegyeztetésével, az eddig megkötött úgynevezett zsebszerződésekkel használt területek nagysága is megállapítható lenne.

Lényeges változás még a tulajdonszerzéssel kapcsolatban az, hogy a vételi vagy elővásárlási jog érvényesen nem köthető ki a tulajdonszerzési tilalom alatt álló személy javára még a tilalom megszűnése esetén sem. Az ilyen szerződés semmis.

Mindezek a változtatások arra szolgálnak, hogy a tulajdonszerzési korlátozásba ütköző, gyakorlatilag jogszabályt sértő szerződések tartalmát később se lehessen érvényessé tenni.

A bizottsági ülésen - éppen ezért Zatykó János MSZP-s képviselő szavait meglepődve hallgattam - az ellenzéki képviselők nem egyértelműen vetették el ezt a törvényjavaslatot, sőt mi több, lényegileg egyetértettek vele, csak egyes részleteiben volt vita, hogy ki jegyezze be, ki használja s a többi, de hangsúlyozom, hogy lényegileg egyetértettek vele.

A gazdasági bizottság 17:8 arányban alkalmasnak tartotta ezt a javaslatot általános vitára.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Fritz Péter ismerteti. Megadom a szót.

FRITZ PÉTER, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottságban e törvény vitáján nagyon sajátos helyzet alakult ki: nem volt vita. Egy véleménysorozat hangzott el, amely nagyon egységes volt, csak a véleménysorozat elhangzása után két alapvetően eltérő álláspont alakult ki a törvény általános vitára való alkalmasságát illetően. Azokat a véleményeket alkotó logikát próbálom megfogalmazni, miszerint ez a törvénymódosítás nem alkalmas általános vitára.

A kormány jogalkotási tervében az egységes termőföldről szóló törvényalkotás szerepel. Ez nem így történt. A törvényalkotási eljárás jelenleg követett módjával kapcsolatban van egyetértésünk és ellenvetésünk is. Egyetértünk a törvényalkotás ilyen megváltozásával, mert a földkiadó és földrendező bizottságok és a termőföldről szóló törvény egy csomagban való tárgyalása valóban nem volt lehetséges, tehát helyes volt a kettőt szétválasztani.

Viszont több oka van annak, hogy nem értünk egyet a törvényalkotás ilyen változásával. A kormány törvényalkotási elképzeléseiben szerepel a Nemzeti Földalapra vonatkozó szabályozás és a birtokrendezési törvény is. Elfogadjuk, hogy az államnak is aktív földpiaci szereplőnek kell lennie a birtokrendezéssel összefüggésben. De ha ez így van, akkor miért nem a Nemzeti Földalapra vonatkozó szabályozás készült el először. Miért nem egy időben tárgyaljuk a birtokrendezési törvény és a termőföldről szóló törvény módosítását? Hogyan lehet a termőföldről szóló törvényt módosítani úgy, hogy a törvény nem ad megoldást a bekövetkezett és tendenciájában folytatódó termőföld elaprózódottsága ellen a tagosításra, a birtokkoncentrációra, a birtokösszevonásra és a birtokrendezésre. Miért halasztják a kárpótlási földek és az osztatlan tulajdonú közösségek ügyének kezelését?

Ma egész nap négy agrártörvényt tárgyalunk. Célszerű lett volna ezeket a törvényeket a kormány által támogatott és az elkövetkező fél évben a Ház elé kerülő Nemzeti Földalapra vonatkozó szabályozással és a birtokrendezési törvénnyel egy időben, összefüggéseiben, és - ha önöknek nem tetszik a "csomag" szó, akkor stílszerűen - egy közös kosárban megtárgyalni? Megjegyzem, hogy erre már a kormány törvényalkotási metódusában volt példa, hiszen az ez évi költségvetési törvény tárgyalása is titokban ilyen módon készült. A mai nap hangulata és az egyes felszólalók más törvények területére való elkalandozása is azt mutatja, hogy ezt a törvényt egy kosárban lett volna szükséges tárgyalni.

Párhuzamosságok vannak a törvények között. Csak egyet említek meg, képviselőtársaim már többre is felhívták a figyelmet. A mezőgazdasági összeírásról és termőföldről szóló törvény nyilvántartási rendszerei nem fognak harmonizálni, nem fognak megegyezni. Mi lesz az eltéréssel? Hogyan lehet ilyen jellegű problémákat megoldani? A jelenlegi tárgyalási metódus mellett mi, képviselők erre nem találunk lehetőséget. Ezért lehet az, hogy máris képben van több egyéni képviselői módosítási indítvány. Azzal végképp nem értünk egyet, hogy egyéni képviselői törvénymódosításokkal változzon meg az egész mezőgazdaságról szóló törvénykezés; az egészet egy nagy komplex rendszerben kellene tárgyalni.

Konkrétan a törvényről: hiányzik belőle a haszonbérleti szerződések bizonytalanságának a rendezése. Tudom, hogy a kormány mezőgazdasági programja előnyben részesíti a családi gazdaságokat és a beszerző, szolgáltató és értékesítő célú szövetkezés - mint miniszter úr a bevezető beszédében is elmondta, de ma Magyarországon a mezőgazdasági termelés meghatározó hányadát a szövetkezetek állítják elő.

Végh László képviselőtársam is említette, hogy megváltoztak a tulajdonosi használati viszonyok. Igen, de az új tulajdonosi körben éppen a szövetkezeti tőke az, ami tisztán magyar. A szövetkezetek diszkriminálása ilyen módon nemzeti érdeksérelmet jelent. Hogyan illeszthető össze ez ennek a törvénynek azzal a ki nem mondott, de egyértelmű törekvésével, hogy a külföldiek magyarországi földtulajdonszerzését kívánja meggátolni? A kettő nem ugyanaz?

 

(15.10)

Végezetül: ezzel kapcsolatban nincs ellenvéleményünk, és nem is a gazdasági bizottság hatáskörébe tartozik, de aggályosnak látjuk, hogy a törvénynek az elővásárlási jogra vonatkozóan visszamenő hatálya van, de ezt vizsgálja meg más bizottság.

Végezetül mindezek alapján kérem a kormányt, hogy a törvényalkotásban próbáljon meg ilyen komplex, együttes törvényalkotási módszert folytatni, és önöket, képviselőtársaimat arra kérem, hogy észrevételeinket vegyék figyelembe.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Danka Lajosnak, a környezetvédelmi bizottság előadójának.

DANKA LAJOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság 1999. február 24-én megtárgyalta a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a tulajdonszerzésre, valamint termőföld-hasznosításra vonatkozó szabályozás ezekkel a módosításokkal a törvényi keretet biztosítja, hogy a birtokviszonyok az elkövetkezendő években az életképes családi gazdaságok kialakulása irányába fejlődjenek. A törvénymódosítás ezért jogi személyek és külföldiek tulajdonszerzésére vonatkozó rendelkezéseket vagy jogszabály-módosítást nem tartalmaz.

A termőföldről szóló törvény módosítását ma elsősorban az teszi szükségessé, hogy a földhasználati viszonyok nem áttekinthetőek. Ezért vált szükségessé egy olyan nyilvántartás felállítása, amely a földhasználat rögzítésére alkalmas. A módosító indítvány a zsebszerződések láthatóvá tételére irányul. A törvény hatálybalépése után mindenkinek be kell jelenteni, úgy a tulajdonosnak, mint a szerződéses földhasználónak a használatra vonatkozó szerződéseket. A regisztráció által láthatóvá válnának a külföldiek által kötött haszonbérleti, illetve más használatra irányuló szerződések.

A földtörvény módosításának másik jelentős területe a földvédelmi járulékok, illetve földvédelmi bírságok, továbbá a talajvédelmi bírságok behajtása. A módosítás értelmében a határidőben be nem fizetett összegek adók módjára behajthatók lennének, köztartozásnak minősülnének.

A haszonbérletre vonatkozólag a szántóterületek esetében a tízéves időtartam a gyakorlat szerint elegendő. Az egyéb jellegű hasznosításoknál, erdőknél vagy ültetvényterületeknél ennél lényegesen hosszabb, az adott művelésnek megfelelő a haszonbérleti időtartam, tehát semmi ok sincs arra, hogy ezt a törvény felemelje.

A jogi személyek termőföld-tulajdonszerzésével kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy gyakorlatilag egész Európában nem szerezhetnek jogi személyek termőföldet. Remélem, senki előtt nem kérdéses, hogy mi Európához tartozónak tekintjük magunkat. Az EU-csatlakozással kapcsolatban a föld tulajdonlása vonatkozásában Magyarország felmentést kért.

Nem véletlen egyébként, hogy az EU-nak nincs a földtulajdonlásra, -hasznosításra vonatkozó általános szabálya, hiszen ez minden országban a helyi körülményekhez igazodik.

A törvényjavaslat az elfogadása esetén 2000. január 1-jén léphet hatályba, és az előírásai szerint március 31-éig kellene a megelőzően megkötött bérleti szerződéseket benyújtani.

A fent elmondottakat figyelembe véve a bizottság a törvényjavaslatot 13 igennel, 4 ellenszavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta és ajánlja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Básthy Tamásnak, az önkormányzati bizottság előadójának.

BÁSTHY TAMÁS, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés önkormányzati és rendészeti bizottsága február 23-ai ülésén megtárgyalta a termőföldről szóló '94. évi LV. törvény módosítására vonatkozó T/757. számú törvényjavaslatot. A bizottság 13 igen, 9 nem és 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot támogatta, általános vitára alkalmasnak tartotta.

A kormány mezőgazdasági programja előnyben részesíti az életképes családi gazdaságok kialakulását, illetve a beszerző, szolgáltató és értékesítő tevékenység céljára való szövetkezést preferálja. A termőföldről szóló törvény tulajdonszerzésre, valamint a termőföld hasznosítására vonatkozó szabályai ma megfelelő törvényi kereteket biztosítanak ahhoz, hogy a birtokviszonyok az elkövetkező években a családi gazdaságok irányába fejlődhessenek. A törvénymódosítás ezért a jogi személyek és a külföldiek tulajdonszerzésére irányuló előző rendelkezéseket nem tartalmazza.

A törvényben jelenleg érvényben lévő tulajdonszerzési tilalmak egyébként egyrészt a belföldi magánszemélyeknek biztosítanak preferált helyzetet, másrészt a tulajdonszerzés mértékének korlátozása alkalmas a túlzott birtokkoncentráció megakadályozására. Nem indokolt tehát a törvényben előírt leghosszabb haszonbérleti időtartam eltörlése vagy felemelése, amely a haszonbérlői oldalon gyakori monopolhelyzeténél fogva magában hordozná a jelenlegi földhasználati viszonyok koncentrálódását, ami a földtulajdonosok széles körére nézve hosszú időre lehetetlenné tenné a föld saját művelését, a családi gazdaságok kialakulásának lehetőségét, illetve az ehhez szükséges mértékű birtokkoncentrációt.

Ugyanakkor a földtulajdon és a tényleges földhasználat jelentősen szétvált egymástól, miközben a földhasználati viszonyok nem áttekinthetőek, ugyanis jelenleg nincs olyan nyilvántartás, amely a tényleges földhasználatot rögzítené. A szerzési korlátozások kijátszására irányuló, legtöbbször valamilyen használati jogcímmel fedett törekvések, a zsebszerződések láthatóvá tétele, illetőleg az agrártámogatások igénybevételének feltételét jelentő földhasználat megbízható igazolása érdekében szükség van egy olyan hiteles, hatóság által vezetett nyilvántartásra, amely bármely jogcímen történő földhasználatot regisztrálna.

A törvény kötelezővé tenné az egy hektár feletti termőföldek használatára irányuló szerződéseknek a területileg illetékes körzeti földhivatalhoz történő kötelező bejelentését azok nyilvántartásba vétele céljából. A regisztráció által láthatóvá válnának a külföldiek által kötött haszonbérleti szerződések is, illetve ennek alapján a mai használatra irányuló szerződések. A földhasználó kénytelen a törvényes feltételeknek megfelelő szerződést kötni a tulajdonossal, és lehetővé válik a semmis szerződések elleni fellépés.

Ez a nyilvántartás alkalmas arra is, hogy ennek alapján a földhivatal az agrártámogatások igénybe vételéhez szükséges tényleges földhasználatot biztosító hatósági igazolást állítson ki, tehát lehetővé válna a törvénymódosítás során az önkormányzatok számára is egy pontos betekintés, amely a haszonbérleti díjak önkormányzatokat illető részét is behajthatóvá tenné.

A törvénymódosítás 2000. január 1-jétől lépne hatályba, és azt ezt megelőzően megkötött szerződéseket 2000. március 31-éig kellene nyilvántartásba vétetni.

A fentiekben ismertetett törvénymódosítás a kormány agrárprogramjának megvalósulását segíti, ezért az önkormányzati és rendészeti bizottság ennek elfogadását támogatja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Pozsgai Balázs ismerteti. Megadom a szót.

POZSGAI BALÁZS, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén alig maradtak kisebbségben azok, akik nem tartották általános vitára alkalmasnak a beterjesztett törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat gyengeségét, alkalmatlanságát jelzi, hogy nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti oldalról is nagyon sok bírálatot kapott. A tervezet azt a politikai igényt akarja kielégíteni, hogy láthatóvá váljanak, megszűnjenek az eddig megkötött, az érvényben lévő törvényeink által nem megköthető szerződések, ismertebb nevükön: zsebszerződések. Ezzel szemben a tervezet az 1992-től zajló és a mai napig is tartó külföldi földvásárlásokat eleve nem befolyásolja, mivel a törvénytervezet kimondja, hogy az új eljárási szabály csak e törvény hatálybalépésétől megkötött szerződésekre vonatkozna. A zsebszerződések a jelenlegi polgári törvénykönyv szerint is semmisek, így azokat senki sem fogja benyújtani a földhivatalokhoz. Ezek a szerződések átalakulnak vagy már át is alakultak bérleti szerződéssé, majd a tulajdonos halála utáni öröklési szerződéssé.

Miután a törvényhozó a zsebszerződések kiindulásához, vagyis a kárpótlási időszakhoz viszonyulni nem akart, maradt egy nyúlfarknyi törvénymódosítás, ami nem felel meg annak a célnak a megvalósítására, amelyre létrejött, hogy váljanak nyílttá a zsebszerződések, a földhasználatok.

 

(15.20)

Hiánya többek között a tervezetnek, hogy a korlátozó szabályok, szabályozás mellett nem is utal a földhasználók számára oly fontos öt-tíz vagy éppen huszonöt évig tartó bérleti garanciákra.

Tisztelt Ház! Ki tudja ma a mai magyar falvakban, hogy kik bérlik, használják a földeket? Sajnos nem a jegyző, aki a földhaszonbérletből befolyó összegeket a falvak költségvetésének a feljavítására fordítaná, mert ilyen bevételek a törvényi lehetőségek ellenére alig folynak be az önkormányzatokhoz. Gyakorlatilag a személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó önbevallásról lenne itt szó. Azonban tudják a mezőgazdasági vállalkozók, a szövetkezők a faluban, akik abban érdekeltek, hogy földet béreljenek, használjanak. Egyébként a tervezet kvázi kettős nyilvántartást vezetne be, ami többek megítélése szerint szükségtelen.

Tisztelt Ház! Ma még a tulajdonviszonyok sem rendezettek telekkönyvileg, a használati viszonyok is rendezetlenek. Így összességében e törvényjavaslat még módosító indítványokkal sem javítható. Meggondolandónak tartjuk a tisztelt előterjesztő számára a visszavonását, majd e kérdéskörrel összefüggő több törvénnyel együtt csomagban vagy mint elhangzott: kosárban történő beterjesztését.

A bizottságban bírálat érte az általános indoklásban megfogalmazott célt is, az életképes családi birtokok kialakításának törekvését, amely a valós magyar gyakorlatban szembemegy a nyugat-európai földbirtok-koncentrációs folyamattal, fényévnyi távolságra juttatva a magyar mezőgazdaságot az európai integráció időszakától.

Valóban, nem szabad politikai kérdést csinálni ezen ügyből, mert valóban nemzeti kincsünkről, a földről van szó. Ezt jelezte a 13 igen melletti 9 nem és 2 tartózkodás e törvénytervezet általános vitára való alkalmassága tekintetében.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Kékkői Zoltánnak, a területfejlesztési bizottság előadójának... (Dr. Torgyán József: Elnök Úr! Én mint előterjesztő jelentkeztem!) Miniszter úr, én természetesen szívesen szót adok önnek. A képernyőmön még mindig nem jelent meg az ön neve, úgyhogy kérem megnyomni a gombot. (Megtörténik.)

Miniszter urat illeti a szó.

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Pozsgai Balázs Képviselő Úr! Én nagyon nagy türelemmel viselem, bármit mondanak rólam, hiszen azt hiszem, az országban talán nincs még egy olyan személy, akire annyi jelzőt alkalmaztak volna MSZP-s oldalról, mint rám. De hogy ön képtelen jogi zagyvaságokat beszéljen és ezt az én terhemre rója, ezt nagyon élesen vissza kell utasítanom.

Ön azt mondja, hogy a bérleti szerződés a tulajdonos halála után majd átalakul öröklési szerződéssé. Hát kérem, önnek fogalma nincs a magyar jogrendszerről! Az öröklési szerződés egy öszvér szerződés, amelynek egyik fele végrendelet, a másik fele eltartási vagy életjáradéki szerződés - ezt pedig az örökhagyó életében kell teljesíteni! Az örökhagyó halála után nem lehet öröklési szerződést kötni, mint ahogy az örökhagyó halála után már nem tehet végrendeletet - legfeljebb a túlvilágon, de ott nem tudjuk, hogy mi van.

Ha tehát engem gyaláznak, akkor kérem, hogy legalább valamiféle szakmai alapja legyen annak, és ha önök így támadnak egy olyan előterjesztést, amelynek a megtételére önök négy éven keresztül képtelenek voltak, akkor legalább próbáljanak valami jogi alapot teremteni annak, és ne olyan dolgokat mondjanak, amivel egy elsőéves gyerek az első gimnáziumban osztályfőnöki intőt kapna a tudatlansága miatt!

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Miniszter Úr! Szeretném kérni, hogy a vita soron következő részében a képviselők minősítését mellőzni szíveskedjék.

Ügyrendi kérdésben kért szót Orosz Sándor, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Mint frakcióvezető-helyettes kértem szót, de elnök úr előbb elhangzott rendreutasítását követően, azt hiszem, tárgytalanná vált a hozzászólásom. Köszönöm.

ELNÖK: Most adom meg a szót Kékkői Zoltánnak, a területfejlesztési bizottság előadójának.

KÉKKŐI ZOLTÁN, a területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Úr! A területfejlesztési bizottság 1999. február 24-én megtartott ülésén megtárgyalta a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítását, a T/757. számú törvényjavaslatot. A földtörvény módosítását, ahogy az általános indoklásban olvasható, az teszi szükségessé, hogy a földhasználati viszonyok nem áttekinthetőek, nincs pontos nyilvántartás a földhasználatról. Ennek hiányában az agrártámogatások igénybevételéhez megbízható igazolások nem állnak rendelkezésre. A külföldi állampolgárok könnyen kijátszhatták a termőföld tulajdonszerzési tilalmát elővásárlási vagy vételi jog kikötésével. A zsebszerződések láthatóvá tétele érdekében fontos olyan nyilvántartás vezetése, amely bármely jogcímen történő földhasználatot hitelesen regisztrál.

Az 1. §-ban a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 9. §-a az alábbiak szerint változik: tulajdonszerzési tilalom alatt álló személy javára termőföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló jog, különösen elővásárlási vagy vételi jog, érvényesen még a tilalom megszűnéséhez mint feltételhez kapcsolódóan sem köthető ki. Sokszor hallottuk, hogy a zsebszerződéseket nem lehet kimutatni, nem lehet érvényteleníteni. Most a törvényjavaslat megoldást ad erre is.

A bizottsági ülésen a legtöbb kérdés a 3., 4., 5. §-ban lévő módosító javaslattal kapcsolatban hangzott el. A paragrafusokban lévő törvényjavaslat szerint a földhasználati nyilvántartást a területileg illetékes földhivatal vezeti. A javaslat kötelezővé teszi az egy hektár feletti termőföldek használatára irányuló szerződéseknek nyilvántartásba vétele céljából történő benyújtást. A benyújtás elmulasztása esetén a földhivatal bírságot szabhat ki a földhasználóra. Kérdésként nagy hangsúlyt kapott, hogy a nyilvántartások vezetésére a földhivatalok képesek lesznek-e. Tudjuk, most igen sok a munkájuk, rengeteg az elmaradásuk az ingatlan-nyilvántartás területén.

A földhasználati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések a törvényjavaslat 12. §-a szerint 2000. január 1-jén lépnek hatályba. A többségi vélemény szerint addigra a földhivatalok fel tudnak készülni. Ehhez azonban szükséges, hogy a kormány rendeletben szabályozza a nyilvántartás részletes szabályait és biztosítsa a nyilvántartás pénzügyi és személyi feltételeit.

A területfejlesztési bizottság 13 igen, 7 nem szavazattal, tartózkodás nélkül a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Bodzás Ferenc Árpádnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

BODZÁS FERENC ÁRPÁD, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A területfejlesztési bizottság is megtárgyalta a földtörvény módosításáról szóló javaslatot, ugyanazon a napon, ugyanabban az időben. Valószínűleg azért, hogy a vélemények nehogy összeegyeztethetőek legyenek, hanem mindenki külön-külön alakítsa ki a véleményét. Ennek tükrében mondom el a kisebbségi véleményt, amely, remélem, tükrözi a bizottság véleményét, és lehet, hogy hasonlítani fog a többiekhez, de önálló elemeket is tartalmaz.

A törvényjavaslat a kisebbségi véleményt képviselők szerint veszélyezteti az állampolgárok jogbiztonságát azzal, hogy a polgári törvénykönyvvel nincs összhangban az elővásárlási jog és vételi jog szabályozása.

 

(15.30)

Nem küszöböli ki a spekulációs célú földvásárlást, nem mozdítja elő a legális földforgalmat, és fékezi a reális földár kialakítását.

Álláspontunk szerint a parlament által korábban elfogadott ingatlan-nyilvántartási törvény, valamint a 236/1998. decemberi regisztrációs rendelet éppen elég adminisztrációs költséget hárít a termelőkre. Teljesen feleslegesnek tartjuk a különböző szervezetek által végzett párhuzamos nyilvántartásokat, amelyek az amúgy is szerény agrárbüdzsé terhére szoktak megvalósulni. Feleslegesnek tartjuk, hogy a törvényhozás politikai szlogeneket fogalmazzon meg, más törvényekben már előírt tilalmakat megismételve, azt a látszatot keltve, mintha védené a termelők földtulajdonszerzését. Annak kimondása ugyanis, hogy a tilalom ellenére kötött szerződések semmisek, nem kíván újabb szankciókat, hiszen a külföldiek termőföldtulajdon-szerzése vagy jogellenes vételi vagy elővásárlási jog kikötése a polgári törvénykönyvből következően is érvénytelen. Lehetetlennek tartjuk, hogy a földművelésügyi miniszter ne tudná, hogy a zsebszerződések éppen azért nem találhatók, mert zsebben maradnak, és nem az elővásárlási jog vagy a vételi jog kikötése biztosítja a későbbi tulajdonszerzést, hanem a strómanoknak nyújtott hitel fedezeteként majdcsak átkerül a föld azokhoz, akik a kölcsönt adták.

Kisebbségi vélemény szerint a szakmai körök már régóta sürgetik például a földbérlet időtartamának újraszabályozását, meghosszabbítását, a bérlők és a beruházók számára megfelelő, az EU-tagországokban régóta érvényesülő garanciákat. A földművelők védelmét, jogbiztonságát nem az adminisztratív kötöttségek előírása, a bírságolás és újabb költségek termelőkre hárítása, hanem az érdekeltség megteremtése biztosítja. Ha a törvényi szabályozás nem szab gátat a földek szétaprózódási folyamatának, nem határozza meg a mezőgazdaságban az egy család eltartásához alkalmas legkisebb birtokot, és hagyja, hogy az öröklődések útján folyamatosan csökkenjen a birtoknagyság, akkor a versenyhátrányunk fokozódik, és a korábbi hatékonysági előnyeink éppen az EU-csatlakozás előtti legfontosabb időszakban mennek veszendőbe.

A magyar mezőgazdaságnak nem a külföldiek földtulajdonszerzése vagy földbérlete a legfőbb gondja, hanem az agrárgazdaság problémáinak lekezelése és felszínes politikai propaganda sulykolása.

A kormány egyszerűen kihagyta a korábbi kormány által már előkészített tervezetből a leglényegesebb szabályokat, és fenyegetésen, bírságoláson, bürokrácián kívül ígéreteiből nem valósít meg semmit. A kormány sem az érdekképviseletek, sem a Tudományos Akadémia, sem az FVM Agrárgazdasági Kutató Intézete javaslatait nem hasznosította, nem beszélve az agrárkerekasztal ajánlásairól.

A sürgős szabályozás nem más, mint a feladat kipipálása - az FVM inkább lázas, mint alapos munkatempóját igazolja. Így a törvényjavaslatot általános vitára nem tartjuk alkalmasnak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra jelentkezett Pozsgai Balázs úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót. Egy percben kívánok válaszolni a miniszter úr reagálására. Nem jogi kérdésekben kívánok vele vitába szállni; én azt a gyakorlatot próbáltam jelezni, amely tudomásom szerint a kinti valóságban zajlik, hogy mindenféle tiltás ellenére még ma is folynak azok a gyakorlatok, hogy külföldi személyek kezébe kerülnek a földtulajdonok, még akkor is, ha ezek reálissá csak 10 vagy 15 év távlatában fognak válni.

S azt kívánom másodszor jelezni, hogy én az alapján készültem a mai plenáris előadásra, amely alapján a jegyzőkönyv készült a bizottságban. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Turi-Kovács Béla úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kezdeném, amiben egyetértek az ellenzékkel. Nevezetesen abban értek egyet, hogy a polgári törvénykönyv szerint valóban semmisek ezek a szerződések, éspediglen olyan mértékben semmisek, hogy erre nyilvánvalóan utólag sem lehetne hivatkozni. Azonban a törvényjavaslatnak éppen az a célja, hogy amiről most itt hallottunk, és amiről az újságban folyamatosan olvashatunk, és ami körül kifejezetten hírverés van, miszerint jó nevű és kiváló ügyvédek képesek olyan szerződéseket létrehozni, amelyek alkalmasak az érvénytelenség megkerülésére; nem mást tesz most a törvényhozó, nem mást kíván igazolni mind a közvélemény, mind pedig a jogot komolyan vevő közönség irányában, hogy vegye tudomásul mindenki, aki bármiféle megkerülő szerződést kíván kötni, hogy ezek a szerződések egyfelől napvilágra kell hogy kerüljenek, másfelől pedig mindenképpen érvénytelenek. Ez az egyik fele a dolognak.

A másik, amire utalni szeretnék: felrótták azt is, hogy nincs megfelelő módon biztosítva vagy garantálva a közös tulajdon megszüntetésénél az, hogy a tulajdonközösség úgy szűnjön meg, hogy a tulajdonostárshoz jusson az ingatlanhányad. De ez nem kivétel a magyar jogban! A ráépítéstől kezdve számos helyen az egyébként általános szabályt a polgári törvénykönyv is áttöri. Értelemszerűen itt is arról van szó, hogy a termőföld vagy tanya eladása esetén miként történjen a közös tulajdon megszüntetése. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen előnyös.

Az adott szituációban - lehet, hogy tévedek, akkor majd ki lehet engem javítani - a törvényjavaslat tevője egyértelművé kívánta tenni, hogy az adott helyzetben sem most, sem a jövőben ezek a szerződések nem lesznek érvényesíthetőek. Különösen nem lesznek érvényesíthetőek valóban - már engedelmet kérek - olyan módon, hogy valamiféle más jogcímet fognak megjelölni, hiszen a polgári törvénykönyv eleve érvénytelennek mondja a színlelt szerződést, az adott esetben pedig ezek a szerződések egytől egyig színleltek. Ebből következik tehát az, hogy mégiscsak komoly értelme van annak, hogy a jogkereső - az a közönség, amely a jogot komolyan veszi - tudja, hogy ilyen szerződésekre nem lehet jogot alapítani.

És bocsánatot kérek, fontos ez azok szempontjából is, akik érvénytelen szerződést kötöttek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) eladói oldalon! Tudniuk kell nekik is, hogy ezek a szerződések érvénytelenek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Példátlan, ami itt történik ebben a szent pillanatban. Példátlannak tartom, hogy a bizottsági üléseken elhangzottakat összegző többségi és kisebbségi vélemények elhangzása fölött olyan jellegű vita alakul ki, amely akkor szokott bekövetkezni, amikor itt a plenárison ki-ki országgyűlési képviselőként a saját vagy a frakciója álláspontját elmondja. Képviselőtársaim - bízom benne, hogy a többségi álláspont kifejezői is - a különböző bizottsági ülések jegyzőkönyvei alapján az ott elhangzottakat összegzik, mintegy közvetítik. Aki velük vitatkozik, nem tudom, hogy kivel vitatkozik.

Azt gondolom, hogy a vita csak most kezdődik. Hogy ez ma mégsem így volt, az is jelzi, hogy itt valami e körül a javaslat körül nincsen rendben. Itt és most csak annyit szeretnék közölni - nyilván én is inkább az írásban előre jelzett módon hozzá kívánok szólni -, hogy önmagában a spekuláció látszata ellen való hadakozás nem teszi alkalmassá a javaslatot arra, hogy ezt a spekulációt ténylegesen meg is akadályozza. Azt gondolom, hogy azok a kisebbségi és többségi álláspontok, amelyek megfogalmazódtak, ebben a kérdésben ütköztek. Nem hinném, hogy ebben akár a miniszter úr, akár bármelyik képviselőtársunk - még ha a kormánypárti oldalon van is - a döntőbíró szerepét már a bizottsági vita megjelenítésében be kellene hogy töltse. Majd kiderül, amikor a szavazásra kerül a sor.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Torgyán József miniszter úrnak.

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Igen tisztelt Ház! Orosz Sándor képviselő úr példátlannak nevezte a most folyó vitát. Valóban példátlan, hogy felálljon egy országgyűlési képviselő, Pozsgai Balázs, és azt mondja, hogy egy bérleti szerződés a bérlő halála után öröklési szerződéssé változtatható át; akkor, amikor - amint elmondottam - az öröklési szerződés részben végrendelet, a másik részét illetően eltartási szerződés vagy életjáradéki szerződés, amit ráadásul az önkormányzatnál kell bejelenteni az érvényességhez, és az önkormányzat ellenőrzi.

 

(15.40)

Az is példátlan, hogy Bodzás Ferenc Árpád, ugyancsak MSZP-s képviselő úr, azt mondja, hogy a semmis szerződéshez már nem kell semmiféle szankció. Elnézést kérek, a semmis szerződésnek különböző jogkövetkezményei lehetnek, így büntetőjogi is, más kérdés az, hogy polgári jogilag eleve a semmis szerződés soha nem válik érvényessé.

Végül hadd legyen szabad megjegyeznem - amellett, hogy a többi, szerintem képtelen állításokról most nem nyilatkozom, mert arról majd a végén, az általános vita lezárásakor kell nyilatkoznom -, kérem, olyat állítani, hogy a zsebszerződéseket azért nem lehet fellelni, mert azok zsebben vannak, ez olyan megközelítése a kérdésnek, amit én nem kívánok minősíteni, nehogy ismét elnöki figyelmeztetésben részesüljek. De hadd legyen szabad megjegyeznem, hogy mi nem a zsebekben keressük a zsebszerződéseket, mert a termőföldet nem lehet zsebre vágni, igen tisztelt Bodzás Ferenc Árpád képviselő úr, és a termőföldre vonatkozólag egyrészt a használati viszonyokat mindenki, aki ott él a településen, észleli, másrészt pedig a mostani előterjesztés millió módon igyekszik gátat szabni annak, hogy kijátsszák a törvényeket.

Én arra kérem az igen tisztelt MSZP-s képviselő hölgyeket és urakat, ha tudnak még olyan módot, amivel meg lehetne akadályozni a törvénysértőket, akkor terjesszék elő ezeket a javaslataikat, és ne gátolják meg azt, amit ők négy éven keresztül nem tudtak megcsinálni.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Keller László úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Borzasztóan sajnálom, hogy a miniszter úr Pozsgai Balázs kisebbségi előadó véleményére így reagált. Én igyekeztem figyelemmel kísérni Pozsgai Balázs hozzászólását, következetesen a bizottság kisebbségi álláspontjának képviselete hangzott el itt a Házban. Ő pusztán arra utalt - legalábbis ezt lehetett kihallani az ő hozzászólásából -, hogy a benyújtott törvényjavaslat sajnos a fennálló problémákra nem ad megfelelő megoldást.

Pozsgai Balázs pusztán csak arra utalt, hogy jelenleg mi az illegális gyakorlat. Erre hozott fel példát, és nem azt mondta, hogy ez jogilag egy természetes és járható út. Éppen ezért nem értelmezhető a miniszter úrnak ez a rendkívül indulatos reagálása Pozsgai képviselőtársam megnyilvánulására. Természetesen mi is abban vagyunk érdekeltek, hogy minden egyes szerződés, ami a földhasználattal kapcsolatban köttetett, az váljon legálissá. De azt be kell látni, miniszter úr, hogy a benyújtott törvényjavaslat nem nyújt tisztességes megoldást a fennálló problémákra. Azt pedig ne vegye zokon, hogy a kisebbség véleménye ezt nyilvánossá teszi, és mindenki számára világossá válik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Glattfelder Béla úr, a Fidesz képviselője fog szólni. Megadom a szót a képviselő úrnak.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Ha megengedik, mielőtt a törvényjavaslat tárgyalására térnék, én is foglalkoznék felszólalásomban a bizottsági előadók ügyével, ugyanis a mostani egyik ilyen bizottsági előadó előadása szerintem rossz precedenst teremt. Zatykó Jánosnak, a mezőgazdasági bizottság MSZP-s kisebbségi előadójának példájára gondolok.

Nem a stílus az, ami bánt engem, bár eddig igazából nem volt szokás, hogy egy bizottsági előadó bármely képviselőtársunkat, minisztert vagy bárki mást a bizottsági vélemény előadásának keretében demagóg jelzővel minősítsen, egyébként máskor sem volt ez szokás a parlamentben ez idáig, vagy ha ilyen történt, akkor általában rendre lettek utasítva a képviselők. (Dr. Torgyán József tapsol.) Inkább az zavart, és ezt tartom rossz precedensnek, hogy Zatykó János beszéde, a kisebbségi vélemény előadása többünkben fölvetette azt a gondolatot, hogy miről is beszél a képviselő úr, mert mi nem emlékszünk arra, hogy ilyen gondolatok hangzottak volna el a bizottsági ülésen, mint amelyeket a képviselő úr mondott el. És sajnos az a helyzet, hogy ez az érzés nem véletlenül támadt bennem és néhány képviselőtársamban, ennek nagyon alapos oka lehetett, mégpedig valószínűleg az, hogy Zatykó János úgy volt a mezőgazdasági bizottság kisebbségi előadója most, hogy az általa idézett bizottsági ülésen nem vett részt, nem volt jelen. Az előttem fekvő bizottsági jegyzőkönyvből egyértelműen kiderül, hogy távollétében szavazási megbízást frakciótársának, Lakatos András úrnak adott, aki őt helyettesítette a bizottsági ülésen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Azt hiszem, ilyen esetben a jövőben szerencsésebb lenne az a megoldás, ha olyan képviselők adnák elő akár a többségi vagy a kisebbségi véleményt, akik jelen voltak a bizottság ülésén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ezek után rátérjek a törvényjavaslat lényegének tárgyalására. Sok gondolat hangzott el a bizottsági előadók részéről, akik különböző problémákra vártak megoldást ettől a törvényjavaslattól, olyan problémákra, amelyek az elmúlt tíz évben halmozódtak fel, és most azt várják a képviselőtársaim, hogy ezeket mind egy csapásra oldjuk meg egyetlenegy törvényben; mint a birtokrendezés kérdése vagy a földtulajdonok elaprózódásának a kérdése, netalántán még a nemzeti földalap is rögtön és azonnal jöjjön létre.

Azt hiszem, a törvényjavaslat teljesen világosan más kérdéssel akar foglalkozni, és nem vitatható, hogy most az ezekkel a kérdésekkel való foglalkozásnak van itt az ideje, és most ebben a törvényjavaslatban ezekre a kérdésekre, ezekre az ügyekre kell választ találnunk. Mindent a maga idején, "step by step", ahogy az angol mondja, egymás után kell a problémákat megoldani.

Ennek a törvényjavaslatnak az a lényege, hogy a jövőben nemcsak a termőföldtulajdont, hanem a termőföldhasználat valamennyi módját nyilvántartásokban kell majd rögzíteni. Ennek két célja van a mi megítélésünk szerint. Az egyik célja, amiről itt többen beszéltek, de én majd inkább beszédemnek a második részében fogok szólni róla, hogy megítélésünk szerint a termőföldhasználat nyilvántartása megnehezíti a zsebszerződéseket, és rendkívül súlyos csapást mér azokra, akik eddig külföldi létükre a magyar törvényeket kijátszva illegális szerződéseket kötöttek a termőföldre spekulálva.

A másik célja ennek a törvényjavaslatnak sokkal egyszerűbb, de talán éppen ugyanilyen fontos, azt is lehet mondani, hogy talán fontosabb is, mint az előző. Ez pedig az, hogy ha az Európai Unió tagjává válunk, akkor tudnunk kell, hogy ránk olyan támogatási rendszerek fognak majd vonatkozni, amelyeket csak akkor fognak tudni a magyar gazdák igénybe venni, ha belépésünkig a magyar állam kialakítja a termőföldhasználat nyilvántartását. Ha hiteles termőföld-nyilvántartás nélkül lépünk be az Európai Unióba, akkor ez azzal a következménnyel járhat, hogy az EU tagjaként a magyar gazdák a fölvehető támogatások jelentős részéhez nem fognak hozzájutni. Tehát ennek a törvényjavaslatnak a célja az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar mezőgazdaság az európai uniós tagságunknak ne vesztese, hanem nyertese lehessen, meg tudja szerezni mindazokat a támogatásokat, amelyeket az Európai Unióban majd jogszerűen nekünk megítélnek.

Nem igaz tehát az az állítás, hogy elegendő csupán jól tárgyalni és kiharcolni mindenfajta támogatást és jogosultságot az Európai Unióval a csatlakozásokról folyó tárgyalásokon, hanem figyelembe kell vennünk azt is, hogy európai uniós tagságunkra fel kell készülni, és ennek a felkészülésnek az egyik eleme az, hogy ezt a termőföld-használati nyilvántartást kialakítsuk, fölkészüljünk arra, hogy az Európai Unió tagjaként gazdáink a nekik egyébként járó támogatásokat a nyilvántartások alapján fel tudják venni.

(15.50)

Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor teljesen világos, hogy a nyilvántartás kialakítására fordítani kívánt pénz nem pénzkidobás, hanem befektetés a jövőbe, befektetés a majdani európai uniós tagságunkra, amely többszörösen, megítélésem szerint akár százszorosan is megtérülhet évenként is, tekintettel arra, hogy az Európai Unióban a támogatások rendkívül nagy része a földhasználathoz kötődik. Ilyen módon tehát ennek a törvénynek a támogatása, elfogadása nélkül a magyar gazdákat rendkívül kellemetlen helyzetbe hoznánk európai uniós tagságunk idejére.

Ezenkívül ez a törvény természetesen másra is jó és mással is foglalkozik, hiszen a földnyilvántartás bevezetése hatékony eszköz lehet a termőfölddel spekulálók kiszűrésére, különösképpen a külföldi termőföldspekulánsok kiszűrésére. Mondhatnánk úgy is, hogy az új nyilvántartás várhatóan kiugratja majd a zsebszerződések nyulait a bokorból.

Nyilvánvaló, hogy nem gondolhatunk mindazokra az ügyvédi rafinériákra, amelyek majd új kiskapukat találnak. Ha az ellenzéki képviselők valóban attól a szándéktól vezéreltetnek, hogy ők is a külföldi földspekulánsok ellen kívánnak fellépni, és megítélésük szerint ez a törvényjavaslat nem tesz meg mindent, amit megtehetne az ilyen spekuláció ellen, és ők tudják a helyes megfejtést, akkor ennek nyilván az lesz a következménye, amire mi nagyon kíváncsiak vagyunk, és várjuk is az ilyen helyzeteket, hogy ellenzéki képviselőink tömegesen fognak olyan módosító javaslatokat benyújtani, amely módosító javaslatok elfogadásával még hatékonyabban tudunk fellépni a külföldi zsebszerződők, spekulánsok ellen. Eddig ilyen jelzés, sajnálatos módon, nem érkezett.

Sőt, ennek a szándéknak némiképpen ellentmond az egyik kisebbségi bizottsági előadó véleménye is, aki arról szólt, hogy a föld azé legyen, aki megműveli, hiszen ebből a logikából természetszerűleg az következik, hogy akkor az osztrák határszélen a zsebszerződésekkel megvásárolt, és nem tudom, milyen módon az osztrákok által művelt földeket most, ezzel a törvénnyel az osztrákok tulajdonába kellene adni.

Nos, mi ezt nem szeretnénk, sőt, ahogy a miniszteri expozéban is elhangzott, kifejezett törekvésünk az, hogy külföldiek számára se egyénileg, se jogi személyeken keresztül - ahogy ezt tette volna az előző kormány az előző parlamenti ciklusban - ne tegyük lehetővé a külföldiek termőföldtulajdon-szerzését, sem most, sem pedig európai uniós tagságunk idején. Ezért a magyar kormány a termőföld-tulajdonlás kérdésében, megegyezően egyébként az előző kormány által az Európai Unió kérdőívére adott válaszokkal, átmeneti kedvezményeket kíván kérni az Európai Uniótól.

Ha a zsebszerződésekről beszélünk, akkor talán érdemes azt is elmondani, hogy a zsebszerződések ellen fellépni nem csupán azért kötelességünk, mert a zsebszerződések gazdasági és diplomáciai érdekeinket sértik, hanem azért is, mert erkölcsbe ütköznek. Nem szerencsés egy olyan állam, ahol bárki vagy akár tömegesen sokak kijátszhatják a hatályban lévő törvényeket. Az ilyen jogkerülő magatartáshoz asszisztálni felelőtlenség, és ha úgy tetszik, az ilyen magatartásnak a következményei nemcsak azon a területen jelentkeznek, ahol a spekuláció és a jogkerülés folyik, hanem az állam egész területén érezhető ennek a hatása.

Ezért az új kormány hivatalba lépése után a legrövidebb időn belül megpróbálja megtenni mindazt, ami az elmúlt négy évben nem történt meg, és a maga által legjobbnak és leghatékonyabbnak ítélt módon kíván fellépni az ilyen jogot megkerülő, kijátszó módszerek ellen.

Lehet, hogy ezek nem lesznek képesek minden egyes módszert megfelelően kivédeni, de ahogy fejlődnek a spekulánsok, azt hiszem, ugyanúgy fejlődhet a jogalkotásunk is, és innen ígérhetjük és üzenhetjük, hogy a jövőben minden egyes ilyen ötletre újabb jogszabály-módosításokkal fogunk válaszolni, és nem fog biztonságosabbá válni a spekuláció. Sőt, arra törekszünk, hogy a spekuláció kockázatát az elviselhetetlenség mértékéig növeljük, és rákényszerítsük mindazokat, akik eddig jogot kikerülve spekuláltak, hogy lépjenek vissza erkölcseinket is sértő magatartásuktól, lépjenek vissza a mindannyiunkat bántó és a köz ízlésébe is ütköző törekvéseiktől.

Ilyen célt szolgált a Medgyasszay László képviselőtársam által benyújtott kiváló önálló képviselői indítvány, ilyen célt fog szolgálni a nemzeti földalapról szóló előterjesztés is, és más jogszabályoknak, tervezeteknek is lesz ilyen célja. Ezeket a szempontokat a későbbiek során is érvényesíteni fogjuk.

Hadd jegyezzem meg, hogy én nem tartom gondnak, ha egy képviselő önálló képviselői indítványt nyújt be, és külön furcsállom, hogy pont akkor éri kritika képviselőtársamat emiatt, amikor ellenzéki oldalról a hét végén majd negyven önálló képviselői indítvány érkezett be az Országgyűlés asztalára, sokkal kevésbé színvonalas tartalommal. (Moraj az MSZP padsoraiban.)

Azt gondolom, hogy a képviselők önálló képviselői indítvány előterjesztésére vonatkozó jogosítványai elsősorban az ellenzéki képviselőket védik, elsősorban az ellenzéki képviselők számára adnak lehetőséget arra - meggyőződésem szerint helyesen -, hogy a parlament munkáját befolyásolhassák. Nem hiszem, hogy csupán azért, mert Medgyasszay képviselő úr előterjesztésének tartalmával valamelyikük nem ért egyet, magát az önálló képviselői indítvány intézményét is támadni lenne érdemes.

Végezetül hadd foglaljam össze, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatra döntően azért van szükség, mert európai uniós csatlakozásunk a mezőgazdaságban csak akkor lehet sikeres, ha felkészülünk az európai uniós csatlakozásra, felkészülünk arra, hogy az Európai Unió támogatásait igénybe tudjuk venni. Ez ebben a törvényjavaslatban úgy jelenik meg, hogy az ilyen támogatásokhoz való hozzájutáshoz szükséges nyilvántartási rendszert ki kívánjuk építeni, és ezzel párhuzamosan, ezt kiegészítve most is és a jövőben is fel fogunk lépni a külföldi termőföldtulajdon-spekulánsok ellen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gyimóthy Géza úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a szocialista vezérszónok hozzászólása után szerettem volna kétperces megnyilatkozást tenni, de erre az idő nekem nem ad lehetőséget, fél ötkor ülést vezetek. Ezért a szocialista kisebbségi vélemények egy-két szakmai jellegű hozzászólásához szeretnék én is hozzászólni.

Zatykó képviselő úr mondta, hogy a földhasználati nyilvántartás körülbelül 600 millió forintba fog kerülni, és e földhasználati nyilvántartásnak a működtetése újabb évi százmilliókat vesz igénybe.

Közlöm Zatykó képviselő úrral, hogy az Európai Unióban a föld több mint 50 százalékát bérleti viszonyban művelik. Tehát gyakorlatilag nem azé a föld, aki megműveli - ez régi kommunista jelmondat, amit többször is használt -, hanem éppen ellentétesen, a polgári jogszabály és a magántulajdon szentsége értelmében amit a kuláklistára tett magyar emberektől a kommunisták ezelőtt 40-50 évvel elvettek, és még sokan az életüket is áldozták a kommunisták földszerzési akciójáért, akkor azért legyünk őszinték, akiket egyszer kifosztottak, utána erkölcsileg ne gyalázzuk meg ezeket az embereket vagy az örököseiket.

Tehát még egyszer elmondom, ha mi és önök is, tisztelt szocialista képviselők, az Európai Unióba mindenáron be akarnak kerülni, akkor vegyék tudomásul az Európai Unióban lévő viszonyokat is. Ott, még egyszer mondom, több mint 50 százalék bérleti viszonyban van.

Amit önök négy éve elmulasztottak, azt most a Független Kisgazdapárt vezette Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megtette. Nem ilyen ellenséges hangot kellett volna megütni, én magam is csodálkoztam ezen a nagyon ellenséges hangon, bizottsági üléseken nem vettem részt, de szörnyülködve hallgattam, hogy gyakorlatilag egy olyan területet, amely megoldja a földhasználati nyilvántartást, amelyet pont önöknek, szövetkezeti vezetőknek kellene a legjobban támogatni, ilyen ellenségesen fogadták. Ezt én nagy csodálkozással hallgattam.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(16.00)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Francz Rezső úrnak, az MSZP képviselőjének.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Úgy látszik, hogy a tisztelt koalíciónak szüksége van állandóan valami ellenségkép kreálására. Jelenleg is ennek vagyunk tanúi. A faltörő kost megragadja mindenki, Zulejka is, meg a többi is, felsorakoznak mögéje, és nekirontanak. Csak uraim, azt nem veszik észre, hogy a kapu fotocellára jár! Ugyanis mi nem azt mondjuk, hogy ez nem kell, azt mondjuk, hogy nem elég. Azt mondják, hogy megoldják vele a zsebszerződések problémáját - nem. Kevés! Igen, mi is ezen rágódtunk, tényleg egy lépés, jelentős lépés előre, de nem elég.

Azt mondják, hogy aki szerződés alapján termőföldet használ. Hoppá! Az a labanclelkű ügyvéd, aki megköti a zsebszerződéseket, máris rájön, hogy nem csinálnak szerződést. A somogyi 6-os választókörzet képviselőjeként jelenthetem, hogy pécsi labanclelkű ügyvédek azt csinálják, semmiféle papírt nem adnak. Semmiféle papírt! Nincs zsebbe se! Pénzt ad, a jó honpolgár úgy tudja, hogy eladta a földjét, mert kapott érte egy kalap pénzt, és egészen addig, amíg az erdőfelügyelőség nem töri rá az ajtót, hogy kivágták a földhivatalnál nyilvántartott erdejét, amihez nem volt engedély. Azt mondja mami, hogy nem övé az erdő - nem tudja bizonyítani se. Tehát az első lépés az kellene, hogy azt tiltsák meg, hogy földhasználat szerződés nélkül létrejöhessen. Mert ez nincs benne! Márpedig a szóbeli szerződést is ismeri a jog, bíróságra sem fognak menni. És itt csak az van, aki szerződés alapján termőföldet használ.

Tehát még egyszer azt mondom: nem alapvetően ellenségesek vagyunk. Egyetértünk abban, hogy ezt a problémát meg kell oldani. Ne fessenek fel bennünket mint a bűn pártolóit, hanem igyekezzünk racionálisan hozzáállni a probléma megoldásához. Őszinte segítő szándékkal mondom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gyimóthy Géza úrnak.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elhangzott még a szocialista kisebbségi vélemények során, hogy a zsebszerződéseket senki nem nyújtja be a földhivatalokhoz. Így igaz, természetesen, senki nem a maga ellensége, azok az emberek, akik, mondjuk, idegen, külföldi állampolgárral zsebszerződést kötnek. Viszont itt előbb a szocialista képviselő úrtól hallottunk a labanclelkű ügyvédekről és a labanclelkű magyarokról. Én azt mondom, azért vannak kuruclelkű magyarok is, tisztelt képviselő úr, és bízom abban, hogy pont e földtörvény-módosítás kapcsán mind több kuruclelkű magyar lesz. Itt az egy hektár fölötti haszonbérletet is köteles 30 napon belül majd bejelenteni a földhivatalhoz.

Tehát gyakorlatilag olyan passzusokat tesz be ez a törvénymódosítás, hogy gyakorlatilag az ügyész pert indíthat éppen semmis szerződések nyilvánosságra kerülése esetén, és lesznek olyan magyar emberek, olyan falusi jegyzők, önkormányzati képviselők, falugazdászok, megyei FM-hivatalvezetők, pont ezt várjuk a magyar társadalomtól, hogy ne másra várj, ne mindig a központi hatalomra, hanem helyben lévő, ott, ahol ismertté vált... Ön is tudja, Francz képviselő úr, hogy egy faluban, egy kisvárosban igenis ismerik, hogy ebben a 0112-es helyrajzi számú táblában kik bérelik, kik művelik, mondjuk, azt a táblát. Tehát, ha ott akár osztrák vagy német állampolgár, vagy a megbízottjai, a strómanjai művelik, akkor ezt bejelentik, és ezek után megindulhat, amit nagyon helyesen a Földművelésügyi Minisztérium vezetése beterjesztett e törvény alapján, hogy végre pert indítanak, hogy lesz igenis egy megyében akár 10 vagy 15 per, és elmegy a kedvük azoknak a vállalkozó kedvű uzsorásoknak - nem tudok más szót rá: azoknak a nemzetidegen embereknek -, akik a magyar nemzeti vagyon egyedül értékes részét, a földet el akarják venni semmis módon, hazárd módon.

Ezt várjuk ettől a törvénytől, és hiszem azt, hogy ez a törvény be is fogja tölteni a hatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Turi-Kovács Béla úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy senki nem kívánná azért kétségbe vonni azt, hogy bizonyos jó szándék nyilvánvalóan akkor is van, amikor bírálatok hangzanak el. Ezért mindjárt adnék egy tanácsot is, ha ezt megengedi az ellenzék. Tisztelettel, lehetne olyan módosítókra hivatkozni és előterjeszteni, amit például én szívem szerint nagyon erősen támogatnék és jónak tartanék, mondjuk, a 4. §-nál, ahol kizárólag a földhasználót szankcionálja a javaslat. Azért bizony szerencsés lenne, ha egyetemlegesen a használatba adót és a földhasználót egyaránt szankcionálná, könnyen lehet, hogy nagyobb visszatartó ereje lenne, mint az igen nagy pénzzel rendelkező és a földhasználatot megszerző esetében, és nagyobb lenne, azt kell mondanom, az a fajta visszatartó erő, amire mi számítunk.

De szeretném, ha mindenki megértené, erre a törvényjavaslatra a 24. óra után került sor. És ezt tessék szíves lenni tudomásul venni, hogy a 24. órában nem a mi kormányunk volt ott abban a pozícióban, ahol ezeket a javaslatokat meg lehetett volna tenni. Ma tehát mi őszintén azt várjuk, hogy olyan támogató javaslatok történjenek, amelyek esetleg jobbá teszik ezt a javaslatot. Erre nyitott a minisztérium, ez egyértelmű volt a miniszter úr előterjesztéséből. Azzal nem szeretnék foglalkozni, hogy lehet-e írásbeliség nélkül ingatlanra szerződést kötni, vagy nem lehet. Ha ilyen ügyvéd van, akkor annak nyilván a kamara előtt a helye, s majd a kamara tudja, hogy miként kell eljárjon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kékkői Zoltán úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Köszönöm szépen. Francz ne menjen ki, kérném szépen, önnek akarok válaszolni. A 25. § (3) bekezdését föl akarom olvasni, amit hiányol. Benne van! - "aki a (2) bekezdésben meghatározott mértékben saját tulajdonú vagy közös háztartásban élő személy, illetve közeli hozzátartozó tulajdonában álló termőföldet használ, a földrészlet vagy földrészletek bekezdés szerinti adatait köteles a földhivatalnál a használatba vételtől számított 30 napon belül bejelenteni". Tehát mindenkinek! Nem tudom, hogy érthető-e. Tehát nincs olyan, hogy eldugott. Ha nincs szerződés, akkor is be kell jelenteni, mert valaki használja azt a földet.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Orosz Sándor úrnak, az MSZP képviselőjének; őt Koppánné dr. Kertész Margit követi, a Független Kisgazdapárt részéről.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy tűnik, ez a nap már csak ilyen. Engedjék meg, hogy írásban leadott hozzászólási szándékomat azért néhány, elvileg kétpercesre is hagyható megjegyzéssel kezdjem.

Az első megjegyzésem arra vonatkozik, hogy Zatykó János képviselőtársam azt mondta, ami a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleménye volt. Én azon a bizottsági ülésen, annak ebben a szakaszában, hogy egészen precíz legyek, jelen voltam, amit Zatykó János kisebbségi véleményként a jegyzőkönyv alapján összeállított, abból arra, amit én mondtam, arra ismertem, tehát én azt gondolom, korrekt véleménynyilvánítás volt. Az pedig, hogy az adott kisebbségi véleményt előadó képviselő a bizottsági ülésen vagy annak bizonyos szakaszán ott volt, vagy nem volt ott, azt gondolom, olyan képviselőtársunknak fölvetni, aki már harmadik ciklusban képviselő, így hát bőven volt alkalma hasonlót elkövetni, talán mégsem túl ildomos. De azt gondolom, hogy ez nem igazából a földtörvényhez tartozik. Mindazonáltal ez az értékelhető emócióváltozás, ami ebben a teremben bekövetkezett - a délelőtti vita, amikor is az általános mezőgazdasági összeírás, illetőleg a bortörvény dolgairól beszéltünk, meg most a délutáni vita, amikor a földtörvény ügye került elő -, jelzi, hogy itt azért egészen más ügyekről van szó.

(16.10)

Engem egészen pontosan arra emlékeztet, ami történt a Nemzeti Agrárkerekasztalon. A Nemzeti Agrárkerekasztalon ugyanis - hiszi, nem hiszi, aki nem volt ott, tényleg úgy történt, jegyzőkönyv, aláírt dokumentum rögzíti, és ez 1997-ben volt - az agrárgazdaság előtt álló sürgető feladatok mindegyikében egyetértésre tudtak jutni az érintettek képviselői, valamint az akkori parlamenti pártok képviselői lényegében két kérdés kivételével. Ez a két kérdés az volt, hogy jogi személyek lehessenek-e a földtulajdon alanyai, a másik, hogy mi legyen a szövetkezetekkel. Tehát lehet mondani, hogy a föld és a szövetkezetek ügyében nem alakult ki egyetértés.

De azért is fontos feleleveníteni az Nemzeti Agrárkerekasztal tanácskozást és az ott kialakult konszenzust, hogy abban teljes egyetértés volt és van is - legalábbis remélem, hogy a kormánypártiak nem hazudtolják meg akkor tett aláírásukat -, hogy nem kívánjuk lehetővé tenni a külföldiek földszerzését Magyarországon. Abból tehát, ami itt elhangzott, hogy most akkor alkalmas vagy nem alkalmas ez a törvény, nem az következik, hogy a külföldiekkel kapcsolatosan kinek milyen az álláspontja, hanem sokkal inkább, aki alkalmatlannak tartja, az azt keresi, hogy valóban meggátolja a külföldiek nemkívánatos térhódítását avagy sem. Kérném, hogy ezt a további vita során ilyen értelemben is vegyék figyelembe, de talán egy kicsit összeszedettebben.

Miniszter Úr! A palack kibújt a szellemből! Mindannyian emlékszünk rá, hogy ellenzéki párt frakcióvezetőjeként milyen zengzetes hozzászólások hangzottak el az ülésteremben és azon kívül is a zsebszerződések dolgában, sőt még a miniszterjelölti meghallgatásánál is egyik nagyon fontos, kardinális kérdés volt az, hogy most igen, akcióba lendül - az ön kezében a gyeplő -, azonnal és a lehető leggyorsabban.

Valami nem stimmel! Elolvastam az előterjesztést, végigültem a bizottsági vitát, és még mindig nem tudom, hogy miről beszélünk. Nem azért, mintha a felfogóképességemmel baj lenne, hanem sokkal inkább azért, mert nem találtam olyan adatot, amely azt mutatná be, hogy miniszter úr szerint, aki nyilván ennek az ügynek nagy tudója, mennyi is az annyi, már ami zsebszerződéseket illeti, és a miniszter úr szerint abból a "mennyi az annyiból" mi az, amit meg fog tudni gátolni. Úgy általában beszélni erről a dologról természetesen lehet, sőt kell is, de itt ennél sokkal konkrétabb ügyként merültek fel a zsebszerződések.

Még akkor, amikor ön ellenzéki frakcióvezetőként az Országgyűlés akkori mezőgazdasági bizottságával egyetértésben megnézte, hogy milyen nagyságrendű az a terület, amelyiket úgynevezett zsebszerződések érinthetnek, bizony nem jutottunk sokkal előrébb. Nem jutottunk sokkal előrébb se az Agrárkamarával... - bár megjegyzem, hogy az Agrárkamara nyilvántartásai és tapasztalati tényei tükrözik leginkább azokat az adatokat, amikről egyébként beszélünk. Felállt azóta a falugazdász-hálózat. Úgy gondolom, hogy ildomos lenne és indokolt volna a törvényjavaslat akár vitájához is csatolni, hogy mégis mit gondolnak arról, mennyi földterület van a külföldiek kezében, és ebből mi az, aminek a kérdését meg tudják ezzel oldani. Ilyen adat ugyanis nincsen.

De azt gondolom, előrébb kellene tekinteni, és beszéljünk most arról, mire alkalmas ez a törvény. (A dr. Medgyasszay Lászlóval beszélgető dr. Torgyán Józsefhez fordulva:) A miniszter úr a teremben van, tehát azt gondolom, hogy figyeli is a vitát. (Dr. Medgyasszay László: Odafigyel! - Dr. Torgyán József: Hallom!) Tudom, csak képviselőtársaim jelezték, hogy a miniszter úr elhagyta a helyét, én meg mondtam, látom, hogy a teremben van, tudom, hogy több helyre is tud figyelni egyidejűleg. (Dr. Torgyán József: A Házszabály azt írja elő, hogy a teremben legyek!) Így igaz! (Dr. Torgyán József elfoglalja miniszteri helyét.) Szeretném jelezni, miniszter úr, hogy nem én tettem szóvá, én csak közvetítettem.

Most nézzük meg azt, hogy vajon mire is képes ez, és vajon csak azok a - mondjuk úgy - zsebszerződések léteznek, amelyekre homályosan bár, de a törvényjavaslat miniszteri indoklása utal. Azt gondolom, hogy nem kell túlzottan komoly és pláne ellenzéki jogásznak lenni, hanem elegendő kormánypárti jogásznak lenni ahhoz, hogy pontosan rájöjjünk, egy ügyet egyféleképpen kijátszani hosszú távon nem kifizetődő, és leginkább a tilalmak, korlátozások és a túlszabályozás útvesztőit szokás kihasználni. Erre persze lehet azt mondani, hogy zsebszerződés, nevezzük ennek a munka kedvéért, de ettől nem biztos, hogy minden elemében jogszerűtlen, ennek megfelelően nem biztos, hogy minden ilyen értelemben, a munkánk szempontjából zsebszerződésnek nevezett valami úgy, ahogy van, érvénytelen, és ellene, mondjuk, csak egyféle módon lehetne eljárni. Ezzel azt is mondom, hogy önmagában az a törekvés, hogy a polgári jog mellett egyéb lehetőségeket is meg kívánnak nyitni, azt gondolom, hogy helyénvaló. Nem is ez a baj. A nagy kérdés az, hogy valóban alkalmas-e, mit lehet ezzel meggátolni.

Vegyünk egy egyszerű példát! Mondjuk, ha oly jóban lennénk Torgyán doktorral, és ő, mondjuk, Csákváron lakna, és én Csákváron szeretnék beruházni, ő ott él, pénze nincsen, én Budapesten élek, pénzem van, kötök vele egy olyan megállapodást, hogy: kedves Torgyán úr, adok önnek a leendő haszonbérleti díjra előre iksz összeget, kérem, hogy ezen összegből vegyen földet, ezt a földet adja bérbe a kettőnk által közösen létrehozott kft.-nek, abban egyébként pedig olyan tevékenységet fogunk folytatni, amit én szeretnék.

Kicsit furán hangzik, de ha alaposan megnézi, miniszter úr, ennek a szerződésnek egyetlenegy eleme sem lenne jogszerűtlen. Ennek értelmében mind az ingatlan-nyilvántartásról szóló, mind pedig az önök elénk terjesztett javaslat alapján bejegyeznék a haszonbérleti szerződést, és az ügyész nem lépne fel. Milyen szerződést is mutatnánk be? A földhivatalnak csak azt a szerződést mutatnánk be, nem azt, amiben önnel társasági szerződést kötöttem, hanem azt, hogy ön mint tulajdonos bérbe adja ennek a társaságnak ezt a haszonbérleti szerződését, és teljesen jogszerű lesz.

Nézzük meg, amikor nem én vagyok ezen az oldalon, nem én vagyok a kerítő, Csákvár, Mór környékén egyébként is vannak ilyen német - azért ezt a példát hozom, hiszen Herczog Edit képviselőtársammal olyan jól összejöttek délelőtt - kapcsolatok, mondjuk, egy német befektetni szándékozó teszi meg ugyanezt az ajánlatot. A létrehozott kft. magyar kft. lesz, és pontosan ugyanolyan szabályos lesz ez is, és bejegyzik. Mi lesz az alapvető különbség? Az lesz az alapvető különbség, hogy aki arra jár, és azt tudja, hogy a budapesti Orosz, akkor azt mondja, a budapesti Orosz, ha azt hallja, hogy Hanzi, akkor: aha, külföldié!

Semmi nem változott, ugyanúgy az öné, egy magyar személyé, és ennek a magyar személynek a jogát semmi nem korlátozza, hogy egy Magyarországon bejegyzett kft. számára haszonbérbe adja. Korlát persze van. Ott van például az a korlát, amit önök nagyon helyénvalóan nem érintenek, hogy a gazdálkodó szervezetek 2500 hektárig bérelhetnek, ráadásul ebben a saját tagjuktól béreltek nincsenek is benne.

Tehát azt gondolom, hogy a dolog egy ilyen egyszerű példán is be tudja mutatni azt, hogy az a feltételezés, miszerint önmagában a haszonbérleti szerződések ilyen értelmű nyilvántartása bekövetkezik, hogy ezzel bármit is megakadályoznánk, ez legalábbis - engedjük meg magunknak azt a feltevést - nem egészen pontos, én úgy fogalmaznék: hibás.

(16.20)

Ezzel az eszközzel a palackból kiszabadult szellemet üldözni lehet, de a palackba visszaparancsolni nem lehet. Úgy gondolom, ha megvizsgáltuk egyszer azt a dolgot, hogy vajon a külföldiekkel szemben, a nemkívánatos külföldiekkel szemben nem tud mit csinálni a törvényjavaslat, akkor mit csinál a magyarokkal?

Nagyon fontos gondolatok hangzottak el a tekintetben, hogy a családi magángazdaságokat szeretnék preferálni. Azt gondolom, ez teljesen helyénvaló, ezzel nem lehet és nem is szabad vitatkozni. Vitatkozni azzal kell, ha azt gondolja valaki, hogy a családi magángazdaságokat azzal lehet támogatni, ha a partnereiket tönkreteszik - a vitánk alapvetően ebben van önökkel. Úgy akarják, vagy úgy állítják be! Bízom benne, hogy legfeljebb ez utóbbiról van szó, mintha a családi gazdaságok fölívelését, előrehaladását az nehezítené, hogy egyébként vannak működőképes gazdaságok, szövetkezetek, részvénytársaságok, kft.-k. Azt gondolom, ezek nem gátjai, mert a legtöbb területen sokkal inkább a családi gazdaságok megalapozott működéséhez elengedhetetlen feltételekként vannak jelen.

Azért hoztam fel ide ezt a paksamétát (Felmutatja.), mert volt olyan javaslat... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nehéz lehetett!) Igen, nehéz volt így fél kézzel, törött kézzel nem tudtam besegíteni. Talán olvassam fel jelenlegi kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy vajon ezekről a kérdésekről akkor, amikor nem terhelte őket kormányzati felelősség, miként vélekedtek, s miként nyilatkoznak meg most... - ettől eltekintenék. Ugyanakkor javaslom, hogy a részletes vitáig ezzel a tükörbe nézéssel próbálkozzanak meg.

Nézzük tehát, mit csinálnak a magyarokkal! Mert az igazi eszköz nem az ügyész, nem-nem! Az igazi eszköz - legalábbis az előterjesztők szerint - az, hogy nem lehet bejegyezni a szerződés alapján az elővásárlási meg a vételi jogot. Hm! Nézzük csak meg, mi történik! Kötök egy haszonbérleti szerződést, és nem írom bele, hogy nekem elővásárlási jog is kell. Mi történik ekkor? Nem lesz vagy lesz elővásárlásom? Aki úgy gondolja, hogy azáltal nem lesz, mert nem kötöttem ki a szerződésben, az nem ismeri a termőföldről szóló törvényt, amely törvényes elővásárlási jogot biztosít a földhasználónak. Nem kell tehát belefogalmazni a szerződésbe azt, amit, ha nincs belefogalmazva, nyilván szóvá sem lehet tenni. Tehát akkor mit csináltunk itt az ügyésszel, mit jelentettünk, hova jelentettünk? Nem is ez az igazi eszköz! Azért mégiscsak jelent valamit, hogy ideírják: az elővásárlási jog nem jegyezhető be annak, akinek szerzési tilalma van. Ez bizony már fontos ügy, mert ez alapján tényleg előfordulhat, hogy valaki köt egy haszonbérleti szerződést, és igenis rögzíteni kell, hogy őt mégsem illeti meg a törvény ikszedik paragrafusa alapján egyébként biztosított elővásárlási jog az ipszilonodik paragrafus szerint - mert akkor be kell írni.

De nézzük meg, hogy kikkel szemben kell majd ezt az eszközt alkalmazni! Családi gazdaságok: azt gondolom, ebben a teremben ma már nem lehet vitás, hogy a családi gazdaság nem egyszerűen méretet jelent. Hogy milyen kultúrában van ez a családi gazdaság: egy családi gazdaság adott esetben 3-400, sőt 500 hektárra is igényt formálhat, de a magyar jog szerint egy magánszemély 300 hektárt szerezhet tulajdonba. Nem túl istentől és valóságtól elrugaszkodott feltételezés az, hogy akinek ma sok földje van, 300 hektár vagy 6000 aranykorona - és akkor kikoptatta a saját törvényes szerzési lehetőségét -, annak ez a földterület bizony több darabban van. Ha pedig több darabban van, akkor - jogos igénye, és bízom benne, támogatni is fogja a birtok-összevonási célú előterjesztés azon szándékát, hogy ezeket vonja össze, nem vihető az egyik darab a másik mellé - ez nyilván csak úgy képzelhető el, hogy a törvény alapján például őt megillető szomszédjogi elővásárlásokkal kíván élni, de van neki 300 hektárja, szerzési tilalom alatt áll, s akkor nem lehet bejegyezni ezt a jogát.

Kit gátolunk meg abban, hogy a racionális működéséhez szükséges birtokkoncentrációt valósítson meg: a megcélzott, támogatni szándékozott családi gazdaságot, a magyar gazdát, a parasztot. Emberek, jól végig van ez gondolva?!

Nézzünk egy másik kérdést! Ebben az esetben kivételt teszek, nem pontosan fogok idézni: elhangzott ebben a teremben a meglehetősen kétes értékű földtörvény- és népszavazási vita kapcsán az, hogy az akkori ellenzékieknek, jelenlegi kormánypártiaknak nem az a bajuk, hogy itt jogi személyek földhöz juthatnak... - illetve bajuk, meg EU, nem is ez -, s egyébként nagyon tudnák javasolni azt, ha azt támogatta volna akkor a Horn-kormány, hogy ezek a szervezetek saját tagjaik földhöz juttatását segíthessék. Érdeklődéssel néztem, hogy vajon ez a gondolat hol jelenik meg. Nemhogy nem jelenik meg, de az előbb általam idézett rendelkezések éppen ezt zárják ki. Hoppá! Akkor mi is van? Kizárjuk a családi gazdaságokat bizonyos koncentrációból, kizárjuk annak a lehetőségét - legalábbis úgy tűnik, ki akarja zárni a Földművelésügyi Minisztérium -, hogy a szövetkezet támogathassa a saját tagjait például azzal, hogy az őt törvény alapján megillető elővásárlási jog alapján megnevezi a saját tagját, hogy "élj az elővásárlási lehetőséggel".

Itt egy nagyon fontos mellékmondatot szeretnék tenni; ez a mellékmondat pedig arról szól, amit Fritz Péter képviselőtársam mint bizottsági kisebbségi véleményt is megfogalmazott, vagy annak szót adott, s ez a szövetkezeti ügy. Emberek, kicsit körültekintőbben, azt gondolom, nagyon körültekintően! Egy magát nemzetinek nevező kormány nem járhat el úgy, hogy politikai indulataitól vezérelve éppen azt a tőkecsoportot - mert ez tőkecsoport, akárhonnan is nézem - hozza kiszolgáltatott és lehetetlen helyzetbe, amelyik ma egyes-egyedül színtisztán magyar. Ha ezt megteszik, uraim, gondolom, a történelem ítélőszéke ezt majd vizsgálni fogja.

Javaslom, ne tegyenek diszkriminatív intézkedéseket a szövetkezetek ellen. Ha politikai nagygyűlésen lennék, azt mondanám: el a kezekkel a szövetkezetektől! De nem ott vagyunk! Azt gondolom, a földhasználó mind az Európai Unióban, mind Magyarországon, mind a kormánypártok, mind pedig az ellenzéki pártok - a Magyar Szocialista Párt esetében biztos - agrárpolitikai elképzeléseinek középpontjában áll. Lehet azzal vitatkozni, milyen jelszó az, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Nyilván minden jelszó, mivel rövidít, félreértésre ad okot. Azzal azonban már kevésbé lehet vitatkozni, ha van valaki, akinek nem tilos, ráadásul szabad - sőt egyesek el is várják tőle -, hogy a földet művelje, ha valaki vállalkozik rá, akkor az lehessen annak a földnek a tulajdonosa. Mindez persze nem mond ellent annak, hogy mind az Európai Unió tényei, mind pedig a magyar valóság azt eredményezi, hogy a ma mezőgazdasági földhasználói csak részben - és úgy tűnik, kisebb részben - a saját tulajdonukat, nagyobb részben bérelt területeket művelnek meg.

Ez tulajdonképpen - és azt gondolom, ez a földtörvénynek igen komoly kritikája kell legyen - kérdésessé teszi, hogy mennyiben a kormányprogram végrehajtása ez a mostani törvényjavaslat, s milyen lépéseket tett ez a törvényjavaslat a földhasználók biztonságának, jogainak az erősítése érdekében. Engedjék meg itt egy olyan párhuzam bemutatását, amely eddig nem jelent meg a vitában: az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvény kapcsán is elhangzott, hogy a Magyar Szocialista Párt ellenzi ezt az egymást is keresztülszelő sok-sok nyilvántartást. Itt két dologra szeretnék rávilágítani.

 

(16.30)

Jeleztem, hogy ha egy korlátolt felelősségű társaság, egy részvénytársaság vagy egy szövetkezet érvényes földhasználati szerződést köt magánszemélyekkel, akkor a ma hatályos törvény alapján - és e tekintetben nem jelent változtatást ez a módosítás sem - őt törvényes elővásárlási jog illeti meg. Arról nem is szólván, hogy lévén ezek a szervezetek a könyvviteli, számviteli előírások értelmében mindig napfényben, ezeknek bizony személyi jövedelemadó-előleget is kell fizetni, éppen ezért döntöttünk úgy néhány esztendővel ezelőtt, hogy a haszonbérleti díjat terhelő személyi jövedelemadó kerüljön az önkormányzatokhoz.

Miért tettük ezt? Azért tettük ezt, mert az önkormányzat igenis tudja, látja, hogy mi történik a faluban. Hogy derüljenek ki a fekete-földhasználatok! Mert azt gondoljuk - és gondolom, hogy ez az európai uniós csatlakozás szempontjából sem érdektelen -, hogy csakis átlátható agrárgazdasággal lehet oda bejutni. Amikor mi annak idején az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvénybe belefoglaltuk azt, hogy a földhasználatok kerüljenek ingatlan-nyilvántartási regisztrációra, akkor ennek a folyamatnak tettük meg a következő lépését. Legyenek nyilvánosak a földhasználati viszonyok! Ez kizárólag azok számára előnyös, akik a legális szféra gazdálkodói.

Mi is történt ezután? A választások után működését megkezdő kormány az ingatlan-nyilvántartási törvény hatálybalépését egy évvel elhalasztotta. Mit halasztott el? Elhalasztotta annak a lehetőségét, hogy már ma lássuk, hogy miféle földhasználatok vannak ebben az országban.

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezzel szemben most beterjeszt egy olyan törvényjavaslatot, amivel ugyancsak 2000. január 1-jével egy hasonló tartalmú földhasználati nyilvántartást kíván létrehozni. Túl a párhuzamosságokon, azt gondolom, hogy ezt a kormányt súlyos felelősség terheli, hogy mindmáig nem tudjuk - pedig eszközünk volt rá -, hogy milyenek is a földhasználatok Magyarországon. (Dr. Medgyasszay László: Lett volna rá négy év.) Hallom képviselőtársaim csöndes mormogását: lett volna rá négy év.

Azt gondolom, hogy ezek a megjegyzések egyre inkább hiteltelenek. Nem azt mondom, hogy bennünket meg kell dicsérni azért, mert elmulasztottuk. A választók egyébként megadták erre az ítéletet: nem mi kormányozunk. Ettől még azért igazunk lehet ebben a kérdésben, Medgyasszay képviselőtársam.

Nézzük tovább a lehetőségeinket! Úgy gondolom, hogy a benyújtott földtörvény tartalmaz előremutató előírásokat. Mind a talajvédelmi előírások... - a vége, ami egyezik azzal, amit annak idején a Horn-kormány benyújtott - úgy gondolom, hogy azokat meg kell hozni.

De! Történt itt egy olyan kezdeményezés, ami mindenképpen figyelmet érdemel. A miniszter úr a miniszteri expozéjában a papírból kitekintve - bízom benne, hogy ez az autentikusságot nem érinti - úgy fogalmazott, hogy hatpárti egyeztetést kezdeményez. Azt gondolom, hogy ez helyénvaló. Nem mondom, hogy késő - jobb későn, mint soha.

De az, hogy Medgyasszay képviselőtársam már ugyanehhez a földtörvényhez egyébként tényleg figyelemre méltó módosító javaslatot is beterjesztett, jelzi, hogy a földtörvény módosítása kapcsán mind az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény végrehajtása, mind pedig az Európai Unióhoz való csatlakozásunk érdemi agrár-előkészítése okán alaposan végig kell gondolni, hogy hogyan szabályozunk. Elhangzott az, hogy nem lenne baj, ha a most benyújtott két törvény - a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat, illetőleg a birtok-összevonási célú törvényjavaslat - egymásra tekintettel, összhangban kerülne elfogadásra. Valószínűleg sok mindent megspórolhatnánk magunknak idegben, energiában.

Ugyanakkor - természetesen, ha ez hivatalos kezdeményezéssé válik - a Magyar Szocialista Párt erre az egyeztetésre minden körülmények között elmegy. Nem politikai szlogenek vitáját szeretnénk hallani egy ilyen egyeztetésen. Egyetlenegy dologgal szeretnénk foglalkozni: vajon a földtörvény módosítása - az előbb említett csomag nagyságrendjében - mennyiben szolgálja az agrárgazdaság fejlesztését, mennyiben szolgálja az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat, mennyiben szolgálja a fölműves magyar nép érdekeit, mennyiben szolgálja annak az elvnek az érvényesülését, hogy mindenki ott boldoguljon, ahol él?

Azt gondoljuk ugyanis, hogy a földtörvény nem egyszerűen egy földtörvény. Ennél jóval több! Még annál is több, mint a haza teste. Az, hogy ez a kezdeményezés megtörtént, azonban nem szabad, hogy elhomályosítsa bizonyos törvényi kötelezettségek be nem tartását, egészen pontosan nem homályosíthatja el azt, hogy eddig bizonyos törvényeket nem tartottak be. Bizonyos egyeztetések nem történtek meg. És a mezőgazdasági bizottság tagjaként, alelnökeként mindmáig nem kaptam meg az Agrárgazdasági Tanács véleményét erről a törvényjavaslatról. Azt gondolom, hogy ebben a teremben nem lehet vitás az, hogy az agrárgazdaság stratégiai kérdéseinek egyike, ha nem a legfontosabbika, hogy mi legyen a termőfölddel. Nem hinném, hogy mérlegelés tárgyát képezheti, hogy erről ki kell kérni az Agrárgazdasági Tanács véleményét.

Ha egészen őszinte akarok lenni, ezt a felajánlkozást akkor tudom elfogadhatónak tekinteni, ha ez azzal párosul, hogy az Agrárgazdasági Tanács véleménye mellette van. Ellenkező esetben, pusztán csak azért, hogy beszéljünk, mert éppen beszélhetnékünk van, ezt megtehetjük egyéb fórumokon is. Azt gondolom, hogy ennél komolyabb megközelítést igényel a törvény, és kérem a miniszter urat, hogy ne tekintse a személye elleni támadásnak, ha az ellenzék szakmai és időnként politikai véleményét markánsan megjeleníti. Ön nagyon pontosan tudja, hiszen gyakorolta: ez a demokrácia.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces reagálásra megadom a szót Torgyán József miniszter úrnak.

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt dr. Orosz Sándor Képviselő Úr!

Miután ön többször megszólított engem, és személyesen hozzám intézte 29 perc 19 másodperces beszédének egyes részeit, először is hadd fejezzem ki elismerésemet az ön utánozhatatlanul nagy szónoki teljesítménye fölött. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Hiszen úgy gondolom, hogy ön tökéletesen megfelel báró Eötvös József azon mércéjének, miszerint nem az a nagy szónok, aki nagy dolgokat mond, hanem az, aki nem mond semmit. Azt hiszem, hogy ön verhetetlen ebben a tekintetben, hogy tulajdonképpen nem lehet tudni, hogy ön 29 perc 19 másodperc alatt mit szeretett volna a beszédében elmondani, mert bennem olyan módon rögzült az ön beszéde, mintha egy telefonkönyvet meg egy szakácskönyvet egybeolvasott volna 29 perc alatt. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)

De mégis legyen szabad megjegyeznem, hogy nem véletlen az, kérem, hogy önök egy nagyon korrekt, hatpárti konszenzust ajánló miniszteri expozéra ilyen dühödten reagáltak. Úgy látszik, hogy önöknek körömszakadtáig védeniük kell a törvénytelenséget, és a kérdés most már csak az, hogy miért kell önöknek védeniük a törvénytelenséget. Miért nem léptek fel önök négy éven keresztül a törvénysértések ellen? Ha önök tényleg a külföldiek tulajdonszerzése ellen lennének, akkor azt mondanák, hogy kiegészítjük a miniszteri előterjesztést ilyen-olyan-amolyan lehetőségekkel, hogy még így is meg tudnánk fogni a zsebszerződéseseket, így is meg tudnánk védeni a földünket. De önök mindenáron szét akarják verni azt az előterjesztést, amely végre tenni akar azért valamit, hogy a magyar föld maradjon a magyaroké!

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces megszólalásra megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Bízom benne, hogy amíg a helyemre értem, addig is hallottam mindent. Azt gondolom, hogy nem hallási problémák azok, amelyek meggátolják a miniszter urat abban, hogy értse, amit mondok. És vélhetőleg nem is az, hogy egyébként igyekszem körültekintően fogalmazni ezekben a kérdésekben.

 

(16.40)

Ugyanakkor szabad legyen megjegyeznem, hogy ön az elmúlt ciklusban H/4790. sorszámon benyújtott egy országgyűlési határozati javaslatot, és nagyon-nagyon méltánytalannak érezte, hogy ezzel nem úgy foglalkozott az akkori kormány. Ebben a Horn-kormány számára hatvan napot kívánt biztosítani ennek az egész ügynek a rendezésére. Elmondtuk akkor is az ezzel kapcsolatos vitákban egyrészt, hogy ez hatvan nap alatt nem lehetséges, másrészt, hogy azok mentén a politikai lufik mentén, amiket ön ereget a zsebszerződések kapcsán, ezt az ügyet megoldani nem lehet.

Ön most miniszter, s már nem hatvan nap óta, és feleresztett egy jogszabálytervezetnek nevezett lufit, és azt gondolja, az ellenzék van annyira ostoba, hogy ezt a lufit nem fogja kidurrantani. Nem azért teszi ezt, mert ellenzék, hanem azért, mert ne gondoljuk már azt, hogy ilyen könnyen beadhatja magát a magyar tulajdonos, a magyar gazda és a magyar tőke! Ha mi most elhitetjük magunkkal azt, hogy ezzel a törvényjavaslattal megoldottuk a problémát, miniszter úr, akkor nem hibát követünk el, hanem annál többet: hatalmas bűnt.

Köszönöm figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces megszólalásra megadom a lehetőséget Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvallom, én is nagy figyelemmel hallgattam Orosz képviselő úr felszólalását, és felfedezni véltem benne két olyan dolgot, amelyeket én következetesnek gondolok. Az egyik: az indítás egyértelműen felvázolt egy abszolút és klasszikusan érvénytelen semmis szerződést, egy tipikusan színlelt szerződést. Ezzel kapcsolatban meg kell nyugtatnom a képviselő urat, hogy ez a színlelt szerződés éppen ennek a javaslatnak a következtében utóbb még a felek szándékának a vizsgálatával sem lehet érvényes. Következésképpen maga a javaslat e tekintetben meggyőződésem szerint a célját feltétlenül eléri.

Nekem is hosszasan kellett figyelni és gondolkodni, hogy mi lehet a felszólalás további részének a célja és értelme, hiszen szó volt itt a szövetkezetek földszerzéséről, a legkülönbözőbb dolgokról, sőt agrárkoncepcióról. Meg kell mondanom, számomra egyértelművé vált, hogy itt valahol a szövetkezetek földszerzéséről volt szó. De ez a törvényjavaslat nem erről szól! Ez a törvényjavaslat egyértelműen másról szól, hézagpótló kíván lenni abban, amiben - ugyan nem egészen pontosan, de mégis elismerte a képviselő úr - mulasztott az előző kormány, mert ez ügyben nem tett semmit. Akkor most legalább azt nem kellene a törvényhozónak felróni, hogy az általa beterjesztett javaslat nem ex tunc hatályú! Nem az, mert nem is illenék, hogy az legyen. A megoldást a jövőre nézve kénytelen keresni, a mulasztással kapcsolatos helyzetet pedig viselnie kell azoknak, akik a mulasztást elkövették.

Meggyőződésem tehát, hogy az adott esetben egyetlen helyes, járható út lenne - ha a jó szándék tényleg felfedezhető az ellenzék részéről -: a javító szándékú módosító indítványok előterjesztése.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azért azt is észre kell venni, ami jó volt Orosz Sándor gondolataiban, például azt, amikor kijelentette, hogy a családi magángazdaságok támogatása ne akadályozza a szövetkezetek létét és fejlődését. Ha mi bármilyen törvényt hozunk a következő hónapokban, években, azért figyelembe kell venni az európai uniós csatlakozás fontos követelményrendszerét. Nem a '94-es esseni, nem a '95-ös cannes-i csúcsra gondolok, hanem például a '93-as koppenhágai júniusi tanácskozásra, amikor is megfogalmazták velünk szemben azt, hogy milyen követelmények vannak az Unióba való belépés szempontjából: az első a demokratikus intézményrendszer, a második a piacgazdaság kiépítése és a piaci verseny erősítése, az, hogy bírják a magyar magángazdaságok, a magyar agrárgazdaságok a versenyt, a harmadik pedig az Unió követelményrendszerének az átvétele.

Ha ezt figyelembe vesszük, hogy az Unióban igenis komoly versenynek lesz kitéve a magyar agrárszféra, akkor a szövetkezetekről elfeledkezni nagy kár lenne. Raskó úrral nagyon sokat vitatkoztam az elmúlt években, például 1994-ben, amikor Csáki Csaba megtartotta akadémiai székfoglalóját. Raskó úrral egyetértek abban, hogy a támogatási rendszernél azért külön kell választani a hatékonyságot javító támogatást, és külön kell választani a szociális támogatást. Akkor, amikor az Unióba való belépést fontosnak tartjuk, vegyük figyelembe, hogy 1993 júniusában mit határozott meg számunkra az Unió! Az Agenda 2000-nek a március végi döntését, amit az Unió vezetése elhatároz, azt is érdemes lesz majd figyelembe venni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Herbály Imre képviselő úrnak, MSZP.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános mezőgazdasági összeírásról szóló hozzászólásomban jeleztem, hogy a párhuzamosságok zavart kelthetnek a vidék viszonylatában. Meglepődve hallgatom, ahogy kormánypárti ügyvéd-jogász képviselőtársaim nem akarják megérteni az ellenzéki ügyvéd-jogász képviselőtársaim nagyon világos okfejtését. Már nem is csodálkozom azon, hogy egy gépész példával akartam érzékeltetni hozzászólásomban, hogy itt egy olyan pótcselekvésről van szó, amikor csak azért matatunk a gépben, hogy meg tudjuk fizettetni a parasztokkal, a költségvetés-befizetőkkel ezt a pótcselekvést, és nem történik semmi, hiszen ezek a zsebszerződések enélkül is érvénytelenek.

Egyébként meg Glattfelder képviselőtársam mondta nagyon helyesen, hogy oldjuk meg a problémákat egymás után. Javaslom a miniszter úrnak, hogy az ingatlan-nyilvántartás, a földhasználat szabályozása terén tegyen meg mindent, és ne ilyen pótcselekvésekkel rabolja az Országgyűlés egyébként is nagyon kevéske idejét. Ráadásul én is azt érzem, hogy zavar van a koalíción belül, hiszen Medgyasszay képviselő úr egy nagyon érdekes önálló képviselői módosító indítványt terjesztett be. Nem ártana, ha leülnének, először önök egyeznének meg, aztán megszólítanák a parlamenti pártokat, és olyan törvényjavaslatot terjesztenének elő, amely hosszú távon is megállná a helyét és megoldaná azokat a problémákat, amelyek a vidéket zavarják.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Két fő jelentkezett még kétperces hozzászólásra. Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy ehhez a törvényjavaslathoz még tizenöten jelentkeztek előzetesen írásban.

Most megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, kétperces hozzászólásra.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A múlt héten a nagyrédei szövetkezetben - lehet, hogy a bor hatásának köszönhetően - teljes egyetértés volt abban, hogy a jól működő szövetkezeti gazdaságokra nagyon nagy szüksége van ennek az országnak, mert még mindig a mezőgazdasági termelés felét adják. További áldozatok, további értékvesztés nem engedhető meg. A mai földtörvényvita számomra nem ezt hozta elő ez idáig; persze várható volt, hogy koncepciók ütköznek, de hogy ennyire nagy ellenkezést váltson ki a sajátos nézet mindkét oldalról, arra nem gondoltam.

Ami viszont szerintem nagyon nagy gond ebben az előterjesztésben - s most reagálnék Torgyán miniszter úr és Turi-Kovács Béla kijelentésére -, hogy Turi úr azt mondta, ez hézagpótló kíván lenni. Az a baj, hogy nagyon kicsi hézagot pótol ez az előterjesztés. Nem az a gond, miniszter úr, hogy valamit tesznek, hanem az, hogy ez a valami nem elég. Azért nem elég, mert jó néhány dolgot nem old meg megnyugtatóan.

(16.50)

A többit majd elmondom a felszólalásomban, hogy mit nem old meg megnyugtatóan, de amikor ez a nagy, dühödt acsarkodás előjön és a hivatkozás az ellenzékre meg az ellenzék konstruktivitására, esetenként érdemes elgondolkodni azon, hogy mondjuk, '97-ben ez hogy történt, mint történt, miért történt; és ha azóta sem tudtunk konszenzust teremteni, ez a Háznak egy óriási hibája - de szerintem sajnos még marad is. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, MSZP.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Turi-Kovács képviselőtársam őszintén örülhet, hogy nem bíróságon vagyunk, így hát állítását nem kell igazolnia. Egy politikus megteheti azt, hogy akár a hatályos, kihirdetett jogszabályoktól is függetleníti véleményét. Kérem, hogy majd azonosítsa be az én mondandómat a hatályos földtörvényhez, társasági törvényhez, befektetési törvényekhez, és akkor rá fog jönni, hogy amit én mondtam, az nemhogy semmis, hanem még sok esetben támogatott ügylet is. Azt gondolom tehát, hogy a politika, ha sötét ködöt ereszt a szemekre, akkor arra tesz bennünket alkalmatlanná, hogy érdemi kérdésekben, fontos kérdésekben valóban megnyugtató döntést hozzunk.

Meg lehet hozni persze ezt a törvényt. Gondolják, hogy nekünk jó az, hogy másfél-két év múlva majd itt triumfálhatunk, hogy na, mondtuk, hogy nem lesz jó semmire? A magyar parasztnak, a magyar vidéknek nem ilyen törvényre van szüksége! Olyan törvényre van szüksége, amelyik jól működik. Ebben vagyunk partnerek, és kérem, hogy a felajánlásokat ezen a szemüvegen keresztül nézzék.

Többen tették itt szóvá azt, hogy majd akkor az ellenzék, meg ő is felelősen gondolkodik-e. Természetesen az ellenzék felelősen gondolkodik, de amikor ennek hangot adunk, rögtön le akarnak dorongolni. Nem fog sikerülni, uraim és hölgyeim; bár a kezemet sikerült a hétvégén eltörni, azért nem állunk félre.

Azt gondolom azonban, hogy az ellenzék egy dolgot nem tehet meg, és erre fölhívom szíves figyelmüket: az ellenzék nem vállalhatja át a kormányzás felelősségét. Önök kapták, az önök felelőssége, hogy ez a törvény jó legyen. Ha nem veszik észre a felszólalásokban a vidékért érzett nagyfokú felelősséget, az az ön és az önök felelőtlenségének a megjelenése.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra megadom a szót Koppánné dr. Kertész Margit képviselő asszonynak, Független Kisgazdapárt.

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatván itt a gondolatokat és végiggondolva azt, hogy még mennyi feladat vár ránk a ma este vagy éjszaka folyamán, valóban megfogalmazódtak bennem olyan gondolatok, hogy talán nem ezekkel a pro és kontra érvekkel kellene itt most valamilyen formában együtt gondolkodnunk, hanem azt kellene megtenni, hogy ne egymás ellen, hanem együtt, valóban a vidékért gondolkodjunk, hiszen mindannyiunknak megvan a felelőssége; bízom abban, hogy önöknek is. Abból a programból, amit a kormány meghirdetett, nyilvánvaló, hogy az FVM a korábbi programjában a családi gazdaságok kiterjesztésével számol, tehát azt gondolom, hogy nekünk együtt kell ezt végigcsinálni.

Örülök egyébként azoknak a kritikáknak, amik megfogalmazódtak, és azt gondolom, hogy a miniszter úr kinyilvánította azt a szándékát, hogy egy hatpárti konszenzussal mindazok a jobbító szándékok, amelyeket önök úgy fogalmaznak meg, hogy felelősséggel kívánják a munkájukat végezni és felelősséggel kívánnak velünk együttműködni, remélem, hogy a részletes vita kapcsán és a törvény elfogadása kapcsán valóban konszenzusra jut ez a dolog, és a vidékért mindannyian együtt egy olyan döntést fogunk hozni, amely megoldja ezt a kérdést is, hiszen a földhasználati nyilvántartás, azt gondolom, egy olyan lehetőséget teremt, hogy valóban mindazokat a visszaéléseket, amelyek a jelen időszakban vannak, ki lehessen szűrni.

A kormány az agrárszektor stabil alapokon való harmonikus fejlődése érdekében tartja szükségesnek, hogy a tulajdonviszonyokban a bizonytalanság végre mérséklődjék. Mindannyiunk előtt ismert és mindannyian érzékeljük, hogy a termőföld tulajdonlásának ügye minden polgár számára igen fontos kérdés. Azt is tudjuk, hogy a kormány eltökélt szándéka, hogy a termőföld magyar tulajdonban maradjon. Ennek érdekében nemzeti földalapot fog létrehozni, ami majd lehetővé teszi, hogy a földjüket művelni nem tudó tulajdonosok megfelelő áron eladhassák a földjüket, és a későbbiekben mezőgazdasági tevékenységre vállalkozók pedig kedvező áron földet vásárolhassanak.

A kormánynak szintén egy igen fontos szándéka intézkedni az agrárnyilvántartások rendbetétele tekintetében. Úgy érzékeljük, hogy még mindig, függetlenül attól, hogy a kormány minden lehetséges módon igyekszik az ingatlan-nyilvántartást rendbe tenni, és tényleg olyan intézkedéseket hozott, amelyeket a korábbi időszakban nem tapasztaltunk, a szándék valóban nemes, és én türelmet kérnék önöktől. Az elmúlt időszakban, az elmúlt közel egy évben a földhivatalok tekintetében valóban rendkívül sok feladatot ró rá azoknak az intézkedéseknek a sorozata, amelyek pontosan azokat a viszonyokat, amelyek a korábbi időszakban kialakultak, amelyek mindannyiunk előtt ismeretes, hogy tűrhetetlenek voltak, és amelyek jogbizonytalanságot teremtettek, ezt igyekszik a kormány most rendbe tenni. Ehhez járulna hozzá ez a fajta földhasználati nyilvántartás is. Azt gondolom, elsősorban a célt kellene látnunk, hogy mi az, amiért most ezt a törvénymódosítási javaslatot beadta a kormány, mi a célja ennek. Tehát azt kérem önöktől, hogy segítsenek bennünket ebben a feladatban. Ez mindannyiunknak közös érdeke.

A kormánynak - ismert előttünk - igen fontos célja a vidéki népesség helyben tartása, és ez összhangban van az Európai Unió célkitűzéseivel is. A falvak elnéptelenedése, a fiatal generáció elvándorlása azoknak a szolgáltatásoknak a leépüléséhez vezet, amelyek mindenképpen nélkülözhetetlenek a megfelelő életminőség szempontjából.

A vidékfejlesztési program a regionális fejlesztéspolitika, valamint az agrárpolitika alapvetéseit kell hogy egyesítse. Mindannyian tudjuk, hogy kiemelt szerepet kap a vidékfejlesztés, és nem véletlen az, hogy a kormány ezt a szerepet éppen annak kapcsán teszi meg, hogy mindazokat a földügyi kérdéseket, amelyek megoldásra várnak, ezzel együtt kezelni fogja.

A földprivatizáció befejezése, ahogyan már korábban említettem, a nem tisztázott tulajdonosi viszonyok, a részarány-földkiadás lezárása mind olyan feladatok, amelyek most előttünk vannak és a mai napon megtárgyalásra kerülnek, amelyek azt a célt kívánják szolgálni, amit nem győzök hangsúlyozni, amit a kormány kitűzött, hogy rendeződjenek a tulajdonviszonyok és erősödjön a tulajdonbiztonság.

Az agrárstatisztikának és ezen belül a földügyi statisztikának meg kell felelnie az EU-belépéshez szükséges adatok gyűjtési és értékelési rendszerének. A földhasználat regisztrálásának bevezetéséről szóló szabályokat előkészítendő egy EU-konform agrártámogatási rendszer bevezetése is a célok között szerepel. A földpiac működéséhez szükséges jogi és szakmai feltételek megteremtése többek között magába foglalja a földdel kapcsolatos jogszabályok összehangolását, a földértékelés korszerűsítését, a birtokrendezés bevezetését, valamint a működő földhitel és jelzálogjog intézményrendszerét. Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek azt a kormánypolitikát, amit meghirdettünk, meg kell hogy valósítsák.

A kormány az elvárásoknak megfelelően korlátozza a spekulációs célú földvásárlást, és hozzájárulhat ahhoz, hogy az EU-csatlakozást követő évekre reális földárak alakuljanak majd ki.

A jelenleg hatályos földtörvény - ez mindannyiunk előtt ismert - nem teszi lehetővé a külföldiek és jogi személyek földtulajdon-vásárlását. Tudjuk, hogy a korábbi időszakban voltak különböző kísérletek erre, hogy jogi személyek hogyan szerezhetnek termőföldet - hála a Jóistennek, ez nem valósult meg. Nyilvánvaló, hogy az agrárkormányzat azt a célt tűzte ki, hogy a külföldiek és a jogi személyek ne juthassanak magyar földtulajdonhoz, és ezt valamilyen használati jogcímmel palástolt törekvések, zsebszerződések formájában ne lehessen megszerezni.

(17.00)

S azok, akik abban spekulálnak, hogy hozzájutnak és majd az Európai Unióhoz való csatlakozás után ez a korlátozás feloldásra kerül, biztos, hogy tévednek, hiszen a kormányzat ezt nem támogatja.

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartási rendszerben a haszonbérlet, illetve a bérlet nincs regisztrálva. Ezért a haszonbérlet-területek nagyságáról csak megközelítő adatok állnak rendelkezésünkre. Éppen ezért úgy érzékeljük, hogy rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a földhasználat regisztrálásra kerüljön.

A termőföldről szóló törvény módosítása azt a célt szolgálja, hogy 2000. január 1-jétől a földhasználati nyilvántartás létrejöjjön. Miért szükséges a földhasználati nyilvántartást létrehozni? Milyen károkat okozhat, ha a nyilvántartást nem rendeljük el? Milyen szankciókat lehet alkalmazni abban a vonatkozásban, ha azok, akikre vonatkozóan a törvény kötelezettséget ír elő, ezeket a kötelezettségeiket nem teljesítik?

A földhasználati nyilvántartás szükségességénél három szempontra kellene tekintettel lenni. Az egyik a zsebszerződések kérdése, a másik az agrártámogatások, a harmadik a földügyigazgatás témaköre. Megállapítást nyert, hogy a termőföldről szóló törvény módosításával valamennyi felsorolt szempont tekintetében a jelen kormányzati szándékok megvalósítására megfelelő szabályozást lehet biztosítani. A külföldi természetes és jogi személyek termőföld szerzésének tilalma miatt a szerzési korlátozások kijátszására irányuló úgynevezett zsebszerződések száma megnövekedett. Ezek, ahogyan itt már korábban elhangzott, jogilag semmisnek tekintendők. A külföldiek által megkötött haszonbérleti szerződések is gyakran törvénybe ütköznek, mivel egyrészt túllépik a termőföldtörvényben meghatározott haszonbérelhető területi mértéket és időt, másrészt a törvény által tiltott termőföldszerzések kötik ki az elővásárlási jogot.

A termőföld használatára vonatkozó szerződések ellenőrzésére, felülvizsgálatára nincsenek jogi eszközeink, ezért jelenleg nincs lehetőség a zsebszerződések kiszűrésére, feltárására, a törvénysértő magatartások szankcionálására. Ezért vált szükségessé ennek a törvénynek a szabályozása, hogy mindazokra a problémákra, amelyek a zsebszerződések kapcsán előjöttek, hogy bizonyos külföldi magánszemélyek olcsó pénzen jutnak földterületekhez, olcsó munkaerővel, alacsony bérleti díjakkal, amelyek nemkívánatosak, s a termőföld így külföldi tulajdonába kerülhet, és a magyar gazdák egyre inkább elszegényednek, ez nyilvánvalóan nem tartható tovább.

A hazai, majd a csatlakozást követően az EU rendszerén belüli agrártámogatások igénybevételének feltételét jelentő földhasználat megbízható igazolása, ellenőrzése érdekében is szükség van a tényleges földhasználati helyzet hiteles regisztrálására.

A földhasználati nyilvántartás vonatkozásában a jogcím szabályozását áttekintve megállapítható, hogy a szerződésen alapuló használati jogok esetében nem általánosan kötelező alaki feltétel a szerződés írásba foglalása. Annak érdekében, hogy a használati jogok nyilvántartása teljeskörűen megtörténhessen, ezért történt ez a javaslat, hogy a termőföldtörvény módosításánál a szerződések írásba foglalását elő kell írni. E tekintetben is rendelkezik a jelenlegi törvénymódosítás.

Az írásba foglalt szerződés egy példányát be kell nyújtani kötelező érvénnyel a földhivatalhoz, és ilyen módon én biztos vagyok abban, hogy adott településeken... - egy gyakorlati példát hadd mondjak. Minden kistelepülésen tudják az emberek azt, hogy kinek a földjét hol és ki használja. Az én megítélésem szerint, ha azt a szankciórendszert bevezetjük, amelyet a jogszabály itt előír, én azt gondolom, ha egy embernél példaértékűként előjön, hogy bizonyos bírsággal sújtani fogjuk, ez teljes egészében nyilvánosságot kap, és mindenki ösztönözni fogja a másikat arra, hogy nehogy ebbe a hibába essen, nehogy esetleg bírsággal kelljen sújtani; igenis, egymást abban fogják érdekeltté tenni, hogy a földhasználati nyilvántartáshoz ezt a bejelentési kötelezettséget igenis tegyék meg.

Az említett szabályozás, az EU-csatlakozási előkészületek során a közös agrárpolitikával összefüggő intézményfejlesztés 2002-ig megoldandó feladata a mezőgazdasági támogatások integrált szabályozási és ellenőrzési rendszerének a kialakítása, amely gyakorlatilag földügyi adatszolgáltatás EU-konform megszervezését fogja jelenteni. Én azt gondolom, hogy azok az információk, amelyek majd a földhasználat tekintetében a földhivataloknál rendelkezésre állnak, mindenképpen szerves részét fogják képezni a mezőgazdasági integrált szabályozási és ellenőrzési információs rendszernek.

Azt hiszem, hogy a Kisgazdapárt részéről ezt a törvénymódosítási javaslatot mindenképpen támogatjuk. Bizonyos módosító indítványokat mi magunk is be fogunk terjeszteni, amely arra vonatkozik, hogy még inkább szűkítse azt a kört, amely lehetővé tenné mindazok számára, akik spekulációban gondolkodnak, hogy ezt megtehessék.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Csak pár megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik, hogy érdekes módon az a párt, amelyik 1997-ben lelkiismeret-furdalás nélkül eladta volna a magyar termőföldet, most a magyar föld védelmezőjének szerepében tetszeleg, ugyanakkor még véletlenül sem hallottunk olyan alternatívát, amelyet fel tudtak volna mutatni az adott cél elérése érdekében. Ez lenne az egyik.

A másik: tévedésben vannak a szövetkezetekkel kapcsolatos megítélésben is, hiszen az Európai Unióban a magántulajdon a termelés alapja, és a felvásárló és feldolgozó iparban jelennek meg a szövetkezetek, de ezek a magángazdák tulajdonában lévő szövetkezetek. Tehát pont fordítottan működik, mint ahogy nálunk a szövetkezeteket elképzelik. Én azt gondolom, hogy az új szövetkezetek megalakításával kapcsolatos elképzelések ebbe az irányba hatnak. A mi elképzeléseink azok, hogy az életképes családi gazdaságokat próbáljuk meg támogatni, és ezek a családi gazdaságok hozzák létre a maguk felvásárló és értékesítő szövetkezeteit, ahogy az Európai Unióban is működik pillanatnyilag a dolog. Ha tehát mi az Európai Uniónak megfelelő rendszert kívánunk kiépíteni, akkor szerintem ebbe az irányba kell elmozdulnunk, és én azt gondolom, hogy a Független Kisgazdapárt ennek értelmében megfelelő irányban mozdult el, és ezek a javaslatok, amelyek előttünk vannak, ebbe az irányba mutatnak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Orosházi György képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. OROSHÁZI GYÖRGY (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Vidéki fórumokon járva tapasztaljuk, hogy mennyire igénylik a vidéki parasztemberek ezt a törvényt. Mondhatnánk, hogy nem fontos, hanem a legfontosabb törvényjavaslat fekszik itt az Országgyűlés előtt. Feltétlenül meg kell oldanunk ezt a problémát, mert naponta találkozunk fórumokon ezekkel a kérdésekkel.

Szó esett itt a nyugati mintákról. Magam is több nyugati országban jártam, és megkérdeztem, hogyan vásárolhatnék én földet Svédországban, Dániában vagy akár a szomszédos Ausztriában.

 

(17.10)

Olyan megkötések vannak, hogy külföldi részére ezek szinte kivihetetlenek. Svédországban - pontos számot nem tudok mondani - megkötött, hogy hány hektár után csak a svéd király engedélyével vásárolhat az illető földterületet.

Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam - állatorvos vagyok, nem jogász -: az itt beterjesztett javaslatban a tulajdonjog és a használati jog nem új elem. Mivel valamennyiünknek van gépjárműve, tudjuk, hogy a gépjármű forgalmijába is be van jegyezve, hogy ki a tulajdonos és ki a használó. Tulajdonképpen ezt célozzuk meg, hogy egy nyilvános képet kapjunk arról, hogy valamelyik földterületnek ki a tulajdonosa és ki a használója. Ezt egy nagyon okos elemnek tartom. Javaslom az ellenzéki képviselőtársaimnak is, hogy az említett fotocellák nyíljanak meg, és egységesen, a vidék érdekében javítva ugyan, ezt a törvényjavaslatot szavazzuk meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Danka úr és Orosházi úr felszólalására szeretnék reagálni. Azt hiszem, a képviselő uraknak el kellene olvasniuk az előző földtörvény-módosítási javaslatot és az ahhoz benyújtott módosító javaslatokat. Ezekből csak néhányat emelnék ki. Benne volt, hogy itt, Magyarországon több évi agrártevékenységet kell folytatni. Tehát nem lehetett kívülről, akárhonnan, helyben kellett lakni. A helyi önkormányzattól kellett egyetértő határozatot megszerezni, amely viszont csak a helyi gazdák beleegyezése után adhattak ki. De nem akarok erre visszatérni, túl vagyunk rajta. Ez a földtörvény-módosítás a politikai csatározások áldozata lett - tegyünk rá fátylat! Nincs köztünk véleménykülönbség abban, hogy mi sem akarjuk eladni, és akkor sem akartuk eladni. Hadd mondjam azt - amit Orosházi úr említett -, hogy bizony voltak ilyen megkötöttségek. Lehet, hogy még többet kellett volna belerakni. A lehetőség megvolt; de nem, mert akkor ez politikai csatározás lett.

A másik dolog a szövetkezetek kérdése. Tisztelt Képviselő Urak! Magyarországon valamilyen rendszer kialakult, amit az idősebbek másképp éltek meg, a mi korosztályunknak viszont nincs erről információja. De én tudom, hogy voltak nagyüzemi gazdaságok, amelyek között szép számmal vannak olyanok, amelyek nagyon jól prosperáltak. Pillanatnyilag mire vár az Európai Unió? Arra, hogy összedőljön a magyar gazdaság, áruhiány legyen nálunk, idejöhessen, és eladhassa a termékeit. Ahogy a miniszter úr többször nyilatkozott, hogy az agráriumban integráció kell, Magyarországon ki fogja integrálni a sok kicsi termelőt, ha nem a néhány meglévő nagy? Ha ezeket szétverjük, és most kezdünk újakat építeni, akkor mi csak vert helyzetben jutunk be az Unióba.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Francz Rezső képviselő úrnak, MSZP.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Többször elhangzott, hogy a jelenlegi kormány a családi gazdaságokat támogatja. Nagyon helyesen teszi. Elhangzott, hogy értékesítő szövetkezetek alapítását, támogatását támogatja. Nagyon helyesen teszi. Félreértés ne essék, mi nem azt kifogásoljuk, hogy ezt rosszul teszi. Csak jó magyar ember módjára miért lelik örömüket a jelenlegi, meglévő szövetkezetek tudatos szétrombolásában? Ezt nem lenne szabad tenni! Abból kellene kiindulni, hogy mi a mai magyar valóság. Tehát nem feltétlenül szükséges! Az egy racionális gondolat kellene hogy legyen, hogy milyenek a hazai birtokviszonyok.

A valamikori Barcsi Vörös Csillag Tsz területének a tulajdonosa 2880 ember volt. Ma az 55 ezer aranykoronányi területet tekintve 1550 ember van a haszonbérleti listán. Könyörgöm, ha egyszer azért kell a tész, hogy a kisemberek álljanak össze, és közösen értékesítsék az általuk megtermelt terményeket, akkor igazuk van, mert nagyon szükséges! De nem lehet ilyen kis területen búzát, kukoricát, akármit racionálisan termelni. Ha a kész terményének az értékesítésére szövetkezhet a parasztember, akkor a közös termelésre miért nem?! Miért látnak abban gonoszt?! (Dr. Medgyasszay László: Ki lát benne, Rezső?) Ugyanis az az ember, aki annak idején elvette a módos gazda földjét, birtokát, vagyonát, bűnös volt! Az én apámtól is elvették, jól tudom, hogy mi az. Akkor azt mondta az apám: fiam, a maszek világnak bealkonyult; olyan foglalatosságot keressél, ahol a közösben meg tudsz élni! Ezt tettem: huszonöt éve dolgozom egy szövetkezetben. Miért vagyok én bűnös?! Mondják meg! (Dr. Medgyasszay László: Ki mondta, hogy bűnös vagy?) Azért, mert a szövetkezet létalapjától fosztják meg, szétosztják a földjét, a vagyonát, az erre irányuló törekvések itt vannak. Be van nyújtva, hiszen Barkóczy Gellért képviselőtársam - szégyellem, hogy somogyi - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) benyújtotta! Miért látnak ellenséget a mai szövetkezetben? Ebben nincs ráció! Könyörgöm, itt egy kis önmérsékletre, józan gondolkodásra lenne szükség!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Kisgazda Képviselőtársaim! Nekem már lassanként elegem van abból, hogy mindig a konstruktivitásra hivatkoznak. Az önök olvasatában a konstruktivitásra való felszólítás abból áll, hogy önök mondják meg, hogy én konstruktív vagyok-e és bevesznek-e a csapatba. Valahol szerintem nem ez a demokrácia, és nem ez a korrekt vita.

Orosházi képviselő úrnak mondanám - előttem is elhangzott -, hogy a külföldiek földhasználatát sokféleképpen ki lehet zárni. Pont a '97-es politikai hisztéria akasztotta meg azt a lehetőséget, hogy ezt meg lehessen csinálni. Danka úrtól kérdezném: a harmincas években főleg Bács megye területén működött az úgynevezett földbérlők szövetkezete. Ez azt jelentette, hogy sok kistulajdonos - máshol bérelve földeket - összedobta a földet, az egységeit. Egységes elvek alapján azt lehet mondani, hogy termelőszövetkezésre szövetkezve termeltek, közös haszonból vettek gépeket, s építették a maguk jövőjét. Valamikor 1948-ban nyolc kanadás magyar vásárolt földet Üllő határában, és fogott össze hasonló alapokon jó néhány emberkével a térségben, és megalapították a gyökérzöldség-termelés modern alapjait. Ez is egy termelői szövetkezésből indult ki. Olyan gond ez? Nem! A gond ott van - ez a fajta politikai megkülönböztetés -, hogy én mondom meg, hogy te most jó magyar vagy, jó polgár vagy, vagy mi vagy. Én nem ezt kérem önöktől. Ha konstruktivitásról beszélünk, akkor önök is legyenek konstruktívak, mi is legyünk konstruktívak, és akkor lehet ebből valamit csinálni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Francz Rezső képviselő úrnak, MSZP.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Danka képviselőtársam, akit nagyon becsülök, és jó barátságban vagyunk, említette az előbb, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkor milyen hátrány ér bennünket, mennyi támogatástól esünk el, ha nem szervezzük át teljesen családi vállalkozásokra a mezőgazdaságot.

Nézzük meg, mi történik ma az Európai Unióban! A strukturális alapokkal és az agrártámogatásokkal együtt az EU költségvetésének hozzávetőlegesen 80 százalékát áldozzák erre a célra. Mint látjuk, ez a gazdáknak nem elegendő - mintha a múlt héten vagy negyvenezren tüntettek volna Brüsszelben. Ugyanakkor akik ezeket a befizetéseket teszik, kezd nekik sok lenni. Egyáltalán nem biztos, hogy mire mi EU-tagok leszünk, ugyanez a formula vonatkozik az EU egészére és azon belül az új belépőkre. De tételezzük fel, hogy igen. Akkor is azt kell mondanom, igaza van Raskó Györgynek abban a dolgozatában, hogy érdemes lenne összevetni az elvárható várt hasznot a támogatási rendszerből és a jelenlegi nagyüzemi gazdálkodásból adódó előnyöket, hogy mi van a kettő között.

Ennek még van egy költségvetési kapcsolata is, amit megkérdeztem Járai úrtól, Chikán úrtól és Torgyán úrtól. Tisztelt Ház! Teljes tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot ki-ki a maga mentalitása szerint.

(17.20)

Nevezetesen, amikor arról van szó, hogy egy nagyüzemnek milyen a költségvetési kapcsolata, azaz az állam költségvetésének különböző bugyraiba mennyit fizet be és mennyi támogatást kap, akkor azt kell hogy mondjam, hogy ez a költségvetés oldaláról pozitív, mintegy másféle évtizede. Tehát nem biztos, hogy a nagyüzem egy irtandó, rühes kutya, a költségvetés szempontjából sem, és a benne élők, nekik munkát adók szempontjából sem. Éppen ezért egy kicsit óvatosabban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tessék ezzel bánni!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Dr. Torgyán József: Tárgyra!)

ELNÖK: Tisztelt Képviselők! A T/757. számú törvényjavaslattól nagyon messze elkalandoztak már; 14 képviselőtársuk várja, hogy előzetesen írásban jelentkezve hozzászólhasson.

Most kétperces felszólalásra megadom a lehetőséget Danka Lajos képviselő úrnak.

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr, és elnézést, hogy azt a 14 képviselőt föltartom (Dr. Medgyasszay László: Témáról! Tárgyról!), de úgy éreztem, hogy válaszolnom kell Karakas Jánosnak. Ha most a harmincas évekre megyünk vissza a kétezres évek előtt, régen rossz a magyar mezőgazdaságnak. A mi elképzeléseink egyébként, ami a tsz-eket illeti, nem a tsz-ek szétverésére, hanem a versenysemlegesség megteremtésére vonatkoznak (Francz Rezső tüsszent.) - igaz -, ahol a családi gazdaságokat akarjuk olyan helyzetbe hozni, hogy versenyképesek legyenek a magyar mezőgazdaság területén a termelőszövetkezetekkel.

Az EU-támogatásokkal kapcsolatban annyit tudni kell, hogy az Agenda 2000-rel kapcsolatban pont az EU-támogatások leépítése merült fel kérdésként a mezőgazdaságban, ez ellen tiltakoznak főleg a német gazdák, illetve a dél-európai gazdák, akiket ez hátrányosan érint. De például a dán mezőgazdaság, amely kimondottan erős, és kimondottan azokra a területekre specializált, mint mi - disznótartásra, a tojásra, a tejre -, ők azt mondják, hogy versenyképesek az EU-támogatások nélkül is. Ezzel kapcsolatban azt gondolom, teljesen fölösleges vitát folytatni, egyértelmű, hogy stabil, erős magyar mezőgazdaságot kell megteremtenünk, és én azt gondolom, hogy ezek a törvények, amelyeket itt tárgyal az Országgyűlés, ebbe az irányba hatnak, mert ezt mutatják a tapasztalatok.

Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megkérem a tisztelt képviselőket, hogy tényleg koncentráljunk a termőföldről szóló T/757. számú törvényjavaslatra, mindkét oldal képviselői természetesen. Most még azok közül, akik kétperces hozzászólásra kértek lehetőséget, először Turi-Kovács Béla képviselő úrnak adom meg a szót. Tessék!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megígérem, hogy két perc sem lesz a felszólalásom. Tisztelettel tennék egy indítványt mindkét oldal felé: egyfelől próbáljunk meg valóban azzal a tizen-egynehány nyúlfarknyi szakasszal foglalkozni, amivel ma foglalkozni kellene. A mezőgazdaság koncepcióját, azt gondolom, egyszer célszerű lenne megtárgyalni, de nem ilyen keretek között, hanem erre a Házszabályban van megfelelő lehetőség, és ezzel kellene élni.

Még egyszer mondom, azt szeretném javasolni, hogy se az egyik oldal, se a másik oldal a következőkben a legszükségesebbek esetén kívül ne éljen már a kétperces lehetőséggel, mert attól tartok, hogy kizárólag egymás idejét raboljuk, és sem az országot, sem mást egyáltalán nem érdekli az a vita, amelyet itt most már folytatunk; mert ez a vita parttalan, ez a vita nem a törvényről szól, ez a vita egészen egyértelműen különböző politikai nézetek kifejtésére ad lehetőséget.

Ezért tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy próbáljunk meg önmérsékletet tanúsítani. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Három MSZP-s képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget, természetesen a Házszabály szerint meg kell adnom, de én is ugyanezt kérem, mint az előttem szóló képviselő úr. Először akkor Solymosi József képviselő úr következik, MSZP, kétperces hozzászólásra.

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én elég régen megnyomtam már a gombot, de úgy látszik, a technikai dolgok még nem úgy működnek, ahogy kellene. Én is már az elején azt akartam javasolni, hogy lassan el kellene dönteni, most a termőföld vitájáról van-e szó vagy valami másról, mert igazából, úgy gondolom, semmi kétség afelől, hogy a törvény beterjesztése jó szándékú; elmondták az ellenzéki képviselők is, hogy valóban van tennivaló ezen a területen. Ugyanakkor elmondták azt is, hogy van mit javítani ezen a törvényen, és valahogy úgy érzem, mintha a két oldal nem venné tudomásul, mindenki a másik ellen való támadásnak veszi, ha valaki elmondja a véleményét.

Amellett meg nem lehet szó nélkül elmenni, amit Danka képviselő úr fölvetett, éppen ráterelve a kérdést a szövetkezetekre, feszegetve, most már nem tudom hányadszor - majd a szövetkezeti törvény kapcsán meg fogjuk ezt vitatni -, hogy van-e helye az ilyen típusú szövetkezetnek az Európai Unióban vagy nincsen. Azt tudjuk, hogy magán típusú gazdaságok vannak az Európai Unióban, de azt is tudjuk, hogy Magyarország teljesen más történelmi utat futott be, és ezen a történelmi úton azért nem akármilyen teljesítményt produkált ez a magyar mezőgazdaság. És ma a kutya nem foglalkozik az Európai Unióban azzal, hogy Magyarországon milyen típusú szövetkezetek vannak, úgyhogy nagyon kár, hogy ezt most megint elővesszük. Úgy gondolom, ezt majd a megfelelő időben meg tudjuk vitatni.

Azon viszont szintén nagyon sokat lehetne vitatkozni, Danka képviselő úr, aki nemigen figyel ide, hogy ki szórta szét a magyar földet, mert a '90 és '94 közötti években talán már ön is foglalkozott egy kicsit a politikával és az akkori élettel. Azt hiszem, volt véleménye arról, meg nekünk is van véleményünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy mi történt akkor. Köszönöm.

ELNÖK: Orosz Sándor képviselő úr kétperces felszólalása következik.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindössze ahhoz a metodológiai vitához szeretnék hozzászólni, amivel Turi-Kovács képviselőtársam foglalkozott. Azt mondja, hogy kizárólag ennek a törvényjavaslatnak a leírt betűjével, szavaival foglalkozzunk. Szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét, hogy ez nagyon rossz metódus, önmagából a részből az egészt megítélni nem lehet. Hogy csak egy egyszerű képszerű példát mondjak: ha én látok egy baltát, akkor önmagában a balta képéből nem következik, hogy én egy favágó szerszámot látok avagy egy emberölés során lefoglalt bűnjelet. Tehát önmagában a balta látványából nem lehet értelmesen lefolytatni azt a vitát, hogy mi a célja ennek az egésznek.

A törvényjavaslat indokolása is olyan agrárpolitikai összefüggéseket feszeget, amelyekre indokolt rámutatni, hogy az az agrárpolitikai törekvés, ami itt meg van jelenítve, bizony nem kerül kielégítésre azzal, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadják. Ha már ez is baj, akkor mondják azt, hogy nincsen szükség az ellenzéki véleményre, ezt is értjük, bár elfogadni azt sem fogjuk.

Arra kérem tehát magunkat, hogy olyan fontos ügyben, mint ez - és azt hiszem, ebben egyetértés van, hogy az agrárgazdaság, a vidék ennek az országnak a szempontjából a legfontosabb kérdés -, ha ebben nincs időnk egymásra, akkor nem tudom, mi a fenében legyen időnk egymásra. Ennek megfelelő türelmet és kitartást javasolok a törvényjavaslat vitájához.

Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Torgyán József: Nem agráriumról beszélsz, hanem baltáról!)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Csatári József képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Hallgatva itt a kibontakozó vitát és a hozzászólásokat, az is szól, aki esetleg nem készült hozzászólásra. Feltételezzük a kormányzat jó szándékát, és miért ne feltételezze az ellenzék is, hogy a törvényeket azért módosítjuk, azért hozzuk, hogy az agrárium szebb és jobb legyen. El kell mondani - én magam is tapasztalom mint az agráriumban szenvedő -, hogy hosszú idő alatt a konszenzushiány, az ellenzék és kormánypárt konszenzushiánya miatt vagyunk ott, ahol vagyunk.

Megmondom őszintén, aggódom a mezőgazdaságért, de bízom abban, hogy jobbító szándékkal ki tudjuk szedni a jobbat és a még jobbat. Itt elég jól elkalandoztunk a termőföldről szóló törvény vitája kapcsán, mert már eljutottunk a társas gazdálkodáshoz, eljutottunk a szövetkezetekhez, eljutottunk a magángazdasághoz, a családi gazdasághoz. Egypár szóban annyit mondanék, úgy kell vinnünk a vonalat, hogy ha csak lehet, több sebből ne vérezzen a mezőgazdaság, több vér ne folyjon el - a benne szenvedők tudják, hogy mire gondolok -, a vidék gondjait vállaljuk fel, a vidék megtartó erejét tényleg ne csak mondjuk, hanem tettekkel bizonyítsuk, és készüljünk fel arra, hogy igenis a magántulajdonon alapuló gazdaságé a jövő, de az csak úgy tud kialakulni, és nem egyik napról a másikra, ha már a meglevőt mikroszkóp alá tesszük, hogy életképes, EU-konform tud-e lenni, vagy pedig gátja a fejlődésnek.

Ha ezeket az elemzéseket elvégeztük, akkor mondjunk véleményt, hiszen nagyon-nagyon sajnálatos volna, ha árutermelésünket nem tudnánk olyan szinten tartani, mint ahogy van, vagy nem tudnánk előrelépni.

 

(17.30)

Sajnos, én mindig azt látom, hogy azt a kvótát, ami a rendelkezésünkre áll, jelenleg sem tudjuk kihasználni. Agrárország vagyunk, sokkal többet tudnánk termelni, mint amit most termelünk. Ezt az úri huncutságot, ami külföldről is látszik felénk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy szeretnének bennünket úgy átalakítani, hogy végeredményben harcképtelenek legyünk, át kell gondolnunk. (Az elnök ismét csenget.) Ennek a fontosságát úgy az ellenzéknek, mint a kormánypártnak fel kell fogni. Én bízom benne, hogy a mezőgazdaság (Az elnök ismét csenget.) olyan terület lesz, ahol nagy konszenzussal tudunk törvényeket alkotni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Farkas Sándor képviselő úr, Fidesz, következik kétperces felszólalásra.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy amiről ma délután elég hosszú ideje megint beszélgetünk, egy nagyon fontos kérdés. De engedjék meg, hogy tegyek egy javaslatot, mert nem hiszem, hogy ebben ma olyan döntés születik, ami nekünk hasznos lehet. Éppen ezért én javaslom az elnök úrnak, hogy Kis Zoltán képviselő úrnak adja meg a szót.

Köszönöm szépen. (Derültség és taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mint a mezőgazdasági bizottság elnöke zárszóként értékelve... - valóban nincs is több képviselő, mivel Lakatos András képviselő úr nagyon méltányosan visszalépett, jelezte. (Lakatos András közbeszól.) Mondom, képviselő úr, ön visszalépett, tehát jó példával járt a többi képviselőtársa előtt. De ezt nem tudta a többi képviselőtársa, ezért nem léptek vissza.

Most Kis Zoltán képviselő úr következik, rendes felszólalásra, SZDSZ. Tessék!

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nehezen lehetne tagadni, hogy olyan kérdésről van szó, ami izmosítja a lelket, és indulatokat feszít: a föld, a magyar föld. Ez érthető is, mert ennek az országnak a történelmében, azt hiszem, ez a föld volt az, ami leginkább sebeket szaggatott, és az ország rossz politikai döntésekkel a kétharmadát el is veszítette. Nem ajánlom, hogy ezen az úton járjunk tovább.

Észre kellene venni, hogy ezek az indulatok nem vezetnek sehova, mert ha mi földről beszélünk, akkor ez hozza a többi sérelmet. Hozza, hogy ki hogy vette el kinek a földjét, kiosztották, visszavették, kolhozosították. És innen már megint szembefordulunk egymással. Bár ahogy elnézem, ebben a teremben nem sokan ülnek azok közül, akik valamit is tettek annak idején a rossz döntések meghozatalában. Azt hiszem, hogy az elődök bűne miatt feszülünk itt úgy egymással szembe, hogy nem vesszük észre, hogy mennek azok a szép, csendes folyamatok, amelyek húzzák, húzzák kifelé a földet a tisztelt magyar parasztok alól. Függetlenül attól, hogy az szövetkezeti paraszt, egyéni gazda vagy családi gazda, egyre kevesebb földjük van.

'90-ben, nagy igazságtételi hangulatunkban nem voltunk képesek megegyezni, hogy ezt az egyetlen kincset - amit aztán agyonosztogatni nem lehet, mert ez adott, tehát nagyon nehéz lenne nyújtani, mint a rétestésztát - kinek és milyen feltételekkel juttassuk. Sokszor beszélgettünk a miniszter úrral annak idején; a Kisgazdapártnak volt egy világos javaslata, a reprivatizáció, akitől elvették, annak vissza kell adni. Én emlékszem a nemzeti megújhodási programra, Antall József programjára, amely azt mondta ki, hogy kérem szépen, az igazságtételt a föld vonatkozásában is úgy kell megtenni, hogy a földhasználat és a földtulajdonlás lehetőleg ne váljon el egymástól.

Jöttek a különböző politikai kompromisszumok, annak a keresése, a Kisgazdapárt kiszállt a koalícióból, és egyszer csak azt vettük észre, hogy kialakult egy olyan földtulajdonosi kör, akiket nem akarok bántani, de itt volt egy jelző, hogy nemzetidegenek is vannak közöttük. Mert ha megnézik a föld értékesítését, tehát ezeket a zsebszerződéseket, zugszerződéseket, hogy hol, milyen feltételekkel használnak most külföldiek földet, akkor azt láthatják, hogy nagyon kevés olyan földtulajdonosnak a földjét használja külföldi zsebszerződés alapján, aki maga is gazdálkodó parasztember lenne. Nem ezeknek a földjét, hanem olyanoknak a földjét, akik akár kárpótlásban, akár részaránytulajdonban földet szereztek, vagy azért, mert a nyomott földárakat kihasználva és a földtörvény adta beszorított lehetőségeken belül viszonylag olcsón meg tudja vásárolni a földet befektetési céllal, és továbbadja. Ezek a nemzetidegen testek!

Én nemigen félteném a magyar földet, ha azt látnám, hogy valóban azok használatában és tulajdonában van, akik ebből élnek. Akkor nekünk nem kellene most ilyen megszorító törvényi rendelkezéseken gondolkodni, hogy mit zárjunk ki. Mi jogászkodunk, Turi-Kovács uram?! Jogászkodunk, ön is, én is, hogy hogy tudjuk szorítani, hogy most kit zárunk ki, kit nem zárunk ki, mert érezzük, hogy igazán nem tudunk mit tenni, mert amit tehetnénk, az most nagyon sok pénzbe kerülne. De el kell indulni ezen az úton!

Mit tehetnénk? Azt, hogy ezeket az embereket, akik most magyar emberek, földhöz értő emberek, földet használnak, helyzetbe hozzuk, hogy meg tudják venni a földet. Vannak kísérletek a nemzeti földalappal. Mibe kerül? Az indítás tíz milliárd forint! Meg tudjuk kezdeni? '96-ban 8-cal számoltunk, amikor felállítottuk a Földhitel Intézetet. Az is kevés volt! Egyetlenegy dolgot tudtunk tenni, egy olyan hitelkonstrukciót indítottunk el, ami a helyben lakó mezőgazdasági vállalkozót helyzetbe hozta, hogy száz hektárig földet tudjon venni, és ennek a hitelkamatainak a 40 százalékát a minisztérium fizette.

Nem nagyon forgott a dolog, mert állami garancia meg nem volt mögötte, és azt mondta a bank, bocsánat, hát milyen földárak vannak most, milyen jövedelemtermelő képessége van a földnek?! Nem túl sok, akkor én annak a szerencsétlen gazdának nagy kockázattal adhatom ki esetleg a hitelt a földvásárlásra, nem is biztos, hogy be fog jönni, még akkor sem, hogyha hitelkamat-támogatást ad rá az állam. Tehát közgazdasági eszközrendszerrel nem nagyon próbálkoztunk. Nem nagyon próbálkoztunk!

Bár az a módosítás, amit Medgyasszay László itt most előterjeszt, az nem új dolog, mert '97-ben, amikor az a nagyon nagy vita volt, hogy jogi személyek szerezhetnek-e földtulajdont, akkor meg volt nyitva az a paragrafus, ami a tulajdonszerzésre vonatkozott. Most nincs megnyitva! Most tehát olyan módosító indítványt sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalról nem lehet beadni, hogy ne az adminisztratív eszközöket erőltessük. Oké, ez menjen, mert most ennyire vagyunk képesek a politikai palettán, mert többet nem tudunk kihozni!

De igazán, tegyük már a szívünkre a kezünket: jogászok, közgazdászok, esetleges befektetői szándékkal politikai körökhöz közel álló személyek, mert ilyenek is vannak: ez a módosítás arra nem elég, hogy ezeket a nem biztos, hogy hasznos és tiszta szándékú embereket el tudja téríteni az útról. A másik oldalon kell lépnünk! Akkor beszélgettünk mi arról, hogy most arról beszéljünk, hogy kik azok, akiket preferálunk a földszerzésben, Akkor jelent meg az, hogy helyben lakó legyen, főhivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytasson az illető, és szakmai előélete is megfeleljen ahhoz, hogy a föld tulajdonosává válhasson, mint ahogy Európában számos országban ez így van, és emellé rendeljünk egy pénzügyi hátteret, hogy ezt a kört helyzetbe tudjuk hozni, hogy meg is tudja venni ezt a földet.

Mert most miért jó nekünk - ezt most teljesen komolyan kérdezem -, hogy ezekkel a jelenlegi szigorító szabályokkal is, mondjuk, egy Sydneyben élő magyar állampolgár vehet-e Magyarországon 300 hektár földet? Minden további nélkül! Minden további nélkül, függetlenül attól, hogy haza akar-e jönni, vagy nem akar hazajönni! Neki van egy magyar állampolgársága, amit visszakapott, mert korábban elvették tőle - nagyon helyes, hogy visszakapta egyébként, semmi baj -, ő ausztrál-magyar kettős állampolgár, és mert van most egy kis befektetni való pénze, vidáman meg tud venni 300 hektár földet. Vele nincs semmi bajunk, mert azt mondjuk, hogy ő jogos földtulajdonossá válik.

De mondhatnék egy másik példát is: azok a pesti befektetők, akik most különböző ügyvédi megbízásokkal mászkálnak és vásárolják a részaránytulajdonokat, de rettenetes módon veszik ám, 3-4000 forintos aranykoronánkénti áron, ők a mi jogalkotói szemünkkel jelen pillanatban még mindig jó, magyar állampolgárok. Miért ne vehetnék meg a 300 hektár földet, jóllehet semmi közük hozzá, nem is akarják soha ezt a földet művelni, még látni se, azt se tudják, hogy hol van?! Majd amikor a földérték úgy alakul, akkor majd el fogjuk adni, kérem szépen, csak befektetünk! Addig meg használja, aki akarja, jobb esetben, rosszabb esetben még használót sem engednek oda.

Láttam olyan példákat, főleg Somogy megyében, ott a helyi gazdák mutogatták meg azokat a parlagon lévő területeket, amelyek külsősök tulajdonában vannak. Azt mondják, hogy megvette ez meg az, meg amaz innen meg onnan, rá se néz, de nem adja használatba sem, ott eszi a fene meg a gaz!

A földhivatalnak van valamiféle bírságolási jogköre, ha arra eljár egyáltalán, vagy tudja, hogy ki a használó, ha egyáltalán még mód lesz ez alapján ezt megoldani, de egyébként semmi más nem történik!

(17.40)

Ebben a helyzetben itt marjuk egymást, próbálunk ötről a hatra jutni, és egy ördögi mókuskerékben vagyunk, amikor a miniszter úr visszakérdez, mit tettek önök az elmúlt négy évben. Jártuk a mókuskereket, jártuk, jártuk - de ebből ki kellene lépni, mert az előző négy évben is mókuskerekezett az előző kormány! Mert amikor ehhez a kérdéshez hozzányúlunk, a politikai indulatok összefeszülnek, és mindenki a másikban a gonoszt látja, és elindul a visszakozz. Minthogy... (Dr. Medgyasszay László közbeszól.) Tessék? Nem, de, szóval, mikor már látja az ember, hogy már nem a témáról beszél, hanem már kijön a szövetkezet, a sérelem, nagyanyám, mit tudom én, szóval innentől nincs meg a bizalom, akkor azt mondom. Nem a gonoszt látjuk, hanem nincs meg a bizalom a másik iránt, azt hisszük, hogy valami csalárd módon alánk akar tenni, és ez ad éppen kiskaput és ez ad lehetőséget azoknak a nem tisztességes szándékú embereknek, akik a jogi lehetőségeket legálisan kihasználva ilyen játékokat tudnak kezdeni, mi meg nem foglalkozunk azokkal, akik érdekében ez történne.

Én megértettem a '97-es dolgot, hogy akkor ugye volt egy ilyen, ugyanilyen jellegű hangulat - nem folytatta a kormány, visszalépett. Nem azt mondom, hogy a súlya a két módosításnak, hanem azt mondom, hogy a hangulat! Tehát ha már a "föld", ez a szó itt elhangzik a parlamentben, akkor mindenki egyre ugrik, ugye, hogy a földet nem adjuk külföldnek. Ebben egyetért mindenki, csak amikor elkezdünk a részletekről vitatkozni, akkor ki is az, aki ezzel a módosítással vagy azzal a módosítással be akarja csempészni az általa nem kívánt külföldit? És higgyük már el, hogy tényleg nem nagyon akarja itt senki a külföldit preferálni, de addig, amíg a mieinket nem hozzuk helyzetbe, ők fognak ám jönni, függetlenül attól, hogy minekünk milyen szándékaink vannak!

Ezért én örülök annak, amit miniszter úr mondott, mert valóban, most már meg kellene próbálni - mert mi is próbáltuk ezt a hatpártit -, hogy ki tudjuk-e alakítani azt a legkisebb közös többszöröst, amelyre valóban azt mondjuk, hogy barátom, ez nem tízéves derogáció, ez nem húszéves - ez örök! Ez örök, amíg magyar föld lesz! Tehát ez a szabályozás úgy fog kinézni, hogy itt földet - nem mondok csúnya szavakat itt a parlamentben, de földet, magyar földet - senki nem fog szerezni, csak akkor, ha ezeknek és ezeknek a feltételeknek megfelel. És nem érdekel, hogy most budapesti lakosról van-e szó, vagy sydneyi lakosról van szó, vagy mit tudom én, milyenről! Kedves jó barátom, itt élsz, főhivatásszerűen, itt telepedtél le, ezt csinálod? Akkor van földvásárlási jogod - ha meg ezt abbahagyod, akkor meg el kell hogy adjad! El kell hogy add, mert te nem tarthatsz a tulajdonodban földet akkor, ha nem felelsz meg ezeknek a feltételeknek!

És ha ebben elindulunk - erre mutat Medgyasszay úr véleménye, de még egyszer mondom, ez '97-ben egyszer már előkerült -, akkor nem kell majd nekünk ilyen paragrafusokon egymás idegeit cibálni és a másik miatt idegeskedni, mert azt hiszem, hogy valamennyien ténylegesen jót akarunk, és erre van is esély.

A másik dolog, ami ebben a törvényben szerepel, és ez már ilyen praktikus dolog, a földhasználati jognak az ingatlan-nyilvántartási bejegyeztetése. Ez megtörtént az ingatlan-nyilvántartási törvénnyel, illetve annál a '97-es földtörvénynél is, amiből semmi nem lett - még nem is tárgyaltuk gyakorlatilag, részletes vitáig se ment el -, annál ez szerepelt, tehát ez gyakorlatilag egy folytonos konstrukciós elem, ami megjelenik, és amire szükség van. Ami itt vitatható - és ezt kormánypárti képviselők is felvetették a bizottsági ülésen -, hogy kell-e nekünk a párhuzamos nyilvántartás.

Most én értem ám, és halkan jegyzem meg, hogy vannak bizonyos szakmai önvédelmi reflexek. Volt egy kárpótlási törvény, ami földuzzasztotta az apparátust, mert végre kellett hajtani; utána volt egy részarány-tulajdoni törvény, az is vitte tovább. Most beindult egy ilyen gördülőreflex, hogy ha ezek kifutnak - márpedig kifutnak! -, akkor bizonyos területeken létszámleépítésre kerülhet sor, és ezért - még egyszer mondom, nem biztos, hogy igaz, lehet, hogy tévedek, de az előkészítésből nem zárható ki ez a gondolatmenet sem: - kreálunk egy többletfeladatot, amivel meg tudjuk indokolni, hogy nekünk még létszámban és pénzben szükségünk van erre. Ugyanis én úgy látom, vagy ahogy miniszter úr is utalt rá, a számítógépes információ birtokában, egy olyan elektronikus nyilvántartás feltételezésével, mint ami a földhivatalokban kialakult, nem jelentene nagy gondot az ingatlan-nyilvántartási számítógépes adatokat négy darab adattal kiegészíteni, mert csak négy darab adatot kell hozzápakolni a jelenlegihez, méghozzá azokat, hogy ki a használó, annak hol a lakcíme, a használat jogcíme és az időtartam, amennyire ez a használat szól. Ezt a négy jogcímet, én nem értek hozzá, nem vagyok számítástechnikus, de nagy valószínűséggel egy szoftverbe be lehet vinni, ezzel a négy adattal kibővült az ingatlan-nyilvántartási adattár, és együtt van nekem földrészlet, helyrajzi részlet, sőt mi több, rendelkezésemre áll az aranykorona-érték is, ami eszerint nem állna rendelkezésemre, márpedig a földnek az értékmérője, főleg a részarány-tulajdonnál; nem is tudom, hogy mekkora az enyém, csak azt tudom, tehát területileg csak azt tudom, hogy 67,47 aranykorona-értéket adtam használatba, és az viszont ezzel a nyilvántartással párhuzamosan megoldható. Erre nézve módosító javaslatot is nyújtok majd be - netán már be is van nyújtva. Remélem, hogy ezt a rendszert viszonylag olcsón, hatékonyan és gyorsabban meg tudjuk csinálni, mint ahogy az itt szerepel.

A másik dolog - ehhez úgyszintén nem nyúlt hozzá ez a módosító indítvány -, ami a földhaszonbérletnek az idejét szabályozza. Ugye, az előzőben azt mondtuk mi - amiből tényleg a parlament előtt nem lett semmi, tehát nem tárgyaltuk -, hogy a földhaszonbérleti időt növeljük meg, tehát egy biztonságos földhasználat felé menjünk, hogy ne legyen kizsarolható a föld, addig legalábbis, amíg nem tudjuk, még egyszer mondom, helyzetbe hozni a földhasználókat, hogy meg is tudják ezt vásárolni. És az MDF-nek is annak idején az volt a véleménye, hogy a földhasználati időnél az alsó határ legyen megállapítva, a legrövidebb idő, amire földhaszonbérleti szerződés köthető; és a felsőt terveztük mi negyven évre fölemelni, mert a jelenlegi tíz év erre nem alkalmas.

Hadd mondjak egy példát! Nálunk a Jászságban még mindig téma az öntözésfejlesztés, amire a minisztérium három éve csinálja a terveket, és most jött el az az idő, hogy föl kéne mérni az igényeket. Tehát most kell elmenni a földhasználókhoz és megkérdezni tőlük, hogy hajlandóak-e hektáronként 30 vagy 50 ezer forintot befizetni ebbe, hogy a víz elérhesse ezt a területet, mert egyébként ebből a csatornából nem lesz semmi, mert a központi költségvetési igénye 30 milliárd forint; a teljes bekerülés, tehát a kiszolgáló rendszernek olyan 80 milliárd körül lesz a vége - no, barátaim, hogyan állunk ehhez? Most a földhasználók jó része azt mondja, hogy mivel nekem csak öt évre - mert az átlag öt év - szól a haszonbérleti szerződésem, ezért én nem fogom ezt a 30 ezer forintot befizetni; kérdezzék meg a tulajdonost! A tulajdonos meg, az öreg Mariska néni, ugye, nyugdíjas, azt mondja: "Mit akarnak tőlem, miért fizessek én 30 ezer forintot?" "Hát Mariska néni, a maga földje értékesebb lesz, ha odajön a víz!" "Hát nincs annyi nyugdíjam egy év alatt, hogy én ezt be tudnám fizetni!" És ebben a bizonytalan helyzetben előfordulhat, hogy ilyen beruházásokat, ami a föld értékét növelné és hasznos lenne, nem lehetne megtenni.

Tehát ehhez sajnos nem nyúl hozzá ez a módosítás, így ehhez nem is lehet majd semmiféle egyéb képviselői módosító indítványt benyújtani, de nem lett volna haszontalan, ha a haszonbérlettel is foglalkozunk mint jogintézménnyel.

Egyetlen dolog és aztán befejezem: itt a jegyző hasznosítási kötelezettség-ellenőrzési rendszere nekem nem nagyon tetszik, mert a jegyzőnek nem az a dolga, hogy ellenőrizze, hogy ki hasznosítja és milyen módon a földet; az a földhivatalnak és az FM-hivataloknak a kötelessége, nekik kell ezt megtenni, és ha egy jegyzőre egy ilyen új hatáskört rátestálunk, akkor ő megkérdezi, illetve az önkormányzat: "És ezért mit kapunk?" "Hát semmit, de nektek azért ezt csinálni kell!" "Hát nekünk se apparátusunk, se pénzünk, se szakemberünk ehhez, tehát nem tudjuk megtenni!" Akkor azt mondja: "Építs ki egy riadóláncot, és ha valaki majd beköpi neked, hogy itt X. Y. földje elhanyagolt, akkor majd följelented." Hát ezt nem szívesen teszik meg vidéken, főleg egy kisebb településen... Én azt mondom, hogy ez maradjon el, és maradjon a hatályos jelenlegi szabályozás, ami szerint a földhivatal, illetve az FM-hivatal a megszokott rendnek megfelelően, a határszemlét figyelembe véve, ezt a földhasznosítási kötelezettséget megfelelően ellenőrizni tudja.

Barátaim, én azt hiszem, hogy nagyon fontos ügyről van szó, rettenetesen komoly dolgokról; ez azonban nem kell, hogy odáig vigye a dolgokat - főleg azokat a képviselőket, akik ez iránt az ügy iránt ilyen mértékben érdeklődnek, hogy még jelenlétükkel is megtisztelték az ülést -, hogy egymással szemben úgy jelenjenek meg indulatok, ami a későbbiek vonatkozásában a párbeszédet vagy a konszenzus lehetőségét esetleg szűkítené vagy lehetetlenné tenné. Mert higgyék el - nem tudom, ki mondta ezt a 24. órát, lehet, hogy Turi-Kovács képviselő úr - valóban ott tartunk, hogy ha nem csinálunk egy átfogó, új földtörvényt, ami független az Európai Uniótól, ami bennünket itt orientálni fog a helyi, a mi saját embereinknek a megélhetése érdekében, akkor problémák lehetnek. Hát idáig azért ne jussunk el!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ, az MSZP és a kormánypártok padsoraiban.)

 

(17.50)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Medgyasszay László képviselő úrnak, MDF.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Ház! A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló T/757. számú törvényjavaslat általános indoklásában többek között a következő mondatokat olvashatjuk: "A földtörvény módosítását ma mindenekelőtt az teszi szükségessé, hogy a földhasználati viszonyok nem áttekinthetők, nincs olyan nyilvántartás, amely a földhasználatot rögzíti." Majd később: "Másfelől az agrártámogatások igénybevételének feltételét jelentő földhasználat megbízható igazolása érdekében szükség van olyan hiteles, hatóság által vezetett nyilvántartásra, amely bármely jogcímen történő földhasználatot regisztrál."

Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja az indoklással egyetért. A törvénytervezetről általánosságban megfogalmazható, hogy a termőföldek használatára vonatkozó regisztrálási kötelezettség bevezetése szükségszerű. A kárpótlás és a részarány-kiadási feladatok egy bizonyos kényszerpályán született, szakmai szempontból nem túl sikeres szabályozása miatt a földtulajdoni és földhasználati viszonyok kaotikusak, áttekinthetetlenek. Ezzel persze nem mondtam újat. Ugyan a földhivatalok megfeszített munkával a kárpótlás ingatlan-nyilvántartási átvezetését gyakorlatilag befejezték, és a részaránykiadások átvezetése is befejezés előtt áll, a probléma még korántsem oldódott meg, az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjog-átruházások mértéke nem ismert, legfeljebb becsülhető.

Az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett kárpótoltak jelentős része csak névleges tulajdonos, még a kárpótlási jegyét eladta az ellenében megszerezhető földtulajdonra kiterjedő hatállyal, és a szerződő felek a tulajdonjog rendezésében, legalizálásában nem érdekeltek az ismert szankciók és tulajdonszerzési korlátok miatt sem. A részaránykiadások befejező szakaszában viszont várhatóan nagy létszámú, heterogén tulajdonközösségek is létrejönnek, melyen belül a tényleges földhasználó nem vagy csak nehezen azonosítható a hatósági eljárások során. A tényleges földhasználat nyilvántartásának hiánya miatt minden olyan ügy eldöntése, legyen az közigazgatási - például hasznosítási kötelezettség ellenőrzése - vagy pedig polgári - például kárigény-érvényesítés -, amely a használó személyéhez kötődik, nem vagy csak aránytalanul nagy terhek árán lehetséges.

Egyesek szerint nem indokolt az ingatlan-nyilvántartástól elkülönülő önálló nyilvántartás kialakítása. Ezt a véleményt támasztja alá az is, hogy az 1997. évi CXLI. - ha jól olvasom -, az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény lehetővé teszi a haszonbérleti jog bejegyezhetőségét, továbbá bővíti a bejegyezhetők körét. Ezen álláspont szerint az ingatlanra vonatkozó minden adat nyilvános kell hogy legyen, így a használatra vonatkozó tény megismerhetősége, nyilvánossága fontos érdeke a gazdasági élet szereplőinek.

A másik álláspont szerint indokolt az elkülönült földhasználati nyilvántartás kialakítása, amennyiben annak alapja nem az ingatlan, hanem a használó - család, gazdaság, családi gazdaság, üzem. Tény, hogy ebben az esetben nem beszélhetünk az egységes nyilvántartásról, annak ellenére, hogy a két nyilvántartást egy szervezet vezeti. A Magyar Demokrata Fórum gyakorlati megfontolásokból és a gazdaság működőképességének elősegítése érdekében ez utóbbi, az előterjesztésben is szereplő megoldást, a törvényjavaslatban foglaltakat támogatja.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatban foglalt rendelkezések végrehajtása után mindenképpen tisztább képet kapunk a termőföld használati viszonyairól. Ez természetesen nem oldja meg az úgynevezett zsebszerződések és egyéb más problémát teljes mértékben, különös tekintettel nem a nemkívánatos külföldi és más spekulatív tőke visszaszorítását a földpiacról. De kedves képviselőtársaim, ezt nem is mondta senki! Nagyon káros volt, hogy a vitát sokan ebbe az irányba vitték és főleg erről beszéltek, holott itt elsősorban és tulajdonképpen a mindenki által elfogadott és minden egyéb indokkal alátámasztott használat regisztrációjáról van szó - elsősorban a földéről - ebben a törvényjavaslatban.

Hadd mondjam el így magunk között, hogy olyan komoly politikai vita folyt már itt, hogy nem akarok további politikai vitát gerjeszteni, ezért kihúztam egy-két visszaemlékezésemet az 1977. évről - nem kívánom irritálni a mostani ellenzéket... (Dr. Kis Zoltán, Bauer Tamás: 1997!) 1997-ről, bocsánat - népszavazás s a többi... (Dr. Kis Zoltán: Mi megtesszük!) Ma már nem fenyeget az a veszély, de ezt azért el kell hogy mondjam, hogy a kormány és parlamenti többsége bármilyen formában is valamilyen kaput nyitna a külföldiek földtulajdonszerzése előtt. Mégis szükségesnek tartom és tartjuk a hatályos földtörvény olyan irányú módosítását is, amely a termőföldből élőket hozza kedvezményezett helyzetbe a továbbiakban a földpiac területén. Ezért nyújtottam be az elmúlt héten erre vonatkozó önálló képviselői indítványomat, amelyet itt többen megemlítettek a tisztelt Házban.

Herbály Imre képviselő úr sajnos nincs itt, de egy-két megállapítására szeretnék reagálni. Herbály képviselő úr azt mondta, hogy valami zavar van a koalíción belül. Lehet, hogy a saját tapasztalataiból indul ki az elmúlt négy évre visszamenőleg; én szeretném megnyugtatni, hogy semmiféle zavar nincs. Én nem szoktam kérkedni azzal, ha egy miniszter velem szóba áll, de azért itt el kell hogy mondjam, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Torgyán József úr méltatott arra, hogy rendszeresen konzultálhatok vele éppen ezekben a kérdésekben, és teljesen szinkronban vagyunk ezekben az ügyekben, és természetesen teljes az egyetértés ezen törvényjavaslat előterjesztése során is.

A másik megjegyzésem az, hogy természetesen, ahogy Kis Zoltán mondta, lehet, hogy ez az ötlet nem új. Miért terjesztettem most mégis be? Lehet, hogy ebben bízom, hogy megérett a helyzet arra, megvan az a lélektani pillanat, amikor valóban ezekkel a kérdésekkel egyszer és mindenkorra átfogóan foglalkozva, valamilyen közös eredményre juthatunk.

Tudom, hogy ez a javaslat még sok kiegészítést kíván, éppen ezért remélhető tárgyalása során nemcsak a koalíciós partnerek támogatását és jobbító javaslataikat kérem, hanem a mai, néha parázs vitát is tekintve vagyok olyan optimista, hogy számítok az ellenzéki pártokban ülő agrárpolitikusok együttműködésére, és ezen hitemben most engedjék meg, hogy a jegyzőkönyvben is rögzítsem: Kis Zoltán legutóbbi, mostani felszólalása megerősít, hogy igenis érdemes újra és újra megkezdeni a konszenzus keresését.

Ezért, ha már említettem a miniszter úr nevét, akkor azt is el kell mondanom, nekem nagy örömömre szolgált az expozé, a végén elmondott nyitás - nyitás, hogy ő személyesen kész a konszenzus megteremtésére tárgyalásokat kezdeni. És nem kívánom az MSZP képviselőit bántani, de talán lehetett volna másképp is reagálni. Az a - tessék visszaolvasni a jegyzőkönyvből! - sokszor személyeskedő hang, ami nem egy objektív kritika volt a kisebbségi vélemények előadásakor, bizony nem segíti elő az együttműködésre irányuló munkát és készséget.

Tisztelt Ház! Remélem, nem vettem sokáig türelmüket igénybe. Ennyit kívántam én is egy kicsit politizálni általánosságban; ha mindenki ennyit politizált, agrárpolitizált volna a téma kapcsán, akkor már a következő témát tárgyalnánk - de hát majd arra is sor kerül.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Úgy látszik, azért enyhe politizálás mégiscsak volt, mert kétperces felszólalásra Bauer Tamás képviselő úr kért szót. Remélhetőleg a képviselő úr kétperces felszólalása nem indít meg megint egy lavinát. (Bauer Tamás: Nem!) Megadom a szót önnek, képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Medgyasszay képviselő úr mintha nem lett volna itt az expozé és különösen a legnagyobb kormánypárt vezérszónokának, Glattfelder képviselő úrnak a beszéde közben.

 

(18.00)

Hiszen mind az expozé, s különösen Glattfelder képviselő úr beszéde a törvényjavaslat legfontosabb céljának és funkciójának azt tekintette, hogy a zsebszerződéseket kiküszöböljék, üldözzék, lehetetlenné tegyék és így tovább - erről beszélt Glattfelder Béla és a miniszter úr is. Medgyasszay úr pedig azt mondta, hogy senki se hiheti, hogy ezzel a törvényjavaslattal ezt ki lehet küszöbölni.

Be kell vallanom, hogy én Medgyasszay képviselő úrral értek egyet. Ez a törvényjavaslat természetesen nem alkalmas arra, hogy ezt a jelenséget megszüntesse. S nem azért nem alkalmas, mert a benne lévő korlátozások nem elég rafináltak, nem elég átfogóak, nem elég hatékonyak, hanem azért nem alkalmas, mert a zsebszerződés intézménye egy földpiaci, egy gazdasági, egy birtokpolitikai helyzetnek a következménye, amit adminisztratív korlátokkal legfeljebb akkor lehetne kiküszöbölni, hogyha az adórendőrség, az ilyen rendőrség meg az olyan rendőrség után a földrendőrséget is felállítanák, és sokkolóval, kutyákkal meg elektromos izékkel fölszerelnék, s nagy létszámmal fölnövelnék legalább tízszer akkorára, mint az adórendőrség - akkor talán menne, de ezt kifelejtették a törvényjavaslatból.

Amíg ezt nem teszik meg, addig ilyen adminisztratív intézkedésekkel nem fogják tudni megszüntetni azt a fajta gazdasági jelenséget, ami a földpiac és a mezőgazdaság helyzetének a következménye, s amelynek a megszüntetésére viszont ennek a kormánynak egyelőre semmiféle elképzelése nincsen!

Köszönöm szépen, a két percem lejárt.

ELNÖK: Igen. Kétperces felszólalásra Medgyasszay László képviselő úr következik, MDF.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Ház! Kénytelen vagyok reagálni Bauer képviselő úr felszólalására, mert különben egy elvarratlan szál marad a gondolataimban. (Bauer Tamás dr. Kis Zoltánnal beszélget.)

Tisztelt Képviselő Úr! Én úgy gondolom - ha ide tetszik figyelni, akkor folytatom -, nem fogjuk elérni azt az ideális állapotot, hogy amit a törvény tilt, azt a tiltást az emberek be fogják tartani. De ez a törvényjavaslat is egy picit talán - és ez megítélés kérdése, hogy milyen mértékben - közelebb visz bennünket ahhoz a célhoz, amiről itt mindannyian beszélünk.

Tehát nem becsülöm le az előterjesztésnek azt a hatását, amely, hogy ha hivatalosan nyilvánosságra hozunk a földnyilvántartásból bizonyos földhasználati viszonyokat, az ne segítene az úgynevezett zsebszerződések világossá tételében és az ezzel kapcsolatos megfelelő intézkedések lehetővé tételében is. Tehát ezt bizonyára nem tetszett teljesen jól érteni: nem felejtettem ki azt az evidenciát, amely számomra természetes.

A másik, amit szeretnék mondani: még korainak tartottam arról beszélni, amiről a részletes vita folytán még szeretnék szólni. Műhelymunka és jogi vita folyik ma is azon, hogy bizonyos módosító indítvánnyal éppen az úgynevezett zsebszerződések - ezt most gyűjtőfogalomként használom - hatálytalanítása érdekében módosító indítványt tudjunk előterjeszteni. A részletes vita során erről még fogok beszélni.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót felszólalásra Kapronczi Mihály képviselő úrnak, MIÉP; őt követi Kékkői Zoltán.

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A MIÉP időszerűnek és feltétlenül támogatásra érdemesnek tartja a földtörvénynek a kormány által benyújtott, T/757. szám alatt jelzett módosításait.

Ez a módosítás a választások óta az egyik, talán a legfontosabb politikai döntés realizálása a törvényhozásban. A magyar közvélemény és mi is pontosan emlékszünk az előző koalíció által benyújtott, a magyar föld külföldiek részére történő odavetését magában foglaló törvénymódosítási javaslatra. Ez volt az a kísérlet, ami nyilvánvalóvá tette a választóknak, hogy még az alkotmányos jogok felrúgása sem volt akadály az akkori kormánynak, hogy kirántsa a földet a magyar gazdák talpa alól. A gazdák arra is emlékeznek, hogy milyen módszereket vetettek be ellenük, ami veszteségessé tette gazdálkodásukat, hogy elvegyék a kedvüket a földtől. Emlékeznek a mesterségesen keltett búzaválságra, melynek eredményét még most sem heverték ki, s az új kormánynak komoly áldozatába került a károk enyhítése. Ennek tudható be az is, hogy 1997-ben majdnem 8 milliárd forint állami támogatás a kormány zsebében maradt, és a piac összeomlása sem volt véletlen. Ez, mintegy 4 millió hektár szántóföldet érintve, átlagosan legalább 25 ezer forint bevételi veszteséget okozott a magyar gazdáknak. Ezek után jogosan dörzsölgette a markát a zsebszerződéses külföldi földkupec is a zsíros falat reményében.

A MIÉP, a többi nemzeti erővel közösen, határozottan fellépett a nemzeti érdekeket súlyosan sértő törvénytervezettel szemben. Tiltakoztunk parlamenti felszólalások sorozatával és parlamenten kívüli politikai rendezvények százezres résztvevőivel. Végül a választók akaratából bebizonyosodott, hogy a magyar föld nem eladó, a magyar föld a magyarságé. Az akkori koalíció vezetői beleestek jogelődeik hibájába. Úgy gondolták, hogy hatalmuk kétezer évig fog tartani. A tiltakozásokat csak arrogáns vagy gúnyos válaszokkal méltatták. Reméljük, most örökre pont kerül a földtulajdon-ügy végére, a termőföld magyar tulajdonban marad, a "zsebesek" széttéphetik a szerződéseiket, vagy azt csinálnak vele, amit akarnak.

A Magyar Igazság és Élet Pártja tisztában van azzal, hogy a földkufárok nem fognak egyből belenyugodni a zsíros üzlet elvesztésébe; olyan hírek is terjengtek, hogy újabban kettős állampolgárságú honfitársaink közül próbálnak toborozni pénzért olyanokat, akik hajlandók visszaélni a nemzet azon döntésével, hogy minden elmenekült magyar állampolgár visszakapta az állampolgárságát, s az ebből a célból megszerzett magyar útlevelek felhasználásával készek erre a segítségnyújtásra. A Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőjeként módosító indítványt nyújtok be ennek a jelenségnek a megakadályozására vagy legalábbis a visszafogására. Ehhez kérem képviselőtársaim javaslatait, segítségét is.

Módosító indítványunk elfogadása esetén az egy éve már Magyarországon gazdálkodó és élő, hazatelepült, letelepedett honfitársaink előtt nyílna meg a termőföld tulajdonlásának lehetősége. Biztos vagyok abban, hogy a valóban gazdálkodni szándékozó, hazájukat szerető honfitársaink meg fogják érteni és tudomásul fogják venni ezt a megszorítást, s bízunk abban, hogy ez csökkenti a kedvét azoknak, akik spekulálni szeretnének a termőfölddel.

Kérni fogjuk az önkormányzatok által is igazolt tulajdonosok és bérlők valóságos kimutatását. E feladat végrehajtására kezdeményezni fogjuk egy termőföldtulajdon-bérletet, -használatot ellenőrző vizsgálóbizottság létrehozását a parlamentben, melyhez szintén kérjük az önök segítőkész támogatását.

Hogy mibe kerül ez a nyilvántartás? Teljesen egyértelműen kevesebbe, mintha a földet veszni hagynánk, vagy továbbra is megengednénk a spekulációt. Véleményünk szerint módosító indítványunk elfogadása esetén, a nemzeti érdekeknek megfelelő döntéssel lezárul a rendszerváltás utáni történelmünk egyik döntő csatája, s ezután lassan már az európai uniós tagság következik.

A Magyar Igazság és Élet Pártja természetesen ezek után igennel fog szavazni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP, valamint a Kisgazdapárt padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Kékkői Zoltán képviselő úr, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Salamon László képviselő úr. Tessék!

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A termőföldről szóló, 1994. évi LV. törvény módosítása a T/775. számú törvényjavaslat általános vitájában pontosan kiemeli, hogy ez a törvényjavaslat a Független Kisgazdapárt programjában, és természetesen a kormány mezőgazdasági programjában is fontos helyen szerepelt.

A törvényjavaslat három nagy csoportra osztható: az első a tulajdonszerzéssel kapcsolatos változásokat tartalmazza, a második a földhasználati nyilvántartás bevezetésével kapcsolatos törvényeket, a harmadik a földvédelmi járulék és bírság megfizetésével és a talajvédelmi előírásokkal foglalkozik.

 

(18.10)

 

A törvényjavaslat 1. §-ában lévő új 9. § egyértelművé teszi, hogy az úgynevezett zsebszerződésekben leírt elővásárlási vagy -vételi jogát a tilalom alatt álló személyeknek a tilalom megszűnéséhez mint feltételhez kapcsolódóan sem lehet kikötni.

A 2. §-ban lévő törvény biztosítja, hogy a haszonbérlőt megillető elővásárlási jog csak azokra a haszonbérlőkre vonatkozzon, akiknek a tulajdonszerzését a törvény nem zárja ki. A két fontos módosítás a zsebszerződéseket érvényteleníti, és így biztosítja a külföldi állampolgárok termőföld-tulajdonjogának megszerzését tiltó törvény megtarthatóságát - a 7. § (1) bekezdésében van. A 9. § (2) bekezdésében a következő törvénymódosítás olvasható. "A tulajdonszerzési korlátozásba ütköző szerződés semmis, ha az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésen az e törvényben meghatározott tulajdonszerzési korlátba ütköző módon, illetőleg megengedett szerzési mértéket meghaladóan termőföld vagy védett természeti terület tulajdonjogának megszerzésére kerülne sor, a föld fekvése szerinti körzeti földhivatal - a továbbiakban földhivatal - az okirat nyilvánvaló érvénytelensége esetére irányadó szabályok szerint jár el." Ez az előző törvényhez képest abban tér el, hogy a föld fekvése szerinti körzeti földhivatal megnevezést használja a földhivatal helyett.

Ami számomra itt egy kicsit problémás, hogy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 5. § (1) bekezdésében a belföldi magánszemély termőföld-tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy tulajdonban legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy 6000 aranykorona értékű termőföld lehet. Tudjuk, hogy vásárlás nemcsak egy körzeti földhivatal által nyilvántartott földterületből lehetséges. Az ország más megyéiben is lehet tulajdonjogot szerezni. Ennek ellenőrzése a törvény betartatása szempontjából csak központosított nyilvántartással lehet. A 300 hektár, illetve 6000 aranykorona maximális tulajdon átlag 20 aranykorona/hektáros földterülettel számol.

Ha csak a szántóföld esetében vizsgáljuk, 40 aranykorona/hektáros szántó esetében a maximális tulajdonjog 150 hektár, ha pedig egy gyengébb aranykoronájú szántót - példaként 10 aranykorona/hektárost - nézünk, akkor a 6000 aranykoronával számolva lehetne 600 hektár, de a 300 hektáros korlát csak 3000 aranykorona tulajdonjogot engedélyez. Tudom, hogy a földárak nálunk jóval a nyugati országok földárai alatt vannak. A törvény korlátozó szerepére szükség van, hogy egyesek ne tudják kihasználni a spekulációval ezt az átmeneti időszakot.

Nekem a törvény betartásának ellenőrzésével kapcsolatban vannak fenntartásaim. Megítélésem szerint még az örökléssel, művelési ág változásával s a többi előálló esetleges törvénybe ütköző aranykorona- vagy hektárnövekedés is problémát okozhat.

A törvényjavaslat második része a földhasználati nyilvántartás bevezetésével foglalkozik. 1920-ban egy hasonló törvény az alábbiak szerint rendelkezik; engedjék meg, hogy ezt ismertessem:

"A mezőgazdasági haszonbérletek alapításában a földbirtokrendező törvény több irányban beavatkozott. A haszonbérletből folyó jogviszonyt pedig a haszonbérbe adók és haszonbérlők közt a minisztérium a rendkívüli gazdasági viszonyokra tekintettel törvényes felhatalmazás alapján több ízben különlegesen szabályozta. A mezőgazdasági földbirtokok haszonbérbe adására nézve kötött szerződést a szerződő felek kötelesek - bizonyos kivételektől eltekintve - a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának tudomásulvétel végett bejelenteni. Ha az albizottság a szerződés bemutatásától számított 30 nap alatt nem nyilatkozik, a szerződést tudomásul vettnek kell tekinteni. Az albizottság megtagadó határozata ellen fellebbezésnek van helye az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz, mely végső fokon dönt. A bíróság azonban a tudomásulvételt csak akkor tagadja meg, ha az állam vagy az, aki a bíróság hozzájárulásával az állam helyébe lép a haszonbérleti szerződést kishaszonbérletek alakítására átveszi."

Visszatérve: a jelenlegi törvényjavaslat kötelezővé teszi az 1 hektár feletti termőföldek használatára irányuló szerződéseknek a területileg illetékes körzeti földhivatalhoz nyilvántartásba-vétel céljából tett bejelentést.

Nagyon fontos, hogy az ilyen jellegű nyilvántartás létrejöjjön, mert így a zsebszerződések nyilvánvalóvá válnak. A nyilvántartás lehetőséget biztosít az agrártámogatásokhoz szükséges, a tényleges földhasználatot bizonyító hatósági igazolás kialakításához is. A 25/A. § (1) bekezdésében a módosító törvényjavaslat a földhasználati nyilvántartáshoz szükséges adatokat írja elő. A felsorolásból kimaradt a terület aranykorona-értéke és a terület nagysága hektárban. Erre azért lenne szükség, mert a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény a haszonbérelhető terület nagyságát a 22. § (1) és (2) bekezdésében és a 23. §-ban aranykorona- és hektárnagysághoz is köti.

A harmadik rész a földvédelmi járulék, a földvételi bírság megfizetésével és a talajvédelmi előírásokkal foglalkozik. Ezek a módosítások a törvényben szükségesek, egyértelműek. A törvényjavaslat 12. §-a értelmében a földhasználati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések 2000. január 1-jén lépnek hatályba. Ez fontos, hogy a földhivataloknak elég idő álljon rendelkezésre a nyilvántartás bevezetésére.

A T/757. számú törvényjavaslatot jónak tartom, elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Németh Imre képviselő úr.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy magam is maradéktalanul egyetértek a termőföldvédelmi politikánkkal; azzal a '90-es évek elején kialakult, kiformálódott politikai elhatározással, hogy a megfelelő piaci földérték és földár kialakulásának hiányát kihasználva a hazai termőföldek ne jussanak külföldiek tulajdonába.

Ennek jegyében támogattam annak idején a termőföldek külföldiek általi megszerzését tilalmazó 1994. évi LV. törvényt, és támogatom most az e törvény módosítása tárgyában benyújtott és most tárgyalt törvényjavaslatot is. Ez az újabb törvényjavaslat az elmúlt évek tapasztalásait hasznosítva ugyanis biztosítékot kíván teremteni annak érdekében, hogy a hazai termőföld védelmében kialakított politikánk csorbítatlanul érvényesüljön, és annak minden esélyét kizárja, hogy a zsebszerződések külföldi birtokosai a zsebszerződésekben a maguk javára biztosítani vélt tulajdonjogot valaha is realizálni tudják.

Úgy gondolom, hogy a kormány mostani törvényjavaslatának éppen e tulajdonszerzési remény kizárása a legfontosabb üzenete. Ennek jelentőségét csak akkor tudjuk igazán felmérni, ha szemügyre vesszük a zsebszerződések természetrajzát. Ezeket a zsebszerződéseket, tisztelt képviselőtársaim, a külföldiek nyilvánvalóan annak reményében kötötték meg, hogy a tulajdonszerzési tilalom majdani feloldása esetén a zsebszerződésekben biztosított tulajdonszerzésüket realizálni tudják. Ezek a remények azonban véleményem szerint eleve alaptalanok, abból következően, hogy jogszabályaink a jogszabályba ütköző szerződések semmisségét ex tunc, azaz megkötésükre visszamenőleg mondják ki, és ez a semmisség nem szűnik meg attól, hogy utóbb a tiltó rendelkezés megszűnik.

Feltehető, hogy ezt a körülményt a tilalom ellenére földet szerezni kívánók jó része ismeri, és ezért sajátos jogi technikákkal, opciós szerződésekkel, az elővásárlási jog kikötésével, előszerződés megkötésével kívánják a semmisség jogkövetkezményeit eleve elhárítani és a zsebszerződésekkel ily módon tulajdont szerezni. A törvényjavaslat 1. §-a ennek a lehetőségnek a kizárását kívánja garantálni.

 

(18.20)

E törvényi rendelkezés kapcsán azonban kétely fogalmazódik meg bennem. Vajon szükséges-e egyáltalán az eredeti törvény 9. § (1) bekezdése szerint újrafogalmazó tilalom kimondása. Vajon szükség van-e annak a kifejezett kimondására, hogy "tulajdonszerzési tilalom alatt álló személy javára termőföld tulajdonának megszerzésére irányuló jog - különösen elővásárlási vagy vételi jog - érvényesen még a tilalom megszűnéséhez mint feltételhez kapcsolódóan sem köthető ki". Ezt a kérdést azért kell feltennem, mert a Ptk. 200. § (2) bekezdése kimondja, "semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek".

Ennek az általános polgári jogi szabálynak az értelmében szerény nézetem szerint már a most hatályos törvényi szabályozás alapján is semmisek azok a vételi jogot, elővásárlási jogot biztosító szerződések vagy más szerződési technikák, melyre a jelen törvényjavaslat 1. §-a most kívánna tilalmat felállítani. Ennek mérlegelése kapcsán nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy ezek az említett technikák polgári jogunk megoldása szerint maguk is tulajdonképpen adásvételi szerződésnek minősülnek, hiszen a Ptk. az előszerződés kivételével az adásvétel egyes különös nemei fogalomkörében szabályozza őket. Nézetem szerint ebből a szempontból nincs különösebb jelentősége annak, hogy a jogszabályi tilalom megkerülését a rosszhiszemű módon eljáró felek adott esetben azzal a jogi technikával próbálják biztosítani, hogy a tilalom megszűnését mint feltételt építik be a szerződésbe.

A kérdés végiggondolása azért is komoly körültekintést kíván, mert a törvényjavaslat megoldása ezeket az 1. §-ban most említett tilalmakat új tilalomként fogalmazza meg, a hatályba léptető rendelkezéseknél kimondva ezek visszaható alkalmazásának tilalmát. Márpedig ha ezek a most említett jogszabályt megkerülő technikák eleve semmisséget eredményeznek, akkor az előttünk fekvő szabályozás olyan, egyébként felesleges túlbiztosítást jelent, amely a törvény hatálybalépése előtt alkalmazott hasonló jogi megoldások semmisségének kimondásában a jogalkalmazót bizonytalanná tehetik.

Természetesen ezt a túlbiztosítási igényt is el tudom fogadni, ha az nem jár a jelenlegi jogi helyzet értelmezésének elbizonytalanításával. Erre figyelemmel lehet, hogy egy olyan szabályozás lenne a legmegfelelőbb, mely a törvényjavaslat mostani megoldása mellett a törvény hatálybalépése előtt megkötött szerződéseknek a most hatályos jog szerint is fennálló semmisségét egy külön értelmező jellegű szabállyal megerősítené.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegészében és befejezésül azt a gondolatot szeretném kiemelni, hogy olyan törvényi szabályozásra van szükség, amely mind a mostani törvényjavaslat megalkotása előtt megkötött, mind netán a jövőben megkötendő tulajdonszerzési tilalmakba ütköző zsebszerződések tartalmának érvényesíthetőségét - a jogszabály megkerülése érdekében alkalmazott jogi furfangok és technikák sokféleségére tekintet nélkül - teljes bizonyossággal kizárja. Olyan törvényi szabályozásra van szükség, amely mellett a külföldi bizton Dunába dobott pénznek tekinthet minden olyan ellenérték-szolgáltatást, melyet hazai termőföld tulajdonának megszerzésére fordít.

E célok jegyében támogatom a kormány törvényjavaslatát és az annak esetleges jobbítására irányuló törekvéseket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, MSZP; őt követi Járvás István.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban én is némi történelmi visszatekintéssel szerettem volna kezdeni. Előttem szóló képviselőtársaim ezt csak vázlatosan tették meg, Salamon képviselőtársam az 1994. évi földtörvényig nyúlt vissza, Medgyasszay László pedig csak '97-ig. Úgy gondolom, nem véletlenül történt ez. Nekik kellett volna visszanyúlni 1991-92-ig, amikor a kárpótlás és a részaránytulajdon kiadásával kapcsolatos törvények megszülettek, és bocsánatot kérni a kialakult helyzetért. Mert hogy most ilyen anomáliákkal kell foglalkozni, és ilyen lehetetlen helyzetbe kerültünk mi is és a mezőgazdasági termelők is, annak a gyökere abban keresendő, hogy Magyarországon a kárpótlás során a termőföld több mint 50 százaléka olyan személyek tulajdonába került, akiknek semmi közük a mezőgazdasághoz, és ezáltal vált a termőföld a spekuláció és a kincsképzés eszközévé. Most természetesen előre kell néznünk, és a kialakult helyzetet kell megoldanunk. Egyetértek a kérdés felvetésével, és igyekszem rövid lenni, mert az előttem szólókat nem szeretném ismételni.

Indokoltnak tartom, hogy áttekinthetőbb földhasználati viszonyok jöjjenek létre, ezért helyeslem a földhasználati nyilvántartás létrehozását, ami lehetővé teszi azt is, hogy a földhasználati adatok a termelők regisztrációs rendszeréből kikerüljenek. A párhuzamosságokat természetesen meg kell majd szüntetni, gondolok elsősorban az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényre. Mert ha egy rendszerben meg lehet valamit oldani, akkor felesleges két rendszert fenntartani, mert ez felesleges anyagi kiadást jelent.

Azzal lehet számolni, hogy a fekete-haszonbérletek jelentős mértékben visszaszorulnak. Ennek leginkább a települési önkormányzatok fognak örülni, mert több haszonbérleti díjhoz fognak hozzájutni. Az őstermelőket érinti kellemetlenül, akiknek az írásbeli szerződés többletkiadást fog jelenteni, hisz a bérbe adó minimum az adóval növelni fogja a bérleti díjat. Ennek ellenére a földhasználati nyilvántartásra véleményem szerint szükség van.

A törvényjavaslat másik sarokkövét jelentő cél, a zsebszerződések visszaszorítása érvényesülése tekintetében azonban én is szkeptikus vagyok. Az elővásárlási jog haszonbérleti szerződésben való kikötésének nem látom értelmét, hiszen az a földtörvény szerint kikötés nélkül is megilleti a haszonbérlőt, ha szerezhet földtulajdont. Az, hogy ki vagy mely szervezet szerezhet, a törvényben ma is egyértelmű. Így azzal a módosító rendelkezéssel nem tudok mit kezdeni, amely a 2. §-ban lett megfogalmazva, mely szerint elővásárlási jog akkor illeti meg a haszonbérlőt, felesbérlőt és részesművelőt, ha a tulajdonszerzést a törvény nem zárja ki.

Meglátásom szerint a külföldiek találékonyabbak, többségük - sportnyelven szólva - nem átlátszó biciklicseleket mutat be. A legelterjedtebb földszerzési módszer, hogy belföldi magánszemélyeket strómanként vesznek igénybe a tilalmi időszakra, párhuzamosan látszólag független vagyoni kölcsön-háttérszerződés védi a vételárat, amit ténylegesen át is adnak. A külföldiek tisztában vannak azzal, hogy az európai uniós csatlakozás utáni derogációs időszak leteltével a jelenlegi tiltásokat el kell törölni, kölcsönt akkor kell törleszteni, ami a földtulajdon átengedése révén fog végbemenni. Persze lehet mondani, hogy ezek a szerződések színleltek és semmisek, de ezt soha senki nem fogja tudni bebizonyítani.

A külföldiek ez irányú illúzióinak leszámolását segítené, illetve a belföldi strómanok körét alaposan lehatárolná, ha a földtulajdonszerzés hosszú távon érvényesíthető, az európai uniós csatlakozást követően is fenntartható szabályait már most rögzítenénk. A bizottsági ülésen ezeket is elmondtam, Medgyasszay képviselőtársam is erre nyújtott be indítványt, és többen megerősítették ezt a kérdést.

 

(18.30)

Én itt a földvásárlás feltételeként elsősorban a tízéves helyben lakást és az életvitelszerű ott élést kötném ki. Természetesen ismerem a Dániában, Hollandiában és más országokban lévő ilyen kikötéseket, ahol mezőgazdasági képzettség, regisztrált termelői mivolt és egyéb kitételek is vannak. E kitételek érvényesítése jelentősen javítaná a helyben gazdálkodók földszerzési esélyeit, számolva azzal a negatív hatással is, hogy ezek a szerzési korlátozások akadályozzák a földpiac élénkülését, a valós értéket kifejező földár létrejöttét és ezen keresztül a gazdák földjelzáloghitelhez jutását; de úgy gondolom, hogy ezeket a negatív hatásokat átmenetileg, a helyzet rendeződéséig el kell tudnunk viselni.

Az 5. §-ban előírt rendelkezés, mely szerint a jegyző a hasznosítási kötelezettség tudomására jutott megsértéséről értesíti a földhivatalt, hatásköri zavarokat okoz. Jelenleg ez a növény-egészségügyi és talajvédelmi állomások kompetenciája, a jegyző mint a bírság behajtója funkcionál vagy kellene hogy funkcionáljon.

Miniszter Úr! A jó szándékot nem vitatom, ami a törvény előterjesztése kapcsán vezette önt, a puding próbája azonban az evés lesz. Az előterjesztett megoldás és az elhangzott érvek a zsebszerződések visszaszorítása ügyében sajnos nem győztek meg, ennek csekély hatása lesz a kedvezőtlen jelenségek visszaszorítására.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Medgyasszay László képviselő úr, MDF. Tessék!

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem kívántam hozzászólni, de Németh Imre úr felszólított, hogy kérjek bocsánatot a kárpótlásért. Én nem kérek bocsánatot, nem ezért álltam fel. Én akkor szoktam bocsánatot kérni, amikor indokoltnak tartom. Kár ilyen politikai lózungokat bedobni. Kétségkívül a kárpótlás egy kényszerpálya volt, kétségkívül lehet róla vitatkozni. Ha egyszer majd lesz egy higgadt idő, amikor az adott történelmi helyzetben az adott cselekvéseket valaki elemzi, akkor lehet, hogy Németh Imre úr nem fog engem fölszólítani bocsánatkérésre. Én is megtehetném azt, hogy szíveskedjen már valaki bocsánatot kérni az előző negyven évért, aztán mehetünk vissza egészen Mátyás királyig. De kétségkívül köszönöm a megjegyzését; eddig is sokat foglalkoztatott a kárpótlás mint történelmi helyzetben egy politikai szükségszerűség és kényszerpályaként létrehozott intézmény, ezután még intenzívebben fogok foglalkozni annak eredményeivel, mert lehet, hogy ki fog derülni, hogy az az 50 százalék, amit ön emlegetett, éppen a faluból elűzött parasztok gyerekei vagy utódai, akik így jutottak földhöz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Karakas János képviselő úr.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nagyon sokan és nagyon sokféleképpen beszéltek már a földtörvény-módosítás fontosságáról, annak szükségességéről. Nem kívánok az előttem szóló képviselőtársaim nagyívű beszédéhez hozzáfűzni, illetve ezeket túlszárnyalni, de a mai helyzetnek, tehát annak, hogy szükséges a földtörvény módosítása, a megértéséhez azért, azt hiszem, egy kicsit mégiscsak vissza kell menni a múltba; nem nagyon és nem megszólva az akkor történteket, de ezt tényszerűen fel kell említeni.

Én a visszamenést 1967-68-ig szeretném megtenni Németh képviselőtársammal ellentétben, mégpedig azért, mert abban az időben az új gazdasági mechanizmusnak nevezett korszak kezdődött, és ez hozott a mezőgazdaságnak valamit; mégpedig az 1967. évi II. földtörvényt, amely a kötelező földmegváltás jogintézményét bevezette Magyarországon. A kötelező földmegváltás jogintézménye azt jelentette, hogy ettől az időtől fogva aki élethivatásszerűen nem a mezőgazdaságban dolgozik, a földjét megváltják, vagy ha az örökösök között nincs olyan, vagy ha az örökös nem szövetkezetben, mezőgazdaságban dolgozik, akkor nem örökölheti tovább a földet.

Ez az a törvény, amelyik elindította, hogy a szövetkezeti földtulajdon létrejöhessen, tehát egy tulajdonfosztási törvény volt, amelyik a kor szellemének megfelelt, nem megbántva ezzel azokat az embereket, de mégis a '80-as évek végére, a '90-es évekre abba az állapotba jutott el a magyar mezőgazdaság, ezen keresztül a magyar gazdaság, a magyar föld, hogy a földtulajdon 60-70 százaléka szövetkezeti tulajdonba került imigyen.

Ennek a törvénynek a visszásságai már a '80-as évek végén érezhetők voltak, és az átmeneti időszakban megszüntették a kötelező földmegváltás jogintézményét, de egyéb más intézkedés vagy törvényalkotás nem történt a Németh-kormány idejében.

A '90-es évek elején, tehát a parlamenti demokrácia, a demokratikus törvényalkotás szakaszában, már '90-91-ben megadták azt a lehetőséget egyébként a földtulajdonosoknak, hogy földjeiket kivihették. Igen, de ez a szabályozás is egy kicsit sanda volt, mert nem szabályozta, hogy hogyan vihetik ki, ezért egy rossz alkupozíció alakult ki a földkivivők számára, mégpedig úgy, hogy a szövetkezet menedzsmentje jelölte ki, hogy hol lehet a földet kivinni. Azt a földet lehetett kivinni '90-ben és '91-ben, ami a legmesszebb volt, ami háromsarkú volt, ami vízjárásos volt, ami rosszul használható volt, vagy ha közel volt a településhez, akkor olyan helyen jelölték ki, ahol a megélhetési bűnözés nap mint nap látogatta a mezei lopások címén ezeket a területeket. Egyébként aki így kivitte a földjét, azt természetesen a szövetkezetből kizárták, ez volt az első reakciója a szövetkezetnek az ilyen földkiméretésre.

A '91-92. évben a kárpótlási törvény megindult és az árverések elkezdődtek. Lehet erről a kérdésről vitatkozni, meg talán majd szükséges is lesz, de egy dolgot azért mindenféleképpen el kell mondani: olyan földtulajdonokat adott a kárpótlás, amelyek helyrajzi számmal rendelkeznek, helyhez kötöttek, tehát forgalomképes földparcellákat osztott ki a hibái ellenére is.

Nem mondható ez el a részaránytulajdonról, amik tagi tulajdonban lévő földek voltak. 1993 márciusáig kellett bejelenteni - önök nagyon jól tudják -, hogy a tagi részarányával mit akar a részarány-tulajdonos. Két lehetőséget adtak neki: vagy kiméreti, és 50 százalékos kiméretési költséget fölvállal az állam, vagy pedig osztatlan közös tulajdonban hagyja. Ez volt az egyik legnagyobb bűn, az osztatlan közös tulajdon meghagyása, ugyanis az egyszerű emberek jelentős részét meg lehetett ezzel téveszteni, mert az volt a mese, azt mondták, hogy aki kiméreti a részaránytulajdonát, annak ki is kell válnia, illetve önállóan művelésbe kell azt vennie. Ez nem volt igaz, sok embert megtévesztett ez a dolog, és most az osztatlan tulajdonból való földkivétel - ami a következő napirendi pont lesz - nagyon nehezen fog működni, és nagyon nehezen megoldható.

Ez a törvény, a tagi részaránytulajdonnak eme kezelése, el lehet mondani, hogy a szövetkezetek érdekében is lehetett egy kicsit, vagy ma lehet úgy értékelni, hogy mivel nem önálló helyrajzi számmal bírnak ezek az ingatlanrészek, ez a szövetkezetek működését segítette elő abban az időben; a földkiadásokkal, földrendezésekkel együtt megjelent egy úgynevezett földforgalom is. Elég nyomott áron indult ez a földforgalom. Ennek egyrészt oka a kárpótlási törvény is, ahol 1000 forint/aranykorona érték volt, de van ennek egy másik oka is, ami sokkal mélyebb, és erről általában nem szoktunk beszélni. Mégpedig az, hogy a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége nem túlságosan nagy, nem teszi lehetővé a magasabb földárakat, tehát a mezőgazdasági terményekben, az élelmiszerben nem jelenik meg a föld ára, és ez egy folyamatos probléma. Nincs benne a föld ára a mai fölvásárlási árakban, élelmiszerárakban. Ez szinte egyedülálló Európában, attól függetlenül, hogy nagyon közel vagyunk Európához, illetve európai tagállam vagyunk. Ez egy sajátos helyzet, és ennek a sajátos helyzetnek a következtében mindig sajátos törvényeket kell alkotnunk.

Ma is ebben a helyzetben vagyunk, ugyanis a nyomott földár mindenféleképpen megindít egy spekulációt, mind belföldit, mind külföldit. A jelen földtörvény-módosítás igyekszik ezen valamilyen szinten úrrá lenni. A képviselő urak többsége elmondta az ezzel kapcsolatos véleményét, amelyek bármelyik oldalról is hangoztak el, azt hiszem, megszívlelendőek. De azt egyértelműen tudomásul kell vennünk, hogy amíg a mezőgazdasági árakban, az élelmiszerárakban nem jelenik meg a föld ára és a földből mint gazdasági tevékenységből megfelelő haszon, addig sajnos ilyen törvényekre szükség lesz.

Szükséges a földtörvény módosítása nemcsak emiatt, hanem amiatt is, hogy átlátható tulajdonviszonyokon túlmenően átlátható földhasználati viszonyok is kialakuljanak. A földhasználati viszonyok szükségességét mind a támogatások szempontjából, mind a zsebszerződések napvilágra kerülése szempontjából sokan és sokféleképpen elmondták.

 

(18.40)

Engedjék meg, hogy végezetül azért egy-két dologra reflektáljak. Többször elhangzott, hogy a föld általában azé legyen, aki azt megműveli. Ez egy elég régi szlogen, és számomra egy kicsit visszatetsző. Mindig azt juttatja az eszembe, hogy a gyár meg azé legyen, aki benne dolgozik. Egyébként ezt az utóbbi szlogent addig hangoztattuk, amíg szinte minden gyárat el kellett adni. Én bízom benne, azt, hogy "a föld azé legyen, aki megműveli", ezt nem fogjuk addig hangoztatni, hogy végül nem lesz magyar tulajdonban termőföld.

Egyébként a sokat emlegetett kárpótlási törvény vagy az átmeneti törvény azért igyekezett ezen egy kicsit segíteni, hiszen mindazok a tulajdonosok, akik szövetkezeti tagok vagy szövetkezet alkalmazottai voltak és nem volt megfelelő mennyiségű földterületük, 20-30 aranykoronára ez ki lett elégítve. Az egy másik dolog, hogy ezeknek a tulajdonosoknak a jelentős része elveszítette ezt a tulajdont. Ennek több oka volt, hogy elveszítették: rábeszélték őket, nem is akartak földdel foglalkozni, nem volt ebbéli bizalmuk, de azért ez a törvény a kárpótlás területén tiszta vizet öntött a pohárba, hiszen mindenkinek odaadta azt a lehetőséget, hogy legyen legalább 20-30 aranykoronájú földje. Ha ma ez a mezőgazdasági összeírási törvény lehetőséget nyújtana arra, hogy kiderüljön, hogy ezek közül az emberek közül hányan adták el ezt a földet, bizony meglepő adatokra bukkanhatnánk.

Én azt hiszem, hogy a földtörvényről szóló vita nagyon termékeny és nagyon hasznos volt. Jelentős és sok nézet került napvilágra, s azt hiszem, hogy egymás földről való vélekedését jobban megismerhettük. Bízom benne, hogy a módosítások kapcsán olyan törvény születik, amely előbbre viszi és megoldja eme helyzet jelentős részét. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mivel még nagyon sok a felszólaló és még több törvény van előttünk, tíz perc szünetet rendelek el.

 

(Szünet: 18.43-18.58

Elnök: Gyimóthy Géza

Jegyzők: Németh Zsolt és Kapronczi Mihály)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem, foglalják el a helyüket! Folytatjuk a munkánkat.

Felszólalásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP; őt követi Tóth Imre képviselő úr.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a T/757. számú törvényjavaslat kapcsán a mezőgazdasági bizottságban azt a véleményt képviseltem, hogy általános vitára nem tartom alkalmasnak, akkor a következő okok és pontok alapján hoztam ezt a döntést:

Az egyik az, hogy filozófiáját tekintve politikai alapon egy kicsit megkülönböztető ez a törvénytervezet. Igazából nem oldja meg a külföldinek a földhasználatát. A nyilvántartás ellenőrzésére valamikor korábban a Kisgazdapártnak már volt jobb javaslata is. Az pedig, hogy nem ösztönöz ez a törvénymódosítás sem a tartós földbérletre, óriási kárt okoz a magyar mezőgazdaságnak. Ezen pontok kapcsán hadd fejtsek ki néhány gondolatot.

Az első tehát az, hogy filozófiáját tekintve politikai alapon megkülönböztet. Többször elhangzott: a cél az életképes családi gazdaság. Ami nagyon jó, csak nem mindegy, hogy milyen áron, és nem mindenáron - mondom én. Mert egyet kell értenem azokkal a képviselőkkel, akik - talán az egyik kétpercesben mondtam - a múlt hét folyamán a nagyrédei mezőgazdasági bizottsági ülésen úgy fogalmaztak, hogy ez a magyar mezőgazdaság további értékvesztést nem visel el, s nemcsak a magyar mezőgazdaság, mert az még elviselhetné, ha a nemzetgazdaság ezt el tudná viselni. De szerintem minden magyar mezőgazdasági termék exportjából befolyó forintra nagyon nagy szükség van, minden megtermelt árura valamilyen formában igenis szükség van, a meglevő termelőeszközökre pedig még inkább.

Azt nem tudjuk megcsinálni, amit mondjuk, a gazdaságtörténészek kimutattak: a kádári éra legelején a szövetkezetesítés úgy mehetett végbe, hogy a gazdag parasztoktól elvont pénzt lehetetett - tekintélyes állami eszközökkel kiegészítve - átvinni a szövetkezetépítésbe. Uraim, ma már ez fordítva nem megy, pontosan az előbb említett okok miatt! Tehát én valahol a párhuzamosságot és az egyenlő alapokon tartó kezelést tartanám fontosnak.

A miniszter úr figyelmébe ajánlom, hogy érdemes megnézni a statisztikákat. Például a termék-előállításra azt mondjuk, hogy az egyik szektor adja az 50 százalékot, a társas vállalkozás adja a másik 50 százalékot, szektoronkénti bontásban ezeknek az adó- és egyéb befizetéseik... - magyarul a nemzetgazdaság teherviselő képességéhez ki mennyire járul hozzá. Ha ezeket megnézzük, akkor kiderül, hogy az a fajta esélyegyenlőtlenség, amit a kicsiknél mindig előhoznak, már nem is olyan óriási esélyegyenlőtlenség. Ennyit az általános témáról.

Nem oldja meg a külföldiek földhasználatát és növekvő földhasználatát. Nem is oldhatja meg, hisz hiányoznak belőle azok a szabályok, amelyek bizonyos feltételhez kötik a gazdálkodást. Hozzá kell tenni, hogy esetenként nemcsak a külföldi, hanem a magyar gazdálkodónál sem ártanának bizonyos megkötések.

Elhangzott holland, dán és egyéb példa; ez már a '97-es vita kapcsán is előjött. Nagyszerűen be lehet építeni fékeket, mondjuk, egy olyat, hogy öt évvel ezelőtt kezdett el az a cég vagy az a magánszemély ténykedni; vagy köthető helyben lakáshoz, köthető ahhoz, hogy az adókat itt fizesse. Sőt, érdekes módon olvastam a közelmúltban egy cikket, hogy egy holland állampolgár, aki úgy érezte, hogy kötve van a keze Hollandiában, farmerként átment Dániába, és örült annak, hogy az ottani kötöttségeknek megfelel, magyarán megvan a Dániában is elismert képzettsége, és várja, hogy dán állampolgár lehessen, mert így még jobban kiszélesedik az ő vállalkozási lehetősége. Én ezt egy osztráktól még nem hallottam.

Valószínűleg tudják a külföldiek is, hogy ez igazából nem oldja meg az ő földhöz jutásukat, hisz rendre jeleznek nekem olyan hirdetéseket, amelyek megjelennek, mondjuk, német újságokban: egy bajor hirdet magyar földet előnyös feltételekkel a közelben lakó osztrákoknak.

 

(19.00)

 

Tehát ez is külön gond. Aztán amikor itt egy kicsit beszélünk a földhasználat, a földtulajdonlás kérdéseiről, tényleg előjön az, hogy a külföldinek van ideje kivárni, és ha mondjuk, kétszer tíz év földbérletet lehúz, ne adj' isten, megköti a másik tíz évet is, ha valamilyen formában nem juthat a tulajdonához. Tehát ez a fajta kötöttség, ami itt szerepel ebben a törvényjavaslatban, nem fogja feloldani ezt a problémát.

Viszont van még egy érdekes felvetésem, hogy ugyanezen az alapon például elítélendő az is, hogy ha mondjuk, egy szövetkezeti tag úgy gondolja, hogy nincs örököse, és ezt a földjét a szövetkezetre hagyja, és nem lehet a szövetkezet tulajdonában; pedig valahol azt mondom, hogy ez a térségben maradó föld lenne, és szolgálhatná a térség érdekeit is. Aztán lehet, hogy majd az új, második félévben nemzeti földalap címén tárgyalt előterjesztésbe esetleg ez befér, akkor jó, de per pillanat úgy tűnik, hogy még mindig jobb, ha ilyen esetben inkább egy külföldivel kötött a múltban öröklési szerződést ez az illető, vagy köt most valamiféle szerződést.

Aztán a nyilvántartás ellenőrzése kapcsán azt mondom, hogy volt a Kisgazdapártnak ennél jobb javaslata is. Mire gondolok? Azzal, hogy a földhivatalhoz megy ki a bírságolás joga és behajtási érdekeltsége, elveszik az, amit korábban vallott Torgyán úr is, hogy igazából a gazdajegyzők, a helyi önkormányzatok tudják a valós földhasználatot megítélni, mert ők ismerik, hogy kik járnak ki a határba. Ez valahol ebből a tervezetből nem köszön vissza, amit én rossznak tartok. És egy óriási hiba, ami a '97-es acsarkodás kapcsán - amit az akkori ellenzék végbe vitt a földtörvény kapcsán, politikai hecckampány kapcsán - tulajdonképpen kimaradt, és ez azóta óriási károkat, további károkat okoz a mezőgazdaságnak, az az, hogy ebben sincs egy mondat sem, ami ösztönözne a tartós földbérletre. És valószínűleg azért nem, mert a szövetkezetek is bérlik ezeket a földeket. De könyörgök, egy külföldivel szemben, akivel megkötötték a tízéves bérletet, nem ártana, ha a szövetkezetnél is valamiféle ösztönzése lenne a tulajdonosoknak, hogy én tartós viszonyt akarok a jogszabályban biztosítani, és megéri neked is akkor, hogy tartósan add bérbe a földedet, ne évente.

Miért fontos ez? Mert azt kell mondani, hogy tápanyag-utánpótlás tekintetében még mindig a szocializmusból él a magyar mezőgazdaság. Nézzék meg a tápanyag-felhasználási egyenlegeket! Zsaroljuk a földet foszforkáli szempontjából tíz éve; amit fölhalmozott az előző generáció óriási állami támogatásokkal, azt most kiveszik a földből, és azt előbb vagy utóbb nagyon utána kell pótolni, mert máskülönben termésátlagaink eljutnak majd valahova az afrikai szintre. De ugyanez előjöhet esetenként, mondjuk, most a belvízkérdésben is, hisz az, aki csak rövid távra bérel, nem hiszem, hogy nagyon érdekelt abban, hogy a vízelvezető árkokat is úgy használja, hasznosítsa, ahogy kell. Ez megint csak további károkat okozhat a mezőgazdaságnak.

Tehát összességében azt kell hogy mondjam, ez a fajta előterjesztés sem ad számomra megnyugtató megoldást a Kisgazdapárt, illetve a kormánypártok részéről sikerként előadott kérdésekre. Úgy érzem, hogy módosító indítványok feltétlenül kellenek, kiegészítések is kellenek, és én várom bizonyos témák kapcsán azokat a felvetéseket, amelyek akár itt, akár jobb-, akár baloldalról hangzottak el, hogy vajon sikerül-e ezekkel ezeket az ellentmondásokat feloldani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi Pásztohy András.

TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítását célzó T/757. számú törvényjavaslat a magyar társadalom régi elvárását célozza meg teljesíthetni, mondhatnánk, nem korai, hanem éppen késői szülötte a törvényhozásnak. Hangsúlyozom, késői szülötte, mert az 1994. évi, a termőföldről szóló törvény megszületése óta a tulajdonszerzés, a termőföld-hasznosítás menetében jelentős változások mentek végbe a gyakorlatban, szinte szédítő sebességgel, s ehhez képest nem csatlakozott fel azonos tempóban a földhasználati viszonyok szabályozása, annak áttekinthetősége vagy éppen nyilvántartása.

E késedelemnek kárát szenvedők, az agráriumból megélők joggal tehetik és fel is teszik a kérdést, hogy e késedelem és annak fenntartása kinek vagy kiknek állt eddig érdekében, ebből fakadóan valójában mekkorák a káraink, és a szabálytalan zsebszerződésekből vajon ténylegesen ma ebben a helyzetben egyetlenegy is "visszatapsolható-e".

 

(19.10)

 

Nem kevesebbet tehát, mint az eddigi károk elhárítását, és újabbak születésének kiküszöbölését célozza meg az előterjesztő agrártárca.

Az ágazati minisztérium sem tekinti mindenhatónak a törvénytervezetet, de ugyanakkor nélkülözhetetlen első lépésnek e szabályozási területen. Fontos tehát, hogy a gyakorlat által visszaigazolt működőképes törvény szülessen. Ennek érdekében a következő megközelítéseket, értelmezéseket teszem a törvényjavaslat néhány bekezdéséhez tételesen:

Az új 25/A. § (1) bekezdésében javasolt önálló nyilvántartás csak annyiban lehet önálló, hogy a földhasználati nyilvántartás a tulajdoni lapoktól függetlenül legyen megjeleníthető, kezelhető, és abból leválogatható belső statisztika készíthető, azonban mindig az aktuális, élő adatbázist használja fel direkt módon. Csak ezáltal biztosítható, hogy a két nyilvántartás kapcsolatát jelentő földrészlet adatállománya azonos legyen mindkét nyilvántartást illetően.

Arra is megoldást kell keresni, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló, még nem hatályos 1997. évi CXLI. törvény 16. §-ában az ingatlan-nyilvántartás tartalmává teszi a haszonbérleti nyilvántartást, de más használati jogcímet nem, ezért a javaslat szerinti földhasználati nyilvántartás vagy részleges volna, vagy ha nem, a haszonbérlet kétszeresen volna nyilvántartva. Felvetődik az a megoldási lehetőség, hogy a földhasználati nyilvántartás ne önálló legyen, hanem mintegy a tulajdoni lap negyedik része.

Szükségesnek látszik a földtörvény módosítása a 6. § (1) és a 7. § (1) bekezdése vonatkozásában is, a korlátozást a haszonélvezeti jog megszerzésére is tételesen ki kell terjeszteni. Nem hagyhatjuk azon korlátot sem figyelmen kívül, hogy a jelenlegi ingatlan-nyilvántartási szabályok és feltételek között csak illetékességi területen belül van lehetősége a földhivatalnak a szerzési korlát betartatására.

Döntő kérdés a tervezett módosítás eredményességét illetően az ellenőrzési jogosítványok és kötelezettségek rendszere. Az új 25/A. § (4) bekezdésében az ellenőrzési lehetőséget talán kötelezettséggé kellene tenni, annak gyakoriságának, rendszerességének rögzítésével. Rendszeres ellenőrzést végezhetne a földhivatal, például évente elrendelt vizsgálati program szerint az ingatlanok egy részére. Ennek során a program útján érintett ingatlantulajdonosokat megkérdezhetné a használati viszonyokról. Ez kétségtelenül költséges és időigényes, de hasznos munka.

Az ellenőrzésben közreműködőként kellene megjelölni - önálló, konkrét feladat megjelölésével akár - a falugazdász-hálózatot. Véleményem szerint az eredményességet a legnagyobb mértékben az szolgálná, ha a tulajdonos vagy a bérlő, vagy mindkettő anyagilag érdekelt volna abban, hogy a nyilvántartásban a szerződés szerepeljen, például azért, mert ebben az esetben részesülhetne támogatásban, hitellehetőségben. Azt hiszem, hogy a megszülető jogszabály meg fogja találni a tiltás, bírságolás és az ösztönzés helyes arányát, amit az előterjesztő tárca fontos célkitűzésnek tekint.

Szembe kell nézni azzal, hogy a törvény hatálybalépését követően várhatóan igen nagy tömegű adatszolgáltatási, illetve igazolási igény fog megjelenni a földhivataloknál. Ezeket az adatokat kizárólag díj ellenében legyen lehetséges igényelni. A munka anyagi fedezete vagy annak egy része ezáltal volna biztosítható, emiatt a 25/B. § (2) bekezdésében a hatóság megkeresésére való adatszolgáltatás eseteit nagyon konkrétan kellene meghatározni, ellenkező esetben ezen törvényi előíráson keresztül jelentős költséggel járó, ugyanakkor bevétel nélküli adatszolgáltatásra kellene számítanunk.

A költségek fedezetéül szánt bírság nem a költségek felmerülésekor, hanem jóval később vagy sohasem folyna be a földhivatali folyószámlára, ezért erre a tevékenységet alapozni nem lehet, vagy inkább azt mondom finoman: kétséges.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző leltárból is látható, hogy kormányzati oldalon is felelősséggel mérlegelünk, és nem tekintjük magunkat tévedhetetlennek.

Összefoglalóan szólva a földtörvény-módosítás tervezetének zsebszerződés elleni rendelkezéséről, az elhangzott ellenzéki vélemények jövendölése szerint a kérdés megoldására meglehetősen nehéz és szűk út kínálkozik. De talán bizton mondhatjuk, hogy a tervezett módosítás minden bizonnyal eredményes lehet, ha a szükséges feltételek rendelkezésre fognak állni. Ezek pedig felsorolásszerűen: jogszabály - és most itt tartunk -; szervezet; anyagi, személyi, technikai feltételek; erős ellenőrzési, szankcionálási jogosultságok és anyagi motiváció az érintettek önkéntes jogkövetésére. Ez az előterjesztői szándék és nemes célkitűzés is.

Egyetlen reakciót, mert erről a pulpitusról a kétpercesekben elhangzottak közül többen néhány kérdést lereagáltak. Sajnálom, hogy Bauer képviselőtársam már nincs itt. Mégis mondom, hogy neki fölrémlett a földrendőrség képe, szörnyképe. Én azt mondom, hogy földrendre van csak szükség, őrség nélkül.

Magam a Független Kisgazdapárt képviselőjeként az előterjesztést támogatom. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Pásztohy András képviselő úrnak, MSZP; őt követi majd Ékes József képviselő úr.

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! E késői órán néhány gondolatot szeretnék fűzni a törvényjavaslathoz. Megítélésem szerint a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításának mindenekelőtt a ténylegesen mezőgazdasági tevékenységet folytató, falun, vidéken mezőgazdasággal foglalkozó, abból élni szándékozó természetes és jogi személyek földhasználatának, tulajdonlásának biztonságát kell hogy szolgálja. Olyan feltételeket kell biztosítani, ami korlátozza, illetve megtiltja a külföldiek tulajdonszerzését, illetve a belföldiek spekulációs célú földvásárlását.

Ez utóbbiról hadd említsem meg, hogy elég jelentős a spekulációs célú földvásárlás, különböző helyeken megszerzett tőkével, pénzzel, azzal a szándékkal, hogy majd lesz magasabb az értéke, sokan vásárolnak fel földet, és sajnos, nagyon sokan nem is igen akarják használni, a szankciók ellenére sem.

Éppen ezért felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon miért nem foglalkozik a törvényjavaslat a földhaszonbérlő számára nagyobb biztonságot, kiszámíthatóságot jelentő, a földtulajdonos és a használó érdekeit is egyaránt védő kérdésekkel. Karakas képviselőtársam is szólt róla, más képviselőtársaim is. Ha csak a bérleti időt mondom, nem mindegy egy beruházás, egy hosszabb távú elgondolás megvalósítása szempontjából, hogy öt évre béreljen valaki vagy tíz évre, vagy tizenöt évre. Mint többen jelezték, eléggé forráshiányos, eszközhiányos a mezőgazdaság, és nagyban segítené, ha nagyobb biztonságban lenne a föld használója, és nyilván ezáltal a tulajdonosa is.

Ezzel szemben a javaslat szinte kizárólag az úgynevezett zsebszerződések feltárását és szankcionálását kívánja elérni, megítélésem szerint elégtelen eszközökkel. Úgy gondolom, a javasolt módosítástól semmilyen érdemi hatás nem várható, viszont a megoldás - annak megtiltása, hogy egy később esetleg jogszerűvé váló feltételt foglaljanak a szerződésbe - alkotmányossága is kétséges. Úgy érzem, hogy a módosító indítványnak ez a része a napi politikai célokat szolgálhatja, a ténylegesen szükséges intézkedések hiányát leplezi, és egy kicsit pótcselekvésnek minősül.

Úgy tapasztalom egyébként szűkebb pátriámban, Somogy megyében is, főként a frekventáltabb területeken, hogy újra meglódult a külföldiek föld iránti úgynevezett vásárlási kedve, és a tartós földbérleti törekvések is, nem kevés feszültséget okozva ezzel az ott élő, gazdálkodni szándékozó szakmabelieknek, legyen az szövetkezet vagy magángazdálkodó, vagy bármilyen formában működni szándékozó. A probléma ugyanis az, hogy míg a külföldi tőkével, technológiával kellően ellátott, addig helyben lakó versenytársa, magyar versenytársa nincs vele egy súlycsoportban.

(19.20)

Megjósolható, hogy ki lesz a győztes, illetve a vesztes. Éppen ezért egyetértek a földhasználati viszonyok átláthatóságával és a földhasznosítás ellenőrzését szolgáló nyilvántartás létrehozásával. A törvényjavaslat szerinti megoldás azonban csak részben alkalmas a nyilvánosság, illetve a földhasználat tényleges ellenőrzésének biztosítására.

Az általam is támogatott eredeti megoldás helyett, miszerint a nyilvántartást a helyi önkormányzat vezesse, a törvény jelenlegi állapota a földhasználat ellenőrzését tulajdonképpen a földhivatalokra szánja testálni, ami nem baj, de az önkormányzathoz való telepítés, vagy legalábbis ha az önkormányzatoknak is lenne beleszólása az ellenőrzésbe, sokkal hatékonyabb lenne, hiszen napi kapcsolatban van az önkormányzat a földtulajdonossal és a földhasználóval is. Már csak azért is, mert tudjuk, hogy a földbérleti díj 20 százaléka a helyi önkormányzatokat illeti, az iparűzési adó is tulajdonképpen a helyi önkormányzatokat illeti, illetve ott van az utak karbantartása, hasznosítása, használatának kérdése, ami szintén a földtulajdonos, földhasználó gazdálkodó és az önkormányzat kapcsolatát erősíti.

Úgy gondolom, hogy nem szerencsés az sem, hogy maga a nyilvántartás nem teljes, hiszen nem terjed ki az 1 hektár alatti területekre, ami jelentős számban van, és ez is a kibújásnak az egyik lehetőségét adhatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a fenti hiányosságok, valamint az itt elhangzott hiányosságok, illetve a nem kielégítő tartalmi kérdések miatt a törvényjavaslattal nekem komoly fenntartásaim vannak, és csak jelentős átdolgozásokkal, kiegészítésekkel lehet a jelenleg benyújtott törvénytervezetet elfogadni.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, MDF; őt követi Fodor Sándor képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Nem tartozom a notórius hozzászólók közé, de a termőföldről szóló törvényt maximálisan támogatom. Több képviselőtársam elmondta, hogy a 25. órában vagyunk. Lehet, hogy most már a 30. órában vagyunk. Nem tartom szimpatikusnak azt a megközelítést, amikor nagyon sok képviselőtársam elmondja, hogy maga a törvénytervezet miért nem jó. Fogalmazzuk meg azt, hogy hogyan tudjuk jobbá tenni!

Szimpatikus volt nekem Kis Zoltán képviselőtársamnak a hozzászólása, amikor elmondta, hogy mókuskerékjárás van. De ahhoz, hogy valóban abból a mókuskerékből ki tudjunk szállni, egyszer meg kell állítani. Ahhoz szükségeltetnek a törvények. Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon sok kistelepülési önkormányzat évekkel ezelőtt már szóvá tette, és egyre hangosabban kérte és követelte, hogy valamilyen törvényt meg kell alkotni, mert az az állapot, ami jelen pillanatban fennáll, nem tartható.

Megindult szabályszerűen a földterületek radikális kivásárlása, azt lehet mondani, földterületek gátlástalan földtulajdonszerzésének a folyamata, és erre én szeretnék önöknek egy példát mondani. Veszprém megyében Dabrony térségében hat önkormányzat - és itt jönnek be az önkormányzatok is - összefogott és létrehozta a mezőgazdasági falumegújítási kht.-t, annak érdekében, hogy valóban az adott területen, tehát hat önkormányzat teljes területén a mezőgazdasági használói és tulajdoni viszonyokat fel tudják térképezni, arra a feltérképezésre el tudjanak végezni egy talajvédelmi programot, és arra a talajvédelmi programra ki tudjanak dolgozni egy új típusú gazdálkodási programot, amely egyrészt az Európai Unió követelményrendszerének is adott esetben meg tudna felelni.

Ehhez szükségeltetnek azok a törvények, amelyeket most a tárca végső soron beterjeszt, azok a módosítások; anélkül, törvények nélkül sajnos, ezek a kezdeményezések mind el fognak halni, a földtulajdonszerzésnek azok a viszonyai, melyek kialakultak, a gátlástalan földszerzési viszonyok, nem fognak megállni, akkor abban az esetben semmilyen nemzeti agrárprogramot tulajdonképpen Magyarországon nem tudunk végrehajtani.

Először is ezekre a törvényekre szükség van ahhoz, hogy tisztán lássunk, tudjuk-e egyáltalán azt, hogy a földterületeink tulajdonképpen kinek a kezében vannak, kik használják, milyen jogcímen használják, és adott esetben jogtalanul használják-e ezt a földterületet. Másrészt pedig valóban azokat a programokat kellene elősegíteni, amelyek adott esetben az önkormányzatok támogatásával és lehetőségeinek a felkutatásával együtt az ott élő emberek számára adják azt a jogos lehetőséget, hogy újból a saját földterületükhöz tudjanak jutni, annak művelői lehessenek, és annak a haszonélvezői is lehessenek.

Mondtam az elején, hogy nem tartozom a notórius hozzászólók közé, de egy térségi társulásnak is az elnöke vagyok. Nap mint nap találkozom olyan megkereséssel, amikor a somlójenői Mariska néni jön, hogy ma már saját házából se tud kimenni, mert az előtte lévő földterületet is megvásárolta egy pesti földszerző, vagy adott esetben Somlóvásárhelyen, amikor megvan az ősi földtulajdona, pestiek vásárolnak ki belőle területet. Szóval, egyszerűen katasztrofális és tarthatatlan ez az állapot.

El kell indulnunk valahol, ezekre a törvényekre szükség van, és ezeknek a törvényeknek a tisztánlátása után lehet finomítani rajta, és a nemzeti agrárprogramot is úgy lehet alakítani, hogy valóban a magyar mezőgazdaság az európai uniós követelmények szerint is helyre tudjon állni, és megfelelő exportképességgel is tudjon rendelkezni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Fodor Sándor képviselő úrnak, MSZP - és azt hiszem, több képviselő nem jelentkezik. Tessék képviselő úr!

FODOR SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Utolsó felszólalóként nem a törvénymódosítás paragrafusait szeretném citálni, nem a módosításokra szeretnék javaslatot tenni, hanem a címből levezetendően... - mely úgy szól, hogy a termőföldről szóló törvény módosítása.

Kedves Képviselőtársaim! Délután 3 órakor kezdtük e témát vitatni, és magáról a termőföldről nem esett szó. Erről szeretnék néhány gondolatot önöknek mondani. Ugyanis véleményem szerint a termőföldről, a földről szólni vagy írni, paragrafust formálni csak mélységes alázattal és nagy tisztelettel szabad. Érezték önök már a földnek az illatát? Különösen így tavasszal, amikor újra éled a természet, vagy egy nyári zápor idején, amikor a poros levegő tisztára mosódik, és párolog a felesleges nedvesség a talajokból - érezték önök annak a földnek az illatát? Azt hiszem, ha a lelkiismeretünkre hivatkozunk, és a földdel kapcsolatos törvényeket akarunk módosítani, akkor igazából az emberi gyarlóságról szeretnénk valamifajta rendet, valamifajta paragrafust megformálni, hiszen az egész földkérdés körüli vita nem a földről szólt itt a ma délután folyamán és bármikor, amikor a parlament elé került ez a téma, hanem az emberi gyarlóságot vitattuk.

És ha igaz az a mondás, hogy a föld nem a miénk, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön, akkor hadd apelláljak valamennyiünk nagy felelősségére. Akinek még nincs unokája, majd lesz, bízom benne, akinek van unokája, az már, azt hiszem, érezteti ezt a felelősséget. Úgyhogy ahhoz, amikor a föld használatáról, a föld tulajdonlásáról, védelméről, európai szintű, de sajátos magyar törvény szülessék, néhány dolgot tudnunk kell a földről. Ezek a következők:

A föld a természet, és nem az emberi munka terméke, ezért nincs az emberi munkából származó értéke. A föld olyan tárgy, amely nem fogyasztható, nem csökkenthető, nem szaporítható, adott mértékű. A föld más tárgyakkal nem helyettesíthető, mint általában más dolgok. Természetesen a virágcserépben műtalajt lehet kreálni, de az nem föld. A föld minden emberi tevékenység feltétele, és egy nagyon fontos kitétel; a föld minden kincs forrása, nekünk is legnagyobb nemzeti kincsünk a föld. Mivel nem munka terméke, értéke sincs, csak használati értéke és ebből származó ára van. A föld a mezőgazdaságban alapvető jelentőségű termelőeszköz és munkaeszköz, és igazából ekörül folyik a vita, kié legyen, ki vehessen, ki adhasson el, családi birtokon, társas gazdaságban, egyéb méretrendszerekben.

(19.30)

S ami a legfontosabb: életünk forrása, alapvető meghatározó szerepe van az ember életében az élelmezésben és az egész életterünkben. A föld olyan sajátos dolog, amelynek rendeltetésszerű használata nem rontja, hanem javítja a termőképességet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem fogytak el a mai papírlapjaim, de nem véletlenül ilyen sárgák ezek a lapok. Tisztelettel tájékoztatom önöket, hogy amit ezekről a lapokról felolvastam, 1987-ben a '87. évi I. törvény vitájakor, amely az akkori földtörvényről szólt, mondtam el e Ház falai között. Amikor a felszólalásra készültem, visszalapoztam egy kicsit, hogy mit is csináltam én az elmúlt időszakban, s megtalálva régi felszólalásom feljegyzéseit, azt mondtam magamban, hogy ezek a földdel kapcsolatos megfogalmazások ma is igazak, ma is élnek, és ma is el kell hogy hangozzék a parlament falai között. Akkor, amikor a földtörvényt módosítani kívánjuk, amikor pro és kontra viták és véleményütközések zajlanak a parlamentben, ezeknek a figyelembevételét ajánlom valamennyi, bármely oldalon ülő képviselőtársunknak.

Igaz, hogy a földdel kapcsolatban a magyar nép történetében ezer év óta viták zajlanak. Annak idején Árpád egy nyeregért, egy kantárért és egy lóért földet, füvet és vizet kért Szvatopluktól, és miután Szvatopluk észbe kapott, megállapította, hogy a Kárpát-medencét Árpád ősünk kirántotta a talpa alól. A föld körüli vita azóta zajlik. Ezer év múltán és ma Magyarországon, amikor a parlamenti demokrácia idestova tíz éve érvényesül hazánkban, jussunk el oda, hogy ideológiamentesen rendezzük el a földdel kapcsolatos dolgainkat minden magyar földművelő megelégedésére.

Elhangzott itt a mai vitában, hogy a '92. évi II. törvény, a kárpótlásról szóló törvények átrendezték a tulajdonviszonyokat. Való igaz, ezt lehet vitatni, lehet kritizálni, de a holnapra és a holnaputánra kell gondolni. Fontos ennek az egész folyamatnak a mielőbbi lezárása. Arra kell törekednünk, hogy a földet művelő és abból megélni akaró magyar állampolgárok, magyar családok - és teljesen mindegy, hogy milyen szervezeti rendszerben: családi gazdaságban, társas gazdaságban vagy szövetkezetben, de élni akarók - azt a földet, amelyről itt előzőleg beszéltem, arról, hogy mi is a föld, nagy tisztességgel és becsülettel műveljék.

Magyarország területe 9,3 millió hektár, ebből 6,1-6,2 millió hektár a mezőgazdasági terület. Ez az ország területének 66 százaléka. Az EU-tagállamok hasonló statisztikai adata: az EU-ban lévő mezőgazdasági terület csak 43 százalék. A szántó, kert és gyümölcsös aránya Magyarországon, tehát a szántóföldi és az ezzel összefüggő kertészeti gyümölcs 52 százalék, ez az EU-ban már csak 23 százalék. Mennyire fontos és micsoda érték Magyarországnak ez a földterületi aránya! Egy-két százalékos statisztikai hibák természetesen lehetnek, de nem is ez a lényeg.

A birtokméretekről néhány gondolatot: vitatjuk pro és kontra, hogy ott mennyi, itt mi lenne jó. Az EU tagállamaiban a 10 hektár alatti birtokméretek csupán 12 százalékot tesznek ki. Jelenleg Magyarországon ez 52 százalék. A 10 és az 50 hektár közötti méret az EU-ban 30 százalék, nálunk 29 százalék. 50 hektár feletti méret az EU-ban 58 százalék, nálunk 19 százalék. Így összejön a 100 százalék mind a két oldalon.

Az EU tagállamaiban is törekvés van a területkoncentrációra, a hatékony földhasználat mielőbbi elérésére. Tehát ne legyen az politika vita nálunk, hogy a földet milyen nagyságrendben használja a magyar földművelő, hanem - véleményem szerint a legfontosabb - a föld tőkejövedelmét kell növelnünk ahhoz, hogy a magyar gazdáknak tisztességes megélhetése legyen. Az EU-csatlakozásig véleményem szerint nem biztos, hogy tízéves moratóriumot kellene kérnünk, tisztelt miniszter úr, hanem olyan helyzetet teremteni a magyar földművelői társadalomban, és a földtulajdonlás kérdéskörében a birtoknövelések lehetőségét megteremtve, hogy a külföldi ne találjon Magyarországon eladható földet. Vitatkozunk, hogy hogy fogjuk meg, milyen szankciókat, milyen korlátokat írjunk elő. Ha ebben a kérdéskörben rövid időn belül sikerülne előrelépnünk, akkor nem lenne vita tárgya, hogy a külföldi vehessen vagy ne vehessen.

Ha a magyar gazdálkodó megtalálja a számítását, a tulajdonos és a használó vagy egyáltalán aki a földből él, akkor nem akar megszabadulni tőle, nem akarja eladni. Vagy olyan helyzetet kell teremteni, hogy befele eladni a földet, a saját belső állampolgári rendszerünkben. Ugyanis az EU-ban van két számítás. Azt mondja az egyik, hogy ha külföldi nem vehet földet Magyarországon, akkor majdan - ha netán úgy alakul, a kellő időpontban mintegy 60 milliárd forint értékű támogatás juthat különböző címeken a földdel összefüggésben -, ha ez a földvételi tilalom nem érvényes rájuk, állítólag 300 milliárd feletti földdel összefüggő támogatási lehetőségekre számíthatunk. Kellene ezt is mérlegelni akkor, amikor a földtörvényt módosítani kívánjuk.

Tisztelt Miniszter Úr! Nem azért nem jó ez a törvény, mert ön terjesztette be. Ön ellenzéki képviselő korában - együtt ültünk akkor is e Ház falai között - mindig azt mondta, ha ön lehetőséget kap, rövid időn belül megoldja ezeket a problémákat. Én bízom abban, hogy ez az ön akkori ígérete megvalósulhat. A ma délutáni vita során megfogalmazta, hogy rövid időn belül hatpárti egyeztetést szeretne ez ügyben. Sajnálom, hogy ez az egyeztetés utólag következett be, s nem az előtt, mielőtt a parlament elé került volna a módosítás, lehet, hogy ez a ma délutáni vita sokkal rövidebb lenne.

Ha az utólagos egyeztetés rövid időn belül létrejön - holnap, holnapután, péntek délig tart az időpont, egy szatyornyi módosító indítvány be fog kerülni bármelyik oldalról -, ennek az egyeztetésnek legyen tárgya ezen módosító indítványok összefésülése, s én bízom benne, hogy valóban konszenzus jöhet létre. Hogy biztonságos és tisztességes földtörvény-módosítás szülessen, meggondolandó, hogy egy rövid időre a földtörvény módosításáról szóló vitát felfüggesszük, a Házszabály szerint erre lehetőség van. Ez néhány hetes csúszást jelent és nem az őszi időszakot. Tessék ezt, miniszter úr, átgondolni! Önnek, aki - hivatkozom ismét az ellenzéki időszakára - nagy ígéreteket tett, úgy gondolom, a magyar földkérdés tartós, európai szintű és a magyar sajátosságokat tartalmazó törvényi rendezésében, ma, holnap történelmi lehetősége van. Ragadja meg ezt a lehetőséget, éljen ezzel a lehetőséggel, és a jobb- és baloldal konszenzusa alapján záruljon le egészségesen ez a törvényi vita.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Végül Bauer Tamás képviselő úr következik, SZDSZ. Tessék!

 

(19.40)

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A Házszabály szerint az írásban előre nem jelentkezettnek a helyéről illik beszélni.

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én elsősorban hallgatni jöttem erre a mai egész napos mezőgazdasági vitára, hiszen nem vagyok mezőgazdasági szakértő, és - gondolom, a miniszter úr egyért velem - nekünk, laikusoknak nagyon érdekes egy ilyen egész napos mezőgazdasági tárgyú vita. Az, hogy mégis hozzászólok, arra mindenekelőtt az késztet, hogy az imént Tóth Imre képviselő úr visszatért az én kétperces reagálásomra - természetesen én is csak rövid ideig voltam távol a teremtől -, és talán nem árt világossá tenni azt, amire abban a kétpercesben reagálásban csak nagyon röviden tudtam utalni.

Meghallgatva közben a rádió híreit, megerősítve éreztem magam abban, hogy abból, ami itt elhangzott, abból, ahogy a miniszter úr expozéjában bevezette a kérdést, az újságírók is azt értették, hogy ennek a törvényjavaslatnak a lényege ezeknek a zsebszerződéseknek a leleplezése, a külföldiek földhöz jutásával szembeni fellépés és a földnyilvántartás bevezetése.

Szeretném én is leszögezni azt, amit Kis Zoltán barátom is elmondott, hogy a 3. § után, ami van ebben a törvényjavaslatban, azzal egyetértünk. Igaz? (Dr. Kis Zoltán bólogat.) És azt hiszem, a többi ellenzéki képviselő is alapjában véve egyetért az egységes földhasználati nyilvántartás megteremtésével, ami az európai uniós csatlakozásunkhoz elengedhetetlenül szükséges, de még ha nem csatlakoznánk, akkor is szükséges lenne egy civilizáltan kormányzott magyar mezőgazdaságnak. Ezzel egyetértünk. Amivel nem értek én egyet például meg sokan még, az az első két paragrafus, amelyik a zsebszerződésekre van megcélozva.

Tudják, képviselőtársam, annyit, ahányszor ebben a vitában és a két vagy másfél évvel ezelőtti vitában a "spekuláns", a "spekuláció" szó elhangzott - ma is hallottuk -, én, aki már több mint ötvenéves vagyok, óvodás korom óta ezt a szót nem hallottam. Ez a szó, a "spekuláció" kifejezés akkor jelenik meg, amikor van egy piaci anomália, amit emberek kihasználnak. Amikor én óvodás voltam, abban a világban is a piaci anomáliát tilalommal és a spekulánsok üldözésével akarták megszüntetni, egészen addig, amíg rá nem jöttek, hogy a spekuláció tilalommal és a spekulánsok üldözésével legfeljebb a példastatuálásig vihető el, de a spekulációt tilalommal nem lehet megoldani. Csak úgy lehet megoldani, ha azt a piaci anomáliát, ami a spekulációt kiváltja, megszüntetik.

Azt gondolom, tisztelt miniszter úr, hogy ez a törvényjavaslat a problémát, amit úgy hívnak, hogy zsebszerződések, két értelemben sem oldja meg. Először is nem oldja meg abban az értelemben, amilyen értelemben szerintem ezt Salamon László képviselő úr nagyon találóan elmondta nekünk, hogy ez a törvényjavaslat - mármint az eleje - csak létező tilalmakat ismétel meg. Létező tilalmakat megismételni pedig nem helyes, és ezt most nem mint földművelésügyi miniszternek mondom a miniszter úrnak, hanem mint jogásznak. Nekem nagyon tanulságos volt, ahogy ennek a vitának az elején a miniszter úr úgy tűzbe jött, mint régen ebben az Országgyűlésben, mert végre nem a mezőgazdaság szakkérdéseiről kellett beszélnie, hanem egy tulajdonjogi és öröklési kérdésről. Úgy tűzbe jött, mint ahogy háromnegyed éve már nem láttam - mert ez egy jogi kérdés, és mint jogász a miniszter úr pontosan tudja, hogy lerontja az előző jogszabály erejét, ha egy másik jogszabályban megismételjük ugyanazt, amit az előzőben már kimondtunk.

Tehát igaza van Salamon Lászlónak abban, hogy nem helyes megismételni a tilalmat, csak a következtetése nem helytálló, hogy akkor még támogatja a törvényt, mert ez jogalkotás-elméletileg nem helyes. Ez azonban a kisebb baj.

A nagyobb baj, hogy tartalmilag sem biztosítja ez a törvény annak a problémának a megoldását, amely problémát önök kezelni akarnak vele. Azt mondta itt Tóth Imre, amikor néhány percet kint voltam, és ő éppen az én kétpercesemre utalt, hogy szerinte mivel is lehet megoldani: a tilalommal, a szervezettel, az apparátussal és az önkéntes jogkövetéssel. Eszébe se jutott Tóth Imre képviselő úrnak, hogy talán az okait kellene megszüntetni! Talán azt a piaci anomáliát kellene megszüntetni, ami miatt titokban kötnek szerződést magyar föld eladásáról, akár külföldinek, akár nem külföldinek, olyan valakinek, akinek tilos, márpedig - mint mondtam - anélkül a dolog nem fog menni.

Abban a másfél-két évvel ezelőtti vitában, a '97-es vitában, amikor az a jaj, de csúnya előző kormánykoalíció módosítani akarta a földtörvényt, és a Fidesz kezdeményezésére, amihez a Kisgazdapárt csatlakozott, az MDF gyűjtötte össze a legtöbb aláírást... (Dr. Medgyasszay László: Az MDF kezdeményezte! Csak a történelmi hűség kedvéért...) Bocsánat! Az MDF kezdeményezésére, a Fidesz felkarolta, a Kisgazdapárt is csatlakozott... - mindegy, nem erről akarok beszélni. Abban a vitában, tisztelt Országgyűlés, mindenki csak arról beszélt, hogy az európai uniós csatlakozásig külföldi ne juthasson földhöz, és homályban hagyta azt a kérdést, hogy mi lesz utána, sőt mindenki azt sugallta, hogy ha csatlakozunk az Európai Unióhoz, akkor nincs mit tenni, majd feloldjuk ezt a korlátozást. És most önök, tisztelt miniszter úr, bejelentették Brüsszelnek, hogy mi egy tízéves haladékot kérünk ebben a kérdésben, sőt az ön politikai államtitkára, az egyetemes közgazdasági zseni, Szabadi Béla államtitkár úr tizenöt évről is beszélt.

Mit jelent ez az állítás, miniszter úr? Azt jelenti, hogy önök legalább még tizenöt évig nem is akarják megszüntetni ennek a dolognak az okait! Azt a piaci anomáliát, ami miatt zsebszerződések vannak! Ha meg akarnák szüntetni, ha bíznának benne, hogy az okok megszűnnek, akkor nem kérnének tíz- vagy tizenöt éves derogációt, hiszen önök is ugyanolyan jól tudják, mint mi, hogy ennek a derogációnak ára van ám, magas ára van, minden derogációnak ellentétele van a brüsszeli tárgyalásokban! Ha mi itt derogációt kérünk, akkor ők majd ott kérnek derogációt. Akkor ez majd meg fog látszani abban, hogy mennyi agrártámogatást kap a magyar mezőgazdaság Brüsszelből, akkor, amikor már nem a Kossuth téren fognak az agrártámogatásokról dönteni, hanem Brüsszelben.

Nem ingyen van ez a derogáció! Egyébként mai ismereteim szerint se Prága, se Varsó nem készül ebben a kérdésben derogációt kérni, csak Budapest. Nem tudom, hogy ez így marad-e, de ha így marad, akkor ennek a derogációnak nagyon magas ára lesz.

Tehát egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen tíz- vagy tizenöt éves derogáció jó módszer. Miközben azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket a jelenlegi ellenzéki pártok dolgoztak ki - például amit a Szabad Demokraták Szövetsége már tíz éve képvisel, hogy olyan megoldást kell alkalmazni, ami a helyben lakáshoz és a szakképzettséghez és a ténylegesen végzett munkához és nem az állampolgársághoz köti a földvásárlás korlátozását -, ehhez nem kell derogáció, de ugyanúgy nem fog jönni spekulatív célú külföldi földvásárló, és akkor olcsóbban érnénk el ugyanazt az eredményt, amit önök egy nagyon költséges, nagyon drága, most politikailag és valószínűleg euróban is kifejezve nagyon magas áron készülnek elérni.

De mondom, nem is csak erről van szó, hanem arról van szó, hogy önök abból indulnak ki, hogy legalább az EU-csatlakozás után tíz évig nem lesz megoldva a probléma, nem lesznek kiküszöbölve a zsebszerződések okai, csak a tilalommal, az apparátussal meg reményeink szerint az állampolgári jogkövetéssel fogják a problémát megoldani. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy ahol a gazdasági feltételek, a gazdasági racionalitás valamilyen gazdasági ügyletben érdekeltséget teremt, ott a tilalmak azt nem fogják kiküszöbölni; akkor, amíg az okai meglesznek, addig lesznek zsebszerződések! És legfeljebb, ha önök új tilalmakat vezetnek be, akkor az ügyvédek drágábban fogják létrehozni ezeket a szerződéseket, az ügyvédek fognak jobban járni.

Szóval, tisztelt miniszter úr, nem jó út ez, amilyen úton önök ezt a problémát meg akarják oldani! Lehet ilyen tilalmakat alkalmazni egy gazdasági anomália megoldására egy-két-három évig, amíg meg nem teremtjük a gazdasági feltételeket a kiküszöbölésére, és a '97-es vitában még önök is úgy viselkedtek, mintha csak az EU-csatlakozásig hátralévő néhány évről lenne szó.

 

(19.50)

Most azonban világossá tették, hogy önök tartósan is fenn akarják tartani azt az anomáliát, aminek a jogszerűtlen megoldása a zsebszerződés, hogy nem látnak lehetőséget arra, hogy ezt kiküszöböljék, és csak a tilalom útját akarják járni, legalábbis ha komolyan gondolják azt, amit ebben az előterjesztésben képviselnek. És ez nem jó dolog! Nem jó dolog tüneti kezeléssel, egy rendszeresen be nem tartott tilalommal oldani meg egy olyan problémát, amely probléma gazdasági természetű, s aminek a gazdasági megoldását kellene megkeresni, ha önök valóban meg akarnák oldani a problémát - hiszen a probléma megoldása nem más, mint a magyar mezőgazdaság problémáinak a megoldása. És önök azért akarják fenntartani még tíz vagy tizenöt évig ezt a tilalmat, mert nem hiszik el, hogy tíz vagy tizenöt éven belül ezt az alapproblémát meg tudják oldani.

Azt gondolom ráadásul, hogy ha önök ezt a tilalmat fenn akarják tartani még tíz-tizenöt évig, s ha önök erre hivatkozva ellenezték a másfél-két évvel ezelőtti, '97-es vitában azt, hogy szövetkezetek és társaságok földhöz jussanak - mert hiszen nem azt mondták, hogy nem akarják, hogy a szövetkezeteknek földjük legyen; azt mondták, azért nem akarják, mert akkor a külföldi is be tudna nyomulni. Ez azt jelenti, hogy a következő tíz-tizenöt évben a szövetkezeteket is meg a gazdasági társaságokat is ki akarják szorítani a földtulajdonból.

Tisztelt Miniszter Úr! Emlékszik-e még arra - mert hiszen én is emlékszem, s nyilván ön is emlékszik, a fiatalok talán kevésbé emlékeznek rá -, hogy mi volt az a mezőgazdasági modell, amikor a szövetkezet maga nem juthatott hozzá a legfontosabb termelőeszközeihez? Ezt úgy hívják, hogy Artyel-modell, amely a kolhoznak a Szovjetunióban kialakított legfejlettebb formája, amikor a szövetkezetnek nem lehet földje és nem lehet gépe. Gép- és traktorállomás meg állami földtulajdon - és a szövetkezet úgy gazdálkodik, hogy nincsen semmije se. Ezen a ponton álltak meg önök, miniszter úr, az Artyel-modell szintjén! Bizony ez a helyzet! Ráadásul önök nem is földpiaccal akarják megoldani a kérdést, hanem állami földalappal, ahol az állam adja meg az állam veszi a földet, mint a kolhozmodell idején, amikor minden, a szövetkezet számára fontos termelőeszközzel az állam kereskedett, és magának a szövetkezetnek természetesen nemcsak a föld- meg a géptulajdon, hanem még a kereskedés is tilos volt. Ezen a szinten van a Kisgazdapárt agrárpolitikája, a kolhoz és az Artyel szintjén!

S mindez miért, legalábbis mire hivatkoznak? Azért, hogy a magyar föld 4-5 százalékának a tulajdonát szabályozzák! Hogy a másik 95 százalékot hatékonyan hasznosítják-e, erről semmi szó nincs ebben a törvényjavaslatban - meg az önök agrárpolitikájában! Holott azért, hogy legyen egy hatékony magyar mezőgazdaság, abból a szempontból az a 95 százalék - de mondjam azt, hogy 10 százalék érintett ebben a külföldi földtulajdon- meg zsebszerződés-kérdésben -, az a 90 százalék a döntő, és valamennyien tudjuk, hogy a 90 százaléknak a földtulajdon-viszonyai Magyarországon végtelenül ésszerűtlenek, és lehetetlenné teszik a mezőgazdaság hatékony fejlődését.

Hogy miért azok? Volt itt egy szerencsétlen utalás, amit Medgyasszay képviselő úr helytelenített, hogy kérjen bocsánatot a jelenlegi meg a két ciklussal korábbi koalíció a kárpótlásért... Azt nem mondom, hogy kérjen bocsánatot, mert hibákat mindenki követhet el, ez benne van a történelemben és a politikában, s a választások során elnyeri a méltó jutalmát: elnyerte a '90-es kormánykoalíció '94-ben, meg a mienk is '98-ban - ez így van rendjén! De az a kárpótlási folyamat meg mindaz, ami abból következett, tényleg létrehozott egy olyan birtokstruktúrát Magyarországon, ami a lehető legésszerűtlenebb, legkárosabb - törpebirtokok és a földtulajdontól maximálisan elválasztott földhasználat.

Az igazi kérdés az lenne egy földbirtok-politikában, hogy egy ésszerű koncentrációval meg egy ésszerű átcsoportosítással hatékony földhasználatot létrehozni az egész országban, azon a 90-95 százalékon is, ahol szóba se jönnek a külföldiek. Erre kellene irányítania egy értelmes magyar kormánynak a maga földbirtok-politikáját, s akkor nem tartana tizenöt évig az, hogy megszűnjön az az árkülönbség a földek árában, ami miatt ezt az adminisztratív korlátozást fenn kell tartani.

Miniszter úr, mitől fog tizenöt év múlva már megoldódni a probléma? Mitől ér el a földár egy olyan szintet akár tizenöt év múlva, hogy akkor ezt a derogációt meg lehet szüntetni? Sem ennek a törvényjavaslatnak az indoklásából, sem abból az agrárpolitikai tanulmányból, amelynek egy előzetes változata bizony hozzánk is eljutott - ezen ön csodálkozott tegnap Kis Zoltán képviselő úr azonnali kérdésekor, de valóban én is átolvastam már ezt az előzetes változatot -, semmit nem tudok meg arról, hogy mitől fognak megszűnni azok az anomáliák, mitől fog megszűnni az az elmaradottság, mitől fog megszűnni az az árkülönbség, ami miatt önök ezt a korlátozást fenn akarják tartani.

Úgyhogy az alapkérdések nincsenek megoldva, és egy részkérdés rossz irányú megoldása jelenti az önök számára a földbirtok-politika súlypontját. Erre irányul az egész törvényjavaslat, miközben az alapkérdések megoldására nem tesznek semmit, csak a kialakult probléma újratermelésén dolgoznak.

Hát ez az oka annak, hogy annak ellenére nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, hogy a 3. § utáni része persze helyes!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr kimerítő előadását.

Megadom a szót kétperces felszólalásra Medgyasszay László képviselő úrnak, MDF.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Ne tessenek megverni engem most, hogy még két percet elrabolok az idejükből, de kénytelen vagyok a kedves, nagyon tisztelt közgazdász képviselőtársam felszólalása után szólni.

Három témára kell reagálnom. Nagyon tetszetős elmefuttatást hallottunk arról, milyen piaci anomáliák okozzák vagy idézik elő azt, hogy a zsebszerződések megköttetnek, és erre majd még derogációt kell kérnünk s a többi. Két dologra tessék azért gondolni, kedves Bauer képviselő úr: az európai és a magyar földár között mekkora a különbség, és a piaci szereplők, a magyar és adott esetben a külföldi piaci szereplők egy megnyitás esetén milyen tőkeerővel rendelkeznek, mi a különbség a kettő között. (Bauer Tamás: Ez az anomália!)

Tehát azt gondolom, ezt az anomáliát valóban nem lehet törvénnyel megszüntetni. Ön mint közgazdász, nagyon jól tudja, hogy kül- és belgazdasági körülmények, különféle gazdasági folyamatok fogják szabályozni, hogy tíz vagy tizenöt év alatt szűnnek-e meg ezek az anomáliák. De ha a mai állapotunkban nem nyerünk erre időt, akkor mindenképpen az történik, hogy rászabadul az a bizonyos tőkeerő - amiről sokat beszéltünk - a magyar földpiacra, és a magyar szereplők, akik potenciális szereplők, így fogalmaznék, soha nem fognak tudni földhöz jutni.

A második pedig: kicsit szintén bele tetszett menni abba a nem hibába, csak lendületbe, hogy ezen a törvényjavaslaton kér számon olyan dolgokat, amelyekről ez a törvényjavaslat nem szól. Földbirtok-politikáról, gondolom, egy ilyen javaslat alapján nem lehet beszélni, mert a földbirtok-politika sokkal nagyobb: itt most regisztrációról és nem akarom ismételni, miről van szó a törvényjavaslatban.

Azt kérem, hogy ettől a javaslattól ne kérjünk számon olyan dolgokat, amelyek sokkal tágabb kört érintenek! És mivel hála istennek, ilyen élénk az érdeklődés az agrárium iránt, még a nem agráros közgazdászok részéről is, fontolgatom, hogy nem kellene-e politikai vitanapot tartanunk erről a kérdésről, amikor majd részletesebben tudunk erről a kérdésről beszélni.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Újabb három fő jelentkezett kétperces hozzászólásra. Nagyon szeretném kérni, a következő törvény is a földről szól, még ott is sokan jelentkeztek, az aktivitásukat ott is ki lehet fejteni, és ahogy a képviselő úr mondta, természetesen a részletes vitánál is majd.

Francz Rezső képviselő úrnak adom meg a szót kétperces hozzászólásra.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ahogy összerakjuk a különböző előttünk lévő törvényekből a birtokpolitikai koncepciót, és megnézzük a hazai birtokstruktúrát, van egy távlati cél: a legalább 60 hektáros gazdasági családi birtok. Ez olyan, mint a cigány lova, amelyiknek mindig ígérték a zabot, csak szerencsétlen nem bírta megvárni, amíg hozzájut a zabhoz, mert belepusztult.

A hazai birtokstruktúrára jellemző: kárpótlás, 20-30 aranykorona, részaránytulajdon, s mindehhez hozzáteszem az örökösödési szabályokat is, amelyek a nyugati birtokstruktúrában nem hasonlatosak a magyarhoz. Vitéz nagybányai Horthy Miklós annak idején az emlékirataiban megemlíti, hogy a vitézi földet azért alapította, mert az nem volt osztható, az elsőszülött fiúé kellett hogy legyen.

A mai magyar birtokviszonyok kísértetiesen hasonlítanak a '45-ös földosztás utáni állapotokhoz.

 

(20.00)

Mit lehet ilyen elaprózódott birtoktestekkel kezdeni? Versenyképes-e? Elhangzott a tanács, hogy bérelje az akárki - természetes. Ha hozzátesszük, hogy azoknak a gazdaismerőseimnek, akik 15-20-25 éve gazdálkodnak, milyen az eszközellátottságuk, azt kell mondjam, hogy egy nyugati gazdához viszonyítva nagyon szerény. Mert olyanok a jövedelmezőségi viszonyok, olyanok a felhalmozási lehetőségek - ebben az esetben a szövetkezés olyan természetes társulási forma, amit nem lenne szabad irtani, hanem támogatni kellene. Ezért hívom fel minden lehető alkalommal a tisztelt miniszter úr figyelmét is, hogy ezt ne tessék figyelmen kívül hagyni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Járvás István képviselő úrnak.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Igazán nem akarom a szót szaporítani, de amit Bauer képviselőtársam mondott, véleményt indukál. Figyelem az ő hozzászólásait - nem most, már az előző ciklusokban is figyeltem -, és gondolatgazdag hozzászólásai vannak. Azt hiszem, hogy azokra a kérdésekre, melyeket fölvetett, legalább olyan jól tudja a választ, mint nagyon sokan.

Addig bizonyára szükség lesz derogációra, illetve olyan időtartamra, hogy fölzárkózzunk, ugyanis Magyarországon a föld árát nem tudjuk elismertetni az élelmiszerek árában, a termelői árakban. Ez azért lényeges dolog - ez hosszú ideje folyik Magyarországon -, mert amíg a föld ára nem tud megjelenni a termék árában, addig alacsony földárak mozognak, és mindig lesznek spekulációs fölvásárlások: belföldiek is, külföldiek is vásárolnak. Most a külföldiek ellen igyekszünk hadakozni, de lesz olyan időszak, amikor majd a belföldiek ellen is fogunk valamilyen módon fellépni.

Nem tudjuk ezt, ugyanis nem akarja elismerni a magyar gazdaság, a gazdaság más ágazatai, hogy van egy különleges áru, a föld, aminek az árát meg kellene fizetni. Nem akarják megfizetni - ennek a megfizetése bizonyára inflációt, árnövekedést okozna. Nincs az a pénzügyminiszter Magyarországon - legalábbis az elmúlt időszakban nem volt -, aki ezt fölvállalná! Hiszem azt, hogy ez egyébként ebben a kormányban is nehezen fölvállalható. De az a dolog, hogy valahol eltűnt a mezőgazdaság értéke, nem mai keletű.

Amikor 1946. augusztus 1-jén behozták az új forintot, az "egy mázsa búza - egy pár csizma" elve abban a pillanatban elveszett. Ugyanis az új forint munkaérték-arányának megállapításánál volt egy nagyon lényeges kis kitétel: mindenkinek többet kellett dolgozni ugyanazon pénzmennyiségért, mint 1938-ban - mondjuk, 20 százalékkal -, kivétel ez alól a mezőgazdaság volt, amelynek a dupláját kellett teljesíteni. Ez beivódott a mai magyar árviszonyokba, és ebből kilépni viszont nagyon nehéz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Orosz Sándor képviselő úr kétperces felszólalása következik.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): A végével kezdem, bár nem volt szándékom ezt az összefüggést megemlíteni, míg Járvás úr meg nem szólalt. De azért ajánlom a koalíciós pártok figyelmébe, hogy most már döntsék el, hogy csak retorikailag vagy ténylegesen is úgy gondolják, hogy a Magyar Köztársaságnak csatlakoznia kell az Európai Unióhoz. Amit ugyanis Járvás úr elmondott, egyszerűen azt jelzi, hogy valami nincs igazából kibeszélve, hogy minek milyen hatása van.

Ami miatt egyébként szót kértem - bár még azt hozzáteszem, hogy persze, ha mindig csak ilyen apró részletekben nézünk dolgokat, akkor el fogunk jutni odáig, hogy nem fogja megérni, és majd mi akarunk menekülni az európai uniós csatlakozástól. De azt is hozzáteszem, hogy abba bele fog rokkanni az ország, és ez nagyon nagy hiba lenne.

Ami miatt szót kértem, az az az összefüggésrendszer, hogy miért kérünk mi számon ezen a törvényen olyat, ami nem is célja. Azt gondolom, hogy az ellenzék dolga, kötelessége és felelőssége az, hogy ha egy részletből, annak valamilyen irányú megoldásából az egészre nézve hátrányok származnak, akkor erre is világítson rá. Ez történik ma.

Ugyanakkor itt nem az a fontos, hogy most kinek van igaza. Én legalábbis így vagyok ezzel - nem az a fontos! Ha valaki számára csak ez a fontos, az nem is hallja a másik érvelését; én szeretném, ha hallanánk egymás érvelését. Nagyon fontosnak tartanám ezért, amit Fodor Sándor képviselőtársam hozzászólásában visszaigazolt a miniszter úrnak - hogy ha ma, mint szokásos volt, a miniszter úr a vita lezárásaként szól (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) -, ha reagálna arra a kérdésre, hogy az általánosságban megfogalmazott hatpárti egyeztetésnek milyen terepet szán, milyen feladatot szán, mikori határidővel kívánja összehívni, mert azt gondolom, hogy csak ez alapján lehet érdemben a továbbiakban arról a kérdésről nyilatkozni, hogy van-e értelme ennek a vitának vagy nincs. Mert önmagában az, hogy eltöltöttünk itt egy napot (Az elnök ismét csenget.), nem azt jelenti, hogy érdemben kibeszéltük az ügyeket, és nagyon várnánk egyébként - eddig nagyon udvariasan nem tettük még szóvá, de ha kell, szóvá tesszük -, hogy igenis terjessze be a kormány az ő agrárstratégiai elképzeléseit (Az elnök ismét csenget.), mert - nota bene! - anélkül egyébként ezekben a kérdésekben érdemben állást foglalni nem lehet.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Bauer Tamás képviselő úr következik.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Járvás István képviselő úrnak szeretném mondani, hogy amit arról elmondott, hogy 1946-ban hogyan lőtték be a magyar agrárágakat, az teljesen igaz - csak most 1999 van, és azóta, az elmúlt harminc év alatt a magyar élelmiszer-árszínvonal már nem tér el úgy a nyugat-európaitól, hogy az indokolná az alacsony magyar földárat. Abban a magyar élelmiszer-árszínvonalban a magyar mezőgazdaság adott hatékonysága, a nyugat-európaitól elmaradó hatékonysága mellett esetleg nem fér bele egy olyan földár, de ez más kérdés; és akkor ez már egy hatékonysági kérdés, és az egész mezőgazdaság hatékonyságának kérdése, aminek egy része a földhasznosítás hatékonysága.

Ilyen értelemben tehát szerintem ez az érvelés már nem áll meg, mert ha elfogadnánk ezt az érvelést, akkor ebből a csapdából soha nem tudnánk kitörni. Márpedig a hatékonyság oldaláról ebből a csapdából ki lehet törni, és a dolog fordítva is igaz: ha van reális földár, akkor van egy kényszer a hatékony földhasznosításra, és akkor javul a mezőgazdaság hatékonysága. Bizony, ez így van, ez egy elemi közgazdasági összefüggés!

Medgyasszay László képviselő úrnak arra az észrevételére pedig, hogy én olyasmit kérek számon ezen a törvényjavaslaton, ami nincs benne: ha nem a miniszter úr lenne az előterjesztő, akkor ez még egy méltányos ellenvetés lenne. De hányszor mondta ő el nekünk az előző ciklusban, hogy az a törvény, amit benyújtottunk, nem a lényeg, hanem erről meg arról meg amarról kellett volna a törvényt benyújtani - igaz, miniszter úr?

Azt gondolom, hogy ha a magyar mezőgazdaság fejlesztéséről és fejlődéséről van szó, akkor nem egy ilyen kiragadott földtörvény-módosításra van szükség, hanem az egész birtokpolitikát tükröző kosárra - ahogy ezt egyik szocialista képviselőtársunk fogalmazta. Persze, ha ez a törvény a kormány megalakítása után egy hónappal jött volna be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor még elfogadható lenne, de tíz hónappal utána már nem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megkérdezem Torgyán József miniszter urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra.

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Kívánok szólni, hiszen számos kérdés merült fel a mai vita kapcsán, és úgy gondolom, udvariatlanság lenne az ügyben igen részletes álláspontot kifejtő képviselőtársaimmal szemben, ha nem reagálnék arra, amit ők elmondtak.

Először is legyen szabad megjegyeznem a mai vitával kapcsolatban, hogy a miniszteri expozé egyértelműen olyan irányú volt, hogy a vitát lehetőleg tompítsuk és próbáljuk megkeresni a közös nevezőt, hiszen egyértelmű, hogy a vidék felvirágoztatása érdekében tenni kell valamit. A jelenlegi állapotok tarthatatlanok, tehát az ellenzéknek és a kormányoldalnak is közös felelőssége az eredmény elérése.

Ezt követően valami példátlanul durva támadássorozatot kaptam az igen tisztelt MSZP-s oldalról, amelyre természetesen én magam a tőlem megszokott, kissé talán éles stílusban reagáltam, és miután én a miniszteri pozíciót az adott területet szolgáló beosztásnak tekintem - ahogy az a "miniszter" szó eredeti értelméből is következik -, ezért úgy gondolom, hogy talán az én éles reagálásom nem annyira megengedett a miniszteri székből, mint az ellenzéki oldalról akár a legdurvább kirohanás is. Ezért úgy gondolom, hogy a vita lezárásaként az a tisztességes, ha én mint a témát elővezető miniszter mindazoktól elnézést kérek, akiket a túl erős riposztomban talán megbántottam volna.

(20.10)

Szeretném jelezni, hogy ez nem állt szándékomban, csak a számomra elfogadhatatlan érvrendszer megcáfolása során használtam talán élesebb kifejezéseket.

Ez annál is inkább fontos, mert változatlanul fenntartom azt a felajánlásomat, hogy részt veszek olyan egyeztetéseken, amelyek a mezőgazdasági állandó bizottság keretein belül folynak, hiszen ott mind a hat párt képviselője jelen van, és ott lehet közelíteni az álláspontokat. Személyesen pedig azért megyek el, hogy a megegyezés készségét és a nemzeti konszenzus elérésére való törekvést ezzel is elősegítsem.

Ugyanakkor meg kell mondjam, hogy a vita különböző szakaszaiban elhangzott észrevételek azt a meggyőződésemet támasztják alá, hogy - sajnos - ég és föld a kormányzati oldal és az ellenzéki oldal álláspontja. Mert miről szól az a termőfölddel kapcsolatos jogszabályok módosítására irányuló törvényjavaslat, amelyet beterjesztettünk? Egyrészt a zsebszerződésekkel szembeni kíméletlen fellépésről. Ez egy olyan előterjesztés, amelynek a helyességét vitatni sem lehet, hiszen az ellenzéki oldalon ülő és felszólaló igen tisztelt képviselő hölgyek és urak nem tudnak egyetlenegy olyan országot megnevezni a földkerekség nyugati részén, ahol a törvénytelenségeket tudatosan eltűrnék, ahol az alkotmányos renddel szemben fellépő, az alkotmányos rendet sárba tipró személyeknek ezt a magatartását eltűrnék.

Különösen Bauer képviselőtársamtól kérdezem, el tudna-e képzelni Svájcban, Franciaországban, Németországban vagy bármely más jogállamban, Angliában vagy mit tudom én, hol olyan helyzetet, hogy ott zsebszerződések lennének. Aki ott zsebszerződésre hivatkozna, az adott állam jogrendjétől kapna olyan zsebszerződést, hogy amíg él, megemlegeti. Az, hogy a zsebszerződésekkel, tehát a Magyar Köztársaság törvényes rendjét tudatosan sárba tiprókkal szemben ne lépjünk fel, olyan igény, amelyet a jogállami oldalon álló kormányzati erők semmiképpen nem tudnak akceptálni.

Egyébként is legyen szabad rámutatnom arra, a zsebszerződésekkel kapcsolatos olyan érv, hogy úgysem lesz teljesen eredményes az előterjesztés az ilyen személyekkel, nem érv. Az előbb tárgyaltuk a legnagyobb egyetértésben - az előbb, hát ez még délelőtt volt - a borhamisítókkal szembeni eljárást. Kérdezem, van-e ebben a Házban valaki, aki kételkedne abban, hogy amíg bor lesz, lesznek borhamisítók is. Mégis fellépünk velük szemben, mert ezt a helyzetet elfogadni nem lehet. Vagy kérdezem Bauer képviselőtársamat, aki a korábbi ciklusokban velem együtt több alkalommal fellépett a feketegazdasággal szemben, amíg a gazdaságunkat nem hozzuk teljesen rendbe és a jogrendünket százszázalékosan meg nem szilárdítjuk, fel lehet-e számolni teljesen a feketegazdaságot. Bauer képviselőtársam ugyanúgy tudja, mint én, hogy nem lehet felszámolni, vissza lehet szorítani bizonyos mértékig, de küzdenünk kell annak érdekében, hogy minél nagyobb eredményt érjünk el ezen a területen.

Ugyanez a helyzet a zsebszerződésekkel kapcsolatban is. Nem vagyunk naivak, nagyon jól tudjuk, ha hozunk egy rendelkezést, azok, akik ki akarják játszani törvényt, számos más utat fognak találni, s akkor nekünk mint a jog talaján állóknak, meg kell keresnünk az újabb eszközöket, hogy még hatékonyabban fel tudjunk lépni azokkal szemben.

Azért nem tartom túlzásnak azt a kiélezett vitát, ami különösen a vita első harmadában lezajlott ebben a Házban, mert a föld - ahogy azt Fodor képviselőtársunk is mondta - nem szaporítható, egyszeri, nem megismételhető vagyontárgy, ami állandóan fogy, éppen ezért a földért való küzdelem mindig kiélezett vitát fog hozni. A magyar és a világtörténelemben is számos példát lehetne felhozni arra, hogy a földért a gyilkosságot sem tartották túl nagy árnak. Ezért úgy gondolom, ha mi is szenvedélyesebben szólunk az ügy érdekében, az ügy védelmében, a föld védelmében, akkor ezt egymás szemére nem hányhatjuk, bár - mondom én, mint az ügyet előterjesztő miniszter - úgy tartom korrektnek, hogy akiket megbántottam, azokat megkövessem.

Ami a beterjesztett törvénymódosítás másik sarkalatos pontját illeti, az a használati jog földhivatali nyilvántartására vonatkozik, amellyel kapcsolatban sok jogos észrevétel érkezett, éppen ezért néhány gondolattal reagálnom kell arra, hogy miért külön nyilvántartásban gondolkodunk, miért nem egy nyilvántartásban. Kérem azokat, akik az egységes nyilvántartás mellett szóltak, hogy meggyőzhessem őket. Legyen szabad a tudomásukra hoznom, én is abból az alapállásból indultam ki, hogy ne kétféle nyilvántartás legyen, hanem egy. Igen ám, de én úgy vettem át a tárcát, hogy csak Budapesten 1 millió 600 ezer az elmaradott tulajdonjog-bejegyzési ügy; úgy vettem át a tárcát, hogy számos lakótelep van, amelynek a tulajdoni nyilvántartása még a távoli homályban van. Számos egyéb vonatkozásban igen sok tulajdonjog bejegyzése iránt kérelem ilyen-olyan-amolyan okból be sem érkezett. Ha ehhez hozzávennénk azt a durván 3 millió használati jog bejegyzésével kapcsolatos ügyiratot, amely a törvény életbe lépése után meg fog jelenni, akkor láthatnák, hogy körülbelül több évbe kerülne, amíg egy-egy tulajdoni változást keresztül lehetne vezetni a földhivatalon. Ez olyan jogbizonytalansághoz vezetne, ami teljességgel ellehetetlenítené a mezőgazdaság fejlődését, és ellehetetlenítené az Európai Unióba történő törekvésünket.

Ebben a helyzetben tehát meg kell vizsgálni, vajon miért sérelmes most a külön nyilvántartás, vagy egyáltalán milyen érvek szólnak mellette. Abból indulnék ki, hogy a hatályos polgári törvénykönyv - amely a jogszabályok képzeletbeli hierarchiájában a második helyen áll - 1960. május 2. óta úgy rendelkezik a tulajdonjogról, hogy annak hármas természete van, a birtoklás, a használat és a rendelkezés. Az tehát, hogy mi a tulajdonjog hármas természetének az egyik természetét, a használatot külön nyilvántartásba jegyezzük be, a mi alkotmányos rendünkbe mindenképpen belefér.

Ugyanakkor látni kell, ha azt az eljárást követnénk, amely az egységes nyilvántartás kialakítására vonatkozik, akkor ingatlanonként lenne a nyilvántartás, holott a törvényt kijátszók vagy a használók tömegei nem egy, hanem több ingatlant használnak, esetenként az ingatlanok sorát, és nemcsak egy, hanem több településen is.

(20.20)

Így tehát nem kerülnének a látószögünkbe azok, akik különböző spekulációs megoldásokkal kijátsszák az államot, az állampolgárokat; tehát ebben a helyzetben úgy gondolom, miután számos esetben nem is tulajdonosról van szó, hanem különböző használati jogcímen ingatlanokat használó személyekről, ahhoz, hogy ebből a káoszból rendet tudjunk teremteni, mindenképpen ezt a kettős nyilvántartást kell most megvalósítanunk.

Én magam is azt mondom, hogy amint lehetőség lesz rá - talán éppen Medgyasszay képviselőtársam vetette fel -, az eddigi hármas tulajdoni nyilvántartáshoz, tehát az I-II-III-hoz hozzá lehet majd tenni egy IV. lapot, és akkor a tulajdoni nyilvántartást így lehet majd valamikor egységessé tenni; de jelenleg ahhoz, hogy ezt az egész káoszhelyzetet felszámoljuk, erre van szükség, amit említettem.

Itt felmerült az, hogy egyáltalán a törvényjavaslatnak azok a rendelkezései, amelyek a zsebszerződések ellen olyan módon kívánnak fellépni, amint azt a jogszabály-módosításnak a harmadik része írja elő, vajon helyesek-e, jók-e, vagy miként kell azokat értelmezni. Úgy hiszem, az a tény, hogy a törvényjavaslat kötelezővé teszi az 1 hektár feletti termőföldek használatára irányuló szerződéseknek a területileg illetékes körzeti földhivatalhoz nyilvántartásba-vétel céljából történő benyújtását, önmagában egy rendkívül jelentős dolog, de hogy ezt a nyilvántartásba-vételi kötelezettséget nemcsak a jövőre írjuk elő, hanem a múltra vonatkoztatva is, ez azt jelenti, hogy visszamenőlegesen is fel kívánjuk göngyölíteni a zsebszerződésekben érdekelt, zsebszerződésekkel a törvényt kijátszani kívánó személyeket.

Az a tény, hogy még a saját tulajdonú vagy a közeli hozzátartozó, vagy a vele közös háztartásban élő személy tulajdonában lévő föld használatát is be kell jelenteni, igazolja azt a szándékunkat, hogy teljes körű felderítésre igyekszünk. Az a tény, hogy külön szankciót léptettünk életbe, amit a földhivatal kezébe adtunk, eredményesebbé teszi a zsebszerződések elleni küzdelmet, hiszen a szankciók mellett ott vannak az egyéb jogosultságok, a polgári törvénykönyvből fakadó eljárások és az egyéb eljárások lehetőségei, tehát úgy gondolom, hogy ez egy nagyon korrekt előterjesztés; nem azt mondom, hogy tökéletes előterjesztés.

Ezért kérem önöket, ha ilyen erőteljesen kritizálják az ellenzéki oldalról, ha ilyen nagy szellemi kapacitást tudnak megmozgatni azért, hogy mindent, ami ebben a törvényjavaslatban le van írva, önök támadjanak, akkor kérem önöket, hogy ennek a szellemi kapacitásnak legalább egytizedét fordítsák arra, hogy jobbító szándékkal hozzáteszik a saját javaslataikat, hogy miként lehetne még inkább fellépni a zsebszerződésekkel szemben. Akkor úgy gondolom, meggyőznének arról, hogy önök is el akarják kerülni azt, hogy ennek az országnak a termőföldjei idegen kezekbe kerüljenek; mert ha önök ezt nem teszik, és nem fognak ilyen irányú javaslatokat beterjeszteni, akkor ne haragudjanak, a legjobb szándékom mellett sem tudom az én gondolatkörömből kirekeszteni azt a félelmet, hogy netántán önök közül egyeseknek - esetleg meghatározó személyeknek - valamilyen okból érdekükben áll az, hogy a külföldiek tulajdonszerzését elősegítsék, hogy egyáltalán megakadályozzák azt a kormányzati törekvést, hogy mi a törvényes rendet biztosítsuk a mezőgazdaság területén is.

Ha Bauer képviselő úr visszatekint a múltba, emlékeztetném arra, hogy Bauer képviselő úr soha nem csinált titkot abból a véleményéből, hogy ő nyomban a külföldiek kezébe adná a magyar termőföldek tulajdonát. Mi pedig nem csinálunk titkot abból a véleményünkből, hogy mi nem kívánjuk a külföldiek tulajdonába adni a termőföldet.

Ami a derogációs kérdéseket illeti, hogy tíz év vagy tizenöt év. Úgy terjesztettük elő az ezzel kapcsolatos álláspontunkat, hogy az Európai Unióba történő felvételünktől számított tíz év. Ez körülbelül tizenöt év, amint azt ön is tudja, igen tisztelt Bauer képviselő úr, de azt hiszem, ezek után még mindig rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyeket ön volt szíves a nagy szellemi kapacitásából a mi figyelmünkbe ajánlani, hogy miként tudnak az önkormányzatok olyan hatékony intézkedéseket hozni, amelyek megvédik az adott állam és az állampolgárok érdekeit.

Hogy ez mennyire eurokonform-ellenes vagy mennyire nem, hadd legyen szabad arra hivatkoznom, hogy tessék elmenni a Bordeaux-i borvidékre vagy a rajnai borvidékre, és ha ott tetszik találni egyetlenegy magyar gazdát, aki ott az elmúlt tíz évben földbirtokot vett magának, akkor én elgondolkozom azon, amit ön mondott. De addig, amíg én csak azt látom, hogy a tokaji borvidéken és mindenütt másutt külföldiek ilyen-olyan-amolyan jogcímen szereznek területeket, úgy gondolom, erről a kérdésről érdemi vitát nyitni sem szabad.

Ami most már az ön által felvetett egyéb kérdéseket illeti, tehát hogy mi lesz a derogáció ára: semmiféle ára nem lesz a derogációnak. Én számos megbeszélésen az Európai Unió illetékeseivel, az Európai Unió tagállamaival, az Európai Unió nagyköveteivel, minden lehetséges fórumon - a nagybankok vezetőivel való találkozókon és az üzletemberekkel való találkozókon is -, ha ez a kérdés felmerült, elmondottam, hogy nálunk egyrészt ez ma szociális kérdés, hiszen az országnak számos térsége van, ahol egyáltalán nem tudnak a környéken másból megélni, mint a földből, mert semmiféle egyéb munkahely-lehetőség nincsen, és elmondottam, hogy Magyarországon éppen a kommunizmus átka miatt, hogy itt megszűnt a magántulajdon a földekre nézve, a földnek nincs valóságos forgalmi értéke.

Természetesen mindenki tudomásul vette azt, hogy a mi helyzetünkben nemzetellenes bűntett lenne, és számos olyan államelnököt vagy minisztert tudok önnek megnevezni szükség esetén, akik azt mondották, hogy igaza van, miniszter úr, bűntett lenne a saját nemzetével szemben, ha önök ilyen körülmények között a termőföldek idegenek általi megszerzését lehetővé tennék. De ne haragudjon, a mi derogációs kérelmünk pillanatnyilag semmivel sem szigorúbb, mint a nyugati államok védekezése a saját földterületeik megtartása érdekében.

Olyan kérdések felvetése, hogy az Európai Unióba akarunk-e menni vagy sem - ezt éppen ennek a vitának a kapcsán vezette elő itt Orosz képviselőtársunk. Én úgy gondolom, hogy az európai uniós tagságnak Magyarország ma már mindenben megfelel. Legutoljára a berlini Grüne Wochén egyenesen megkérdeztem a német földművelésügyi minisztert, hogy: tessék megmondani, kérem, hogy gondolja ön, Magyarországnak miben kellene még fejlődnie, továbblépnie ahhoz, hogy mi az Európai Unióra mindenben érettek legyünk.

(20.30)

Azt mondotta, hogy kérem, önök most már az Európai Unió tagságára érettek, most már rajtunk múlik, a belső vitáink elrendezésén, hogy önök mikor lesznek az Európai Unió tagjai. De ugyanezt el tudnám mondani: Franz Fischler úr, az európai mezőgazdasági és vidékfejlesztési főbiztos is úgy gondolta, úgy gondolja, hogy mindenben érettek vagyunk az Európai Unióra; más kérdés az, hogy az Európai Unión belüli egyeztetések miatt végül is ez mikor fog ténylegesen bekövetkezni.

Végül még valami: ön, igen tisztelt Bauer képviselő úr, a vita hevében olyat mondott, amit - úgy gondolom - nem kellett volna önnek megtennie. Nevezetesen, ön belekeverte e törvényjavaslat módosításába azt a szövetkezetekkel kapcsolatos vitát, ami ebben az előterjesztésben nem szerepel. Hadd legyen szabad felhívnom a figyelmét arra, hogy a közeljövőben szerepelni fog. Nyilvánvalóan még a jelenleginél is élesebb vitát fog kiváltani annak az előterjesztésnek a parlamenti tárgyalása. Nos, ön azt mondja, hogy miután mi nem engedjük meg, hogy jogi személyek a termőföld felett tulajdont szerezzenek, nem engedjük meg, hogy a termelőszövetkezetek tulajdont szerezzenek, mi tulajdonképpen kolhozpártiak vagyunk, mert a kolhozban sem szerezhettek tulajdonjogot. Igaz, hogy önnek a kolhozhoz sokkal jobban kell értenie (Derültség.) bizonyos okokból, igen tisztelt Bauer képviselő úr, mint nekem, de azért engedje megjegyeznem, hogy a tanulmányaimból tudom, hogy a kolhozokban nem lehetett a kolhoztagoknak magántulajdonuk.

Mi pedig azt mondjuk, hogy a termelőszövetkezeti tagoknak legyen magántulajdonuk, ők vásároljanak minél több földet, és egy modern szövetkezést hozzanak létre, amelyet nyugati értelemben is szövetkezésnek tekintenek. De önnek mondjam, kérem? Vagy netán nem ismerné azokat a szakvéleményeket, amelyeket Phare-pénzen európai uniós szakértők készítettek a mi termelőszövetkezeti rendszerünkkel kapcsolatban, ahol megállapították, hogy ezek nem szövetkezetek, hanem konglomerátumok? Mi a szövetkezeteket pártoljuk. A szövetkezéseket, az önkéntes szövetkezések minden formáját pártoljuk. Azért vagyok kénytelen elmondani, mert ön ellenkező magatartásra utalt és néhány MSZP-s képviselőtársunk is.

Úgy gondolom, hogy ez majd a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos kérdések körében a szövetkezeti törvény módosítása kapcsán úgyis napirenden lesz, és ezt - ígérem önnek - rövidesen és úgy fogjuk előterjeszteni, hogy önöknek módjuk lesz még igen sok indulattal kifejteni azt az álláspontot, amit mi nem tudunk osztani, mert amint mondottam, mi a nyugati típusú szövetkezések hívei vagyunk, nem a kolhozok hívei. A kolhozok hívei most nem a kormányoldalon találhatók, hiszen ők voltak azok, akik a magyar kolhozokat létrehozták, azok mind az ellenzéki oldalon, azok jogelődjei körében találhatók.

Nos, én úgy gondolom, igen tisztelt Ház, hogy itt van egy olyan előterjesztés, amely egy olyan követelésnek tesz eleget, amely a társadalom egészében évek óta mind hangosabban nyilvánul meg. Azt hiszem, hogy annak az elvárásnak, annak a társadalmi elvárásnak, amely ettől az új polgári kormánytól elvárja, hogy az ellenzéki korában tett nyilatkozatait próbálja meg valóra váltani, mert ezért kaptuk mi a kormányzati megbízatás megkapásához szükséges szavazatmennyiséget, minket arra kötelez, hogy ennek az elvárásnak eleget tegyünk. Ez nem képezheti vita tárgyát, mert ez a választópolgárok akarata, a választópolgároknak tett ígéreteket pedig teljesíteni kell, az országot pedig fel kell virágoztatni, és ehhez a törvénytelen, a nemzeti vagyon kifosztására szövetkezett alkotmányellenes zsebszerződések híveivel szemben fel kell lépnünk.

Felmerült itt még egy gondolat, hogy lépjünk fel az eladókkal szemben is, mert hiszen ők is részt vettek a törvényellenes akcióban. Kérem, nem vitatom. Azt sem vitatom, hogy sokkal eredményesebben tudnánk fellépni az eladókkal szemben, mint a zsebszerződéses vevőkkel szemben. Utalnék a palesztin gyakorlatra, akik amikor látták, hogy az ő földjeiket felvásárolják, akkor egy jó ideig tartó eredménytelen küzdelem után elhatározták, hogy az eladók ellen lépnek fel, nem a vevőkkel szemben, mert a vevő esetében természetesen törekszik arra, hogy minél nagyobb vagyonhoz minél kevesebb pénzért jusson. Ez egy rendkívül eredményes módszer volt. De úgy gondolom, hogy mi nem a Közép-Kelet vagyunk, hanem Európa közepe. Itt az ilyen módszerek nem kívánatosak. Miután az eladók között igen sokan elesett, kényszerhelyzetbe hozott személyek, az volt a minisztérium döntése, hogy ezekkel a személyekkel szemben fellépni bűn lenne, hiszen nem ők tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek, hanem a négy évtizedig tartó bolsevizmus, ami végül is az egész magyar társadalmat és köztük mindenekelőtt a magyar mezőgazdaságot tönkretette. Hogy mi most ezt igyekszünk helyrehozni, ne vegyék tőlünk rossz néven.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Orosz Sándor képviselő úr jelentkezett ügyrendi kérdésben. A Házszabály szerint egy percben kell ismertetni az ügyrendi javaslatot, és két percben indokolni. Tessék, képviselő úr!

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ügyrendi javaslatom lényege a következő - a miniszter úr szavai alapján teszem -: ne kerüljön sor az általános vita lezárására. Indoklás: a miniszter úr mostani szavaiban is vélhetőleg tett olyan megjegyzéseket, amelyeket egy későbbi hozzászólásában majd bocsánatkérő körítéssel fog illetni. Mégis arra szólította fel, táncba hívta az ellenzéket, hogy azokat a felelős módosító indítványokat nyújtsa be, amelyek ezt a törvényjavaslatot megjobbítják. A vitából is kiderült, hogy erre házszabályszerűen csak akkor van lehetősége az ellenzéki pártoknak, ha a törvényjavaslat a jelenleginél gazdagabban nyitja meg a törvényt. Ha nincs ez a megnyitás, az ellenzék azokat a felelős módosító indítványokat, amelyek letételét maga a miniszter úr is kéri és várja, nem tudja letenni. Azt gondolom, hogy ennek a lehetőségét a Háznak biztosítani kellene. Ez az indoka az ügyrendi javaslatomnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Az ügyrendi javaslata nem házszabályszerű, mert minden hozzászóló megkapta a lehetőséget; nyolc órán keresztül folyt az általános vita, és minden hozzászóló elmondhatta a véleményét. A napirendben jeleztük, hogy pénteken 14 órakor fogjuk lezárni az általános vitát, hiszen addig lehet benyújtani a módosító javaslatokat. (Dr. Orosz Sándor: Az más!)

Az előterjesztő jelentkezett - miniszter úr -, ezért Torgyán miniszter úré a szó.

DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném az igen tisztelt ügyrendi javaslatot előterjesztő Orosz képviselő úr figyelmét felhívni a Házszabály 101. §-ának (3) bekezdése utolsó mondatára, amelynek értelmében az általános vita lezárását megelőzően az előterjesztőnek viszontválaszra van joga. Az elnök úr, miután jelezte, hogy az általános vitát lezárja, illetőleg ezt megelőzően nekem megadja a viszontválasz jogát, ezt követően önnek már ügyrendi javaslat előterjesztésére házszabályszerű lehetősége nincsen.

Ezért tisztelettel kérem, hogy szíveskedjék a mai napirendi pontot lezárni, és az általános vita lezárása mellett jelezni, amit az elnök úr már elmondott, hogy a házbizottságban történt megállapodásnak megfelelően pénteken 2 óráig lehet módosító indítványt benyújtani. Köszönöm szépen.

(20.40)

ELNÖK: Igen, miniszter úr, ezért nem bocsátottam a frakciók véleményére az ügyrendi javaslatot.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében péntek 14 órai hatállyal lezárom. A részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/756. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/756/1-3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának.




Felszólalások:  Előző   91-228  Előző      Ülésnap adatai