Készült: 2020.07.12.13:22:06 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 126 2002.09.11. 2:16  111-141

KÖRÖMI ATTILA, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi bizottság július 10-én tárgyalta az előttünk fekvő két törvényjavaslatot. A bizottság fideszes és MDF-es képviselői általános vitára sem tartják alkalmasnak az előttünk fekvő, az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslatot, mert ahogy azt a bizottsági ülésen is elmondtuk, benyújtásának egyértelműen aktuálpolitikai okai és nem társadalompolitikai céljai vannak. Jól emlékszünk, hogy a benyújtásának pillanatában milyen ügy szagosodott az ország nyilvánossága előtt.

Másodszor, azért sem tartjuk alkalmas általános vitára a törvényjavaslatot, mert létezik a Történeti Hivatal, amely már szaklevéltárként segíti a múlt feltárásának keserves és gyötrelmes munkáját, és ha társadalompolitikai okai lennének a törvényjavaslatok benyújtásának, úgy a Történeti Hivatal jól működő rendszerét tovább lehetne tökéletesíteni, tevékenységét akár ki is lehetne egészíteni, de ehhez elegendő lenne a jelenleg hatályban lévő törvény módosítása, továbbfejlesztése, akár úgy, hogy a bűnben fogant III-as főcsoportfőnökség összes csoportfőnökségének iratait kezelhesse. Tartunk attól, hogy a Történeti Hivatal megszüntetése révén egy új hivatal létrehozása nem más, mint egy szemfényvesztő látszattevékenység, amely az adófizetők pénztárcáját fogja megterhelni, célja pedig az, hogy a cégtábla átfestése után a Történeti Hivatal vezetőit munkakörük megszűnése miatt el lehessen bocsátani.

Az Igazságügyi Minisztérium képviselője a bizottsági ülésen az elnök úr kérdésére, miszerint hogyan szeretné indokolni a törvények benyújtását, azt mondta, hogy köszönöm szépen, nem kívánok semmit mondani. Ez a semmitmondás meglehetősen beszédes volt az ellenzéki képviselők számára, ezért semmilyen körülmények között nem tartjuk általános vitára alkalmasnak a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 54 2002.11.18. 1:11  19-381

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Áder János, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakcióvezetője, számokkal és tényekkel mutatott rá arra, hogy a választási ígéretekkel és a kormányprogrammal szemben visszalépésre számíthatnak többek között az önkormányzatok, a rendőrség, a nyugdíjasok, a családok és a pedagógusok is.

A rendőrségre fordítandó dologi kiadások csökkentésével, nyugodtan kimondhatjuk, a belügyminiszter asszony táncba hívja a bűnözőket, így újra veszélybe kerülhet biztonságunk, személyi és anyagi értelemben is, és más, nagyon komoly negatív hatásai is lehetnek még ennek az előttünk fekvő költségvetési javaslatnak. Ezért ehhez a költségvetéshez záradékként mindenképpen hozzá kellene írni, hogy a Medgyessy-kormány költségvetésének mellékhatásai, de inkább hatásai miatt aki csak teheti, sürgősen keresse fel orvosát, gyógyszerészét, mert rengeteg fájdalomcsillapítóra lesz szüksége.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Tombol a szellem! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyugtató is kell, úgy látszik!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 76 2002.11.18. 1:56  19-381

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak hogy ne maradjanak elvarratlan szálak: nem osztom sem a pénzügyminiszter úr, sem az SZDSZ frakcióvezetőjének álláspontját. Jól láthatóan azt a stratégiát folytatják, amit a kormányalakítás óta, hogy mindennek okozója az előző kormány.

Ha jól értettem a pénzügyminiszter urat - nem ezt a szót használta, de ez volt az értelme -, mintha nyűg lenne folytatni a szövetkezeti üzletrészek kifizetését. Tisztelt Miniszter Úr! Ez nem nyűg, hanem ez előttünk álló kötelezettség azokkal szemben, akiket annak idején kisemmiztek a vagyonukból.

Ugyanakkor szeretném arra is felhívni a figyelmüket, hogy ha önök folyamatosan azt a taktikát folytatják, hogy azt mondják, az időszámítás az előző négy évtől kezdődik, akkor ez azért óriási hiba, mert szembesíteni kell önöket azzal, hogy csak Pécs városa, csak a gázközművagyon kifizetetlensége okán, amit a Horn-Kuncze-kormány vállalt fel, 1,7 milliárd forintot kapott az Orbán-kormánytól. Ez csak egy tétel, csak egy város: 1,7 milliárd forint; és sorolhatnánk azokat a kötelezettségeket, amiket ránk hagytak, és ezek nem olyan típusú kötelezettségek voltak, mint a szövetkezeti üzletrész kötelezettsége, amely morális kötelezettség, nem pedig technikailag megoldandó feladat.

Ezért én azt javaslom önöknek, hogy bármennyire is szégyenletes a 2003. évi költségvetési javaslat, próbáljanak arról beszélni, mert az összes, előző kormányra való visszamutogatás semmi más, mint erről a rendkívül rossz költségvetésről a figyelemelterelésre tett nyilvánvaló és egyértelmű szándék. Kérem, beszéljenek a saját maguk költségvetési javaslatáról!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 38 2002.11.20. 1:41  1-263

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt szocialista Képviselők! Úgy tűnik, önök lélekben még mindig ellenzékben politizálnak, hiszen láthatóan nem a 2003-as költségvetési javaslatuk mellett érvelnek - a semmi mellett persze nehéz érvelni -, hanem egy ellenzéki képviselő teljesen világosan megfogalmazott bírálatát próbálják az előző kormányra mutogatva még mindig valamilyen módon semmissé tenni. Én örülnék, ha önök a 2003-as költségvetésük mellett próbálnának érvelni.

S kapaszkodjon meg, Földesi képviselő úr, az a helyzet, hogy a jelenlegi szituáció kísértetiesen hasonlít a Horn-kormány első költségvetési vitájához. Annyi a különbség, hogy a jelenlegi kormányt nagyobb médiatámogatottság övezi. Azt kevesen tudják, hogy akkor a Bokros-csomagra elsősorban, ha szükség volt, azért volt szükség, mert nyolc hónapig kormányozatlan volt az ország. Jelen pillanatban ugyanez folyik. Önök elköltöttek 320 milliárd forintot; a saját maguk által elküldött üzenetek éppen elégnek bizonyultak ahhoz, hogy szétzilálják a magyar gazdaságot. Üzentek a magyar vállalkozóknak, hogy nem számítanak rájuk. Üzentek a magyar munkavállalóknak, hogy nem számítanak rájuk. És egyben azt sem kalkulálták, hogy a külföldi tőke bizony elkezd kivonulni Magyarországról.

Az a helyzet, hogy bizony a Medgyessy-kormány néhány hónapos munkája állította elő azt a szituációt, hogy a 2003-as költségvetési javaslat mellett a szocialista képviselők nem tudnak érveket felhozni. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 92 2002.11.20. 0:29  1-263

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én a Halász János által kiválóan és világosan elmondott érvekhez már csak eggyel csatlakoznék: az a helyzet, tisztelt Vitányi úr, hogy az a miniszter, aki nem jár el kormányülésre, annak ilyen lesz az érdekérvényesítő képessége. Lehet, hogy az ok ilyen egyszerű amögött, hogy a kultúra a 2003-as költségvetési előterjesztés áldozatává vált.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 261 2002.11.26. 2:24  204-323,327-624

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az MSZP-SZDSZ-kormány egyik fő ígérete tavasz óta a közúthálózat fejlesztése, az autópályák, gyorsforgalmi utak gyorsított ütemű építése. Ugyan a költségvetésben töredékét kívánják erre fordítani, mint amit az Orbán-kormány fordított volna, ha folytatni tudja a munkáját - de nézzük a tényeket, és hagyjuk azokat a szocialista véleményeket, amelyek hangulatkeltésből megszületnek, azonban tényszerűségükben semmilyen módon nem állják meg a helyüket.

Mit tett az Orbán-kormány például a 6-os út fejlesztése érdekében? Lotz Károly exminiszter úr 2012-re prognosztizálta azt a legkorábbi időpontot, amikor a 6-os út metszi a magyar-horvát határt. Az Orbán-kormány 2008-ra, egy sikeres uniós csatlakozás esetén 2006-ra hozta előre ezt a programot.

(15.20)

 

Hogy világossá tegye szándékát, külön soron hozta a 2001-2002-es költségvetésbe a 6-os út fejlesztésének előkészítéséhez szükséges 200 millió forint elkülönítését.

Mit ígértek önök Medgyessy Péter kampánylevelében: folytatjuk a 6-os út építését. A jelenlegi Csillag miniszter úr írja nekem egyik írásbeli kérdésemre, hogy 2003-ban be fogják tervezni a 6-os út fejlesztésének további lehetőségeit. Mit mutatnak a tények? A tények azt mutatják, hogy a költségvetésben eltűnt a 6-os út fejlesztésének a sora, nem kívánják külön soron hozni, nyilván azért, mert nincs rá pénz, ezt értem.

Ezért azt szeretnénk kérni önöktől, hogy támogassák elsősorban képviselőtársaim módosító javaslatait, amelyek jelentős összeget kívánnak beemelni a költségvetésbe. Én szerény voltam, 300 vagy 600 millió forintot szeretnék kérni, hogy az Orbán-kormány által megkezdett 6-os út előkészítési, fejlesztési munkái tovább folytatódjanak. Ezek a tények.

Előre szeretném leszögezni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tisztelt képviselőtársaim, hogy engem, legyenek szívesek, hagyjanak békén az általánosságok szintjén mozgó hangulatkeltő válaszokkal. (Az elnök ismét csenget.) Ezek a tények. Ezekre kérjük a választ, ez pedig a módosító javaslataink támogatása tud lenni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 279 2002.11.26. 2:09  204-323,327-624

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én az előzőekben a 6-os út fejlesztéséhez benyújtott módosító javaslataink mellett érveltem, mert a 6-os út fejlesztése kikerült a költségvetésből az előző évekhez képest. Folytatnám az érvelésem sorozatát, és megint csak a tényekről beszélnék. Szeretnék ismertetni egy levélből egy rövid részletet a Pécs-nyugat elkerülő úttal kapcsolatban. A közútkezelő kht.-től kapott információ szerint szerencsés lenne, ha nem az igen szűkös célelőirányzatból kellene a szükséges forrást megszerezni - mármint a Pécs-nyugat elkerülő úthoz -, hanem a nyugati megkerülő út kiemelt előirányzatként kerülne a minisztérium költségvetésébe - írta ezt hozzám Pécs város alpolgármestere 2000. szeptember 26-án.

Mit tett az Orbán-kormány a Pécs-nyugat megkerülő út érdekében? Azt tette, hogy a Széchenyi-terv plusz program keretében előrehozta a második szakaszt - ezt egy-két héten belül Pécsett átadják -, és azonnal folytatná a harmadik szakaszt, amivel kivinné az elkerülő utat immár a 6-os útra, és ezzel a forgalmat el lehetne terelni Pécs városában.

Ehhez képest mit ígértek önök? (Felmutat egy kiadványt.) Azt ígérték - egy szocialista kiadvány a választási kampányból -: támogatjuk a nyugati elkerülő út mielőbbi megépítését, ezáltal a 6-os útra való kijárat megteremtését. Mit olvasok a költségvetésben? Nincs a Pécs-nyugat megkerülő útnak folytatása. Kikerült a költségvetésből a Pécs-nyugat megkerülő út folytatása, ezért benyújtottunk módosító javaslatot, és azt kérjük, hogy egy ütemben - ahogy az Orbán-kormány befejezte volna - biztosítsanak 2,4 milliárd forintot, hasonlóan ahhoz, mint ahogy a Törökszentmiklóst és Hajdúszoboszlót elkerülő utaknál fő soron hozzák ezt a költségvetésben.

 

 

(15.40)

 

 

Amennyiben erre nincs mód, akkor legalább az út megépítésének elkezdésére egymilliárd forintot; kérem, hogy ehhez a módosító javaslathoz támogató, igenlő szavazatokat adjanak, és akkor folytatódhat Pécsett a megkerülő út építése.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 331 2002.11.26. 2:01  204-323,327-624

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb a szocialista padsorokból elhangzott, hogy a 6-os út fejlesztése azért nem haladt a kívánt ütemben, mert valamilyen körülmények között Wekler képviselő úrnak valami pozíciója volt a 6-os út fejlesztése tekintetében, és mi ettől őt elmozdítottuk.

Páva Képviselő Úr! Ezek szerint önök Wekler képviselő úr politikai előrejutását kívánták építeni, mi a 6-os utat szeretnénk építeni. (Páva Zoltán: Mi is!) Ezért önök kivették a költségvetésből a 6-os út fejlesztését - mi '98-ban betettük -, szeretném most ezt módosító javaslattal visszahozni - ez az egyik.

A másik hozzátennivalóm, hogy ön megint csak egy jó általános érvet hozott, hogy az előző négy év tette tönkre az önkormányzatokat. Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, az előző héten, szintén szocialista padsorból érkezett egy hozzászólás - én ezt az álláspontot tudom osztani, hogy ha valamiben szerintem egyetértünk a folyosón, csak senki nem mondja megfelelő erővel a parlamentben és politikai fórumokon, mert lehet, hogy nem túl népszerű vélemény -, hogy bizony az önkormányzati rendszer 1990-ben, ahogy megszületett, az elmúlt 12 év bebizonyította: ebben a struktúrában nem fejleszthető, nehezen fejleszthető, nehezen finanszírozható.

Tehát ha valami baja van az önkormányzati rendszernek, akkor az nem kormányspecifikus, hanem 1990-ben valószínűleg néhány súlyos hibával hoztuk létre. Ahol kormányspecifikus az önkormányzatok baja, az, ahol egy-egy kormány durván belenyúl egy-egy nagy intézkedéssel az önkormányzatok működésébe. Kettő ilyen volt az elmúlt 12 év alatt: a Bokros-csomag és most, hogy a kormány megígérte a béremelést, és azt az önkormányzatokkal kívánja kifizettetni. Ez a probléma gyökere.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 160 2003.02.18. 5:33  151-167

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt gondolom, megvan annak az oka, hogy miért nem a kormány nyújtotta be ezt a javaslatot törvénymódosításra, miért két képviselő úr a kormánypárti padsorokból. Ennek egy oka lehet, hogy egymás között leszögezhetjük, ennek a törvényjavaslatnak a polgári kormány két nagyon jelentős intézkedése ágyazott meg, nevezetesen a minimálbér jelentős emelése 19 500 forintról 50 ezer forintra a ciklus végéig. Ha ez nem történt volna meg, nem javasolhatnák, hogy a fegyveres szerveknél is legyen 100 forintos a diplomás minimálbér. A másik pedig, hogy a polgári kormány a rendszerváltás óta példátlan mértékű illetményemelést - még mindig nem elégséges, de példátlan mértékű illetményemelést - hajtott végre mind a köztisztviselői karon, mind pedig a hivatásos állományon belül, magyarul, amikor pótlékokat számolunk, akkor mindig a megemelt illetményekre vetítve kell ezt érteni. Tehát ez a polgári kormány két jelentős javaslata és végigvitt szándéka az alapja ennek a benyújtott javaslatnak.

Egyébként nem ezekkel a szavakkal, de világos érveléssel maga a Belügyminisztérium bizottsági ülésen jelen lévő képviselője is ezeket erősítette meg, hiszen ő is azt mondta, hogy a jelen törvénymódosítás apró korrekciókat hajt végre a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak vonatkozásában, szinkronba hozza a diplomás minimálbér szabályozását a köztisztviselőkre vonatkozó minimálbér szabályozásával, amely úgy tudott 100 ezer forint lenni, hogy a polgári kormány 50 ezer forintra emelte az előző ciklusban a minimálbért. Ez az egyik kérdés.

A másik kérdés: a belügyi irányítás alatt álló fegyveres szervek tekintetében módosítja a pótlékokat. Való igaz, hogy a tűzoltó szolgálati pótléknak, amit bevezetnek, a kihatása 150-200 millió forint erre az évre körülbelül, azonban itt is tudni kell, hogy ennek az az oka, mármint hogy viszonylag ilyen alacsony összegről van szó, tehát a költségvetéshez képest alacsony összegről van szó, hogy a tűzoltók jelentős része most is kapott egyéb címen veszélyességi pótlékot. Tehát ez tulajdonképpen átalakul, és csak azt a pénzt kell megfejelni, ami eddig is bent volt a rendszerben ilyen pótlék címén. Ettől még természetesen nagyon fontos, és ezek az emberek várják ezt a pótlékemelést, ezt el kell ismerni.

Visszatérve egy pillanatra még a diplomás minimálbér szabályozásának kérdéskörére: a kérdés az volt, hogy van-e ma olyan tiszt akár a Magyar Honvédségnél, akár a rendvédelmi szerveknél, fegyveres szerveknél, aki főiskolai végzettségű, tehát tiszti beosztásban dolgozik, és akit ez érint, vagyis 100 forint alatt keres ebben a pillanatban. Magyarul: az volt a kérdés, hogy mennyire aktuális probléma. A törvényi szabályozás persze normatív, de mégis érdekes lehet, hogy mennyi embert érint ez. A Belügyminisztérium képviselője világossá tette, hogy a felmérések szerint ez kevesebb, mint egy tucat, később azt mondta, néhány tucat embert érinthet a Belügyminisztériumnál, és itt is néhány ezer forintról van szó, hogy 100 ezer forintra kiegészítsék a bérüket. De itt is hozzá kell tenni, hogy ettől számukra nyilvánvalóan nagyon fontos ez a kérdés.

 

 

(16.50)

 

Magyarul, ő is azt mondta, inkább szinkron szabályozásról van szó, egy szimbolikus jellegű normatív szabályozásról, amely nem túl sok embert érint, nem túl jelentős összegben, a munkájuk még ennél jelentősebb összegű illetményemelést is indokolttá tenne, de mégiscsak viszonylag kis számú körre vonatkozik ez a fajta szabályozás. Azt mondta a minisztérium képviselője, hogy az a része a javaslatnak, amely a diplomás minimálbérre vonatkozik, néhány százezer forintos tételt jelent a költségvetésben, és az egész nem is indokolja a költségvetés módosítását, mert ki tudják gazdálkodni azok a tárcák, illetve azok az intézmények, akikre ez a javaslat vonatkozik. Úgy gondoljuk mi is, hogy a szándék jó és tiszteletre méltó, szimbolikus értéke van, de a szimbolikus érték ellenére vagy azzal együtt mindenképpen néhány tucat vagy néhány száz személynek javulást hoz az életszínvonalában, ezért támogatni illik.

Én azonban mégiscsak annak örülök, hogy ezzel a javaslattal csak sikerült elismerni, hogy a polgári kormány minimálbérre vonatkozó politikája és a tiszteletdíjakat emelő politikája fontos volt, és erre alapozva önök most be tudták nyújtani ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 217 2003.03.03. 5:41  212-258

KÖRÖMI ATTILA, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A határozati javaslat, amelyről vitatkozunk, nem takar mást, mint a polgári kormány által a parlament elé terjesztett és a parlament által akkor elfogadott, a harcászati repülőerők fejlesztéséről szóló akkori határozat fél mondattal történő kiegészítését. Ilyen rövid ez, államtitkár úr! A bérleti időszak lezárását követő tulajdonszerzés lehetőségével együtt szeretnénk ilyen harci gépeket beszerezni - erről és nem másról szól az előterjesztés.

Az Orbán-kormány által megkötött eredeti szerződés egy kiváló szerződés volt. Ez a bizottsági jegyzőkönyvből az ellenzéki képviselők véleményének első mondata, amit Hollósi tábornok úr, a honvédelmi miniszter főtanácsadója meg is erősített. Az ő álláspontja is az, hogy az eredeti szerződés alapján megvásárolni szándékolt Gripenek a NATO-kompatibilitás próbáját kiállják: nem rendelkeznek olyan extrákkal, amelyekkel a szocialista-szabad demokrata kormány szeretné ezeket a gépeket felszerelni, de NATO-kompatibilisek. A NATO-ban nincs előírás a légi utántöltés kötelező jellegű érvényére, nincs semmiféle ilyen kötelező érvényű előírás, így ez ránk sem vonatkozik.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt a térségünkben elsősorban az ország védelmét szolgáló szempontokat tartotta elsődlegesnek, anyagi lehetőségeink is korlátozottak, ezért nem kívántuk levegőben utántölthető képességgel felszerelni az új Gripeneket. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy a magyar légtérben járőröző gépeket honnan fogják utántölteni. Nápolyból fognak-e felszállni ezek a tankergépek és akkor ezeknek a gépeknek a bérletét ki fogja megfizetni, ezeknek a gépeknek a méregdrága bérletét ki fogja megfizetni? Vagy ha a magyar légtérben történő járőrözéshez nincs szükség utántöltésre, akkor miért fizetnek a magyar adófizetők plusz 15 milliárd forintot azért, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány a légi utántöltést biztosítsa, ám egyébként a magyar légtér járőrözésében szükségtelen képességet jelent?

A NATO egészén belül a légierő olyan mértékű erősödését láthattuk az elmúlt időszakban - hangzott el a bizottsági ülésen -, hogy nem harci gépekben van hiány. Nem látjuk úgy, hogy Magyarország, a Magyar Honvédség számára ez lenne most a legfőbb probléma, hiszen sokkal inkább a laktanyák korszerűsítése, más korszerű eszközök beszerzése, az önkéntes haderőre történő átállás anyagi alapjainak biztosítása lenne a célunk. De ha plusz 15 milliárd forintot ki kell adnia a költségvetésnek, akkor felmerül a veszély, hogy azt más területekről kell átcsoportosítani, akár a honvédségen belül, de még az is elképzelhető, hogy más tárcáktól, akár az egészségügytől, vagy az oktatástól.

A bizottsági ülésen még elhangzott, hogy ha a határozat módosítása csak annyit jelent, hogy ezek a gépek meg is vásárolhatók - amit egyébként az Orbán-kormány által hozott határozat alapján kötött szerződés is tartalmaz -, csak a konkrét szerződésből emeli át a mostani kormány ezt a fél mondatot a határozati javaslatba. Azaz ugyanazt szeretné elfogadtatni a Házzal, mint amit a polgári kormány is elfogadtatott, csak máshol szerepelteti azt a fél mondatot, amely megengedi később a vásárlást. Csakhogy a vásárlás megengedését tartalmazó fél mondat mind a kétféle megoldási módban lehetőséget nyújt a magyar kormány, illetve a magyar parlament számára, nincs köztük különbség.

 

 

(19.20)

 

Ha szükségtelen - mert nincs ilyen NATO-előírás - és méregdrága az utántöltés, ha az eredeti szerződés minden tekintetben megfelelt a magyar légtér védelmének, mert azok a harci gépek is kiállták a felderítő, az elfogó vadász és a csapásmérő képességeket megfelelő eszközök felszerelésével, akkor már csak az a kérdés merül fel, hogy miért erőlteti ezt a módosítást a jelenlegi kormány. A válaszunk egy volt: presztízs okokból és semmi másból. Húzni kellett az időt egy évig, hogy bebizonyíthassák, hogy ez a fajta szerződés, illetve a polgári kormány korábbi döntése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nem állta ki az idő próbáját. Önök bizonyították be, hogy kiállta az idő próbáját, csak szeretnék a saját kommunikációjuk javára fordítani.

Mi pedig úgy gondoltuk, hogy az egyetlen érdemi módosítás, hogy önök 15 milliárd forinttal többet szeretnének költeni a magyar harci gépekre. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Ezt a magyar költségvetés jelen pillanatban nem tudja biztosítani, ezért a bizottság ellenzéki oldala nem javasolja a parlamentnek elfogadni ezt a határozatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 229 2003.03.03. 2:12  212-258

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Világos, hogy nem a határozati javaslatról beszélünk, mert azt hiszem, abban most már akkor megegyezhetünk, hogy a javaslat ugyanaz, mint az Orbán-kormány javaslata volt. Önök átemelték a határozati javaslatba az Orbán-kormány által a javaslat alapján aláírt szerződésből a gépek megvételi lehetőségét tartalmazó fél mondatot - pont. Ettől kezdve arról beszélünk, hogy van kétféle fölhatalmazás, aminek ugyanaz a tartalma. Önök a fölhatalmazásba a kormány szintjén beleértik, hogy drágább, valamivel többet tudó, de a gépeknek ez a többet tudása akkor használható ki, ha elhagyják Magyarország vagy Európa légterét, és támadó hadműveletben vesznek részt.

Azonban tisztázni kell néhány kérdést, ha nem a határozati javaslatról beszélünk, akkor mindenképpen. Az Orbán-kormány sem jókedvéből hozta ide a javaslatot, és nem jókedvéből kötötte meg ezt a szerződést a svédekkel. Ugyanis a MiG-29-esek repülési ideje lejárat előtt volt, tehát lépni kellett, mert egyébként a magyar légtér védelmét semmi nem biztosította volna. Ez volt a kiindulópont. A másik fontos megjegyzés, hogy a szerződés aláírását annak idején Matolcsy György miniszter úr jelentette be, nem véletlenül, mert az eredeti határozat alapján megkötött szerződés is tartalmazta a 110 százalékos ellentételezést, azaz a svéd kormány vagy svéd cégek által magyarországi befektetéseket, illetve magyar áruk vásárlását.

Tehát még egyszer: az ellentételezés ott is szerepelt, és a lépéskényszer amiatt történt akkor, mert a MiG-29-esek repülési ideje lejárt, és a magyar légtér védelmét biztosítani kellett. Innen tudunk kiindulni, ha folytatni akarjuk ennek a vitának azt a részét, ami már nem a határozati javaslatról szól.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 239 2003.03.03. 2:03  212-258

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kérdés nem az, amit a Keleti úr feszeget. Keleti úr azt szeretné elérni, vagy legalábbis így sejtem, elterelni a figyelmet arról, hogy önök 15 milliárd forinttal többet szeretnének fizetni egy olyan harcigéptípusért, amely szintén Gripen, csupán az országon kívüli bevetésre is alkalmas eszközökkel van felszerelve, és ezért az alaphatározatra próbálják átterelni a figyelmet, amit az előző kormány hozott.

Szerintem a kérdés az, hogy ha a polgári kormány határozata alapján megírt szerződés révén beszerzésre kiszemelt Gripen gépek NATO-kompatibilisek, az ország légterét biztosítják, 15 milliárd forinttal a beszerzésük olcsóbb, és egy drágább rendszer működtetése lényegesen drágább lesz, mint egy olcsóbb rendszer működtetése - ez nyilvánvaló -, ha tehát mindezt megnézzük, akkor a kérdés az, hogy miért akar elkölteni a jelenlegi kormány 15 milliárd forinttal többet az adófizetők pénzéből, amikor láthatóan iskolákat, óvodákat készülnek bezárni az önkormányzatok például, de sorolhatnám az egészségügy helyzetét, és a végtelenségig magának a honvédségnek a belső helyzetét, hogy hogyan kellene nekünk azt inkább tovább javítani.

Tehát akkor a végső kérdésünk mégiscsak az, hogy miért akar ez a kormány 15 milliárd forinttal többet elkölteni olyan harci gépekre, amelyek a magyar légtér biztosításánál többet tudnak ugyan, de ez a többet tudás számunkra most nem szükséges.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 249 2003.03.03. 0:39  212-258

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör képviselő úr, ön ezt rosszul tudja vagy rosszul szeretné az éterbe kiküldeni. Az ellentételezés egy része új beruházásokat, zöldmezős beruházásokat tartalmazott, ez lett volna a nagyobbik rész. Lett volna egy rész magyar termékek vásárlása tekintetében, és volt egy picinyke rész, ahol folyamatban lévő árubeszerzéseket lehetett volna az ellentételezés terhére elszámolni. Azaz ön itt most valótlant állított, ezt mindenképpen ki kellett javítsam.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 315 2003.03.31. 2:23  308-380

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Mécs képviselő úr és az előttem szóló szocialista képviselő úr hozzászólására szeretnék röviden reagálni. Örülök, hogy Mécs képviselő úr ugyan hosszan a tárgy mellett beszélt el, de végül is közvetítette felénk a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját, és örülünk, hogy az SZDSZ úgy látja, indokolt felállítani ezt a parlamenti vizsgálóbizottságot. Azt hiszem, hogy ez volt a legfontosabb bejelentése. (Iváncsik Imre: De nem ezt mondta! - Mécs Imre nemet int.)

 

(21.30)

 

És én biztos vagyok benne, hogy a honvédelmi bizottság tagjaként Mécs képviselő úr belelátott azokba a vizsgálatokba, amelyek őt is abban erősítették meg, hogy ezt a bejelentést itt előttünk megtegye.

A másik hozzászólásom arra vonatkozik, hogy téved, képviselő úr. A vizsgálóbizottság létrehozását persze elsősorban az indokolja, hogy a honvédelmi miniszter úr által kemény hangú jegyzéknek aposztrofált iratot kellett küldeni az Egyesült Államok kormányához, merthogy a miniszter úr úgy mondta nekünk, miszerint a Magyar Köztársaság szuverenitását megsértették, megsértették Magyarország légterét. Ez az egyetlenegy kijelentés és egyetlenegy eset is elég lenne parlamenti vizsgálóbizottság felállításához, mert ilyen súlyos esetekben nem az a célja egy parlamenti vizsgálóbizottságnak, hogy visszafordítsa a légtérsértést elkövetett harci eszközöket, hanem hogy megnézze, hogyan fordulhatott elő, hogy ez megtörtént.

Simicskó képviselőtársammal Veszprémben jártunk a légierő főparancsnokságán, a honvédelmi bizottság részére beszámoltunk zárt ülésen, hogy mit tapasztaltunk, az ottani kormányképviselő ezt tíz évre titkosította - megvolt rá az oka. Na, a vizsgálatunknak az lenne elsősorban a tárgya, amit a veszprémi légierő-főparancsnokságon tapasztaltunk, azaz hogyan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) lehetett az, hogy ez az eset, egyedinek gondolt eset előállt Magyarországon, amivel szemben a honvédelmi miniszter úr gyakorlatilag éles kritikát fogalmazott meg.

Köszönöm szépen, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 331 2003.03.31. 2:06  308-380

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mécs képviselő úr szavaira szeretnék reagálni, és a reagálás egyben tovább fogja erősíteni Simicskó István képviselő úr kezdeményezését, nevezetesen Mécs képviselő úr, lehet, hogy nem szó szerint, nem tudtam feljegyezni, de valami olyasmit mondott, hogy az Egyesült Államok kért tőlünk valamilyen módon elnézést, hogy ez a dolog megtörtént.

Magyarul, a mai napig nem tudjuk, hogy pontosan honnan derült ki, hogy magyar légtérsértés történt a honvédelmi miniszter állítása szerint, a mai napig nem tudjuk, hogy ki és miért sértette meg Magyarország szuverenitását a honvédelmi miniszter tájékoztatása szerint, mert nem mi fedeztük fel, hogy ezek a repülőeszközök eltérnek az útiránytól, nem mi fedeztük fel, tehát nem a saját polgári légi irányításunk vagy katonai légi irányításunk fedezte fel, hogy ezek a repülő eszközök eltérnek az útvonaltól, másra szól az engedélyük, hanem egyszer csak ott lettek Ferihegyen, csúnyán szólva.

Magyarul, Simicskó képviselő úr indítványa nem is úgy szól, hogy vizsgáljuk meg a szállító repülőgép és a hat harci helikopter légtérsértésének ügyét, hanem ez az ügy csak rávilágított arra, hogy akkor, amikor Magyarország átengedi a légterét más országokban zajló harci cselekmények igénybevételéhez, a magyar légtérfigyelés rendszere - finoman fogalmazva - zavarokat mutat. És ennek a vizsgálóbizottságnak azért kellene létrejönni, hogy a jövőre nézvést mutassuk meg, hol vannak ezek a hibák, és ha ehhez személyi állomány kell, akkor azt rendeljük oda, ha pénz kell, azt rendeljük oda, ha szervezeti változtatásokat kell végrehajtani (Az elnök jelzi az idő leteltét.), akkor pedig ezek történjenek meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 349-351 2003.03.31. 2:11  308-380

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Most zavarba hozott, mert egy korábbi, MSZP-s képviselő hozzászólására szerettem volna reagálni, csak nem tudom megnevezni az illető urat.

 

ELNÖK: Akkor előre meg kell hogy vonjam a szót. (Derültség.)

 

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): A finoman rendre utasított képviselő korábbi hozzászólására szerettem volna reagálni. Magyarul: én nem úgy ismerem az Amerikai Egyesült Államokat mint országot és főként annak kormányát, hogy ő elnézést kérne egy országtól - akármilyen is a formája ennek az elnézésnek -, ha nem követett el semmit. Az Egyesült Államok kormányát nem olyannak ismerem, aki csak úgy elfogadná egy szigorú hangú, szóbeli jegyzék átnyújtását, ha annak nincs alapos oka. Csakhogy már-már ott tartunk, mintha az Egyesült Államok kormányának az ügyét kellene vizsgálni, holott ők elnézést kértek, és elfogadták a magyar jegyzéket.

Nekünk azt kell vizsgálni, amivel a bizottsági ülésen is szembesültünk, hogy a magyar kormány különböző tárcáinak képviselői miért nyilatkoznak ellentmondásosan, és miért derül az ki, hogy a Magyar Köztársaság légterének megsértése - most teljesen mindegy, milyen ok miatt, és teljesen mindegy, hogy egy vagy többszöri alkalommal - tény, hogy megtörtént, ennek a légtérnek bizonyos részei bizonyos időszakokban bizonyos okok miatt figyeletlenek. Ez a helyzet. Ezt kellene megvizsgálni, és erre hívta fel a figyelmünket ez az ügy. Ilyen ügyekből éppen elég egyetlenegy, mert ezt a vizsgálatot nem ahhoz kell igazítani, hogy történt-e belőle baj, hanem ahhoz, hogy az ilyen típusú légtérsértésekből súlyos gondok is eredeztethetnek, ha ezt nem tesszük a helyére. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez lenne a vizsgálóbizottság legfontosabb feladata.

Köszönöm szépen, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 359 2003.03.31. 2:05  308-380

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy az ön előző hozzászólása… - szóval, megkérem, ilyet ne tegyen többé. (Göndör István: Fel kellene olvasni az indítványt.) Megkérem, ilyet ne tegyen többé, ugyanis a honvédelmi bizottságnak van egy elnöke, úgy hívják, hogy Keleti György. Van egy szocialista alelnöke, Vári Gyula a neve, van egy fideszes alelnöke, őt Simicskó Istvánnak hívják, és van az MDF-től is a bizottságnak alelnöke. Ha Simicskó Istvánnak, egyébként rá sosem jellemző módon az lett volna a szándéka, hogy ebből egyéni megnyilvánulást próbáljon magának kiszakítani, amikor ez az ügy nyilvánosságra került, ő azonnal sajtótájékoztatót tarthatott volna. Nem ezt tette, hanem kezdeményezte egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását, és a miniszter úr nagyon érezte, hogy nagy baj van, mert rendkívüli bizottsági ülést hívott össze szombaton délutánra.

Tisztelt Képviselő Úr! Simicskó alelnök úrnak, azt gondolom, nemcsak személy szerint mint a bizottság tagjának, hanem mint a bizottság alelnökének, kifejezetten az volt ebben az esetben a feladata, hogy a legfelelősebb kezdeményezést tegye meg, és ne a sajtó elé szaladgáljon, mint ahogy azt önöktől nagyon sokszor láttuk. Ez a fajta megjegyzés azért volt különösen sértő, mert jól tudjuk, hogy a parlamentben ki az a képviselő, aki a legtöbb törvényjavaslathoz - magát szakértőnek vallva - állandóan hozzászól, azt Göndör Istvánnak hívják. (Göndör István: Elolvasok minden javaslatot, képviselő úr.)

És még egyen tessék elgondolkodni, képviselő úr! Nem beszédes-e ettől a vitától való távolmaradása Keleti György bizottsági elnöknek és Vári Gyula bizottsági alelnöknek, az MSZP frakciótagjainak? Nem ez a legbeszédesebb-e ebben a vitában, tisztelt képviselő úr?

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 375 2003.03.31. 1:54  308-380

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Amit ön az előző hozzászólásában elmondott, az hű tükörképe volt annak, amit a Magyar Szocialista Párt, illetve főként annak néhány kiemelkedő képviselője a kormányváltás óta, az elmúlt egy év alatt művel a parlamentben. Tisztelt Képviselő Úr! Az ön hozzászólása nem segítette a tisztánlátást, hanem annak nyilvánvaló és egyértelmű szándéka az volt - mint az ön hozzászólásainak általában -, hogy lehetőleg mellébeszéljen, és ne legyen világos azoknak, akik figyelik a parlament közvetítését, hogy pontosan miről is van szó. Én ezt a honvédelmi bizottság tagjaként sérelmezem. Ön nem tagja a honvédelmi bizottságnak, így nem tudhatja, hogy a vizsgálatnak milyen típusú kérdésekre kellene választ adnia ahhoz. hogy tisztán lássunk a kérdésben.

Mindazonáltal számomra két fontos bejelentés történt a mai napon. Az egyiket az SZDSZ képviseletében Mécs képviselő úr tette, a másikat Göndör képviselő úr tette az MSZP képviseletében, mind a ketten azt mondták, hogy Simicskó István képviselő úr vizsgálóbizottság felállítására tett javaslatát mind az SZDSZ, mind pedig a Magyar Szocialista Párt támogatni fogja. Ehhez képest már csak azt szeretném megkérdezni, hogy miért ez a hihetetlen vehemencia a választópolgárok félrevezetése érdekében. Önök bőven elegendőt mondtak volna akkor nekünk, ha bejelentik, hogy támogatják a vizsgálóbizottság felállítását, és azóta már folyhatna a munka annak érdekében, hogy a vizsgálóbizottság megfelelő szinten tudja elkezdeni a munkáját egy-két héten belül.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 127 2003.05.27. 4:00  122-178

KÖRÖMI ATTILA, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi bizottság valóban a tegnapi napon, 2003. május 26-án tárgyalta meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Ez ahhoz képest önmagában kissé furcsa, hogy a kormány jelentős törvényalkotási elmaradásban van, és mégis egy ma tárgyalandó törvényjavaslatról egy kijelölt bizottság, a honvédelmi bizottság csak a tegnapi napon tud állást foglalni. A jegyzőkönyvön nemhogy a tinta nem száradt még meg, azt gondolom, még be sem fejezték a jegyzőkönyvírók a magnófelvétel és a jegyzőkönyv összeolvasását.

Vita nem alakult ki, azonban markáns ellenvélemény fogalmazódott meg a honvédelmi bizottságban, ugyanis a T/3952. számú törvényjavaslat az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, valamint azzal összefüggésben más törvények módosításáról szól. Való igaz, hogy ez a javaslat az Európai Unió minősített információi védelmének megteremtése érdekében született vagy került elénk, és való igaz, hogy a javaslat lényege a 13. §-ban foglalható össze, amely arról szól, hogy az 1998. évi LXXXV. törvénnyel létrehozott Nemzeti Biztonsági Felügyeletről szóló törvény szabályai közé beemeli immár nemcsak a NATO és a NYEU minősített adatainak kezelését és védelmét, hanem az Európai Unió ügyfélforgalmában, illetve az Európai Unióval kapcsolatban keletkezett minősített adatok védelmét is.

A törvény legnagyobb hiányossága éppen az, hogy beszél a NATO és az Európai Unió minősített adatainak védelméről, ugyanakkor úgy tekinti, mintha nem lennének, ezután már nem léteznének olyan nagyon fontos nemzeti szinten képződött adatok, információk, amelyek igenis, NATO-csatlakozás és uniós csatlakozás ide vagy oda, mégiscsak keletkeznek. Nem keverhető össze minden adat mindennel, nem minősíthető minden NATO- és EU-adatnak, léteznek nemzeti szinten megjelenő nagyon fontos információs adatok, amelyeknek a védelme legalább annyira fontos, mint a NATO- és az EU-adatok védelme. Ezt pontosan tudja az, aki odafigyel más országok ilyen irányú törvényalkotási folyamataira. Rendkívül fontos az európai jogharmonizáció, de egyetlen ország sem tekint el attól, hogy rendezze ilyen esetekben elsőként a saját nemzeti adatainak a védelmét.

Ezért fogalmazódott meg a honvédelmi bizottságban az a kisebbségi vélemény 10 nem szavazattal, mármint hogy 10 képviselő ezen törvényjavaslatnak még az általános vitára történő alkalmasságát sem szavazta meg, ennek legkarakteresebb oka éppen az volt, hogy a kormány elmulasztotta kihasználni azt, a jogharmonizációs folyamat az adatvédelemmel kapcsolatos rendelkezései körében egyszerűen nem rendelkezik arról, hogy a nemzeti szintű adatok védelme, korszerű védelme és biztonsága hogyan fog történni a jövőben. Számunkra az nem elfogadható, ismerve a kormány munkáját, hogy erre majd valamikor visszatérünk, ezért 10 képviselő nemmel szavazott a törvényjavaslat általános vitára történő alkalmasságáról.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 297 2003.09.08. 5:31  296-297

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi vér, a biztonságosan előállított vérkészítmények nélkülözhetetlen feltételei a gyógyításnak. Itt a gyógyítás nélkülözhetetlen feltételeként a biztonságra kell helyezni a hangsúlyt: a vér biztonságos levételére, a vér biztonságos kezelésére és a biztonságos vérfeldolgozásra. Az Országos Vérellátó Szolgálat egykori létrehozásakor ezért volt fontos, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat regionális központjaiban megteremtsék azokat a biztonságos feltételeket, amelyekkel az egyre szigorodó szabványok közepette is, biztonságunk érdekében megfelelő körülmények között történhet a vér levétele, a vérkészítmények tárolása és a későbbi folyamatokba való bekapcsolásáig annak kezelése.

2000 nyarán derült ki, legalábbis számomra, Pécs városában, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat regionális központjai közül Pécs volt a leginkább lemaradva a tekintetben, hogy ezt a biztonságot garantálja. Ennek első számú akadálya az volt, hogy maga körül az ingatlan körül sem volt közmegegyezés, nem volt mit fejlesztenie az Országos Vérellátó Szolgálatnak. Ezért az akkori miniszter úr, Mikola miniszter úr - később miniszter úr, akkor az Országos Vérellátó Szolgálat vezetője - a megyei közgyűlés elnökével, aki jelen pillanatban is a Szocialista Párt padsoraiban ül, és akkori közgyűlési elnök volt, megegyezett, és a megyei közgyűlés akkor egy pozitív döntésével segítette azt, hogy a közgyűlés egyik épületét kiüríttette, és a vérellátó szolgálat pécsi regionális központja használatába kívánta később adni ezt az ingatlant, ahol aztán a szükséges fejlesztések megtörténhetnek annak érdekében, hogy az ország egyik legnagyobb igényét jelentő pécsi egyetem klinikai tömbjét és más egyéb, nagyon fontos szolgáltatásokat a pécsi regionális vérellátó központ el tudjon látni.

Még egyszer mondom, ezek a tárgyalások sikeresen zajlottak, olyannyira, hogy a megye egy egészségügyi intézményt ürített ki. Az előző kormány, az Orbán-kormány 200 millió forinttal támogatta a megyei kórház fejlesztését, hogy az ingatlan kiürítése megtörténhessen, és így előállt az a helyzet, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat pécsi központjában megindulhatott volna a fejlesztés.

A megyei közgyűlés tulajdonában álló régi épületből azonban csak idén tavasszal sikerült kiköltöztetni az előző funkciót. Ettől kezdve bármelyik pillanatban beindulhatott a fejlesztés, hiszen Mikola miniszter úr, illetve az előző kormány, az Orbán-kormány a fejlesztés elindításához szükséges pénzt is biztosította az utolsó előtti és az utolsó költségvetési évében. Felhasználni nem tudta, hiszen az ingatlant még nem sikerült kiüríteni, de száz szónak is egy a vége: Mikola miniszter úr vezetésével minden feltétel előállt, az ingatlant megszerezték, a kiköltözést a kormány támogatta. Minden feltétel együtt volt ahhoz, hogy a pécsi regionális vérellátó központ fejleszthető legyen, és az egyik legnagyobb kiszolgálóként, immáron teljes biztonsággal, fenntartsa a régi hivatását, illetve bekapcsolódjon egy magas szintű vérkészítménygyártásba, -tárolásba és későbbi kezelésébe.

Ennek érdekében 2000 nyarán a pécsi orvostársadalom is összefogott, ők is bekapcsolódtak ebbe a munkába, és örömmel vártuk idén tavasztól a fejlesztés elindulását, azonban sajnálattal kell tapasztaljuk, hogy ez a fejlesztés nemhogy nem tudott elindulni, hanem egyre ellentmondóbb hírek érkeznek a pécsi vérellátó központ fejlesztéséről, a beruházás megindításáról.

A napirend utáni hozzászólásommal az volt a célom, hogy erre a problémára felhívjam a figyelmet, és arra kérjem a kormány, illetve az egészségügyi tárca vezetését, hogy miután minden feltétel adott a pécsi vérellátó központ fejlesztésére, vizsgálják meg, hogy minden feltétel fennállta ellenére miért nem sikerült ezt a rendkívül fontos és a régióban már-már nélkülözhetetlen fejlesztést elindítani.

Köszönöm szépen. Én szeretném, ha a tárca a napirend utáni hozzászólásomra írásban mindenképpen reagálna - remélem, biztatóak lesznek a tárca mondatai. Amennyiben ezt nem sikerül elérni, akkor mindenképpen jelentősebb figyelemfelhívást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő lejártát.) kell tenni a régióban, mert az nem lehet állapot, hogy a pécsi régióban… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) a vérellátás veszélybe kerüljön. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 237 2003.09.15. 4:19  236-237

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A pécsi véradó központ végleges elhelyezésével és fejlesztésével az elmúlt három évben több alkalommal is, egy hete pedig napirend utáni hozzászólásban foglalkoztam. Egy hete elmondtam, hogy az ország egyik legkiterjedtebb területének mennyiségileg is igen számottevő vérigényét biztosító, de talán a legmostohább körülmények között működő pécsi vérellátó központ elhelyezése és fejlesztése a 2000. év nyarától megoldódni látszott, köszönhetően annak, hogy az Orbán-kormány 200 millió forintos támogatással segítette, hogy a megyei közgyűlés a tulajdonában lévő épületből új beruházással megvalósult épületbe költöztetheti a megyei szülészetet, így a Pécsi Regionális Vérellátó Központ mint korábbi társbérlő, immár a szülészet által korábban használt ingatlanrészt is ingyenes használatba vehesse, és végre a funkciójához szükséges alapterületen egy jelentős építészeti beruházás révén, valamint korszerű, új eszközpark üzembeállításával elindulhasson egy, a mai biztonsági feltételeknek megfelelő vérellátó központ kialakítása. Ám a megye szocialista vezetése késlekedett, és csak idén tavaszra ürítette ki a vérellátó központ használatába adandó ingatlant, pedig a polgári kormány a központ fejlesztésének elindításához szükséges pénzt is betervezte a költségvetésébe. Ám az előző ciklusban megteremtett minden feltétel ellenére a pécsi vérellátó fejlesztése nemhogy nem indult el az idén, hanem egyre ellentmondóbb hírek érkeznek a beruházás helyszínéről és időpontjáról.

Az elmúlt egy hét alatt a pécsi vérellátó helyzetét érintően két új információ látott napvilágot. Az egészségügyi tárca Országos Vérellátó Szolgálat fejezetén belül a 2002-es évre biztosított több mint 1,4 milliárd forintos beruházási keretből a tárca kevesebb mint 50 százalékot használt fel, és így csaknem 800 millió forint elköltetlen maradt. A forrás tehát biztosított volt a pécsi központ beruházásának akár teljes egészére is, de ha erre nem, a jelentős beruházás első ütemének megvalósítására biztosan. Azonban ennek az összegnek a felhasználását a Baranya megyei szocialista vezetés - a megoldás érdekében tett - korábbi vállalásainak súlyos késlekedése megakadályozta.

A másik hír szerint valahol olyan szándékok is vannak, miszerint a megyei kórház területén belül kívánják felépíteni az attól külön működő pécsi regionális vérellátót. Pécs város vezetése azt kommunikálja, hogy ő is szívesen ajánl fel egy ingatlant, ám magas árat kér érte. Úgy tűnik, hogy sehova sem vezető alkudozás kezdődött a gyógyító, emberéleteket mentő vér fölött.

Meglátásom szerint a fentiek ismeretében a kormány egészségügyi miniszterének, az új egészségügyi miniszternek, Kökény Mihálynak egy dolga van, mármint a pécsi vérellátó helyzetét rendezendően. Kérem, hogy nyugtassa meg a betegeket, a hozzátartozókat, a véradókat, a vérellátóban emberfeletti munkát végző asszisztenseket, orvosokat, ezzel párhuzamosan a klinikai orvosokat, hogy nagyon rövid időn belül végre elkezdődik az új Pécsi Regionális Vérellátó Központ tovább nem halogatható felépítése vagy a mai épületben történő fejlesztése, korszerűsítése.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 30 2003.09.23. 5:15  17-43

KÖRÖMI ATTILA, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés honvédelmi bizottságának ellenzéki képviselői nem támogatták az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Ezzel együtt kifejtették, hogy minden szükséges feltétel együttállása esetén elvileg nem zárkóznak el a szövetségesi politikánkba illeszkedő katonapolitikai teendőink végiggondolásától, azonban ezek a feltételek ma egyértelműen hiányoznak, s hogy mely feltételek hiányoznak, erre ebben az öt percben ki is fogok térni.

Fontos megjegyzendő, hogy minden ellenzéki képviselő hozzászólása elején erősen sérelmezte - voltak, akik elfogadhatatlannak minősítették -, hogy az Országgyűlés kétharmados alkotmányos jogosítványait csökkentő kormányzati szándék bizottsági előterjesztésekor sem az előterjesztő Igazságügyi Minisztérium, sem pedig a Honvédelmi Minisztérium nem képviselteti magát politikai szinten.

Az ellenzék képviselői az előterjesztésre nemmel leadott szavazataikat a következő legfontosabb pontokkal indokolták.

Első, és nagyon fontos megjegyezni, hogy soha semmilyen kérdésben nem szenvedett késedelmet egységes NATO-szövetségesi kezdeményezés, döntés, hiszen a parlament mindig átérezte annak felelősségét, azaz a Magyar Köztársaság a jelenlegi alkotmányos keretek között is mindig teljesítette az egységes NATO-döntésből fakadó szövetségesi kötelezettségeit és vállalásait, legyen szó 2001. szeptember 11-éről, legyen szó a déli határainknál folyó korábbi háborúról.

Második fontos szempont volt, hogy a parlament egy időben két alkotmánymódosító elképzelést tárgyal: Keleti Györgynek, a honvédelmi bizottság elnökének egyéni képviselői indítványát a csapatmozgásokról, és az Igazságügyi Minisztérium előterjesztését, amely szintén érinti a csapatmozgásokat.

Eléggé beszédes, hogy Keleti elnök úr nem mondta el többségi véleményét a bizottság, illetve a parlament jelenlegi ülésén, hiszen ez a két előterjesztés nincs is összhangban egymással.

Harmadszor: a kormány olyan esetekben is szükségesnek látná csökkenteni az Országgyűlés kétharmados jogosítványait, amelyek egyébként nem következnek egyértelműen és szorosan NATO-szövetségesi politikánkból.

Negyedszer: a kormány a számára most is biztosított hatásköréből fakadó feladatait is nehezen tudja végrehajtani a csapatmozgások és a katonapolitikai kérdések tekintetében. Ehhez két fő példa hangzott el a bizottsági ülésen: az egyik az Afganisztánba irányuló átrepülések kérdésében, a másik pedig a taszári bázis iraki helyzetet érintő nyelviskolai kurzusait, illetve a rendőr-akadémiai célú képzést érintően. Ebben a kormány egyszerűen kudarcot vallott.

Ötödször: tudjuk, hogy az alkotmánymódosítás érzékeny kérdés, alapja a bizalom, és a kormány körüli bizalmi légkör egyre romlik. Egyébiránt amikor mi szerettünk volna hasonló kérdésekben az alkotmányhoz hozzányúlni, akkor Juhász Ferenc korábbi bizottsági alelnök úr, jelenleg honvédelmi miniszter egyértelműen és kizárólag a bizalom hiányával indokolta, hogy az akkori ellenzék, a mai kormánypártok nem járultak hozzá a kezdeményezésünkhöz. Jóllehet, a két helyzet között óriási különbség van, hiszen akkor igen kiélezett helyzetben kellett a kormánynak döntéseket hozni: emlékezzünk az elmúlt négyéves ciklus környezetünkben és a távolabb eső részekben felvetődött katonapolitikai kérdéseire.

A fentiek miatt véleményünk szerint először a kormány tisztázza a soraiban az ellentmondásokat, a mai, meglévő hatásköreit pontosan és szabályosan gyakorolja, ezekről a közvéleményt időben és világosan tájékoztassa, generáljon több bizalmat irányába a társadalom, az Országgyűlés és az ellenzék részéről, azaz a kormány teremtse meg azokat a feltételeket, amely feltételek esetén ezekben a kérdésekben beszélgetni lehet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A Magyar Köztársaság pedig addig is teljesíteni fogja a szövetségesi kötelezettségeiből fakadó elvárásokat a mai alkotmányos keretek között is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 237 2003.09.29. 10:05  232-248

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mielőtt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontját elmondanám erről az előterjesztésről, érdemes pontosan és érthetően megfogalmazni, hogy mi is az ügy maga.

Jól tudjuk, hogy ENSZ-misszió és ENSZ-parancsnokság alatt folyik békefenntartó művelet Afganisztánban, amelynek során változás következett be: ugyanúgy ENSZ-misszió maradt a békefenntartó művelet, mint ahogy az elindult, azonban a parancsnokság NATO-parancsnokság alá került - tehát a NATO vette át a parancsnoki teendőket a békefenntartás területén Afganisztánban, a misszió továbbra is ENSZ-misszió.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség annak idején támogatta is, miután egységes ENSZ-álláspont volt e mögött a békefenntartó művelet mögött, hogy a magyar parlament felhatalmazásával Magyarországról, a Magyar Köztársaságból szintén vegyünk részt a békefenntartó műveletekben, és ennek megfelelően határoztuk meg a pontos létszámú kontingens, orvoscsoport határozott idejű kiküldését.

Ezt fontos megérteni az ügy szempontjából, hiszen valóban változás történt, és a NATO-parancsnokság alatt működő békefenntartó műveletek során a lényegi kérdés, ami változott, az az, hogy a NATO parancsnoksága alá vezényelt magyar katonák, tisztek NATO-vezényléssel mehetnek Afganisztánba, azonban műveleti területre magyar katona csak az Országgyűlés engedélyével mehet, csak az Országgyűlés engedélyével vehet részt békefenntartó műveletben is. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség tehát éppen úgy, mint amikor az ENSZ-parancsnokság alatt folyt az ENSZ-misszió, akkor is támogatta a békefenntartó művelethez való csatlakozást; miután ENSZ-misszió alatt NATO-parancsnoksággal folytatódik ez a békefenntartó művelet, ugyanígy támogatjuk elviekben az ebben való részvételünket.

Ami számunkra nem világos és nem érthető, az az, hogy miért a 111/2002. december 18-ai országgyűlési határozatot kell ehhez módosítani, hiszen ott tartalmában másról volt szó, határozott időre, határozott feladatra, határozott létszámú magyar kontingens került kiküldésre - érdemes újra emlékeztetni, orvoscsoport, meghatározott számban és kifejezetten az orvoscsoportnak megfelelő területen tevékenykedik Afganisztánban.

 

(18.30)

 

Azaz véleményünk szerint a kormány két szempontból is késlekedett, illetve két szempontból is késedelmet szenved ennek az ügynek a tárgyalása a kormány késlekedése folytán. Mégpedig egy: a NATO már ez év áprilisában döntött abban a kérdéskörben, hogy átveszi a parancsnokságot. Miután a Magyar Köztársaság a NATO-tagállamok egyike, ezért pontosan tudnunk kellett, tudnia kellett a kormánynak, a honvédelmi vezetésnek, hogy ebből fakadóan vélhetően itt szerepvállalásunkra is sor kerül. Augusztusban pedig már konkrét lépéseket is tett a NATO annak érdekében, hogy ez megvalósuljon: megérkezett a felkérés. Ehhez képest csak szeptember 22-én, egy héttel ezelőtt, reggel nyolc órakor érkezett négypárti egyeztetésre a kormány részéről - helyszín a Honvédelmi Minisztérium - felkérés a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek is. Azaz a kormány minimum augusztus óta, de véleményünk szerint április óta késlekedik ennek az ügynek a parlament elé, a honvédelmi bizottság és az illetékes bizottságok elé terjesztésével, és ebben az esetben már régen meghozhattuk volna azt a döntést, amely szerintünk konszenzussal ma is meghozható. Ezzel arra szerettem volna rávilágítani, hogy a kormány késlekedése folytán kezdjük el tárgyalni ma ezt a napirendi pontot.

A másik pedig, hogy ez az ügy megért volna egy önálló határozati javaslatot, egy önálló előterjesztést, mert véleményünk szerint eléggé suta dolog egy részben más tartalmú és más indíttatású határozati javaslatot módosítani, azaz egy ENSZ-parancsnokság alatt működő orvoscsoport kiküldéséről szóló határozati javaslatot módosítani, hogy NATO-parancsnokság alatt működő, műveleti területen dolgozni kívánó magyar tiszteket kiküldhessünk Afganisztánba. De ez legyen a legkisebb ügy, ez legyen a legkisebb kérdés; fontos volt elmondani abból a szempontból, hogy világos legyen, hogy mint mindig, illetve mint nagyon sokszor az elmúlt időszakban, a kormány bizony késlekedett a parlament elé terjeszteni olyan fontos ügyben a javaslatát, amelyben a parlamentet nem is tudja megkerülni. Ez maga az ügy.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontja az - módosító javaslattal, amelyet Simicskó István és jómagam írtunk alá -, hogy tudjuk támogatni az így benyújtott kormány-előterjesztést abban az esetben - még akkor is, hogyha ez a korábbi javaslatot módosítja, és nem önálló kormány-előterjesztés -, ha három nagyon fontos kérdéssel kiegészül a kormány által elénk tett anyag.

Első kérdés: határozzuk meg pontosan, hogy legfeljebb hány magyar katona, hány magyar tiszt teljesíthet szolgálatot műveleti területen NATO-parancsnokság alatt. Merthogy támogatjuk, hogy NATO-parancsnokság alatt, miután szövetségesi kötelezettségünk is, ezt teljesítsük, támogatjuk, hogy ebben Magyarország részt vegyen. De a kormány-előterjesztéssel szemben ne adjunk biankó felhatalmazást a NATO által odavezényelhető katonák, tisztek létszáma tekintetében; ne határozatlan idejű legyen, mint ahogy az az előterjesztésben szerepel, hanem mi azt írtuk, hogy addig, amíg a NATO adja az ISAF-műveleteket irányító parancsnokságot, amely nemzetközi biztonsági közreműködő erőket jelent Afganisztánban. Azt kérjük a tisztelt kormánypártoktól, magától a kormánytól, a honvédelmi tárcától, hogy ezt a módosító javaslatunkat - majd a részletes vitában pontosan kifejtjük ennek az indoklását - támogassák. Ebben az esetben ezt az előterjesztést a módosító javaslatainkkal együtt támogatni tudjuk, és ebben az esetben el tudjuk fogadni.

Azonban a módosító javaslatunknak van egy másik pontja is, az pedig úgy szól, hogy mindezen módosítás nem terjed ki az Afganisztánban jelenleg is szolgálatot teljesítő egészségügyi kontingens mandátumára. Úgy gondoljuk tehát, hogy ezzel a három módosítással, azaz a létszám konkrét meghatározásával - egyébként a kormány- előterjesztés indoklásában valahol kettő fő szerepel, tehát ha ott, az indoklásba beírják a két főt, akkor véleményünk szerint nyugodtan vállalható a határozati javaslat rendes részében -, azaz a kihirdetett részben szerepeltetni maximum tíz főt, és akkor azt gondolom, hogy valóban kompromisszumkészek voltunk.

Indokoltnak tartjuk a határozott időt, hiszen pontosan tudjuk, hogy különösen a katonai műveletekben a tervezésnek óriási szerepe van. Az ember civil munkát sem, nemhogy katonai munkát nem kezd el pontos és határozott tervezés nélkül. A tervezésnek mindig része a létszám és a határidő. Harmadsorban pedig írjuk körbe, hogy ez nem érintheti a most is ott szolgálatot teljesítő magyar egészségügyi kontingensre vonatkozó korábbi határozati javaslat hatályát és érvényességét.

Azt kérjük a tisztelt előterjesztőtől, a kormánytól és a honvédelmi tárcától, hogy mindezeket majd mérlegelje a vitában, mert azzal szeretném zárni a hozzászólásomat, amivel kezdtem: a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatja a NATO-parancsnokság alatt az afganisztáni békefenntartásban való további részvételünket, az általunk benyújtott módosító javaslatokkal együtt.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 245 2003.09.29. 2:16  232-248

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem még egyszer szót, mert valóban fontos rögzíteni, hogy szerintem nem vita folyt a teremben, hanem inkább hozzászólásokat hallottunk. Ha ebből a szocialisták vezérszónoka mégis vitát érzett ki, annak egy oka van, ez pedig az, hogy valóban egy határozat módosításáról beszélünk. Sokkal könnyebb lenne beszélni róla, ha ezt önálló javaslatként nyújtották volna be.

Ezért én visszatérek az eredeti mondandómhoz, azaz a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ugyanúgy támogat egy NATO-parancsnokság alatti afganisztáni békefenntartó műveletet, amely az ENSZ-parancsnokság alatti békefenntartó művelet folytatása, mint ahogy azt is támogatta, mert ENSZ-, illetve NATO-felhatalmazás van mögötte. Én azt hiszem, hogy az általunk benyújtott módosító javaslatok holnapi honvédelmi bizottsági vitáján és majd a parlament előtti részletes vitáján sokkal könnyebb lesz kifejteni a részletes vitára tartozó álláspontunkat, s akkor sokkal világosabban meg lehet majd fogalmazni, hogy melyik is az a pont, amelyhez mi módosító javaslatot nyújtottunk be: ez pedig nem más, mint hogy katonai hadműveletet mindig határidővel, létszámmal terveznek. És ha hadművelet a művelet, akkor abban a létszámban, abban a határidőben nem hajtható végre, akkor jó előre új mandátumot kérnek - ez így van a világ minden hadseregében és minden döntéshozó fórumában.

Én egyet szeretnék kérni a Szocialista Párt vezérszónokától, illetve majd a holnapi honvédelmi bizottsági ülésen a képviselőitől, hogy mérlegeljék: ezt a módosító javaslatot ugyan mi öntöttük formába, de a négypártin Keleti György és Mécs Imre vetette fel először. S ne keressenek abban vitát és aggályoskodást, amiben nincs, és próbálják meg segíteni a holnapi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) bizottsági ülésen, hogy ez a javaslat a részletes vitára már révbe érjen, és úgy érkezzen elénk.

Köszönöm szépen, elnök úr, és elnézést az időkeret túllépéséért.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 120 2003.10.28. 4:37  21-155

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A hírek és a kormány is azt kommunikálta, azt ismerte el, hogy a legnagyobb leépítés és a legnagyobb elbocsátás a honvédelmi tárcát fogja érinteni. Ezt a Fidesz-frakció által vállalható és részletesen kibontott, ehhez tartozó hozzászólásunkat Simicskó képviselő úr az előző hozzászólásában elmondta.

Én arra szeretnék utalni, hogy a kormány ezzel a példátlan lépésével tulajdonképpen nem csupán - a csupán szót idézőjelbe tenném - a választási ígéreteit szegte meg, mármint hogy nem lesz leépítés a honvédelmi tárcánál sem, hanem jogilag is erősen aggályos ez a lépés, ugyanis a 61/2000. (VI.21.) számú országgyűlési határozatban 11 pontban és 19 alpontban foglalta össze akkor az Országgyűlés a honvédelem hosszú távú stratégiai teendőit, a haderőreform hosszú távú stratégiai lépéseit. Ezt az országgyűlési határozatot 2000 júniusában a Szocialista Párt frakciója is kivétel nélkül támogatta. Ezt a határozatot úgy tudta akkor elfogadni a parlament, hogy hosszas, csaknem egyéves egyeztető tárgyalásokat folytatott akkor a polgári kormány kijelölt tárgyaló delegációja az ellenzékkel, és bizony elég kíméletlen kommunikációs csaták után, de mégiscsak a parlament egyezséggel tudott pontot tenni ennek a vitának a végére. Magyarul, a szocialista kormány jelenleg is hatályban tartja a 61/2000-es határozatot, amely szöges ellentétben van az önök által benyújtott költségvetés honvédelmi tárcát érintő fejezetével, ugyanis ez a haderő-átalakítás kifejezetten hosszú távra gondolkodik, és megkérdőjelezi annak a sikerét, hogy az önök kapkodó és leépítő költségvetésével sikerül-e biztonságosan átalakítani a sorozott haderőt szerződéses haderővé. Ugyanis amikor ez az elfogadott határozat napvilágra került, akkor a honvédségben, a honvédség állományában hónapról hónapra növekedett a szerződéses katonák jelentkezési szándéka; vannak olyan laktanyák és dandárok, ahol csaknem százszázalékos a feltöltöttség, és ennek a honvédelmi tárcának ez a költségvetése tulajdonképpen a honvédelem stratégiai átalakításába vetett hitet bombázza szét a jelenleg is szolgálatot teljesítő szerződéses állománynál, és azoknál, akik esetleg ilyen szolgálatot vállaltak volna a jövőben.

Simicskó képviselő úr részletesen elmondta a kifogásainkat. A benyújtott módosító javaslatok során lesz módunk arra, hogy kitérjünk külön a szerződéses és hivatásos állomány elhelyezési körülményeinek, javadalmazásának jobbító szándékú módosítására, lesz módunk arra, hogy kifejtsük a véleményünket, mekkora kárt okozhat az ország biztonságának a katonai titkosszolgálatoknál tervezett 30, illetve 10 százalékos leépítés. Ezért én azzal szeretném befejezni a hozzászólásomat, hogy a honvédelmi tárca vezetője, Juhász miniszter úr dicsekedett leginkább a kormány részéről azzal, hogy ennek a benyújtott költségvetésnek a fő nyertese a honvédelmi tárca. Én szeretném módosítani az ő szavait, nyilván ő sem így gondolta; ennek a benyújtott javaslatnak a nyertese a honvédelmi miniszter úr, mert a helyén tudott maradni, a vesztese pedig a tárcája, mert példátlan méretű leépítés és akár ingatlanelkótyavetyélés is lehet ennek a költségvetési javaslatnak a vége, ugyanis a tárca a több mint 40 milliárdos többletet arra kapja a kormánytól, hogy a leépítést finanszírozza 40 milliárdos költségből. Ez egyszerűen példátlan és támogathatatlan a részünkről.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 36 2003.10.30. 2:13  1-369

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szocialisták a költségvetés vitájában szeretnek visszahivatkozni - teljesen alaptalanul -, és az előző kormányra hárítani azt a felelősséget, amely a gazdaságban előállt.

Legalább a honvédelmi tárca költségvetése tekintetében jó lenne, ha visszahivatkoznának az előző kormány munkájára, mert van mire, ugyanis önökkel együtt fogadtuk el a 61/2000. számú országgyűlési határozatot. És miután az akkori legnagyobb kormánypárt és az akkori legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz és az MSZP, valamint a Magyar Demokrata Fórum és a Kisgazdapárt biztosította a 95 százalékos többséget e mögé a 2000 nyarán elfogadott, a lassú, nyugodt, a szövetségesi érdekeket, a honvédelmet, a katonák élet- és munkakörülményeit, a Katonai Felderítő és Biztonsági Hivatal nyugodt működését biztosító stratégia mögé, ebben a katonák és a honvédelmi tárca működése alatt dolgozó minden ember hitt.

(9.30)

Azért hittek benne, mert az akkori két nagy párt ezt elfogadta. A honvédelem különösen nem tűri a hirtelen kormányváltást. Önök ezt a határozatot fölrúgták, ezzel a beterjesztett költségvetéssel egy új irányt kívánnak szabni a magyar honvédelemnek. A gond az, tisztelt elnök úr, hogy a 40 milliárdos növekményt el fogja vinni a 20 milliárdos keret, amelyet kifejezetten a honvédelem lebontására szánnak, 20 milliárd forint van beállítva a költségvetésbe kifejezetten arra, hogy a honvédelemben történő leépítést finanszírozzák, el fogja vinni az adók, illetékek, vámok emelkedése.

A honvédelem költségvetése igazából nominálértékben nemhogy növekszik, hanem a felhasználhatóság tekintetében csökken. A minisztérium jól jár, mert sok pénzt költhet el, a tárca viszont rosszul jár, mert az összes tárca közül a legnagyobb leépítés elé néz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 161 2003.11.04. 5:13  156-184

KÖRÖMI ATTILA, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi bizottság valóban október 21-én megtárgyalta mindkét országgyűlési határozati javaslatot, érdemes azokat ismét nevükön nevezni. Az egyik a Magyar Honvédség kijelölt állományának a NATO reagálóerőkben történő részvételéről szól, a másik pedig a Magyar Honvédség NATO-parancsnoksági beosztást betöltő tagjainak a NATO által vezetett műveletekben történő részvételéről.

A két országgyűlési határozati javaslat lényegét talán abban lehetne összefoglalni, hogy mind a kettő arról szól, hogy magyar katonák, akár egyénileg, mondjuk, NATO-parancsnokságon szolgálatot teljesítve, illetve akár csoportosan - a kormány szándéka szerint 150 főben limitálva - a NATO-műveletekben külön országgyűlési határozat vagy országgyűlési engedély nélkül közvetlenül bevethetők legyenek. Azaz az eddigiektől eltérően - mint például a Törökország megsegítése érdekében tett országgyűlési hozzájárulásnál, amely egyedi ügyre, egyedi határozatban, egyedi engedélyt adott - jelen pillanatban a kormány szándékai szerint országgyűlési határozatban a szövetségesi kötelezettségeink teljesítése érdekében, de egy általános, mindenre kiterjedő felhatalmazást kíván adni az előterjesztő.

A honvédelmi bizottságban kisebbségi vélemény nem akörül fogalmazódott meg, hogy elvileg egyetértünk-e avagy sem az előterjesztő szándékaival, hiszen mi magunk is elmondtuk, hogy a NATO-szövetségesi kötelezettségekből eredő feladataink végrehajtását meg kell könnyíteni. Amennyiben ez szükséges, úgy a washingtoni szerződés 4. és 5. cikkelyének, valamint a 4. és 5. cikkelyen kívül eső, de a NATO politikai tanácsa konszenzussal meghozott döntéseinek végrehajtása tekintetében valóban indokolt lehet, hogy a Magyar Országgyűlés az alkotmányt is módosíthatja ezek, és kifejezetten ezek tekintetében, hiszen 2001. szeptember 11-e óta a világban nagyon sokan ehhez a dátumhoz kötik a NATO aktivitásának, a NATO egyfajta új szerepvállalásának a megszületését.

Kétségtelen tény, hogy a Magyar Országgyűlés elé is egyre gyakrabban kerülnek egyedi megkeresések, egyedi igények a NATO vezetése részéről, amelyekről itt a Házban a választópolgárok számára is sokszor érthetetlen vitákat folytatunk. Ezek azért lesznek vagy lehetnek érthetetlen viták, mert nagyon nehéz világossá tenni, hogy mi az a kül- és biztonságpolitikai helyzet, amelyben nagyon felelősen kell dönteni, ugyanakkor meg kell felelni a szövetségesi kötelezettségeknek.

Azt is hozzá kell tenni, hogy sok esetben nagyon nehéz - legalábbis a közvélemény felé nehéz - szétválasztani ezeket a megkereséseket, azt, hogy ezek szigorúan véve NATO-kötelezettségekből vagy kétoldalú együttműködésből, kétoldalú érdekekből következnek. Az elmúlt évek során sokszor összemosódott a kép, és összemosódhat a jövőben is, ha a NATO-parancsnokságról vagy máshonnan érkeznek megkeresések a Magyar Köztársasághoz, hogy a Magyar Honvédség bizonyos létszámú katonáit bevessük külföldön különböző célok érdekében.

Ezért a honvédelmi bizottság ellenzéki képviselői azt képviselték egyértelműen, hogy a célokkal egyetértenek, és azt kérik a kormánytól, hogy ne más területekkel csomagba ömlesztve, hanem kifejezetten a NATO-szövetségesi kötelezettségekből fakadó feladatok teljesítése, minél gyorsabb teljesíthetősége érdekében, és csak ezek érdekében kezdeményezzen önálló négypárti tárgyalást ezekre a területekre azért, hogy világos álláspontot lehessen képviselni a parlament előtt. Hiszen ha egy alkotmánymódosító csomagba teszik be ezeket a számunkra is fontos kérdéseket, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a más ügyek megítélése miatt ez is elvérzik a parlamenti szavazáson.

Örömmel értesültünk arról, hogy állítólag a honvédelmi miniszter úr péntekre ezt a négypárti tárgyalást össze is hívta. Ezért mi azt mondjuk, hogy mind a két országgyűlési határozati javaslat egy alkotmánymódosítással erősebbé tehető, ezért a bizottság ellenzéki képviselői ebben a formában nem támogatják a két országgyűlési határozatot.

Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 167 2003.11.04. 10:16  156-184

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciója nevében az álláspontunkat három fejezetre bontanám. Az első részben röviden foglalkoznék azzal, hogy minek a következtében került elénk ez a két országgyűlési határozati javaslat. A második részben érdemes kibontani - bár Mécs képviselőtársam a maga szavaival már kibontotta, de érdemes újólag kibontani -, hogy mi ennek a két országgyűlési határozati javaslatnak a lényege, miben tér el az eddigi NATO-akciók megalapozottságától, miben tér el az eddigi NATO-akciók mögött álló szervezeti keretektől; illetve mi a Fidesz álláspontja a két országgyűlési határozati javaslatról, és milyen megoldási javaslatot tud mondani az ügy kibontakoztatása érdekében.

Minek a következtében került elénk ez a két határozati javaslat? Mécs képviselő úr is beszélt arról, hogy megváltozott körülöttünk a kül- és biztonságpolitikai helyzet a világban, de Európában is. Azt is tudjuk, hogy a nemzetközi terrorizmusnak nevezett világjelenség elleni küzdelem katonai eszközei egyre inkább felerősödtek. Egyébként mintha már-már elfelejtenénk, hogy a terrorizmus elleni küzdelemnek ennél azért vannak hatékonyabb eszközei - a bűnüldözés, bűnmegelőzés, titkosszolgálati tevékenység erősítése, a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem -, de kétségtelen, hogy a katonai eszközök felerősödtek a 2001. szeptember 11-e utáni események kapcsán. És van egy nagyon furcsa érzés: az emberek számára nehezen érthető, de egyértelműen érzékelhető Európa és a világ napi politikai eseményei kapcsán egyfajta új világrend kialakulása, amely a NATO részéről 2002 őszén, a prágai csúcson - immár elfogadott döntésben is - úgy öltött testet, hogy aktívabb szerepre készül mint katonai szövetség, mint katonai politikai szövetség, és ezért létre kívánja hozni a NATO reagáló erőket, amelyek bevethetősége nem aszerint működne, mint ahogy a NATO eddig fellépett a különböző érdekek és értékek mentén. Azaz nemcsak a tagországok által egy-egy feladatra összeverbuvált katonai kontingens látná el a NATO érdekében és értékei mentén a feladatokat, hanem létrehoznának egy NATO reagáló erőt, amely NATO-parancsnokság alatt, szükség esetén a nemzeti haderők felügyelete alól mintegy kivonva a felajánlott kontingenseket - ez Magyarország esetében 150 fő lenne -, önállóan szervezi és irányítja a műveleti területen a NATO-csapatok munkáját. És ennek klasszikusan lenne szárazföldi, haditengerészeti és légi ereje is. Minőségileg mást jelent a prágai csúcs után a NATO aktivitása, főként a NATO reagáló erők szándékolt létrehozásával, mint annak előtte volt.

A másik határozati javaslat szinte ugyanezt jelenti, de nem felajánlott kontingens tekintetében, hanem egyéni katonák, katonatisztek tekintetében, akik most is különböző NATO-parancsokságokon szolgálnak NATO-beosztásokban. Az ő vezénylésükről szeretné a kormány lemondatni a parlament jogosítványait, kormányhatáskörbe vonni, hogy ezek a katonák a NATO-műveletekben a NATO parancsnokságai által önállóan vezényelhetők legyenek, és ne kelljen alkalmazni a Magyar Köztársaság alkotmányának 19. § (3) bekezdése j) pontját, amely jelen pillanatban minden esetben az Országgyűlés hatáskörébe adja a fegyveres erők országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erők magyarországi vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, a fegyveres erők békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint a fegyveres erők külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról szóló jogosítványait.

Azaz, az előterjesztő államtitkár úr ezt ugyan cáfolni igyekezett, de álláspontunk szerint egyértelmű: valamiféle lopakodó alkotmánymódosításról van szó. Hiszen ha a kormány két határozati javaslatban és nem egyedi ügyre, nem egyedi akcióra, nem egyedi problémára szeretne egyedi felhatalmazást kérni a hatályos alkotmány szellemében, hanem országgyűlési határozatban szeretne rögzíteni olyan jogosítványokat a kormány számára, elvenni ajánlva azt a parlamenttől, amelyek nem egyedi ügyre, hanem egy általános felhatalmazást adva biztosítanák a NATO-parancsnokságoknak, mondjuk, 150 fő magyar haderő bármikori és bárhol történő bevethetőségét és magyar NATO-tisztek bármikori és bárhol történő bevethetőségét, ez lényegileg és alapvetően különbözik attól az eddigi gyakorlattól, hogy ha felmerül egy NATO-igény a Magyar Köztársaság katonai erejének használata érdekében, akkor erről a parlament egyedileg döntsön.

Biztosak vagyunk abban, hogy amennyiben a kormány az ígéretéhez híven kifejezetten ennek a problémakörnek a rendezésére, azaz a NATO-szövetségesi kötelezettségből fakadó feladataink teljesítése érdekében négypárti egyeztetést kezdeményez, akkor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről - az eddigi bizottsági ülésen elmondott vélemények, az eddigi négypárti egyeztetéseken elmondott vélemények alapján - mi is azt tudjuk önöknek ígérni és felajánlani, hogy készek vagyunk értelmes párbeszédre, kifejezetten ezt a kérdést érintően.

Mi ebben látjuk az igazi garanciát, mert tartunk attól, még ha ezeket az országgyűlési határozati javaslatokat a parlament kétharmados döntéssel el is fogadná, akkor sem kerülne ezáltal minden olyan kérdés rendezésre, amely a NATO későbbi működését egyszerűsítené. Mi úgy gondoljuk, nagyobb garancia is adható ennél, azonban a nagyobb garancia csak akkor adható, ha a kormány nem kívánja a NATO-kötelezettségeken túlmutató egyéb szándékait is beletuszkolni egy alkotmánymódosításba, hanem maradunk szigorúan a washingtoni szerződés 4., 5. cikkelyének teljesítésénél, illetve a 4., 5. cikkelyen túlmutató, de a NATO politikai tanácsának egységes döntése alapján elrendelt NATO katonai akciók teljesítésénél.

Mi úgy gondoljuk, hogy miután 2002 novemberében volt a prágai csúcs, azóta világos a Magyar Köztársaság kormánya számára is, hogy a NATO szeretné felgyorsítani azon országokban is a döntéshozatal mechanizmusát, ahol ez kicsit lassúbb - egyébként történelmi okokból érthetően is lassúbb -, azt gondoljuk, hogy 2002 novembere óta volt idő. 2006. október 1-jére kell készen állni tulajdonképpen a teljes bevethetőség érdekében; van időnk, még mindig van időnk. Tudjuk, hogy 2003 áprilisában egy parlamenti delegáció járt Brüsszelben a NATO-központban, ahol Robertson főtitkár úr megfogalmazta, hogy szeretné, ha a NATO-kötelezettségek teljesítése érdekében a magyar parlament megpróbálná úgy módosítani az alkotmányt, hogy ezek a kötelezettségek gyorsabban, azonban a magyar parlament által teljes egészében kontrollálható alapon működnének.

Úgy gondoljuk, hogy a kormány akkor járna el helyesebben, ha nem ezt a két országgyűlési határozati javaslatot nyújtaná be, ezzel indukálva újabb és újabb vitákat - és tudjuk, hogy jönnének még országgyűlési határozati javaslatok, mert ez nem fog mindenre gyógyírt adni -, hanem azt gondoljuk, az az igazi válasz, ha a kormány vagy a kormány nevében a honvédelmi miniszter négypárti tárgyalást kezdeményez, és ennek során az itt és máshol felelősen elhangzott álláspontok, kifejtett vélemények alapján a négy parlamenti párt sikeresen meg tudna állapodni kifejezetten ennek a résznek az alkotmányban történő hosszú távú szabályozásáról.

Természetesen egy négypárti tárgyalás folyamán ezeket a kérdéseket világosan és egyértelműen kell megfogalmazni, ezeken a tárgyalásokon nem lehet mást mondani, mint eddig, ezen tárgyalások után nem illik mást kommunikálni, mint amik ott elhangzottak. Magyarul: ha a bizalmi légkört oda lehet tenni ezen tárgyalásokon az asztalra, akkor azt gondoljuk, hogy lehet megoldás. Ezt a két országgyűlési határozati javaslatot nem látjuk olyan erős garanciának, hogy ezt a problémát egyszer s mindenkorra tisztázzuk.

(16.20)

Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ennél erősebb garanciák legyenek ezen kérdések tisztázása érdekében, ezért ezt a két határozati javaslatot ebben a formában, így nem tudjuk támogatni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 177 2003.11.04. 8:36  156-184

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt ajánlom szocialista képviselőtársamnak és Mécs Imrének is, hogy ne keressünk nézeteltérést ott, ahol nincs. Tehát szerintem értelmetlen ott feszegetni a dolgokat, ahol egyébként egyetértünk. Tehát ha mi azt mondjuk, hogy támogatjuk a NATO-szövetségesi kötelezettségből fakadó teljesítéseink minél kézzelfoghatóbb, minél gyorsabb végrehajtását, akkor ezt legyenek szívesek, ne kérdőjelezzék meg.

Azonban éles határt szeretnénk húzni a lassan elmosódó feladatok között, hogy vannak a világban jelen pillanatban is olyan katonai feladatok, amelyek NATO-akcióként futnak, és vannak nem NATO-akcióként futó katonai feladatok, amelyek különböző érdekek és értékek mentén különböző szövetségesi és néhány ország együttállásával végrehajtott katonai akciók, és ezeket nem lehet egy kalap alá venni.

Például Törökország megsegítése érdekében a magyar parlament által több mint kétharmaddal hozott országgyűlési határozatot - Törökország a washingtoni szerződés 4. cikkelyére hivatkozva kért NATO-segítséget - a Magyar Országgyűlés késedelem nélkül megszavazta. A Magyar Országgyűlésnek soha, semmilyen tekintetben nem volt és nem is lehet szégyenkeznivalója, ha egységes NATO-akció mögé kellett felsorakozni.

Csak zárójelben megjegyzem: lassan kezdjük elfelejteni - és hála istennek, jobb is, ha elfelejtjük, legalábbis az aktuális részét, a tanulságait semmiképpen sem -, amikor a déli határainkon túl NATO-akcióként megindultak a bombázások, úgy gondolom, akkor azért nem volt egyszerű önöknek ellenzéki, nekünk pedig kormánypárti képviselőknek lenni, és meghozni a döntéseket, mert az a háború a határainktól nem messze zajlott. Akkor sem volt szégyenkeznivalónk a magyar parlamentben. Most éppen azért nem fogok élni azzal a lehetőséggel, hogy visszafelé mutogassak, hogy az akkori Szocialista Párt a mostani pártelnök vezetésével milyen politikát folytatott, amely bizony akkor elég nehéz helyzetbe hozta a Magyar Köztársaság akkori kormányát és a magyar parlamentet.

 

(16.40)

De ezt hagyjuk, mert nincs szégyenkeznivalónk. A belső viták ellenére megoldottuk a helyzetet akkor is és most is.

Amit én kérek Mécs képviselő úrtól és a szocialista képviselőtársaimtól, az az, hogy azt kell megérteni, hogy amikor a magyar parlament például Törökország megsegítése érdekében hozott egy egyedi határozatot, akkor azt azért tudta jó szívvel megtenni az országgyűlési képviselő, mert tudta, beírtuk a határozati javaslatba, amiből határozat lett, hogy csak Törökország megsegítése érdekében végezhetők el azok a katonai hadműveleti feladatok magyar katonák részvételével, amire engedélyt adtunk. Tudtuk, hogy ez az akció a Magyar Országgyűlés ellenőrzése alatt folyik.

Ez a két országgyűlési határozat, mind a rendelkező, mind pedig az indokló részében többször is tartalmazza, hogy például a NATO reagáló erőkről szóló határozati javaslat 2. pontja az alkotmány 19. § (3) bekezdése j) pontja alapján engedélyezi, hogy ezen alegység a NATO Észak-atlanti Tanács döntését követően bármely NATO által irányított műveletben részt vehessen. Ez nem baj, csak országgyűlési képviselőként az ember nincs abban a helyzetben, hogy bármely, számára most nem ismert, sem a jellegét, sem a kihatását, sem a jelentőségét illetően, tehát bármely ilyen NATO-akcióhoz képviselőként adja a szavazatát, mert képtelen ennek az ellenőrzésére. A mindenkori kormány van abban a helyzetben, hogy bármely NATO-akcióhoz engedélyezze, mondjuk, a kiállított 150 fős magyar katonai alegység alkalmazását, mert ő rendelkezik adott pillanatban azokkal a kormányközi és NATO-n belüli információkkal, hogy kezében tudja tartani a folyamatokat.

S ezek a rendelkezések nem a kormányon is átlépő rendelkezések. Itt arról van szó, hogy ezzel a két országgyűlési határozattal az előterjesztő a parlamenttől szeretne kétharmados jogosítványt a kormány részére biztosítani. Biztosítsuk! Ehhez van az alkotmánymódosítás! Tehát ki is ad gyorsan segítséget? Az ad gyorsan segítséget, aki azt mondja, hogy egy jól körülhatárolható kereten belül, amit nevezzünk NATO-szövetségesi kötelezettségteljesítésnek, szigorúan azon belül, abból nem kilépve megpróbál megegyezni a parlament, és utána az alkotmánymódosításba akár jogilag megfelelő szöveggel mindezt beírva már nem kell a NATO-akciókhoz országgyűlési határozati javaslatot idehozni hetente, kéthavonta - az államtitkár úr nálam nyilván jobban tudja, hogy milyen nyomás van ezekben a kérdésekben -, hanem az ad gyorsan, aki ezt a vitát lefolytatja, és utána az alkotmány, legalábbis e tekintetben, úgymond, szabad kezet ad, ellenőrizhető módon szabad kezet ad a mindenkori kormánynak.

Elég beszédes számunkra az, hogy az előző ciklusban, amikor mi szerettük volna éppen kormányhatáskörbe vonni a NATO-szövetségesi kötelezettségből fakadó feladatok teljesítése érdekében ezen dolgokat, akkor önök ezt nem támogatták.

Most számunkra úgy tűnik, államtitkár úr, mintha önöknek az lenne a kényelmes, hogy idehozni ezeket az egyedi határozati javaslatokat, ebből önök pontosan tudják, hogy köztünk vita lesz, mert nyilván a tartalmától függetlenül talán másként kezeljük ezeket a kérdéseket, és ezzel fenn lehet tartani a NATO felé egy veszekedő magyar parlament képét.

Szerintünk ez önöknek sem érdeke, még ha rövid távon azt is gondolják, nekünk sem érdekünk, ezért nézzük meg, hogy nem lehet-e megegyezni, és ezt a vitát kivenni ebből a Magyar Köztársaságra jelen pillanatban jellemző belpolitikai helyzetből. Szerintem ez közös érdekünk. De akkor beszéljünk arról, hogy a kormány mikor teszi meg azt a lépését hitelesen, amelyet a NATO előtt többször feszegetett, hogy majd ő kezdeményezni fogja az alkotmánymódosítást, és azt is várjuk, hogy a kormány, ha ezt megteszi, akkor ne terjeszkedjen túl a NATO-szövetségesi kötelezettségből fakadó feladatok teljesítésén, és ne mutogasson vissza az ellenzékre egy igen nehezen kommunikálható kérdés kapcsán.

Azt kérem önöktől, hogy ha valóban gyorsan akarnak segíteni, és a kormányzati felelősségük teljes tudatában szeretnék, hogy a Magyar Köztársaság NATO-n belüli megítélése ugyanolyan stabil és erős maradjon, amilyen most és volt, akkor próbáljunk meg azzal a javaslattal élni, amit a honvédelmi miniszter úr kezdeményezett a pártok felé, és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának tegnapi külügyi kabineti ülésén ebben a szellemben beszéltük végig a kérdéseket. Tehát Németh Zsolt úr igazat állított, támogatjuk a NATO reagáló erők létrehozását, támogatjuk a Magyar Honvédség NATO-parancsnoksági beosztást betöltő tagjainak a NATO által vezetett műveletekben történő részvételét, ezeknek a megkönnyítését a kormány ellenőrzése révén, azonban ehhez szükségesnek látjuk, hogy ez megfelelő szintre emelődjék, és miután ezek biankó felhatalmazások és nem konkrét célra történnek, ezért mindenképpen indokolt a négy pártnak leülni, és ennek a megfelelő keretben történő rendezéséről az egyeztetéseket megkezdeni, és lehetőleg minél előbb lefolytatni.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy szót kaptam egy ismételt hozzászólásra, de indokoltnak tartottam ezeket az álláspontokat kicsit másként, de kétségtelenül megismételve önöknek elmondani.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 211 2003.11.04. 2:20  184-218

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Fontos pontjához érkezett a vita. Szeretném megerősíteni azt, amit Répássy képviselő úr az imént és azt megelőzően kifejtett. Nagyon fontos ebben a vitában az ügy történéseinek ismerete. 2001-ben született meg ez a jogszabály. 2002 januárjában 23 millió románnal birkózott az ország és ez a parlament. Göndör képviselő úrnak azt meg kellene fontolni, hogy ne forgassa ki Répássy képviselő úr szavait.

(18.00)

Ugyanis ő világosan elmondta: igen, ez egy olyan bonyolult szabályozási kérdés, hogy vagy elfeledkezett róla a parlament - ön is itt ült a parlamentben -, vagy nem jött elő ez a probléma, nem volt ilyen feszültség. Éppen ezért kerülgethetjük ezt a témát mi is, önök is, teljesen világos: a kormányban feszültség van. Az ellenzéknek sem jó, ha a kormányban egy konkrét ügy miatt feszültség van, emiatt az ország kormányzása is sérülhet, komolyan sérülhet. És ez a jogszabály, amelyet Répássy képviselõ úrék előterjesztettek - vagy teljesen kicserélve arra, amit a két szocialista párti képviselő előterjesztett -, bizony ezt orvosolhatja.

Az nem érv, Szanyi képviselõ úr, hogy ilyen jellegű probléma nem volt, ilyen jellegű feszültség nem volt. Ez önökben sem, bennünk sem merült fel. Most van ilyen feszültség, van ilyen probléma, a kérdés megoldatlan. Kovács pártelnök úr megteszi a vagyonbevallást, Gyurcsány Ferenc nem hozza nyilvánosságra a vagyonbevallását, tehát ha eddig nem volt ilyen, akkor most nem kell szabályozni. Az első hozzászólásában mintha mást mondott volna.

Ha odafigyeltünk Gusztos képviselõ úr szavaira, de leginkább az igazságügyi tárca államtitkárának a szavaira, nyilvánvalóan kormánypárti képviselői minőségükben rendkívül udvariasan és visszafogottan, de talán keményebb kritikát mondott főként az államtitkár úr erről az előterjesztésről, mint azt tette ellenzéki szóhasználattal Répássy képviselõ úr. Tehát mindenképpen gondolják vissza, mit mondott erről Hankó Faragó Miklós a válaszában.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 235 2003.11.04. 5:24  234-235

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr.

Kedves lányom és Misám, a jó Isten kegyelméből kívánom, ezen soraim a legjobb egészségben találjon mindnyajótokat. Tudatom, hogy én most nem érzem jól magam, mert a kedves Gyuszi fiamat 13-án valami feljelentés folytán letartóztatták, és fogdába vitték, és 15-én el is vitték Csaba felé. De nem tudjuk, hova, és hiába érdeklődök bárhol, nem adnak felvilágosítást, hogy miért tartóztatták le. Nagy bűne van, csak azt mondták. Olyan szorgalmasan dolgozott szegény fiam, kiment géphez, egy kis búzát akart keresni, és egy napot sem engedtek neki meg dolgozni, a géptől hozták el. És tudatom azt is, 14-én olyan óriási vihar volt nálunk és nagy jég, mindent teljesen elvert, kukoricának is csak kopasz szára maradt.

Az előző sorokat anyai dédnagyapám írta egyik levelében, melyben arról értesíti szeretteit, hogy fiát 1945. augusztus 15-én a szovjet titkosrendőrség letartóztatta. Nagybátyámat két hónappal huszadik születésnapja előtt, a hódmezővásárhelyi leventefogdából, a levélben említett jégverést követő napon deportálták. Szekeres Imre Gyula, a Kokron József és Fiai Kötöttárugyár felszabadult inasa, gépihurkoló-segédje a munkáját és megélhetését biztosító gyár folyamatos költöztetése, majd az üzem ellehetetlenülése után egy új, demokratikus független Magyarországért, a magyar népért, a magyar hazáért Rábafüzesen, 1945 januárjában beállt katonának. Augusztusban katonai szerelvényen Békéscsabán és Temesváron keresztül hurcolták el, hogy rabtársaival együtt a szovjet gulág egyik táborába, az északi sarkkörön túli Vorkutába érkezzen meg. Nyolc év rabmunka és Sztálin halála után, 1953. december 2-án a túlélők egyikeként ért haza Hódmezővásárhelyre, Németh László városába. Ők éppen ötven éve jöttek haza.

Október 23-án M. Kiss Sándor ritkán hallható rendszerezettséggel tartott előadást Pécsett a forradalomról, a Németh László által leírt, vezér nélküli forradalom gondolatának megalapozottságáról, a néplélek igazságba vetett hitének törvényszerűségéről, az erkölcsnek, a társadalmat átfogó tiszta erkölcsnek ’56 októberében bizonyítást nyert szervezőképességéről.

(18.50)

A tiszta forradalomról hallhattunk, amely az erkölcsre támaszkodva az önkormányzatiságot 1947 után néhány napon belül újólag életre hívja; a tiszta forradalomról, amely ha kell, egyedül vívja meg harcát, de tiszta és igaz kormánynak kész az engedelmességre.

A forradalom az adott pillanatban spontán volt, az erkölcs spontán megnyilvánulása, de az idő érlelte meg. A különböző rabtáborokba 1945 után elhurcoltak tragédiáinak lappangó és fojtogató keserűsége és a kékcédulás választások után kilenc év diktatúrája és hazugságai érlelték meg. De győzelmét követő bukása után ismét a megtorlások következtek.

A Gulág táboraiba, a magyar gyűjtő- és rabtáborokba elhurcoltak és az ’56-osok nemzedékei akkor ugyanúgy legszebb éveiket élték szeretteikben, terveikben és munkájukban, mint a mai fiatalok. De amikor kellett, a hazáért és a szabadságért, a családjukért és az igazságért készek voltak kizárólag a legbelsőbb és legtisztább hangra figyelni, harcba szállni, félelmeikben és gyengeségeikben is megalkuvás nélkül és hittel képviselni az ügyet. Ha kellett, életüket is odaadták. És tűrtek, és külső kapaszkodók helyett gondolkodás nélkül a legbelsőbb igazodási pontot keresték: az emberséget, az erkölcsöt, mert tudták, hogy különösen vészes és nehéz időkben nincs más iránymutatás.

A mi szabadságunkért életüket áldozók legszebb éveiket, legszebb álmaikat veszítették el itt a földön.

Emlékezzünk hősi halottainkra! Csak az ő útjuk járható számunkra is. Tudom, nagybátyám is azért írta meg a könyvét, mert a szovjet rabságból szerencsésen hazatértként kötelességének érezte, hogy a hó alatt maradt áldozatok, elpusztultak emlékének erejéből telhetően és a maga eszközeivel mementót állítson; hogy a tiltott ismertté váljon, hogy az ottmaradtak legalább békében nyugodhassanak.

Köszönöm a tisztelt Országgyűlés figyelmét. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 222 2003.11.11. 4:12  19-427

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Fidesz honvédelmi munkacsoportja nevében szeretném indokolni a benyújtott módosító indítványainkat.

Példátlan leépítés elé néz a honvédség és a katonai titkosszolgálatok, paradox módon azonban mégis a honvédelmi tárca kapta az egyik legnagyobb növekményt százalékosan a tárcák közül. Azonban ez a növekmény nem mást, mint a honvédség leépítésének költségeit foglalja magában, azaz azért növelték a honvédelmi tárca költségvetését, hogy leépíthessék a honvédséget és a katonai titkosszolgálatokat.

Hallva képviselőtársaim hozzászólását és ismerve az általuk elmondott érveket, látható, hogy ezer sebből vérzik a kormány által benyújtott költségvetési törvényjavaslat. Ezért munkacsoportunk úgy döntött, hogy megpróbálja a módosító indítványait döntő többségében belső átcsoportosítással megoldani, és ehhez belső átcsoportosítással forrásokat rendelni. Ez a forrás pedig nem más, mint a 20 milliárd forint összegre rúgó, igazából semmitmondó védelmi felülvizsgálat kibontatlan költségtervezete, amely azt szolgálja, hogy leépítsék a Magyar Honvédséget és a katonai titkosszolgálatokat.

Módosító javaslataink összértéke - a legnagyobb értéket mondom - 27,8 milliárd forint. Még egyszer mondom, ennek egyik lába a 20 milliárd forintos, szintén a honvédelmi tárcán belül található védelmi felülvizsgálat semmitmondó költségvetése, és ehhez még rendeltünk 7,8 milliárd forintot a „ takarékos államö című fejezet rovására, illetve ennek az önök által meghirdetett programnak a teljesítésére.

Módosító javaslatainkat az Orbán-kormány alatt elfogadott 61/2000-es, önökkel együtt megszavazott határozatra alapoztuk, amelynek legfontosabb üzenete az volt, hogy tovább kell javítani a személyi állomány élet- és munkakörülményeire, szociális és egzisztenciális helyzetére vonatkozó lehetőségeket és kifizetéseket.

 

(15.00)

Mi úgy gondoltuk, ennek elsősorban akkor teszünk eleget, ha a honvédelmi tárcánál 2003-ban és 2004-ben megfogalmazott és meghirdetett jövedelemkiáramlás... - amely igazából nem jelent semmit, hiszen utoljára az Orbán-kormány emelte meg 70 százalékkal a katonák illetményét, gyakorlatilag a 70 százalékos emelés óta csak veszít a katonák illetménye a vásárlóértékéből, ezért itt szeretnénk jelentős összegeket átcsoportosítani. Ugyanilyen fontos az önkéntes és a professzionális haderőre történő áttérés tekintetében a katonák lakhatási, elhelyezési, kiképzési, mindennapi életkörülményeinek a javítása. Ide szeretnénk átcsoportosítani, szintén belső átcsoportosítás révén.

Nem tudjuk elfogadni, hogy a Katonai Felderítő Hivatal 30 százalékos, és a Katonai Biztonsági Hivatal 10 százalékos leépítés elé néz. Ez nem szolgálja sem a NATO belső katonai titkosszolgálati rendszerének érdekét, sem a Magyar Köztársaság érdekeit, és nem szolgálja azt az érdeket sem, amely azt célozza meg, hogy a Magyar Köztársaság területén a Katonai Biztonsági Hivatal létszámleépítésével gyakorlatilag a terrorizmus elleni harc területén is Magyarország vélhetően hadállásokat kénytelen feladni, illetve a kormánynak ez a szándéka. Számunkra ezek a kormányzati elképzelések elfogadhatatlanok.

Még egyetlenegy olyan módosító javaslatunk van, amely ezeken túlmutat, ez pedig a pécsi tüzérdandár megmentése és fejlesztése, hiszen enélkül nincs magyar haderő, azonban ennek a kifejtésére ez a négyperces időkeret nyilván nem adhatott nekem módot.

Kérem, támogassák ezeket a módosító javaslatokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 372 2003.11.11. 0:46  19-427

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Én itt voltam a vita nagy részén. A Fidesz frakciója tisztességesen helytállt a vitában, minden területet érintően kimerítően ismertették a módosító javaslatokat. A szocialista frakcióból senki - még egyszer mondom: senki - nem jelentkezett be hozzászólásra, ez megnézhető a jegyzőkönyvekben. Arra játszottak - főként ön volt ennek a vitának a kútmérgezője -, hogy a Fidesz-frakció világosan elmondja a javaslatait, önök pedig, anélkül, hogy megvédenék saját javaslataikat, elkezdenek személyeskedni, és visszafele mutogatni.

Kérem, ismertesse az ön által benyújtott módosító javaslatok lényegét! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 386 2003.11.11. 1:19  19-427

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Az Orbán-kormány reális folytatását ígérte az előző négy évnek, illetve az ezt megelőző másfél évet megelőző négy évnek. Önök licitáltak rá mindenre, azt mondták, abból a pénzből, abból a gazdasági helyzetből sokkal több autópályát lehetne építeni. Itt van hét Baranya megyei képviselőnek a szórólapja a miniszterelnök úr fotójával a címlapon. A következő olvasható benne, a hét baranyai szocialista képviselő a következőt ígéri: haladéktalanul kikényszerítjük az infrastrukturális, mindenekelőtt útépítési fejlesztések felülvizsgálatát, és elérjük, hogy a 6-os utat két oldalról kezdje meg építeni a kormány, és ezt külön soron fogják beépíteni a 2004-es költségvetésbe. Itt van leírva. Kerestem azt a sort, hogy hol építik az utat két oldalról. Ilyet nem találtam. (Derültség a Fidesz soraiban.) Megnéztem, hol építik az utat egy oldalról, ilyet se találtam.

Ezért aztán a Fejér megyei, Tolna megyei, Baranya megyei képviselők kénytelenek voltak benyújtani módosító javaslatokat, de nem is elsősorban ezek miatt, hanem azért, mert az Orbán-kormány nekiállt a 6-os út tervezésének és építésének, önök rálicitáltak, és lassan elkezdik fölszedni az utat Pécs környékén.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 249 2003.11.17. 5:57  232-252

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony, és köszönöm a türelmét. Tisztelt Országgyűlés! Nyitray András képviselőtársam világosan elmondta, milyen fenntartásaink vannak az előttünk fekvő törvénymódosításról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban. Én az általa elmondottakat egy másik irányból is szeretném megvilágítani, ez pedig a nagyon sokat hangsúlyozott 61/2000. országgyűlési határozat jelentősége.

Az előző hetekben - szintén honvédelmi tárgyú vitákban - többször idéztük a polgári kormány által előterjesztett és az Országgyűlés által jóváhagyott országgyűlési határozat jelentőségét. Általában kevés idő van arra, hogy kifejtsük ennek pontos értelmét, én most ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán szeretném legalább e vonatkozásban megtenni.

Annak a jelentősége annak volt betudható, hogy azt az országgyűlési határozatot az akkori és a jelenlegi két nagy párt támogatta, akkor támogatta a Fidesz-Magyar Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Kisgazdapárt, a Magyar Szocialista Párt; nem emlékszem, hogy az SZDSZ és a MIÉP közül melyik támogatta, de egy a lényeg, hogy a szocialisták támogatták, és gyakorlatilag egészen ezen országgyűlési határozati javaslat elfogadásáig joggal érezhették a katonai pályán dolgozók és hivatásukat gyakorlók, hogy ha nincs közmegegyezés a honvédelmi kérdésekben, akkor ők a kormányváltásoknak örökös vesztesei lehetnek. Miután az akkori kormánykoalíció és az ellenzék legnagyobb pártja, a szocialisták is elfogadták azt a határozati javaslatot, megindulhatott a toborzás, és a toborzás, amely addig sikertelennek volt mondható, hirtelen lendületet vett, és Magyarországon voltak olyan dandárok, amelyek gyakorlatilag nagyon rövid időn belül csaknem száz százalékra fel tudták tölteni a szerződéses állomány számára megnyitott tiszthelyettesi helyeket.

 

(19.50)

Sőt, voltak olyan dandárok, ahol a föltöltés után sorban álltak, egy-egy helyre heten-nyolcan jelentkeztek, lehetett válogatni. Ahol ez nem sikerült, ott is jelentős föltöltöttséget értek el azért, mert azt mondták a katonák - tudjuk saját példánkból, beszélgetve velük -, hogy miután a Fidesz is, és az MSZP is, az előző kormánykoalíció pártjai, a Fidesz, az MDF, a Kisgazdapárt és az MSZP is támogatta, joggal bízhatnak abban, hogy a 2002-es tavaszi választás után az akkori választási eredmények kimenetelétől függetlenül ez a haderőreform, vagyis a kifelé vagy fölfelé elv folytatódni fog. Ez katonaemberek számára érthető, kifelé, civil emberek számára talán kicsi keménynek tűnik, tehát vagy fölfelé lehet haladni a ranglétrán, vagy pedig, aki nem tud fölfelé haladni, leépítésre kerül a katonákon belül. Hozzárendelt az akkori kormány egy jelentős szociálpolitikai és segítő csomagot azért, mert így lehet megszüntetni a rendfokozatok és a beosztások közötti ellentmondásokat.

Magyarul: sok a tábornok, sok a tiszt, kevés a tiszthelyettes, tiszthelyettesi beosztásokat is látnak el nem odavaló rendfokozattal, azaz nagy keveredés volt a pályán, és gyakorlatilag így lehetett volna rendet vágni, hogy mindenki a rendfokozatának megfelelő beosztásba kerüljön úgy, hogy a honvédség is ütőképessé váljon.

Nyitray András szavai itt nyernek értelmet - ha mondhatom ilyen hangzatos szavakkal -, hogy a 61/2000-es határozatban bízva elindult a toborzás, elindult a beosztások és a rendfokozatok közötti lassú tisztulás, és akkor jött az új kormány, és meghirdetett egy virtuális haderőreformot, amelyet egyébként országgyűlési határozattal nem is hagyatott jóvá. Miután látta, hogy az általa meghirdetett haderőreformnak az lesz a következménye, hogy példátlan mértékű leépítés előtt áll a Magyar Honvédség, meghozták ezeket a döntéseket, és hirtelen megijedtek a feladattól, mert azt látták, hogy több ezer embert, tiszteket, tiszthelyetteseket kell elbocsátani a honvédség állományából, és megijedve a feladattól megpróbáltak egy szociálpolitikai köntösbe bújtatott - ami nyilván azokon segíteni fog, akik majd kárvallottjai lesznek a leépítésnek - megoldást elénk tenni. Generáltak az általuk meghirdetett honvédelmi leépítéssel egy problémát, és elénk tesznek egy újat. Magyarul: nemhogy tisztulna a rendfokozatok és a beosztások közötti káosz, hanem miután ott tartanak egyébként elbocsátásra szánt katonatiszteket és tiszthelyetteseket, még inkább nőni fog ez a káosz, és a hadseregen, a honvédségen belül ez bizony rossz vért is szülhet.

Ezért az álláspontunk az, hogy ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. Azonban kétségtelen, hogy azokon segíteni próbál ezzel a kormány, akiket majd elbocsátanak. Hogy az a segítség valóban segítség lesz-e számukra, vagy pedig egy új, megoldhatatlan élethelyzetet állít elő, ezt még nem tudjuk. Ezért - mint ahogy Nyitray képviselő úr is mondta - a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség úgy gondolja, hogy tartózkodni fog ennek a javaslatnak az elfogadásakor.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 124 2003.11.18. 2:06  29-457

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Pap János képviselő úrnak teljesen igaza van, láthatóan a koalíciós képviselők arra törekszenek, hogy megosszák a környezetvédelemben felelősen gondolkodókat, a területfejlesztésben felelősen gondolkodókat és azokat, akik az ország egészében is képesek gondolkodni a közúthálózat-fejlesztés területén, és olyan mederbe viszik a vitát, amit egyébként főosztály-vezetői szinten kellene folytatni a minisztériumban, mert az a szándékuk, hogy eltereljék a figyelmet arról, amiről egyébként ez az előterjesztés valójában szól.

Senki ebben a Házban és ebben az országban nincs, aki vitatná, hogy az M0-tól az M9-ig fejleszteni kell, ott, ahol már fejleszteni lehet, mert valahonnan valahova vezetnek az utak. Ennek a lajstromát szedi össze ez a törvényjavaslat, semmi új javaslatot nem ad, nem ad arra javaslatot, amit Pap János képviselő úr mond, hogy az eddig ismert és közmegegyezéssel támogatott, ránk váró útépítéseken túl merre kellene továbbhaladni Magyarországon a közútfejlesztésnek, vasúti fejlesztésnek és a többi. Nem ad rá javaslatot! Miért nem? Mert 800 kilométer autóút, autópálya, gyorsforgalmi út megépítését ígérték önök a kampányban. Pontosan tudják, hogy ennek a 800 kilométeres ígéretnek rengeteg szavazatnyereségét tudták önök elkönyvelni a saját oldalukon, és most benyújtanak egy törvényjavaslatot, amiben azt írják nekünk, hogy 2006-ig fognak átadni - nem fognak átadni, a papíron - 431 kilométer autópályát, autóutat, gyorsforgalmi utat. 2006-ig! Kérdezem: 2004-ig mennyit fognak átadni?

Hadd mondjak önöknek egy önöknek nagyon tetsző viccet: Hofi Géza mondta egyszer, a nagyapjától tanulta, hogy a járdát nem kiharcolni, hanem megépíteni kell. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Önök idetettek elénk egy marketing-előterjesztést, ahelyett hogy nekiállnának utat építeni, azt a 800 kilométert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit a választási kampányban megígértek erre a ciklusra. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 234 2003.11.18. 2:12  29-457

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hargitai képviselő úrnak igaza van, engem sem különösebben érdekel ettől kezdve a vitának a rendezett módja. Azt gondolom, ha a szocialista képviselők közül senki nem jelentkezett be hozzászólásra, és nem méltatják arra a Házat és a vitát figyelő közvéleményt, hogy összefoglaltan, tíz percben azért el lehet mondani egy-egy ilyen törvényjavaslatról egy átfogó véleményt, akkor minden képviselő arra kényszerül, hogy megpróbálja kétpercesekben elmondani a saját álláspontját. Nem biztos, hogy ez a legjobb módszer, amit most itt mindannyian megpróbálunk választani, de valószínűleg ezt is alkalmazni kell és a rendes hozzászólást is.

Hargitai képviselő úr hozzászólása nekem azért tetszett, mert a törvény legnagyobb hibája valóban az, hogy zárt határidővel kívánják létrehozni. Gyakorlatilag nem arról szól, hogy az eddig közmegegyezéssel, bármelyik kormány által támogatott M0-tól M9-ig terjedő úthálózat-fejlesztéseken túlmutatóan mit szeretne tenni az Országgyűlés, az aktuális kormány a továbblépés érdekében, hanem azt mondja, hogy az itt fölsorolt útszakaszokra ezek a szabályok érvényesek, és ha a törvény hatálya 2007 végén elmúlik, akkor attól kezdve zsákbamacska az ország számára, már most is, hogy utána mi fog történni, és megint kormányváltásoknak lehet kitenni ezt a nagyon fontos ügyet.

Ezért a javaslat azon pontjában véltem fölfedezni a benyújtás valódi szándékát, amely úgy szól, hogy a gyorsforgalmi út tervezése és építése a miniszter kezdeményezése alapján indul meg. Magyarul, miután a kormány nem tudott megegyezni, vélhetően a tárcák közötti összeütközés miatt, egy nyugodt, kiegyensúlyozott, hosszú távú közútfejlesztésben, ezért a gazdasági miniszter megpróbálja ezt a kérdést saját hatáskörbe vonni; vélhetően valamiféle belső koalíciós feszültség tette az asztalunkra ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 248 2003.11.18. 2:12  29-457

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Főként a szocialista képviselők hivatkoznak sokat egy előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatra, “A magyar közlekedéspolitika 2003-2015 (háttéranyag)ö és az előttünk fekvő törvényjavaslatra, melynek a pontos címe: “A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről, összefüggéseirőlö.

A két anyag két különböző előterjesztés. “A magyar közlekedéspolitika 2003-2015 (háttéranyag)ö, amely egy országgyűlési határozati javaslat, a légi, vízi, vasúti és közúti közlekedésről szól önállóan, külön-külön ágazatonként, és szól ezek összefüggésrendszeréről. Javaslom, ezt a szocialista képviselők is tegyék félre, mert a kettőnek nincs egymással összefüggése. Lehetne, csak a logika megtörik, ugyanis ezt a javaslatot 2003 októberében nyújtotta be a kormány, még nincs a Ház asztalán. Amit most tárgyalunk, azt 2003 novemberében nyújtotta be a kormány. Valami miatt a speciális szabály megalkotása hirtelen lényegesen fontosabbá vált a kormány, a szocialisták és a szabad demokraták részére, mintsem hogy ezt a speciális szabályt beágyazzák az egy hónappal korábban benyújtott stratégiai jellegű előterjesztésbe.

Miután a szocialista képviselők sokat beszélnek, azt is mondhatnám, sokat fecsegnek itt a parlament ülésén, elég sokat meg lehetett végül is tudni ennek a benyújtott törvényjavaslatnak a végső okáról. Itt 29 olyan útszakasz kerül felsorolásra fejlesztésként, amelyben egyetértünk, 14 éve egyetértünk. Itt a finanszírozás körül folyik a vita. Ez a melléklet csak azért van, hogy szemfényvesztés legyen, elmondhassák, hogy önök ezeket az utakat megépítik, amit már az előző kormányok rég elkezdtek. A finanszírozás körül folyik a vita, ez most már számunkra egyértelműen világossá vált.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 268 2003.11.18. 2:25  29-457

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vita két gondolat között sodródik, amelyeknek, úgy tűnik, mintha nem lenne közük egymáshoz. Hol elmegyünk a finanszírozás felé, ami ennek a törvénynek a lényege, hogy a kormány hogyan próbálja a magántőkét bevonni, és láthatóan a tárcák között is vita van akörül, hogyan fogják ezt a magántőkét ide bevonni, hogyan lesznek a közbeszerzési eljárások, az államháztartási törvényt hogyan szeretnék megkerülni és a többi. Néha pedig előkerül a melléklet.

A mai kormánykoalíciós képviselőket 2002 tavaszának történései belesodorták egy folyamatba. Abba a folyamatba, amit Hargitai János képviselő úr ecsetelt. Ezek az M0-tól M9-ig terjedő útépítések, útfejlesztések, tervezések mindig akkor lódultak meg, amikor a kivásárlások megtörténtek, amikor a hatástanulmányok elkészültek, amikor a nyomvonalakban sikerült megegyezni s a többi, magyarul, amikor a szakmai előkészítés odaért. Az összes úthálózatnak 1990-től egyetlenegy döntés adott politikai gyorsítást a szakmain túl, a Széchenyi plusz program.

Amikor a gazdaság úgy tűnt, hogy Európában bajba kerül, akkor az előző kormány nem behúzódott a barlangjába, hanem azt mondta, Széchenyi pluszt hirdetünk. Akkor politikai döntéssel került felgyorsításra az M6-os, M56-os terve, politikai döntéssel kerültek felgyorsításra, ami itt nincs, pedig erről kellene szólni, az általunk ismert és eltervezett közútfejlesztéseken túlmutató fejlesztések. Akkor került 2030-ról 2012-re előre a Mohácsot Pécsen keresztül összekötő út, ami az M7-esre ért ki. A Széchenyi plusz volt, ami ennek gyorsítást adott. Ebből önök visszalépnek, és a törvényt azért nyújtották be, hogy papíron leírva be tudják mutatni a választópolgároknak, hogy aki írja a papírra, hogy eddig milyen fejlesztésekben születtek döntések, az majd kihirdeti, hogy ez az ő teljesítménye.

Ez közös teljesítménye az országnak, elsősorban azoknak a szakembereknek, akik ezeket előkészítették, és azoknak a kormánytagoknak és kormányoknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akik ehhez politikai gyorsítást tudtak adni, például a Széchenyi plusz tekintetében. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 284 2003.11.18. 2:09  29-457

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Göndör, Keller és Toller Képviselő Urak! Én arra kérem önöket, hogy hagyják abba ezt a személyeskedést a vita során. Göndör képviselő úr hozzászólásait érdemes tanulmányozni: föláll, beszél két percig, és tizenöt képviselőt megszólít az ellenzékből. (Dr. Toller László: Nem is vagytok annyian!) Két percben tizenöt képviselő véleményére nem lehet reagálni, képviselő úr, semmiféle kiérlelt véleményt - én pedig a honvédelmi bizottsági ülésen láttam, hogy ott bontotta ki a borítékot, ott vette ki a törvényjavaslatot -, majd bejön Mádi képviselő úr a parlamentbe, elmondja, az önök szemébe mondja az igazságot, és önök lódarázsként esnek neki. (Derültség az MSZP soraiban.) Egész egyszerűen méltánytalan (Göndör István felmutat egy iratot: Ez a házbizottság anyaga, képviselő úr! - Derültség az MSZP padsoraiban.), amit itt művelnek a parlamentben.

Sokkal inkább figyelemre méltó Hadházy képviselő úr érvelése, ugyanis az előző kormánynak azért nem kellett benyújtani ilyen törvényjavaslatot, mert normálisan működő, egymással nem veszekedő, kormányüléseken világos döntést hozni képes, normális gazdasági helyzetet elősegíteni képes kormány esetében az éves költségvetési tervezés során el lehet helyezni azokat a pénzeket, amelyekkel folyamatosan lehet vinni a közútfejlesztést. Ezt akár leltártörvénynek is nevezhetnénk: önök előszedték az előző kormányok érvényes döntéseit, összeírták abból az összes érvényes döntést és a határidőket, majd ide terjesztették elénk.

 

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hargitai képviselő úr egy szempontból tudta elfogadni ezt a törvényjavaslatot, mégpedig azért, mert (Göndör István: Mert szükség van rá!) végre egyetlen, nem erénye, de nevezzük úgy, egyetlen erénye ennek a törvényjavaslatnak, hogy végre a választási ígéreteken túl egy számon kérhető adatsor szerepel benne. Ez az egy, ami miatt ő támogatta, mert ettől kezdve nem lehet mellébeszélni sem a kormánynak, sem az MSZP-s, SZDSZ-es képviselőknek. Csak tartunk attól, hogy ez a visszalépés-sorozat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) további visszalépéseket fog hozni a következő évek során.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 326 2003.11.18. 2:14  29-457

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormányváltás után az új kormány leparancsolta az utakról az útépítőgépeket, és most rájött, hogy óriási hibát csinált.

Én egész nap azon gondolkodtam, miért vállalják ezt a lassan kilencórás vitát egy olyan törvényjavaslat kapcsán, amelynek önálló része lenne egy külön környezetvédelmi vita, egy külön területfejlesztési vita, mondjuk úgy: egy műszaki jellegű törvény vitája és egy finanszírozási vita - miért vállalják? Aztán hallottuk Lenártek Andrástól, hogy visszalépnek a választási ígéretektől, és a kormányprogramtól is visszalépnek Borsodban. Mádi képviselő úr elmondta, hogy visszalépnek Szabolcs-Szatmárban (Babák Mihály: Békés megyében.), visszalépnek Békés megyében. Végh László képviselő úr elmondta, elmondta Bánki Erik, Hargitai János, hogy Baranyában, visszalépnek az időbeli megvalósítástól - miért vállalják? Miért vállalják ezt a parttalan vitát? Miért vállalják a vagdalkozást, a visszafele mutogatást?

1000 milliárd forintról vitatkozik az Országgyűlés, az éves költségvetés egyhatodáról, amelyet a gazdasági miniszter hatáskörébe kíván utalni a kormány. Rá kell jönni a vita végére, szerintem már rájöttünk hamarabb is, hogy miért akarnak adni 1000 milliárd forintot a gazdasági tárcának, a gazdasági tárcát a kormány szerint úgymond megillető költségvetési támogatáson kívül; miközben a végrehajtás során ki akarják vonni a végrehajtás bizonyos szakaszait az államháztartási törvény alól; ráadásul be akarnak vonni magántőkét a mai napig nem világos finanszírozási körülmények között.

Nem nyugtatott meg bennünket az SZDSZ-es képviselő úr hozzászólásában az sem, amikor megpróbálta elmondani, hogy mégis hogyan lehet erre kiterjeszteni a közbeszerzési eljárást. Nem lehet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kiterjeszteni az eljárást. Önök mindezt azért vállalják, hogy Csillag István 1000 milliárd forint fölött rendelkezzen. Hogy miért? Ki fog derülni hamarosan. (Babák Mihály: Veszélyes játék! - Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 358 2003.11.18. 2:05  29-457

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat két részből áll. A szöveges részét Pap János, Lenártek András, Hargitai János, Ivanics Ferenc, nagyon sokan még a Fidesz-frakcióból értékelték, és elmondták a kifogásaikat. Erről most válasszuk le a mellékletet, mert a mellékletnek nincs köze a szöveges részhez. A mellékletet tudjuk támogatni, mert ez az Orbán-kormány által meghirdetett közútfejlesztési program egy része. Ami a hibája a törvénynek, hogy önök ebből visszaléptek.

Hogy mivel tudjuk bizonyítani, hogy ez a polgári kormány által támogatott javaslat része? Azzal, hogy benne hagyták a szekszárdi hidat mint megvalósítandó utat, 31 kilométeres szakasszal. Majd aki készítette a táblázatot, rájött, hogy itt hiba van, és odaírták zárójelbe, hopp, ez átadva. Ez az előző kormány által támogatott közútfejlesztési program (Felmutatja.), ami a hibája, hogy ebből visszaléptek, és erre a programra szeretnének elkölteni kilométerként 1,8 milliárd forintot a gazdasági miniszter vezetésével, úgy, hogy az üvegszemű államtitkár úr (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Laci, ez te vagy!) nem vette észre a szöveges részben a következőt, hogy az 50 milliárd forintot meghaladó szerződések esetén az Országgyűlés hatásköréből kivonják az eljárást, és a gazdasági miniszter fog eljárni. (Bánki Erik: Sikítani kellene, Laci!) Államtitkár úr, önnek kellett volna elsőként bejelentkezni tízperces hozzászólásra, és a kormány tagjaként kérni, hogy vonják vissza a törvényt, mert ez az ön székébe kerülhet. Ezt kellene önnek előre vizsgálnia, és ez a fő kifogásunk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez az! - Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 392 2003.11.18. 2:11  29-457

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én magam is bejelentkeztem rendes hozzászólásra, ki is várom a soromat, és el is fogom mondani az átfogó álláspontomat a benyújtott törvényjavaslatról, azonban valóban nem lehet reagálás nélkül hagyni az eltávozott Keller László és az eltávozott Toller László szocialista képviselők hozzászólásait, ugyanis az ő szerepük világos volt. A tévéadásidőben meg kell próbálni kiforgatni az ellenzék által elmondott szavakat, és ahol kritizáltuk a törvényt, ott azt kell mondani a tévénézőknek és rádióhallgatóknak, hogy ott a Fidesz dicsérte, ahol elfogadható volt számunkra a törvényjavaslat, ott pedig azt kellett üzennie a tévénézőknek és rádióhallgatóknak, hogy ez számunkra elfogadhatatlan. Magyarul megpróbáltak zavart kelteni. Miután elmúlt a tévéidő, szépen kifáradtak a teremből.

Ezért világossá kell tenni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója számára, minden képviselő számára minden megépült kilométer út, autópálya, gyorsforgalmi út rendkívül fontos, ezért örülünk annak, hogy végre elővették a polgári kormány által Széchenyi plusz tervként elkeresztelt közútfejlesztési programot. Azt azonban sajnáljuk, hogy ennek egy másik lapját a fiókban hagyták, és a megígért 800 kilométer helyett 2006-ig 400 kilométert szeretnének átadni, és 2007-ig még 205 kilométert szeretnének átadni. Azonban a 800 kilométeres vállalásuk erre a ciklusra szólt, ezért én azt szeretném majd kérni az államtitkár úrtól, akár a vita végén, akár a későbbiek folyamán - valószínűleg írásbeli kérdést is ezek szerint a tárcához kell intézni -, hogy legyenek szívesek akkor most leírni azt a számot, hogy 2004 tavaszáig, a ciklus végéig (Sic!) hány kilométer új autópályát kívánnak megépíteni a megígért 800 kilométerrel szemben, mert ez a javaslat még mindig nem ad erre választ.

Köszönöm szépen, és folytatom majd a rendes hozzászólással. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 430 2003.11.18. 2:14  29-457

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Keller államtitkár úr világossá tette végül is, miért nyújtották be a parlamentnek ezt a törvényjavaslatot. Az is világos számunkra - akkor is világos volt, de most aztán végképp -, hogy az előző, polgári kormány idején megindított közútfejlesztési programot miért vették össztűz alá, miért próbálták bemocskolni és lejáratni, miért próbálták az emberek kedvét elvenni mindenfélétől, ami előremutató és fejlesztést jelent az ország számára. Azért, mert magyar vállalkozók építették akkor azokat az utakat. Önök ezzel a törvénnyel világossá tették, hogy a magántőkét olyan súlyban szeretnék bevonni a közútfejlesztési programba, amellyel kivonható a közbeszerzési eljárás alól, és ki szeretnék vonni a parlament ellenőrzése alól.

Itt írja maga a törvényjavaslat 2. oldalának utolsó mondata, hogy: „ A miniszter rendelkezésére az építtetőö - mármint a magyar állam kizárólagos tulajdonában lévő gyorsforgalmi úthálózat építéséért felelős részvénytársaság - öközbeszerzési eljárás keretében kiválasztja a tervezőt, és elkészítteti az útépítés lehetséges nyomvonal-változatait.ö A kivitelezést már nem. És ki szeretnék vonni a parlament ellenőrzése alól, hiszen 50 milliárd fölötti beruházások esetén sem szeretnék a parlament elé hozni ezeket a kérdéseket. Magyarul e jogszabály legnagyobb ellenzőjének a kormányban önnek kellene lennie.

Nagyon indokolt Domokos László és Bánki Erik képviselő urak fölvetése, hogy önnek kell elsősorban szegezni a kérdést immár, nem a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkárának, hogy tehát akkor a kormánynak az volt a szándéka az előző kormány által elindított közútfejlesztési beruházások támadásával és a mostani törvényjavaslat benyújtásával, hogy kivonja a parlament és a közvélemény ellenőrzése alól a további közútfejlesztési programokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyeket egyébként azért indítanak el, mert az ellenzék folyamatosan forszírozza, hogy hol vannak a választási ígéretek. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 454 2003.11.18. 10:06  29-457

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én magam is a vita kezdete óta, csaknem a kezdete óta itt ülök a padsorokban, és várok a soromra, a rendes hozzászólásra. Nyilván mást fogok elmondani, mint amire készültem egy hosszú, kilencórás vita után. Nem is lenne értelme annak sem, hogy az ember saját hozzászólásként megpróbálja összefoglalni azt, amit itt hallott, elsősorban nyilván az ellenzéki padsorokból, hiszen nagyon sokan nagyon sokféle érvet tettünk ide az előterjesztett törvényjavaslat mellett és ellene is, a környezetvédelmi szempontokat elsősorban Pap Jánostól, Illés Zoltántól hallhattuk. Nagyon hasznos hozzászólásokat tettek az ellenzék részéről, amely hozzászólások után nagy gondolkodás indult el, elsősorban Soltész Miklós képviselő úr részéről, akinek a hozzászólása után mindjárt el is indult egy kétperces vita.

Ezért én magam inkább arra vállalkoznék, hogy megpróbáljam bemutatni azt, amiről talán itt ma kevés szó esett, hogy hogyan került ez a törvényjavaslat a Ház elé, hogyan fordult az elő - egyébként helyesen -, hogy ilyen hosszan vitatkoztunk róla, mert ennek a hosszú vitának a megértéséhez a törvényjavaslat előkészítésének, elénk terjesztésének a körülményei is mindenképpen fontosak lehetnek.

Jó tudni, hogy 2003 októberében a kormány elénk terjesztette Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter úron keresztül a 2003-tól 2015-ig a magyar közlekedéspolitikáról szóló H/6195. számú országgyűlési határozati javaslatot, amely összefoglalóan szól a légi, a vízi, a vasúti és a közúti közlekedésről, ezek összefüggésrendszeréről, ez jelen pillanatban nincs a parlament előtt, nem vitázik róla az Országgyűlés. Még egyszer mondom, ez 2003 októberében volt, és ekkor meglepetten tapasztaltuk, hogy 2003 novemberében, egy hónappal később a kormány elénk terjesztette azt a törvényjavaslatot, amelyet ma vitattunk, ez pedig a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről szóló törvényjavaslat. Logikus, mindenki számára logikus, hogy először az októberben benyújtott stratégiát kellett volna tárgyalni, hiszen ha a kettőt összeolvassuk, vélhetően a ma tárgyalt javaslat az előbb benyújtottnak a része, azonban valamilyen oknál fogva megelőzte a stratégiát ez a most tárgyalt törvényjavaslat.

Azt gondolom, ennek két oka lehet, nem kell nagyot találgatni, egyrészt a kormány szeretett volna egy marketing-, píár-előterjesztést tenni, hogy elmondhassa, papírra írta, összefoglalta az előző kormányok elképzeléseit, amit ő maga is tud támogatni. Ez akár dicséretes is lehet, hiszen ezzel a törvényjavaslattal gyakorlatilag bevallotta, hogy ugyanazt az utat fogja járni, mint amit az eddigi kormányok jártak.

(18.30)

Sajnos - egyébként ezzel ellentétesen - a választási ígéreteit viszont nem tudja teljesíteni, a beígért 800 kilométer helyett ez a törvényjavaslat 2007 végéig mindössze 636 kilométer megépítését tervezi. De ma az is kiderült a vitából, hogy 2005. december 31-ig ebből vélhetően 101 kilométert tud megépíteni a kormány, de azt is csak igen feszített tempóban.

A másik oka az lehetett, hogy ez a javaslat beelőzte a stratégiai kérdéseket, hogy tudjuk, Csillag István miniszter úr is ultimátumot kapott a miniszterelnök úrtól, nyilván neki produkálnia kellett valamit. A kormány érezte, hogy nemcsak az ellenzék, a szakma, mindenki látja, hogy az a számháború, amit folytatnak a 800 kilométer beígért autópálya, autóút, gyorsforgalmi út megépítése kapcsán, amilyen számokat mondtak utána, már senki nem tudott ezen eligazodni. Nyilván fontos volt számukra, hogy egyszer papírra vessék, hogy végül is jelen pillanatban hol tart a kormányzati szándék.

De ez még nem volt elég ahhoz, hogy ez a vita így elnyúljon. Világos volt számunkra az elolvasás után, hogy a melléklet, amely összefoglalja a 2007. december 31-ig átadásra kerülő vagy átadásra szándékolt autópálya, autóút, gyorsforgalmi út részeket, különválik a törvényjavaslat szöveges részétől, amely tulajdonképpen a hatósági eljárást, a környezetvédelmi szempontokat, a pénzügyi finanszírozást taglalja, és mintegy ehhez lett biggyesztve egy melléklet, és a képviselőknek erről a kettőről, amelyeknek egyébként egymáshoz logikai köze nincs, együtt kellett vitatkoznia.

Mindannyian elmondtuk a vitában, hogy természetesen minden megépített kilométer nagyon fontos a számunkra, ezért nyilván támogatjuk azt, ha a kormány folytatja az előző kormány által beterjesztett közútfejlesztési programot, azonban amivel nem tudunk egyetérteni, az az, hogy számos területen visszalépett a Széchenyi plusz tervtől, több megyében is visszalépett. Ezeknek a megyéknek a gondjairól-bajairól az ottani ellenzéki képviselők bőségesen kifejtették az álláspontjukat. Baranya megye kapcsán Hargitai János képviselő úr szintén bőségesen és nagyon világosan elmondta, hogy mit gondolunk a 6-os út fejlesztésétől, ez hogyan került be a törvényjavaslatba. Örülök, hogy világossá tette, hogy itt azoknak a politikusoknak is, akik 1990 óta sokat beszéltek, de keveset tettek ennek az útnak a megvalósításáért, tudniuk kell, mindenkinek tudnia kell, hogy a 6-os út fejlesztését is az tudta előrevinni, hogy a kivásárlások, a nyomvonaltervezés mind-mind sorban nyugvópontra kerültek, és a Széchenyi plusz tudta a 6-os útra rávinni újra a figyelmet.

Én erről többet nem szeretnék szólni, hiszen milyen érdekes az élet: mind a ketten baranyai képviselők vagyunk, mégis nekünk, pécsieknek kicsit más fáj, mint azoknak, akik a mohácsi térségben laknak, hiszen a mohácsi térséget fogja keresztülszelni az M6-M56, és ha 2015-ig, 2030-ig az ország közútfejlesztési programja megvalósul, akkor ha az M6-hoz, M56-hoz nem kötődik egy Pécs-bekötés, akkor gyakorlatilag Pécs lesz az egyetlen olyan megyeközpont, amelyhez nyilván megkerülő úttal igen, de közvetlenül nem visz autópálya. Ezért számunkra elsődleges kérdés az, hogy a tavaly tavaszi választási kampányban mind a hét, egyéni választókerületben elindult Baranya megyei MSZP-s országgyűlési képviselő ígéretét számon kérjük, akik akkor azt mondták egy választási brosúrában, Medgyessy Péterrel a címlapon, hogy ki fogják kényszeríteni a saját kormányukból, ha ők fognak kormányozni, hogy a 6-os út fejlesztése mind a két végéről induljon meg egy időben 2004-től, azaz induljon el a Budapest-Dunaújváros szakasz, amelyről Hargitai János képviselő úr is bőségesen beszélt, és egyszerre induljon el a Pécs-Bóly bekötő út, mert Pécs városának nagyon fontos, hogy ez a kétoldalú fejlesztés elinduljon.

Ez a 2004. évi költségvetési törvényjavaslatban nem nyert realizálást, még a tervezés szintjén sem - ők ezt ígérték. Itt most úgy látjuk, hogy bekerült ebbe a táblázatba. Mi annak drukkolunk, hogy ezt a kormány megvalósítsa, számunkra ez létkérdés. És amiről én szívesebben olvastam volna egy ilyen közútfejlesztési programban, az nem az, hogy összeszedi leltárként a már ismert közútfejlesztési programok kifutását, hanem inkább tovább gondolkodik azon. Én szívesen olvastam volna ebben az M56-os útról, amely Mohács, Pécs, Kaposvár, Dombóvár között, valahol Tamási környékén haladna el és jutna ki az M7-esre, amely nagy távolságban kerülné meg Budapestet, és valahol Komárom környékén érne át majd később Szlovákiába, és Lengyelországon keresztül a Baltikumba, magyarul, nem feltétlenül Budapest célállomással, hanem azt megkerülve, ezek a régiók egymással felfűzésre, egymáshoz közelebb kerülnének. Ez nem került ebbe bele.

Én értem, hogy ennek most nincs realitása, nem is ezt szeretném feszegetni. Ezzel csak azt szerettem volna jelezni, hogy egy ilyen fajta közútfejlesztési koncepció esetében én inkább az eddig ismert fejlesztések utáni továbblépésről olvastam volna szívesen. Bizonyára még mód lesz itt a parlamentben arról beszélgetnünk, hogyan tudunk továbblépni a jelenlegi fejlesztéseken, de talán a mai vita végén egy ilyen gondolatot mindenképpen megért, legalábbis részemről, számomra ez fontos kérdés, hogy az M6-oson, M56-oson túl az M65-ös gyorsforgalmi út fejlesztésének a kérdése is elénk kerüljön majd idővel.

Köszönöm szépen képviselőtársaimnak a türelmet, és azt gondolom, aki végighallgatta a vitát, egyrészt ezt nagyon szerteágazónak érezhette, mert ilyen volt a benyújtott törvényjavaslat, de biztos vagyok benne, hogy mind a kormánypárti képviselők, mind a kormány, mind pedig az ellenzéki képviselők nagyon sokat tudnak profitálni ebből a mai, igen fárasztó vitából, amelyet azt gondolom, nagyon tisztességesen végigültünk, végigálltunk és végigküzdöttünk.

Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 216 2003.12.02. 2:07  27-425

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a több benyújtott módosító javaslatom közül a 771. számúnak szeretném itt felolvasni az indokoló részét, és Tatai-Tóth András képviselõ úr figyelmébe szeretném ajánlani:

“A Pécsi Regionális Vérellátó Központ az egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító intézmény az Országos Vérellátó Szolgálaton belül, a Pécsi Egyetem által működtetett klinikák nagy műtéteihez is ők biztosítják a vért. Ezek a nagy műtétek a régió, a Dunántúl és gyakran az egész ország más területeiről érkező betegeket és érintik, valamint az uniós elvárásoknak megfelelő, egyben saját egészségügyi biztonságunkat szavatoló munkakörülmények és a biztonságos vérfeldolgozás körülményeinek kialakítását célzó beruházás, azaz a Pécsi Regionális Vérellátó Központ rekonstrukciója elodázhatatlan feladat.

A beruházás elindításához és lebonyolításához az előző ciklusban minden feltétel kialakításra került, egyezség született az OVSZ és a Baranya Megyei Közgyűlés akkori szocialista, mai szocialista, mai MSZP-s országgyűlési képviselője között, melyet Pécs városa és a helyi orvostársadalom is támogatott. Az előző kormány a beruházás elindítását a 2002. évi költségvetésében beállított csaknem 1 milliárd forintos összeggel is támogatta volna, ha nem lett volna kormányváltás, és ez a pénz nem tűnt volna el az egészségügyi tárca költségvetéséből.

A fentiek miatt biztosítani, illetve nevesíteni szükséges ezt a fejlesztést 1 milliárd forint beállításával.ö

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a módosító javaslatnak előzménye van: azt egyezség előzte meg. A pénzt az előző kormány már biztosította, a jelenlegi egészségügyi tárca pedig ezt a programot elvérezteti.

Kérem, támogassák majd a módosító javaslatot, melyet újfent be fogok nyújtani a tisztelt Országgyűléshez.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 242 2003.12.02. 2:06  27-425

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gógl Árpád képviselő úrhoz hasonlóan előzőleg a pécsi vérellátó szolgálat támogatásáról beszéltem. Most egy másik fontos pécsi program mellett szeretnék érvelni. Medgyessy Péter azt mondta a kormányváltás előtt és után is, hogy a magyar gazdaság olyan állapotban van, hogy még több pénzt lehet elkölteni az önkormányzatok szférájában, még több pénzt lehet adni az embereknek és a különböző ágazatoknak. El is kezdődött az osztogatás, ezért meglepődve látjuk, hogy például az egyetemi szektorból 600 millió forintot szeretne elvonni a kormány, pedig jól tudjuk, Pécs városának is milyen fontos a pécsi tudományegyetem működése.

Az egyetemi működés pedig elképzelhetetlen, főleg egy régióközpontos egyetem működése kollégiumfejlesztés nélkül, ezért kérem, támogassák azt a módosító javaslatomat, amellyel 500 millió forinttal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a pécsi tudományegyetem működését korszerű kollégiumi lehetőségek kialakításával fejlesszük, így juttassuk hozzá azokat a fiatalokat is a tudás minél könnyebb megszerzéséhez, akik Pécs környékéről, például az Ormánságból érkeznének a Pécsi Egyetemre.

Ennek is előzménye van. Az előző kormánynak kiemelt célja volt az oktatás fejlesztése. Bizonyítékát adtuk annak, hogy az ilyen típusú módosító javaslatainkat megfelelő hitellel nyújtjuk be önök elé. Kérjük, ezt támogassák, és kérjük, támogassák bátran a Gógl képviselő úr által az előbb tett módosító javaslatot is, hiszen például Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, MSZP-s pécsi országgyűlési képviselő is támogatta saját módosító javaslatomat.

(13.20)

Ezért is érzem fölbátorítva magunkat arra, hogy benyújtsuk újra kapcsolódó módosító javaslatként, hiszen láthatóan azért van támogatottság e mögött a program mögött.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 48 2004.03.02. 10:11  17-89

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Érdemes áttekinteni, hogy a jelen országgyűlési határozati javaslatok tárgyalásának pillanatában mi a jogi helyzet, mi felé szeretné a kormány elmozdítani a honvédséggel kapcsolatos politikáját, és ennek vélhetően mi lehet az oka.

A jogi helyzetet az alkotmány, a honvédséggel kapcsolatos törvények és a 61/2000-es országgyűlési határozat adja meg keretként. A honvédelemről szóló törvényekről most nem szeretnék szót váltani, hiszen azok nincsenek a Ház napirendjén. A 61/2000-es országgyűlési határozat jelen pillanatban még hatályos. És úgy tudom, az alkotmányunk is hatályos, amely úgy fogalmaz - és talán ennyi idézet mindenképpen ideillik a vitához -, a 40/A. § (1) bekezdése azt mondja szó szerint, két mondatot fogok felolvasni: “A fegyveres erők alapvető kötelessége a haza katonai védelme, valamint nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása.ö Majd egy mondattal később: “A fegyveres erők feladatairól és a rájuk vonatkozó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.ö

Ezt mondja az alkotmány. Magyarul, nem azt mondja az alkotmány, hogy a haza katonai védelmét egyfajta szövetségesi rendszeren belül kell értelmezni, hanem az országnak, az ország katonaságának, a honvédségnek önmagában alkalmasnak kell lenni erre. A 61/2000-es országgyűlési határozatot annak idején csaknem egyéves egyeztetések előzték meg. Annak zászlóvivője az MSZP részéről a mai honvédelmi miniszter volt, és az egyeztetések végén, közel egy év után a Fidesz, az MDF, a Kisgazdapárt, a Szocialista Párt és az SZDSZ is elfogadta, több mint 90 százalékos többséget kapott ez az országgyűlési határozat. Magyarul, létrejött egy nemzeti konszenzus, a 2010-ig terjedő időszakot tekintve a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól.

Ez a nemzeti konszenzus a mai napig is létezik, tehát a kormánypárti képviselők által elmondottakkal szemben a helyzet az, hogy egy nagyon nehezen, egy nagyon viharos időszakban megkötött nemzeti konszenzust kívánnak önök most fölmondani, mondhatnánk azt is, hogy felrúgni. Ez a nemzeti konszenzus pedig, tisztelt Mécs képviselő úr, tartalmazta azt is, hogy mind az öt párt, amelyik támogatta ezt a határozati javaslatot, és így határozattá vált, mind az öt párt azt mondta, abban érdekelt, hogy létrejöjjön egy önkéntes professzionális haderő. Az önkéntesség kevés, a lényeg az, hogyan tudja ellátni a feladatát. Az önkéntes haderő is lehet pénzpocsékoló működésű. A lényeg a professzionizmuson van, tehát hogy mit képes elvégezni egy haderő. Ezt tartalmazza ez az országgyűlési határozati javaslat, megegyeztünk benne, mind az öt párt azt mondta, hogy ennek kiépítésében érdekelt.

A különbség abban van a most beterjesztett anyag és a jelenleg hatályos anyag között, hogy önök, mint ahogy Karsai Péter képviselő úr is elmondta, egy rendkívül erőltetett tempójú önkéntes haderőre történő átállást próbálnak végigvinni az országban. A “professzionizmusö szót már próbálják kerülni, egy önkéntes haderőt szeretnének nagyon erőltetett ütemben rákényszeríteni a honvédségre, amelynek a várható kiadásaira nincsenek pontos számok. A várható működésre, a biztonságos működésre nincsenek modellek. Hiszen például Hollandiában is húsz év telt el attól kezdve, hogy eldöntötte az ország, átáll az önkéntes professzionális haderőre, míg az biztonságosan működni tudott, egészen más biztonságpolitikai környezetben egyébként. Ez az országgyűlési határozat egységben volt az alkotmánnyal, mert azt mondta, hogy az ország katonai védelmének biztosítása a Magyar Honvédség feladata, valamint kollektív védelmi feladatainak végrehajtása.

A most benyújtott országgyűlési határozati javaslat álláspontom szerint néhány, de igen jelentős pontban tér el attól, amely jelenleg hatályban van. Ezek pedig a következők. Azzal, hogy önök szövegszerűen is lemondanak a Magyar Honvédség önálló katonai védelmi képességéről az ország biztonsága tekintetében, mindenképpen megpróbálják kikezdeni az alkotmányt. Erre egyébként önök maguk tesznek utalást, hiszen az előterjesztésük végén azt írják, mert önök is érzik, hogy ekörül azért problémák lehetnek, hogy az Országgyűlés felhívja a kormányt, hogy sok egyéb más teendője mellett, különös tekintettel az alkotmány módosítását készítse elő az országgyűlési határozat végrehajtása tekintetében.

 

(12.00)

 

Magyarul: ismét ahhoz a fondorlatos cselhez nyúlnak, hogy megpróbálnak egy országgyűlési határozatot áterőltetni feles többséggel a parlamenten, majd amikor ehhez az alkotmányt módosítani kell - mert önök mondják az előterjesztésben, hogy ez szükséges -, akkor majd az ellenzéket megpróbálják olyan helyzetbe hozni, nyilván a megfelelő médiatöbbséggel megtámogatva, hogy azt a képet fessék le az ellenzékről, aki már egy korábban elfogadott országgyűlési határozati javaslathoz nem hajlandó az alkotmányt módosítani. Azt gondolom, megérte volna legalább olyan hosszú egyeztetést lefolytatni, mint amit annak idején, a polgári kormány idején lefolytattunk önökkel, és vélhetően helyesebb lett volna az alkotmánymódosítással együtt idehozni az országgyűlési határozati javaslatot.

Ez persze még nem azt jelenti, hogy a jelenlegi egyeztetési folyamatban, és itt a vitában köztünk meglévő véleménykülönbségeket olyan könnyű lett volna eltüntetni az egyeztetések során, hiszen nagyon lényeges elemekben lépnek önök vissza az előterjesztett anyagban.

Ilyen visszalépés az, hogy feladják a területvédelmet, kikerült a nemzetőrség felállításának lehetősége az anyagból, amelyet egyébként szintén Karsai Péter képviselő úr nagyon világosan elmondott, hogy ha már erőltetik az önkéntes, professzionális haderő létrehozását, ha már erőltetik a szövetségesi rendszeren sokszor túlmutató, valamiféle homályos elvárásoknak való megfelelést, akkor éppen a haza védelmének biztonsága - egy váratlan helyzet esetére - bizony, megkövetelné, indokolttá tehetné a nemzetőrség létrehozását, mert ez lehet az az erő, amely megfelelő időt biztosítva számára a saját fejlődéséhez, alkalmas lehet arra, hogy kiváltsa a sorozott hadsereg jelenleg az ország számára biztosított védelmi képességeit. Szerintünk ez egy jelentős visszalépés.

Megszüntetik a tüzérséget mint fegyvernemet és mint kultúrát. Itt csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy ha az Amerikai Egyesült Államok hadseregének nincs tüzérsége, akkor az iraki háború bizonyára nem oda jut el a mai pillanatig, ahová eljutott, és nem olyan sebességgel, amilyen sebességgel képes volt az Egyesült Államok ezt a háborút megvívni a szövetségeseivel együtt.

Két dandárnyira zsugorítják a Magyar Honvédséget, amelyre természetesen az önök válasza az, hogy tíz évig nincs reális veszélye annak, hogy Magyarországot külső fenyegetés érné. Ezzel szemben, államtitkár úr, az önök által készített védelmi felülvizsgálati anyagban, amelyről már a bizottsági ülésen is volt szó, talán az a mondat idézhető, hiszen már többször elhangzott nyilvánosan, az önök szakértői írják le, hogy a Magyar Köztársaság Európa biztonságpolitikai határának mentén fekszik a mai napig.

Ha olyan biztosan kijelenthető, hogy Magyarországot semmiféle külső fenyegetés nem érheti a közeljövőben, és ez legyen így, akkor miért van annyi békefenntartó a Balkánon, akkor miért kell a Zengőre lokátorállomást telepíteni, vagy ha kell, akkor miért nem hajlandó a tárca legalább ezen lokátorállomás telepítésének újragondolását akár a parlamenti bizottságok előtt végigvinni? Ha ekkora biztonságban vagyunk, akkor miért nem lehetséges az, hogy a honvédelemre rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat egy lassabb fejlesztési ütemben, mondjuk, a 61/2000-es határozatban elfogadott ötpárti konszenzusnak megfelelő fejlesztési ütemben, kiszámíthatóbb módon, a professzionális haderőre történő áttérés nyugodt ütemének megfelelően költse el a tárca, és jobban odafigyeljen a ma szolgálatot teljesítő katonák munkakörülményeire, elhelyezési körülményeire és a technikai eszközök nem erőltetett, de folyamatos fejlesztésére?

Ebben a formában nem tudjuk támogatni az országgyűlési határozati javaslatot, és egy hatpontos módosítójavaslat-sorozatot nyújtottunk be, illetve javaslatsort, amelyről a részletes vitában majd konkrétan beszélni fogunk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 60 2004.03.02. 2:10  17-89

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lassan egy éve, április 1-jén egy parlamenti delegáció tagjaként magam is kint voltam Brüsszelben, és az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a NATO politikai és katonai vezetői közül jó néhánnyal munkamegbeszélést folytathattunk. Tehát nem beültettek bennünket egy terembe, és elmondták azokat a mondatokat, amelyeket az ilyen találkozókkor egyébként óhatatlanul el kell mondani, hanem érdemben tudtunk szót váltani a NATO és tagországai közötti együttműködésről, nemzeti és szövetségi katonapolitikai kérdésekről. S itt a NATO egyik tábornoka Nyitray András képviselő úr kérdésére kifejezetten a következőt mondta: óva inti a tagországokat attól, hogy olyan specializációs útra lépjenek, hogy mondjuk, a csehek vegyvédelemmel bírnak, a magyarok lövészekkel, mások tüzérekkel és így tovább, és így tovább, ugyanis minden országnak a saját nemzeti felelőssége, hogy egy esetleges veszély esetén a saját területén megakadályozza vagy föltartóztassa az ellenséges csapatokat, egészen addig, amíg a NATO-csapatok oda nem érkeznek, nem is túl egyszerű döntési mechanizmus útján. Ezt egy vezető tábornok, Kujad tábornok úr mondta, aki ma is vezető tisztséget tölt be a NATO katonai vezetésében. Akkor az MSZP részéről Dávid Gyula képviselő úr volt ott és még egy képviselő, az SZDSZ részéről pedig Szent-Iványi képviselő úr. S egy megismételt kérdésre ő ezt a válaszát megismételte.

Azt szeretném tehát mondani Keleti elnök úrnak, hogy jobb, ha egy ország belső döntéshozatala tényleg összesimul a NATO katonai vezetőinek az álláspontjával, csakhogy ez az álláspont éppen nem a szocialisták álláspontját tükrözi.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 68 2004.03.02. 2:18  17-89

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A magam részéről már nem kívántam többet hozzászólni, de szocialista képviselőtársam hozzászólása kapcsán szeretnék a jelenleg hatályos országgyűlési határozatból és a tervezetből felolvasni - mindenki eldöntheti a különbséget.

Ami hatályban van, az így szól - területvédelemről van szó -: a honvédség átalakítása után a honvédség legyen képes reális visszatartó erő megjelenítésére, az ország katonai védelmének biztosítására, nem NATO-szövetségesi keretben, önmaga. És konkrétan a területvédelemről pedig azt írja a jelenleg hatályos határozat: meg kell vizsgálni a területvédelmi erők átalakításának, a nemzetőrség fokozatos létrehozásának szervezeti, anyagi, technikai lehetőségeit és feltételeit. A hadkiegészítés és toborzás rendszerét az új követelményekhez kell igazítani, és hatékony működéssel biztosítani a hivatásos, a szerződéses és a sorállomány kellő számú és minőségű utánpótlását. Azok az országok, ahol az általunk elképzelt, illetve az öt párt által elképzelt nemzetőrséghez hasonló, akár ugyanilyen névvel, vagy más névvel, de hasonló szervezet működik, pontosan tudják, hogy váratlan veszély, belső problémák, katasztrófahelyzet, akár még külső támadás esetén is milyen hihetetlen szervező ereje és visszatartó ereje van egy jól képzett, katonai műveletekre kiképzett civil lakosságnak.

Summa summárum: azt gondolom, hogy a két elképzelés között a különbség óriási. És szerintem Nyitray András úrnak van igaza, aki elmondta a Fidesz vezérszónoklatát: a fő gond az, hogy önök is pontosan tudják, hogy tarthatatlan az elképzelés. Önök szándékosan összekeverik a NATO-kötelezettségekből fakadó vállalásainkat és a honvédelmet, összecsúsztatják, és a kettőt együtt szeretnék értelmezni, holott ez egy szövetségesi rendszeren belül is két különböző terület.

Köszönöm szépen, elnök úr, és elnézést kérek az időtúllépésért.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 53 2004.03.09. 9:37  46-107

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés jelen pillanatban a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslattervezetet tárgyalja, s fölvetődik az a laikus kérdés, hogy mire való a honvédség, mire való a hadsereg. A címből nyilván következik ennek a kérdésnek a föltétele. Erre szerintem az emberek és az alkotmány ugyanazt a választ adják, hiszen meglehetősen logikus a válasz. A válasz pedig az az alkotmány szövege szerint, hogy a fegyveres erők alapvető kötelessége a haza katonai védelme, márpedig - szeretnék most visszamenni a mondat elejére - az országgyűlési határozati javaslat az Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szól.

Ez a határozati javaslat kimondva-kimondatlanul - bár inkább kimondva - négy szeletre próbálja szétszedni a Magyar Honvédség feladatait, és van is négy ilyen dimenziója egyébként a Magyar Honvédség feladatrendszerének. A mi módosító javaslatainknak - melyet Simicskó István és Nyitray András képviselőtársaimmal nyújtottunk be - a súlypontok áthelyezése volt a célja. A kormány javaslata szerint ez a négy dimenzió: az ország katonai védelme a NATO-val közös fellépésben, tehát nem külön és nem önállóan; én mégis ezt két dimenziónak értem, van egy katonai védelem, amit önállóan el kell látnunk, egy szövetségesi rendszerben dolgozunk, ez a NATO. A NATO-szövetségesi rendszeren kívül vannak nemzetközi válságkezelő és békeműveletekben való részvételre kötelező, azt önként vállalt szerződéseink, ilyen tagságaink, amelyek ebből fakadnak. A negyedik szelet pedig, amely ide becsempészésre került - eddig erről nem volt szó, mármint a parlament ezt megelőző, honvédelemmel kapcsolatos munkájában ilyen kérdésről nem volt szó -, úgy szól: valamint egyéb nemzetközi műveletekre.

(11.30)

Azt gondolom, illetve azt gondoljuk, ezt tisztába kell tenni, és a módosító javaslatainkkal abba az irányba szeretnénk elvinni az országgyűlési határozati javaslat megszavazását, illetve ezt szabjuk mi magunk feltételnek ehhez, hogy koncentráljunk a “fegyveres erők alapvető kötelessége a haza katonai védelmeö feladatra. Ugyanis az teljesen nyilvánvaló, hogy a NATO szövetségesi rendszerén belül a washingtoni szerződés vonatkozó cikkelyének megfelelően a NATO-tagországok kötelessége, érdeke a saját közös értékeik mentén egymás védelmének biztosítása, azonban a NATO-szövetségesek föllépéséig minden országnak magának kötelessége a saját szuverenitását, területi épségét biztosítani. Ezért nem jó, ha egy kormány ezt nem önállóan kívánja a honvédség feladataként megemlíteni, hanem azonnal úgy említi meg a bevezetőben, hogy az ország katonai védelmét is a NATO-val kötelékben, a NATO-val szövetségesként képzeli csak el, tehát lemond arról, hogy a Magyar Honvédség önállóan képes legyen a katonai területi védelmet biztosítani az ország szempontjából.

Ezért nyújtottunk be módosító javaslatokat az országgyűlési határozati javaslat 4., 5. és 7. pontjaihoz, amelyekben azt javasoljuk, hogy a 4. pont a) bekezdéséből, amely így szól eredetileg, hogy a Magyar Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának védelmére kell felkészülnie a Magyar Honvédségnek, reális visszatartó erő megjelenítésére a NATO kötelékében, ebből a “NATO kötelékébenö szóösszetétel kerüljön ki, azzal együtt, hogy a Magyar Honvédségnek kötelessége a NATO kötelékében a washingtoni szerződés adott cikkelyei alapján nemzetközi műveletekben való részvétel, de a Magyar Honvédségnek a NATO kötelékén kívül is biztosítani kell az ország katonai védelmét. Ezért nemhogy szerencsésnek nem tartjuk, de nem tartjuk jónak és helyesnek sem, hogy ez ide belekerült.

Hogy ez nem véletlen, arról árulkodik a határozati javaslat 5. pontja, ahol a kormány-előterjesztés szintén visszacsempészi ezt a gondolatot, hiszen azt írja, hogy a hazai területen végrehajtásra kerülő feladatok során az átalakított haderő legyen képes az ország fegyveres védelmére a szövetséges erőkkel együttműködve. Ez helyes, ám amíg a szövetséges erők nem érkeznek ide - adott esetben, hiszen önök is feltételezik a veszélyt, egyébként nem került volna ide a határozati javaslat, mert erről normatív módon kell rendelkezni -, addig a Magyar Honvédségnek önállóan kell gondoskodnia az ország fegyveres védelméről. Ezért mi javasoljuk ebből a szövegösszefüggésből is kihagyni, hogy a “szövetséges erőkkel együttműködveö. Azonban elismerve, hogy a NATO szövetségesi kötelékén belül kell adott esetben fellépnünk, és várhatjuk el a segítséget, ezt egy kiegészítő mondatban szeretnénk visszaemelni, magyarul: az átalakított haderő legyen képes az ország katonai védelmére önállóan, és később azt javasoljuk, legyen arra képes, hogy a szövetséges erőkkel együttműködjön a washingtoni szerződés adott cikkelyei bekövetkeztekor, azok teljesülése vagy fennállta esetén. Kérjük, méltányolja a parlament ez irányú kezdeményezéseinket, mert biztosak vagyunk abban, hogy ez felel meg az alkotmány szellemének.

Az eddigi hozzászólók is említették a nemzetőrség gondolatát, Karsai Péter kis helytörténeti vonatkozással is kiegészítette ezt. Én egy olyan gondolatot szeretnék idehozni önök elé, amelyet a múltkor éppen Juhos Katalin, nem honvédelmi bizottsági tag képviselőtársunk fejtegetett. Mégpedig, ha az önök számára az a gondolatmenet, amit Simicskó István eredetileg beterjesztett, a nemzetőrségről szóló határozati javaslata, tehát, ha ezzel a gondolatmenettel nem tudnak megbarátkozni, önmagával a nemzetőrség gondolatával, hogy ezt létre kellene hozni, akkor gondolják végig ezt más logikával. Legyen a logika egyrészt az, hogy amennyiben az ország katonai védelméről önállóan a Magyar Honvédség keretén belül önök erről lemondanak, akkor ezt a logikát nem elfogadva, de végiggondolva eleve logikus, hogy a nemzetőrséget állítsuk fel, hiszen ha a Magyar Köztársaság nem tudja szavatolni a saját honvédségén keresztül, csak a NATO-val szövetséges erőkkel a haza katonai védelmét, és esetleg érvényesül az az elképzelés, amin önök erőteljesen dolgoznak, hogy a sorkötelezettség szűnjön meg, abban az esetben lemondunk arról az egyéni, személyes képességről, hogy a magyar emberek meg tudják magukat védeni adott esetben, ezt pedig nyilván valamiféle szervezett keretben kell megtenni. Ha önök ezt a honvédségen belül nem szívesen látják, akkor mindenképpen meg kell adni azt a lehetőséget, hogy képesek legyenek magukat megvédeni, akár katasztrófa, akár az országot ért támadás esetén a szövetséges csapatok ideérkezéséig.

Én nem ismerem a polgárőrség munkáját, nem ismerem az eredményeiket. Felfigyeltem egy hírre a hét végén, miszerint a polgárőrséget nem túl pozitívan körüllengő gondolat, ami a múltban felfedezhető volt, kezd oszlani, és kezdik elérni azokat az eredményeket, amelyekre ezek a polgárőrségek adott településeken létrejöttek. A nemzetőrségnek kiterjesztettebb értelemben hasonló feladata lehetne. Magyarul, próbálják meg a szerint a logika szerint elfogadni a nemzetőrség felállításának szükségességét. Ha le kívánnak mondani az ország területi védelméről, önállóan a Magyar Honvédség keretein belül, akkor engedjék meg a magyar embereknek, hogy akkor legalább saját magukat megvédjék egy adott szervezeti struktúrán belüli képzéssel, időnkénti visszatéréssel, egyébként a civil szakmájukat és a civil életüket föl nem adva, hogyha ezt ők önként vállalják. Azt gondolom, hogy ezzel őket egy tudáshoz és egy képességhez segítjük hozzá.

Ha ezt a logikát végiggondolják, akkor azt hiszem, nehéz erre a módosító javaslatra nemet mondani. Kérem, fontolják meg, és a végén majd támogassák szavazataikkal.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Mécs Imre tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 105 2004.03.09. 5:28  46-107

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ország védelmével kapcsolatos határozati javaslatot tárgyaljuk, és azt hiszem, hogy a vita menetében nagyon fontos, ha minden képviselő, aki ezzel kiemelten foglalkozott, a maga számára is összefoglalja, és az Országgyűlésben elmondja így a vita vége felé - bár nem tudjuk pontosan, hol tartunk, nem tudhatjuk pontosan, mely fázisában tartunk - a saját meglátásait.

Kerülni fogom, Mécs képviselő úr, azokat a konkrét példákat, amelyek egy absztrakt veszélyt akár konkréttá is tehetnének, nehogy ön kiforgassa a szavaimat. Ezért az ön fölvetéseire én most itt nem kívánok válaszolni, azt gondolom, hogy erre Nyitray képviselő úr a maga módján és nagyon helyesen megválaszolt, magyarul arra, hogy egy honvédelmi vezetés, egy kormány soha nem mondhat ki olyat, hogy az ország területi épségét semmilyen körülmények között nem veszélyezteti (Iváncsik Imre: De miért mondják ezt állandóan, hogy semmilyen körülmények között? Már százszor megválaszoltuk, az általános vitában is! Ez hazugság, képviselő úr! Ilyet senki nem mond!) - nem veszélyezteti semmi. (Iváncsik Imre: Felháborító!)

Éppen ezért Keleti elnök úrnak, azt gondolom, félrevezető volt az az álláspontja, miszerint mi támogatnánk a javaslatot, ugyanis éppen azt fejtegettük konkrét módosító javaslatok mentén, hogy úgy tűnik, éppen az alkotmánnyal ütközik ez az elfogadás előtt álló határozati javaslat. Az elnök úr úgy fogalmazott a vita közepén, hogy a nemzetőrséget egy adott biztonságpolitikai helyzetnek kellene életre hozni - nem így fogalmazott, de ezt mondta, ezt próbálta fejtegetni -, és miután nincs új helyzet, nincs ilyen helyzet, ezért ennek a felállítására itt most nincs szükség.

Én azt gondolom, hogy a nemzetőrséget, főként akkor, amikor a honvédelmi tárca vezetése leépíteni szeretné a honvédséget, nem egy biztonságpolitikai helyzetnek, hanem a józan észnek kellene létrehoznia, éppen azért, hogy egy adott biztonságpolitikai helyzetben az hatékonyan, a védelmi képességeinket erősítve bevethető legyen.

Ha ismernénk, kellőképpen ismernénk, mondjuk, a svájci vagy az osztrák példát, és ott bármilyen probléma történne, akkor a következőt látnánk; három szóban össze lehet foglalni, mi történik Ausztriában és Svájcban egy adott probléma esetén: mindenki tudja a dolgát. Abban a pillanatban feláll az a belső területvédelmi rendszer, amely, ha most éppen azokon a tájakon autózunk, vagy arra vet a sors, akkor egy nyugodt, békés országot látunk, de pontosan megszervezték maguknak azt a területvédelmet, amit mi is szeretnénk, ha ebben az országban kialakulna, még akkor is, ha a kormány önállóan szeretné képessé tenni a Magyar Honvédséget az ország katonai védelmére.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Göndör képviselő úrnak volt a végén egy olyan hozzászólása, amire én elvi módon is szeretnék mindenképpen válaszolni, ez pedig az, képviselő úr, hogy a honvédelmi bizottságban dolgozó képviselők, nem biztos, hogy feltétlenül afelé kell hogy vigyék a munkájukat, hogy a feltétlen népszerűséget keressék. Hiszen abban valóban egyetértünk, hogy ha egy országot olyan biztonságpolitikai környezet vesz körül, ahol nehéz arról vitatkozni, hogy mennyit kell fordítani a honvédelemre, ettől még egy honvédelemmel, biztonságpolitikával foglalkozó képviselő a saját bizottságában nem kell hogy élen járjon olyan érvekkel, amelyek nem az ország biztonságát szolgálják, hanem a mindennapi esetleges személyes jó megítélését, mert lám, ő mindig az adófizetők pénzére hivatkozik.

(13.00)

Erre, azt gondolom, Simicskó képviselő úr a maga válaszait konkrétan megadta, hogy maga a tárca honnan tudná előszedni azokat a pénzeket, amelyekkel a nemzetőrség felállítható lenne. Én erre azt mondom, hogy egy biztonságpolitikával foglalkozó képviselő sokkal megfontoltabban és sokkal visszafogottabban nyilatkozzék a tekintetben, hogy az adófizetők pénzét éppen mire kell költeni, miközben az ő feladata az lenne, hogy a honvédelem képességeit és az ország biztonságát erősítse a jövőben is.

Ezért azt kérem, hogy ilyen tartalmú nyilatkozatokat ne tegyen, mert ezzel újra kinyitja ennek a vitának a menetét, és az is jól látható volt az ön fölszólalása mentén, hogy ez egy olyan szándékos hozzászólás volt, amellyel megpróbálta lezáratni a vitát abban a hangnemben, amit ön szeretett volna. Nekünk erre sorra, rendre meg kell adnunk a magunk válaszát, úgyhogy próbálja megkeresni a tárcánál azokat a forrásokat, amelyeket Simicskó képviselő úr önnek ajánlott. És ha ezeket behozza a bizottságba, mi támogatni fogjuk, hogy azokat a pénzeket fordítsuk a nemzetőrség felállítására.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 109 2004.03.09. 3:01  108-113

KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Itt egyetlen módosító javaslat került benyújtásra, Keleti György bizottsági elnök úr által, amit mi magunk nem támogattunk, tartózkodtunk a bizottsági ülésen, ezt szeretném megindokolni.

Nyilvánvalóan érzékelhető volt, hogy a szándék helyes, jó, a törekvés elvileg támogatható, hiszen az előterjesztésbe bekerült egy pontatlanság, ezt szerette volna az elnök úr tisztába tenni a módosító javaslatával, azonban álláspontunk szerint ez nem sikerült, hiszen az eredeti szöveg így szól: “A legénységi állomány tagja a honvéd és tisztesi rendfokozattal rendelkező szerződéses katona, a legénységi állományba került elszámolásra a tiszthelyettesi hallgatói állomány.ö Ez volt az eredeti szövegtervezet, és az elnök úr a következőre módosította: “A legénységi állomány tagja a honvéd és tisztesi rendfokozattal rendelkező szerződéses katona, a legénységi állományba került elszámolásra a tiszthelyettesi hallgatói - és itt jön az ő kiegészítése -, valamint a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő állomány.ö

Álláspontunk szerint ezzel a jobbító szándékkal nem sikerült módosítani a honvédelmi törvénynek megfelelő terminológiákra ezt a hibásan benyújtott határozati javaslatot, mert legénységi állományt nem ismer a honvédelmi törvény. A honvédelmi törvény ismeri a hivatásost, ismeri a szerződésest, az önkéntes tartalékost, a sor-, a tartalékos, a póttartalékos katonai szolgálatot teljesítőket, a katonai középfokú oktatási, honvédségi ösztöndíjas hallgatói és a szakképzésben részesülő hallgatói kategóriákat. Ezzel a módosító javaslattal nem fog tudni mit kezdeni a tisztelt Ház, mert a honvédelmi törvénybe ez nem illeszthető be, ettől kezdve itt - nem tudom, így kell-e mondani - koherenciazavar fog előállni, hiszen ezt a terminológiát nem fogja tudni használni a honvédség.

Azt kérem a tisztelt kormánytól, hogy kapcsolódó módosító javaslattal még a vita végéig, ami talán még egy-két percig tart, próbálják meg ezt módosítani, mert nem fog tudni vele mit kezdeni sem a minisztérium, sem a honvédség, sem pedig a honvédelmi törvény. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az elnök úr törekvése, szándéka helyes volt, sajnos álláspontunk szerint nem ért célba. Ezért tartózkodtunk a bizottsági ülésen, és ezért nem tudjuk támogatni itt a plenáris ülésen és majd a végszavazásban sem, amennyiben ez így marad. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 387 2004.05.03. 4:51  386-387

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Jómagam egyetlen alkalommal sem támogattam Magyarország részvételét az iraki háborúban. Személyes álláspontom szerint Irakból haza kell jönni, Irakból haza kell hozni a magyar katonákat. Örülnék, ha a Medgyessy-kormány és a kormányt e kérdésben korábban egységesen támogató parlamenti pártok felülvizsgálnák az iraki háborút támogató álláspontjukat. Számos képviselőtársam személyes meggyőződését ismerve erre egyre nagyobb esély lehet. Lássuk a tényeket, amelyek a hazahozatalt megalapozzák!

Irakot ENSZ- és NATO-felhatalmazás nélkül, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia saját elhatározásából, tömegpusztító fegyvereket keresve szállta meg. Az ENSZ is ezt a fogalmat, a megszállás szót használja. A tömegpusztító fegyverek nem kerültek elő, a megszállás okaival foglalkozó nagy tekintélyű brit szakértőt azonban öngyilkosságba kergette az iraki ügy. Irak népe nem felszabadítókét tekintett és ma sem így tekint az amerikai és brit csapatokra, nem működnek a közszolgáltatások, teljes a politikai káosz, polgárháború veszélye is fenyeget, ellenőrizhetetlenek a határok, egyre nagyobb teret nyer a csempészet, terrorcselekmények keverednek felszabadító harcokkal, a fegyveres cselekmények mögött húzódó szándékok áttekinthetetlenek. Az ENSZ vezetője maga célzott arra, hogy a béke növekedése helyett az iraki háborúval a terrorizmus veszélye növekszik.

Az Egyesült Államok elnöke körülbelül egy éve bejelentette a harci cselekmények végét, közben Szaddám Huszeint is elfogták, mégsem következett be a megnyugvás, hiszen a bejelentés óta több áldozata van a háborúnak, mint ahányan addig elestek a harcokban, köztük számosan gyerekek is.

A helyzet feszült, ez úgynevezett szövetségesekkel szemben is ellenséges. Elszaporodtak a megszállók oldalán szerepet vállaló országok civil polgáraival szembeni iraki túszejtések, elég csak az olasz és a japán túszok helyzetére utalni; ezek áldozatokat is szedtek.

A tavalyi világméretű, több tízmillió embert megmozgató tüntetéssorozat sem volt elegendő ok a helyzet végiggondolására. Nem józanította ki a háborúhoz csatlakozó országok kormányait és parlamentjeit, pedig minden országban óriási vitákat kavart és kavar Irak ENSZ- és NATO-felhatalmazás nélküli megszállása. Franciaország és Németország nem támogatta a megszállást, azzal ma sem ért egyet. Brit és amerikai diplomaták tucatjai nyíltan bírálják saját politikai vezetőiket iraki és közel-keleti politikájuk miatt. Spanyolország iraki szerepvállalása 199 ártatlan áldozatot követelt egy őrült madridi terrorcselekmény következtében. A spanyol katonai kontingenst az új kormány már ki is vonta Irakból. Honduras, Salvador és Norvégia is kivonja katonáit a harcokból. A lengyelek további szerepvállalása napi politikai vita kérdése saját hazájukban.

Iraki szerepvállalásunk nem hasonlítható össze afganisztáni és balkáni szerepvállalásunkkal. Afganisztánt a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadás indokolja.

Ezért állt oda a NATO egységesen, mint ahogyan a balkáni folyamat mögött is ott áll a NATO, egyben ez számunkra a térség stabilitása miatt eminens érdekünk.

Az iraki háború nem a mi háborúnk. Akkor mit keresünk Irakban, ahelyett, hogy a magyar katonák a Magyar Honvédség fejlesztésében találnák meg szakmai és anyagi számításaikat? A Magyar Honvédségen belül bizonyíthatnák elhivatottságukat, rátermettségüket. Éppen a Magyar Honvédség fejlesztése érdekében kellene a kormánynak vitézkednie.

(23.30)

Véleményem szerint az iraki háború értelmetlen háború, ezért nem kell félni a magyar katonák hazarendelésétől, hiszen ez éppen kiválthatja azt, hogy az ENSZ minél előbb vegye át az iraki helyzet rendezése érdekében a kezdeményezést az országban.

Nagyon fontos és sokak által elfelejtett tény, hogy a Jobbik Magyarországért mozgalom volt az első, amely már tavaly ősszel megfontolásra intett, és követelte a magyar katonák hazahozatalát. Örömmel venném és fontosnak tartanám, ha ezt a gondolatot a tisztelt Ház az elmúlt hetekhez és hónapokhoz hasonlóan napirenden tartaná, és a további véráldozatok elkerülése érdekében minél előbb hasonlóképpen döntene.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 68 2004.05.11. 10:07  21-71

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Vannak országok a világban, amelyek honvédelemmel vagy védelemmel foglalkozó minisztériumait védelmi minisztériumoknak hívják. Magyarországon ennek a minisztériumnak a neve Honvédelmi Minisztérium.

Úgy látom, hogy a törvényjavaslatnak, amely előttünk fekszik és amelyet a kormány benyújtott, a célja nem más, mint a minisztérium cégtáblájának átfestése Honvédelmi Minisztériumról védelmi minisztériumra.

Jól tudjuk, hogy a kormány a kormányváltás után - legalábbis úgy tűnt - heves munkába kezdett a védelempolitika terén is. Jó ideig nem látszottak a kormánynak és a minisztériumnak világosan a szándékai a védelempolitika területén. Mi csak azt tapasztaltuk, azt láttuk az elmúlt két évben, hogy leépítette a honvédséget, fegyvernemeket szüntet meg, föladta a nemzetőrség gondolatát, már-már demoralizálja a Magyar Honvédség belső tartását, és föladta a nemzeti értékeket és érdekeket a tárca hatálya alá tartozó honvédség fejlesztése területén; szétzilálja a tartalékképzés rendszerét, és egy olyan erőltetett tempóba próbálja belevinni az Országgyűlést és az országot az önkéntes haderő kiépítése területén, amelyre nincs meg a kellő előkészítettség, és lehet, hogy önkéntes haderőt épít, de professzionális haderőt aligha fog tudni létrehozni, ha ezt a politikát folytatja, amelyet eddig folytatott. Mindeközben nem folytatja a laktanya-korszerűsítéseket, azokat sorra, rendre bezárja, és nem készíti föl a Magyar Honvédséget egy olyan esetre, amelyet Nyitray képviselő úr is mondott: mi van akkor, ha országon belül áll elő olyan helyzet, amelyre valóban katonai választ kell adni.

Államtitkár úr hét és fél percben méltatta ezt a nagyívű törvényjavaslatot. Én pontosan tudom, hogy a méltatás és az erre fordított idő nem feltétlenül áll egyenes arányban egymással a tekintetben, hogy minél többet beszélünk, annál inkább kiállunk a törvényjavaslatunk mellett. El lehet arról mondani a lényeget hét és fél percben is, mégis úgy érzékeltem, hogy ő már-már visszahúzódva, kicsit szégyenkezve próbálta ezt az előterjesztést megtenni. Ő pontosan tudja talán, hogy miért; talán jobban, mint mi, országgyűlési képviselők.

Többen céloztak rá, többen céloztak arra, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen a honvédelemről szóló kétharmados - tehát a jelen lévő képviselők kétharmadával elfogadható vagy módosítható - törvényt kívánja módosítani, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslatot kívánja módosítani.

Többen céloztak arra is, hogy tulajdonképpen a benyújtott módosításokat rejtő paragrafusokról akár értelmes vitát is lehetne folytatni e Ház falai között, hiszen nincs olyan parlamenti képviselő, aki ne követné figyelemmel, és ne tenné oda a saját szavazatát a Magyar Honvédség területén dolgozó hivatásos és szerződéses állomány életfeltételeinek, munkakörülményeinek javítása érdekében. Nincs olyan képviselő, aki ne abba az irányba gondolkodna, hogy a Magyar Köztársaságnak a NATO szövetségesi rendszerén belül kötelező teljesíteni vállalásait. Nincs olyan parlamenti képviselő, aki kétségbe vonná, hogy ha ENSZ-misszióban kell részt venni vagy erre érkezik fölkérés, azt illik teljesíteni.

Én azonban azt kérem a kormánypárti képviselőktől és az előterjesztő kormány képviseletét itt ellátó államtitkár úrtól is, hogy ne keverjék össze a szövetségesi kötelezettségeket holmi iraki kalanddal. Mert ha végigolvassuk a törvényjavaslatot - és erre többen céloztak, annyira konkrétan nem, mint én -, a sorok között kiolvasható volt több képviselő véleményéből is, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormány mintegy egyetlenegy mondat miatt nyújtotta be, mégpedig a 2. § (1) bekezdés d) pontja miatt nyújtotta be. Ez az a szándék, amelyet megpróbált becsomagolni olyan környezetbe, amely környezethez tartozó pontokról akár még értelmes vitát is lehetne folytatni, ez pedig így szól: “A magyar fegyveres erők feladatai között újként kívánja szerepeltetni a közreműködést az arra kijelölt és felkészített erőkkel a nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai feladatai ellátásában.ö

Az összes többi feladat a módosítás előtti állapotban is szerepel. Az ENSZ-, az EBESZ- és a NATO-tagságból fakadó szerződések következtében előállt kötelezettségeinket az előző javaslat és az előző, a most hatályban lévő törvény is említi - ez nem újdonság, ezért a kormányt nem illeti dicséret -, ezt a mondatot csempészte elénk, amely átnyúl, többet akar, mint a NATO-kötelezettségekből fakadó kötelezettségteljesítés, többet akar a kormány, mint esetleges ENSZ-missziókban való részvételt.

Úgy tűnik, mintha ez a mondat nem mást tenne, mint utólag szeretné legitimizálni a kormány által a magyar parlamentet az iraki kalandba berángató politikát, és ekörül folyik a vita. Tudjuk, hogy ekörül folyt a vita a bizottságban, ekörül folyik a vita itt a parlamentben is. Ha a kormány legalább ezt a mondatot kivenné a törvényjavaslatból, máris megkönnyítené az egyeztetés folyamatát, hiszen ez a mondat elfogadhatatlan a parlament ellenzéke számára. Karsai képviselő úr maga is kifejtette, hogy ennek a mondatnak a szerepeltetése egész egyszerűen lehetetlenné teszi az egész törvényjavaslat elfogadását. Ennek az ódiumát a kormánynak kell vállalni, nem háríthatja az ellenzéki képviselőkre azt a felelősséget, hogy pontosan tudja, mi az a mondat, ami elfogadhatatlan a parlament egésze számára, hiszen nem nemzeti ügyet képvisel, sőt komoly veszélyeket hozhat Magyarország számára.

(12.00)

Éppen ezért azt a felelősséget nem teheti a mi vállunkra, hogy az összes többi kérdésben, amelyben egyébként akár még lehetne is párbeszédet folytatni, az ellenzékkel nem lehet megegyezni. Ezt a mondatot tessék kivenni a javaslatból, ehhez nem kell módosító javaslatot benyújtani, egész egyszerűen elénk kellett volna tenni az eddig elfogadott törvény szövegét, és abban a pillanatban megindulhatna újra a párbeszéd.

E miatt a mondat miatt nem bízhatunk a kormányban, az elmúlt két év világossá tette a parlamenti képviselők számára - és most már azt gondolom, egyre inkább a közvélemény számára is -, hogy nem bízhatunk a kormányban, különösen a honvédelem-politika területén nem bízhatunk a kormányban. Ezért nem lehet megadni azt a bizalmat a törvényjavaslat mögé, amely a kormányt egyéb felhatalmazásra buzdítja, és saját hatáskörben rendezhet néhány, egyébként a parlament elé kétharmados törvénnyel terjesztendő ügyek esetében tennivalókat. Ez egy bújtatott hatáskörelvonás lenne az Országgyűléstől, és ehhez mi nem adhatjuk a szavazatunkat.

Egyértelmű és világos, hiába kifogásolta Mécs képviselő úr, maga a kormány használja ezt a fogalmat, hogy egy expedíciós zsoldos hadsereg kiépítése folyik, és ha az ellenzéki képviselők kifogásolják azt a mondatot, hogy önök mindent alá kívánnak rendelni a terrorizmus elleni harcnak, ezzel az ellenzéki képviselők nem azt mondják, hogy a terrorizmus ellen nem kell küzdeni. Lehetséges, hogy nem kellene leépíteni a nemzetbiztonsági szolgálatokat, lehetséges, hogy komolyabban kellene küzdeni a kábítószer terjesztése ellen, lehetséges, hogy a migrációs politikában újragondolásra érdemes lépéseket kellene a parlament elé hozni, lehetséges, hogy ezek a lépések sokkal inkább alkalmasak lennének arra, hogy a terrorizmus ellen vegyük fel a harcot, semmint az, hogy mindenféle szövetségesi kötelezettség ellenére egy kalandként belemenjünk például egy Irak elleni megszállásba, ebben a megszállásban való szerepvállalásba, amelynek a céljai és okai számunkra egyre kevésbé világosak és érthetőek.

Ezért nagyon fontos - azt hiszem, éppen Nyitray képviselő úr tett rá említést -, hogy a parlamenten kívüli pártként, a Jobbik Magyarországért mozgalom után a parlamentben a Magyar Demokrata Fórum, és úgy tűnik, egyre inkább a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is azon az állásponton helyezkedik el, hogy az iraki missziót teljes egészében felül kell vizsgálni, márpedig az iraki misszió nem másról szól, mint a benyújtott törvényjavaslat 2. § (1) bekezdés d) pontjáról. Ezt a mondatot ki kell venni a javaslatból.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 44 2004.05.17. 3:08  43-49

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Fővárosi Önkormányzat átfogó felmérést végeztetett a fővárosi lakosság EU-csatlakozással kapcsolatos tájékozottságáról. Az elemzés lényeges szempontja volt, hogy a csatlakozás után lezajló változások a válaszadók személyes életét mely területeken érintik jelentősen.

A kutatás azt a megdöbbentő eredményt adta, hogy az emberek a csatlakozástól elsősorban egészségügyi ellátásuk javulását, valamint a nyugdíjuk emelkedését várják, miközben e kérdésekhez az uniós tagságunknak direkt módon semmi köze nincs; azaz az emberek jelentős része érthetően tájékozatlan.

Az elsődleges felelősség ezért a helyzetért a Medgyessy-kormányt és az általa életre hívott Európai Unió Kommunikációs Közalapítványt terheli. A közalapítvány célja, hogy a lehető legtöbb embernek nyújtson tájékoztatást és segítséget az EU-csatlakozásra való felkészüléshez és az azt követő környezetváltozásokra - olvasható a közalapítvány honlapján. Azonban a példátlanul alacsony részvétel mellett kudarcba fulladt 2003-as népszavazás világossá tette, hogy a közalapítvány több milliárd forintot elköltve sem teljesítette feladatát, a hiteles tájékoztatást. Ehelyett félrevezető, egyoldalú és bárgyú kampányt folytatott.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezért tavaly nyáron felszólította a kormányt, hogy a közalapítványt azonnal oszlassa fel, az általa kezelt további százmilliókat fordítsa valódi tájékoztatásra. Majd az Állami Számvevőszék is kifogásolta az EUKK öncélú költekezéseit, és ő is megfontolásra ajánlotta a kormánynak a közalapítvány megszüntetését. A kormány nyilvánvaló önkritikaként május 1-jével ezt végre meg is tette. No, azért az önjutalmazás itt sem maradt el; a Jobbik hívta fel a figyelmet arra, hogy a kurátorok és több magánszemély a Számvevőszék elmarasztaló vizsgálata után még 15 millió forint értékben vettek fel tiszteletdíjat.

Tisztelt Miniszter Úr! Június 13-án újabb választás előtt áll az ország. A döntéshez a választóknak többek között ismerniük kellene az Európai Parlament működését, szerepét az uniós döntéshozatalban, hiszen csak ezek ismeretében tud a választópolgár autonóm módon dönteni, akár valamelyik pártra adandó szavazatával, akár a szavazástól való távolmaradással.

(14.30)

Azonban e téren is az információk hiánya a jellemző, pedig a demokráciának, a demokratikus döntéshozatalnak csak egyik feltétele, hogy a választópolgárok szavazhatnak. Ha nem rendelkeznek a döntéshez szükséges alapvető ismeretekkel, sőt félrevezetik őket, akkor a demokrácia bűnös megcsúfolása történik.

Ezért kell feltennem a kérdést a miniszterelnök úrnak, hogy elismeri-e kormánya felelősségét abban, hogy a magyar választóknak az Európai Unióhoz történő csatlakozás kérdéseiben tájékozatlanul kellett és kell dönteniük.

Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 48 2004.05.17. 1:13  43-49

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Elég furcsa, hogy éppen ön adott választ erre az interpellációs kérdésre, főként, ha figyelembe vesszük az elmúlt hétvége eseményeit, és nyilvánvalóan részbeni érintettségét az uniós csatlakozás gazdasági hasznai kapcsán.

Ön azt mondta, hogy a Számvevőszék semmi kifogásolnivalót nem talált. Néhány nagyon rövid megjegyzést említek a Számvevőszék nagyon pontos, pontokba szedett megjegyzései közül. Volt egy kérdés, ahol felelősségre vonást kezdeményezett, volt egy kérdés, ahol felhívást tett törvényes állapot helyreállítására, még egy felhívás törvényes állapot helyreállítására, még egy felhívás törvényes állapot helyreigazítására, felelősségre vonás kezdeményezése. Azt gondolom, hogy Keller államtitkár úr, aki mostanság meglehetősen munka nélkül van, talán elgondolkodhatna azon, hogy vizsgálatot indít, akár utólag is, az EUKK működésével kapcsolatban.

Nem tudom elfogadni a válaszát, és azt gondolom, hogy akár még az ügyészséghez való fordulás is indokolt lenne a kormány által létrehozott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), kormányrendelettel létrehozott közalapítvány működésével kapcsolatban.

Köszönöm, elnök asszony. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 446 2004.05.17. 2:06  435-454

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Göndör képviselő úrnak mondom, hogy amennyiben a d) pont, amelyet Nyitray képviselő úr említett kivételre - mármint hogy a fegyveres erők egyik feladata közreműködés az arra kijelölt és felkészített erőkkel a nemzetközi terrorizmus elleni harc katonai feladatai ellátásában -, ha ez kikerül, attól még lehet alkalmazni a katonai erőket, hiszen most is ott vagyunk Irakban, sajnos. Nagy hiba, de mindegy, ott vagyunk.

Nincs benne a jelenleg hatályos törvényben ez a mondat, ugyanis a magyar fegyveres erőket jelenleg az alkotmány és egyéb törvények keretei között a Magyar Országgyűlés vezényelheti. Ez a mondat arra szolgálna a saját megérzésem szerint, hogy ki se lehessen kerülni, immáron ezzel lehessen revolverezni a parlamentet, hogy nem illik nemet mondani, mert még mindig meglenne a módunk arra, hogy nemet mondjunk, mert lám, bekerült a feladatok közé. Ezért én magam üdvözlöm azokat a módosító javaslatokat, amelyek ezt a mondatot szeretnék kivenni a törvényből.

Másrészt pedig bőven elégséges volt Nyitray képviselő úrnak az az indoklása, hogy nincs tisztázva a fogalom a jogszabályon belül. A jogszabályok mindig tisztázzák a fogalmakat, és így van ez itt is. A törvény módosításairól szóló 8. § tisztáz két olyan fogalmat, amely addig nem volt a törvényben világosan leírva. Ez a műveleti terület és a befogadó nemzeti támogatás. Innen vélhetően kifelejtette a tárca a terrorizmus elleni harc fogalmának definícióját, így nem is lehet értelmezni a szövegen belül.

Ha tehát nem is folytatunk erről a kivételről érdemi vitát, már csak formai okok miatt sem lehet elfogadni ennek a sornak a benthagyását a jogszabály tervezetében.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 508 2004.05.17. 2:56  507-508

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság határain túl élő magyarság a felmenőikkel és a leszármazottaikkal együtt ott él, ott őrzi kultúráját, ahová gyökerei kötik, ahol született. Meggyőződésem, hogy Magyarország számára jelentős érdek, ezért egyik kiemelkedő nemzetstratégiai cél, hogy a határainkon túl élő magyarok számára közösen biztosítsuk a magyar állampolgárságot. Ennek eszköze a kettős állampolgárság intézménye. A Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett, március 2-a és július 2-a között zajló aláírásgyűjtés ennek a nemzeti célnak az elérésére tett kísérlet. A kezdeményezés sikere alapvetően erősítheti a magyar nemzeti összetartozást, lendítő erőt adhat az ország, a nemzet felemelkedéséhez az Európai Unión belül is.

Folyik az aláírásgyűjtés a kettős állampolgárság mellett a napi politikai csatazaj ellenszelében. Az emberek napi gondjainak és más anyagi kérdéseknek az előtérbe kerülése a határainkon átívelő nemzet gondolatát egy csapásra háttérbe szorította. Saját nehézségeinken természetesen úrrá kell lennünk, ám a határainkon túl élő magyarság iránt a szolidaritás érzésén túlmutató felelősségünkről sem feledkezhetünk meg. Ez a felelősség legalább egy aláírást, a saját kézjegyünket és még annyi kézjegy összegyűjtését kellene hogy jelentse, amennyi környezetünkben elérhető, hiszen a kettős állampolgárság intézményének külön aktualitást ad az európai uniós csatlakozás. Kárpátalján, Erdélyben és a Vajdaságban élők számára erős biztosítékot adhat a határainkon belül élő családi, rokoni, baráti kapcsolataik folyamatos és tehermentes ápolásához, a számkivetettség érzésének megakadályozásához, Magyarország és a térség gazdasági felemelkedésének hozzájárulásához.

Ehhez a jelentős nemzetstratégiai célt képviselő, pártoktól független civil kezdeményezéshez kérem a teljes Országgyűlés támogatását, és bízom benne, hogy a frakcióvezető urakhoz eljuttatott aláírásgyűjtő íveket mind a 386 országgyűlési képviselő aláírja. Civil kezdeményezésről van szó, annak a civil szervezetnek a kezdeményezéséről, amely leginkább hivatott ennek megtételére, azonban nem mindegy, hogy a kettős állampolgárság ügye az Országgyűlés közös ügyévé is válhasson.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 336 2004.09.21. 4:17  335-336

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyok azzal, hogy az országban kialakult gazdasági és morális, valamint az e kettőből következő politikai válság feloldásában igen szűk a köztársasági elnök úr mozgástere. Mégis úgy érzem, hogy függetlennek nevezett, de konzervatív értékek alapján dolgozó képviselőként kötelességem a parlamentben is szólni az előrehozott választásról mint a legkívánatosabb megoldásról.

A mai kaotikus és bizonytalan helyzetben a legjárhatóbb és legbecsületesebb út ugyanis az lenne, ha az Országgyűlés feloszlatná önmagát, így teremtve lehetőséget egy előrehozott országgyűlési választás kiírására, a politikai tabula rasa megteremtésére.

(22.20)

Komoly aggodalomra ad okot, hogy a nagyobbik kormánypárt új miniszterelnök-jelöltje, Gyurcsány Ferenc még nem mérettette meg magát a magyar társadalom előtt, nem hirdetett programot, ezáltal nyugodtnak mondható társadalmi legitimációval biztosan nem bír. Pártja jelölésére egy rendkívüli és zavaros helyzet hullámait meglovagolva tett szert, ennek következtében az MSZP-n belüli pozíciója, párton belüli legitimitása sem egyértelmű.

Nem lehet eltekinteni attól a körülménytől sem, hogy Medgyessy Péter augusztus 18-án elfogadta Gyurcsány Ferenc lemondását, ám a lemondás elfogadását igazoló iratot a köztársaság elnökéhez már nem juttatta el, sőt Medgyessy Péter a kormányon belüli addigi helyettesítési rendet megváltoztatva Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztert nevezte meg az őt miniszterelnöki jogkörben helyettesítő kormánytagként. Adódik a kérdés, kik, hogyan és milyen eszközökkel voltak képesek olyan erős nyomást gyakorolni a miniszterelnökre, hogy egy lemondás elfogadásából ő maga emelje Gyurcsány Ferencet miniszterelnök-jelöltté, intézkedő helyettes miniszterelnökké.

Mindeközben a Szabad Demokraták Szövetségét a miniszterelnök Medgyessy Péter korrupciós ügyekkel vádolta meg. Az SZDSZ a gyanú árnyékától máig sem szabadult, az ügy végkifejlete még várat magára.

Ebben a helyzetben külön ki kell hangsúlyozni, hogy a kormánytöbbség az Országgyűlésben korántsem biztos. Tekintve a koalíciós pártok egymás közötti és belső vitáit, megosztottságát, könnyen előfordulhat, hogy az Országgyűlés működésképtelenné válik. Az ország Európai Unióhoz történő csatlakozása után néhány hónappal - miközben számos terület válságjelekkel küzd, gondoljunk csak a mezőgazdaságból élők helyzetére, az oktatás rendszerének fellazítására és a honvédségen, valamint az egészségügyön belül tapasztalható elbizonytalanodásra - komoly veszélyt jelenthet két olyan pártra bízni az ország további irányítását, amelyek közül az egyik csak önmagával foglalkozik, miniszterelnök-jelöltjéről csak azt tudjuk, hogy honnan jött, azt már nem, hogy hová tart, a másikat pedig, az SZDSZ-t korrupciós vád nyomja. Az MSZP-SZDSZ-kormány 2006-ig tartó további működése további jóvátehetetlen károkat okozhat. Senkinek sem lehet érdeke, hogy a gazdasági, morális, politikai válság a következő húsz hónapban tovább mélyüljön, tovább folytatódjon a politikai vircsaft.

Határozott véleményem, hogy ebben a helyzetben az előrehozott választás kikényszerítése az ország elsőrendű érdeke, a parlamentarizmus megmaradt hitele megőrzésének, tekintélye újjáépítésének legfőbb záloga. Az előrehozott választás kikényszerítése nélkül a politikai és morális válság elhúzódhat Magyarországon, és ennek következményeivel mindenkinek számolnia kell.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 20 2004.09.29. 2:51  1-321

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mindent eldöntő lényeg kimaradt ebből a kék füzetecskéből: a miniszterelnök-jelölt társadalmi legitimitással nem bír; az SZDSZ-t korrupciós vád terheli. Gyurcsány Ferenc tagadja a morális alapokon nyugvó közéleti munkát, csak a pénz által mozgatott egyéni érdekekben hisz - ő maga fogalmazott hasonlóan -, ő az, aki megszemélyesíti a rendszerváltoztatás paktumainak minden hazugságát, életútja azt testesíti meg, amitől az ország meg akart szabadulni: a társadalmi igazságtalanságot.

Hogyan is figyelmeztet a költő Petőfit szólítva? A jognak asztalánál lopnak. Gyurcsány Ferenc jelölésével a koalíció az erkölcs és a népakarat teljes kiszorítására törekszik a politikai döntéshozatalból. A rendszerváltoztatás negatív szimbólumának jelölése a legitimitást és az igazságérzetet alapjaiban támadja. Megszavazása esetén a koalíciónak is tudnia kell, hogy a rendszerváltoztatás mint társadalmi szerződés semmissé válik, hiszen időkorlátra való tekintet nélkül minden szerződés semmis, ami a jó erkölcsbe ütközik. Mindennapjainkra pedig ismét a nyolcvanas évek az igazak, a költő szavaival élve: a jognak asztalánál lopnak.

Tisztelt Koalíciós Képviselők! A becsületes út az lenne, ha nem szavaznának bizalmat Gyurcsány Ferencnek (Moraj az MSZP soraiban. - Dr. Szabó Zoltán: Igazad van!), így teremtve lehetőséget egy előrehozott választás kiírására, a politikai tabula rasa megteremtésére. Ennek hiányában a rendszerváltoztatás végleg vakvágányra fut, és egy másik fejezet lapjai nyílnak meg előttünk. Egy olyan fejezeté, amelyben az első két mondat akár így is hangozhat: a társadalmi igazságosság, az esélyegyenlőség és a szolidaritás elvei alapján végre el kell számolni a privatizáció teljes folyamatával; a második: mit kell tenni az 1990-ig furcsa körülmények között felhalmozott államadóssággal, amely nem szolgált mást, mint a vagyonátmentéshez biztosította a nyugodt éveket, ám most ezt mindannyian fizetjük. (Folyamatos zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Ez egy illegitim vita, amelynek szavazásában én személy szerint nem kívánok részt venni. (Moraj és derültség az MSZP soraiban. - Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 215 2004.10.04. 6:18  198-268

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Annak ellenére, hogy a Magyar Köztársaság biztonságpolitikai helyzete, védelmi helyzete változott, én idő előttinek tartom a sorozás megszüntetését és a hadkötelezettség ilyen tartalmú felfüggesztését. Azonban az előterjesztés nem ezt tárgyalja, ezért nem erről szeretnék beszélni, hiszen az előterjesztésből világos, hogy a Szocialista Párt és a Fidesz ugyanazt gondolja a hadkötelezettség felfüggesztéséről, mind a két nagy párt támogatja.

 

(20.20)

 

Az alkotmánymódosítás nem is erről szól, hanem arról, hogy hogyan lehet visszaállítani. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kissé sajnálom, hogy mind a Fidesz, mind az MSZP támogatja a sorozás fölfüggesztését, azonban annak már örülök, hogy ennek visszaállításáról a Fidesz felelősségteljesebben gondolkodik, mint a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége. Ugyanis az alkotmánymódosítás 6. §-a nem azt mondja ki, hogy indokolt-e fölfüggeszteni a jelenlegi helyzetben a sorozást Magyarországon, hanem azt írja, hogy mikor és hogyan kell visszaállítani. Tehát akik eddig a vitát hallották, azok esetleg valóban hihették azt, hogy itt a vita arról folyik, hogy a két nagy párt közül melyik támogatja, és melyik ellenzi a sorozás fölfüggesztését. A vita nem erről folyik. A törvényjavaslat viszont véleményem szerint azért került beterjesztésre, mert jól láthatóan a kormányoldal két pártja, a szocialisták és a szabad demokraták olyannyira önmagukkal vannak elfoglalva, hogy elfogytak az előterjesztéseik.

Ha ma ezt nem tárgyalnánk, akkor a szavazás után az Országgyűlés, az itt dolgozó képviselők gyakorlatilag haza is mehettek volna, és holnap jöhetnének az európai alkotmányról beszélgetni, vitatkozni, mert elfogytak a kormány előterjesztései. Nyilvánvaló, hogy a Szocialista Párt és az SZDSZ szónokai úgy tesznek, mintha érdemi vita zajlana a Házban, mert valamilyen módon mégiscsak el kell fedni azt a fajta munkátlanságot, amely az ő politikájukat, az ő munkájukat az elmúlt hetekben jellemezte.

Visszatérve ezek után az előterjesztésre: azért fontos tisztázni, hogy a két nagy párt egyformán támogatja a sorozás fölfüggesztését, mert a vita csak abban van, hogy hogyan lehessen visszaállítani szükség esetén. Ebben viszont a Fidesz és az MDF álláspontja mindenképpen támogatandó, és felelős politikára vall. Hiszen bármennyire is ecsetelte nekünk Iváncsik államtitkár úr a bizottsági ülésen, ha olyan helyzet állna elő, amikor a sorozást újra üzembe kell helyezni Magyarországon, azt úgyis nagyon hosszú - hetek, hónapok - időszak előzi meg, amelyből következtetni lehet arra, hogy Magyarországot esetleg támadás veszélye fenyegeti, én mégis azt mondom, hogy a sorozás visszaállítása klasszikus kormányzati feladat.

Nem kell félni a szocialistáknak és a szabad demokratáknak attól, hogy adott esetben a kormány döntsön arról, hogy visszaállítsák-e a sorozást, avagy sem. Hadd mondjak egy rendkívül buta és banális példát, de azért hozom ezt ide, hogy be tudjam mutatni önöknek, illetve azoknak, akik esetleg követik ezt a vitát, hogy mennyire abszurd ennek a vitának a jelenlegi állása és elsősorban a kormányoldal hibájából. Ha egy közlekedési szituációban egy kereszteződéshez két autó érkezik, az egyiknek egyértelműen elsőbbsége van, mert a másikat stoptábla kényszeríti megállásra, az elsőbbséggel rendelkező autós csak akkor hajlandó átmenni a kereszteződésen, ha az, akit a stoptábla megállított, beül mellé, és áthajt vele a kereszteződésben. Nem kell félni, tisztelt kormánypárti képviselők, nem kell félni, miniszter úr és államtitkár úr attól, hogy saját maguknak kell meghozni azt a döntést, ha adott esetben Magyarországon a sorozást újra életre kell hívni, újra be kell indítani. Ez klasszikus kormányzati feladat.

Én nem a független képviselők nevében beszélek most, azonban arra fogom őket kérni, hogy mind a kilencen úgy foglaljunk állást, hogy az elénk terjesztett alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslatot és a hozzá tartozó, honvédelemről szóló törvényjavaslatot a független képviselők ne támogassák, mert ezzel az Országgyűlésre testálnak olyan felelősségeket, amelyeket klasszikus esetekben és normális esetekben a kormányoknak kell viselni.

Elnök úr, köszönöm a szót. Én annak örülnék, ha a vita a következő percekben - nem tudom, meddig tart még, hány hozzászólás lesz - abban a mederben folyna, amely arról szól, hogy mit ír az előterjesztés, nem pedig arról, hogy a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége kicsinyes, rövid távú politikai érdekeik alapján milyen kommunikációt szeretnének rákényszeríteni az Országgyűlés két ellenzéki pártjára.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 269 2004.10.04. 7:01  268-270

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat múlt héten megkezdett általános vitájában nem tudtam részt venni, azonban képviselői fogadóórán választópolgárok kerestek meg a törvényjavaslat hatálya alá tartozó kérdésben, és az általuk elmondottakat szeretném itt most tolmácsolni a tisztelt Ház előtt. Egyetlenegy szakasszal szeretnék foglalkozni, ez pedig a 47. §, a “kiválás a lakásszövetkezetbőlö című szakasz.

Egyrészt örömmel nyugtázom, hogy a törvényjavaslatba egyáltalán bekerült annak a lehetősége, hogy társasház-alapítás céljából lakásszövetkezetből műszakilag elkülönült egy vagy több lakóépület kiválhasson. Nem kívánom ezt különösképpen indokolni. Mint jeleztem, a múltkor a vitában ugyan nem vettem részt, de ismerem a hozzászólásokat. Majdnem minden hozzászóló világossá tette, hogy szükségesnek tartja a törvényjavaslat benyújtását még akkor is, ha annak várható elfogadásáról azért megoszlottak a vélemények, hiszen a lakásszövetkezetek létrejötte annak idején nem az önkéntesség elve alapján történt. Pontosan tudjuk, hogy különböző hatékonysággal, különböző összetételű lakásszövetkezetek működnek az országban, nagyvárosokban. Nem mindig elégíti ki ezeknek a működése a kívánatos szintet, és bizony vannak olyan lakótömbök, vannak olyan lakóépületek, amelyek előbbre tartanak a tulajdonosi szemléletből fakadó működtetés során, míg mások esetleg ilyen szemlélet hiányában lemaradtak. És azt sem kell véka alá rejteni, hogy ebből kifolyólag komoly viták is adódhatnak egyes lakásszövetkezeteken belül, és bizony jó néhány esetben a kiválás lenne az a forma, amellyel ezek a viták rendezhetőek, és a kivált társasházak immár maguk tudnák a sorsukat intézni, és megfelelő módon biztosítani a működtetést.

A 47. § foglalkozik tehát a kiválással a lakásszövetkezetből. Itt azért néhány aggályos pontra szeretném fölhívni a figyelmet, és amennyiben módosító javaslat erre nem került benyújtásra, én kapcsolódó módosító javaslatokat mindenképpen be fogok nyújtani; ha benyújtásra került, akkor azokat támogatni fogom.

A következő gondok lehetnek ennek a szakasznak a szabályozásával. Egyrészt a kiválást a kiválni szándékozó önálló egység tagjai egyhangúlag határozhatják el, ezért a 100 százalékos szavazati arány mindenképpen aggályokat vet föl: meglehetősen életszerűtlen, talán nincs is olyan a magyar jogrendszerben, vagy ha van, akkor bizonyára nagyon indokolt, hogy valamilyen döntést egy közösségnek 100 százalékos szavazati aránnyal kell meghozni. Remélem, az Országgyűlés vagy támogatni fogja azt a módosító javaslatot, ami már most is ott fekszik az asztalán, vagy ha nem, én mindenképpen szeretnék benyújtani olyan módosító javaslatot, amely a 100 százalékos szavazati aránytól eltér.

Az sem biztos, hogy indokolt, hogy a lakásszövetkezetekből minden évben egyszer és december 31-ei hatállyal lehet kiválni. Nyilván ezt a szabályt megfelelő módon alá lehet támasztani a gazdálkodással kapcsolatos lakásszövetkezeti munkával, mégis azt hiszem, hogy nem kellene egyetlenegy naphoz és egy évben egy alkalomhoz kötni a kiválás lehetőségét. Az viszont üdvözlendő és nagyon fontos, hogy kiválni csak társasház-alapítás céljából lehetséges.

 

(21.40)

A legfontosabb gond, amit az élet máris elénk helyezett, a következő lehet: azt írja a 47. § (1) bekezdése, hogy a lakásszövetkezetből a műszakilag elkülönült, egy vagy több lakóépületben lévő lakások lakásszövetkezeti tag tulajdonosai és a többi együttesen válhatnak ki. Majd később azt írja a (2) bekezdés, hogy az e célból tartott részközgyűlésre a lakásszövetkezet alapszabályának a közgyűlésre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A részközgyűlés fogalmát viszont - bizonyára nem egyedi módon csak Pécsett, máshol is - egy vagy több épülethez kötik a jelenlegi szövetkezeti alapszabályok, működési szabályzatok, miközben a 47. § világossá teszi, hogy műszakilag elkülönült egy vagy több lakóépület is kiválhat, tehát megengedi az egy lakóépület kiválását is.

Amennyiben a jogszabály így értelmezhető, akkor ez félő, hogy ellentmond esetleg néhány lakásszövetkezet alapszabályában rögzített részközgyűlésre vonatkozó rendelkezéssel, amelyek több épületet fognak össze, és hogyha egy épület szeretne kiválni a törvény hatálya alól, akkor lehet, hogy összeütközésbe kerül ez az akarat az egyes lakásszövetkezetek alapszabályával. Jóllehet a törvény a felsőbbrendű jogszabály, nyilvánvalóan ez ad iránymutatást, de mindenképpen kellemetlen és nem túl egészséges vitákat indukálhat lakásszövetkezeteken belül.

Ezért amennyiben ehhez szintén nincs módosító javaslat, én mindenképpen be fogok nyújtani egy olyat, ami világossá teszi, hogy a törvény egyértelműen engedi a műszakilag elkülönült, egy lakóépületben lévő lakások kiválásának lehetőségét is a lakásszövetkezetből.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Én ennyit kívántam ebben a vitában most elmondani.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 44 2004.10.05. 10:10  17-59

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Érdemes a hozzászólás elején felidézni, hogy az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés aláírásáról szóló határozati javaslatot tárgyalja az Országgyűlés. Azaz az eddigi felszólalók okkal részben kitértek ugyan olyan kérdésekre, hogy az EU-szkeptikusok, EU-ellenesek, EU-közönyösök és az EU-pártiak hogyan tudnak a jövőben együttműködni vagy mi lesz a köztük lévő viszony az új alkotmányszerződés alapján, én mégis kifejezetten a tárgyhoz szeretnék ragaszkodni, és ezzel kapcsolatban szeretném elmondani álláspontomat.

A legfontosabb téma, amivel foglalkoznunk kell, maga a szerződés jelentése, jelentősége hazánkra nézve, mennyiben marad független állam hazánk az alkotmányos szerződés ratifikálásával. Az EU kezdetekben egy olyan gazdasági együttműködésre és közös piac kialakítására volt hivatott, amely az erős Egyesült Államok hegemón szerepét ellensúlyozhatja, valamint az európai államok között egy szorosabb együttműködést kíván elérni. Az 1993-as maastrichti szerződéstől kezdve jelentős változások indultak meg, amelyeket csak jobban megerősítettek a nizzai és az amszterdami szerződések. Ezen szerződésekkel egy olyan bürokratikus rendszer alakult ki, amely már messze túlmutat a gazdasági együttműködésen: a klasszikus hárompilléres felosztás részben módosult különböző feladatok és jogkörök átcsoportosításával, illetve nemzeti hatáskörök átvállalásával.

A mostani Unió egy sajátos rendszert alkot: egy államok felett lévő szervezet, amely nem külön állam, nem is konföderáció, mégis sok jegyében hasonlít ezekhez. Van saját jogalkotása, közigazgatása, bírósága. Ezen szervezeti elemek megléte csakis egy folyamatot jelezhet előre: az Unió egy szuperállam lesz, szuperállami szerepre tör, melynek tagállamai azok az európai államok, amelyek jelenleg tagjai vagy azok lesznek. Ennek a folyamatnak az ékes bizonyítéka, hogy már most EU-s alkotmányról is beszélhetünk.

De mi is ez az uniós alkotmány? Hivatalosan alkotmányos szerződésnek kell nevezni, ami jobban tükrözi a tartalmát. Alkotmánya csak államoknak van. Mivel az Európai Unió nem állam, nem nevezhetjük egyszerűen alkotmánynak. Emellett tartalma miatt jóval több, mint egy több nemzet által elfogadott nemzetközi szerződés. A kettő között helyezhető el, ami valamilyen szinten már önmagában is exlex helyzetre utal. Tartalma szerint az egész Európai Unióra, tagállamaira, szervezetrendszerére és állampolgáraira kiható szupernorma, amely megpróbálja átlátható rendszerbe foglalni az egész struktúrát. Mint EU-s norma, az alkotmányos szerződés a nemzeti jogszabályok fölé helyezendő, azzal nem lehet ellentétes tartalmú semmilyen nemzeti jogszabály.

Kérdés: amennyiben Magyarország ratifikálja az uniós alkotmányos szerződést, mit fog érni a magyar alkotmány?

Az alkotmányos szerződés elfogadásához minden tagállam jóváhagyása szükséges.

Kérdés: hazánkban kinek van ekkora hatalom a kezében? A válasz álláspontom szerint egyértelmű: csak és kizárólag a népfelségnek. Egy ilyen horderejű döntést csakis a nép hozhat meg. Minden szavazásra jogosult embernek döntenie kell arról személyesen, hogy ő és gyermekei, unokái milyen államban akarnak élni.

A magyar kormány és Országgyűlés feladata ennek a lehetőségnek a megteremtése. Egy teljesen átfogó és tökéletesen tájékoztató kampány során, nem csak szemezgetésekkel, az alkotmányos szerződés minden pontját ismertetni kell az állampolgárokkal, majd ezután népszavazás keretében kell és lehet döntést hozni.

(A jegyzői székben dr. Vidoven Árpádot Németh Zsolt váltja fel.)

A vezérszónoki vitában talán éppen Vastagh Pál képviselő úr utalt rá - ugyan nem ennyire egyértelműen mondta ki, de világosan fogalmazott -, hogy az uniós alkotmányos szerződés jelenlegi parlamenti vitája nem feltétlenül következik Magyarország Unióhoz való csatlakozásából. Ez egy szerves folyamat része, tulajdonképpen egy új jogi keretbe kívánja önteni az Unió a további működését. Úgy fogalmazott, hogy kiterjedtebb szerepkörre készül az Európai Unió. Kuncze Gábor képviselő úr úgy fogalmazott, hogy apróbb részleteiben meg tudjuk majd őrizni a nemzeti identitásunkat. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy a vezérszónokok szerint is - akár világosan, akár burkoltabban fogalmazták meg álláspontjukat - az európai alkotmányos szerződés új fejezetet jelent az Unió történelmében.

Én elég szerencsétlennek tartom, hogy Hegyi Gyula uniós parlamenti képviselő úr idehozta azt a kérdést, mennyire van morális alapja annak, hogy a Magyar Országgyűlés magához vonja ezt a jogot, és ne támogasson egy országos népszavazást erről a kérdésről.

(12.00)

Ugyanis jól tudjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló népszavazáson a részvételi arány 42,62 százalék volt, egyedülállóan alacsony a csatlakozó országok közül. Az uniós parlamenti választáson a részvételi arány pedig 38,5 százalék volt, szintén alacsonynak mondható. És bármilyen magas volt az igenek száma a csatlakozás során, és bármilyen magas volt azon szavazatok száma, amelyek a parlamenti pártok képviselőire érkeztek, amelyek mind a négyen támogatták az uniós csatlakozási folyamatot, mégis csak azt kell mondjuk, hogy ha az ön összehasonlításának mentén szeretnénk továbbhaladni, hogy az ország lakosságának mindkétszer körülbelül egyharmada mondott határozott igent az uniós csatlakozásra és az uniós képviselők választására.

Ez mindenképpen megkérdőjelezi azt, az ön szavaival élve, hogy a Magyar Országgyűlésnek minden tekintetben megteremtődött-e az a morális helyzete, olyan helyzetbe tudta-e magát hozni a Magyar Országgyűlés, hogy nem vetődhet fel az uniós alkotmányos szerződés tekintetében egy országos népszavazás kiírása. Éppen az lehet a hozadéka egy ilyen népszavazás kiírásának, hogy azok a tájékoztatók, kampányok, beszélgetések, felvilágosító beszélgetések, amelyek eddig, itt most ne taglaljuk, pontosan tudjuk, milyen belpolitikai okokból elmaradtak mind az uniós csatlakozási népszavazásnál, mind pedig az európai parlamenti képviselők választásánál, azt most nyugodt körülmények között pótolni lehetne. Hiszen nem arról van szó, hogy mely párt hány képviselőt küld az Unióba, nem arról van szó, hogy csatlakozunk-e avagy sem az Európai Unióhoz, hanem arról van szó, bármekkora is ennek még mindig egyébként a kockázata, hogy az alkotmányos szerződés elfogadása során végre az ország megkapja azokat az alapinformációkat, amelyek révén mégiscsak könnyebben el tud igazodni, és saját életét is könnyebben tudja tervezni az Unió keretein belül.

Nem szeretem a nemzetközi összehasonlításokat, főleg nem az azokba való görcsös kapaszkodást, ám mégis érdemes fölidézni, hogy a 25 tagország közül jelen pillanatban már nyolc eldöntötte, hogy népszavazással fogja ratifikálni az alkotmányos szerződést. A nyolcból van egy ország, Csehország, ahol ennek egyébként a jogszabályi feltételei még nincsenek meg, de meg fogják teremteni. További kilenc ország még nem döntött, de inkább hajlik a népszavazás megtartása felé; Németország is arra készül, hogy a belső jogrendjét oly módon fogja megváltoztatni, hogy a népszavazás kiírható legyen. A legutóbb csatlakozott tíz ország közül pedig Magyarországon kívül csak két ország van, amelyik kategorikusan azt mondta, hogy nem tart népszavazást - a többi vagy igen, vagy még nyitott kérdésként kezeli -, ez pedig Málta és Ciprus, és Magyarország a harmadik.

Szeretünk hivatkozni a csehekre, a lengyelekre, népszavazást fognak tartani; a spanyolok népszavazást fognak tartani, a portugálok is, az Egyesült Királyság, Franciaország, Dánia népszavazást fog tartani. És van három ország, Ausztria, Svédország és Finnország, amely valóban nem fog népszavazást tartani, ám jól ismerjük az ő csatlakozási folyamatukat. Finnországban, Svédországban és Ausztriában is meglehetősen heves viták és folyamatok révén tisztázódott az országon belül az uniós tagság kérdése. Volt módjuk az embereknek és a politikai pártoknak kibeszélni azokat az érveket, amelyek pró és kontra eldöntik ezt a kérdést.

Mindezeket az érveket figyelembe véve - és nem a nemzetközi példákhoz ragaszkodva, mert úgy gondolom, magunknak tartozunk ezzel a népszavazással - magam is módosító javaslatot nyújtottam be a határozati javaslathoz, három pontban fogalmazva meg, amelynek a lényege, hogy a Magyar Országgyűlés tegye lehetővé országos népszavazás kiírását 2005. március 31-ig az uniós alkotmányszerződés elfogadásáról. Köszönöm a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 76 2004.10.05. 2:17  59-101

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi bizottságban konzervatív értékrend alapján dolgozó, független képviselőként én is hozzászóltam tegnap este ehhez a vitához. Akkor is ebben a hangnemben folyt a vita, mármint hogy versengés folyt, hogy ki szerette volna előbb a sorkötelezettséget fölfüggeszteni vagy megszüntetni.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tegnap este nem volt mód arra, hogy a képviselők kifejtsék álláspontjukat - erre éppen Nyitray képviselő úr világított rá -, meglehetősen furcsa vitaszerkezetben került sor ennek az egyébként jelentős témának a tárgyalására tegnap este és ma a kora délutáni órákban. Ezért én most szeretném világossá tenni az álláspontomat.

A Magyar Honvédség presztízsének az elmúlt évtizedekben és az azt megelőző évtizedekben történő tönkretétele okán - és ebből a presztízstönkretételből nagyon sok minden következik, amit külön-külön mindannyian föl tudnánk sorolni: a fizikai állóképesség, a nemzeti tudat megjelenítése a hétköznapjaikban, és így tovább, nagyon sok minden következik ebből - egész egyszerűen én magam nem látom az időszerűségét, önmagában emiatt nem látom indokát, hogy jelen pillanatban akár csak föl is függesszék a sorkatonai szolgálatra történő behívást. Az egy másik kérdés, hogy ezt a hat vagy esetleg kevesebb hónapot mire lehet ésszerűen és okosan fölhasználni. De ennek sokkal fontosabb oka, amiért nem tartom időszerűnek, hogy a bizottságban dolgozva nem látom semmiféle feltételrendszerét annak, hogy a kormány képes lesz kiváltani az akármilyen nehézségekkel dolgozó, sorozott haderő megszüntetése után egy önkéntes haderőre történő átállással az ország védelmét, a védelmi képességek fönntartását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A feltételrendszer hiányzik ahhoz, hogy ezt a lépést a kormány meglépje.

Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen a türelmét.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 82 2004.10.05. 2:08  59-101

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Így van, államtitkár úr, én magam arra céloztam - akkor konkrétabban fogalmazok -, hogy a Magyar Honvédség és a magyar hadtörténelem Károlyi Mihály és Linder Béla által megtépázott tekintélye éppen helyreállítódni látszik. Amit ön mondott, nem mond ellent annak, amit én szerettem volna itt a Ház előtt tovább taglalni, de a kétperces hozzászólás erre nem adott módot. Ön fejezte be az én gondolatmenetemet. Éppen megtörni látszik az a fajta megtépázott presztízs, amin a Magyar Honvédség átesett, és saját személyes álláspontom szerint éppen most nem indokolt, másképp fogalmazok: indokolt lenne még egy darabig, valóban pontosan megtervezve, mire való az a 3-6 hónap, amíg a hadkötelesek eltöltik az idejüket, illetve megkapják a kiképzést a laktanyákban. Megfontolandó még néhány hónapig, rövid ideig, egy-két évig fönntartani ezt a rendszert, hogy legyen majd honnan meríteni az önkéntes szolgálatot vállalók és teljesítők számára, legyen honnan kedvet kapni ahhoz, hogy ezt a hivatást ők folytassák, és közben még inkább megteremteni azokat a feltételeket, amelyeket éppen Ágota Gábor is itt most számon kért önökön.

(13.10)

Szerintem azt a versengést pedig érdemes éppen a kormányoldalon abbahagyni, hogy ki akarja jobban. Nagyon fontos, hogy a Fidesz támogatja ezt az elképzelést, hogy függesszék fel a sorozás rendszerét. Érdemes odafigyelni Nyitray András szavaira, hogy ha ez a közös pont rögzíthető, és ebben ez a buta versengés, amit, ne haragudjon államtitkár úr, de mégiscsak az önök padsoraiban ülő képviselők forszíroztak a tegnapi este folyamán is... - akkor tovább lehet lépni ebben a rendkívül fontos kérdésben itt az Országgyűlésen belül.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 242 2004.10.11. 5:31  237-252

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Maga az előterjesztéshez csatolt indoklás írja, hogy az alkotmányszerződéssel új Unió jön létre. Ez az egy félmondat világosan mutatja nekünk, hogy mi az a speciális, mondhatjuk, jogi vagy társadalmi környezet, amelyben az alkotmányos szerződésről most vitatkozunk, ugyanis nem árt visszaidézni, hogy 2003 tavaszán, ügydöntő népszavazás során a magyar választópolgárok arra hatalmazták fel az Országgyűlést, illetve a kormányt, hogy a jelenleg is hatályos uniós alapszerződések, illetve szerződési rendszer keretén belül csatlakozzunk az Európai Unióhoz.

Az előterjesztés világossá teszi számunkra, hogy az alkotmányszerződéssel új Unió jön létre, amelyet egyébként maga az előterjesztés később meg is erősít közvetve, hiszen azt mondja, amit mindannyian tudunk, hogy az alkotmányszerződés 2006. november 1-jén lép hatályba, ha addig valamennyi tagállam alkotmányos előírásának megfelelően a szerződést megerősítette. Azaz, ha akár egy ország is, egy tagállam is a 25-ből az alkotmányos szerződést nem fogadja el a maga módján, akkor az alkotmányos szerződés nem lép hatályba, azonban az Európai Uniót jelenleg szabályozó szerződésrendszer életben marad, az Európai Unió továbbra is fennáll és működik a jelenlegi keretek között tovább.

Én magam módosító javaslatot nem az alkotmányos szerződés érdemi, tartalmi részeihez nyújtottam be, ahhoz nem is lehet, hanem a kihirdetés, illetve a ratifikáció, inkább azt mondanám, az elfogadás módjához. Az eredeti javaslat szerint az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt a szerződés aláírására későbbi jóváhagyással. Én arra nyújtottam be módosító javaslatot, hogy az Országgyűlés az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés elfogadásáról 2005. március 31-ei határidővel írjon ki országos népszavazást, mivel egy új Unió jön létre ennek elfogadásával.

Annak örülök, hogy az általános vitában tett hozzászólások során senki nem használta azokat a kifejezéseket, amelyek arra utaltak volna, hogy bárki is úgy gondolja, hogy nem lehet Magyarországon népszavazást tartani ebben a kérdésben. Ezért arra most nem térnék ki a módosító javaslat indoklásában, hogy szerintem miért lehet. Egész egyszerűen arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy amiatt, mivel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés elfogadása rendkívüli jelentőséggel bír mind az ország szuverenitása, mind az emberek életkörülményei szempontjából, ez az alkotmány a csatlakozási szerződésnek nem szükségszerű következménye, hanem a tagállamok új döntésével hozna létre egy eddig nem létező, tulajdonképpen államszövetséget.

Az Országgyűlés nem érezheti magát felhatalmazva ennek a súlyos, szuverenitásunkat feladó döntésnek a meghozatalára, minden szavazásra jogosult embernek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy személyesen dönthesse el, ő és gyermekei, unokái milyen államban szeretnének élni. Hozzáteszem, a 2002-es választások során a választópolgárok nem hatalmazták fel a pártokat arra, hogy egyébként a ciklus közben az Európai Konvent által hosszú munka során kidolgozott alkotmányos szerződés alapján egy új Uniót hozzunk létre, illetve ezt a szerződést elfogadjuk. Ezért véleményem szerint a Magyar Országgyűlés és a kormány feladata a népszavazás lehetőségének megteremtése, ahogyan ezt egyre több országban megteszik. A rendelkezésre álló időben az alkotmányos szerződés minden pontjáról és összefüggéséről a nyilvánosságot szolgáló összes lehetséges eszköz segítségével, az eddigi két kampány alapvető hiányosságait is pótolva, átfogóan és pontosan tájékoztatni kell az állampolgárokat, amelynek során egyébként olyan lényegi kérdésekről lehet szó, amire az előbb Hörcsik Richárd és Németh Zsolt képviselő urak is utaltak.

Ezért én mint nemzeti érzelmű független képviselő, arra kérem a négy parlamenti pártot, hogy az Unióval kapcsolatos eddigi két választás kudarcán okulva tegyék lehetővé, hogy népszavazás útján szülessen döntés az alkotmányos szerződés elfogadásáról van elutasításáról. Az idő nem sürget bennünket, mert 2006 végéig van ideje a Magyar Országgyűlésnek, a kormánynak és a magyar népnek arra, hogy erről a kérdésről érdemben állást foglaljon.

Bármennyire is más hangulatú vita alakult is ki az általános vitában, és ismerve az álláspontokat, bízom benne, hogy a módosító javaslat érdemi vitára ad okot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 250 2004.10.11. 5:04  237-252

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartottam még egyszer visszakérni a szót, mert az előző öt percben a módosító javaslatom lényegére talán nem tudtam rávilágítani. Ha az Országgyűlés vagy a parlamenti pártok úgy érzik, hogy a népszavazás kezdeményezése az Országgyűléssel szemben, a parlamenti pártokkal szemben történik; ha egy ilyen filozófiai alapállásból közelítünk hozzá, akkor értem az ellenállást. A módosító javaslatomnak azonban nem ez a lényege. Teljesen világos, hogy a mai magyar parlamenti viszonyok és légkör közepette egy ilyen, mondhatni sorsfordító jelentőségű alkotmányos szerződésről vitatkozni a Házban önmagában meglehetősen furcsa helyzet, miközben Európa boldogabb felét azért az alkotmányos szerződés körüli ratifikáció sokkal inkább foglalkoztatja, noha talán a kelet-európai tízek által szintén az elfogadásról szóló vitáknak nagyobb a jelentősége, mint a tizenötök részéről.

Ezért a javaslatom, amely arra vonatkozik, hogy a parlament írjon ki népszavazást a kérdésről, inkább arról szól, hogy ebben a fajsúlyú ügyben nem jó a felelősséget az Országgyűlésnek magára vállalni, kifejezetten jó megosztani a felelősséget még egyszer a magyar néppel, már csak azért is, mert ez egyrészt azt jelenti, hogy bízik a népfelségben az Országgyűlés, és a pártok nem félnek attól, hogy a nép nem bízik a parlamentben és a parlamenti politikai pártokban, mert meg tudják indokolni a kampányban - bár nem szeretem ezt a szót, szerettem is volna elkerülni, de nem sikerült -, tehát a népszavazási kampányban még inkább ki tudnák fejteni álláspontjukat, és biztos vagyok benne, hogy egy népszavazás során a döntés sokkal inkább tekinthető - ma divatos ezt a szót használni, ilyen kort élünk - legitimnek, mint ha az Országgyűlés ezt a jogot magához vonja.

Ha nem engedi az Országgyűlés az országos népszavazás kiírását, azt valóban lehet akár úgy is értelmezni, mintha tartana attól a folyamattól, amely a népszavazás után muszáj lenne, hogy elinduljon Magyarországon, azaz most már különösebb politikai tét nélkül, különösebb belpolitikai tét nélkül - így helyesbítek - lehetne értelmesen párbeszédet folytatni a magyar választópolgárokkal. Még egyszer mondom, ezért örülök, hogy az általános vitában többen is a vezérszónokok közül, még a Szabad Demokraták Szövetségének nevében fölszólaló európai uniós képviselő, aki már nem az, mert lemondott róla, még ő is olyan tartalommal fogalmazott, amely nem zárja ki, számára ugyan nem szimpatikus, de nem zárja ki a népszavazás kiírását.

Tehát, elnök úr, azért kértem még egyszer szót, mert szeretném világossá tenni, hogy a módosító javaslat kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy az Országgyűlés ossza meg a felelősségét a magyar néppel, és abban a légkörben, amelyben az Európai Unió ma működik, az elmúlt két évben működik, és amikor csatlakoztunk 2003 (Sic!) tavaszán, akkor még nem volt szó, nem tudhattuk, hogy sikerül az alkotmányos szerződést a tagországok elé tenni... - ebben a légkörben, ebben a fölgyorsult világban, ahol azért nagyon sok minden változik, most úgy tűnik, hogy az Unió szeretne találni egy újabb sarokkövet, egy újabb fundamentumot. Ezt a fundamentumtervezetet érdemes lenne a magyar nép elé tenni, még egyszer mondom, azért, hogy ne az Országgyűlés húzza magára ennek a döntésnek a felelősségét, legyen ahhoz elég bátor, hogy ezt a felelősséget megossza a magyar néppel, és minden választópolgár számára tegye lehetővé, hogy mondja el véleményét az uniós alkotmányról.

Ebben a kérdésben számomra minden olyan fölvetés, amely egy népszavazás költségvonzatát bolygatja, tulajdonképpen olyan demagógia, amellyel én nem kívánok foglalkozni még akkor sem, ha ez itt egyébként eddig nem hangzott el, és bízom benne, hogy nem is fog elhangozni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 92 2004.11.03. 5:39  13-469

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én a benyújtott törvényjavaslat legáltalánosabb hibáira szeretnék rávilágítani, amelyek véleményem szerint determinálják - jól láthatóan és hallhatóan egyébként valóban determinálják - az egész vitát.

Mik ezek a legfontosabb hiányosságok? Először is, a költségvetés benyújtásához a kormány nem mellékelt semmiféle társadalompolitikai vagy gazdaságpolitikai anyagot, amelyből világos lenne, hogy bevételi vagy kiadási oldalról kívánja megtervezni a költségvetést. Sem bevételi, sem kiadási oldali filozófiája ennek a költségvetésnek nincs, amelyet egyébként hűen bizonyított a tegnap esti, adótörvényekről szóló szavazás, ahol a koalíciós pártok - többek szerencséjére egyébként - összevissza szavaztak. Magyarul, sem társadalompolitika, sem gazdaságpolitika, sem prioritások nem húzódnak sem a kiadási, sem a bevételi oldal mögött.

A költségvetés nem áttekinthető, nem részletes. Az államháztartási törvény egyébiránt nem tiltja, a Számvevőszék pedig többször inspirálja a kormányokat arra, hogy a most benyújtottnál áttekinthetőbb, részletesebb költségvetést tárjanak a tisztelt Ház elé, már csak azért is, mert ezzel az embereket, a választópolgárokat tisztelik meg, hiszen a költségvetés végleges formájában mindenki számára hozzáférhetővé válik a Magyar Közlönyben, és a magyar embereknek, a választóknak abból kell eligazodniuk a következő év gazdasági, társadalompolitikai mozgásait érintően. Ebből a szempontból nagyon fontos lenne, hogy ez a részletesség és áttekinthetőség végre megvalósuljon. Számos olyan félreérthető vitát lehetne megspórolni, és buknának le azok a képviselők, akik valótlanságokat állítanak a kormánykoalíció oldaláról, ha ezek az elvek teljesülnének.

Huszonhat törvényt módosít a benyújtott költségvetési törvényjavaslat. Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan, és még akkor is az, ha önök persze könnyen mutogathatnak visszafelé az előző kormányokra, hogy mindig ez volt a divat. Azt gondolom, hogy hibákra alapozva alibit gyártani nem erény. Akarjanak jobbak lenni, mint ahogy ezt önök magukról hirdetik, és próbálják meg ezeket az elveket érvényesíteni a törvényjavaslat későbbi vitája során! Van még rá idő, van még rá mód.

Az uniós pénzek, az EU-transzferek szanaszét lelhetők föl a benyújtott költségvetésben, nincs egy egységes, összeszedett táblázat, ahol ezek kiolvashatóak lennének. Az áthúzódó, betervezett kiadásokra rövidek az idősorok, az összehasonlító idősorok egyébként is rövidek a költségvetésben mind visszamenőleg, mind pedig előremenőleg. Mindezek a hiányosságok determinálják azt, amilyen körülmények között itt a költségvetési vita folyik, mindenki a házi cetlijeit húzogatja elő a padsorokból, és próbálja bizonyítani a maga igazát azért, mert a költségvetésre nem lehet támaszkodni.

(10.40)

Ezzel szemben véleményem szerint egy áttekinthető, őszinte képet kell készíteni az ország gazdasági helyzetéről, halaszthatatlan az állam vagyonának összeírása, hiteles képre van szükség az állam adósságáról, garanciavállalásairól, az adósságszolgálati terhekről, a magyar állam külföldi követeléseiről, a központi költségvetés legnagyobb kiadási tételét jelentő kamatkiadásokról, és a hiteltörlesztési kötelezettségekről részletes, tételes beszámolót kell készíteni az MNB-nek és a Pénzügyminisztériumnak, ennek auditálását pedig meg kell követelni az Állami Számvevőszéktől.

Tételesen felül kell vizsgálni és minősíteni az államháztartás kiadásait olyan szempontból, hogy azok világosan meghatározott feladatokat finanszíroznak-e, vagy feleslegesen emésztik fel az adóbevételeket. Az Országgyűlésnek kell gyakorolnia a költségvetés-alkotó jogát, nem a kormánynak és a minisztereknek kell felhatalmazást adni, hogy az Országgyűlés által néhány sarokszámot megszavazva utána elköltsék azt a pénzt, amelyre egyébként az iránymutatást az országgyűlési képviselőknek itt, a költségvetés vitájában a választók által felhatalmazva kell megtenniük. Ez elfogadhatatlan!

Magyarul: a közpénzeket ne a kormány, hanem a parlament ossza szét. Szükség van az állami feladatokhoz rendelt részletes költségvetésre. Ez a költségvetés nem az véleményem szerint. Ez egy, a koalíció által szétesésre ítéltetett állam széteső költségvetése, de a legfontosabb probléma még mindig nem ez. A legfontosabb probléma az, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem fog szavazni erre a költségvetésre. Persze, önök előhozakodhatnak az 1993-as példával, de önök is pontosan tudják, hogy a két eset össze sem vethető, nem összehasonlítható. Márpedig ebben a helyzetben azt kell mondanom, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, miután nem fog szavazni a költségvetésre, olyan helyzetbe kerül, mint a kibic a kártyajátékban, aki széles mozdulatokkal, nagy hangon és láthatóan élvezve a felelőtlenségét, megpróbálja arra szorítani a játékban egyébként felelősen részt vevőket, hogy az ő utasításai szerint járjanak el, majd amikor meg kell nyomni az igen gombot, akkor neki erre még módja sem lesz. (Dr. Géczi József Alajos: Ebbe ne bonyolódj bele nagyon!)

Magyarul: a Magyar Köztársaság költségvetéséért a miniszterelnök nem fog tudni felelősséget vállalni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 251 2004.11.08. 4:57  246-253

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mire kell vélni azt a hisztériát, amit a kormánykoalíció kelt a sorozás körül? Mi a baj a sorozással, a hadkötelezettséggel? Mi a baj azzal, ha az állam tud arról, hogy alkalmasint kikre számíthat, ők hol laknak, milyen egészségi állapotnak örvendenek, és milyen végzettséggel rendelkeznek? Mi a baj azzal, ha a fiatal magyar férfiak egy olyan közegben tanulják meg egyszerre a fegyelmet és az emberséget, amellyel lehet, hogy korábban, addigi életük folytán nem találkoztak? Miért nem is lehet megváltoztatni a koalíció által is értelmetlennek tartott, jelenlegi kiképzési rendszer tartalmát, miért nem lehet azt megtölteni értelmesebben, miért nem lehet azt megtölteni úgy, hogy az hasznosabban szolgálja az ott szolgálatot teljesítők és rajtuk keresztül nyilvánvalóan a haza és a nemzet érdekét?

Egyébiránt ellentmond az előterjesztett törvényjavaslat a 61/2000-es országgyűlési határozati javaslatnak is, még akkor is, ha ezt a jelenlegi kormánykoalíció hatályon kívül helyezte, ám olyan szívesen hivatkoznak rá. Ugyanis az a határozati javaslat világossá tette, hogy ki kell alakítani azt a feltételrendszert, amikor a sorozás, a hadkötelezettség megszüntethető. A sorozott haderő keretei között ugyanis jól elsajátíthatóak a közösségi, szervezett védekezés fogásai, a fejvesztve menekülés helyett a szervezett védekezés összes fogását meg lehet ismerni. Megélhetővé válik a felelősségvállalás, és ez a tudás hasznos lehet az élet bármelyik pillanatában, az élet más területein is, minden vészhelyzet esetén. Mégis, az egyre veszélyesebbé váló világunk ellenére a média részéről egységesen megtámogatva, gőzerővel folyik a hadkötelezettség intézményének szándékos és totális lejáratása.

Ki kell jelenteni, hogy rossz úton jár az a miniszter, aki a kétséges értékű szavazatszerzés érdekében a szélsőséges demagógia eszközeivel hiszterizálja az országot, és ezzel veszélyezteti az ország biztonságát. Sosem élünk akkora békében, sosem élünk akkora biztonságban, hogy egy ország tulajdonképpen kitegye magát a külső erőknek, bármilyen külső erőknek, hiszen nincs önkéntes haderőnk, ennek a kiépítésének a feltételei hiányoznak. Ez a lépés több szempontból is kockázatos, és minden tekintetben az ország más irányú érdekérvényesítése ellen is hat.

Ezért a magyar érdekeket előtérbe helyező nemzetvédelmi stratégiára van szükség, melyben a haza területvédelme elsőbbséget élvez, akár még a szövetségi feladatokhoz képest is. Elengedhetetlen - és ezt mondja a 61/2000-es javaslat is - egy nemzetőrség típusú területvédelmi erő felállítása, elengedhetetlen, hogy a magyar fiatalokat hasznosan, életszerűen, a kor szellemének megfelelően képezze ki továbbra is a védekezésre a Magyar Országgyűlés.

Akkor mire föl ez az előterjesztés? Mire föl az a hisztériakeltés, amely folyik akár a Hősök terén is az úgynevezett centivágással? Nyilvánvalóan az SZDSZ maga alá gyűrte a Szocialista Pártot, maga alá gyűrte a honvédelmi tárcát, és áterőlteti programját, mert az SZDSZ olcsó államot, más szóval: magatehetetlen államot hirdet.

Én azt gondolom, hogy Magyarország geopolitikai helyzetét, történelmét, a térségünkben tapasztalt veszélyforrásokat figyelembe véve ezzel a döntéssel nyugodtan a sor végére állhatott volna Európában. Hiszen példa nélküli az, hogy egy ötletrohamtól vezéreltetve, gyakorlatilag mindenféle alapos tervezőmunka megkerülésével, anélkül egy ország néhány hónap alatt eljusson a döntéstől a végrehajtásig, ráadásul úgy, hogy a javaslat, amelyet elénk terjesztettek - egyébiránt ez a legkisebb érv, de mégiscsak el kell mondani - házszabályellenes, ugyanis minden pontjában, minden szavában, minden betűjében megegyezik azzal a törvényjavaslattal, amelyet az Országgyűlés nemrég leszavazott.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a független képviselők soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 291 2004.11.08. 7:15  272-320

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először beszéljünk az emelt fejről! A Magyar Köztársaság katonái Mostarban hidat építettek, a Magyar Köztársaság friss NATO-tagként meglehetősen éles helyzetben, történelmünket ismerve talán itt nem kell taglalni, milyen éles helyzetben, hozzájárult ahhoz, hogy légterét igénybe vegyék, és határainktól délre elinduljon egy olyan konszolidációs folyamat, amelyben mi magunk is érdekeltek vagyunk.

Éppen a mai napon, néhány ponttal ezelőtt döntött úgy az Országgyűlés, hogy az Európai Unió irányítása alatt végrehajtott balkáni katonai békefenntartó művelethez a Magyar Köztársaság a továbbiakban is, az eddigiekhez mérten akár nagyobb szerepet vállalva is hozzájárul, mert ez a mi térségünk, ezért kell elsősorban felelősséget vállalnunk, ide köt a múltunk, és ide kötnek azok a szomszédsági kapcsolatok, amelyek rendezésében érdekeltek vagyunk.

Nem szeretem a személyes példákat, mert nem mindig tükrözik hűen, hogy milyen helyzetben kell egy-egy döntésben az Országgyűlésnek véleményt nyilvánítani, de amikor a délszláv válság kapcsán pécsi képviselőként - és a rokonság egyik ága a Vajdaságban élve, a Délvidéken élve - egyik kezemet a másikkal tettem rá az igen gombra, de megnyomtam - de ez nem rólam szól. Ez arról szól, hogy abban a helyzetben a Magyar Köztársaság Országgyűlése és rajta keresztül a Magyar Köztársaság minden állampolgára bebizonyította, hogy emelt fejjel vállalhatjuk azt, hogy mindenfajta szövetségesi kötelezettségünket erőnktől, felelősségünktől, múltunktól eredeztetve vállalunk, és nyilvánvalóan a jövőben is vállalni fogunk.

Az előterjesztett határozati javaslattal van egy súlyos probléma. Mégpedig az, hogy természetesen egy javaslatot lehet 126-szor is módosítani, és akkor egy egészen más értelmet fog kapni a végére; azonban az eredeti határozat, amely alapján a magyar katonai kontingens most Irakban tevékenykedik, december 31-ig szól. Meggyőződésem, hogy egész egyszerűen helytelen azt mondani, hogy most módosítsuk a határozati javaslatot. Az, amire a Magyar Köztársaság Országgyűlése fölhatalmazást adott a magyar katonai kontingensnek, az az úgynevezett misszió lejárt, december 31-ével lejárt. Ez nem annak a határozati javaslatnak a módosítása, ez egy új misszió. Nemcsak azért járt le, mert jogilag csak ez az egy következtethető ki az eddigi folyamatokból, hanem azért is, mert az Országgyűlésnek minden ráutaló magatartása arra irányult, mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék részéről, hogy december 31-ével a magyar katonai kontingens hazajön. Ez egy új határozati javaslat, és egészen új helyzetet teremt.

A honvédelmi bizottságban nagyon sokszor átbeszéltük, és számtalanszor megkérdeztük azt az előterjesztő Honvédelmi Minisztérium képviselőjétől, hogy ha örökösen módosítgatjuk majd a határozati javaslatainkat, akkor mikor tudjuk azt mondani, hogy tovább már nem megyünk. Mert ebben a bizonytalan helyzetben egész egyszerűen kezelhetetlen lesz a magyar csapatok kinttartása és az országon belül az Országgyűlésnek és a honvédelmi vezetésnek a megítélése. Akkor azt a választ kaptuk, hogy december 31-ig szól a megbízatás, utána új előterjesztés készül, ha erre szükség van. Ez nem módosítja az eddigi missziót. Az eddigi missziónk lejárt, a katonákat haza kell hozni, és ha a tisztelt kormány azt szerette volna, hogy az Országgyűlés kellő időben tárgyalja meg, akkor nyilván nem november elején kellett volna ezt előhúzni a kalapból, hanem talán akkor kellett volna a honvédelmi bizottság elé vinni ezt a kérdést, amikor erről önök elsőként értesültek.

Tisztelt Országgyűlés! Az a véleményem, hogy nem az az erény, ha ragaszkodik a tisztelt Országgyűlés a katonai kontingens iraki kirendelésének döntéséhez. Az az erény, ha belátja az elmúlt idők eseményei kapcsán, hogy nem arról van most szó, amire mi a fölkérést annak idején kaptuk. Lehet, hogy nem most, de jó néhány hónappal ezelőtt maga az ENSZ főtitkára mondta azt, hogy nem a béke növekszik Irakban, hanem a terrorizmus veszélye. És lám, tegnap, tegnapelőtt kihirdették a rendkívüli állapotot, kijárási tilalom van Irakban, teljesen bizonytalanná válik a januárra kitűzött vagy elképzelt választás megtartása. Ugyanilyen határozottan mondták nekünk mind a bizottsági ülésen, mind pedig a parlamenti üléseken, hogy december 31-én hazajövünk.

Most Mécs képviselő úr utalt rá, hogy de március 31-én biztos. Az a helyzet, tisztelt miniszterelnök úr, hogy amit Irak-ügyben a most már ön által irányított kormány honvédelmi tárcája produkált, és elénk tett a honvédelmi bizottságban, és olyan helyzeteket teremtett sorra-rendre, hogy zsarolhassa az Országgyűlést azzal, hogy ha ezt nem szavazza meg, akkor ez lesz, meg az lesz, ez tovább nem tartható.

(21.10)

A Magyar Köztársaság Országgyűlése költségvetéséhez, a helyzet előálltában a felelősségéhez - ami nincs - viszonyítva bőven túlteljesítette azt, ami tőle ebben a helyzetben elvárható volt, mert ne felejtsük el, hogy az egyik legveszélyesebb feladatot vállalta. Minden katonai szakértő azt mondta, hogy maga a szállítás a legveszélyesebb feladat, amelyet Irakban el lehet látni. Azt gondolom, hogy a katonáknak is világos választ kell adni, és a kormánynak az az elsőrendű feladata, és ettől kezdve nem is halogathatja ezt a feladatot, hogy holnaptól kezdve kezdje el az iraki magyar katonai kontingens kivonásának biztonságos és előre megtervezett lépéseit, mert nyilvánvalóan ez fog következni. Ne húzzák tovább az időt!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 330 2004.11.16. 5:13  329-332

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy éppen a legmegfelelőbb időben kezdte meg a Magyarok Világszövetsége a kettős állampolgárság biztosítása melletti aláírásgyűjtést. Akkor indította útjára az “újra együtt, magyar állampolgárságot minden magyarnakö stratégiai ügyet az MVSZ, amikor saját munkájában, saját szervezetén belül ennek megértek a feltételei, a kedvező helyzet előállt. Ám ekkor haladéktalanul lépett. A legjobbkor, hiszen a 84 éve állandóan meglévő erkölcsi kötelezvény mellett éppen az uniós csatlakozás folyamatának végkifejlete tette újólag aktuálissá a trianoni határokon túli magyarok és a trianoni határokon belül élő magyarok közötti súlyos és méltánytalan különbségtétel rendezésének ügyét. Úgy is mondhatnánk, hogy a tudálékosok véleményével szemben nem idő előtt, hanem ellenkezőleg, az utolsó pillanatban jött a kezdeményezés, amikor még a határon túli magyarok kettős állampolgárságának ügye ismét értelmesen napirendre kerülhet.

Nagyot hibázott Gyurcsány Ferenc, amikor nemet mondott a saját erejéből gyarapodó nemzet gondolatára, és elindította a Magyar Szocialista Párt előrehozott választási kampányát, melynek során a határon túli magyarok ügyét az SZDSZ-szel egyetértésben a gonosz kezébe kívánja tenni. Nagy hiba volt! Szerencsére, mára ismét megszólalt a józan hang a Magyar Szocialista Pártban, és azt mondja, hogy mindenki döntsön a lelkiismerete szerint.

Meggyőződésem, hogy győzniük kell az igeneknek. Meggyőződésem, az a helyes válasz, hogy az állam biztosítsa a kettős állampolgárságot a határon túli magyarok részére. Ha a nemek győznek, akkor csak önmagunkat hibáztathatjuk, mert ne higgyük, hogy anyagi kérdésben fogunk dönteni, hiszen a legtisztább erkölcsi kérdésről van szó. És ha egy nemzet egy erkölcsi kérdés eldöntését nem a vezetőire vagy pártjaira bízza kizárólag, hanem abban mindannyian megnyilvánulhatunk - köszönet a Magyarok Világszövetsége kezdeményezésének -, akkor a rossz válaszok többségbe kerülésének következményei valóban beláthatatlanok, és ne legyen kétségünk, ezek már valóban zsebbe metsző kérdések lesznek. Bízom a magyar emberek erkölcsi tartásában, ezért hiszek az igenek győzelmében.

Ám a kormány jó, ha vigyáz azzal a kampánnyal, annak a kampánynak a folytatásával, amelyet elindított, hiszen a népszavazások kampányában a félrevezető tájékoztatási kampány büntetőjogi tételként szerepel. Ezt jó, ha szem előtt tartja a kormány minden tagja és a kormány vezetője is.

Az anyagiasan gondolkodóknak pedig csak egy kérdést szeretnék feltenni. Egy lógó orrú, 10 milliós Magyarország vagy egy 13-15 milliós, tudásában, szorgalmában és kapcsolataiban is teljes erővel egymásra találó nemzet képes-e erősebb gazdaságot működtetni? Azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy a válasz az utóbbi. Az utóbbi válasz az igaz, azaz egy megújult magyar nemzet tud igazán erős gazdaságot működtetni.

A politikai pártok nyilván folytatják a kampányukat. Úgy tűnik, a Szocialista Párt - élén a kormányfővel, karöltve az SZDSZ-szel - már nem bízik a kettős állampolgárság ügyének kisiklásában - szerencsére -, és kifejezetten és teljes erővel a kórház-privatizációt kezdte el támadni. Lelke rajta!

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Magyar Demokrata Fórum a MÁÉRT-ülésen egyértelműen és világosan, megkérdőjelezhetetlenül az igenek mellé állt. A pártpolitika fel fogja sorakoztatni azokat a személyeket a kampánya mögé, akik ott fölsorakoztathatók. Én azt kérem az összes országgyűlési képviselőtől, illetve azoktól, akik hallgatják az Országgyűlés közvetítését, hogy a politikai kampányok mellett szenteljenek bő időt a Magyarok Világszövetsége kampányának, ismerkedjenek meg anyagaikkal, ismerkedjenek meg minden nyilvánosságra szánt plakátjukkal, kiadványukkal azért, hogy azok is érintkezésbe lépjenek a kettős állampolgárság ügyével, akik számára esetleg a kormány által eldurvított kampány már nem vállalható. Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 219 2004.12.06. 5:29  210-261

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány 28/C. § (5) bekezdése veszi számba azokat az eseteket, amikor nem lehet országos népszavazást tartani. Ezek között a b) pont úgy rendelkezik, hogy hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról nem tartható népszavazás.

Ugyanakkor az uniós alkotmányos szerződés nem hatályos nemzetközi szerződés; hatályba akkor lép, ha mind a 25 tagállam 2006. november 1-jéig azt megerősíti.

(19.00)

A szerződés ratifikációs folyamata egy hatályban nem lévő nemzetközi szerződés elfogadásáról szól, és nem egy megelőző szerződésből következő kötelezettség automatikus teljesítését írja elő.

Ez az alkotmányos szerződés a csatlakozási szerződésnek nem szükségszerű következménye, hanem a tagállamok új döntésével hozna létre egy eddig nem létező államszövetséget. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés az ország szuverenitása szempontjából további működésére, a családok és az emberek további életére közvetlenül és közvetve is egyedi és megkerülhetetlen horderővel bír. Miután a 2002-es országgyűlési választások során az európai alkotmányos szerződés ratifikálására a pártok és az országgyűlési képviselők nem kaptak, hiszen nem is kaphattak felhatalmazást, ezért szükséges és joggal elvárható, hogy a népszavazás kiírásával a hatalom aktuális gyakorlói a döntés felelősségét a nép kezébe tegyék.

A Magyar Országgyűlés és a kormány feladata a népszavazás lehetőségének megteremtése, ahogyan ezt egyre több országban megteszik. A rendelkezésre álló időben az alkotmányos szerződés minden pontjáról és összefüggéséről, a nyilvánosságot szolgáló összes lehetséges eszköz segítségével - az eddigi két uniós kampány alapvető hiányosságait pótolva, illetve kurdarcain okulva -, végre átfogóan és pontosan tájékoztatni kell az állampolgárokat.

Ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében felkérem a négy parlamenti pártot, tegyék lehetővé, hogy népszavazás útján szülessen döntés az alkotmányos szerződés elfogadásáról vagy elutasításáról.

Eddig a megírt indoklásom az általam benyújtott módosító javaslathoz, és persze, kérdezhetik önök, hogy mire ez a népszavazási hullám. Ilyen időket élünk - ez a ciklus egy sűrű ciklus. Az Unióhoz csatlakoztunk. Igennel szavaztak, akik igennel, nemmel, akik nemmel. Meg kellett választani az uniós parlamenti képviselőket, és tegnap volt két népszavazás: besűrűsödtek az események Magyarországon, fontos ügyek vannak még mindig az asztalunkon. Ezért azt mondom, azért kérjük a népszavazás kiírását, mert ismét egy fontos állomásához érkezett a Magyar Köztársaság.

És akkor elérkezett a tegnap este, amiről ma meglehetősen cinikus és ízléstelen hangon nyilatkozott a magyar miniszterelnök: örvendezett az érvénytelenségen; azonban volt egy érdekes mondata, ami akár még reménykeltő is lehet. Ő azt mondta, hogy érti az igeneket is. Érti az eredményt - azt mondta pontosan -, és belátja, hogy noha eredménytelen, illetve érvénytelen volt a népszavazás tegnap, mindenképpen meg kell oldani a határon túl élő, a trianoni határokon túl élő magyarok magyar állampolgársághoz való hozzájutását.

Azt kérem az Országgyűléstől - hiszen minden országgyűlési képviselő tudatában van annak, hogy Magyarország uniós csatlakozása és az uniós alkotmányos szerződés ratifikálása erősen kihat a határon belül és a trianoni határokon túl élő magyar állampolgárok közötti különbségtétel növelésére, és az uniós ratifikáció is kétharmados jogszabály, határozat, kétharmados jogszabállyal lehet megadni a határon túli magyarok magyar állampolgárságát -, hogy ha komolyan gondolja a kormánykoalíció és komolyan gondolja az ellenzék, hogy ezt a két dolgot rendezni kell, akkor azt kérem, hogy ne adjon elsőbbséget az uniós alkotmányos szerződés ratifikálásának, már csak azért sem, mert 2006. november 1-jéig bőven van idő, kár sietni. Előbb alkossuk meg a határon túl élő magyarok magyar állampolgárságáról szóló törvényt, és amikor ez megvan - mert tudjuk, hogy erősen kihat az uniós csatlakozás a határon túli magyarokra -, akkor ratifikáljuk az uniós alkotmányos szerződést, hiszen bőven van rá időnk. A 25 tagállam java része majd jövő év tavaszán és őszén áll ennek neki.

A kérésem tehát nem lehetetlen. Nem azt kérem a parlamenti pártoktól, hogy osszák a Jobbik Magyarországért Mozgalom álláspontját - amely Unió-ellenes párt -, csupán azt kérem, hogy előbb a határon túl élő magyarok magyar állampolgárságáról alkossunk törvényt - magyarul most vegyük le, a négy parlamenti párt egyetértésével ezt le lehet venni a napirendről -, és utána ratifikáljuk az uniós alkotmányos szerződést, amikor az a jogszabály megvan. Így béke és nyugalom köszönthet Magyarországra, és a határokon túl élő magyarok sem érzik azt a pofont olyan nagynak, amit tegnap kaptak a Magyar Köztársaságtól.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 245 2004.12.06. 5:33  210-261

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Hallva a kétszeri hozzászólását, engedje meg, hogy azt mondjam, ön egy rosszhiszemű képviselő, ettől függetlenül szeretnék válaszolni a hozzászólására, mert nem szabad így hagyni, ahogy ez itt maradt az Országgyűlésben, noha két képviselőtársam is megpróbálta helyretenni az ön szavait.

Megjegyzem, a Fidesz nem tapsolt a hozzászólásomnak, úgyhogy ne hozza olyan helyzetbe a Fidesz-Magyar Polgári Szövetséget, mintha az én hozzászólásom után tetszést nyilvánított volna. Ez téves megjegyzése volt önnek; mint ahogy az is téves megjegyzése volt, hogy a Jobbik Európa-ellenes párt. A Jobbik Európa-barát párt, azonban a bürokrácia által vezérelt Unióval szembehelyezkedik. Ugye nem kell önnek elmagyarázni, hogy mi a különbség Európa és az Unió között? Erre most nem szeretném fecsérelni az időmet, csak egy nyelvbotlását szerettem volna kijavítani.

Érdemes visszamenni az elmúlt időszak népszavazásaihoz, mert fontos kérdésről van szó. Először is senki nem mondta, hogy holnap kell kiírni. A javaslatomban is az szerepel, hogy jövő év május 31-ig kerüljön rá sor, valamikor jövő tavasszal.

Ha végiggondoljuk, hogy mi történt az Unióhoz való csatlakozás kapcsán kiírt népszavazással, akkor pontosan tudjuk, hogy mind a négy parlamenti párt az igenek pártján volt, és az Országgyűlés nem biztosított költségvetési támogatást azoknak a civil szervezeteknek a számára, amelyek úgymond, a nem-kampányt vitték volna, magyarul a vitát vitték volna a társadalom elé az egységes igennel szemben.

(19.40)

Szerintem ez nagy hiba volt, mert nagyon sok kérdésre már akkor választ kaptak volna a magyar választópolgárok, és talán kisebb elvárással és nagyobb türelemmel lettek volna az Unióval szemben, amelynek a hétköznapokban lecsapódott legújabb ügye a magyar mézbotrány. Azért a méztermelők számára az uniós csatlakozás annyit jelent, hogy most elmennek Brüsszelbe, és demonstrálnak amiatt, ami a magyar méz körül történik. Magyarul: akkor a “nemö-kampány elspórolása nem használt az országnak, hanem ártott. Most egy más típusú népszavazás volt, más típusú módon került ez reflektorfénybe, hiszen kormánypénzen kampányoltak a “nemö mellett, nem ellenzéki párti javaslat volt egyik javaslat sem, egy parlamenten kívüli párt és egy civil szervezet javaslata volt, és az Országgyűlés ismét nem bocsátott költségvetési keretet a kezdeményezők részére, hogy elmondhassák a maguk érveit.

Magyarul: ha én a tegnapi napból érzelmi, emocionális alapon vontam volna le következtetést, akkor én magam vontam volna vissza a módosító javaslatomat, mert a tegnapi nap szerintem arculcsapása volt a magyar nemzetnek. Azonban nem lehet összekötni a tegnapi nap történéseit azzal, hogy mit látnék én helyesnek az uniós alkotmányos szerződés ratifikálása során.

Én azt látnám helyesnek, hogy a tegnapi és az uniós csatlakozással kapcsolatban megtartott népszavazás hibáin okulva most végre mód nyílik arra, hogy megvannak azok a hordozó közegek, politikai pártok, civil szervezetek, műhelyek, amelyek az uniós alkotmányos szerződést megfelelő módon oda tudják tenni a választópolgárok elé, és nem nekik kell azt feltétlenül végigolvasni, de senkinek nincs megtiltva. Lehetséges, hogy az elmúlt két év népszavazási kampányai és a tegnapi eredmény éppen arra sarkallja a magyar választópolgárokat, hogy egyre komolyabban vegyék a népszavazást mint jogintézményt.

Egyébiránt, ha már ismét szót kértem, az én javaslataim között nyilván ez volt a módosító javaslatként megfogalmazott javaslat, de visszatérnék arra is, hogy óriási lehetőség előtt áll az Országgyűlés. Hiszen úgy tűnik, mintha kicsit a kormánypártoknak lenne fontosabb az uniós alkotmányos szerződés ratifikálása, amely kétharmados, úgy tűnik, hogy az ellenzék pártjai azok, amelyek egyértelműen - nem úgy tűnik, egyértelműen - kiálltak az igen mellett, ez egy másik kétharmados jogszabály, a kettőről lehet, hogy együtt lehetne tárgyalni, és akkor lehetne normális hangon mind a két kérdésben az Országgyűlésben meghozni a megfelelő döntést.

Egyébiránt más szempontból én nem tartom katasztrofálisnak a tegnapi eredményt, mert hogyha a beteg elmegy az orvoshoz, és megkapja a röntgenfelvételt, az önmagában persze lehet kiábrándító, még akkor is, hogyha az igenek győztek, de jobb tudni, milyen lelkiállapotban van az ország, mintsem homokba dugni a fejünket, és úgy tenni, mintha nem tudnánk arról, milyen lelkiállapotban vagyunk. Én kíváncsi lennék egy uniós alkotmányos szerződés ratifikációs népszavazása során, hogy képes-e a magyar politika és a magyar szellemi műhelyek azt a munkát elvégezni, hogy valami kedvező képet kapjunk a társadalom részéről az uniós csatlakozásunk megítélése kapcsán. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért tettem meg a kezdeményezésemet.

Köszönöm szépen, elnök asszony, a türelmét. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 283 2004.12.13. 5:06  282-283

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Választási Bizottság 2004. december 11-én kihirdette a december 5-i kettős népszavazás eredményét. Az eredmény kihirdetését egy példátlan jogi procedúra előzte meg, amely élesen rámutat a jelenlegi népszavazási, de ezen keresztül a választási eljárásról szóló törvény tarthatatlanságára.

Lássuk, mi is történt! A megszégyenítő történések sorozatából csak néhány kiemelésére van itt most lehetőség. Szeged 611-es és Baracs 2-es szavazókörében a kettős állampolgársággal kapcsolatos kérdés eredményeit a valós adatokkal ellentétesen, az igeneket és a nemeket megfordítva rögzítették a jegyzőkönyvben. Tárnokon a kórház-privatizáció kérdésére leadott szavazatok számát tévesen állapították meg, szintén fordítva jegyzőkönyvezték őket, azaz a 158 igen és a 219 nem helyett 219 igen és 158 nem volt a valós eredmény, tehát 55 százalékkal több lett az igenek száma az újraszámlálás után.

Budapest IV. kerületének 21-es számú szavazókörében az eredetileg felvett jegyzőkönyv adatai a kettős állampolgárság kérdésében 182 igen, 230 nem, újraszámolás után 200 igen, 212 nem. Budaörsön az 5-ös számú szavazókörben az újraszámlálás során kiderült, hogy a kórház-privatizáció kérdésében leadott szavazatokat felcserélték.

A fentiekből látható, hogy eddig valamennyi esetben, ahol a szavazatok újraszámlálására sor került, bebizonyosodott, hogy az eredetileg felvett jegyzőkönyv tendenciózusan hamis eredményt közölt, mindenütt a feltett kérdésre adható igen szavazatok rovására.

Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a választópolgárok döntő többségükben a „ két igen és két nemö szavazati eljárást követték, a két igenek elsöprő győzelmével a két nemekkel szemben. 1139 szavazókörben viszont az első kérdésre adott igen válaszok száma következetesen hasonló a második kérdésre adott nem szavazatok számával, azaz tüköreredmény született. Ezzel vélhetően több tízezer második kérdésre adott igen szavazat kerülhetett nem szavazatként a jegyzőkönyvbe.

Ezen túlmenően a 19 területi és a fővárosi választási bizottság káoszt teremtett a jogorvoslati határidők és fórumok megjelölése tekintetében is. Csongrád megyében és Komárom-Esztergom megyében a határozat ellen az OVB-hez lehetett fordulni. A kifogást úgy kellett volna benyújtani, hogy Csongrád megyében az legkésőbb az Országos Választási Bizottság eredményt megállapító döntését követő napon, azaz december 12-én, vasárnap érkezzen meg az OVB-hez; Komárom-Esztergom megyében ezzel szemben az volt az elvárás, hogy hétfőn, azaz a mai napon 16 óráig érkezzenek meg ezek az eredménykifogásoló beadványok.

Emlékeztetni kell mindenkit, hogy az Országos Választási Bizottság eredményt megállapító döntése ellen, ab ovo az egész eredmény ellen december 12-én, azaz vasárnap 16 óráig lehetett benyújtani óvást. A Heves Megyei Területi Választási Bizottság a kifogás áttételéről annak időelőttisége miatt nem rendelkezett. A Fővárosi Választási Bizottság ülése időpontját addig változtatgatták, amíg az határozatképtelenné vált, így a napirendjén szereplő 22 konkrét, többnyire szavazat-újraszámlálás elrendelésére irányuló kifogás maradt elbírálatlanul. A területi választási bizottságoknál folyamatban lévő jogorvoslati eljárások eredményeként számos szavazókörben megváltozhatott volna az eredményt rögzítő jegyzőkönyv tartalma.

Mindebből következik, hogy eredményt hirdetni mindaddig nem lett volna szabad, amíg a jogorvoslati eljárások nem zárulnak le. Mindez sérti az alkotmány 2. § (1) bekezdése és az 57. § (5) bekezdése által biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog követelményét.

A fentiek alapján nem csodálkozom azon, hogy a Magyarok Világszövetsége - mint a kettős állampolgárság kérdésében népszavazást kezdeményező szervezet - úgy döntött, hogy a magyar választóknak a választás tisztaságába vetett bizalma megtartása érdekében kezdeményezi az 1139 keresztszavazatot mutató szavazóköri eredmény mellett a 370 két nem többségével zárult, illetve a fél órán belül adatot produkáló szavazókörök eredményének a felülvizsgálatát is, és nemcsak elsősorban a december 5-i eredmények hiteles megállapítása érdekében, hanem a jövőnek szólva.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 193 2004.12.20. 0:33  193-196

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Azt szeretném kérni, hogy szíveskedjék összehívni a házbizottság ülését, és a most szavazásra kerülő, az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot, melynek száma H/12631., a házbizottság vegye le a napirendről, azaz ne szavazzunk róla. Szeretném indokolni a javaslatomat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 235 2004.12.20. 4:19  234-237

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyarországtól elcsatolt területeken élő magyarok akaratuk ellenére, kollektív módon fosztattak meg magyar állampolgárságuktól. Az eltelt tíz év tapasztalata azt mutatja, hogy a magyar állampolgárságról szóló hatályos törvény nem adott történelmi jóvátételt a kisebbségi létben élő nemzettársainknak. Ellenkezőleg, a történelemszemlélettől idegen rendelkezései áttételesen gyorsítják a határainkon túl élő magyarok asszimilációját, és a magyarországi lakóhelyhez kötött állampolgárság biztosítása miatt akár a szülőföldjükről történő elvándorlásra is ösztönzik őket.

Ezt a helyzetet felismerve, valamint Magyarország európai uniós csatlakozása után a határon belül és azon kívül élő magyarok közötti különbségtétel további negatív hatásait kivédendő és a szülőföldön maradást elősegítendő került népszavazásra a Magyarok Világszövetsége kezdeményezése a határainkon túl élő magyarok kedvezményes honosítása érdekében, és a 2004. december 5-ei népszavazás a szavazatok többségével a történelem kényszere folytán a magyar állampolgárságtól megfosztott magyar közösségek tagjainak kedvezményes honosítása mellett voksolt.

Ezért, a történelmi jóvátétel szükségességét szem előtt tartva, az igazságosság és a méltányosság elvétől vezérelve és a határainkon túl élő magyarokat a mai napig gyakran érő atrocitások megszüntetésének elősegítése érdekében december 16-án nyújtottam be törvényjavaslatomat az Országgyűléshez, melynek legfőbb célja az, hogy a trianoni határokon túl élő magyarok számára történelmi jóvátételként a magyar állampolgárságuk jogfolytonosságát és a születés által szerzett jogosultság alanyi jogi jellegét helyreállítsa.

A legfontosabb javasolt változtatások:

1. A legalább egyéves Magyarországon belüli tartózkodás kötelezettségének eltörlése abból az általánosan elfogadott nemzetstratégiai célból fakad, mely szerint a határon túlra kényszerült nemzetrészeket a magyar állam a szülőföldön történő boldogulásban segíti.

2. Az állampolgárságért folyamodó határon túli magyarok gyermekeik magyar szellemiségben történő nevelése nyilatkozatban vállalt kötelezettségének morális jellege van. A morális kötelezettség beemelése a törvény szövegébe a határon túli nemzetrészek asszimilációs veszteségeit hivatott csökkenteni, illetve a visszamagyarosodást bátorítani.

3. Az alkotmányos alapismeretek vizsgakötelezettségének eltörlése a törvényjavaslat fő célkitűzéséből fakad, és azt jelenti, hogy a jogfolytonosság helyreállítása nem lehet függvénye az illető iskolázottsági szintjének. A kötelezettség fennmaradása esetén a határon túli magyarok akár jelentős részét de facto kizárnánk a történelmi jóvátétel hatálya alól.

4. A határon túli magyarok esetében - másokkal, más kérelmezőkkel szemben - a méltányosság elve alapján lényegesen rövidebb időt kell megjelölni arra, hogy a honosítási kérelem előterjesztését a belügyminiszter megküldje a köztársasági elnöknek.

A törvénymódosítás rendelkezései összhangban vannak a népszavazáson feltett kérdés szellemiségével, és a 84 évvel ezelőtti traumához képest nem mérhető türelemmel veszik figyelembe a mai magyar társadalom pártpolitika által vezérelt érzékenységét, akár érzéketlenségét is.

A Magyar Köztársaság elnöke december 6-án kérte az Országgyűlést, hogy a népszavazás végeredményét figyelembe véve az Országgyűlés kezdje meg a határon túli magyarok kedvezményes honosítása érdekében munkáját; a köztárasági elnök úr szavaira figyelemmel a mai napon a törvényjavaslatot számára is megküldtem.

Remélem, a tisztelt Ház a tavaszi ülésszakon vagy esetleg a bizottsági szakban, még rendkívüli bizottsági ülést is tartva esetleg januárban megkezdi az általam benyújtott törvényjavaslat vitáját.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 267 2005.02.14. 4:29  266-267

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! December 5-e óta történelmi jelentőségű választás van mögöttünk. Törvényszerűen került népszavazásra az elszakított országrészekben élő magyarok magyar állampolgárságának itt most nem kifejthető társadalmi és gazdasági jelentőségű kérdése, mert ezt, a valódi rendszerváltoztatás fundamentumát az úgynevezett Ellenzéki Kerekasztal nem rendezte el, holott erre megvolt a lélektani pillanat.

(20.50)

Azaz hűvösen kijelenthetjük, hogy fundamentum hiányában, a szó legszorosabb értelmében Magyarországon nem volt, mert nem lehetett rendszerváltoztatás.

December 5-én egy orvosi látleletet kaptunk a kezünkbe Magyarország lelkiállapotáról, hiszen egyértelműen, feketén-fehéren láthatóvá vált az elmúlt tizenöt év alatt is eltitkolt népbetegség. Ez a szívfájdalom itt marad velünk, de utat jelöl, mert december 5-én - a népszavazás jogi eredményétől függetlenül - az igennel egy új utat választottunk. Ezen az úton nincs kompromisszum, hiszen az orvos sem köt kompromisszumot a kórral. Az orvosság egy valódi nemzeti oktatási, kulturális és egészségprogram végig vitele az iskolákban és a társadalom minden elérhető szegletében, hogy megállítható legyen az 1920. június 4. óta különböző formában folyamatosan zajló magyar népirtás.

Azonban tudnunk kell, hogy igen nagy és akár behozhatatlannak látszó hátránya a mai magyarságnak, hogy értelmisége nem termelte ki a pártsémák és pártérdekek nélkül is gondolkodni és irányt mutatni képes Németh Lászlóját vagy Bibó Istvánját. Ezért - a felelősségét át nem gondolva - még a sajtó is zöld lámpát adott az MSZP-Magyarországnak, a Fidesz-Magyarországnak, a kétpárti Magyarországnak, hozzáteszem: a korrupt politikai Magyarországnak. Hol van Németh László, hol van Bibó István? Mert akik kert-Magyarországban, nemzetben és megtartó erőben gondolkodnak, azok ma nehezen tudnak bekapcsolódni vitákba. Eljött az idő, hogy mind többen és többen az ország és a nemzet érdeke szerint cselekedjenek, azaz a tizenöt év sanyarú tapasztalatai, az események láncolatának szigorú tényei és az Unió várható mozgása alapján gondolják végig személyes felelősségüket.

Olyan súlyú beteljesedő események tanúi lehetünk, melyek a rendszerváltoztatás totális hazugságaiban gyökeret verve mára váltak társadalomszétverő erőkké. A nemzet beteg, a föld- és vidékpolitika megbukott, a családok a pártok egymás közötti lélektani hadviselésének célponttá silányított alanyaivá váltak, a pártok a PR- és a kommunikációs főnökök sorával elfáradtak, az úgynevezett rendszerváltoztatás romokban hever. Ezeket a határozott jeleket az ember vagy látja, vagy nem, és ha nem, mindenkinek magának kell ráébrednie: ezt a szellemi munkát, ezt a fajta tanulást nem lehet megspórolni.

És ki fog derülni légkésőbb 2006 tavaszára, hogy működik-e a társadalom immunrendszere, hiszen a tények és a szavakon túlmutató tettek azt mondják, hogy mindkét vezető párt egy kritikátlan uniópárti, a globális tőke diktátumát elfogadó, az Egyesült Államok politikáját fő vonalaiban támogató és értékképviseletében széles eklektikát felmutató konglomerátum.

Az úgynevezett művelt és demokratikus hagyományaira büszke euroatlanti térségben az európai államok társadalmi berendezkedése, társadalmi tagozódása és történelme okán sehol nem alakult ki kétpártrendszer, és ennek még nyomai sem láthatóak. Kivétel az Amerikai Egyesült Államok. Ennek ellenére Európa szívében gőzerővel folyik az erőltetett és a társadalmi tagozódásnak teljesen ellentmondó kétpártrendszer megkonstruálása. Ha ez a helyzet rábilincselődik az országra, akkor az euroatlanti térségben egyedül Magyarországon és az Egyesült Államokban lesz kétpártrendszer.

Csak annyit mondhatok, hogy az Isten óvja meg ettől Magyarországot.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 211-213 2005.02.21. 5:47  206-222

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Választási Bizottság két alkalommal hirdetett eredményt, december 11-én és január 4-én. Meg kell mondani, hogy a december 11-ei és a január 4-ei eredmények egyetlen száma sem egyezik, azaz a Legfelsőbb Bíróság 1154 szavazókörben elrendelt újraszámolása után más eredményt hirdetett az Országos Választási Bizottság január 4-én, mint december 11-én.

Az eredmény megsemmisítéséhez vezető útról nem szólnak az előttünk fekvő anyagok, ezért nézzük meg, mi is volt a népszavazás eredménye, mi maradt ki a jelentésekből. Egyértelműen kiderül, hogy a választási törvénynek elsősorban a fellebbezési és a jogorvoslati részei miatt nem lehet demokratikus választást tartani e törvény alapján, ez nem alkalmas demokratikus népszavazás lebonyolítására. Az Országos Választási Bizottság gyakorlatilag semmilyen hatáskörrel nem rendelkezik, állásfoglalása szerint nem értelmezheti a választási eljárás alapelveit sem, azonban állásfoglalást adhat ki a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezésére és az egységes joggyakorlat kialakítására, és ezen állásfoglalás elleni jogorvoslatnak helye nincs.

Nincsenek szabályok a kampány megsértőivel szemben, az OVB nem állapította meg a kormány kampánysértő tevékenységét, szemben a Fővárosi Választási Bizottság döntésével, mely kimondta a választási alapelvekre, valamint az Alkotmánybíróság 52/1997. október 14-ei határozatára hivatkozva, hogy a kormány nem folytathat kampányt népszavazás idején. Nincs szabályozva a népszavazást kezdeményező szervek részére nyújtandó támogatás mikéntje. Amíg a kormány szabálytalanul, közpénzen milliókat költött a kampánynak nevezett riogatásra, addig a kezdeményezők nem kaptak egy fillért sem.

A választási eljárás jogorvoslati rendszere áttekinthetetlen, értelmezhetetlen és végrehajthatatlan, nemcsak a választópolgárok nem tudják értelmezni, de a választási szervek sem. A Magyarok Világszövetsége a népszavazást követően az ország húsz területi választási bizottságához nyújtott be kifogást, melyre a válaszok annyi változatot tartalmaztak, ahány választási bizottság határozatot hozott. A Fővárosi Választási Bizottság még akkor sem tudott döntést hozni, amikor a Legfelsőbb Bíróság az Országos Választási Bizottság eredményt megállapító döntését megsemmisítette. A szavazatszámláló bizottságok a szavazatok újraszámlálásának feladatát szintén változóan értelmezték, a legjellemzőbb az az állásfoglalás volt, hogy a bizottságok tagjai szavaztak arról, akarnak-e újraszámolni.

A jogorvoslati jog gyakorlására biztosított határidők szintén végrehajthatatlanok, még a Legfelsőbb Bíróságra nézve is. A Legfelsőbb Bíróság elnöke el is mondta, hogy a törvényben a Legfelsőbb Bíróságnak biztosított 24 órás határidő nem teszi lehetővé a megalapozott döntést.

Az Országos Választási Bizottság ennek ellenére véleményem szerint javíthatott volna a helyzeten, hiszen kötelessége is a törvényesség biztosítása, de a “ne szólj szám, nem fáj fejemö magatartást választva, azt kell mondanom, sajnos magára hagyta a területi választási bizottságokat és a szavazatszámláló bizottságokat. Nem az a felelős a kialakult káoszért, aki alkotmányos jogaival élve él a fellebbezés jogával mint demokratikus alapjoggal, hanem azok, akik ezt a káoszt hagyták kialakulni, és azon szavazókörökben dolgozó tagok, akik sajnos pontatlanul végezték el a munkájukat. Senki nem akarja bántani azokat és kifogásolni azok munkáját, akik azt tisztességesen végezték el a szavazókörök döntő többségében, pusztán arról van szó, hogy az Országos Választási Bizottság sajnos, kezeit föltartva, hagyta a káoszt kialakulni. Érdemben nem foglalkozott a beadványokkal, és még ezekben a jelentésekben sem tért ki részletesen ezekre az anomáliákra, noha itt már a szóbeli előterjesztésnél legalább némi jelzést kaptunk ezekre.

Tételesen nem igaz, hogy az 1154 szavazókörben hiánytalanul megtörtént az újraszámlálás, 105 szavazókörben megtagadták a szavazatok újraszámolását. Nem hallgathatjuk el, amit mindkét jelentés elhallgat, miszerint a szavazókörök közül 229-ben meg kellett változtatni a szavazás eredményét, ami 25 százalékos hibaarányt mutat a választási szervek működésében, és ami teljességgel elfogadhatatlan, különösen, ha arra emlékezünk, hogy egy képviselői mandátum akár egyetlen szavazaton múlhat.

Azt javasolom a tisztelt Háznak, hogy a belügyminiszter asszony határozati javaslatát azért ne fogadja el, mert a fő bűnös véleményem szerint a miniszterelnök úr, aki elindította azt a kampányt, amely alkotmánysértő, és alapjaiban rengette meg ennek a népszavazásnak a hitelességét és minden pozitív célját. Az Országos Választási Bizottság elnökének beszámolóját pedig azért javasolom elutasítani a tisztelt Ház részéről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert az Országos Választási Bizottság véleményem szerint nem használta ki a rendelkezésre álló jogi lehetőségeket, és emiatt mindenképpen felelős azért, hogy ez a helyzet kialakult Magyarországon. (Közbeszólások: Idő!)

ELNÖK: Képviselő Úr! Ötperces felszólalási időkerete volt. Köszönöm szépen.

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 56 2005.03.01. 6:49  51-77

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott két törvényjavaslat, amely az ügynökmúlttal foglalkozik, mindkettő célja az, és ezt el is mondták itt a vitában az előterjesztők, hogy a magyar társadalom szembenézhessen az 1990 előtti évtizedeket felölelő múltjával, és hozza nyilvánosságra az ügynökakták tartalmát. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy az emberek nem jelentkeztek ügynöknek, tudjuk, hogy nagyon kevesek kivételével senki nem akart ügynök lenni, azaz a főbűnösök azok, akik megkonstruálták, és akik a társadalom alávetettségének fenntartása érdekében működtették azt a rendszert, amely részben az ügynökhálózat létére épült. Ezzel együtt azt is tudjuk és érezzük, hogy az ügynökdossziék nyomon követhetetlensége, az ügy minden ellentmondásossága ellenére is jogunk van megismerni minden fellelhető dokumentumot, hogy az ügynökrendszer működtetőit és az ügynökmúlttal terhelteket ki lehessen zárni a közéleti tisztségekből.

Ugye, tisztelt előterjesztő szocialista képviselő urak és hölgyek, ez egy nagyon fájdalmas döntés? Ugye, önök is tudják, hogy mennyi politikai sandaság, őszintétlenség, az információkkal való visszaélés szándéka húzódik meg a háttérben? És úgy tűnik, még az sem okoz gondot az elmúlt 15 év politikai vezetőinek, ha erre akár az ország is rámegy.

A környező országok a saját kis rendszerváltoztatásukkor meghozták, jobbára meghozták ezeket a döntéseket. Ezért a politikai, társadalmi és gazdasági nehézségek, válságok sokkjaival együtt ügynökügyeik is elviselhetőbbé váltak. Talán ezek az országok nem véletlenül tudhatnak magukénak ma már jobban működő gazdaságokat, és talán nem véletlenül rendelkeznek egészséges nemzettudattal, hiszen ebben is előbbre tartanak; mára már előbbre tartanak nálunk.

A társadalom tudomása szerint a magyar rendszerváltoztató Kerekasztalt és az azóta működő Magyar Országgyűlést nem akadályozta senki és semmi abban, hogy hazánkban is rendezzék ezt a kérdést. Úgy tudjuk, senki és semmi nem akadályozta, mégsem tették. Pedig sokan lennének kíváncsiak arra, hogy a Kerekasztal által a múlt hibáit a jelenbe átsegítve, a megoldatlan és lezáratlan ügynökügyek és azok elágazásai mennyiben befolyásolták a rendszerváltoztatás mindennapjainkra kiható stratégiai kérdéseit, a pártstruktúra kialakulását és változásait, a földkérdést, a mezőgazdaság válságba jutását, az országos és önkormányzati privatizációkat, a médiaviszonyokat, a határon túli magyarokhoz való viszonyulást, az uniós csatlakozás alakulását, külpolitikánkat, azaz az életszínvonal alakulását, amelyet az információktól elzárt ember nem is köt össze az ügynökmúlt tényeivel, illetve az ügynökmúlt feltáratlanságával.

 

(12.20)

Mennyiben függnek össze ezek az elvarratlan szálak a dühöngő korrupcióval, a naponta a zsibvásáron is kapható ügynöklistákkal, a multik terjeszkedésével, annak módjával? Mennyiben függnek össze ezek az elvarratlan szálak azzal, hogy végre megtudhassuk, mikor kezdődött a rendszerváltoztatás? 1982-ben, a Világbank szerződéskötésével? 1988-ban? 1989-ben? 1990-ben? Esetleg még előbb? S pontosan mi volt ennek a célja?

Ne felejtsük el, bármennyire is már a múlt kartotékai közé szeretnénk tolni ezt az ügyet, mégiscsak a D-209-es alakított kormányt ebben az országban 2002 júniusában. Sokféleképpen ítélik meg az ő munkáját, sokféleképpen ítélik meg az ő személyiségét. De tudjuk, hogy ki ő? Biztosan tudja valaki azt, hogy kicsoda ő? Nem tudjuk. Tud itt bárki is biztosat állítani arról, hogy ezek a folyamatok így vagy úgy, jobban vagy kevésbé, hogyan befolyásolták ennek az országnak a sorsát? Nem tudjuk. Ha valaki tudja, az talán majd elmondja ebben az általános vitában. Ezért nem az az igazán lényeges ma már, hogy kit és hogyan szerveztek be, kényszerítéssel, zsarolással vagy önként, hanem az, hogy a nyilvánosság megteremtésével éppen a további zsarolhatósági potenciált vegyük el az ezzel visszaélő vagy visszaélni bármikor képes erőcsoportok, szervezetek kezéből.

Tisztelt Országgyűlés! Semmit nem lehet elveszíteni teljesen, csak az időt, mert minden, amit elveszítünk, a mulasztás által vész el. Egyetértünk azzal, sőt elsőrendűnek tartjuk, hogy legalább több időt ne veszítsünk, ezért támogatjuk az ügynökakták legteljesebb nyilvánosságra hozatalát. Minden előrelépésnek számít, ami többet enged láttatni a múltból, mint amennyit ma érzékelünk.

Azonban a beszédem, hozzászólásom lényege mégsem az volt, amit eddig elmondtam, hanem az, ami ezután következik. Ugyanis ne higgye a hét előterjesztő szocialista képviselő, hogy jelen pillanatban az Országgyűlés abban az erkölcsi és morális helyzetben van, hogy ezt a döntést büntetlenül meghozza. A kérdés az, hogy meghozhatja-e ezeket a törvénymódosításokat most az Országgyűlés valamiféle erkölcsi magaslatról, miközben eleddig hallgatólagosan, csendestársként tizenöt éven keresztül részese volt a játszmának. Megteheti-e ezt büntetlenül? A választ mindannyian tudjuk, legalábbis magunkban: nem teheti meg. Ezért meggyőződésem, hogy akkor jár el az Országgyűlés helyesen, ha e két törvényjavaslat elfogadása után feloszlatja önmagát, ezzel teremtve alapot és egyben lehetőséget a társadalom erkölcsi megújulásához. És ezzel tud utat nyitni a valódi rendszerváltoztatás megindításához. Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen módja a tabula rasának.

Látom szocialista képviselőtársaim arcán, hogy ugyanolyan politikai lufinak gondolják a felvetésem, mint amit ők szoktak eregetni. Kérem, olvassák el a hozzászólásom, gondolják végig, és pontosan tudni fogják, hogy az önök előterjesztésének van egy párja, ez pedig az Országgyűlés feloszlatása.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 156 2005.03.08. 15:12  149-259

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Balogh Gyula képviselő úr és jómagam nevében újólag jelentkeztem hozzászólásra, mert egy újabb lista jelent meg az interneten, egyfajta állítólagos III/III-as csoportfőnökségi lista. Amiatt is jelentkeztem újólag hozzászólásra, mert jól láthatóan az eddig ellenőrizetlenül megjelent információk alapján egyszerre folyik a szerecsenmosdatás, az önmosdatás, az önfényezés, valamint a befeketítés. Azért is jelentkeztem újra hozzászólásra, mert napról napra erősebb a meggyőződésünk, hogy az úgynevezett ügynöktörvény konkrét tervezett javaslatán túl, amire jól rávilágít az éppen a sajtóban mindenfelé folyó társadalmi vita, sokkal több minden mutatkozik meg, mint amire maga a törvény orvoslást szeretne nyújtani.

Mielőtt kitérnék az utolsó pontra, a múlt heti hozzászólásomat kiegészítve én is szeretnék néhány konkrétumot önök elé tárni, hogy alapvetően miért is támogatjuk ezt a javaslatot, és mi a kifogásunk vele szemben. Azért támogatjuk, mert biztosan többet mutat meg a múltból, mint amennyit eddig láttunk belőle, és már-már banalitásnak tűnik, de mélyen igazak azok a szavak, hogy aki nem ismeri meg a múltját, az a jövőjét sohasem fogja megtalálni. Ebben bizonyosak vagyunk.

Megfelelő szabályozással kiveheti a fegyvert a zsaroló erők kezéből, ezért is támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Én magam személyesen is támogatom, mert a Medgyessy-bizottságban dolgozva személyesen is megtapasztaltam, szembenézhettem az állampárti elnyomó gépezet ördögi malmának különböző fogaskerekeivel, amelyek ezt az egész rendszert fölépítették, és a társadalom alávetettsége fönntartásának érdekében működtették, elsődlegesen is az állampárti diktatúra működtetőivel, az állampárt felső és megyei vezetői szintjeivel, a BM III-as főcsoportfőnökségével. Világosan láthattuk, hogyan dolgoztak át és össze a III-as főcsoportfőnökség III/I-es, III/II-es, III/III-as és további csoportfőnökségeibe beosztott emberek, mennyire nem volt ez hermetikusan elválasztott munka egymástól. Megismerhettük, amennyire lehetett, a tartó tisztek munkáját, megismerhettük az szt-tisztek munkáját, megismerhettük a társadalmi kapcsolatosok munkáját, akik nem mások voltak, mint általában a vállalatvezetők és a különböző vezető beosztásban dolgozók, megismerhettük a hálózati személyek, ügynökök, besúgók munkáját.

 

(A jegyzői székben Podolák Györgyöt Nagy Nóra váltja fel.)

Illetve nem ismerhettük meg, ma sem beszélünk arról, hogy kik azok a milliók, a társadalom milliói, akiket vagy figyeltek vagy nem, vagy áldozatai voltak a megfigyeléseknek vagy nem, de bizonyára az ő alávetettségük fönntartása volt a célja a rendszernek. Hovatovább már oda jutunk, ott tartunk a szerecsenmosdatásban és az önfényezésben, hogy már-már annak kell morális lénynek tekinteni önmagát, aki nem hagyta magát beszervezni, és senki nem beszél az igazi kárvallottakról, azokról, akiket megfigyeltek, és akikről olyan jelentéseket tudtak eljuttatni az állampárt mozgatóihoz, mozgató embereihez, akik ezeket a jelentéseket elolvasva és ebből a tanulságokat leszűrve embereket és családokat tudtak egzisztenciális és egyéb hátrányokba taszítani.

Azaz támogatjuk a javaslatot, azonban két dolgot föltétlenül hiányolunk belőle. Egyrészt még a preambulumban sem említi meg, hogy ki a főbűnös. Szerintünk a főbűnös megnevezhető: az az állampárti gépezetrendszer, amely működtette, kitalálta és megbízást adott az úgynevezett - pontatlanul mondom - ügynökhálózatnak.

(14.00)

Ugyanakkor hiányzik belőle egy olyan rendelkezés, amely beépíthető lenne, ez pedig nem más, mint az összeférhetetlenség - szépen fogalmazva, nevezhetjük nevén is a dolgot: azt a személyt, aki az állampárti elnyomó gépezet bármelyik pontján is bizonyíthatóan szerepet vállalt, szeretnénk a közélettől távol tudni. Hiszen nem büntetés az, ha valaki nem tagja az Országgyűlésnek, nem lehet az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a miniszterelnök és egyéb állami szervek által kinevezett felsővezető, hiszen nagyon sokan élnek így az országban - több millióan -, akik ilyenfajta szervezeteket nem vezetnek, nem igazgatnak, és semmi bajuk nem történik.

Most pedig arról a környezetről szeretnék szólni néhány szót, amelyet az elmúlt 15 év politikája teremtett meg. Ennek működése kódoltan, törvényszerűen magában hordozta, hogy a társadalom egy idő után kénytelen lesz visszaöklendezni a rendszerváltoztatás alapvetően megemészthetetlen igazságtalanságait. A demokratikus intézmények felállítása szükséges, de nem elégséges feltétele a rendszerváltoztatásnak, ezt mindannyian tudjuk. Sokan szoktak érvelni - azok, akik szeretik befejezettnek tekinteni a rendszerváltoztatást -, hogy hiszen a jogi keretek, a politikai keretek megteremtődtek, működik az Állami Számvevőszék - mindig ez a sorrend -, az Alkotmánybíróság, az állampolgári jogok hivatala és így tovább. De mindannyian tudjuk, elsősorban a matematikából, hogy nagyon szigorúan meg lehet mondani, melyek azok a rendszerek, amelyeknek van szükséges, de elégtelen, szükséges és elégséges feltétele. Szerintünk a rendszerváltoztatásnak a politikai és az úgynevezett demokratikus intézményrendszer kialakítása csupán szükséges, de nem elégséges feltétele volt.

Hiszen hogyan lehet az, hogy egy amorális, velejéig romlott logika alapján működő rendszer felváltása éppen morális alapon nem történik meg, csak az intézményrendszer megkonstruálásával? Éppen a lényegben nem történt változtatás, sőt úgy gondolom, azt érzem, hogy ezekre az úgynevezett demokratikus intézményekre való hivatkozás még fájóbb következtetést kell kialakítson bennünk, hiszen ezek továbbörökítették ezeket az igazságtalanságokat, sőt átfordították bizonyos szempontból az igazságtalanságokat számon kérők mondatait. Tulajdonképpen felszólítanak arra, ha bárki ezeket az alapvető igazságtalanságokat támadja, hogy ezt az illető hagyja abba, ezek avítt, idejétmúlt, lejárt, moralizáló, nem idevaló, szélsőséges, és még lehetne sorolni a jelzőket, micsoda felvetések. Hiszen aki az érvek és a gyűlöletmentes fogalmazás alapján felveti az elmaradt rendszerváltoztatás igazi hiátusát, mégpedig a morális alapok megkeresését, arra darázsfelhőként csap le az értelmiségi közélet egy része, a politika; a sajtóról nem is beszélve - inkább nem is ír róla vagy egészen mást tesz vele.

Most úgy tűnik, hogy az ügynökügyek a médiát is elkezdik foglalkoztatni. Ez egy érdekes kérdés, éppen ezért talán éppen ennek kapcsán lehetne visszakanyarodni a rendszerváltoztatás elmaradt morális alapjainak a megépítéséhez. A társadalom pedig nem érti, hogy ha működik az Állami Számvevőszék, működik az Alkotmánybíróság, működik az állampolgári jogok hivatala, akkor hogyhogy nem lehet beszélni alapvető és mindenki által érezhetően tudott igazságtalanságokról. Hiszen nagyon szépen megindokolták, de mégiscsak igazságtalanság volt, hogy nem lehetett legalább a termőföldet reprivatizálni. Lehet, hogy ma a gazdák nem itt tüntetnének, a Kossuth téren, hanem lehet, hogy a boldogabb jövőjüket tudnák építeni, ha visszakapták volna a földet. De erről ne vitatkozzunk, mert az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy ezt nem lehet. Értjük, megindokolták.

Megindokolták, hogy igazságtalanság volt, illetve nem indokolták meg, de mélyen igazságtalan dolog volt, hogy a rendszerváltoztató kerekasztal-megbeszélések ellenére nem rendezték a 90-es évek elején a határon túli magyarokhoz való anyaországi viszonyt, az állampolgárságot - nevezzük nevén! Ugyan csikorogva, de megindokolták, és mégis milyen igazságtalan dolog volt, hogy nem léphetett hatályba a Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvény. Ódon, avítt, idejétmúlt - ismerjük. Nem idevaló, túllépett már rajta az idő - mind ismerjük. A társadalom ezen nem lép át. Lehet, hogy el kellett telnie 10-15 évnek ahhoz, hogy ezt visszaöklendezze, lehet, hogy ha ezek az ügynökügyek nem jönnek elő, akkor erre később kerül sor, de hogy nem úsztuk volna meg, az teljesen nyilvánvaló.

Kijelenthetjük, hogy ennek a morális alapú rendszerváltoztatásnak az elmaradása okán - részleges rendszerváltoztatást nem ismerve - Magyarországon nem történt meg az a fajta rendszerváltoztatás, amit az embereknek megpróbáltak bemutatni az elmúlt 15 évben. Márpedig az ügynöktörvény éppen ennek a morális alapú rendszerváltoztatás alapjainak a hiányáról szól. Arra kérek mindenkit, senki ne mondja, hogy nem időszerű moralizálni, nem időszerű ezeket a kérdéseket legalább kérdésként idehozni az Országgyűlés elé. Véleményünk szerint mindennél időszerűbb, hiszen a problémák nem úgy jelentkeznek a társadalom asztalán, mint a befőttesüvegek a spájzban, hogy az elsőt levesszük, majd a másodikat, harmadikat, negyediket. Egyszerre kell foglalkozni a családok mindennapjait rendkívüli módon megnehezítő társadalmi, anyagi nehézségekkel, egyszerre kell foglalkozni az adótörvényreformmal, szociális reformmal, kórház-privatizációval, illetve a kórház-privatizáció elvetésével és az elmaradt rendszerváltoztatás morális alapjainak a megkeresésével. Ezek párhuzamos feladatok, az Országgyűlés elbírja ezeket az ügyeket, érdemes ezeket egymás mellé sorolni, nem pedig egymás után tologatni.

Ezért támogatjuk, még egyszer mondom, alapvetően a kezdeményezést. Szükségesnek tartjuk az összeférhetetlenség kimondását, szükségesnek tartjuk legalábbis deklarálni, hogy a fő bűnös az elnyomó rendszert működtető állampárt megfelelő apparátusrendszere volt. Ugyanakkor szeretném megismételni azt a határozott meggyőződésünket, amelyet múlt héten is elmondtam röviden, hogy akarva-akaratlanul, nem bántva senkit, én magam is részese voltam; akarva-akaratlanul a politika csendestársként nézte ezt az elmúlt 15 évet, nézte, hogy ez az ügy hogyan nem oldódik meg, mennyi sarat hord össze. Soha nem fogjuk már megtudni, hogy egy-egy döntésnek van-e köze az elvarratlan ügynökügyekhez vagy nincs. Soha nem fogjuk már megtudni, hogy a magyar családok életszínvonal-alakulása mennyiben függött össze és mennyiben nem az elmaradt rendszerváltoztatás morális alapjainak az elveszítésével. Éppen ezért azt mondjuk, hogy az Országgyűlés átmentheti a megmaradt morális tőkéjét a következő Országgyűlés számára.

És ne féljenek, nincs kételyünk abban, hogy nagy részében hasonló személyi összetételű lesz, abban az esetben, ha ennek a törvénynek az elfogadása után - Wiener képviselő úr mondta: amit nem lehet megakadályozni, annak állj az élére; álljanak az élére, hozzanak egy javaslatot, amelyet a lengyel országgyűlés, úgy tűnik, tárgyalni fog - az Országgyűlés feloszlatja önmagát, ezzel elismerve saját morális felelősségét, és utat nyit az igazi rendszerváltoztatás megkezdéséhez. És nem kell félni, Wiener képviselő úr, a parlament személyi összetétele nagyrészt ugyanez lesz, csak lesz egy óriási különbség: némi erkölcsi tőkét ezzel a lépéssel összekotor magának ahhoz, hogy azt a munkát befejezze, amelyet hogy ez az Országgyűlés 2006 tavaszáig hogyan fogja befejezni, afelől súlyos kétségeim vannak. Talán ahhoz némi erkölcsi tőkét össze tud magának kotorni, és akkor újjá tudja szervezni azt a politikai munkát, amely jelen pillanatban a Magyar Országgyűlésben, illetve a társadalomban nem megfelelően folyik.

Lesz még egy javaslatunk Balogh Gyula képviselő úrral - ezzel párhuzamosan nyújtjuk be, a kettő közül egyet csak elfogad a tisztelt Ház -, ez pedig egy vizsgálóbizottság felállítása, amelynek a neve - most csak hevenyészve mondom - az elmaradt rendszerváltoztatás okainak feltárásáról szól.

 

(14.10)

Ebben összefoglaljuk azokat a kérdéseket, amelyeket az előttem szóló szocialista képviselő úr - aki most mosolyog - az előbb mély és nagy átérzéssel próbált itt feszegetni, ezeket leírjuk, benyújtjuk a tisztelt Háznak, és kérjük az Országgyűlés támogatását, hogy az elmaradt rendszerváltoztatás okainak kivizsgálásáról szóló vagy erre a célra létrehozott vizsgálóbizottságot szavazza meg, és álljon neki annak a munkának, amit eddig nem végeztünk el.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki és a független képviselők soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 192 2005.03.08. 3:16  149-259

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vita azon részébe nem kapcsolódtunk be, ahol az előterjesztett törvényjavaslathoz benyújtott törvénymódosítási javaslatokat és egyéb technikai teendőket soroltak föl képviselőtársaink. Mi magunk nem nyújtottunk be. Megnézzük, hogy mely szakaszok nyíltak meg - biztos vagyok benne, hogy szinte mindegyik -, és ha úgy látjuk indokoltnak, akkor kapcsolódó módosító javaslatként be fogjuk nyújtani a saját elgondolásainkat. Ha lesznek olyan módosító javaslatok amelyeket tudunk támogatni, akkor pedig így fogjuk megoldani, hogy a törvény elfogadhatóvá váljon számunkra.

Számunkra ez a kérdés politikai és társadalmi értelemben érdekes, hiszen természetesen mondhatják azt a pártok, hogy jelen pillanatban ilyen százalékon vagy olyan százalékon áll a népszerűségük, át lehet vészelni ezt a rendkívül súlyos időszakot, amelyet ma Magyarország morálisan és lelki szempontból megél; függetlenül attól, hogy megy-e a vállalkozónak vagy nem megy, megy-e a kft. vagy nem megy, az emberekből sugárzik az, hogy nem ezt várták az elmúlt 15 évtől. Hitegethetjük magunkat, hogy ha az ellenzéki oldal megakadályozza a kormányoldal előterjesztését, akkor neki lesz jó, a kormányoldal hitegetheti magát azzal, hogy ha elfogadják a javaslatot, majd ő áll az élére, és majd Gyurcsány Ferenc fog ebből pozitív pontokat magának begyűjteni, mert lám, ő megoldotta. Szerintem egyik sem igaz. Egy viszont igaz: miután a szocialisták hozzányúltak a tűzhöz, és ezt nem fogják tudni megoldani, az nemcsak a fejükre fog ráborulni, hanem az egész parlament fejére fog ráborulni az a bili - ebben egyetértek Wiener képviselő úrral -, amely tényszerűen bizonyára a Medgyessy-ügy kirobbanása óta kódolva volt ebben az országban.

Én azt kérem a tisztelt Országgyűléstől, hogy ha érezzük ezt a nyomást, és érezzük ennek az egész helyzetnek a megoldási kényszerét, akkor most valóban legyen olyan négypárti - illetve én nem szeretnék feladatot adni a négy pártnak, mert nyilván ez meglehetősen illetlen fölszólítás lenne -, oldják meg olyan egyeztetési keretek között a jelenlegi javaslat elfogadhatóságát vagy elfogadását, hogy ebből törvény és alkotmánymódosítás legyen, ha kell, mert egyébként az egész Országgyűlés alatta fog maradni. Az eddig lefolytatott vita bennem egyébként megerősíti, hogy jogos az a kezdeményezésünk - függetlenül attól, hogy most kinek-kinek a fejében mi van erről, mit gondol erről -, hogy igenis föl kell állítani egy vizsgálóbizottságot, amely az elmaradt rendszerváltoztatás okait föl kell hogy tárja a társadalom előtt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mert akármit gondolunk róla, igenis kárt okoz az, hogy az egyik politikus azt mondta egy lakossági fórumon, hogy itt Gorbacsov és nem tudom, milyen megállapodás volt, a másik pedig azt mondta, hogy az ellenzék kényszerítette térdre az akkori pártállamot. Ezt tisztán látni kell.

Köszönöm szépen, elnök asszony, és köszönöm szépen a türelmét.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 200 2005.03.08. 2:34  149-259

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Herényi frakcióvezető úr előbbi felszólalásának utolsó mondataiból levezethető szerintem a lényeg: valóban egyetlenegy pártnak, a Magyar Szocialista Pártnak nem volt semmiféle erkölcsi alapja arra, hogy ezt a javaslatot benyújtsa, mégis ő nyújtotta be.

Ha végiggondoljuk ezt a logikát, és én ebben egyetértek vele, akkor az emögött húzódó erővonalak mutatnak rá arra, hogy egyre ingoványosabb talajra kezd rátévedni a Magyar Országgyűlés. Ezt én két percben nem kívánom kibontani. Itt nyilván mindenki elengedhetné a maga fantáziáját, hogy mi miatt volt rendszerváltoztatás, ki vezényelte ezt, ki hagyta, hogy úgy vezényeljék, elegendő ereje lett volna-e azt a fajta vezénylést másféle módon végigvinni az országon - ettől kezdve minden találgatás.

És nyilvánvalóan mind Pető Iván, mind Wiener képviselő úr korábbi hozzászólásai világossá tették számunkra, hogy noha ezek a megjegyzések eddig is jelen voltak a társadalomban, hogy itt paktum-rendszerváltoztatás történt, de mégsem ez volt a fő csapásirány, mégsem ez volt a fő erővonal. Azt próbálták a magyar társadalommal elfogadtatni, hogy a demokratikus ellenzék térdre kényszerítette az akkori államhatalmat, és az akkori demokratikus ellenzéknek lényegesen nagyobb volt a mozgástere, annyit használt ki ebből, amennyit sikerült. Ezek szerint nem így történt, és nyilvánvalóan a magyar társadalomnak hihetetlenül fontos igénye az, hogy akkor végre valóban megismerje a múltnak ne csak azt a szeletét, hogy mi történt az ügynökügyekben, hanem pontosan hogy is történt a rendszerváltoztatás - a kezdő dátum véletlenül nem az 1982-ben megkötött világbanki szerződés volt?

Ebből rengeteg fontos kérdés bontakozik ki. Ezért mondjuk azt, csatlakozva Dávid Ibolya elnök asszonyhoz - és nem szeretném őt ebbe a körbe méltatlanul behúzni, de mégiscsak ő mondta ki először -, hogy ha a Magyar Országgyűlés március 15-ig nem hozza meg, nem alkotja meg a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló törvényt, akkor oszlassa föl önmagát. És szerintünk ez a megoldatlan kérdés összefügg a rendszerváltoztatással és az ügynökügyekkel - egyiket se akarja megoldani az Országgyűlés. Akkor higgyék el, az lesz a vége, hogy a Magyar Országgyűlésnek valóban szembe kell néznie az önfeloszlatás tényével. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 232 2005.03.08. 1:50  149-259

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Folytatva Répássy képviselő úr logikáját, egyre mindenképpen készüljenek fel az előterjesztők: ha egy olyan besúgó neve nyilvánosságra kerül, amilyenre Répássy úr utalt, tehát akit zsarolással szerveztek be, méghozzá meglehetősen aljas módon, és ő, vállalva azt, hogy államtitkot hoz nyilvánosságra, sajtótájékoztatón elmondja, hogy ki és milyen módon szervezte be, majd őt utána perbe fogja az államapparátus megfelelő részlege államtitoksértéssel, azt a próbapert majd megnézem, amikor egy ilyen emberiességi kontra államtitok-sértési kérdésben, amely átnyúlik a rendszerváltoztatás előtti diktatúra működési rendszerének bemutatására, a bíróságnak ítéletet kell hozni.

Azt gondolom, a bíróságok olyan pereket fognak a nyakukba venni abban az esetben, ha ez így marad, mert egyben biztos vagyok, lesznek olyan besúgók, akik érthető okokból, hiszen ők a saját környezetükben akár számkivetettek is lehetnek a legsúlyosabb esetben, legalábbis érzelmileg és elfogadottság szempontjából, akik bizony nem fognak habozni államtitkot sérteni, és utána indulnak a próbaperek. Hogy azután azok hol állnak meg? Azt gondolom, hogy ezt ez a törvényjavaslat, amit mi, még egyszer mondom, szeretnénk mindenképpen megszavazni, biztos, hogy nem fogja kezelni.

Javaslom, hogy Répássy úr logikáját ebből a szempontból is gondolják végig, mert nem biztos, hogy ő fogja följelenteni, hanem az illető fogja megnevezni a beszervező szt-tisztet, méghozzá a személyes adataival együtt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 56 2005.03.21. 2:32  55-61

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! A Mega-Logistic Részvénytársaság 2004. november 15-én több mint 75 százalék mértékű, közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett a Siklósi Kórház Közhasznú Társaságban. A siklósi önkormányzat november 12-én a privatizációt támogató döntés mellett úgy határozott, hogy egyik ingatlanját a hozzá tartozó ingóságokkal együtt a kht.-nak adományozza. A siklósi önkormányzat és az új tulajdonosi összetételű közhasznú társaság szerződésben rögzítette, hogy az önkormányzat az önként vállalt járó- és fekvőbeteg-ellátási kötelezettségének a társaság útján tesz eleget. A szerződést határozatlan időre kötötték, de tíz éven túl az szabadon felmondható. Minderről a papírok tanúsága szerint értesítették a tisztelt minisztériumot is.

Információim szerint az önkormányzat már 1998-ban, a közhasznú társaság akkori létrehozásával együtt privatizálta a jobban fizető járóbeteg-ellátást. A gazdálkodás a könyvvizsgálói jelentések szerint évekre visszamenőleg súlyos, évek óta megoldatlan gondokat, kilátástalan pénzügyi helyzetet jelez. Mindezt tovább súlyosbította az országos egészségügyi finanszírozás 2003-as visszavonása, illetve megnyirbálása.

Tisztelt Miniszter Úr! A siklósi kórház dolgozói és a környéken lakók semmit nem tudnak a privatizáció céljáról, nem hallanak az új tulajdonos terveiről, a gazdálkodást javító és a színvonalat legalább megőrző, de még inkább magasabb szintre emelő elképzelésekről. Ezért a következő kérdéseket kívánom feltenni önnek.

Kivel van érvényes és hatályos szerződése az egészségpénztárnak a siklósi kórházban végzett járóbeteg-ellátás finanszírozására? Kivel van érvényes és hatályos szerződése az egészségpénztárnak a siklósi kórházban végzett fekvőbeteg-ellátás finanszírozására? Mi a garancia arra, hogy a kórház új tulajdonosa jobban fog gazdálkodni, mint ahogy a kórház gazdálkodott az előző tulajdonosi szerkezetben? A tisztelt minisztérium rendelkezésére álló adatok alapján tapasztalható-e változás a kórház gazdálkodásában az elmúlt négy hónap alatt? Számíthatnak-e a dolgozók arra, hogy állásban maradnak, vagy elbocsátás várhat rájuk? Ha az utóbbira kerül sor, úgy az mennyi orvost, nővért és más dolgozót érinthet?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a független képviselők soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 60 2005.03.21. 1:05  55-61

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Elég keveset hallottam ahhoz, hogy válaszát el tudjam fogadni, már csak azért is, mert az új tulajdonos a cégnyilvántartás szerint ingatlanforgalmazással foglalkozik. Ezt Kékkői képviselő úr is megerősítette itt, az Országgyűlésben néhány hónappal ezelőtt. Úgy látom, hogy ez nem más, mint egy tőről metszett ingatlanügylet, meglehet, sajnos a nagyobbik ellenzéki párt zöldtagozatának megyei elnöke vezényelte le így egyébként ezt az egészet, és sajnos a pezsgős koccintáson a sajtó híresztelései szerint az ügyet segítő szolgálatai miatt ott volt a nagyobb ellenzéki párt volt pécsi polgármestere is. De Kékkői Zoltán képviselő úr nem vett részt a pezsgős koccintáson, hiszen ő éppen a kampány közepén azon dolgozott, hogy a népszavazás sikeres legyen, és ilyen ingatlanügyleteket ne lehessen nyélbe ütni.

Mindezeken túl én azt mondom önnek, hogy a kormány egészségpolitikájának hiánya ad segítséget az ilyen típusú önkormányzati kórház-privatizációkhoz, ezért sajnálattal, de válaszát nem tudom elfogadni, és ezt kérem a tisztelt Országgyűléstől is.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 273 2005.03.21. 4:47  272-273

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Március 19-én és 20-án volt az 1990-es marosvásárhelyi pogrom 15. évfordulója. A fekete márciusnak is nevezett, a román fegyveres erők által passzívan támogatott, négy vagy öt halálos áldozattal és több száz sebesüléssel, többek közt Sütő András szemének kiverésével járó magyarellenes etnikai pogrom felelőseit a mai napig nem nevezték meg, és senkit nem állítottak bíróság elé.

Fejszékkel, cséphadarókkal, bunkósbotokkal felfegyverzett, leitatott román parasztokat vittek be szervezetten, teherautókon Marosvásárhelyre, akik rátámadtak a fegyvertelen, jogaiért, iskoláiért békésen tüntető magyarságra, mindössze néhány hónappal a népirtó, faluromboló Ceauşescu-rezsim 1989. decemberi bukása után. A román katonaság és a rendőrség nemhogy beavatkozott volna, hanem lezárta az utakat, nehogy a magyar falvak megsegítsék bekerített övéiket. Mindez a szervezettség, a fegyveres erők passzív támogatása a pogromhoz megalapozottá teszi az emberiség elleni, tehát el nem évülő bűncselekmények gyanúját.

Mint mondtam, senkit nem állítottak bíróság elé - mármint az elkövetők közül. Mert az áldozatok közül közel ötven, erdélyi magyar és a segítségükre siető cigány testvérünk szenvedett el hosszabb vagy rövidebb ideig tartó börtönbüntetést. A legismertebb a vármezői Cseresznyés Pál esete, aki ártatlanul töltött hat évet a börtönben, különböző megaláztatások közepette. Tárgyalása komédia, koncepciós per volt, ahol a törvényesség látszata sem volt meg. Cseresznyés egészségi állapota a börtönben elszenvedett kínzások következtében sok társáéhoz hasonlóan tartósan megromlott.

A román politika több képviselője sokat tett azért, hogy Cseresznyés ne kapjon amnesztiát sem, nemhogy rehabilitációban részesüljön. Sokan az ítélet elől elmenekültek Erdélyből, vagy megbetegedtek, néhányan a börtönben követtek el állítólagos öngyilkosságot, több magyar nemzettársunkat pedig máig nem mentesítették a büntetett előélet minden hátránya alól.

És mit tett Magyarország? Ki kell mondanunk, hogy kormányaink elfelejtették ezt a szörnyűséges bűncselekményt, cserbenhagyták az áldozatokat. A Nyugat zömmel nem tud sem Marosvásárhelyről, sem a mai erdélyi állapotokról, mert az elmúlt 15 évben nem volt valódi ország- és nemzet-népszerűsítő program, amit több szomszédunk nagy intenzitással tesz évtizedek óta, akár rendszeresen hamisítva a tényeket.

Orbán Viktor kormányzása idején kétségtelenül nagy előrelépés történt, elmozdulás egy magyar nemzetpolitika irányába, de a lehetőségekhez képest sajnos ez sem bizonyult elegendőnek.

A D-209-es, majd a Gyurcsány-rezsim alatt a helyzet súlyosan romlott. Délvidéki és kárpátaljai testvéreinket megalázó vízumprocedúrával, sorban állással tartják távol az anyaországtól.

Románia a budapesti diplomácia pisszenése nélkül megnehezítette az erdélyi magyarság utazási lehetőségeit, bevezetve az ötszáz eurós kilépési díjat.

A Gyurcsány-rezsim korifeusai a népszavazási kampányban bemutatták minden idők legaljasabb magyarellenes kampányát az elszakított nemzetrészek magyarságával szemben.

Mindezek miatt a Jobbik Magyarországért mozgalom azt javasolja az Országgyűlésnek - és ezt írásban is megtesszük -, hogy a marosvásárhelyi fekete március évfordulója, március 19-e legyen parlamenti emléknap a még élő, zömmel szegény sorban élő, ártatlanul elítélt magyar és cigány nemzettársainknak.

 

(20.40)

 

Az elhunytak családjainak pedig fizessen a magyar állam havi 50 ezer forint életjáradékot. Összesen körülbelül 40-50 személyről van szó. Ez nekünk nem megterhelés, nekik azonban egyszerre gyógyírt, gesztust és némi biztonságot jelent.

A parlament emberi jogi bizottsága vizsgálja ki, kik vannak még életben, kik távoztak vagy menekültek külföldre, ennek alapján állítsák össze a támogatandók névjegyzékét, amihez készek vagyunk magunk is adatokkal szolgálni.

És végül a magyarországi kormány, de legalább a magyar ellenzék hivatalosan vesse fel a marosvásárhelyi pogrom ügyét nemzetközi fórumokon, különös tekintettel az Európai Unióra, illetve követeljenek Bukaresttől jóvátételt az ártatlanul meghurcoltak részére.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 32 2005.05.03. 10:00  17-45

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyarok Világszövetsége által 2005. február 11-12-én rendezett, “Restitutio in integrum, avagy törvényt a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállításáraö című kétnapos konferencián elhangzott előadásokra, és az azóta eltelt időszak tényfeltárói munkáira alapozva a következőkkel szeretném segíteni a tisztelt Ház munkáját, mert véleményem szerint nem az ad megoldást a külhoni magyarok számára, amelyet a kormány elénk tett, hanem egy átfogó elemzés után az itt megtett javaslataim.

A kommunizmus bukása után a Magyar Köztársaság fontosnak tartotta az igazság szolgáltatását a magyar állampolgárságuktól Nyugatra távozásuk következtében megfosztottak részére. Ezt a kérdést a magyar állampolgárságról szóló, máig hatályos 1993. évi LV. törvénnyel úgy rendezte, hogy lehetővé tette számukra a magyar állampolgárságuk egyoldalú, a Magyar Köztársaság elnökéhez intézett nyilatkozattal való visszaállítását. (11.00)

A Magyar Köztársaság alkotmánya és az Európai Unió tiltja a diszkriminációt, tilt mindennemű hátrányos megkülönböztetést. Ezért kétség nem férhet ahhoz, hogy miként a Nyugatra távozott és állampolgárságuktól megfosztott magyarok egyoldalú nyilatkozattal visszaszerezhetik magyar állampolgárságukat, akként a szomszédos államokban élő, magyar állampolgárságuktól ugyancsak megfosztott, lakóhelyük elhagyása nélkül megfosztott magyaroknak és leszármazottaiknak is jogukban áll magyar állampolgárságukat egyoldalú nyilatkozattal visszaszerezni; pontosabban: jogukban kellene álljon, de nem áll. Az, hogy nem, annak köszönhető, hogy 1993-ban a törvényhozó csupán egy befejezetlen és diszkriminatív törvény elfogadását vállalta.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az időközben eltelt 12 év alatt sok minden megváltozott. A december 5-i népszavazásnak volt egy közjogi előjátéka, amelynek során a külhoni magyarok magyar állampolgárságának kérdését, a Magyarok Világszövetsége által megfogalmazott kérdést megvizsgálta a magyar állam minden illetékes testülete: az Országos Választási Bizottság, az Országgyűlés, a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság. E vizsgálatok során kiderült: az a kérdés, hogy Magyarország kínálja-e fel a magyar állampolgárságot valamennyi külföldön élő magyarnak, egyes-egyedül Magyarországtól, a magyar politikai osztály akaratától függ. Hiszen meg sem említi a trianoni döntést felülíró párizsi békeszerződés az állampolgárság kérdését. Meg sem említi! Sem az Európai Unió nem tiltja, sem a szomszédos államok.

December 5-e után senki és semmi nem akadályozhatja meg Magyarországot abban, hogy a jóvátétel szándékától vezérelve és az egyes külföldre szakadt magyar népcsoportok egyenlő méltósága alapján a magyar állampolgárság nyilatkozattal történő megszerzéséről szóló 5/A. §-t következetesen végiggondolja, és annak a befejezetlenségéből fakadó hátrányosan megkülönböztető jellegét megszüntesse. Ugyanis történelmi tény, hogy a második világháború idején a világraszólóan igazságtalan trianoni békeparanccsal Magyarországtól elszakított magyar milliók 80 százaléka visszanyerte magyar állampolgárságát.

 

(A jegyzői székben dr. Vidoven Árpádot
dr. Hende Csaba váltja fel.)

Jogilag is alátámasztott tény, hogy sem őket, sem leszármazottaikat sem a párizsi békeszerződés, sem a revíziós törvényeket hatályon kívül helyező rendelkezések nem fosztották meg magyar állampolgárságuktól. Magyar állampolgárságuktól őket évtizedekkel később, 1960-ban a magyar-csehszlovák, 1963-ban a magyar-szovjet és végül 1979-ben a magyar-román kétoldalú, aláírt egyezmények segítségével fosztották meg.

Ugyancsak történelmi tény, hogy a kommunizmus bukása után a magyar állam az emberi jogok jobb érvényesüléséért felmondta ezeket az egyezményeket, és az Országgyűlés törvénnyel helyezte azokat hatályon kívül. Következésképp az általuk okozott kár is semmis, vagyis hatályon kívül helyezésük óta nem állapítható meg az általuk okozott állampolgárság-vesztés. Az Országgyűlés feladata ezt a jogi tényálláson alapuló megállapítást megtenni.

Még sokkolóbb az a felismerés, hogy a volt Jugoszláviának a második világháború során Magyarországhoz visszatért területein élő magyarokat és leszármazottaikat még ilyen kétoldalú kényszerszerződések sem fosztották meg a mai napig magyar állampolgárságuktól. Ennek a ténynek a közlése is az Országgyűlés felelőssége.

Ezért felkérem az Országgyűlést, hogy az állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítása során vegye fontolóra az alábbiakat:

Iktassa be az 5/A. § (1) bekezdés a) pontjában található felsorolás végére azt a három kormányrendeletet is, amelyekkel a magyar kommunista állam jogerőre emelte a szlovákiai, kárpátaljai és romániai magyarokat magyar állampolgárságuktól megfosztó államközi egyezményeket. Ezzel az egyszerű jogalkotói lépéssel igazságot szolgáltat, és szabályozza hárommillió magyar állampolgárságát, amelytől őket akaratuk ellenére, értelmetlenül fosztott meg egykor a magyar állam.

Iktasson be egy cikkelyt az 5/A. § (1) bekezdésébe, amelyben a maradék 20 százaléknyi külhoni magyar számára is a Kárpát-medencei szórványmagyarokról és esetlegesen nyugatra és keletre, például Lettországba vagy Kazahsztánba menekült, hurcoltatott, sodródott leszármazottaikról van szó. Miután az ő jogfosztottságuknak is, miként az eddig taglaltaknak a kegyetlen és embertelen trianoni békediktátum teremtette meg az elsődleges alapot, ezért számukra is egyoldalú nyilatkozattétellel kell megszerezhetővé tenni a magyar állampolgárságot.

Harmadszor: fogadjon el egy politikai nyilatkozatot a tisztelt Ház, amellyel elismeri, hogy a volt Jugoszlávia területén, a Bácskában, Baranyában és a Muraközben 1941-ben élő magyarok és az ő leszármazottaik magyar állampolgárok, akik bármikor igényelhetik állampolgárságuk igazolását, a magyar útlevelet és a konzuli védelmet.

Felkérem a kormányoldalt, ismerje fel, hogy az általam előterjesztett javaslat, amely a Magyarok Világszövetségének a népszavazás óta eltelt időszak alatt kiérlelt tapasztalatait összegzi, okafogyottá tesz minden próbálkozást, amely a külhonból Magyarországra telepedett magyarok álszenten könnyítettnek nevezett, valójában továbbra is megalázó eljárásban történő honosítását akarná megvalósítani. Ilyen természetű könnyítés elfogadása, amely továbbra is a Magyarországon letelepedetteket illetné meg, azért is elfogadhatatlan, mert felgyorsítaná a szülőföld elhagyását.

Felkérem a tisztelt ellenzéket, hogy ismerje fel a kétharmados törvényekben rejlő politikai eszközt. Ébredjen rá a maga oly sokszor deklarált, az egész nemzetre kiterjedő felelősségére, és követelje meg a külhoni magyarok számára a magyar állampolgárság nyilatkozattal történő megszerzését.

Végezetül kérem a két politikai oldalt és a független képviselőket, fogjanak össze ebben a magyar nemzet számára életfontosságú kérdésben, és szolgálják ekképp Magyarország és a magyar nemzet javát.

Magunknak pedig azt kívánom, hogy a jövőben az ilyen tényfeltáró jogi elemzéseket ne egy anyagi eszközeitől megfosztott civil szervezetnek kelljen elvégeznie, hanem a közpénzből működő illetékes testületek, legyenek azok pártok, a kormány, az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök hivatala. - Eddig a megírt beszéd.

Tisztelt Országgyűlés! Jól látható, hogy a jog nem tudta bilincsbe verni a magyarok ügyét Európában. Itt van a lehetőség az Országgyűlés asztalán. Emiatt is külön köszönöm Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének, aki meg is jelent itt az ülésteremben, és Rácz Sándornak, a Világszövetség tiszteletbeli elnökének, az ’56-os Nagy-budapesti Munkástanács elnökének, illetve a Világszövetség minden kiváló munkatársának, hogy lehetőséget nyújtottak e beszéd elmondásához. Külön köszönöm Rácz Sándornak, hogy aktív levelezésével ellátta a tisztelt Házat, a tisztelt országgyűlési képviselőket meglátásaival, és továbbra is arra biztatom, hogy minden ez ügyben föltárt igazságot és megkérdőjelezhetetlen tényt mutassanak be a tisztelt Ház előtt.

Csak az állampolgárság biztosítása adja vissza az alanyi jogi jellegen nyugvó önrendelkezést, szünteti meg a jogfosztottságot, és nem a könyöradomány. Egyébiránt, ha ezt a javaslatot ebben a formában a Ház elfogadja, úgy megszűnik a kényszer arra, hogy az állampolgárság ügye hamarosan a tisztelt Ház elé kerüljön, de szerintem nekünk jelen pillanatban a legfontosabb érdekünk e kényszer fönntartása.

A vitában elhangzottakat, elsőként vagy leginkább a Fodor Gábor által elmondottakat a következő tízpercesben tételesen fogom cáfolni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 40 2005.05.03. 10:02  17-45

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szerettem volna Fodor Gáborral szemtől szembe vitázni az általa kijelentettekkel kapcsolatban, de ő elfordította a tekintetét ettől a vitától és távozott. Megjegyzem, vezérszónoknak illik végig a teremben tartózkodni, hiszen ő a téma gazdája a saját frakciójában.

Hadd idézzek A rendszerváltás programja című, úgynevezett kék könyvből, amelyet az SZDSZ tett a választópolgárok elé a rendszerváltoztatás hajnalán: “Minden magát magyarnak valló személy és az ő jogán családja legyen jogosult a magyar állampolgárságra.ö

Szintén az SZDSZ által vezetett Ellenzéki Kerekasztal 1989. augusztus 3-án kiadott nyilatkozata így fogalmaz.: “Ha az SZDSZ ezzel nem ért egyet, akkor ezt az Ellenzéki Kerekasztal nem adja ki.ö “Alkotmányba - nem törvénybe, alkotmányba - kell foglalni a magyarok kettős állampolgárságának lehetőségét, annak jogait és biztosítékait.ö

Azt gondolom, hogy a Fodor Gábor által elmondottakra ez éppen elég lenne válaszul. Ennyit a szabad demokraták szavahihetőségéről, egyenes iránykövetéséről, hiszen nem arról van szó, hogy az oktatáspolitika területén a megváltozott gazdasági körülményekre hivatkozva ma ezt gondoltam, holnap azt. Itt a rendszerváltoztatás hajnalán rendkívül fontos, a nemzetstratégiai kérdésben letett álláspontját a Szabad Demokraták Szövetsége nemhogy nem képviseli, hanem azzal élesen szemben érvel, nem máshol, mint az Országgyűlés pulpitusán, a Ház elnökétől egy méterre.

Azt mondta Fodor Gábor, hogy példátlan dolog lenne, ha a Magyar Köztársaság megadná - nem tudjuk mennyinek, használjuk ezt a számot - ötmillió magyar nemzetiségűnek a magyar állampolgárságot. Szerintem pedig Trianon volt példátlan. Meglehetősen cinikus az az érvelés, amely elhallgat egy világraszóló, példátlan bűncselekményt, és ennek a bűncselekmények a helyretétele érdekében tett országgyűlési intézkedést nevezi példátlannak. Azt gondolom, ezt az érvét sem érdemes tovább boncolgatni. Azt mondja, nem jó a határon túli magyaroknak a kettős állampolgárság. Ezzel kapcsolatban hadd mondjak önöknek egy gondolatot!

Azt hiszem, hogy az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki ottani magyar politikai pártok vezetői, az ottani érdekképviselet, politikai képviselet terén szabadon nyilatkozhatnak, úgy, hogy a délvidéki, erdélyi, kárpátaljai, felvidéki magyarok ezt vagy azt akarják, azért, mert egy politikai közösség. Bizonyára ők sem fogják félreérteni, de egy alanyi jogon járó állampolgársági ügyben, amely megilleti azokat a magyarokat és leszármazottaikat, akik sosem mondtak le állampolgárságukról, egyetlenegy határon túli magyar politikus sem mondhatja azt, hogy nem ez a határon túli magyarok érdeke. Ugyanis ez nem politikai jog, ez egy alanyi jog, amelynek a lehetőségét föl kell kínálni midben határon túli magyarnak, és majd eldöntik - mert kérelemre indulnak az eljárások -, hogy ezzel élnek-e avagy sem. Ehhez képest Fodor Gábornak az a véleménye, hogy nekik ez nem jó, nekik ez káros, még inkább nem állja meg a helyét.

A kormány javaslatát - engedje meg, tisztelt államtitkár úr - elsősorban jóindulattal bocsánatkérésnek tekintem, hiszen nyilvánvaló lelkiismeret-furdalásból született. Önök ezzel szeretnék megkövetni a Magyar Köztársaságot, hogy félrevezették a kampányban. Bizonyára ezzel a előterjesztéssel szeretnék megkövetni a Magyarok Világszövetségét, hogy megengedték maguknak itt a Házon belül, amikor a Világszövetség tisztségviselői nem tudtak védekezni sem, hogy megengedhetetlen hangnemben pocskondiázzák őket, de mindenképpen meg kell jegyezni, hogy ez a törvényjavaslat nem a határon túlra szakadt magyarok lehetetlen és tarthatatlan helyzetét rendezi, hanem behívja őket az anyaországba, és itt próbál néhány kegyet gyakorolni irányukba, amely valóban az eddigi négy-öt éves procedúrához képest két évre csökkenti az eljárást. De ugye önök sem gondolják azt, hogy egy határon túlról a mai Magyarország területére költöző magyar állampolgár vagy család számára ez a két év is méltányos.

Ezért azt kérem a tisztelt Háztól, és beszédem is erre utalt - de egy fontos fogalmat kihagytam belőle -, hogy a dél-felvidéki, a teljes kárpátaljai, az észak-erdélyi és a Délvidék jelentős része magyarjainak, az ott élő magyarok állampolgársága alszik. Tulajdonképpen az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Magyar Országgyűlés azzal a döntésével, hogy elismerné ezt az alvó állampolgárságot, és a javaslatomra lehetővé tenné az egyoldalú nyilatkozattételt, ezzel törvényerőre emelne egy egyébként élő jogot. Ezzel csak azt tudjuk megelőzni, hogy precedens- és próbaperek induljanak a magyar állammal szemben.

Ha a Magyar Országgyűlés ezt megteszi, akkor nem indulnak precedensperek. Ha a Magyar Országgyűlés ezt nem teszi meg, akkor elindulnak a precedensperek. Ugyanis a határon túli magyarok jelentős részének állampolgársága alszik, alvó állapotban van, mert senki nem mondta meg nekik, hogy joguk van a köztársasági elnök úrhoz kérvényt intézni, amelyben kérik az állampolgári bizonyítványt, kérik az útlevelet, és kérik a konzuli védelmet.

Azt kérem a tisztelt Országgyűléstől… - és higgyék el, nem egyszerű ezt a kérést megtenni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy akik eddig négy-öt évet vártak az állampolgárságra, azoknak továbbra is megalázó módon, de valóban már csak két évet kell esetleg várni az állampolgárságra. De higgye el a tisztelt Országgyűlés, ha ennek a kormányzati törekvésnek enged, akkor egyszer és mindenkorra lekerül ez a kérdés az Országgyűlés napirendjéről, és nem lesz olyan politikai erő, aki ezt újra az Országgyűlés elé tegye.

Ha azonban a tisztelt Ház ellene szavaz ennek az előterjesztésnek, úgy szavaz ellene ennek az előterjesztésnek, abból a logikából, hogy valóban csak látszatintézkedéseket szeretne elénk tenni, és nem a lényeget, továbbra sem a lényeget próbálja meg rendbe tenni, akkor a kormányt arra kényszeríti, hogy ismét hozza a Ház elé. Ugyanis a kormány ezzel az előterjesztéssel egy dolgot bevallott: elveszítette a december 5-ei népszavazást. Egyszer és mindenkorra elveszítette a december 5-ei népszavazást, mert ha úgy érezné, hogy megnyerte, akkor ezt a törvényt nem hozta volna ide. Ha nincs december 5-e, nincs ez a törvény! Ezt mi itt mindannyian tudjuk.

Lehet ezt cáfolni, lehet ennek mellébeszélni, aki itt ül az Országgyűlésben, vagy nem itt ül, de országgyűlési képviselő, pontosan tudja, hogy ez az előterjesztés egyes-egyedül december 5-ének köszönhető. Akkor hagyjuk a kormányt kényszerhelyzetben, ne fogadjuk el ezt a javaslatot, kényszerítsük ki a kormányból, hogy olyan törvényt hozzon elénk, amely nemcsak a mai Magyarországon letelepedni szándékozó határon túli magyarok állampolgársági eljárását könnyíti - hozzáteszem, amit én benyújtottam néhány hónappal ezelőtt, közfelkiáltással fogadta volna ezt el, éppúgy, mint a szerb parlament néhány hónappal ezelőtt az övéi számára -, tehát ne csak ezt kérjük a kormánytól, hanem kérjük, hogy valóban rendezze a teljes Kárpát-medencei és a Kárpát-medencében élő magyarok leszármazottainak az ügyét.

Ennek egyetlenegy lehetősége van: “nemö gombot kell nyomni erre az előterjesztésre, ha a tisztelt kormány és az Országgyűlés nem fogadja el az általam elmondottak alapján, annak a szellemiségében megfogalmazott és benyújtásra kerülő módosító javaslatokat. Ezt kérem a tisztelt Háztól, fontolják meg, és ha szükséges, természetesen a vita további részeiben készen állok további érveket önök elé tárni.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban.)

(11.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 356 2005.05.17. 5:43  353-370

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután a kormány elénk hozta az állampolgársági törvény módosítására a maga javaslatát, ez módot adott számomra is, és ahogy hallottam, Lezsák Sándor képviselőtársam számára is, hogy - bevallom - a kormány előterjesztésének ürügyén hozzátegyük a magunk meglátását ehhez a rendkívül feszítő és súlyos problémakörhöz. Hiszen a kormány nyilvánvalóan a december 5-ei népszavazás kudarcán okulva, mégiscsak valamiféle lelkiismeret-furdalásból valami szépségflastromot szeretett volna ajándékozni azon magyar testvéreink számára, akik beköltöznek kis-Magyarország területére, és itt valami látszatkönnyítésekkel szeretné az ő állampolgársághoz való hozzájutásukat segíteni. Én a kormány ezen szándékához hozzászólni nem kívánok, hiszen én ezt valóban a szó legszorosabb értelmében csak szépségflastromnak tudom értelmezni, ez a valódi problémát nem oldja meg. Az én módosító javaslatom a valódi probléma megoldására törekszik, nevezetesen - nagyon egyszerűen el lehet mondani -: a Kárpát-medencei magyarság számára egyoldalú nyilatkozattétellel, melyet a köztársasági elnökhöz kell benyújtani, a benyújtás napjától magyar állampolgárságot tudnak szerezni.

A méltánytalanul rövid, ötperces időkeret nem teszi számomra lehetővé, hogy egy hozzászóláson belül bemutassam azt a jogi érvelést, amely ezt a politikai akaratot erősebbé teheti. Tehát nem a jogi érvelés kapcsán lehet egyoldalú nyilatkozattétellel az Országgyűlésnek engedélyezni a határon túli magyar testvéreink számára, hogy állampolgársághoz jussanak, illetve visszaszerezzék a magyar állampolgárságukat, hanem ez a jogi érvelés csak a politikai akaratot tudja erősíteni, tehát kérem, ne ebbe kapaszkodjanak bele; ugyanakkor bemutatása mindenképpen indokolt lenne a tisztelt Ház előtt, amely öt percbe sajnos nem fér bele, ennek csak a végkonklúzióját szeretném önökkel ismertetni. Az anyagot Gaudi-Nagy Tamás készítette, ezt én magam is megismertem; nem a postás szerepét játszom a tisztelt Ház előtt, magamévá tettem az ő eszmefuttatását, és saját magam által készített módosító javaslattal jöttem ide az előterjesztő és az Országgyűlés elé. Az ő eszmefuttatása nem kevesebb, mint minimum másfél tucat jogszabály áttanulmányozása után került papírra vetésre, ezek a jogszabályok pedig az 1921. évi 33. törvénycikkelytől az 1999. évi egyik törvényig nyúlnak; az összes jogszabály a magyar állampolgárság történetét viszi végig a trianoni döntéstől egészen az 1999. évi azon törvényig, amely hatályon kívül helyezte az úgynevezett baráti államokkal kötött kétoldalú szerződéseket, amelyek gyakorlatilag jogfosztást hajtottak végre, eltörölték a kettős állampolgárságot például Csehszlovákiával, a Szovjetunióval és Romániával.

Azonban a volt Jugoszláviával még ilyen szerződést sem kötött a Magyar Népköztársaság, ezért ennek a jogi okfejtésnek a végkövetkeztetése az, hogy a Délvidéken élők, mármint azok és azok leszármazottai, akik az 1941-es visszatéréskor a Muravidéken, a Baranya-háromszögben és Bácskában éltek, a mai napig magyar állampolgárok, állampolgárságuk lappang. Ezt a magyar állam soha nem ismerte el, azonban soha senki nem is fosztotta meg őket állampolgárságuktól aszerint, ahogy az állampolgárságot el tudják venni akár államok politikai akaratból.

Mismásolt a politika egészen 1921-től 1999-ig, azonban a politikai akarat mindig gyenge volt ahhoz, hogy ennek a mismásolásnak a tetejére feltegye a koronát, és azt mondja, tisztelt Kárpát-medencei magyarok, önök magyar állampolgárok, hiszen önök a szülőföldjüket nem hagyták el, vagy ha elhagyták, akkor ennek nyomós politikai okai voltak, és mivel önök magyar állampolgárok, így az önök leszármazottai is magyar állampolgárrá válhatnak.

 

(23.20)

 

Beléphetünk azon nemzetek sorába, akik ettől a lépéstől nem féltek, és bizonyára előbbre fognak jutni, mert ha többen vagyunk, messzebb jutunk, akárcsak a horvátok, Szerbia és Montenegró, Románia, Szlovákia. Szerbia és Montenegró egyébként közfelkiáltással fogadta vissza övéit a keblére, néhány hónappal ezelőtt a szerb köztársaság parlamentje, a Magyar Országgyűlésnek megfelelő döntéshozó szerve közfelkiáltással minden szerbet visszafogadott a szerb állampolgárság kötelékébe, aki a határain túl él, és magát szerbnek vallja.

Ilyen egyszerű szabályt alkottak, nem borult fel a világ, Szerbia éli az életét, Horvátország éli az életét, Románia éli az életét, csak a magyar politikai és értelmiségi elitre vár, hogy ebből az Országgyűlésből kiszorítsa azt a döntést, amelyre a rendszerváltoztatás utáni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kormányoknak sem volt elég politikai akarata. Erről szól a módosító javaslatom, kérem, ezt támogassák. Egyébiránt a jövőben más megoldások is elképzelhetőek lesznek ezen érdekek érvényre juttatására, de a legegyszerűbb politikai (Az elnök ismét csenget.) érvényre juttatás az lenne, ha a tisztelt Országgyűlés a módosító javaslatot a magáévá tenné.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 362 2005.05.17. 5:07  353-370

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Avarkeszi Képviselő Úr! Tisztelt Kormánymegbízott Úr! Abban, hogy nem értünk egyet, nem látok semmi különösebb problémát. Nyilvánvalóan önök mást kívántak szabályozni, és én a szabályozáson túlmutatóan nyújtottam be módosító javaslatot.

Hajlandó vagyok egyébként önt megkövetni azért a szóért, hogy pótcselekvés. Abból a szempontból mondtam, hogy pótcselekvés, hogy az önök javaslata ahhoz képest, hogy hány millió, állampolgárságától megfosztott volt magyar és az ő leszármazotta él a Kárpát-medencében, és a Kárpát-medencéből akár politikai, akár más okokból elszármazva, elhurcoltatva, elköltözve a világ más részeire, ahhoz képest mondtam én az önök javaslatára, hogy pótcselekvés. Nyilván a kormány eredeti szándéka szerint ez egy önállóan megálló javaslat, hiszen a kormánynak nem volt más a szándéka, mint csak azoknak könnyíteni valamelyest az állampolgársághoz jutását, akik a mai Magyarország területére költöznek.

A jogi érvrendszert, bízom benne, hogy a hazai jogásztársadalom górcső alá fogja venni, hiszen önmagában nemcsak akkor értünk el eredményt a módosító javaslattal, ha azt változatlan formában a tisztelt Ház magáévá teszi; már akkor eredményt értünk el, ha erre a jogi érvrendszerre a magyar jogásztársadalom fölfigyel, ezt ízekre szedik, mert azt gondolom, ezt a jogi munkát mindenképpen be kell fejezni, tovább kell vinni.

Ugyanakkor nyilván ön is jól érzi, hogy nem a jogi érvanyagra támaszkodik a módosító javaslatom. Ez inkább csak bemutatja azt a lehetetlen kálváriát, amire Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr is célzott, amely a Kárpát-medencei magyarság állampolgársági ügyeit övezte, ezt inkább csak bemutatja. Itt egyértelműen politikai szándékról van szó, az Országgyűlésben megvan az a politikai akarat, hogy egyoldalú nyilatkozattétellel lehetővé teszi az állampolgárság-szerzést, akkor semmiféle jogi érvelésre sem lenne szükség. Pusztán fontosnak tartottam bemutatni, hogy mi történt itt a Kárpát-medencei magyarsággal 1921 és 1999 között az állampolgársági ügyek tekintetében.

Így aztán ön azt is jól látja, hogy tulajdonképpen szükségtelen lenne szeletekre szedni ezt a problémát, és azt mondani, hogy külön szabályozzuk a délvidéki, külön azon magyarok állampolgársági ügyét, akik a mai Románia, Ukrajna és Szlovákia területén élnek, és külön mindazokat, akik egyikbe sem tartoznak bele. Még egyszer mondom: a jogi érvelés annyira fontos, és szerintem olyan mérföldkő ennek a problémának a megoldása és az ezzel való foglalkozás életében, hogy én magam indokoltnak láttam ezt módosító javaslatban mégiscsak szétszedni. Ugyanakkor az egészet valóban össze lehet tolni egy javaslattá. Nevezetesen: mindazon magyarok, akiknek felmenője magyar állampolgár volt, egyoldalú nyilatkozattétellel kérhetik a magyar állampolgárságot. Valóban megemlítettem azt is, hogy akik magyar állampolgárként vagy pedig jogfosztott módon, a magyar állampolgárságuktól megfosztva haltak meg, azok számára posztumusz adja meg a Magyar Országgyűlés a magyar állampolgárságot, hiszen ebből különböző más jogok is származhatnak. Ez nem idegen a magyar jogtól, illetve a rendszerváltoztatás utáni első parlament bizonyos körre már ezt meghozta.

Amire ön célzott, hogy nem világos, hogy a belügyminiszternek lenne-e teendője az én javaslatommal vagy pedig a köztársasági elnök úrnak, ez azért nem világos, mert a módosító javaslatom a jelenleg hatályos törvény 5/A. §-ához illik. Miután azonban a kormány ezt a szakaszt nem nyitotta meg, így ahhoz benyújtani nem tudtam, ezért tulajdonképpen az 5/A. § szellemében, de a 4. § keretei között került szabályozásra, és szó szerint átvettem: a belügyminiszter avagy a köztársasági elnök jogköre ezeket a kérvényeket vizsgálni, azt, amit az 5/A. § ebben az értelemben említ.

Tehát határozott álláspontom, hogy a módosító javaslatom mint politikai akarat megáll a lábán; a jogi támaszték nyilvánvalóan vizsgálandó, szándékunk is az volt, hogy ezt a magyar társadalom elé tárjuk. Azt megértem, ha a kormány nem támogatja, elfogadni nem tudom, ezért ha a módosító javaslat mégsem lesz az előterjesztett törvényjavaslat része, akkor más megoldásokban, de ezt az ügyet mindenképpen tovább kívánjuk folytatni.

Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 372 2005.05.17. 4:45  371-374

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Rácz Sándor szerszámkészítő szakmunkást 1956. november 16-án 23 évesen elnökévé választja a Nagy-budapesti Központi Munkástanács. November 22-23-án, valamint december 11-12-én két alkalommal is 48 órás sztrájkot hirdet a Munkástanács, miközben Rácz Sándor tárgyal az oroszokkal, és Kádárral a kijárási tilalom beszüntetéséről és a letartóztatottak szabadon bocsátásáról. December 11-én letartóztatják, majd 25. születésnapján életfogytiglanra ítélik Rácz Sándort, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése váddal.

1963-ban általános amnesztiával szabadul. A legnagyobb hatást a börtönévek alatt cellatársa, Bibó István gyakorolta rá. Az ország ügyét, a magyar ügyet soha fel nem adva, illegális szabadegyetemet működtetve 1987 tavaszán először lazul körülötte a pártállam szorítása, és meghívásra három hónapos útra az Amerikai Egyesült Államokba indul. Május 29-én Washingtonban fogadja Zbigniew Brzezinski, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadója. Amerika-szerte oly nagy lelkesedéssel fogadták a magyar emigráció közösségei, amilyenre Mindszenty József bíboros látogatása óta nem volt példa. Wass Albert elutazott sarasotai előadására, hogy Rácz Sándort személyesen megismerhesse. Ronald Reagan elnök 1987. október 20-án kelt, Rácz Sándorhoz írott levele az amerikaiak által sokra értékelt erények, a bátorság, a hazafiság, az igazságosság megtestesítőjének nevezte őt. Gereben István Washingtonban a magyarság nemzeti kincse jelzővel illette, Amerikából jövet egy hónapig a nyugat-európai magyar közösségek vendége volt, Franciaország, Németország, Anglia, Svájc, Ausztria magyarjai ünnepelték. Tollas Tibor ekkor írta “Sose szabadulvaö című versét, Rácz Sándornak ajánlva hitéért és hűségéért.

 

(23.50)

1989 februárjában második amerikai útján San Diegóban, Márai Sándor temetésén ő mondta az otthon élő magyarok nevében a búcsúztatót.

Amikor Magyarországon a rendszerváltoztatás hivatalosan is beindult, Rácz Sándorra már nem tartott igényt. A közéleti szolgálat helyett Izsákon 100 hektáros földterületen gazdálkodik, mígnem 2003. augusztus 18-án a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökévé választja. Életrajza felmutatja, hogy személyisége magába olvasztja a nemzet iránti elkötelezettséget, a kétkezi munka őszinte megbecsülését, a föld szeretetét és ismeretét, a közéleti politikai szolgálatot. Élete során az '56-os forradalom munkásságának vezetőjeként azt az ügyet szolgálta, melyet a parlamenti pártok mindegyike magáénak vall és a rendszerváltoztatás alapkövének tekinti.

Rácz Sándor személye a magyar társadalom számára a nemzet egységében gondolkodó, hiteles, független, feddhetetlen, töretlen igazságérzettel rendelkező és teljes élettapasztalattal bíró államférfi szolgálatát biztosítja. Rácz Sándor személyiségéből, kikezdhetetlen életútjából következő köztársasági elnöki munkája erkölcsi kiutat mutathatna az ország jelenlegi közállapotaiból, és követendő eszményt állítana a jóra és igazságra fogékony felnövekvő nemzedék elé. Ezen kiút megtalálása és a példa fölmutatása minden fölött álló, közös célunk kell hogy legyen, hiszen a magyar társadalom most leginkább erre az erkölcsi megújulásra szomjúhozik.

Rácz Sándor személyében kiteljesedhet egy olyan államfői szerepvállalás, amely a közélet és a politika megújítása érdekében a gyengére alkotott köztársasági elnöki tisztséget gazdagítja, fajsúlyosabbá teszi, felerősíti. Az élet legnehezebb, emberpróbáló iskoláiban állt helyt folyamatos nehézségek között. Az élet minden egyetemét és akadémiáját summa cum laude végezte el, ám sohasem az egyéni érdekét, hanem az ország, a nemzet javát kereste, szolgálta. Rácz Sándor köztársasági elnökké választásával Magyarország és az Országgyűlés visszatalálhat a rendszerváltoztatáskor meghirdetett politikai gyökereihez és a rendszerváltoztatás erkölcsi alapjaihoz.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 70 2005.07.04. 3:14  69-74

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Korabeli sajtóhírek szerint Sólyom László, az Alkotmánybíróság egykori elnöke, az Alkotmánybíróság teljes ülésének véleményét és tájékoztatását mellőzve, tisztségéből való távozása után 1998-ban eddig tisztázatlan körülmények között és állami pénzen vásárolt társasházi lakásba költözött, melyet a mai napig is használ.

Sólyom László máig fennálló lakáshasználatát a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény biztosította. Azonban az e törvény által szabályozni kívánt területtől idegen rendelkezéseket - azaz többek között azt, amelynek alapján az Alkotmánybíróság volt elnöke a társasházi lakáshoz hozzájutott - a 2000. évi XXXIX. törvény aggályos voltuk miatt hatályon kívül helyezte. Összességében tehát az 1997 és 2000 közötti három évtől eltekintve az Alkotmánybíróság elnöke tisztségéből távozva nem volt és ma sem jogosult állami lakáshasználatra.

A tisztánlátás, a tanulságok levonása és az állami vagyongazdálkodás átláthatósága, kifehérítése érdekében ennek a konkrét esetnek a körülményeit indokolt tisztázni. Azért önnek teszem fel a kérdéseimet, mert a Sólyom László lakáshasználatának alapját időlegesen biztosító 1997. évi LXXIX. törvény 46. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy kérelem esetén a megfelelő lakást a Miniszterelnöki Hivatalnak kell biztosítania.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdéseim tehát a következők:

1. A törvény előírásainak megfelelően, mely szerint a lakáshasználat biztosítása kérelemre indul, Sólyom László mikor, kitől és milyen módon kérelmezte a lakáshoz juttatását? Ennek szabályos, írásba foglalt dokumentuma föllelhető-e?

2. Ki döntött a Sólyom család által használt társasházi lakás megvétele, kiválasztása ügyében?

3. Mennyibe került a Sólyom László által használt lakás az államnak, valamint melyik konkrét költségvetési sor biztosította erre a fedezetet? Kellett-e a kifizetés érdekében pénzt átcsoportosítani, vagy valamilyen tartalékkerethez nyúlni?

4. A társasházi lakás tulajdoni lapjának bejegyzése szerint - csak a tény kedvéért - mekkora a Sólyom László által használt társasházi lakás, a bejegyzések szerint a lakásnak ki a hivatalos tulajdonosa, kezelője?

5. A vételáron kívül milyen jogcímen és mekkora összegű egyszeri, valamint milyen jogcímeken és mekkora összegű folyamatos költségek terhelik az államot Sólyom László lakáshasználatával kapcsolatban?

6. Amennyiben az Ab volt elnöke beköltözik a Sándor-palotába, úgy mi történik az általa használt állami lakással? Ki rendelkezik ebben az esetben a társasházi lakásról?

7. A Sólyom Lászlóéhoz hasonló lakáshasználat lehetőségét a köztársasági elnökön kívül a négy másik legfőbb közjogi tisztséget betöltő személyek közül kik vették igénybe a mai napig?

Tisztelettel várom válaszait.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 74 2005.07.04. 1:09  69-74

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Mint ahogy mondtam a kérdésemben is, azért önhöz nyújtottam be kérdéseimet, mert az említett törvény azóta már valóban hatályon kívül helyezett paragrafusa azt mondja ebben az esetben, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak kell gondoskodnia lakásjuttatásról, illetve lakás beszerzéséről. Azt el tudom fogadni, hogy a Miniszterelnöki Hivatal nem rendelkezik ilyen típusú adatokkal, és az interpellációnak nyilván nem ön volt a személyi célzottja, hanem maga a hivatal.

Ezek szerint ennek a jogszabálynak, még ha csak három évig volt is hatályban egy bizonyos rendelkezése, valószínűleg nem került minden pontja teljes egészében végrehajtásra abban az időszakban, illetve nem kellően dokumentált, ezért én azzal a kitétellel vagyok kénytelen elfogadni az ön válaszát, hogy ebben az ügyben az Állami Számvevőszék elnökét fogom megkeresni, folytasson le általános vizsgálatot az állami lakáshasználattal kapcsolatban.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 96 2005.09.20. 9:46  73-101

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szlovákiai magyar nemzeti közösség esete jól példázza azt, hogy a nemzeti kérdés megnyugtató rendezésére még az Európai Unió sem szolgáltatja az automatikusan működő keretet. Ma Szlovákiában - miként az EU-tag-várományos Romániában is - a magyar nemzeti közösség politikai pártja tagja a kormánykoalíciónak. Ez a tény sokakban azt a hiedelmet keltheti, hogy az említett országokban a magyar közösség helyzete megnyugtatóan rendeződött. Ha azonban figyelmesebben vizsgáljuk e nemzeti közösség életét, arra a következtetésre jutunk, hogy azok a körülmények, amelyek egy közösség életperspektíváját és jövőesélyeit befolyásolják, negatívak.

(17.00)

Az európai történelem mára elég nyilvánvalóan bizonyította, hogy egy kisebbségi léthelyzetben élő nemzeti közösség csak akkor gyarapodhat, ha számára megteremtik az azonosság megőrzéséhez és gyarapításához nélkülözhetetlen politikai, közjogi feltételrendszert, egyszóval az önrendelkezést, az autonómiát.

A kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek komoly reményeket fűztek az Európai Unióhoz és annak leendő alkotmányához. Csalódásukra azonban az uniós alkotmányban egyetlen utalással illették a kisebbségi jogokat, a kisebbségben élő nemzeti közösségek autonómiájáról pedig szó sem esett az Unió időközben elutasított alkotmányerejű szerződésében. Pedig Magyarország hozzájárulása Európa fejlődéséhez e tekintetben modellértékű. A magyar királyság II. Endre Árpád-házi király idején, 1222-ben elfogadta az Aranybullát. Klaus Kinkel volt német külügyminiszter a román parlamentben mondott beszédében az Aranybulláról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a Magna Charta után alig néhány évvel kiadott alapvető törvény a szárazföldi Európa első alkotmánya. Az Aranybulla után alig két évvel, 1224-ben II. Endre király kiadja az erdélyi szászok szabadságlevelét, az Andreánumot, amely tulajdonképpen felér egy autonómiastatútummal. Az Andreánumban megfogalmazott jogok lehetővé tették az anyaországtól több ezer kilométeres távolságban kisebbségi helyzetbe került erdélyi szász nemzeti közösség nyolc évszázadon keresztül tartó gyarapodását, kibontakozását. A romániai magyar nemzeti közösség jövőjét is akkor nevezhetnénk biztosítottnak, ha szórványban élő tagjait megilletné a perszonális autonómia, és tömbben, többségben élő közösségeit a területi autonómia, melynek lehetséges formáit foglalta össze a Magyarok Világszövetsége 2003. július 14-én az uniós alkotmányhoz tett kiegészítésében.

Tisztelt Országgyűlés! Még a trianoni békeparancs előírásai sem érvényesültek az elmúlt 85 évben, hiszen például a Magyarországtól elszakított magyarlakta területek etnikai arányainak erőszakos megváltoztatása érdekében folytak a többségi nemzetrészek tagjainak más országrészből történő betelepítései az elcsatolt részekre. Így az asszimiláció nap mint nap teljes erővel fejti ki hatásait ezekben a percekben is. Már a Székelyföld is veszélyeztetett. Veszélybe kerültek az elszakított nemzetrészek magyar közösségei, felelősségünk épp ezért kimondani, hogy ezen asszimilációs folyamat betetőzése az anyaországi magyarságra nézve is komoly veszélyeket hordoz magában. El kell mondani és ki kell jelenteni, hogy minden támogatásunk ellenére hiba volt, amikor Szlovákia uniós csatlakozásakor nem artikuláltuk határozottan, nem tártuk föl széleskörűen és érthetően Európa és az anyaország számára a felvidéki magyarokkal szemben a mai napig élő jogként alkalmazott beneÜi dekrétumok hatásait.

Most azt gondolom, lehetőségünk van arra, és nyíltan ki kell mondani, valóban lehetőségünk van arra, bármennyire is próbálták ránk erőszakolni, elsősorban Eörsi Mátyás képviselő úr meglehetősen furcsára sikeredett hozzászólásában azt az érvrendszert, miszerint feltételrendszer nem támasztható, nem illő feltételrendszert támasztani Románia uniós csatlakozásával szemben. Én nem is feltételrendszerről beszélnék, egyetlenegy feltételről, amelynek egyetlen garanciája, hogyha ezt most nevezzük meg, és nem az uniós csatlakozás után, ez pedig nem más, mint az Erdélyben szórványban, illetve többségben, tömbben élő magyarság részére perszonális, illetve területi autonómia biztosítása, ennek elismerése a román alkotmányban, illetve szükséges törvényhozási aktussal történő elismerésének megvalósítása. Szükségünk van rá, és ragaszkodnunk kell az erdélyi magyarság autonómiájához, ugyanúgy, mint ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében, minden lehetséges fórumon, Európában és az ENSZ-ben is.

Több képviselő úr kifejtette, hogy természetesen Magyarország, a magyar nemzet közösségének első számú, eminens érdeke Románia uniós csatlakozása, hiszen a gazdaság erősödésével tulajdonképpen kvázi megoldódnak automatikusan a kinti magyarok gondjai, problémái, az őket veszélyeztető asszimiláció. Szeretném önöket megkérdezni, hogy ha a Dél-Tirolban élők részére most feltennék azt a kérdést, lemondanak-e az autonómiájukról, miközben tudjuk, hogy Olaszország gazdasága igen jól teljesít, Észak-Olaszország gazdasága ezen belül is kiemelkedően teljesít, Ausztria gazdasága erős, az lenne a válaszuk: soha nem mondanak le Dél-Tirol autonómiájáról. Ugyanis a gazdasági növekedéshez az még egy hajtóerőt jelent, hogyha az ott élő, tömbben élő, többségben élő nemzeti közösség autonómiatörekvéseit siker koronázza, és önrendelkezését visszakapja. A kettő együtt hat, és igazán így fejti ki hatását.

Kérésünk vagy kérésem időveszteséget sem jelentene, hiszen számos kész autonómiaelképzelés, illetve számos működő autonómia létezik Európa-szerte. Azaz világosan szeretném megfogalmazni álláspontomat, nem arról van szó, mint amiről egyre több hír érkezik Európa nyugati feléből, miszerint nagyon sokan ab ovo elutasítják Románia és Bulgária csatlakozását; én azt mondom, hogy a csatlakozás első időpontjáig, ’97. január elsejéig (Sic!) teljesíthető az a kérés, amelyet itt előadtam, teljesíthető az, hogy Románia foglalja alkotmányba az ottani magyarok autonómiatörekvéseit, és akkor ez a kérdés újra rendezhető.

Azt kérem a kormánytól, hogy ennek szellemében az előterjesztést vonja vissza, azt szedje ketté, Bulgária csatlakozását hozza vissza, és Románia csatlakozására akkor térjen vissza a Magyar Országgyűlés, hogyha az erdélyi magyar autonómiatörekvések teljes, százszázalékos garanciában beépültek Románia belső jogrendszerébe.

Egy mai hírt szeretnék önöknek ismertetni, az MTI honlapján jelent meg, a címe az: Megállapodtak az EU-tagországok a Törökországhoz intézett nyilatkozatról. A nyilatkozatban, amelyet válaszul fogalmaztak meg arra az ankarai közlésre, hogy az EU-török vámunió kiterjesztése nem jelenti Ciprus elismerését, az Unió a török csatlakozás előfeltételeként szabja meg a tavaly óta az Unióhoz tartozó szigetország hivatalos elismerését. Természetesen tudom, hogy a példák mindig sántítanak, de ugye világos az MTI honlapjáról letölthető hír: az Unió előfeltételként szabta meg Törökország csatlakozásához Ciprus elismerését. A csatlakozási tárgyalásokat megkezdik, azonban az csak akkor teljesedhet be, hogyha Törökország elismeri Ciprus függetlenségét.

Természetesen itt nem arról van szó az erdélyi magyarság helyzetében, mint amiről ez a hír szól. Itt nem az Európai Unió követeli Romániától az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek biztosítását, ezt nyilvánvalóan az anyaország feladata kérni, és biztos vagyok benne, hogyha kellő hangerővel és megfelelő föltáró jelleggel adjuk ezt elő, akkor az Európai Unió természetesen ezt bizonyára el fogja ismerni, és számunkra ezt a lehetőséget biztosítani fogja.

Arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy gondolja végig az általam elmondottakat, és értékelje úgy, hogy nem vitatkoztunk egymással, hiszen bármit gondolunk is az Európai Unióról, az előttem fölszólalt négy vezérszónok, illetve az előttem fölszólalt két európai parlamenti képviselő nem vitatkozott velem. Én nem azt mondtam, hogy ne csatlakozzon Románia Európához; az őáltaluk elmondottakkal tulajdonképpen akár egyet is érthetnék abban az esetben, hogyha az erdélyi magyarok autonómiatörekvéseit siker koronázza.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 210-214 2005.09.26. 3:43  209-214

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt a tájékoztatást kaptam az Országgyűlés jegyzői irodájától, hogy a levezető elnök feles szavazással fogja föltenni a törvényjavaslatot az Országgyűlés részére eldöntendő kérdésként. Amennyiben ez igaz, akkor megtenném ügyrendi hozzászólásomat; ha kétharmaddal rendeli el az elnök úr, akkor nyilvánvalóan nem, azonban azért jeleztem most, mert nem kívántam a szavazást megzavarni.

ELNÖK: Tájékoztatást kaptak erről a frakciók, hogy feles szavazás történik, tehát egyszerű többséggel, nem kétharmadossal. Így képviselő úr fenntartja az ügyrendi hozzászólását?

KÖRÖMI ATTILA (független): Így van, köszönöm, elnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Indítványozom, hogy a Románia és Bulgária európai uniós csatlakozási szerződésének jóváhagyásáról szóló törvényjavaslatot a hivatalos meghívóban szereplő kétharmados szavazati arányt igénylő módon szíveskedjen az elnök úr föltenni, illetve bármennyire is furcsán hangzik, amennyiben megtehető, úgy kérem az Országgyűlés döntését, hogy feles vagy kétharmados szavazati aránnyal kíván-e erről állást foglalni.

Szeretném indokolni az ügyrendi javaslatomat.

ELNÖK: Igen.

KÖRÖMI ATTILA (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hivatalos meghívóban, amelynek alapján most az Országgyűlés éppen szavazásra készül és ülést tart, kétharmados szavazati arány került feltüntetésre, a képviselők ennek hiszemében érkeztek a tisztelt Ház falai közé. Mindannyian nyilván ezt vettük figyelembe. A meghívóban való kétharmados utalás egyébként szabályos összhangban van az alkotmány idevonatkozó szabályával - a 2/A. § (1)-(2) bekezdéseivel -, melyek lényege az, hogy az uniós csatlakozás folyamatában és alatta a Magyar Köztársaság egyes, az alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja, és az ilyen nemzetközi szerződések megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges. Az előttünk fekvő javaslat ilyen.

Az e paragrafust beemelő 2002. évi alkotmánymódosításról szóló törvény indoklása is erre utal; világosan megfogalmazza az Alkotmánybíróság álláspontját, hogy minden, az uniós csatlakozással kapcsolatos törvényjavaslat eldöntése mindenképpen a Magyar Országgyűlés alkotmányos jogait csökkenti, ezért kétharmados szavazati arányt igényel. Egyébiránt lehetetlen úgy értelmezni az alkotmányt, hogy Magyarország a csatlakozásakor 24 másik ország javára lemond fő hatalma gyakorlásának egy részéről, illetve másik 24 országgal kapcsolatban kötelezettségeket vállal, ugyanakkor a bővítéskor, amikor a fő hatalmat továbbosztja, jelen esetben tovább kívánja osztani még további két tagállam tekintetében, illetve értük is kötelezettséget vállal, ebben az esetben ez már feles szavazati arányt igényelne. Egész egyszerűen az alkotmány ilyen tartalmú értelmezése ellentmond annak, amely szerint az alkotmány kétharmados, és minden, amiről az alkotmány alapján mondunk le, az is nyilván kétharmados döntés.

Ha az Országgyűlés most feles szavazati aránnyal szavazna, akkor úgy járna el, mintha az alkotmányt kétharmaddal fogadná el, de annak módosítását feles törvényekkel engedné meg saját maga részére.

Kérem elnök urat, rendelje el a kétharmados szavazást. (Taps a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 36 2005.11.03. 4:46  15-377

KÖRÖMI ATTILA (független): Tisztelt Országgyűlés! Lózungok, szólamok, számmisztika, szemfényvesztő számparádé, szétfolyó vita jellemzi a költségvetést. Nem furcsa ez, tizenöt éve így zajlik ez a Magyar Országgyűlésben.

Ha a jó költségvetést felüti a választópolgár, bármely magyar állampolgár, akkor az számára átlátható, kellő mértékben közérthető, részletes, egységes, az alapján a kormány mindig pontosan elszámoltatható és a korábbi évekkel összehasonlítható; egyszerű szavak, könnyű mondani - azt mondják, ezek a költségvetés kötelező elvei. A tisztességes költségvetés tartalmaz tisztességes vagyonkimutatást, a tisztességes költségvetés a hosszú távú kötelezettségek szerkezetét közérthetően és elszámoltatható módon tartja nyilván, a tisztességes költségvetés az állami feladatoknak tartalmat ad, és a tisztességes költségvetés az adósságszerkezetet, a hitelállomány szerkezetét mindenki számára közérthetően, világosan, számon kérhetően kiolvashatóvá teszi az előterjesztett törvényjavaslatból.

Pontosan tudjuk, hogy ez a törvényjavaslat sem felel meg ezeknek az elveknek, márpedig ha ezen elveknek nem felel meg egy költségvetési törvényjavaslat, akkor valóságos javaslatról nem is beszélhetünk. Az ilyen javaslatok teret engednek a számmisztikának, a lózungoknak, a hívószavaknak és a szétfolyó vitának. Így folyik ez tizenöt éve a Magyar Országgyűlésben.

A benyújtott törvényjavaslat 1. oldalán kiolvasható, hogy a központi költségvetés hiánya 21 százalék. Ezt maga a kormány nyújtotta be. Mindenki ki tudja számolni, ha egy egyszerű kis számológépbe beüti a megfelelő számokat, akkor 21 százalékot fog kapni. A központi költségvetés hiánya a 21 százalékról természetesen úgy fog csökkenni 3, 5, 8 százalékra, hogy a 21 százalékot megfelelő technikákkal eltüntetik. Erre a legkézenfekvőbb technika az állampapírok kibocsátása, ami azonban mindig csak rövid távú és sohasem stabil megoldást nyújt az emberek, az ország számára.

A jelenlegi költségvetés nem átlátható. A megfelelő idősorokat technikai értelemben ugyan tartalmazza, de a jó költségvetésben nincs szükség szöveges fejezetekre, csak számokra, és az idősorok összehasonlítását a feltüntetett számok alapján a megfelelő értelmezéssel el lehet látni. Az ellenzék és a kormány erről tudna vitatkozni, ekkor lehetne érthető és világos a költségvetés vitája. A költségvetés semmilyen tekintetben nem összehasonlítható, hiszen évről évre változik a kormány szerkezete. Tavaly a sportköltségvetés a Sportminisztériumnál volt feltüntetve, az idén a Miniszterelnöki Hivatalnál, és még sorolhatnám a példákat egészen hosszan.

A költségvetés nem eléggé részletes. Egy példa: az ügyészség 2 milliárd 618 millió forintot költhet el dologi költségekre. Ez némiképp még részletezésre kerül, de természetesen az ügyészség is úgy költi a pénzt, ahogy akarja, hiszen a Számvevőszék a kellő részletesség hiányában csak azt nézi meg, hogy a megfelelő sorról megfelelő módon került-e a pénz elköltésre, és megfelelő soron tartják-e nyilván.

A költségvetés nem egységes, hiszen különböző alapok költségvetése tűzdeli meg a központi költségvetés benyújtását, ezért a választópolgárok számára az egész nem átlátható, nem ellenőrizhető és nem számon kérhető.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján csak azt tudom mondani - ha bárki megnézi az elmúlt évi költségvetési vitában elmondott hozzászólásomat, ugyanezeket a mondatokat olvashatja -, hogy ebből a helyzetből egyetlenegy kiút van, amit az Állami Számvevőszék is ajánlott, mégpedig egy szigorú közpénzügyi törvény elfogadása, egy államszámviteli törvény elfogadása, mert addig a kormánykoalíció tizenkilenc, az ellenzék egy híján húsz, a helyzet nem fog változni.

Köszönöm a lehetőséget.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 178 2005.11.03. 2:14  15-377

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A délelőtti vita folyamán, ahol arra próbáltam rávilágítani, hogy ha lenne egy kormány Magyarországon, amelyik végre részletes, számon kérhető, világos, egységes, áttekinthető költségvetést nyújtana be, akkor nem ilyen vagdalkozó vitának lehetnénk a részesei. Mert a képviselők nem tehetnék meg, hogy ott lódítanak, ahol akarnak, és ahol a saját pártjuk érdeke úgy kívánja.

Én nem tettem mást, mint felolvastam a kormány által benyújtott törvényjavaslat első oldaláról azt a mondatot - nyilván rövidítve, időspórolás érdekében -, miszerint az Országgyűlés a központi költségvetést 21 százalékos hiánnyal kívánja elfogadni - ide van írva, meg kell nézni. Kóka miniszter úr ezt kifogásolta. Szó szerint nem emlékszem pontosan, mit mondott, de arra célzott, mintha én ezzel elvetettem volna a sulykot, mert nem szokás a kiadási főösszeg százalékában meghatározni a központi költségvetés hiányának mértékét, hanem a GDP arányában szokás meghatározni.

Biztos így van, így lehet elvarázsolni azokat a választópolgárokat, akiknek nem kötelessége a számviteli rend szerint olvasgatni a költségvetést. Ha ez a rend, akkor határozzák meg az össznemzeti termék százalékában, de nem tilos a kormányoknak közérthető módon előterjeszteni az ország költségvetését, mert mégiscsak életszerűbb, ha a hiányt a kiadások százalékában határozzuk meg. Sokkal életszerűbb, és sokkal könnyebb elképzelni, hogy milyen teher előtt áll az ország, ha azt mondjuk az embereknek, hogy ennyit akarunk elkölteni, azonban ennek a fedezetére 21 százaléknyi összeg nincs biztosítva.

Én akkor azt ígértem Kóka miniszter úrnak, hogy röviden még válaszolni fogok neki, hiszen a független képviselők beszédkerete letelt. Szerettem volna világossá tenni az Országgyűlésnek; nem tettem mást, mint idéztem a kormány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) előterjesztéséből. És nem kell félnie a kormánynak sem a közérthetően megfogalmazott mondatoktól - előbbre fog jutni a vita.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 100 2005.11.15. 5:02  17-321

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két módosító javaslatot nyújtottam be, e két módosító javaslat mellett szeretnék érvelni.

Az egyik szövegszerű módosító javaslat: a törvényjavaslat 3. §-át szeretném kiegészíteni, amely tulajdonképpen felhatalmazza a pénzügyminisztert a költségvetés hiányának kezelésére. Én nem hiányt növelő és nem bevételt növelő javaslatot teszek itt a szövegszerű módosításban, azt kérem az Országgyűléstől, hogy hatalmazza fel a pénzügyminisztert, miszerint a pletykákból, innen-onnan, különböző tanulmányokból sokat hallott, a rendszerváltoztatáskor 20 milliárd dollárt kitevő költségvetési hiány pontos összegéről, annak azóta történő kezeléséről, tőke- és kamatösszetételéről, a jelenlegi hiányon belüli részesedéséről kapjon már az Országgyűlés egy pontos és világos képet.

Én nem akarok elébe menni a további javaslataimnak, először lássunk világosan, tisztán a pénzügyminiszter beszámolójából és ne különböző pénzügyi műhelyekből előkerülő, ilyen-olyan-amolyan, a guruló dollárokat elemző írásokból, és utána majd meglátjuk, hogy az Országgyűlés mit tud tenni a hiány gyökerét képező, akkor felhalmozott és a nép nyakába varrt költségvetési, államháztartási hiánnyal. Ez egy szövegszerű módosító javaslat, kérem a támogatását.

A másik módosító javaslatom egy közös forráshelyről két másik helyre csoportosítana át összeget. Arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a Magyarok Világszövetségének 1992-től 2000 decemberéig fennálló állami támogatását, amely 200-250 millió forintos nagyságrendben állt rendelkezésre, tüntesse föl ismét a Külügyminisztérium fejezetében, biztosítsa ezt a legnagyobb magyar civil szervezet működésének megalapozásához.

Itt én most nem kívánok önöknek részletes tájékoztatást adni, mi minden tevékenységet lát el a Magyarok Világszövetsége, aki ennek utánanéz, pontosan látja, hogy dolgozó, élő, a magyarság számára rendkívül fontos érték- és érdekvédő, érték- és érdekközvetítő szerepet lát el az élet számos területén. 250 millió forint beállítását javaslom tehát a Külügyminisztérium fejezeten belül, mint ahogy az volt 2000. december 31-ig.

A másik módosító javaslatommal pedig azt kérem a tisztelt Háztól immáron talán ötödik éve, hogy a pécsi vérellátó központ teljes újjáépítésére a Ház különítsen el 829,8 millió forintot, ez a teljes rekonstrukciót vagy akár egy új zöldmezős beruházás elindítását vagy nagybani megépítését jelentené. Mindannyian tudjuk, akik a régióban élünk, de a régión kívül is, hogy a pécsi vérellátó központ az országban talán a legtöbb nagyműtétet, nagy vérigényű műtétet szolgálja ki a pécsi klinikák megsegítésével, a vérplazmagyártást az ottani körülmények akadályozzák. Ez egy olyan fontos országos program, amelynek a költségvetésbe való visszaemelése indokolt, amely egyébként a kormányváltás után került ki a költségvetésből.

(12.00)

Mikola miniszter úr minisztersége alatt ez a program nevesítésre került a ciklus végén, el is indult a program megvalósítása, a szükséges egyeztetések a megyei önkormányzattal lezajlottak, tulajdonképpen a program elindult volna, ezt a kormányváltás törte derékba. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a pécsi vérellátó központ teljes rekonstrukciós programját emelje vissza fősoron az Egészségügyi Minisztérium fejezetén belül.

Erre a két összegre javaslom, hogy az Országgyűlés a négy parlamenti párt alapítványának költségvetési támogatását szüntesse meg. Tehát azt kérem a tisztelt MSZP-s, SZDSZ-es, fideszes és MDF-es képviselőktől, hogy kezdjük magunkon a sort, a pártok rendes éves normál támogatása a költségvetésben szerepel, ezen felül semmi szükség arra, hogy ilyen költségvetési helyzetben a négy parlamenti párt 444 milliótól 105 millióig, az MDF-től az MSZP-ig még saját alapítványát támogathassa az adófizetők pénzéből.

Hozzáteszem: ha olyan alkotmány lenne életben Magyarországon, amelyre ez az ország és a nemzet egyébként felépült, akkor talán ennek még alkotmányossági aggályait is ki lehetne mutatni. De én nem ezt kérem, inkább a lelkükre szeretnék hatni, kérem, hogy a pártalapítványok támogatását vegyék ki, és ezt adják oda a pécsi vérellátó központnak, illetve a Magyarok Világszövetségének.

Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 54 2005.12.05. 3:04  53-59

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány döntött a Zengőre tervezett NATO-lokátorállomás új helyszínéről. Ezzel a legfelső politikai döntés mintha megszületett volna a beruházásról, azonban számos kérdés merül föl, illetve vár megválaszolásra.

A tények: a Tubes a hírekkel ellentétben nem Pécs mellett, hanem a város határán belül, azaz Pécsett van. A Tubestől 700 méterre délre kezdődik a város egybefüggő lakóövezete. A Tubesen található a városi összefogással újjáépített János-kilátó, mely a pécsiek egyik legkedveltebb kisgyermekes kirándulóhelye.

A Tubes, a Zengőhöz hasonlóan, ténylegesen egy természetvédelmi terület része, mégpedig a Natura 2000-nek, az Európai Unió egységes természetvédelmi rendszerének. A Tubesről a radar már sem Paksot, sem a déli határ keleti szakaszát nem látja. A határon túli esetleges katonai készülődések műholdról láthatóak, radarral nem. Ráadásul háborús helyzetben az alacsony magasságú hadviselés alkalmazása miatt a földi épített radar ma már keveset tud, ám továbbra is azonnal megsemmisítendő katonai célt jelent az ellenség számára, tekintet nélkül az ott élőkre.

A radar nagy teljesítményű működése, sugárzása ismeretlen veszélyt jelenthet a Pécsett élő emberek egészségére. A radarállomás tágabb környezetében élők ingatlanai elértéktelenedhetnek. Tény, hogy a Tubes soha fel sem merült mint lehetséges helyszín, szemben más alternatívákkal.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nincs a homlokomra írva, hogy környezetvédő vagyok, egyszerűen úgy élek, mint nagyon sokan mások, és féltem az embert, mint nagyon sokan Pécsett. Mindezek alapján a következő kérdéseket teszem fel önnek:

Vizsgálta-e valaha is a kormány, illetve a honvédelmi tárca, hogy egyáltalán földi épített radarra van-e szükségünk, vagy a fő cél maga a milliárdos beszerzés, illetve kivitelezés lebonyolítása volna?

Ha mégis a földi radar megépítése mellett született döntés, akkor katonai légtérvédelmi szempontból miért az alkalmatlanabb helyszín mellett döntött a kormány, miközben mindkét helyszín ténylegesen természetvédelmi terület része, és már hosszú idő óta meglévő, az emberek által nem kifogásolt ronda műtárgy mindkét helyszínen található, ráadásul a Tubes lakóövezethez való közelsége miatt az emberek egészsége is fokozott veszélybe kerülhet? Egyáltalán hogyan került a csizma az asztalra? Honnan ez a sebtében megszületett széles akarat, azaz a helyszínként eddig említést sem nyert Tubes kiválasztása más lehetséges és eddig is ismert alternatívák helyett?

Kérem, tárja elénk a döntés konkrét indokait a fenti tények figyelembevételével.