Készült: 2020.09.22.17:02:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

41. ülésnap (1998.12.09.),  1-172. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 5:56:36


Felszólalások:   1   1-172  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm valamennyi jelen lévő képviselőtársamat és mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 34. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Vidoven Árpád és Kapronczi Mihály jegyző urak lesznek segítségemre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bejelentem, hogy a legfőbb ügyész úrtól megkeresés érkezett Bebes István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában magánokirat-hamisítás vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt. A megkeresést kiadtam a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságnak.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/458. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/458/1., 2. és 4-6. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Államtitkár úr, önt illeti a szó.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A feketegazdaságnak az évtized első éveiben történt térnyerése és későbbi kiterebélyesedése nagymértékben veszélyezteti az államháztartás bevételi oldalának teljesülését és okoz károkat a költségvetésnek és ezen keresztül valamennyi, a közterheket tisztességesen viselő állampolgárnak.

Az adó- és járulékcsalási ügyekben az elkövetési értékek az utóbbi években ugrásszerűen emelkedtek, és ugyancsak dinamikus emelkedés tapasztalható az ismertté vált bűncselekmények számában. Ma az adó- és társadalombiztosítási csalások felderítése a vám- és pénzügyőrség feladata, míg az adóval kapcsolatban elkövetett csalás, illetőleg az adó- és járulékkötelezettségekkel összefüggésben elkövetett egyéb bűncselekmények nyomozását a rendőrség végzi.

A vám- és pénzügyőrség nyomozati tevékenységének tapasztalatai azt mutatják, hogy a vám- és pénzügyőrség a hatáskörébe tartozó adókkal kapcsolatban elkövetett bűncselekmények felderítésében gyors és eredményes, azonban az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó, jelentős nagyságrendet képviselő adókkal összefüggésben elkövetett ügyek nyomozása sokszor elhúzódik és eredménytelenül zárul. A jelenlegi helyzetben talán mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy a rendőrség erőit fő feladatára, a közbiztonság javítása érdekében teendő feladatok ellátására fordítja. Ennek következtében az adózással összefüggő bűncselekmények nyomozására nem jut elegendő kapacitás, és esetenként hiányzik az a speciális adóztatási szakismeret, amely ezeknek az ügyeknek a felderítéséhez és bizonyításához elengedhetetlen.

A gazdasági bűncselekmények nyomozásával kapcsolatos feladatok szétparcellázása az eredményesség ellen hat, bonyolulttá, áttételessé teszi az eljárást, és megnehezíti annak megállapítását is, hogy kik felelősek e bűnüldözési feladatok ellátásának eredményességéért. A statisztikai adatokból kitűnően kevés ügyben indul büntetőeljárás, a nyomozás gyakran indokolatlanul elhúzódik, és végül eredménytelenül zárul, nem kerül sor vádemelésre, és végső soron elmarad a tényleges büntetőjogi felelősségre vonás. Enélkül viszont a bűncselekményi tényállások kiüresednek, hiábavalók a tiltó szabályok, és a jogkövető adózók is egyre kevésbé hisznek abban, hogy az adórövidítést rutin szerint elkövető személyeknek tényleges kockázatot kell vállalniuk tetteikért.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A fehérgalléros bűnözés elleni küzdelem jelenlegi feltételrendszere minden kétséget kizáróan megérett a változtatásra. Ezért önök egy olyan, a kormány által benyújtott törvényjavaslatot tartanak a kezükben, amely egy új, hatékonyabb nyomozó hatóság létrehozásával kívánja biztosítani a gazdasági bűnözés visszaszorítását, a nyomozások eredményességének javítását és ezáltal az általános prevenció megteremtését. A fejlett adókultúrájú országok - Ausztria, Németország vagy Hollandia - már néhány évtizede felismerték, hogy az adókikerülések felderítésének hatékony eszköze az adóhatósági nyomozás. Bár az egyes államok egymástól némileg eltérő szervezeti megoldásokat, hatásköröket, eszközrendszert hoztak létre e feladathoz, abban közösnek tekinthetők, hogy felismerték: az adózást érintő jogsértések, bűncselekmények felderítéséhez, bizonyításához különböző szakmák ismeretanyagának egyesítésére, az erők koncentrálására van szükség.

A külföldi tapasztalatokra is figyelemmel a tárgyalás előtt álló törvényjavaslat a gazdasággal kapcsolatos bűnüldözési feladatok ellátására létrehozza az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nyomozó hatóságaként a bűnügyi igazgatóságot, illetőleg annak területi szerveit. Mielőtt bárki félreértené, hangsúlyozni kell, hogy nem az adóztatást, az adóigazgatást kívánjuk kriminalizálni, és a jövőben nyomozó hatósági kényszerintézkedésekkel beszedni az adót. Ez akkor sincs így, ha az előzetes információk alapján az ellenzék és a sajtó részben ezt a látszatot kívánja kelteni. A törvényjavaslat szerint a szabályozás tekintetében és szervezetében is élesen elválik az APEH mint közigazgatási feladatokat ellátó szervezet, vagyis mint adóztató hatóság és az APEH mint nyomozó hatóság. Az állami adóhatóság elsődleges feladata a továbbiakban is az adóztatás lesz, amelyet az APEH a ma hatályos szabályok alapján közigazgatási módszerekkel lát el, míg az APEH nyomozó hatósága bűnüldözési eszközökkel felruházva a hatáskörébe tartozó bűncselekmények nyomozását végezné, csakúgy, mint a többi nyomozó hatóság a büntető eljárásról szóló törvény rendelkezései szerint.

Az APEH nyomozó hatósági jogkörrel való felruházásával kapcsolatban elsődlegesen felvetődő kérdés, hogy vajon szükség van-e erre, és biztos-e, hogy ez a megoldást biztosítja a várt eredményt. A válasz egyértelműen igen. Amennyiben elfogadjuk tényként, hogy szükséges javítani a gazdasági bűncselekmények felderítésének eredményességén, akkor két lehetőség közül választhatunk. Az egyik megoldás, hogy javítunk az ügyekben jelenleg eljáró nyomozó hatóságok személyi és tárgyi feltételein. Felhívom azonban szíves figyelmüket, hogy erre az előző kormány már tett kísérletet, amikor a rendőrség gazdaságvédelmi részének megerősítéséhez létszámot és 2 milliárd forintot biztosított. Az eredmény minősít, az eredmények pedig sajnálatos módon elmaradtak. A nyomozati munka e területen nem lett látványosan hatékonyabb. A másik lehetőség - és ezt tartalmazza a törvényjavaslat - egy olyan nyomozó hatóság létrehozása, amely speciálisan erre a területre szakosodik, rendelkezik a feladatának ellátásához szükséges adóztatási és büntetőeljárási ismeretekkel, valamint eszközrendszerrel.

Tisztelt Országgyűlés! Az APEH nyomozó hatósági feladatait többen a magánszférába történő, eddig nem létező, indokolatlan és túlzó állami beavatkozásként értékelik. Ezzel összefüggésben szeretném felhívni a figyelmet a következőkre: az önök előtt lévő T/458. számú törvényjavaslat semmilyen új jogintézményt, eddig nem létező hatósági jogosítványt nem szabályoz és nem ruház az APEH nyomozó hatóságára.

 

(8.10)

 

Csak és kizárólag olyanokat, amelyek az adózással összefüggő bűncselekmények nyomozása során az ügyekben a hatályos szabályok szerint eljáró nyomozó hatóságokat jelenleg is megilletik. A törvényjavaslat semmi mást nem tesz, mint hatáskört telepít át a rendőrségtől és a vám- és pénzügyőrségtől az APEH nyomozó hatóságához a meglévő eszközrendszerrel együtt.

Az új nyomozó hatóság kényszerítő eszközökkel történő felruházása kapcsán többen azon véleményüknek adtak hangot, hogy a fehérgalléros bűnözőkkel szemben nincs és nem is lehet szükség ilyen jellegű eszközök alkalmazására.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az adóelkerülés és az adócsalás egyes elképzelésekkel ellentétben nem feltétlenül békés műfaj, és nem azonos az intellektuális bűnözéssel, hiszen természeténél fogva kapcsolódik a szervezett bűnözéshez. Számolnunk kell azzal, hogy az adónyomozás ezzel az elkövetői körrel is szembekerül. Úgy gondolom, nem várható el, hogy az adónyomozó, megfosztva minden, adott esetben testi épségének megóvásához szükséges kényszerítő eszköztől, végezze munkáját. A nyomozó hatóságnak természetesen adhatunk feladatokat a szükséges eszközök nélkül is, ilyen esetben azonban semmiképpen nem várhatunk értékelhető eredményt.

A kényszerítő eszközök alkalmazásának joga - sokak félelmeivel ellentétben - nem azt jelenti, nem is jelentheti azt, hogy az eljáró adónyomozó akárkivel szemben, akármikor élhet ezekkel az eszközökkel. Erre csak akkor, olyan mértékben és formában kerülhet sor - a jelenlegi szabályokkal teljes mértékben megegyezően -, amit a gyanúsítottak magatartása megkíván. Az APEH nyomozó hatóságának eljárása ugyanolyan törvényi korlátok közé szorított lenne, mint a többi nyomozó hatóságé, és a törvényességi felügyeletet az APEH nyomozó hatósága felett csakúgy, mint a többi nyomozó hatóság felett, az ügyészség gyakorolná.

Az APEH nyomozó hatóságának jogosítványaival összefüggésben felmerült másik aggályos pont a rendőrségről szóló törvényhez kapcsolódik. A törvényjavaslat a rendőrségről szóló törvény vonatkozó rendelkezéseire hivatkozással az adónyomozó hatóságot titkos információgyűjtésre jogosítaná fel. A rendőrségről szóló törvény kétharmados törvény, ezért felmerült kifogásként, hogy az adónyomozó hatóság titkos információgyűjtésre való feljogosítása a rendőrségről szóló törvényre hivatkozással szintén csak a parlament kétharmados döntésével lehetséges. E felvetéssel kapcsolatban a kormány határozott álláspontja az, hogy e szabály elfogadásához elegendő az Országgyűlés egyszerű többséggel hozott döntése. Az alkotmány szerint ugyanis sem új nyomozó hatóság létrehozásához, sem annak a rendőrségről szóló törvényben szabályozott eszközökkel való felruházásához nincs szükség kétharmados szabályozásra. A rendőrségről és a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához szükséges a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata. Ez esetben ezek a szabályok nem változnak.

Elhangzott az általános vitára bocsáthatóság kérdésében folytatott vitában, hogy azért kell a kétharmad, mert a titkos információgyűjtés kapcsolatban áll a nemzetbiztonsági tevékenységgel. Ha ezt az érvet elfogadjuk, a költségvetési törvénynek azokat a szabályait, amelyek e feladatok finanszírozását biztosítják, szintén kétharmaddal kellene elfogadni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A sajtóból bizonyára mindannyian értesültek dr. Majtényi László adatvédelmi biztos úrnak a törvényjavaslat adatkezelési szabályaival kapcsolatos kifogásairól. Igaz, a szabályok mintájául a rendőrségi törvény szolgált alapul, amelyet a biztos úr nem kifogásolt. Az adatkezelési szabályok a törvényjavaslat rendkívül fontos részét képezik, ezért elengedhetetlen, hogy a szabályok adatvédelmi szempontból is kielégítőek legyenek. Ezért úgy vélem, meg kell kérnem önöket, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjog maradéktalan érvényesítése érdekében szükséges szabályozás kialakításában nyújtsanak segítséget. Konstruktív részvételüket a parlamenti vitában mind az adatvédelmi, mind a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseit illetően előre is köszönöm.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági előadók felszólalására kerül sor. A költségvetési bizottság kivételével minden bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. A házbizottság állásfoglalása szerint a bizottsági és kisebbségi vélemények ismertetésére 5-5 perc áll rendelkezésre.

Elsőként megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának. Önt illeti a szó, képviselő úr.

DR. GYIMESI JÓZSEF, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság 1998. november 25-én megtartott ülésén megtárgyalta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló T/458. számú törvényjavaslatot, és azt az ajánlást fogalmazta meg határozatával, hogy a tisztelt Ház a törvényjavaslat általános vitáját folytassa le, mert a törvényjavaslat általános vitára alkalmas.

A bizottság meghallgatta a kormány képviseletében a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium előadóját, valamint az adatvédelmi biztos urat is. A bizottság többségi véleményt megfogalmazó képviselői, és végül is a bizottság többségi határozatával úgy foglalt állást - és ez tartozik az általános vita körébe -, hogy a törvényre szükség van, mert - miként ezt most a Pénzügyminisztérium államtitkárának előterjesztésében hallottuk - a feketegazdaság elleni küzdelemben az adóra és járulékra elkövetett bűncselekmények felderítése érdekében hathatósabb intézkedésekre van szükség, és szükséges az APEH nyomozati jogkörrel való felruházása is, kellő törvényi garanciák mellett.

Szükséges ismertetni a többségi véleményt megfogalmazó képviselők által megfogalmazott aggályokat is, azonban képviselőtársaim a bizottságban kifejezésre juttatták azon álláspontjukat, hogy módosító javaslatokkal a felmerült aggályokat eloszlathatónak tartják. És úgy tűnik, az adatvédelmi biztos korábban kifejtett álláspontja is a már egyébként benyújtott módosító javaslatok során megváltozott, tehát kevésbé... - üdvözli a benyújtott módosító javaslatokat. Ezek elemzése természetesen a törvényjavaslat tárgyalásának egy későbbi szakaszában történik meg.

Végezetül, nem írja elő a Házszabály, de szükséges arra is hivatkoznom, hogy az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság 17 igen és 12 nem szavazattal hozta meg ajánlását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az alkotmányügyi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Hack Péter képviselő úr ismerteti. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

DR. HACK PÉTER, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság kisebbségének álláspontja szerint a bizottságnak az volt a feladata, hogy megvizsgálja, a törvényjavaslat összhangban van-e a Magyar Köztársaság alkotmányával, összhangban van-e a jogrendszer egyéb részeivel, illetőleg hogy a jogalkotási szabályoknak megfelelően terjesztette-e elő a kormány a javaslatot.

Álláspontunk szerint mindhárom kérdésre nemleges a válasz. A benyújtott törvényjavaslat nincs összhangban az alkotmányos rendelkezésekkel, és nincs összhangban a jogrendszer egyéb elemeivel, továbbá nem felel meg a jogalkotási törvényben, valamint az adatvédelmi törvényben előírt törvényes követelményeknek.

Külön szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a bizottság ülésén nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány, ezen belül a Pénzügyminisztérium nem teljesítette az adatvédelmi törvényből eredő kötelezettségét jóhiszeműen, amikor is nem adta át az adatvédelmi törvénynek megfelelően kellő időben a javaslatot az adatvédelmi biztosnak. A kétharmados adatvédelmi törvény ezt előírja.

 

(8.20)

 

Az adatvédelmi biztos úr nehezményezte is ezt az eljárást a Pénzügyminisztériummal kapcsolatban, s a jövőre nézve fontosnak tartotta, hogy a Pénzügyminisztérium törvényi kötelezettségeit ez ügyben jóhiszeműen teljesítse.

A bizottság álláspontja szerint a kormány nem adott kellő indokokat arra - és én itt, szemben a többségi vélemény előadójával, csak arra kívánok hivatkozni, ami a bizottsági ülésen elhangzott -, hogy miért hoz létre egy olyan szervezetet, amely a magyar jogrendszerben eddig nem létezett, ugyanis az előterjesztés értelmében felfegyverzett köztisztviselők járnának el olyan hatáskörben, amely hatáskör eddig felfegyverzett köztisztviselők számára nem adatott meg.

Nem adott indokot a kormány arra, hogy miért szükséges - és most itt nem sajtóhíreket, hanem a törvényjavaslat indokolását ismertetem - az adónyomozó számára a testi kényszer, vegyi eszközök, elektromos sokkoló eszköz, illetőleg más eszköz, szolgálati kutya, bilincs alkalmazása, útzár telepítése és a lőfegyverhasználat. Ezek az eszközök minden esetben rendkívül súlyos - eddig csak kétharmados törvényben szabályozott módon - beavatkozást jelentenek az alapvető jogokba. Nincs az előterjesztésben, a kormány képviselőinek szavaiban nincs indok arra, hogy milyen alkotmányos érvek szólnak amellett, hogy ezeket a súlyos beavatkozási eszközöket meg kell adni egy ilyen szervnek.

A bizottsági kisebbségben maradt képviselők osztják az adatvédelmi biztos azon álláspontját, hogy az állam a saját működési zavarait nem terhelheti át következmények nélkül a társadalomra. Ha egy állami szerv diszfunkcionálisan működik, ebből nem következik az, hogy az állampolgári jogok megkurtításával kell ezt a működési zavart elhárítani.

A javaslat - az eddig felsorolt és a vitában nyilván majd részletesen kifejtett alkotmányos aggályokon túl - súlyos beavatkozást jelent az adatvédelmi jogokba. A javaslat előterjesztése kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy azok, akik előterjesztették ezt a javaslatot, a minimális figyelmet sem fordították az adatvédelmi jogok biztosítására. Ezzel kapcsolatban megítélésem szerint a javaslatnak ez a része módosító indítványokkal esetleg korrigálható, de az az eleme, ami az alapvető alkotmányos aggályokat illeti - mint strukturális, az alkotmányba, illetőleg a jogrendszerbe nem illeszkedő rendszer -, módosító indítványokkal sem lesz korrigálható, hiszen ehhez azt a megoldást kellene választani, amire a bizottság ülésén többen hivatkoztak, hogy a bizottság által is, a kisebbség által is támogatandó célt a jelenlegi alkotmányos keretek között az eddigi hibák elemzésével - amiről egy szó nem hangzott el -, a hibák okainak a feltárásával és célirányosan ezen hibák kiküszöbölésével lehetne alkotmányos keretek között megoldani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Láyer József képviselő úrnak, az emberi jogi bizottság alelnökének. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

LÁYER JÓZSEF, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 1998. november 25-én tartott ülésén tárgyalta meg a fenti törvényjavaslatot.

A bizottság ülésén elég éles hangú vita bontakozott ki a törvényjavaslatról, bár elsősorban tisztelt ellenzéki képviselőtársaim jóvoltából. Nem az én tisztem, hogy a kisebbségi véleményt ismertessem, de előfordulhat, hogy utalnom kell majd rá.

A vita két ponton bontakozott ki; az egyik az adatvédelmi biztos úr véleménye volt. Majtényi úr véleménye szerint az előterjesztés elsősorban adatvédelmi szempontból aggályos. Az adóhatóság nyomozati jogkörrel való felruházása olyan adatbázisok közötti átjárhatóságot fog lehetővé tenni, amely sérti az adatvédelmi törvény passzusait. Ellenzéki képviselőtársaink véleménye szerint az adórendőrség pedig túlságosan sértené az állampolgárok szabadságjogait és kisgyermekek, terhes anyák ellen lépne fel teljes szigorral, illetve fegyverzettel.

Tisztelt Ház! Még egyszer: nem az én tisztem a kisebbségi vélemény ismertetése, megteszi majd ezt helyettem Donáth László képviselőtársam. Én most a bizottság többségének álláspontját szeretném képviselni, azt az álláspontot, amely alapján a tervezetet általános vitára alkalmasnak tekintettük.

A bizottság többsége a törvénytervezet célját tekintette elsődlegesnek. Ma az adófegyelem ebben az országban igen gyenge. Az adótörvények végrehajtását nagyon sokan nem tekintik magukra nézve kötelezőnek. Ennek következtében mértéktartó becslések alapján a magyar gazdaság összteljesítményének minimum 30 százaléka, de talán ennél nagyobb hányada esik a fekete, illetve a szürke zónába. Márpedig a költségvetés kiadási oldalát csak a bevételi oldalról lehet fedezni. Ha pedig a hatóságok nem kapják azt a lehetőséget, hogy növeljék a bevételt, akkor nagyon fontos kiadási feladatokra nem fog forrás jutni. Ma ebben az országban az adócsalás sport, mondhatni dicsőség; ráadásul erre majdnem hogy törvényi felhatalmazás van. Ebben az esetben a parlamentnek két jog között kell mérlegelnie. Az egyik a személyes szabadságjogok, illetve ebben az esetben ezeknek a korlátozása; a másik a társadalom érdekeit figyelembe vevő jogok, amelyek az egyén számára kötelezettségeket jelentenek.

Én úgy gondolom, hogy a társadalom, a polgárok érdekeit ebben az esetben a kötelezettségek betartatására irányuló szigorítások képviselik; bár ezen törvénytervezet esetében nincs szigorításról szó, hiszen az eddig is meglevő nyomozati jogköröket nem lépi túl, mindössze egy adott, speciális területen tevékenykedő hatóságot is felruház ezekkel.

Tisztelt Országgyűlés! Egy törvény, egy jogszabály pontosan annyit ér, amennyit végre lehet hajtani belőle. Meghatározhat az Országgyűlés akármilyen mértékű adót, az annyi bevételt fog jelenteni, amennyit behajtanak belőle. Ha az adóhatóság gyenge jogosítványokkal van felruházva, akkor körülbelül annyi az esélye az adócsalások felderítésére, mintha valaki egy szál magában egy bugylibicskával felfegyverkezve bocsátkozna harcba a Vörös Hadsereggel szemben.

Úgy véljük, hogy meg kell adni az esélyt az adóhivatalnak is a győzelemre. Márpedig akik nagyban űzik az adócsalást, eltitkolva ezzel sokszor feketén szerzett, azaz törvénytelenül, bűnös úton szerzett jövedelmeiket, azok a hatóság embereit nem piskótával várják, egy esetleges feltáró akció során nem hógolyóval hajigálnak. Legalább adjunk esélyt az adóhatóság nyomozóinak is!

Végezetül pedig még egy gondolat: ha tőlünk nyugatabbra tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy például Németországban vagy az USA-ban az emberi élet elleni bűncselekmények után második helyen vannak szankcionálás és társadalmi elítéltség tekintetében az adócsalással kapcsolatos bűncselekmények. Tessék összehasonlítani az Amerikai Egyesült Államok vagy Németország életszínvonalát Magyarországéval!

Minden hátsó szándék nélkül egy megjegyzést engedjenek még meg nekem utolsó gondolatom alátámasztására. Az USA-ban a szesztilalom idején az első számú közellenséget, Al Caponét minden egyéb bűntette ellenére csupán egyetlen bűnéért sikerült jogerősen letöltendő börtönbüntetésre ítélni: adócsalásért.

Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló T/458. számú törvényjavaslatot 10 igen szavazattal, 6 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az emberi jogi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Donáth László képviselő úr ismerteti. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Hálásan köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Miképpen hallották, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság november 25-én megtárgyalta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal nyomozó hatósági tevékenységének egyes szabályairól szóló T/458. számú törvényjavaslatot, amelyet 10 igen és 6 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak minősített.

 

(8.30)

 

Bár ismertnek kell tételeznem Majtényi László adatvédelmi biztos véleményét e törvényjavaslattal kapcsolatban, mégis fel kell idéznem - mint a bizottság kisebbségi véleményét alapvetően érintőt. Az adatvédelmi biztos megállapította, hogy a beterjesztett javaslat alapjogi korlátozásokat tartalmaz anélkül, hogy ezeket indokolná. A javaslat egyetlen indoklásként azt mondja, hogy a rendőrség rosszul végzi a munkáját. A bizottság kisebbségben maradt képviselői osztják az adatvédelmi biztos véleményét - újra idézem -: "Az állam a saját működési zavaraiért a felelősséget nem háríthatja át jogszerűen a polgáraira".

Az adatvédelmi biztos számtalan példát hozott fel annak megmutatására, hogy a PM, illetve az IM által alkalmazott kodifikációs módszer - bár lehetséges - ez esetben alkalmatlan volt érdemi előterjesztés elkészítésére. Ismét idézem: "Ne tévessze meg önöket az, hogy ez vékony szövegnek látszik, mert ez egy nagyon vastag törvény. Ez a törvény háromszor vastagabb annál, mint ami önök előtt fekszik. Ugyanis a rendőrségi törvény 7. és 8. fejezetét is inkorporálja, ezenkívül pedig a vámtörvény hosszú fejezetét ugyancsak. Megpróbáltam elkészíteni a törvény egységes szerkezetű szövegét, de kudarcot vallottam. Állítom, hogy nem lehet a törvényszöveget rekonstruálni. És ha ez így van, ha ennek a javaslatnak nincs sem textusa, sem korpusza, ha a törvény szövege nem rekonstruálható, akkor miről is akarnánk mi általánosan vitázni. Nincs miről beszélni." Bár az előterjesztő tudós képviselői megkísérelték a törvényjavaslat beterjesztését azzal védeni, hogy ha a visszautaló kodifikációs módszer elméletileg lehetséges, akkor ennek eredménye - legalábbis elméletileg - szintén helyesnek bizonyulhat.

Az adatvédelmi biztos, valamint a bizottság elnöke és az én érvelésem nyomán mégis annak kimondására kényszeríttettek, hogy az IM-en belül is felvetődtek olyan vélemények, hogy egy nem rendvédelmi fegyveres szerv keretei között megoldható-e a nyomozó hatósági hatáskör. Sőt az is elhangzott - ismét idézek -, hogy "ilyen módosítási görgetés után nehéz kibogozni azt, hogy mi is a hatályos jog". A bizottsági ülés színvonalas és indulatoktól sem mentes vitája lényege szerint arról zajlott, lehet-e, megengedhető-e alapjogokat pusztán kodifikációs, technikai szempontból manipulálni, hogy ezt szükségszerűen és emberi jogi szempontból megkérdőjelezhetetlenül ellenpontoznia kell az alkotmányossági szemléletnek.

Végül két gondolatot idézek, ezeket kormánypárti képviselők vetették fel nyilván azért, hogy világossá váljék, a kisebbségi álláspont ezekkel szemben fogalmazódik meg. Tímár képviselő úr úgy látja: "A polgár feladata, hogy ne sértse meg a törvényt. Ha pedig eljárás indul ellene, akkor legfeljebb az eljárásban részt vevő jogászok számára fontos az eljárási jogszabályok ismerete, mert a polgárnak, aki megsértette a törvényt, az anyagi jogot, majdnem mindegy - vagy mindegy -, hogy milyen hatóság folytatja le ellene az eljárást. Az, hogy pénzügyhatósági kereten belül vagy a rendőrség keretében folyik le az eljárás, a polgárnak már majdnem mindegy." Ezzel szemben én most is, itt is úgy gondolom, hogy ez Tímár úrnak mindegy, a polgárnak nem.

A másik gondolat a bizottság fideszes alelnökétől - az imént szólott volt -, Láyer úrtól származik: "Megértem az adatvédelmi biztos úr aggályait, de úgy gondolom, meg kell adnunk a lehetőséget az adóhatóságnak, meg kell adnunk a lehetőséget egyáltalán a hatóságoknak arra, hogy ne egy szál bugylibicskával, hanem minimum egy nindzsakarddal álljanak a Vörös Hadsereggel szemben." (Derültség. - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

 

ELNÖK: Képviselő Úr!

 

DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Egyetlen mondatot mondanék, és befejezem. Nos, ilyen vélekedésekkel szemben fogalmazódott meg a bizottság kisebbségi véleménye, amely mindennél fontosabbnak tartja a köztársaság alkotmányos rendjének megőrzését és az alapvető emberi jogok védelmét.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Soós Győző képviselő úrnak, a költségvetési bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SOÓS GYŐZŐ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Azt hiszem, hogy egy rendhagyó felszólalás következik abból a szempontból, hogy a bizottsági többségi véleményeket ez ideig mind a túloldalról mondták el a kormányzati képviselők. Ez egy rendhagyó dolog, hogy az ellenzéki képviselő bizottsági többségi véleményt mondhat el. Azt hiszem, a költségvetési bizottság ebben a témában kiemelt szerepet játszik, hiszen az egyik legfőbb indok éppen a költségvetési bevételek növelése a törvénytervezet megvalósulása által.

Úgy gondolom, még egy tanulság van abból, hogy ellenzéki képviselő mond bizottsági többségi véleményt. Ez a tanulság pedig az, hogy a kormányképviselők arra nem veszik a fáradságot, hogy indokolják a törvénytervezeteket a bizottsági vitában. Egyszerűen nem veszik a fáradságot, hogy megpróbálják meggyőzni az ellenzéket. Persze, ha az a szemlélet, hogy ellenzék nélkül is működik a parlament, és egyszerűen elhatározunk valamit, és azt erőszakkal folyamatosan keresztülvisszük, akkor természetesen ez is egy járható út. Úgy gondolom azonban, hogy mi be fogjuk bizonyítani, hogy ez az út ilyen formában nem járható. (Varga Mihály: A tárgyra!)

Azt is el szeretném mondani, hogy a bizottság többségi véleménye úgy alakult ki, hogy kormányképviselők is ellene szavaztak, nemcsak hogy többen tartózkodtak, hanem ellene is szavaztak. A kormány képviselője megfogalmazta - nem akarom megnevezni, nehogy valamilyen kellemetlen helyzetbe hozzam -, ha már a Vörös Hadseregről volt szó, ő azt fogalmazta meg, hogy őt már egyszer üldözte az ÁVH mint kulákot, és nem hagyja, hogy még egyszer üldözzék. Ez is elhangzott kormányképviselő szájából a bizottsági ülésen. Úgy gondolom, mindenféleképpen meg kell fogalmazni, hogy az a cél, amit ez a törvénytervezet megfogalmaz, igenis támogatandó. Valóban egyetértünk azzal, hogy túl magas a feketegazdaság aránya. Egyetértünk azzal, hogy a költségvetési bevételeket biztosítani kell minden törvényes eszközzel - a törvényesen van a hangsúly minden tekintetben.

Azt hiszem, hogy a bevételek szemléletében azonban ma is elhangzott egy torz megközelítés, amely szerint a költségvetés egyensúlyát kizárólag a bevételekkel lehet biztosítani. Nem, a kiadások mérséklésével is lehet bizonyítani! Ezt megtették volna a képviselőtársaim a költségvetési vitában is, azonban több olyan kiadási tétel is van a költségvetésben, amely nem ezt a túlzott gazdaságosságot bizonyítaná. Ha ezt a 2,8 milliárd forintot, amely erre a nyomozó szervezetre kell, valóban arra fordítanák, ahogy államtitkár úr az expozéjában mondta, hogy a korábbi kormány elkezdte a rendőrség megerősítését... - azt nem mondta, hogy elkezdte az adóhivatal megerősítését is. Mind a két szervezetnél nagyon komoly szervezeti változtatások történtek, nagyon komoly szakmai előrelépés történt. Mind a két szervezet munkájának a hatékonysága nagymértékben javult. Hogy nem megfelelő, nem elegendő, ez igaz. Éppen ezért partnerek vagyunk abban, hogy ezt a színvonalat tovább emeljük, erre pénzt fordítsunk a költségvetésből, és minden törvényes eszközt megragadjunk, hogy ez a munka javuljon.

A képviselőtársaim is már elmondták, hogy szerintünk nem kívánatos új nyomozati szerveket létrehozni, különösen azért nem - és pláne nem az adóhatóság szervezetében -, hiszen maga az adóhatóság egy köztisztviselői szervezet. Teljesen torz az a beállítás, amely szerint itt el lehetne határolni majd a köztisztviselői tevékenységet a nyomozási tevékenységtől. Már csak azért sem lehet majd elhatárolni, hiszen ugyanaz a vezetője a két szervezetnek. Ő nevezi ki a bűnügyi igazgatót, a területi vezetőket, sőt még az adónyomozót is az adóhivatal vezetője nevezi ki. Sajátos helyzetbe kerül majd a pénzügyminiszter is, hiszen számos olyan, adóval kapcsolatos rendelkezés van, amely kormányrendeletben kerül meghatározásra. Ebben az esetben a pénzügyminiszter egy személyben jogalkalmazó és jogalkotó lenne. Ez egy jogállamban - azt hiszem - nemigen elfogadható.

 

(8.40)

 

Adatvédelmi szempontból az aggályokat külön nem kívánom megismételni, hiszen egyrészt az adatvédelmi biztos, másrészt az emberi jogi, kisebbségi vélemény kapcsán Donáth képviselőtársam is megfogalmazta. Én egy következtetésre szeretném felhívni a figyelmet: úgy gondolom, az is egy sajátos dolog, hogy az adatvédelmi biztos véleményét a kormány úgy kezeli, ahogy kezeli. Azt hiszem, ezen alapvetően változtatni kellene, de (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mit tegyünk akkor, ha a bíróságok munkáját a kormány így kezeli (Az elnök ismét jelez.), a parlament munkáját a kormány így kezeli, akkor természetesen az adatvédelmi biztos munkáját is így fogja kezelni.

Teljesen torz az a beállítás, hogy...

 

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, hogy a mondatát fejezze be, ahogy tájékoztattam, öt perc áll rendelkezésre a kisebbségi vélemény ismertetésére is.

 

DR. SOÓS GYŐZŐ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Igen. Tehát a bizottsági többségi vélemény alapján ez a törvény nem támogatható, ez a törvény általános vitára sem alkalmas, és módosító indítványokkal sem javítható. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Ivanics István úrnak, a gazdasági bizottság előadójának. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, egy mondattal azért reagálhatok: ez valóban egy rendhagyó többségi vélemény volt.

A gazdasági bizottságban természetesen nem így történt. Próbáltunk a kérdés lényegével foglalkozni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az adótörvények, az adóigazgatás a rendszerváltás előtt indult el Magyarországon, és furcsa lett volna - azt hiszem, akik a 15. életévüket már betöltötték, körülbelül már mindannyian meg tudják ítélni, hogy mennyire furcsa lett volna ez - abban az időben, ha mindjárt nyomozati hatóságot rendelünk, nyomozati jogosítványokat adunk az adóigazgatás szerveinek. Ezért maradt a rendszerváltás harmadik parlamenti ciklusára a piacgazdaság kiépítésének ez a fontos láncszeme, nevezetesen az adóhivatal nyomozati jogkörének megteremtése.

"Az APEH egyes feladatai" száraz cím jelen esetben a nyomozati feladatokat jelöli, a felállítandó nyomozati hatóságot, a bűnügyi igazgatóságot és a területi hivatalait. A sok millió adózó állampolgárt valószínűleg élénken foglalkoztatja, milyen szerepet kap az új szervezet a magyar adóigazgatáson belül, betölti-e a hozzá fűzött reményeket, az igazságosság, a méltányosság és a hatékonyság kielégítése mellett. A gazdasági bizottságban lezajlott vita tükrözte ezen alapkérdés körüli polémiát ellenzéki és kormánypárti hozzászólások részéről egyaránt. A Pénzügyminisztérium képviselője és az APEH szakértője kimerítő, részletekbe menő válaszokat adott a feltett kérdésekre.

Természetesen nem állíthatom, hogy a válaszok mindenki számára megnyugtatóak voltak, például a törvényjavaslat 14. §-ában közölt kitétel, mely így hangzik: "A hivatal nyomozó hatósága jelzés elhelyezését rendelheti el a cégnyilvántartásban, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában, a társadalombiztosítási nyilvántartásban, valamint az adóigazgatási nyilvántartásban." Nyilvánvaló, hogy ez a jelzés nagyon sok kérdést vet föl, és véleményem szerint természetes módon a végleges választ csak a részletes szabályozás adhatja meg. Hiszen, ha képviselőtársaim visszaemlékeznek rá, amikor a közbeszerzésekről szóló törvényeket meghoztuk, akkor fölmerültek azok a gondok, problémák, melyek a cégnyilvántartásokban a bejegyzések, illetve az ott közölt adatok valódiságát, használhatóságát illetik. Természetes, hogy a reális és jogos információhoz való hozzájutás megköveteli azt, hogy a cégnyilvántartásban és az előbb fölsorolt összes olyan nyilvántartásban, mely az adott vállalkozás, cég működésére hiteles adatokat szolgáltat, szükséges ennek a jelzésnek a bevezetése. A mikéntje természetesen sok kérdést vet föl, de úgy gondolom, nem képezheti vita tárgyát, hogy - egy csalárd csőd vagy bármiféle olyan akció miatt, mely megtévesztő jellegű, és amelyet valószínűleg csak egy ilyen nyomozati hatóság tud feltárni - szükséges a gazdaság szereplői számára.

A másik ilyen kérdéskör az, hogy milyen körben vizsgálódhat az APEH nyomozati szerve. Természetesen ezt is lehet alkotmányossági oldalról vizsgálni, és pontosan ezek az alkotmányossági feltételek támasztják azt a követelményt, hogy a törvényben nem lehet kivételt adni kis és nagy ügy között. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Természetesen a részletes szabályozásban kell hogy érvényre jusson ennek a pontos megállapítása. (Az elnök ismét jelez.)

Összességében abban konszenzus volt, hogy szükség van a törvényre, megfelelő módosításokkal (Az elnök ismét jelez.), és ennek értelmében a gazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak találja a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megkérem képviselőtársaimat, hogy a házbizottság ajánlása értelmében az ötperces időkereteket tartsák be a bizottsági vélemények ismertetésénél.

Megadom a szót a kisebbségi vélemény ismertetésére Szalay Gábor képviselő úrnak. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság szabaddemokrata és szocialista képviselői határozottan és egyhangúlag utasították el az APEH egyes feladatairól szóló törvényjavaslatot, és minősítették azt általános vitára alkalmatlannak.

Bár a törvényjavaslat terjedelmét illetően igen rövidnek mondható, annál hosszabb azon, többségükben komoly, alapvető hibák sora, melyet az MSZP és az SZDSZ képviselői leltárba szedtek a bizottsági vita során. A törvényjavaslat meggyőződésünk szerint alkotmányellenes, hiszen feles törvényként kívánja azt a kormány a parlamenttel elfogadtatni, miközben a kétharmados, rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. számú törvény rendelkezéseit venné át több ponton is. Titkos információgyűjtés, adatkezelés, titkos jelzések elhelyezése különféle regiszterekben, nyilvántartásokban - erről kétharmaddal kellene rendelkezni. Ráadásul nemcsak az ellenzéki egyetértést szükségessé tevő kétharmados törvények alól kívánja különféle trükkökkel kivonni a kormány a vitathatatlanul kétharmados jellegű törvényjavaslatot, de annak bizonyos részeit egyenesen kormányrendelettel kívánja szabályozni.

Egyértelműen elfogadhatatlan a gazdasági bizottság ellenzéki képviselői számára a törvényjavaslat azon elképzelése, miszerint az adónyomozók fegyveres köztisztviselőként, azaz civilként a kényszerítő eszközök olyan tárházát alkalmazhatják, melyek csak félelemkeltésre, megfélemlítésre alkalmasak. Az már mindehhez képest legfeljebb csak kevéssé elegáns megoldásnak minősíthető, hogy egy ilyen lényegi rész csak egy meghivatkozott törvényből vagy meghivatkozott másik törvényekből: a vámjogról, vámigazgatásról és vámeljárásról, valamint a rendőrségről szóló törvényekből lenne megismerhető.

A törvényjavaslat meghirdetett célja szerint elsősorban a nagyhalak, a nagy adóelkerülők, azaz ebből következően elsősorban az intellektuális, fehérgalléros bűnözők ellen szolgálna eszközül. A gazdasági bizottság szabaddemokrata és MSZP-s képviselői azonban emlékeztettek arra, miszerint túl azon, hogy a büntetőjog nem ismer súlyosabb és kevésbé súlyos bűncselekményt, az előterjesztés a vétségek elkövetőivel szemben is adórendőrségi nyomozást rendelne el. Sőt, mivel a kényszerítő eszközök, az utakon, a pályaudvarokon s egyéb közterületeken történő feltartóztatás módszerét valószínűleg a hagyományosabb, azaz kisebb horderejű adócsalók ellen szokás alkalmazni, valamint mivel a rendőrségtől s máshonnan ideáramló nyomozók is ezen eszközök és módszerek használatában járatosak elsősorban, erősen megkérdőjelezhető, hogy mitől lesz mostantól eredményesebb a küzdelem a cégeltüntetőkkel, az adó-visszaigénylőkkel, a számítógépes rendszerek betörőivel, a bankhitelek eltüntetőivel szemben, mint eddig.

 

 

(8.50)

 

Minden túldramatizálás nélkül is a legrosszabb emlékű ötvenes éveket idézi fel az az elképzelés, miszerint az adórendőrség - messze túlnyúlva egyébként még a kétharmados rendőrségi törvény szabályozásán is - titkos jelzések elhelyezését rendelheti el a cégnyilvántartásban, a tb-nyilvántartásban, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában és az adóigazgatási nyilvántartásban. Minderről az érintett adóalany nem értesülhet. Bizony - talán nem megalapozatlanul - egyesek képzetében az ÁVO és az ÁVH módszerei merülnek fel.

Ugyancsak erőteljesen kifogásolták az ellenzéki képviselők, hogy az adórendőrség vezetőjét, a bűnügyi igazgatót az APEH elnöke és nem a pénzügyminiszter nevezné ki; hogy közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalát nemcsak a pénzügyminiszter, de az APEH elnöke, a bűnügyi igazgató, sőt még a területi nyomozóhivatal vezetője is megtilthatná. Erős kifogás alá esett továbbá, hogy ez a törvényjavaslat az adózás rendjéről szóló törvény azon módosításával, miszerint a nem rendeltetésszerű adójoghasználat büntethető, bárkit zaklathatóvá tesz.

Ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim, nem felel meg a jogállamiság szempontjainak, s leginkább csak arra lenne alkalmas, hogy félelmet keltsen minden adóalanyban, s kiszámíthatatlan, önkényes adóhatósági zaklatásnak tegyen ki bárkit. Ezért a gazdasági bizottság szabaddemokrata és szocialista tagjai ezt a törvényjavaslatot elutasítják, és általános vitára sem tartják alkalmasnak. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Básthy Tamás úrnak, az önkormányzati bizottság előadójának. Képviselő úr, öné a szó.

 

BÁSTHY TAMÁS, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés önkormányzati és rendészeti bizottsága 1998. november 25-én megtárgyalta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló T/458. számú törvényjavaslatot, és azt általános vitára ajánlotta.

A bizottság kiemelt figyelmet fordított az új hivatal megalakulásáról szóló javaslatnak. Támogatja azt a célkitűzést, hogy e hivatalnak az államháztartás bevételi érdekeit kell védeni olyan eszközökkel, amely eddig a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség jogköre volt. E két szervezetnek nem volt fő profilja a gazdasági bűncselekmények adó jellegű nyomozása, ezért a létrehozandó új szervezet új felhatalmazással és szakmai háttérrel képes garantálni az eredményes bűnfelderítést és -felgöngyölítést. A rendőrség gazdaságvédelmi részlegei, a vám- és pénzügyőrség testülete - álláspontom szerint - rendkívül eredményes munkát végzett.

Úgy értékelem - és ez a bizottság álláspontját is tükrözi -, hogy ezeknek a szervezeteknek az eredményes munkáját tovább szélesíti az adórendőrség tevékenysége, de ennek az új hivatalnak a sikerét úgy a rendőri, mint a vámnyomozati cselekmények jelentősen és pozitívan befolyásolják. Ezt azért kellett hangsúlyoznom, mert úgy a bizottsági vita, mint az írott sajtóban megjelent cikkek nyomán eléggé vegyes kép alakult ki erről az új szervezetről.

A bizottságban az ellenzék részéről kifogásolták a törvény hatálybalépésének közeli idejét, és ezalatt a speciális ismeretek megszerzésének lehetőségét. Több kérdés hangzott el a hivatal dolgozói javadalmazásával kapcsolatosan. Félelem nyilvánult meg egyes hozzászólók részéről a kiterjedő jogosultságokat, vélelmezhető zaklatásokat illetően. Aggályként hangzott el, hogy nem a szakmát szerető, hanem pénzéhes emberek pályázzák meg ezeket a beosztásokat.

A bizottság a törvényjavaslat tartalmát és a hozzá fűzött kormányzati álláspontot tekintve e kérdéseket nem látja aggályosnak. Olyan szakemberi háttérrel rendelkeznek elsősorban az APEH, a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség szervezetéből pályázók, akik hajlandók és készek e munkát végezni, ami a gyors átállás biztosítéka, és akik hivatalszeretetükből eddig is jelesen vizsgáztak. A javadalmazásra a köztisztviselői díjazás az irányadó. A javaslatból kitűnik, ha kiemelkedő szakmai követelmények indokolttá teszik, úgy eltérhetnek az átlagtól. A tisztelt ellenzék csak az esetenként megjelenhető többletpénzt látja és érzékeli. Nem látja és nem érzékeli az emögött húzódó nehéz, felelősségteljes munkát, a nagy összegű adócsalások leleplezésének társadalmilag pozitív hatását.

A bizottság ezért megértette és támogatta azokat a célkitűzéseket, amelyek az APEH nyomozati hatáskörébe tartoznak, így a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének visszaszorítását, a csődbűntett felderítését, az adócsalásokkal és járulékfizetésekkel kapcsolatos bűncselekmények megszakítását, melyek elleni eredményes fellépés várhatóan javítja és egyértelművé teszi az ilyen és hasonló bűncselekmények előfordulásának mennyiségét és minőségét, és csapást mér a gazdasági bűnözésnek erre a szférájára. Így a bizottság egyetért az adónyomozók jogállásának speciális jellegével, hogy nem hivatásos, de nem is civil szervezettel, hanem a feladatához szükséges jogi, tárgyi, pénzügyi és személyi feltételekkel jól felszerelt, a kényszerítő eszközök alkalmazásában is jogosítványokkal rendelkező új hivatalra van szükség.

Összességében: a bizottság mindenképpen egyetért és szükségesnek tartja az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jogkörének kibővítését nyomozati hatáskörrel, melytől az adózással kapcsolatos bűncselekmények visszaszorítását várja. A bizottság ezért - figyelemmel az előzőekben kifejtett gondolatokra - úgy döntött, hogy a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az önkormányzati bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Kóródi Mária képviselő asszony ismerteti. Képviselő asszony, önt illeti a szó.

 

DR. KÓRÓDI MÁRIA, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Számomra is nagyon érdekes volt mindaz, amit az előttem szóló képviselő úr elmondott a bizottság többségének véleményéről. Azért is volt ez különösen érdekes, mert mindezeket a kérdéseket a bizottság többsége az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén nem fejtette ki. Az önkormányzati bizottság ülésén egyetlen mondat hangzott el a többség részéről, amely úgy szólt, hogy szerintük ezt a javaslatot nem is kell indokolni, egyszer rendet és fegyelmet kell tenni ebben az országban, és ne annak legyenek személyiségi jogai, aki csibész, csavargó volt évtizedeken keresztül, hanem a tisztességes állampolgárok érdekeit és személyiségi jogait kell védeni. Ez volt az egyetlen érvelő mondat a törvényjavaslat mellett az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén.

A kisebbség valóban kifejtette véleményét az önkormányzati bizottság ülésén, és ezt szeretném ismertetni. A kisebbség véleménye szerint azokon az alkotmányos aggályokon túl, amelyek példátlanul kiszolgáltatottá teszik az adófizetésre kötelezett polgárokat, azért sem tudtuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, mert megosztja és egymással szembefordítja a bűnüldözésért felelős szerveket, és ezzel jelentősen rontja hatékonyságukat.

Valóban felmerült az a kérdés, hogy mi lesz a különbség az APEH-rendőrség és a jelenlegi rendőrség fizetési osztálya között. A válasz számunkra egyáltalán nem megnyugtató. Nem megnyugtató azért, mert az APEH-rendőrségben alkalmazott, fegyverhasználati joggal felruházott köztisztviselőkből álló bűnüldöző szervek fizetési osztálya lényegesen magasabb lesz, hiszen ma az APEH mellett működőknek olyan plusz 40 százalékos juttatást lehet adni, amelyet a rendőrség állományában dolgozóknak nem. Ez tehát azt jelenti, hogy mindazokat az embereket, akik ma a rendőrség állományában dolgoznak, más fizetési kategóriával át tudják vinni az APEH-rendőrség mellé, és ezzel a jelenlegi rendőrséget becsülik alá, és a jelenlegi rendőrségbe építenek be egy olyan feszültséget, ami egyáltalán nem használ a munka hatékonyságának.

Nem lehet tudni, hogy az APEH-rendőrség milyen viszonyban áll - amikor fegyvert használhat - azokkal a szabályokkal, amelyek a rendészeti szervekre vonatkoznak, hiszen a rendészeti szervezeteknek a fizikai kényszerítő eszközök alkalmazására nagyon szigorú, nagyon körülhatárolt feltételek vonatkoznak; ezek a szolgálati szabályzatok. De a szolgálati szabályzatok az APEH-rendőrségre - éppen azért, mert az nem rendészeti szerv - nem vonatkoznak.

 

(9.00)

 

Így nem lehet ma tudni, hogyan lehet adott esetben az indokolatlanul, jogellenesen fegyvert vagy kényszerítő eszközt alkalmazó APEH-rendőrt jogosan, jogszerűen felelősségre vonni. Ez is szembefordítja a rendőrség állományával, és szembefordítja mindazokkal, akik a jogszerű eljárásokat, a személyiségek jogi védelmét kívánatosnak tartják.

Nem lehet tudni, hogy milyen viszonyba kerül egymással Pintér Sándor belügyminiszter és Simicska Lajos APEH-elnök, amikor a bűnüldözési tevékenység összehangolásáról van szó, mint ahogy azt sem lehet tudni, hogy milyen viszonyba kerül egymással Pintér Sándor belügyminiszter és Járai Zsigmond pénzügyminiszter, amikor egy speciális bűnüldözési tevékenység és az általános bűnüldözési tevékenység összehangolására sort kell keríteni.

Azt gondolom, hogy ezek mind-mind olyan feszültségeket építenek be a kormányzati munkába, a bűnüldözési munkába, amelyek nem érik meg ennek a rendőrségnek a felállítását, hiszen ennek az APEH-rendőrségnek a vezetése Simicska Lajos alá fog tartozni, aki valóban a miniszterelnök bizalmas embere; ők feltehetőleg egymással meg tudják beszélni, hogy mi a bűnüldözési koncepció, de garanciálisan, intézményesen a kormányzati munkában ennek az összehangolása így nem tud megtörténni.

Valóban felmerült a bizottsági ülésen az a kérdés, hogy vajon honnan tudják ilyen rövid idő alatt, nem egészen egy hónap alatt a személyi állományt biztosítani, azt a 240 embert, akik speciális ismeretekkel és tudással kell hogy rendelkezzenek, mert ismerniük kell a gazdasági összefüggéseket, és ugyanakkor nyomozati, nyomozói képességekkel is rendelkezniük kell. Azt a választ kaptuk, hogy ezeket az embereket azok az érdeklődők fogják kiadni, akik már távoztak a rendőrség állományából, elhelyezkedtek gazdasági szervezeteknél, és most vissza kívánnak jönni.

Az a kérdés merült fel, hogy miért nem veszik figyelembe a vám- és pénzügyőrségnél ma már nemkívánatos gyakorlatot, miszerint a vám- és pénzügyőrségnél is olyan rövid az átlagéletkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amiből kiderül, hogy a vám- és pénzügyőrség alkalmazásában álló fiatal emberek megtanulják ott a speciális szabályokat (Az elnök ismét jelez.), és ezután a konkurenciánál helyezkednek el. Ez a veszély fenyegeti az APEH-rendőrség állományát is, ezért nem tudtuk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A nemzetbiztonsági bizottság előadója Kovács Zoltán képviselő úr. Megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a nemzetbiztonsági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A nemzetbiztonsági bizottság is megtárgyalta a T/458. számú törvényjavaslatot, annak rá vonatkozó részeit. Tulajdonképpen két menetben tárgyalt a bizottság, először az általános kérdésekről volt szó, és e tekintetben döntést is hozott a bizottság, majd a későbbiek során meghallgatta az adatvédelmi biztost. Tulajdonképpen a bizottság tagjai között nem volt vita abban, hogy egyrészt szükséges a költségvetési bevételek biztosítása, másrészt pedig szükséges a hatékonyabb fellépés az úgynevezett adócsalókkal szemben, és talán abban sem, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelemben speciális eszközök szükségesek a hatékonyabb fellépés érdekében. Ma valamennyi modern jogrendszerben egyébként megtalálhatók ezek az eszközök, az imént hallottunk is rá példákat.

A bizottság tagjai az előterjesztést abból a szempontból vizsgálták, hogy egyrészt megfelel-e a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek, másrészt megtalálhatók-e benne azok a garanciális szabályok, amelyek szükségesek, valamint szintén vizsgálták azt, hogy elegendő idő áll-e rendelkezésre a hatálybalépést illetően.

A bizottság tagjainak többsége úgy látta - a kormány expozéjában elhangzottakhoz hasonlóan -, hogy az a technika, amelyet az előző parlament is alkalmazott, amely a '95. évi C. törvényben foglaltak szerint beemeli úgymond ebbe a törvénybe azokat az eszközöket, amelyek ezt a speciális többletet biztosítják ennek a szervezetnek, ez megfelel a hatályos törvényeknek. A garanciális szabályok is fennállnak, hiszen arról van szó, hogy ugyanúgy fennáll az ügyészi felügyelet, illetve adott estben a titkosszolgálati eszközöknél a bírói kontroll is.

A hatálybalépés valóban aggályos, de úgy tudom, hogy e tekintetben módosító indítványok kerültek benyújtásra, tehát az időkorlát nem annyira szoros, mint amennyire ez ott még látszott. Összességében tehát a bizottság többségi véleménye az volt, hogy ez a törvénytervezet alkalmas arra, hogy a parlament az általános vitát lefolytassa, és módosító indítványokkal a felmerült aggályok reparálhatók.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A nemzetbiztonsági bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Keleti György képviselő úr, a bizottság elnöke ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

KELETI GYÖRGY, a nemzetbiztonsági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a nemzetbiztonsági bizottság két ízben is tárgyalta ezt a törvényjavaslatot. Azt is szeretném elmondani, hogy sajnálatos módon a második alkalommal, amikor az adatvédelmi biztos került meghívásra a bizottság elé, akkor a kormánykoalíció képviselői ügyrendi javaslattal az ottani tájékozódást, vitát befejeztették, vagyis magyarán: csak az adatvédelmi biztosnak volt módja és alkalma elmondani a véleményét. Időnk - pontosan az ügyrendi javaslat miatt - nem volt arra, hogy kérdéseket tegyünk fel, vagy alaposabban megtárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot az adatvédelmi biztossal.

Ezt én azért tartom fontosnak kiemelni, mert a nemzetbiztonsági bizottságban nem az első alkalom, amikor ügyrendi javaslattal vitákat zárnak le, vagyis ez a mostani példa is azt mutatta, hogy a kormány a bizottságon belül túlzottan nagy vitát nem akart lefolytatni.

Ahogy Kovács Zoltán képviselőtársam nagyon helyesen mondta, a bizottság persze megtárgyalta ezt a kérdést, felvetődtek bizonyos kérdések és aggodalmak azzal kapcsolatosan, hogy a törvény milyen módon foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek például a nemzetbiztonsági bizottság hatáskörét is érintik, vagyis mindenekelőtt a nemzetbiztonsági szolgálatok, a titkosszolgálati eszközökkel gyűjtött adatok vagy a nemzetbiztonsági szolgálatoknál levő adatok átadásával kapcsolatos problémák voltak a középpontban.

A kisebbségi vélemény tulajdonképpen úgy foglalható össze ebben a kérdésben, hogy a törvény nem mondja meg világosan, milyen adatokat kik vehetnek át - hiszen a nemzetbiztonsági törvény szabja meg, hogy a szolgálatok kiknek adhatnak át adatot -, vagyis lesz-e olyan törvény, amely biztosítja a szolgálatok számára ezeknek az adatoknak az átadását.

Szeretném elmondani, hogy a mi egyik legfontosabb aggályunk az volt, hogy ezen törvény bizonyos passzusainak kétharmados határozattal kellene megszületniük, hiszen ahogy itt elhangzott, a rendőrségről szóló törvény, de a nemzetbiztonságról szóló törvény is kétharmados törvény, vagyis ha bizonyos, újonnan felálló szervek számára jogosítványt adunk, amely ezeknek a törvényeknek az alapján kellene hogy megszülessen, akkor ez a fajta jogosítvány is kétharmados szavazást igényelne.

Mindjárt elmondok egy példát, hogy valószínűleg a kormányzat is érzi ezt a kérdést, illetve ennek az összefüggésnek a fontosságát, mert szinte ezzel a törvényjavaslattal egy időben adták be a nemzeti biztonsági felügyeletről szóló törvényjavaslatot is, ahol nagyon helyesen, amikor ezt a felügyeletet felhatalmazzák bizonyos jogosítványokkal, lehetőségekkel információk átvételéről, nemzetbiztonsági szolgálatokról, akkor ott igenis a kormány javaslatában a nemzetbiztonsági törvény módosítására is sor kerül, és ott kétharmados szavazásról van szó.

Ha tehát az ember egymás mellé állítja ezt a két törvényjavaslatot, akkor nagyon világosan kitűnik, mi a cél. Egyrészt a nemzeti biztonsági felügyeletről benyújtott törvényjavaslatnál - amely alaposan előkészített volt, bár néhány módosító javaslatot kértünk és el is fogadtunk, amelyet beadtak koalíciós képviselőtársaink - igenis megvan a kétharmados lehetőség. Ez a törvény viszont kapkodva készül, úgy készül, hogy január 1-jén kész kell hogy legyen, hiszen ahogy ezt a miniszterelnök úr mondta, ha nem lesz hivatal, nem lesz a törvényben meghatározott szervezet, akkor nem lesz jövő évi költségvetés.

Szeretném azért mindjárt azt is hozzátenni, hogy számomra megdöbbentő, hogy egy ország költségvetését 240 embertől várják teljesülni, és ebből a 240 emberből is, ahogy a miniszterelnök úr nyilatkozatát hallottam a rádióban, 160 lenne nyomozó, vagyis magyarán 160 ember lesz jövőre ebben az országban, aki a költségvetésünket biztosítani fogja, aki ha nem működhet január 1-jétől, aki ha nem kapja meg azokat a jogosítványokat, amelyeket itt az előttem kisebbségi véleményeket megfogalmazó képviselőtársaim is aggályosnak neveznek, akkor jövőre nem lesz ennek az országnak működőképes gazdasága, hiszen nem lesz költségvetése.

 

(9.10)

 

Én azt gondolom, ilyen kijelentéseket rendőrállamokban szoktak tenni, és azért is mondanám, hogy kisebbségi vélemény, mert bizonyára emlékszik képviselőtársam, Kovács Zoltán úr, hogy ezt a véleményemet elmondtam a bizottságon belül is.

Mindezek alapján tehát azt kell mondjam, hogy a bizottság szocialista és szabaddemokrata képviselői, ellenzéki képviselői nem támogatják a törvényt, sem az általános vitára való tűzését, sem alkalmasságát nem mondták ki. Természetesen az ellenzéki képviselők közül a MIÉP-es támogatta ezt a javaslatot, mint minden más alkalommal, most is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalása következik a házbizottság ajánlása alapján 15-15 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásra nem kerülhet sor. Megadom a szót elsőként Koczka Csaba képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Soós Győző úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

DR. KOCZKA CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja abból az alapvető tapasztalatból indul ki, hogy ma Magyarországon az adózás területén tarthatatlan és igazságtalan állapotok vannak. Ha ez igaz, nyilvánvaló, hogy ezen változtatni szükséges. Az elmúlt időszakban a korábbi kormányoknak nem sikerült olyan hatásos választ adni ezekre a kihívásokra, amely alapvetően változtatott volna az adómorálon, az adózási fegyelmen. Éppen ezért a Fidesz-frakció támogatja a polgári koalíció kormányát abban a törekvésében, hogy Magyarországon ne lehessen illegális tevékenységből, a közteherviselés alól kivont jövedelmekből vagyonokat felhalmozni. Ezért véleményünk szerint szükséges az APEH megerősítése különböző jogi és szervezeti eszközökkel.

A kormány a törvénysértők és az adócsalók ellen az adónyomozó hivatal felállításával kíván hatékonyabban védekezni. Nem vitatható el a mindenkori legitim kormánynak az a joga, hogy meghatározhassa azt a szervezeti modellt, amivel leghatékonyabbnak véli a fellépést az illegális tevékenységek ellen. Ez minden kormánynak alkotmányos joga. Emellett a kormány arra törekszik, hogy a családjukért dolgozó, tisztességesen gyarapodó polgárok számára biztosítsa a nyugalmat és a törvényességet. Azoknak, akik becsületesen befizetik az adójukat, nem kell tartaniuk az adónyomozóktól. Nem fogják zaklatni őket. Félnivalójuk csak azoknak lesz, akik tisztességtelenül játszanak. Az adónyomozó hivatal elsősorban a nagyhalakat akarja megfogni és felelősségre vonni. Sokan voltak olyanok, akik látva, hogy következmény nélkül marad az adócsalás, folytatták illegális tevékenységüket. Az APEH megerősítésével egyértelművé válik, hogy az adócsalás többé nem maradhat büntetlenül. Azok számára, akik eddig a törvényesség és a törvénytelenség határán imbolyogtak, az adórendőrség felállítása kellő ösztönzést fog adni ahhoz, hogy tevékenységüket a legalitás oldalára tereljék.

Az adócsalás és gazdasági bűncselekmények vonatkozásában tudjuk, hogy nagymértékű a látencia, éppen ezért pontos adatok, kimutatások nem állnak rendelkezésre, nem tudjuk pontosan megjelölni azokat a számokat, hogy mekkora nagyságrendű az az eltitkolt, elcsalt jövedelem, amely kikerüli a központi költségvetést. Szakértők ezzel kapcsolatos felméréséből viszont arra lehet következtetni, hogy évente 2500-3000 milliárd forintra becsülhető az adózást elkerülő nemzetgazdasági jövedelem. Ugyanakkor eddig a központi adóhatóság évente mindösszesen csak 500 adó- és társadalombiztosítási csalási ügyet tudott felderíteni és mindösszesen 20 milliárd forintnyi összegben. Ezek elgondoltató számok!

E számok tükrében elmondható, hogy a nyomozó hatóságok munkája eddig nem volt elég eredményes. Nehezen tudtak megbirkózni a rájuk háruló feladatokkal. Ezért a polgári koalíció kormánya szükségét látja az adóhatóság nyomozati jogkörrel való felruházásának. Természetesen ez a többéves társadalmi tapasztalat arra indította a kormányt, hogy megfelelő törvényjavaslatot nyújtson be az új szervezet felállítására. A törvényjavaslat módosítja a büntetőeljárásról szóló törvényt, és meghatározott körben az állami adóhatóság meghatározott szervezeti egységét nyomozó hatósági feladatokkal látja el.

Meg kell oldania a szabályozásnak azt is, hogy az adóztatás klasszikus feladata és az új feladat egymástól markánsan elkülönüljön. Nehogy az a látszat keletkezzék a társadalomban, hogy az állam kriminalizálja az adóztatást, ezért a hagyományos adóztatási feladatok és az új feladat élesen elválik egymástól szervezetileg adatkezelési szempontból is, és az új hatóság tulajdonképpen a már meglévő hatályos jogszabályokban meghatározott jogosítványokkal fog rendelkezni.

Ezen a ponton szükségesnek tartom elmondani, hogy a kormány által benyújtott törvénytervezet egyetlenegy új bűncselekményi törvényi tényállást nem jelöl meg. Ezek az elkövetési magatartások ma is bűncselekménynek minősülnek. Ugyancsak fontos elmondani, hogy egyetlenegy új kényszerítő eszközt vagy titkos információgyűjtési módszert nem nevesít a törvénytervezet. Ezek ma Magyarországon a hatályos jogrendben létező eszközök, semmiféle újdonságról nincs szó.

Nagyon helyesen mondta a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, hogy itt egyfajta hatásköri átrendezésről van szó. Erre mondom én azt - és ez a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának a véleménye -, hogy amennyiben hatásköri átrendezésről van szó, ez a reszortosztási jog, hogy így fogalmazzak, a mindenkori legitim magyar kormánynak joga és lehetősége. Természetesen felelőssége is, hogy majdan a működés során a hozzá fűzött reményeket beváltja-e ez az új nyomozó hivatal vagy pedig nem. A mi meggyőződésünk az, hogy ezekre a speciális bűncselekményekre - adócsalás, gazdasági bűncselekmények - speciális felkészültségű, hatékonyan, időszerűen nyomozó hivatalnak kell létrejönni.

A nemzetközi példák is, tisztelt képviselőtársaim, azt mutatják, hogy Ausztriában, Hollandiában, Németországban, az Egyesült Királyságban - Nagy-Britanniában - léteznek ilyen vagy hasonló típusú adónyomozó hivatalok. Nagyon érdekes, hogy például a szomszédos Ausztriában tartalmát tekintve az adónyomozás 1912 óta működő szervezet. A nyolcvanas évek első felében került sor e nyomozó hivatalok kiépítésére a nyugat-európai országokban. Tehát látszik, hogy van egy 15 éves elmaradásunk, ha ebből az aspektusból nézem ezt a dolgot. Elgondolkodtató egyébként a nagy-britanniai hivatalnak az elnevezése, "súlyos csalások irodája" a neve. Tehát úgy gondolom, itt is látszik az, hogy a nemzetközi trend az, hogy a súlyos csalások, a nagyhalak ellen - ha úgy tetszik - kell fellépni ennek az új nyomozó hivatalnak.

Szeretném elmondani, hogy a törvénytervezet mindösszesen alap hatáskörben öt bűncselekmény - öt bűncselekmény! - nyomozását bízza az adónyomozó hivatalra. Ez nevezetesen a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, a számviteli fegyelem megsértése, a csődbűntett, a munkanélküliek szolidaritási alapjába fizetendő munkaadói és munkavállalói járulékfizetési kötelezettség megszegése, továbbá a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség megsértése. A további bűncselekmények, amiben nyomozhat az adónyomozó hivatal, vagy feltételes vagy járulékos hatáskörben kerülnek felgöngyölítésre. Feltételes hatáskörben nyomozhat az APEH adó- és társadalombiztosítási csalás és csalás ügyében akkor, ha költségvetési támogatásra nézve követik el ezeket. Az előbb említett bűncselekményekhez kapcsolódóan, amennyiben közokirat-hamisítás vagy magánokirat-hamisítást is elkövetnek, illetőleg ennek alapos gyanúja felmerül, akkor járhat el járulékos hatáskörben az adónyomozó hivatal.

 

(9.20)

 

A törvénytervezet részletes pontjaival kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a korábbi hozzászólások kapcsán megfogalmazódott egyfajta kétely az állampolgári jogok, szabadságjogok vonatkozásában, mennyiben sérti, illetőleg nem sérti ez a törvénytervezet ezeket a szabadságjogokat. Meggyőződésem, hogy amennyiben törvényes mederbe terelve a legalitás talaján állva fognak dolgozni az adónyomozók, márpedig ez alapvető elvárás, akkor ez a törvénytervezet semmiben sem sérti jobban a magánszféra szabadságát, mint amit ma a vám- és pénzügyőrség vagy a rendőrség hatáskörében nyomozva megtehetnek a mai nyomozók. Semmi változás nincs ebben!

A kényszerítő eszközök vonatkozásában szeretném kiemelni, hogy természetesen itt az aránytalan kényszerítő eszközök igénybevételéről szó sem eshet. Éppen ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának jogi kabinetje egy módosító csomagot dolgozott ki, hogy az ezzel kapcsolatos, véleményünk szerint egyébként megalapozatlan aggályokat egyértelműen eloszlathassuk. Ez a módosító csomag 12 darab módosító indítványt tartalmaz, amely döntően szövegpontosításokat, egyéb tisztázó jellegű megállapításokat tartalmaz, és 3-4 ponton jelent érdemi javaslatot.

Szeretném elmondani, hogy a módosító csomagban szerepel a kényszerítő eszközökre vonatkozó azon alapvető szabály rögzítése, miszerint: "A kényszerítő eszközök közül azt kell alkalmazni, amely az eredmény biztosítása mellett az érintett személyre a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár. A kényszerítő eszköz alkalmazásánál úgy kell eljárni, hogy a testi sérülés elkerülhető legyen." - és így tovább. Tehát amennyiben tisztelt ellenzéki képviselőtársaim úgy gondolják, hogy ennek - a büntetőeljárási törvény, a rendőrségi törvény meghatározott passzusain túlmenően - további egyértelmű rögzítésére szükség van ebben a törvényjavaslatban is, akkor a módosító csomag erre reagál.

Fontosnak tartom megemlíteni, korábban szóba került több hozzászólás kapcsán, hogy az adatvédelmi biztos úrnak volt több olyan felvetése, több olyan problémamegjelölése, amire nyilvánvalóan reagálni kellett. Én úgy gondolom, ez a módosító csomag, amit benyújtottunk a tisztelt Háznak, az adatvédelmi biztos megalapozott, megfontolt és jogilag kellően alátámasztott problémafelvetéseire reagál. Ha lehet hinni a ma reggeli sajtótermékekben közölt állításoknak, akkor ráadásul Majtényi László adatvédelmi biztos úr egyre derűlátóbb. Tegnap reggel 8 óra környékén volt szerencsém részére megküldeni ezt a módosító csomagot. Úgy tűnik, hogy az általa felvetett kérdésekre megfelelő válaszokat fogalmaz meg ez a módosító csomag.

E körben szeretném kiemelni, hogy az adatkezelésre vonatkozóan a módosító csomag kibontja azokat az adatfajtákat, amiket a nyomozó hatóság, az adónyomozó hivatal kezelhet, meghatározza, hogy milyen célból, milyen indok mellett történhet meg ennek az adatfajtának a használata, és pontosan rögzíti azt az időtartamot, ameddig kezelheti az adónyomozó hivatal ezeket a bizonyos adatfajtákat. Tehát én bízom benne, hogy megfelelő választ sikerült adnunk.

El szeretném mondani, hogy az eredetileg beterjesztett törvénytervezet 13. §-a rögzíti azt a kötelező érvényű, kógens rendelkezést, miszerint "a bűnüldözési adatállomány más adatkezelésekkel, beleértve az adóigazgatási adatkezelést is, nem kapcsolható össze". Tehát aki azt állítja, hogy itt az adóhivatalon belül az adatkezelés vonatkozásában a különféle adatbázisok között tiszta átjárhatóság lenne, vagy azt állítja, hogy azért, mert szervezetileg egy vezetője van az adónyomozó hivatalnak és az adóigazgatási résznek, ez bármiféle veszélyt vagy törvénytelenséget jelentene, valószínűleg nem olvasta el a törvénytervezetet, hanem az érzelmeire hagyatkozott, ami egy ilyen fontos kérdésben nyilván nem szerencsés.

Szeretném elmondani ezen túlmenően, hogy a kényszerítő eszközök vonatkozásában a módosító csomag tartalmaz egy pontosítást. A pontosítás lényege abban áll, hogy az ellenszegülés, jogellenes ellenállás letörése körében kiiktatásra kerül a fegyverhasználat. Tehát megkérem tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ezután ezzel kapcsolatosan a támogatásukról biztosítsák a módosító csomagot, hiszen kérésüknek igyekeztünk eleget tenni e vonatkozásban.

Ugyanakkor a kutya használata, ami valamilyen rejtélyes okból különféle frenetikus érzelmeket váltott ki például Hack képviselőtársamból, szintén kikerül a tervezetből. Úgy tűnik, hogy kutya használatára nem fog sor kerülni.

Az útzár és egyéb technikai akadályozó eszközök telepítése kapcsán is a módosító csomag azt tartalmazza, hogy a rendőrséggel és a Határőrséggel együttműködve kerülhet sor ilyen akadályok felállítására. Úgy gondolom, megfelelő módon kezeltük az ezzel kapcsolatos felvetéseket is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy golyóstollal nem lehet adócsalók ellen küzdeni. Ebben a meggyőződésemben alátámaszt engem az, hogy a kutatások, felmérések szerint, ahogy említettem, nagy a látencia ezeknél a bűncselekményeknél. Tehát a kutatások és a felmérések ennek ellenére azt mutatják, hogy itt a szervezett bűnelkövetés formái bizony elég gyakran előfordulnak. A kutatások azt mutatják, hogy a bűnszövetségben való elkövetés formái nagyon gyakran előfordulnak. Nekem meggyőződésem - és a kormány tervezetét ezért támogatja a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója -, hogy ez a törvénytervezet, ez a törvényjavaslat megfelelő, hatékony választ ad az illegális adócsalókkal, gazdasági bűncselekményt elkövetőkkel szemben.

Kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron következik Soós Győző képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójának vezérszónoka. Őt követi majd Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről. Képviselő úr, öné a szó.

 

DR. SOÓS GYŐZŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Megnyugtatom fideszes képviselőtársamat, hogy elolvastam a törvénytervezetet, és arról is megnyugtatom, hogy nem érzelmekből fogok beszélni, és nem aszerint fogok véleményt nyilvánítani. Abban mindenféleképpen egyetértünk - és ha így kezdenénk a tárgyalást, akkor máris ki tudnánk egyezni -, hogy golyószóróval valóban nem lehet adót behajtani.

Azt hiszem, ennek a törvénynek a címe is - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvényjavaslat - megtévesztő. Ha végignézzük a XX. század magyar törvénykezését, akkor ilyen eufemisztikus címek a harmincas években voltak törvényeknek, és majd a második világháború után, amikor a cím és a törvény tartalma alapvetően eltért egymástól - meg lehet nézni bárhol a törvénytárakban. Azt hiszem, sokkal közelebb áll a valódi szándékhoz, a törvény tartalmához a köznyelvben is elterjedt "adórendőrség" megnevezés.

Szükségesnek tartom már most, az elején leszögezni, hogy a témának ebben a formában történő szabályozásával, de még a tárgyalásával sem értünk egyet, és itt hangsúlyozottan az "ebben a formában" kifejezésről van szó. Mert a helyzetértékeléssel egyetértünk, hogy magas az adócsalás, magas a feketegazdaság, azzal egyetértünk, hogy tenni kell ebben a kérdésben. Egyetértünk az általános indoklás első mondatával, amit idézni szeretnék: "Az államháztartás bevételi érdekeit kiemelkedően veszélyeztető bűncselekmények visszaszorítása, illetőleg a büntetőjogi eszközök alkalmazása, az elkövetők felderítése és felelősségre vonása nem eléggé eredményes." Ezzel egyetértünk mint helyzetértékeléssel, itt valóban tenni kell.

A gond egészen más ezzel a törvénytervezettel. A baj az, hogy egy valós és megoldandó problémára nem megfelelő módon reagál a kormányzat. Szerintem és szerintünk ez egy pótcselekvés. Nem új szervezetet kell létrehozni, mert azt hiszem, ismert az az anekdota, amely szerint: ha valamit nem tudsz megoldani, hozzál létre egy bizottságot, hozzál létre egy szervezetet. A szervezetek léteznek. Létezik az adóhatóság, létezik a nyomozó hatóság, és megfelelő módon el is lehet ítélni az adócsalókat. Hogy nem működik tökéletesen, ez biztos, és partnerek vagyunk abban, hogy ez sokkal jobban működjön.

Én tulajdonképpen akár még ördöginek is nevezhetném ezt a módszert, amely egy valós társadalmi elégedetlenséget használ ki, és egy magánrendőrséget kíván a miniszterelnök úr létrehozni a maga számára. Furcsa szemlélet az is, hogy mindenki adócsaló ebben az országban. Márpedig ez a tervezet ezt sugallja! Ugyanis az adóellenőrzés államigazgatási feladatait egészíti ki nyomozó hatósági feladatokkal. Ez a valóságban úgy fog működni, hogy az államigazgatási eszközökkel folytatott adóellenőrzés együttesen jelenik meg a titkos információgyűjtéssel, illetve a büntetőeljárásban meghatározott nyomozással.

Erről egy régi anekdota jut eszembe, illetve annak egy kicsit torzított változata, amely úgy szólt, hogy a neves adózási szakember odahívja tanítványait az ablakhoz, hogy nézzenek ki, mit látnak. Ők azt mondják, hogy villamost, autót, embereket s a többit. Mire a professzor: nem, adóalanyokat és adótárgyakat látnak - hát valahogy így.

 

 

(9.30)

 

 

Most a kormány kinézett az ablakon, és adóalanyok helyett mindenhol adócsalókat látott. Pedig hát mindannyian adóalanyok vagyunk! Nemcsak a vállalkozók adóalanyok, hanem valamennyi alkalmazott is adóalany ebben az országban, megannyi potenciális adócsaló.

Megnéztem az 1997-es statisztikai adatokat? az APEH-nyilvántartás szerint meghaladja az adóalanyok száma az 5,5 milliót. Ebből megközelíti a jogi személyű adóalanyok száma az egymilliót, a többi magánszemély adóalany. Rájuk mindnyájukra vonatkozik ez a törvény, mindnyájukat ilyen eszközökkel fognak adóellenőrizni. Hamis és félrevezető az a mindenhol hangoztatott kormányzati érvelés - ma is hallottuk itt a szószékről is -, hogy a nagyhalakat akarják elkapni. Hát kapják el a nagyhalakat, természetesen kapják el! Kik a nagyhalak? - kérdem én. Mekkortól nagyhal a nagyhal? Az ebihal már nagyhal, vagy csak a bálna a nagyhal? Hol van ez leírva? Milyen nagyságrendű ügyekben nyomozhatnak majd ilyen eszközökkel? Ma is minden eszköz megvan, hogy a nagyhalakat elkapják. Tudom, nagy probléma, nem nagyon kapják el sajnos a nagyhalakat, de ettől nem fogják elkapni.

A törvénytervezet preambuluma az államháztartás érdekeit súlyosan veszélyeztető cselekmények megelőzéséről és felderítéséről szól. Nem is tudom, hogyan mehetett át az Igazságügyi Minisztérium szakmai kontrollján a büntetőeljárási törvény alapelvével ellentétes kinyilatkoztatás. Mert ez az, és semmi mást, csak a megtévesztést szolgálja, hogy: igen, mi a nagyhalakra vadászunk. Szóval, a büntetőeljárási alapelv az, hogy a bűncselekmények tárgyi súlyukra tekintet nélkül üldözendők, és természetesen eltérés van a büntetés súlyában.

Tehát az eddig elmondottak alapján megismétlem, hogy a probléma valós és súlyos, a szabályozás tervezett módja azonban elfogadhatatlan, mert nem felel meg az alkotmányos követelményeknek. Éppen ezért kénytelen vagyok hangot adni annak az aggodalmamnak, hogy a valódi cél a félelemkeltés, adott esetben a renitensek büntetése. Már így is elhangzott a költségvetési bizottsági ülésen egy elszólás: az egyik költségvetési módosító indítvány kapcsán azzal indokolta a kormányzati képviselő a módosító indítványt, hogy a kormány így büntet. Elég sajátos megközelítés, mert a kormány kormányzásra és nem büntetésre kapott felhatalmazást. Jogállamban büntetni a bíróságok szoktak törvényes eljárásban. Vagyis a kormány nem jogszerűen jár el, ha büntet, és a kormánynak ezt az eljárását is büntetni szokták, persze nem bírósági eljárásban.

Szintén szabályozási kérdés, hogy lehet-e bizonyos szabályozási területeket úgymond átemelni vagy beemelni - ma így hangzott el - kétharmados törvényekből egyszerű többséggel. A jogalkotásról szóló törvény nem véletlenül fogalmaz meg olyan törvényhozási tárgyakat, területeket, amelyeket csak minősített többséggel szabályozhat a parlament. Ezek olyan széles társadalmi rétegeket, alapvető jogokat érintő kérdések, amelyekben nagyfokú egyetértés szükséges. Hogy ez korlátozza a kormány mozgásterét, ez biztos. Éppen ez a célja! A kormány nem a hatalom abszolút letéteményese, a kormány hatalmát egyebek mellett korlátozza a parlament; ez persze nem tetszik, és lépten-nyomon meg akarja kerülni a kormányzat. Gondoljunk csak a vizsgálóbizottságok elszabotálására, a bizottsági működés visszásságaira, vagy a tervezett három-, most már legújabban négyhetes ciklusos parlamentiülés-rendre. Tulajdonképpen most is erről van szó!

A rendőrségi és az adatvédelmi, a nemzetbiztonsági törvény is kétharmados törvények. Ezeket nemcsak megváltoztatni nem lehet egyszerű többséggel, hanem a kiterjesztő értelmezésük - mert itt kiterjesztő értelmezésről van szó - is ez alá a szabályozás alá esik. Nagyon jól mondta az emberi jogi bizottsági kisebbségi előadója, hogy ez a viszonylag kis törvény, ami most tárgyalás alatt van, egy hatalmas nagy törvény, hiszen beemeli a törvénybe ezeket a szabályozásokat.

Nem elfogadható az sem, hogy köztisztviselői szervezetet fegyveres nyomozó szervezettel egészít ki, és még titkosszolgálati eszközökkel is felruházza. A bűnügyi szervezet vezetőjét és a bűnügyi nyomozókat is az elnök nevezi ki, és gyakorolja a munkáltatói jogokat. A szervezet szakmai vezetője az adóhivatal egyik elnökhelyettese. Ma már tudni lehet azt is, hogy ő ki, hiszen nyilvánosan is megszólalt: az illető nemzetbiztonsági hírszerző tiszt. Nyilatkozta azt is, hogy a leendő adónyomozóknak majd legalább egy diplomával rendelkezniük kell. Több adónyomozót a hivatalhoz már felvettek - elég sajátos megközelítés -, ők egyébként nyugalmazott rendőrtisztek. Tehát ezek szerint a diploma - rendőri képesítés - szükséges majd az adónyomozóknak. Nem a már ismert alkalmazottak szakképesítését akarom bírálni, biztosan hozzáértő nemzetbiztonsági hírszerzőről van szó, és a rendőrségi nyomozók is nagyon hozzáértő szakemberek a szakmájukban. Azt akarom ezzel bizonyítani, hogy a létrehozni kívánt szervezet egy valódi rendőri szervezet, a nélkül a jogi garanciák nélkül, amelyek a fegyveres testületekre, így a rendőrségre is vonatkoznak.

Bizonyítani akarom azt is, hogy a tervezett bűnügyi igazgatóság kiegészíti az adóhivatal munkáját, kiegészíti az adóellenőrzést. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ahol adóellenőrzést végeznek, azonnal nyomoznak is. S hangsúlyozom 5,5 millió, öt és fél millió adóalanyról van szó, akiket rendszeresen vagy kevésbé rendszeresen az adóhivatal ellenőriz; ott ezentúl azonnal nyomozni is fognak. Ezentúl bárkinek a telefonját lehallgathatják, levelezését felbonthatják, és bármilyen más titkosszolgálati eszközt is alkalmazhatnak.

A tegnapi szavazáson fogadta el a parlament teljesen egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül azt a politikai nyilatkozatot, amelyet az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 50. évfordulója alkalmából fogalmaztunk meg. Annak egy mondatát idézném: "Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a világ számos országában ma is nap mint nap megsértik az alapvető emberi jogokat." Hát ezen gondolkozzanak el, képviselőtársaim!

Nem ellenzem a titkos információgyűjtést az adócsalások feltárásában, amennyiben az a bizonyítékok beszerzésére vagy elrejtett vagyontárgyak feltárására irányul. Erre most is lehetőség van, élni kell vele, törvényben szabályozott keretek között, garanciákkal. E tervezet azonban másról szól! A bűncselekmény gyanújának megállapítására vagy kizárására szolgáló titkos információgyűjtés alapján bárki titkos információgyűjtés alá vonható. Nem akarok részletesen szólni az adatvédelmi aggályokról, erről az adatvédelmi biztos alapos szakmai elemzést adott, amelyet a képviselőknek kötelességük figyelembe venni. Úgy gondolom azonban, hogy a felmerülő alapproblémát semmilyen módosító indítvány nem tudja kezelni, azt ugyanis, hogy adatrendszereket összekapcsolnak.

Arról tehát már tud a nyilvánosság, hogy a tervezet adatvédelmi szempontból elfogadhatatlan, arról azonban még kevésbé, hogy emberi jogi szempontból is elfogadhatatlan. Én képviselőként kíváncsi lennék az emberi jogok országgyűlési biztosának véleményére is.

Felvet ez a tervezet egy olyan kérdést is, mi van akkor, ha az adóhatóság tízezer dolgozója valamelyikéről derül ki az adócsalás gyanúja. Feljelenti majd az APEH elnöke az APEH elnökénél, és az irányítása alatt elvégzik a tárgyilagos nyomozást? Vagy mi lesz a pártok gazdálkodásában talált szabálytalanságok esetében? Ott a Számvevőszék, a parlament ellenőrző szervezete végzi az ellenőrzést, s ha szabálytalanságot észlel, intézkedéseket tesz, ha kell büntetőfeljelentést is tesz. Hova teszi meg majd a jövőben a Számvevőszék a büntetőfeljelentést? - az adóhivatalhoz. Nem akarom képviselőtársaimat az elmúlt hetek aktuálpolitikai ügyeivel terhelni, de azért gondolkozzanak el ezeken a felvetéseken!

Szólni kell arról a legfőbb érvről is, amiért a parlamentnek még ebben az évben el kell fogadnia ezt a törvényt, mert különben nem teljesülnek a költségvetés bevételi irányelvei.

 

(9.40)

 

Az más kérdés, hogy nem teljesülnek sem ezzel, sem enélkül... - ezt sokan elmondtuk a költségvetési vitában -, ez a törvény semmiféle többletbevételhez nem fogja juttatni a költségvetést, mert ez a törvény csak félelem keltésére alkalmas, ez a törvény csak politikai üldözésre alkalmas. Az elmúlt hetekben, az elmúlt években megkezdődött az adóhivatal megerősítése, javultak az anyagi, technikai, személyi feltételek, s javult a szakmai munka. Ez a folyamat megindult a rendőrségnél is. Úgy gondolom, hogy ezt a folyamatot kell felgyorsítani, erősíteni, tovább javítani. Miért nem lehet ezt folytatni?

Miért nem jó az a rendszer, ahol az adóhatóság ellenőriz, ha kell, feljelent, a rendőrség nyomoz, a bíróság ítélkezik, és minden ponton van kontroll? Sokkal nagyobb eredményt érnénk el, ha azt a 2,8 milliárd forintot - mert ez most ennyibe kerül a költségvetésnek, amit a szervezet igényel - a meglévő szervezetek fejlesztésére fordítanánk! Ez volna az egyetlen módosító indítvány, amit támogatni tudnánk. Egyébként pedig a módosító indítványokat nem ismerjük. Természetesen csak a benyújtott tervezetről tudtunk véleményt mondani, majd a későbbiekben, ha a módosító indítványokat is megismerjük, akkor azokról is. Ebben a formájában számunkra elfogadhatatlan, sőt tűrhetetlen ez a törvénytervezet! Ezért nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt vezérszónokának; őt követi majd Hack Péter képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Önt illeti a szó, képviselő úr.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem mondok semmi újat, ha azzal kezdem ezt a rövidke kis felszólalást, hogy az adófizetés megkerülése, netán annak a teljes mellőzése olyan össznépi játék, amit ma már globalizáltnak tekinthetünk. Ebben világméretekben érdekeltek az emberek. Világméretekben abban érdekeltek, hogy a lehető legkisebb adót fizessék. Azt gondolom, hogy alapjaiban ezzel még egyet is lehet érteni, ha ez törvényes keretek között történik. Magyarországon különösen nagy hagyományai vannak ennek. Gondoljunk csak bele: a történelemben nem kell olyan nagyon régmúltra visszamenni - mondjuk, a török időkig -, amikor az életet jelentette az, ha valaki el tudta kerülni, hogy ne kétfelé adózzon, mondjuk, a királyi Magyarország felé, és a török felé is.

Az is az életet jelentette, bármennyire is talán még a nemzeti érzékeinket is valahol megmozgathatja, hogy ne adózzon a kurucnak, és ne adózzon a labancnak se. De ez így folytatódott a kiegyezés időszakában is, hiszen Mikszáthtól tudjuk a kedves vidéki képviselőről, aki feljött Budapestre nagyon ritkán, fogalma sem volt a helyzeti viszonyokról, úgy értem, a budapesti viszonyokról, és megkínálta szűzdohánnyal nem mást, mint épp a fináncminisztert, aki aztán persze a kor akkori joviális helyzetének megfelelően ezt jóízűen el is szívta. Nos, én azt gondolom, hogy valahol nálunk az adómegkerülés messze-messze az európai átlagot is megkerüli; érthető módon talán - még egyszer mondom - történelmi okoknál fogva is.

Nos, ez a javaslat, amit most tárgyalunk, azt gondolom, az erényeit valahonnan onnan merítette, ahonnan a hiányosságait, a hibáit is. Az erényei közé sorolnám azt, hogy bár Európában számos helyen működik hasonló intézmény - ezekre már kialakult gyakorlat van, hiszen Ausztriában már 1912 óta működik ilyen intézmény, amelyet 1983-ban csak korszerűsítettek -, mégis a javaslattevő végre egyszer nem átvette ezeket a már kialakult és a gyakorlatban is létező intézményrendszereket, nem ezeket próbálja meg adaptálni magunkhoz, hanem a saját viszonyainkhoz igazította azt a javaslatot, amely most előttünk van.

Meggyőződésem szerint a másik erénye az, hogy abból indult ki, ami a reális valóság. Nevezetesen, hogy Magyarországon jelenleg még sem a gazdasági viszonyok, még kevésbé az adómorál, távolról sem abban a helyzetben van, amelyben, mondjuk, Ausztriában, Németországban vagy akár Hollandiában. Ezért a helyi viszonyokhoz kellett igazítani ezeket a szabályokat. Ebből fakadtak aztán persze a fogyatékosságok és a hiányok is, hiszen a javaslattevő úgy gondolta - nem teljesen alaptalanul -, hogy a meglévő törvények átemelésével, törvényhelyek átemelésével olyan helyzetet lehet teremteni, amely egyben azt eredményezi, hogy itt elfogadott és már a gyakorlatban lévő törvények érvényesülnek a mostani javaslaton belül. Ezért fejezetet emelt át a rendőrségi törvényből, az adózás rendjéről szóló törvényt idézi, az államtitokról és szolgálati titokról szóló törvényt, a vámjogról szóló törvényt - és még lehetne sorolni.

Mindezt azonban oly módon tette, hogy ezeket csak felsorolja, de az adaptációkat nem részletezte. Ez volt az első dolog, amelyben, úgy gondolom, nem teljesen alaptalanul többen nyomatékosan olyan kifogásokat találtak, amelyeknek hangot is adtak, hangot is kellett hogy adjanak, hiszen a törvény így nagyon nehezen értelmezhető, nagyon nehezen beazonosítható. Ebből következően az alkalmazás körül is gondok lehetnek.

Akkor, amikor az alkotmány- és igazságügyi bizottság nem kevéssé kiélezett, helyenként talán a személyeskedésig is elmenő vita során tárgyalta a javaslatot, magam is hangot adtam annak, hogy itt valamiféle olyan megoldást kell találni akár módosító indítványokkal, amely a törvény egységességét és ugyanakkor a jobb áttekinthetőségét szolgálja. Az ellenzék álláspontja azonban - nekem az volt a nézetem, és ma is ez - talán még azon is túlment, ahogyan Kazinczy annak idején kezelte Berzsenyi Dánielt. Ő még csak azt mondta, hogy: "tűzbe felét vetem, harmadát is még, jer most már, vár az olimposzi kar". Az ellenzék azt mondta, hogy úgy, ahogy van, az egészet ki kell dobni.

Nos, hölgyeim és uraim, nagyon örülök, hogy ezzel ma is egyetért az ellenzék. (Dr. Toller László: Nyerő!) Persze, a mi álláspontunk nem azonos ezzel; meg kell mondanom, hogy miért nem. Mi annak idején - ezt sokszor a fejünkre olvasták, és bizonyára még fogják is az ellenzéki oldalról, helyesen teszik - azt az ígéretet tettük, kisgazdák és koalíciós partnereink egyaránt, hogy ebben az országban érzékelhető adócsökkentés fog bekövetkezni. Én azonban a választási eljárás során nagy számú, helyenként a húszat is elérő hallgatóság előtt többször kijelentettem, hogy ennek két komoly feltétele van. Az egyik feltétel az, hogy gazdasági növekedés legyen. A másik feltétele az, hogy az adómorál megváltozzon, és az adófizetés általánossá váljék.

Ennek hiányában adót csökkenteni az én igen szerény nézetem szerint nem lehetséges. Adót csökkenteni pedig ráolvasással eddig még senkinek nem sikerült. Nagy valószínűséggel bármilyen jó, nézetem szerint kiváló a jelenlegi kormány, ennek ellenére ez neki sem sikerülhet. Itt az eszközöket meg kellett találni. Az alapvető kérdés az, hogy a helyes eszközöket kereste és találta-e meg ez a kormány, avagy pedig ezek az eszközök nem alkalmasak arra, hogy megvalósításuk esetén nagyon adóbevételek, és nem utolsósorban - ezt fontosabbnak tartom, mint a pénzügyi részét - jobb adómorál alakuljon ki. Azt gondolom, alapvető kérdés, hogy igaz-e az a kormányállítás - meggyőződésem szerint igaz -, hogy ezek a szabályok és szabályozók nem a kisvállalkozók, a zöldséges, a kereskedő és a hasonló kisemberek ellen irányulnak, hanem oda irányulnak, és ott kívánnak érvényesülni, ahol az igazi nagy adóbefizetések elmaradtak.

Hogyan maradnak el? Úgy maradnak el, azt hiszem, mindenki tudja, azok is, akik most a törvény ádáz ellenfelei, hogy valójában bizonyos értékhatáron felül már megéri ügyvédet, adótanácsadót, könyvelőt és ha kell, akkor adószakértőt külön foglalkoztatni. Megéri, és azt kell mondanom, ez törvényes mindaddig, amíg arról van szó, hogy a törvényes keretek között lehet-e az adót valamilyen módon csökkenteni. De ha ez a teljes adómegkerülésre irányul, akkor ez bűncselekmény, és ha ez bűncselekmény, akkor ezt fel kell deríteni. Ha ezt felderítik, akkor szigorúan meg kell büntetni azt, aki ezt teszi. Ők azok - ezt ki kell jelenteni -, akik helyett meg kell fizetni az annyit emlegetett, az MSZP által oly sokszor emlegetett bérből és fizetésből élőknek azt az adót, amit mindenképpen be kell szednie az államnak ahhoz, hogy működni tudjon. (Dr. Toller László: Erre van a rendőrség.)

Nos, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a jelenlegi viszonyok között bizonyítottan és igazolhatóan nem működött. Ne arról tessenek majd beszélni és beszélgetni, hogy a rendőrség mit tehetne! A rendőrség az eltelt intervallumban bizonyíthatóan ezekben az ügyekben nem ért el igazán eredményt. Nem történtek olyan lépések, amely lépések azzal kecsegtetnének, hogy fordulat következhetne be ebben az ügyben. Márpedig fordulat nélkül - azt kell mondanom -, ha ez nem következik be, tudomásul kell venni a kis adófizetőknek, azoknak, akik elérhetők, akik nem tudnak adószakértőt alkalmazni, nem tudnak ügyvédhez fordulni, nem tudnak olyan helyzetet teremteni, hogy a kibúvás eszközei a rendelkezésükre álljanak, hogy ismét ők lesznek azok, akik vesztesek.

 

(9.50)

 

Mi, a Független Kisgazdapárt, azért támogatjuk ezt a javaslatot, mert meggyőződésünk szerint most elérhető lesz, éspedig törvényes eszközökkel lesz elérhető, hogy azok is adót fizessenek, éspedig jövedelmük arányában fizessenek adót, akik eddig ezt nem tették. Nem szeretnék semmiféle konkrét példára hivatkozni, de azért elgondolkodtató, hogy amikor megindul egy-egy adóeljárás, előfordul, hogy éppen kirabolják azt a gépkocsit, amelyben az összes adópapír benne van; mit tesz isten, mint legfontosabb zsákmányt, az adópapírokat viszik el! Ha egy tisztességes adónyomozó hivatal van, amely elkezdi a tényeket felderíteni - nem az adópapírokat, mert amikor az adópapírokat ellenőrzik, ott már a szakértők fogják meghatározni, hogy mi lesz a végeredmény -, és akkor kezdik el ellenőrizni, amikor az adóalap keletkezik, ha valóban erről van szó, akkor meggyőződésem szerint ezek az emberek megfoghatók lesznek.

Nos, el kell mondanom azt is, hogy nyomatékos aggályaink voltak, és ezen nyomatékos aggályainknak a magam részéről, a magam szerény lehetőségeivel az alkotmány- és igazságügyi bizottság előtt hangot is adtam. Azt mondtam, hogy módosításokkal tudjuk ezt a törvényjavaslatot támogatni. Ezek a módosítások elkészültek, és pont azokban a részekben, amely részek előttem is némileg, azt kell mondanom, de talán jelentős mértékben is aggályosak voltak - így a kényszerítő eszközök használata, annak a pontosítása, így az információgyűjtés és annak szabályozása, nem utolsósorban az adatok kezelése és azok nyilvántartásának módja, és még egy dolog, a hatáskör és illetékesség kérdése -, ezek a módosító indítványok nézetem szerint kellő módon kiigazítanak és olyan helyzetet teremtenek, amikor ez a törvény már aggálytalanná válhat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azon kell elgondolkodnunk, hogy ha a törvényjavaslatot elfogadja a tisztelt Ház, azt követően is meglegyen az a fajta biztosíték, az a fajta garancia, amelyre viszont az ellenzék joggal hivatkozik és joggal igényli. Mire gondolok többek között? Többek között arra is, hogy a Házszabály lehetővé - nemcsak lehetővé, bizonyos vonatkozásban kötelezővé - teszi albizottság létrehozását, éspedig meghozott törvények vizsgálata és azok érvényesülése tekintetében - mondja a 29. § (3) bekezdése. Gondoskodni kell róla, hogy a Ház folyamatos ellenőrzése mindaddig, amíg ennek az új intézménynek a bejáratása tart, mindaddig, amíg ezen új intézmény joggyakorlata nem lesz teljes egészében ismert, egyfajta, még az ügyészséget is meghaladó felügyelet álljon rendelkezésre.

Még egyszer hangsúlyozni szeretném, ha valamennyien szeretnénk - és azt hiszem, nincs ebben a Házban olyan, aki ezt ne szeretné -, hogy jelentősen csökkenjenek az adóterhek, jelentősen csökkenjenek a tb-terhek, akkor egyben kénytelenek vagyunk egyetérteni: el kell érni, megkerülhetetlenül el kell érni, hogy nem az adómorál hirtelen megváltozásával, de a befizetések kikényszerítésével a közteherviselés általánosan érvényesüljön.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szólásra következik Hack Péter képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Varga István képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében. Képviselő úr, öné a szó.

 

DR. HACK PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szabaddemokraták képviselőcsoportja igent mond az arányos közteherviselésre, igent mond az adóterhek csökkentésére, igent mond az adózási fegyelem javítására, de nemet mond a Fidesz magánrendőrségére, nemet mond Simicska Lajos rendőrségére, nemet mond arra, hogy jogállami garanciák nélküli szervezetet hozzon létre az Országgyűlés olyan előterjesztés lapján, amit maguk az előterjesztők is rendkívül aggályosnak tartanak.

Három kérdéskörről kívánok szólni felszólalásomban; elsőként arról, hogy milyen alkotmányos aggályok vethetők fel. Megjegyzem, megértem az Igazságügyi Minisztérium képviselőit, hogy nem akarják jelenlétükkel belekompromittálni magukat ebbe a vitába. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

A második kérdéskör, amiről szeretnék szólni, és amiről már volt szó, a kishal, nagyhal kérdésköre, amire a miniszterelnök úr a rádiós nyilatkozatában utalt, és itt, a plenáris ülésen is már többen utaltak.

Harmadszor azt szeretném egyértelműen cáfolni, amit az államtitkár úr az előterjesztésében mondott, hogy ez az adórendőrség - idézem - "mereven elválik az APEH szervezetétől".

Az alkotmányos aggályokat tekintve: azt hallottuk a vitában a Fidesz vezérszónokától és a kormány képviselőitől, hogy nincsenek új bűncselekmények, nincsenek új jogkörök, nincsenek új eszközök, a rendőrségi törvény, a titkosszolgálati törvény és az egyéb törvények rendelkezéseit hozzák létre, tulajdonképpen semmi új nincsen, nem is értik, hogy mi az ellenzék kifogása. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy van új: egy olyan szervezet, ami soha nem létezett a magyar jogban, a felfegyverzett köztisztviselők szervezete, egy olyan szervezet, amely nem fegyveres testület, nem vonatkozik rá a fegyveres testületekre vonatkozó egyéb rendelkezés. A Fidesz képviselője is és az államtitkár úr is azt mondta, hogy feladatátcsoportosítás, hatásköri átrendezés történik, ez a kormány szuverén belügye.

Szeretném felhívni a kormánypárti képviselők figyelmét, hogy annak idején, amikor a különböző minisztériumok hatásköréről szóló törvényeket vitattuk, az SZDSZ képviselői azt mondták, annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumhoz tartozzon-e a területfejlesztés vagy a Földművelésügyi Minisztériumhoz, valóban a mindenkori kormány belügye, a kormány bizonyos hatásköröket ahhoz a minisztériumhoz helyez, ahova akarja. Ebbe nem is szóltunk bele, nem is emeltünk alkotmányos kifogásokat ezzel szemben. Amiért most alkotmányos kifogást emelünk, az az, hogy itt nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy egyáltalán nem véletlenül rögzíti az alkotmány 40/A. § (2) bekezdése, hogy a közbiztonság védelme a rendőrség feladata. Az alkotmányban a rendőrségnek adott feladatot telepít át a törvényjavaslat egy más szervezetnek; ezt a feladatot, ami rendőri feladat, köztisztviselőknek adja át.

Sokan felvetik, hogy a vám- és pénzügyőrségnek is nyomozati jogköre van, csak elfelejtik említeni, hogy a vám- és pénzügyőrségnek egyfelől 1973 óta van nyomozati hatásköre, de ami ennél fontosabb, a vám- és pénzügyőrség fegyveres testület és a szolgálati törvény alá tartozik. A problémánk ezzel a javaslattal az, hogy minden jogkört, amit a rendőrség, a titkosszolgálat gyakorolhat, rátelepít egy köztisztviselői szervezetre anélkül, hogy ezeknek a szervezeteknek a kötelezettségeit megfogalmazná, tehát jogokkal igen, kötelezettségekkel nem rendelkezik. Márpedig szerintünk ez alkotmányosan nem tartható.

Teljes mértékben érthetetlen és elfogadhatatlan számunkra az az érvelés, hogy a rendőrség és a vám- és pénzügyőrség nem túl jól dolgozott, bár ezzel kapcsolatban már a kormánypárti képviselők között is vita van, hiszen Básthy Tamás fideszes képviselő, az önkormányzati bizottság többségi véleményének előadója azt mondta, hogy ezek a szervezetek jól dolgoztak. Tehát most már azt sem tudjuk, hogy azért kell elvenni, mert jól dolgoztak vagy azért kell elvenni, mert nem jól dolgoztak. Mindenesetre erre semmiféle adat nincsen, az előterjesztő is elmondta, hogy növekedett ezekben az ügyekben a felderítés, növekedett ezen felderített ügyek száma, a statisztikák ezt mutatják. A vám- és pénzügyőrség - államtitkár úr, tessék elolvasni az adatokat! - több mint 90 százalékos felderítési eredményességgel tevékenykedik. Ez a tevékenység a rendőrségnél ugyan alacsonyabb, de ezekben az ügyekben a felderítési eredményesség nem rossz.

Tehát miért kell átadni? Azért, mert jól dolgoznak vagy nem jól dolgoznak? Tegyük fel, hogy valóban nem jól dolgoznak, tehát a kormánypártiak közül azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy ezek a szervezetek nem voltak elég hatékonyak. Ezek után én megkérdezem, hogy mi volt ennek az akadálya? Nem az, hogy talán nem volt kellő szakértelemmel ember, akik nem voltak elég jól megfizetve? Akkor miért nem tesszük ezt a 240 főt a rendőrség szervezetébe köztisztviselőként szaktanácsadói megbízással, akik hozzá tudnák adni a rendőrség vagy akár a vám- és pénzügyőrség jelenlegi nyomozóinak tudásához a saját szakértelmüket?

 

 

(10.00)

 

Megmondom, hogy miért nem: mert akkor ezek az emberek nem Simicska Lajos alárendeltségébe tartoznának.

Miért nem tesszük az eddig meglevő szervezetek keretébe azokat a jogköröket? Miért nem keressük meg, hogy melyek voltak a szűk keresztmetszetek, miért nem elég nagy a felderítési eredményesség? Megint megmondom miért: azért, mert akkor ezek az emberek nem a Fidesz magánrendőrségét képezhetnék. (Varga Mihály: Eörsi és társa!)

Miért nem tudjuk megkeresni azokat az okokat, amelyek az eljárási kudarcokat eddig magyarázták? Erre semmifajta válasz a vitában a bizottsági üléseken sem hangzott el. Ha az a probléma, hogy nem jól fizetettek, akkor miért nem fizetik meg azokat, akik itt dolgoznak? Ha az a probléma, hogy nem jó a szakértelmük, miért nem vesznek fel szakértő embereket? Elhangzott, Soós Győző képviselőtársam már utalt is rá, hogy a rádióban az új főnök nyilatkozott, hogy ezek nyugalmazott rendőrök lesznek. Ha még aktív rendőrként nem tudtak eléggé nyomozni, akkor most mitől fognak tudni azzal a speciális szakértelemmel rendelkezni, amire itt szükség van?

Hozzáteszem azt is, hogy e szerint a logika szerint a jövő évben elő fog állni az Egészségügyi Minisztérium, és azt mondja, hogy a súlyos testi sértések vonatkozásában sem elég hatékony a rendőrség, ők is szeretnének egy saját nyomozó hatóságot; a Környezetvédelmi Minisztérium a környezetkárosító bűncselekmények vonatkozásában szeretne saját nyomozó hatóságot - és így tárcánként minden tárcának lesz egy saját nyomozó hatósága, hogy a területén szerinte nem elég sikeres ügyeket elbírálják.

Az pedig, tisztelt képviselőtársaim - és ez vezet át a következő körbe, a nagy- és kishal körébe -, hogy ez a 240 ember, akik közül 160 lesz adónyomozó, ez a 240 ember, ahogy itt elmondták többen, majd fel fogja számolni a szervezett bűnözést, amit a több mint 30 ezer fővel rendelkező rendőrség, a több ezer fővel tevékenykedő titkosszolgálatok és a vám- és pénzügyőrség állománya eddig nem tudott felszámolni; tisztelt képviselőtársam, ez az érvelés vagy olyan mértékű naivitás, ami előtt csak fejet lehet hajtani és alázattal félrehúzódni, vagy olyan mértékű képmutatás, amit szóvá kell tenni.

A miniszterelnök úr arról beszélt a rádióinterjújában, hogy mindannyian látjuk az utcákon járó, felnyírt fejű, kigyúrt testőrökkel körülvett, mercedeses maffiózókat, akik nyilván adóelkerülésből szerezték a pénzüket, és ezek ellen nem lehet tollal felvenni a harcot. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Ház azon képviselőit, akik nem pontosan tudják, hogy itt miről van szó: nehogy valaki azt gondolja, hogy ebből a 160 emberből majd lesz egy külön elfogóbrigád, ahogy egyébként a rendőrség különleges szolgálatánál van, mert annak alapján, amit itt a kormánypárti képviselők elmondtak, az a 160 ember valódi superman lesz, akiknek fantasztikus IQ-juk van, hiszen az adócsalások bonyolult ügyeit is ismerik, és úgy bánnak a fegyverrel, ahogy csak James Bond tud bánni, egyedül le fogják majd gyűrni a felfegyverzett maffiózókat; a miniszterelnök úr szavaiból szinte láttam, ahogy mozognak a Mercedesek és lerohanják őket az adórendőrök, és amit eddig a különleges szolgálat és a kommandó tehetetlenül nézett, azt ez a 160 adórendőr majd sikeresen felszámolja. És ezek persze mind nagyhalak lesznek, mint ahogy hallottuk.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat preambuluma ugyan azt mondja, hogy az államháztartás érdekeit súlyosan veszélyeztető cselekmények megelőzésére, megakadályozására és felderítésére hozzák ezt létre, de maga a javaslat ellentmond ennek a felvezetésnek, hiszen a 17. § felsorolja azokat a bűncselekményeket, amelyek ügyében ez az adóhatóság vagy adórendőrség - amit én azért nevezek adórendőrségnek, mert minden kritériumban, kivéve a kötelezettségek kritériumában a rendőrségre hasonlít -, ez az adórendőrség kizárólagos nyomozati jogkörben fog eljárni, például az adócsalások ügyében, amelyeket az adóhivatal hatáskörébe tartozó adóra követnek el, tehát gyakorlatilag a központi adók tekintetében. De ezek a bűncselekmények a Btk. tényállása alapján nem a súlyosabb adócsalások, nem azt sorolja fel ez a tervezet, hanem a vétségek, és a számviteli fegyelem megsértésének vétsége ügyében is ez a 160 fős felfegyverzett és a maffiát is felszámolni képes testület fog eljárni.

Az a problémám, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya kimondja azt, hogy a Magyar Köztársaság jogállam, és a jogállamnak egyértelmű kritériumokkal kell rendelkezni. Márpedig itt két dolog lehetséges: vagy nem igaz az, amit az államtitkár úr és kormánypárti képviselőtársaim elmondtak, hogy itt a nagyhalakról lesz szó, vagy az történik, hogy majd valaki megmondja, hogy ki a nagyhal és ki a nem nagyhal. És ki lesz az, aki megmondja, hogy ki a nagyhal? Simicska Lajos, az adóhivatal elnöke! (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

És ez az, ami a jogbiztonságot alapjaiban veszélyezteti, hiszen ezekben az ügyekben senki más ebben az öt bűncselekményi kategóriában, amiben a vétségek is benne vannak, senki más nem fog nyomozati hatósági jogkörrel rendelkezni, csak az APEH nyomozó hatósága, az adórendőrség. Ez azt jelenti, hogy aki adót csal és az APEH-rendőrség nem indít ellene eljárást, az ellen senki nem fog eljárást indítani; aki pedig, mondjuk, számviteli fegyelem megsértésének vétségét követi el és az adóhatóság rendőrségének nem szimpatikus, az abban a pillanatban belép a nagyhal kategóriájába, és ellene eljárás indul, és folyhat ellene a büntetőeljárás. Az a büntetőeljárás, amelynek garanciális szabályai tekintetében és a jogállami kritériumok tekintetében osztom azt a véleményt, hogy elképzelhetetlen és a jogállami elvekkel ellentétes, hogy ugyanaz a szervezet alkalmazza, hajtja végre erőszakszervezeti úton, erőszakos eszközökkel, kényszerítő eszközökkel a jogot, amelyik megalkotja a jogot.

Tehát a pénzügyminiszter hoz egy rendeletet, és azt, hogy ezt a rendeletet hogyan kell értelmezni, azt majd az adónyomozók... nem mondom, hogy beleverik, hanem belebilincselik vagy belesokkolják az adófizető polgárokba. Ez ugyanis meggyőződésünk szerint a jogállami elvekkel ellentétes konstrukciót eredményezne, különös tekintettel arra, hogy ezek a szervezetek saját fedett vállalkozásokat hozhatnak létre. A magyar jog sajnos jelen pillanatban nem ismeri a provokálás tilalmának szabályát. Mi lesz akkor, ha az adórendőrség által létrehozott fedővállalkozás, mondjuk, egy adótanácsadó iroda vesz rá valakit adócsalásra, és utána leleplezi azt, akit erre rávett? Ennek büntetlenségére nincsen jogi garancia, ami egyébként a nyugati államokban megvan.

A végső megjegyzésem: nem felel meg a valóságnak az az állítás, amit az államtitkár úr elmondott, hogy ez a szervezet mereven elválik, hiszen ennek a szervezetnek a vezetőjét és minden egyes nyomozóját az APEH elnöke nevezi ki és menti fel. Ez azt jelenti, hogy teljes, százszázalékos személyi függésben vannak az APEH elnökétől. Ettől a pillanattól kezdve az a fogalmazás, hogy ez Simicska úr rendőrsége, fedi a tervezetben leírt jogi helyzetet.

A tervezet mellett itt a vitában sokat érveltek kormánypárti képviselőtársaim, és azt mondták, hogy az ellenzék aggályai nem megalapozottak. Ebben a körben csak szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét is arra, hogy a 9 oldalas tervezethez csak a Fidesz-frakció 18 oldalnyi módosító indítványt nyújtott be. Ha ez a kormány számára a megalapozott előterjesztés, akkor számomra megszűnt a szavak eredeti értelme, hiszen ha a Fidesz-frakciónak van igaza, akkor a kormánynak vissza kellett volna vonnia átdolgozásra ezeket a javaslatokat; ha a kormánynak van igaza, akkor a Fidesz-frakció az ellenzék szekerét tolja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Varga István képviselő úr következik, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Rozgonyi Ernő képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

(10.10)

 

DR. VARGA ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ennek a most tárgyalandó törvényjavaslatnak még a normaszövege sem jelent meg, már akkor elkezdődött az a - hogy is mondjam - hadüzenet, amely minden oldalról, sajtóban, rádióban, televízióban a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége részéről elhangzott. Egy nagyon szemléletes példát hadd mutassak, erről beszél itt most mindenki (A képviselő úr felmutatja a Heti Világgazdaság XX. évfolyamának 47. számát); egyébként ötletes a dolog, csak nem igaz, ami megjelent a HVG címlapján. (Szalay Gábor: Pedig jól néz ki! - Dr. Toller László: Tiltott reklám!) Kétségtelen tény.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónokát, Hack Pétert, talán arról beszélt - és erről szól ma a történet -, hogy az új polgári kormány kezdi felszámolni a jogállamiságot. (Közbeszólások az ellenzék padsoraiból: Így van!) Ennek az elemei az utóbbi időben a következők. Ugye, tüntettünk az ellen - ugyanazok a figurák tüntetnek természetesen, akik tüntettek 1991-ben és '92-ben -, tehát tüntetünk azért, hogy akit a Magyar Köztársaságban jogerősen elítéltek, mármint Kunos urat, ne vonuljon be a börtönbe. (Dr. Hack Péter: Én erről nem beszéltem! - Bauer Tamás: Erről senki nem beszélt!)

Hatalmas vita folyik arról - ez a következő szelet -, hogy egyetemista gyermekeink fogyasszanak-e kábítószert vagy ne fogyasszanak kábítószert. (Moraj az ellenzéki padsorokból. - Dr. Hack Péter: Erről sem beszéltem! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ez másik probléma! - Keller László: Miről beszélsz?! - Bauer Tamás: Erről sem beszélt! - Varga Mihály: Nyugalom!) Következő eleme a magyar jogállamiság felszámolásának, tisztelt Országgyűlés, az, hogy három hetente, négy hetente legyen-e a parlament plenáris ülése vagy sem. (Dr. Hack Péter: Erről sem beszéltem!) És ennek az utolsó szelete természetesen mai mondandóm tárgya, hogy rend, biztonság és gyarapodás legyen ebben az országban, nyújtsunk-e mentőövet az adócsalóknak, elkapjuk-e azokat, akik milliókat és milliárdokat halmoztak fel (Dr. Hack Péter: Hogy kinevezzék-e őket!?), akik kimenekítik az adófizetők pénzét (Zaj, közbeszólások az ellenzék padsoraiban. - Bauer Tamás: Kinevezik APEH-elnöknek!), akik Bécsből nyilatkoznak a magyar adófizetők pénzéből, semmitmondó nyilatkozatokat tesznek egyórás műsorban, és akik a magyar költségvetésnek százmilliárdos károkat okoznak. (Dr. Hack Péter: Akik megvették az MDF székházát!)

 

ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, hogy türelemmel figyeljék a hozzászólásokat! (Dr. Kovács Zoltán: Vezettessék ki!)

 

DR. VARGA ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mondandóm lényege: két alapvető kérdés eldöntése szükséges e törvényjavaslat kapcsán. Az egyik: indokolt-e és a mai bűnügyi struktúrában elhelyezhető-e az APEH nyomozati jogköre? A második kérdés, hogy ha itt igenlő választ adunk az előterjesztésre, akkor ennek megfelelően rendezi-e ennek a bizonyos magánrendőrségnek - ahogy Hack Péter úr mondotta volt (Bauer Tamás: Így van!) -, e szervnek a hatáskörét, feladatait, garanciáit és alkotmányos működésének törvényes előfeltételeit.

Az első kérdésre a kormánykoalíció válasza az, hogy minden kormányzat és minden parlament maga dönt abban a kérdésben, hogy milyen jellegű szervezet szükséges a jelenlegi viszonyok mellett. Az adónyomozati jogkör megadása semmiféle nemzetközi jogharmonizációs kísérletbe nem ütközik. Számtalan példát hozhatunk fel, akár európait, akár tengerentúlit, ahol az adózás rendjének megsértésével, az adófizetés kikerülésével és az ezzel kapcsolatos bűncselekmények felderítésével és nyomozásával nyomozati eszközökkel felruházott külön szerv foglalkozik. A velünk szomszédos Ausztriában is bizonyos körben nyomozati jogkörrel rendelkeznek az adóhivatal dolgozói; a Német Szövetségi Köztársaságban is van külön adórendőrség, széles körű nyomozati feladatokkal felruházva, de kényszerítő eszközök alkalmazása természetesen csak rendőri segédlettel vehető igénybe. Számos országban, például Olaszországban, Franciaországban ezeket a feladatokat általában a pénzügyőrség speciálisan adótémákra szakosodott szervei végzik. Általában a külföldi példák tapasztalatai is azt mutatják, hogy az adónyomozó testületek tekintélye az adókerülők körében egyes államokban nagyobb riadalmat okoz, pusztán működésük okán, hatásfokuktól függetlenül, mint a hagyományos rendőri szervek eljárásai.

Abban a kérdésben, hogy a jelenlegi helyzetünkben indokolt-e a nyomozati jogkör megadása, azt kell mondanunk, hogy a kormány által megadott indokok helytállóak. A kérdés eldöntésénél az adózással kapcsolatos bűncselekmény esetén eddig még magas felderítetlenségi mutatók mellett nyomatékos szempontként kell figyelembe vennünk azt az igen erős társadalmi hatást, amely a lakosság bérből és fizetésből élő körében, valamint a szerényebb jövedelmű vállalkozók és általában a társadalom széles rétegében kialakult, miszerint a kisemberek az adóhivatal kiemelkedő szigorának vannak kitéve, a bérből és fizetésből élőket csak annyiban érinti, hogy jövedelmük viszonylag alacsony és magas adókulcsok után adóznak; ugyanakkor markánsan és néha brutálisan szembekerülnek azzal a ténnyel, hogy a gazdasági elit egyes szereplői jól látható módon, kiugró jövedelemre tesznek szert, amit életvezetésükkel titkolni sem igyekeznek, s a levonható következtetés csak az lehet, hogy becsületes úton ilyen jövedelmeket nagyon ritkán lehet szerezni.

Ugyanakkor sok esetben az is nyilvánvaló, hogy a kiugróan magas színvonalon lévő egyének életviszonyaikhoz és jövedelmükhöz képest aránytalan adóterheket viselnek. Kétségtelen, hogy a jelenlegi adózási törvény is lehetőséget adna arra, hogy az APEH a befizetett adót és vagyont, illetve az életvitelt összevesse, és ennek megfelelően bizonyos adókonzekvenciákat vonjon le. A jelenlegi szabályok szerint a hivatalnak kell azonban bizonyítania - nagyon helyesen -, hogy az adókerülés megtörtént, az ehhez szükséges nyomozati eszközök azonban nincsenek meg.

A jelenlegi javaslat célja tehát, hogy meg kell törni azokat a nagy, gazdaságilag összefonódott szférákat, amelyek a hazai vagyon és gazdaság jelentős részét uralják, az adóterhekből nem jövedelmük arányában veszik ki részüket, és alappal feltételezhető, hogy tevékenységük jelentős része a fekete- és szürkegazdaságot erősíti. Ennek figyelembevételével a nyomozati jogkör megadását nyilvánvalóan helyes alapgondolatnak kell tekinteni.

Idevág még az is, hogy a kormány programjában hirdette meg a szervezett bűnözés visszaszorítását, és e tekintetben is számos törvényjavaslatot kellett előterjeszteni. Nem kell külön bizonyítanunk, hogy a szervezett bűnözés illegális pénzszerzésre irányul, és magában foglalja a megszerzett pénz közterhek alóli elvonását. A szervezett bűnözés és az adóeltitkoló vállalkozás szimbiózisa nemcsak vélelmezhető, hanem egyenesen törvényszerű. Egy olyan szervezet létrehozása, amely speciálisan és kizárólag a jelentősebb adótitkolások felderítésére szorítkozik, indokolt. Egyrészt a társadalomban meglévő feszültségek feloldása irányában tett lépésként értékeli a közvélemény, és a hatásköri áttelepítés javítja - éppen a speciális szakképzés okán - a felelősségre vonás eredményét, a sikeres működést, de önmagában a szervezet meghatározott hatáskörben történő jelenléte visszatartó hatással lesz a gazdasági bűnözés visszaszorítására.

Nagyon fontos kérdés, miszerint a javaslat megnyugtató normaszövegében alapjaiban helyesen megfogalmazott célokat teljesíteni tudja-e, jogosítványai helyesen vannak-e meghatározva, és az alkotmányossági aggályokra tudunk-e megfelelő választ adni. A javaslat első normaszövegével kapcsolatosan a szerv létét vitató ellenzéki tiltakozáson kívül két körben volt negatív visszhang. Nevezetesen az adónyomozók által felhasználható kényszerítő eszközök kérdésében, a másik, ami oly sokszor elhangzott, a bizonyos alapjogok tekintetében.

Annak eldöntése után, hogy támogatásról biztosítjuk a szervezet létrehozását, annak szervezeti formái kialakításánál pontosan meg kell határozni a működés garanciáit. Álláspontunk szerint a kormányzati célok megvalósítása érdekében az adónyomozó hatóság szervezeti, működési rendje és kompetenciája a németországi adónyomozó hatósághoz közelíthető, speciális magyar sajátosságokkal.

Általánosságban megfontolandó, hogy a javaslat szerint a szerv hatáskörébe utalt bűncselekményeknél a nyomozásnál csak egy törvényben meghatározott érték felett járna el. Ezzel kapcsolatosan szeretném hangsúlyozni, hogy itt mindenképpen módosító indítványt kívánunk előterjeszteni a Magyar Demokrata Fórum részéről. Németországban 50 ezer márka az a bizonyos határ; ha ez a határ bevezethető, akkor azt hiszem, hogy egy csomó aggály eltűnhet, és akkor nem lehet vitatkozni azon, tisztelt Országgyűlés, hogy a kishalak ellen irányul-e ez a törvény és e hatóság felállítása, vagy a nagyhalak ellen.

Elsődlegesen természetesen ez a megoldás kiküszöbölhetné azt a riogatást, hogy a nyomozóhatóság a kisemberek ellen fordul, és hogy ott könnyebb eredményt elérni, míg a nagy könyvelőcégekkel körülbástyázott, adóelkerülő struktúrákat nem tudjuk megbontani. Az adónyomozók mentesítése a kisebb jelentőségű ügyektől megnyugtatná a hazai közvéleményt a tekintetben, hogy a kormányzati szándék gyakorlatilag a nagyhalak ellen irányul.

Gyakorlati okai is lennének az értékhatár meghúzásának. Nevezetesen az, hogy az adónyomozók munkaterhei a kisebb ügyektől való szabadulás okán oly irányban csökkennének, hogy a fennmaradó energiákat valóban a nemzetgazdasági szinten súlyos költségvetési feszültségeket okozó nagyobb adóelkerülők ellen tudnák hatékonyan fordítani.

Egyértelművé kell tenni a javaslatban az APEH adóigazgatási feladatainak és adónyomozati jogkörének szerves és éles elkülönítésének megjelenítését. Világossá kell válni annak, hogy az adónyomozó bűncselekmény esetén jár el, és semmi köze nincs az adóbeszedéshez, az adóigazgatáshoz, de még az adórevízióhoz sem. A javaslat eredeti szövegéből a laikus számára az aggálytalan elkülönülés nem tűnik ki.

Ugyanilyen pragmatikus okai lehetnek annak, hogy a törvényben meghatározott bűncselekmények egy részét - például csődbűntett, tisztességtelen gazdasági előny megszerzése - nem feltétlenül szükséges az adónyomozó hatóság részére átadni, pontosan azért, hogy a nagy társadalmi veszélyességű és kiemelt ügyekben a felderítés eredményes legyen.

A javaslatot támadók alapvetése abból indul ki, hogy a javaslat számos olyan elemet tartalmaz, amely állampolgári alapjogokat érint, és így egy egyszerű többségű törvényben történő szabályozása alkotmányos aggályokat von maga után.

 

(10.20)

 

Az időközben benyújtott módosító indítványok áttekintésével, úgy gondoljuk, az aggályok jó része kiküszöbölhető. A módosító javaslat törvényben rendeli meghatározni a bűnügyi igazgatóság hatáskörét és illetékességét, ami mindenképpen alkotmányos rendelkezés lenne. Ugyanakkor eloszlatja azt az aggályt, amely az eredeti javaslatban úgy szerepel, hogy a pénzügyminiszter határozza meg a nyomozó hatóság hatáskörét és illetékességét. Így nyilvánvaló, hogy a rendelet csak abban a kérdésben dönthet, hogy a bűnügyi igazgatóság egyes szervei mely körben járhatnának el.

A hatásköri kérdésről szóló módosító javaslat 4. §-ának első fordulatát, mely szerint a bűnügyi igazgatóság a területi nyomozó hivataltól az eljárást a bűnügyi igazgató jóváhagyásával bármikor magához vonhatja, nem tartjuk túl szerencsésnek, mert a szövegezés éppen a korábban említett aggályt és a sokat hangoztatott kifogást erősítené, hogy a javaslat nem a kiemelt adóelkerülőkkel foglalkozik, hanem bárkivel szemben alkalmazható.

A módosító javaslat a kényszerintézkedések használatánál egy alapvető szemléleti változást mutat - helyesen a korábbival szemben. Nevezetesen: az adónyomozó kényszerintézkedést annak előfeltételéhez köti, hogy az adónyomozó törvényben meghatározott jogszerű intézkedés elleni tettleges ellenállás megtörése vagy testi épséget veszélyeztető támadás elhárítása érdekében szükséges. Ezen javaslat valamennyi bekezdésében nyomatékosítani lehetne minden esetben azt, hogy a kényszerintézkedés használata csak jogtalan, illetve tettleges ellenszegülés esetén használható.

A magunk részéről a javaslat 6. § (1) bekezdéséhez fűzött módosító indítványhoz az alábbi csatlakozó indítványt tennénk, ez a szakasz így szólna: "A hivatal bűnüldözési feladatai ellátása során az adónyomozó a hatáskörébe utalt bűncselekmény gyanúja esetén igazoltathat személyeket." - és nem akarom tovább felsorolni.

Ennek indoka az, hogy az intézkedés során már fel kell hogy merüljön a bűncselekmény gyanúja, és ezzel a kiegészítéssel nem sérülhet az az állampolgári alapjog, amely az állampolgár személyi szabadságában, mozgásában indokolatlanul korlátozna.

Összességében: a feketegazdaság, a bűnös adóelkerülés örökölt elburjánzása idején a nyomozati jogkör megadása mindenképpen indokolt. És nem is kell szégyellni az adórendőrség elnevezést, ami a közvéleményben elterjedt, hiszen a felállítandó szervezet valóban részben rendőri feladatokat lát el, és ezekhez természetszerűen kapcsolódnak olyan jogosítványok, amelyek az állampolgári jogok törvényes korlátozásai közé tartoznak, de ezek nem jogellenesek. A szóban forgó módosító indítványokkal, amelyek a későbbiek során kiegészíthetik és csiszolhatják a javaslatot, különös tekintettel arra, hogy a tervezett jogszabály mindenféle alkotmányossági kontrollt is kiálljon, a szervezet megvalósulása esetén - remélhetőleg működésének hatékonyságával, de pusztán létével is - a kiemelt súlyú, bűnös adóeltitkolókkal szemben egy visszatartó eszköz lehet, és szervesen illeszkedhet a szervezett bűnözés elleni harc kormányprogramban rögzített tételeihez és céljaihoz.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A most elmondott véleményükből világosan kitűnik, hogy van javítanivaló és csiszolnivaló ezen a törvényjavaslaton. Nem mondhatom azt, hogy ez jogalkotásunk egyik csúcsa lenne. Az eddig benyújtott és a most benyújtandó módosító javaslatokkal azonban, meggyőződésem, ez a jogszabály el fogja érni azt, ami már 20-30-40 esztendő alatt nem történt meg, nevezetesen, hogy rend legyen ebben az országban, hogy a tisztességes adófizető polgárok után azok is adózzanak, akik évtizedeken keresztül egy fillért sem adóztak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Rozgonyi Ernő képviselő úrnak, a MIÉP frakciója nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Közhelyet kell mondanom mindjárt az elején, amikor azt mondom, hogy bonyolult világban élünk. Az információáramlás hihetetlenül felgyorsult, és másodpercek töredéke alatt lehet, sőt olykor kell dönteni és lebonyolítani pénzügyi akciókat.

Az elektronika mindezt lehetővé teszi, és ráadásul szinte majdnem mindenki számára. A pénzügyi bűnözés, az úgynevezett fehérgalléros bűnözés régen ismert, és időtlen idők óta igyekezett minden állam ez ellen fellépni. De hogy utaljak itt egy előttem fölszólalt, bizottsági véleményt ismertető képviselőtársamra: hol vagyunk ma már Al Capone korától! Az elektronika, a mindent maga alá gyűrő globalizáció, a monetarizmus és ennek egyik követelménye, az egész világon végigsöprő dereguláció együttes gyermekeként a pénzügyi és gazdasági bűnözés előtt soha nem látott lehetőségek nyíltak, óriási perspektívák. És éppen az elektronika és a fétissé emelt banktitok szinte lehetetlenné teszik az áttekintést.

A Magyar Igazság és Élet Pártja törvényességet és rendet akar ebben az országban, törvényes rendet - mindig is vallottuk ezt, és ennek kiemelt fontosságát. Ezért ki kell jelentenünk, most mindjárt a bevezetőben, hogy igen, szükség van egy speciális nyomozó szervezetre, ahol elméletileg és gyakorlatilag is korszerű és szakmailag magas szintű ismeretekkel rendelkező emberek hivatásszerűen veszik fel a harcot a pénzügyi gazdasági bűnözőkkel.

A hagyományos rendőri munkán, mint majd azt igyekszem bizonyítani, tulajdonképpen túlnő mindaz, ami itt követelmény. Természetesen az előttünk lévő javaslat - és ezt mindnyájan tudjuk, mindenki, a benyújtó is tudja - nem mindenben fogadható el. Vannak módszerek, vannak jogosítványok, amik szükségtelenek, és éppen ezért joggal kifogásolhatók. Úgy gondolom azonban, hogy a finomításra módja van az Országgyűlésnek, és többek között ez is a dolga.

Mindenesetre a különleges bűnözés különleges jogosítványokat is indokol, ha nem is mindet, ami itt a javaslatban szerepel. A neoliberális, globalizált világ nagy kihívást jelent a világ kormányainak, minden kormánynak. Engedjék meg nekem, hogy néhány példán keresztül világítsak rá erre, és néhány példán keresztül mutassam be azt, hogy mennyire szövevényes és sajátos ez a világ. Ehhez azonban egy kis bevezetőt is engedjenek meg nekem.

John Major, volt brit miniszterelnök 1995 áprilisában kifakadt, mondja: az mégsem megy, hogy a pénzpiacokon zajló folyamatok olyan gyorsasággal és olyan nagyságrendben mennek végbe, hogy ezeknek köszönhetően teljes mértékben kikerülnek a kormányok és a nemzetközi intézmények ellenőrzése alól.

Lamberto Dini ugyancsak volt olasz miniszterelnök, aki azonban korábban hazájának jegybanki elnöke is volt, osztja Major véleményét, és azt mondja, hogy a piacoknak nem volna szabad megengedni, hogy aláaknázhassák egy egész ország gazdaságpolitikáját.

A francia elnök, Jacques Chirac pedig a brókerek kasztját a világgazdaság AIDS-ének nevezte. Pedig a világban tulajdonképpen csak az történt, amit ők maguk és elődeik ágyaztak meg, hiszen a szellemet a palackból kiengedték ők és elődeik, és most panaszkodnak, és egyre többen panaszkodnak, hogy ennek a palackból kiengedett szellemnek nem tudnak parancsolni.

A dereguláció tette lehetővé, hogy az elmúlt tíz évben például a deviza- és a nemzetközi értékpapír-kereskedelemben realizált forgalom több mint a tízszeresére nőtt. Ma egyetlen kereskedési nap alatt a Nemzetközi Fizetések Bankjának adatai szerint mintegy másfél billió dollár értékű valutaállomány cserél gazdát. Ez egy 12 nullára végződő szám, ami megfelel a német gazdaság egész éves teljesítményének, körülbelül.

 

 

(10.30)

 

 

Ugyanilyen nagyságrendet jelent a részvényekkel, kötvényekkel és számtalan más speciális, úgynevezett derivatív üzletekkel lebonyolított forgalom is. A derivatív üzletekben - ez is hozzátartozik ehhez - maga az egyes pénzügyi ügyletekben lévő kockázat válik a kereskedés tárgyává. Ezzel a pénzügyek teljesen elszakadtak a reálszférától. Egy pókerparti több realitással bír minden szempontból, mint egy derivatív üzlet.

E bevezető után példákkal ismertetnék néhány mai pénzeltüntetési módszert, ami, azt hiszem, meg fogja alapozni mindenkiben azt a gondolatot, hogy igenis szükség van speciális nyomozó testületre.

A dereguláció révén megszűnt a tőke mozgásának bármiféle ellenőrzése. Ez a tény tulajdonképpen az országokat megfosztja szép lassan és fokozatosan szuverenitásuktól, államok veszítik el az adóik feletti rendelkezési jogot, vagyis az adófennhatóságukat, kormányok válhatnak zsarolhatóvá, és rendőrhatóságok állnak tehetetlenül bűnöző szervezetekkel szemben, mert nem nyúlhatnak ezek tőkéjéhez, sőt ezek tőkéjének mozgását sem tudják hagyományos eszközökkel és módszerekkel nyomon kísérni. Ezt nevezik szakirodalmi körökben off-shore-anarchiának. A Kajmán szigetektől Liechtensteinig és Szingapúrig közel 100 olyan hely van, ahol az adó vagy a bűnüldöző szervek elől menekülő tőke eltűnik. Nyomtalanul eltűnik - ezek a nagy fekete lyukak. A banktitokra való hivatkozás teszi ezt lehetővé.

A német vagyonbirtokosok csupán a német pénzügyi szakma luxemburgi fiókintézeteinél és befektetési alapjainál több mint 200 milliárd márkát parkoltatnak. A német pénzügyi kormányzat évente milliárdos adóbevételt veszít pusztán ezzel. És most figyeljenek! Az adó elől elmenekített pénz legnagyobb részét az alapkezelők aztán újra - most a német példát mondom - Németországban fektetik be, nemritkán éppen államkötvényekbe. S ezzel mi is történik? Az állam az után fizet még kamatot is, ami pénzt tőle loptak el. Ugye ez elég ismerősen hangzik? Keserves egy bohózat ez!

A másik közismert szélhámosság a transfer pricing. Ehhez az kell, hogy legyen egy rakás leányvállalat, lerakat belföldön és külföldön vagy csak külföldön. Ezek egymásnak számláznak anyagokat, szolgáltatásokat, kutatásokat, sokszor már réges-rég lejárt licenceket és bármit, bármilyen áron. Ennek következtében ott, ahol viszonylag magas az adó, vagy ahol egyáltalán adózni kell, nincs nyereség, az adóparadicsomokban pedig hihetetlen nyereségek jelennek meg, noha sokszor ott a cég egy iroda egy faxszal, telefonnal, egy fő személyzettel. Nem rossz! Hadd tegyem hozzá, hogy ebben óriási, közismert cégek nyakig benne vannak, s szintén a német gazdaságból lehetne konkrét példákat hozni, a BMW-ről, Mercedesről, sok komoly, ismert nagy társaságról.

1994 őszén a tokiói pénzügyminisztérium több mint hatvan vállalattól kétmilliárd márkának megfelelő adót hajtott be utólag ilyen ügyletek feltárása során. Ezeket az ügyleteket úgy lehetett feltárni, hogy bizony be kellett épülni ezekbe a cégekbe. Nem pitiáner, ismeretlen, senki cégekről van szó. Csak kettőt említek mint igen ismert céget, amelyikkel ez megtörtént, például a Ciba-Geigy és a Coca-Cola.

A másik óriási trükk, az úgynevezett double leasing. Ennél arról van szó, hogy a cégek a lízingelt berendezésekre vonatkozó, országonként eltérő, más és más adóleírások szabályai között lévő különbségeket igyekeznek kihasználni, de sokszor még azt is megcsinálják, hogy a gépek, erőművek vagy repülőgépek beszerzési költségeit egyszerre két országban is szerepeltetik adócsökkentő tényezőként.

Széles körben elterjedt módszer a dutch-sandwich is. Ehhez egy holland leányvállalatra van szükség és egy üzemre, amely valamelyik adóparadicsomban, például a Holland Antillákon székel és működik. A kétféle adótörvénykezésnek a kihasználása lehetővé teszi, hogy a vállalati nyereség kilenctizedére öt százaléknál nem kell több adót fizetni.

Számtalan egyéb módszer is ismeretes, napestig sorolhatnám, hiszen ennek a szakirodalma is több kötetre tett szert. Hihetetlen változatos lehetőségek vannak! Sőt, ezek a lehetőségek naponta újra és újra és újak születnek. Ezek a módszerek tulajdonképpen mit szolgálnak? Ezek a módszerek az adócsalókat segítik, a fekete- és szürkegazdaság pénzeinek az eltüntetésére, átmosására és befektetéssel való legalizálására szolgálnak.

Mindezek a kormányok nemzeti költségvetésének a bevételi oldalát nyirbálják meg. Meg kell azonban mondani, hogy nemcsak a bevételi oldal kurtítására szakosodtak az adócsalók vagy a pénzügyi bűnözők. Ugyanilyen módon megjelenik és működik számtalan rendszer a nemzeti költségvetések kiadási oldalainak a megcsapolása, fosztogatása érdekében is, hiszen az egyre csökkenő költségvetési bevétel előbb-utóbb minden kormányt valamiféle módon kiszolgáltatott helyzetbe hoz, és ebben a pillanatban - mondjuk ki nyíltan - zsarolhatók is ezek a kormányok.

A közönséges áfacsalástól - a visszaigénylésre gondolok itt - a beruházások követelésekhez kötött megjelenéséig sok mindent érdemes lenne itt megemlíteni: adómentesség, garantált nyereség, ingyenes telephely, rablóprivatizáció, bankkonszolidáció és privatizáció, lemondás a saját piacunkról, feldolgozóiparunkról s a többi, s ezek kombinált összefüggésrendszere.

Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy talán az után, ami itt elhangzott, szélesebb körben válik érthetővé, hogy mit is követett el a Horn-kormány, amikor ilyen lehetőségek mellett garantált hasznot ígért az energiaipari privatizáció során - na meg persze adómentességet, a vételárról már nem is beszélek.

Mindenesetre az világos lehet mindenki számára, nem kis pitiáner adócsalásokról kell jogszabályt hozni, s a jogszabály tárgyalása során nem kis, pitiáner ügyekről kell beszélni. Igenis óriási pénzekről, hatalmas üzletekről van itt szó, olyanokról, amelyek a kis népek társadalmát alapjaiban képesek megrengetni. Ez nem túlzás! Itt nem áldott állapotban lévő nők vagy kisgyermekes anyák kutyákkal és sokkolókkal való üldözéséről van szó. Ez pusztán megtévesztés!

A felvetett álproblémák célzatos kihegyezése az ötven éve gyakorolt agymosás, tudati manipulálás része. Ne hagyja magát a társadalom félrevezetni! Ezért tartjuk szükségesnek a speciális bűnügyi terület speciális kezelését, ezért értünk egyet a kormány törekvésével, ha előterjesztésével szó szerint nem is, s ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja igennel fog szavazni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a házbizottság ajánlása alapján 10-10 perces időkeretben.

Először az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót; Latorcai János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja részéről. Öné a szó.

 

(10.40)

 

DR. LATORCAI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Varga Mihály államtitkár úr expozéjában kifejtette, miért fontos ez a törvényjavaslat, és az milyen előnyöket jelenthet a költségvetés, illetve a társadalom számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Attól kezdve, hogy megszületett az új, hatékonyabb APEH-nyomozóhatóság felállításának gondolata a sajtóban, a rádióban és itt, a parlamentben is, különösen az ellenzéki képviselőtársaim részéről ellenérvek, kifogások érték, illetve jelenleg is érik ezt a javaslatot.

Kérem, engedjék meg, hogy felszólalásomban meghatározóan ezekre az előzetesen megjelent észrevételekre, kifogásokra reagáljak, elsősorban a módosítóindítvány-csomag alapján. Ha vissza tetszenek emlékezni, az Országgyűlés adatvédelmi biztosa kifogásolta, hogy a törvénynek nincs textusa. Minden lényeges alapjogot korlátozó rendelkezése más törvényekre utalással szabályoz, ráadásul pontatlanul - például "A rendőrségi törvény 7. fejezete az irányadó" címszó.

Adatvédelmi szempontból kifogásolható, hogy az adóhatóság, nyomozó hatóság által felhasznált más adatkezelések nincsenek konkrétan megjelölve, és ha a rendőrségre vonatkozó törvény az irányadó, akkor az adóhatóság adatfelhasználása korlátlan. Az adatvédelmi biztos úr azt is jelezte, hogy a javaslat 16. §-a nem tartalmaz konkrét adatfajtákat, melyek tekintetében a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatala megtagadható.

Az adatvédelmi kifogásokat a módosítóindítvány-csomag oly módon orvosolja, hogy részletesen meghatározza a bűnügyi adatkezelés célját, az adatkezelő szervezet a kezelt adatok körét, megőrzésük idejét és felhasználásuk szabályait, illetőleg a hozzáférésre jogosultak körét. Tételesen határozza meg azokat a nyilvántartásokat, amelyekből a nyomozó hatóság írásban, a cél megjelölésével adatokat vehet át, továbbá azokat a védett titkokat tartalmazó nyilvántartásokat is, amelyekből a nyomozó hatóság a védett adatra vonatkozó szabályok szerint juthat információhoz - gondolok itt az adótitokra, a banktitokra és más hasonló minősített fogalmakra. A javaslat 16. §-a a módosító indítvány számozását 17-esre változtatja. A biztos úr igényeinek megfelelően meghatározza azokat az adatfajtákat - például a nyomozó hatóság intézkedési terve, technikája, a konkrétan nyomozott bűncselekmény -, amelyek tekintetében a közérdekű adat nyilvánosságra hozatala korlátozható.

Tisztelt Ház! Ellenzéki képviselőtársaim a jogintézmény szükségességének indokoltságát hiányolták. Álláspontjuk szerint ha a kormány a megjelölt 2,8 milliárd forintos forrást a rendőrségre fordítaná, ugyanezt az eredményt a társadalom riogatása nélkül is el lehetne érni. (Dr. Toller László: Így igaz!)

Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Ha megengedik, visszautalnék az elmúlt négy év dolgaira is majd ezzel kapcsolatban, hiszen az előző kormányzati ciklusban a feketegazdaság visszaszorítására több éven át tartották fenn a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottságot, melynek számtalan javaslatát fogadta el a kormány. Ilyen volt egyebek között a rendőrség gazdaságvédelmi funkciójának erősítése. Erre - ha jól emlékszem - 2 milliárd forintot meghaladó többlet-költségvetési támogatást szavaztunk meg, és került ez akkor felhasználásra.

Az ellenzék szerint az nem érv, hogy a rendőrség ezen a téren jelenleg lassú, a vám- és pénzügyőrség pedig javuló színvonalon végzi a tevékenységét. Úgy gondolom, a VPOP nyomozó hatósági tevékenységéről szóló 1998 júniusában kelt összefoglaló jelentés szerint a VPOP számára a feljelentések szakszerű elbírálása nagyon sok nehézséget, gondot jelent. A nyomozások többsége egyszerű tényállási ügyben folyik. A bonyolultabb ügyekben azonban a nyomozó hatóság nem, vagy csak részlegesen tud a feladatnak megfelelni. Azt hiszem, hogy ez a minősítő mondat jelzi mindazt a nehézséget, amellyel nekik nap mint nap szembe kell nézniük.

Úgy gondolom, éppen ebből is fakad, hogy nyilvánvalóan a rendőrség, mely más ügyektől enélkül is túlterhelt, a közbiztonság jelenlegi állapota mellett nem képes az adóügyekre olyan mértékben koncentrálni, amennyire ezt a társadalom igényelné, a vám- és pénzügyőrség pedig csak a hatáskörébe tartozó adók, vámok bűnügyeiben eredményes, illetve ezen jogosítványainak megfelelően tud tevékenykedni. Látható tehát, hogy a pénzt már az előző kormányzat is felhasználta ilyen értelemben az adófegyelem megszilárdítása, a feketegazdaság visszaszorítása érdekében. Viszont az is látható, hogy az eredményesség hagy maga után követelnivalókat. A továbblépés feltételezi, hogy a feladat oda kerüljön, ahol a szakszerűség más oldalról rendelkezésre áll, a felelősség a szervezet egészének produkciójáért egy kézben összpontosuljon, és így lehetővé váljék, hogy a nyomozó szerv a feljelentések gyenge színvonalával ne magyarázhassa az eredménytelenséget.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány szót szóljak a kényszerítő eszközökkel kapcsolatban is. A kényszerítő eszközök közül kifogás alá esett a kutya, a fegyver és az útzár alkalmazása. (Dr. Hack Péter: Az elektromos sokkoló is!) A zárórendelkezések között a felhatalmazó szabály félreérthető, mert bár a törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény módosításával rendezi a hatáskört, úgy tűnik, mintha a pénzügyminiszter még további hatásköröket is megállapíthatna a bűnügyi igazgatóság és a területi szervei számára.

Az a módosítóindítvány-csomag, amelyet a felszólalásom alapjául tekintek, a törvény textusának növelése érdekében és az egyértelmű szabályozás okán is részletezi a bűnügyi igazgatóság és a területi szervek illetékességét, meghatározza a kényszerítő eszközök sorát és alkalmazásuk módját; a kutya, a fegyver, az útzár elmarad. A fegyver itt nem kényszerítő eszközként jelenik meg, hanem csak önvédelmi célokat szolgálhat a külön jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően.

Az általában kifogásolt irányadó utalások a módosítóindítvány-csomag szerint elmaradnak, ha a törvény más jogszabályokra utal, pontosan és kógens módon jelöli ki azokat a szabályokat, amelyeket alkalmaznia kell az új nyomozó hatóságnak. A felhatalmazó rendelkezést is pontosítja a módosítvány, világossá teszi, hogy a hatáskör és illetékesség kérdésében csak a részletes szabályok megállapítására, például a nyomozó hatóság szervezetein belüli megosztásra szorítkozhat a pénzügyminiszter. Ezzel kapcsolatban tévesen elhangzott az a kifogás is, hogy az ilyen alacsony szintre adott felhatalmazás a rendszerváltás előtti időkre emlékeztet. Úgy gondolom, hogy ez nem így van, mert a vámszervekre vonatkozó hasonló tartalmú szabályok a vámtörvény, az 1995. évi C. törvény felhatalmazásán alapulnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kifogás tárgyát képezte a hatályba léptetés is, mondván, hogy egy-két nap alatt bármilyen előkészítés történik is, képtelenség a feladat ellátására maradéktalanul felkészülni. A módosítás ezért a hatálybalépést a kihirdetéshez köti, a szabályok érdemi alkalmazását pedig az ettől számított 30. nap elteltével rendeli el. Úgy gondolom, ezzel lehetőség nyílik a végrehajtási típusú szabályok elfogadására és kihirdetésére, amelyek a működésnek szintén alapfeltételét képezik. Ugyancsak vitatott, hogy az egyébként kétharmados rendőrségi törvény szabályainak alkalmazását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a feles törvénnyel ki lehet-e terjeszteni más szervezetre, például a titkos információgyűjtés tekintetében.

 

 

(10.50)

 

Erre a kérdésre a gyakorlati választ az előző ciklus jogalkotása adja meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - egy perc és be is fejezem -, amikor is a jövedéki adótörvénnyel módosította a vámtörvényt. Ekkor hatalmazták fel ugyanis a VPOP nyomozó hivatalait a rendőrségre vonatkozó törvény szabályai szerinti titkos információgyűjtésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy fél mondatban még Hack Péter úrnak arra a javaslatára is szeretnék reagálni...

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Sajnos nem tudom megadni a lehetőséget, hiszen tájékoztattam önöket, hogy a házbizottság ajánlása értelmében valamennyi képviselőnek tízperces hozzászólási lehetősége van. Az esetben, ha önnek lehetőséget biztosítanánk, messzemenő következtetésekre engedne jutni bennünket.

 

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Majd kétperces keretében fogok ezzel élni. Köszönöm a Ház megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Természetesen erre lesz lehetősége, képviselő úr. Mielőtt megadnám a szót Gál Zoltán képviselő úrnak, kétperces hozzászólásra jelentkezett Toller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, két percre önt illeti a szó.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a kormányprogram vitája volt a parlamentben, valamikor a vége felé kaptam szót, és akkor azt találtam mondani bevezetőként, a kormányprogramból egy derül ki: kevés parlament, semmi kétharmad, és rendvédelem címén rendőrállam.

Azt hiszem, hogy az első két megjegyzésem lassan-lassan bebizonyosodik a parlament mindennapjaiban és az őszi ülésszakon különösen, technikában és tartalmában is, az előterjesztett törvényjavaslatok tekintetében is. Sajnos igazolódni látszik a harmadik megállapításom is.

Miért mondom ezt? Elsősorban azért, mert ebben a vitában és a vitát megelőző sajtóháborúban egyetlen alapkérdésre senki nem adott választ. Ez az alapkérdés pedig az volt, hogy miért nem a rendőrség kebelében próbáljuk megoldani azt a problémát, ami amúgy rendészeti hatáskör, ami a rendvédelem és a bűnüldözés körébe tartozik. Latorcai képviselőtársam igen helyesen utalt arra, hogy vannak más technikák, lehettek volna más technikák is annak érdekében, hogy ezt megoldjuk. És mivel nem ott oldjuk meg, akkor keletkezik az ellenzéki képviselőben, de a széles közvéleményben is az az alapos gyanú, hogy lehet, hogy másról van szó.

Ezt az alapos gyanút szerettük volna eltüntetni a törvényjavaslat vitájában, hátha mégsem arról van szó, hogy egy önálló rendvédelmi szervet hozunk létre feles törvénnyel, amely bizony a jó szándékok mellett alkalmas arra is, hogy a rossz szándékokat is megtestesítse. Mert alkotmányosan nem lehet különbséget tenni a kishal és a nagyhal között, ezt nagyon jól tudjuk. Elég önkényes a bűnelkövető kiválasztása, tartalmában pedig megelőlegezzük a bűnt, és majd utána kiderülhet valakiről, hogy nem bűnös.

Sajnos, erről szól ez a törvényjavaslat, és ezeket a kételyeket kormánypárti oldalon mind a mai napig nem oszlatták el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez a törvényjavaslat alkalmas lehet politizálásra is - elnézést, egy fél mondattal befejezem - , mert valójában ezentúl az APEH elnökének jogköre, hogy a renitenskedő kormánypárti vagy ellenzéki képviselők körében milyen bűnöst talál vagy próbál találni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Képviselő Úr! A kétperces időkerete továbbra is két perc. Ugyancsak kétperces hozzászólásra adom meg a lehetőséget Ivanics István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mivel a vezérszónoklatokban nem lehetett kétpercezni, most szeretnék Hack Péter hozzászólásához, szónoklatához egy megjegyzést fűzni. Nagyon hosszan ecsetelte, hogy milyen káros és milyen furcsa dolog az, hogy az adórendőrségnél kiemelt személyi juttatásokra nyílik lehetőség, illetve elszívó hatást gyakorol a rendőrségre és egyéb olyan nyomozati szervekre, amelyeknek szintén szükségük van a magas képzettségű szakemberekre.

Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az előző ciklusban a KBI felállításánál is ugyanezek a gondok merültek föl (Bauer Tamás: Elleneztük is!), és úgy gondolom, hogy itt egészen másról van szó. Ott talán tényleg kompetens és egyenesen következtethető volt, hogy a rendőrségtől kerülnek át ezek az emberek. Ebben az esetben, az adónyomozati kérdéskörben viszont valóban egy nagyon speciális szakismeretről van szó, amelyet az itt elhangzott vezérszónoklatok, úgy gondolom, nagyon komolyan alátámasztottak. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Itt a szakmaiság és a speciális szakismeret valóban nagyon nagy kritérium, és ennek az eltérő bérezése, a kellő módon való megfizetése, úgy gondolom, mindannyiunk megnyugtatására szolgál. Ezt mindenképpen szeretném leszögezni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Csak azért kényszerültem két percre szót kérni, mert Varga István úr, az MDF vezérszónoka hozzászólásának elején egy, a tárgyhoz nem tartozó megjegyzést tett. No nem azért kérek szót, mert azt mondta, hogy itt a jogállam lebontása kezdődik meg - azzal egyetértek.

Hanem az az utalása, amikor arról beszélt, hogy ellenzéki képviselők tüntetéseken vettek részt a Kunos-ügyben, egyszerűen nem felel meg a valóságnak. (Varga Mihály közbeszól.) A szabaddemokraták nagyon kínosan vigyáztak arra, hogy igazságszolgáltatási ügyben ne nyilatkozzanak semmit a parlamenten belül - ahol ezt kormánypárti képviselők több ízben megtették -, sem a parlamenten kívül, mert ez a hatalmi ágak elválasztásának elvével ellentétes volna. Az tehát, amit Varga István állított, egyszerűen tévedés!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Latorcai János képviselő úr. Képviselő úr!

 

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem volt lehetőségem, hogy Hack Péter képviselőtársam egy megjegyzésére reagáljak. Azt említette, hogy jobb lett volna ezt a törvényjavaslatot visszavonni.

Azt hiszem, az lenne a jó mindnyájunk számára, ha olyan törvényjavaslatok érkeznének az Országgyűlés elé, amelyekkel nagyon kevés gondunk van, és amelyek a gyakorlat számára hasznosíthatóak. De végeredményben azért vagyunk itt, hogy módosító javaslatainkkal egy benyújtott törvényjavaslatot jobbá tegyünk.

Csak emlékeztetni szeretném a képviselő urat, hogy az elmúlt négy évben erre is volt példa. Ha vissza tetszik emlékezni, ha jól emlékszem, a közraktározásról szóló törvényjavaslat benyújtása után Keller és Soós képviselőtársaim olyan volumenű munkát voltak kénytelenek elvégezni... - talán teljes egészében átírták a teljes szövegszerkezetet annak érdekében, hogy használható legyen ez a törvényjavaslat. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Nem ezt tekintem példának. Nem is azt szeretném, ha a parlament az elkövetkező időszakban valamiféle ilyen munkára kényszerülne, hanem csak a tényszerűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy volt rá példa, és ez a példa azt jelentette, hogy megoldhatóvá vált. Azaz képviselőtársaim és más képviselők módosító javaslataival sikerült a gyakorlat számára használható törvénycsomagot készíteni.

Úgy gondolom, hogy most a módosító indítványok csomagjával és azokkal a módosító javaslatokkal, amelyeket reményeink szerint képviselőtársaim is benyújtanak, olyan törvényt sikerül megalkotni, amely lehetőséget ad arra, hogy visszaszorítsuk ezt a hatalmas méretet öltött feketegazdaságot, és megteremtsük azt az adófegyelmet, amely az új évezred küszöbén, úgy gondolom, valamennyiünk, az egész társadalom érdekeit kell hogy szolgálja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra adom meg a lehetőséget Hack Péter képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

 

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ivanics képviselő úr kétperces hozzászólására szeretnék reagálni.

Számomra - ugyan nem emlékszem, hogy hosszan beszéltem volna a magas fizetésekről - az az alapprobléma ezzel a szervezettel, hogy önök a kormány javaslatára tegnap parlamenti többségük birtokában úgy szavaztak, hogy másfél éves előkészítés után nem indulhat el január 1-jén az ítélőtáblák munkája, mert ennek nincsenek meg a szervezeti, személyi s a többi feltételei.

Ez a törvény a benyújtott javaslat szerint egy nap felkészülési időt ad arra, hogy az itt dolgozó 160 nyomozó plusz 80 fő megszerezze azt az egyre mitikusabbnak tűnő speciális szakismeretet.

 

 

(11.00)

 

Persze, amilyen feladatokat kapnak, ez a zsenialitás, hogy egy nap alatt megszerezzék a szakismeretet, el is várható tőlük, mert a probléma az, hogy ezek az emberek, akik itt fognak dolgozni, vagy rendőrök lesznek, mint ahogy az új vezető nyilatkozataiból kitűnik - s én változatlanul nem tudom, hogy amikor ezek a rendőrök aktív rendőrök voltak, miért nem tudták alkalmazni azokat a szabályokat, amelyeket egy nap alatt meg fognak tanulni, és jobb fizetésért mitől lesznek sokkal rátermettebbek -, vagy adószakemberek lesznek, és ebben az esetben egy nap alatt nem fognak azokkal az ismeretekkel rendelkezni, amelyekre szükség lenne.

Önök nem magyarázták meg azt, amit nyomatékosan felvetettem a vitában, hogy ezt a 240 embert és több mint 2 milliárd forintot miért nem a rendőrségnek adják, hogy ez a 240 zseniális adószakértő a rendőrség munkáját segítse úgy, ahogy a német adórendőrség is teszi? Ugyanis ő nem nyomoz, ahogy az indokolás tartalmazza, hanem összegyűjti az adatokat, amelyek alapján a rendőrség eldönti majd, hogy nyomoz-e vagy sem. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mielőtt megadnám Láyer József képviselő úrnak kétperces hozzászólásra a lehetőséget, engedjék meg, hogy megköszönjem a munkájukat, és átadjam az elnöklést Gyimóthy Géza alelnöktársamnak, és kívánjak önöknek a hétre nagyon jó munkát. Köszönöm. (Taps.)

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.

Kapronczi Mihály helyét a jegyzői székben Kocsi László foglalja el.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Láyer József képviselő úr, Fidesz. Tessék!

 

LÁYER JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hosszabb lélegzetű hozzászólásra, tehát legalább 10 percre készültem, de nagyon röviden elmondanék néhány számadatot, amelyek a törvény meghozatalát indokolják.

Az APEH jogkörébe hat gazdasági bűncselekmény tartozik:

jogosulatlan gazdasági előny: '98 első félévében az esetek száma 17-szerese volt a '97. évinek;

a számviteli fegyelem megsértése: '93 és '97 között 12-szeresére nőtt;

a csődbűntett (Dr. Toller László: Simicska!): '93 és '97 között 886 százalékkal nőtt;

az adó- és társadalombiztosítási csalás: '93 és '97 között 1254 százalékkal nőtt, '98 első félévében az előző évi 522 százaléka lett, s 4983 ilyen cselekmény történt;

a Szolidaritási Alap járulékfizetési kötelezettsége az első félévben az előző évi 50 százaléka;

a tb-, a nyugdíj-biztosítási, az egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség megszegése: 1997-hez képest '98 első félévében az előző évi 42 százaléka.

E hat bűncselekménytípusnál 1993-ban összesen 157 ilyen cselekmény történt, '97-ben 1896 - ez 1239 százalékos növekedés -, 1998 első félévében 5846, az előző évi 472 százaléka.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, ezek az adatok maximálisan indokolják azt, hogy komolyan vegyük ezt a törvényt, s adjuk meg az adóhatóságnak a lehetőséget arra, hogy minél hatékonyabban küzdhessen az ilyen bűncselekmények ellen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett dr. Hack Péter képviselő úr.

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Láyer Képviselőtársam! Mi ugyan ezeket az adatokat, amelyeket ön felolvasott, nem kaptuk meg, de ezek az adatok, azt kell mondanom, épp az ellenkezőjét bizonyítják annak, mint ami kapcsán ön felhozta őket.

Ezek a bűncselekmények ugyanis - ezt csak azok kedvéért mondom el, akik nem ismerik a jogot - akkor állnak fenn, ha eljárás indul az elkövetők ellen. Ez olyan, mint az ittas járművezetés; ittas járművezetésről akkor beszélünk, ha a rendőr elkapja a vezetőt, és szondával, illetőleg a véralkoholméréssel bizonyítja, hogy ittasan vezetett. Akit nem fogott el a rendőrség, az soha nem fog megjelenni a statisztikában, tehát olyan bűncselekmény nincs. Ezek az adatok pont azt mutatják, hogy a hatóságok az elmúlt években sokkal aktívabban jártak el; nincsen ismeretlen tetteses adócsalás.

Pont az történt, hogy az úgynevezett látens, a hatóságok előtt ismeretlenül maradó körből - az ön által felsorolt meggyőző adatok alapján - a hatóságok az elmúlt években egyre többet derítettek fel. Ez pont azt mutatja, hogy ezek a hatóságok egyre jobban dolgoznak. Az a javaslat, amelyet önök előterjesztettek, veszélybe hozza ezeket az eredményeket, mert vagy kevesebb ilyen bűncselekmény lesz a jövőben, mint ami eddig volt, s ez azt jelenti, hogy a látens bűncselekmények száma növekszik - hozzáteszem: változatlanul áll az a kifogás, hogy a törvényjavaslat szerint ez a hatóság szelektíven fogja majd eldönteni, mi a bűncselekmény és mi nem -, vagy több ilyen lesz, de akkor abban a keretben is, amely eddig tudott ilyen mértékű eredménynövekedést nyújtani, több lett volna az ilyen bűncselekmények száma.

Tehát ön a legjobb adatokat adta arra vonatkozóan, miért nem kellene ezt a törvény elfogadnia a Háznak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétpercesek sorozata következik, először dr. Toller László képviselő úr, MSZP.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ismétlem Hack Pétert a jelenséggel kapcsolatos következtetés levonásában, viszont ebből még további következtetéseket lehet levonni.

Pont nem azt a területet kell erősíteni, amelyet a törvényjavaslat erősíteni kíván, hanem épp a rendőrséget kell erősíteni, amelyre nem sok reményünk van ezen a területen, ismerve a költségvetést és a kormány szándékait. Legfeljebb anyagi jobbításról lehet szó, a tartalmi munka erősítéséről nincs szó; sőt, egy tartalmi elemet kivesznek a rendőrség tevékenységéből. Pont a bírói szervezetet kellene erősíteni, hozzáteszem: pont nem a helyi bíróságok tekintetében - hisz a nagy értékre elkövetett bűncselekmények többségét nem a helyi bíróságok tárgyalják -, hanem a bírói szervezet megerősítésében. Itt utalnék a korábbi megjegyzésre, hogy pont a táblabíróságok lettek volna azok, amelyek ebben szerepet játszhattak vagy vállalhattak volna.

Viszont egy dologra, egy kis történeti tényre hadd hívjam fel a figyelmet: nagyon emlékszem arra a rendszerváltás környékén, amikor a III/III-as mellett még egy célszervezet volt, amelyet valójában sokan nem kívántak látni a magyar demokratikus jogállam kebelében, ez pedig maga a gazdasági rendőrség volt. Nem tudok olyan parlamenti pártról, amely ennek a megszüntetése érdekében ne szólalt volna fel, talán a leghangosabb éppen a Fidesz volt annak idején. (Varga Mihály közbeszól.)

Most semmi más nem történik: az a gazdasági rendőrség újjászületik egy másik szervezet keretében - jogi garanciák nélkül -, amelyet önök akkor, 1989-91 között nagyon határozottan meg kívántak szüntetni mint a piacgazdaságba történő durva beavatkozás eszközét, mint a politikai motívumból elkövethető gazdaságot üldözés eszközét. Most pedig visszaköszön - tíz évvel a rendszerváltás után - egy olyan képződmény, amely álláspontom szerint igen idegen a jogállamiság kereteitől.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Dr. Soós Győző képviselő úr következik, MSZP, kétperces felszólalásra.

 

DR. SOÓS GYŐZŐ (MSZP): Köszönöm szépen. Hack Péter képviselőtársam hamarabb jelentkezett hozzászólásra, hamarabb nyomta meg a gombot.

Láyer képviselőtársam felszólalása késztetett engem hozzászólásra. Nagyon köszönöm, képviselő úr, hogy elmondta ezeket, tényleg jó bizonyíték arra, hogy igen, az adóhatóság részéről az adófeltáró, s igenis a nyomozási munka az elmúlt egy-két évben nagymértékben megerősödött. A gond nem is ez, hanem az, hogy még mindig nagymértékű a látencia ebben az ügyben, tehát tovább kellene javítani ezeknek a szervezeteknek a munkáját.

Úgy látszik, önök nincsenek egészen tisztában azzal sem, hogy igazából mi ellen akarnak harcolni, és milyen a mai valós helyzet, mint ahogy nincsenek tisztában az önök által beterjesztett rendszernek, az új tervezetnek a valódi céljával sem, hiszen most már az igazi cél az lenne, amit a programukban megfogalmaztak: csökkenteni kellene az adókat, mert - a hatásos és hatékony adóellenőrzési és bűnüldözési munka mellett - valóban az az igazi küzdelem a feketegazdaság és az adócsalások ellen, ha csökkentjük az adókat.

Önök megígérték, hogy azt a bizonyos 100 jövedelemből 60 elvonást 100 jövedelemből 40-re fogják csökkenteni - azért nem részletezem, mert a program részletezi ezt -, és ez ügyben az első évben nem történt semmi. Kérdéses, a következő két hétben történhet-e annyi, hogy ezt teljesíteni tudják.

Önök megígérték, hogy csökkenni fog a bürokrácia. Ezzel szemben nem fog csökkenni a bürokrácia, hanem újabb szervezetet ültetnek az adózók fejére, amely például abban a vétségi ügyben is nyomozati eszközökkel fog eljárni, mint a számviteli fegyelem megsértésekor. A számviteli fegyelem megsértése nem a maffiózókra jellemző, hanem a kisvállalkozókra, a kis bt.-kre, arra a több százezer magyar kisemberre jellemző, akik azért sértik meg a számviteli fegyelmet, mert egyszerűen nem értenek hozzá. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Tehát ezen kellene inkább segíteni, és nem ilyen durva eszközökkel beavatkozni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.).

(11.10)

 

ELNÖK: Láyer József képviselő úr, Fidesz, következik kétperces felszólalásra.

 

LÁYER JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék egy tévhitet eloszlatni Hack Péter úr fejében. Legalábbis az én számomra az ő hozzászólásából az derült ki, mintha a gazdasági bűncselekmények száma egy állandó lenne, és ezek a számadatok, amelyeket felsoroltam, azt bizonyítják, hogy ennek az állandó összegnek minél nagyobb számarányát deríti fel az APEH, tehát nagyon jó úton haladunk, fölösleges itt továbbmenni.

Kérem szépen, ahogy elmondták az előttem hozzászólók is, valószínű, hogy a fel nem derített bűncselekmények száma is növekszik ezzel, és valószínű, hogy még nagyobb arányban növekszik a fel nem derített bűncselekmények száma, mint a felderített bűncselekmények száma.

A másik dolog, amiért én ezeket a számadatokat idéztem, az, hogy a megnövekedett feladatok - márpedig ezek szerint megnövekedett feladatok várnak az APEH-re - természetesen azt igénylik, hogy ennek megfelelően növeljük azoknak a létszámát, akik ezekkel a feladatokkal foglalkoznak.

Soós Győző képviselőtársam szavaira annyit tudok reagálni: adócsökkentést akkor lehet végrehajtani, ha nő a befizetési morál, azaz sikerül elérni azt, hogy minél több adó folyjon be a kasszába. Azaz azt szeretné elérni a Fidesz a programjának megfelelően, hogy a megszerzett jövedelmükből minél többen adózzanak, hiszen ebben az esetben, ha több állampolgár adózik, akkor egy állampolgárnak elvileg és gyakorlatilag is kevesebb adót kell befizetni. Az eddigi adófizetési fegyelem nem azt mutatja, hogy önként és dalolva fogják megtenni az adózók, és nem a kisemberek ellen irányul ez a törvény, hanem pontosan azon cégek ellen, akik képesek ügyvédeket, könyvelői szakembereket megfizetni azért, hogy ki tudjanak bújni az adózási kötelezettség minél nagyobb része alól. Erre igyekszik ez a törvényjavaslat megoldást keresni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Gál Zoltán képviselő úr következik, MSZP, tízperces időkeretben. Tessék, képviselő úr! Őt követi majd Molnár Róbert, aki nem tartózkodik a teremben; kérem a teremőröket, esetleg próbálják előkeríteni. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Az adórendőrség kerítse elő! - Vezettessék elő! - Derültség.)

 

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitában nagyon sok minden elhangzott már, néhány dolgot azonban a Szocialista Párt alapállásából szeretnék világosan megfogalmazni, ha úgy tetszik, ismételni.

Az egyik az, hogy a Szocialista Párt messzemenően egyetért azzal, amit ennek a törvényjavaslatnak az indokolása is tartalmaz, nevezetesen a közteherviselés elvének következetes érvényesítését. Egyetértünk mindenekelőtt éppen azoknak az érdekében, akik ebben az átalakulásban nem tudtak tőketulajdont szerezni, nincs vállalkozói vagyonuk, és akik tisztességesen fizetik az adójukat, mert mint bérből és fizetésből élőknek és alkalmazottaknak, egyszerűen levonják a bérükből az adót. Az ő nevükben szállunk síkra a közteherviselés elvének érvényesítéséért, és ezért is támogatunk minden olyan eszközt, amely ezt a közteherviselést következetessé és mindenki számára kötelezővé teszi. És természetesen azok nevében is kiállunk a közteherviselés elve mellett, akik mint vállalkozók vállalják és vallják a modern kapitalizmus egyik, itt az európai civilizációban kialakult elvét, nevezetesen azt, hogy a tulajdon kötelez.

Mindezek fényében vizsgáltuk meg ezt a törvényjavaslatot, amelynek - mint említettem - az a célja, hogy többek között a közteherviselés elvét megvalósítsa. Ugyanakkor meg kell mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy végiggondolva ennek a törvényjavaslatnak a születési körülményeit, a körülötte előzetesen kialakult helyzetet és magát a törvényjavaslatot is nézve, azt kell mondanom, nem találok jobb szót rá, mint hogy ennek a törvényjavaslatnak az előzménye és maga a törvényjavaslat tragikomikus.

Tragikomikus többek között azért, mert a Magyar Köztársaság miniszterelnöke - mint ahogy ez már szóba került - kijelenti azt, hogy ha január 1-jén nem áll föl az adórendőrség, akkor a költségvetés bevétele nem teljesülhet. Mit mond ezzel a miniszterelnök úr? Mondja azt, hogy a költségvetés nem megalapozott. Ország-világnak megüzeni, hogy a Magyar Köztársaság 1999-es költségvetésének bevételi oldala és ezzel az egész költségvetés nem megalapozott. Mondja ezt akkor, amikor a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy ez a lehető, a korábbiakhoz képest legalábbis a legjobb költségvetés.

Mondja a miniszterelnök úr ezzel a kijelentésével azt is, hogy feltehetőleg nem nagyon ismeri egy új szervezet felállításának, működésbe hozatalának feltételeit és körülményeit. Mint ahogy itt már sokszor szóba került, valóban nem lehet komolyan gondolni azt, hogy egy új szervezet azonnal teljes kapacitással működni tud, képzési, irányítási, működési rendszerét ki lehet alakítani. Ha kell adórendőrség, akkor azt is tudomásul kell venni, hogy annak a hatása majd csak - jobbik esetben - hosszú hónapok múltán tud érvényesülni, ebből következően tudomásul kell vennünk, hogy az adórendőrség felállításának nincs hatása az 1999-es költségvetésre.

Egy dologban lehet hatása, és ez bele is illik abba a képbe, ami a jobboldali kormány politikáját jellemezte az elmúlt hónapokban, nevezetesen az, hogy nyomás alatt tartani a társadalmat. Ez a nyomás alatt tartás széles skálán húzódik meg, a bírák korai nyugdíjazásától kezdve az MLSZ-en át az önkormányzatokig minden társadalmi csoport felé. Ha ezt a célt akarják ezzel az adórendőrséggel elérni, akkor ez beleillik a képbe, és ilyen hatása lehet. Csak azt hiszem, hogy a társadalom adómorálja ettől valószínűleg nem fog erősödni. Tehát, ha a politikai körülményeit nézem ennek az adórendőrségnek, azt kell mondanom, hogy egyfajta logikus folytatása a kormány politikájának, folytatása annak, hogy azt gondolja, a társadalom irányítható egy állandó nyomás alatt tartással, és azt gondolja, hogy a büntetőjog nem ultima ratio egy társadalom életében.

Tragikomikus ennek a törvényjavaslatnak a sorsa abból a szempontból is, mint ahogy ez már megint csak szóba került, hogy nem nagyon tudjuk, min vitatkozunk itt. Tiszteletre méltónak tartom fideszes képviselőtársaim igyekezetét, hogy módosító javaslatokkal, úgymond, jobbá teszik ezt a törvényt, de nekünk mégiscsak azon kell vitatkozni, amit a kormány benyújtott, és nem tudjuk azt sem, hogy a már benyújtott fideszes módosító javaslatok elnyerik-e a kormány támogatását vagy sem. Tehát nem tudjuk, hogy min vitatkozunk.

És végezetül azt hiszem, hogy maga a törvényjavaslat is - elnézést még egyszer, hogy ezt a szót használom, de tényleg - tragikomikus. Azon túl, hogy az adatkezelésre vonatkozó szabályai olyanok, hogy egyszerűen kezelhetetlenek és értelmezhetetlenek voltak, és ebben a tekintetben tényleg némi korrekciót hoz a fideszes módosító javaslat, ha ezt a kormány támogatja, de tragikomikus maga a törvényjavaslat. Mert ilyesmi van ebben a törvényjavaslatban: nem derül ki, hogy az APEH bűnüldözési igazgatóságát ki irányítja. Igaz ugyan, hogy az APEH elnöke, Simicska úr nevezi ki és menti fel az adónyomozókat meg a bűnüldözési igazgatóság vezetőjét, de ugyanakkor a törvényjavaslat kimondja azt is, hogy ez egy önálló, országos hatáskörű szerv. Most hova tartozik? Beletartozik-e az APEH szervezetébe vagy nem?

Aztán tartalmazza a törvényjavaslat - csak példaképpen mondom ezeket a témákat -, hogy az adónyomozó elfoghatja azt az elkövetőt vagy azt, aki az elkövetéssel alaposan gyanúsítható, aki a látókörébe kerül, amikor a saját feladatkörébe tartozó ügyekben nyomoz.

 

(11.20)

 

A rendőrségi törvényben öt vagy hat feltétel van az elfogásra nézve. Kérdés, hogy az adónyomozóra állnak-e ezek a feltételek vagy sem. Aztán a rendőrségi törvényben vannak szabályok, amelyek biztosítják azt, hogy a rendőr intézkedésével szemben panaszt lehet emelni. Ebben a törvényjavaslatban egy szó sincs erről! Az adónyomozó intézkedése ellen ezek szerint nem lehet panaszt emeli? Aztán tartalmazza ez a törvényjavaslat, hogy az adónyomozó feltartóztathat és előállíthat személyeket. Így szól, hogy "feltartóztathat és előállíthat". A jogszabályszerkesztés szabályai szerint az "és" azt jelenti, hogy mind a kettőre vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy az adónyomozó 6 órára bárkit feltartóztathat? Tehát sorolhatók azok a példák, amelyek azt mutatják, hogy ez a törvényjavaslat a maga logikáján belül is enyhén szólva - megint csak azt kell mondanom - tragikomikus.

És végezetül, tisztelt Országgyűlés, beszélni kell arról is -, és ez egy kicsit a jövő kérdése -, hogy tényleg milyen irányba megy Magyarország kriminálpolitikája. Abba az irányba megy-e, amibe sajnos elindult az előző időszakban is, ezt el kell ismerni, vagyis hogy növekszik a nyomozó hatóságok száma, vagy pedig abba a irányba kellene elmenni, hogy az erőket éppen a növekvő bűnözés miatt koncentrálni kellene. A józan ész amellett szól megítélésem szerint - és tudományos kutatások is ezt bizonyítják -, hogy koncentrálni kellene az erőket, a nyomozó jogköröket meg kellene szüntetni még a határőrségnél is és a vám- és pénzügyőrségnél is és a rendőrséghez koncentrálni, és nem abba az irányba menni, amit ez a törvényjavaslat is tartalmaz, hogy a nyomozó hatóságok száma növekszik.

Meggyőződésem, hogy ezen az úton nemhogy hatékonyabbá, hanem eredménytelenné válik a bűnüldözés, többek között a gazdasági bűncselekményeknek azon körében is, amely ennek az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) APEH-rendőrségnek a hatáskörébe tartozna, úgyhogy ezek alapján a Szocialista Párt ezt a javaslatot elutasítja, és azt hiszem, hogy még módosító indítványokkal sem tehető elfogadhatóvá.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy Vastagh Pál képviselő úr kétperces... (Dr. Vastagh Pál: Igen.) Igen, akkor megadom a szót kétperces felszólalásra Vastagh Pál képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! A Gál képviselő úr hozzászólása előtti néhány észrevételre szeretnék reflektálni. Az kétségtelen, hogy a parlament gyakorlatában gyakran előfordulhat az a helyzet, hogy a képviselők a beterjesztett törvényjavaslat tartalmát, minőségét nagy terjedelmű módosító indítványokkal próbálják átalakítani, jobbá tenni. Általában ez akkor szokott bekövetkezni, amikor elindul a törvényjavaslat vitája a parlamentben, amikor a képviselők és a képviselőcsoportok ütköztetik a véleményüket és az álláspontjukat.

Arra azonban nagyon kevés példa van, és nagyon sokáig kell gondolkodni, hogy arra találjunk példát, ami ebben az esetben történt, hogy még meg sem kezdődött a törvényjavaslat parlamenti vitája, és már a kormánykoalíció oldaláról a javaslat tartalmát érintő lényegi módosító indítványokat nyújtottak be. Ez pedig mindenképpen azt a bizonytalanságot tükrözi, ami a törvényjavaslat tartalmának kialakítása körül történik, hiszen az adatvédelem szabályai, az adatok kezelésének szabályai, a fegyver használatára vonatkozó szabályok azért a javaslat lényegi kérdései. Ebben az esetben az volt a véleményünk és az a tapasztalatunk, hogy a kormány maga sem tudja pontosan, mit akar; szeretne csinálni egy látványos, megítélése szerint jól kinéző intézkedést, ami feltételezhetően szélesebb támogatásra talál, de ezzel nem esik egybe a javaslat.

Még annyit szeretnék hozzátenni röviden, hogy elismert és közismert az a megállapítás a feketegazdasággal foglalkozó szakirodalomban, hogy a közgazdasági eszközök sokkal hatásosabbak, sokkal több eredményt hoznak, mint a hatósági jellegű és a jogi eszközök. Sokkal több energiát kell fordítani a hatósági eszközökre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ugyanazon eredmény eléréséért, mint ami a közgazdasági szabályozók megváltoztatásával várható haszon és eredmény. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra dr. Tímár György, független kisgazdapárti képviselő következik.

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék rámutatni egy alapvető tényre: adót minden polgárnak fizetnie kell. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból, köztük dr. Toller László: A nyugdíjasnak is?) Minden jövedelem, minden gazdasági eredmény az alkotmányunk szerint valamilyen adóvonzattal kell hogy együtt járjon. És akkor, amikor az eljárási szabályok ilyen alapos és részletes kritika alá kerülnek, talán az általam igen tisztelt ellenzék részéről, talán a kormányoldal részéről, akkor mindenképpen rá kell mutatnom és fel kell hívnom minden parlamenti képviselő és minden polgár figyelmét arra, hogy a jelenleg hatályos törvényeink szerint is mód van azonos kontroll véghezvitelére és érvényesítésére.

Az adózás rendjéről szóló, időközben többször módosított 1990. évi XCI. törvény 60/A. §-a ugyanis lehetővé és ezáltal kötelezővé teszi az adóhatóságnak, hogy megvizsgálja minden vagyonosodás eredetével kapcsolatosan, hogy adózott formából és legális jövedelmi forrásból keletkezett-e. Tehát akkor, amikor itt a jelenleg - hogy úgy mondjam - kritikai pergőtűz alá vett törvényjavaslat felett folyik a vita, akkor kérem, vegyék azt figyelembe, hogy igenis, belátható időn belül érvényt szerez az adóhatóság a jelenleg hatályos törvénynek is.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik dr. Lentner Csaba képviselő úr, MIÉP.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gál Zoltán képviselőtársam nagyon alaposan felépített hozzászólására szeretnék egy gondolattal reflektálni; közgazdasági oldalról tenném ezt a megközelítést. Gál képviselőtársunk említette azt, hogy az adórendőrség működése tulajdonképpen a költségvetés bevételi oldalát erősítené, tehát tulajdonképpen idézte Orbán Viktort, tartalmilag idézem: ezen áll vagy bukik a '99. évi költségvetés végrehajtása.

Való igaz, ha megnézzük a pénzügyminisztériumi tájékoztatót, akkor abból azt tudjuk kiolvasni, hogy a '98. évi várható adóbevételekhez képest '99-re több mint 400 milliárd forintos adónövekmény van. Ha egy középtávú visszatekintést teszek, ez a 3934 milliárd forint, ami '99-re jelentkezne mint beszedendő adó, ez - teszem azt - '95-höz képest kétszeres mértékű adóbevétel-növekményt jelent. E mellett a számsor mellett - ezek hivatalos adatok - ennyi adóbevételre számíthatunk.

Hadd utaljak arra is, hogy a gazdaságban sajnos van egy feketegazdaság, ennek a feketegazdaságnak a mértéke a hivatalos GDP-nek körülbelül 30 százalékát jelenti. Ha a GDP 10 ezer milliárd forint körül van, akkor azt kell mondjam, hogy ez olyan 3000 milliárd forintot jelent. Ennek az adómértéke - a 38-40 százalékos jövedelemcentralizációs fokot figyelembe véve - 1000-1200 milliárd forintra tehető, ami úgymond, nem folyik be a költségvetésbe. Most hadd utaljak arra, hogy az adó jellegű bevételek növekménye kétszeres volt, mondjuk, '95-höz képest, de a feketegazdaság növekménye, terjeszkedése nem kétszeres volt, hanem többszörös. Hogy tovább ne emelkedjen a feketegazdaság mértéke, véleményünk szerint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tulajdonképpen az adótörvény, az APEH-törvény, illetve az adórendőrségi törvény ezt célozná, hogy ennek valahogy gátat szabjunk, mederbe tereljük. Köszönöm szépen, elnök úr.

 

(11.30)

 

ELNÖK: Köszönöm. Mivel Tóth Károly nem kétperces felszólalásra jelentkezett (Tóth Károly: Nem!), ezért dr. Gál Zoltán képviselő úr kétperces felszólalása következik.

 

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Csak annyit szeretnék mondani a képviselőtársamnak, hogy nem arról van szó, hogy nem kellene több adóbevétel, és nem kellene a feketegazdaságban mozgó vagyonokat és jövedelmeket eredményesebben megadóztatni; hanem arról van szó, hogy ez a mód, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, meggyőződésünk szerint alkalmatlan eszköz erre.

Egyébként ami az adónövekményt illeti, gondolom, azzal egyetértünk, hogy döntően mégiscsak a gazdaság termeli meg ezt az adónövekményt, és azok mögött a számok mögött, amelyeket ön ismertetett, egy növekvő gazdasági teljesítmény van. Mint ahogy az idei adóbevétel is - adórendőrség nélkül, hangsúlyozom - jóval magasabb, mint a tervezett. Nyilván emögött magasabb, erőteljesebb gazdasági növekedés húzódik meg - meg lehet, hogy egy kicsit az alultervezettség, ezt is elismerem.

De mindez éppen azt bizonyítja, hogy döntően a gazdaság teljesítményével lehet az adóbevételeket növelni, és megítélésem szerint az a fenyegetettség, amit az állam, minden állam az adóbehajtás érdekében büntetőjogi szinten is megfogalmaz, sokkal hatásosabban érvényesíthető, ha koncentráltan a rendőrségnél jelenik meg feladatként a bűnüldözés, nem utolsósorban egy olyan szervezetnél, amely működésének a garanciái már kialakultak, ha nem is teljesen, a társadalom által számon kérhető módon, mintsem hogy sok-sok kis búvópatakként jelenjenek meg hatóságok és szervezetek, amelyekkel szemben az ember (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) sokszor tehetetlenné válik, és csak akkor (Az elnök ismét jelez.) döbben rá, hogy valami nincs rendben, amikor érzi ennek a hátrányait.

Elnézést elnök úr, köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Újabb kétpercesek sorozata; dr. Lentner Csaba képviselő úr, MIÉP.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem is lesz talán két perc a hozzászólásom, mert csak egy gondolatot szeretnék elmondani Gál Zoltán képviselőtársamnak.

Ön a gazdaság prosperitására, növekedésre is alapozza a feltevését. '95-től '98-ig a gazdaságban, legalábbis a GDP szintjén kimutatva, valóban - ön ezt jobban tudja nyilván, mint én - volt gazdasági növekedés, 4-5 százalékos gazdasági növekedés. Azonban '98-ról '99-re, úgy néz ki - a prognózisok legalábbis ezt mutatják -, nem lesz 4-5 százalékos gazdasági növekedés. Ezt nemcsak a magyarországi kutatóintézetek erősítik meg most már, hanem külföldi intézetek is.

Ha a gazdaságban nem lesz ilyen mértékű növekmény, amely mintegy 500 milliárd forintos többletbevételt tudna eredményezni adó szintjén, akkor tulajdonképpen végső megoldásként csak az adómorál, az adófegyelem fokozása jöhet számításba. Ha olyan lenne az adórendszer, hogy átláthatóbb, a vállalkozásokat stabilizálná, tehát ilyen szerepet töltene be, magyarul: betarthattatóbb lenne, akkor úgymond kényszerelemeket, ilyen nem szerencsés eszközt, mint az adórendőrség, nem kellene alkalmazni. Azonban a prosperitás, a gazdasági növekedés esélye egyre kisebb.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Dr. Toller László képviselő úr következik, MSZP.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Talán nem is használom ki a két percet, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Egy fontos dolog azért kimaradt ebből a vitából; ugyanis a központi adókról szól az adórendőrség, de azért ott vannak a helyi adók és illetékek is. Ezek adótételszámban sokkal nagyobbak, hozzá kell tennem, mint a központi adók. A helyi adóhatóságot a hatósági ellenőrzés során a jó ég nem védi meg attól, hogy elhajtsák, megverjék, ellenálljanak; hatósági eszközökön, a hatósági ellenőrzés eszközén túl nem sok eszköz van a kezükben. Erre a problémára nem tekintett rá senki.

Ugyanakkor a helyi adók tekintetében az eltitkolás, a csalás, az illetékcsalás és így tovább esetén a rendőrségnek megmarad a teljes eszköztára, hisz más lehetőség nincs, mint az, ha a helyi hatóság ilyenre bukkan, a rendőrségnek átadja az ügyet nyomozásra. Tehát ugyanúgy megmarad az adóval kapcsolatos feladat, az adócsalás meg különböző bűncselekmények tekintetében a feladat a nyomozati jogkörtől kezdve, minden ott marad rendőrségnél. Ez a helyi rendőrségek tekintetében darabszámra jóval nagyobb ügymennyiséget jelent, és az ügyek elhúzódása tekintetében pedig talán hosszabb ügymenetet, mint a nagy adócsalások tekintetében.

Tehát én úgy gondolom, hogy rendszeridegen ez az egész ebből a szempontból is, hisz a kettőzött feladat meglesz. Tudniillik a központi adók tekintetében az adórendőrség fog nyomozni - remélem, nem jön létre -, a helyi adók tekintetében pedig a helyi rendőrségek százszámra gyárthatják az aktákat, és a bírói út pedig ugyanoda vezet mindkét esetben, tehát itt a bíróságok tekintetében egy áttekinthetetlen rendszer jön létre. Megfontoltabban kellene kezelni ezt az egész ügyet.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az írásban előre jelentkezett felszólalók következnek; Körömi Attila képviselő úr, Fidesz, maximum tízperces időkeretben. Tessék!

 

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól, azaz az adóhivatal nyomozati szervezetének létrehozásáról szóló törvényjavaslat elfogadása mellett kívánok érvelni.

Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy a törvényjavaslat elfogadását feltétlenül indokoltnak, mi több, elkerülhetetlennek tartom. Ezt az indokoltságot alapvetően a társadalmi igazságosság helyreállítása és a jogkövető magatartást tanúsító állampolgárok becsületessége követeli meg tőlünk. E felelősségteljes, tisztességes magatartást meg kell védenünk a feketegazdaság fehérgalléros adóelkerülőivel szemben, azaz rá kell szorítanunk a több tíz millió adóelkerülést iparszerűen folytató adóelkerülőket kötelezettségük teljesítésére.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szövegét, mivel nem szakmám, nem jogi szempontból, hanem elsősorban társadalompolitikai szempontból szeretném megvizsgálni és mellette érvelni. A törvénytervezet szövegét nem más, mint a mai magyar valóság és az adófizetési kötelezettségüket teljesítő állampolgárok írták, hiszen az állam működésének pénzügyi alapjait az adószedés biztosítja. Ezáltal működtethetők az iskolák, a szociális otthonok, ezáltal építhetők utak, hidak, ezáltal megy ki helyszínre a mentő, a tűzoltó, és folytathatnánk a sort így tovább. Az adófizetés teremti meg tehát az állam működésének pénzügyi alapjait, ez tehát az egyik legfontosabb alkotmányos kötelezettségünk. Ennek elkerülése pedig az egyik legfontosabb alkotmányos kötelezettségünk alóli kibújás. Ez a magatartás nem tolerálható, mert jogos, gyakran kötelező állami szolgáltatásokat von meg azoktól, akik adójukat tisztességesen befizetik.

Tisztelt Ház! A mai vita is abban erősített meg, hogy az MSZP és az SZDSZ szándékosan folytat zavart keltő, félrevezető, felelőtlen magatartást az érveléseiben, és ez leginkább három kérdésben lelhető fel mondataikban.

Az első ilyen téma: úgy tesznek, mintha az önadózást felváltaná a kizárólag nyomozás alapján megállapított adószedés. Ez nem így van! Marad teljes egészében az önadózás rendszere, de ezen belül kezelhetetlenné vált a szervezett bűnözéssel is kapcsolatba hozható, több tíz milliós adófizetési kötelezettségét iparszerűen elkerülő, szám szerint szűk, de rendkívül kártékony csoport. Tehát az APEH nyomozati hatóságának létrehozása csupán kiegészítése a most működő adórendszernek, és a törvénytervezet az APEH önadózáson nyugvó rendszeréhez nem nyúl, illetve ennek az államigazgatási szervnek és a nyomozati hatóságnak az érintkezését szabályozza.

 

 

(11.40)

 

A másik ilyen félrevezető érvelés arról szól, hogy miért nem a rendőrség, vagy miért nem a vám- és pénzügyőrség végzi ezt a feladatot. Teljesen világos előttünk, hogy sajnos a bűnözés is szakosodik, azaz a bűnözés egy-egy területe önálló szakmává válik, erre megfelelő választ csak szakosodott szervezet tud adni. A költségvetési törvény megmondja az APEH-nek, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak, hogy mennyi adót kell beszednie önbevallás alapján, de az adómorált rongálók és adóelkerülők utáni nyomozást már más végzi feljelentés alapján. Ezzel az a helyzet állhat elő, hogy az APEH és a rendőrség egymásra mutogatása következhet be, hiszen a rendőrség amúgy is le van terhelve, el van foglalva saját általános közrendvédelmi feladataival.

A harmadik ilyen zavart keltő kijelentés önmagában az a szóhasználat, hogy "adórendőrség". Nem tudom, hogy ennek mi a célja, hiszen egyrészt a rendőrség iránti bizalom megteremtése a feladatunk lenne, függetlenül ettől a törvényjavaslattól. Tehát sulykolni az állampolgárokba az "adórendőrség" szót mint egy fenyegetést, az egyrészt helytelen a rendőrség megítélése miatt, másrészt pedig nem igaz; maga a törvénytervezet is nyomozati szervet említ.

Tisztelt Ház! Az ellenzék érveléseiben volt még egy nagyon súlyos és káros csúsztatás. Ez arról szólt, mintha ez az adónyomozó hivatal a kisadózókat, a kis- és középvállalkozókat, az alkalmazottakat szeretné vizslatni, s az ő adózási moráljukra lenne kíváncsi. Mindenki tudja, hogy ez egész egyszerűen egy lehetetlen álláspont. Én ezt a kérdést visszafordítanám, hiszen tudjuk, hogy arról van szó, hogy ezt az érvelést hangoztatók elbújnak a felelősségük alól. Tehát azok a szakszervezeti vezetők, akiknek jelen pillanatban elsőként kellene e mögé a törvényjavaslat mögé állni, hiszen arról van szó, hogy a szakszervezeti vezetők által vezetett szakszervezetbe tömörült munkavállalók kifejezetten abban érdekeltek, hogy a nagy adócsalók is teljesítsék adófizetési kötelezettségüket, és ezáltal megvalósuljon a társadalmi igazságosság.

Tisztelt Ház! Az MSZP-SZDSZ ellenzék pontosan tudja, hogy a rendőrség képtelen feltárni ezeket az ügyeket, hiszen a rendőrség saját problémáival küzd. Aki a parlament munkáját vagy a sajtót figyelemmel kíséri, ezt pontosan tudja.

Az ellenzék azt is tudja, hogy a vám- és pénzügyőrség nyomozói a bűnözés szakosodása miatt szintén nehezebben birkóznának meg ezzel a speciális feladattal, mint az adónyomozó hivatal.

Az ellenzék azt is tudja, hogy a bíróságok több éves perek után is képtelenek rászorítani a több tízmilliós adóelkerülőket adóterheik befizetésére.

Önök azt is tudják, hogy ezek az adónyomozó hivatalok a fejlett demokráciákban működnek. De azt is tudják, hogy az elmúlt négy év alatt egyetlenegy határozott lépést sem tettek annak érdekében, hogy ez az állapot valamilyen módon javuljon, illetve ne kelljen ennek a parlamentnek most ezzel a kérdéssel foglalkoznia.

Ennek ellenére az elmondott hozzászólások alapján ki kell jelenteni: önök nem érdekeltek az adóelkerülők felderítésében, tehát a parlament falai közül üzennek annak a szűk csoportnak, hogy élvezik az önök bizalmát.

Tisztelt Ház! Ebből is látszik, hogy nehéz helyzetben vagyunk, és nagyon nehéz dolgunk lesz, hiszen az MSZP-SZDSZ ellenzék félrevezető érvelése nélkül sincs kikövezve az az út, amely az adóelkerülőkig vezeti el az új polgári kormányt. Azonban azt is tudnunk kell, hogy ha ezt az előre ki nem kövezett utat, annak minden tégláját időközben önök folyamatosan, legalábbis a retorikában, megpróbálják felszedni, akkor nagyon nehéz sors vár erre az országra.

Azzal is érveltek, hogy ez a törvénytervezet önmagában veszélyezteti a jogbiztonságot. Nekem az az álláspontom, hogy a jogbiztonságot az veszélyezteti, aki a lehető legfontosabb alkotmányos kötelezettséget, azaz az adófizetést próbálja megakadályozni, illetve az az alóli kibújást próbálja meg segíteni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétpercesek következnek: dr. Juharos Róbert képviselő úr, Fidesz.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez nem igazán szól, ugye?

 

ELNÖK: Szól az, csak egy kicsit hangosabban tessék beszélni, képviselő úr!

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): (A képviselő kézi mikrofont kap.) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden szeretnék csak reflektálni egy-két elhangzott ellenzéki álláspontra, elsősorban Vastagh képviselőtársamnak. Azzal az álláspontjával természetesen mi is egyetértünk, hogy a gazdasági természetű szabályozások azok, amelyek elsősorban ösztönözhetik adott esetben a hatékonyabb adóbehajtást. Ezzel természetesen egyetértünk.

 

(A jegyzői székben Vidoven Árpádot Herényi Károly váltja fel.)

 

Azt gondolom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt programja is ezzel adekvát, illetve azok az intézkedések és azok az adójogszabályok, amelyek már benyújtásra, illetve elfogadásra kerültek, ennek az elvnek megfelelően történtek, hiszen az nem működőképes, hogy csak önmagában adócsökkentéssel, járulékcsökkentéssel próbáljuk meg a polgárok terheit csökkenteni. Ez csak akkor működőképes, akkor tudunk a polgárok, a vállalkozások terhein csökkenteni, ha ezzel megfelelően párosul egy lényegesen hatékonyabb adóbehajtás is.

Mi az APEH-nek szeretnénk ebben az értelemben sokkal hatékonyabban segíteni. Azt láttuk, hogy ezen a területen rengeteg tennivaló van. Ha komolyan gondoljuk, hogy hosszabb távon további csökkentéseket, a terhek további mérséklését kívánjuk megcélozni - márpedig ezt szeretnék, ez szándékunkban áll -, akkor ez csak úgy lesz működőképes, ha az adóbehajtás hatékonyságát is ezzel párhuzamosan javítani tudjuk. Ez másképpen nem megy!

Szeretnénk azért azt elmondani, a részemről is szeretném elmondani, nyilvánvalóan kellemetlen helyzetbe kerültünk, hiszen mindaz igaz, amit Gál képviselőtársam elmondott, hogy valójában meglehetősen korán érkeztek kormánypárti oldalról módosító indítványok. Kérem, nézzék ezt el nekünk olyan szempontból, hogy valóban a jobbító szándék vezérelt bennünket és az a szándék, hogy koncepcionálisan nem kívántunk (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) magán az előterjesztésen módosítani, hanem egyszerűen az alkotmányossági követelményeknek teljesen egyértelműen meg kívánunk felelni. Itt hangzottak el olyan érvek és olyan aggályok, amelyeket részben megalapozottnak tartottunk, ezért terjesztettük be ezt a csomagot.

Kérem, hogy olvassák el ezt a módosító csomagot alaposan. Ha jól tudom, a jelen pillanatig nem érkezett ellenzéki oldalról módosító indítvány... (Az elnök a csengőt megkocogtatva ismételten jelzi az idő leteltét.) - befejezem. Lehet, hogy ez csak azért van így, mert önök egyáltalán nem kívánnak ebben a kormányzati oldalnak segítséget nyújtani. Én azt gondolom, hogy ha önök is szeretnének a polgárok terhein segíteni...

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Pár másodpercet adtam a mikrofoncserére, de nem perceket jelent az a pár másodperc. Tessék befejezni, mondja el az utolsó mondatát! Majd a következő kétpercesben folytatja. (Mádai Péter közbeszólása.) Arra kérem képviselőtársamat, hogy ne tessék bekiabálni, én vezetem az ülést. (Közbeszólások.) Arra kérem, őrizzék meg nyugalmukat.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Köszönöm, elnök úr.

 

ELNÖK: Vastagh Pál képviselő úr következik.

 

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Elnök Úr! A szocialista képviselőcsoport nevében vissza kívánom utasítani mindazt, amit Körömi képviselő úr elmondott.

 

(11.50)

 

Aki ezt a törvényjavaslatot kritizálja, az nem az adómegkerülést támogatja. Azt hiszem, ezt érdemes még egyszer megerősíteni, hátha valakinek ebben kétségei lennének. Az ellenzéki bírálatok és kritikák azokat a fogalmakat és azokat a szabályozási elemeket sorolják fel pusztán, mint amelyeket az előterjesztés is tartalmaz. Ha azt mondja valaki, hogy adórendőrség, lehet, hogy ez csúnya; akkor azt a kifejezést kell használni, hogy az APEH bűnügyi igazgatósága - ez vajon mennyivel szebb? Ha az ellenzék azt mondja, hogy nem hallott még a magyar jogrendben felfegyverzett köztisztviselőről, akkor nem szándékosan zavart kelt, hanem kétségeit fejezi ki a tekintetben, hogy vajon egy ilyen soha nem látott jogi konstrukciót létre lehet-e hozni anélkül, hogy valamilyen alapvető alkotmányos szabályt ne sértsünk meg.

Teljesen felesleges ebben a mederben vitatni ezt a törvényjavaslatot, hiszen az ellenzék elsősorban az aránytalanság, a szükségtelenség kifogásait hozza fel a javaslattal szemben, azt emeli ki elsősorban, hogy ez egy látszatmegoldás, és merőben hamis az a beállítás, hogy ez a törvényjavaslat - és ez, gondolom, sokszor elhangzott a vitában - a nagyhalakkal szemben használatos csodaszer. Az officialitás, a hivatalbóliság elve egyszerűen nem tesz és nem tehet különbséget a bűnüldöző hatóság számára; ha ez a kilenc tényállás megvalósul, akkor abban az ügyben nyomozni kell, függetlenül attól, hogy azt milyen értékre követték el. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Szalay Gábor képviselő úr következik, SZDSZ.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a Szabad Demokraták Szövetsége nevében utasítom vissza a leghatározottabban azt a rendkívül durva megfogalmazást, amit itt az előbb felszólaló fideszes képviselő használt. Aki ezt a törvényt bírálja, az nem az adócsalók védelmére kel és nem az adócsalókat kívánja megoltalmazni, hanem egy olyan adórendszer, adóbehajtási rendszer mellett érvel, amely megvalósítható, és amely olyan eszközrendszerrel rendelkezik, amely a kitűzött célokat tudja elérni.

Nagyhalak és kishalak... Maga Kántor Tibor cáfolja a Körömi képviselő által elmondottakat: a mai újságnak nyilatkozik, és alapvetésként szögezi le, hogy nem lesz kicsi vagy nagy ügy az adórendőrség számára, minden visszaélésgyanús ügyben eljárnak majd - tehát nem lesz olyan fajta megkülönböztetés Kántor igazgató úr szerint, mint amire ön gondol! Ugyanakkor természetesen azt is tudja mindenki, hogy nem lehet három és fél millió adóalanyt egyforma alapossággal megvizsgálni ezzel a száz-egynéhány fővel felálló adórendőrséggel, és épp itt van az aggodalmunk, hogy vajon milyen szempontok alapján lesznek kiválogatva a megvizsgálásra érdemesek - és a gyanút ez kelti, tisztelt képviselőtársam!

Amit pedig még olvashattunk a mai újságban, az ugyancsak Kántor úr szájából hangzott el, rá hivatkoznak legalábbis, hogy régi akták is leporolásra kerülnek. Ez nagyon sokat sejtet, nagyon jól cseng, nagyon jól hangzik, és csak reméljük, hogy a leporolásra váró régi akták közé tartoznak a Mahir-ügyek is és a révfülöpi üdülőügyek, meg természetesen a Postabank teljes terjedelmében, meg a Kaya Ibrahim- meg a Josip Tot-ügyek is beletartoznak. Attól félünk azonban, hogy ez esetleg mégsem lesz ilyen átfogó. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra dr. Juharos Róbert képviselő úr következik, Fidesz.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Most már működik a mikrofonom... Köszönöm szépen a szót. Egy mondatot szerettem volna még hozzáfűzni: amennyiben önök is partnerek kívánnak lenni abban, hogy csökkenthessük a polgárok, illetve a vállalkozók terheit, akkor teljesen egyértelmű: mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy az adóbehajtás hatékonyságán javítani tudjunk.

Tisztelettel várjuk a javaslataikat! Nem találkoztunk még ellenzéki oldalról érkező érdemi módosító indítvánnyal. Ugyan már a saját módosító indítványainknál is szerettük volna figyelembe venni - és azt hiszem, ezt részben meg is tettük - mindazokat az érveket, amelyeket az adatvédelmi biztos úr, illetve egynéhány ellenzéki képviselő úr korábbi megnyilvánulásából már vélni tudtunk. Azt gondolom, ezek beépítésre kerültek, de a koncepciónkat alapvetően szeretnénk végigvinni, tehát ezt a törvényjavaslatot végig fogjuk vinni és meg fogjuk szavazni a magunk részéről. (Dr. Vastagh Pál: Nincs kétség!)

Mi kommunikálni szeretnénk önökkel, mert azt gondoljuk, hogy ez közérdek. Ha önök ebben partnerek, akkor, azt hiszem, erre lehetőség lesz. Az viszont nem lehetséges kommunikáció, hogy felejtsük el ezt az egész intézményt úgy, ahogy van - ebben nyilvánvalóan nem fogunk tudni megállapodásra jutni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Körömi Attila képviselő úr következik, Fidesz, kétperces felszólalásra.

 

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A tízperces hozzászólásomban nem tudtam kitérni Toller László előtte elmondott kétpercesére, nem volt szándékom belevenni a tízperces hozzászólásba; gondoltam, majd később kitérek rá - ezt most megteszem.

Azt gondolom, jó lenne, ha a Szocialista Párt hiteles szónokot állítana, akár még kettő perc erejéig is, főként ennek a törvényjavaslatnak a vitájánál, főleg akkor, amikor Toller képviselő úr holmi rendőrállammal próbálja riogatni a választópolgárokat. Egy 1997. szeptemberi vagy októberi Heti Világgazdaságban Toller képviselő úr világossá teszi, hogy Lusztig Péter, az MSZP volt parlamenti képviselője, vele rendkívül közeli, baráti, mi több, még ennél is közelibb kapcsolatban van. Azt hiszem, mindenki tudja országosan, hogy Lusztig Péter milyen módon érintett Tribuszerné Bató Erzsébet eltűnésének botrányában (Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.), tehát amikor Toller képviselő úr ilyen ügybe keveredik, akármilyen módon, jó lenne, ha legalább ő nem fenyegetné ezt az oldalt a rendőrállam képével.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra dr. Bauer Tamás képviselő úr következik, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Nem vagyok doktor...

 

ELNÖK: Bocsánat!

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Nem zavar, csak... (Derültség.) - megköszönöm. Juharos Róbert képviselő úr módosító javaslatokat vár tőlünk, ezt tanácsolja nekünk, hangsúlyozva, hogy a koncepció lényegén nem kívánnak változtatni. Szeretném hangsúlyozni - bár szerintem ezt mindenki tudja itt a teremben -: ez a törvényjavaslat nem arról szól, hogy erősítsék az adóbehajtást, hanem arról szól, hogy az ezzel kapcsolatos nyomozati tevékenységet ne az eddigi intézmények, hanem egy új intézmény csinálja. Ha egy frakció nem ért egyet ezzel, nem az adóbeszedés hatékonyságának javításával nem ért egyet, hanem azzal nem ért egyet, hogy ezt egy új intézménybe tegyék, hogy a rendőrségtől és a vám- és pénzügyőrségtől áttegyék az APEH-hez. Ezzel az alapgondolattal nem értünk egyet, és ezen az oldalon mindenki a mellett érvelt, hogy ez miért okoz károkat az országnak is meg az adóbehajtásnak is. Akkor nem tudom, miféle módosító javaslatokat vár tőlünk Juharos képviselő úr?!

Én a kommunikációra való felhívásával egyetértek, csak a kommunikációnak ebben az esetben másról kell szólnia, és ezért mondtuk azt, hogy ez módosító javaslatokkal sem hozható olyan formájúra, hogy akár csak alkotmányossá is váljék, mert szerintünk nem az. Akkor mi legyen a módosító javaslat?

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Dr. Hack Péter képviselő úr következik, SZDSZ, két percben.

 

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is Juharos képviselő úr szavaira szeretnék reagálni, és szeretném felhívni a figyelmét arra: a vita korábbi részében az ellenzéki oldalról nagyon sok érv elhangzott azzal kapcsolatban, mit lehetne tenni.

Újra megismétlem azt, amit a felszólalásomban is elmondtam: mi, szabaddemokraták a magunk részéről támogatjuk az arányosabb közteherviselést, támogatjuk az adók hatékonyabb beszedését, legfőképpen az adóterhek csökkentését támogatjuk - és ha ebben az ügyben a Fidesznek lett volna valamilyen lépése, nyilván számíthatott volna a szavazatunkra -, de nem támogatjuk a magánrendőrség létrehozását, nem támogatjuk azt, hogy a jogrendszerből kiragadunk bizonyos feladatköröket, és úgy hozunk létre egy magánrendőrséget, ami a jogállamokban teljesen elfogadhatatlan, amelyik teljes önkénnyel dönti el azt, milyen ügyekben jár el és milyen ügyekben nem jár el. A javaslat preambuluma ugyanis azt mondja, hogy a súlyos ügyekben; maga a javaslat arról szól, hogy valamennyi, a vétségi formát is érintő ügyben kizárólag ez a szerv lesz a nyomozóhatóság, tehát ez a szerv lesz az, amely el fogja dönteni, melyik ügyben fog eljárni és melyik ügyben nem fog eljárni. Márpedig szerintünk ennek az önök által előterjesztett törvényjavaslatnak az egész koncepciója ellentétes a jogbiztonság elemi követelményeivel, ellentétes a racionalitás szabályaival is, mert bár a sajtóban már hetek óta, itt csak pár órája folyik a vita, de még soha senki nem mondta el azt: ezt a 2,5 milliárd forintot miért nem a rendőrségre, illetőleg a vám- és pénzügyőrségre fordítják.

 

 

(12.00)

 

 

Mi volt az oka, hogy ezt a 240 embert, akár ugyanígy megfizetve, ahogy ebben a tervezetben van, nem a rendőrség szaktanácsadói közé emelték be? Ide lehetne nemzetközi példákat mondani, ahol valóban arról döntenek Németországban, Hollandiában az úgynevezett adórendőrök, hogy megvannak-e a feltételei az eljárás megindításának, összegyűjtik az adatokat, átadják a rendőrségnek, és a rendőrség ezt lefolytatja. Miért Simicska Lajos hatáskörébe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az ő személyes döntésétől függő hatáskörbe kell ezt a kérdést helyezni, és miért nem az ügyészség által kontrollált köztársasági rendőrség kezébe?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Kérem a képviselőket, hogy a két percet tartsák be, mert nagyon sok kétperces van. Mádai Péter képviselő úr következik, SZDSZ.

MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Én nem vagyok ügyvéd, de Toller László elment, ezért kénytelen vagyok szót emelni. Ön Lusztig Péter nevét említette, aki négy évig képviselőtársam volt. Azt gondolom, akkor, amikor ezt ön ilyen összefüggésbe hozta, egy kicsit kibújt a szög a zsákból: önök személyekre szólóan kívánnak egy törvényt meghozni. Nagyon-nagyon tisztességtelennek tartom azt, hogy egy bíróságnál folyamatban lévő ügyben megemlíti egy volt képviselőtársát. Kívánom, hogy 2002-ben az új kormány ne tegye ezt önnel szemben. Ez nem a szakmai vitát segíti elő, hanem azt igazolja, hogy önök személyekre bontva kívánnak valóban egy adórendőrséget fölállítani, és aki önöknek jó ember, annál nem kopogtatni, aki nem jó ember, annál bekopogtatni.

Gondolja végig még egyszer, hogy mit mondott! Én szégyellem, hogy ez elhangzott a magyar parlamentben. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZP, következik két percben.

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Gondolkodtam, hogy kétperces helyett ne ügyrendi hozzászólást kérjek, mert az is motoszkált a fejemben, hogy megkérjem elnök urat, részesítse figyelmeztetésben Körömi képviselő urat; az azért elég példátlan a Ház történetében, hogy valaki megpróbálja megítélni, hogy ki szólhat hitelesen hozzá a megválasztott képviselők közül egy vitában. De nem akarok ügyrendi vitát elindítani, ezért pusztán a megjegyzéseimet tenném meg.

Ahogy itt az előbb elhangzott, Toller képviselő urat érte az a vád, hogy ő meg sem szólalhat hitelesen a vitában, hiszen egy '97-es cikkben Lusztig Péter korábbi képviselő barátjának nevezte magát. Szeretném megjegyezni, hogy Lusztig Péter maga kérte kiadatását, amikor egy ügy vizsgálata ezt szükségessé tette, és az ő esetében felmentő ítélet született bűncselekmény hiányában. Nem tudom hogyan értelmezni azt a kettős mércét, hogy a bűncselekmény hiányában fölmentett Lusztig Péter barátja nem szólhat hozzá ahhoz a vitához, ami adórendőrséget kíván az APEH elnökének, Simicska úrnak a kezébe adni, aki viszont mindeddig nem tisztázta magát a cégei és az ellene fölmerült gazdasági gyanúk alól.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Körömi Attila képviselő úr következik, Fidesz, de kérem képviselő urat, hogy valóban most már a személyeskedő hangnemet kerüljük, mert többen jelentkeztek, nyilván tárgyszerű fölszólalásra. Tessék!

 

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én tisztába teszem a személyeskedő hangnemet, ezzel semmiféle probléma nincs, hiszen mind Mádai képviselő úr, mind pedig a képviselő asszony természetesen megint csak csúsztattak. Én azt mondtam, hogy amikor Toller képviselő úr rendőrállamot említ, az azért elég súlyos vád - önök ezt pontosan tudják, tisztelt szocialista képviselők, tehát a rendőrállam vádja elég súlyos vád - ahhoz, hogy az ember két percben ne kérjen szót, és ne mondhassa el, hogy hogyan és milyen módon került kapcsolatba Lusztig Péter volt megyei rendőrkapitány, aki érintett volt az ügynöktörvényben Toller László által vagy Toller László képviselőn keresztül, Bató Erzsébettel és Tribuszernével.

Nem az a gond, hogy Toller László megszólal ebben a parlamentben, hiszen képviselő, ezt senki nem kifogásolta. Az volt a probléma, ezt világossá tettem az érvelésemben, hogy az ne emlegessen rendőrállamot, aki ilyen ügybe keveredik a volt megyei rendőrkapitány részesedésével. Azt kérem, hogy erre koncentráljanak akkor, amikor a hozzászólásomat megtettem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Ecsődi László képviselő úr kétpercesre jelentkezett? (Ecsődi László bólogat.) Akkor tessék, Ecsődi László képviselő úr következik kétpercesre.

 

ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a hiú reményben vártam egy darabig, hogy Körömi képviselő úr elnézést kér, hogy véletlenül, tévedésből rosszul fogalmazott, de számomra megdöbbentő, hogy tudatosan, önmagát egyre jobban belelovalva sértegeti képviselőtársait megalapozatlanul. Ez számomra azért megdöbbentő, mert ez valahogy azt a lelkivilágot tükrözi, ahogy ez a törvénytervezet megszületett. Ebből egyenesen következik számomra, hogy önök, tisztelt képviselőtársaim, ezt az egész törvényt azért hozták, hogy aki önöknek nem szimpatikus, azt rettegésben, félelemben tudják tartani. És amikor vitatkozunk vele, szakmai érveket hoznak föl a képviselőtársaim, önök nem szakmai véleménnyel válaszolnak, csúsztatnak, rágalmaznak, vádolnak embereket, és ebből adódóan itt megfogalmazzák, hogy mi a bűnözőknek üzenünk; holott mi épp azt fogalmazzuk meg, hogy azoknak a tisztességes adózóknak üzenünk, akik befizetik az adójukat tisztességesen a jövedelem után - és ők vannak döntő többségben -, hogy nem akarjuk engedni és nem engedjük azt, hogy egy ilyen hivatal a nyakukba szakadjon, kénye-kedvére megalázza őket, házkutatásokat tartson, az utcán feltartóztassa őket, és olyan kényszerítő eszközöket alkalmazzon ellenük, ami nem vet igazán jó fényt egy emberre a környezetében.

Tehát mi ezt szeretnénk megakadályozni, önök viszont, úgy látszik, ezt akarják mindenáron erőltetni, illetve olyan félelmet behozni a társadalomba, amely nem lenne jó az országnak, mert voltak időszakok, amikor félelemben kellett élni az országnak, és ez, azt hiszem, nem volt jó. Önök ezt akarják! (Körömi Attila közbeszólására:) Igen, tisztelt képviselőtársam, aki bekiabál, emlékszem - igaz, hogy gyerekkoromból - az '50-es évek elejére, amikor nálunk azért tudtak házkutatást tartani, mert egy hasonló szemléletű ember kénytelen volt feljelenteni, és alaptalanul - csak nekem, gyerek fejjel, meg kellett érni a házkutatást. Hiába volt utána teljesen alaptalan! Önök most ezt hozzák vissza ifjúi hevülettel, mert lehet, hogy nincsenek történelmi tapasztalataik.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, önt és a többi képviselő urat és hölgyet is arra kérem, hogy a T/458. számú törvényjavaslathoz, ami előttünk fekszik, ehhez a tizenkilenc paragrafushoz, lehetőleg az általános vita szabályainak megfelelően próbáljunk tárgyszerűen hozzászólni. (Taps a Fidesz soraiban.) Tudom, hogy ezt egy levezető elnöknek nagyon nehéz kérni, mert kontra, oda-vissza már történtek csapások.

Most dr. Gál Zoltán következik, MSZP, kétperces felszólalásra.

 

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lusztig Péter barátja vagyok, sőt a III/III-as dologban is, mint ismert, érintett vagyok, mégis szabad legyen tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni a következőre. Önök itt arról beszélnek, hogy ez az adórendőrség a nagyhalakra fog vadászni. Bleyer képviselőtársam idézte, hogy ötszáz ilyen ügy vagy adócsalással kapcsolatos ügy volt az elmúlt évben. Most tessék elképzelni, hogy működik egy új szervezet! Itt meghallják, hogy kevés az ötszáz. Egy új szervezet természetszerűen mit csinál? Megpróbál hatszáz ügyet felderíteni, mert így tudja magát legitimálni. Nagyhalakkal fognak tudni majd hatszáz ügyet prezentálni? Azt hiszem, könnyű belátni, hogy nem. Tehát az, hogy a szervezet önmagát igazolja, majdnem bizonyos, különösen az első időkben, hogy olyan területekre fog tévedni vagy olyan területeken fog mozogni, ahol úgy gondolja, hogy könnyebb eredményt prezentálni.

Másrészt értem politikai szempontból, hogy önök miért hangoztatják ezeket az úgynevezett nagyhalakat, és ezzel így önmagában egyet is ért az ember, de már elhangzott - könyörgöm -, hogy nincs nagyhal és kishal, bűncselekmény van, és egy nyomozó hatóságnak hivatalból minden bűncselekményt fel kell deríteni, és utána kell járni. Tehát ne szédítsék önmagukat, hogy ez a szervezet majd nem fog olyan területeken nyomozásokat folytatni, ahol sajnos a vegzálás képét fogja ölteni ez az egész dolog! Legalább ezzel nézzünk szembe, különös tekintettel arra, ha politikailag nyomás van, hogy ez hozza majd a költségvetés bevételi oldalát. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Dr. Juharos Róbert képviselő úr következik, Fidesz.

 

 

(12.10)

 

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Arra kérném a tisztelt ellenzéket, hogy ne riogassa a polgárokat fölöslegesen. (Derültség az SZDSZ padsoraiban. - Mécs Imre: Ti riogatjátok a kutyával!) Pontosabban: ne riogassa a polgárokat azzal az új intézménnyel, amelyet pontosan az ő védelmük érdekében kívánunk felállítani, pontosan az igazságosabb közteherviselés érdekében kívánunk felállítani, és pontosan azért, hogy az ő adóterheiket csökkenteni tudjuk. Ettől az új intézménytől a tisztességes adófizető polgároknak, a bérből és fizetésből élőknek félniük nem kell. (Keller László: Hol a garancia?) Félniük azoknak kell, azoknak a nagyhalaknak kell, akik eddig ki tudták kerülni az adózási kötelezettségüket - ez az egyik.

A másik: szerettem volna viszontválaszként egy mondatban még megemlíteni, hogy mi sem bizonyítja jobban az ellenzék konstruktivitását annál, mint hogy a kormány nyilvánvalóan szeretne valamit, szeretné erősíteni az adóbehajtást, szeretné megerősíteni ezért az APEH-ot, mert az APEH foglalkozik jelen pillanatban az adóbehajtással - tehát szeretné megerősíteni az APEH-ot -, pontosan azért, hogy a közterheket csökkenteni tudjuk. (Dr. Gál Zoltán: Erősítse meg az adóbehajtást!) Pontosan azért!

Itt elvártunk volna némi konstruktivitást! Az, kérem szépen, nem konstruktivitás, hogy nincs ötletük! Bár ez nem új, mert négy éven keresztül nem volt ötletük ezen a pályán, tehát önmagában ez nem új, hogy nincs ötletük (Közbeszólások az MSZP padsoraiban.), nincs új koncepciójuk, olyan, amit érdemlegesen figyelembe lehetne venni, vagy nincs megfelelő módosító indítványuk. De azt gondolom, hogy mégiscsak próbáljanak meg erőlködni, hátha sikerül az önökkel való együttműködés során jobbá tenni ezt az önök által nagyon kritizált javaslatot. Mi a részünkről már megtettük azt, amit ebben a vonatkozásban a jogállamiság iránti elkötelezettségünkből meg kellett tennünk. És próbáljanak meg együttműködni!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Mécs Imre képviselő úr, következik, SZDSZ.

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Juharos Róbert Képviselő Úr! Most már többszörösen felszólít minket brainstormingra és ötletbörzére. - Nagyon szívesen!

Elmondom azt, ha általában egy kormány vagy kormányzat mindig titkosszolgálati eszközöket akar használni, titkosszolgálati módszereket akar bevezetni, vagy be akar hatolni a lakásokba, mindig kiderül, hogy ez pótcselekvés.

Ugyan mire jutott az előző rendszer is a III/III-as hatalmas ügyosztályával? Mire jutottak a titkosszolgálataink? Semmire! Tudományos közleményekből meg lehetett ismerni azokat az adatokat, amiket összeszedett. Itt is azt mondom, hogy nem behatolni kell a lakásokba. Megmondom az ötletet: kitűnő, jó eszű embereket le kell ültetni a számítógép elé, és a meglévő adatokat kell rendszerezni!

Tessék megvenni a Céghírek CD-ROM-jait, tessék megvenni a többi rendelkezésre álló adatot, ahol meg lehet találni a kaya ibrahimokat meg a többieket. Most nem a Fidesz Kaya Ibrahimjára vagy Simicska Kaya Ibrahimjára gondolok, hanem ez egy fogalom. Mert kiderült, hogy a cégek 40-50-60 százaléka fantomcég, és ki tudja, hogy azok között hány ezer meg tízezer Kaya Ibrahim van. Most tudtam meg, hogy micsoda nagyszerű módszer ez arra, hogy az állam iránti kötelezettségeket légteleníteni, eliminálni lehet, hogy hozunk kaya ibrahimokat. - Mondom, ez egy fogalom, nem bántani akarom a Fideszt. Nem akarom a tüskét megint beleverni az érzékeny emberek talpába, hanem ez fogalommá vált. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mint a Tocsik!) Ezeket csak rendszer alapján, számítógép segítségével - ami több millió műveletet végez másodpercenként -, kitűnő emberek segítségével lehet megoldani. Azoknak nem kell fegyver, nem kell spray, nem kell behatolni, hanem éppen az információkból tudják kihorgászni, kihalászni az eredményeket, és (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) akkor tudnak a nagyhalakra lecsapni. De további ötletem is van még, majd előadom. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtárs! Tudom, hogy további ötleteik vannak, de ha mint levezető elnöknek szabadna még egyszer tényleg szerényen kérnem, arra kérem, hogy erre a tizenkilenc paragrafusra, a T/458. számú törvényjavaslatra próbáljunk koncentrálni ezen a szép téli délelőttön vagy dél körül, és próbáljunk tényleg tárgyszerűen ehhez szólni, mert ennek soha nem lesz vége. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Mindenki tud hozni a maga szekértáborából példákat, tudom, hogy tud hozni. Miért ne tudna hozni? Most megadom a szót Mádai Péter képviselő úrnak, SZDSZ, de arra kérem, hogy most már próbáljunk ez irányban elmozdulni, ha szabadna kérnem.

 

MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy székely viccet szeretnék elmondani. (Derültség.) Két szomszéd közül az egyik nagyon aggódik a jövőjéért, és folyamatosan elmondja: ilyen beteg vagyok, olyan beteg vagyok, mi lesz velem? A másik, az optimista szomszéd nyugtatja. Végül eljutnak oda: meghalok. - Akkor majd illően eltemetünk. - De aztán mi lesz velem? - Aztán fű nő a sírodon. - Na és aztán mi lesz velem? - Erre a szomszéd, aki türelmes ember volt, azt mondja: lelegeli a tehenem. - És aztán? - Szépen elbőgi magát: de megváltozott, kend, szomszéd! (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.)

Ezt csak egyvalamiért mondtam, és itt be is fejezem: tíz éve vannak barátaim a Fideszben, fiatal demokratáknak ismertem meg őket. Most 1998 van. Én is mondom a tehén nevében: de megváltozott kend, szomszéd! (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Nem fűzök hozzá megjegyzést, képviselő úr. (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Körömi Attila képviselő úr következik, Fidesz. Remélhetőleg ön most nem a hét tehénről és egyebekről fog beszélni, hanem tárgyszerűen a tizenkilenc paragrafusról. Szeretném, ha már rátérnének, tisztelt képviselők.

 

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Gál Zoltán előbbi felszólalására szeretnék reagálni - igen, ezen az alapon már tudunk vitatkozni.

Ugyanis Gál Zoltán nem rendőrállamot említett, hanem kitért arra, hogy - nyilván a szónoklatokba bevett szófordulatokat feszegetve - mit értünk kishalak és nagyhalak alatt. Viszont itt nyilván megint elkövetett egy olyan félrevezető tájékoztatást, amit a nyilvánosság számára a helyére kell tenni, ugyanis az APEH jelenlegi működési rendjében megnyilvánuló, illetve föltárt szabálysértések nem azonosak a bűncselekményekkel. Tehát a mai napig az APEH nyomozó hivatal nélküli működése során kiszabott szabálysértési bírságokat ne keverjük össze a bűncselekményekkel, ne mondjuk azt az alkalmazottaknak - akik esetleg késve teljesítik adóbevallásukat, mert egyéb jövedelmük is van -, ne mondjuk azt a kisvállalkozóknak - akik esetleg késve teljesítik bevallásukat valamilyen oknál fogva, és emiatt szabálysértési bírságot kell fizetniük -, hogy ezek után ez bűncselekménnyé válik, mert Gál képviselő úr ezt sugallta.

Ez nem igaz, mert a szabálysértés szabálysértés marad, éppúgy, mint eddig, és a bűncselekmény kategória pedig nyilván azt a kategóriát fedi le, amit a Btk. említ. Körülbelül ez az a pont, ami elválasztja a kishalat a nagyhaltól. Azt hiszem, ezt mindenkinek tudnia kell. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra dr. Gál Zoltán képviselő úr következik.

 

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem erről akartam beszélni, de Körömi képviselőtársam mostani mondatai mégiscsak arra kényszerítenek, hogy visszatérjek a dologra. Arról beszéltem, tisztelt képviselő úr, hogy az ön frakciótársa, Láyer képviselő úr, ha jól emlékszem a nevére, fölsorolt néhány adatot: bűncselekményeket, azokban a témákban, amelyekben majd ez az adórendőrség nyomozna. Megjegyezte, hogy lám, milyen kevés, biztos, hogy ennél több van.

Erre mondom azt, hogy tessék egy új szervezet fejével gondolkodni! Ha azt hallja, hogy kevés a korábban feltárt bűncselekmények száma - bűncselekményekről beszéltem, és nem az APEH által kirótt szabálysértésről vagy bírságról -, akkor egy új szervezet nyilván produkálni akar; hiszen így tudja magát elfogadtatni. Többet fog produkálni!

Valószínűleg ezt a többet produkálást ott fogja keresni - és ez egy természetes szervezeti magatartás -, ahol könnyebben találja meg. És ezek általában nem a nagyhalak! Ezt mondtam én, és nem többet, nem kevesebbet, nem is fenyegettem senkit sem.

De Juharos képviselőtársam megjegyzésére annyit azért még hadd mondjak, hogy van javaslatunk, kérem szépen. Az a javaslatunk, hogy azokat a forrásokat, amelyeket az adórendőrség felállítására akarnak fordítani, fordítsuk a rendőrség és az APEH igazgatási tevékenységének a megerősítésére. Megítélésem szerint eredményesebb lenne a bűnfelderítés is ezen a területen, mint egy új szervezet létrehozásával. Egyszerűen erről van szó!

Meg arról is szó van természetesen, hogy nem kellene több mint 200 álláshelyet az Országos Rendőr-főkapitányságon bizalmi állásként minősíteni, és megmozdítani az ott dolgozó rendőröket. Mert például ez is a szervezet kevésbé hatékony működését eredményezné. Van itt sok eszköz, amivel eredményt lehetne elérni. Elnézést, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(12.20)

 

ELNÖK: Dr. Vastagh Pál képviselő úr következik, MSZP.

 

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Tisztelt Képviselő Úr! Ha a társadalomban összekeveredik a kép az APEH-ről, az nem az ellenzéki képviselők hibájából adódik, hanem abból, hogy maga a javaslat keveri össze egy közigazgatási szervezet profilját egy bűnüldöző szervezet feladatkörével. Ilyen értelemben az ellenzék teljesen jogosan veti fel, hogy a két tevékenység közötti, világos válaszfalakra vonatkozóan - hol kezdődik a bűnüldözés, hol végződik a közigazgatás - világos garanciákat nagyon nehezen lehet látni.

Nem számolnak, tisztelt képviselőtársaim, azokkal a működési zavarokkal, amelyek már csak a leírtak alapján is teljes biztonsággal valószínűsíthetőek. Nem számolnak azzal a koordinációs problémával, ami egy ötödik nyomozó hatóság létrehozásával kapcsolatban kialakul. Minimális szervezetszociológiai ismeretek alapján is bátran lehet állítani, hogy ezek között a szervezetek között éles konkurenciaharc fog kialakulni (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Így van!), ami eredménycentrikusságban jelenik meg: eredményt akarnak produkálni, igazolni akarják a létüket - ennyire egyszerű!

Nem számolnak azzal, hogy a kilencedik olyan szervezet jön létre Magyarországon, egy tízmilliós országban, amely titkosszolgálati eszközök alkalmazására kap törvényi felhatalmazást. Indokolt-e ez? S arányban van-e ez azzal a kilenc bűncselekménnyel, amelyből hat az alapesetét tekintve nem éri el a bűntetti szintet, csupán vétségnek minősül? Nem hiszem, hogy erre azt lehet válaszolni, hogy igen, ez rendjén való, így kell megoldani az adózási fegyelem erősítését! (Dr. Hack Péter: Így van! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

Természetesen a működés további elemeiben az sem fordul elő, hölgyeim és uraim, hogy mondjuk, "csak" csalást követ el valaki, amely az adózással van összefüggésben. És ha ehhez kapcsolódik még három-négy más bűncselekmény is, akkor ki fogja eldönteni, hogy ki az eljáró hatóság, kinek van erre hatásköre? Nagyon egyszerű módszer leírni ezt - tapasztalhattuk a büntető törvénykönyv módosításánál, a szervezett bűnözésnél (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), most ennél is; nem felel meg a valóságnak, és nem fog tisztességesen működni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szalay Gábor képviselő úr következik rendes felszólalásra, tízperces időkeretben.

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! "Olyan adóhivatal bontogatja itt szárnyait, hogy abban nem lesz köszönet. Félre ártatlanság vélelme, félre banktitok! A mindenható HIVATAL - csupa nagybetűvel - a jövedelemszerzés valamennyi mozzanatáról tudni akar, és nyilván fog is tudni, úgy, hogy attól koldulunk." Mindezeket Orbán Viktor mondta harcos ellenzéki képviselő korában, 1991. december 11-én, a '92-es költségvetési vitában. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) Most pedig miniszterelnökként hozzálát ahhoz, hogy egykori rémálmát, baljós vízióit megvalósítsa az adózás területén.

Az APEH elrettentő és félelmet keltő intézménnyé történő kifejlesztésének tudatosan felépített stratégiája ezen törvényjavaslat beterjesztésével éri el csúcspontját. Az első fokozat az volt, amikor a kifogásolható hírnevű s adóügyekben mind ez ideig a másik oldalon vitézkedő fideszes vállalkozót, Simicska urat nevezték ki az APEH élére, majd az ő sajátos értékrendjének megfelelő személycserékre került sor - villámgyorsan - a többi adóhivatali vezetői poszton is. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Tárgyszerűen!)

A második fokozatnak az adózás rendjéről szóló törvény olyan értelmű módosítása tekinthető, mely nyilvánvalóan önkényes, ötletszerű és szakmai megfontolásoktól távol eső szempontok szerint kiválogatott adóalanyok zaklatásszerű ellenőrzését teszi lehetővé. Mostantól az adóhivatal saját kénye-kedve szerint döntheti el, hogy kinél és mit büntessen - ahogy az adózás rendjéről szóló törvény módosítása fogalmaz: - nem rendeltetésszerű joggyakorlás címén, kinél és mikor tartson helyszíni ellenőrzést, akár az adózó távollétében is, két hatósági tanú jelenlétében; mely adóalany legyen nyilatkozattételre kötelezhető minden, a vele szerződéses kapcsolatban álló többi adóalany ellenőrzését elősegítendő.

A harmadik fokozatnak a költségvetés által az APEH-alkalmazottaknak biztosított 5,1 milliárdos éves prémiumkeret tekinthető. Erősen megkérdőjelezhető ugyanis, hogy az adószedők személyes érdekeltsége vajon minden határ nélkül fokozható-e. Hiszen arról van szó, hogy ha az adószedők el tudják érni az áfa- és szja-bevételek 102 százalékos teljesítését, ez átlagban 400 ezer forint/fő éves átlagprémiumot jelentene az APEH minden alkalmazottjának - portástól Simicskáig. De mivel tudjuk, hogy a feladatok döntő többsége az adónyomozók vállán nyugszik, nyilvánvaló, hogy a premizálás is ennek megfelelően fog történni. Márpedig az adóbehajtók átlagot jóval meghaladó, tehát 1 millió forint körüli prémiuma elég nyilvánvalóvá teszi, hogy aki személyében ennyire érdekelt, az a rendelkezésére bocsátott eszközökben sem lesz nagyon válogatós.

S végül negyedik stációként megérhetjük a csúcsot, a koronát: az APEH egyes feladatairól szóló törvényjavaslatot - azaz az adórendőrség felállítását. Bizonyos, hogy a törvényjavaslat alkotmányellenes lesz, ha a parlament nem kétharmados többséggel fogja elfogadni, aminek az esélye pedig a nullával egyenlő, hiszen számos ponton a rendőrségről szóló '94. évi XXXIV. törvény rendelkezéseit venné át. Ilyen alapon tulajdonképpen viszonylagossá tehetjük, relativizálhatjuk magának az alkotmánynak az értékét is, hiszen különféle ügyeskedéssel az alkotmányt is bele lehetne applikálni az ezután megszülető törvényekbe, és mindazt feles többséggel elfogadni a Házban.

A kétharmados dologról a vita során sok szó esett már, én egy dolgot kívánok még ezzel kapcsolatban megemlíteni: maga a törvényjavaslat indoklási része beszél arról, hogy adatkezelés szempontjából irányadónak az Európa Tanács 15. számú ajánlását kell tekinteni, mely viszont úgy szól, hogy "rendőri ágazatnak minősülnek mindazon szervek, melyek bűnüldözési tevékenységet végeznek." Ennek megfelelően tehát hivatkozik az indoklási rész arra, hogy "az Európa Tanács ajánlása iránymutató az adónyomozó hatóság adatkezelésének szabályozása tekintetében is." Azaz a törvényjavaslat indoklása maga is egyértelművé teszi, hogy ez a törvényjavaslat rendőrségi vonatkozással bír, s így szóba se kerülhetne az, hogy a Ház ne kétharmados többséggel fogadja el.

A törvényjavaslat bevallottan német mintára hivatkozik, a különbség azonban a német és az előttünk fekvő magyar szabályozás között több mint szembeszökő. Németországban rögzítésre került az értékhatár, tehát hogy mekkora az az érték, amely fölött az adóhivatal nyomozó szervei járnak el. Németországban az adónyomozók nem viselhetnek fegyvert, de a titkosszolgálati eszközök igénybevétele is csak a rendőrség közbeiktatásával történhet meg.

Ezzel szemben nálunk nincs határ, viszont az adónyomozóknak, az adórendőröknek lesznek fegyvereik, a kényszerítő eszközök széles skáláját használhatják tevékenységük során, és tulajdonképpen a titkosszolgálati eszközöket is igénybe vehetik.

 

(12.30)

 

Úgy gondolom, a törvényjavaslat indoklási része egyenesen arcpirító, amikor azzal próbál minket megnyugtatni, hogy az adónyomozó nem kap több eszközt, több jogosítványt, mint ami jelenleg más nyomozó hatóságok részére is kijár. Úgy gondolom, ezzel valóban kriminalizálni lehet az adóbehajtást, s bár adózni természetesen senki nem szeret, de ezzel válik aztán igazán büntetéssé és fenyegetéssé az adózás a társadalom számára.

Nemrég hallhattuk, hogy a miniszterelnök úr úgy nyilatkozott, miszerint a majdani adórendőrség elsősorban azokkal kívánja felvenni a harcot, akik szellemi, intellektuális fölényüket kihasználva okoznak kárt az államnak s ezáltal a többi adófizetőnek. A szándék érthető, de titok, hogy miért gondolja ilyen célok esetén megfelelő eszközrendszernek a miniszterelnök úr az útzárat, a gázsprayt, a fegyverhasználatot s a többi, itt nevesített módszert. Ha a nyomozók eddig rendőrnyomozóként nem tudták megakadályozni az igazán intellektuális, nagy bűneseteket, a cégeltüntetéseket, a jogtalan adó-visszaigényléseket, a bankhitel-eltüntetéseket, a számítógépes rendszerek feltörését, a transzferszámlázások ügyét és más, tényleg intellektuális adóbűneseteket, akkor ugyanők adónyomozóként vajon mitől lesznek mások, jobbak és felkészültebbek? Úgy tűnik, hogy inkább egy izomagyú szervezetet kíván létrehozni ez a törvényjavaslat, nem pedig olyat, amely az üldözendők szellemi fölényét kívánja ellensúlyozni vagy maga mögé utasítani. Az adóellenőrzés minőségét kellene e célokból növelni, s nem adórendőrséget fölállítani.

Ellenzéki képviselőként úgy gondolom, tulajdonképpen drukkolhatnék is ezen törvényjavaslat elfogadásáért, hiszen ez valószínűleg jelentős mértékben fogja erodálni a kormánypártok népszerűségét. S nem azért, mert a törvényjavaslat hirdetett fő célja, hogy csapjunk le az adóelkerülő nagyhalakra, ne lenne népszerű, hanem azért, mert a napi gyakorlat sokkal inkább és nagyon hamar be fogja bizonyítani, hogy valójában a nagy számú kishalak zaklatása s a becsületesen adózó nagy tömegek tökéletes bizonytalanságban, félelemben tartása lesz az, amit el fogunk érni ezzel a törvényjavaslattal, ha azt törvénnyé tesszük.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik dr. Tóth Károly képviselő úr, MSZP.

 

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, azzal kell kezdeni, és ezt Körömi Attila képviselőtársamnak mondom, hiszen ő azt mondta, aki felszólal ebben az ügyben, az nyugodt szívvel álljon ide, kvázi igazolást kért, hogy felszólalhat, szeretném megkérni, hogy előlegezze meg nekem ezt a bizalmat. Az elmúlt időszakban sem büntetőeljárás, sem adóügyi eljárás, semmiféle eljárás velem szemben nem folyt. Ezt még írásba önnek nem tudom adni, de a későbbiekben lehet, hogy bevezetésre kerül.

Rátérve a törvényre: a céllal - és ezt nagyon sokan elmondták - mindannyian egyetértünk, egyetértettünk. Egyetértek pedagógusként is, talán még inkább egyetérthetek pedagógusként, azonban úgy gondolom, hogy a tisztességes célokat úgy lehet elérni, ha tisztességesen előkészített törvényt hozunk ide, és azt nem rohammunkával akarjuk megalkotni. Hogy ezt a törvényhez kapcsolódva igazoljam néhány mondattal, az első ilyen: a felszólalás előtt jó néhány törvényt átnéztem a nemzetbiztonsági törvénytől kezdve a rendőrségről szóló törvényig, és nem találtam olyat, amelyben a következő mondat szerepelt volna, pedig ennek a törvényjavaslatnak az 1. §-ában szerepel - idézem - "vagy a kormány rendeletében meghatározott egyéb feladatok ellátása".

Nem volt rá példa, hogy egy törvényben azt rögzítsék, amit régen munkaköri leírásokban szoktak, hogy egyébként még feladata a főnöktől kapott egyéb munkák elvégzése. Lehet, hogy ez jól hangzik egy irodában, jól hangzik egy titkárnőnél, talán még egy pedagógusnál is, hogy óraközi szünetben majd ügyelnie kell, de egy törvényben, amely a bűnüldözést képviseli, odaírni egy mondattal, hogy a kormánytól kapott egyéb feladatok ellátása, és nincs címkézve, hogy milyen jellegűek ezek a feladatok - önökben nem merülnének fel gyanúk?

A második: ez a törvény részletesen foglalkozik és nagy jogosítványokat adna ennek a rendőrségnek vagy adónyomozó hivatalnak - ha így szebben hangzik - titkosszolgálati eszközök igénybevételére a következő logika alapján; és ezt a benyújtott módosító indítvány is tartalmazza, közben már meg tudtam nézni: azt mondja, hogy mindenütt rendőrséget kell érteni, ahol hivatalról beszélünk, és fordítva. Szeretném elmondani, nyilván ismerik a nemzetbiztonsági törvényt, az pontosan kimondja, hogy szolgáltatást, tehát feladatok igénybevételét a nemzetbiztonsági szolgálatoktól az kérhet, akit erre törvény felhatalmaz. Rendben van, tegyük fel, hogy igazuk van, ez a törvény 50 százalékos, elfogadják és felhatalmazzák. Csak szeretném felhívni a figyelmüket még egy szakaszára a nemzetbiztonsági törvénynek, amely tételesen rögzíti, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok kinek szolgáltathatnak adatot. És talán nem gondolják, hogy azon a címen lehet majd adatszolgáltatást kérni, hogy a rendőrséget kell érteni azon címszó alatt, ahol nyomozó hivatal van? Hát ilyen nincs!

Szeretném elmondani mindenkinek, itt többször hivatkoztak a VPOP-ra, hogy itt nem ugyanaz a helyzet. Lehet, hogy egy szakasza 50 százalékkal lett elfogadva, de felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy a nemzetbiztonsági törvényben tételesen fel van sorolva a VPOP mint azon szervezet, amely adatot, információt kaphat a szolgálatoktól. Remélem, nem az a céljuk, hogy a szolgálatok dolgozzanak, dolgozzanak a megrendelés alapján, tonnaszám gyűljenek az adatok, de természetesen nem adhatják át a szolgálatnak, mert nem ismer a törvény postás fogalmat, nem rögzítették! Tehát minimális feltétel, hogy a nemzetbiztonsági törvényben is rögzíteni kell ezt az új hivatalt azok között, akik hozzájuthatnak az adathoz. Semmi értelme nincs, hacsak nem arra gondolnak, hogy természetesen van egy másik lehetőség is, hogy mindent létrehoznak önállóan, önálló lehallgatórendszert, önálló figyelőszolgálatot és a többi, és a többi, azaz a nemzetbiztonsági szolgálatokat, szakszolgálatokat is megduplázzák. Remélem, nem ez a céljuk, mert ezt viszont 160 vagy 240 fővel is elég nehéz megtenni!

Szeretném felhívni a figyelmet arra - és nem válaszolt a múlt alkalommal sem az Igazságügyi Minisztérium képviselője -, hogy a kormány kettős mércével mér. Akkor is ön volt itt, államtitkár úr, végighallgatta és nem válaszolt, gondolom, most sem fog. Amikor előterjesztette a kormány a nemzeti biztonsági felügyeletről szóló javaslatát, pontosan értette, tudta, hogy ha ellenőrzéseket, bármiféle munkát akar igényelni a nemzetbiztonsági szolgálatoktól, akkor azt át kell vezetni a nemzetbiztonsági törvényen, és ezt következetesen, pontosan megteszi. Ezt elmondtam akkor is, amikor erről a törvényről vitáztunk, és akkor is elmondtam, milyen példaértékű, hogy tudja a kormány, mit kell tennie.

Érdekes módon, amikor eljut egy másik törvényhez, nem volt kifogásuk. Az önök képviselőjének a nemzetbiztonsági bizottság ülésén sem volt kifogása azzal szemben, hogy kettős mércével mérnek, egyik esetben szükséges átvezetni, a másik esetben nem szükséges. Nyilván egyetlen ok miatt, mert azt már nehéz lenne kitalálni, hogy a nemzetbiztonsági törvényt is lehet 50 százalék plusz egy fő szavazati aránnyal módosítani. Ezért inkább mérnek kettős mércével: egyik esetben átvezetik, a másik esetben nem ugyanazt a feladatkört.

Csak részelemként szeretném önöknek megemlíteni, hogy a nemzetbiztonsági törvény nagyon szigorú. Például előírja, hogy az igazságügy-miniszternek évente beszámolót kell adnia a nemzetbiztonsági bizottság előtt, hogy hány esetben alkalmaztak bírói vagy igazságügyi minisztériumi engedélyhez kötött titkos adatgyűjtést. Ebben a törvényben, amit most tárgyalunk, egyetlen mozzanatot nem találok arra, hogy ez rájuk is vonatkozna.

Vagy ez olyan szervezet, amelynek még tájékoztatást sem kell adni? Mindenki másnak igen? A nemzetbiztonsági szolgálatoknak igen, rendőrségnek igen; meg is van nevezve a felelős, akinek tájékoztatást vagy jelentést kell adni a nemzetbiztonsági bizottságnak - csak itt nem? Akkor talán érthetem így az 1. §-t, hogy végrehajt minden egyéb feladatot, amelyet a kormánytól kap? Én átnéztem a benyújtott módosító indítványokat, amelyek szerzője Koczka Csaba úr, valószínű azért nincs benne ennek a pontnak az elhagyása - mármint hogy egyéb feladatot végrehajt -, mert ezt nem szándékoztak módosítani.

 

(12.40)

 

Többször szó esett arról, de ezt már enyhítették azóta, legalábbis a módosításban, és még az is előfordulhat, hogy véletlenül elfogadják, hogy a pénzügyminiszter rendeletben határozhatta volna meg - és erről kell vitáznunk, mert ez van előttünk - a hivatal nyomozó hatóságának hatáskörét és illetékességét. Tessék ezt összevetni az 1. § befejező mondatával, amiről beszéltem: és végrehajt minden egyéb feladatot, amit kap a kormánytól.

Felhívnám a figyelmüket, hogy ez az új szervezet fedőintézményt hozhat létre, és nézzék meg, az összes többi törvényben nagyon pontosan, precízen körül van határolva intézményenként, törvényhelyenként, tehát nem úgy, hogy a nemzetbiztonsági törvényben hivatkoznak a rendőrségre, a rendőrségről szóló törvényben pedig hivatkoznak a nemzetbiztonsági törvényre, hanem tételesen meg van határozva, hogyan, milyen feltételekkel lehet fedőintézményt létrehozni. Ez az eset annyit mond ki, hogy fedőintézményt hoz létre, és - hadd hivatkozzak az 1. § befejező mondatára - minden olyan feladatot végrehajt, amit a kormánytól kap. Akkor a fedőintézmény jellege is korlátlanul kiterjeszthető!

Úgy gondolom, ezek olyan alapvető kérdések, amelyeket végig kellene gondolni, össze kellene vetni a nemzetbiztonsági törvénnyel. Figyelembe kell venni a titkos információgyűjtésre vonatkozó egyéb szabályokat, és akkor talán korrektebbül tudnánk eljárni.

Befejezésül: az elején nem akartam kétpercekkel széttördelni a vitát, de Varga képviselőtársam az MDF vezérszónokaként olyan példákra hivatkozott, amelyek a stílust juttatták eszembe, és egy kicsit neki is mondom, és mindazoknak, akik nem gondolják végig, hogy amikor ennél a törvénynél tartalmi érvekkel formai, politikai választ adnak, akkor kérem, jusson mindannyiunknak eszébe az a matematikából tanult és közvetített mondat, hogy az ember - tudjuk - gúnnyal arra támad, mit meg nem ért. És hadd mondjam hozzá a fizikából, hogy nem mindegy, mennyi urán van egy helyen. Önök azt mondták, hogy ez nem ad többletjogosítványt; az nem ugyanaz, hogy minden jogosítványt egy pontban összegyűjtök - ez már egy más állapotot is létrehozhat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Bánki Erik képviselő úr következik, Fidesz, maximum 10 perces felszólalásra.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy alelnök úr kérte korábban, hogy a képviselő urak a törvényjavaslatról beszéljenek, én ennek a követelménynek kívánok eleget tenni. A mondandóm előtt szeretnék kitérni Vastagh Pál úr megjegyzésére - ugyan menet közben távozott a teremből (Dr. Toller László: Az alkotmányügyi bizottság ülésezik!) -, ő jelezte, hogy ez a mostani sohasem látott konstrukció a magyar jogrendben. Én ezzel nem vitatkoznék, viszont ha a nemzetközi gyakorlatot megnézzük, akkor az látható, hogy ez minden nyugat-európai országban és a keleti-európai országok nagy részében is gyakorlat az ottani jogrendben, és ez nem véletlen. A mondandómban erre ki fogok térni, és meglátják azt, hogy milyen nemzetközi összehasonlításokat lehet hozni, amelyek példaként erősítik azt a törekvést, amit a magyar kormány is kifejez ezzel a törvényjavaslattal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvényjavaslat jelenlegi tervezete hivatott a hivatal nyomozó hatóságának felállításáról, annak feladat- és hatáskörének megállapításáról rendelkezni. Mint tudjuk, a költségvetés bevételeinek legnagyobb részét - amely ebben az évben várhatóan 1800 milliárd forintnyi összeg körül fog alakulni - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatalhoz befolyó adóbefizetések teszik ki. Ezen befizetések döntő részét az adózás rendjéről szóló törvény alapján önadózás formájában teljesítik az adófizető polgárok, a vállalkozók és a gazdasági társaságok.

Nyilvánvaló tény, hogy ezeket a bevallásokat időnként ellenőrizni kell, amit az adóhivatalok revizoraik útján eddig is megtettek. A revizorokkal párhuzamosan, de tőlük függetlenül, más hatáskörökkel felruházva jártak el a vám- és pénzügyőrség országos parancsnokának, valamint a gazdasági rendőrségnek arra illetékes szervei. Ha jól megnézzük tehát a jelenlegi előterjesztésben foglalt feladat- és hatásköröket, akkor tisztán látható: nincs másról szó, mint a már korábban is meglevő és működő, de különböző szervekhez telepített hatáskörök összevonásáról, az erők koncentrálásáról.

Azok a feladatok, amelyeket három szervezet végzett, most egy kézbe kerülnek: az APEH nyomozó hatóságához. Ez a tendencia egyébként nem új keletű Európában, mint ahogy ezt az előbb is jeleztem; a földrész keleti és nyugati területének nagy részén egyaránt működnek a nálunk még csak tervezés alatt álló hivatalhoz hasonló szervek. Az Európa középső, illetve keleti területén fekvő országokban a piacgazdaság kialakulásával szinte egy időben hozták létre az adóhivatalok nyomozó hatóságait. E lépés indoka szinte mindenütt az átalakulással párhuzamosan kialakuló feketegazdaságok egyre nagyobb térnyerésének megakadályozása volt. Megjegyzem, ezen hatóságoknak az előttünk fekvő törvényjavaslathoz képest sokkal erősebb és szélesebb jogkörei vannak.

Ha az Egyesült Államok vonatkozó jogszabályait nem is nézem - hiszen azt tudjuk, hogy a legszigorúbb szinte mindegyik közül -, én csak a német jogszabályokat kívánom a későbbiekben említeni, én azt hiszem, ha összehasonlítjuk a jelenlegi tervezettel, akkor a német jogszabályokhoz mérten a kormány által most tervezett felhatalmazások, hatáskörök maximum olyan szintűek lehetnek, mint egy cserkészcsapat alapszabálya. Ha a kelet-európai országok között a kemény feladat- és hatáskörrel rendelkező hatóságokat kívánjuk elemezni, akkor meg kell néznünk az Ukrajnában, Horvátországban vagy Oroszországban működő hasonló szervezeteket. (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból, köztük dr. Hack Péter: Jó példák!) Éppen ezért nem ezeket kívánom felhozni, ahogy említettem, ezek sokkal keményebb és sokkal durvább hatáskörrel rendelkeznek, nyilván az ottani gazdasági helyzet és az ottani feketegazdaság indokolja azt, hogy olyan hatásköröket kapjanak, mint amilyeneket kaptak. Én példaként - ahogy az előbb is említettem, tisztelt képviselőtársaim - a nálunk még mindig sokkal keményebb és komolyabb hatáskörrel rendelkező német adórendőrség, a Steuerfahndung működését szeretném elemezni és néhány tapasztalatot erről elmondani önöknek.

A német adóhivatal nyomozó hatósága 1967 óta működik. Feladata az adófizetés kötelezettsége alól kibújni igyekvők felderítése, tehát ugyanaz, mint ami a mi szándékunkat jelzi. Az adóhatóság rendőrségi, vám- és pénzügyőrségi, valamint adóhivatali hatáskörökkel lett felruházva, annyi kiegészítéssel, hogy egy speciális, úgynevezett segédügyészi hatáskört is kaptak. Ez a komplex hatáskör azért fontos, mert így az eljárás kezdetekor nem kell külön meghatározniuk vizsgálódásuk területét, nyomozó tevékenységük az egész ország területére kiterjed. Fontos szempont, hogy nemcsak az adócsalást közvetlenül elkövető társaságok, hanem a velük e tevékenységben bármilyen módon együttműködő, úgynevezett bűnpártolók ellen is eljárnak. Ennek jelentősége elsősorban a pénzmosás felderítésénél érezhető.

A hatóság elméletileg feljelentés nélkül is eljárhat alapos gyanú esetén, azonban erre a gyakorlatban csak igen ritkán kerül sor. A nyomozó hivatal a bűncselekmény felderítésével foglalkozik, a büntetőeljárás lefolytatása a bíróságokra, az adóbírság kiszabása pedig az adóhivatalra tartozik. A nyomozások szinte kivétel nélkül nagy cégek működését, illetve nagy forgalmat lebonyolító társaságokat és kiemelt személyeket, például élsportolókat érintenek. Erre konkrét példát is láthattak az újságokban, nem olyan régi dolog Peter Graf esete, valamint Boris Becker többszöri vizsgálata is.

A nyomozó hatóság létrehozásának indoka igen egyszerű volt: a demokratikus államban élő polgárok számára a két legfontosabb életfeltétel a biztonság és a jólét. A biztonságot a rendőrség teremti meg, a jólétet pedig az állami bevételek biztosítják. (Mádai Péter: Az állami bevételek?!) Miután az állam bevételeinek döntő hányadát az adóbevételek teszik ki, ezért rendkívül fontos a társadalom számára, hogy ezek a bevételek valóban befolyjanak, a közteherviselés értelmében a ráeső részt a költségvetés számára mindenki befizesse.

 

(12.50)

 

Az adóhivatal nyomozó hatóságának a feladata az, hogy a nem tisztességesen eljáró társaságokra fényt derítsen, ezzel is védve a társadalom egészének érdekeit.

Néhány statisztikai adatot mondanék a német adónyomozó hatóság működéséről. A nyomozó hatóság létszáma közel tízszerese a nálunk tervezetthez képest, ami a két ország közötti arányokat figyelembe véve körülbelül hasonlónak mondható. 1990-ben 12 576 céget ellenőriztek, és eljárásuk során közel 1 milliárd márka értékű be nem fizetett adóhiányt állapítottak meg. Az adóhatóság 39 millió márka bírságot szabott ki. '94-ben ugyanezek a mutatók már emelkedett adatokat tartalmaznak. 1994-ben 16 575 céget vizsgáltak, 1,3 milliárd márka összegű eltitkolt adót állapítottak meg, és 42 millió márka bírságot szabtak ki pluszban.

Fontos leszűrnünk a német tapasztalatokból azt a tényt, hogy a hatásköri megállapítások során közérthető és egyértelmű fogalmazásra kell törekedni, hiszen ezzel a későbbi támadási felületeket csökkenthetjük. A jelenleg tárgyalt törvényjavaslat ennek a kritériumnak is megfelel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam elmondottak alapján is megállapítható, hogy az önök előtt fekvő törvényjavaslat alapján létrehozandó adónyomozó hatóság nem új keletű szervezet, a nemzetközi gyakorlat számtalan hasonló példát hoz ezen hatóságok működésére. (Dr. Hack Péter: Például?) Az egységesebb szervezeti struktúra kialakítása más esetekben is hatékonyabb és jobban ellenőrizhető működést eredményezett. A kormány előrelátó és megfontolt gondolkodására utal, hogy e törvénytervezetet még ebben az évben a tisztelt Ház elé terjesztette, hiszen az így létrehozandó adónyomozó hatóság már a következő évben megkezdheti munkáját, melynek eredménye nem szolgál mást, mint a polgárok számára legfontosabb feltételt, a jólét megalapozását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik dr. Hack Péter képviselő úr, SZDSZ.

 

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Bánki képviselőtársam által felolvasott beszéddel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ha valaki figyelmesen hallgatta, amit ő mondott, valójában Ukrajnán, Horvátországon kívül hasonló példát nem tud mondani. Hiszen az elmondott példa szerint - kérem, hogy nézze meg még egyszer a beszédét, képviselő úr, ebben is elhangzott - a német adóhatóság büntetőeljárást nem folytat le. Így van, mert felderítő szervként tevékenykedik, szemben az önök által beterjesztett javaslattal, ahol a vizsgálatot ez az adórendőrség folytatja le.

Egyébként a törvényjavaslat indoklása is helyesen idézi, hogy a német adórendőrség arra szolgál, hogy a bűncselekmény gyanújára utaló körülményeket tisztázza, és eldöntse, hogy szükséges és lehetséges-e büntetőeljárás indítása. Márpedig, képviselőtársam, óriási különbség van aközött, hogy eldöntjük, induljon-e eljárás, és aközött, hogy lefolytatja az eljárást, márpedig ebben a tervezetben ezt folytatja le. A német adórendőrség, azt mondta, keményebb jogosítványokkal rendelkezik, így például fegyverviselésre nem jogosult, titkosszolgálati eszközök alkalmazására nem jogosult, és így tovább. Egy sor rendelkezésre nem jogosult, erre csak az ukránok jogosultak - és az az ideális példa. Európából más példaként még Hollandiát lehet említeni, de ami ehhez hasonlítható lenne, nagyon nehéz lenne hozni.

Az amerikai példa pedig azért nagyon rossz, mert az amerikai adóhatóság egy egészen más jogrendszerben működik. Így például nyilván elkerülte képviselőtársam figyelmét, hogy tegnap az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bírósága alkotmányellenesnek minősített olyan gépjármű-átkutatást, amit nem abból a célból állítottak meg, hogy azzal szemben büntetőeljárást indítsanak. Ha ez Magyarországon működne, akkor a hatóságok üvöltenének, hogy megszűntek az eszközeik. Tehát nem lehet átvenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az amerikai adóhatóság rendszerét, és oda beilleszteni, egy egészen más jogi kultúrába, tehát a példája ebben a vonatkozásban sem állja meg a helyét. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Farkas Imre képviselő úr, MSZP, következik.

 

FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vitatom, hogy esetleg egy adórendőrségnek van helye, önmagában ezzel nem akarok vitatkozni. Azt sem vitatom, hogy egyáltalán a magyar törvényekbe beillik-e ez, vagy a rendőrségi jogosítványokat milyen mértékben lehet odaadni. Azt viszont kifogásolnám ebben a kérdésben, hogy a kormányzat nem követ egy formális, egy állhatatos logikát. Mert nézzük, mit tettek, mondjuk, a tb-járulékok beszedése esetén: elvették a tb-szervektől, a nyugdíjfolyósító és az egészségbiztosító pénztártól a beszedési jogosítványt, tehát ezt a tevékenységet, a beszedést az APEH-hoz rendelték, azért, mert azt mondták, hogy van egy adóbeszedés. Tehát a kormány tulajdonképpen egy centralizációt hajtott végre, amikor a beszedési tevékenységet egy szervhez rendelte, és elszakította attól a logikus egységtől, amit a nyugdíjbiztosításnál vagy egészségbiztosításnál az igazgatás és a beszedés valójában képviselt, és megnehezítette ezt a kapcsolatot és minden egyebet.

Most mi történt az adónál? A rendőrségtől kiveszik azokat, akik gyakorlatilag eddig is foglalkozhattak, mondjuk, az adózással kapcsolatos felderítéssel, és itt végrehajt egy decentralizációt, mert egy rendőrségi jogosítványt most egy speciális szakterülethez, az APEH-hoz teszi hozzá. Véleményem szerint most itt zavar van, mert egyszer centralizálnak, egyszer pedig decentralizálnak. Ennek egyetlenegy közös pontját látom csak, ez az APEH. Tehát nem hiszem, hogy így kell megítélni dolgokat, hogy mit tesz a kormány, hogy csak attól függ, hogy mi jó az APEH esetében.

És hogy még egy konkrét példát hadd mondjak - mert elhangzott, hogy ötletekben nálunk hiány van -: e logika alapján a decentralizáció folytatható. Ilyen szempontból egy adóbíróság is elképzelhető az adóügyekre, és ennek következményeként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) még el tudnám képzelni az adósok börtönét is, hiszen ez is egy adott tevékenység specializációját jelentené. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Bánki Erik képviselő úr következik, Fidesz.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt Hack Péter képviselőtársam! Nagyon sajnálom, hogy az általam elmondottakból éppen Ukrajna és Oroszország ragadta meg a fantáziáját. Egyébként egyáltalán nem csodálkozom ezen, hiszen a korábbi felszólalásában azt jelezte, hogy ön nem támogatja egy magánrendőrség kialakítását, és ahogy a korábbi kétperces hozzászólásokat is hallottuk, nem volt más a céljuk, mint a negatívumokat kiemelni, bármit, amit meg lehet ragadni. Gondolok itt például a fegyverviselésre, ami természetesen nem szolgál másra, mint magának az eljáró személynek az önvédelmére. (Derültség az ellenzéki padsorokból. - Bauer Tamás: Elektrosokk!) Azonkívül az előző felszólalásokban és ennél a témánál is azért Ukrajnát és Oroszországot ragadják ki, mert ezzel lehet riogatni úgymond az embereket. Nem véletlenül mondtam egyébként, hogy az egy egészen más, egy sokkal szigorúbb és sokkal keményebb szabályozású hatóság, mint ami nálunk a tervezett. Nyilván mások a körülmények, és ehhez kellett alkalmazkodniuk.

Az viszont mindent elmond, hogy az előző kormány ideje alatt, ahol önök voltak a kormányzó pártok, nem törekedtek arra, hogy lehetőség szerint minél inkább a kiszabott adók és az adófizetés mint közteherviselés feltételeit úgy megteremtsék, hogy olyan ellenőrzés jöjjön létre, amely valóban hatékonyan tud működni. Ennek elmaradása miatt létrejöhettek azok az adócsalások, amelyek az előző időszakokban is megismertek és tényszerűen feltártak voltak. (Dr. Hack Péter: Ha feltárták, akkor mi vele a baj?!) Tehát én azt gondolom, hogy nem más ez a tervezet, mint az egységes adófizetésre való hajlam és lehetőségeinek a megteremtése, hogy mindenki a rá kirótt adót befizesse, hogy mindannyiunknak sokkal jobb körülmények között való életet, a költségvetés számára pedig egy sokkal nagyobb biztonsággal való tervezhetőséget adjon, ami természetesen a kiadási oldalon fog jelentkezni, és a jóléti társadalom lehetőségeit fogja megteremteni.

Tehát én sajnálom azt, hogy a példákból is csak a negatívumokat emeli ki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert ezzel, azt hiszem, nem a pozitív irányba haladunk, és nem segítő szándékú - amit Kovács László korábban elmondott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a konstruktív ellenzék álláspontját teremtik meg -, hanem sokkal inkább a csak kritikus és inkább elbagatellizáló magatartást tanúsítanak. Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra dr. Vastagh Pál képviselő úr következik.

 

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Tisztelt Képviselő Úr! A ma reggeli híradások a rádióban arról számolnak be, hogy jelentős mértékben nőtt az adóbevétel, messze a tervezettekhez képest. (Varga Mihály: Alulterveztétek!) Most az okait persze lehet pártállás szerint boncolgatni, hogy vajon ez a jelentős, terven felüli, az elképzelésekhez viszonyítottan jóval nagyobb bevétel a jelenlegi kormány érdeme vagy az előző kormány által megtett intézkedések hatása. Ha az időtartamot nézzük, azt hiszem, kell hogy legyen szerepe - talán ilyen óvatosan fogalmazok - az előző kormány által tett intézkedéseknek, szervezeti és egyéb más intézkedéseknek is. (Varga Mihály: Alulterveztétek!)

Sok mindent kívántunk tenni mi is, de ilyet nem akartunk létrehozni. Voltak ilyen elképzelések akkor is, nagyon kemény viták zajlottak ekörül - vagy ehhez hasonló javaslatok körül -, de ilyen jellegű megoldás éppen a garanciális okok és a racionális érvek alapján az előző kormány időszakában nem született. (Varga Mihály: Ez az örökség!)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra dr. Toller László képviselő úr következik, MSZP.

 

(13.00)

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem utalnék arra a hitelességre vagy hiteltelenségre, amiről szó volt rövid félórás távollétemben. Bánki Erik képviselő úrnak szeretném mindösszesen arra felhívni a figyelmét, hogy egy és negyed órával ezelőtt saját képviselőtársa cáfolta állításait, amikor azt mondta, hogy az elmúlt egy évben többszörösére nőtt az adóhatóság ellenőrzéseinek száma, ennek eredményeként többszörösére nőtt a feltárt adóhiány. Én úgy gondolom, hogy mindez azoknak a szervezett intézkedéseknek és törvénymódosításoknak a következménye, amit a mi kormányzásunk idején követtünk el. Ehhez képest egymás között a frakcióban kellene eldönteni, hogy most eredményes volt az adóhatóság elmúlt négyévi munkája vagy nem, de azt mondani, hogy nem volt eredményes, és nem tettük meg az intézkedéseket - saját képviselőtársa cáfolta ezen állításokat.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Körömi Attila képviselő úr, Fidesz, következik kétperces felszólalásra.

 

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hogy az adóbevételek növekszenek, annak két oka lehetséges, s annak a keveredése. Az egyik, hogy alultervezettek voltak, a másik, hogy ha van egy gazdasági növekedés, akkor nyilván az adóbevételek is növekszenek. Ez még nem azt jelenti, hogy az adóbevételek növekedésének teljes egésze a feketegazdaság fehérré változása miatt következett volna be. Ha bárki ebben a teremben veszi a fáradságot és beszél jelenleg is dolgozó adórevizorokkal, megkeresi a megyéje APEH-revizorait és beszél velük, el fogják mondani, pontosan látják, hogy merre kellene tovább haladni nyomozati eszközökkel ahhoz, hogy az általuk feltárt szabálytalanságokból sokkal nagyobb adóbevételre lehessen szert tenni, csak ilyen jogosítványaik most nincsenek. Pontosan látják, hogy merre kellene továbbmenni, de jelen pillanatban tehetetlenül figyelik az adóelkerülők manővereit, akik 4-5 éves perek után a cégeiket azóta már többször átalakítva kerülik az adófizetési kötelezettségüket.

Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy az adóbefizetés növekedése nem jelenti azt, hogy a feketegazdaság fehérré változott, és ugyanúgy nincsenek meg a feketegazdaságban rejlő többletadó-befizetési lehetőségek, mint amelyek megvoltak eddig. A kettő nem ugyanaz! Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Kóródi Mária képviselő asszony rendes felszólalása következik tízperces időkeretben. Tessék, képviselő asszony!

 

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a vita ötödik órájában én magam is kénytelen vagyok arra szorítkozni - a tízperces időkeretre is tekintettel -, hogy valójában csak azokat a kérdéseket soroljam fel, hogy miért nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Azt azonban előre kell bocsátanom, hogy nagyon nehéz helyzetben lennék, ha meg kellene mondanom, hogy mik azok az elemek, amelyek egyáltalán támogathatóak ebben a törvényjavaslatban. Én úgy ítélem meg, hogy ebben a konkrétan előttünk fekvő törvényjavaslatban támogatható elemek nincsenek. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Mert hamis az az érv, hogy mi azért nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, azért nem támogatjuk az APEH-rendőrség felállítását, mert nem kívánjuk a hatékony ellenőrzést, nem kívánjuk a feketegazdaság visszaszorítását és a nagy adócsalók megbüntetését.

Mi éppen azért nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, azért nem támogatjuk ilyen módon az APEH-rendőrség felállítását, mert szeretnénk a hatékony ellenőrzést, a feketegazdaság visszaszorítását, és nagyon szeretnénk a nagy adócsalók megbüntetését. Ez a törvényjavaslat azonban éppen ezekről a feladatokról tereli el a figyelmet, hiszen semmit nem tesz a hatékony megelőzés érdekében. De nemcsak hogy ez a törvénycsomag nem, mindazok az intézkedések, amiket az utóbbi időben a kormány elénk terjesztett, ezek ebben a kérdésben, ebben a vonatkozásban semmit nem tesznek. Nem tesznek semmit egy olyan szabályozórendszer kialakításáért, amely valóban helyére billenti az adózásban és az adóztatásban, valamint az ellenőrzésben kialakult egyensúlytalanságot.

Nem támogatjuk, mert soha, semmilyen körülmények között, éppen történelmi tapasztalataink birtokában nem támogathatjuk a magánrendőrség kialakulását. Önök azt mondják, hogy itt nem magánrendőrség alakul ki. Mi pedig azt gondoljuk, hogy a javaslat éppen azért szól magánrendőrségről, mert nem helyezi el az APEH-rendőrséget a már meglévő rendészeti szervek keretébe. Nem tudható, hogy minek minősül ez a szervezet. Mivel nem minősül semminek rendészeti vonatkozásban, ezért nem minősülhet másnak, mint az APEH elnöke magánrendőrségének. Hiszen a mostani szabályozás alapján egyedül az APEH elnöke felügyelheti és irányíthatja ezt a rendőrséget. Ugyan el szokták azt mondani, hogy az ügyészségnek van valamiféle jogosítványa, de ez sem a javaslatból, sem egyébként nem igazolható. Nem derül ki, nem bizonyítható, hogy az ügyészségnek bármilyen befolyása lenne erre az APEH-rendőrségre. Mint ahogy az sem derül ki sem a javaslatból, sem semmiből, hogy milyen viszonyban lesz egymással az APEH-rendőrség vezetése a közbiztonságért, a bűncselekmények üldözéséért egyébként felelős Belügyminisztériummal, milyen viszonyban lesz a belügyminiszter ebben a kérdésben az APEH vezetésével, milyen viszonyban lesz a pénzügyminiszter és a belügyminiszter.

Tehát mivel nem helyezik be ezt a rendészeti szervet a már meglévő állami rendészeti szervek tárába, ezért valójában nem minősíthetjük másként csak úgy, hogy egy magánrendőrség, ami egyetlen ember irányítása alatt áll, ezt az egyetlen embert persze kitágítva, nem leszűkítve értelmezhetjük.

Azért nem helyezik be egyébként a rendvédelmi szervek közé, mert ha beillesztenék, akkor nem tehetnének mást, mint azt, hogy kétharmados törvénnyel kellene elfogadtatni, hiszen ebben a kérdésben teljesen egyértelműen rendelkezik az alkotmány. Ezt önök el akarják kerülni. De őszintén szólva én nem értem, hogy miből feltételezik, hogy ma Magyarországon, a mai alkotmány keretei között lehet állami, fizikai kényszerítő eszközök bevetésére alkotmányosan felruházni olyan szervezeteket, amelyek nem megfelelő garanciák között működnek. Megfelelő garanciát pedig csak az alkotmányos rendelkezések, kétharmados törvények előírásai szerint lehet beépíteni, ezért nem hiszem, hogy az alkotmányosság próbáját bármilyen vonatkozásban kiállja az a kérdés, hogy fel lehet ruházni köztisztviselőket úgy fegyverviselési engedéllyel, hogy az kényszerítő eszközként polgárok felé bevethető legyen.

Nem támogatjuk azért sem, mert olyan áttekinthetetlen és értelmezhetetlen törvényi felhatalmazást kap ez a szervezet, ami nem a nagyhalakat, de minden polgárt kiszolgáltatottá tesz. Nem kell ugyanis bűncselekmény alapos gyanúja, ha bármilyen gazdasági eset előfordul, máris behatolhatnak a lakásunkba, az irodánkba, igazoltathatnak személyt, gépkocsit, beleturkálhatnak a csomagtartónkba, és ha nem állunk meg azoknak, akik megpróbálnak minket igazoltatni, csak éppen nem felismerhetőek, hogy kik is, akkor üldözhetnek, utána bilincsbe verhetnek, sokkolhatnak - szóval, egy csomó minden történhet. És az, hogy bármilyen bűncselekmény történik vagy történni fog, vagy ennek az alapos gyanúja fennáll, ezt majd valamikor később mondják. Ha pedig kiderül, hogy mégsem áll fenn bűncselekmény, akkor legfeljebb azt mondják, hogy: bocs, de soha nem lehet tudni, egy darabig még nyilvántartásban maradunk, mert minden állampolgár gyanús, ha gazdasági tevékenységet folytat. De azért szeretném megkérdezni, hogy vannak-e minden gyanú felett álló polgárok is, s rájuk milyen eljárások vonatkoznak.

Nem támogatjuk, mert nem támogathatjuk azt az intézkedéssorozatot, amely a közbiztonság további romlását eredményezheti. Azért romolhat tovább a közbiztonság, mert szembefordítja egymással a rendőrség állományában dolgozó bűnüldözőket az APEH állományában dolgozó bűnüldözőkkel. Nem fogadhatjuk el, hogy úgy emeljünk ki a bűnüldözők sorából egyes rétegeket, hogy ezzel a többieket személyükben globálisan és intézményükben is leértékeljük. Nem fogadhatjuk el, hogy a különböző fizetési lehetőségek, a megfizetettség kategóriájában egymással szembe kerüljenek azok a rendőrök, akik az élet elleni bűncselekményeket üldözik azokkal a rendőrökkel, akik a vagyon elleni bűncselekményeket üldözik. Márpedig ebben az esetben ez következik be, hiszen az APEH-nél azok a rendelkezések, amik prémiumkifizetésekben, a köztisztviselőknek járó juttatásokban megjelennek, pontosan ezt takarják. A mai napig a rendőrség állományában a köztisztviselői alapbéreket nem lehetett még arra a szintre felhozni, hogy bármelyik APEH-köztisztviselőnek a fizetésével egyforma legyen. Nem lehet, hogy nagyobb fizetése és korlátlanabb felhatalmazása legyen az APEH-rendőrségnek, mint annak a rendőrségnek, amely Magyarország közbiztonságában a bűn üldözéséért felelős.

 

 

(13.10)

 

 

És van még egy veszély, amely minden ilyen, speciális tudást és ismeretet igénylő szervezetnél felmerül. Ez jól látható ma már, amikor megnézzük a vám- és pénzügyőrség gyakorlatát, egyébként nézhetünk APEH-es gyakorlatokat is: azok, akik a gazdasági és emellett, mondjuk, még nyomozati ügyekben is járatosak, egészen speciális tudás birtokába kerülnek, egy olyan tudás birtokába, amit a mai magyar körülmények között nagyon nehéz állami pénzekből valójában megfizetni. Mit láthatunk a vám- és pénzügyőrségnél? Azt láthatjuk, hogy ma Magyarországon a vám- és pénzügyőrségen azoknak a munkatársaknak az átlagéletkora, akik ilyen feladatokkal foglalkoznak, 22-24 év, a vám- és pénzügyőrségnél eltöltött idő körülbelül öt év, és ezek az emberek utána a konkurenciánál helyezkednek el, mert ott lényegesen jobbak a fizetések. Ezzel én természetesen nem akarom elítélni ezeket az embereket, én csak azt szeretném megkérdezni, hogy ebben az esetben valójában látjuk-e, mennyivel nehezül így a közbiztonság, a bűnüldözés érdekében ellátandó feladat, mintha ezeket a kérdéseket legalább egymással nem állítjuk szembe és egymással szemben nem próbáljuk meg kijátszani, bizalmatlanságot gerjesztve a különböző állami szervek között, azért, hogy legyen egyetlen szervezet, amelyet egy ember, egy hivatal vezetője gyakorlatilag kénye-kedve szerint, a polgárok kiszolgáltatottsága mellett használhat.

Nem állítom, hogy a hatékonyabb ellenőrzés, a feketegazdaság visszaszorítása és a szervezett bűnözésből fakadó jövedelmek megismerése, feltárása érdekében nem érdemes hatékony intézkedéseket tenni - igenis érdemes, nagyon is érdemes. Egy ilyen intézkedéscsomag megteremtésében az ellenzék nagyon konstruktív magatartást hajlandó tanúsítani, hiszen ez közös érdekünk, az ország érdeke - de ez a törvény nem az a törvény! És ezt önök is nagyon jól tudják, hogy ez a törvény alkalmatlan arra, hogy a feketegazdaságot, a szervezett bűnözést, a nagyhalakat valójában megfékezze; ez kicsi félelmeket ébreszthet a kicsi polgárokban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kosztolányi Dénes képviselő úr, Fidesz, következik felszólalásra.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hat órával ezelőtt szólalt fel Keleti képviselőtársam, aki a nemzetbiztonsági bizottság részéről adta elő a kisebbségi véleményt. Azért idézem majd az ő szavait, mert azt hiszem, hat óra alatt ez azért sokunk fejéből kimehetett. (Mádai Péter közbeszól.)

Keleti György igen sanyarúnak mutatta be sorsát a nemzetbiztonsági bizottság élén, elmondta, hogy ügyrendileg tesszük tönkre az ő tisztelt bizottsági elnöki működését, nem hagyjuk szóhoz jutni, sőt az a sérelem is megtörtént, hogy az ombudsman úrra összesen 35 percet tudtunk szánni a bizottsági ülésen. Azért szólok erről, mert ez pont nem igaz. Valóban, az adatvédelmi biztos úrnak nem volt több ideje előadni a törvénnyel kapcsolatos általános politikai deklarációját, mint 40 perc, mert Keleti György úr úgy tűzte ki a bizottsági ülést, hogy rá egy órával már el is kezdődött a plenáris ülés itt, a Parlamentben, úgyhogy kénytelenek voltunk átjönni.

De az igazság csúsztatása..., illetve dehogy, a valóság csúsztatása azonban akkor történt, amikor Keleti úr nem említette meg, hogy a nemzetbiztonsági bizottság azt megelőző ülésén alaposan végigtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és határozatot hozott az általános vitára alkalmasság tárgyában, mégpedig igenlően határozott, 9:6 arányban általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Az adatvédelmi biztos úr akkor nem tudott megjelenni a bizottsági ülésen, úgyhogy úgy döntöttünk, őt is meghallgatjuk, már a határozathozatal után. Sőt olyasmi is történt, ami eddig - legalábbis ebben a ciklusban - a nemzetbiztonsági bizottság ügyrendje mellett még nem fordult elő: szakértőt kértünk fel, jóváhagytuk egy szakértő felkérését és kirendelését abban a kérdésben, hogy vajon kétharmados törvény-e az előttünk lévő törvényjavaslat vagy nem. A bizottság ezt egyhangúlag megszavazta, és felkértük a szakértőt.

Kérem szépen, én örülök, hogy megvártam a hat és félórás vitát, mert most már tudom, hogy az a sok szakszerűtlen előadás, amit az MSZP képviselői eddig előadtak és amelyekhez az SZDSZ képviselői csatlakoztak, milyen szakértői háttérre támaszkodik. Itt van ez a szakértői vélemény a kezemben, ebből szeretnék idézni önöknek két, talán három sort is idézni. A szakvélemény úgy szól, hogy "A T/458. számú, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvényjavaslatról. Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága azzal a feladattal bízott meg, hogy az alábbi kérdésekre adjak közjogi szempontból szakmai választ." Meg fogom ismételni a kérdéseket, kétszer is, nem azért, hogy önöket fárasszam, hanem azért, hogy a jegyzőkönyv is jól, szó szerint tudja rögzíteni azokat. Az első kérdés: "A címben jelölt törvényjavaslat szabályozási módszerével biztosítható-e a nemzetbiztonsági szolgálatok titkos információgyűjtéssel kapcsolatos feladatainak végrehajtásával a törvényes rend szerinti működés?" Második kérdés: "Kellő jogalap van-e a javaslatban foglalt teljes körű titkos információgyűjtésre a javaslattal felállítandó szervezetnek?" B.: "Nemleges válasz esetén milyen módon teremthető meg a jogállami feltételeknek megfelelő legális jogalap?" Jól hallották, képviselőtársaim, nem értették a kérdést, én sem értem, megpróbálom megismételni. Az első kérdés: "A címben jelölt törvényjavaslat szabályozási módszerével biztosító-e a nemzetbiztonsági szolgálatok titkos információgyűjtéssel kapcsolatos feladatainak végrehajtásával a törvényes rend szerinti működés?" A második kérdést nem olvasom fel még egyszer, az ugyanilyen értelmetlen.

Kérem képviselőtársaimat, kétperces keretében jelentkezzen az a képviselőtársam, aki értette ezt a kérdést, aki szerint ez a kérdés érthető, értelmezhető kérdés volt, aki tudja, benne volt-e az a szándék, amely a nemzetbiztonsági bizottságot vezette, hogy vajon kétharmados szavazást igényel-e ez a törvényjavaslat a képviselőházban.

Annak ellenére, hogy véleményem szerint a két kérdés teljesen érthetetlen nyelvtanilag, logikailag és mindenféleképpen, a kiváló szakértő, az MSZP által felkért szakértő - aki, gondolom, az MSZP-hez is közel álló szakértő - meg tudta válaszolni ezeket a kérdéseket. Kérem szépen, garantálom önöknek, hogy ez a négyoldalas válasz ugyanolyan érthetetlen, mint amilyen érthetetlenek a feltett kérdések voltak.

Nagyon dicsérem azt a szakértőt, aki érthetetlen kérdésekre is tud válaszolni. A végén azért tesz egy flikflakkot, és kimondja azt, amire tulajdonképpen felkérték; ez körülbelül úgy néz ki - ha már vicceket is szoktunk mesélni -, hogy amikor az autóbusz rátéved a villamossínre, akkor villamos lett-e.

Azt mondja a szakértő: "Olyan megoldás is elképzelhető azonban, hogy feladatainak hatékony ellátásához ez a hivatal is igényelhessen adatokat a nemzetbiztonsági szolgálatoktól. Ebben az esetben természetesen ki kell egészíteni a nemzetbiztonsági törvény 44. § (2) bekezdését a hivatallal. Ez a módosító rendelkezés a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmad arányú szavazatával történhet.", aláírás. Tehát négy oldal zagyvaság, és utána egy válasz arra, hogy amennyiben a nemzetbiztonsági törvényt módosítani kell, akkor a nemzetbiztonsági törvény módosítása kétharmaddal születhet meg. Azt hiszem, ezt soha senki nem vitatta, csak éppen arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy nincs szükség a nemzetbiztonsági törvény módosítására ebben a kérdésben.

A szakértő nevét nem favorizálom, nem említem meg, kitől kaptuk ezt a kiváló szakértői véleményt. Ezzel kénytelen főzni a nemzetbiztonsági bizottság Keleti úr vezérlete mellett.

Bár a személyeskedés önöktől nem áll távol, hiszen én úgy hallom most már hetek óta itt a Házban (Az elnök csenget.) Simicska úr nevét... (Az elnök csenget.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, engedje meg, ne haragudjon! Ön a T/458. számú törvényjavaslat általános vitájában szól hozzá. Mint levezető elnök kénytelen vagyok most figyelmeztetni önt, ne kérje meg a képviselőket, hogy kétpercesekben szóljanak hozzá, tudniillik úgyis jelentkeznek kétpercesre a tisztelt képviselők. (Derültség. - Dr. Kosztolányi Dénes: Értem.) Ez az egyik ok. A másik pedig: én nagyon örülök, hogy ön itt a nemzetbiztonsági törvénnyel kapcsolatban komoly eszmefuttatásokat tervezett, de most mégis az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szól az általános vita.

Ne haragudjon, kénytelen vagyok önt most figyelmeztetni, hogy a hátra lévő három percben erre tessék koncentrálni. Természetesen továbbra is megadom a szót 10 perces időtartamban, de azt nem fogom engedélyezni, hogy most a nemzetbiztonsági törvényről kezdődjön vita, mert az megint egy másik törvény, az majd egy másik levezető elnöknek lesz a feladata. Tessék folytatni! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

(13.20)

 

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelettel elfogadom a figyelmeztetést, bár felolvastam, hogy ennek a szakvéleménynek - amit Keleti úrtól kaptam - az a címe, hogy "Szakvélemény az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvényjavaslatról".

Áttérek arra a lényeges momentumra, hogy nemcsak személyeskedésről van szó, hanem arról is, hogy önök riadalmat kívánnak kelteni az "adórendőrség" fogalom bevezetésével. Azt kívánják elérni a közvéleményt stresszelve, hogy aki nem szeret adózni, de bizalma van a rendőrségben, az már ne bízzon a rendőrségben, és aki talán tart a rendőrségtől, az most az adózástól is végképp elforduljon. Ebből az adórendőrségből lett már magánrendőrség, de attól tartok, hogy sajnos lesz majd adócsendőrség is, amit aztán egyszerű úri mozdulattal "cseká"-nak fognak elnevezni. Azt kérem, várjuk meg, amíg a köznyelv el fogja nevezni ezt a nyomozó hatóságot valamilyen szellemes kifejezéssel. Az sokat mutat ám, hogy az adózó polgárok hogyan fogják hívni ezt a szervezetet! Ha kedves elnevezést kap, akkor feltehetőleg nem félnek tőle annyira, mint ahogy önök félnek ennek az intézménynek a felállításától.

Engem tulajdonképpen az nyugtat meg a legjobban, hogy az előző ciklusok alatt úgy nevezte magát ez a szervezet, hogy az APEH Üldözöttjeinek Szervezete, és rendszeresen tiltakozott. Azt hiszem, ők akkor azért tiltakoztak, mert látták, hogy milyen alacsony színvonalú, szakszerűtlen, bürokratikus munka folyik az APEH-ban, és ennek ők anyagi hátrányát látták. Addig, amíg a Kossuth téren az APEH üldözöttjei nem fognak zászlót bontani és e nyomozó hatóság felállítása ellen nem fognak tüntetni, addig - higgyék el - az én lelkiismeretem nagyon nyugodt az ügyben, hogy jó úton járunk, mert valószínűleg még ennek a szervezetnek a tagjai is úgy ítélik meg a dolgot, hogy ez a szervezet nyilvánvalóan az ő érdekükben kerül felállításra.

Azt kérem szépen ellenzéki képviselőtársaimtól - amit Juharos Róbert képviselőtársam is kért -, hogy nyújtsanak be módosító javaslatokat a törvényjavaslathoz. Igaz, hogy ilyen szakvélemény alapján erre valószínűleg képtelenek lesznek, de hátha még sikerül az általános vita lezárásáig valamilyen módosító javaslattal javítani azon a törvényjavaslaton, aminek a tárgyalását ma eredményesen be fogjuk fejezni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Maximálisan egyetértek képviselő úrral, a jó módosító javaslatokat várjuk. Elnézést kérek, hogy figyelmeztettem önt, de nem akartam, hogy egy egészen más törvény tárgyalása folyjék most a Parlament falai között.

Kétperces felszólalásra kért szót dr. Tóth Károly képviselő úr, MSZP. Tessék!

 

TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Úr! Ismételten megköszönöm a "doktor" jelzőt. Volt már szerencsém elmondani önnek, hogy ez tévedésen alapszik; de ez nem tartozott a tárgyhoz.

Kosztolányi képviselőtársamnak szeretném mondani a következőket: ha kellően figyelt volna, tudná, hogy Keleti elnök úr - akit nem nekem kell megvédeni - elmondta, hogy a nemzetbiztonsági bizottság többsége ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. Ezt tehát felesleges volt hiányolnia.

A szakértői vélemény megkéréséhez valóban megkaptuk a lehetőséget, elnök úr és képviselőtársam, de felhívom a figyelmét, hogy ön hosszas ügyrendi technikával próbálta az elején megkérdőjelezni, az ellenzéknek egyáltalán van-e joga ahhoz, hogy szakértői véleményt kérjen. A szakértői vélemény kapcsán - ezt elnök úrnak is mondom - képviselőtársam arról a törvényről beszélt, amiről most vitázunk, hiszen ez a törvény korlátlan jogosítványokat ad a titkos információgyűjtésre, amely eddig a nemzetbiztonsági törvényben volt rögzítve. Ennyiben tehát erről a törvényről beszélt Kosztolányi képviselőtársam.

De nemcsak a kérdést kell elolvasni, hanem a választ is! Én az előbb hosszabb felszólalásban elmondtam, képviselőtársam, a szakértői anyag is egyértelműen rögzíti, hogy ha a most tárgyalt nyomozó hivatal, igazgatóság hozzá akar jutni a titkos információkhoz, az adatokhoz, ahhoz módosítani kell a nemzetbiztonsági törvényt, és az valóban kétharmados! Ezt mondja el az anyag! Adatot gyűjtetni lehet - ezt hosszan elmondtam a hozzászólásomban - például a szakszolgálatokkal, csak nem tud hozzájutni a nyomozó hivatal, az adórendőrség, amíg nem változtatjuk meg a törvényt. Kérem, hogy erre válaszoljon, és ne másra!

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Dr. Kóródi Mária képviselő asszony kétperces felszólalása következik.

 

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Először is nagy tisztelettel szeretném megköszönni elnök úrnak, hogy megállította a képviselő urat és a tárgyra térésre figyelmeztette. Ez nagyon is indokolt volt. Azért is nagyon indokolt volt, mert nem szokásos - és remélem, a jövőben sem lesz szokásos - a magyar parlamentben azt a gyakorlatot folytatni, amit képviselő úr felelevenített, mégpedig azt, hogy előkészítő, elemző szakértői anyagok bírálatába fogunk bele, és nem abba, amit adott esetben ennek az elemző, előkészítő szakértői anyagnak az alapján politikustársaink a parlamentben elmondanak. Ez nem vall megfelelő politikai hozzáállásra, politikai kultúrára, ráadásul igen veszélyes gyakorlat a szakértők anyagainak elkészítése szempontjából. Mi sem tehetjük meg, hogy amikor az önök törvényjavaslatait bíráljuk, akkor azt nézzük meg, hogy az a törvényjavaslat valamelyik fázisában miről is szólt, mert ez nagyon félrevezető lenne. Ugyanez az igazság az előkészítő anyagokkal kapcsolatban is. Ön arra reagálhat, amit mi itt, a parlamentben elmondunk.

Ahhoz azonban, hogy ez így legyen, az szükséges, hogy az együtt kialakított szabályokat, a politikai kultúrának azokat az elemeit, amiket az elmúlt négy évben valahogyan kiküszködtünk ebből a parlamentből, ne rúgják fel. Úgy látom, ezek a kérdések nagyjából elrendeződtek már 1990-98 között, 1997-98-ban már eléggé jól működött e vonatkozásban a tisztelt Országgyűlés. Nagyon sajnálatosnak tartanám, ha önök most visszahoznák azt a nemkívánatos gyakorlatot, amit az 1990-ben alakult - tapasztalatok hiányában, az eleinte még kialakulatlan gyakorlattal és politikai kultúrával rendelkező - parlament az előző ciklusban sikeresen levetkőzött.

Kérem, figyeljenek oda valamennyiünk érdekében! (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem Varga Mihályt... bocsánat, Varga Mihály államtitkár úr nincs a teremben... - de bent van, elnézést kérek, csak hátrébb ült, nem a bársonyszékben, hanem két sorral arrébb. Megkérdezem Varga Mihály politikai államtitkár urat, kíván-e most válaszolni a vitában elhangzottakra. (Varga Mihály: Nem.) Nem kíván.

Bauer Tamás képviselő úr enyhén késve, de talán még időben nyomta meg a gombot és kért kétperces felszólalásra lehetőséget. (Bauer Tamás: Még nincs lezárva a vita!) Nincs lezárva a vita... Végül is, amikor házszabályszerűen megkérdeztem Varga Mihály politikai államtitkár urat, akkor - mivel egyetlen képviselő sem jelentkezett - elvileg lezártam a vitát. De önnek most lehetőséget adok. Azonban azt kérem, hogy ha nem kétpercesre kért lehetőséget, akkor se húsz percig beszéljen.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Nem, húsz perc nem lesz. Köszönöm a szót, elnök úr. Bocsásson meg, elnök úr, ugyan a Házszabályban nincs előírva, de az a szokás, hogy a levezető elnök meg szokta kérdezni, kíván-e még valaki hozzászólni.

 

ELNÖK: Nem volt jelzés a monitoron.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Bocsánat, köszönöm szépen. Húsz percet egyébként nem is beszélhetek, mert az ajánlás szerint tíz perc idő áll rendelkezésemre, amit természetesen be fogok tartani.

A vitában felmerült kérdések közül összesen kettővel szeretnék foglalkozni. Az egyik az - közgazdasági szempontból -, hogy hogyan is került a csizma az asztalra, hogyan is került ez az előterjesztés a parlament elé. Mit is mond, mit is gondol adóügyben a Fidesz vezette kormány?

Abból szeretnék kiindulni, hogy a választási kampányban a Fidesz alapígérete az volt, hogy csökkenti az adókat. Emlékszünk a sokszor elhangzott mondatra: míg jelenleg Magyarországon a polgárok minden száz forintjából hatvan forintot elvisz az állam és negyven forint marad náluk, a Fidesz ezt meg akarja fordítani, és ezentúl hatvan forint maradjon az embereknél és csak negyven forintot vigyen el az állam. Ez volt a Fidesz egyik alapvető választási ígérete, amivel a maga választási sikerét elérte.

Adót, azaz költségvetési bevételeket csökkenteni - közgazdasági logika szerint - akkor lehet, ha a költségvetési kiadásokat is csökkentik. Tehát ennek a kézenfekvő módja az lenne, ha a Fidesz gazdaságpolitikája a kiadások csökkentésére épülne.

 

(13.30)

 

Ismerve most már a Fidesz költségvetését, látva, hogy milyen költségvetési politikát követnek, nyilvánvaló, hogy ez az út a Fidesz számára nem járható, mert a költségvetési kiadásokat nem csökkentik, és minden jel szerint a jövőben sem szándékozzák.

Ezt a dilemmát a választási kampányban úgy akarták megoldani, hogy azt mondták, ha csökkentjük az adókulcsokat, akkor majd megnő az adófizetési kedv, és akkor majd az adókulcsokat csökkentjük, de mégsem csökkennek az adóbevételek, és akkor lehet kiadásokat is növelni. Látva az idei adótörvényeket és az idei költségvetést, kiderült, hogy adócsökkentés nincsen, de azon az egy területen, ahol van egy csökkentés, nevezetesen a tb-járuléknál, ott is kiderül, hogy ez a filozófia nem működik, mert ahol csökkentették a járulékokat, ott bizony a tb-kiadásokat is csökkenteni kell; ezért kellett mérsékelni a nyugdíjemelést az eredetileg tervezetthez képest.

Miután kiderült, hogy sem az egyik, sem a másik nem működik, egyetlenegy dolog maradt: azt az illúziót kelteni a társadalomban, hogy ha a normális megoldások nem működnek, akkor marad az adóbehajtás erőszakos eszközökkel való javítása. Ez a törvény tehát ezt az illúziót kelti a társadalomban, és ennek jegyében igyekszik azt állítani, hogy az adóbehajtást lehet majd növelni, az adóelkerülést lehet majd hirtelen, gyorsan visszaszorítani, az adócsalást lehet büntető eszközökkel visszaszorítani, azt a bizonyos 30 százalékos feketegazdaságot lehet lecsökkenteni, ha az adóbehajtást hirtelen javítani tudjuk.

Igen ám, de itt is valami látványosat kellett produkálni, mert apró, kis lépésekkel, az adótörvények ésszerű javításával, az adóbehajtás szervezeti átalakításával, ami nem lenne látványos dolog, valóban lehetne eredményt elérni. De nem ezt tették, hanem - ami látványos - a régi jól bevált módszeren nagyot akartak dobni, és ez lenne ennek az adónyomozó hatóságnak a szervezeti különválasztása azoktól a hatóságoktól, azoktól az intézményektől, amelyek ezt eddig is csinálták; mert a változás valójában nem javítja az adóbehajtás eszközrendszerét, erről szó nincs, csak egy átszervezésről, egy különválasztásról, és ez azzal, amit önök csinálnak, hogy azt a látszatot keltik, hogy tesznek is valamit, tipikus pótcselekvés.

A baj azonban ezzel a pótcselekvéssel az - amit itt szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaim sokoldalúan elemeztek -, hogy ez bizony valóban ellentétes a jogállamiság elveivel. Miért is ellentétes? Elmondta itt Gál Zoltán, Kóródi Mária, Hack Péter, Szalay Gábor, Vastagh Pál: alapjában azért, tisztelt képviselőtársaim, mert jogbizonytalanságot kelt sok-sok ponton, azért, mert önök egy olyan intézményt akarnak létrehozni - ezt szó szerint mondta az egyik bizottsági előadójuk -, amely nem hivatásos és nem is civil. A jogrend éppen azt jelenti, hogy a hivatásos fegyveres szervezeteket meg a civil köztisztviselői intézményeket világosan külön kell választani a társadalom intézményrendszerében.

Ami alapjában vitatható, és amiről itt Kosztolányi úr is a maga sajátos módján beszélt a fölszólalásában, az a kérdés, hogy hogyan hoznak létre egy ilyen intézményt. Az a kérdés, hogy joga van-e egy ilyen sajátos intézményt az Országgyűlés 55 százalékos többségének létrehozni. Az a kérdés, hogy egy ilyen intézménynek a létrehozása, amely se nem civil, se nem hivatásos, vajon a kétharmados törvények körébe tartozik-e vagy sem. Ezt nagyon egyszerűen eldönthetjük, ha egy pillanatra végiggondoljuk, hogy mivel is foglalkoznak Magyarországon a kétharmados törvények az 1990-es alkotmánymódosítás óta.

Annak a katalógusnak, amiről a kétharmados törvények a magyar alkotmány szerint szólnak - gondoljuk végig: honvédelmi törvény, rendőrségi törvény, különböző állampolgári jogokról szóló törvények, sajtótörvény, médiatörvény, menedékjogról szóló törvény és így tovább -, az a logikája, hogy a rendszerváltás kezdetekor azt mondtuk, hogy az állampolgárok jogairól szóló törvényeket, illetve azokat az állami intézményeket szabályozó törvényeket, amelyek korlátozhatják a polgárok jogait - mert hiszen ez a közös nevezője ezeknek a törvényeknek -, kétharmados törvénnyel kell szabályozni, ezekről nem dönthet a mindenkori egyszerű kormánytöbbség, hiszen itt a jogállam alapjairól van szó, ezeket a törvényeket kétharmaddal kell szabályozni.

Tisztelt Országgyűlés! Ez az intézkedés egy ilyen intézményt hoz létre, egy olyan intézményt - és ezt nem is tagadja senki -, amely az állampolgárok jogait korlátozza. Hiszen az első fideszes hozzászólások is arról szóltak, hogy igen, korlátozni kell a jogokat, mert szükségessé teszi ezt az, hogy több legyen az adóbevétel, és ebből lehessen finanszírozni a kiadásokat. Ha viszont ez ilyen intézmény, akkor ennek az intézménynek a szabályozása csak kétharmados törvényben történhet. Ezzel szemben azt szokták önök állítani, hogy minden úgy történik, mint a jelenlegi rendőrségi törvényben, ugyanazok a szabályok érvényesek rá, mint a rendőrségre.

Tisztelt Országgyűlés! Ha a Magyar Honvédség és a magyar Határőrség mellett, amelyeket kétharmados törvények szabályoznak - a honvédelmi és a határőrségi törvény -, valaki most létre akarna hozni, mondjuk, egy munkásőrséget, és azt mondaná, hogy erre a munkásőrségre ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a honvédségre, akkor létrehozhatná? Nyilvánvalóan nem hozhatná létre, az alkotmánnyal ez ellentétes volna. Ugyanígy, ha a létező rendőrség mellett valaki létre akar hozni még egy, rendőrségi jogosítványokkal rendelkező hatóságot, és azt mondja, hogy erre ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a rendőrségre, egyébként nem ugyanazok érvényesek, mert a belső szabályozásában nem jelennek meg azok a garanciák, amelyek a rendőrség szabályozásában megvannak, de még ha az lenne, akkor sem tehetné meg a kormánytöbbség, hogy kétharmados támogatás nélkül egy ilyen új intézményt létrehozzon.

Tisztelt Országgyűlés! Itt arról az alapvető jogállami elvről van szó, hogy szemben az önkényuralmi rendszerekkel, ahol az az alapelv, hogy az állam célját, ami helyes - például az adóbehajtás -, bármilyen eszközzel végre lehet hajtani, a jogállamiságnak az az alapelve, hogy az állam a maga céljait, még ha helyesek is, csak bizonyos garanciák mellett, a polgárok jogainak tiszteletben tartása mellett hajthatja végre. Ez az a jogállami alapelv, amit ez az intézkedés és az az érvelés is, amit itt számos kormánypárti fölszólalótól a mai nap hallottunk, megkérdőjelezi, egy helyes cél érdekében indokoltnak tartja jogállami garanciák félretételét vagy korlátozását, és ez az, amivel mi a magunk részéről nem tudunk egyetérteni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Katona Béla képviselő úr kétperces felszólalást kért? (Katona Béla: Három-négy percest!) Jó, akkor három-négy perces. Tessék parancsolni! Bocsánat, nem szólalt még fel, tehát akkor rendes felszólalásra van lehetősége. Tessék!

 

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki végighallgatta ezt a mai vitát, és megpróbálta kívülről követni a törvény szövegének ismerete nélkül, annak tulajdonképpen most nagyon nehéz helyzete van, mert fogalma sincs arról, hogy miről beszélgetünk mi itt. Fogalma sincs róla, mert kormánypárti képviselőtársaim sajnos nem a törvény írott szövegéről beszéltek, nem arról beszéltek, hogy ha ezt a törvényt így elfogadja a parlament, annak milyen következményei vannak, hanem arról beszéltek, hogy ők mit szeretnének e helyett a törvény helyett látni, mit szeretnének, ha ennek a törvénynek a szellemében történne, de a kettő nem ugyanaz.

Hiszen azért az enyhén szólva optimista megfogalmazás, amit Bánki Erik képviselőtársam mondott, hogy ennek az adórendőrségnek a jogosítványai egy cserkészcsapat alapszabályához hasonlítanak. Kosztolányi képviselőtársam pedig még optimistább volt, hiszen úgy gondolja, hogy az adórendőrséget előbb-utóbb az ország vállalkozói össze fogják téveszteni a mikulással, és ilyen kedves nevekkel fogják őt illetni. Holott a helyzet, sajnos, a törvény írott szövegét tekintve még csak nem is tragikomikus, ahogy Gál Zoltán képviselőtársam mondta, hanem tragikus. Ugyanis ennek a törvénynek a beterjesztett formájában benne van az, hogy egy számviteli szabályokat megsértő kisvállalkozóval szemben be lehet vetni az összes titkosszolgálati eszközt - hogy értsék azok, akik nincsenek annyira benne a törvények nyelvezetében -, be lehet menni a lakásába, poloskát lehet elhelyezni, le lehet hallgatni a telefonjait, videomegfigyelőt lehet elhelyezni a lakásában, követni lehet minden lépését; mindezt egy számviteli rend megsértése bűntettnél, ami egyébként sajnos a magyar vállalkozók többségére sok esetben önhibájukon kívül előfordulhat.

 

(13.40)

 

Ugyanezzel a kisvállalkozóval szemben ugyanígy lehet használni a fizetett és önkéntes informátorokat. Fedővállalkozást lehet létesíteni, mondjuk, egy asztalosmester szomszédságában egy esztergályosműhellyel, és onnan lehet figyelni az asztalosmester tevékenységét. Mindezt 240 olyan ember fogja végezni ebben az országban, aki - minden egyéb nyomozó hatósággal szemben - semmiféle előzetes biztonsági ellenőrzésen nem esik át, és az egyetlen kritérium ezen törvény szerint a nagyon fontos feladatot teljesítő 240 ember kiválasztásánál - akik titkosszolgálati eszközök megrendelésére is fel vannak hatalmazva -, hogy tetszik-e az adóhivatal mindenkori elnökének vagy nem tetszik. Tessék megnézni, hogy a többi nyomozó hatóságnál milyen biztonsági ellenőrzéseken kerülnek keresztül azok az emberek, akik ilyen feladatokat láthatnak el!

Ezért nem tetszik nekünk ez a törvény. Azért nem tetszik, mert az, ami a paragrafusokban írva vagyon, egészen más, mint amiről önök beszélnek. Ezért mondjuk azt, hogy az egész törvény alapgondolata, alapkoncepciója és szellemisége elfogadhatatlan számunkra. És igenis van arra lehetőség, hogy hogyan lehet jobban, hatékonyabban fölhasználni ezt a pénzt. Hiszen nemcsak jogászok, de közgazdászok is ülnek a teremben, ezért pontosan tudják, hogy az adóbevétel növekedésének és a feketegazdaság csökkentésének nem csak az adórendőrség felállítása az útja.

Hiszen a legfontosabb az, hogy legyen egy áttekinthető, mindenki számára érthető és világos adórendszerünk; hogy az adó mértéke megfizethető legyen egy átlagos vállalkozó számára; hogy az adóellenőrzés hatékonyságát javítsuk; és negyedszer van az, hogy azokat, akik mindezen kicsúsznak és tudatosan áthágják a törvényeket, megfelelő nyomozati eszközökkel állítsuk bíróság elé.

Ezért úgy gondoljuk, hogy ha ezt a 2,5 milliárd forintot - amit a sokféle ellenőrizetlen célra használható rendőrség felállítására akar a kormány és úgy látom, kormánypárti képviselőtársaim többsége is használni - megosztották volna, és egy részét arra fordították volna, hogy az APEH ellenőrzési hatékonyságát növeljék, a másik részét arra fordították volna, hogy a rendőrségen belül erősítsék azokat az egységeket, amelyek e bűncselekmények felderítésével foglalkoznak, akkor sokkal hasznosabban használhattuk volna föl ezt a 2,5 milliárd forintot.

Úgy gondolom, hogy ezen még mindig érdemes elgondolkodni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr megértését. Kétperces felszólalásra következik Bánki Erik képviselő úr, Fidesz.

 

BÁNKI ERIK (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Bauer Tamás képviselőtársam megjegyzésére szeretnék reagálni, ami számomra érthetetlen. Sokat beszéltünk ma már a csúsztatásról és az ollózgatásról, de ma olyan dolgot állított Bauer úr a felszólalásával, ami számomra abszolút érthetetlen.

Ez pedig nem volt más, mint az, hogy ez a törvényjavaslat a polgárok jogainak megcsorbításáról szól. Ha az előterjesztést megnézi, és megnézi azt, hogy mit tehetnek ezek az adónyomozók, az intézkedéseik között mik vannak felsorolva, akkor a következőket találhatja: "Személyeket igazoltathat. Ellenőrizheti a szállítás alatt lévő termékeket, árukat, megvizsgálhatja és igazoltathatja a szállítás alatt lévő termékek származását, e célból a közutakon személyeket, járműveket állíthat meg, ellenőrizheti a termékek származását. Az adójogszabály és a hivatal feladatát meghatározó egyéb jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén értesíti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóságot. A hivatal nyomozó hatóságainak hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt feltartóztathatja és előállíthatja. Az adónyomozót az intézkedés során szolgálati igazolványa igazolja. Az adónyomozó az intézkedés megkezdése előtt köteles adónyomozói mivoltát szóban közölni, és magát az igazolvánnyal igazolni. A jogszerűen fellépő adónyomozó intézkedéseinek az ellenőrzött személy köteles alávetni magát."

Szóval, nem értem, hogy milyen jogcsorbításról beszél. Itt teljesen körülírt dolgokról van szó, és arról van szó, hogy meg akarjuk védeni az állampolgárokat. Azért kívánjuk ezt a hatóságot felállítani, hogy azt szűrjük ki, aki csal.

Katona Bélára szeretnék még utalni, aki szintén dramatizálta a helyzetet azzal, hogy poloskák, telefonlehallgatások - és mi lesz itt; és egyébként a vállalkozók sok esetben nem tudnak eleget tenni a törvényes követelményeknek. Ezt egészen másként látom ebben az országban, úgy is mint vállalkozó és úgy is mint polgár. Aki tisztességes, annak nincs mitől félnie.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Képviselő Urak! Három kétperces van a monitoron. Arra kérem önöket, hogy - mivel a házbizottság ajánlása alapján 14 órára terveztük a mai ülés bezárását, és még van napirend utáni felszólalás is ami minimum 5 vagy 10 percet, ha a kormány reagál, akkor 10 percet vesz igénybe; természetesen nem fojtom önökbe a szót, de mindenképpen kérem - most már csak a tárgyra, a T/458. számú tárgyra koncentráljunk. A személyeskedéseket, a viszontválaszt és a további viszontválaszokat nem fogom tovább engedni.

Megadom a szót dr. Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. És még egyszer mondom: most már nagyon szűk időkeretbe fogom szorítani a tárgyalást.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényalkotás úgy volna ideális, ha közös erőfeszítés, tudás, jó szándék, együttműködés eredménye lenne.

Tisztelettel emlékeztetem magunkat, hogy ez nem mindig így van. Különösen, igen tisztelt dr. Kóródi Mária képviselő asszony, aki azt mondta, hogy ez a törvény semmit nem tesz. Alá tetszett húzni: semmit nem tesz. (Dr. Kóródi Mária közbeszól.) Kérem szépen, valamit tesz. Előlegezzük meg egymásnak a jó szándékot! Különben én végigolvastam ezt a törvényt, és végighallgattam a vitát.

Ahogy a miniszterelnök úr elmondta, a miniszterek elmondták, az ellenzék hozzájárulása igen szükséges. Éppen most vettem részt egy bizottsági ülésen ebben a témában, ahol az derült ki - elmulasztottam eleddig -, hogy olyasmire hatalmazzuk fel a hatósági közegeket, hogy olyan eszközöket használjanak, amelyek ízléstelenek, embertelenek, durvák, amelyek árnyékot vetnek ránk. Hírünk a világban nem lesz jobb azzal, és a nemzet közérzete nem lesz jobb azzal, ha elektromos sokkolókat használhatnak a nyomozó hatóságok.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! A kormány jó szándékú, képzett emberekből áll. Ez a parlament jó szándékú képzett emberekből áll. Ezekről a témákról beszéljünk, és mutassuk meg egymásnak, és akkor jobb törvény fog megszületni! Nem tudom, hogy mi lesz a végeredménye a mi gondolatainknak, de jó szándékkal hozom bele a procedúrába, és ezért szeretném, ha összefognánk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Bauer Tamás képviselő úr következik kétperces felszólalásra.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt szeretném mondani Bánki Erik képviselő úrnak, hogy ha ezentúl én is megbilincselhetem a képviselő urat - és nem csak a rendőrség -, akkor az ön jogai korlátozódnak (Bánki Erik közbeszól.) az eddigihez képest.

Engem az autópályán haladva jelenleg az egyenruhás rendőr állíthat meg. Ha ezek után minden civilnek is meg kell állnom, aki integet, mert nem tudom, hogy nem adónyomozó-e - tudniillik az adónyomozók nem viselnek egyenruhát, és a törvényjavaslat szerint az adónyomozó megállíthat a közlekedésben -, akkor a jogaim vannak korlátozva. Hiszen minden civilnek meg kell állnom, hátha ő az adónyomozó, és ha nem állok meg neki, akkor jogot sértek. De ez csak a legprimitívebb példa.

A dolog lényege ugyanis az, hogy ha egy olyan hatóság is megkap bizonyos jogosítványokat az én jogaim korlátozására, aminek az eljárását nem szabályozzák olyan rigorózus garanciák, mint a rendőrségét, akkor az én jogaim további korlátozása következik be. Erről beszélt itt jó néhány ellenzéki képviselő az elmúlt - nem hat, mint ezt Kosztolányi képviselő úr feltételezte, akkor még csak - öt és fél órában.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, hogy figyelmeztet a képviselő úr a vita időtartamára. Körömi Attila képviselő úr következik, Fidesz.

 

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, eddig mindkétszer 1 perc 10 másodperc alatt befejeztem kétperces hozzászólásomat, tehát az előzetes figyelmeztetésében nem érzem magam találva, de természetesen értem a fölvetését.

Bauer Képviselő Úr! Ön pontosan tudja, hogy túloz. Az az adónyomozó hivatal, amely úgy működne, ahogy ön ezt fölvázolja, vagy az a kormány, amely olyan adónyomozó hivatal felállítását kezdeményezné, amelyik úgy működne, ahogy azt ön fölvázolja, az a kormánykoalíció, amely olyan adónyomozó hivatal felállítását támogatná egy kormányjavaslattal, amely úgy működne, ahogy azt ön felvázolja, nos, az az adónyomozó hivatal két napig nem tudna dolgozni, mert olyan hihetetlen ellenszenvet váltana ki a társadalomból.

(13.50)

 

Ön pontosan tudja, hogy ez túlzás, egész egyszerűen nem igaz! Azt gondolom, meg kell várni, hogyan fogja érvényesíteni ez az adónyomozó hivatal a tisztességesen adózók érdekeit; ki fog derülni, hogy az önök félelmei megalapozottak-e vagy sem - álláspontom szerint nem. Ez az egyik.

A másik, Katona képviselő úrnak mondanám: az ügyek sorrendisége lehet igaz, de én a párhuzamosságban hiszek. Tehát átlátható jogszabályokat alkotni, fizethető adómértéket meghatározni és a fizethető adómérték befizetését ellenőrizni nem egymás után értendő cselekedetek vagy törvényalkotási módszer. Ennek a háromnak párhuzamosan kell folynia, hiszen soha nem lehet megmondani, hogy az egyik szakasz mikor ér véget, s mikor nincs már vele teendő. Tehát szerintem a párhuzamos munkavégzésen alapuló adómorál javítása a célunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Dr. Kóródi Mária képviselő asszonyt illeti a szó.

 

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Őszintén remélem, hogy Horváth képviselő úr igazán nagyon jó szándékú felvetései - amelyekben némi utalást véltem felfedezni arra vonatkozóan, hogy olyan megfontolás is van a Fideszben és a koalíciós pártokban, amely egyfajta kiegyezésre törekszik - a koalíciós pártokon belül és az önök eljárásaiban is teret fognak kapni a következő időszakban, ha már ennél a törvényjavaslatnál nem is kaptak teret.

Tisztelt Képviselő Úr! Nem azt mondtam, hogy ez a törvény nem tesz semmit, mert sajnos nagyon sok mindent tesz, ami nagyon nem jó. Azt mondtam: viszont nem tesz semmit annak érdekében, hogy mindazokat a jogosítványokat garanciákkal bástyázza körül, amelyek egy jogállamban az állam polgárai, az adófizetők és mindannyiunk számára nagyon fontosak.

Azt mondtam: nem tesz semmit annak érdekében, hogy ezt a szervezetet beillessze a már meglévő állami szervek rendszerébe, azokon belül is a rendvédelmi szervek rendszerébe. Ebben a vonatkozásban valóban nem tesz semmit ez a törvényjavaslat, s ezt nagyon-nagyon sajnálatosnak tartom, mert innentől kezdve valóban nincs miről beszélni.

Azokkal a kétperces felszólalásokkal kapcsolatban, amelyek az utolsó időszakban hangzottak el: korrigálnom kell saját felszólalásom végét. Azt mondtam a felszólalásom végén, hogy ez a törvényjavaslat kisemberekben kis félelmeket fog ébreszteni - rosszul mondtam. Ez a törvényjavaslat tényleg kisemberekben kis félelmeket fog ébreszteni; de azokban a polgárokban, akik értik a jogállamiság mibenlétét, s akik garanciák között akarnak élni, nagy félelmeket fog ébreszteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Bánki Erik képviselő úr következik, Fidesz.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kóródi Mária az előző hozzászólásában, bár megalapozatlanul, azt a hivatkozást tette, hogy "jobb, ha nyugodtabban és végiggondoltabban nyilatkozunk, mert nem rendelkezünk kellő tapasztalattal". Ennek egyrészt ellentmond az, hogy frakciónk nagy része ugyan első ciklusban országgyűlési képviselő, de korábban már két ciklust eltöltött helyi és megyei önkormányzatokban.

Másrészt pedig ellentmond ennek Bauer Tamás képviselőtársam előző felszólalása, aki ugyan már a harmadik ciklus óta képviselő... (Bauer Tamás: Második!) - bocsánat, a második ciklusban képviselő -, de számomra úgy tűnik, hogy a felkészülésben még mindig nem elég alapos, hiszen nem olvassa el az előterjesztéseket. Az előző hozzászólásában arra hivatkozott, hogy őt az adónyomozó megállíthatja az országúton, ő pedig ott áll, és nem tudja, mi történik, hiszen az adónyomozónak nincs egyenruhája. Ahogy az előbb felolvastam, egyrészt köteles magát igazolni; másrészt, ha szíveskedik elolvasni az ön előtt fekvő előterjesztés 6. § (1) bekezdésének b) pontját, ott a következők állnak: "Ellenőrizheti a szállítás alatt lévő termékeket, árukat, megvizsgálhatja és igazoltathatja a szállítás alatt lévő termékek, áruk származását, e célból közutakon személyeket, járműveket" - és itt jön a lényeg: - "a közúti közlekedés szabályairól szóló jogszabályban meghatározott jelzések alkalmazásával megállíthat." Ezek a jelzések pedig nem arra vonatkoznak, hogy indexelek előtte az autópályán, megállok és ő meg fog állni mögöttem, hanem vagy a rendőrök által használt, megállításra szolgáló eszközt veszem igénybe, vagy nem tudom megállítani. Tehát erre vonatkozik a megállítás, és nem arra, hogy útszéli stoposok lesznek az adónyomozók, s így állítanak le békésen és nyugodtan közlekedő polgárokat.

Újra azt kell elmondanom, hogy az ellenzék nem másra törekszik, mint a törvényjavaslat lejáratásására, és ahogy Kóródi Mária képviselőtársam mondta: a kisemberekben való félelemkeltésre. Nem véletlenül hangzottak el korábban ÁVO-s és ÁVH-s összehasonlítások... (Bauer Tamás közbeszólása.) Dehogynem! A nyilatkozatok az újságokban másról sem szóltak, az embereket ezzel ijesztgették, kérem! (Bauer Tamás: Kisgazda képviselő...) Itt nem arról van szó! Itt egy európai gyakorlatról van szó, mondom még egyszer és utoljára, ami nem új a polgári demokráciák számára. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra jövő heti ülésünkön kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ughy Attila képviselő úr, Fidesz: "Európai légi kikötő, balkáni közlekedés" címmel.

Megadom a szót, a Házszabály rendelkezései alapján ötperces időkeretben. Tessék, képviselő úr!

 




Felszólalások:   1   1-172  Előző      Ülésnap adatai