Készült: 2020.10.01.01:36:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

206. ülésnap (2001.05.09.),  41-125. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:31:46


Felszólalások:   1-41   41-125   126-236      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Folytatására a következő ülésünkön kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3984. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3984/4. és 5. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Várhegyi Attila államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben. Tessék, államtitkár úr!

 

(11.40)

 

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A polgári kormány az egyház szabadságát történelmi távlatokra kívánja biztosítani, amely nemcsak a vallásszabadság írott törvényi garanciáinak biztosítását jelenti határon innen és túl, hanem annak a mindennapokban gyökerező megvalósulását is szolgálni hivatott. Ezért a kormányprogramban nemcsak jogfilozófiailag, de filozófiailag is tisztáztuk az állam és egyház viszonyát.

Az egyház álláspontunk szerint sui generis valóság, így az egyház nem az állam kegyelméből létezik, amint az állam sem az egyház kegyelméből. Az egyház nem az állami intézményrendszernek egyik alrendszere, mindebből következően az állam és egyház viszonyában csak a legszigorúbb mellérendeltség lehetséges, alá-, fölérendeltség nem fogadható el.

Magyarországon az állam és egyház szétválasztásának folyamata befejeződött. Kijelenthetjük, hogy a mindennapokban természetes és megszokott, hogy az egyház nem gyakorolhat közhatalmi funkciót, az állam pedig az egyházak felügyeletére nem hozhat létre szervet, és nem avatkozhat az egyházak belső életébe. A kormány feladatának középpontjában tehát már nem az állam és egyházak alkotmányos szétválasztása, hanem az állam és egyház kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésének biztosítása szerepelt és szerepel a társadalom javára.

Az előző kormány az Apostoli Szentszékkel a katolikus egyház közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról szóló járadékszerződést kötött. Ugyanakkor ilyen megállapodást más, arra egyébként jogalappal rendelkező egyházakkal nem írt alá. Mi ezt az elmaradást pótoltuk. A kormány '98 második felében öt egyházzal kötött a nem természetben igényelt ingatlanok utáni járadékra vonatkozó megállapodást, sorrendben a Mazsihisszel, a Magyarországi Református Egyházzal, a Magyarországi Evangélikus Egyházzal, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyével és a Magyarországi Baptista Egyházzal. Az utóbbi négy egyház esetében a kormány a járadék kiegészítését is vállalta, amelynek jogi alapját az Országgyűlés a költségvetési törvény elfogadásával egyidejűleg biztosította az egyház-finanszírozási törvény módosításával. Ennek alapján '99-ben a Magyar Katolikus Egyház 2,29 milliárd, a Magyarországi Református Egyház 1,29 milliárd, a Magyarországi Evangélikus Egyház 700 millió, a Mazsihisz 657 millió, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye közel 50 millió és a Magyarországi Baptista Egyház 20 millió forint járadékban részesült. A járadékok összege évente valorizálásra került. A két nagy történelmi protestáns egyházzal megkötött megállapodás tágabb értelemben is rendezte állam és egyház viszonyát, és a megállapodó felek szándéka szerint kitekintéssel van a határon túli magyar testvéregyházakra is. A Mazsihisszel 2000 decemberében már nemcsak szorosan járadékmegállapodást, de a teljes finanszírozási kérdéseket átfogó szerződést kötött a kormány.

Nem hagyható figyelmen kívül a kormány egyéb, egyházakat érintő tevékenysége sem. A hittanoktatás támogatása, melyet az előző kabinet megszüntetett, ismét költségvetési támogatásban részesül, így 527 ezer gyermek részesülhet hittanoktatásban. Az egyházi közgyűjtemények működéséhez szintén támogatást nyújt tárcánk.

Az előző kormány megkötötte az Apostoli Szentszékkel a szerződést, de az ebben foglalt törvénymódosításokat, gondolok itt elsősorban a közoktatás, felsőoktatás, egyház-finanszírozás kérdésére, már nem végezte el. A polgári kormány működése alatt az egyházak finanszírozása jelentős mértékben kibővült. Amennyiben egyházi intézmény közfeladatot lát el, az állami, önkormányzati intézményekével azonos költségvetési támogatási finanszírozás valósul meg. A törvényalkotás terén végzett munkáról elmondható, hogy minden, az egyházakat érintő törvény módosításra került. Így a közoktatásról, a személyi jövedelemadóról, a társasági adóról szóló törvényeket említhetném.

Néhány szót hadd ejtsek az egyházi ingatlanrendezés folyamatáról, illetve annak költségvetési hátteréről! Az előző kormány időszakához viszonyítva e téren is érdemi előrelépés történt. A '94-98 közötti változatlan, évi 4 milliárd forintos keret '99-re 5 milliárdra nőtt, 2000-ben 6 milliárd forintot fordít a költségvetés e célra, és amennyiben a növekedés tartható, úgy minden remény megvan arra, hogy 2011-ig, a törvényes határidőn belül az összes, még rendezendő ingatlanügy megoldódik.

A folyamatos ingatlanrendezést az akadályozza, hogy az előző kormány már '99-re és 2000-re 4-4 milliárd, 2001-re pedig 2 milliárd forint értékben kötelezettséget vállalt meghatározott ingatlanügyek rendezésére. Ennek során nem vette figyelembe az egyházak közötti reális ingatlanarányokat, amelyek a végleges jegyzékek elfogadásával váltak egyértelművé. További kormányzati feladat, hogy az egyházak között említett arányokat az előzetes kötelezettségvállalások kifuttatásával összhangban fokozatosan helyre kell állítani az éves jegyzékek elfogadása során.

A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között '97-ben megállapodás jött létre a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről. A megállapodás megkötését követően megkezdődtek az annak végrehajtását célzó törvényhozási munkálatok, így a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló '91. évi XXXII. törvény módosítása is megtörtént. Ez a módosítás azonban nem felelt meg teljes mértékben a megállapodásban foglaltaknak, sőt a megállapodás szellemével ellentétesen, például még nehezíteni is kívánta az iskolák átadását az egyházak részére.

A kormány vegyes bizottságot állított fel a szentszéki megállapodásban foglaltak végrehajtási kérdéseinek tisztázására, különös tekintettel a szükséges törvénymódosítások előkészítésére. A vegyes bizottság megfogalmazta a maga ajánlásait, amelyek a törvényhozás területét is érintik, s ezzel munkáját befejezte. Ezen ajánlásokon alapul többek között az egyházi törvény módosításáról szóló újabb, az Országgyűlés elé most beterjesztett törvényjavaslat. A módosítás vonatkozásában szövegszerű egyetértés jött létre a Magyar Katolikus Egyházzal a vegyesbizottsági tárgyalások során, majd ez a vonatkozó kormány-előterjesztés közigazgatási egyeztetése során egyeztetésre került a többi érintett egyházzal is.

Kérem, engedjék meg, hogy a továbbiakban ismertessem a módosítás egyes javaslatait. Az egyházi ingatlanrendezési törvény eredetileg a törvényi funkcionális célokra szolgáló volt egyházi tulajdonú ingatlanok természetbeni átadását célozta, és csak kivételes lehetőségként szabályozta az egyház pénzbeli kártalanítását, szintén a megfelelő funkciójú épület létesítésére, illetve vásárlására. A törvény hatálybalépését követő évek tapasztalatai alapján megállapítást nyert, hogy több esetben aránytalanul nagy költségvetési ráfordítással lett volna megoldható egy-egy komolyabb állami vagy önkormányzati intézmény kihelyezése, és költségvetési, illetve funkcionális szempontból is az egyház kártalanítása volt indokoltabb. Másrészt az egyházak az utóbbi évtizedekben gyakran erősen leromlott állagú épületeket voltak kénytelenek átvenni az önkormányzatoktól, illetve állami szervektől, mely esetekben szerencsésebb lett volna az egyház pénzbeli kártalanítása.

Mindezen körülmények figyelembevételével szükségessé vált az ingatlanrendezés 2011-ig hátralévő időszakára a pénzbeli kártalanítás kivételes jellegének feloldása, természetesen a kártalanítás felhasználásának továbbra is a törvényi funkciókat szolgáló épület megszerzése feltételhez kötésének fenntartásával, amely összességében az állami költségvetés számára is kezelhetőbbé teszi az ingatlanrendezés folyamatát.

A 2. § vonatkozásában, mint az előbb már hivatkoztunk rá, az egyházak több esetben jelentősen leromlott állagú épületet voltat kénytelenek átvenni az önkormányzatoktól, illetve az állami szervektől. A pénzbeli kártalanítás kivételes jellegének a javaslat által tervezett feloldása e problémát ugyan részlegesen orvosolja, továbbra is marad azonban több olyan, az egyházak számára fontos, adott esetben szakrális jellegű ingatlan, amelyeknek a természetbeni átvételéhez ragaszkodnak. Figyelembe véve az ingatlanrendezésből még hátralévő több mint tíz évet, aggályos, hogy ezen ingatlanok jelenlegi tulajdonosai vagy kezelői, használói külön törvényi felhívás nélkül esetleg nem tennének eleget az egyébként több vonatkozó törvény által is szabályozott kötelezettségeinek azon ingatlanok esetében, amelyekről tudják, hogy azokat majd át kell adniuk az egyházaknak.

Ezért az érintett egyházak kérték a javaslatban szereplő törvényhely beiktatását, amit a kormány is indokoltnak lát. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy e módosítás nem rak, nem ró további terheket az önkormányzatok, illetve az állami szervek vállára, hiszen egyébként is fennálló kötelezettségről van szó, amelynek az érintett szervek az e célra rendelkezésre álló anyagi eszközeik megfelelő felhasználásával eleget tudnak tenni.

Az egyházügyi törvénymódosító törvény iktatta be azt a paragrafust, mely szerint az iskola céljára használt ingatlan akkor adható át az egyháznak, ha a helyi önkormányzat a közoktatási törvényben meghatározottak szerint továbbra is eleget tud tenni az iskolai nevelés és oktatás biztosítására vonatkozó kötelezettségének. E törvényhely beiktatása eleve nem volt indokolt. Hogy minek köszönhető, azt az előző kormány pontosabban tudja, mivel az egyházi törvény egyébként is előírta, hogy az átadandó ingatlanok, így az iskolák az egyház tényleges tevékenysége szerint szükséges mértékben és időben kerülhetnek a volt tulajdonos egyház tulajdonába és használatába, figyelembe véve az állami, a helyi önkormányzati feladatok ellátásához nélkülözhetetlen tárgyi feltételeket.

Az egyházi ingatlanrendezés mindezen szabályok betartásával történik, vagyis az egyház részére a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapelvének maximális tiszteletben tartásával kerülnek iskolák átadásra a jelenlegi törvényi keretek között is.

 

 

(11.50)

 

Arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy a kormány '99-ben elfogadta a 2011-ig rendezendő volt egyházi ingatlanok jegyzékét. A jegyzéken szereplő ingatlanok mögött minden esetben az egyházi, az állami és az önkormányzati oldal álláspontját is figyelembe vevő egyeztetőbizottsági javaslat állt. Így álláspontunk szerint komolyabb feszültség, probléma az ingatlanrendezés hátralévő részében az iskolaátadások kapcsán már nem várható.

Mindezekre figyelemmel nem indokolt e paragrafus további fenntartása, különös tekintettel arra, hogy az érintett egyházak sérelmesnek tekintették e rendelkezést, és határozottan ragaszkodnak e törvényhely hatályon kívül helyezéséhez, amelyet a kormány is méltányol.

Amikor a kormány egyház-támogatási eredményeiről és elképzeléseiről beszélünk, fontos látni és láttatni, hogy itt nem paktumokról van szó, hanem közösen vallott és vállalt értékek alapján való együttgondolkodásról. A néha fel-felröppenő egyházellenes szólamok ellenére a költségvetési összegeket lényegében nem az egyházak kapják, hanem az egyházak szolgálatán keresztül az egész magyar társadalom.

Szent István óta evidencia, hogy ami jó az egyháznak, jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak is. A fentieknek megfelelően kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a benyújtott törvénymódosító javaslatot fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Básthy Tamásnak, az önkormányzati bizottság előadójának.

 

BÁSTHY TAMÁS, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés önkormányzati és rendészeti bizottsága megtárgyalta a volt egyházi ingatlanok helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosítására benyújtott T/3984. számú törvényjavaslatot.

1997-ben a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék megállapodást kötött a magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenység finanszírozásáról, valamint néhány más vagyoni természetű kérdésről. E megállapodásnak megfelelően megkezdődtek az ennek végrehajtását célzó törvényhozási munkák, közöttük a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosítása is megtörtént.

Ez a módosítás azonban nem felelt meg teljes egészében a megállapodásban foglaltaknak, sőt bizonyos esetekben még nehezítette is az iskolák átadását az egyházak részére. Ez indokolta a jelen módosításokat, melyek célja egyrészt a 2011-ig hátralévő időszakra a pénzbeli kártalanítás ingatlanvásárlásra és -építésre történő felhasználása, másrészt biztosítani kívánja e törvénymódosítás a jelenlegi tulajdonos, illetve használó részéről az elkövetkező években is az ingatlanok karbantartását, állagmegóvását, és ennek megtörténtét az átvevő jogosult figyelemmel kísérni.

Az előttünk fekvő törvénymódosítás az 1997. évi megállapodás szellemében készült, annak megfelel, ezért az önkormányzati és rendészeti bizottság a tervezetet 2 tartózkodással, ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy további, hatáskörrel rendelkező bizottságok kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak. (Dr. Rubovszky György jelentkezik.) Rubovszky György, gondolom, az alkotmányügyi bizottság részéről. Tessék, képviselő úr! Kérem megadni a szót Rubovszky György képviselő úrnak. Tessék!

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném jelezni, hogy nem az alkotmányügyi bizottság, hanem a költségvetési bizottság részéről többségi véleményt szeretnék mondani.

 

ELNÖK: Tessék!

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Van az a mondásunk, hogy fél, mint ördög a tömjénfüsttől. Azt hiszem, ez a mondás százszázalékosan bizonyítást nyert a költségvetési bizottság ülésén.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ülés ezt a rendkívül rövid és ahhoz képest aránytalanul hosszan és precízen megindokolt törvényjavaslatot megtárgyalta. A kormányoldalról három-négy hozzászólás is volt: minden alkalommal a törvényjavaslat lényegére, arra a négy pontra tértek ki a hozzászóló képviselők, amit nem szeretnék elismételni, mert az államtitkár úr expozéjából kiderült, és az előttem szóló Hargitai képviselő úr is pontosította ezeket a kérdéseket.

Az ellenzéki oldalról megszólaló képviselő kizárólag azzal foglalkozott, hogy mi lesz az állami és önkormányzati iskolák működésével, hogy milyen problémák voltak az egyházi iskolákkal kapcsolatos kérdéskörben - szó szerint szóba került a dabasi iskola is -; hiába mondta a kormányoldal, hogy ezek a problémák nem a volt egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatosak, hanem ettől teljesen függetlenül, a helyi önkormányzatokkal kötött egyedi megállapodások körül alakultak ki, nem erről a törvényről szólt az ellenzéki vita, hanem kizárólag az egyházi oktatással és az egyházi témakörrel kapcsolatos mindenfajta probléma felvetésére került sor.

Nos, e vita eredményeként a bizottság 18 igen és 8 ellenszavazat mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most a képviselői felszólalások következnek. (Bauer Tamás: Kisebbségi vélemény!) Ugyanebben a bizottságban? (Bauer Tamás: Igen.) Igen. Tehát a költségvetési bizottság kisebbségi véleményét elmondja Bauer Tamás képviselő úr. Tessék, képviselő úr!

 

BAUER TAMÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Noha a napirend nem jelezte a költségvetési bizottság előadóit, ha már a többség nevében Rubovszky képviselő úr mint fideszes képviselő szót kért, akkor engedjék meg, hogy annak a nyolc ellenzéki szocialista és szabad demokrata képviselőnek az álláspontjáról, akik a törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága ellen foglaltak állást, szóljak néhány szót.

A törvényjavaslat valóban rövid, és a bizottsági ülésen is hangsúlyoztuk, hogy az indoklás tisztességes, korrekt. Ugyanis aki csak magát a normaszöveget olvassa végig - mondtuk el a bizottság ülésén -, esetleg nem venné észre, hogy a törvényjavaslat legfontosabb rendelkezése egy hatályon kívül helyező rendelkezés, ahol hatályon kívül helyezik a hatályban levő törvénynek egy olyan rendelkezését, ami a '91-ben elfogadott eredeti törvényben nem volt benne, és valóban - mint ahogy erre az államtitkár úr is szíveskedett utalni -, az előző kormánykoalíció, az előző kormánytöbbség idején került bele.

Arra is rámutattunk a bizottság ülésén, hogy arról a rendelkezésről van szó, aminek a törvényjavaslatba való bevételét az első ciklusban, a törvényjavaslat megszületésekor a szabad demokraták és az akkori fiatal demokraták egyaránt szükségesnek tartották: az a rendelkezés, hogy egy település egyetlen iskoláját ne lehessen átadni valamely egyháznak. Akkor a Magyar Demokrata Fórumból, a Kisgazdapártból és a Kereszténydemokrata Néppártból álló kormánytöbbség ezt ellenezte, és megakadályozta; a Fidesz és az SZDSZ indokoltnak tartotta. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Fidesz akkor nem is szavazta meg ezt a törvényjavaslatot - amire az államtitkár úr most mintha nem emlékezne.

Arról van ugyanis szó, hogy a felekezetileg semleges oktatás lehetőségét minden polgár számára egy kistelepülésen is biztosítani kell. Ez volt az előző kormánytöbbségben ülők álláspontja, és ezért iktatták be ezt a rendelkezést a törvénybe.

Ennek a törvénynek - rámutattunk a bizottság ülésén - a legfontosabb rendelkezése, hogy ezt a szabályt ki akarják venni. Hogy miért akarják kivenni, hogy ennek milyen gyakorlati jelentősége van - amikor, valljuk be, a kisiskoláknak az egyházaknak való átadása nyilvánvalóan már befejeződött ennyi idő alatt, és már nem erről szól a történet -, ezt nem tudjuk, egyszerűen triumfálni akar a Fidesszel gazdagodott jobboldali kormánytöbbség, erre utaltunk a bizottság ülésén, és ez az az alaprendelkezés, ami miatt a szocialista és szabad demokrata képviselők a költségvetési bizottságban nem találták általános vitára alkalmasnak ezt a szabályt.

 

(12.00)

 

Arra is fölhívták az ellenzéki képviselők a figyelmet, hogy a rendelkezés költségvetési kihatásairól, következményeiről, hogy milyen pénzek hova fognak mozogni ennek következtében, nem kaptunk megfelelő tájékoztatást a költségvetési bizottságban, és ez egy további, fontos szempont volt amellett, hogy az ellenzéki képviselők nem tudták támogatni ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 10 perces időkeretben. Írásban előre jelentkezett Hörcsik Richárd képviselő úr, Fidesz; őt követi majd Hegyi Gyula.

Tessék, képviselő úr!

 

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/3984. számú törvényjavaslat nem más, mint az 1991-ben megalkotott XXXII. törvény néhány paragrafusának a módosítása. Jól emlékszem, hiszen magam is részt vettem a tíz évvel ezelőtti törvény parlamenti vitájában, hogy a '91. évi XXXII. törvény a maga idejében történelmi jelentőségű volt, és úgy vélem, hogy ma is az. Többek között ez a törvény teremtette meg az alapját annak a nagyon is gyakorlatias kapcsolatnak, ami a rendszerváltáskor jött létre, alakult ki, és azóta is kisebb-nagyobb kitérőkkel folyamatosan fejlődött az egyházak és az állam között.

E folyamat egyik állomása volt a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997-ben létrejött megállapodás. Ezt követően kezdődtek el az ennek végrehajtását célzó munkálatok, ami következésképpen magával hozta az említett '91. évi XXXII. törvény első módosítását. Nem kételkedem a '97-es törvénymódosítók jó szándékában, de sajnos ekkor kerül be a jogszabályba a most hatályon kívül helyezni kívánt, iskolaátadást megnehezítő passzus, amit egyébként az egyházi ingatlanrendezés gyakorlata is megkérdőjelezett.

Tisztelt Országgyűlés! A már említett '97-es úgynevezett vatikáni megállapodást sajnos az előző ciklusban nem követték a többi történelmi egyházzal kötendő szerződések vagy megállapodások. Ezen változtatott a '98 nyarán hivatalba lépő polgári kormány. Programjának megfelelően alig öt hónap alatt megkötötte ezeket a hiányzó megállapodásokat; jól ismert, hogy a reformátusokkal, az evangélikusokkal, a baptistákkal, a Mazsihisszel és a szerb ortodox egyházzal, ahogy államtitkár úr említette. Úgy vélem, hogy a modern polgári Magyarország értékrendjében helye van az olyan kormányzati egyházpolitikának, ami partnerként, hangsúlyozom ismét ezt a szót, partnerként kezeli az egyházakat, és nemcsak az elvont elméletben, hanem a mindennapok részleteire kiterjedő gyakorlatban is. Éppen ezért gyorsította fel a polgári kormány a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezését. A költségvetési forrás jelentős megemelésével és szinten tartásával, valamint a tulajdonrendezés végleges jegyzékének elfogadásával biztosította a törvényben foglalt kötelezettség végrehajtásának a garanciáit és feltételeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyházi ingatlanrendezés folyamatosságát tehát a polgári kormány tette lehetővé, először is azzal, hogy új egyeztető bizottsági elnököt nevezett ki, akinek vezetésével befejeződött a szentszéki megállapodás mellékleteként felsorolt katolikus ügyek tárgyalássorozata, illetve lezajlottak a református, evangélikus, zsidó, szerb ortodox, unitárius és baptista ügyek tárgyalásai. Az előbb felsorolt egyházak vonatkozásaiban a polgári kormány elfogadta a 2011-ig rendezendő ügyek jegyzékét, ami a mai napi árfolyamon összesen mintegy 61,5 milliárd forint értékű, nem több mint 1719 volt egyházi ingatlan kérdését oldja meg. Úgy vélem, hogy e jegyzék kölcsönös elfogadásával az egyházi ingatlanrendezési folyamat tervezhetővé és kiszámíthatóvá válik, nemcsak a költségvetés, hanem az önkormányzatok és az egyházak részére egyaránt.

Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt évtized egyházi ingatlanrendezési gyakorlata éppen az előbb említett elvek és szándékok ellenére is olyan problémákat hozott a felszínre, amelyek ismételten az 1991. évi XXXII. törvény előttünk lévő módosítását teszik szükségessé. Csak néhányat említek az azóta előjött problémák közül. Az egyházak több esetben igen leromlott állagú épületet kaptak vissza, aminek a helyreállítására az ingatlan értékének többszörösét kellett ráfordítani. De volt olyan eset is, amikor egy-egy önkormányzati intézmény kihelyezése túlzott költségvetési ráfordítással történt meg - sorolhatnám tovább a példákat. Egyszóval ezek és a hasonló esetek egyáltalán nem voltak összhangban az alaptörvény szellemével. Éppen ezért is indokolt az 1991. évi XXXII. törvény módosítása, ami egyébként a kormány és a Szentszék közötti 1997-es megállapodás végrehajtásának az ellenőrzésére hivatott vegyes bizottság ajánlásán alapszik. Ezt a törvénymódosítást a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja és elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak.

Tisztelt Elnök Úr! A törvénymódosítás elfogadásával nem sérül az a rendező elv, amit a kormány által jóváhagyott, 2011-ig szóló ingatlanrendezési jegyzék tartalmaz. Szeretném hangsúlyozni, hogy valamennyi a jegyzékben szereplő ingatlan, így például az iskolák mögött is egyházi, önkormányzati és kormányzati konszenzus van. Itt szeretném megnyugtatni a tisztelt közvéleményt, hogy a még rendezésre váró volt egyházi iskolák száma nem ad okot az aggodalomra, hogy netán az egyházi iskolák túlsúlyba kerülnének a magyar oktatás egészében. 2011-ben is ez a szám előzetes számítások szerint nem fogja meghaladni a 7-8 százalékos részesedésüket. Végül azt is megemlítem, hogy az előttünk fekvő törvénymódosítással az önkormányzatok úgynevezett ingatlan-karbantartási kötelezettsége sem ró különösebb terhet rájuk. A jó gazda gondossága elve, vagyis a saját tulajdonú ingatlanok állagának a megóvása vagy éppen karbantartása egyébként is a törvényben előírt kötelezettsége az önkormányzatoknak, függetlenül attól, hogy mi lesz az adott ingatlan sorsa.

Tisztelt Elnök Úr! Szeretném megismételni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja az előttünk lévő törvénymódosító javaslatot és azt elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót felszólalásra Hegyi Gyula képviselő úrnak, MSZP; őt követi majd Fodor Gábor.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt támogatja a volt egyházi ingatlanok tulajdonjogának rendezését, de olyan formában támogatja csak, hogy ne rövidítse meg az amúgy is nehéz helyzetben levő önkormányzatokat. Következik ez az álláspontunk abból, hogy egyrészt a Szocialista Párt vállalja és ellenzékben is tiszteletben tartja a Horn-kormány által kötött szentszéki megállapodást. Mi történelmi jelentőséget tulajdonítunk ennek a megállapodásnak, és büszkék vagyunk arra, hogy a mi kormányunknak sikerült ezt elérni. Másrészt azonban az önkormányzatok helyzetének a javítását 10 millió magyar állampolgár érdekében szintén alapértéknek tekintjük, és nagyon rossznak tartanánk, ha e törvény végrehajtása során bármilyen ellentét keletkezne az egyházak és az önkormányzatok között.

Hörcsik képviselőtársam hozzászólására csak annyit szeretnék mondani, hogy az idő a politikában egy fontos tényező. '97-ben sikerült véglegesíteni a szentszéki megállapodást. A Szocialista Párt természetesen a protestáns egyházakkal szerette volna folytatni a megállapodást, de közismert módon választások jöttek, azzal az eredménnyel, amely számunkra ugyan nem örvendetes, de mégis tényként tudomásul kellett venni.

Azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy amennyire én látom, a Szocialista Párt egyházi kérdésekben legalábbis a biztos arany középúton igyekszik járni, hasonlóan a lakosság többségéhez. Mi nem érezzük helyénvalónak egyesek zsigeri félelmét a történelmi egyházak társadalmi szerepvállalásától, de még ennél is sokkal károsabbnak tartjuk, ha a politika belerángatja az egyházakat, Isten ügyét a napi politikába.

 

(12.10)

 

A múlt hét végén elég szomorúan néztem egy bizonyos pártnak két helyszínen is megrendezett ülését, ahol az egymással civakodó és dulakodó pártvezérek előtt ott volt az asztalon a feszület és a Biblia. Azt hiszem, méltatlan ezeket a szent jelképeket a napi politika küzdelmeibe belerángatni; aki hívő ember, az nyilván a maga templomában, imaházában, otthonában, sok helyen kifejezheti hitét; azt hiszem, pártgyűléseken a feszületnek nem sok helye van, különösen amikor tudomásom szerint protestáns tagjai is vannak az adott pártoknak.

Az is ízlésünk ellen való, tisztelt képviselőtársaim, ha lassan azt látjuk már egyes kormányzati rendezvényeken, hogy egyes kormánypártok már-már a kormánypártok imádkozó szekciójaként szeretnék az egyházakat bevonni a legkülönbözőbb ünnepségekbe. Azt hisszük, hogy az egyházaknak a napi politikába való belerángatása eleve ellentétes azokkal a közös értékekkel, amelyeket hiszem, hogy a legtöbben osztunk ebben a házban.

A Szocialista Párt tehát nem az egyházak politikai, hanem társadalmi szerepvállalását támogatja. Ennek a törvénynek az 1. §-ában - ahogy államtitkár úr ezt pontosan ismertette is - az egyházak lehetőséget kapnak arra, hogy az eszmei értékű vagyont ne csak természetben, hanem készpénzben is megkapják. A mi szakértőink véleménye szerint ugyan ez nem következik szó szerint a szentszéki megállapodás szövegéből, de hogyha ez jó az egyházaknak és jó az önkormányzatoknak, akkor ezt szívesen támogatjuk. Azt gondoljuk, hogy az evangéliumi mondás értelmében a szombat van az emberért és nem az ember a szombatért, tehát ilyen értelemben a törvényt a valósághoz, a realitásokhoz, az igényekhez kell igazítani, és e tekintetben semmi kifogásunk nincs a törvényjavaslattal szemben.

A 2. §, amely azt mondja ki, hogy a tulajdonosnak, a kezelőnek a természetben átadásra kerülő épületet, iskolát, kórházat, egészségügyi, szociális intézményt megfelelő módon kell karbantartani az átadásig, nos, ezzel kapcsolatban, azt hiszem, fontos egy kicsit pontosabban fogalmazni, és tudomásom szerint önkormányzati ügyekben járatos képviselőtársaim módosító indítványt is fognak ebben a tekintetben benyújtani. Ha ez azt jelenti, hogy a tulajdonos - sok esetben, gyakori esetben az önkormányzat - ne pusztítsa le azt az épületet, amelyet az egyháznak való átadásra kijelöltek, akkor ezt támogatni kell, ez egy teljesen jogos előírás a törvény részéről. Ha azonban azt jelenti, hogy az adott önkormányzatnak - az ismert szegénység miatt - az ingatlanai általában nincsenek megfelelő állapotban, de annak az egynek, amelyet az egyháznak majd visszaad, a színvonalát fel kell fejleszteni ahhoz, hogy az átadásra sor kerüljön, egyrészt ezzel nem értünk egyet, másrészt azt gondoljuk, hogy mindenképpen a kormányzatnak kellene ehhez az összegeket előkeríteni.

Általában is azt gondolom, hogy ha Magyarországon iskolák, kórházak, szociális intézmények ezrei nincsenek megfelelő állapotban, akkor ez önmagában is botrány, és ez független az egyházi ingatlanok rendezésétől. Azt szeretnénk tehát, hogyha az önkormányzatok az alapfeladataik ellátásához megkapnák az államtól azt a támogatást, ami szükséges ezek ellátásához, függetlenül attól, hogy az adott ingatlant visszaadják vagy pedig "csak" önkormányzati kezelésben és fenntartásban marad. Hiszen ugyanazok az állampolgárok, ugyanazok az emberek használják mindkét intézményt, és akik ismerik a települési valóságot, azok tudják, hogy az egyházak és az önkormányzatok szembeállítása amúgy is elfogadhatatlan, hiszen ugyanazok az emberek használják, egyházi iskolába járnak, de állami egészségügyi intézményt látogatnak, vagy az egyik gyerek egyházi iskolába jár, a másik nem. Az élet ezer példát kínál, amely azt mutatja, hogy itt valóban úgy kell megoldani ezt a kérdést, hogy ne sérüljön se az állam, se az egyház érdeke.

A 3. §-sal kapcsolatban felteszem - látva a hozzászólók névsorát -, lesz erről még részletesebb vita is, én csak annyit tudok mondani, hogy egy alkotmánybírósági határozat mondta ki azt, hogy az önkormányzati iskolák fenntartása, azok biztosítása alkotmányos érdek, és ennek alapján történt a törvényi rendezés.

Amikor ezeket az ingatlanokat visszaadni rendelte a törvény és folyamatosan a szentszéki megállapodás is elfogadta ezt, azért történt, hogy az egyházak - a történelmi egyházak elsősorban - társadalmi szerepvállalása erősödjön. Mi az, amiben mi nagyon fontosnak tartjuk ezt a társadalmi szerepvállalást? Azt hisszük, hogy ez alapvetően és döntően a kereszténység alapelveként hirdetett szolidaritás megerősítése. Az elmúlt tíz év a magyar gazdaságpolitikában jelentős sikereket hozott, de tudjuk, hogy a társadalom elképesztő mértékben kettészakadt. A szegények és a gazdagok közötti különbség folyamatosan, úgy gondoljuk, hogy az elmúlt három évben kiugróan nőtt. Nyilván vannak, akik ezzel vitatkoznak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az elmúlt tíz évben olyan méretű szegénység keletkezett ebben az országban, amelyet a magam nemzedékéhez tartozók nem is láttak, legfeljebb regényekből, régi filmekből ismertek.

Azt hisszük, hogy ha az egyházak szerepet vállalnak a társadalmi szolidaritás erősítésében, felélesztésében, akkor világnézeti különbség nélkül minden baloldali ember rokonszenvére számíthatnak.

Üdvözöljük azt, hogy a szakszervezetek és az egyházak között a párbeszéd megkezdődött, és természetesen azzal is egyet tudunk érteni, hogy a katolikus egyház, a püspöki kar nyilatkozata hozzá képest szokatlanul éles hangon ítélte el a munka törvénykönyvének módosítását, amely a vasárnap kiárusítását tette lehetővé a mi fogalmaink, felfogásunk szerint.

Tudjuk azt, hogy II. János Pál talán mindenki másnál keményebben ítéli el a fajgyűlöletet, a türelmetlenséget, tudjuk, hogy a nyugati protestáns egyházak is hasonló álláspontra jutottak, ezért nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az egyházak Magyarországon gyakorlati lépésekkel is támogassák a társadalmi türelmetlenség mérséklését, megszüntetését.

Van egy katolikus értelmiségi egyesület, a Pax Romana, amelynek a siófoki kongresszusán elhangzott felvetésként, hogy az egyházak legnemesebb küldetésüket teljesítenék, ha például elérnék, hogy az egyházi iskolákban akár kvótaszerűen is tanulhassanak roma gyerekek, hogy így hosszú távon egy cigány értelmiség erősödjön meg. Azt is tudjuk, hogy az egyházak erre nyitottak, ebben a témában folynak tárgyalások, előkészítések, ezt a Szocialista Párt lelkesen támogatja, és valóban, a romakérdés megoldásában egyháznak, önkormányzatnak, államnak, civil szervezetnek együtt nagy-nagy szerepe lenne.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt általában egy jobb, türelmesebb és igazságosabb rendszerré szeretné átalakítani ezt a nagyon rideg és nagyon versenyelvű demokráciát, és hisszük - eddigi tapasztalataink és reményeink azt mutatják -, hogy az egyházak ebben nem a pártoknak, hanem a jóakaratú embereknek fontos szövetségesei lesznek és lehetnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván ehhez lesz részletes vita is; azt tudom mondani a Szocialista Párt nevében, hogy amennyiben világossá válik, hogy nem az önkormányzatok megzsarolásával lehet ezt a törvényt teljesíteni, akkor jó szívvel támogatni fogjuk az előterjesztést.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hegyi Gyula képviselőtársam elmondta a Szocialista Párt elvi állásfoglalását, álláspontját ezzel a törvénymódosítással kapcsolatban. Engedjék meg, hogy én egy rövid kétperces hozzászólásban önkormányzati szempontból vizsgáljam, és kiegészítsem Hegyi Gyula képviselőtársamnak azt az állítását, hogy mi módosító indítványt kívánunk ehhez benyújtani.

Valóban így van, az önkormányzati tulajdonlás és az önkormányzati kötelezettség szempontjából ez a normaszöveg elfogadhatatlan a Szocialista Párt képviselőcsoportja számára, ugyanis semmilyen garanciát nem ad arra vonatkozóan, hogy az önkormányzatoknak ezt az úgymond ingatlanmegóvási kötelezettségét milyen költségvetési fedezetből kell ellátni.

Hörcsik Richárd képviselőtársam persze megadta a választ arra, hogy akár ezt a 2. §-t el is lehetne hagyni; képviselő úr azt mondta, hogy a Ptk. alapján enélkül is kötelesek erre az önkormányzatok. Ha ez így van, akkor nem értem, hogy miért kellett ezt a szakaszt ide befogalmazni. Hacsak nem azért, hogy a leendő tulajdonosnak jogot adjon arra a törvény az önkormányzattal szemben, hogy ezt a felújítási folyamatot figyelemmel kísérje, és ha úgy tetszik, valamilyen jogot keletkeztet, hogy követeljen az önkormányzattól olyat, amit egyébként a Ptk. alapján is meg kell tenni.

Tehát én azt hiszem, hogy jogilag is érdemes lesz majd ezt a részletes vitában körbejárni, és egyébként pedig ennek a szakasznak a gyakorlati végrehajtását én magam is aggályosnak tartom; erre ugyancsak utalt Hegyi Gyula képviselőtársam.

 

 

(12.20)

 

Én önkormányzati szakpolitikusként naponta találkozom azzal, hogy az önkormányzati iskolák állagmegóvása, felújítása azért lehetetlen, mert erre az önkormányzatoknak nincsen pénzük. Próbálják meg emberileg egy kicsit végiggondolni, hogy ha egy olyan ingatlan, amelyet az önkormányzatnak valamikor át kell adnia, és mondjuk, egy működő önkormányzati iskola között kell választania az önkormányzatnak a szűkös anyagiak okán, melyiket fogja választani. Tegye a szívére a kezét, államtitkár úr, és hozzon döntést, mintha ön polgármester lenne!

Köszönöm. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedtessék meg, hogy Hegyi Gyula képviselő úr felszólalásához kapcsolódva a Lamperth Mónika képviselő asszony által felvetett kérdésre is válaszoljak.

A törvényjavaslat arról szól, hogy addig, ameddig önkormányzat, illetve állami szerv használatban tartja az intézményt, addig azt jó karban kell tartani; nem arról van szó, hogy további felújítást kell eszközölni, kizárólag arról, hogy karban kell tartani. Igenis a jövő tulajdonosa megkapja az ellenőrzési jogot. Engedjenek meg egy konkrét példát! A Sapientia Főiskola visszakapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsésztudományi karának Duna-parti épületét. Kérem képviselőtársaimat, menjenek el oda, nézzék meg, hogy ott mi van! A bölcsészkar kiköltözőfélben van az épületből, és a piarista diákok térdig járnak a szétvert malterban - egyszerűen barbár megoldás, ami ott történik!

Ezeket a dolgokat kell megoldani és ezt a kérdést kell tisztázni minden körülmények között. A piaristák, illetve most már a Sapientia Főiskola anyagilag szinte megoldhatatlan feltételek között van azért, mert a visszakapott nagy értékű ingatlan szinte negatív irányba hat most már.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Horváth Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Rubovszky György képviselőtársamhoz szeretnék csatlakozni. Valóban, azok a szülők, akiknek a gyerekei egyházi iskolába járnak - és a saját példámat hadd mondjam el, az enyéim közül az egyik a budai Szent Imre Ciszterci Gimnáziumba, a másik kettő az Egyetemi Katolikus Gimnáziumba jár -, tudják a következőket. Szép dolog volt, hogy visszaadtuk a csupasz épületeket, templomokat - arra majd külön kitérek, hogy az Egyetemi Katolikus Gimnázium tíz évig milyen pereskedésben állt a Fővárosi Önkormányzattal ez ügyben -, de az a szülő, aki egyházi iskolába járatja a gyermekét, óriási anyagi terhet vállal, mert ezek az iskolák felszereltségben, szertárellátottságban - és sorolhatnám a különböző, az oktatást segítő egyéb kiegészítő eszközöket - óriási nélkülözést szenvednek. Tehát ez külön anyagi terhet ró rájuk, mert az egyházi iskolák csupasz falakat vagy - ahogy Rubovszky György képviselőtársam említette - lerombolt, lepusztított, kifosztott ingatlanokat kaptak vissza, tehát ebben a kérdésben egyértelműen fideszes képviselőtársammal értek egyet.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, MSZP.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen nem lenne helyes, ha pusztán és kizárólag ilyen szóváltásban folyna itt ennek a törvényjavaslatnak a vitája, de azért szeretném önöket arra emlékeztetni: az 1. § pontosan azt mondja ki, hogy nemcsak természetben, hanem készpénzben is vissza lehet adni adott ingatlanokat; ez azt a kérdést, amelyről itt vitatkozunk, nyilván megszünteti, hiszen akkor készpénzben történik a visszaadás.

A 2. § értelmezésem szerint arra vonatkozik, amikor természetben kapják vissza az egyházak az adott ingatlant. Ebben a tekintetben elmondtam, és Lamperth Mónika - szerintem ugyanebben a szellemben - pontosan elmondta azt, hogy ha tudatosan lepusztítják azt az ingatlant, amely visszaadásra kijelölésre került, akkor az elítélendő, helytelen dolog, és ha azzal szemben bekerül ide egy pontos, árnyalt megfogalmazás, akkor azt jó szívvel támogatjuk. Csakhogy az a helyzet, hogy sajnos olyan zord körülmények között, mint amilyenek között egyház kap vissza iskolát, ugyanolyan körülmények között száz és száz, ezer és ezer iskola továbbra is önkormányzati fenntartásban üzemel ebben az országban. Vagy tessenek elmenni egy szociális otthonba! A Fő utcai szociális otthont, amelyet visszaadtak az egyháznak, elég jól ismerem, 10 meg 15 évvel ezelőtt is sajnos ugyanolyan állapotok voltak, mint amikor visszaadásra került, azért, mert az önkormányzatnak egyszerűen nem volt elég pénze a fenntartására.

Azt gondolom tehát, hogy ezt a különbségtételt kell megtenni, hogy a visszaadás ne jelentsen extra terheket az önkormányzatoknak. Természetesen a jó gazda gondossága elvárható, a rossz gazda pusztítása meg kárhoztatható; bár őszintén szólva nem hiszem, hogy van olyan önkormányzat, amelyik a saját településén élő gyerekek számára szánt szándékkal pokollá teszi a jövőt, hiszen ugyanazon szavazók, választók gyerekei fognak abba az egyházi iskolába járni, azok a gyerekek, akik addig az állami iskolába jártak. Tehát ez a kérdés jóindulattal megoldható.

Köszönöm. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak.

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném felolvasni a törvényjavaslatot, azt mondja, hogy "a vagyonkezelőnek az átadásig megfelelő módon karban kell tartani". Itt nincs szó beruházásról, nincs szó felújításról; itt arról van szó, hogy emberi módon kell ezt az egészet kezelni, és a kiköltözéskor sem szabad azt a rombolást végrehajtani, mint ami az ELTE épületében történt.

A másik, amit szeretnék pontosítani: a volt egyházi ingatlanok kártalanításánál a pénzbeni kártalanítás lehetősége eddig is megvolt, csak a törvény szövege úgy szólt, hogy "kivételes esetben". Az élet hozta azt a döntést, vagyis az élet tapasztalatai indokolják azt, hogy ezt a kivételességet szüntessük meg, és akkor, amennyiben lehetséges, pénzbeni kártalanításra váltsunk át mint általános dologra. Tehát ez nem egy újszerű dolog, csak a kivételesből bemegy a lehetőségek közé.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi Szászfalvi László.

 

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úr az expozéját azzal zárta és tulajdonképpen a törvényjavaslat vitáját azzal kezdte, hogy azt mondta: ami jó az országnak, az jó az egyháznak, ami jó az egyháznak, az jó az országnak. Nos, ezzel a kijelentéssel szeretném kezdeni a véleményem elmondását a törvényjavaslatról.

Azt gondolom, az államtitkár úr szavai árulkodóak, egy felfogást jelenítenek meg, egy olyan felfogást, amely véleményem szerint nem helyénvaló sem e törvényjavaslattal kapcsolatban, sem általában az egyházak szerepére vonatkozóan a magyar társadalomban. Gondoljunk csak bele - ezt nyilván az államtitkár úr is fel tudja idézni - pontosan a magyar történelem olyan fordulóiba, ahonnan példákat vehetnénk arra vonatkozóan, hogy vajon egybeesett-e az ország és az egyház érdeke. Mit gondolunk erről például az ellenreformáció idején? Mit gondolunk erről a Rákóczi-szabadságharc idején, amikor a katolikus klérus a császárt támogatta? Tehát jól tudjuk: nem igaz az az állítás, hogy az ország érdeke egybeesne az egyház érdekével. Vajon melyik egyház érdekével és vajon mikor? Vajon mi az ország érdeke, és melyik egyház érdekéről beszélünk?

Azt gondolom tehát, nem igaz ez az állítás; ez az állítás egy államegyház-felfogást tükröz, egy olyan államegyház-felfogást, amit magunk mögött hagytunk, amitől már távol vagyunk, mert a modern, demokratikus Magyarország nem kíván semmiféle államegyházat megjeleníteni Magyarországon, és nem kívánja az államegyházi felfogást tartósítani. Ha mégis ezt tenné, mégis ezt akarná, ha netán ez a felfogás bújna meg e gondolatok mögött, azt gondolom, az nemhogy nem modern lenne, hanem a XXI. század helyett a XIX. századba vezetné vissza ezt az országot.

Nem szabad tehát, hogy azt gondoljuk: az egyház és az ország érdeke azonos - mert ez nem igaz, nem erről szól a modern Magyarország. A modern Magyarország arról szól, hogy vannak polgárai, szabad állampolgárai, akik szabadon dönthetik el, milyen hitet kívánnak gyakorolni, ebben őket senki nem befolyásolhatja, senki nem korlátozhatja; és vannak egyházai, amelyek joggal büszkék történelmi teljesítményükre, amellyel valóban hozzájárultak ahhoz, hogy nemzetünk, országunk fennmaradjon, és ezt nekünk értékelnünk kell, el kell ismernünk, és segítenünk kell ezeket az egyházakat a magunk módján abban, hogy társadalmi szerepüket megtalálják. De senkit sem lehet kivételezni, senkit sem lehet hátrányos helyzetbe hozni a másikkal szemben - ez a modern Magyarország. És azt gondolom, joggal kívánják ezt a magyar polgárok, azok, akik számára az a nyugati demokrácia és az a nyugati gondolkodás a példa minden szempontból, szellemi szempontból és ha úgy tetszik, az életminőség szempontjából, ahová el akarunk érni, és amely sokunk számára szintén példa volt az elmúlt évtizedekben.

 

(12.30)

A nyugatias gondolkodás nem osztja ezt a felfogást, amelyet itt hallottunk a parlamentben. Tulajdonképpen innen, ebből a nézőpontból szeretném kritizálni ezt a törvényjavaslatot is.

A törvényjavaslat, azt gondolom, nagyon leegyszerűsítve egy politikai gesztust tartalmaz. Egy olyan politikai gesztust a mostani kormánypártok részéről, amely rövid távú politikai gesztus. Hozzátenném: a képviselőházban már az előző felszólalók részéről szóba került a vatikáni megállapodás ügye, amit az előző kormány kötött, amiről azt gondolom, helytelen lépés volt az előző kormány részéről. Mi a Szabad Demokraták Szövetsége nevében kritizáltuk annak idején ezt a megállapodást, ugyanis az is egy rövid távú politikai gesztus volt.

Ha komolyan vesszük az egyházak szerepét, és nem csak a választásokra nézünk, az egy, két, három év múlva bekövetkező választásokra, akkor nem szabad pusztán a választási eredmények szolgálatába állítani az úgynevezett egyházbarát politikát, mert azt gondolom, nem az az egyházbarát, aki kétes értékű "gesztusokat" tesz az egyházak felé, hanem az az egyházbarát, aki egy olyan egyházi modell megteremtésén fáradozik Magyarországon, amely önálló, szabad, független, saját lábukra állni képes és mindenféle állami befolyástól mentes egyházakat képzel el. Olyan egyházakat, amelyek nem az állam felé fordulnak, és vigyázó szemeiket nem a mindenkori államra vetik, hanem a polgárok felé fordulnak, a polgárok és az emberek felé fordulnak. Ilyen egyházra van szükség. Azt gondolom, egyre több ilyen modern, nyitott gondolkodású, megint csak azt kell mondjam, a nyugati katolikus és református értelmiség gondolkodásának megfelelő ember van ma Magyarországon, hála istennek. Azt is tudom, hogy kisebbségben vannak az egyházakban ezek a nyitott gondolkodású emberek, de azt gondolom, hosszú távon nem lesznek kisebbségben. Az az egyházbarát politika, amely ezt a gondolkodási módot és gondolkodásformát szolgálja.

Ami előttünk van, meggyőződésem szerint nem helyes javaslat; egyházellenes, ha úgy tetszik, nem egyházbarát javaslat, és nem is szolgálja az állam érdekeit. Miért gondolom ezt? A legsúlyosabb tétel tulajdonképpen a 3. §, amiről már beszéltünk. A 3. § egy alapvető, azt kell mondjam, a magyar történelmi hagyományokkal rendelkező passzust szüntet meg, ami elfogadásra került az egyházi ingatlan-visszaadás kapcsán, ez az önkormányzati iskolák megléte, illetve az a kötelezettség, hogy egy-egy településen, egy-egy kistelepülésen az önkormányzatnak, amennyiben egykori egyházi tulajdonról van szó, ne kelljen visszaadnia az iskolát, ha nem tud egyébként fenntartani más önkormányzati iskolát. Ennek a megszüntetése szerintem rendkívül súlyos következményekkel jár, hiszen azt vetíti előre, hogy megszűnhet a világnézetileg semleges oktatás a kistelepüléseken.

Ez nagyon súlyos, mint tudjuk, hiszen a világnézetileg semleges oktatás, amely az Alkotmánybíróság döntése által is megerősíttetett és elfogadtatott Magyarországon, a magyar demokráciának, a szabadságunknak, a nyugatias értelemben vett modern Magyarországnak az egyik alapköve. Ezt megszüntetni nem lehet. Ha erre kísérletet teszünk, az meggyőződésem szerint ellene van az állam érdekeinek, és - még egyszer hangsúlyoznám - ellene van az egyház érdekeinek is, mert csak feszültségeket, értelmetlen feszültségeket szíthat egyház és polgárok egy csoportja között, akik nem tartják helyesnek és elfogadhatónak ezt a felfogást, ezt a gondolkodásmódot. Tehát mi a szabad demokraták részéről ezt a leghatározottabban ellenezzük.

Fölmerült már szintén a vita kapcsán - Bauer Tamás képviselőtársam is emlékeztetett rá, és én is szeretném aláhúzni -, hogy rendkívül érdekes ennek a passzusnak a története, amire hivatkoztam. Egyfelől azért, mert valóban van ennek magyar történelmi hagyománya, gondoljunk csak az eötvösi oktatáspolitikára, ahonnan mindez származik. Másfelől pedig, ha úgy tetszik, a rendszerváltás utáni demokráciánkban is van ennek hagyománya, történelme. Jól emlékszem rá, amikor annak idején a Fidesz nem támogatta az egyházi ingatlan-visszaadásról szóló törvényt; többek között azért sem, mert nem láttuk biztosítottnak az önkormányzati iskolák megmaradását, tehát a világnézetileg semleges oktatás megmaradását.

Akkor a Fideszen belül voltak olyanok, akik úgy gondolkodtak az egyházi ingatlan-visszaadásról, hogy az is sok, amit kapnának az egyházak. Sokan voltak ilyenek, többek között Orbán Viktor is ezen az állásponton volt. Voltak olyanok, akik azt gondolták, hogy nem ez a helyénvaló, hanem ha úgy tetszik, még engedékenyebbnek kellene lenni az egyházakkal. Ennek az álláspontnak a képviselői közül sokan ma is a Fidesz frakciójában ülnek. Végül is egy olyan köztes álláspontot fogadott el a Fidesz, ami azt eredményezte, hogy nem szavazta meg ezt a törvényt. Pontosan ez volt a választóvíz, az iskolák ügye. Most, kilenc-tíz évvel később oda érkezünk, hogy a Fidesz - amelynek, tudjuk, közben megváltozott a politikai arculata és politikai értékvilága - maga áll az élére egy ilyen kezdeményezésnek. Én azt gondolom, nem teszi bölcsen a mostani legnagyobb kormányzópárt, hogy ezt a változtatást, ezt a szembefordulást megint csak az egykori alapértékeivel, e téren is megcsinálja.

Szeretnék még néhány szót szólni az első két paragrafusról is. Azt gondolom, a legsúlyosabb ugyan a 3. §, az iskolákra vonatkozó tétel a törvényjavaslatban, de az első kettőben is, mint ahogy itt az előbb kibontakozott vita mutatta, van vita, hogy én is így mondjam, tehát nincs egyetértés köztünk.

Az 1. §-nál, emlékezhetnek képviselőtársaim - legutóbb Rubovszky György említette -, az eredeti javaslatban a "kivételes" szó szerepelt. Én azt gondolom, helyénvaló lenne, ha megmaradna a "kivételes" szó. Eddig is volt lehetőség arra, hogy pénzbeli kártérítést kapjanak az egyházak, kapjanak azért juttatást, ha valóban nem tudnak visszakapni egy ingatlant, és ez helyes, valóban mindannyian tudjuk, de az élet produkál ilyen helyzeteket. De a törvény logikájából az következik - más szempontok alapján is -, hogy ez valóban kivételesen történhessen meg. Legyen meg erre a lehetőség, de kivételesen.

Másfelől pedig az önkormányzatoknak az úgynevezett karbantartási kötelezettsége: erre megint csak nem tudok mást mondani, mint ami már elhangzott itt a Házban, de szeretném megerősíteni, hogy bizony, ez terhet jelent az önkormányzatok számára. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy jámbor módon az önkormányzat nem tesz semmit azzal az épülettel, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a karbantartási kötelezettség pénzbeli ráfordítást igényel. Ehhez nem látjuk a forrásokat. Bizony, az önkormányzatoknak valamiféle anyagi hátteret kellene megteremteni. Itt is gyenge lábakon áll ez a javaslat.

Összefoglalóan, tisztelt képviselőtársaim: az előbb elmondottak alapján, de elsősorban az elvi megfontolások, illetve konkrétan az önkormányzati iskolákat fenyegető veszély, illetve a világnézetileg semleges oktatást fenyegető veszély miatt a Szabad Demokraták Szövetsége nem tudja elfogadni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP részéről.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én szeretnék ismét visszatérni ahhoz a második szakaszbeli vitatott témához, amelyről szólt Fodor Gábor is, de sokkal nagyobb terjedelemben egyéb kérdésekről; én mégiscsak erre a szűk részre korlátoznám a hozzászólásomat.

Amikor azt mondta Rubovszky képviselőtársam az előbb, hogy itt nincs szó fejlesztésről, mindösszesen arról, hogy ne rombolhassák le azt az ingatlant, amit később majd az egyháznak kell átadni önkormányzati tulajdonból: én értem, hogy itt nem fejlesztésről van szó, nem is ezt a szót használja a törvényjavaslat, nyilván tudatosan, de akkor azt kellene leírni; azt, hogy ne rombolhassák le. Ha ezt akarja a jogalkotó, akkor ezt kell leírni.

Nem ezt írja le, hanem karbantartási kötelezettséget állapít meg, amit egyébként más törvények is. A jogszabályok előírják, az állagmegóvásról gondoskodni kell a tulajdonosnak, a köztulajdonnál pedig különösen fontos ez a kötelezettség. Erre utalt Hörcsik úr is, fideszes képviselőtársam, a hozzászólásában.

Ha ez igaz, akkor miért kell egy másik törvényben ezt a kötelezettséget megismételni? Értem én a szándékot, nyilván azért, hogy a leendő tulajdonosnak ellenőrzési jogosítványt akarnak biztosítani. Nincs ez végiggondolva. Milyen lehetőségei, milyen jogosítványai lesznek a leendő tulajdonosnak? Keletkezik ezáltal joga, hogy valamit követeljen az önkormányzattól?

Életszerű példákat tudnék fölsorolni. Például egy önkormányzat majd át kell adja az egyik egyháznak az ingatlant, az egyház észleli, hogy az udvarra bejárnak randalírozni, és azt mondja, csináltasson egy kaput. De lehet, hogy ennek a kapunak a megépítése az önkormányzatnak olyan terhet jelent, amiről egyébként úgy ítéli meg, hogy nem tudja vállalni más kötelezettségek miatt. Azért mondtam egy ilyen borzasztó egyszerű példát, mert önök akkor láthatják, hogy ebből milyen helyi viták, problémák, konfliktusok kelentkeznek. Lehet, hogy ezért mondta azt Fodor Gábor képviselőtársam is (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ez vélhetően egyházellenes is abban a fölfogásban, hogy ez olyan helyi konfliktusokat szíthatna településeken, amiket esetleg nem is látunk előre. Államtitkár úr jót mosolyog ezen, biztosan majd elmondja aggályaimra a választ.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Horváth Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

 

(12.40)

 

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ha körülnézek a Magyar Országgyűlés falai között, azt hiszem, két olyan képviselő ül ebben a teremben - Fodor Gábor SZDSZ-es képviselő és szerénységem -, akik az első parlamenti ciklusban is részt vettünk e törvényjavaslat, illetve az alaptörvény vitájában.

1991 tavaszán folyt a vita, hasonló körülmények között. Akkor Fodor Gábor képviselőtársam a Fidesz vezérszónokaként a Fidesz csomagtervét terjesztette be. Én akkor MDF-es felszólalóként úgy jellemeztem az ő koncepcióját, hogy az egy lombikterv, a magyar valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott gondolat. Az idő az akkori kormánypártokat igazolta, és úgy gondolom, a jelenlegi koalíció az első parlamenti ciklus eszmei örököse, az ott felvetett gondolatok folytatója és törvénybe foglalója.

Én 1991-ben úgy fogalmaztam, Lékai László bíboros jelszavát idézve, hogy a megnyesett fa kizöldül. Az elmúlt tíz esztendő - úgy gondolom - ezt a megállapítást igazolta, kizöldült a megnyesett fa. Lehet, hogy az ellenzéki képviselőket ez zavarja, de az egyházi fenntartású óvodák, iskolák, egyetemek, az oda jelentkező tanulók, felvételizők száma mind azt bizonyítja, hogy - szemben Fodor Gábor képviselőtársammal - a mai modern Magyarország igényli ezeket az intézményeket.

Derűsen hallgattam megint az SZDSZ-es felszólaló nyugati gondolkodásra való hivatkozását. Úgy gondolom, Magyarországon a magyar polgárok is - a gyakran hangoztatott SZDSZ-es nyugat-európai szlogen hangoztatásával szemben - nyugati módon gondolkodnak, amikor élnek a törvény adta lehetőséggel, és igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat.

Befejezésképpen a két percben azt kérem valamennyi képviselőtársamtól, segítsük elő, hogy a zöldellő fa még jobban zöldellhessen.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, MSZP.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom, mire értette Horváth Béla, hogy az ellenzéki pártok nem örülnek a megnyesett fa kizöldülésének. Ha jól emlékszem, arról kezdtünk el beszélgetni, hogy az 1997-es szentszéki megállapodás módosításáról, további értelmezéséről van szó. Tudomásom szerint 1997-ben nem Horváth Béla pártja, sem az MDF, sem a Kisgazdapárt, hanem a Szocialista Párt volt kormányon. Tehát nyilvánvalóan mi hoztuk ezt a megállapodást. Amint beszédemben említettem, büszkék is vagyunk rá.

Azzal a módosítással, ami történik, egyetértünk. Azt azonban fontosnak tartjuk, hogy véletlenül se jelentse ez a nehéz helyzetben lévő önkormányzatok további megrövidítését. Őszintén szólva, azért nem értem ezt a disputát, mert ha ez nem szándéka a kormánynak, sőt, ennek ellenkezője a szándéka, akkor nyilvánvaló, hogy az esetleges módosítást - amely kizárólag ezt a célt szolgálja, az önkormányzatok védelmét - támogatni kell. És ez az ideológiai jellegű vita értelmét veszti; hiszen ha a beterjesztő kormányzat az egyházakat nem az önkormányzatok rovására akarja támogatni - hisszük, hogy nem -, akkor ez a kérdés jóindulattal nagyon könnyen megoldható.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Szintén két percre kért szót Takács Imre képviselő úr, MSZP.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a helyzetben igen nehéz okos döntést hozni. Hiszen valamennyien tudjuk - a Számvevőszék anyaga bizonyítja -, hogy az önkormányzatok milyen nehéz helyzetben vannak, hogy az önkormányzatok finanszírozása sokszor nem elegendő arra, hogy az iskolákat felújítsák, karbantartsák. És nyilvánvaló, hogy ez minden területen érvényesül. Ez az egyik, amit nagyon fontos a vita kapcsán megállapítani.

A másik pedig az, hogy tisztelet illeti a magyar egyházakat azért, hogy mindent megtesznek az oktatás eszközeivel is a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása érdekében. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1996-ban kiadott körlevele igen lényeges gondolatokat tartalmaz ennek kapcsán. És az a társadalmi egyenlőtlenség, amit a Magyar Katolikus Püspöki Kar ebben a '96-ban kiadott körlevelében hangsúlyoz, fontos, hogy felszámolásra kerüljön. Az egyházakat tisztelet illeti ebből a szempontból.

Azonban szeretném befejezésképpen - a két percben nem telik erre idő, hogy tovább ragozzam a dolgot - azt is hangsúlyozni, amit Széchenyi István mondott az egyházakkal kapcsolatban. A Diszharmónia és vakság című művében három nagyon fontos dolgot fogalmaz meg: a nemzeti érzéseket sohasem szabad megsérteni; a pénzügyi egyensúlyt meg kell őrizni, mert a pénzügyi hitelvesztés még a leggazdagabb állam hitelét is elveszíti; és harmadikként nagyon fontosnak tartja, hogy a kormány ne avatkozzon be hitbéli ügyekbe.

Itt Széchenyi nemcsak közvetlen beavatkozásra gondol a könyvében, hanem közvetett beavatkozásra is. Vigyázzunk, hogy se közvetlen, se közvetett beavatkozás ne következzen be!

Köszönöm.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Hörcsik Richárd képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Horváth Béla képviselőtársamnak mondom, hogy abban a vitában én is részt vettem, ahogy a felszólalásomban ezt jeleztem. Akkor Fodor Gábor képviselőtársam a Fidesz álláspontját mondta, most pedig én képviseltem a Fidesz álláspontját. Erre csak egy válaszom van: tempora mutantur - változnak az idők.

Lamperth Mónika képviselőtársam kétperces felszólalására szeretnék reagálni nagyon röviden. Ő feltette a kérdést, hogy miért van szükség az ellenőrzési jog felállítására vagy kérdésére. Nos, az egyik történelmi egyház vezetőjével beszélgetvén ő azt látja az egyházi ingatlanok átadásának gyakorlatából, hogy éppen az ennek a törvénynek a hiányossága, hogy nem szankcionálja ezt a jogot. Tehát mi történik akkor, ha nem megfelelő állapotban adja át kvázi az önkormányzat az egyháznak?

Ez a kitétel, amit ez a javaslat említ, semmilyen fajta - úgymond - szankcionálást nem tartalmaz. Néhány egyházi képviselő éppen ezt kifogásolja. Úgy érzem, hogy ez egy köztes megoldás egyes egyházi kívánalmak és a törvényjavaslat között. Ez nem szétválasztja, hanem éppen közel hozza az önkormányzatot az egyházhoz, hiszen közös érdek. Az önkormányzat, a falu az a kör, ahol mind az egyház, mind az önkormányzat létezik, tehát ugyanazokról az emberekről van szó.

Elemi feltétel és követelmény, hogy az önkormányzat úgy adja át az iskolát, hiszen esetleg ugyanazok a gyerekek fognak oda járni. De itt nemcsak az iskolai ingatlanok van szó - ez a kisebb része az átadandó egyházi ingatlanoknak -, hanem más természetű ingatlanokról is szó van.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársammal teljesen egyetértünk abban, amit itt az expozéban államtitkár úr is elmondott célként; tehát hogy úgy kapják meg az egyházak az ingatlant, hogy lehetőleg az állagát megóvják, és abban a formában, hogy azt használni tudják, hogy ne romoljék le. Ebben egyetértünk.

Nem ebben van közöttünk vita, hanem abban, hogy milyen garanciák vannak arra, hogy erre lesz majd forrás. És ha itt ellenőrzési jogokat kap az új tulajdonos, akkor az milyen jogi lehetőséget ad az ő kezébe, hogy ennek érvényt szerezzen. Ha abban egyetértés van a kormánypárti és az ellenzéki oldalon, hogy mi megpróbálunk garanciákat rendelni emellé, hogy valóban egy közös cél érdekében együttműködés legyen az önkormányzat és egyház között, ne pedig konfliktus és egymásra mutogatás, ebben mi partnerek vagyunk, hogy keressünk ilyen eszközöket.

Nem végiggondolt a javaslatom, csak egy ötletként mondom - és kérem, hogy fontolják meg, ezt mi is meg fogjuk tenni -, hogy például a törvény adjon arra felhatalmazást, hogy ha a tulajdonosnak szándékában áll erre a karbantartásra, állagmegóvásra pénzt fordítani, de ehhez nincsenek eszközei, és az ellenőrző észleli, hogy itt valamit lépni kéne, adjon jogot arra, hogy a Kincstártól bizonyos összeget ennek fedezetéül lehívhasson és az állam garantálja. Úgyis az állami kötelezettségteljesítés érdekében ad haladékot ez a - ha úgy tetszik - törvénymódosítás. Adjon erre valamilyen garanciát!

Tehát nem szeretném, ha bárki azt gondolná, hogy ellene vagyok annak, hogy itt állagmegóvás legyen, és megfelelő állapotban kapják meg az egyházak az ingatlant. Szó nincs erről.

 

 

(12.50)

 

Én annak a garanciáit keresem, hogy az önkormányzatra ne rakjon teljesíthetetlen terhet, és ne legyen konfliktus forrása. Tehát kérem, legyenek abban partnerek, hogy legyen erre olyan megoldás, hogy például az állam, a Kincstár ezért helytáll. Én ezt egy működőképes megoldásnak tartom.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, MDF.

 

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyházak a magyar történelemben értékes kultúrateremtő, -megőrző és -átadó munkát végeztek. A hitéleti tevékenység mellett az oktatás, a nevelés, az egészségügy, a szociális és kulturális szolgáltatások terén jelentős feladatokat láttak el és fontos társadalmi szerepet töltöttek be. A materialista és ateista világnézet kizárólagosságának elvi alapján álló pártállam az egyházak vagyontárgyainak elkobzásával, szervezeteik jó részének felszámolásával és más hatalmi eszközökkel, folyamatos jogsértéseket elkövetve, az egyházak hitéleti tevékenységét és társadalmi szerepüket szűk korlátok közé szorította.

A jogállamiságot megvalósító Magyar Köztársaságban az egyházak ismét szabadon, korlátozás nélkül betölthetik társadalmi szerepüket, ehhez azonban hiányoznak az anyagi eszközeik. Az Országgyűlés az elkövetett súlyos jogsértések részbeni orvoslása, részben pedig az egyházaknak az 1990. évi IV. törvényben említett tevékenységük folytatásához szükséges tárgyi, anyagi feltételek biztosítása érdekében az egyes volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről törvényt alkot. E gondolatokat a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény preambulumából idéztem elénk.

Azt hiszem, hogy az idézett törvényszöveg rögzíti máig ható módon talán azt a közös minimumot, amely mindannyiunk számára elfogadható alapot és konszenzust jelent vagy kell hogy jelentsen. E törvény az első volt a rendszerváltozás után, az első demokratikusan választott, MDF által vezetett kormány előterjesztésében, amely megkísérelte rendezni a sokszor rendezhetetlennek tűnő szálakat a volt egyházi ingatlanok tekintetében. Bár az első kormányzati ciklus időszakában óriási viták, sokszor megalázó és méltatlan baloldali és álliberális támadások kísérték mind a törvényjavaslat vitáját, mind pedig annak a végrehajtását, az azóta eltelt időszak azt igazolta, hogy ha nem is jelentett tökéletes megoldást a törvény a 35 évi, gyűlölettel teljes rombolás után, mégis megindított egy rendezési folyamatot, amelynek alapelve - minden ellenkező híreszteléssel szemben - a reprivatizációval szembeni funkcionalitás, az érdekeltek közötti megegyezés, illetve az időbeni és pénzbeni arányosság és ütemezés elve.

 

 

(Kapronczi Mihályt a jegyzői székben Mádai Péter váltja fel.)

 

Kitűzött célja volt a törvénynek, hogy annak végrehajtása lehetőleg új jogsérelmet ne okozzon. Az a tény, hogy az azt követő kormányok alapvető változásokat nem eszközöltek a törvényben, illetve az azóta eltelt tíz esztendő tapasztalata is azt igazolta, hogy a törvény betöltötte önmagában is ellentmondó hivatását, egyrészt az igazságkeresést, a jogállamiság visszaállítását ezen a téren is, másrészt pedig a mai, a megváltozott társadalmi körülményeket, pénzügyi és egyházi lehetőségeket, realitásokat kellett, kell figyelembe vennie.

Tisztelt Ház! Időközben a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997-ben megállapodás jött létre, amely megállapodás megkötése után megkezdődött annak végrehajtása, többek között a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosítása vonatkozásában is. Ez a törvénymódosítás azonban az említett megállapodás szellemének nem minden tekintetben felelt meg, sőt volt olyan paragrafusa - a 2/A. § -, amely kifejezetten az egyházakra sértő, reájuk nézve hátrányos helyzetet hozott létre. E hiányok, a megállapodás végrehajtását, megvalósulását figyelemmel kísérő bizottság és az egyházak javaslatai tették szükségessé az előttünk fekvő T/3984. számú törvényjavaslat előterjesztését.

Mindezek mellett még az elmúlt tíz év gyakorlata, tapasztalatai, illetve a törvény végrehajtására kitűzött következő tíz esztendő kihívásai, garanciális igényei jelentik a törvény pontosításának, finomításának indokait. Ámbár e törvényjavaslat első pillanatra pusztán technikai, gyakorlati módosítási igénynek tűnik, mégis három fontos elvi jelentőségű módosítást jelent. Az első fontos pontosítás, hogy valóban életszerűvé tegyük a törvény szövegét, azaz az egyház részére adható pénzbeli kártalanítás kivételes jellegének feloldása történjen meg.

Az elmúlt tíz év tényei, konkrét tapasztalatai azt mutatják, hogy minden érdekelt félnek - túl a kivételes jellegen - igen gyakran jobban megfelelt az érintett egyház pénzbeli kártalanítása, mind az államnak, mind az önkormányzatoknak, mind pedig az egyházaknak, hiszen - mint a törvény általános alapfilozófiája is - így a funkcionalitás alapelve valósulhatott, illetve valósulhat meg.

A törvényjavaslat elfogadása lehetővé teszi azt, hogy az egyházi ingatlanrendezés hátralévő tízéves folyamata kiszámíthatóbban, stabilabban menjen végbe, és egészében a költségvetési vetületét is sokkal inkább kezelhetőbbé teszi az eddigieknél.

Hangsúlyozom tehát, jól ismerve a több oldalú érdekek mibenlétét, hogy e módosítás minden érdekelt fél mozgásterét könnyebbé teszi, és jól szolgálja az alaptörvény két alapelvének megvalósulását, a funkcionalitást és a konszenzusra törekvést.

Az előterjesztett javaslat másik fontos eleme azon ingatlanok széles körére vonatkozik, amelyeket az egyházak továbbra is természetben kérnek, és az elfogadott ütemezés szerint, az arányosság és időbeli ütemezés elve alapján meg is fognak kapni az elkövetkezendő tíz év alatt. Támogatjuk a törvényjavaslat azon szándékát, amely külön megfogalmazott törvényi kötelezettséget fogalmaz meg az egyházak számára visszaadandó ingatlanok tulajdonosai, vagyonkezelői és használói számára. Bár természetesen tudjuk hogy a Ptk., illetve az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény általános kötelezettségeket is megfogalmaz a mindenkori tulajdonossal és használóival szemben, de mégis szükségesnek látszik ebben a törvényben is speciális garanciákat teremteni a törvény még hátralévő tíz évére vonatkozóan.

Megítélésünk szerint a törvényjavaslat ezt a garanciát hozza létre azzal együtt, hogy lehetővé teszi azt is, hogy az egyházak figyelemmel kísérhessék e kötelezettség teljesítését, azt, hogy a még ideiglenes tulajdonosok, illetve használók valóban a jó gazda gondosságával és a törvényi kötelezettségek figyelembevételével végzik-e az ingatlanok karbantartását.

A 3. § lényeges eleme egy '97-es módosítás, betoldás megszüntetése, amely eleve teljesen felesleges volt, sőt az egyházak számára korlátozást és méltánytalanságot is jelentett. Egyébként pedig az eredeti törvény, a már említett, többször hangsúlyozott funkcionalitás és arányosság elveit figyelembe véve, több ponton is garantálta és garantálja mind az egyházi, mind pedig az önkormányzati feladatvállalás és kötelezettség megvalósulását.

Az ezzel kapcsolatos indulat- és gyűlöletkeltés felesleges mérgezése az egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott és mindenki érdekét szolgáló ingatlanrendezési folyamatnak. Szeretném megjegyezni, azt gondolom, hogy Hegyi Gyula képviselőtársam felszólalása - ellentétben a szabad demokrata frakció felszólalásával - ugyanezeket a gondolatokat fogalmazta meg, amikor azt mondotta, hogy ugyanazon település gyermekeiről van szó, ugyanazon települések gyermekei járnak mind az önkormányzati, mind pedig az egyházi iskolákba egyaránt.

 

(13.00)

 

Mindezen érvek és a felsoroltak alapján a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslatot, és azt elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak.

Köszönöm szépen türelmes figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, MDF.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az eddigi vitával kapcsolatosan, hiszen nem az önkormányzati törvény módosítását fogalmazta meg a törvénytervezet, és talán egy példaként a bezárt iskolákkal kapcsolatban, az én városomban tulajdonképpen általános iskolát nem zártunk be. Tehát olyan intézményt nem szüntettünk meg, amely alapvetően iskolának épült, sőt, mi több, bölcsődéből, óvodából csináltunk iskolát.

 

 

(Németh Zsoltot a jegyzői székben dr. Vidoven Árpád váltja fel.)

 

Ezzel a törvénnyel, ami valóban megpróbálja helyre tenni akár pénzbeli támogatással, akár épületegyüttes átadásával kapcsolatosan az egyházak számára a lehetőséget, egyrészt a hitoktatás területén egyfajta bővítési lehetőséget tud biztosítani a pénzbeli hozzájárulás az önkormányzatok részéről vagy az állam részéről, a másik oldalon pedig lehetővé teszi azt is, hogy valóban az egyházak, akár más területen, így szociális, egészségügyi területen is az önkormányzatoktól átvállaljanak olyan feladatokat, amelyek ezekben az intézményekben nagyon jól megvalósíthatóak. Így az önkormányzatoktól egyfajta tevékenységi kört is tulajdonképpen átvesz, és ezáltal az önkormányzatok további eszközöket tudnak számukra adni, biztosítani.

Azért is mondom, hogy ennek mindenképpen így kell alakulni, hiszen nagyon sok területen azok az intézmények már nem állnak rendelkezésre, amelyek annak idején egyházi tulajdonban voltak, és ha az egyház igényt tart pénzbeli kiváltására, akkor a lehetőséget meg kell adni, hogy adott esetben saját területén levő hitoktatási bővítésekkel ezeket a funkciókat minél jobban el tudják látni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót... (Közbeszólás: Itt van!) Bauer Tamás képviselő úrnak. Elnézést, nem láttam, mert előreült már. Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi Lezsák Sándor.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint többször elhangzott már, rövid törvényjavaslat van előttünk, mindössze három paragrafusból áll, de azt gondolom - szabadon idézve a miniszterelnök úrnak a Fidesz kongresszusán mondott beszédét -, hogy hatparagrafusnyi kárt is lehet okozni ezzel a törvénnyel. Ugyanis ez a törvényjavaslat, amelyet a kormánypártok nyilván meg fognak szavazni, tovább folytatja azt a visszautat, amelyet a jövő választásával kampányoló kormánykoalíció a magyar múltba meg az európai múltba folytat.

Azt is hallottuk erről a Fidesz-kongresszusról, hogy itt elfogadtak, útjára indítottak egy vitaanyagot, amiben ebben a tekintetben például az szerepel, hogy lehetővé kell tenni, hogy aki egyházi esküvőt köt, annak ne kelljen elmenni a polgári anyakönyvvezetőhöz.

Mikorra is akarnak önök visszamenni, tisztelt képviselőtársaim? Mikor is, ezernyolcszázhányban jutott el Magyarország oda, hogy a polgári házasság, a polgári anyakönyvvezetés függetlenedik az egyházi házasságtól? Nincs Európában talán olyan ország, de ezt nem tudom pontosan... (Várhegyi Attila: Nem jól tudja, képviselő úr!) Oké, azt mondtam, talán. Magyarország számára, egy sokhitű, szekularizált ország számára, egy olyan ország számára, ahol az állam és az egyház szétválasztása az alkotmányban szerepel... - én tudom, hogy ezt önök nem szeretik, és minden alkalommal az együttműködésről beszélnek az elválasztás helyett, de egyelőre az alkotmányt talán még a következő választások után sem lesz módjukban módosítani.

Azt mondta az államtitkár úr, hogy az egyházak ne lássanak el állami közhatalmi funkciót. Ezt mondta ma itt. Márpedig ha az anyakönyvvezetést átveszik az államtól, ami az önök vitairatában szerepel, ez éppen azt jelentené, hogy állami közhatalmi funkciót vesznek át. Ezek a Fidesz, a jelenlegi Fidesz jelenlegi kormányának tervei. A jövő választása helyett a múlt választása!

Ez a rövid törvényjavaslat persze ezt még nem tartalmazza. De amit tartalmaz, az is a múlt választása. De mielőtt a rövid paragrafusokra rátérnék, még egy pontra szeretnék visszatérni abból, amit az államtitkár úr itt ma az expozéjában mondott el. Mert hiszen az államtitkár úr sem korlátozódott a törvényjavaslat pontjainak ismertetésére, hanem belehelyezte egy széles egyház-politikai összefüggésbe, ami helyénvaló is, hiszen egy expozénak így kell kinézni. Csakhogy ennek kapcsán megint - hogy mondjam - a valóságnak nem megfelelő állítást tett, mert én nem fogalmazok úgy, ahogy azt a jelenlegi miniszterelnök az első ciklusban az Antall-kormányt illetően még ellenzéki politikusként tette, én ilyen finom megfogalmazást alkalmazok.

Mit mondott az államtitkár úr? Azt mondta, hogy az előző ciklusban megszüntették a hitoktatás támogatását - ugye ezt mondta. De ugye tudja az államtitkár úr, hogy az a bizonyos vatikáni megállapodás, a katolikus egyház és a magyar kormány közötti megállapodás, kompromisszumos megállapodás úgy lett kialakítva, hogy a hitoktatás támogatását, az erre szánt évi egymilliárdot beleépítették az állam által a katolikus egyháznak adott támogatásba. Nem megszüntették, tisztelt államtitkár úr, hanem beépítették. Ezt írta alá a Vatikán képviselője a Horn-kormánnyal! Így lett kiszámítva az a támogatás.

Miért? Mert abba az elvi alapba egyezett bele akkor az egyház, amikor még az előző kormánnyal tárgyalt, hogy a közcélú tevékenységek támogatását kapják az egyház létesítményei az államtól, és a kifejezetten hitéleti tevékenység támogatását - és a hitoktatás ez -, hogy úgy mondjam, saját pénzéből finanszírozza az egyház, amely saját pénzt egyébként szintén az államtól kapja jelentős részben. Ez volt az elvi alapja ennek a megállapodásnak és annak a törvényalkotásnak, amely az előző ciklusban történt, és aztán önök ezt a valótlan állítást hangoztatták - nemcsak önök sajnos, hanem egyházi képviselők is -, hogy megszűnt, és önök visszaállították; ami azt jelenti, tisztelt államtitkár úr, hogy önök kétszer adják oda ugyanazt a pénzt az egyházaknak, hogy jó pontokat szerezzenek az egyházaknál a maguk politikai megfontolásaiból.

Valótlan az állítás, államtitkár úr, amit önök három éve ebben a kérdésben mondanak és amit ön ma megismételt.

A másik valótlan állítása az volt, hogy azt a bizonyos módosítást, amit az előző ciklusban megalkottunk, és amit önök a jelen törvényjavaslat 3. §-ával hatályon kívül akarnak helyezni, arról az államtitkár úr nem tudja, hogy azt a módosítást miért tettük. Nos, ha nem tudja, akkor forduljon, mondjuk, a miniszter úrhoz, Rockenbauer miniszter úrhoz, aki ugyanis öntől eltérően már ott ült a Fidesz-frakcióban 1991-ben, és részt vett azon a név szerinti szavazáson... - mert Fodor Gábor csak ezt az egy pontot nem említette, amikor visszatért erre a '91-es törvényalkotásra; név szerinti szavazást kért a Fidesz ebben a kérdésben, az egyetlen iskola, a település egyetlen iskolájának visszaadásáról. Ez volt az egyetlen név szerinti szavazás '91-ben ennél a törvényjavaslatnál, amit a Fidesz kezdeményezett, és természetesen a Fidesz, az SZDSZ és az MSZP képviselői szavaztak úgy, hogy az egyetlen iskolát ne lehessen visszaadni. Az MDF, a KDNP és a Kisgazdapárt képviselői szavaztak úgy, hogy vissza lehessen adni. Gondolom, Horváth képviselő úr emlékszik, hiszen ott ült (Horváth Béla: Így van!), és gondolom, Hörcsik képviselő úr is emlékszik, ott ült, ez volt a név szerinti szavazás.

Azért, mert a szocialistáknak, a szabad demokratáknak és a Fidesznek ez volt az álláspontja, ezért amikor a szocialista-szabad demokrata kormánytöbbség az előző ciklusban tovább folytatta az ingatlan-visszaadást, ezt az egy módosítást ezen a törvényen megtette, azt az álláspontot képviselve, amit korábban képviselt. Mert a szocialista-szabad demokrata kormánytöbbség folytatta az ingatlan-visszaadást. Se a szocialisták, se a szabad demokraták nem értettek egyet ezzel a törvénnyel, de ennek a kormánynak, ennek a két pártnak nem az volt a politikája, hogy mindent, amit az előző ciklusban építettek, azt a földig kell rombolni, ha kormányváltás történt. Mi nem ezt csináltuk. Folytattuk, mert nem akartuk fenekestül felforgatni azokat az állapotokat, amelyeket örököltünk, ezt az egy korrekciót megtettük. Önök azonban ezt az egy korrekciót akarják visszacsinálni.

 

 

(13.10)

 

Ha már itt tartunk, és ha már Horváth képviselő úr szóba hozta azt, hogy ki volt itt az első ciklusban, és ki hol volt akkor, és ki hol van most: kétségtelen, hogy Hörcsik Richárd, Horváth Béla nem ugyanabban a pártban van ma, mint amelyikben akkor volt, és Fodor Gábor sem. De mind a hárman ugyanazon a helyen vannak. Mert más pártban ugyan, de Hörcsik Richárd is most a Fideszben, akkor az MDF-ben; Horváth Béla most a Kisgazdapártban, akkor az MDF-ben; és Fodor Gábor most az SZDSZ-ben, akkor a Fideszben ugyanazt az álláspontot képviseli, önök a konzervatív álláspontot, Fodor Gábor a liberális álláspontot.

Annyit hadd mondjak Szászfalvi képviselő úrnak, hogy mi nem nevezzük önt se álkereszténynek, se álkonzervatívnak, se álnemzetinek, ne nevezzen minket álliberálisnak, hagyja meg nekünk a liberalizmust, és ne akarja elvenni tőlünk! (Szászfalvi László közbeszól.)

De hogy ki van a helyén? Azt gondolom, hogy az említettek a helyükön vannak. Aki nincs azon a helyen, amelyiken volt, azaz aki ugyanabban a pártban van, mint amelyikben akkor volt - az államtitkár úr meg a miniszter úr, meg a miniszterelnök úr -, akik az ellenkező álláspontot képviselik most, mint amit 1991-ben képviseltek; ugyanabban a pártban, csak egy más álláspontot.

A másik két paragrafushoz csak nagyon rövid megjegyzést teszek. Azt gondolom, hogy annak a '91-es törvénynek - ezt szerintem Hörcsik és Horváth képviselők is megerősíthetik - az volt a filozófiája, az MDF azt képviselte akkor, hogy részleges, funkcionális legyen a visszaadás. Nem mindent, hanem azt kell visszaadni az egyházaknak, amit arra a célra használni tudnak és kívánnak. S ezt erősítette meg az alkotmánybírósági állásfoglalás is. És ebből következett az, hogy a pénzbeli kártalanítás csak kivételes volt. Ha önök ettől most eltérnek, akkor ettől az alapelvtől térnek el.

Nem fogadjuk el ezt a bizonyos karbantartási kötelezettséget sem, de már nincs időm, hogy erről beszéljek, csak egy befejező megjegyzést szeretnék még tenni. Sok mindenkiről elmondtam már, hogy ugyanazon a helyen van-e, mint korábban. Hegyi Gyula azt mondta itt, hogy az MSZP támogatja, mégpedig feltétel nélkül támogatja ezt a törvényjavaslatot - ezt mondta. Ha ezt mondta, akkor a szocialisták sem ugyanazon a helyen vannak, mint az előző ciklusban, (Szászfalvi László: Senki sincs a helyén. Mindenki rossz helyen van.), mert hiszen az előző ciklusban egy középálláspontot foglaltak el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha ezt a törvényjavaslatot fogadják el, akkor azzal a kormánytörekvéssel azonosulnak, amely többek között az előző ciklusban elfoglalt szocialista álláspontot is megkérdőjelezi.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre kért szót Szászfalvi László képviselő úr, MDF. Tessék!

 

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Bauer képviselőtársam mondandójára szeretnék röviden reflektálni. Ő több definíciót fogalmazott meg, hogy ki felett és hogyan állt meg az idő, és hogy az időhöz kinek milyen kapcsolata van.

Én azt gondolom, hogy pont az SZDSZ felett állt meg az idő. Tudniillik azt, amit ő képvisel, és azt, amit az SZDSZ képvisel, csak ilyen fogalmakkal lehet körülírni az én megfogalmazásom szerint, hogy ultraliberális dogmatizmus vagy militáns, zsigeri egyházellenesség vagy egyházgyűlölet. Tehát én azt gondolom, hogy ezekből viszont az következik, hogy az ő felfogása szerint éljenek a magyar polgárok, boldoguljanak a magyar polgárok, de az egyházak, a hívő emberek, akik egyébként, úgy mellesleg, szintén magyar polgárok és magyar adófizető polgárok, lehetőleg tűnjenek el, lehetőleg dőljön rájuk az intézményük, lehetőleg dőljön rájuk az épület. Ez egyszerűen elfogadhatatlan számomra; azok az épületek egyébként, úgy mellesleg, amelyeket 40 évig és még ráadásul 10 évig vagy 20 évig esetleg mások bitoroltak, úgy, hogy annak idején jó állapotban, fölszerelt állapotban vették el és lopták el tőlük. Én azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem liberális álláspont, ezért neveztem ezt álliberális álláspontnak, mert ennek semmi köze nincs a liberalizmushoz, semmi köze nincs a szabadságszeretethez, és semmi köze nincsen a tisztességes, jóindulatú gondolkodáshoz.

Tehát számomra ezért jelenti ez az álliberalizmust, azoknak a magyar állampolgároknak, magyar adófizetőknek a figyelembe nem vételét, akik ebben az országban, most nem akarom azt mondani, hogy többségben vagy kisebbségben, de több millióan élnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Várhegyi Attila államtitkár úrnak. Tessék!

 

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Miután Bauer képviselő úr nekem címzett jó néhány állítást, csak szeretném rögzíteni a parlamenti jegyzőkönyv számára, hogy Bauer Tamás a helyén van. (Derültség.) Ez az első megállapítás. Ennek örülünk, és minden bizonnyal meglesz a maga sikere ennek a helyben maradásnak.

A másik, hogy a hitoktatást kétszer adjuk, és tulajdonképpen mindenben elhangzott Bauer Tamás részéről, hogy kétszer adja a kormány az egyháznak például a hitoktatás támogatását. Csak szeretném fogalmilag tisztázni az ön számára, képviselő úr, mi nem az egyháznak adjuk, hanem a hitoktatásban részt vevőknek adjuk. Amikor a kormány úgy döntött, hogy a teljes egyenlőséget biztosítja az egyházi oktatásban és az önkormányzati vagy állami oktatásban részesülők számára a támogatás formájában, akkor ugyanebből az elvből, ugyanebből az alkotmányos elvből indult ki, hogy tudniillik függetlenül attól, hogy ki milyen formában veszi igénybe az oktatást, ugyanaz jár neki, ugyanarra a támogatásra jogosult. Merthogy ennek az alapvetése az, hogy nem az egyházaknak adjuk a támogatást, hanem azoknak a polgároknak, akik az egyházak vagy hitéleti tevékenységében vesznek részt, vagy pedig egyéb közszolgáltatásait biztosítják.

Ugyanígy érvényes ez természetesen a hitoktatásra is, és itt Takács képviselő úrral szeretnék vitatkozni, hogy tudniillik a hitoktatás semmiképpen sem nevezhető hitéleti, csak és kizárólag hitéleti tevékenységnek, hiszen jól tudja, vagy gondolom, tudja, remélem, tudja a képviselő úr, hogy a hitoktatásnak olyan tartalma is van, amelyet senki e hazában még nem vitatott el, amely az ehhez a hazához, ehhez a nemzethez, ehhez a kultúrához való csatlakozást jelenti, függetlenül attól, hogy mely felekezet részéről biztosítják ezt a hitoktatást.

A többire, amit elmondott, remélem, a későbbiek során lesz alkalmam reagálni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre kért szót Rubovszky György képviselő úr, Fidesz.

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt tulajdonképpen a módosításra szánt jogszabály 2/A. §-ának az eltörlése körül alakult ki vita. Szeretném elmondani, hogy a hivatkozott 4/1993. számú alkotmánybírósági határozat az enélküli törvénnyel foglalkozott, mert erre is irányult kérelem annak idején, hogy alkotmányellenes a törvény, mert az önkormányzati iskolák megszüntetésére irányul. Ezt a kérelmet '93. február 23-án az Alkotmánybíróság elutasította, és leírta határozatában, hogy a törvény 10. §-a pontosan biztosítékot jelent az önkormányzat javára, hogy ha a használó önkormányzat az iskolaépületet köteles visszaadni az egyháznak, akkor az önkormányzatnak járó kártalanítást úgy kell megállapítatni, hogy az önkormányzat csereingatlant tudjon ezen vásárolni vagy szerezni, illetve az átköltöztetés megtörténjen.

Ha gondosan megnézzük ennek a törvényjavaslatnak az indokolását, akkor az alapvető indoka a 2/A. § törlésére az, hogy egyszer: '97-ben felesleges volt beemelni a törvénybe, mert a törvény többi rendelkezései, illetve a közoktatásról szóló '93-as törvény nem oldja fel az önkormányzatokat az oktatás alapvető kötelezettségeinek teljesítése alól; másodszor pedig: a kártalanítás szabályai pontosan rendezve vannak, tehát az egy település-egy iskola elve nem fog megszűnni, ha ezt visszaadják.

Ebből következik, hogy ennek a 2/A. §-nak - ahogy a jelen javaslat indokolása is tartalmazza - tulajdonképpen a félreérthetősége miatt kell kikerülnie a törvényből, semmilyen érdemi rendelkezést nem fog megváltoztatni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Várhegyi Államtitkár Úr! Nem minden kérdésben szeretném a vitát újra lefolytatni, de egy dologra szeretnék utalni. Ön azt mondja, hogy önök azt az alkotmányos elvet érvényesítik, hogy bárhol tanul, bármilyen iskolába jár is az ember, ugyanazt a támogatást kapja. Ugye, ezt mondta? Csakhogy nem ez a gyakorlat! A gyakorlat az, hogy vannak az állami, önkormányzati iskolák, ahol az állam fizeti a teljes költséget; vannak az egyházi iskolák, ahol ugyanez a helyzet; és vannak a magániskolák, ahol csak a normatívát kapja az iskola, a normatíván felüli részt a fenntartónak kell fedezni.

 

(13.20)

 

Tehát ez a követelmény nem valósul meg - ez az egyik dolog. Tehát megint nem a valóságot mondta az államtitkár úr.

A másik megjegyzésem Szászfalvi képviselő úrnak szól. Amikor a mi ultraliberalizmusunkat kárhoztatja, akkor csak annyit szeretnék mondani, hogy azt, hogy önök egy konzervatív álláspontot képviselnek, egy olyan álláspontot állam és egyház viszonyát illetően, ami konzervatív és ellentétes a magyar liberalizmus hagyományaival, én ezt tiszteletben tartom. A mi álláspontunk azonban az a tradíció, amely Eötvös és Deák óta a magyar liberális tradíció, amely állam és egyház elválasztását és nem az együttműködését tartja az állam által hangsúlyozandó mozzanatnak.

A harmadik megjegyzésem Rubovszky képviselő úrnak szól. Ha figyelt arra, ahogy vitatkoztam a kormány álláspontjával, én azt hangsúlyoztam, hogy Várhegyi államtitkár úr mint Fidesz, az ellenkezőjét képviseli ebben az egy iskola átadása kérdésben, mint amit a Fidesz 1991-ben képviselt. Az ön álláspontja, képviselő úr, következetes álláspont, hiszen a Kereszténydemokrata Néppárt már akkor is azt az álláspontot képviselte, amit ma a Fidesz meg a KDNP egy részéből létrejött (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) alakulat képvisel. Az ön álláspontja következetes, az államtitkár úré és a miniszterelnöké nem.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak, SZDSZ. (Dr. Fodor Gábor: Köszönöm, elnök úr, visszalépek!) Elállt a felszólalási szándéktól. Megadom a szót felszólalásra Lezsák Sándor képviselő úrnak; őt követi majd Dögei Imre.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az első szabadon választott kormány alapvető erkölcsi kötelességének tett eleget, amikor legalább részben felkínálta azt a lehetőséget az egyházaknak, hogy visszaigényelhessék, illetve visszakaphassák az elkobzott ingatlanokat. Tudjuk jól, hogy ez a vagyoni kárpótlás csak részleges lehetett, elég ha csak arra gondolunk, hogy a földtulajdonlás körüli politikai ellentétek miatt is a Magyarországi Református Egyház nem kaphatta vissza a korabeli, elsősorban termőföldben megvolt vagyonát, és arra is emlékezünk, hogy a hajdani vagyonelkobzók és kisajátítók országgyűlési utódpártjai mindent elkövettek ennek a vagyoni kárpótlásnak a megakadályozása, illetve a leállítása érdekében.

Az Antall-kormányzat idejében az Országgyűlés tehát egy olyan kompromisszumos jellegű törvényt hozott, amelyben az egyházaktól elkonfiskált, elvett ingatlanok visszaadásáról feltételek teljesítése árán rendelkezett, abból a megfontolásból kiindulva, hogy elősegítse az egyházak szolgáló szerepét a társadalomban. Az 1998 júniusában megfogalmazott kormányprogramban a kormány kötelezettséget vállalt a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülésének garantálására, és a program konkrétan is tartalmazza azokat a törekvéseket és szándékokat, amelyek az egyházak működését érintő kormányzati intézkedéseket, döntéseket vezérlik. Ez a dokumentum kiemelt fontosságot tulajdonít az egyházi tevékenység anyagi és vagyoni háttere kiépítésének, illetve az egyházak anyagi függetlensége megvalósításának.

Az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény teljesülésének a gyakorlati tapasztalatai azt igazolják, hogy valamely ingatlan egészségügyi, oktatási vagy szociális célokra történő átvétele és ilyen célokra történő átalakítása gyakran annyi költséggel jár, mintha egy új épületet emelt volna a volt ingatlanát visszaigénylő egyház. A felújítás, átépítés költségei nem egy esetben annyira kimerítik az érintett egyházakat, hogy veszélybe kerül az eredetileg megfogalmazott cél, az egyházak anyagi függetlenítésének az erősítése. Ilyen esetek elkerülésére célravezető a törvényjavaslat 1. §-ában felkínált lehetőség, mely szerint - újra idézzük -: "az egyház részére ingatlanvásárlásra, épületlétesítésre pénzbeli kártalanítást is lehet adni."

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat indoklása a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997-ben aláírt megállapodásra utal, amiben néhány vagyoni természetű kérdést is rendeztek. Ez mint kiinduló megállapodás, valóban említést érdemel, de mindenképpen utalni kell arra is, hogy ez a törvény valamennyi, korábban vagyonát vesztett egyház és felekezet javát szolgálja. Az 1997-ben aláírt, úgynevezett vatikáni megállapodást sajnos az előző kormányzati ciklusban nem követték a többi történelmi egyházakkal kötött megállapodások vagy szerződések. Ezt akkor többször szóvá tették például a protestáns egyházak. Az 1998 júliusában hivatalba lépő polgári kormány programjának megfelelően 1998 decemberében, tehát alig öt hónap leforgása alatt megkötötte ezeket a hiányzó megállapodásokat a reformátusokkal, az evangélikusokkal, a baptistákkal, a Mazsihisszel, a szerb ortodox egyházakkal, egytől-egyig az érintett felekezetekkel történt előzetes konzultáció és megállapodás vagy megegyezés alapján.

A törvényjavaslat arról is intézkedik, hogy a visszaigényelt ingatlanokat tartalmazó jegyzék szerinti ingatlanokat a jelenlegi tulajdonosnak, a használónak vagy a vagyonkezelőnek az átadásig megfelelő módon karban kell tartania, ezen kötelezettség teljesítését az átvevő jogosult figyelemmel kísérni. A hosszú időre elnyúló visszaigénylési periódus ugyanis a gazdátlanság összes hátrányát előidézi, és erről kellő tapasztalatokkal rendelkezem akár szűkebb hazámban, Bács-Kiskun megyéből is. A jelenlegi tulajdonosok, általában az önkormányzatok már az állagmegóvásra is keveset költenek, mondván, hogy néhány év múlva már úgyis el kell hagyniuk az ingatlant, emiatt felgyorsul az épületek pusztulása. Ez viszont azt az újabb gondot idézi elő, hogy hiába is venné át valamely egyház szociális, egészségügyi vagy oktatási célra a volt ingatlanát, a saját tulajdonát, lelakott vagy leromlott állapotban ezt nem teheti meg minden esetben. Nemrégen Budapesten például ki kellett üríteni egy szociális otthont, mert hiába lett volna kész átvenni azt változatlan célokkal az egyház, a kazánház elhasználódottsága miatt az épület fűthetetlen volt. A jogi rendezetlenség kárvallottjai ebben az esetben az ápolásra szoruló idős emberek voltak.

Az ingatlanok átadásának és átvételének hosszú periódusa alatt tehát jogszabályoknak kell garantálnia a kellő karbantartást és működőképességet.

Tisztelt Ház! E törvénytervezet nemes céljait üdvözlöm, és ahogyan Szászfalvi képviselőtársam már jelezte, a Magyar Demokrata Fórum támogatja a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény módosítását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre kért szót Szászfalvi László képviselő úr, MDF.

 

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy a szabad demokrata képviselőtársaink kimentek, kivonultak. Szeretnék reflektálni Bauer képviselőtársamnak néhány megjegyzésére, amelyre eddig nem volt módom.

Ő a magyar liberalizmusra tett utalást. Én azt gondolom, hogy a mai kormánykoalíció tagjai, képviselői egyáltalán nem állnak távol ettől a magyar nemzeti szabadság elvtől. Azt gondolom, hogy Eötvös József és Deák Ferenc viszont soha sem mondott volna egy-két olyan mondatot, amelyet Bauer képviselőtársunk ajkairól hallottunk.

Ugyancsak említést tesz az alkotmány alapelvére, az egyház és az állam elválasztására vonatkozóan. Azt gondolom, hogy eddig egyet is kell és egyet is tudunk érteni, viszont a mi megítélésünk szerint ez nem jelenti, nem is jelentheti egyáltalán azt, hogy az egyház és az állam, állam és az egyház attól függetlenül, hogy alkotmányjogi szempontból el vannak választva egymástól, ezek nem működhetnének együtt. Én egyébként így fogalmazhatnám meg, amit ő kifogásolt, hogy miért ilyen jelzőkkel illettem, mint ultraliberális dogmatizmus és militáns egyházellenesség.

 

 

(13.30)

 

Azt gondolom, hogy tulajdonképpen ez az alapja ennek, ezt nevezem én dogmatikus hangnak, ezt nevezem én militáns hangnak, mert miért következne az egyház és az állam szétválasztásának elvéből az, hogy egyház és állam ne működhetne együtt, ne gondolkodhatna és ne cselekedhetne együtt a jó és nemes célokért, a magyar társadalomért, a magyar nemzetért. Azt gondolom, hogy ezeket a gondolatokat meg kellene fontolni a szabad demokratáknak is, ha nyitottak egyáltalán mint egy igazi liberális párt vagy igazi liberális képviselők; ha nyitottak, akkor meg kell fontolniuk ezeket a gondolatokat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Rubovszky György képviselő úr.

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, de megvárnám, míg Bauer képviselő úr visszajön, úgyhogy most elállok felszólalási szándékomtól. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem jön már vissza. - Hallgatja rádión!)

ELNÖK: Köszönöm, de lehet, hogy ettől megkíméltetünk...

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Elnézést, akkor engedtessék meg, egy nagyon rövid megjegyzést szeretnék tenni.

Bauer képviselő úr próbált a Fidesz-frakcióban éket verni két képviselő közé, helyesebben az államtitkár úr és az 1991-ben Fidesz-sorokban ülő képviselők és a jelenlegi MKDSZ-es képviselők között. Ezzel kapcsolatban egy általános megjegyzésem lenne, nevezetesen az, hogy valamennyien, akik a politikában szerepelünk, tudjuk azt, hogy a Fidesz milyen hihetetlen fejlődésen ment keresztül '90-től '98-ig. Ezt az állampolgárok is látták, ezért a viszonylag kisebb létszámú frakció '98-ban már megnyerte a választást. Ez egy nagyon komoly munka és nagyon komoly fejlődés eredménye. (Bauer Tamás visszatér az ülésterembe.) Aki ezzel a fejlődéssel nem tudott lépést tartani, az lemorzsolódott, és az ma már nem a Fidesz-sorokban ül. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Dögei Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DÖGEI IMRE (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel figyelem ennek a rendeletnek az elfogadtatását megelőző vitát, hozzászólásokat. Mindenesetre, mint ahogy tegnapelőtt a hősök vasárnapjáról tett tanúbizonyság, ugyanúgy vonatkozik az egyházi épületekre, az egyházak mellett való kiállásomra. Én ezt úgy tanultam és azóta sem változtattam meg, én ezt hiszem és vallom. Akkor, amikor erről beszélünk, késve vagyunk, de próbáljuk a tartozásunkat egyenlíteni és rendbe tenni.

Én abban a közegben élek, a nagykunsági református egyházmegyében, ahol tettünk valamit azért, hogy az önkormányzatokkal együtt párhuzamosan a lakosság szolgálatában, a magyar nép érdekében, a magyar ifjúság, a magyar fiatalság, gyerekek fejlődéséért mindent megtegyünk. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy mindjárt az elején, 1990-ben nyakon ragadtuk azt a lehetőséget, hogy visszakérjük az egyházi ingatlanokat, úgy, ahogy elvették, azaz bizonyos hiánnyal, de ezt a lehetőséget megragadtuk. Mi nem egy osztállyal kezdtünk Törökszentmiklóson, hanem az egész iskolával, azzal a 720 tanulóval Törökszentmiklóson és azzal a 68 tanárral az élen, és nem bántuk meg, és ezt nem bánta meg az önkormányzat, nem bánta meg a város lakossága. Mi hála istennek, ezt is ki merem mondani, tanteremhiánnyal küszködünk inkább, mint tanterembőséggel. Különböző pályázatokat adott be az iskola az egyház irányításával, és ez a város tükörképét magasan felemeli. Aki erre kíváncsi, a 4. számú főútvonalon menjen keresztül Törökszentmiklóson, és ki van írva: Törökszentmiklósi Református Általános Iskola, amely közben felvette Bethlen Gábor fejedelem nevét is.

Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar nemzet érdekében s a magyar fiatalok érdekében mindent meg kell tenni, hogy a közbülső ötven év elmaradását behozzuk ennek érdekében. Nem sok mindent tudunk már visszakérni, ellenben a pályázatunkkal, a lendületünkkel a mai kornak megfelelően - a múltból táplálkozva, a jelenben élve és a jövőre gondolva - mindent meg kell tenni azért, hogy ezt a lehetőséget a továbbélés, a fejlődés érdekében megragadjuk. Aki erre nagyon kíváncsi, az ellenzéki pártok közül is nagyon szívesen elkalauzolom, hogy Törökszentmiklóson hogyan néz ki egy egyházi iskola rendtartása, milyen a tanulógárda magatartása, a nevelőtestület viselkedése, hozzáállása. Kérem, ott - és azt hiszem, nem kárára van a gyerekeknek - minden héten van egy hétkezdő áhítat hétfő reggel 8 órakor, ahol együtt mondja az a 720 gyermek a mindnyájunk által tisztelt és szeretett imádságot, az úrimádságot. Azt hiszem, ez nem kára a magyar gyereknek, a magyar fiatalságnak. Továbbmenve: azt hiszem, az államtitkár úr személyesen járt már Törökszentmiklóson, és látta, hogy ezt a tíz évet kihasználva mi ment a város életében azért, hogy az egyház megtalálta azt az utat, amelyet tovább is építeni és folytatni kell.

Ép testben ép lélek. Két éve adott át a minisztérium egy tornatermet, amely azt a célt szolgálja, hogy ép testben ép lélek. Ennek a 280 éves iskolának nem volt tornaterme. Most lett. Lehetőségeink kimerültek, éppen ezért továbbra is pályázatokat próbálunk elnyerni annak érdekében, hogy a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez.

A megyei területfejlesztési tanácsok jelentős támogatásban részesítik azokat az intézményfenntartó helyi önkormányzatokat, gazdasági társaságokat és a civil szférához tartozó szervezeteket, amelyek az évente kiírásra kerülő területfejlesztési támogatási rendszerben sikerrel pályáznak. Ez nagy segítséget jelent mind az önkormányzatoknak, mind más intézményfenntartó szervezetek számára, melyet köszönettel veszünk tudomásul. Az elmúlt évek során azonban igen sok megoldásra váró feladat halmozódott fel azokban az egyházi fenntartású intézményekben, amelyek már korábban is és jelenleg is végeznek, illetve látnak el közfeladatokat. Ezek az intézmények az évente a megyei területfejlesztési tanácsok által kiírt pályázati rendszerben a rendelkezésre álló három keret egyikében sem kapnak lehetőséget a pályázat sikeres benyújtásához. A vidékfejlesztési célelőirányzat kerete esetében ugyan a pályázók köréből nem zárja ki a törvény ezen intézményeket, de a szigorúan kötött célok miatt nem lehet sikeresen pályázniuk.

Problémát jelent ezen kereten belül éppen a kötött célok miatti alacsony felső támogatási határ is. A fenti kereten túl a pályázati rendszerben rendelkezésre álló két, a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú és cél jellegű decentralizált keret esetében pedig a pályázók köréből rekeszti ki a rendelet az egyházi fenntartású intézményeket. Amennyiben a területfejlesztési tanácsok által a továbbiakban fejlesztési támogatásokra kiírt pályázatok feltételei nem változnak az egyházi fenntartású intézmények vonatkozásában, a jelenlegi hátrányos helyzet továbbra is fennmarad, és a pályázati támogatások elmaradása miatt az intézmények műszaki állapotában fennálló problémák tovább mélyülnek. Ezek az intézmények közoktatási és karitatív feladatokat látnak el, segítve a helyi önkormányzatokat.

Kérem a tisztelt államtitkár urat, miniszter urakat, hogy a 2001. évi területfejlesztési célú kormányrendelet kiadásánál szíveskedjenek segítséget adni ahhoz, hogy a fent jelzett alapokra az egyházi fenntartású intézmények is pályázni tudjanak, illetve a vidékfejlesztési célelőirányzat kereténél a megjelölt célok, illetve támogatások ezen intézmények esetében a létesítmények fejlesztésére is felhasználhatók legyenek.

 

 

(13.40)

 

Amennyiben a jelzett kormányrendelet vonatkozó pontjai nem változnak, de az ország más térségében is elfogadott és jogszerű gyakorlat alakul ki az egyházi fenntartású intézmények fenti célú támogatására, így Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén megyék kérdésében, kérem a tisztelt államtitkár urat, miniszter urakat, az egész kormányt ezen irányú segítség megadására - és természetesen az országgyűlési képviselők támogatását is figyelembe véve -, hogy mindegyik területfejlesztési tanács felfogadhassa az egyházi fenntartású intézmények pályázatait.

Mélyen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Amit elmondtam, valóság a Nagykunságban, szűkebb hazámban, Törökszentmiklóson. Szeretnénk pályázati formában elnyerni az idősek otthonának felállítását. Egyre több olyan idős ember marad magára, aki tehetetlen, képtelen saját ellátására is. Éppen ezért tervezünk egy olyan emelt szintű intézményt vagy otthont, ahol az idős emberek kényelmesen, családi körülmények között élhessék le hátralévő éveiket.

Nyilván hozzátartozik az is, hogy termőföldet kapjanak az egyházak. Nem mintha a termőföld gyümölcsét a papok, a lelkészek ennék meg, ez téves felfogás volt, gúnyolás szintjén mozgott az 1950-es években, ami mélyen sértette a vallásos érzésű embereket. Nem; ezt bizonyítja az is, hogy az első ciklusban visszakértük, részese voltam annak, amikor a mezőtúri Szegedi Kis István iskola - ez egy nagy múltú iskola, amely öregebb, mint a Debreceni Református Teológiai Akadémia - száz hektár földet visszakapott a volt tangazdaság területén. Ezen intézmény javára szolgált nemcsak Mezőtúrnak, hanem az iskolának is, ahol gyakorlati oktatásban is tudtak részesülni azok a fiatalok, akik odajárnak. Ezek az apró kis momentumok szerves részei a magyar ifjúság nevelésének (Az elnök jelzi az idő leteltét.), nem lett attól semmi baja, hogy azzal kezdte régen is a magyar keresztény ember a munkát, hogy "Isten segíts!", és amikor befejezte, "no, hál' istennek, elvégeztem". Ezt a szellemiséget szeretném én is a magam részéről, és nagy tisztelettel kérem a tisztelt Országgyűlés valamennyi képviselőjét, a kormány tisztségviselőit, hogy ezen kérésünkben támogassák az egyházakat.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Várhegyi Attila államtitkár úrnak.

 

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer képviselő úrnak az imént említettem, hogy nem volt módom szólni, válaszolni minden reagálására, ezért veszem igénybe most a türelmüket.

Az anyakönyvezésre szeretnék visszatérni, tehát amit a Fidesz következő négy esztendőre megfogalmazott programjában olvasott a képviselő úr. Örülök neki egyébként, hogy áttanulmányozta ezt a programot, de ezt szeretném kiigazítani, nehogy valakiben rossz érzések maradjanak.

Az anyakönyvezés, a polgári anyakönyvezés nem közhatalmi funkció. Tehát nincs szó semmilyen közhatalmi funkció átadásáról az egyházaknak; az egy közszolgáltatás, egy közhiteles nyilvántartás létrehozására irányult az elmúlt század végén. Egyébként valamivel több mint százéves a nyilvántartás, mert ezt feltette kérdésként a képviselő úr.

Szeretném hozzátenni, hogy miféle világ az, ahol arra kellett kényszeríteni évtizedeken keresztül a polgárokat, hogy hitüket, meggyőződésüket többé-kevésbé gyakorolhatták - inkább kevésbé, ezt jól tudjuk, de ne menjünk bele, mert ez messzire vezetne -, elmentek, összeházasodtak a templomban, ha megtehették vagy meg merték tenni, és ezt követően még el kellett menniük, mert egy állam rájuk kényszerített egy olyan procedúrát, amelyhez nekik sem kedvük nem volt, sem nem értettek vele egyet, és fölöslegesen meg kellett ismételniük egy eljárást. Nem egyszerűbb és nem emberhez méltóbb megoldás az - és nem toleránsabb-e, nem liberálisabb-e, tisztelt képviselő úr -, hogy hitem, felfogásom és világnézetem szerint megkötöm a házasságot a magam választotta módon, és azt számomra az állam, majd ha őneki szüksége van rá, akkor egy közhiteles, közös nyilvántartásban rendezi? Ne nekem, polgárnak kelljen elfutkosnom minden helyre, akaratom ellenére, hanem neki legyen kötelezettsége, hogy ezt a nyilvántartást mindig karbantartsa és mindig elérhetővé tegye mások számára.

Ez a mi célunk, ezt szeretnénk megvalósítani. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, az FKGP és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Rubovszky Képviselő Úr! Nekem eszem ágában sincs önöket szembeállítani. Én pusztán arra utaltam, hogy az önök, mármint egykori kereszténydemokraták magatartása ebben a kérdésben következetes. Abban is egyetértek önnel, hogy a Fidesz hosszú utat járt be, mire eljutott ahhoz, hogy ugyanaz az álláspontja legyen ebben a kérdésben, mint önöknek, akik már 1990-ben kereszténydemokrataként alakultak meg újra. Tehát egyetértünk, ebben nincs köztünk vita.

Abban is egyetértek, hogy a Fidesz attól lett nagy, hogy elfoglalta azt az álláspontot, amelyet 1990-ben az MDF és a KDNP képviselt még, és amitől eltérő álláspontot képviselt, amivel ellentétes álláspontot képviselt sok kérdésben, így a ma tárgyalt kérdésben is a Fidesz. Egyetértünk. Mint ahogy abban is egyetértek az államtitkár úrral, hogy én speciel a helyemen vagyok.

Végül szeretnék visszatérni arra - ezt éppen kint hallgattam -, amit Szászfalvi képviselő úr mondott. (Szászfalvi László: Hiányoltuk is Bauer képviselő urat!) Azért lélekben itt voltam. (Balogh László: Éreztük! - Derültség, zaj.) Tehát amit mondani szeretnék, az az, hogy nem tudom, emlékszik-e a vatikáni megállapodás idejére. Akkor a megállapodás ellen tiltakozó polgárok egy olyan Kossuth-idézetet ragasztgattak szerte a városban, ami egy autentikus kossuthi kijelentés volt; oly mértékben volt durva a római katolikus egyházzal szemben, hogy én ilyen durvaságot ebben az Országgyűlésben és ebben a közéletben semmilyen egyházzal szemben nem mernék magamnak megengedni. De Kossuth megengedte magának, és Deák is megengedte magának. Ön nem köteles velük egyetérteni, nem - mint ahogy én sem Pázmány Péterrel. Csak azt ne vitassuk el, hogy önök a Pázmány Péter-i hagyományt képviselik ebben a magyar közéletben, mi pedig a deáki és kossuthi hagyományt.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban. - Zaj, derültség a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre kért szót Rubovszky György képviselő úr.

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lamperth Mónika a törvényjavaslat (2) bekezdésével kapcsolatban tett egy olyan nyilatkozatot, hogy ha az kellő módon pontosításra kerül, akkor a Szocialista Párt támogatná.

Az akkor itt hevenyészve előterjesztett iránnyal kapcsolatban szeretnék csak a jegyzőkönyv kedvéért egy megjegyzést tenni. A törvényjavaslat azt mondja ki, hogy a vagyonkezelőnek az átadásig megfelelő módon karban kell tartani az ingatlant, és ezzel kapcsolatban az átvevő ellenőrzési jogot kap. A képviselő asszony azt javasolta, hogy ha ez a karbantartás nem lesz megfelelő, akkor az állam álljon helyt az önkormányzat helyett.

Én tisztelettel nem szeretném, hogy ez valami rossz irányba vigye el a törvényjavaslatot, mert ez majdhogynem felhívás minden önkormányzat felé, amelyik eddig a karbantartási kötelezettségét teljesítette, hogy nem kell megtenni, most már nem kell vele törődni, mert majd az állam meg fogja csinálni. Tehát az ilyen irányú módosítást nem tudom támogatni.

A pontosítást tudnám támogatni, de azzal a céllal, hogy ha a törvény adta kötelezettségét az önkormányzat nem teljesíti és itt felróhatóság nem állapítható meg, akkor bejöhet a képbe az állam, de addig, ameddig a felróhatóság az önkormányzatot, illetve a mai használót terheli, addig mindenféleképpen neki kell helytállni. Tehát vigyázni kell, hogy gyakorlatilag a megfelelő karbantartás a használót terhelje, és az esetek összes körülményeinek kellő mérlegelésével kell a jogorvoslati utat megtalálni.

Nem szeretném, hogyha itt félreértés lenne, és mivel nem tettünk ellenvetést, akkor ezt kvázi elfogadtuk. Igen, csak ezért szerettem volna ezt jegyzőkönyvbe mondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Bauer Tamás képviselő úr.

 

(13.50)

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Sajnos az én kétperceim sem hosszabbak, mint az államtitkár úr kétpercei, úgyhogy én is ismételni vagyok kénytelen. (Közbeszólás az FKGP-frakció soraiból.)

Államtitkár úr, áttanulmányozni nem volt még módom az önök dokumentumát, csak sajtóismertetésekből tájékozódhattam arról, mik is az önök tervei. Azt talán tudja, hogy amennyiben hozzáférhetővé válik a közemberek meg a Magyar Hírlap újságírói számára is az, hogy a Fidesz mire készül, én azt át szoktam tanulmányozni (Várhegyi Attila: Ez így van!), és a nyilvánosság előtt el szoktam róla mondani a véleményemet - most is ezt fogom tenni.

Az, amire önök ebben az ügyben készülnek, az bizony ellentétes egy évszázados magyar hagyománnyal. Amikor majd látjuk - részletekben és konkrétan -, hogy mit akarnak, akkor el fogjuk mondani, hogy hogyan viszonyulunk hozzá, és abban bízom, hogy majd önök is el fogják mondani, hogy ahhoz, amit mi akarunk, önök hogyan viszonyulnak.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Szászfalvi László képviselő úr, MDF.

 

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden szeretnék reflektálni Bauer képviselőtársam szavaira. Azt gondolom, nyilvánvalóan messze vezető vita lenne itt akár a konzervativizmus, akár a liberalizmus elveit, alapértékeit megvitatni. Azt gondolom, az államtitkár úr által imént tett felszólalás nagyon eklatáns példája a magyar liberális hagyomány vállalásának, és valahogy ebben az irányban kellene gondolkodnia egy magyar liberális hagyományt felvállaló pártnak és a képviselőinek.

Nem tudom, helyes-e az, hogy mondjuk, Pázmány- vagy Deák-hagyományt állítsunk szembe egymással és tegyünk egymás mellé. Talán sokkal árnyaltabb kérdésről lehet szó, hiszen közben eltelt pár száz év; arról nem is beszélve, hogy a deáki és kossuthi hagyomány is nyilvánvalóan fontos érték és tradíció számunkra is, de közben eltelt száz-százhúsz esztendő vagy esetenként még több. Én tehát azt gondolom, nagyon fontos az időtényező, másrészt pedig túl azon, hogy az időtényező nagyon fontos, azt gondolom, nagyon fontos, hogy úgy is kellene cselekednünk, úgy is kellene tennünk, amikor tennünk kell és cselekednünk kell, ahogyan ők, amilyen szellemben annak idején megnyilatkoztak és tettek.

A másik kérdés pedig az, vajon liberális gondolkodásmódra utal-e, hogy én a magam számára vagy a mondanivalómhoz kisajátítom, mondjuk, Deákot és Kossuthot vagy Deákot vagy Kossuthot, vagy pedig azt mondhatjuk, hogy vannak közösen felvállalható és felvállalandó tradíciók, értékek és hagyományok, amelyek talán alapértéket és egy minimális konszenzust képviselhetnek, nem pedig valamilyen dogmatikus módon, fekete-fehéren gondolkodunk és elválasztunk egymástól mindent; nem építkezünk, hanem szétválasztunk és elválasztunk.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rubovszky képviselő úr visszautalt Lamperth Mónika képviselő asszony kétperces megszólalására. Szeretném világossá tenni: Lamperth Mónika alapos ok miatt tette szóvá az idézett törvényjavaslatot. Abból kellene kiindulni, képviselő úr - és erre Lamperth Mónika utalt a hozzászólásában -, hogy önök nem véletlenül tartották szükségesnek belefogalmazni ebbe a törvénybe is az önkormányzatok feladatát. Ha ez nem terjed túl az egyébként jelenleg hatályos törvényekben előírt kötelezettségeken, akkor felesleges volt belefogalmazni; ha belefogalmazták, akkor nyilvánvalóan jogos a mi vélekedésünk, miszerint ez egyfajta többletfeladatot jelent az önkormányzatok számára; ha pedig többletfeladatot jelent az önkormányzatok számára, akkor szükséges arról gondoskodni, hogy erre fedezetük, forrásuk is legyen.

Erre irányult Lamperth Mónika megszólalása, és azt gondolom, hogy ez ügyben vagy el kell hagyni ezt a szakaszt, vagy pedig a forrásokat biztosítani kell az önkormányzatok számára. Úgy gondolom, ebben mindenképpen egyetértésre kell jutnunk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Csak szeretném Szászfalvi képviselő úrral tisztázni az álláspontjaink között meglévő azonosságot és különbséget. Azzal teljesen egyetértek, hogy az a tradíció, amelyet többek között Kossuth, Eötvös, Deák nevével fémjelezhetünk, annak a magyar nemzeti szabadságra, függetlenségre, felemelkedésre vonatkozó része valamennyiünk közös öröksége, ez természetes. Van azonban egy, nem az egyetlen, de például az egyik kérdés, amely állam és egyház viszonyára vonatkozik, ebben a tekintetben az a tradíció, amellyel kapcsolatban én Pázmány Péter nevét idéztem fel, az az állam és az egyház összekapcsolása, a katolikus egyháznak Magyarországon való - hogy mondjam? - lelki és szellemi egyeduralma, ez egyfajta tradíció Magyarországon, nem csak Magyarországon, de Magyarországon is. Az a tradíció, amelyet ebben a kérdésben Deák, Eötvös, Kossuth képvisel, az a hitbéli sokféleség elismerésének és - ahogy Deák utolsó parlamenti beszédében fogalmazott - státusz és kultusz, vagyis állam és egyház bizony éles elválasztásának, ahogy Deák mondta: az európai kontinentálissal szemben az amerikai tradíció követésének a hagyománya; annak az Amerikának, ahol a hitoktatás a vasárnapi iskolába van száműzve, mert az állami iskolában nincs helye. Ezt javasolta Magyarország számára Deák, és ezt javasoljuk Magyarország számára általában - nem ebben a konkrét kérdésben, hanem általában - mi, szabad demokraták.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak.

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Keller képviselő úr felszólalásával kapcsolatban szeretnék valamit pontosítani. Én értem Lamperth Mónika félelmét, és értem azt is, amit Hegyi Gyula képviselő úr azonos módon előadott a felszólalásában. Az én olvasatomban semmilyen új kötelezettséget nem ad ez az önkormányzatoknak, viszont azért kell megismételni, mert az önkormányzatok egyéb törvényben előírt kötelezettségére nézve az ellenőrzési jogot egyedül itt kapja meg a jövőbeni tulajdonos. Azt, hogy mire kap jogot, valahol nevesíteni kell; nagyon furcsa lenne az a jogalkotás, ha azt mondanánk: az átvevő az épített környezetről szóló törvény ikszedik szakaszában előírt tulajdonosi kötelezettségek ellenőrzése... - ez így a helyesebb, és ha ez a cél, akkor itt nekem semmi kifogásom nincs.

Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, nehogy véletlenül - nem szándékosan, hangsúlyozom - egy mindenfajta egyébként fennálló kötelezettség háttérbe szorítására irányuljon a szocialista jobbítási szándék, nehogy az legyen belőle, hogy olyan állami kötelezettséget ír elő ez a törvény, amely a megfelelő karbantartási kötelezettségre kész önkormányzatokat is feloldaná ezen kötelezettségük alól, amelyek így azt mondanák: nekem ehhez semmi közöm, mert a törvény szerint majd az állam fog pontosítani.

Hangsúlyozni szeretném: a képviselő asszony nem azt mondta, hogy egy előre megfontolt ilyen módosító indítványt szeretne előterjeszteni, hanem azt mondta: például ilyen módon lehetne ezt módosítani. Én ezért jelzem, hogy ez nem biztos, hogy szerencsés. Az a szándék, amit ő megfogalmazott, szerintem számunkra elfogadható lesz.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak.

 

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Bauer képviselő úr, én értem, jelentem, hogy értem, nem is ezzel van problémám, hanem az idősíkok összecsúsztatásával - és most már nem fogok többet felszólalni, majd esetleg a folyosón vagy máshol, más alkalommal folytatjuk. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy nem értjük ezt a kérdést, hanem hogy az idősíkokat nem lehet egymáshoz csúsztatni; ezt nevezik történelmietlenségnek és anakronizmusnak. Ez az egyik válaszom vagy reflexióm.

A másik pedig az, hogy a mindannyiunk által nagyon tisztelt kossuthi, deáki, eötvösi hagyomány természetesen ma is élő hagyomány, de közben eltelt száz-százhúsz esztendő. Közben rájöttek, rájöttünk sokan arra, hogy nagyon fontos az elválasztás, nagyon fontos keretekben meghatározni, mi az, hogy közhatalom, hogy ki és hogyan gyakorolhatja, merthogy annak idején ezek a neves őseink ezeket a kérdéseket szerették volna nyilvánvalóan a helyükre tenni, de most már talán túljutottunk ezen, mondhatnám úgy: ez már talán egy lerágott csont.

 

(14.00)

 

Most valami közös együttműködésben is lehet netalántán gondolkodni, egy közös cselekvésben, ami mindenki hasznára válhat: a polgár hasznára, a család hasznára, az egész magyar társadalom és az egész nemzet számára - talán a világ hasznára is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. Igen, Horváth Béla képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót.

 

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Rádióhallgatók! Először tényleg tréfásan: nagy örömmel szoktuk hallgatni Bauer Tamás vicces felszólalásait, ezért én is viccesen azt tudom mondani, köszönöm, hogy elismerően szólt rólam, de kíméljen meg ettől, mert különböző tréfák és viccek célpontjává válok. Komolyra fordítva a szót:

Itt az ellenzéki képviselőtársaim felszólalásai alapján esetleg olyan kép alakulhat ki a közvéleményben, mintha az elmúlt tíz évben egy mérkőzés zajlana, ahol a térfél egyik oldalán a jobboldali, jobbközép, konzervatív pártok, kormányok állnának, a másik oldalon meg az önkormányzatok, és szegény önkormányzatokat itt hogyan nyomorgatjuk mi.

E mérkőzéssorozatból szeretnék fölvillantani egy példát, egy érdekes esetet, amely éppen az SZDSZ-es képviselőtársaimat érinti. Nevezetesen: a mai ülésteremben többször elhangzott Eötvös József neve. Nézzük meg, hogy báró Eötvös József egykori középiskolájával mi történt!

Az Egyetemi Katolikus Gimnáziumról van szó, és az egyház az 1991. évi törvény alapján elsők között jelentette be, hogy báró Eötvös József egykori középiskolájára igényt tart, visszaigényelte az esztergomi főegyházmegye, és ezt az igényt az illetékes kultuszminisztérium is megalapozottnak találta.

Nézzük meg, hogy mi történt tíz év alatt, hogyan segítette Demszky Gábor főpolgármester úr báró Eötvös József középiskolájának visszaadását és a törvény végrehajtását!

Az történt, hogy a Fővárosi Önkormányzat ezt az ingatlant nem kívánta visszaadni jogos követelés alapján az esztergomi főegyházmegyének. Jogi pert indított, amelynek végeredményeképpen évekkel később Budapest főváros, majd pedig a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága is kimondta az iskolaépület iránti egyházi igény törvényességét. Ez a jogi rehabilitáció '94 januárjában történt, de sajnos jött egy kormányváltás. Ahogyan a latin mondást már két napja más ügyben idéztem, a tettek önmagukért beszélnek, sajnos '94-'98 között az MSZP-SZDSZ-es kormányzat, illetve az SZDSZ-es fővárosi városvezetés olyan jól eltársalgott egymással, hogy nem tudtak dűlőre jutni, hogyan hajtsák végre a Legfelsőbb Bíróság ítéletét - hangsúlyozom - báró Eötvös József középiskolájával kapcsolatban; aminek eredményeképpen a több éven át tartó egyeztetés végeredménye az lett, hogy végül 1999-ben, a polgári kormány ideje alatt született meg a döntés.

Örömmel jelenthetem, hogy e nagy múltú iskola, amely olyan múltra tekinthet vissza, hogy a főváros legrégebb kori, török kor utáni középiskolája, amit Széchenyi György esztergomi érsek alapított 1687-ben, napjainkban végül is visszakerült jogos tulajdonosához.

Az elején, amikor először felszólaltam egy kétperces keretében, azt mondtam, hogy 1991-ben is nagy vita előzte meg az eredeti törvényjavaslat vitáját. Az akkori ellenzék akkor restaurációról szólt, újságcikkek, tv-viták, parlamenti felszólalások alapkulcsszava volt ez. Most a rehabilitáció kifejezést kell használnunk, ami úgy tűnik, halad a maga útján.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Ugyanakkor, tisztelt államtitkár úr, hadd ragadjam meg az alkalmat: tudom, hogy pár napirendi pont után majd sor kerül a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatra, ezért a témánál maradva, de kibővítve ezt a témakört, különös tekintettel SZDSZ-es képviselőtársaim felfogására, az állam és egyház viszonyára, ezzel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani. Nevezetesen, az úgynevezett státustörvény a szomszédos országokban élő magyarokról szól, de nem sértve az alkotmányban lefektetett alapelvet az állam és egyház viszonyáról, és kapcsolódva Martonyi János külügyminiszter expozéjához, aki úgy fogalmazott, hogy a magyar nyelv megőrzése szempontjából a történelmi egyházaknak döntő szerepük van a Kárpát-medencében napjainkban a határon túl élő magyarok életében.

Erre egyébként egy konkrét példát is tudunk mondani. Elegendő csak utalnom Szlovákiára, ahol a szlovák katolikus püspöki kar ellenáll annak az igénynek, hogy magyar anyanyelvű főpapja legyen az ott élő magyarságnak. De ennek kapcsán, Martonyi János expozéja kapcsán, illetve más álláspontot képviselve, mint SZDSZ-es képviselőtársaim, a státustörvény kapcsán föl kell vetnem: rendben van, hogy mi az ott élő magyaroknak Magyarországra utazva milyen lehetőségeket, jogokat, kedvezményeket adunk, de föl kell tennünk, hogy a magyar állam ott, helyben, ahol a határon túl élő magyarok laknak... - mit adunk? Nevezetesen, mire gondolok a mostani törvényjavaslat kapcsán?

Arra gondolok, hogy nekünk elő kell segítenünk a történelmi magyar egyházak talpraállását a határon túli környező országokban is. Ez, úgy gondolom, egy egészséges állam- és egyházfelfogás a részemről, hogy ott helyben is, hisz köztudott, hogy ott nem történt meg az a rehabilitáció, ami Magyarországon - a státustörvényben nemcsak azzal kellene foglalkozni, hogy ideutazva a magyarok milyen kedvezményben részesülnek, hanem azzal is -, ott helyben lakva, hiszen a szomszédos országokban élő magyarokról szól a törvényjavaslat, bele kellene fogalmaznunk a státustörvénybe, hogy elősegítjük a történelmi magyar egyházak talpraállását, gondoskodunk az ott található magyar kulturális örökségek védelméről. Tehát miközben éppen ma reggel a magyar kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslatról beszélünk, érdemes lenne elvi állásfoglalásként átemelni a státustörvénybe, hogy igenis, mi felelősséget érzünk a határon túl fellelhető kulturális örökségünkkel kapcsolatban.

Vagy ugyancsak, miközben a magyar kormány rendkívül nagy anyagi támogatást ad magyar egyetem, egyetemek, főiskolai karok létrehozására, megalapítására a határon túli országokban a magyarok számára, akkor ugyancsak a státustörvényben deklarálni lehetne, hogy mi ilyen költségvetési támogatásban részesítjük ezeket az intézményeket.

Egy kicsit elkalandoztam a konkrét törvényjavaslattól, de úgy gondolom - ha a Szabad Demokraták Szövetsége oly gyakran fölvetette az állam és egyház viszonyát, akkor ezt, kiterjesztve más törvényjavaslatokra -, fontosnak éreztem, hogy ezt itt ma elmondjam, és így éreztem, hogy kerek egésszé válik az egész mai vita.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Várhegyi Attila államtitkárt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

 

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Most nem, majd a szavazás előtt.

 

ELNÖK: Most nem, majd a szavazás előtt.

Az általános vita lezárására - módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - a pénteki ülésnap végén kerül sor. Tisztelt Országgyűlés!

Államtitkár úr kérésére, miután reggel 9 óra óta ül itt, tíz perc szünetet rendelek el.

(Szünet: 14.10 - 14.20

Elnök: dr. Wekler Ferenc

Jegyzők: dr. Vidoven Árpád és Mádai Péter)

 




Felszólalások:   1-41   41-125   126-236      Ülésnap adatai