Készült: 2020.09.24.14:40:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

131. ülésnap (2000.04.10.),  33-89. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:36:34


Felszólalások:   33   33-89   89-176      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a napirendi ajánlásról döntenénk, bejelentem, hogy a miniszterelnök úr április 5-én a kormány nevében visszavonta az alkotmány módosításáról, valamint a honvédelmi törvény módosításáról szóló T/715. és T/716. számú előterjesztéseket. Bejelentem továbbá, hogy az ügyrendi bizottság április 6-án két eseti jellegű állásfoglalást hozott, 40., illetve 41/1998-2002. számokon. Az állásfoglalásokat a hét végi futárpostában valamennyien kézhez kapták.

 

Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása. A házbizottság csütörtöki ülésén nem született megállapodás az egyes napirendi pontok tárgyalását illetően. Ennek megfelelően a napirendi javaslatot elnöki jogkörömben terjesztem elő. Az Országgyűlés ülésének napirendjére, a tanácskozás időtartamára, a felszólalási időkeretekre vonatkozó ajánlást kézhez kapták. A benyújtott önálló indítványokról a javaslat függelékében tájékoztattam az Országgyűlést. Az ülés napirendjének kiegészítésére az SZDSZ és a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja indítványt terjesztett elő. A Házszabály szerint először ezekről határozunk, ezt követően döntünk a napirendi ajánlásról.

A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja azt kezdeményezte, hogy az ülés napirendje egészüljön ki az állam által nagy összegű költségvetési támogatásban részesített pénzintézetek konszolidációját vizsgáló bizottság felállításáról szóló H/1237. számú országgyűlési határozati javaslat általános vitájával. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a napirend kiegészítésére irányuló indítványt. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítését nem fogadta el.

A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja azt kezdeményezte, hogy az ülés napirendje egészüljön ki a magyar növényvédő és növényorvosi kamaráról szóló T/1061. számú törvényjavaslat általános vitájával. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a napirend kiegészítésére irányuló indítványt. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Szemmel nehéz megállapítani, hogy ez többség vagy kisebbség, úgyhogy azt javaslom a vita elkerülése érdekében, hogy szavazógéppel adják le a szavazatukat.

Tehát kérem a szavazógépet előkészíteni, és most megkérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e a Kisgazdapártnak a napirend kiegészítésére irányuló indítványát. Kérem, hogy ezúttal géppel szavazzanak. Kérem, szavazzanak most! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 131 igen szavazattal, 115 nem ellenében, 38 tartózkodás mellett a napirend kiegészítését nem fogadta el.

 

Tisztelt Országgyűlés! Most a kiküldött napirendi ajánlásról határozunk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az előterjesztett napirendi javaslatot. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta.

 

 

(15.30)

 

Tisztelt Országgyűlés! Az előző ülésünkön több előterjesztés általános vitájának lezárása megtörtént. Az elfogadott napirendi ajánlás szerint ma este két részletes vitára kerül sor. Kérem, mindenki maradjon a helyén! Ezért tehát először a részletes vitára bocsátásról kell határoznunk.

Indítványozom tehát a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló T/1952. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak géppel! (Szavazás.) Közben szeretném jelezni, hogy Vitányi István szavazógépe nem működik, ezért kérem a hibát elhárítani.

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 207 igen szavazattal, 36 nem ellenében, 44 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

Szűrös Mátyás szavazógépét is kérem bekapcsolni, mert ez sem működött.

 

Indítványozom a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló T/1362. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 208 igen szavazattal, 68 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi önkormányzatok 2000. évi új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/2367. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/2367/2-7. számokon kapták kézhez. (Nagy zaj. - Csenget.) Arra kérem az Országgyűlés azon tagjait, akik most éppen elhagyják az üléstermet, hogy ezt csendben tegyék meg. Az államtitkár úrtól pedig két perc türelmet kérnék, amíg kicsit elcsendesedik a terem. (Rövid szünet. - Több képviselő elhagyja a termet. - Folyamatos zaj. - Csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, biztosítsák annak lehetőségét, hogy az előterjesztő, Kontrát Károly államtitkár úr megtarthassa expozéját. Ezennel megadom a szót, és kérem, hogy a környéken lévő nyüzsgést, ha lehet, fejezzék be. Államtitkár úr, öné a szó.

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati beruházások jelentős meghatározó forrásait képezik a címzett támogatások. A címzett támogatások szabályait, az odaítélés rendjét az 1992. évi LXXXIX. törvény határozza meg. E törvény szabályai alapján a kormány 1999 októberében döntött arról, hogy a beérkezett igények közül melyik az a 36, amelynek a megvalósulását az év folyamán támogatni tudja. Ennek mindegyikére az önkormányzatok részletes igénybejelentést készítettek, amelyek megfeleltek a jogszabályi előírásoknak. A részletes előkészítésen alapuló támogatási igényt 1999. december 15-éig, határidőre 49 önkormányzati beruházásra nyújtották be. A 49 beruházáshoz 41 milliárd forint támogatási igény kapcsolódik, amelynek 2000. évi támogatási üteme több mint 4 milliárd forint.

A támogatásokra vonatkozó javaslat kialakításánál figyelembe kellett venni a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatban biztosított pénzügyi feltételeket. Eszerint a rendelkezésre álló előirányzat 52 milliárd 300 millió forint, amelynek azonban 80 százaléka a folyamatban levő beruházások finanszírozását biztosítja, ez konkrétan 42 milliárd 800 millió forint. Új beruházások indítására 10 milliárd 100 millió forint áll rendelkezésre, ebből a kormány 2 milliárd forintot javasol címzett támogatásra, 8,1 milliárd forintot pedig céltámogatásokra.

A 80 százalékos determináció kapcsán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ebből a 42,8 milliárd forintból 27,5 milliárd forint a címzett támogatás 2000. évi üteme. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy ebből a 27,5 milliárd forintból a legnagyobb tételt a Fővárosi Önkormányzat kapja, konkrétan 6 milliárd 54 millió forintot kap a budapesti Fővárosi Önkormányzat.

A kormány a benyújtott igények közül 38 beruházás támogatására tett javaslatot a tisztelt Országgyűlésnek, ebből 36 a koncepció alapján is javasolt beruházás, két új igény a belterületi vízrendezés megoldása érdekében feltétlenül indokolt a beruházási támogatásra. Az önkormányzatoknak lehetőségük van arra, hogy válsághelyzet esetében a beruházási koncepció beadási határidejét követően adják be támogatási igényüket, ha a válsághelyzet a beadási határidő után keletkezett. Ez történt jelen esetben a törökszentmiklósi és a tószegi önkormányzat esetében. E két település belvízelvezető-rendszerének támogatására a fedezetet részben a 2000. évi költségvetési törvény alapján lehetett megteremteni. A költségvetési törvény ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálata alapján a jogtalanul igénybe vett címzett és céltámogatások visszafizetett összege a belterületi vízrendezésre legyen fordítható. A további támogatás a többi beruházás támogatási ütemének módosításával biztosítható.

A javaslat alapján 2003-ig több mint 25 milliárd forint értékű beruházás valósulhat meg, amelyből 22 milliárd forint a címzett támogatás összege. A javaslat a szakminisztériumok által meghatározott fejlesztési koncepcióba illő beruházásokat tartalmazza. A kormány javaslatának kialakítása során a következő szempontok voltak a meghatározók:

Ez évben is fontos volt a területi kiegyenlítés elve, amely a leginkább elmaradott megyéknek jelentett előnyt. Ezt igazolják a következő adatok. A támogatással megvalósuló beruházások 19 százaléka Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, több mint 15 százaléka Nógrád megyében, míg 7 százaléka Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében járul hozzá az önkormányzatok által nyújtandó lakossági szolgáltatások fejlesztéséhez.

A kormány továbbra is nagy súlyt helyez az egészségügyi ellátás javítására, amely a lakosság egésze számára rendkívül fontos. Ezért a támogatási előirányzat közel 50 százaléka kórház-rekonstrukcióra fordítható.

Fontos szempont volt továbbá, hogy az Országgyűlésnek olyan önkormányzatok beruházását is támogatásra javasoljuk, amelyek a címzett támogatási rendszer fennállása óta még nem részesültek ilyen központi támogatásban. Kiemelném Gödöllő, Kecskemét, Nagykörű vagy Tiszabecs pályázatát.

Amikor a kiemelt jelentőségű önkormányzati beruházásokról dönt a tisztelt Országgyűlés, az Európai Unió országjelentésében, országértékelésében leírtakat is figyelembe kell venni. Az EU egészségügyre vonatkozó megállapításainak megfelelően 2000-ben 9 kórház-rekonstrukció indítására teszünk javaslatot. Az elmúlt másfél évben tapasztalt ár- és belvízhelyzet az ország jelentős részén okozott rendkívüli károkat. Ez tette indokolttá, hogy a központi költségvetés a címzett támogatási rendszer útján is hozzájáruljon a belvízhelyzet megelőzését szolgáló beruházásokhoz. Ezért a kormány Tószeg és Törökszentmiklós számára javasolja a belterületi csapadékvíz-elvezető hálózat kiépítésének támogatását.

Az időskorúak és pszichiátriai betegek szakmai irányelveknek megfelelő ápoló-, gondozóotthonban történő elhelyezésének mennyiségi és minőségi fejlesztése is szerepel a javaslatban.

A közoktatás területén halaszthatatlan rekonstrukciós munkálatok, az egyedi speciális képzési profilú, nagy vonzáskörzettel rendelkező középfokú oktatási intézmények, többfunkciós létesítmények fejlesztésének támogatása élvezett elsőbbséget. A javaslat elfogadása esetén javulhat az önkormányzatok könyvtári, közművelődési feladatellátása, folytatódhatnak a színházi rekonstrukciók.

A törvényjavaslat 11 igény elutasítását tartalmazza. Az elutasításra javasoltak egy része, szakmai indokoltságuk ellenére, a pénzügyi források szűkössége miatt nem támogatható, másik részénél a beruházások előkészítettsége nem felel meg a jogszabályi előírásoknak. A törvényjavaslatban folyamatban levő címzett beruházások műszaki tartalmának megváltoztatására vonatkozó javaslat is szerepel. A címzett és céltámogatások rendszeréről szóló törvény szerint a címzett támogatással folyamatban levő beruházások törvényi változásból eredő többletfeladatához kapcsolódó eredeti döntés módosításáról az Országgyűlés dönt. Az erre vonatkozó kérelmek benyújtási határideje 2000. január 30-a volt. A kormány három folyamatban lévő beruházás esetében javasolja a műszaki tartalom megváltozását.

 

 

(15.40)

 

 

Ezáltal biztosítható, hogy ezek a beruházások a támogatási döntés után meghatározott új szakmai szabályoknak megfelelően készüljenek. Az erre vonatkozó javaslat többlettámogatást nem tartalmaz. A törvény felhatalmazása alapján az Országgyűlés egyedi mérlegelés alapján dönt, a céltámogatással megvalósuló beruházások eredeti funkciójának megszűnése esetén más, kötelező feladatra irányuló hasznosításáról is. Ez alapján Vilonya önkormányzata nyújtott be kérelmet. A törvényjavaslatban az állami támogatással megvalósított iskolaépületben a tantermek kihasználtságának növelése érdekében az óvodai nevelés, iskolai előkészítő működtetésének lehetőségét is javasoljuk biztosítani. A javaslat az önkormányzati szövetségekkel egyeztetésre került.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a benyújtott törvényjavaslatot, amelyet ezúton is elfogadásra ajánlok. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági állásfoglalások, valamint a bizottsági üléseken megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor öt-öt perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Básthy Tamásnak, az önkormányzati bizottság előadójának.

 

BÁSTHY TAMÁS, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés önkormányzati és rendészeti bizottsága első helyen kijelölt bizottságként ez év április 4-én megtárgyalta a helyi önkormányzatok 2000. évi új címzett támogatásáról szóló, T/2367. szám alatt általános vitára kerülő törvényjavaslatot.

A kérelmező önkormányzatok 1999. december 15-éig nyújthatták be pályázataikat a minisztériumokhoz. Szám szerint 49 támogatási igény érkezett, 41 milliárd forint összes és ebből 4 milliárd forint ez évi költségigénnyel. A támogatási javaslat általános kiírási feltétele volt, hogy a beruházások a központi források hatékony felhasználásával valósuljanak meg, és az igénylő önkormányzatok saját forrásokat is arányosan biztosítsanak a megvalósuláshoz. Különleges szempontként jelentkezett a belvízkárok megelőzése és csökkentése érdekében végrehajtandó vízrendezés. A követelményeknek 36 korábbi és két további új koncepció felelt meg, melyről a kormány javaslatát az 1103/1999. számú határozatával terjesztette az Országgyűlés elé. A 38 beruházásból nyolc a vízgazdálkodásban, kilenc az egészségügyben, hat a szociális ellátásban, hat a közoktatásban és kilenc a kulturális szolgáltatás területén javíthatja az ellátottságot. Az elutasításra került tizenegy igény részint a szűkös támogatási lehetőségek miatt, részint a kellő előkészítettség hiánya következtében, illetve a kiírásnak nem megfelelő célkitűzések eredményeként nem került támogatásra.

A rendelkezésre álló 52,3 milliárd forint 80 százalékából már folyamatban lévő beruházások kerülnek támogatásra, a fennmaradó 10,1 milliárdból 2 milliárd forintért indítanak új beruházásokat. Új beruházásként kerülne támogatásra a tószegi és törökszentmiklósi belvízelvezető rendszer kiépítése. Az új beruházási javaslat pénzügyi forrása az előző évi cél-, címzett támogatás lemondásából származó pénz, illetve az előzetesen is támogatott 36 beruházás támogatásának átütemezése.

Az új címzett támogatások mellett a kormány javasolja, hogy az időközben hozott törvényi változásoknak megfelelő beruházások is támogatásra kerüljenek. A törvényjavaslat harmadik részében Vilonya község életveszélyessé vált iskolájának felújítása során óvodások foglalkoztatására is lehetőséget kíván adni. Ez az 1993-ban indult beruházás a céltámogatási törvénynek megfelelően más önkormányzati feladat ellátását is lehetővé kívánja tenni.

A bizottsági vitában Csabai Lászlóné és Jauernik István képviselők kifogásolták, hogy véleményük szerint a kormányközeli önkormányzatok támogatása túlzott, bár a támogatott célokkal egyetértettek, és azokat szükségesnek tartották. Kifogásolták továbbá, hogy csak elindításra kerülnek a beruházások, így ezáltal a következő évek is meghatározottá válnak. Bár az ágazati összetétel jó arányban változott, mert a vízgazdálkodás kérdése kiemelt fontosságú, ugyanakkor véleményük szerint csökkent a közoktatás területén indított beruházások száma. Ugyanakkor a rendszer hiányosságaira vezették vissza a megítélt támogatásoknál előforduló túlméretezéseket, továbbá azt, hogy nem látják, az elutasításokra miért került sor. Ugyancsak értetlenül hangsúlyozták, hogy miért épít 1993-ban iskolát egy önkormányzat, ha nincs elég gyerek. E fenntartásokkal együtt is a vilonyai beruházást is támogatták.

Bernáth Ildikó és Ódor Ferenc képviselők véleménye szerint a törvényjavaslat összhangban áll a költségvetési törvénnyel, és az államháztartási és önkormányzati törvénynek megfelelő szakmai utat bejárva kapták meg a kormány támogató javaslatát. Ugyanakkor emberemlékezet óta mindig több volt a jogos igény, mint a pénzügyi lehetőség, és ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy milyen a kormány és milyen az önkormányzatok dominanciája. Fontosabb ennél az, hogy az adott önkormányzat - példánkban Vilonya lakossága - tíz körömmel kaparta össze a szükséges saját erőt.

A kormány képviselői előadták a továbbiakban, hogy mindent elkövetnek azért, hogy a rendelkezésre álló összeg 9 százalékos növelésével enyhítsék a kielégítetlen igényeket. Az elkötelezett terhelés azonban még mindig akkora, hogy a rendelkezésre álló összeg 80 százalékát felemészti. A céltámogatásokra közel hatszáz igény érkezett, és csak 8,1 milliárd forint a támogatás fedezete. Az ágazatok között kialakult arány az ágazatok megegyezését is tükrözi, ezen belül azonban prioritást élvez a középiskolák rekonstrukciója.

Az egészségügyi beruházások tükrözik a kormány azon törekvését, hogy a betegutak rövidüljenek, sürgősségi osztályok létesüljenek, és ágyszámcsökkenéssel javuljon a betegellátás színvonala, tehát a betegek jobb ellátásban részesülhessenek, miközben csökken a kórházban tartózkodás ideje - tégla helyett műszerfejlesztés segítse az egészségügyi ellátást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Összességében az ellenzéki vélemények is támogatták a javasolt célkitűzéseket, de a fenntartásokat jelezve alakult ki a bizottsági állásfoglalás, mely 14 igen és 6 nem szavazattal a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: A költségvetési bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Balsay Istvánnak, a bizottság előadójának.

 

BALSAY ISTVÁN, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm a szót. A költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta a helyi önkormányzatok 2000. évi új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslatot.

A vita során nem is az előterjesztésről alakult ki nagyobb vita, hanem a címzett támogatások továbbfejlesztéséről és az eddig nyújtott támogatásokról. A költségvetési és pénzügyi bizottság 12 igen, 4 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett támogatta a helyi önkormányzatokról szóló 2000. évi új címzett támogatásról szóló törvényjavaslatot. Kérte az előterjesztőtől, hogy az általános vita megkezdéséig készüljön el egy kimutatás, amely az 1991-től eddig igénybe vett támogatásokat önkormányzati típusonként tartalmazza - megyei, megyei jogú városi, települési és így tovább, kiemelten a fővárosi támogatásokat is -, hogy megnyugtató választ lehessen adni az eddigi címzett támogatások megoszlásáról.

A bizottság több hozzászóló képviselő hatására támogatta, hogy a belvíz-, általában a vízrendezéssel kapcsolatos összefüggésekben kapjon többlettámogatást a címzett támogatások sorában is a későbbiekben azon önkormányzatok sora, akik ilyen célból kértek támogatást, bár a válaszban elhangzott, hogy egyéb más forrásból is rendelkezésre áll jelentős összeg az önkormányzatok számára, így a vis maior keretből is, a céltámogatásokból is és más forrásból is.

Elhangzott az is, hogy célszerű lesz a címzett támogatások odaítélésénél figyelembe venni, hogy rendelkezik-e a település rendezési tervvel, azon belül vízrendezési tervvel. Szóba került a bizottság ülésén - nem e napirendnél, hanem a következő előterjesztéseknél -, a bizottság abban határozott, hogy az európai uniós csatlakozással konform támogatási rendszerekhez kell majd illeszteni a címzett és céltámogatási rendszert.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési és pénzügyi bizottság többsége támogatta a 2000. évi új címzett támogatásokról szóló törvényt, és kérte, hogy kiegészítésekkel kezdődjön meg egy új munka, amely a következő évben, illetve a későbbiekben a címzett támogatások odaítélésének kiegészítéséről, módosításáról szól.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Most megadom a szót Veres Jánosnak, a kisebbségi véleményt ismertető képviselőnek.

 

 

(15.50)

 

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban a többségi vélemény mellett - ahogyan a képviselőtársam azt már elmondta - némely kérdésben más álláspont is megfogalmazódott. A más álláspontok közül elsőként azt szeretném megemlíteni, hogy a költségvetési bizottság ülésén nem kaptunk kielégítő választ arra a felmerült kérdésre, hogy vajon a beterjesztett javaslat, a kormány javaslata a különböző hovatartozású, különböző többségű önkormányzatok, illetve polgármesterek esetében vajon milyen egyensúlyokat, milyen arányokat tükröz.

Felmerült a vitában az a kérdés is, hogy ha áttekintjük a most benyújtott kormányjavaslatot, akkor vajon milyen módon és milyen következtetéseket lehet és célszerű levonni az elmúlt immáron tíz év céltámogatásokra vonatkozó döntései alapján, vajon mely kérdésben valósultak meg átfogó fejlesztési programok az országban, és vajon mely kérdésben lehet olyan hiátusokat megállapítani, amelyek alapján célszerű lenne változtatásokat tenni.

A költségvetési bizottság többségi és kisebbségi véleménye is egyetértett abban, hogy célszerű lenne az év hátralévő részében ezeket a kérdéseket áttekinteni. A kormány jelen lévő képviselője úgy tájékoztatta a bizottság tagjait, hogy ez a fajta áttekintő munka elindult a Belügyminisztériumon belül. A bizottság megállapította, hogy még mielőtt a következő évi költségvetés tárgyalására sor kerülne a parlamentben, így a bizottságban, a bizottság egy külön napirend keretében kívánna foglalkozni eme áttekintéssel és az ebből következő feladatok parlament számára szükséges megállapításainak a megtételével is.

A bizottság tagjainak kisebbsége, két ellenzéki párt képviselői azért nem tudták szavazatukkal támogatni a kormány által benyújtott javaslatot, mert úgy ítéltük meg, hogy a most benyújtott előterjesztés több olyan kérdésben nem volt teljes körű és kielégítő, a kormány jelen lévő képviselőinek szóbeli kiegészítése után sem a számunkra adott információ, amely alapján igen szavazatunkat adhattuk volna a javaslat Ház elé kerüléséhez.

Fontosnak tartjuk azt is megemlíteni, hogy miközben a kisebbség is egyetértett azzal, hogy éppen a jelentős belvíz miatt két település programja olyan módon került be a támogatandó javaslatok közé, mint amilyen módon itt már az államtitkár úr is említette az expozéjában, más hasonló jellegű programok bekerülésére a kialakult ügymenet, a kialakult döntési mechanizmus szerint lehetőség nem volt, és ezt az ellenzéki képviselők szintén hiányolták. Fontosnak tartanánk azt, hogy az ilyen jellegű kérdések megfelelő áttekintésére, komplex kezelésére lehetőség nyíljon, és ilyen kiegészítésre kerülhessen sor a későbbiekben a támogatások elbírálásánál, a támogatási javaslat kialakításánál.

Az imént elmondott indokok alapján az ellenzéki képviselők a szavazatukkal nem tudták támogatni a javaslat Ház elé kerülését, azonban ez a vélemény, mint ahogy elhangzott, kisebbségben maradt a bizottság ülésén.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: A környezetvédelmi bizottság előadójaként Gyapay Zoltán ismerteti a bizottság ülésén elhangzottakat. Megadom a szót.

 

GYAPAY ZOLTÁN, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi bizottság kijelölt bizottságként a 2000. április 6-ai ülésén tárgyalta a T/2367. számú, a helyi önkormányzatok új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslatot.

A hozzászólók többsége egyetértett a támogatandó célokkal, amelyek sorában örömmel üdvözölték, üdvözöltük a belterületi vízrendezési célokat. A belterületi vízrendezés ugyanis nemcsak a belvizek és az árvizek megelőzésére, esetleges kárelhárítására, kárcsökkentésére alkalmas, hanem - amint nagyon jól tudjuk - környezetvédelmi problémákat is felvetnek az árvizek és belvizek, súlyos környezetszennyezések fordulhatnak elő, elsősorban olyan környezetszennyezések, amelyek egyben a közegészségre is ártalmasak.

A bizottság tagjai között vita ugyan nem bontakozott ki az imént a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi előadója álláspontja szerint is megfogalmazott aggályok tekintetében, amelyek a vízrendezési célok pontosabb szabályozását feszegették volna, de érzékelhető volt a bizottság tagjaiban. Kérdések hangzottak el, amelyekre a válasz az előterjesztők részéről megnyugtatta a bizottság tagjainak többségét.

Szintén elhangzott még a már említett, 4. §-ban szereplő Veszprém megyei Vilonya község iskolaépületének a továbbiakban óvodaként történő hasznosításának lehetősége is, hiszen az élet időnként produkál olyan helyzeteket, amikor túl kell lépni egy eredeti célon, és egy hátrányos helyzetbe került kistelepülés lehetőségeit ilyen módon is segíteni kell.

A bizottság a vita után végül is 12 igen szavazattal, 2 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihálynak, az egészségügyi bizottság elnökének, a bizottság előadójának.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hosszabb bizottsági vita az egészségügyi és szociális bizottság ülésén sem volt a helyi önkormányzatok 2000. évi új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslat kapcsán, azonban néhány gondolat elmondása gazdagíthatja a plenáris ülés vitáját.

A támogatásra javasolt 38 tétel közül 6 a szociális ellátáshoz, 9 az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódik. Ez az arány lényegében megfelel a korábbi években kialakult gyakorlatnak, vagyis a szociális és egészségügyi ágazat nem minősíthető felülreprezentáltnak. A szociális ágazathoz tartozó és támogatásra alkalmasnak ítélt beruházások szorosan kapcsolódnak azokhoz a prioritásokhoz, amelyekben lényegében egyetértés alakult ki a bizottságban. Három szakterület kiemelkedően magas támogatást kap, nevezetesen a rehabilitációs intézmények, az ápoló-gondozó intézmények, valamint az értelmi sérültek intézményei.

Az egészségügyi beruházásokkal kapcsolatban elhangzott az, hogy az 1 milliárd fölötti nagyságrendű beruházások - ilyen a támogatott 9-ből 6 - négyéves futamidővel szerepelnek. Erre a 6 beruházásra összesen 8,5 milliárd forint támogatás jut, de ebből közel 3 milliárd a negyedik évre, vagyis 2003-ra van ütemezve, ezért mindenképpen vizsgálandó a beruházások időtartama. És úgy tűnik, hogy a cikluson átnyúló támogatás, amely persze önmagában még nem kifogásolható, szándékoltan távoli időre tolja a támogatás több mint egynegyedét.

Felmerült a bizottság ülésén, hogy az induló támogatás körében a főváros egyetlen egészségügyi, illetőleg szociális beruházással sem szerepel a listán, ugyanakkor két örökzöld beruházási javaslata, a Bajcsy Kórház beruházási terve és a tordasi beruházás ismételten visszaköszön a nem támogatottak listáján. Úgy gondolom, hogy mind a két beruházás nagyon hiányzik a fővárosi ellátásból.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek figyelembevételével az egészségügyi és szociális bizottság 12 igen, 2 nem szavazattal és 6 tartózkodással tartotta a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a gazdasági bizottság kíván-e előadót állítani. (Dr. Latorcai János: Nem.) Nem kíván előadót állítani.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor az ajánlás szerinti 15 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezőknek adom meg a szót. Ismertetem az első három hozzászóló sorrendjét: elsőként megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Ecsődi László, a Szocialista Párt részéről (Közbeszólás az MSZP soraiból: Pozsgai Balázs!), de jelzik, hogy nem ő, hanem Pozsgai Balázs, a Szocialista Párt részéről; harmadikként pedig Bernáth Varga Balázs képviselő úr neve szerepel a listán, tehát ő lesz a harmadik hozzászóló.

Bernáth Ildikó képviselő asszonyt illeti a szó.

 

 

(16.00)

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A politikai demokrácia újjáépítése óta a fiatal magyar demokrácia legtöbb elismertséget szerzett szereplői közé tartoznak a helyi önkormányzatok.

Településeink politikai és közszolgálati intézményei a polgárok többségének bizalmát élvezik. Falvainkban és városainkban mindig könnyebben elérhetjük a politika formálóit, a helyi képviselőket. A szükségleteinket, mindennapi igényeinket szolgáló intézmények, így például az orvosi rendelők, az óvodák, iskolák működése áttekinthetőbb a településen élő polgárok számára, mint az országos szintű, nagy intézményrendszerek működése.

Az ország fejlődése, a gazdasági helyzet javulása is összekapcsolódik a polgárok helyi tapasztalataival. A gazdasági növekedésről, a családok helyzetének javulásáról szóló hírek akkor nyerhetnek megerősítést, ha szűkebb hazánkban, falvainkban, városainkban látjuk, hogy utak, járdák, óvodák, iskolák, kórházak épülnek, és szombatonként megint a házépítők zajától lesznek hangosak utcáink, és reméljük, hogy a környezetünkben több gyermeket nevelő szülők arca egyre kevésbé lesz gondterhelt.

A helyi politika emberközeliségéért és a helyi közszolgáltatások megfelelő színvonaláért nagyon sokan, helyi és országgyűlési képviselők, az ott élő polgárok együtt ajánlják fel különböző önkormányzati alapítványok működéséhez, támogatásához személyi jövedelemadójuk egy százalékát.

Örömmel állapíthatjuk meg tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy önkormányzataink működése, az önkormányzatok és a polgárok kölcsönös együttműködési viszonya a polgári magyar demokrácia egyik sikertörténetének nevezhető.

Az 1992 óta működő címzett és céltámogatási rendszer feladata az, hogy hozzájáruljon a helyi közösségek sikeres működéséhez. Azért született, hogy a helyi közösségek életének minőségét javító programokat támogassa. Címzettjei mindig az adott településen lakó polgárok, ők lesznek ugyanis azok, akik a többmilliós vagy milliárdos beruházás hasznát, előnyeit élvezni fogják.

Tisztelt Képviselőtársaim! A programok támogatására nyújtható állami pénzforrás azonban sajnos mindig kevesebb, mint a nyilvánvalóan jogos igény. Ezzel a gonddal ez idáig minden kormánynak és minden országgyűlési képviselőnek szembesülnie kellett. A forrásokkal szembeni támogatási igények pedig csak jogosak vagy még jogosabbak lehetnek. A döntéseket ez a minősítés vezérli.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Emiatt kap támogatást nyolc olyan beruházás, amely az egyre gyakoribb belvízkárok megelőzése érdekében a belterületi vízrendezést segíti elő. Különösen fontos és sajnos újra aktuális ez a javaslat. Megrázó, drámai képsorokat láthatunk napok óta a televíziók híradásaiban, szívbe markoló történetekről olvashatunk az újságokban olyan emberekről, családokról, akiket a tavalyi év után ismét sújt az árvíz.

Tavaly az árvíz- és belvízkárok elhárítására több tíz milliárd forintot biztosított a központi költségvetés a befizetett adókból. Alig telt el egy év, és ismét súlyos helyzet előtt áll az ország. Az eddig megtett intézkedésekről, a katasztrófaelhárítás pénzügyi forrásairól napirend előtti felszólalásában részletesen szólt Orbán Viktor miniszterelnök úr.

A törvényjavaslatban szereplő önkormányzatok közül különösen Szeged, Tiszabecs, Tószeg éltek, élnek át nehéz pillanatokat, ezért a számukra javasolt támogatás rendkívüli mértékben indokolt.

Szintén a még jogosabb kategóriába tartozik az a kilenc egészségügyi beruházás, döntően kórház-rekonstrukciók, amelyek minőségileg a legelavultabb, a minimális követelményeknek legkevésbé megfelelő intézményekben valósulnak majd meg. Bács-Kiskun, Borsod, Csongrád, Fejér és Somogy megyében a megyei kórház rekonstrukciójára lesz lehetőség a törvényjavaslat elfogadása esetén.

Borsod megye központjának másik egészségügyi intézménye, a Semmelweis Kórház is jelentős forráshoz, több mint 1,7 milliárd forinthoz jut. Közel félmilliárdos támogatáshoz juthat a Veszprém megyei Cholnoky Ferenc Kórház a javaslat által: a támogatással megvalósulhat az A-épület rekonstrukciója, és az intézmény kialakíthatja sürgősségi betegellátó részlegét is.

A Veszprém megyei kórház tavaly nem jutott címzett támogatáshoz. Emiatt sokan azzal támadták a Fideszt, hogy a városi önkormányzat szabad demokrata vezetése miatt bünteti a kormány a várost. Idén jelentős támogatást nyert el a kórház. Most azzal vádolják a Fideszt, hogy a megyei önkormányzat kormánypárti vezetése miatt jut pénzhez a megyei kórház.

Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársaim! Ha akarom vemhes, ha akarom, nem? Ha nem jut címzett támogatáshoz a Veszprém megyei kórház, akkor a városvezetést bünteti a Fidesz, ha támogatáshoz jut, akkor pedig a megyei vezetés kormánypárti többségének osztogat? Csak az önök szemléletében válhat ketté a város és a megye támogatása, hiszen mi, akik ott élünk, tudjuk, hogy legtöbben a veszprémi városlakók közül veszik igénybe a gyógyító segítséget, és az egész megye lakosságát is természetesen ellátja az intézmény.

Kiemelésre érdemesnek tartom a kormány Vilonya önkormányzatával kapcsolatos javaslatát. Vilonya önkormányzata 1993-ban nyert el céltámogatást, négy életveszélyessé vált iskolai tantermének újjáépítéséhez. A tanulói létszám folyamatos csökkenése miatt az intézmény tényleges kihasználtsága jelentősen romlott. A település óvodás- és kisiskolás korú gyermekei naponta húsz kilométert kell hogy utazzanak két különböző szomszédos község óvodájába és iskolájába. Az új iskolában a tanulói létszám csökkenése miatt biztosítható az óvodai nevelés, a helyi közösség azt helyben kívánja megoldani.

Valóban elmondhatom azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a falu apraja-nagyja összefogott annak érdekében, hogy ez az intézmény megépüljön. A beruházás 44 millió forintba került, ennek a kicsi településnek az egész éves költségvetése 22 millió forint, ennyit áldozott a falu arra, hogy iskolája és óvodája legyen. Ezért az előterjesztés javasolja, hogy az eredeti beruházási cél óvodai neveléssel és iskolai előkészítő feladattal kibővülhessen. A módosítás nem igényli az iskolaépület átalakítását, és további költségigénye sincs.

A szociális ellátás területén is támogatást tervez az előterjesztés. Ezek a beruházások az időskorúak és a pszichiátriai betegek ápoló-gondozó otthonban történő elhelyezésének mennyiségi és természetesen minőségi fejlesztését is szolgálják.

A közoktatás területén javasolt hat beruházás kiválasztásánál elsőbbséget kaptak a halaszthatatlan rekonstrukciós munkálatok, az egyedi, speciális képzési profillal rendelkező középfokú oktatási intézmények és többfunkciós létesítmények fejlesztései.

A kultúra területén kilenc pályázat kaphat támogatást, ezzel is elismeri a polgári kormány ennek a területnek a fontosságát is.

Mint azt az előbb már említettem, a települések, közösségek igényei jogosak és még jogosabbak. A beruházások csakis szükségesek és még szükségesebbek lehetnek. Az igények politikai megkülönböztetése a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint elfogadhatatlan.

Az önkormányzatok a polgárok többségének bizalmát élvezik. A helyi közösségek mindennapi életének semmi szüksége nincs a mesterségesen szított politikai megosztottságra, a közérdek sérülésére. Településünk polgárai építésről, jövőről, környezetük fejlődéséről nemcsak hallani akarnak, de látni is akarják azt.

 

 

(16.10)

 

A Fidesz számára érthetetlen, hogy a baloldal miért kezdeményezte 1992-ben az önkormányzatok politikai, ideológiai megosztását a baloldali önkormányzatok közösségének megalakításával. A helyi közösségek céljai szempontjából az ilyen típusú megosztást, amely ismét visszatér a régi ideológiai módszerekhez, szükségtelennek tartom.

A Fidesz a kezdetek óta politikamentes szemlélettel viszonyul az önkormányzati finanszírozáshoz. Javaslatai az önkormányzati rendszer erősítését szolgálják. Hosszú évek óta tavaly először nőtt reálértékben az önkormányzatok számára nyújtott költségvetési támogatás.

A helyi önkormányzati képviselők számára szigorú összeférhetetlenségi szabályokat előíró törvényt nemsokára elfogadja a parlament - legalábbis reméljük, hogy ez így történik. Ez a törvény felszámolja a helyi politika összefonódásait, megteremti az esélyt a még tisztább közélet kialakítására településeinken is. Méltánytalannak tartjuk ezért az ellenzék vádjait. Jellemző, hogy a baloldali önkormányzatokhoz való viszonyulás, egyáltalán ez a típusú megosztás nem a támogatási rendszer javításának javaslatával áll elő a törvényjavaslat vitájában és a sajtóban, hanem a szűkös pénzforrások politikai színezetű osztogatásának vádjával.

Ezek a fogalmak: "ellenzéki", "kormánypárti", számunkra ebben a helyzetben teljesen idegenek. Csak azért, hogy a településük fejlődéséért aggódó polgárokat megnyugtassam, az önök fogalmaival válaszolok a vádakra.

A költségvetési törvény ebben a évben 52,3 milliárd forintot biztosít a címzett és céltámogatásokra. Ez a folyó és az új beruházásokat is magában foglalja. Ebből a keretből az előző ciklus kormánypárti és a jelenlegi ciklus ellenzéki vezetésű önkormányzatai 35 beruházásra 17,2 milliárdot, az előző ciklus ellenzéki és a jelenlegi ciklus kormánypárti vezetésű önkormányzatai pedig 23 beruházásra 6,5 milliárd forintot kapnak. Tehát, tisztelt képviselőtársam, 17,2 milliárd áll szemben 6,5 milliárd forinttal.

Budapest tudatos büntetésének vádjával is illetik ezt az előterjesztést. A fővárosi polgárokat szeretném megnyugtatni. A fővárosi önkormányzat ugyanis az előbb említett összegből 6,54 milliárd forinttal részesül folyó beruházásaihoz. A Fidesz képviselőcsoportja a törvényjavaslat elfogadásával olyan igényeket szeretne kielégíteni, amelyek az emberek mindennapi életét széles körben érintik. Örömmel tapasztaljuk, hogy a javaslatban sokan megtalálják azokat a választási programokat, ígéreteket, amelyeket 1998-ban ismertettünk a választókkal.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a helyi közösségek további erősödése érdekében a javaslat kevésbé átpolitizált szakmai vitáját javasolja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Pozsgai Balázs képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Bernáth Varga Balázs képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Amióta bevezetésre került a magyar jogrendszerben a címzett és céltámogatásról szóló törvény - egyébként a törvény 1992-ben született -, viszonylag nem túlzottan nagy viharokat kavart a parlamentben, kivéve egy-két időszakot, így 1994-et is, amikor megszűnt a céltámogatásoknál az úgynevezett ígérvényes rendszer. Akkor valóban sokat vitattuk e törvényt, de szükséges volt, hogy ezt meglépjük, mert '94-re nyilvánvalóvá vált, hogy ez a céltámogatási ígérvényes rendszer nem tarható, nem támogatható, mert elértünk volna oda '97-re, '98-ra, hogy nem lehetett volna új induló címzett és céltámogatáshoz juttatni az önkormányzatokat. Tehát változtatni kellett ezt a törvénytervezetet, és amióta ez a közel tíz év eltelt, folyamatos változás igénye érintette a címzett és céltámogatási rendszert.

Azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a mai címzett és céltámogatási rendszer legfőbb gondja abból ered, hogy mindig az előző évben elfogadott költségvetési törvény határozza meg, hogy milyen mértékű pénzeszközöket lehet e két támogatási rendszerre fordítani. És ez az, ami mindig az alapvető problémát jelentette, hogy kevés ez a forráslehetőség. Ha most megnézzük az ez évre vonatkozó előirányzatokat, a 2000. évi költségvetési törvény 52,3 milliárd forintot irányoz elő, amelyből induló új címzett támogatásra összesen 2 milliárd forint áll rendelkezésre. Ha ezt megnöveljük az előző évi maradványösszeg 35 millió forintjával, ez kicsi plusznövekedést jelent, azonban még mindig kevés ahhoz, hogy lényeges változást lehessen elérni ezen a területen.

Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy az elmúlt évek tapasztalatai igazolták azt, hogy e támogatási forma szükségszerű. Ugyanis az önkormányzatoknak nem állnak rendelkezésükre azok a források, amelyekkel önmaguk meg tudják oldani a vízgazdálkodással, egészségügyi és szociális ellátással, közoktatással és kultúrával kapcsolatos feladataikat. És most nem is mentem bele abba a teljes körbe, amelyet az önkormányzatoknak kötelezően el kell végezniük, hiszen ezek a címek még nagymértékben bővíthetők lennének annak érdekében, hogy az önkormányzatok megfeleljenek a helyi közélet, a helyi polgárok alapvető érdekeinek és elvárásainak.

Mindenképpen tapasztalható - és az eddig beterjesztett törvénnyel kapcsolatos viták, beszélgetések is azt jelezték -, hogy e törvénynek működőképesnek kell lennie, viszont a továbblépés feltételeit is meg kell teremtenünk. És erre az együttműködésre - mint ahogy sok más fontos törvénnyel kapcsolatban is - a Szocialista Párt mindig kész volt, és a továbblépés érdekében felajánlja ezzel kapcsolatban az együttműködését.

Miért tartom ezt nagyon fontosnak? Azért is, hiszen ha figyelemmel vagyunk az önkormányzatok forráslehetőségére és tényleges kondíciójára, akkor két dolgot láthatunk, hogy egyrészt az önkormányzatok saját forrásai, saját lehetőségei ingatlanértékesítések tekintetében és egyéb bevételi források tekintetében folyamatosan szűkülnek, és a támogatáskiesésnek ezt a mértékét az állami költségvetés oldaláról nem sikerül megfinanszíroznunk, tehát rá vannak szorulva az önkormányzatok arra, hogy e támogatási formában is részesüljenek.

Azt, hogy ez nem lehet állandó és mindig változó, az is igazolja, amikor talán három évvel ezelőtt e Ház falai között arról vitatkoztunk, hogy a Duna-Tisza közének a vízellátását milyen módon tudnánk ellátni, hiszen három éve még a szárazság volt itt az alapvető probléma, most pedig ennek az ellenkezője: a vízzel van óriási gondunk és problémánk.

Az előttünk levő törvénytervezet - a helyi önkormányzatok 2000. évi új címzett támogatásáról szóló törvénytervezet képében - meglepetést alapvetően számunkra nem okozott, mert hiszen e törvénytervezet alapjául egy kormányhatározat szolgál, amely még múlt évben született, és lezárta azt a kérdéskört, hogy mely önkormányzatok kaphatnak támogatást. A Szocialista Párt már akkor is jelezte azt a gondját és problémáját, hogy döntően e támogatási formának a címzettjei kormánypárti vezetésű és néhány független önkormányzat.

Azt azonban el kívánom mondani, hogy alapvetően nem vitatjuk az odaítélt címzett támogatásokat, hiszen az adott önkormányzatokban élő emberek életminőségének javítása érdekében ezek fontosak. De hogy ezt megkapják - és ez ebben az érdekes -, mi úgy ítéljük meg, ehhez feltétlen hűségnyilatkozattal kell a kormány elé járulniuk.

 

 

(16.20)

 

 

Így ezt a folyamatot, ezt az elbírálási döntéshozatali módot az önök által, a tisztelt kormánypárti képviselők által is hirdetett demokrácia sérelmének tartjuk.

Talán az indoklásban is többször elhangzott, igaz nem a mai parlamenti ülés keretében, hogy hiszen kapnak az ellenzéki vezetésű önkormányzatok is támogatást, szóba került Veszprém és Győr esete. De jelezni kívánom, mind a két esetben a megyei önkormányzatok kapják a címzett támogatást.

Tudok róla, hogy volt olyan gond és probléma a címzett támogatások odaítélésénél, hogy egyszer kevés a 2 milliárd 35 millió forint, de egyszer sok is. Hiszen a győri támogatási rendszernél, amikor a kormányoldalról még a múlt évben támogatást nyert, hogy készítsék el a pályázatokat, nem is voltak felkészülve arra, hogy 510 millió forint értékű beruházással tudnak indulni ebben az évben.

Konkrétan néhány gondolatot szeretnék mondani a törvényjavaslatról. Úgy gondolom, a múlt évivel összehasonlítva egyértelműen látnunk kell, hogy növekedett a beruházások darabszáma, és több pályázat nagyobb összegben került támogatásra. A megvalósult beruházások értéke is jelentősen növekszik, a 25 milliárd forintot el fogja érni. A múlt évben csak 29 pályázat volt, most 35. Ez idáig nagyon szép dolog, de a probléma ott van, hogy a 2000. évben induló ugyanaz a 2 milliárd, illetve 2 milliárd 35 millió forint, ami a tavalyi volt. Tehát a problémát csak folyamatosan görgetjük magunk előtt.

Nem növekedett az új, ez évi beruházások volumene. Úgy látszik, csak elindítjuk a beruházásokat, és majd valamikor befejeződnek azok. Úgy ítélem meg, és a Szocialista Párt úgy ítéli meg, hogy ezáltal, e folyamattal csak a következő évek terheit rakjuk le magunk elé.

A támogatások ágazati összetételéről néhány szót: úgy gondolom, az ágazati összetétel tulajdonképpen jó irányba változott, mert a vízgazdálkodási támogatás növekedett. Nem akarok kitérni a mai, induló időszak ár- és belvízvédelemmel kapcsolatos gondjaira és problémáira. Viszont nem tudjuk elfogadni, hogy a közoktatás területén jelentősen csökkent az indítható beruházások száma, és jelentősen csökken az erre fordítható összeg is. Az elmúlt évben tizenkét, közoktatást érintő beruházás indult, most viszont csak hat indul. Ez az összeg is majdnem megfeleződött, a múlt évi összeg 60-65 százaléka. Úgy gondoljuk, ez rossz irány, a kormány prioritási szándékaival sem egyeztethető össze, mert a közoktatás olyan fontos terület, amelynek a beruházási támogatásait nagyobb mértékben kellene támogatni. Tehát megint visszakanyarodok oda, hogy az induló összegünk, az a bizonyos 52,3 milliárd forint az, ami ebben a kérdésben kevés.

Ami a további néhány rövid paragrafust illeti, ez több gondot és problémát vet fel. Az egyszerűbbel kezdem, ami szerintem talán még pótolható. A törvény 3. §-ában, annak is a 3. mellékletében jelentkezik az eredeti előirányzat módosítása. Erre van törvényi lehetőség, ha az eredeti előirányzatot módosítani kell azért, mert a törvényi változás időközben bekövetkezett, tehát feladatváltozás esete áll fenn. S úgy gondoljuk, ha megnézzük ezzel kapcsolatban az indoklásban, hogy miből következtek be a törvényi módosítások, akkor elég sok olyan eset van, amelyben nem védhetők teljes mértékben a beruházások. Így a miskolci, a diósgyőri városi kórház úgynevezett rekonstrukciós kiadásaival kapcsolatban, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei általános iskola támogatásával kapcsolatban, a harmadik esetben a Zala Megyei Önkormányzat színház-támogatási pályázatával kapcsolatban van ilyen problémánk.

Azért emelem ezt ki - s a legnagyobb gondunk is ebből ered a törvénytervezet kapcsán -, mert nem látjuk azt a másik négyet, amelyet az igen tisztelt előterjesztő bizottság nem javasolt, mert az leírja, hogy hét ilyen kérelem érkezett a törvény elbírálási időszakáig, de erről több információnk nincs.

Az viszont egyértelműen kiolvasható az 1992. évi cím- és céltámogatási törvényből, hogy ezekben a kérdésekben mérlegelés alapján dönt az Országgyűlés - és nem a kormány. Ahhoz, hogy egyedi mérlegelés alapján tudjunk dönteni, be kellett volna terjeszteni még azt a négyet is, ugyanúgy, ahogy azt a 2. mellékletben leírják, hogy melyik előirányzatot nem, és azt is, hogy miért nem támogatják. Tehát az Országgyűlésnek egyedi mérlegelés alapján van döntési joga, de nem tudunk mérlegelni, ha azt sem tudjuk, hogy ki adott be még címzett támogatásra kérelmet. Úgy gondolom, ez nagy hiányossága a tervezetnek, és mindenképpen pótolni kellene, mert így felemás a benyújtott indítvány.

A harmadik kérdéshez az előttem hozzászóló képviselő asszony is hozzászólt, ez Vilonya önkormányzat kérelmével kapcsolatos. Úgy ítéljük meg, hogy támogatjuk ezt a törvénytervezetet, de itt alapvetően nem az eredeti funkció megszűnéséről van szó, hanem gyakorlatilag egy időközbeni funkcióváltozásról történt rendelkezés. Egyetértünk ezzel a támogatással azért is, mert fontos, hogy a működőképesség fennmaradjon ez esetben a vilonyai önkormányzat beruházásában. Azonban az is felmerül, hogy 1993-ban hogyan lehetett olyan beruházást elkezdeni, amelyről néhány év múlva kiderült, hogy teljesen felesleges volt, mert nincs annyi gyerek. Tehát a körültekintő, megfontolt kérdéskörökre is konkrétan válaszolni kellene.

Befejezésül néhány gondolatot! Tisztelt Ház! Áttekintettem az elmúlt öt év címzett támogatásait, és szomorúan tapasztaltam, hogy ilyen mértékű protekcionizmus sehol nem tapasztalható, mint az idei támogatási rendszerben. Ennek ellenére összességében alapvetően támogatjuk a benyújtott címeket, tiszteletben tartva az önkormányzatok igényeit. Ugyanakkor igazán jóleső érzéssel vettük volna figyelembe, ha ellenzéki önkormányzat - a mai kormányoldalról nézve - is támogatást kap.

Egy nagyon rövid mondattal reagálnék a képviselő asszony téves értelmezésére a baloldali önkormányzatokkal kapcsolatban. Szeretném elmondani: ez nem baloldali önkormányzatok közössége, hanem Baloldali Önkormányzati Közösség, amely személyek gyülekezete és baloldali gondolkodású polgármesterek, képviselők olyan társasága, amelyben az együttgondolkodás érdekében próbálnak véleményt alkotni és jobbító szándékkal lépni az önkormányzatok érdekében.

Tisztelt Ház! Ezzel befejezem. Kérem, ezzel a nagy szerénységgel és nem arroganciával elmondott véleményemet vegyék figyelembe! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Bernáth Varga Balázs képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi Kóródi Mária képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A napirendi ponthoz kapcsolódóan a T/2367. számú törvényjavaslattal kapcsolatos néhány gondolatot szeretnék megfogalmazni.

A helyi önkormányzatok pénzügyi szabályozórendszerének részeként 1991 óta működik a címzett és céltámogatási rendszer, melynek célja az önkormányzatok társadalmi szempontból kiemelkedő fontosságú, nagy költségigényű infrastrukturális beruházásaiban az állami részvétel megjelenítése, a lakossági infrastrukturális ellátás különbségeinek mérséklése, az ellátás színvonalának a javítása. A támogatási rendszer 1991-től sikeresen járul hozzá a lakosság ellátásának javításához és az ellátás különbségeinek a mérsékléséhez.

A szabályozás alapvető célja, hogy az önkormányzatok az igénybejelentést csak egy alkalommal nyújtsák be, és azáltal, hogy a döntés a beruházás teljes időszakára vonatkozik; az önkormányzatok részére a támogatási rendszer stabilitást nyújtson.

 

(16.30)

 

A kialakult támogatási rendszer lehetővé teszi az állami pénzeszközök felhasználásának ellenőrzését, és az Országgyűlést nem terhelik technikai részletek. A törvény átfogó módosítása, amely a gyakorlati tapasztalatokból táplálkozott, 1994-ben és 1997-ben történt meg.

Az önkormányzati fejlesztések támogatásában kiemelkedő szerepe van a címzett támogatási rendszernek, melynek keretei között az önkormányzatok egyes nagy költségigényű és kiemelt fontosságú beruházásaikhoz igényelhetnek támogatást. A címzett támogatással valósulhatnak meg a vízgazdálkodási, az egészségügyi, az oktatási és kulturális ágazatban az önkormányzati feladatellátást szolgáló beruházások, rekonstrukciók.

A támogatási rendszer egyik alapelve, hogy a céltámogatási körbe tartozó beruházások esetén - kivéve a kórházfejlesztéseket - címzett támogatás nem adható. Az adott fejlesztések támogatása a források korlátozottsága miatt meggondolandó, és az ország teherviselő képességéhez igazodó kell hogy legyen; annál is inkább, mivel a címzett támogatási körben az önkormányzatok a támogatást költséghatár nélkül igényelhetik, és a támogatás mértéke akár a beruházás teljes költsége is lehet.

A címzett támogatási rendszer sajátossága, hogy a támogatás adott évben fel nem használt összege a beruházás tervezett befejezését követő év végéig igénybe vehető. A beruházás saját forrása összetételének igazolása nem szükséges, ez azonban nem mentesíti a helyi döntéshozókat a saját források biztosítása tekintetében a felelős döntéshozataltól. A központi támogatás adott célra történő felhasználását hivatott biztosítani a viszonylag szigorú visszafizetési szabály, miszerint a címzett támogatás visszafizetése kötelező abban az esetben, ha a támogatás kedvezményezettje a támogatás igénybevételével keletkezett vagyont a beruházás időtartama alatt vagy azt követő tíz éven belül nem helyi önkormányzat részére elidegeníti, illetve a beruházási céltól eltérően hasznosítja a beruházással elkészült létesítményt.

A címzett támogatás odaítélését megelőző eljárás keretében a kormány határozza meg, hogy mely beruházási koncepció támogatását javasolja az Országgyűlésnek. A már közel egy évtizede működő rendszerben az Országgyűlés évente egy alkalommal dönt a kormány javaslata alapján a címzett támogatással megvalósuló beruházások köréről.

A címzett támogatási rendszer működésének ideje alatt az elkészült beruházások legnagyobb része a jelentős összköltségű és támogatási igényű kórház-rekonstrukciókra irányult. A támogatás meghatározott ágazatokban és mindig az össztársadalmi célok változtatásával összhangban alakított célrendszer szerint használható fel. A szociális ellátás területén a támogatott beruházások révén megteremtődhet a lehetőség az időskorúak, mozgáskorlátozottak és más betegek megfelelő otthonban történő elhelyezésére. A vízgazdálkodás súlya mérsékelt ebben a támogatási körben, és elsősorban a vízminőség javítására, belterületi vízrendezésre irányul a támogatás.

A címzett támogatási rendszerben átfogó módosítások történtek, amelyekre nem kívánok kitérni. Ennek eredményeként címzett támogatást igényelhetnek az önkormányzatok a céltámogatási körben nem támogatható, 200 millió forint feletti beruházási összköltségű, már említett ágazatokba tartozó és kiemelt fontosságú beruházásaik megvalósításához. Ez a módosítás vezeti be a megvalósíthatósági tanulmány készítésének kötelezettségét is.

A törvény meghatározza továbbá a támogatható célok körét, az igénybevétel feltételeit és a célonkénti belső rangsort is. A támogatási rendszer 1997. évi átfogó átalakítása következtében az önkormányzatok lemondása által felszabaduló támogatási összeg felhasználására nyílt lehetőség a tárgyévben ki nem elégített, de a feltételeknek megfelelő igények szerint, az igénykielégítés sorrendjében. A címzett támogatási rendszer a céltámogatásokkal, a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatással és céljellegű decentralizált támogatási rendszerrel együtt biztosítja az önkormányzatok fejlesztési döntéseinek megvalósításához az állami részvételt biztosító központi költségvetési támogatást.

A helyi önkormányzatok fejlesztéseinek támogatási rendszerében - köztük a címzett támogatási rendszerben - a központi költségvetési támogatások, a korábbi években hasonlóan, idén is kiemelt fontossággal bírnak. A törvényjavaslat elfogadása esetén a 2000. évben 38 önkormányzati fejlesztés veheti kezdetét, melyek teljes beruházási összköltsége meghaladja a 40 milliárd forintot.

A számadatok is igazolják, hogy az önkormányzati beruházások központi költségvetési támogatása továbbra is kiemelt önkormányzati szándék. A címzett támogatással megvalósuló fejlesztések megteremtik a lehetőségét a helyi közszolgáltatások színvonalának lényeges és a mindennapokban érzékelhető javulásához; különösen utalnék az egészségügyi ellátásra. Csökkenthetik a települések között az infrastrukturális ellátottságban meglévő különbségeket is.

A 2000. évi címzett támogatások a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a vízgazdálkodási, a szociális, az egészségügyi, közoktatási és a kulturális ágazatban tervezett önkormányzati fejlesztések forrásainak biztosításához járulnak hozzá. A benyújtott 49 támogatási igény közül a javaslat szerint 38 beruházás felel meg a törvényi feltételeknek, és biztosítható címzett támogatás útján a megvalósításához a fedezet.

A javaslat elfogadása esetén a benyújtott igények közel 80 százaléka válhat támogatott beruházássá, ez az elmúlt évi 70 százalékos támogatottsági arányhoz képest lényeges javulást jelenthet. A javaslat szerint a támogatott ágazatok közül a benyújtott igények legnagyobb része, 80 vagy azt meghaladó százaléka a vízgazdálkodási, az egészségügyi és a kulturális ágazatban kerülhet támogatásra. Az igénybejelentésekhez képest a legkisebb támogatottsági arány a közoktatás területén van.

A korábbi évek gyakorlatához igazodóan, a 2000. évben is az egészségügyi és a szociális ágazat beruházásaihoz nyújthatja a központi költségvetés címzett támogatás útján - a beruházási összköltségen belül - a legnagyobb arányú támogatást. A támogatás segítségével nem mennyiségi, tehát ágyszámnövekedés nélküli, hanem minőségi változás következhet be az egészségügyi ellátás területén, és a korszerű betegellátás feltételeinek megteremtéséhez biztosíthat forrást a címzett támogatás a támogatott önkormányzatok tekintetében.

A szociális ágazatban hat megyei önkormányzat fejlesztésének támogatása útján lehetőség nyílik az időskorúak, egyéb betegek és fogyatékosok ellátása intézményi feltételeinek javítására. A vízgazdálkodási ágazatban a feladat fontosságához igazodóan a támogatásra javasolt nyolc beruházás mindegyike a belterületi vízrendezéssel összefüggő beruházás. Ezeknek a fejlesztéseknek a szükségessége a mindennapi szomorú és egyre nagyobb területeket érintő történések, természeti csapások figyelembevételével nem indokolhat különösebb magyarázatot.

 

 

(16.40)

 

A törvényjavaslat szerint a kulturális és a közoktatási ágazatban benyújtott 20 igény közül 15 válhat támogatottá. A támogatásra javasolt beruházások megvalósítása esetén többfunkciós, viszonylag magas ellátási körzettel rendelkező intézmények jöhetnek létre, és megvalósulhatnak halaszthatatlan rekonstrukcióik, javulhatnak a levéltári és a művészi alkotómunka feltételei. Az elutasításra javasolt fejlesztési igények szinte mindegyike indokolt szakmailag, ezek többségének támogatására azonban - sajnálatos módon - a költségvetési fedezet hiánya miatt ez évben nem kerülhet sor.

Összességében a 2000. évi címzett támogatásra javasolt beruházások mindegyike igazodik a támogatási rendszer alapelveihez, és a törvényi feltételeket maradéktalanul teljesítik. A javaslat szerinti ez évi címzett támogatások lehetőséget adhatnak a társadalmi szempontból kiemelt beruházások megvalósításához, amelyek várhatóan nemcsak a beruházásokkal érintett területek ellátási körzetében élők mindennapi életében jelenthetnek pozitív, minőségi változást. A címzett és céltámogatási rendszer működésének szükségessége a gyakorlati tapasztalatok alapján nem kérdőjelezhető meg, a támogatási rendszerrel szemben fennálló követelményeknek a rendszer képes megfelelni. A támogatási rendszer segítségével megvalósított fejlesztések szükségesek és nélkülözhetetlenek. Erre tekintettel a Független Kisgazdapárt frakciója támogatja az előterjesztést, és kérem képviselőtársaimat is e támogatás megadására.

Köszönöm szépen türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kóródi Mária képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A helyi önkormányzatok 2000. évi új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslat most megkezdődő parlamenti vitáját - mint az már ebben a ciklusban vagy ebben az időszakban többször is előfordult - éles pengeváltás előzte meg itt a Házban a kormány képviselői és az ellenzéki képviselők között. Én magam is interpelláltam e témában három héttel ezelőtt.

Ismételten meg kell állapítanunk, a kormány ezzel a törvényjavaslatával bizonyítja, hogy az egész önkormányzati rendszer működőképességét veszélyeztető politikát folytat, és hogy a nem kormánypárti képviselő-testülettel rendelkező önkormányzatokat és így azokat az embereket, akik olyan településeken élnek, amelyeket nem kormánypárti vezetés vezet, bünteti, többek között azzal is, hogy a 2000. évi új címzett támogatási körből egyszerűen kihagyja ezeket a településeket. Ezt tette a kormány már az 1999. évi új címzett támogatási igények esetében is.

Tisztelt Ház! Az teljesen nyilvánvaló tény, hogy mint az élet egyéb területén, úgy az önkormányzati szférában is a beruházások a fejlődés meghatározói, mert a beruházások teszik lehetővé hosszú távon az intézmények működőképességét, a növekvő szakmai elvárások teljesíthetőségét, az életkörülmények javulását, a helyi kezdeményezések fenntartását. Az is rendjén való, hogy az államnak részt kell vennie a támogatás e formájában az önkormányzati beruházások meghatározott körében. Ezt az állami szerepvállalást az önkormányzati törvény is nevesíti a címzett és céltámogatásokról szóló rendelkezéseiben.

Tisztelt Ház! Ez a támogatási rendszer kiemelkedő szerepet játszott az önkormányzatok fejlődésében, ugyanis a legjelentősebb tényezője volt az infrastruktúrafejlesztést szolgáló finanszírozási formáknak, közvetlenül hozzájárult az emberek életminőségének javításához, de motiváló tényező volt a vállalkozók letelepedését meghatározó feltételekhez is. Az önkormányzatok gazdálkodásának finanszírozásán belül a címzett és céltámogatási rendszerrel szemben megfogalmazott célok és feladatok alapvetően ma is helytállóak, és a rendszerváltozástól 1999-ig teljesültek is. Eddig a támogatás rendszere működőképes volt.

1991 és 1998 között a címzett támogatásokra vonatkozó kormányzati javaslatok és az ezekről szóló parlamenti döntések szakmailag megalapozottak voltak. A címzett támogatási javaslatok kialakításánál általános szempont volt, hogy a beruházás a központi források hatékony felhasználásával valósuljon meg, a költségtakarékosság követelményének megfelelően a közösen ellátott feladatok, a területi szolgáltatásokat végző intézmények, illetőleg a kötelezően ellátandó feladatokat szolgáló beruházások részesüljenek előnyben. Szempont volt továbbá az is, hogy az igényt benyújtó önkormányzat anyagi erőihez mérten ajánljon fel saját forrást a beruházás megvalósításához, a céltámogatások rendszerében pedig teljeskörűen érvényesült az objektivitás és az alanyi jog.

A címzett és céltámogatási rendszer működése 1991 és 1998 között látványos eredményeket hozott. Ez idő alatt a támogatási lehetőséggel 7800 beruházás kezdődhetett el. A beruházások összköltsége 630 milliárd forint, amelyből 340 milliárd forintot fizet a költségvetés és 290 milliárd forintot az önkormányzatok. A beruházások révén a lakosság több mint 90 százaléka kedvezőbb infrastrukturális ellátásban részesül. Az előbb ismertetett adatokból címzett támogatással összesen 411 beruházás finanszírozása vált lehetségessé. Ehhez 146 milliárd forint összegű támogatás járult. A támogatással elsődlegesen egészségügyi beruházásokat finanszírozott az állam.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a kedvező folyamat azonban csak a harmadik kormányzati ciklusig tartott. Ezt azért állíthatom, mert az 1998. évi választásokat követően a megalakult új, fideszes kormány első ténykedéseinek egyike az volt, hogy megváltoztatta az 1999. évi új címzett támogatásokról szóló törvényjavaslatával az eddig hatékonyan működő, jól bevált rendszert. Emlékezhetünk rá, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Orbán-kormány 1999. évi új címzett támogatási törvényjavaslata alapvetően más támogatási listát tartalmazott, mint ami a hivatal szakmai állásfoglalásában megjelent. A kormány a korábbi listát átdolgozásra visszaadta azzal, hogy az előkészítés nem felel meg az új kabinet elvárásainak. Az átdolgozott és most már a kormány által elfogadott lista a korábbi támogatásra javasolt harminc igényből mindössze huszat tartott meg. A kivett tíz igény olyan önkormányzatokat érintett, ahol nem kormánypárti színezetű volt a helyi vezetés, amelyet az akkori helyhatósági választásokon megválasztottak. A megváltoztatott támogatási lista a kormánypárti képviselő-testülettel működő önkormányzatok jutalmazását szolgálta. Ez a fajta magatartás a politikai bizalmatlanság légkörét, a kiszámíthatatlanságot erősíti.

A 2000. évi költségvetési törvény szemléletesen bizonyítja a kormánynak az egész önkormányzati rendszerről vallott nézeteit. Ez röviden úgy foglalható össze, hogy alapvetően az önkormányzati önállóság korlátozására irányul a kormány tevékenysége, intézkedései az önkormányzatok elszegényítését eredményezi. Ilyen körülmények között az önkormányzatok még inkább támogatásra szorulnának fejlesztéseikhez.

Engedjék meg, hogy az önkormányzatok romló gazdasági feltételeire néhány példát mondjak. Az önkormányzatoknak a bruttó hazai termékből a részesedése tovább csökken, miközben a GDP tervezett növekedése 2000-ben 4-5 százalék. Az állami hozzájárulások és támogatások előirányzata 1999-hez képest mindössze 1 százalékkal növekszik. A személyi jövedelemadó 5 százaléka marad helyben, 35 százalékot normatívaként oszt el a költségvetés. Az iparűzési adóerő-képesség figyelembevételével 80 önkormányzattól részben vagy egészben elvonja az állam az önkormányzatot megillető személyi jövedelemadót és a normatív állami hozzájárulást. A gázközművagyon ügye még mindig nem rendeződött. Tisztelt Országgyűlés! 2000-től új formát és lendületet kapott a kormányzati részrehajlás.

 

 

(16.50)

 

A belügyminiszter úgy oszthat el 1,2 milliárd forintot a likviditási helyzet átmeneti megoldására az önkormányzatok között, hogy a támogatás feltételeit jogszabály nem határozza meg, és hogy a miniszter majd 2001. február 28-án tájékoztatja a pénz elköltéséről az Országgyűlés önkormányzati bizottságát. Nem nehéz kitalálni, hogy vajon mely önkormányzatok kapnak majd ebből a közpénzből. De jól jelzi a részrehajlás szándékát az is, hogy 2000-től a legnagyobb támogatási célnál, a szennyvízelvezetésnél és -tisztításnál kormányrendelet határozza meg a támogatási igények kielégítésének belső rangsorát az eddigi törvényi szabályozás helyett. Nem kell különös fantázia ahhoz, hogy vajon mely önkormányzatok kerülnek a rangsorban előre.

A 2000. évi új címzett támogatásokról szóló törvényjavaslat szintén bizonyítéka annak, hogy a kormány továbbra is kitart az ellenzéki irányítású önkormányzatokat büntető magatartása mellett. 1999-hez hasonlóan az ez évi támogatási listában sem találunk, tisztelt képviselőtársaim, egyetlen ellenzéki vezetésű önkormányzatot sem. Ilyen az előző időszakban nem fordult elő. Az előző kormánykoalíciók minden évben támogattak kormánypárti és ellenzéki önkormányzatokat egyaránt, és nem tartogatták arra a címzett támogatásokat, hogy a kormányhűség jutalmazására szolgáljon.

Tisztelt Országgyűlés! Van még egy említésre méltó tényező, ami az összes önkormányzatot együtt érinti hátrányosan. Ez a következő: 1999-hez hasonlóan 2000-ben is a kezdés évére 2 milliárd forint áll rendelkezésre az új címzett támogatásokhoz. Ha figyelembe vesszük, hogy 1998-ban az előző kormánykoalíció a lényegesen rosszabb nemzetgazdasági körülmények között is 3 milliárd forintot biztosított az új címzett támogatásokhoz, akkor nem nehéz megállapítani, hogy ez a kormány nemcsak az ellenzéki önkormányzatokat sújtja azzal, hogy nem talál támogatásra érdemes beruházást ebben a körben, de sújtja a kormányhű önkormányzatokat is, hiszen az infláció figyelembevételével az évenként 2 milliárd forint egyre kevesebb műszaki tartalom megvalósításához elég.

Az önkormányzatokkal szemben immár két éve megnyilvánuló kormányzati magatartásnak üzenete van. Üzeni egyrészt az összes önkormányzatnak, hogy gazdálkodásuk anyagi feltételeiben ne várjanak javulást; hogy folytatódik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok számának és támogatási igényének a növekedése - továbbra is működőképes fenntartásukhoz a meglévő vagyonuk felélésével kell forrást biztosítani -; folytatni kell az intézmények bezárását, összevonását, feladatelhagyását; folytatódik az önkormányzati vagyon romlása az elmaradó felújítások, beruházások miatt. Az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknak ezenkívül még az is az üzenet, hogy az önkormányzatok egészén belül is rosszabb lesz az ő helyzetük azáltal, hogy például a miniszter önhatalmúlag dönthet támogatásukról, vagy hogy az önkormányzatok bizonyos körét kirekesztő támogatási javaslatot a parlament úgyis megszavazza. Mindez annak a kormányzó pártnak a támogatásával, amelynek képviselője még ellenzéki korában az egyik plenáris ülésen azt mondta: "Minden önkormányzatnak joga van az életben maradáshoz és fejlődéshez." Úgy tűnik, mára ez az elv már nem meghatározó.

De nézzük, miről szól a 2000. évi új címzett támogatási javaslat konkrétan is! Az indokolást is áttanulmányozva megállapítható, hogy a kormány állásfoglalása szerint a 2000. évi címzett támogatásra a benyújtott 175 beruházási koncepcióból mindössze 36 beruházás javasolható, és 139 a támogatásra nem javasolható beruházás. Az állásfoglalással összehasonlítva a törvényjavaslatot megállapítható, hogy az elutasított önkormányzatok döntő többsége belenyugodott a kormány döntésébe, nem is kísérelte meg ezek után a kérelem elkészítését és benyújtását. Így lehet az, hogy a 139 elutasítással szemben a törvényjavaslat már csak 11 elutasításra javasolt kérelemről szól. De az is figyelemre méltó, hogy mindkét döntés előkészítési fázisában az összes szükséges fejlesztést tartalmazó fővárosi támogatási igény elvetésre került. Továbbá az is elgondolkodtató lehet, hogy a támogatandó 38 beruházás közül 16-ot megyei önkormányzatoknak javasol a kormány.

Helyeselhető szándék - a beruházások megelőzése érdekében - a belterületi vízrendezésre benyújtott és a kormány állásfoglalásában még nem szereplő két önkormányzati igény támogatása. Ezek Törökszentmiklós és Tószeg belterületi csapadékvízhálózat-építésének támogatására szolgálnak. Remélhető azonban, hogy ez a két további kérelem nem a kormány önhatalmú intézkedésének újabb példája, hanem vélhetően törvényi felhatalmazás a javaslat alapja, mert erről nem tesz említést az indoklás sem.

Ez évben is nagy felelősség hárul a képviselőkre, hiszen a 2000. évi új címzett támogatási igények jóváhagyása esetén 25 milliárd forint beruházás megvalósításának esélyét adjuk meg, amiből 22 milliárd a címzett támogatás. A mostani döntésünk következő évekre gyakorolt hatását azért is indokolt figyelembe venni, mert a korábbi évek 60-70 százalékos determinációjával szemben a címzett és céltámogatásokra 2000-ben felhasználható 52,3 milliárd forintból a korábbi évek döntéseivel 80 százalékot már elköltöttnek tekinthetünk. A folyamatban lévő címzett támogatással megvalósuló fejlesztések 2000. évi üteme viszi el az egész éves támogatási összeg több mint felét. Az újabb beruházásokhoz a döntési szabadság tehát évről évre csökken.

A címzett és céltámogatási rendszer 1991-98. évi működésének kedvező tapasztalatai mellett az 1999-2000. évi kormányzati - önkormányzati autonómiát veszélyeztető - centralizációs törekvések és kirekesztő magatartás alapján az SZDSZ-frakció sürgeti az önkormányzati finanszírozási rendszer áttekintését, a szükséges EU-konform korszerűsítési intézkedések meghozatalát.

A törvényjavaslat kapcsán ismertetett szakmai aggályaink mellett azonban mégis javasoljuk a törvényjavaslat elfogadását, és támogatjuk azt. Tesszük ezt azért, mert úgy véljük, hogy minden forintnak megvan a helye az önkormányzatoknál. De ismételten fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ez a javaslat a kormány általános forrásszűkítési pénzügypolitikája mellett a támogatás odaítélése során különbséget tesz kormánypárti és ellenzéki önkormányzatok között. A javaslat büntetni szándékozik a nem kormánypárti települések polgárait, második éve elvéve a lehetőséget a szinten tartástól, a fejlődéstől. Elfelejtik, hogy ezeken a településeken is magyar emberek élnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akiknek ugyanazon jogaik vannak a jobb életkörülményekhez, mint a kormány szívéhez közel álló települések polgárainak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, két percre önt illeti a szó. (Közbeszólás: Vezérszónoki körben nincs kétperces!)

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Már a 2000. évi költségvetési vita során és a mai napon is elhangzott az, hogy reálértékben nőtt az önkormányzatok költségvetési támogatása. Ennek eloszlatása érdekében hadd mondjam el azt, amit az Állami Számvevőszék ezzel kapcsolatban megállapít, mert így legalább akkor nem lesz tovább vita. (Olvassa.) "A központi költségvetésből származó források mintegy 6 százalékkal emelkednek. Az önkormányzati gazdaság egészére igaz így az a megállapítás, hogy az ellátandó feladatokat az optimistább inflációs elvárások teljesülése esetén is reálértékben csökkenő bevételből kell megoldani. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a központi források elismert növekménye értelemszerűen nem egyenletesen jelenik meg az egyes önkormányzatoknál, tovább nő az a különbség, mely az egyes önkormányzatok által ellátandó feladatok és a rendelkezésre álló források között évek óta jelen van."

Azért olvastam el ezt a megállapítást, az Állami Számvevőszék megállapítását, mert jó lenne, ha nem dugnánk a fejünket a homokba, ha valóban elfogadnánk az Állami Számvevőszék reális megállapítását, és a tények alapján politizálnánk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy nem vezérszónoki rendszerben megy a felszólalás, pontosan ezért nyílik arra lehetőségem, hogy kétperces hozzászólásra a vita keretében szót adjak. Most pedig Lentner Csaba képviselő úr következik, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

(17.00)

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2000. évi új címzett támogatások körében az önkormányzatok 49 darab új igényt jelentettek be a Belügyminisztériumba és a szakminisztériumba, amelyek az összes támogatási igény szempontjából 41 milliárd forintot jelentenek. Ebből konkrétan a 2000. évi támogatási igény 10 százalékot, azaz 4 milliárd forintot tesz ki.

A felosztható források keretét még a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló 1999. évi CXV. törvény eleve behatárolta, ugyanis a címzett és céltámogatásokra összesen 52,3 milliárd forintot hagyott jóvá az Országgyűlés néhány hónappal ezelőtt. Eleve adódik a bemutatott költségvetési számokból, hogy a költségvetés által juttatott címzett támogatásokra a teljesíthetőnél lényegesen nagyobb igény jelentkezik.

Felmerült annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy ebben az évben, illetve az elkövetkezendő esztendőkben a magyar költségvetés milyen mértékű támogatást tud biztosítani az önkormányzati szektor irányába.

Az eddigi felszólalások kapcsán - főleg ellenzéki oldalról - az önkormányzati pályázatok politikai diszkriminációjáról és a leépülőfélben lévő állami támogatási rendszerről esett szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én két fontos dologra utalnék ebben a tárgykörben. Az első: a 2000. évi új, kormány által támogatott és elutasított pályázatokat számba véve a következők állapíthatók meg a mellékletként csatolt táblázatok elemzése alapján. Az 1-es számú mellékletben a kormány által támogatott induló projekteknél a beruházások értékének összesenje 25 milliárd 248 millió. Ebből a beígért sajáterő-rész 13 százalékot tesz ki, míg a kivitelezésnél óhatatlanul szükséges címzett támogatási hányad 87 százalékot jelent.

Megvizsgáltam a 2-es számú mellékletben szereplő elutasított pályázatokat is. Az elutasított pályázatok tervezett beruházási költsége 19 milliárd 545 millió forint. Sajáterő-hányadként 20 százalékos részarány szerepel feltüntetve, míg az igényelt támogatási volumen 80 százalékos részarányt testesít meg. Tehát az arányszámok összevetése alapján az állapítható meg, hogy az elutasított pályázatok sajátforrás-ellátottsága kedvezőbb lett volna, mint a győztes pályázatoké.

 

 

(Dr. Juhászné Lévai Katalin helyét a jegyzői székben Mádai Péter foglalja el.)

 

Az elutasított pályázatok sorában négy fővárosi önkormányzati beruházási tervezet és egy XIII. kerületi projekt szerepel. Vitathatatlan az, hogy a Gyáli-patak mederrendezése, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház diagnosztikai és műtéti tömbjének létesítése, a főváros keretei között működő tordasi értelmi fogyatékosok otthonának rekonstrukciója, a Váci Mihály Kollégium rekonstrukciója és energiaracionalizálása, illetve a Fővárosi Levéltár új épületének építése égető szükségszerűség. Ezen pályázatok egytől egyig költségvetési fedezet hiányára való hivatkozással kerültek elutasításra.

Az elutasított fővárosi pályázatok ismeretében úgy érzem, hogy ismételten rá kell irányítanom arra a figyelmet, hogy a fővárosi önkormányzat és a kormány pénzügypolitikája között ellentmondások húzódnak meg, illetve ha már ellentmondások vannak, akkor a feszültségek feloldásának igénye is jelentkezik.

Ebben a körben szükséges arról szólni, hogy a 92 milliárdos fővárosi önkormányzati pénzügyi tartalék halmozódása, a másik oldalon pedig a földfelszíni közlekedés, a kórházak, oktatási intézmények fejlesztésének elmaradása s a metróberuházás előirányzatra történő pénzügyi tartalékolás folyamatos halmozódása egyre nagyobb feszültségeket szül. Alapvető igény az, hogy az SZDSZ-es fővárosi önkormányzat és az Fidesz-kormány közötti sorozatos nézeteltérések, háborúskodások sorából a főváros lakossága győztesként kerüljön ki. Ez csak úgy lehetséges, ha a fővárosi önkormányzatot vezető SZDSZ feladja az értelmetlen harcát a kormánnyal szemben.

Az elutasított pályázatok körében egy másik fontos területet szeretnék kiemelni. Az abonyi városi önkormányzat szintén pályázatot nyújtott be a Kinizsi Pál Gimnázium és Szakközépiskola rekonstrukciós beruházásaira. Én elfogadom azt, hogy most a pályázat elutasításra került, de úgy gondolom, hogy 2001-re feltétlenül olyan helyzetet kell teremteni, illetve helyzetbe kell hozni az abonyi önkormányzatot, hogy a Kinizsi Pál Gimnázium hét tantermes rekonstrukciós bővítése megtörténjen. A beruházás megvalósulásának indokoltsága több szempontból is fönnáll. Szabad legyen elmondanom, hogy a gimnázium tanulólétszáma nappali tagozaton 140 fő és levelező tagozaton pedig 100 fő. Jelenleg hat tanteremmel rendelkeznek, ebből egy számítástechnikai szaktanterem. Ugyanakkor nincs a gimnáziumnak természettudományi szaktanterme, nincsenek szertárok, nincsenek laborok. A hat tanterem közül egy sem felel meg a műszaki előírásoknak. Összességében a külső körülmények és a tárgyi feltételek riasztóan hatnak az abonyi gimnáziumban. A most folyó teljes pedagógiai vizsgálat során a szülők és a diákok ezt egyértelműen nehezményezték.

Amennyiben ezek a feltételek nem változnak, úgy veszélybe kerül Abony városban a középfokú oktatás. A bővítés mellett szól mindenképpen, hogy a gimnázium alapító tagja az Abony és Térsége Vállalkozásfejlesztési Alapítványnak, és a vállalkozók is igénylik, hogy a továbbképzést, a szakmai képzés bővítését, ezen belül a legfontosabb partnert a gimnáziumban, illetve a szakközépiskolában lássák.

A másik fontos dolog, ami a rekonstrukciós bővítés mellett szól, hogy Jászkarajenő, Törtel, Kocsér, Újszilvás és Abony városa egy mikrotérséget alakított, ennek a központja Abony. Július 1-jétől itt kezd majd működni, Abony városában, az okmányiroda is. Mindezek a szempontok fölvetik azt, hogy a települések között a buszjáratok majd beindulnak, hiszen a közigazgatási feladatkör bővül, és az abonyi gimnáziumba jelentkező diákok száma is meg fog emelkedni a jobb közlekedési lehetőségek révén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Részletesen tehát ebben a két problémakörben, a fővárosi önkormányzat, illetve az abonyi gimnázium bővítése ügyében szóltam.

Mielőtt azonban azzal vádolnának meg kormánypárti képviselők, hogy az eddig megszólaló ellenzéki képviselők - MSZP, SZDSZ - érvelési technikáját venném át, hadd utaljak arra, hogy az állami költségvetési visszafogás az önkormányzatok irányába - ha van ilyen - nem Fidesz-találmány. Itt tulajdonképpen felszólalásom második lényegi pontjára térnék rá.

Tény az, hogy a támogatási rendszernek a '90-es években szigorú költségvetési restrikciók mellett kellett működnie. 1994 és '98 között - tehát az MSZP-SZDSZ-kormány idején - az önkormányzatok kiadásai reálértékben 21 százalékkal csökkentek, noha a feladatkörük növekedett. A konszolidált elsődleges államháztartási kiadások szerkezetének változásai szintén azt mutatják, hogy az önkormányzatok nem voltak képesek megőrizni relatív helyzetüket.

Az államháztartás konszolidált elsődleges kiadásain belül a helyi önkormányzatok 1994-ben 26,7 százalékkal, míg 1997-ben már csak 25,5 százalékkal részesedtek. Az önkormányzati költségvetésekre nehezedő nyomás hatására történt némi erőfeszítés a helyi bevételek növelésére, aminek hatására a helyi adók az 1994. évi 0,8 százalékkal szemben 1997-re már a bruttó hazai termék 1,2 százalékát adták, illetve ilyen mértékben aránylik a számuk a GDP-hez.

A növekedés legfőbb forrása az iparűzési adó volt, főleg a nagyobb városokban. A települések a hiányt eszközeik eladásával fedezték. 1996-ban a Bokros-csomag bevezetése után egy évvel például az önkormányzati bevételek 14 százaléka vagyoneladásból vagy - a lényegre némiképp jobban rátapintva - vagyonfelélésből fakadt.

Az elkövetkezendő évekre, bár a privatizáció folyamatos decentralizációs jelensége kézzelfogható az állami színtérről az önkormányzati térfélre, azonban az ezredforduló tájékán az eladható készletek, vagyonelemek beszűkülése miatt hosszabb távon már nem pótolhatja az önkormányzatoknak a feladatok súlyához méretezett egyre szerényebb bevételi jogcímeit.

 

 

(17.10)

 

Mindezek, tisztelt képviselőtársaim, felvetik az évek óta húzódó önkormányzati rendszer reformjának egyre sürgetőbb előtérbe kerülését is.

Összegzésképpen elmondom: a felsorolt számokból és a törvényjavaslatból látható, hogy az állam, a kormányzat nem vonulhat ki az önkormányzatok támogatásából. Szívesen vettük volna, ha nagyobb támogatási mértékekről dönthettünk volna e törvényjavaslat tágyalásakor. Ugyanakkor azt a javaslatot, amelyet a kormány elénk terjesztett, bemutatott, a Magyar Igazság és Élet Pártja támogatja, és arra kérjük a többi parlamenti párt képviselőit, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP, szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mint már jeleztem, tisztelt képviselőtársaim, hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, a helyéről kívánja elmondani a felszólalását? (Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter: Igen!) Öné a szó, képviselő úr.

 

 

(A jegyzői széket Németh Zsolt foglalja el.)

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ebben az évben is így tavasz táján, mint 1993-tól kezdődően minden évben. az Országgyűlés összeül, hogy módosítsa az 1992. évi LXXXIX. törvényt, amely a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásáról szól, annak rendszerét szabályozza ez az 1992-es törvény. E törvény előírja, hogy minden évben konkrétan az új címzett és céltámogatásokat az Országgyűlés törvénybe kell hogy foglalja, mégpedig a költségvetés alapján azt az összeget kell felosztania az Országgyűlésnek minden évben, amelyet az adott év költségvetése meghatároz az önkormányzatok ilyenkénti támogatására. Ez a rendelkezése a törvénynek összhangban áll az államháztartási törvénnyel, ugyanakkor valóban ilyen kötelezettséget ró a parlamentre, hogy minden évben erről külön tárgyaljon. Ezt csak úgy tudja megtenni a parlament, hogy magát az 1992-es LXXXIX. törvényt, tehát az alaptörvényt módosítja lényegében.

Maga a szétosztás, mint az mindenki által ismert, akképpen történik, hogy az önkormányzatok igényt nyújtanak be. Az alaptörvény, a '92. évi LXXXIX. törvény 1. §-a meghatározza azokat az alapfeladatokat, amelyekre egyáltalán ilyen igényeket lehet benyújtani, majd a Belügyminisztérium gyűjti össze ezeket az igényeket, és a szaktárcák véleményének kikérésével rangsorolja azokat, és végül is így osztja fel azt a pénzt, amit az adott év költségvetése e célra meghatározott. Soha még 1993 óta nem volt olyan év, hogy a benyújtott igényekben szereplő összeg megegyezett volna a költségvetés összegével, vagyis soha még eddig nem fordult elő olyan év, hogy minden igény kielégíthető lett volna. Emiatt minden évben ezt az elosztási rendszert kritikák érik, és jogosan hangzanak el ezek a kritikák.

Tavaly ugyanebben az időben, ugyane törvény módosítása kapcsán azzal fejeztem be a felszólalásomat, hogy igenis az egész önkormányzati finanszírozási rendszer reformra szorul, különös tekintettel arra, hogy egyrészt a helyi adókból, helyi forrásokból táplálkozna az önkormányzat, másrészt pedig állami hozzájárulásból. Mivel a helyi adók kivetése nehézségekbe ütközik, éppen az ország lakosságának teherbíró képessége miatt, tehát onnan nem növelhető a bevétel, ugyanakkor a feladatok állandóan növekednek, de ezzel nincs arányban az állami hozzájárulás összege, éppen ezért az önkormányzatok rákényszerülnek arra, hogy feléljék vagyonukat, amely még nem történt meg teljességgel, de a folyamat elkezdődött.

Tehát maga a rendszer rossz, a rendszer nem jó, reformra szorul, és minden évben el kell mondanunk, sőt minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy ennek hangot adjunk, mert a pénzt igazán nem az önkormányzatoknak adjuk, tulajdonképpen ők kapják közvetlenül, de közvetve maga az állampolgár kapja, vagyis mi magunk kapjuk az életfeltételeink jobbítására. Ezt nem szabad elfelejteni akkor, amikor az önkormányzatok finanszírozásáról beszélünk.

Hangzottak el ennél persze sokkal élesebb kritikák is. Engedjék meg, hogy ezt idézzem: "Ez az előterjesztés a demokratikus szabályozottság látszatával tetszeleg, de ugyanakkor ellenőrizhetetlen és diszkriminatív, saját kénye és kedve szerint osztogat más, sokkal kevésbé fontos célok finanszírozásához képest nevetséges látszatösszegeket, azt tudni, hogy ki mit kap, de nem tudni, miért pont ez, és miért nem más, vagy a másik miért nem. Ebből az antidemokratikus látszattörvényből is világosan kitűnik, hogy a kormány valódi célja egyidejűleg pórázon tartani, végül is elsorvasztani az önkormányzatokat." Ennek az észrevételnek a kelte 1996. április 29., és az akkori, tehát 1996-os címzett támogatások elosztását célzó T/2303. számú előterjesztésre vonatkozott.

Már elhangzott az, hogy valóban ebben az időben, tehát a '94. évet követő időszakban kezdődött el az a folyamat, amikor is egyre több és több feladata lett az önkormányzatoknak, viszont ezzel a sok feladattal szemben nem volt meg a megfelelő anyagi ellentételezés. Ugyanebben az évben egyébként, 1996-ban 335 ki nem elégített igény volt, vagyis 335 önkormányzat igénye volt elutasítva. Ha már a számoknál tartunk, most 2000-re a költségvetés 52,3 milliárdot összeget határozott meg címzett és céltámogatásokra, a tavalyi 48 milliárddal szemben. Ez persze azt jelenti, hogy a folyamatban lévő beruházások fedezetére szolgál ennek az összegnek a nagy része, 2 milliárd, illetőleg 2 milliárd 350 millió forintot kapnak az önkormányzatok az új beruházások megkezdésére. A 2 milliárd a költségvetés szerinti erre jutó rész, 350 millió pedig maradvány, és ezen 49 igénylő osztozik, osztozna, mert 49 igény futott be összesen 4 milliárd forinttal, és 38-an kapnak támogatást.

Tehát 11 igény lett végül is elutasítva. Ötről azért ne is beszéljünk, hiszen öt igény azért lett elutasítva, mert meg sem feleltek a követelményeknek, amelyeket - mint mondtam - egyrészt maga a törvény ír elő az 1. §-ában, másrészt pedig a minisztérium határoz meg egy rangsorolást. Ez a rangsorolás általános és különös szempontokat is figyelembe vesz. Az általános szempontok: a költségtakarékosság, a hatékonyság és a saját erő hozzátétele, míg a különös cél - mint az itt már többször elhangzott és az általános indoklásban is olvasható - a belvízkárokat elhárító munkák finanszírozására vonatkozik.

Annak a hatnak a nagy része, amely a 11 ki nem elégített igényből marad, valóban a főváros, ha összegszerűségét nézzük. A főváros igénye önmagában véve is 1,1 milliárd, tehát több mint az 50 százaléka az egész rendelkezésre álló 2 milliárdos összegnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehetne elfogadni a fővárosnak ilyenkénti igényét, ha erre megfelelő fedezet lenne, ám az a tisztelt Országgyűlés előtt és minden kívülálló előtt is világos kell hogy legyen, hogy ha az egész önkormányzati rendszernek az új beruházásokra mindössze 2 milliárd 350 millió forint áll rendelkezésére, akkor abból annak több mint az 50 százalékát nem kaphatja meg egyetlen beruházás.

 

 

(17.20)

 

 

Így 38 induló beruházásra fordítható ez az összeg. Az általános indokolás tételesen felsorolja ezeket, felsorolja azt is, hogy vízgazdálkodásra, egészségügyi ellátásra, szociális ellátásra, közoktatásra, kultúrára fordítható ez az összeg, a részletes indokolás pedig nagyon szépen kifejti, hogy ez hogyan oszlik meg a különböző beruházások közt. Erről a felosztásról szól tulajdonképpen a törvénymódosítás első része. A második része szól olyan beruházásokról, amelyek már elkezdődtek, már folyamatban vannak, de az idők folyamán olyan változások következtek be - így törvényi változások is, amelyek miatt ezeknek a beruházásoknak a műszaki tartalmát meg kellett változtatni, és ez másként nem képzelhető el, csak törvénymódosítással.

A harmadik része egyetlen beruházás, Vilonya község iskolaberuházása, ami viszont azért következett be - már 1993-ban elkezdődött a beruházás -, mert akkor olyan nagy iskolát terveztek és kezdtek építeni, amely ma már szükségtelen ama sajnálatos ok miatt, hogy nincs annyi gyerek, akik betölthetnék ezt az iskolát; viszont nincs óvoda a községben, a szomszéd községbe viszik át a gyerekeket óvodába. Így tulajdonképpen meg kell változtatni a beruházás címét, és ez is csak a törvényben lehetséges.

Összegezve: én változatlanul azt hozom fel, hogy bár maga a céltámogatási rendszer nem jó, nem tökéletes, de azért azt is figyelembe kell venni, hogy a ma már tízéves önkormányzati fennállás alatt az önkormányzatok mégis hatalmas fejlődésen mentek át - számot is hallottunk róla, háromnegyed milliárdnyi összeget fordítottak beruházásra, amelynek körülbelül 50 százaléka állami támogatásból történt. Minden kritika ellenére az önkormányzatok igenis gazdagodnak, és ezáltal az állampolgárok és így a mi életkörülményeink is javulnak.

Mindezt figyelembe véve az általános vitára nemcsak alkalmasnak tekintem az előterjesztést, hanem elfogadásra javasolni is fogom. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Pál Béla képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen én is egyetértek azzal, hogy annak a 38 önkormányzatnak, amely most támogatásban részesül az Országgyűlés döntése által, szüksége van erre a pénzre, és ezáltal természetesen az önkormányzatok állampolgárai gazdagodnak.

Mégis, mindezzel együtt óva intenék mindenkit attól, hogy az az érzete legyen, hogy a lehető legjobb előterjesztések legjobbikát tartja a kezében. Nem azért mondom ezt, mintha Veszprém megye nem járna jól, hiszen Veszprém megye nagyon jól jár ezzel a támogatási rendszerrel, én is nagyon örülök annak, hogy Vilonya önkormányzata végre befejezheti az általános iskola építését, és más funkcióval bővülhet; hogy az Auróra Szálló mellett egy tényleg többfunkciós kulturális centrum létesül; vagy hogy végre a Veszprém megyei kórház megkapja a rekonstrukció befejezéséhez szükséges támogatási összeget. Mindennek természetesen nagyon örülök, de az egyik szemem sír, a másik pedig nevet - ezért nevet.

Azért viszont sír, hogy azt nehezen tudom elképzelni, hogy országos szinten a támogatásra ítélt 38 önkormányzat között egyetlen ellenzéki vezetésű önkormányzatot sem talált az előterjesztő. Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársam beszélt arról, hogy átdolgozásra szorul ez a rendszer - valószínűleg azért is, hogy igazságosabb legyen. Ezen átdolgozás során mindenképpen javasolnám azt, ha a jövőben lehetőség lesz erre, az előterjesztők vegyék figyelembe a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének véleményét is az egyes támogatásra ítélt pályázatok összeállítása során.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percre kért lehetőséget Tóth Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

 

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Több éven keresztül figyelve a vitát a parlamentben a cél- és címzett támogatások mindig aktuális ügyénél, egy olyan címet is adhatnánk neki, hogy "parlamenti csúfolósdi", ami akár úgy szólhat, hogy "ma mi osztunk kevesebbet, és azt ti ostorozzátok, tegnap ti osztottatok kevesebbet, és akkor azt mi ostoroztuk". Tulajdonképpen Szentgyörgyvölgyi képviselő úrral ezért kell egyetértenem; ha ki tudnánk ebből a mókuskerékből és ritmikus ismétlődésből lépni, akkor talán valóban a közigazgatási reformmal kellene az ügyet elindítani és egészen egyszerűen befejezni, hiszen az önkormányzatiság tizedik esztendejében jól látható, hogy az önkormányzatokhoz érkező feladatok igen széles körben bővültek, ám mindannyian tudjuk, hogy az ezekkel adekvát, egybeeső feltételek bizony sem ekkor, sem akkor nem érkeztek meg párhuzamosan. A vagyon felélésének egyik eleme és nem egyetlen eleme természetesen ez is és a feszültségeké is.

Lentner Csaba képviselőtársam egy nagyon képletes aránypárral mutatja be, hogy gyakorlatilag azok az önkormányzatok, amelyek kaptak most támogatást, kisebb önerővel - átlagolva ő 13 százalék következtetésre jutott - tudták ezt a lehetőséget bevállalni, míg akik elutasításra kerültek, nagyjából 20 százalékot is fel tudtak volna mutatni. Azt gondolom, hogy erre alapvetően nem kellene rácsodálkoznunk - biztos, hogy a megközelítésem pejoratív -, hiszen ha jóhiszeműek vagyunk, fogadjuk el, hogy ezek az önkormányzatok most már önerejüknek ilyen végén vannak, és talán tetten érhető a kormányzatnak az a szándéka, hogy kiegyenlít.

Köszönöm. (Taps a FKGP és a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Vincze László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hallgatva a felszólalásokat, a következő dolog miatt vagyok kénytelen szót kérni. Többen az ellenzéki vagy nem ellenzéki dolgot feszegetik, felróják, hogy sokat nyernek vagy több megyei önkormányzat pályázata nyer. Ennek a kettős dolognak a mentén az örömömnek hadd adjak hangot, nevezetesen annak, hogy nyernek, igenis nyerőre állnak olyan megyei önkormányzati beruházások, amelyek nem is megyei, hanem regionális feladatot vállalnak fel - ilyen például a szentesi kórház új diagnosztikai-sürgősségi tömbjének megépítése, mely két megyének, a szomszédos Szolnok és Csongrád megyének a betegellátását hivatott lesz jobbá tenni. Én ennek csak örülök, nem hibájául rovom fel az előterjesztőnek és mindazoknak, akik eddig támogatták ezt a komoly feladatot.

Az ellenzéki vagy kormánypárti dologról annyit, igaz, hogy az egyik megyében kormánypárti a vezető, de ellenzéki többségű a képviselet. Magában a városban, ahol megvalósul a beruházás, a polgármester úr ellenzéki, így nem tudom, hogy ezt a tikitakit miért kell folytatni. Tökéletesen igaza van az előttem szóló képviselőtársamnak, nevezetesen Tóth Imre kisgazda képviselőtársnak, amikor azt mondjuk, hogy igenis, a feladatot kell nézni, hogy milyen jellegű, mekkora súlyú a feladat, és mennyire fontos ennek a megvalósítása. Mindenesetre azért örülök annak, hogy a tavalyi mértéknél több pénz kerül juttatásra a megyei vagy nem megyei, vagy regionális, vagy települési célokra. Biztos, hogy több kellene, de a miniszterelnök úr expozéjában délután elhangzott, hogy bizony (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), itt a katasztrófahelyzet miatt is szorulnak a dolgok.

Köszönöm a szót és a türelmet. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pál Béla képviselő úrnak adom meg ismételten kétperces időtartamra a hozzászólási lehetőséget. Képviselő úr!

 

PÁL BÉLA (MSZP): Kedves Képviselőtársaim! Lehet, hogy Vincze László képviselőtársunk valóban tikitakizott, és ezért nem hallotta pontosan, hogy mit támogatunk és mit nem támogatunk az előterjesztéssel kapcsolatban. Azt kifogásoljuk, és természetesen nem támogatjuk, hogy a 38 önkormányzat között egyetlen ellenzéki vezetésű önkormányzat sem található.

 

 

(17.30)

 

Azt azonban támogatjuk és senki nem vonja kétségbe, hogy e 38 önkormányzat mindegyikének szüksége van erre a támogatási formára. Nagyon örülünk annak, hogy ezek az önkormányzatok megkapják, és ezáltal az állampolgáraik is gazdagodnak.

Hadd beszéljenek a tények, kedves képviselőtársaim! 1996-ban az újraindított 55 címzett támogatásból, újraindult beruházásból 29-et ellenzéki és független vezetésű önkormányzatok kaptak; 1997-ben a 90-ből 53-at ellenzéki és független vezetésű önkormányzatok kaptak; 1998-ban a 117-ből 72-t ellenzéki vagy független vezetésű önkormányzatok nyertek el. Tehát mi csupán azt nehezményezzük és azon csodálkozunk, hogyan lehet az, hogy az idei 38 támogatásra ítélt önkormányzati beruházás között egyetlenegy ellenzéki vezetésű önkormányzat sincs?! Azt gondolom, hogy ez talán másnak is szemet szúrt. Nohát persze azt tudjuk - no nem a dakota, hanem a magyar közmondás szerint -, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Na de ennyire...?

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Danka Lajos képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Én nem kormánypárti és ellenzéki szempontból vizsgálom ezt a kérdést, hanem abból a szempontból, ami most már tíz éve erőteljesen nehezíti a munkánkat. Tudomásul kell venni, hogy minden egyes beruházott forint Nyugat-Dunántúlon meghozza a maga hasznát.

Mi nem fogunk szólni egy árva szót sem, hogy ha tőlünk elvonnak pénzeket a keleti megyéknek, mert szükségük van rá. Viszont egyetlenegy dolgot tudomásul kell venni. Alapvetően a nyugati megyék most már lassan oda érnek, hogy a teljesítőképességük határát érik el, mert a beruházásaikra nem kapnak támogatást. Azok a megyék, amelyek kitermelik a pénzt ahhoz, hogy az ország működőképes bírjon maradni, és abban a pillanatban, amikor leomlik a nyugati határ, támogatott kategóriába sorolódnak, egyszerűen olyan kevés támogatást kapnak, hogy el kell mondanom, hogy az Országos Területfejlesztési Tanács ülése után kissé felháborodtam, amikor kiderült, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyedül több támogatást kap, mint amennyit a nyugat-dunántúli régió együtt. A cigány önkormányzat - amelyet én másképp nagyra becsülök - több támogatást kap, mint a Vas Megyei Területfejlesztési Tanács. Egyszerűen arról van szó, hogy most el kell döntenünk, hogy azt a megyét támogatjuk, amely a vonatot húzza, vagy az utolsó vagonba lapátoljuk be a szenet, és ettől kezdve teljesen feleslegesen lapátolunk.

Mi a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy mindenképpen szükség van arra, hogy kiegyenlítés legyen, de azt is tudomásul kell venni, hogy a nyugati megyék sajnálatos módon infrastruktúrában lassan lemaradnak a keleti megyéktől.

Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt és a MIÉP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Lévai Tibor képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam ezt a vitát a címzett és céltámogatásokkal kapcsolatban. Az előző ciklusban is minden évben felszólalója, hozzászólója voltam ennek a vitának. Hadd említsek meg csak egy epizódot: Szabad György képviselőtársam annak idején csak egy településsel kapcsolatban kifogásolta, hogy az a település nem kapta meg a címzett támogatást, de ahogy Pál Béla képviselőtársam az előbb elmondta, hallhatták, hogy az akkori "ellenzéki" települések - idézőjelben - nem maradtak ki a támogatásból. Erről ennyit.

Azonban azt szeretném hozzátenni, hogy itt valóban újra kell gondolni a rendszert, objektívebb mérésre van szükség. Még egyet - amit az előző ciklusban részletesen kifejtettem - látni kell, hogy a címzett és céltámogatások elosztásának vannak bizonyos negatív hatásai is. Ezt most csak egy mondatban említem meg, amit az előző ciklusban részletesen megemlítettem, tudniillik ha az önkormányzatok hozzájutnak ehhez a központi forráshoz, akkor lehet, hogy beruházási szükségleteiket nem a település igényeinek megfelelően rangsorolják, hanem valamelyik támogatott beruházást egy még fontosabb beruházásnál előnyben részesítenek. Erre tudniillik volt egy példa az előző ciklusban, és ezt érdemes újragondolni.

Most azonban én nem erről szeretnék szólni, hanem csupán egy dologról, arról, hogy a címzett támogatásoknál az oktatásra, a kultúrára fordított pénzforrásokat nagyobb mértékben növelni kell indokolt esetekben. A 2000. évi címzett támogatásokról szóló törvényjavaslat kapcsán szükséges tudniillik bizonyítani azt, hogy a jövőben a jelenleginél is még inkább az oktatásra, a kultúrára szánt beruházásoknak kell elsőbbséget adni. Így például a választókörzetemben, Létavértes városában a jövőben egy gimnáziumot és szakközépiskolát akarnak megépíteni, mert ott hosszú távon biztosítható a beiskolázás és az intézmény jó működése.

Most arról kívánok szólni, hogy az ország bármelyik településén, ahol az oktatási intézmény vagy kulturális intézmény számára a feltételek hosszú távon adottak, feltétlenül támogatni kell címzett támogatásokkal is a képzés fejlesztését. Ugyanis az köztudott, hogy a képzett munkaerő nagyobb teljesítményre képes, jobban hozzájárul a bruttó hazai termék növekedéséhez, szakmaváltási képessége nagyobb, javítja a gazdaság versenyképességét, ezáltal a fizetési mérleg egyensúlyát is. A jobb teljesítmény miatt több lesz a költségvetés adóbevétele, ezáltal a szegények támogatása is jobban fokozható.

A szociális védelem legjobb módja az oktatás támogatása, mert a képzett munkaerő foglalkoztathatósága jobban biztosítható, így csökkenthető a szociális támogatásban részesülők köre, ezáltal több forrás jut azok megsegítésére, akik végleg kiszorulnak a munkaerőpiacról.

A címzett támogatásokra fordított pénzt olyan beruházásokra célszerű felhasználni, amelyeknek tovagyűrűző hatása van. Az oktatásfejlesztő beruházások egyértelműen ezen tovagyűrűző hatást erősítik. Az oktatás fejlesztését szolgáló beruházások összhangban vannak az új gazdasági-társadalmi struktúrával is, mert a jövőben szükségszerűen fejleszteni kell az információs szektorokat ahhoz, hogy az információs társadalom követelményeinek megfeleljen a magyar gazdaság. Az pedig köztudott, hogy az információs szektorok mindegyike erősen tudás- és oktatásfüggő szektor. Az oktatás fejlesztését az is szükségessé teszi címzett támogatásokkal is, hogy csak így tudunk jó választ adni a globalizáció kihívásaira. Erről nem akarok részletesen szólni, mert az idő szalad.

Ha az oktatási rendszerünket meggondoltan fejlesztjük címzett támogatásokkal, akkor ezzel hozzájárulunk a termelés feltételeinek javításához, ezáltal a nemzetgazdaság gyarapításához is. Az oktatás fejlesztésével a képességek köre is kiszélesedik, létrejön a képességek versenye, ami kedvezően befolyásolja az egyén és a társadalom fejlődését is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a fentiek egyértelműen igazolják azt, hogy a címzett támogatások során még nagyobb mértékben előnyben kell részesíteni a jövőben az oktatással kapcsolatos beruházásokat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

(17.40)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Lévai Tibor képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Karakas János képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

LÉVAI TIBOR (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az önkormányzatok 2000. évi új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslat vitájánál nagyon érdekes helyzet alakult ki, hiszen 52 milliárd 300 millió forintról beszélünk a fejezet általános indoklásánál, viszont itt lényegében mindössze 2 milliárd 35 millió forintnak az elosztásáról van szó. Hiszen nagyon sok olyan áthúzódó beruházás van, ami már folyamatban van, tehát a beérkezett pályázatok mindössze 2 milliárd 35 millió forintra érkeztek be.

Én azt gondolom, hogy ezek az új címzett támogatások valamilyen formában az önkormányzatok kiemelt jelentőségű beruházásait igyekeznek támogatni, azokat a helyi kezdeményezéseket, amelyekre az önkormányzatokban nincsenek megfelelő források.

1990-ben alkotta meg az akkori parlament az önkormányzati törvényt, amely sok-sok feladatot rótt az önkormányzatokra, nagyon sok kötelezettséget rótt ki, viszont a normatív támogatások finanszírozását nem rakta helyre. 1990 óta folyamatosan ugyanez a rendszer működik, kisebb-nagyobb, de általában kisebb korrigálással, és az önkormányzatok birkóznak a rájuk rótt feladatokkal.

Meg kell mondanom, hogy én jómagam '90 óta az önkormányzati képviselők szemüvegén keresztül néztem ezt a vitát, amely most ebben a hónapban folyik. Ezeket az összegeket, amelyekről a tisztelt Ház soraiban folynak a viták, az önkormányzati képviselők és az önkormányzatok nagyon nagy reményekkel várták. Viszont általában mindig csalódottság jellemezte ezeket a várakozásokat, ezeket a különböző pályázatokat, hiszen mindig ilyen arányú elosztás és ilyen irányú forrás jelentkezett. Hiszen 52 milliárd-2 milliárd, a beérkezett igények és az ehhez melléteendő 2 milliárd között látható a különbség.

A helyi kezdeményezések és az Európai Unióhoz való csatlakozás, azt gondolom, rendkívül fontos dolog, hiszen a helyi önkormányzatok látják a saját területükön lévő problémákat, és sajnos meg kell említeni azt is, hogy 1990 óta még mindig infrastrukturális problémákkal, infrastrukturális alapfeladatok ellátásával, alapfejlesztések gondjaival küszködnek az önkormányzatok.

Lám, lám, most a tisztelt Házon és az országon belül egy vita alakul ki a Dunántúl, a Tiszántúl, a Duna elválasztása kapcsán, pedig úgy gondolom, hogy ugyanúgy, mint ahogy az Európai Unióban az újonnan csatlakozott Spanyolország, Portugália, Görögország felzárkózását a fejlettebb uniós országok teljesen magukénak tudják és érzik, én azt gondolom, hogy nekünk is hasonlóképpen kellene gondolkoznunk, és nem marakodni egymással.

Kelet-Magyarország, az észak-alföldi régió, azt gondolom, mindannyiunk jól ismert elmaradottsága és infrastrukturális fejlesztése nagyon fontos. Nagyon örültem, amikor a 2000. évi új címzett támogatásoknál láttam a nagy vonzáskörzetű középiskoláknak és egyáltalán a középiskolai rendszernek a rendbetételét.

Miért is tartom ezt fontosnak? Az én választókerületem, szűkebben szülővárosom, Hajdúböszörmény 1990 óta működteti, tartja fenn a Széchenyi István Szakmunkás- és Szakképző Iskolát, és erején felül teljesíti ez az önkormányzat ezt a feladatvállalását.

Nagyon sok önkormányzat most, amikor már lehetőség nyílt rá, középiskoláit leadta a megyének, vagy más finanszírozási lehetőséget választott, bezárta az iskoláit; Hajdúböszörmény város önkormányzatának ezen iskolája gyarapszik. Az Észak-Hajdúság és egyáltalán a régió egyetlen mezőgazdasági iskolájában a beiratkozások, a beiskolázások száma növekszik. Olyan kollégiumi és olyan iskolakörnyezetben kell ezt az oktatást ellátni, amely, azt gondolom, az európai uniós csatlakozás küszöbén nem felvállalható, hiszen mindannyiunk, tisztelt képviselőtársaim előtt is ismeretesek azok a kollégiumok, azok a régi egyházi épületek, azok a kúriák, amelyek át lettek alakítva oktatásra, tornateremmé, kollégiummá, ezek már alkalmatlanok a modern oktatáshoz.

1994 és '98 között az önkormányzatok finanszírozása és normatív támogatása egyfajta elvonásokkal volt tűzdelve, és azt gondolom, hogy az a reform, amiről többen beszéltünk, az 1998-as költségvetési vitánál már elindult. Az 1998-as vitánál az önkormányzatok normatív támogatásánál érezhető volt egy átcsoportosítás, sok-sok milliárd került átcsoportosításra az úgynevezett gazdagabb önkormányzatoktól a szegényebb önkormányzatok irányába. Ez egy reformfolyamat első fázisa volt a területi kiegyenlítés és egyáltalán a felzárkózás versenyében, amelynél, úgy gondolom, ez mindenféleképpen fontos.

Engedjék meg, hogy még egyszer kiemeljem: Hajdúböszörmény 35 ezer hektáros közigazgatási területtel rendelkezik, és az egész észak-alföldi régió talán legnagyobb iskolájáról van szó, amely itt egy kollégiumépítés kapcsán szerepel. Ebben az iskolában ettől az esztendőtől kezdődően főiskolai kar is indul, és az elsorvadt és bezárt iskolák helyett pontosan itt, a fekete löszhát, az Alföld közepén lévő iskolában igényelnék a képzést, ez itt meg tud valósulni, ez nagyon nagy boldogság számomra is, nagyon örülök ennek.

És azt gondolom, minden képviselőtársam örülhet abban a pillanatban, amikor az önkormányzatoknak tudunk adni. Ritkák ezek a pillanatok, ugyanis a törvények a legtöbb esetben csak a feladatokat róják ki, a hozzárendelés, a normatív támogatás és a finanszírozás nem jelenik meg ugyanilyen nagy lendülettel és nagyon vastag tollal, mint ahogy a feladatokat kirójuk rájuk.

Azt gondolom, hogy az elkezdődött reform a költségvetés finanszírozásban, a helyi kezdeményezések felvállalása kapcsán itt most, az önkormányzatok új címzett támogatásában is megjelenik, és úgy gondolom, hogy a kettő együtt valóban jó irányt mutat a jövő, a 2000-2001-es önkormányzati költségvetések finanszírozásában.

Jómagam az általános vitára alkalmasnak találom és elfogadásra javaslom az előttünk lévő indítványt. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Pozsgai Balázs képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Lévai képviselőtársam hozzászólása miatt nyomtam meg a gombot. Azt a kiegészítést szeretném fűzni az általa elmondottakhoz, hogy a 2,35 milliárd forint nem az összértéke, hanem a 2000. évre vonatkozó új induló értéke az önkormányzatok támogatásának, ez takarja a 8 milliárd forintot - a jegyzőkönyvi hűség kedvéért. Valóban, ez is adomány, ha így vesszük, de ha úgy vesszük, hogy az önkormányzatok bevételi oldalán 1500 milliárd forint szerepel a költségvetésükben, akkor ahhoz a 2 milliárd forint nem egy borzasztó nagy összeg.

Arra is szeretnék reagálni, amit Danka képviselő úr mondott. Nagyon óvatosan kell ezekkel a kérdéskörökkel bánnunk, hogy hol, mi hasznosul a pénzekből, de való igaz, hogy döbbenetes azt látni, hogy a nagyon elmaradott vidékeken, az ország ukrán és román határ melletti területein - döbbenten vettem észre az elmúlt napokban - teljes gázkiépítés, folyamatban lévő csatornakiépítés van, amit önmagában nagyon pozitívnak tartok azoknak a családoknak a részéről, akik a gázt, illetőleg a csatorna megemelkedett díját meg is tudják majd fizetni.

A kérdés az, hogy nem kellene-e egy olyan támogatási rendszert kialakítanunk, ami kimondottan ezekre az elmaradott térségekre vonatkozna, és nem általánosságban az egész országban volna egyforma jellegű, mert egészen más támogatást igényel adott esetben Magyarország bizonyos fejlettebb területe, mint ami olyan területe az országnak, amely ma jelentősen elmaradott.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Danka Lajos képviselő úr kért ugyancsak két percre hozzászólási lehetőséget, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm szépen. A következő dolgot kell elmondanom: itt mi igen rosszul fogjuk fel a támogatási rendszert. Valóban van egy támogatási része a dolgoknak. Valóban van olyan, hogy a GDP-hez kötöm a támogatást, hogy milyen GDP-vel milyen fejlett adott esetben a terület. De a problémát én ott látom, hogy addig, amíg Nyugat-Európában ez úgy működik, hogy a GDP ott marad, és a területkiegyenlítésre egy bizonyos összeget átadok a fejletlenebb régiónak, addig nálunk úgy működik az egész, hogy elveszem a GDP adott részét, és átadom a másik területnek.

 

(17.50)

 

Egyszerűen nem marad az önkormányzatoknál pénz arra, hogy az illetékes fejlesztéseket megcsinálják. Én ezért látom úgy, hogy nem igazándiból úgy működnek a dolgok, ahogy kellene, nem azokat a lehetőségeket próbáljuk meg kihasználni, amelyek következtében mi kiegyenlíthetjük a két terület közötti különbséget. A probléma itt van.

Tehát ha alapvetően ott hagynánk a pénzt az adott nyugat-magyarországi régiónál, hogy helyre tudja magát állítani, és a többletet vinnénk át, az egy más kérdés lenne. A problémát én ott látom, hogy a teljes összeget, amit megtermel egy nyugati megye, egy nyugati önkormányzat, azt átvisszük a keletibe. Valóban egy segélyprogramot kellene kidolgozni, amely segélyprogram arra vonatkozna, hogyan tudnánk ezeket a régiókat felzárkóztatni. De nem úgy, hogy lehúzzuk a nyugati megyéket is, és utána egyszerűen nem lesz, aki támogassa az elmaradott régiót! Addig, amíg a gázfejlesztésekben, a csatornázásban, a közműben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a nyugati régió megyéi el vannak maradva, addig egyszerűen képtelenség, hogy azok a keleti megyék kapjanak támogatást a beruházásokra, amelyek nem tudják finanszírozni ezek fenntartását.

Köszönöm szépen, és elnézést. (Pozsgai Balázs tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy a Házszabályt tartsák be a kétperces hozzászólások tekintetében.

Füle István képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Danka képviselő úr második hozzászólása késztetett engem is hozzászólásra, ugyanis azt mondta a mostani hozzászólása elején, hogy Nyugat-Európában nem veszik el a pénzt, a GDP-t az önkormányzatoktól, és valami más egyéb forrásból kellene a kevésbé fejlett területeket finanszírozni.

Én úgy gondolom, ez mindenképpen valamilyen tévedés lehet ebben az ügyben, mert nyilvánvalóan kevésbé fejlett területeket is csak akkor lehet támogatni, ha a GDP egy részét adó- és egyéb formában az állam elvonja és átcsoportosítja, tehát Nyugat-Európában is - hasonlóképpen, mint Magyarországon - az állam valamilyen formában ebbe a folyamatba beavatkozik.

Azzal viszont, amit Lévai Tibor úr mondott, teljes mértékben annyiban egyet lehet érteni - és én úgy gondolom, idézőjelben mondom, ez is a "nyugat-dunántúli lobbi" ellenében szól -, hogy Kelet-Magyarországon sajnos alapinfrastruktúrát kell ma kiépíteni. Egyszerűen az alapinfrastruktúra hiánya is az egyik oka annak, hogy Kelet-Magyarország GDP-termelő képessége jóval elmaradottabb a nyugat-dunántúlinál, illetve egyáltalán a nyugati országrésznél, beleértve természetesen Budapestet is, és éppen ezért én inkább üdvözlöm azt, hogy a címzett támogatások, amelyeknek egyébként nem feltétlenül biztos, hogy feladatuk az, hogy valamiféle kiegyenlítő rendszert valósítsanak meg, de mégis úgy gondolom, mindenképpen üdvözlendő, hogy jórészt a kelet-magyarországi alapinfrastruktúra-fejlesztésekhez nyújtanak támogatást.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Több képviselőtől elhangzott az utóbbi fél órában a nyugat-európai országokhoz való viszonyítási alap, illetve az azokra való hivatkozás, az Európai Unió tagállamaira való hivatkozás. Ebben a tárgykörben azért fontos azt elmondani, hogy a modellként kezelhető Európai Unió tagállamaiban az önkormányzati feladatellátást elsődlegesen azon keresztül ítélik meg, hogy az összes önkormányzati kiadás hogyan aránylik a bruttó hazai termékhez.

Ebben a viszonyítási körben, vizsgálati körben három típusú önkormányzat van Nyugat-Európában. Van a skandináv típusú önkormányzat, ahol az összönkormányzati kiadás a bruttó hazai termék durván 28-29 százaléka, vannak a germán típusú helyhatóságok, Németország, Ausztria, ahol ez a mérték 10-12 százalék, és vannak a mediterrán típusú önkormányzatok, ahol olyan 3,5-9,2 százalékig húzódnak a kiadások.

Felmerül a kérdés, hogy akkor most mihez viszonyítunk. Tehát maga a viszonyítási alap is relatív, és a vezérszónoki felszólalásomban, amikor az önkormányzati reformot sürgettem, egyúttal kifejezésre juttattam azt is, hogy előbb azt kellene tisztázni, hogy a magyar önkormányzati rendszer most ezen heterogénnek tűnő európai uniós tagállamok melyik típusához, köréhez kíván konvergálni. Csak érdekességképpen mondom, hogy a magyarországi önkormányzati összkiadás a bruttó hazai termékünk 13 százalékát teszi ki, tehát inkább a germán típusú önkormányzati rendszerekhez tudnánk hasonlítani magunkat. Tehát a lényeg: a viszonyítási alap is relatív. Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném a Házszabály 101. § (1) és 54. § (1) bekezdése alapján felhívni a figyelmüket, hogy a vita tárgya a helyi önkormányzatok 2000. évi új címzett támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Kérném szépen, hogy ezt vegyék figyelembe, és próbáljuk meg ebben a mederben tartani az általános vitát.

Ebben a hitben adom meg a szót Danka Lajos képviselő úrnak kétperces hozzászólási lehetőségre, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony, de kénytelen vagyok válaszolni arra, ami itt elhangzott. Tehát alapinfrastruktúráról beszélünk helyi önkormányzati támogatási szinten. Alapinfrastruktúrával Vas megyében például az Őrség nem rendelkezik. Nincsenek alapinfrastruktúrák, nincs csatorna, nincs víz, nincs villany, nincs gáz. Ha alapkiépítésről beszélünk, akkor nemcsak arról kell beszélni, hogy a keleti megyék hogyan állnak ebben a kérdésben, hanem arról is, hogy bizony Kőszeg városában - amelynek mélyen tisztelt polgármestere is itt ül - van még olyan főutca, amelyik nincs leaszfaltozva, ami tulajdonképpen elképzelhetetlen lenne egy olyan városban, amely majdhogynem nemzeti örökség szinten van.

A másik: addig senki nem szól egy szót sem, amíg a GDP egy részét vonják el, ahogy Nyugat-Európában működik, valóban senki nem vitatkozik a területi kiegyenlítés elvén - csakhogy az összeset elvonjuk, tisztelt uraim! Egyszerűen nincsen infrastrukturális beruházási lehetőség! Szentgotthárd környékéről azért jönnek el a nyugati befektetők, mert nincsen bővítési lehetőségünk. Az önkormányzatoknál nem marad annyi pénz, hogy egyáltalán helyreállítsák azokat az infrastrukturális problémákat, amelyek megjelentek a gátrendszerben, a többiben. Nagyon megnézhetné magát Vas megye, ha ott is annyi eső esett volna, mint az Alföldön! Vas megyében a szokásosnak megfelelő mennyiségű eső hullott le.

Ezért mondom azt, hogy meg kell gondolni, miről van szó. Az alapinfrastruktúra a nyugati megyékben is hiányzik. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételt kétperces felszólalásra kért lehetőséget Füle István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. FÜLE ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony, és megpróbálom betartani azt az instrukciót, amelyet az előbb kaptunk, de az előző felszólalásra muszáj vagyok annyiban reagálni, hogy kivételesen a képviselő úrnak abban feltétlen igaza van, hogy Nyugat-Dunántúlon is találhatók olyan területek, ahol az alapinfrastruktúra hiányzik, de azért csak zárójelben teszem hozzá, hogy Szolnokon például 123 földút van, Budapesten is közel 30 százalék a kiépítetlen utak aránya. És akkor is igaza van, ha azt említi, hogy a 12. pont alatt Debrecen, Vojtina Bábszínház önálló játszóhelyének biztosítása szintén nem tartozik az alapinfrastruktúra körébe, tehát ha ezt fölveti, és Kelet-Tiszántúlon ezt a példát emeli ki és Nyugat-Dunántúlon az Őrség infrastruktúrájával veti szembe, akkor teljesen egyetértek.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Karakas János képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Lévai Tibor említette, hogy mindig csalódottság érte az önkormányzatokat, amikor megtudták és megismerték a címzett és céltámogatásokat. Ugyanez lesz biztos most is, és különösen akkor várható ilyen, ha a címzett és céltámogatásokat esetenként úgy osztják el a döntéshozók, hogy esetenként a dac, esetenként talán a büntetés is vezérel, és nem egy rendszerszemléletű vizsgálódás előzi meg az egyes pályázatok elbírálását.

 

(18.00)

 

Mire gondolok? A fővárost büntetni kell - büntetve lett. Büntették ebben a XXIII. kerületet is a Gyáli-patak kapcsán, ami összességében 96,5 milliós támogatás lett volna. Úgy érzem, ezzel nemcsak Soroksárt büntették, hanem a Soroksári (Ráckevei)-Duna-ág minden önkormányzatát is büntették, hiszen ez összefüggő rendszer.

A múlt év őszén, illetve már nyarán megkezdődtek az egyeztetések a térségben érdekelt önkormányzatok között, civil szervezeteket hívtak meg, meghívták az illetékes minisztériumot, s megállapodás, egyetértés volt abban, hogy ezt a rendszert úgy lehet kezelni, ha először a legszükségesebb lépéseket teszik meg, magyarán, a felső szakasz, az iszap rendezését, kotrását próbálják megoldani. Tehát amikor elvetésre került ez a pályázat, úgy érzem, kicsit ez az összefogás is elvetésre került, egy kicsit elkedvetleníti az önkormányzatokat.

Ha sok ilyen döntés születik, akkor az az önkormányzatiság, az önkormányzatok egymást segítő, összefogó akarata, amely megjelenik majd a térségi szemléletben, az is csorbát szenved. Kérem, ezeket vegyék figyelembe!

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.)

Tekintettel arra, hogy egyetlen képviselőtársam sem jelezte további felszólalási igényét, megkérdezem Kontrát Károly belügyminisztériumi politikai államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! A részletes vitát követően. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, az államtitkár úr most nem kíván reagálni az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében, a pénteki ülésnap végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/2064. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/2064/111. számon kapták kézhez. Megkérdezem a bizottságokat, különösen a mentelmi, az önkormányzati, illetőleg az alkotmányügyi és a társadalmi szervezetek bizottságát, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kívánnak előadót állítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat szerkezeti rendjére és belső összefüggéseire, valamint a módosító javaslatok számára figyelemmel indítványozom, hogy a részletes vitája öt szakaszból álljon. Az egyes vitaszakaszok ismertetésére felkérem Németh Zsolt jegyző urat. A jegyző urat illeti a szó.

 




Felszólalások:   33   33-89   89-176      Ülésnap adatai