Készült: 2020.10.01.01:34:25 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

153. ülésnap (2000.09.04.),  83-188. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 3:14:06


Felszólalások:   47-83   83-188   188-208      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére Turi-Kovács Béla következne; ő nem tartózkodik a teremben. Megkérdezem, hogy a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményét óhajtja-e valaki ismertetni. (Senki sem jelentkezik.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, holnap délelőtt vezérszónoki felszólalásokkal folytatjuk majd a vitát.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Hódmezővásárhelyi Megyei Jogú Város Közgyűlésének feloszlatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Az előterjesztést H/2969. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig H/2969/1-2. számokon kapták kézhez.

Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az önkormányzati törvény 93. §-ának (3) bekezdése alapján a napirendi pont tárgyalásánál Rapcsák András az érintett önkormányzat polgármestereként is meghívást kapott.

Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, az ajánlás szerint 15 perces időtartamban.

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzati rendszer tízéves működése alatt másodszor tárgyal a tisztelt Országgyűlés képviselő-testület feloszlatására tett javaslatot. Az alkotmány 19. §-a (3) bekezdésének l) pontja szerint az Országgyűlés a kormány javaslatára feloszlathatja azt a helyi képviselő-testületet, amelynek működése az alkotmánnyal ellentétes. A kormánynak az előterjesztés benyújtása előtt kérnie kell az Alkotmánybíróság véleményét.

Hódmezővásárhelyen az elmúlt év márciusa óta súlyos konfliktushelyzet alakult ki a közgyűlés és a polgármester között. A közgyűlés a fegyelmi eljárások elrendelésével és a polgármesternek a foglalkoztatási jogviszonyából való felfüggesztésével 1999 márciusa óta megakadályozza azt, hogy a polgármester ellássa polgármesteri feladatait.

A kormány álláspontja szerint a közgyűlésnek ez a működése alkotmányellenes. A kormány ez év januárjában kérte az Alkotmánybíróság véleményét. Az Alkotmánybíróság 24/2000. (VII. 6.) AB határozatában több alkotmányos elvet fogalmazott meg a képviselő-testület és a polgármester viszonyáról. Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmány mind a helyi képviselő-testületet, mind a polgármestert alkotmányos intézményként szabályozza és védi. Erre tekintettel kiemelkedő alkotmányos érdek fűződik a közöttük levő közjogi jogviszony zavartalanságához. Ebből következik, hogy a választópolgárok által közvetlenül választott polgármestert a képviselő-testület önkényesen nem korlátozhatja feladatai ellátásában.

Ez az alkotmányos követelmény Hódmezővásárhelyen mintegy másfél éve nem érvényesül. A közgyűlés önkényesen lehetetlenné teszi, hogy a polgármester ellássa polgármesteri feladatát. A közgyűlés alkotmányos jogkörét gyakorolta, amikor fegyelmi eljárást rendelt el a polgármester ellen, amikor felfüggesztette foglalkoztatási jogviszonyából. E jogkörrel azonban nem lehet önkényesen élni.

Az Alkotmánybíróság szerint is a helyi önkormányzás gyakorlásának zavartalansága érdekében a helyi képviselő-testületnek meg kell indítania és ésszerű időben le is kell zárnia azokat az eljárásokat, amelyek alkalmasak a konfliktus kezelésére és megszüntetésére. Az indokolatlan késlekedés az ésszerű határidőn belüli döntésre vonatkozó kötelezettség megszegésének minősül. Tehát ez a késlekedés, mulasztás önkényes, alkotmányellenes, csakúgy, mint amikor a képviselő-testület ésszerű indok nélkül nem zárja le az általa indított fegyelmi eljárást akkor, ha erre külön előírt határidő nem is kötelezi.

A határozati javaslat indokolásában részletesen ismertetett tényállás alapján, az Alkotmánybíróság véleményére is tekintettel, kellő alap van arra, hogy az Országgyűlés megállapítsa a közgyűlés működésének alkotmányellenességét, feloszlassa a közgyűlést. A kialakult konfliktus feloldása ugyanis más eljárásban belátható időn belül nem várható, ezért indokolt a végső eszközt, a feloszlatást igénybe venni. A feloszlatással megszűnik a közgyűlés tagjainak és a polgármesternek is a megbízatása.

A helyzet megnyugtató megoldására vonatkozó döntés a hódmezővásárhelyi választópolgárok kezébe kerül az időközi választáson.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a határozati javaslatot fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági állásfoglalásokra, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Básthy Tamásnak, az önkormányzati bizottság előadójának.

 

BÁSTHY TAMÁS, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság kormánya H/2969. számon országgyűlési határozati javaslatot terjesztett az Országgyűlés elé a Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének feloszlatásáról. Az Országgyűlés önkormányzati és rendészeti bizottsága első helyen kijelölt bizottságként ez év augusztus 30-án megvizsgálta a fent említett határozati javaslatot, és azt 15 igen, 11 nem szavazattal és 2 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta.

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése 1999. március 4-én fegyelmi eljárást indított a polgármester ellen, ugyanakkor őt a fegyelmi határozat kihirdetéséig a munkavégzés alól felfüggesztette. Később további fegyelmi eljárásokat is kezdeményezett a polgármesterrel szemben, amelyek lezárására és a döntéshozatalra mind a mai napig nem kerített sort. Ezen elhúzódó folyamat következtében és erre hivatkozva a polgármestert másfél éve tartják távol hivatalától, s akadályozzák a választóktól kapott megbízatásának teljesítésében.

1999 decemberében a közigazgatási hivatal vezetője a képviselő-testület eljárásában 11 pontban jelzett törvénysértést, és két hét határidőt adott a közgyűlésnek a törvényes állapot helyreállítására. Miután a közgyűlés ezen felszólításnak nem tett eleget, az ügyet a belügyminiszterhez terjesztette fel az önkormányzat feloszlatásának megfontolására. Ezt követően a kormány az Alkotmánybírósághoz fordult annak megállapítását kérve, hogy a képviselő-testület jelzett magatartása az alkotmánnyal ellentétes-e.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmány 71. §-ának (1) bekezdése alapján a választópolgárok által közvetlenül megválasztott polgármestert a helyi képviselő-testület önkényesen nem korlátozhatja feladatai ellátásában. E tekintetben az Országgyűlésnek kell egyedileg, az összes körülményt mérlegelve megvizsgálnia a testület magatartását, és végső eszközként akár a helyi képviselő-testület feloszlatásával is az önkormányzat alkotmányos működését biztosítania kell.

 

 

(18.40)

 

Ezen elvárásoknak megfelelően alakult ki a bizottságban az a többségi vélemény, miszerint a hódmezővásárhelyi közgyűlésben az elmúlt másfél évben kialakult helyzet nem ad reményt az alkotmányszerű működés helyreállítására. A közgyűlés nem tett meg mindent a fegyelmi eljárások ésszerű és minél rövidebb idő alatti lezárására, és ezzel másfél éven át önkényesen lehetővé tette a jelenleg is fennálló törvénysértő állapotot. A bizottság véleménye szerint a polgármester és a testület között oly mértékben romlott meg, mérgesedett el a viszony, hogy azt csak a képviselő-testület Országgyűlés által kimondott feloszlatásával lehetséges orvosolni. E döntéssel - a szubszidiaritás elvét szem előtt tartva és a népfelség bölcsességében bízva - tartjuk célszerűnek és egyedüli lehetséges megoldásnak a képviselő-testület feloszlatása után, új választások kiírásával lehetőséget adni a választóknak a szükséges változtatások meghozatalára s ezzel együtt a továbbiakban már tarthatatlan állapot megszüntetésére. E döntést teszi sürgőssé és időszerűvé az idő múlása is, amely további késlekedés esetén a fennálló törvények értelmében már csak hat hónapot ad az új választások kiírására. Ennek elmulasztása esetén az Országgyűlés számára is megszűnik a beavatkozás lehetősége a választás előtti utolsó évben, s a jelenleg fennálló alkotmánysértő állapot a polgármester tevékenységét tartósan, gyakorlatilag a ciklus végéig jogellenesen akadályozhatja.

A jogi megfontolások mellett a bizottság véleményalkotását jelentősen befolyásolta az a törvényes lehetőség és gyakorlat, mely hasonló helyzetekben a konfliktusok kezelésére a testület önfeloszlatásának lehetőségét tartogatja, mellyel a jelen ciklusban is már 26 önkormányzat élt, és a választók, a lakosság képesek voltak kezelni és megoldani a kialakult problémákat, az Országgyűlés beavatkozása nélkül is. Mivel ezt a lehetőséget a szóban forgó önkormányzat nem vállalta, de a választók akaratából tevékenykedő legitim polgármestert folyamatosan akadályozta feladatai teljesítésében, az Országgyűlésnek kell meghozni a szükséges döntéseket, amihez az önkormányzati és rendészeti bizottság a jelzett határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Lamperth Mónika képviselő asszony ismerteti. Tessék!

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén az ellenzék ügyrendi javaslattal kezdte az ülést. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság határozata alapján egyértelmű, hogy az Országgyűlés nem oszlathatja fel addig a képviselő-testületet, amíg az egyéb jogorvoslati eszközöket nem vette igénybe, tekintettel arra, hogy az országgyűlési képviselőknek tudomásuk van arról, hogy jelenleg folyik egy per a polgármesteri tisztség megszüntetéséről, ezért a kisebbségi véleményt fogalmazó ellenzéki képviselők azt az ügyrendi javaslatot tették, hogy az Országgyűlés ne hozzon addig döntést a képviselő-testület feloszlatásáról, amíg az egyéb jogorvoslati eljárásoknak a végére nem ér az ügy. Hiszen tudomásunk van arról, hogy rövidesen ítélet várható a polgármesteri tisztség felfüggesztése iránti per tekintetében.

Amikor ezeket az érveket elmondtuk a bizottsági ülésen, a kormánypárti többség ezt nem méltányolta. Ezután újabb ügyrendi javaslatot tettek az ellenzéki képviselők, aminek a lényege az volt, hogy az önkormányzati bizottság végezze el azokat a konkrét vizsgálatokat, amelyeket egyébként az Alkotmánybíróság határozata előír. Hiszen a kormány egy absztrakt kérdést tett föl az Alkotmánybíróságnak, amelyre egy absztrakt válasz érkezett, és ezt a választ az alkotmánybírósági határozat alapján a konkrét esetre értelmezni kell. A mi megítélésünk szerint az Országgyűlésnek el kell végeznie azt a konkrét vizsgálatot, hogy az adott esetben a képviselő-testület vajon alkotmányellenesen járt-e el, vajon kimondható-e az, hogy alkotmányellenesen működik a testület, mert csak ennek a következményeként lehet megnyugtatóan kimondani azt az egyébként rendkívül súlyos döntést, hogy az Országgyűlés feloszlatja a képviselő-testületet.

A kormánypárti képviselők elismerték annak a szükségességét a bizottsági vitában, hogy ezt a vizsgálatot el kell végezni. Ez a jegyzőkönyvek és az ott elmondottak alapján egyértelműen visszakereshető. Csak abban alakult ki vita, hogy ezt a konkrét vizsgálatot az Országgyűlés döntéshozatala előtt a bizottságban kell-e elvégezni vagy pedig az Országgyűlés plenáris ülésén. A kormánypárti képviselők, beleértve a bizottság kisgazdapárti elnökét és fideszes alelnökét is, úgy ítélték meg, hogy ezt a konkrét vizsgálatot a plenáris ülésen kell elvégezni, az Országgyűlés bizottsága erre nem alkalmas, sőt volt olyan kormánypárti képviselő, aki hatáskörelvonással vagy annak a vádjával illette az Országgyűlés bizottságát, miközben a kisebbséghez tartozó képviselők, a szabad demokraták képviselője is kifejtette azt az álláspontját, hogy az Országgyűlésnek nem véletlenül vannak szervei, az országgyűlési bizottság arra való, hogy a konkrét vizsgálatokat elvégezze, és ennek alapján a tényeket az Országgyűlés elé tárja.

Ezt az ügyrendi javaslatunkat a kormánypárti többség elutasította, és azt mondta, hogy itt, a plenáris ülésen lesz majd annak az ideje, hogy ezt a konkrét vizsgálódást elvégezzük, úgyhogy őszintén remélem, hogy a rendkívüli módon sürgetett és egyébként kicsit furcsán előadott házszabályi menetrend, a Ház tárgyalásának menetrendje ennek ellenére lehetővé teszi, hogy itt az ellenzék föltegye a kérdéseit, föltegyük azokat a kérdéseket, amelyek megválaszolása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megnyugtatóan hozhassunk döntést és nyomhassuk meg a szavazógombot egy képviselő-testület feloszlatásáról. Őszintén remélem, hogy államtitkár úrhoz intézett konkrét kérdéseinkre majd konkrét válasz érkezik.

Amikor az erre vonatkozó ügyrendi javaslatunkat is elvetette a kormánypárti többség, akkor mi szerettük volna, ha a bizottság ülésén a kormány jelen lévő képviselője azokat az ellentmondásokat, amik az állítások bizonyítatlanságából a bizottsági ülésen kiderültek, elénk tárja. Kértük azokat a vizsgálati jegyzőkönyveket, amelyekkel a kormány bizonyítva látja a képviselő-testület alkotmányos vagy alkotmányellenes működésének a tényét, ezekről az ellenzéki képviselők a mai napig semmilyen értesítést nem kaptak.

Tisztelt Országgyűlés! Mi a bizottságban is és reményeink szerint itt, a parlamentben is egy olyan szakmai, jogi vitát szeretnénk lebonyolítani, ami megnyugtatóan választ ad azokra a kérdésekre, hogy valóban egy adott képviselő-testület alkotmányosan vagy alkotmányellenesen működik, és valóban lehetséges-e a jogi eljárást kikerülve egy olyan döntést hozni az Országgyűlésben, ami a tízéves önkormányzatiságban egyébként példa nélküli, hiszen a tiszaderzsi esetet nem lehet idesorolni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Répássy Róbertnek, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

 

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta a határozati javaslatot. A többségi véleményen lévő képviselők részéről megfogalmazott indokok között többek között a következő érvek szerepeltek.

A parlamentnek nem feladata, hogy igazságot tegyen a polgármester és a képviselő-testület közötti vitában. A parlamentnek nem feladata, hogy az alkotmányellenes helyzet kialakulásához vezető utat vizsgálja. Az eljárás - jogi műszóval élve - nem kontradiktórius a parlament előtt, nincs felperes és nincs alperes, az Országgyűlés nem kíván igazat adni valamelyik félnek. A kialakult alkotmányos konfliktust tényként kell kezelni, az Országgyűlés feladata a konfliktus alkotmányos feloldása. Tényként kell megállapítani azt is, hogy az önkormányzatiság két legitim, törvényesen megválasztott szereplője, a polgármester és a közgyűlés közül legalább az egyik nem tudja gyakorolni a választópolgárok által ráruházott helyi közhatalmat, ezáltal csorbul a választópolgárok közösségének önkormányzáshoz való alkotmányos joga.

Az alkotmány szerint az önkormányzat élén a polgármester áll, akit a választópolgárok közvetlenül választanak. Ez az alkotmányos rendelkezés másfél éve nem érvényesül, az önkormányzatot az eredetileg csak a polgármester időleges, de nem tartós helyettesítésére megválasztott alpolgármester vezeti, aki megbízatását ebben a minőségében nem közvetlenül a választópolgároktól kapta. A képviselő-testület a konfliktust feloldhatta volna, ha önmagát feloszlatja, ezzel a képviselőknek és a polgármesternek is megszűnt volna a megbízatása, de a közgyűlés ezt a döntést nem hozta meg. Ezzel a konfliktust állandósította, konzerválta.

 

 

(18.50)

 

Mindezek után a többségi véleményen lévő képviselők szerint csak egy megoldás látszik - ahogyan az önkormányzati bizottság többségi véleményét megfogalmazó képviselőtársamtól is elhangzott -, érdekes módon ugyanahhoz az elvhez, a népfelség elvéhez nyúl vissza a többségi állásponton lévő képviselők véleménye, azaz végül is döntsön a nép, döntsön ebben a konfliktusban a hódmezővásárhelyi választópolgárok közössége.

Szeretném még tájékoztatni arról a tisztelt Országgyűlést, hogy a képviselő-testület nevében eljáró két alpolgármester levelet intézett a bizottság tagjaihoz. Ebben a levélben a kormány előterjesztésében bizonyos megállapításokat kifogásolt a két alpolgármester, illetve azt cáfolta. A bizottság tárgyalása során meghallgatta az előterjesztő Belügyminisztérium képviselőjét, aki meglehetősen hosszú előadásában pontról pontra cáfolta az alpolgármesterek által írt levél állításait. Ehhez egyébként a bizottsági ülésen nem mutatott be jegyzőkönyveket, nem mutatott be határozatokat és ítéleteket az előadó, tekintettel arra, hogy abban az ügyrendi kérdésben, hogy szükséges-e okirattal bizonyítania a kormánynak az indoklásban leírt álláspontját, a bizottság többsége úgy találta jónak, ha ezt a szokást nem vezetjük be a parlamentben, hogy a bizottság és a parlament elé kerülő anyagokat okirati bizonyítékokkal kellene a kormánynak bizonyítania. Egyébként megjegyezték a bizottságban a többségi véleményen lévő képviselőtársaim, hogy az alpolgármesterek a maguk leveléhez sem csatoltak okirati bizonyítékokat, az ő állításaik is kizárólag a levélpapíron szerepeltek.

Mindezek után, tisztelt Országgyűlés, a bizottság többsége tehát általános vitára alkalmasnak találta a határozati javaslatot, és azt elfogadásra ajánlja a parlamentnek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére Vastagh Pál képviselő úrnak adom meg a szót.

 

DR. VASTAGH PÁL, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság vitájában határozott és markáns ellenvélemények és kisebbségi vélemények fogalmazódtak meg. A bizottság abból indult ki, hogy az Országgyűlésnek ez a döntése, amelyet a hódmezővásárhelyi önkormányzat kapcsán meg kíván hozni a közeljövőben, nagy súlyú és nagy politikai felelősséggel járó döntés. Az Országgyűlésnek azt megállapítani, hogy egy önkormányzat alkotmányellenesen működik, nem tartozik a mindennapi feladatai közé, és természetesen ez a képviselők felelősségét is hasonlóképpen még nagyobbá teszi.

Nem lehet analógiát találni. Korábban - hála istennek, azt mondhatjuk - ilyen egyetlenegy alkalommal fordult elő, ami 1992-ben Tiszaderzsen történt. Ez az Alkotmánybíróság álláspontja szerint sem minősülhet analógiának, hiszen lényegét tekintve egészen másról van szó, ott ugyanis egyszerűen nem működött az önkormányzat, tehát a következtetések levonása ebben az esetben viszonylag egyszerű volt.

Azért is nagy az Országgyűlés felelőssége, tisztelt képviselőtársaim, mert a döntés precedens értékű lehet, megmutathatja a jövőre vonatkozóan azt, hogy a Magyar Országgyűlés milyen feltételek és milyen körülmények esetében állapítja meg valamely önkormányzat működésének alkotmányellenességét. Tehát ebből a szempontból is szeretném még egyszer felhívni a saját felelősségünkre és a kormányzati többség felelősségére a figyelmet.

A vita során elhangzott a ténybeli megalapozatlanság, amely ott nagyon sok kérdést váltott ki a képviselőkből; maga a határozati javaslat, amelyet a kormány beterjesztett, nyilvánvalóan ténybelileg nem adott teljes értékű eligazítást, mert különben nem kellett volna ott ténykérdésekben a minisztérium képviselőjének nyilatkoznia. Tehát ami a határozatban van, a kisebbségi álláspont szerint ténybelileg nem volt megalapozott, ezt egészítette ki a vita.

Másodsorban elhangzott az is, hogy a határozat indokolása támaszkodik ugyan az Alkotmánybíróság döntésére, de az Alkotmánybíróság döntéséből elsősorban azokat az elemeket veszi ki, amelyek a határozat rendelkező részének alátámasztására szolgálnak, vagyis egyszerűbben fogalmazva: a határozat tendenciózus, és elsősorban csak azt kívánja alátámasztani, amit a rendelkező rész tartalmaz, más elemekre, amelyek hasonló fontosságúak lehetnek az Alkotmánybíróság határozatából, az érvelés nem terjed ki.

Harmadsorban: az alkotmányellenesség megítélésében a javaslat elsősorban abból indul ki, hogy a testület és a polgármester között konfliktus alakult ki. Ugyanakkor nem veszi figyelembe a határozati javaslat az Alkotmánybíróságnak azon álláspontját, és ezt megerősítette az előterjesztő képviselője is a bizottság ülésén, hogy az önkormányzat jelenleg is jogszerűen működik. Ezt egy kérdésre válaszolta az előterjesztő képviselője. Ezzel kapcsolatosan kell hivatkozni az Alkotmánybíróságnak arra az állásfoglalására, hogy amíg a testület az önkormányzati alapjogokat folyamatosan jogszerűen gyakorolja és ez bizonyítható, addig működése alkotmányellenesnek nem minősíthető. Tehát ebből az következik, tisztelt képviselőtársaim, hogy az alkotmányellenességnek többféle szempontját vázolta fel az Alkotmánybíróság, a határozati javaslat pedig csak a polgármester és a testület viszonyára reagál, és figyelmen kívül hagyja azt, hogy az önkormányzat jogszerűen működik.

Azt is kimondta az Alkotmánybíróság, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Országgyűlésnek mindaddig nem indokolt döntési jogával élni, amíg a konfliktuskezelésre rendelt más jogintézmények is rendelkezésre állnak. Márpedig e tekintetben van jogintézmény, amely rendelkezésre áll.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, az is elhangzott az ellenzéki képviselők tolmácsolásában, hogy a közelmúltban az Országgyűlés a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó legfőbb ügyészi indítványt elutasította, ezzel lényegében az igazságszolgáltatási eljárás alól kivonta képviselőtársunkat. Ha ennek a döntésnek az Országgyűlés támogatást ad, az önkormányzat feloszlik, ennek következménye az lesz, hogy az Országgyűlés döntésével másodszorra is ki fogja vonni az igazságszolgáltatás alól. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez pedig nyilván egy ismételten mérlegelést kívánó szempont.

Mindezek alapján a kisebbségi álláspont az, hogy a határozati javaslat nem megalapozott (Az elnök a csengő ismételt megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és nem alkalmas általános vitára. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Először megadom a szót Isépy Tamás képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Ami másfél év óta Hódmezővásárhelyen történik, azt - egy film címéből véve - az önkormányzatiság diszkrét bájának lehetne nevezni - már nem is a burzsoázia diszkrét bája. Viszont ami erre az ügyre jellemző, az az, hogy olyan szép tömjénfüstös, kenetteljes szavak hangzanak itt el demokráciáról, önkormányzatiságról - ezt sokan mondták már el eddig is -, viszont annál kevesebben ismerik itt a valós tényállást, és még kevesebben olvasták el figyelmesen az Alkotmánybíróság döntését.

Én a tényállással részletesen nem kívánok foglalkozni, mert a határozati javaslat indokolása pontosan rögzíti, csak két tényt emelnék ki. Március 4-én indítja az első fegyelmit egy roppant izgalmas kérdésben: ki fizette a névnapi vacsora költségét? Ez egy borzalmasan nehéz tényállás, le kell tenni a számlát, hogy ki fizette ki. Ezt sikerül is tíz hónap alatt - mert ez ésszerű határidő - két menetben elintézni egy fegyelmi határozattal, amelyeket a bíróság szó nélkül megsemmisít és hatályon kívül helyez.

A május 6-i, roppant bonyolult tényállású fegyelmi ügyben május 10-én hoz felfüggesztő határozatot. Azóta eltelt másfél esztendő.

 

 

(19.00)

 

A fegyelmi határozatot, a fegyelmi eljárást ez az önkormányzat nem tudja, de nem is akarja befejezni. Hogy miért nem akarja befejezni? Számára nagyon kényelmes a választott polgármester alkotmányosnak tartott, határidő nélküli, de legalább a ciklus végéig tartó felfüggesztése. Fura módon ez teljes mértékben alkotmányosnak tűnik, mert ezzel kizárja a polgármesteri teendők gyakorlásából, és még akkor is érvényes ez a felfüggesztés, ha lesz ítélet ebben a polgári perben, amiben - nem tudom - elrendeltek valami statáriális eljárást, hogy már ősszel ítélet lesz. Mert körülbelül jövő őszre lesz jogerős ítélet, ahogy ismerjük a bíróság malmainak őrlését. De ha jövő év végén például hoznak egy olyan ítéletet, csak tessenek már végigjátszani ezt a figurát!

Ugye, ez kétesélyes. Ha megnyeri az önkormányzat, megszüntetik a polgármesteri tisztségét. Ki kell írni a választást a polgármesteri tisztségre. És ha a polgármester indul és megnyeri? Akkor mi van? Akkor a konfliktushelyzet feloldódott? De ha elveszíti az önkormányzat a pert? Vissza kellene mennie a polgármesternek a hivatalába. Vissza tud menni? Nem, mert érvényes a fegyelmi eljárást felfüggesztő határozat. Tessenek már megmondani, hogy ebből a 22-es csapdájából hol van a dicsőséges kimenetel, ami a kisebbségi vélemény során elhangzott!

Hosszasan nem kívánok a sokak által csak felületesen elolvasott alkotmánybírósági határozatból idézni, csak annyit, hogy nem csak az az alkotmányos, ha megindítom az eljárást. Az alkotmányos az, ha be is fejezem. Tessék mondani, talán másfél esztendő alkotmányos?! Ez érdekes kérdés lesz. Mert megállapítja az Alkotmánybíróság azt, hogy önkényesnek, alkotmányellenesnek minősül akkor is, ha ésszerű indok nélkül nem zárja le az általa indított fegyelmi eljárást, még akkor is, ha erre külön előírt határidő nem kötelezi. Ez szó szerinti idézet az Alkotmánybíróság határozatából. Ezek után én nagyon csendesen és illő tisztelettel a következő kérdéseket tenném fel az alkotmányos jogok és az önkormányzatiság igen tisztelt védőinek.

Megkérdezném, hogy a feloszlatáson kívül kinek és milyen alkotmányos eszköze van arra, amellyel az önkormányzatot rá tudja kényszeríteni arra, hogy az 1999. május 6-án elindított, roppant bonyolult tényállású fegyelmi eljárást lezárja. A közigazgatási hivatal nem, mert annak erre nincs hatásköre. Egyébként is a közigazgatási hivatal minden törvényességi észrevételét eddig a testület nemes egyszerűséggel lesöpörte az asztalról, és ezért kellett utána indítványozni a Belügyminisztériumnál ennek az eljárásnak a megindítását. A bíróság nem jöhet számításba a fegyelmi eljárásnál azért, mert ha nem tetszenének tudni, van egy jogerős bírói ítélet, amely azt mondja, hogy a felfüggesztő határozat ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye, mert az idő előtti; meg kell várni a fegyelmi határozat meghozatalát. Ez jogilag azért érdekes, mert a fegyelmi határozat kihirdetése megszünteti a felfüggesztést. Ha a fegyelmi határozatot meghozzák, akkor mit támadok már a felfüggesztésen?!

Persze, ez ellen lehetne fordulni, hogyne, felülvizsgálati kérelemmel a Legfelsőbb Bírósághoz, ha eljárási szempontból egy perfelfüggesztő végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, hát akkor egy ilyen egzisztenciális kérdésben már miért a jóistennek ne lenne fellebbezésnek helye! De nem a ciklus végéig fejeződne be a felülvizsgálati kérelem. A következő ciklus végéig dőlne el, hogy igenis fegyelmi eljárásban felfüggesztő határozat ellen külön eljárásnak van helye. De egyébként a fegyelmi határozat hiányában nem lehet miért bírósághoz fordulni. Tehát a bíróságot, mint eszközt elfelejthetjük. Akkor érdekes módon nem tűnt fel senkinek, hogy az önkormányzat a polgármesteri tisztség megszüntetése iránti peres eljárást csak tíz hónap után, a feloszlatás kezdeményezéséről döntő kormányhatározat után indította meg. És a jogerős ítélet meghozatala, nem akarok rossz jós lenni, úgy jövő szeptemberre várható.

A polgári per megindításában jelentkező alkotmányos ihlet - mert megindította az eljárást, teljes mértékben eleget tett alkotmányos kötelezettségének - a jóistennek sem terjed ki a fegyelmi eljárás lezárására, ami automatikusan megszüntetné a felfüggesztést, és a polgármester a hivatalába bejárva gyakorolhatná a választott tisztségét. Attól pedig az állítólag alkotmányosan működő testület úgy fél, mint az ördög a tömjénfüsttől. Minden megtörténhet, csak ez a polgármester még egyszer a ciklus végéig be ne tegye a lábát a hivatalába! - mert ez az alkotmányos működés, ez az igazi, minden önkényességtől mentes működés.

Mi van akkor - megkérdezem újból, hogy tudatosuljon a kérdés -, ha ezt a pert a polgármester megnyeri? Aki elolvasta a keresetlevelet, az tudja, hogy az égvilágon semmi nincs a keresetlevélben, csak ami a felfüggesztett fegyelmi eljárásban szerepel: a korábbi névnapja... - valamint az, hogy sértegeti őket, és hogy feltörte a zárat. Ez a kereseti tényállás. Mi lesz akkor, ha megnyeri a pert? Ismételten mondom: nem tud bemenni a hivatalába, nem tudja gyakorolni a választott tisztségét, mert érvényes a fegyelmi határozat, a felfüggesztés. Tessenek már majd megmondani válaszban, mert nyilván kétpercesezni lehet rá, hogy mi az az alkotmányos eszköz, amely az önök kezében van arra, hogy az önkormányzatot rákényszerítse ennek az alkotmányellenes állapotnak a megszüntetésére!

Nem tűnt fel senkinek az alkotmányos működés tekintetében, hogy a testület folyamatosan határidőket hosszabbít. Mindenben, a fegyelmiben! És tetszenek tudni, hogy miért húzódik a polgármesteri tisztség felfüggesztése iránti eljárás? Mert valóban már márciusban hozhatott volna ítéletet a bíróság. Az ebédszünetben tíz tanút állítottunk elő, és amikor már az esti órákban végre befejeződik a tárgyalás, bizonyítási indítvány előterjesztésére határidő engedélyezését kéri. Nem az alperes, kérem! A felperes. Nem fűződik érdeke ehhez a perhez. Nem fűződik érdeke, hogy mikor fejeződik be a polgármesteri tisztség megszüntetése iránti per. Neki egyhez fűződik érdeke: a fegyelmi felfüggesztés fenntartásához. Önök ezt tetszenek támogatni, hogy ez igen, ez teljes mértékben alkotmányos.

Összefoglalva - mert már az idő sajnos nagyon telik -: az előterjesztésre nemmel szavazók, tessenek nekem elhinni, az általuk féltett demokráciának és az önkormányzatiságnak adnak akaratlanul egy jó nagy pofont, mert ezzel hatékonyan bebetonozzák és tartósítják ezt az állapotot, hogy történhet Hódmezővásárhelyen bármi, a fegyelmi határozat érvényes lesz az idők végezetéig, és csak majd amikor 2002-ben az új ciklusban történik a választás, visszatérhetünk rá, hogy mi is van ezzel a fegyelmi határozattal.

Ebben a ciklusban eddig 26 tisztességes önkormányzattal találkoztunk, ahol vagy a polgármester a testülettel együtt mondott le, vagy a testület mondott le, és ezzel feloldotta azt a konfliktust, ami az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az önkormányzati munkát zavarja. Mind a 25-ben már lezajlott a választás, és megoldódott a konfliktus. Tessenek megmondani, vajon Hódmezővásárhely számára is nem lenne ez az alkotmányos, tisztességes és becsületes út!? Hogy a polgárok, akik őket megbízták, ugyanezek a polgárok döntsék el, kinek akarnak bizalmat adni: azoknak, akiknek a tevékenysége március 4-étől a polgármester lejáratására irányul, vagy fordítva. (Közbeszólás a MIÉP padsoraiból: Jól beszélsz!) Vállalni kell a kockázatot. Harangszóval ünnepelnék őket, mint hősöket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy megszabadították a polgármestertől. Nem vállalják? Vajon miért?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Isépy Tamás képviselőtársam nagyon lendületes hozzászólása után engedjék meg, hogy előrebocsássam, hogy itt valami félreértés van a szerepekben. Hiszen a képviselő úr úgy mondta el a hozzászólását, mintha egy bírósági tárgyaláson az érintett település polgármesterének a védőügyvédje lenne, és úgy nézett ránk, mint a perben a másik oldalon álló felekre, akik a csúnya képviselő-testületet képviselik. El is mondta, hogy 26 rendes önkormányzattal találkozhattunk már. Nyilván ez most nem rendes, mert nem élt azzal a jogi eszközzel, amelyre a képviselő úr utalt, jelesül az önfeloszlatással.

Nos, én szeretném világossá tenni a Magyar Szocialista Párt pozícióját. Mi ebben a helyzetben, amikor országgyűlési képviselőként arról kell döntenünk, amikor tíz évvel az önkormányzatok megalakulását követően először kerül olyan helyzetbe a Magyar Köztársaság Országgyűlése, hogy egy politikai és szakmai vitáktól sem mentes tényállás mellett ki kell mondanunk azt egy gombnyomással, hogy alkotmánysértően tevékenykedik-e egy testület vagy sem, akkor nekünk eszünk ágában sincs magunkat pozicionálni a polgármester ügyvédjeként vagy a képviselő-testület ügyvédjeként.

 

 

(19.10)

 

Mi szeretnénk azokat a kérdéseket feltenni, és azokra a kérdésekre megnyugtató választ kapni, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése megnyugtatóan mondja ki azt, hogy egy képviselő-testület alkotmánysértően működik-e vagy sem. Azt gondolom, hogy egy ilyen eljárás, amikor ilyen precedens értékű döntésre készül az Országgyűlés, megérdemli, hogy ezeket a kérdéseket nagyon komolyan vegyük, megérdemli minden egyes kérdés, hogy darabra megvizsgáljuk. Nekünk, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának ez nagyon határozott álláspontja, akkor is, ha az Országgyűlés önkormányzati bizottságában nem volt lehetőség érdemi bizonyításra; akkor is, ha az előterjesztő belügyminiszter sem a bizottságban, sem a parlament ülésén nem vette a fáradtságot, hogy személyesen vegyen részt; akkor is, ha egy ilyen előterjesztést hat gépelt laza oldalban ide lehet hozni a parlament elé; és akkor is, ha az államtitkári expozé 3 perc 26 másodpercben gondolta bizonyítani a tényállást. Mi ezzel ellentétben akkor is azt gondoljuk, hogy itt nagyon komolyan végig kell venni valamennyi érvet.

Tisztelt Országgyűlés! Különös a felelősségünk, hiszen az alkotmány és az önkormányzati törvény is elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogát. Az Alkotmánybíróság határozatából, az indokolásból és a párhuzamos indokolásból pontosan eligazítást kaphatunk arról, hogy a hatalmi ágak elválasztása következtében nincs az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág, tehát a viszony más. Amikor a konfliktuskezelés eszközeként említi - Isépy képviselőtársam nagy hangsúlyt tett erre a hozzászólásában -, amikor azt említi, hogy itt olyan konfliktus alakult ki, amelynek feloldására ilyen erős döntést kell hoznia az Országgyűlésnek, akkor csak és kizárólag a konfliktus feloldására mint célra koncentrálni anélkül, hogy itt ezeket az egymáshoz való viszonyokat és az alkotmánysértés tényét konkrétan megvizsgáljuk, azt gondolom, egyszerűen nem elégséges.

Ha a jogalkotó azt akarta volna, hogy minden önkormányzatnál, ahol konfliktus alakul ki bármilyen oknál fogva, az Országgyűlés hozhasson olyan döntést, hogy konfliktus van, ebből problémák adódnak, oszlassuk fel, akkor azt mondta volna. De nem azt mondta, hanem a törvényben az szerepel, hogy alkotmánysértés esetén lehet ezt a súlyos döntést meghozni. Mi azt szeretnénk, ha az Országgyűlés ennek a felelősségének megfelelően járna el ebben az eljárásban, ezért javasoltuk a bizottsági ülésen azt, amit javasoltunk - az előbb kisebbségi előadóként elmondtam, hogy mi volt ennek a tartalma -, és mi azt szeretnénk, ha ebben az eljárásban pontosan bizonyítani lehetne az alkotmánysértés tényét.

Úgy látjuk az előterjesztés alapján, hogy az már világos - a képviselőtársam hozzászólása is, az államtitkár úr expozéja is világossá tette -, hogy a kormány nem kívánja megvárni a bíróság ítéletét. Isépy képviselő úr feltett egy költői kérdést, hogy honnan gondoljuk azt, hogy itt rövidesen ítélet születik a polgármesteri tisztség felfüggesztése iránti perben, és ironikusan meg is dorgált bennünket, hogy ilyen látnoki képességek birtokába kerültünk. Nem, képviselő úr, ezt azért bátorkodtunk kijelenteni, mert az önkormányzati törvény 33/B. §-a kimondja a soronkívüliséget a bírósági eljárásban, és mi, ellenzéki képviselők bízunk a magyar igazságszolgáltatásban (Moraj a Fidesz soraiban.), és bízunk abban, hogy a soron kívüli eljárásnak talán van olyan foganatja, hogy belátható időn belül jogerős ítélet születik. Kormánypárti képviselőtársaim mosolyai, kacajai és megjegyzései arra a következtetésre juttatnak engem, hogy ők ebben nem bíznak. Mi még mindig bízunk ebben, tehát azt gondolom, akkor járna el helyesen az Országgyűlés, ha ezt megvárná.

Annál is inkább, mert az önkormányzati bizottság ülésén feltettük a kérdést, hogy mi volt a háttere annak a sajtóban megjelent hírnek, hogy az Igazságügyi Minisztérium más állásponton volt, mint a kormány-előterjesztés. Megkérdeztük a bizottság ülésén a Belügyminisztériumot képviselő köztisztviselőt, hogy mit mondott az igazságügy-miniszter a kormány ülésén. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a köztisztviselő szó szerint azt mondta: "Az IM álláspontja szerint az Országgyűlés döntése egy politikai felelősséggel terhelt döntés, csak a legvégső esetben szabad élni a döntés jogával." Azt gondolom, hogy érdemes lett volna komolyabban mérlegelnie a kormánynak azt, hogy mégiscsak meg kellene várni ezt a bírósági ítéletet, és azt követően kellene erre a rendkívül erős eszközre, az Országgyűlés általi feloszlatásra javaslatot tenni.

Azt, hogy az Országgyűlés tárgyalása során és az eljárásban a kormány nem kívánja a bizonyítékait idetárni elénk, megtudhattuk Répássy képviselő úr hozzászólásából is, amikor azt mondta, hogy nem fogjuk azt szokássá tenni, nem fogjuk bevezetni azt a Magyar Országgyűlésben, hogy ha a kormány valamit állít, akkor utána valaki megkérdőjelezhesse ezt az állítást, és kérhesse az erre vonatkozó bizonyítékokat. Azt gondolom, hogy ezt nekünk nem kell így helyből és alapállásból elfogadni, a kormánynak a mi megítélésünk szerint az állításait bizonyítania kell. Annál is inkább, mert a bizottsági ülésen a Belügyminisztérium köztisztviselője azt mondta, hogy a kormány közvetlenül nem vizsgálódott, hanem a közigazgatási hivatal vizsgálati jegyzőkönyveit tanulmányozta át, és ennek alapján terjesztette elő a kormányülésre az előterjesztést a belügyminiszter, illetve a kormány terjesztette ide az Országgyűlés elé. Ha abban a kérdésben kell nekünk dönteni, hogy egy képviselő-testület alkotmányellenesen működik-e vagy sem, akkor az ezt bizonyító tényeket - mármint hogy alkotmányellenesen működik - konkrétan az Országgyűlés elé kell tárni, hiszen a döntést az Országgyűlés fogja meghozni, és azt gondolom, hogy ilyen esetben nem elégséges az, hogy a kormány ezt az állítását egy hatoldalas előterjesztésben felsorolja.

Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy megegyezés született abban, illetve a többségi szavazás eredményeként itt most tízperces tagolásban fogjuk az Országgyűlésben a vitát lefolytatni, ezért most az első hozzászólásomban nem fogom valamennyi kérdésemet feltenni, nem fogom részletesen az érvelésünket elmondani, egyrészt azért, mert képviselőtársaim is hozzá fognak járulni a vita sokoldalúságához a maguk hozzászólásaival, másrészt pedig ez az első tízperces időkeret erre nem ad lehetőséget.

Mindenesetre az első hozzászólásomat azzal szeretném zárni, hogy a bizottsági eljárás, az itteni megszólalások számunkra világossá tették azt, hogy az országgyűlési vita során a kormány nem kívánja az állításait bizonyítani, nem látjuk bizonyítottnak az alkotmánysértés tényét. Erőből, izomból, feles határozat lévén többségi szavazással kívánnak először egy olyan döntést hozni a magyar önkormányzatiság történetében, amikor az alkotmánysértés bizonyítottsága nélkül meghozza ezt a súlyos döntést a kormánypárti többség, és fel kíván oszlatni egy képviselő-testületet anélkül, hogy konkrétan megvizsgálná, hogy valóban fennáll-e az alkotmánysértés ténye.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. (Dr. Répássy Róbert jelentkezik. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Kétperces, elnök úr!)

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr!

 

ELNÖK: Bocsánat képviselő úr, elnézést kérek. Megadom a szót két percre Répássy Róbert képviselő úrnak, Fidesz.

 

(19.20)

 

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! Lamperth Mónika képviselőtársam szavaira szeretnék két percben röviden reagálni. Ő többször használta a "bizonyítás" fogalmat, olyan összefüggésben is használta a "bizonyítás" fogalmat, hogy itt, az Országgyűlés előtt bizonyítani kell azokat a tényeket, amelyek az alkotmányellenes lépéssorozatot vagy alkotmányellenességet okozzák. Egyrészt ebben az értelemben használta, másrészt abban az értelemben, hogy a kormány úgymond nem bizonyította, hogy amit a határozati javaslat indoklásául leírt, az valós-e. Az első kérdésre, hogy itt kell-e bizonyítani vagy sem, az előbb kifejtettem egy alkotmányügyi bizottsági álláspontot, aminek pont az a lényege, hogy az Országgyűlést ebben a helyzetben nem illeti meg az a jog, hogy igazat adjon valamelyik félnek.

Világos, hogy a konfliktusban van a képviselő-testület, és van a polgármester, akik ebben a konfliktusban a két ellenpóluson vannak. De az Országgyűlésnek nem feladata az, hogy igazságot hozzon kettejük között. Tehát ilyen értelemben nincs mód arra, hogy itt valamifajta bizonyítást és szinte ítéleti erejű döntést hozzon a parlament. Nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy van egy alkotmányos konfliktus. Ön csak egyszerűen azt mondta, hogy van egy konfliktus, a parlament kezeli ezt a konfliktust. Szeretném megjegyezni, hogy ez nem egy egyszerű konfliktus, ez egy alkotmányos, egy közjogi értelemben vett konfliktus, amikor a két közjogi intézmény közül az egyik nem tud működni. Ez azért több, mint egy egyszerű konfliktus.

Még egy: a kormány köteles-e a bizonyítékait csatolni ahhoz az előterjesztéshez, az indokláshoz? Tisztelt Képviselő Asszony! Túl azon, hogy minden képviselő a saját tájékozódási joga alapján megtekintheti a Belügyminisztériumban az iratokat, tényleg nem szokás az, hogy egy okirathoz, egy határozati javaslathoz, amelyet a kormány benyújt a parlamenthez, az állításainak a valóságalapját (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) képező statisztikai adatokat és minden más bizonyítékot csatoljon. Ez eddig nem volt szokás, ezt megtekinthetik a képviselők.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Salamon László képviselő úrnak.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ami a tényekkel kapcsolatos vitát illeti, szeretném elmondani, hogy az alkotmányügyi bizottságban ismertetésre került a hódmezővásárhelyi alpolgármesterek levele. A kormány jelen lévő képviselője egy 30 perces felszólalásban tételről tételre, mondatról mondatra megválaszolta az ott felvetett kérdéseket, és cáfolta azokat az állításokat, amelyek megkérdőjelezni igyekeztek a kormány előterjesztését. Ez az egyik dolog, amit el kell mondani.

A másik dolog az, hogy szerintem a tényállás lényegi része nem ezeken a részletkérdéseken áll vagy bukik. Előttem van az alkotmány 44/B. § (1) bekezdése, amely így szól: "A helyi képviselő-testület elnöke a polgármester." Kérem, az önkormányzati törvényből azt is tudjuk, hogy a polgármester a képviselő-testület tagja. Kérdezem én, hogy 1999 márciusától érvényesül-e ez az alkotmányos rendelkezés Hódmezővásárhelyen. Nem érvényesül. Másfél éve az alkotmány 44/B. § (1) bekezdésének a rendelkezése de facto nem érvényesül Hódmezővásárhelyen, vagyis a képviselő-testület, amelynek elnöke és tagja a polgármester, úgy működik, hogy ez az alkotmányos rendelkezés nem érvényesül.

Úgy gondolom, hogy ez a döntő, és ezt a helyzetet egyébként sok tény mellett Isépy Tamás előadásából is hallhattuk, joggal való visszaélésszerű magatartással idézte elő a képviselő-testület a fegyelmi felfüggesztő döntésekkel. Úgy gondolom, hogy valóban az egyetlen helyes út a másik alkotmányos rendelkezés alkalmazása, hogy az Országgyűlés éljen a hatáskörével, és oszlassa fel ezt az önkormányzatot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Egy gondolatot még engedjen meg, képviselő úr. Vastagh Pál megjegyzésével nagyon egyetértek, hogy ez precedens értékű. Legyen is az! A joggal való visszaélés következményével legyen ezentúl tisztában minden önkormányzat Magyarországon! (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Isépy Tamás képviselő úrnak.

 

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Én csak röviden, a félreértések elkerülése céljából szólnék. Jelenleg szünetel az ügyvédi tevékenységem, tehát nem Rapcsák András védelmében bátorkodtam ezeket elmondani, hanem a demokrácia és az önkormányzatiság védelmében, amellyel kapcsolatban azzal kezdtem, hogy itt olyan szép szavak hangzottak el. Nagyon vártam bölcs, tudós, önkormányzati tapasztalattal rendelkező képviselőtársaimtól, hogy végre megtudom, hogy mi az az eszköz, amely még kínálkozik. Talán akkor az eszközhöz még hozzá kell tenni, hogy meg tetszenek akadályozni, hogy majd az önkormányzat további bizonyítási indítványt terjesszen elő.

Tessenek már megérteni, hogy nem érdeke a per befejezése! A per megoldja a konfliktust, amikor majd befejeződik? Megoldja? Kétesélyes! Vagy az önkormányzat nyeri meg, vagy a polgármester nyeri meg. Ha az önkormányzat nyeri meg, megszűnik a polgármesteri tisztség, polgármestert kell választani. Mi az akadálya annak, hogy Rapcsák András elinduljon a polgármester-választáson? Mi van akkor, ha megint megválasztják ezt a bűnös polgármestert? Akkor mi történik? Akkor megoldódott a konfliktushelyzet? Hiszen ugyanez a testület marad. Ha Rapcsák András megnyeri a pert, akkor vissza tud menni a polgármesteri hivatalba? Nem, mert a felfüggesztés érvényes. Tessenek már majd végre szólni erről, várom azt a felszólalást, amely a sötét agyamba bevilágít (Derültség a Fidesz soraiban.), hogy milyen alkotmányos eszköz van ennek a konfliktusnak a megoldására a feloszlatáson kívül. Díjazni fogom, ha kitalálnak valamilyen eszközt erre. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Vitányi István képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak három rövid mondatot szeretnék Lamperth Mónika előadásával kapcsolatosan megjegyezni. Érdekes módon az ellenzéki képviselők egyike sem hiányolta azt, hogy az alpolgármesterek megküldött levelei nem tartalmaznak mellékleteket, amelyek a bizonyítékokat tartalmaznák. Ez még eddig egyszer sem vetődött fel.

A másik dolog: azt gondolom, hogy adjuk meg a lehetőséget azoknak az állampolgároknak, akik annak idején 64 százalékos többséggel megválasztották polgármesternek Rapcsák Andrást, hogy ismételten véleményt nyilváníthassanak ebben a kérdésben.

A harmadik gondolat: Lamperth Mónika hivatkozott a Pp. bizonyos rendelkezésére a soronkívüliséggel kapcsolatban. Én gyakorló ügyvéd vagyok, és ismerem a soronkívüliség intézményét. Megkérdeztem a Legfelsőbb Bíróság egyik illetékesét egy ügyben, hogy azokban a perekben, ahol a közigazgatási határozat már első fokon jogerős, és a jogszabály kötelezően írja elő a felülvizsgálati kérelemnél a soronkívüliséget, ugyan mondja már meg nekem, hogy mennyi a soronkívüliség ideje. Azt mondta, hogy egy év. Akkor ki lehet számolni azt, hogy ebben az esetben a soronkívüliség ügyében mennyi idő alatt döntöttek volna.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Csak tájékoztatásként mondom a képviselőtársaknak, hogy 11 képviselő jelentkezett felszólalásra tízperces időtartamban. Természetesen több kétperces van. A kétperceseknek adom meg elsőként a szót, de szeretném, ha önmérsékletet gyakorolnának, hogy a képviselőtársak szólásra következhessenek.

Két percre megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Répássy Róbert gondolatmenetének az volt a lényege, hogy nincs szükség arra, hogy a parlament tisztázza a tényállást, egyfajta bizonyítási eljárást folytasson le, és ennek eredményeképpen igazságot osszon, hogy ki járt el helyesen, alkotmányosan: a polgármester-e avagy a képviselő-testület.

Arra is utalt, hogy erre eddig nem volt példa. Ez valóban igaz, mert az Országgyűlés eddig még egyetlenegyszer sem tárgyalt képviselő-testület feloszlatásáról. A tiszaderzsi ügy ugyanis, mint erre Vastagh Pál képviselőtársam már utalt, egészen más volt. Ott egyszerűen az volt a helyzet, hogy egyáltalán nem ülésezett a testület, ezért kellett megállapítani az alkotmányellenes működést, pontosabban nem működést, s kellett feloszlatni a képviselő-testületet.

Ha azonban komolyan vesszük az önkormányzati törvény előírásait, egyszerűen nem lehet megkerülni a bizonyítást. Az önkormányzati törvény 93. §-ának (2) bekezdése ugyanis kimondja: "Az Országgyűlés a kormánynak, az Alkotmánybíróság véleményének kikérése után előterjesztett javaslatára feloszlatja azt a helyi képviselő-testületet, amelynek működése az alkotmánnyal ellentétes." Ez pedig csak abban az esetben képzelhető el, ha az Országgyűlés megállapítja az alkotmányellenes működést. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha megvizsgálja a tényeket.

Valóban igaz az, hogy az önkormányzati törvény a tények vizsgálatát az Alkotmánybírósághoz utalja. A 111. §-a kimondja, hogy "az Alkotmánybíróság a kormány indítványa alapján véleményt nyilvánít a helyi képviselő-testület működésének alkotmányellenességéről". Mivel azonban az Alkotmánybíróság most meghozott határozatával megismételte a korábbi álláspontját, hogy nem kíván tényállást vizsgálni, és csak egy absztrakt alkotmányértelmezést adott, ezért az Országgyűlésre hárul az a felelősség, hogy a tényeket megállapítsa. Ha az Országgyűlés azt mondja, hogy ezt nem kívánja megtenni, akkor elismeri, hogy függetlenül attól, hogy alkotmányellenes volt-e a működés avagy sem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), kimondja a többségi határozattal a feloszlatást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Isépy Képviselőtársam!

 

 

(19.30)

 

 

Én magam nem vagyok jogász, de amikor az előterjesztést először kézbe vettem és tanulmányoztam - ön sokszor azt mondta, hogy milyen más lehetőség van -, bennem a következő fogalmazódott meg akkor, és ne haragudjon, de most szó szerint mondom az első gondolataimat: mennyiben járult hozzá ez az Országgyűlés a jelen helyzet kialakulásához azzal a döntéssel, amikor abban a büntető megkeresésben, amelyet a legfőbb ügyész tett, nem adta ki a kormányzó többség Rapcsák András polgármester képviselő urat?

Ezek után számomra nyitva marad a kérdés: ha mi most egy döntést hoznánk ebben az országgyűlési határozati javaslatban, akkor hozzájárulunk ahhoz, hogy bizonytalanságban tartjuk annak a körzetnek a választópolgárait. Ha pedig engednénk, hogy a bíróság tisztességgel elvégezze a munkáját, és eldönti, és ebben az esetben igaza van önnek, amikor felteszi a kérdést, hogy indulhat-e Rapcsák András újra vagy sem, én azt hiszem, hogy a képviselő úr, aki egyben polgármester is, sokkal nyugodtabban fog indulni a választáson, amikor a bíróság kimondja, hogy vétlen. Ha pedig a bíróság azt mondaná ki, az ön fejtegetése szerint, hogy mégiscsak Rapcsák András valamiben bűnös a vizsgálatok szerint, akkor pedig azt jelenti, hogy nem is indulhat. Tehát azt gondolom, hogy a legtisztább eset az lenne jelen esetben, ha a bíróságra hagynánk azt a feladatot, ami valójában az ő dolga.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, MIÉP.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban valamennyien egyetértünk, hogy egy önkormányzati testületnek az a kívánatos működése, amikor a polgármester is tud jogaival élni, ellátni feladatát, és a képviselő-testület is. Nyilván az a célunk, hogy ez a helyzet álljon helyre Hódmezővásárhelyen is.

Annak eldöntésére, hogy a jelenleg kialakult helyzet alkotmányellenes-e, alkotmánysértő-e a működés, erre azt az egyértelműnek tűnő érvet kaptuk a kormányzati oldalról, hogy de facto beállt az alkotmánysértő állapot, hiszen ha az alkotmány azt tartalmazza, hogy a polgármester egyben tagja a képviselő-testületnek, és jelenleg a polgármester a képviselő-testület munkájában nem vehet részt, tehát mintegy jelenleg nem gyakorolja jogait, ezzel beállt egy alkotmánysértő állapot, amelyet meg kell szüntetnünk.

Ez a gondolatmenet szerintem azért nem helytálló, mert ha ez így lenne, hogy önmagában az a tény, hogy adott időszakban egy polgármester nem gyakorolhatja a polgármesteri jogait és feladatát nem láthatja el, automatikusan alkotmánysértő, akkor természetesen nem lenne a fegyelmi eljárás elindításának semminemű törvényes lehetősége, hiszen bármilyen fegyelmi eljárás az elindítása pillanatában egy felfüggesztő határozat a tisztség ellátása szempontjából, tehát ez nyilván azt jelentené, hogy alkotmánysértő állapot alakul ki. Mivel a fegyelmi eljárás elindítása és az ehhez kapcsolódó, a határozat meghozataláig fennálló felfüggesztés törvényes és alkotmányos, így természetesen nem állíthatjuk önmagában ebből a tényből kiindulva, hogy ha jelenleg a polgármester nem láthatja el a feladatát, ez automatikusan alkotmánysértő állapot. Nyilván akkor az, ha nem használtak ki minden lehetőséget a konfliktusban részt vevők arra, hogy feloldják ezt a helyzetet. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Salamon László képviselő úrnak.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak ahhoz a kérdéshez szólnék ismét hozzá, hogy itt a tényeket akarja tisztázni az Országgyűlés vagy nem. Szerintem az ügy eldöntése szempontjából három ténykérdést igenis meg kell vizsgálnunk és tényállást kell megállapítanunk. De én inkább azt kérdezem meg, hogy vitásak-e ezek a tények.

Az első kérdés: vitás-e az a tény, hogy a polgármester másfél éve nem tudja betölteni a funkcióját? Úgy tudom, ezt eddig senki nem vitatta.

A második kérdés: vitatja-e bárki, hogy ez a helyzet az önkormányzati képviselő-testület fegyelmi felfüggesztő határozatának eredményeként állt elő? Ezt a tényt, úgy tudom, eddig senki nem vitatta.

A harmadik kérdés, jogi természetű ténykérdés tulajdonképpen: vitatja-e bárki, hogy a fegyelmi eljárás Rapcsák Andrásra nézve leghátrányosabb lezárulása esetén sem lenne a képviselő-testületnek hatásköre másfél évre a hivatalából a polgármestert távoltartani?

Ez a három ténykérdés az, amely szerintem eldönti, hogy alkotmányosan működik-e ez az önkormányzat vagy sem, illetve, hogy ebben a működésben a felróhatóság hol áll. Hozzáteszem, én is osztom azt a véleményt, hogy alkotmányellenes helyzet esetén felróhatóságtól és vétkességtől teljesen függetlenül fel kell oszlatni az önkormányzatot.

Úgy gondolom, ez a három kérdés tisztázott, egyértelmű, senki nem vonta kétségbe, nem vitatta, ezért igenis fennállnak véleményem szerint az alkotmány 19. § (3) bekezdésének l) pontjában foglalt feltételek, amikor is az Országgyűlésnek joga, sőt véleményem szerint az adott helyzetben kötelessége az önkormányzat feloszlatása.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Isépy Tamás képviselő úrnak.

 

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Valójában csak egy perc lesz belőle. Az egyik: alkotmányos jog megindítani egy fegyelmi eljárást. Alkotmányos jog egy felfüggesztő határozatot meghozni. Alkotmánysértő ezt ésszerű határidőn belül be nem fejezni. Ennyit a kérdésről.

A másik kérdés, hogy a mentelmi jogot nem függesztette fel egy ilyen jellegű ügyben. Tessenek nyugodtak lenni, a polgári perben, a polgármesteri tisztség megszüntetése iránti perben meghallgatták ezt a bizonyos családfakutatót. A vallomásából néhány idézet: "Arról nem tudok nyilatkozni, hogy alperes tudta-e, hogy munkaidőben végzem a kutatást, és hogy hivatali gépkocsival megyek-e." Azt mondja: "Magánfelkérés volt." Tehát megcáfolta a kisebb súlyú vagyoni hátrányt okozó bűncselekmény gyanúját a meghallgatott tanú.

Nagyon jó, az Országgyűlés bölcsessége, hogy nem függesztette fel egy kiélezett politikai vitában a mentelmi jogot, nagyon jól tette; mint ahogy nem függesztette fel a múlt ciklusban Kovács Pál mentelmi jogát vagy Alföldi Albert mentelmi jogát. Nagyon jól tette az Országgyűlés mind a három ügyben, hogy nem függesztette fel. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Normál felszólalásra megadom a szót Szentgyörgyvölgyi képviselő úrnak.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, a most előttünk álló kérdés és vita rendkívüli a parlament eddigi működésében, ilyen kérdésről még nem tárgyalt a parlament. Bár a kétperces hozzászólások folytán belekerültünk rögtön a dolgok sűrűjébe, de éppen azért talán, mivel rendkívüli dolgot tárgyalunk, én még azt is megkockáztatom, hogy nem árt erről a kérdésről akár pátosszal kezdeni a mondandót, hiszen az önkormányzatiságról van szó. És ha rendszerváltozásról beszélünk, akkor én biztos vagyok benne, hogy itt, ebben a kérdésben, a közigazgatásban, a helyi közigazgatásban valódi és igazi rendszerváltozás következett be 1990-ben.

Ez az alkotmányból is kiolvasható, amikor világosan leszögezi az alkotmány, hogy a helyi közösségeket, a helyi választópolgárokat megilleti az a jog, hogy ügyeiket ott, abban az adott helységben önállóan intézzék, és ezt kétféleképpen tehetik: közvetlenül és közvetve; közvetve választott képviselőik útján, közvetlenül pedig népszavazás, népi kezdeményezés során. Ennek azért van jelentősége, mert soha nem lehet elmulasztani, hogy megemlítsük és hangsúlyozzuk, hogy tulajdonképpen az önkormányzatiság, a helyi önkormányzatiság a választópolgárokat, a helyi választópolgárokat illeti meg; a képviselő-testület csak helyettük és nevükben végzi tulajdonképpen ezt a feladatot. Tehát igen komoly, felelősségteljes, rendkívüli ügyről van szó.

Az alkotmány arról is rendelkezik, mint ahogy itt elhangzott, hogy a képviselő-testületet a polgármester vezeti. A polgármester korábban, 1990 és 1994 között nem közvetlenül volt választva, a közvetlen választásával még legitimebbé vált a polgármester; de az is benne van az önkormányzati törvényben, hogy a polgármester a megválasztásával a képviselő-testület tagjává válik, és pontosan felsorolja az önkormányzati törvény, hogy milyen feladatai, milyen jogai vannak a képviselő-testületben, vezeti a képviselő-testületet, összehívja, javaslatára alpolgármestert választ a képviselő-testület, önkormányzati feladatokat, sőt még bizonyos esetekben hatósági feladatokat is ellát.

 

 

(19.40)

 

Tehát pontosan, részletesen meghatározza a feladatát, ami azt jelenti, hogy egy polgármesternek elengedhetetlen a léte egy képviselő-testület működésében. Az igaz, azt is mondja az önkormányzati törvény, hogy a polgármester helyettesítésére és bizonyos önkormányzati feladatok ellátására, de a polgármester javaslatára, a képviselő-testület alpolgármestert választ, illetve alpolgármestereket választhat, amiből az következik, hogy egyet mindenképpen köteles választani, de választhat többet is, de ott van, hogy: helyettesítésére. Az igaz, hogy az önkormányzati törvény, de más sem részletezi, hogy ez a helyettesítés tulajdonképpen mennyi ideig tarthat. Az általános értelmezés szerint, akár ha az értelmező szótárban is megnézzük, tudjuk, hogy a helyettesítés csak és kizárólag időleges lehet, nem tarthat hosszú ideig. Még csak az ésszerű kifejezést se használnám, egyszerűen időleges, nem tarthat hosszú ideig. Nem lehet arra bazírozni, hogy majd valahogy félreállítom a polgármestert, és mivel a törvény szerint a helyettesítését az alpolgármester is elvégezheti, így polgármester nem is szükségeltetik, hiszen az alpolgármester alkotmányosan majd el fogja végezni mindazt a feladatot, amit a polgármesternek kellene - nem így van! Már csak azért sem, mert az alpolgármester a polgármester irányításával végzi a feladatait, ha pedig ez a helyettesítés nem időleges, hanem hosszú idő, akkor a polgármester még ezzel az irányító feladatával sem tud élni. Amennyiben a helyettesítés valóban időleges, mert beteg, mert külföldön van és a többi, és a többi, akkor még az irányítását is meg tudja oldani, akár úgy, hogy előre megmondja, hogy egy adott kérdésben mit kell tenni, mikorra hívja össze a képviselő-testületet és így tovább.

Nos, ebből a gondolatmenetből levezethetően egyértelmű, hogy polgármesternek ugyanúgy lennie kell, mint képviselő-testületnek. Ha akár az egyik nincs, akár a másik nincs, akkor a képviselő-testület működése rendellenes. Nem is használom még azt a kifejezést, hogy alkotmányellenes, de egyszerűen rendellenes.

Ilyen rendellenes működés viszont a gyakorlatban van, tudjuk; nemcsak akkor, ha konfliktus keletkezik a polgármester és a képviselő-testület között, hanem ha a képviselő-testületen belül van valami rendellenesség, mert mondjuk, egálban vannak a pártok, nem tudják biztosítani a szavazattöbbséget, és ezért nem tudják elvégezni a képviselő-testület feladatait, nem tudnak rendeletet alkotni. Tehát semmi olyat nem tudnak tenni, amit egyébként tenniük kellene, mert nem fogják megszavazni. Biztos, hogy ilyen esetben is alkotmányba ütköző módon, rendellenesen működik a képviselő-testület. Mit lehet ilyenkor tenni? Ilyenkor valóban, a tisztességes képviselő-testület kéri a saját feloszlatását, mert ott lebeg a feje fölött, hogy mindazt, amit tenne, a választópolgár helyett és nevében teszi, nem a maga nevében. Ezért tehát az a "tisztességtelen" kifejezés, amely elhangzott, szerintem helyénvaló.

Aztán valóban van az, amikor a polgármester és a képviselő-testület között van valamiféle konfliktus, mert a polgármester tesz valamit vagy nem tesz valamit, ezért megfelelő szankciókkal lehet élni, hiszen benne van az önkormányzati törvényben, hogy a polgármester munkáltatója a képviselő-testület. Tehát fegyelmi jogkört gyakorol, s a többi, s a többi, s mindazt megteheti, amit ilyen esetben tennie kell - de tennie kell! Itt az a kérdés, hogy tett-e. Tett egy-két dolgot; volt, amit a bíróság előtt elvesztett, volt olyan, amit függőben hagyott. Végül is másfél év után így került ez a hódmezővásárhelyi helyzet oda, hogy az Alkotmánybíróság véleményét kellett kérni, még az előtt, mielőtt az Országgyűlés döntene erről a kérdésről.

Nos, az Alkotmánybíróság ezt meg is tette. Igaz, hogy kimondta, ő nem Hódmezővásárhellyel foglalkozik, hanem általánosságban foglalkozik a kérdéssel. De általánosságban foglalkozott vele, és egyértelműen kijelentette, leírta - nem akarom persze felolvasni az egészet, csak egyetlen mondatot -, hogy ez a késlekedése, mulasztása önkényesnek - nem mondja, hogy Hódmezővásárhelyé; egy képviselő-testületé, amely ebben a szituációban ezt tette vagy nem tette -, alkotmányellenesnek minősül, csakúgy, mintha ésszerű indok nélkül nem zárja le késedelem nélkül az általa indított fegyelmi eljárást, ha erre külön előírt határidő nem is kötelezi.

Az igaz, hogy azt is mondja aztán az Alkotmánybíróság, hogy az Országgyűlést illeti meg a képviselő-testület jogkörei alkotmányellenes, önkényes gyakorlásának, az alkotmányos működés egyedi, esetenkénti megállapításának a joga. Igen, itt általános dologról beszél, most pedig Hódmezővásárhelyről van szó.

Vagyis az Országgyűlésnek szerintem azt valóban meg kell állapítania, hogy ez az alkotmányellenesség, amit leír az Alkotmánybíróság... - tehát valóban, nem nekünk kell szembeállítani a képviselő-testületet a polgármesterrel, hogy síróbabacukrot a saját pénzén vett vagy nem a saját pénzén, semmi közünk hozzá, nem ez a dolgunk! Nekünk azt kell megállapítani, hogy amit az Alkotmánybíróság leír, az a késedelem, amit megállapított az iratok alapján, amit alkotmányellenesnek minősített, megáll vagy nem áll meg - ezt kell meghatároznunk.

Ezt pedig nagyon egyszerű meghatároznunk, mert nézzük meg: az egyik ügyet márciusban indították, amikor is felfüggesztették, azt ugyan a bíróságnál elveszítették, de újabb ügyet indítottak, ott is felfüggesztették, és a fegyelmit be se fejezték - végül is ez így van 1999. március 3-ától, illetve a fegyelmi döntés nem született meg tavaly május 6-a óta. Akkor nem lehet mást mondani, mint hogy ez a hódmezővásárhelyi tényállás pontosan megfelel annak, amit az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősít! És ezzel vége minden további vitának.

Én nemcsak hogy azt gondolom, hogy ez az előterjesztés általános vitára alkalmas, de döntésre is alkalmas, arra a döntésre, hogy az Országgyűlésnek igenis precedensszerűen ki kell mondania az adott önkormányzatnak a feloszlatását, hogy ilyen eszközökkel ne lehessen teljesen kizárni esetleges más önkormányzat működését.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Hack Péter képviselő úrnak, SZDSZ.

 

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az SZDSZ képviselőcsoportja az álláspontja megfogalmazásakor az Alkotmánybíróság ítéletéből indul ki.

Ez az ítélet kimondja: a legfelsőbb államhatalmi népképviseleti szervnek a helyi képviselő-testület feloszlatását eredményező, politikai felelősségével terhelt döntési jogával mindaddig nem indokolt élnie, amíg a konfliktuskezelésre rendelt más jogintézmények is rendelkezésre állnak. Ez a bíróság döntéséből nagyon egyértelmű kategória. S ha már tényeket kell vizsgálnunk, azt a tényt kell vizsgálnunk, hogy ezek a konfliktuskezelési megoldások rendelkezésre állnak-e. A mi megítélésünk szerint igen, rendelkezésre állnak a konfliktuskezelési megoldások, rendelkezésre áll a bíróság a viták rendezésére.

Azt gondolom, az a vita, amely a mai napon is kialakult a körül, hogy mit kell és mit nem kell bizonyítani, azért terheli ezt a határozati javaslatot, mert nem egy tipikus országgyűlési határozati javaslattal van dolgunk. Olyan országgyűlési határozati javaslattal van dolgunk, amelyet az alkotmány külön nevesít, és amely döntés speciális helyzetbe hozza az Országgyűlést, egyfajta igazságszolgáltatási jogkört ad az Országgyűlésnek.

 

 

(19.50)

 

Az Alkotmánybíróság helyesen ismeri fel, hogy az alkotmánynak azon rendelkezése, amely kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatási hatalom elkülönül egymástól, ez a döntés, ez az alkotmányos rendelkezés csak akkor érvényesül, ha az Országgyűlés nem veszi át az igazságszolgáltatás jogkörét, ha nem gyakorolja a bíróságok helyett a bírósági jogköröket.

Mindazok a képviselőtársaim, akik azt mondják, hogy helyes az, ha képviselők mentelmi jogát nem függesztik fel, akik azt mondják, hogy helyes az, ha a bíróság lassan működik, helyette majd az Országgyűlés hoz ítéletet, mindezek a képviselők messze elrugaszkodtak az alkotmánynak azon klasszikus, már a felvilágosodás kora óta létező alkotmányos elvtől és a magyar hatályos alkotmányban is létező elvtől, hogy el kell határolni, el kell választani egymástól a törvényhozó, az igazságszolgáltató hatalmat és természetesen a végrehajtó hatalmat is.

Amikor a kormánypárti többség igazságszolgáltatási funkciót úgy akar ellátni, hogy a felperes képviselője egyben a bíró is, akkor visszatér a felvilágosodás előtti állapotokhoz, visszatér ahhoz a rendszerhez, amikor a király a saját ügyében is ítéleteket hozott. Ez szerintünk helytelen, rossz gyakorlat.

Ebben a dologban, ebben az ügyben konkrétan erről van szó, mert a tisztelt Háznak tisztában kell lennie azzal, hogy a feloszlatást kimondó, pusztán a kormánypárti képviselők - ilyen értelemben politikailag felelős, de politikailag érintett kormánypárti képviselők - döntésére alapuló határozat megszünteti az igazságszolgáltatás egyéb szerveinek működését, hiszen a képviselő-testület feloszlatása esetén az a per, amely a képviselő-testület kezdeményezésére a polgármester ellen folyik, megszűnik, hiszen megszűnik mind a felperes, mind azt alperes ebben a perben. Ez a per nem folytatódhat tovább. (Dr. Répássy Róbert: Ez nem igaz! Nem szűnhet meg!) De ez igaz, mert nincs felperes az ügyben, egy feloszlatott testületnek egy konkrét személlyel szemben... (Dr. Répássy Róbert: Az önkormányzat nem szűnik meg!) De a felperes megszűnik, képviselő úr - ne kiabáljon, majd utána hozzászólhat -, megszűnik a felperes. Ugyanaz történik, tisztelt képviselőtársam, ami történt akkor, amikor megvásárolta az egyik televíziótársaság a konkurens televízió működését. (Dr. Salamon László: Az televízió, az más!) Ugyanez az eset történik.

Mint ahogy az Országgyűlés átveszi az igazságszolgáltatás feladatát minden olyan mentelmi ügyben - nemcsak ebben -, ahol úgy ítéli meg, hogy Magyarországon 3200 polgármester közül 3199-nek bíróság előtt kell felelnie azért, ha mondjuk, az ügyészség - tehát nem egy magánszemély, hanem az ügyészség - bűncselekmény alapos gyanúja miatt eljárást indít ellene, de van egy, aki fölötte van a törvényeknek, mert ő jó politikai kapcsolatokkal rendelkezik, ezért őfölötte magyar bíróság ítéletet nem mondhat ki.

Az Alkotmánybíróság ítélete egyértelműen kimondja azt, hogy nem tekinthető önkényesnek a helyi képviselő-testület működése akkor, ha a helyi önkormányzás zavartalanságának biztosítása érdekében a testület igénybe veszi a konfliktus feloldására rendelt törvényi eszközöket. Kérdésem: igénybe vette-e a testület ezeket az eszközöket? A válasz az, hogy igen.

Erre kormánypárti képviselőtársam, Vitányi képviselő úr feláll, és azt mondja, hogy a bíróság egy év múlva hoz ítéletet. Ha ez így van, tisztelt képviselőtársaim, nem ezzel a problémával kellene foglalkoznunk, hanem azt kellene mondanunk, hogy Magyarországon nem működik a jogállamiság, hiszen a bíróságok egy év múlva hoznak ítéletet, ezért egyszerűbb, ha a parlament eldönt minden olyan ügyet, ami már egy éve folyik (Dr. Vitányi István: Nem ezt mondtam!); nemcsak ezt az ügyet kellene elbírálnunk, hanem az összes, mintegy 400 ezer polgári perben, ahol esetleg hosszan született a döntés, nekünk kellene döntenünk. Egyszerűbb a dolog: átvágjuk a gordiuszi csomót, törvényekkel leváltjuk az igazságszolgáltatást, és létrehozzuk azt a rendszert, ami néhány képviselőtársamnak szimpatikus lenne, de amit demokráciának és jogállamnak nem lehet nevezni.

Ezért, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy az a határozati javaslat, amely nem túl elegánsra sikerült - hiszen fura módon az alkotmánybírósági ítéletből csak egy oldalon vett észre érveket, a másikon nem -, az elfogulatlan, pártatlan döntőbíró szerepéből kibillenti a kormány előterjesztőjét, hiszen az Alkotmánybíróság egy sor olyan érvet is felsorolt, amire a kormány véletlenül nem hivatkozott. Egyébként a kormány előterjesztője - csak azok kedvéért mondom, akik nem voltak ott az alkotmányügyi bizottság ülésén - nem cáfolta meg tételesen az állításokat, hanem azt mondta, hogy a határozati javaslatban szereplő két ítéletre történő hivatkozás az a harmadik ítéletre való hivatkozás, amit ekkor és ekkor hoztak meg. Ő maga nem tudja pontosan, hogy hány eljárás indult, de a határozati javaslat indoklásában benne volt, hogy húsz eljárás indult.

Hosszú ideig beszélt, és aki odafigyelt, hallhatta is, hogy mit mondott. Néhány elemet megcáfolt, néhány elem a mai napig is kérdéses, hogy minek alapján állította a kormány azt, amit állított. Azt gondolom, hogy ha a kormány ebben a tekintetben nem győzi meg a parlamentet, hogy pártatlan, tárgyszerű és a tényeknek megfelelő határozatot terjesztett elő, akkor különösen nagy a képviselők felelőssége, akik ebben az ügyben a bírói székbe akarnak ülni, mert oda kell ülni: ez nem törvényhozási szék, ez bírói szék - ítélni kell ebben a kérdésben. Én a magam részéről szívesen támogatnám a kormány előterjesztését, ha ez az előterjesztés a bíróság ítélete után kerül elő, és az az állapot, amit Isépy Tamás mond, bekövetkezik.

Jelen pillanatban azonban a kormány előterjesztése meg akarja akadályozni azt, hogy az igazságszolgáltatás a kérdésben döntsön. A kormánypárti képviselők egyszer már megakadályozták azt, hogy ebben az ügyben az igazságszolgáltatás döntsön egy közvádas eljárás kezdeményezése kapcsán. Zárójelben jegyzem meg, rendkívül képmutatónak tartom, hogy ezek után ugyanennek a kormánypárti többségnek a minisztere előáll és azt mondja, hogy meg kellene szüntetni a közvádas ügyekben a mentelmi jog intézményét, mintha nem a kormánypárti képviselők miatt került volna ez egyáltalán szóba. Nem kell ehhez új törvényt alkotni, a kormánypárti frakcióknak érvényesíteni kell azt a gyakorlatot, amit egyébként az igazságügy-miniszter helyesnek tart, és ebben én egyetértek vele: ha közvádas ügy van, adja ki a parlament a megvádoltat, és majd a bíróság eldönti az ügyet.

Ha viszont a bíróság helyébe lépünk és megakadályozzuk azt, hogy a bíróság ítéletet hozzon, akkor ezt már nem lehet a képviselő-testület terhére róni, hogy nem tudta befejezni azt a fegyelmi eljárást, aminek az alapját egy büntetőfeljelentés képezte; egy olyan büntetőfeljelentés, amely büntetőfeljelentés ügyében éppen a parlament miatt nem születhetett büntetőbírósági döntés. Ez szerintem nem korrekt és nem tisztességes érvelés.

És nem teheti meg ezt az a képviselőcsoport sem, amelyik az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsba delegált taggal rendelkezik, és bárhol kérhetné, a törvény értelmében indítványozhatná a még inkább soron kívüli tárgyalást; erre törvényi felhatalmazása van. Megkérdezem: megtette-e a kormány igazságügy-minisztere, hogy ezekben az ügyekben kezdeményezte a soron kívüli tárgyalást? Megtették-e azok a kormánypárti képviselők, akik bent ülnek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban, hogy a válság feloldása érdekében soronkívüliséget kezdeményeztek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ha ezt nem tették meg, akkor szerintem most még várnia kellene a parlamentnek is. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót két percre Rubovszky György képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hack Péter felvetésére szeretnék reagálni. Hack Péter azzal vádolja az Országgyűlést, hogy a mentelmi jog felfüggesztésének megakadályozása miatt nem hozta az önkormányzatot olyan helyzetbe, hogy tisztázzon egy kérdést.

Képviselő Úr! Felszólalás előtt tisztázni kell az előterjesztést. Az előterjesztésből megállapítható, hogy az a kérdés, amiben a kiadatást kérték, egyetlen fegyelmi eljárásnak sem tárgya. Abban a büntetőügyben nem rendeltek el vizsgálatot, az egy magánfeljelentés volt. A két felfüggesztés ügyében, amiben igenis alkotmányt sértett az önkormányzat, abban a kérdésben ügyészségi nyomozásmegtagadásig jutott el a dolog. Az igazságszolgáltatás tehát egyértelműen biztosította a közgyűlés lehetőségét a tisztánlátáshoz.

Tisztelt Országgyűlés! Egy nagyon lényeges kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. A polgármesteri jogállásról szóló törvény a köztisztviselői törvény egy szakaszára hivatkozott a fegyelmi eljárások lefolytatásának határidejében. Azt mondta, hogy az elrendelt fegyelmit 30 napon belül be kell fejezni. '95-ben történt egy jogszabályi változás a köztisztviselői törvényben: átsoroltak bekezdéseket, és elfelejtették a hivatkozást hozzásorolni.

 

(20.00)

 

Ebből adódóan '95-től '99-ig alkotmányellenesen, de ebbe a joghézagba a hódmezővásárhelyi önkormányzat bele tudott bújni, és tudta húzni az időt '99 márciusától 2000 szeptemberéig, hogy sorban felfüggesztgette a polgármester tevékenységét, de nem élt egy jogalkotási hiba miatt a 30 napos határidő, ezért ők azt hitték, hogy minden rendben van.

De tisztelettel, kimondta az Alkotmánybíróság, hogy ez igenis alkotmányellenes! A ma hatályos jogunk meg már vissza is hozta ezt a 30 napos határidőt. Ezt tessenek megérteni! Nem azt kell nekünk tisztázni, hogy ellopott tyúkot (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagy nem lopott el tyúkot, hanem azt, hogy az önkormányzat alkotmányszerűen tevékenykedik vagy sem.

Meggyőződésünk szerint nem. Elnézést az időtúllépésért. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kérem a képviselőket a kétperces időtartam betartására! Két percre megadom a szót Salamon László képviselő úrnak.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Arra az érvelésre szeretnék megjegyzést tenni, amit Hack Péter tett, az Alkotmánybíróság határozatának indoklásából idézve. Nevezetesen, arról is beszél az Alkotmánybíróság, hogy minden eszközt ki kell meríteni a jogsértés elhárítására. Az igaz. Csakhogy ez az alkotmánybírósági határozat, amint arra Szentgyörgyvölgyi Péter nagyon helyesen rámutatott, egy absztrakt állásfoglalás. Ez az alkotmánybírósági határozat a maga teljességében értelmezendő.

Számomra nem is az az igazi probléma, hogy ez a bírósági per várhatóan nem fog befejeződni ebben az önkormányzati ciklusban, hanem számomra az a probléma, hogy ezt a pert nem időben, nem késedelem nélkül indították meg. Tehát amiről Szentgyörgyvölgyi Péter beszél, hogy a feltételezett jogsértésekkel szemben, amelyeket most az önkormányzat feltett vagy megfogalmazott a polgármesterrel szemben, kellő időben kell a megfelelő eszközöket megtenni, ezzel az önkormányzat késedelmeskedett, mégpedig több mint egy évig, mert csak idén tavasszal tette meg ezt a lépést.

Viszont meghozta a felfüggesztő határozatokat, vagyis, amint erre rámutattunk, az egész intézkedése arra irányult, hogy valamilyen jogi furfanggal távol tartsa a polgármestert a széktől, miközben azzal az eszközzel, amely jogilag igazán tisztázhatta volna ezt a vitát, szándékosan késedelmeskedett, illetve akkor lépett, amikor az ügy tulajdonképpen már az Alkotmánybíróság elé került.

Erre mondom én azt, hogy ez közjogi értelemben joggal való visszaélés, és erre mondtam a korábbi kétpercesemben, és most is mondom, hogy nagyon fontos, hogy az ilyen magatartással szemben, éppen a jogállam védelme érdekében és éppen a jogállamiság szelleme érdekében következetesen járjon el (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az Országgyűlés, és legyen ez intő példa mindenkivel szemben, aki ilyen furfangot próbál a fejében forgatni. (Taps a Fidesz soraiban. - Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak.

 

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hack Péter képviselőtársam felszólalására szeretnék reagálni. Szeretném előrebocsátani, hogy tényleg komolyan adok az ő véleményére, felkészült jogásznak tartom, de megítélésem szerint ebben a felszólalásában legalább két alapvető ponton ellent kell hogy mondjak neki.

Az egyik kérdés az, hogy ha egy önkormányzat képviselő-testülete elindít egy pert a polgármesterrel szemben - tehát ha van egy felperes és van egy alperes -, ha feloszlatják az önkormányzatot, a testületet, akkor ezzel - ön azt mondta -, a képviselő-testület megszűnésével megszűnik a peres fél, és ezzel úgymond az eljárás is megszűnik. Az én tudomásom szerint - és elég alaposan utánanéztem ennek - a tételes jog ellentmond az ön mondatának, mert a jogszabályaink szerint a képviselő-testület, az önkormányzat nem szűnik meg, legfeljebb a tagjai kicserélődnek, de a képviselő-testület által megindított per nem szűnik meg, az folytatódik. Az igaz, hogy a polgármesternek a hivatalból való elmozdítása esetleg okafogyottá teszi a pert, de az csak az egyik fél részéről igaz. A másik fél részéről a képviselő-testület nem szűnik meg, a per továbbra is folyamatos marad.

A másik, amit ön állított, hogy az Országgyűlés úgymond a bíró székébe akar ülni, és igazságszolgáltatást akar megtenni. Nem tudom azt mondani, hogy ennek a tételes jog ellentmond, mert az előttünk fekvő vagy jelenleg folyó alkotmányos eljárás nincs ennél precízebben megfogalmazva az alkotmányban, de pontosan én fejtettem ki, hogy a kormánytöbbségnek az az álláspontja, hogy nem igazságszolgáltatásról van szó, nem vizsgálhatjuk azt, hogy kinek van igaza ebben a konfliktusban. Azt vizsgálhatjuk, hogy a jelenlegi helyzetben tud-e alkotmányosan működni az önkormányzat, és ha nem tud, akkor kell meghozni a feloszlatási döntésünket.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Hack Péter képviselő úrnak.

 

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Rubovszky képviselő úrral egyetértek abban, hogy az előterjesztés vitája előtt át kellene nézni az előterjesztést. Azt hiszem, hogy a képviselő úr is belátja, hogy tévedett annál az információnál, amely a mentelmi jogra vonatkozott, az nem egy magánfeljelentés volt, amikor az Országgyűlés nem adta ki - tehát már a múltról beszélek. Azért majd csak holnap nem fogja kiadni - a magánfeljelentés miatt.

Most a közvádas ügyről beszélek, amely a képviselő-testület döntése, és amelyet a múltban nem adtak ki. Ezek nem azok a magánfeljelentések, amelyeknél már sokszor nem adta ki az Országgyűlés, hanem itt az úgynevezett családfa-kutatási ügyben - ha jól értem a tényállást - a képviselő-testület tett feljelentést. De az mindenesetre tény, hogy az a vád, hogy közpénzen történt - bocsánat, az a gyanú, a vád nem fogalmazható meg, hogy közpénzen történt -, és ez a hivatali visszaéléshez kapcsolódik. Ebben az ügyben az ügyészségnek két lehetősége lett volna. Az egyik lehetőség, amit Nógrádi Zsolt vádja alapján Lezsák Sándor ügyében tett, hogy anélkül, hogy elrendelte volna Lezsák Sándorral szemben az eljárást, megtagadta a nyomozást, és azt mondta, hogy Lezsák Sándor nem követett el bűncselekményt. A másik lehetőség, hogy elrendeli a nyomozást, és kéri a mentelmi jog felfüggesztését, ezt akkor teszi meg, ha a saját adatai alapján a bűncselekmény alapos gyanúja fennállni látszik.

Ezt megtette a Legfőbb Ügyészség, nyilván Isépy Tamás sem gondolta komolyan, hogy ezt az egész ügyet egy másik polgári perben tett tanúvallomás semmivé tette. Ha így működne, a büntető bíróságokat tehermentesíteni lehetne, csak a polgári bíróságok tanúvallomásai alapján születne az ítélet.

Répássy képviselő úrnak pedig azt szeretném mondani, hogy gondolja végig, hogy ha most feloszlatja az Országgyűlés a testületet, utána folyik tovább a per a polgármester ellen, és ha őt nem választják meg, hanem más lesz a polgármester, akkor a másik polgármester ellen fog ez a per folytatódni? (Derültség az MSZP soraiban. - Dr. Répássy Róbert közbeszól. - Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is e kérdésre szerettem volna reagálni, hogy megszűnik-e a képviselő-testület vagy sem. Ha végignézzük a jogi szabályozást, akkor a napnál világosabb, hogy megszűnik, ha úgy dönt az Országgyűlés, hiszen utána következő jogi lépésekre kerül sor. A köztársasági elnök köztársasági biztost rendel ki (Dr. Répássy Róbert közbeszól.), és természetesen okafogyottá válik a per, hiszen a per maga arra folyik, hogy a polgármestert felmentse a tisztségéből a bíróság; polgármesteri tisztség megszüntetése iránti per, ez is a neve. Ha az Országgyűlés hoz egy döntést, feloszlatja a képviselő-testületet, az önkormányzati törvény értelmében ezzel megszűnik a képviselő-testület megbízatása, és megszűnik a polgármester megbízatása, utána kerül sor arra a jogi eljárásra, amelyről az előbb beszéltem. Tehát okafogyottá válik a per.

Azt gondolom, ez a logikai okfejtésből következik, hogy akkor jár el helyesen az Országgyűlés, ha megvárja ennek a pernek a végét, és ha a kormány valóban függetlenül, és anélkül terjesztette volna ezt az előterjesztést az Országgyűlés asztalára, hogy valamelyik peres fél álláspontjára helyezkedett volna, akkor nem csak azt a kérdést vagy azt a szempontot vizsgálta volna meg, hogy mi van akkor, ha a bíróság nem ad helyt ennek a keresetnek. Ugyanis csak erre hivatkozik az előterjesztésben. Azt a kérdést nem vizsgálja meg, hogy mi van akkor, ha helyt ad.

Egyébként pedig még nagyon sokáig lehetne azt a logikát tovább vinni, hogy tételezzük fel, hogy most azt mondja az Országgyűlés kormánypárti többsége, hogy feloszlatjuk a testületet, szűnjék meg a konfliktus, új választás. És ha ez a konfliktus újratermelődik? Itt nemcsak a konfliktus feloldása, sőt nem a konfliktus feloldása a mi tisztünk, hanem annak a megítélése, hogy alkotmánysértően működik-e ez a testület vagy sem. És erre vonatkozóan, úgy, ahogy az első megszólalásomban jeleztem, lesznek majd még kérdéseim, de most ebbe a kétpercesbe sajnos nem fért bele, úgyhogy majd újra szót fogok kérni, elnök úr.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

 

(20.10)

 

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak.

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lehet, hogy félreérthető volt, amit az előbb mondtam, elismétlem. 1999. május 6-án a közgyűlés Rapcsák Andrást felfüggeszti. Ez a ma hatályos felfüggesztés. Mégpedig ezt három pontba foglalt fegyelmi vétség gyanúja miatt teszi. Az első a '99. április 29-én kelt könyvvizsgálói jelentés a házon belüli önkormányzati gazdálkodással kapcsolatban. Abban a jelentésben szó nincs családfakutatásról. Kettő: a polgármester által '99. április 21-én elkövetett irodai zártörés. A harmadik: a polgármesternek sajtó útján nyilvánosság előtt tett, a közgyűlést és az önkormányzati képviselőket sértő kijelentései miatt. Azt mondja a fegyelmi eljárás, hogy felfüggeszteni csak a fegyelmi határozatban lévő dolgok miatt lehet, ha azok nem nyernek bizonyítást, meg kell szüntetni. Ezt tökéletesen csinálja Hódmezővásárhely, mert '99. márciusában is felfüggeszti, bebizonyosodik, hogy alaptalan, ezért gyorsan felfüggeszti '99. májusában is, és nem csinál semmit ebben az ügyben, és az az inkriminált mentelmi ügynek ezekhez a pontokhoz semmi köze nincs.

Az Országgyűlés semmiben nem akadályozta meg Hódmezővásárhely közgyűlésének éleslátását, mert abban az ügyben el sem rendeltek fegyelmit. Azért mondtam Hack képviselő úrnak, hogy csak olyan ügyben lehet a fegyelmi vizsgálatot lefolytatni, amiben elrendelték. El kellene rendelni pótlólag. Nem rendelték el. Nem rendelték el, mert amikor az Országgyűlés megtagadta a kiadást, vagyis (Dr. Lamperth Mónika: Pontos volt a kifejezés!) nem függesztette fel a mentelmi jogot, azonnal elindították a polgári pert, és a polgári perben kiderült, hogy nincs igazuk, mert igenis annak az embernek a magánfeljelentése alapján indult el az eljárás. Mert én végignéztem az iratokat akkor is és most is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és a kettő nem függ össze.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, MIÉP.

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Engem is Répássy Róbert előző kétpercese inspirált a felszólalásra, és kénytelen vagyok vitatkozni. Ugyanis azt mondta Répássy Róbert, hogy a perek vígan tovább folynak akkor is, ha az Országgyűlés feloszlatja a képviselő-testületet. Ellent kell hogy mondjak, tekintettel arra, hogy a feloszlatást követő napon nincsenek peres felek. Hack Péter már kijelentette, hogy a polgármester mint alperes már nem peres fél, és ha mást választanak polgármesternek, akkor vajon ki ellen folyhat a per. De nemcsak alperes nincs, hanem a feloszlatás után felperes sincs. Tehát peres felek hiányában aligha folyhat egy per. Csak jelezni szeretném, nemcsak akkor, ha nincs felperes, de ha van felperes, csak nem megy el egy tárgyalásra és nem menti ki magát, a távollétét nem menti ki a bíróságon, már akkor megszünteti a bíróság az eljárást. Tehát felperes hiányában, egyáltalán peres felek hiányában teljes abszurditás számomra a perek folytatása.

Répássy Róbert azt is mondta, hogy majd lesz új képviselő-testület, meg lesz új polgármester, akikkel szemben folyhat a per. Valóban valamikor lesz, de van egy interregnum, amikor egyáltalán nincsenek peres felek, és hogy mikor lesz majd polgármester vagy képviselő-testület, az egyelőre nehezen elbírálható, hiszen én hallottam már olyanról is, hogy egy választás érvénytelen volt vagy eredménytelen volt. Tehát nagyon sokáig elhúzódhat az az interregnum, közben a bíróság tárgyalást tűzhetne ki, amikor még se képviselő-testület, se polgármester nincs. Azt hiszem, nyugodtan elfogadhatjuk azt a megállapítást, ami korábban elhangzott, hogy a képviselő-testület feloszlatásával a bíróságnak meg kell szüntetni a pert vagy a pereket.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lamperth Mónika képviselő asszony előadása, miszerint illenék vagy jó lenne megvárni a bírói döntést, elfogadható lenne, én magam is ezt tartanám, amennyiben a képviselő-testület 1999 márciusában megindította volna ezt a bírósági eljárást az önkormányzati törvény 33/B. pontja alapján, ahol ugyanis arról van szó, hogy sorozatos törvénysértés és mulasztás címén kérik a polgármesteri tisztség megszüntetését. De itt nem erről volt szó, hanem 1999 márciusában valami pitiáner kis ügy miatt fegyelmit rendeltek el, amit a bíróság hatályon kívül helyezett. Majd ezt követően egy újabb fegyelmi, amiben nem hoztak fegyelmi határozatot, csak felfüggesztették. Mikor már bent volt a parlament vagy a kormány előtt a feloszlatás iránti kérelem, akkor nyomták be ezt sürgősen és gyorsan, és éppen ezért kell precedenst teremteni, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Ne fordulhasson elő, hogy önkormányzatok, képviselő-testületek ügyeskedéssel elhúzzák úgy az időt, hogy lehetetlenné tegyék a képviselő-testület rendes, normális működését! (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, hogy az ügy súlyát tekintve, hogy most egy képviselő-testület, egy megyei jogú város képviselő-testületének feloszlatásáról tárgyal a parlament, az én szempontomból abszolút sokadrangú, hogy egyébként polgármester úr a saját családfájának a kutatását miként képzelte el, hogy a családfakutatáshoz igénybe vette-e a polgármesteri hivatalban közpénzen foglalkoztatottak munkaidejét vagy sem. Azt gondolom, hogy ez most az ügy nagyságrendjét tekintve nyugodtan félretehető. Azt gondolom, nem ezekről kellene itt most vitázni, hanem arról kellene most vitázni, és szeretném kormánypárti képviselőtársaimat visszacsalogatni arra az ösvényre, amin megpróbáltam a vita menetét elindítani, hogy jelesül nekünk most arról kell döntést hozni, hogy a képviselő-testület alkotmányosan működik-e, és ki kellene mondani egy-egy konkrét kérdésről, hogy az alkotmánysértő-e vagy sem.

Azt gondolom, hogy az Alkotmánybíróság határozatából ez gyönyörűen levezethető. Tehát érdemes lenne ezen végigmenni.

Most mindjárt egy konkrét ilyen témát mondanék. A kormánypárti képviselőtársaim azzal már megalapozottnak látják az alkotmánysértést, hogy a képviselő-testület 2000 januárjában élt a keresetindítási jogával. Tehát azt mondja, hogy ezzel már ez az önkényesség, amire az Alkotmánybíróság határozatával hivatkozik, megáll. De lehet, hogy képviselőtársaim sokkal többet tudnak, mint ami az előterjesztésben van, rendelkeznek azokkal az információkkal; én azokból az információkból dolgozom, amit az Országgyűlés rendelkezésére bocsátottak, és én például szeretném megtudni, mi az oka annak, hogy a képviselő-testület 2000 januárjában élt a keresetindítás jogával. Ugyanis lehet, hogy oka van. Ahhoz, hogy az önkényességet be tudjuk bizonyítani, nekünk meg kellene őket hallgatni, és meg kellene tudnunk, hogy valóban mi volt az oka, hogy ilyen sokáig vártak ezzel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elképzelhető akár egy olyan modell is, hogy amikor elkezdték 1999 márciusában egy ügyben a vizsgálatot, ahogyan megalakult egy vizsgálóbizottság, sorra jutottak birtokába (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) olyan tényeknek, ami további eljárásokat alapozott meg. De azt gondolom, ha valóban a jogállamiság szellemében...

 

ELNÖK: Képviselő Asszony!

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): ...akarunk eljárni, mint ahogyan Salamon képviselő úr mondta, akkor a tisztesség megkívánja, hogy itt úgymond a független bíró szerepében ezeket a kérdéseket is föltehessük. Én most egyet konkrétan fölvetettem, van még természetesen számos. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a megértését, elnök úr.

ELNÖK: Igen, csak sajnos 42 másodperccel több volt, képviselő asszony. Ön mint fegyelmezett képviselő... - ha mindenki túllépi a két percet, akkor éjszakára sem végzünk. Szeretném, ha a sok kétperces helyett önmérsékletet gyakorolnának a kétpercesekben, hisz nagyon sok képviselő vár még arra, hogy normál felszólalásra következzék. Két percre megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem szívesen szólok bele nagy tekintélyű jogászok vitájába, de azért mégiscsak el kell mondani, hogy itt példát akarnak a kormánypárti képviselők statuálni egy úgymond jogtalanul eljáró önkormányzattal szemben. Vajon az Országgyűlés kormánypárti többségével szemben ki fog példát statuálni? Azáltal, hogy egyszer már nem adta ki a képviselő urat, hogy egy bírósági eljárást lefolytassanak vele szemben, holnap megint csak ezt kezdeményezik, hogy ismételten ne adják ki, és most harmadszor is mentesíteni akarják őt egy bírósági eljárás alól.

Szeretnék csak arra emlékeztetni, éppen nem olyan régen történt, egy pitiánernek tűnő ügyben pénzbüntetésre ítéltek egy polgármestert.

 

 

(20.20)

 

Ezzel azonnali hatállyal megszűnt ennek a polgármesternek a mandátuma, és időközi választásokat kell kiírni. Tehát aki itt arról beszél - Isépy képviselő úr is arról beszélt -, hogy egy pitiáner ügyben akarták a polgármester urat eljárás alá vonni, bizony, ha egy pitiáner ügyben is bírósági ítélet születik, akkor az ítélet megszületésével megszűnik a polgármester mandátuma, és választásokat kell kiírni. (Dr. Salamon Lászlóhoz:) De igen, így van, képviselő úr, konkrétan az esetet el fogom önnek mesélni négyszemközt.

Tehát pontosan erről van szó: harmadszor is mentesíteni akarják a képviselő urat egy ilyen bírósági eljárás alól. Erről van szó, erről szól itt a történet!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak.

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, visszalépek, elnök úr.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak.

 

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Hasonlóan Kovács Tiborhoz, én is kicsit bátortalanul kérek szót nagytudású jogász képviselőtársaink vitájában, de úgy gondolom, hogy Szentgyörgyvölgyi úr hozzászólására mégiscsak reagálni kell.

A példastatuálást követeli Szentgyörgyvölgyi képviselő úr. Úgy gondolom, ez egy nagyon helytelen megoldás lenne, ha így próbálnánk egy jogi problémát megoldani. Az előző parlamenti időszakban, tehát a tavaszi ülésszak alatt a törvény módosítása során ezt a kérdést már megoldottuk, tehát hogy ne fordulhasson elő ugyanez a kérdés, a törvény módosítása következtében most már nem lehet 30 napnál tovább húzni az időt, csak bizonyos feltételekkel. Tehát nekünk nem példát kell statuálni, hanem olyan törvényt hozni, hogy ne fordulhasson elő ilyen dolog, és ezt a törvényt már meg is hoztuk, emlékszik a képviselő úr is rá.

Tehát úgy gondolom, hogy a példastatuálás rossz megoldás és rossz irányba viszi a dolgot, inkább más utat keressünk a probléma megoldására.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak.

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, mégis kénytelen vagyok hozzászólni. Az előző felszólalással kapcsolatban, tisztelettel: Jauernik képviselő úr azt mondja, hogy az Országgyűlés helyre tette a köztisztviselői törvényt, ilyen jogellenes helyzet nem fordulhat elő. Innen kell kiindulni, és ebben a felszólalásban benne volt, hogy a törvényalkotás előtti helyzet jogellenes helyzet volt, ezt a jogellenes helyzetet kell most az Országgyűlésnek reparálni. Ez összecseng az Alkotmánybíróság döntésével, amely azt mondja, hogy az elrendelt fegyelmit ésszerű határidőn belül be kell fejezni.

Az önkormányzat abban volt érdekelt, hogy elrendeli a fegyelmit, felfüggeszti - és nem hoz döntést. A megyei bíróság megmondta, hogy fegyelmi határozat hiányában nem tud mit csinálni a felfüggesztéssel, előtte szülessen meg a fegyelmi határozat. De másfél éve nem hajlandók meghozni a fegyelmi határozatot!

Ez az a jogellenes magatartás, amilyen joghelyzeti problémát időközben az Országgyűlés megoldott, de arra az időszakra, ameddig ez a szerencsétlen helyzet volt - ez pontosan négy esztendő volt -, arra nincs más lehetősége az Országgyűlésnek, belátva, amit Jauernik képviselő úr is belátott, hogy ez egy jogellenes helyzet, azt csak úgy tudja reparálni, ha most ezt a közgyűlést feloszlatja.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen, csak a személyes megszólíttatás miatt, bár tényleg nem kívánnék reagálni. Igen, tökéletesen igaz lenne, hogy ha lehetséges, akkor törvénymódosítással kell bizonyos kérdéseket megoldani. Ám soha nem lesz olyan tökéletes törvény, amellyel ne lehetne valahogy visszaélni, amivel ne lehetne valahogy ügyeskedni, és én erre gondoltam, hogy igenis ezekkel az ügyeskedőkkel szemben kell szankciót alkalmazni, és ennek az Országgyűlésnek ez a dolga, hogy ezt most megtegye. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Vitányi István képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt felszólalásomat elkezdeném, három dolgot szeretnék előrebocsátani. Egyetértek Répássy képviselőtársammal, valamint Szentgyörgyvölgyi képviselőtársam azon állításával, miszerint itt nem egyes cselekményeket kell vizsgálnunk, hanem az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően azt az absztrakt megfogalmazást kell erre az egyedi ügyre alkalmaznunk, miszerint meg kell azt állapítanunk, hogy alkotmányellenes helyzet van-e Hódmezővásárhelyen, avagy nem.

Viszont kénytelen vagyok néhány példát felhozni Hódmezővásárhely két alpolgármesterének leveléből, amelyben foglaltakat már az alkotmányügyi bizottság ülése előtt a kormány képviselője tételesen cáfolt, de néhány ügyet szeretnék kiragadni belőle, és tekintettel arra, hogy előrehaladott az idő, csak egy-két esetet szeretnék bemutatni.

Az ominózus levél azt állítja, hogy sem a Belügyminisztérium, sem más szerv az ügyben tényvizsgálatot nem folytatott le. A levelet a képviselő-testület nevében aláíró alpolgármesterek nyilván tisztában vannak azzal, hogy az országban közigazgatási hivatalok működnek, és a Belügyminisztérium ezeken keresztül látja el az önkormányzatok törvényességi felügyeletét. Ezért nagyon jól tudják, hogy a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal folyamatosan megtette törvényességi észrevételeit, végül 1999. november 29-én kelt nyolcoldalas átiratában a tények leírásával és a jogi helyzet értékelésével megismételte törvényességi észrevételeit, azzal, hogy 1999. december 14-éig tájékoztatást kért az alkotmánysértő helyzet megszüntetéséről, mert ellenkező esetben a Magyar Köztársaság Belügyminisztériumánál kezdeményezi a közgyűlés feloszlatásával kapcsolatos eljárást.

A levél szerint a fegyelmi eljárások befejezését a polgármester akadályozta meg azzal, hogy a meghívó ellenére nem jelent meg a meghallgatáson. Az elkövető azonban a fegyelmi tárgyaláson nem köteles megjelenni, különösen akkor, ha jogi képviselője jelen van, az esetleges elfogultsági kifogás elbírálása pedig távolról sem időigényes feladat. Egyébként a polgármesternek nyilvánvalóan nem érdeke a fegyelmi eljárások elhúzása, hiszen fegyelmi büntetésként a tisztségéből nem lehet elmozdítani.

A levél szerint nem igaz az előterjesztés azon állítása, hogy a képviselő-testület által eddig meghozott mindkét határozatot a bíróság jogerős ítélettel hatályon kívül helyezte. Az emlékezet felfrissítése érdekében: a 214/99. számú határozatot a Szegedi Munkaügyi Bíróságnak a Csongrád Megyei Munkaügyi Bíróság Mf. 21913/99. számú ítéletével helyben hagyott M. 136/1990. számú ítélete, a 647/1999. számú fegyelmi határozatot pedig a Szegedi Munkaügyi Bíróság első fokon jogerőre emelkedett M. 361/1999. számú ítélete helyezte hatályon kívül, és akárhogy számolom, ez két fegyelmi határozat és két hatályon kívül helyezés.

Az aláírók a Csongrád Megyei Munkaügyi Bíróság M. 68/2000. számú helybenhagyó ítéletére hivatkoznak, és ebben csupán annyi a valótlan, hogy a megjelölt számon a Szegedi Munkaügyi Bíróság hozott elsőfokú, a polgármester által fellebbezéssel megtámadott, és így nem jogerős ítéletet.

Az aláírók hivatkoznak a polgármesteri tisztség megszüntetése iránti perre, csupán azt hagyják el, hogy a közgyűlés feloszlatása rémétől félve ezt a pert csak a 2000. januári, a feloszlatás kezdeményezéséről meghozott kormánydöntés után indították meg, és a keresetlevélben, a fegyelmi eljárásokban, valamint a bűnvádi feljelentésekben megjelölteken kívül más tényre nem hivatkoztak.

Ezzel kapcsolatosan még azt szeretném megjegyezni, amit itt több képviselőtársam is hangsúlyozott, hogy a képviselő-testület időhúzó taktikát alkalmazott, és mindig az utolsó pillanatban terjesztette elő a kérelmeket. Ennek ékes bizonyítéka az is, hogy az alkotmányügyi bizottság ülése előtt egy nappal küldték meg az alkotmányügyi bizottságnak - és gondolom, a többi bizottságnak is - azt a levelüket, amelyben a tényeket cáfolták. Itt is arra számítottak, hogy az ellenzék javaslatára levesszük napirendről ezt a kérdést addig, amíg az általuk előadott tényeket meg nem ismerjük. Tehát egyértelmű az a magatartás, amely arra irányul, hogy az eljárást elhúzza.

Az aláírók kifogásolják, hogy a polgármester a Csongrád megyei bíróságok ellen elfogultsági kifogást jelentett be, mert érthetően azt szeretné, ha az elmérgesedett ügyben megyén kívüli bíróságok járnának el. Ugyanakkor említést sem tesznek arról, hogy ők viszont elfogultsági kifogást terjesztettek elő a Csongrád Megyei Ügyészség Nyomozó Hivatala ellen, és valójában ez a kifogás akadályozza meg a polgári perben a bíróság által elrendelt iratok beszerzését. Egyébként korábban a tárgyalások elhalasztására nem a polgármester miatt, hanem a felperes által részletekben előterjesztett bizonyítási indítványok hiánya miatt került sor.

 

(20.30)

 

Tehát tetten érhető minden eljárásban a közgyűlés mulasztása, illetve halogató taktikája és időhúzása. Ennek a szép kis valótlansághalomnak a tetején legszívesebben megkérdezném az aláírókat és a testület tagjait, hogy miért félnek a választástól, és ugyanakkor miért nem fél a polgármester. Tudomásom szerint ugyanis a polgármester most negyedszer is vállalná a megmérettetést, és ismételten felajánlotta az együttes lemondást. Illő tisztelettel szeretném tehát megtudni, hogy vajon miért nem vállalja a testület is ezt. Hiszen a választás tudná jutalmazni az 1999. március 4-én megkezdett, a városnak nyilván rengeteg hasznot és dicsőséget hozó tevékenységet, a lakosság elárasztaná kitüntető bizalmával, ünnepelné a hősöket, akik megszabadították a várost a bűnözőnek kikiáltott polgármestertől. Vajon miért félnek az őket megválasztó polgároktól? Csak nem azért, hogy a megtévedt polgárok a polgármestert megint megválasztják, őket pedig hálátlanul elzavarják?

Őszintén szeretném, ha a tisztelt képviselőtársaim ebben a kényes és kiélezett ügyben a vitathatatlan tények és nem érzelmek alapján, attól függően döntenének, hogy szeretik-e Rapcsák Andrást vagy nem.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Ma már tizenötször-húszszor megkérdezték, hogy valóban a képviselő-testület miért nem oszlatta fel önmagát, miért nem adott utat új választásoknak. Én pedig önöktől szeretném megkérdezni, hogy néhány héttel vagy hónappal ezelőtt miért nem adtak szabad utat az igazságszolgáltatásnak itt, a parlamentben, miért nem adták ki a képviselőtársukat, hogy a bíróság a megfelelő eljárást lefolytathassa. Talán, ha az az eljárás lefolytatható lett volna, akkor ma már nem kellene erről a dologról vitatkoznunk, mert már réges-rég kiírták volna esetleg a választásokat.

Tehát ha önök folyamatosan felteszik ezeket a kérdéseket, akkor a másik oldalról ezek a kérdések automatikusan feltehetők minden egyes esetben, amikor önök ezt szisztematikusan ismételgetik. Úgy gondolom, hogy ezt abba kellene hagyni és a tényhelyzetről, a jogi helyzetről kellene beszélni és vitatkozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Salamon Lászlónak.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Kedves Kovács Tibor Képviselő Úr! Én inkább önt szeretném megkérni, hogy figyeljük a vitát, és figyeljük, hogy ki mit mond. Rubovszky képviselő úr nagyon világosan elmagyarázta valamennyiünknek, hogy a mentelmi megkeresés tárgyát képező ügy azoktól az ügyektől, amelyek miatt a képviselő-testület a polgármesterrel szemben eljárt, teljesen független. Ez az egyik dolog. (Kovács Tibor közbeszól.) Erre tessék már figyelni!

Még egyet szeretnék ehhez hozzátenni, kérem, engedje meg! Arra az eljárásra, amely eljárás hivatott a polgármestert felmenteni a tisztsége alól, semmiféle mentelmi jog nem vonatkozik. Tehát annak a pernek az időben történő benyújtására és lefolytatására nézve semmiféle akadály nem állott fenn.

Eljutott a vita egy olyan pontra - bocsánatot kérek, senkit meg nem akarok bántani -, mint amikor az óvodások azt mondják: de igen, de nem, de igen, de nem. Ezt a részét, könyörgöm, hagyjuk abba, mert akkor ennek már nincs tovább értelme. (Kovács Tibor: Nem mi kezdtük!) Nem tudjuk tisztázni ezekkel a dolgokkal a helyzetet. (Kovács Tibor: Nem mi kezdtük ezt, képviselő úr!)

Még egyet tessék megengedni, elnök úr, elnézést, még néhány másodpercem van (Dr. Lamperth Mónika: Az elnök úr beszélget, csak mondja nyugodtan!), Vitányi képviselő úr is elmondta már. Azért tényleg kíváncsiak lennénk, most függetlenül attól, hogy alkotmányjogilag ez a helyzet kialakult, zárójelben hozzáteszem, szerintem teljesen egyértelmű a szituáció. Nem értem, mi azzal a baj, ha egy olyan döntést hozunk, amely azt mondja Hódmezővásárhely polgárainak: hölgyeim és uraim, önök az önkormányzati jog alanyai, önök kezébe letesszük a döntést, döntsék el önök, hogy mit akarnak, milyen képviselő-testületet akarnak és milyen polgármestert. Tessék mondani, van ennél demokratikusabb megoldás? (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Sibak András képviselő úrnak, MSZP.

 

SIBAK ANDRÁS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ugyan nem vagyok a hódmezővásárhelyi képviselő-testület szószólója, de mivel itt kérdéseket tettek fel, és ők nem válaszolhatnak, mert nem lehetnek itt valamilyen oknál fogva, illetve sok mindenféle (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A polgármestert képviseli!) oknál fogva... - a testületet, úgy gondolom, ebben az ügyben éppen nem. De hogy miért nem vállalja az önfeloszlatást a képviselő-testület, úgy gondolom, annak egy jelentős oka van. Végre szeretnének tiszta képet az önkormányzatban zajló problémákról a város elé tárni, a választók elé tárni, hogy a választók valóban ez alapján a kép alapján dönthessék el majd, hogy most őket választják, Rapcsák Andrást választják, vagy egy egészen más összetételű testületet fognak választani.

Sajnos, az a probléma, hogy az Országgyűlés pontosan ebben akadályozza meg őket abban az esetben, amennyiben a feloszlatás mellett dönt, hiszen lehet, hogy az igazság malmai lassan őrölnek, de a magyar igazságszolgáltatás, maga az Országgyűlés is bizonyítja, hogy sok fontos kérdést igen hosszan tárgyalunk, és nem biztos, hogy akkor is a legjobb megoldást találjuk. Nem hiszem, hogy egy képviselő-testületen kell számon kérni mindazt a problémát, amely ebből az időeltolódásban adódik. Megkezdte azokat a folyamatokat, amelyek során megpróbálta tisztázni az ügyet, menet közben olyan új ismeretekre tett szert, amelyek újabb és újabb kérdéseket vetettek fel, de ezek nem zárultak le. Mielőtt még érdemben bárki eldönthetné, hogy mi a tényleges valóság ennél az önkormányzatnál, anyagilag és emberileg is a polgármester és az önkormányzat viszonyában, az Országgyűlés egy ilyen éles késsel szépen elvágja, hogy ne lehessen tovább tudni, ne lehessen tovább kutakodni, ne lehessen tovább a nyilvánosságra hozni. Nem tudom, ha nem képviselőtársunk lenne, és nem a kormánypártok soraiban ülne, ugyanez a helyzet állna-e elő hasonló szituációban egy adott önkormányzat esetében.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Salamon Képviselőtársam! Amikor én ezt először felvetettem, Isépy Tamás megkereste, megnézte. Ön is meg tudja nézni.; az 5. oldalon van a kormány előterjesztésében. De most szemtelen leszek, mert még egy mondatot is felolvasok: "Ezen bírósági eljárás befejezésétől sem várható azonban a konfliktus megoldása." Tessék csak végiggondolni, amit Hack Péter és Fenyvessy képviselő úr mondott! Tehát mi átvesszük az igazságszolgáltatás szerepét?

Vagy fordítsuk meg a másik oldalról, mert Répássy képviselő úr is elismerte, hogy végül is a per mint olyan megszűnik, okafogyottá válik. Ez azt jelenti, hogy mi, a parlament lehetőséget teremtünk arra, segédkezet nyújtunk ahhoz, hogy egy polgármestert azért, mert országgyűlési képviselő, elmentsük az igazságszolgáltatás elől? Gondolják végig! Erről így fognak vélekedni a választópolgárok is! Mi megakadályozzuk azt, hogy az ügy a bíróság előtt, a magyar igazságszolgáltatásban rendeződjön, annak szabályai szerint. Ehhez én a magam részéről semmi körülmények között nem akarok asszisztálni. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, MIÉP.

 

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr! Tisztelt Ház! Ha ironikusan akarnám kezdeni a hozzászólásomat, akkor azt mondanám, hogy egy páratlan közigazgatási kísérlet tanúi lehetünk. Vagyis működhet-e egy közgyűlés polgármester nélkül? A jelek szerint igen, hiszen az 1999 elején válságköltségvetéssel küszködő várost a közgyűlés működteti, mégpedig sikeresen. Megjegyezném: ennek fordítottját láthatjuk Budapesten, ahol a város annak ellenére is működik, hogy van főpolgármestere. (Derültség, taps a MIÉP és a Fidesz padsoraiban.)

De az iróniát félretéve, Hódmezővásárhely esetéhez visszatérve a határozattervezet szerint azért van szükség a közgyűlés feloszlatására, mert alkotmányellenesen működik. Akkor vizsgáljuk ezt meg! Az állásfoglalásra felkért Alkotmánybíróság nem bocsátkozott tényvizsgálatba, csupán véleményt nyilvánított. Ebben leszögezte, hogy a választópolgárok által közvetlenül megválasztott polgármestert a helyi képviselő-testület önkényesen - ezt aláhúzom, önkényesen - nem korlátozhatja a feladatai ellátásában.

 

 

(20.40)

 

 

Kimondta azt is, hogy a helyi képviselő-testületnek meg kell indítania, és ésszerű időben le is kell zárnia azokat az eljárásokat, amelyek alkalmasak a konfliktusok kezelésére és megszüntetésére. Az indokolatlan késlekedés - itt az "indokolatlan" szót húznám alá - az ésszerű határidőn belüli döntésre vonatkozó kötelezettség megszegésének minősül, és ez a késlekedése, mulasztása önkényesnek, alkotmányellenesnek minősül csakúgy, mint ha ésszerű indok nélkül nem zárja le késedelem nélkül az általa indított fegyelmi eljárást akkor, ha erre külön előírt határidő nem is kötelezi.

Azt is kifejtette az Alkotmánybíróság, hogy mit ért a polgármester önkényes akadályozásának annak megbízatása teljesítésében. Azt mondja, hogy mindenkor önkényes az akadályozás abban az esetben, ha annak jogszerű indokai nincsenek - itt is aláhúznám: "ha annak jogszerű indokai nincsenek" -, és a felfüggesztésnek nem állnak fenn a törvényekben írt feltételei. Végül megállapítja, hogy ő maga, az Alkotmánybíróság nem bocsátkozott tényvizsgálatba, mert "az Országgyűlést illeti meg a képviselő-testület jogkörei alkotmányellenes, önkényes gyakorlásának, az alkotmányellenes működés egyedi, esetenkénti megállapításának a joga". Ez utóbbi megállapítás szöges ellentétben áll egyes képviselőtársaim azon okfejtésével, hogy nem kell vizsgálni, hogy melyik fél felelős a jelenlegi helyzet kialakulásért, hanem kialakult egy helyzet, és az csak egy módon oldható meg: mégpedig a képviselő-testület feloszlatásával és új választás kiírásával.

Mivel az Alkotmánybíróság tényvizsgálatot nem folytatott le, hanem azt az Országgyűlés hatáskörén belül határozta meg, szerintem az Országgyűlésnek kötelessége lenne e vizsgálat lefolytatása, épp az Alkotmánybíróság határozata alapján - természetesen nem az előreláthatóan kudarcra ítélt olajügyek vitájának mintájára, hanem a parlament erre illetékes önkormányzati bizottsága előtt. Ott lehetne, sőt kellene vizsgálni, hogy valóban nincsenek-e jogszerű indokai a polgármester működése akadályozásának; a felfüggesztésnek valóban nem állnak-e fenn a törvényes feltételei; ki a felelős a fegyelmi ügyek lezárásának elhúzódásáért. Azt még az előterjesztő képviselője is elismerte az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy a polgármester felfüggesztésének megvan a jogi alapja, csupán azt tudta a képviselő-testület terhére róni, hogy még nem fejezte be a fegyelmi eljárásokat. Hogy miért, az már más kérdés. Hogy a polgármester ellen egy bírósági eljárás lefolytatását éppen az Országgyűlés akadályozta meg azzal, hogy nem függesztette fel a mentelmi jogát; hogy a másik fél mit tett a fegyelmi eljárások lefolytatásának akadályozása érdekében; hogy jelenleg is bírósági eljárás folyik a polgármesteri tisztség megszüntetése érdekében - mindezt az előterjesztő és a tisztelt kormánypárti képviselők nem vették figyelembe, talán nem véletlenül.

Vajon mi lehet az igazi oka a képviselő-testület feloszlatási szándékának? Arra ugyanis semmi garancia nincs, hogy ezzel a probléma valóban megszűnne, hiszen igen könnyen előfordulhat, hogy a most felfüggesztés alatt álló polgármestert újra megválasztják. Mivel vele szemben meglehetősen széles pártskála található, ezért az is könnyen előfordulhat, hogy a mostanihoz nagyon hasonló összetételű lesz a következő képviselő-testület is. A probléma tehát maradhat, egy alapvető különbséggel: a képviselő-testület feloszlatásával egyidejűleg automatikusan megszűnnek az önkormányzat által a polgármester ellen indított perek, és a képviselő-testület által ellene indított fegyelmik, a polgármester tehát tisztán állhat a következő választáson a polgárok elé.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

"Sem fegyelmi, sem bírósági eljárás velem szemben nincs", ami igaz lesz, mint ahogyan az is igaz, hogy az Országgyűlés vele szemben másodszor akadályozza meg az igazságszolgáltatás működését; az első esetben egy közvádas ügyben - ennyiben ellentétes a mandátum felfüggesztését megtagadó döntések zömével, amelyek általában magánvádas, többnyire rágalmazási ügyek.

És vajon igaz-e az előterjesztés indokolásának az az állítása, hogy a probléma megoldásának egyetlen módja a képviselő-testület feloszlatása? Szerintünk nem, mert azon kívül, hogy a képviselő-testület is feloszlathatta volna magát, például a polgármester is lemondhatott volna, és így is megoldódott volna ez a probléma, de mi elsősorban nem ezt tartjuk a megoldásnak. Van ennél egy sokkal könnyebben elfogadható, törvényes eszköz is: mégpedig az igazságszolgáltatásra bízni a döntést, bármilyen meglepő is. Talán Magyarországon még a legfelsőbb igazságszolgáltatási szerv a bíróság és nem a parlament. A parlament jogalkotásra van elsősorban teremtve, a bíróság meg jogszolgáltatásra. Mivel a bírósági eljárás már folyamatban van, és a hírek szerint ebben a hónapban várható az elsőfokú ítélet, a másodfokú eljárásra pedig soronkívüliséget lehetne kérni az Országos Igazságszolgáltatási Tanácstól az olajügyek mintájára, ezáltal gyorsan jogerős ítélet születhetne a polgármesteri tisztség megszüntetése tárgyában így vagy úgy, és ehhez a döntéshez igazíthatná a fegyelmi ügyek lezárását a képviselő-testület. Igen, ésszerű határidőn belül, szerintem ugyanis az ésszerű határidő számítása a jogerős bírósági ítélettől kell hogy kezdődjön.

(A jegyzői széket Kapronczi Mihály foglalja el.)

 

Minden jogi eljárásban bevett jogi gyakorlat az, hogy egy alacsonyabb szintű eljárásban folyó ügyben magasabb szintű bírósági eljárás indulása esetén, annak jogerős befejezéséig az alacsonyabb szintű eljárást felfüggesztik, majd azt követően folytatják, és ésszerű határidőn belül be is kell fejezni. Megítélésem szerint a polgármesternek is érdeke, hogy az igazságszolgáltatás előtt tisztázza magát a vádak alól - én a helyében valószínűleg ezt kérném a frakciómtól -, és a következő választáson, akármikor is legyen az, a választópolgárok tisztán láthassanak. Egyébként az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy az Országgyűlésnek nem indokolt élni a képviselő-testület feloszlatására vonatkozó jogkörével addig, amíg más törvényes eszközök rendelkezésre állnak. Márpedig most ez a helyzet, folyik a bírósági eljárás.

A bizottsági ülésen az előterjesztő képviselőjétől az is elhangzott, hogy a feloszlatás megadja a választópolgároknak a választás lehetőségét. Ez igaz, de egy dolgot nem ad meg: a tisztánlátás lehetőségét, ez pedig a választásoknál alapvetően fontos lenne. Csak nem az a cél, hogy megvonjuk a polgároktól a tisztánlátást? Enélkül hogyan választanak majd felelősen a polgárok?

A bevezetőmben jeleztem, hogy szerintem az Alkotmánybíróság állásfoglalásának három kategorikusan fontos pontja van: a képviselő-testület önkényesen lépett-e - kiderült, hogy nem, hiszen jogilag megalapozott; indokolatlan volt-e a késlekedés - szerintem nem volt indokolatlan, hiszen mint jeleztem, bírósági eljárás van folyamatban, jog eljárásban az a szokás, hogy meg kell várni annak befejezését; jogszerű indokai vannak-e a felfüggesztésnek vagy nincsenek - kiderült, hogy a felfüggesztésnek jogszerű indokai igenis vannak. Tehát nem megalapozott az, hogy alkotmányellenesen működik, és csak egy módon lehet ezt megszüntetni.

A fentiek alapján a Magyar Igazság és Élet Pártja nem támogatja az előterjesztést, sőt magát ezt az előterjesztést tartjuk joggal való visszaélésnek, nem azt, amit Salamon képviselő úr mondott. Szerintem ha a parlament feloszlatja a képviselő-testületet, akkor él vissza a jogával.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Tóth Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. (Tóth Imre: Lemondtam!) Eláll a képviselő úr a hozzászólásától, köszönöm szépen.

Ebben az esetben Kóródi Mária képviselő asszony következik, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Valóban nagyon kényelmetlen ez az ügy, nagyon kényelmetlen az ügy tárgyalása is, hiszen a hódmezővásárhelyi polgárok két éve kísérhetik figyelemmel, hogy hogyan bukdácsol az önkormányzat és az ő polgármestere egyik botránytól a másik botrányig. Ezt nemcsak Hódmezővásárhelyen figyelhetik, hanem ezt az egész ország figyelheti, ami nyilván nagyon kényelmetlen Hódmezővásárhely polgárainak. Hangos volt ezektől a botrányoktól a város, az ország, mi valamennyien foglalkoztunk vele, hiszen minden volt, ami nem egy testület működését, hanem valóban a működéssel kapcsolatos konfliktusokat jelenti. Volt itt büntetőfeljelentés, fegyelmi eljárás, lakatleverés, külön ülésező képviselő-testület és külön ülésező polgármester.

 

(20.50)

 

Szóval az egész hol tragikomikus volt, hol tragikus, de mindenképpen olyan volt, amely üggyel már valamit valóban kezdeni kellett. Éppen ezért nem gondolom, hogy túl sok ember lenne, aki azt mondaná, hogy nem kell ezzel az üggyel valamit kezdeni. Nem gondolom, hogy ezt az állapotot helyes és célszerű fenntartani.

Kérdés azonban, hogy jogállami keretek között és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét betartva vajon mit szabad tenni a Magyar Országgyűlésnek, és amit szabad tenni a Magyar Országgyűlésnek, azt hogyan kell megtennie - mert ez itt az igazi nagy kérdés. Az egészen biztos, hogy azt nem lehet csinálni, ami itt most elindul. Biztos, hogy nem tehetik meg a kormánypárti képviselők, hogy egyedül azt vegyék figyelembe, hogy a közéjük tartozó polgármestert megvédjék, és itt olyan felszólalásokat mondjanak el, amelyek a polgármester melletti védőbeszédek, és gyakorlatilag egyfolytában arról szólnak, hogy a képviselő-testület mi mindent követett el a polgármesterrel szemben, mit nem tett meg, mit tett meg. Gyakorlatilag egy szűk látókörű politikai indoklás történik, de annyira szűk, hogy csak egy egészen szűk pártpolitikai érdeket érint, hogy ezt a polgármestert most valamilyen módon megmentse, és nem veszik figyelembe azt, hogy ezzel gyakorlatilag több dolgot megsértenek.

Kezdjük a legkézenfekvőbbnél! Megsértik a település lakóit, mert azért azt gondolom, hogy a település lakói nem mind a polgármester mellett vannak. Valakik megválasztották ezt a képviselő-testületet is, amely képviselő-testület mögött nyilván úgyszintén állnak a településen polgárok, akik azt gondolják, amit a képviselő-testület gondol, és önök itt, a parlamentben most valami egészen másról beszélnek; úgy tesznek, mintha csak azok az emberek léteznének, akik a polgármester úrral értenek egyet. Megsértik ezen túlmenően az alkotmányosság követelményeit, azt, hogy ennek az Országgyűlésnek az alkotmányos tartalmat korrekt módon kellene megvizsgálni, az alkotmányos gyakorlatot korrekt módon kellene kialakítani egy ilyen precedens értékű ügyben; és tulajdonképpen megsértik az önkormányzatiság elvét is, pontosabban nem foglalkoznak kellő súllyal azzal a kérdéssel, hogy itt precedens értékkel tulajdonképpen az önkormányzatiságról és az alkotmányosságról mondunk ítéletet - mondanak önök.

Az önkormányzatok feloszlatása ugyanis nem egy egyszerű dolog, nem egy hétköznapi dolog. Ez olyan ritkán fordul elő, egy jogállamban ritkán is fordulhat elő; ez egy rendkívüli dolog, ez egy kivételes ügy, ez gyakorlatilag egy végső lépés egy ügyben: a végső lépés. Ahhoz, hogy ehhez a végső lépéshez eljuthasson az Országgyűlés, nagyon sok mindent meg kell tennie az Országgyűlésnek is. Nem elég azt mondani, hogy azért, mert egy működés konfliktusos, az már alkotmányellenes is, hanem végig kell nézni, hogy ez az alkotmányellenesség a működésben - és itt a működésen van a hangsúly - ténylegesen fennáll-e. Az egészen biztos, hogy ez az alkotmányellenesség a működésben - amióta a képviselő-testület a bírósági eljárást megindította - nem áll meg. És ezen túl önöknek nincs több érvük, csak az, hogy itt konfliktus van.

Önök is tudják, hogy a feloszlatás tulajdonképpen nem más, mint egy népképviseleti szervnek, egy olyan szervnek, amit közvetlenül az emberek választanak meg, ennek az eltüntetése, méghozzá azonnali hatállyal és végérvényesen. És ezért nem igaz az, hogy itt lesz jogfolytonosság. Ezt a képviselő-testületet a feloszlatással azonnali hatállyal és végérvényesen eltünteti. Tehát önök gyakorlatilag a népképviselet elvét, anélkül, hogy tételesen végigvizsgálnák az alkotmányos működésbeli problémákat, és a végső megoldásig egy korrekt vizsgálaton keresztül jutnánk el, megszüntetik, pusztán azért, hogy egy polgármesternek, aki pillanatnyilag kormánypárti képviselő, a renoméját olyan módon védjék meg, ahogy.

Én azt gondolom, az biztos, hogy emberileg ez nagyon tisztességes, de politikailag, alkotmányosan, jogállami gyakorlatalakító szerepében ez egyáltalán, nemhogy nem korrekt, hanem nagyon veszélyes precedens. Ahogy most ezt az ügyet megoldják, ezzel egy olyan helyzetet teremtenek, hogy igazából az ember már meg sem lepődik, amikor aztán másnap, harmadnap azt olvassa az újságban - szintén egy kormánypárti képviselőtől -, hogy akkor most oszlassuk fel a Fővárosi Önkormányzatot is, merthogy nem tudták igazából kialakítani a türelmi zónákat.

Innentől kezdve azokra az ellenzéki vezetésű önkormányzatokra igazi, korrekt, valódi végigvizsgálás nélkül gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy alkotmányellenes, mert nem jelölte ki a türelmi zónát, mert nem köszönt előre a kormánypárti képviselőnek, bármit lehet mondani - természetesen az utóbbi sarkított volt, de az előbbi konkrét példa. Ezért azt gondolom, hogy ilyen precedenst teremteni nemcsak azért életveszélyes, mert nekünk nagy felelősségünk van az alkotmányos gyakorlat kialakításában, hanem azért is, mert nagyon jó lenne, ha most már tényleg megfontolná egyszer a Fidesz vezette kormánypárti többség, hogy kormánypárti képviselőként csak olyan döntéseket szabad meghozni, amit ellenzéki képviselőként is el tudok fogadni. Mert nem lehet tudni, hogy az ember mikor lesz kormánypárti képviselő, és mikor lesz ellenzéki képviselő. Nem kell arra számítani, hogy tíz év múlva is kormánypárti képviselők leszünk! Ezért nem szabad az önkormányzatok életébe ilyen módon - hogy is mondjam -, ilyen felelősségtudat nélkül beavatkozni, mint ahogy ezzel a döntéssel önök teszik.

Amikor ezt az ügyet le akarják zárni, akkor mindig azt mondják, hogy adjuk vissza a népnek, mert a népfenség olyan erős, erőteljes, hogy majd megoldja ezt a problémát. De ahogy önök ezt most visszaadják, itt nem a népfenséget jogosítják fel egy újabb döntésre, egyszerűen visszadobják a labdát, igazi információk nélkül, és újabb veszélyhelyzetet idéznek elő.

Mert mi lehetséges? Ugyanezt a testületet fogják megválasztani, ha személy szerint nem is, de mondjuk, politikai nézeteiben nyugodtan megválasztható a polgármester úr is és a képviselő-testület olyan felállásban, hogy ugyanez a konfliktus elölről kezdődik, csak éppen nem fejeződik be az a konfliktus, amelyik már elkezdődött és a bíróságon feloldódást nyerne, hanem el lehet kezdeni az egész elölről. Vagy nem ez történik, hanem csupa olyan ember kerül valamilyen úton-módon a képviselő-testületbe, aki Rapcsák polgármester urat egyértelműen támogatja. Ez is egy lehetséges megoldás, csak erre sincsen semmilyen garancia - de ez megint az információk hiánya miatt lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném remélni, bár igazából nem hiszek már benne, hogy lesznek olyan pillanatok még itt, az Országgyűlésben, amikor az észérvek, az alkotmányos érvek, az önkormányzatiság melletti érvek áthatolják azt a sűrű falat, amelyet mostanában ez a szűk látókörű politikai érdek meghatároz önöknél. Az önkormányzatok érdekében, valamennyiünk érdekében nagyon jó lenne, ha például ez lenne az a pillanat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az írásban jelentkezett képviselők közül Szabó Attila képviselő úr következik, független képviselő; majd őt követik azok a képviselők, akik ezt követően jelezték hozzászólási szándékukat.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SZABÓ ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én magam is hódmezővásárhelyi vagyok, így testközelből figyelhettem az eseményeket, azokat a gyakorlatilag néha tényleg bohózatba illő tragikomikus eseményeket, amelyek oda vezettek, hogy a Belügyminisztérium az önkormányzat feloszlatását javasolja.

Bizton állíthatom, hogy azon kevés képviselők közé tartozom, akik tényleg ismerik is, hogy mi történt itt, a városban. Ismerem a jegyzőkönyveket, azokat az iratokat, okiratokat, amelyek születtek, a Munkaügyi Bíróság ítéleteit, illetve a közigazgatási hivatal állásfoglalásait. Ezek alapján az a véleményem, hogy a közgyűlés feloszlatásának még nincs itt az ideje.

Közülünk kevesen kívánhatják azt jobban, hogy ez az ügy megoldódjon, mint én. Azonban mégis azt kell mondanom, hogy az Alkotmánybíróság határozatának indoklása miatt, miszerint az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet, hogy a parlamentnek a döntési jogával mindaddig nem indokolt élnie, míg a konfliktus kezelésére rendelt más jogi intézmény is rendelkezésre áll, addig ezt a parlament sem teheti meg - a mai napig folyamatban van az az ominózus közigazgatási per, amelyről már sokat beszéltünk, és információim szerint első fokon a közeljövőben várható is ítélet.

 

 

(21.00)

 

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ismertessem önökkel, mi is történt valójában Hódmezővásárhelyen, mi vezetett ennek a helyzetnek a kialakulásához. Talán előzményként annyit megjegyeznék, amit érdemes tudni, hogy a vásárhelyi közgyűlés 25 főből áll a polgármesterrel együtt, amely 25 főből 6 fő számít ellenzékinek a mai parlamenti megoszlás szerint: egy MIÉP-es, egy munkáspárti, három SZDSZ-es és egy szocialista képviselő van a testületben. Ebből egyértelműen levonható, hogy nem politikai ügyről van szó; hat ember képtelen egy polgármestert megbuktatni.

A másik, amit szeretnék elmondani, hogy a város polgármestere azt az elvet vallja, és ezt próbálja érvényesíteni is, hogy a helyi közéletben nincs helye a politikai pártoknak. A fentiek miatt a polgármester és a helyi pártok viszonya kifejezetten fagyos már évek óta, mégsem a pártok színeiben bejutott képviselők, hanem a polgármestert támogató Polgári Szövetség képviselői fordultak a polgármesterhez 1999 januárjában, ha jól emlékszem, tehát még a március 4-i időpont előtt, azzal a kéréssel, hogy magyarázzon meg néhány gyanús ügyet számukra. Azonban ezt a polgármester nem volt hajlandó megtenni, ezért ugyanezek a képviselők fegyelmi eljárást kezdeményeztek. A polgármester ellen három fegyelmi eljárás indult, amelyből kettő már befejeződött; több büntetőfeljelentést tett a képviselő-testület - nem huszat, hanem négyet -, melyekben az ügyészség megállapította a polgármester érintettségét, de néhányat bűncselekmény hiányában elutasított.

A családfakutatás ügyében mentelmi jog kikérését kezdeményezte a legfőbb ügyész, ezt mi is tudjuk, azonban a parlament ezt a kérést elutasította. Annyit szeretnék itt megjegyezni, vita volt róla, hogy ki indítványozta a családfakutatásban az eljárást: az egyik alpolgármester indítványozta, valóban nem a fegyelmi eljárás keretében, ez azonban nem azt jelenti, hogy nem az önkormányzat nevében.

A közgyűlés tehát eleget tett az alkotmánybírósági határozat második pontjában foglaltaknak, miszerint önkényes akadályozásnak minősül az is, ha a helyi képviselő-testület nem indítja meg azokat az eljárásokat, amelyeket törvény a helyi képviselő-testület és a polgármester közötti konfliktusok megoldására rendel. Miután Hódmezővásárhely közgyűlése megindította és zömében lefolytatta azokat az eljárásokat, amelyek a polgármester törvényszegéseit hivatottak kideríteni, így nem járhatott el önkényesen. Erre utal a határozat harmadik pontja is, amely egyértelműen kimondja: "Nem tekinthető önkényesnek a helyi képviselő-testület működése akkor, ha a helyi önkormányzat zavartalanságának biztosítása érdekében a testület igénybe veszi a konfliktus feloldására rendelt törvényi eszközöket."

1999. március 4-e óta a Hódmezővásárhely megyei jogú város képviselő-testülete által hozott rendeletek, határozatok közül egyetlenegyet sem támadott meg törvényességi ellenőrzési jogkörében a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal, egyet sem semmisített meg a Csongrád Megyei Bíróság, illetve a Csongrád Megyei Munkaügyi Bíróság, és az Alkotmánybíróság sem állapított meg alkotmányellenes működést. Egy határozat ellen emelt kifogást a Közigazgatási Hivatal, amelyet a közgyűlés egyébként határidőn belül ki is javított.

A közgyűlés pozitív hozzáállásával szemben azonban a polgármester folyamatosan a közgyűlés munkájának és az eljárások lefolytatásának megakadályozásán mesterkedett. Csak hogy néhány példát soroljak fel: közgyűlési rendelet ellenére nem volt hajlandó átadni a folyamatban lévő ügyeket az arra kijelölt alpolgármesternek; a közgyűlés határozatának, a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője törvényességi észrevételének és a Csongrád Megyei Bíróság jogerős ítéletének ellenére több esetben erőszakkal feltörte a hivatali dolgozószobáját, természetesen a sajtó jelenlétében; több alkalommal megzavarta a közgyűlés munkáját; hétszer jelentett be elfogultsági kifogást a közgyűlés tagjaiból felálló fegyelmi vizsgálóbizottság tagjai ellen; botrányos magatartása miatt a közgyűlés több alkalommal nem a közgyűlési teremben végezhette munkáját; a polgármester, illetve jogi képviselője szintén botrányos magatartása miatt két alkalommal be kellett rekeszteni a közgyűlést; több mint húsz esetben tértivevénnyel kiküldött meghívó ellenére nem volt hajlandó megjelenni a fegyelmi tárgyalásokon; mind a munkaügyi perekben, mind a tisztség megszüntetése iránti perben, a várható ítélet kihirdetése előtt kettő nappal Csongrád megye valamennyi bírósága és bírója ellen elfogultsági kifogást nyújtott be - valószínűleg ez nem minősül akkor időhúzásnak.

Mindezen cselekedetei egyértelműen bizonyítják, hogy a képviselő-testület törekvése ellenére lehetetlen volt befejezni az egyik fegyelmi tárgyalást, illetve a tisztség megszüntetése iránti pert. Itt elmondanám, hogy e miatt az elfogultsági kifogás miatt halasztódott az ítélethirdetés, és kizárólag az ítélethirdetés, szeptemberi vagy októberi időpontra, most pontosan nem tudom; egyébként május 25-én vagy 26-án lezárult volna az ügy.

Az Alkotmánybíróság határozatának indoklása egyértelműen kimondja, hogy amennyiben a polgármester maga is bizonyíthatóan és tevőlegesen közrehat abban, hogy a helyi képviselő-testület ésszerű határidőben nem tudja lezárni az eljárást, úgy ez az eljárás olyan elhúzódásának számít, amelyért a helyi képviselő-testület nem tehető felelőssé. Az eljárás lezárását akadályozó polgármester által elkövetett halogató taktika következményeit nem lehet a helyi képviselő-testületre hárítani.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A H/2969. számú országgyűlési határozati javaslatot, illetve annak indoklását ezek miatt meglehetősen egyoldalúnak tartom és hiányosnak is, sőt több, a valóságnak nem megfelelő állítást is tartalmaz, amit már egyébként itt az előttem felszólalók is említettek. Én is szeretnék egy-két mondatot idézni abból az alpolgármesterek által aláírott és a bizottságokhoz eljuttatott irományból, amelyet már ismertettek.

Az tény, hogy a polgármesterrel szemben a képviselő-testület három alkalommal rendelt el fegyelmi eljárást, és mind a három alkalommal megkísérelte az eljárás lefolytatását. Két esetben azokat lezárta, és fegyelmi büntetést is kiszabott. Az is megfelel a valóságnak, hogy 1999. március 4-én a közgyűlés közpénzek magáncélra történő felhasználása miatt fegyelmi eljárást rendelt el a polgármester ellen, és ugyanezen a napon a polgármestert fegyelmi határozat kihirdetéséig a munkavégzés alól felfüggesztette. Megfelel a valóságnak az is, hogy 1999. május 6-án újabb fegyelmi eljárást indított a polgármester ellen, és ismét felfüggesztette. Nem igaz azonban az az állítás, hogy ennek a fegyelmi eljárásnak a lényege csupán a zártörés és a képviselő-testület tagjaira sértő kijelentések voltak.

A fegyelmi eljárás vizsgálati témái a következők voltak: 1 milliárd forint pénztartalék eltitkolása a képviselő-testület elől; 250 millió forint engedély nélküli beruházási szerződés aláírása; a képviselő-testület döntése ellenére lényegesen magasabb munkabér elszámoltatása a polgármester részére; a város főterének közgyűlési jóváhagyás nélküli bérbeadása; bankgarancia biztosításának elmulasztása, melynek következtében 250 millió forint pályázati pénzt vesztett az önkormányzat; az 1999. évi költségvetés adatainak meghamisítása; önkormányzati személyi és pénzforrások felhasználása a polgármester családfájának kutatására; jogosulatlan, az országgyűlési feladatainak ellátásához a város anyagi forrásainak felhasználása; a város vegyes tulajdonában lévő Zsigmondy Béla Rt.-től jogosulatlanul felvett 625 ezer forint autóbérleti díj fiktív számlával történő elszámolása.

A polgármester a fegyelmi eljárások során 7 alkalommal jelentett be elfogultsági kifogást a fegyelmi bizottság tagjai ellen, 22 esetben pedig tértivevénnyel kiküldött meghívó ellenére sem volt hajlandó megjelenni a meghallgatáson, holott az Alkotmánybíróság határozata kimondja azt is, hogy a polgármesternek is elő kell segíteni a konfliktusok mielőbbi rendezését. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Köszönöm a szót, akkor majd később próbálom két percben ezt kiegészíteni. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Csak tájékoztatásul mondanám, hogy a képviselői felszólalások időkerete tíz perc.

Most pedig megadom azoknak a képviselőtársaimnak a szót, akik ezt követően jelezték hozzászólási igényüket. Elsőként Répássy Róbert képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Wiener György képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azért jelentkeztem rendes felszólalásra is, hogy ennek a vitának, ennek az ügynek egy olyan oldalát, egy olyan vetületét is megvilágítsam, amely szerintem eddig kellőképpen nem kapott hangsúlyt ebben az ügyben.

Az ügyben a jogi álláspontját szerintem minden képviselőcsoport, minden képviselő eléggé részletesen kifejtette.

 

 

(21.10)

 

Többen utaltak arra - és teljesen joggal utaltak arra -, hogy az Országgyűlés ebben politikai természetű döntést hoz; azon túl, hogy vannak jogi érvek, mégpedig komoly jogi érvek szólnak az álláspontok mellett, mégis politikai természetű döntést hoz az Országgyűlés. Ez egyébként természetes, ez az Országgyűlés lényegéből fakad.

Azt a kifejezést is sokan használták, hogy ez az ügy precedens, és ebben szerintem igazság van, hiszen hosszú távra felállítunk bizonyos szempontokat, hogy ezeket az alkotmányos helyzeteket hogyan kezeli az Országgyűlés. Éppen ezért, mivel ez precedens értékű ügy, szerintem rá kell világítani azokra a politikai okokra is, amelyek egyáltalán létrehozhatnak egy ilyen konfliktust. Szilárd meggyőződésem, hogy az ehhez vezető jogi környezet nem más, mint az önkormányzati választási törvény; az az önkormányzati választási törvény, amelyet 1994-ben az akkori kormányzó többség, az MSZP és az SZDSZ egyoldalúan, az ellenzék kivonulása mellett fogadott el. Egyébként nem erre akarom most felhívni a figyelmüket, hanem arra szeretném felhívni a figyelmüket, ebben a parlamentben ideje lenne elgondolkodni azon, vajon helyes volt-e az a döntés, hogy '94-ben úgy határozta meg az Országgyűlés a választási szabályokat, hogy egyfordulós választással, gyakorlatilag relatív többséggel rendelkező politikusoknak engedi azt, hogy az önkormányzatban a választópolgárok közösségét képviseljék.

Ez a konfliktushelyzet meggyőződésem szerint nem állhatna elő, ha olyan választási rendszert alkalmazna, olyan választási rendszert alakítana ki az Országgyűlés, amely kizárja azt, hogy egy relatív többségű legitimitással rendelkező képviselő, tehát olyan képviselő, akit nem a többség választ meg, hanem az indult versenyzők közül a legtöbb szavazatot kapja meg, az a képviselő együtt dolgozik, mondjuk, egy olyan polgármesterrel, akit a választópolgárok többsége választ meg. Szerintem ez elhibázott döntés volt.

Egy egyfordulós választás nem tudja kialakítani a polgármester és a képviselő-testületi többség harmonikus együttműködését. Ezt csak olyan választási rendszer tudja kialakítani, amelyben biztosított a többségi elv a választásokon. De tegyük félre ezt a vitát! Ebben a választási ciklusban valószínűleg nincs lehetőség arra, hogy megváltoztassuk ezt az önkormányzati választási törvényt. Mindenki gondolkozzon el rajta! Szerintem legalább annyira érdeke, mondjuk, a Magyar Szocialista Pártnak, mint a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak, hogy ilyen jellegű törvénymódosításon elgondolkozzon.

Ennek a vitának a másik vetülete, hogy politikai döntés születik a hódmezővásárhelyi képviselő-testület feloszlatása ügyében. Ez valóban így van, tehát politikai kérdés, hogy a jelenlegi helyzet fenntartása és egy új választás utáni helyzet kinek áll az érdekében. Azt gondolom, túl azon, hogy a választópolgároknak érdekében áll, hogy ők döntsenek a választott képviselőikről, semmiképpen se mondanám azt, hogy a jelenlegi helyzet fenntartása érdekében áll, mondjuk, a polgármesternek, akit megfosztanak attól a lehetőségtől, hogy gyakorolja a jogait.

Semmiképpen se mondanám, hogy a jelenlegi helyzet megszüntetése érdekében állna azoknak az alpolgármestereknek, akiket ugyanezen polgármester megválasztása esetén biztos, hogy még egyszer nem választanak alpolgármesternek, mivel jól tudjuk, hogy alpolgármester csak az lehet, akit a polgármester előterjeszt erre a tisztségre. Tehát nem hiszem, hogy új választás esetén, ha például ugyanez a polgármester kapja a megbízatást, ezek az alpolgármesterek még egyszer alpolgármesterek lesznek.

Azt sem hiszem, hogy a politikai pártoknak érdekében állna, hogy ebben az ügyben a nép, a választópolgárok döntését megakadályozzák. Vagy lehet, hogy mégis? Elgondolkodtak már azon, képviselőtársaim, hogy ebben az ügyben mi hozza egy táborba az MSZP-t, az SZDSZ-t és a MIÉP-et? Elgondolkoztak arról, hogy az ügyben - még egyszer megismétlem - az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP ebben egy táborban van? Valószínűleg az, hogy... (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: A demokrácia!) Igen, örülök neki, hogy MSZP-s képviselőtársaim most a demokráciára hivatkoznak. Persze, ha máskor a MIÉP-et a kormány támogatásával vádolják, akkor elfelejtenek erre hivatkozni, de nem baj. Úgy gondolom, ebben az ügyben az hozza őket egy táborba, hogy gyakorlatilag attól félnek, hogy a választásokon, amire a 2002-es általános választások felénél, 2000-ben kerülne sor, ezek a pártok rosszul szerepelnének.

Aki fél a választásoktól, aki fél a nép döntésétől, az ebben az ügyben a feloszlatás ellen fog szavazni. Aki viszont úgy gondolja, hogy nekünk, politikusoknak, a politikai pártok itt ülő parlamenti képviselőinek semmi okunk arra, hogy a nép választási akaratától féljünk, az nyugodtan döntsön úgy, hogy ennek a konfliktusnak a megoldását a népfelség elve alapján visszautaljuk a választópolgárokhoz. Azon túl, hogy ezzel megoldjuk az alkotmányellenes helyzetet is, úgy gondolom, segítené a politikai tisztánlátást, ha a választópolgárok mondhatnának ítéletet afelett, ami másfél éve zajlik Hódmezővásárhelyen.

Szabó Attila képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy valamifajta tragikomédia az, ami történt. Igaz, ez így van. De miért nem akarjuk a népre bízni, hogy döntse el, kik azok, akik ezt az ügyet okozták? Szerintem a nép Hódmezővásárhelyen másfél év alatt elég alaposan tájékozódott arról, hogy kinek van igaza. Hogy ők mit gondolnak arról, hogy ebben az ügyben kinek van igaza, azt biztosan el tudják dönteni. Teljesen felesleges kiskorúnak tekinteni a választópolgárokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kérem önöktől, még ha megfogalmaznak is aggályokat a határozati javaslattal szemben, azt ne vitassák el a hódmezővásárhelyiektől, hogy úgy, ahogy 1998-ban joguk volt meghatározni, hogy kik legyenek a képviselőik és ki legyen a polgármesterük, arra 2000-ben is legalább ugyanolyan joguk legyen. Azt ne vitassák el, hogy ha most tartjuk meg ezt a választást, akkor ugyanazok az emberek fognak dönteni a saját választott képviselőikről - ezen ne vitatkozzunk! Az Országgyűlés semmiféle jogot nem von el a választópolgároktól - az Országgyűlés pontosan visszateszi a választópolgárok kezébe azt a jogosítványt, amely őket alkotmányosan megilleti.

Azt gondolom, ha már politikai szinten is zajlik a vita, az a helyes, ha nem mi akarjuk a választópolgárok helyett eldönteni, hogy mely politikai erőkre kell bízni Hódmezővásárhely vezetését, ezt a választópolgárok maguk döntsék el. Ennek még nem találták fel jobb módját, mint egy választás megtartását. Még egyszer kérem képviselőtársaimat, hogy minden esetleg felmerülő kérdésük ellenére gondolják végig, szabad-e megfosztani Hódmezővásárhely választópolgárait attól, hogy úgy, ahogy '98-ban döntöttek a sorsukról, 2000-ben is döntsenek a sorsukról.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy hat képviselőtársam jelezte kétperces hozzászólási igényét. Elsőként Lamperth Mónika képviselő asszonynak adom meg a szót, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném képviselőtársamat meggyőzni arról, a Szocialista Párt egészen biztosan nem fél attól, hogy újbóli megmérettetés álljon elő Hódmezővásárhelyen. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Némi öniróniával hadd mondjam: egy szocialista képviselő van, ennél rosszabbul mi nem tudunk szerepelni Hódmezővásárhelyen. Tehát azt gondolom, ebben semmiféle pártérdek nem lelhető föl.

Most viszont egészen komolyra fordítva a szót: azt gondolom, egy képzett jogászhoz méltatlan az a rendkívül lapos csúsztatás, amit a képviselő úr előadott az előbb, hogy kire bízzunk, hogyan, milyen döntéseket. Önnek abban természetesen igaza van, hogy a demokráciában a népfelség elve és egy közvetlenül megválasztott képviselő-testület szuverenitása fontos, alkotmányosan védendő érdek és érték. Azt gondolom, senkiben fel se merül, hogy az egyébként arra hivatott testületek és a választópolgárok jogát nem lehet elvonni - ez fel se merül bennünk.

Mi is azt gondoljuk, hogy egy adott helyzetben, amikor választani kell Hódmezővásárhely választópolgárainak, jól fognak dönteni. Ez fel se merül bennünk, csakhogy itt más kérdés eldöntéséről van szó.

 

(21.20)

 

Annak eldöntéséről van szó - mert erre ad nekünk az alkotmány és a jogszabály felhatalmazást -, hogy a testület alkotmányellenesen működik-e vagy sem. Az ön hasonlata, kedves képviselőtársam, pontosan olyan, mintha népszavazást akarna arról tartani, hogy a whiskys rabló elkövette-e azokat a cselekményeket, melyekkel őt gyanúsítják vagy sem; döntsön bölcsen a nép, döntsön népszavazás arról, hogy a whiskys bűnös-e vagy sem.

Ez egyszerűen nem járható út! Azt gondolom, hogy egy jogállamban minden intézménynek el kell látnia a saját feladatát, el kell végeznie azt, amivel az alkotmányos szabályok őt felhatalmazták, és természetesen, ha előállt egy ilyen helyzet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és végrehajtottuk ezt az alkotmányossági vizsgálatot, döntöttünk, utána igen, a választópolgároknak dönteniük kell. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

De azt gondolom, hogy a kettőt összevetni...

 

ELNÖK: Képviselő Asszony!

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): ...méltatlan csúsztatás. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem képviselőtársaimat, hogy a kétperces hozzászólásokban az időtartamot tartsák be.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztő kérésére a Házszabály 56. §-a alapján tízperces szünetet rendelek el. Tíz perc múlva folytatjuk munkánkat. Köszönöm.

(Szünet: 21.21 - 21.33

Elnök: dr. Szili Katalin

Jegyzők: Herényi Károly és Kapronczi Mihály)

 

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat a kétperces hozzászólásokkal.

Göndör István képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Két percre öné a szó, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy Répássy képviselő úr nincs itt, mert az a fantasztikus elterelő hadművelet, amit ő itt bemutatott, azt hiszem, másoknál is indukált kétperces hozzászólást.

Szóval az egyfordulós választási rendszer hibájaként beállítani azt, ami Hódmezővásárhelyen történt, az enyhén nevetséges - elnézést, hogy ilyen kifejezést kell használnom, de ez minden közreműködőre, minden pártra igaz volt. Itt nem egyesekre vonatkozik az egyfordulós rendszer, hanem mindenkire!

Amit én nem értek ebben a pillanatban sem, hogy milyen érdeke fűződik a Fidesznek ahhoz, hogy megakadályozza ebben a folyamatban az igazságszolgáltatás munkáját, mert én most már azt látom, hogy itt csak ez a kérdés. Mert valójában már kiderült, hogy a polgármester tett javaslatot a két alpolgármesterre, és az általa javasolt alpolgármesterek emeltek vele szemben kifogást. Ahogy hallatszik, mégiscsak működik ez a hódmezővásárhelyi önkormányzat, tehát mint ahogy az élet bármely más területén, egyszerűen nincsen pótolhatatlan ember. Tehát feltehetően Rapcsák képviselő úr nélkül is működik ez a testület. Milyen érdeke fűződhet a Fidesznek ahhoz - és megint Répássy úrra hivatkozom -, hogy ahelyett, hogy az igazságszolgáltatást megvárnánk, egyszerűen azt mondjuk, van egy tisztázatlan helyzet, akkor azonnal csapjuk el az egész önkormányzati testületet? Hadd tegyem már hozzá a magam gazdasági fejével, hogy az meg sem fordul a fejében, hogy itt többletköltségeket okoz az önkormányzatnak, a költségvetésnek? (Dr. Répássy Róbert megérkezik az ülésterembe.)

Én tehát azt hiszem, hogy nekünk, parlamenti képviselőknek egyszerűen nincs jogunk megfosztani Hódmezővásárhely polgárait attól, hogy megismerjék, hogy az igazságszolgáltatás ebben az ügyben hogyan foglal állást. Ezt kell kivárnunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Répássy Róbert képviselőtársunk - én is ki kell hogy térjek erre - a képviselők legitimitásának kérdésével foglalkozott. Azt hiszem, ha ilyen módon tágítjuk a kérdés tárgyalását és megoldását, akkor az nagyon tévutakra vezet.

Annyit azért hadd említsek meg, hogy természetesen itt, az Országgyűlés 176 egyéni körzetben megválasztott képviselői között is ezen az alapon, hogy a relatív többséget nem fogadjuk el igazi legitimitásnak, igen, egyetlenegy legitim képviselő van itt, Rapcsák András a 176 közül, mi pedig mondjuk azt, hogy nincsenek azonos jogaink - mert ez ide vezet!

A másik a népfelség elve. Igen szép, patetikus kifejezés, és a MIÉP is elfogadja, azzal együtt, hogy a népfelség és a többség adott esetben tévedhet, de egy választáson nem fogadhatunk el más eredményt, mint a népfelség elvét. Most azonban nem választásról van szó! Most arról van szó, hogy egy adott konfliktushelyzet megoldása során az igénybe vehető jogi intézményi eszközöket kimerítette-e vajon a két fél vagy nem. Ez a konfliktushelyzet jelenleg egy perben jelenik meg, és ennek a tisztázása pedig nem a népfelség elve alapján történhet meg, hanem a független magyar bíróság jogerős döntése alapján.

Azon kívül a képviselő úr nagyon sokszor említette a következő kifejezést, hogy vajon elgondolkodnak-e, kik vannak ma egy táborban: MSZP, SZDSZ, MIÉP egy táborban vannak. A táborban lenni, táborba szállni, akár csak bibliai értelmet is használok, az egy nagyon komoly összefogást jelent, egy nagyon komoly azonosságot. Természetesen azt hiszem, kölcsönösen elmondhatjuk, nem vagyunk egy táborban, de ez nem jelenti azt, hogy ha egy adott kérdésben van egy véleményünk, alkotmányossági alapon, akkor azt azért ne képviseljük, mert adott esetben egy velünk nem egy táborban lévő párttal azonos véleményünk van.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bauer Tamás képviselő úr kért ugyancsak két percre hozzászólási lehetőséget, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én is Répássy képviselő úr érvelésével szeretnék most vitatkozni, és nem a következtetésével, mert ahhoz, amit Hack Péter, Lamperth Mónika, Kóródi Mária elmondott, nincs hozzátennivalóm.

Ugye azt mondta, hogy a dolog mögött a választási rendszer azon módosítása áll, amelyet a szocialista-szabad demokrata koalíció '95-ben követett el szemben az akkori ellenzékkel. Na most ez egy tévedés, mert abban igaza van, hogy a közvetlen polgármester-választás teremt itt is és sok helyen ilyen és hasonló helyzetet, amely itt kiéleződött, csakhogy a '94 őszi önkormányzati választási törvény módosításának azzal az elemével, hogy közvetlen polgármester-választás legyen, abban az Országgyűlésben minden párt, a Fidesz is egyetértett.

Ha tehát felelősek vagyunk, akkor valamennyien együtt vagyunk felelősek, ez ugyanis nem az egy forduló miatt van, hanem amiatt van, hogy közvetlen polgármester-választás van, és a polgármesternek lehet más a politikai színe, mint a testületnek. Erről szól ez a történet. Egyébként még erről sem, mert a polgármesternek a választáskor annak idején többsége volt a testületben, hiszen a jelenlegi ellenlábasai az akkori támogatói voltak. Tehát ilyen értelemben sem igaz, itt közben alakult ki a konfliktus. Tehát ennek a konfliktusnak valójában semmi köze ahhoz a választásirendszer-módosításhoz, amelyről egyébként vitatkozhatunk, amennyit akarunk.

A másik: azt mondja Répássy úr, aki fél attól, hogy a nép választhasson, az szavaz ellene ennek a javaslatnak. Kedves Répássy Képviselő Úr! Bennünket sohasem az motivál egy közjogi-alkotmányossági kérdés megítélésében, hogy milyen előnyünk vagy hátrányunk származik belőle. Hadd hozzam fel példának, hogy mi határozottan elleneztük - én személyesen is - azt, hogy közvetlen elnökválasztás legyen Magyarországon, holott most nekünk, jelenlegi ellenzéknek egy közvetlen választáson jó esélyünk lett volna önökkel szemben, mégis elleneztük ezt a megoldást, mert minket az elv, az alkotmányos elv érdekel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételten kérem képviselőtársaimat, hogy a kétperces hozzászólások időtartamát tartsák be.

Ugyancsak két percre kért lehetőséget Ecsődi László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A vitát hallgatva érdekes dolgokra figyelhet fel az ember. Szabó Attila hozzászólása után megállapítható, hogy Hódmezővásárhely, úgy látszik, messze van Budapesttől. Itt önök, tisztelt kormánypárti képviselők, törvénykezni akarnak egy város felett vagy egy testület, illetve polgármestere konfliktusa felett. Úgy látszik, hogy vagy nincsenek tisztában azokkal a tényekkel, amelyeket Szabó Attila elmondott, vagy valamilyen érdekből ezt elhallgatják, illetve nem akarják tudomásul venni. Ezt nagyon rossz üzenetnek tartom.

A másik dolog: Répássy úr többször utalt a különböző politikai konfliktusra. Azt hiszem, itt nem politikai konfliktusról van szó, mert az kiderült, hogy a polgármester, illetve a most vele szemben álló testület, ha úgy tetszik, egy nyájból való emberekből áll, akik egy szervezet támogatásával indultak, nyertek ezen a választáson, és valamilyen okból adódóan az egy táboron belül konfliktus keletkezett. Éppen azért szeretném azt, ha nem az Országgyűlés döntené el ilyen messziről, hogy ebben a konfliktusban kinek van igaza, hanem ezt döntse el az igazságszolgáltatás.

(21.40)

 

Döntse el a bíróság, mikor ennek az ügynek a végére jár, és majd az alapján lehet dönteni arról, hogy fel kell oszlatni az önkormányzatot vagy nem.

A másik dolog, ami meglepő számomra, Répássy Róbert hozzászólásában az az akarnok következetesség, hogy ha a fene fenét eszik, sem fog az a két alpolgármester még egyszer ott alpolgármester lenni, ha Rapcsák úr megnyeri a választást. Miért előlegezi meg képviselő úr ezt a lehetőséget? Miért feltételezi azt, hogy az ön jóslata válik be? Ilyen szempontból már eleve látszik, hogy bűnbakokat sikerül összehozni.

A következő dolog az a csúsztatás, amivel ön és az ön előtt szólók is a jogállamiság alapjait kérdőjelezik meg akkor, amikor azt mondják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a népfelség elvét kell alkalmazni. Csak épp azokat az alappilléreket támadják meg, hogy ami a bíróság dolga, arról döntsön a bíróság. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnézést, csak egy mondatot: ennyi erővel, képviselő úr, akkor az adótörvényekről, a költségvetésről miért nem a népet kérdezik meg, és miért az Országgyűlés döntse el?

 

ELNÖK: Képviselőtársaim! Kérem önöket ismételten, tiszteljük meg egymást azzal, hogy a kétperces hozzászólások időtartamát pontosan betartják. Ugyancsak két percre kér lehetőséget szabó Attila független képviselő úr. Öné a szó.

 

DR. SZABÓ ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Néhány olyan kijelentésre szeretnék reagálni, ami az érdekeket érinti, hogy kinek mi az érdeke Hódmezővásárhelyen, értem alatta a testületet, illetve a polgármestert. Szeretném azzal kezdeni, nagyon nehéz rám fogni azt, hogy, mondjuk, nem a Fideszhez állok a legközelebb. Ennek ellenére most a többi ellenzéki párt mellett kell hogy fölszólaljak abban, hogy itt nemcsak az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP összemosandó, hanem helyben ugyanúgy a Kisgazdapárt is például ebben a csapatban vesz részt. Egyetlenegy képviselője van a Kisgazdapártnak a közgyűlésben, és ő is a polgármester urat támadja.

Az érdekekről még egyszer - időhúzás. Miért lenne érdeke a közgyűlésnek az időt húzni, amikor folyamatban van egy közigazgatási per? A fegyelmi eljárások eredménye, tehát a fegyelmi határozatok, illetve a bírósági ítéletek ezt a közigazgatási pert, ennek a végeredményét befolyásolják, elősegítik, tehát a közgyűlésnek nem érdeke az, hogy elhúzza ezeket a fegyelmi eljárásokat. Sőt, érdeke az, hogy minél több ilyet tudjon prezentálni ebben a közigazgatási perben; ellentétben a polgármesterrel, aki, úgy látszik, arra blazírozik, hogy amennyiben lehetőség van rá, ezeknek az eljárásoknak ne legyen vége, hanem gyakorlatilag föloszlatással megszűnjön a közgyűlés, és így a fegyelmi eljárások, illetve a folyamatban lévő közigazgatási per is megszűnjék.

Az új választás elkerülése - itt is fölmerült, kinek érdeke az, hogy új választások legyenek kiírva. Nem hiszem, hogy annak lenne érdeke, aki egy képviselővel jutott be. Az előbb már vázoltam, hogy 25 képviselőből 6 ellenzéki van, de azt is hozzáteszem, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nem pártok színeiben, hanem egy polgári szövetség színeiben jutott be 12 vagy 11 a 25-ből.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő asszony!

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Egyetlenegy dologra szeretnék a kétperces hozzászólásban rávilágítani, ez a választási törvény módosítása és a kétfordulós, egyfordulós rendszer. Azt gondolom, nem ez az összefüggés, amit Répássy képviselő úr az előbb föltárt, ugyanis az önkormányzati választási törvény módosításakor, amikor az egy fordulóra tett javaslatot az akkori kormány, és az Országgyűlés meghozta ezt a döntést, egyértelműen az vezérelte az Országgyűlést és a Szocialista Párt álláspontját is, hogy az önkormányzati politika, a kommunálpolitika nagyon sok településen nem jelenik meg pártpolitikai metszetben.

Mi azt gondoltuk, hogy ezt nagyon jól meg lehet jeleníteni - többek között, mert sok más oka volt, de volt egy ilyen oka is - egy egyfordulós rendszerrel. Az akkori Fidesz álláspontját nem az motiválta, hogy egyébként ő erősebb legitimitású önkormányzati testületet és önkormányzati képviselőket akar, hanem egyértelműen az motiválta, önöknek az állt érdekében, hogy lehessen olyan együttműködést kialakítani a két forduló között, ami különböző adok-kapok, kinek a javára mondok le típusú politikai egyeztetésnek teret enged. Mi azt gondoljuk, hogy ilyenre a kommunálpolitikában egyáltalán nincs szükség.

Nem tagadjuk, hogy egyébként van ilyen a nagypolitikában meg van helyben is, de mi azt gondoljuk, hogy nem lett volna szerencsés, ha a helyi választásoknál előáll az a helyzet, ami, mondjuk, '98-ban a nagypolitikában, hogy még két nappal a választások előtt is a Fidesz vezető politikusai világosan kimondták, hogy nem fognak koalícióra lépni a kisgazdákkal, majd mégis megtörtént ez. Nem tartom ezt egyébként bűnös dolognak, én ezt félrevezetésnek meg nem korrekt politikai eljárásnak tartom. Mi azt gondoltuk, hogy a helyi politikában, az önkormányzati politikában erre semmiféle szükség nincsen, máshogyan kell hogy működjön az önkormányzat.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A mostani vita nagyon jelentős, hiszen alapvető jelentőségű kérdésben döntünk, s egyben - ebben egyetértek Répássy Róbert képviselőtársammal - precedenst teremtünk arra, hogyan viszonyuljon az Országgyűlés, illetőleg a központi hatalom az önkormányzatokhoz, kiélezett, vitatott, alkotmányosan aggályos helyzetekben. Éppen ezért szükséges, hogy mind ténybelileg, mind pedig alkotmányjogilag megalapozzuk döntésünket, s csak akkor foglalhatunk felelősen állást ebben a kérdésben, ha tisztán látunk, és helyesen értelmezzük az Alkotmánybíróság határozatát.

Sajnos, az előterjesztés indoklása nem segíti a ténybeli tisztánlátást. Az előterjesztés indoklása két fegyelmi eljárásról szól, miközben - mint ez Szabó Attila képviselőtársam felszólalásából kiderült - valójában három ügy indult el, három fegyelmi eljárást folytatott le a képviselő-testület Rapcsák András polgármester úr ellen. Az első március 4-én kezdődött, pontosan másfél évvel ezelőtt; a második május 10-én, erről a kettőről egyébként az előterjesztés indoklása szól; a harmadik pedig - ez teljes mértékben hiányzik az előterjesztésből - december 2-án.

Nem pontos az előterjesztés akkor sem, amikor a bírósági ítéleteket veszi számba, s úgy foglal állást, hogy lényegében mindkét ügyben, amelyre utal az előterjesztés, igazat adott a bíróság a polgármester úrnak, s elutasította a képviselő-testület álláspontját. Szó szerint idéznék az előterjesztés indoklásának 5. oldaláról, mégpedig a következő mondatot: "A képviselő-testület által eddig meghozott mindkét határozatot a bíróság jogerős ítélettel hatályon kívül helyezte." Az azonban nem derül ki, hogy az első esetben azért, mert nem hozott a képviselő-testület fegyelmi büntetést a határozatával, a második alkalommal pedig azért született meg a hatályon kívül helyező ítélet, mert nem volt megfelelő az indoklás, az indoklást nem a határozat, hanem egy beszámoló tartalmazta, melyet a képviselő-testület elé terjesztettek.

 

 

(21.50)

 

 

Sajnos azonban - mint erre már utaltam - nem teljesen megalapozott ténybelileg az előterjesztés, hiszen más bírósági ítéletek is születtek, így például a Szegedi Munkaügyi Bíróság 1999. május 28-án kelt végzésében, amely a Csongrád Megyei Bíróság 1999. október 25-én kelt újabb végzése nyomán jogerőssé vált, úgy foglalt állást, hogy elutasítja a felperes keresetét - ez Rapcsák úr volt -, mégpedig idézés kibocsátása nélkül, tudniillik időelőttiség állt fenn. Ennél is jelentősebb azonban, hogy megerősítette ez az október 25-ei végzés azt, hogy továbbra is fennáll a polgármester úr felfüggesztése a május 10-én hozott határozat alapján. Erre a végzéssorozatra csak azért utaltam, hogy jelezzem, mi minden hiányzik az indoklásból.

Az igazi, meghatározó jelentőségű tény azonban az 5.M.68./2000/5. számú szegedi bírósági ítélet, melyet az 1999. december 2-án megindult fegyelmi eljárást lezáró határozat ügyében hozott a munkaügyi bíróság. Ez kimondja - idézem szó szerint -: "A fentiek alapján egyértelműen megállapítható az, hogy a jelen keresetében támadott 84/2000. számú, február 3-án kelt közgyűlési határozat jogszabályszerű volt, miután a felperes az ebben foglalt cselekményeket elkövette. A felperes ugyanis az előbb kifejtett indokok alapján felfüggesztés hatálya alatt állt, és a fegyelmi határozatban foglalt cselekmények egyébként sem méltóak a felperes által betöltött polgármesteri tisztséghez."

Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! Miért hiányzik egy ilyen alapvető jelentőségű tény az előterjesztésből? Lehet-e megalapozottnak tekinteni egy olyan előterjesztést, amely egy 2000. május 2-án kelt elsőfokú bírósági ítéletre nem hivatkozik? Ezt mindenféleképpen az előterjesztésnek tartalmaznia kellene. Ezért azt indítványozom, hogy a kormány igen tisztelt képviselője, politikai államtitkár úr, tegyen javaslatot arra, hogy ezt a határozati javaslatot megalapozatlanság miatt vonja vissza, és új, megalapozott, a tényeket széleskörűen számba vevő előterjesztést terjesszen az Országgyűlés elé.

Világos ugyanakkor, hogy az elsőfokú ítélet még nem jelent jogerős döntést. Azonban utalnom kell arra - miként ezt már megtette Szabó Attila képviselőtársam más összefüggésben -, hogy azért nem születhetett meg a másodfokú döntés, mert ebben az ügyben is Rapcsák András polgármester és egyben képviselő úr Csongrád megye valamennyi bírósága és bírája ellen elfogultsági kifogást jelentett be. A személyiségi jogi pereket érintően egyébként ezeket a kifogásokat a Legfelsőbb Bíróság július 6-án kelt végzésében elutasította. Ebben az ügyben azonban még nem született meg a másodfokú döntés, szintén azért nem zárult ítélettel a közigazgatási per, mert a polgármester képviselő úr elfogultsági kifogással élt, s ezért május 23-án, a harmadik tárgyalás elmaradt, s egyben az ítélet sem született meg.

Természetesen innen, Budapestről új dokumentumok alapján sem lehet igazságot tenni, éppen ezért tartanám szükségesnek, hogy még egyszer mérje fel a minisztérium a helyzetet, ne csak az 1999 decemberéig történt eseményeket tárgyalja és tárja az Országgyűlés elé, hanem az azután bekövetkezetteket is, ne hallgasson a harmadik eljárásról, utaljon a harmadik eljárás nyomán született fegyelmi határozatra, és egyben hivatkozzon arra is, hogy ebben első fokon már ítélet született, amely elmarasztalta a felperest abban az értelemben, hogy a kereseti kérelmének nem adott helyt.

Nagyon röviden alkotmányjogi kérdéseket is érintenék. Szabó Attila képviselőtársam és még sokan mások idézték azokat a megállapításait az alkotmánybírósági határozatnak, amelyek sajnos hiányoznak a kormány-előterjesztés indoklásából. Ezek közül én most csupán egyetlenegyre hívnám fel a figyelmet, mégpedig III/4. pont utolsó előtti bekezdésének második mondatára, ez így szól - megint idézném -: "A legfelsőbb államhatalmi, népképviseleti szervnek azonban ezzel a végső soron akár a helyi képviselő-testület feloszlatását eredményező, politikai felelősségével terhelt döntési jogokat mindaddig nem indokolt gyakorolni, azzal nem indokolt élni, amíg a konfliktuskezelés más jogintézményei is rendelkezésre állnak."

Isépy Tamás képviselőtársam felhívta arra a figyelmet, hogy szeretne valamit hallani arról, hogy milyen megoldást tudnának adni az ellenzéki képviselők. Arra hívnám fel a figyelmét, hogy amikor megszületett az önkormányzati törvény 33/B. § (1) bekezdése, a cél pontosan az volt, hogy a közvetlenül választott polgármester és a testület közötti konfliktusokat valamilyen jogi eszközzel fel lehessen oldani anélkül, hogy egy végső eszközhöz, a feloszlatáshoz kelljen nyúlni. Nyilvánvaló, hogy nincsenek tökéletes eszközök, és előfordulhat, hogy a választások nyomán az eredeti viszonyok állnak helyre, bár ennek nem nagy a valószínűsége. Ami miatt ragaszkodnánk ahhoz, hogy a 33/B. § nyomán lefolytatott eljárás befejeződjön, az az, hogy Hódmezővásárhely választópolgárai már ennek az ítéletnek az ismeretében járuljanak az urnákhoz, ennek a figyelembevételével tudjanak polgármestert vagy esetleg testületet is választani, enélkül ugyanis nem tekinthetők igazából informáltnak.

Nagyon helyes a népfelség elvére való hivatkozás, én is gyakran megteszem, azonban - hozzá kell tennem - a nép, a választópolgárok közössége akár a kormányzáshoz, akár az önkormányzáshoz való jogát csak akkor tudja gyakorolni, ha megfelelően informált, ismeri a helyzetet, rendelkezik megfelelő ismeretekkel, s ha nem manipulált, hanem valóságos szituációban tud eljárni.

Természetesen nem félünk a választásoktól, hiszen csak nyerhetünk ezen, egynél biztos több képviselőnk lenne, alapvető célunk azonban nem ez, hanem az önkormányzatiság, a demokrácia védelme.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem önöket, kíván-e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.)

Tekintettel arra, hogy több jelentkező nincs, megkérdezem Kontrát Károly államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Kontrát Károly: Nem, köszönöm.) Köszönöm szépen. Az államtitkár úr nem kíván válaszolni az elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Figyelemmel arra, hogy az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra holnap délután, a részletes vitára pedig szerdán kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/2917. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2917/3-5. számokon kapták kézhez.

Először megadom a szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás értelmében 15 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

 




Felszólalások:   47-83   83-188   188-208      Ülésnap adatai