Készült: 2020.07.16.16:23:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

247. ülésnap (2005.09.20.), 96. felszólalás
Felszólaló Körömi Attila (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:46


Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szlovákiai magyar nemzeti közösség esete jól példázza azt, hogy a nemzeti kérdés megnyugtató rendezésére még az Európai Unió sem szolgáltatja az automatikusan működő keretet. Ma Szlovákiában - miként az EU-tag-várományos Romániában is - a magyar nemzeti közösség politikai pártja tagja a kormánykoalíciónak. Ez a tény sokakban azt a hiedelmet keltheti, hogy az említett országokban a magyar közösség helyzete megnyugtatóan rendeződött. Ha azonban figyelmesebben vizsgáljuk e nemzeti közösség életét, arra a következtetésre jutunk, hogy azok a körülmények, amelyek egy közösség életperspektíváját és jövőesélyeit befolyásolják, negatívak.

(17.00)

Az európai történelem mára elég nyilvánvalóan bizonyította, hogy egy kisebbségi léthelyzetben élő nemzeti közösség csak akkor gyarapodhat, ha számára megteremtik az azonosság megőrzéséhez és gyarapításához nélkülözhetetlen politikai, közjogi feltételrendszert, egyszóval az önrendelkezést, az autonómiát.

A kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek komoly reményeket fűztek az Európai Unióhoz és annak leendő alkotmányához. Csalódásukra azonban az uniós alkotmányban egyetlen utalással illették a kisebbségi jogokat, a kisebbségben élő nemzeti közösségek autonómiájáról pedig szó sem esett az Unió időközben elutasított alkotmányerejű szerződésében. Pedig Magyarország hozzájárulása Európa fejlődéséhez e tekintetben modellértékű. A magyar királyság II. Endre Árpád-házi király idején, 1222-ben elfogadta az Aranybullát. Klaus Kinkel volt német külügyminiszter a román parlamentben mondott beszédében az Aranybulláról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a Magna Charta után alig néhány évvel kiadott alapvető törvény a szárazföldi Európa első alkotmánya. Az Aranybulla után alig két évvel, 1224-ben II. Endre király kiadja az erdélyi szászok szabadságlevelét, az Andreánumot, amely tulajdonképpen felér egy autonómiastatútummal. Az Andreánumban megfogalmazott jogok lehetővé tették az anyaországtól több ezer kilométeres távolságban kisebbségi helyzetbe került erdélyi szász nemzeti közösség nyolc évszázadon keresztül tartó gyarapodását, kibontakozását. A romániai magyar nemzeti közösség jövőjét is akkor nevezhetnénk biztosítottnak, ha szórványban élő tagjait megilletné a perszonális autonómia, és tömbben, többségben élő közösségeit a területi autonómia, melynek lehetséges formáit foglalta össze a Magyarok Világszövetsége 2003. július 14-én az uniós alkotmányhoz tett kiegészítésében.

Tisztelt Országgyűlés! Még a trianoni békeparancs előírásai sem érvényesültek az elmúlt 85 évben, hiszen például a Magyarországtól elszakított magyarlakta területek etnikai arányainak erőszakos megváltoztatása érdekében folytak a többségi nemzetrészek tagjainak más országrészből történő betelepítései az elcsatolt részekre. Így az asszimiláció nap mint nap teljes erővel fejti ki hatásait ezekben a percekben is. Már a Székelyföld is veszélyeztetett. Veszélybe kerültek az elszakított nemzetrészek magyar közösségei, felelősségünk épp ezért kimondani, hogy ezen asszimilációs folyamat betetőzése az anyaországi magyarságra nézve is komoly veszélyeket hordoz magában. El kell mondani és ki kell jelenteni, hogy minden támogatásunk ellenére hiba volt, amikor Szlovákia uniós csatlakozásakor nem artikuláltuk határozottan, nem tártuk föl széleskörűen és érthetően Európa és az anyaország számára a felvidéki magyarokkal szemben a mai napig élő jogként alkalmazott beneÜi dekrétumok hatásait.

Most azt gondolom, lehetőségünk van arra, és nyíltan ki kell mondani, valóban lehetőségünk van arra, bármennyire is próbálták ránk erőszakolni, elsősorban Eörsi Mátyás képviselő úr meglehetősen furcsára sikeredett hozzászólásában azt az érvrendszert, miszerint feltételrendszer nem támasztható, nem illő feltételrendszert támasztani Románia uniós csatlakozásával szemben. Én nem is feltételrendszerről beszélnék, egyetlenegy feltételről, amelynek egyetlen garanciája, hogyha ezt most nevezzük meg, és nem az uniós csatlakozás után, ez pedig nem más, mint az Erdélyben szórványban, illetve többségben, tömbben élő magyarság részére perszonális, illetve területi autonómia biztosítása, ennek elismerése a román alkotmányban, illetve szükséges törvényhozási aktussal történő elismerésének megvalósítása. Szükségünk van rá, és ragaszkodnunk kell az erdélyi magyarság autonómiájához, ugyanúgy, mint ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében, minden lehetséges fórumon, Európában és az ENSZ-ben is.

Több képviselő úr kifejtette, hogy természetesen Magyarország, a magyar nemzet közösségének első számú, eminens érdeke Románia uniós csatlakozása, hiszen a gazdaság erősödésével tulajdonképpen kvázi megoldódnak automatikusan a kinti magyarok gondjai, problémái, az őket veszélyeztető asszimiláció. Szeretném önöket megkérdezni, hogy ha a Dél-Tirolban élők részére most feltennék azt a kérdést, lemondanak-e az autonómiájukról, miközben tudjuk, hogy Olaszország gazdasága igen jól teljesít, Észak-Olaszország gazdasága ezen belül is kiemelkedően teljesít, Ausztria gazdasága erős, az lenne a válaszuk: soha nem mondanak le Dél-Tirol autonómiájáról. Ugyanis a gazdasági növekedéshez az még egy hajtóerőt jelent, hogyha az ott élő, tömbben élő, többségben élő nemzeti közösség autonómiatörekvéseit siker koronázza, és önrendelkezését visszakapja. A kettő együtt hat, és igazán így fejti ki hatását.

Kérésünk vagy kérésem időveszteséget sem jelentene, hiszen számos kész autonómiaelképzelés, illetve számos működő autonómia létezik Európa-szerte. Azaz világosan szeretném megfogalmazni álláspontomat, nem arról van szó, mint amiről egyre több hír érkezik Európa nyugati feléből, miszerint nagyon sokan ab ovo elutasítják Románia és Bulgária csatlakozását; én azt mondom, hogy a csatlakozás első időpontjáig, ’97. január elsejéig (Sic!) teljesíthető az a kérés, amelyet itt előadtam, teljesíthető az, hogy Románia foglalja alkotmányba az ottani magyarok autonómiatörekvéseit, és akkor ez a kérdés újra rendezhető.

Azt kérem a kormánytól, hogy ennek szellemében az előterjesztést vonja vissza, azt szedje ketté, Bulgária csatlakozását hozza vissza, és Románia csatlakozására akkor térjen vissza a Magyar Országgyűlés, hogyha az erdélyi magyar autonómiatörekvések teljes, százszázalékos garanciában beépültek Románia belső jogrendszerébe.

Egy mai hírt szeretnék önöknek ismertetni, az MTI honlapján jelent meg, a címe az: Megállapodtak az EU-tagországok a Törökországhoz intézett nyilatkozatról. A nyilatkozatban, amelyet válaszul fogalmaztak meg arra az ankarai közlésre, hogy az EU-török vámunió kiterjesztése nem jelenti Ciprus elismerését, az Unió a török csatlakozás előfeltételeként szabja meg a tavaly óta az Unióhoz tartozó szigetország hivatalos elismerését. Természetesen tudom, hogy a példák mindig sántítanak, de ugye világos az MTI honlapjáról letölthető hír: az Unió előfeltételként szabta meg Törökország csatlakozásához Ciprus elismerését. A csatlakozási tárgyalásokat megkezdik, azonban az csak akkor teljesedhet be, hogyha Törökország elismeri Ciprus függetlenségét.

Természetesen itt nem arról van szó az erdélyi magyarság helyzetében, mint amiről ez a hír szól. Itt nem az Európai Unió követeli Romániától az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek biztosítását, ezt nyilvánvalóan az anyaország feladata kérni, és biztos vagyok benne, hogyha kellő hangerővel és megfelelő föltáró jelleggel adjuk ezt elő, akkor az Európai Unió természetesen ezt bizonyára el fogja ismerni, és számunkra ezt a lehetőséget biztosítani fogja.

Arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy gondolja végig az általam elmondottakat, és értékelje úgy, hogy nem vitatkoztunk egymással, hiszen bármit gondolunk is az Európai Unióról, az előttem fölszólalt négy vezérszónok, illetve az előttem fölszólalt két európai parlamenti képviselő nem vitatkozott velem. Én nem azt mondtam, hogy ne csatlakozzon Románia Európához; az őáltaluk elmondottakkal tulajdonképpen akár egyet is érthetnék abban az esetben, hogyha az erdélyi magyarok autonómiatörekvéseit siker koronázza.

Köszönöm, hogy meghallgattak.




Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai