Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Él ma egy család Magyarországon: két szülő, aki két gyermeket nevel. Ez a család egy hó végi összesítéskor döbbenten veszi észre, hogy miközben a család havi bevétele 300 ezer forint volt, a család kiadásai 360 ezer forintra rúgtak. Megdöbbenésük még nagyobb lesz akkor, amikor azt veszik észre, hogy ez már az előző hónapban is így volt. Később aztán, amikor jobban utánanéznek az elmúlt éveknek, a sejtésük - amit eddig csak sejtettek, de nem mertek kimondani - beigazolódik: ez már évek óta így megy. Ez a család a 300 ezer forintos bevétel mellé 360 ezer forintról kap számlákat, ennyi a kiadása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, valamennyien aggódnánk ezért a családért. Gondolom, valamennyien aggódnánk azokért a gyerekekért, akik olyan családban nőnek fel, amely a hiányt, az adósságot halmozza évről évre. Ha jól belegondolunk, ma nem egy ilyen család van Magyarországon, hanem 3 millió. Hárommillió olyan család él Magyarországon, aki a közösségi gazdálkodás, röviden fogalmazva az államkassza állapota miatt ennyi adósságot halmoz fel hónapról hónapra. Magyarországon ma minden állampolgárra - a csecsemőktől a nyugdíjasokig - havonta 15 ezer forint adósságnövekedés jut. És ez így megy évek óta.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán ez a család is ma azt várja a kormányprogram vitájától, hogy azoktól, akikre a közösségi ügyek, az államkassza gazdálkodását bízta, milyen választ kap az őt érdeklő kérdésekre. Lesz-e munkája, lesz-e tisztességes bére, félre tud-e tenni, meg tud-e takarítani a jövedelméből, nőnek-e az adóterhei vagy éppen csökkennek, milyen terheket vállal a gyermekneveléssel, az iskoláztatással, mit tanítanak majd abban az iskolában, ahova a gyerekei járnak, el tud-e menni nyaralni a családjával, a nyugdíjas szüleinek vajon többet kell-e majd fizetniük a közös költségre, az energiaszámlákra, meg tudják-e ezeket fizetni, egyáltalán milyen lesz a családja jövője?

Félő, hogy a mai vitából és a beterjesztett kormányprogramból - ha egy ilyen átlag család egyáltalán elolvassa ezt a dokumentumot - ezekre a kérdésekre semmilyen biztató választ nem kap. Arra a kérdésére, hogy mi lesz vele a következő években, azt hallhatta, azt tudhatta meg, hogy egy jobb, igazságosabb, erősebb országot teremt majd ez a kormányprogram és a kormány, de mellette már ma is hallhatott arról, hogy talán többet kell fizetnie a fűtésre, nem lesz adócsökkentés és - idézem a miniszterelnök urat - az út nem egy betoncsík. Nem hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a család erre a válaszra várt a kormányprogramból.

Néhány nappal ezelőtt örömmel hallhattuk, hogy a kormány leendő miniszterei egy felelősségnyilatkozatot írtak alá mint miniszterjelöltek. A miniszterek tehát már felelősek lesznek valakinek, valamiért. De vajon eszükbe jut-e, hogy a választásokon kitől és mire kaptak felelősséget? Mi volt az az ígéret, amire a felhatalmazást és a támogatást megkapták?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hallgattam Lendvai Ildikó vezérszónoki hozzászólását, és ezekre a kérdésekre sem kaptunk választ. Mi lesz azzal a felelősséggel, amit önök a választásokon kaptak a választóktól? Ha megnézem az önök által a választási kampányban sokszor, sok helyen előadott választási programot, és összehasonlítom a kormányprogrammal, akkor azt látom, hogy soha ilyen távol még választási programtól kormányprogram nem volt. Ebből a kormányprogramból, ha csak a gazdasági részét nézem meg, eltűnt az euró 2010-es bevezetése, eltűnt a közutak korszerűsítése, eltűntek az új hidak a Dunán és a Tiszán, eltűntek azok a mondatok, amelyek arról szóltak, hogy majd gyorsforgalmi utak kötik össze a magyar nagyvárosokat, eltűnt az az önkormányzatoknak tett ígéretük, hogy az iparűzési adó megszűnését majd kompenzálják valahogy. Ez a kormányprogram éles ellentétben áll azzal a választási programmal, amit önök február, március, április hónapokban a magyar választók számára ismertettek.

S apropó, ha már az államháztartásnál és az adóknál tartok: emlékezzünk csak vissza, mit is hallottunk a választási kampányban! Gyurcsány Ferenc március 17-én azt nyilatkozza az egyik napilapnak, hogy a költségvetés köszöni szépen, jól van. Aztán kiegészíti ezeket a mondatait a következővel: stabil lesz a következő időszak, ötéves adócsökkentési programot állítottunk össze, amit az áfacsökkentéssel indítunk. Kiegészíti mondatait Veres János, aki januárban arról nyilatkozik, hogy az adópolitikánk ismert, a következő öt évben szinte minden esztendőben kedvezőbbé válik a magyar adórendszer, a jövedelemadózás, mérséklődik az élőmunka terhelése, fokozatosan csökkentjük a társadalombiztosítási járulékokat - Napi Gazdaság, január 2-ai évnyitó interjú; hogy aztán a pénzügyminiszter úr márciusban megismételje ezeket a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara előadásán és arról beszéljen, hogy a kis- és középvállalkozásoknak milyen tehercsökkentés lesz a következő években.

De hadd idézzek mástól is: Hiller István, az MSZP elnöke a VOSZ gazdasági konferencián arról beszél, hogy az ötéves adóprogram keretében 2007-ben 3 százalékkal, 2009-ben további 2 százalékkal csökkentik majd a járulékterhet. Mint mondta, ekkora csökkentést lát lehetségesnek. Veres János pedig hozzátette ezen a konferencián, az MSZP kötelezettséget vállal arra, hogy adócsökkentési programot fog megvalósítani, s hozzáteszi, hogy bármennyire is támadja az ellenzék, 2010-ig végigviszi ezt a programot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vajon mi történt három hónap alatt, hogy ma ezzel szöges ellentétben lévő dolgokról hallunk? Mit hallunk most? Gyurcsány Ferenc, ha még nem is a szélesebb nyilvánosság, de az MSZP választmányi ülésén május 27-én már azt mondja, hogy azonnali intézkedéseket kell hozni a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében. Ugyancsak ő mondja - szó szerint idézem -, hogy a kiigazítást meg kell csinálni, mert nagy a baj.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Melyik állítás volt igaz? Amikor a miniszterelnök úr arról beszélt, hogy a költségvetés köszöni szépen, jól van, vagy amikor arról beszélt, hogy nagy a baj? Két Gyurcsány Ferenc lenne ebben az országban? Az egyik, aki a választások előtt mond valamit az államháztartás, az államkassza helyzetéről, és egy másik, aki a választások után szöges ellentétét mondja annak, mint amiről korábban beszélt?

Próbáljunk meg eligazodni! Gyurcsány Ferenc internetes vallomásai között április 4-én a következő bejegyzést lehetett olvasni: az állam ma a gyenge pont. Gyurcsány Ferenc ehhez elfelejtette hozzátenni, hogy az állam ma én vagyok. Ugyanis Gyurcsány Ferenc az elmúlt években először mint főtanácsadó, utána pedig mint a Medgyessy-kormány minisztere vállalt szerepet azért, ami az elmúlt négy évben történt, hogy aztán 2004-től mint miniszterelnök is felelősséget vállaljon azért, ami történt vagy ami nem történt ebben az országban.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi a magunk részéről megtettük, amit meg lehetett. Elmondtuk ugyanúgy, mint a kutatók, az elemzők, a különböző kutatóintézetek, piaci elemzést végzők, befektetők, hogy milyen állapotban is van az ország, hogy az államkassza milyen helyzetben van. Most már értjük, hogy a kormányváltáskor a választási periódus véget értével miért is nem kaptunk mérleget az ország helyzetéről.

Eddig minden parlamenti ciklus úgy kezdődött, hogy az újonnan beterjesztett kormányprogram mellé kaptunk egy helyzetértékelést az ország helyzetéről. Tisztelt képviselőtársaim, ilyet ma nem kaptunk. Ahhoz, hogy normális terápiáról lehessen beszélni, meg kellene határozni a diagnózist. Önök bíznának egy olyan orvosban, aki anélkül, hogy megvizsgálja önöket, gyógyszereket, gyógymódot, recepteket ír fel? Ma ez történik a tisztelt Házban, képviselőtársaim. Ez a kormány úgy akar nekünk egy terápiát javasolni, hogy egy árva hangot sem szól arról, milyen helyzet is van az országban.

(13.40)

Nos, ezért kértünk föl, hölgyeim és uraim, három kutatót, hogy legalább, ha már a kormány nem végezte el ezt a munkát, akkor mégis egy olyan vitára kerüljön sor, ahol az ország helyzetéről egy képet kaphatunk. Ez a Fehér könyv, amit ma minden képviselőtársunknak átnyújtottunk, odaadtunk, erről szól. Ez még nem a terápia, de legalább már egy lépés ahhoz, hogy a diagnózis tekintetében valamiről tudjunk beszélni.

És a tények önmagukért beszélnek. Elmondtuk: az elmúlt években a Medgyessy-Gyurcsány-kormány eddig egyetlen költségvetési tervszámot sem tudott teljesíteni. Ez a négy év mérlege. Elmondtuk azt, hogy 2003-ban és 2004-ben a tervezett hiányhoz képest 700 milliárd forinttal többet költöttek. Elmondtuk azt, hogy 2005-ben 600 milliárd forinttal lett nagyobb a hiány. Elmondjuk most előre, hogy ebben az esztendőben, ha nem történik semmi, 910 milliárd forinttal költ többet az ország annál, mint amennyi egyébként a tervezett, a parlament által elfogadott 2006-os költségvetésben van.

Azt kell tehát mondanom, hogy a figyelmeztető jeleket ismerte a kormány. Eddig kétszer küldték vissza Brüsszelből azt a konvergenciaprogramot, felzárkózási programot, amit a magyar gazdaságpolitikának annak érdekében kell benyújtania, hogy valaha majd eurónk legyen, és Magyarországon is euróval lehessen fizetni. Önök ebből sem tanultak. Mint ahogy abból sem tanulnak, hogy most, legutóbb éppen a Nemzetközi Valutaalap mondja azt az országról - hadd idézzem a lesújtó vélemény néhány mondatát -: pénzügyi válság kockázatával kell számolnunk, gyengébb a növekedés nálunk, mint a versenytársainknál, a szomszédos országokban, és hogy a magyar gazdaság finoman fogalmazva is sérülékeny.

Mit hallok az IMF-vélemény kommentálásaként a magyar gazdaságpolitikától, a Pénzügyminisztériumtól? Azt a finom mondatot fogalmazza meg a pénzügyminiszter úr, hogy a magyar kormánynak más számai vannak.

Nos, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy talán ez a probléma. Az a probléma, hogy ez a kormány a mai napig nem volt hajlandó őszintének lenni, nem volt hajlandó szembenézni azzal a helyzettel, amit négy év felelőtlen kormányzása okozott, és nem volt hajlandó szembenézni azzal sem, hogy ez a felelőtlen gazdaságpolitika milyen károkat okoz az országnak, az embereknek. Hiszen ne felejtsük el, hogy a magyar emberek, a vállalkozók, a magánszemélyek fogják visszafizetni kamatostul annak a felelőtlen gazdaságpolitikának a kamatait, amire az elmúlt négy évben volt példa.

Tehát mi a magunk részéről ezt a kormányprogramot nyilván nem támogathatjuk. Egy olyan kormányprogramot, amely csak az adóemelésekben kíván gondolkodni, nem lehet elfogadni. Önök ma újra a régi receptet veszik elő: ha az államháztartással valami baj van, emeljük meg az adókat. Mire készülnek? Vállalati nyereségadó 16-ról 18 százalékra emelésére, arra, hogy az általános forgalmi adó mértékét 15-ről 20 százalékra emeljék, arra készülnek, hogy az evát és az ekhót szintén a hazai kis- és középvállalkozások ellenében megemeljék. Hát nem ezt kaptuk az elmúlt négy évben is? 33 adóemelés, 8 új adó bevezetése. Vezetett ez valahova, tisztelt képviselőtársaim?

Ezért bármennyire is fájdalmas, anélkül, hogy az államháztartás kiadási oldalához ne nyúlnának hozzá, anélkül, hogy a kiadási szerkezethez ne nyúlnának hozzá, nem lehet érdemi előrelépést elérni sem a gazdaságpolitikában, sem pedig az államháztartás helyzetében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Fidesz a maga részéről tett már javaslatokat ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon. Először is az általunk felkért szakértő kutatók ezt a diagnózist elkészítették, mindenki rendelkezésére áll, kérem önöket, hogy forgassák haszonnal. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hol van?) Kint megkapható, tisztelt képviselőtársam.

Beterjesztettünk egy javaslatot a költségvetési tanács felállításáról, legalább legyen egy olyan külső kontroll az államháztartási számok, a költségvetési törvény összeállításánál, ami arra kényszeríti a kormányt, hogy nagyobb felelősséggel gazdálkodjon az adófizetők pénzével. És javasoltuk azt is, hogy mind a miniszterelnök, mind pedig a miniszterek fizetésükkel feleljenek a költségvetési törvény betartásáért. Nos, eddig a javaslatainkra semmilyen érdemi választ önöktől nem hallottunk, nem kaptunk.

Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, hadd idézzem szintén Lendvai Ildikónak, az MSZP frakcióvezető asszonyának egy mondatát, 2006. május 30-án, a televízió esti műsorában ezt mondta szó szerint: nem fizetésemelést kapott az ország, hanem csak előleget a jövő terhére. Nos, ha egy családdal kezdtem ezt a hozzászólásomat, tisztelt képviselőtársaim, akkor azt kell mondanom, hogy ez az átlag magyar család már egyre inkább érzi, hogy annak a felelőtlen gazdaságpolitikának, ami ebben a négy évben folyt ebben az országban, kamatos kamattal ő fogja megfizetni a terheit. Ezért erre a kormányprogramra nemmel fogunk szavazni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)