Készült: 2020.07.16.07:03:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

221. ülésnap (2005.05.03.), 32. felszólalás
Felszólaló Körömi Attila (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:00


Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyarok Világszövetsége által 2005. február 11-12-én rendezett, “Restitutio in integrum, avagy törvényt a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállításáraö című kétnapos konferencián elhangzott előadásokra, és az azóta eltelt időszak tényfeltárói munkáira alapozva a következőkkel szeretném segíteni a tisztelt Ház munkáját, mert véleményem szerint nem az ad megoldást a külhoni magyarok számára, amelyet a kormány elénk tett, hanem egy átfogó elemzés után az itt megtett javaslataim.

A kommunizmus bukása után a Magyar Köztársaság fontosnak tartotta az igazság szolgáltatását a magyar állampolgárságuktól Nyugatra távozásuk következtében megfosztottak részére. Ezt a kérdést a magyar állampolgárságról szóló, máig hatályos 1993. évi LV. törvénnyel úgy rendezte, hogy lehetővé tette számukra a magyar állampolgárságuk egyoldalú, a Magyar Köztársaság elnökéhez intézett nyilatkozattal való visszaállítását. (11.00)

A Magyar Köztársaság alkotmánya és az Európai Unió tiltja a diszkriminációt, tilt mindennemű hátrányos megkülönböztetést. Ezért kétség nem férhet ahhoz, hogy miként a Nyugatra távozott és állampolgárságuktól megfosztott magyarok egyoldalú nyilatkozattal visszaszerezhetik magyar állampolgárságukat, akként a szomszédos államokban élő, magyar állampolgárságuktól ugyancsak megfosztott, lakóhelyük elhagyása nélkül megfosztott magyaroknak és leszármazottaiknak is jogukban áll magyar állampolgárságukat egyoldalú nyilatkozattal visszaszerezni; pontosabban: jogukban kellene álljon, de nem áll. Az, hogy nem, annak köszönhető, hogy 1993-ban a törvényhozó csupán egy befejezetlen és diszkriminatív törvény elfogadását vállalta.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az időközben eltelt 12 év alatt sok minden megváltozott. A december 5-i népszavazásnak volt egy közjogi előjátéka, amelynek során a külhoni magyarok magyar állampolgárságának kérdését, a Magyarok Világszövetsége által megfogalmazott kérdést megvizsgálta a magyar állam minden illetékes testülete: az Országos Választási Bizottság, az Országgyűlés, a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság. E vizsgálatok során kiderült: az a kérdés, hogy Magyarország kínálja-e fel a magyar állampolgárságot valamennyi külföldön élő magyarnak, egyes-egyedül Magyarországtól, a magyar politikai osztály akaratától függ. Hiszen meg sem említi a trianoni döntést felülíró párizsi békeszerződés az állampolgárság kérdését. Meg sem említi! Sem az Európai Unió nem tiltja, sem a szomszédos államok.

December 5-e után senki és semmi nem akadályozhatja meg Magyarországot abban, hogy a jóvátétel szándékától vezérelve és az egyes külföldre szakadt magyar népcsoportok egyenlő méltósága alapján a magyar állampolgárság nyilatkozattal történő megszerzéséről szóló 5/A. §-t következetesen végiggondolja, és annak a befejezetlenségéből fakadó hátrányosan megkülönböztető jellegét megszüntesse. Ugyanis történelmi tény, hogy a második világháború idején a világraszólóan igazságtalan trianoni békeparanccsal Magyarországtól elszakított magyar milliók 80 százaléka visszanyerte magyar állampolgárságát.

 

(A jegyzői székben dr. Vidoven Árpádot
dr. Hende Csaba váltja fel.)

Jogilag is alátámasztott tény, hogy sem őket, sem leszármazottaikat sem a párizsi békeszerződés, sem a revíziós törvényeket hatályon kívül helyező rendelkezések nem fosztották meg magyar állampolgárságuktól. Magyar állampolgárságuktól őket évtizedekkel később, 1960-ban a magyar-csehszlovák, 1963-ban a magyar-szovjet és végül 1979-ben a magyar-román kétoldalú, aláírt egyezmények segítségével fosztották meg.

Ugyancsak történelmi tény, hogy a kommunizmus bukása után a magyar állam az emberi jogok jobb érvényesüléséért felmondta ezeket az egyezményeket, és az Országgyűlés törvénnyel helyezte azokat hatályon kívül. Következésképp az általuk okozott kár is semmis, vagyis hatályon kívül helyezésük óta nem állapítható meg az általuk okozott állampolgárság-vesztés. Az Országgyűlés feladata ezt a jogi tényálláson alapuló megállapítást megtenni.

Még sokkolóbb az a felismerés, hogy a volt Jugoszláviának a második világháború során Magyarországhoz visszatért területein élő magyarokat és leszármazottaikat még ilyen kétoldalú kényszerszerződések sem fosztották meg a mai napig magyar állampolgárságuktól. Ennek a ténynek a közlése is az Országgyűlés felelőssége.

Ezért felkérem az Országgyűlést, hogy az állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítása során vegye fontolóra az alábbiakat:

Iktassa be az 5/A. § (1) bekezdés a) pontjában található felsorolás végére azt a három kormányrendeletet is, amelyekkel a magyar kommunista állam jogerőre emelte a szlovákiai, kárpátaljai és romániai magyarokat magyar állampolgárságuktól megfosztó államközi egyezményeket. Ezzel az egyszerű jogalkotói lépéssel igazságot szolgáltat, és szabályozza hárommillió magyar állampolgárságát, amelytől őket akaratuk ellenére, értelmetlenül fosztott meg egykor a magyar állam.

Iktasson be egy cikkelyt az 5/A. § (1) bekezdésébe, amelyben a maradék 20 százaléknyi külhoni magyar számára is a Kárpát-medencei szórványmagyarokról és esetlegesen nyugatra és keletre, például Lettországba vagy Kazahsztánba menekült, hurcoltatott, sodródott leszármazottaikról van szó. Miután az ő jogfosztottságuknak is, miként az eddig taglaltaknak a kegyetlen és embertelen trianoni békediktátum teremtette meg az elsődleges alapot, ezért számukra is egyoldalú nyilatkozattétellel kell megszerezhetővé tenni a magyar állampolgárságot.

Harmadszor: fogadjon el egy politikai nyilatkozatot a tisztelt Ház, amellyel elismeri, hogy a volt Jugoszlávia területén, a Bácskában, Baranyában és a Muraközben 1941-ben élő magyarok és az ő leszármazottaik magyar állampolgárok, akik bármikor igényelhetik állampolgárságuk igazolását, a magyar útlevelet és a konzuli védelmet.

Felkérem a kormányoldalt, ismerje fel, hogy az általam előterjesztett javaslat, amely a Magyarok Világszövetségének a népszavazás óta eltelt időszak alatt kiérlelt tapasztalatait összegzi, okafogyottá tesz minden próbálkozást, amely a külhonból Magyarországra telepedett magyarok álszenten könnyítettnek nevezett, valójában továbbra is megalázó eljárásban történő honosítását akarná megvalósítani. Ilyen természetű könnyítés elfogadása, amely továbbra is a Magyarországon letelepedetteket illetné meg, azért is elfogadhatatlan, mert felgyorsítaná a szülőföld elhagyását.

Felkérem a tisztelt ellenzéket, hogy ismerje fel a kétharmados törvényekben rejlő politikai eszközt. Ébredjen rá a maga oly sokszor deklarált, az egész nemzetre kiterjedő felelősségére, és követelje meg a külhoni magyarok számára a magyar állampolgárság nyilatkozattal történő megszerzését.

Végezetül kérem a két politikai oldalt és a független képviselőket, fogjanak össze ebben a magyar nemzet számára életfontosságú kérdésben, és szolgálják ekképp Magyarország és a magyar nemzet javát.

Magunknak pedig azt kívánom, hogy a jövőben az ilyen tényfeltáró jogi elemzéseket ne egy anyagi eszközeitől megfosztott civil szervezetnek kelljen elvégeznie, hanem a közpénzből működő illetékes testületek, legyenek azok pártok, a kormány, az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök hivatala. - Eddig a megírt beszéd.

Tisztelt Országgyűlés! Jól látható, hogy a jog nem tudta bilincsbe verni a magyarok ügyét Európában. Itt van a lehetőség az Országgyűlés asztalán. Emiatt is külön köszönöm Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének, aki meg is jelent itt az ülésteremben, és Rácz Sándornak, a Világszövetség tiszteletbeli elnökének, az ’56-os Nagy-budapesti Munkástanács elnökének, illetve a Világszövetség minden kiváló munkatársának, hogy lehetőséget nyújtottak e beszéd elmondásához. Külön köszönöm Rácz Sándornak, hogy aktív levelezésével ellátta a tisztelt Házat, a tisztelt országgyűlési képviselőket meglátásaival, és továbbra is arra biztatom, hogy minden ez ügyben föltárt igazságot és megkérdőjelezhetetlen tényt mutassanak be a tisztelt Ház előtt.

Csak az állampolgárság biztosítása adja vissza az alanyi jogi jellegen nyugvó önrendelkezést, szünteti meg a jogfosztottságot, és nem a könyöradomány. Egyébiránt, ha ezt a javaslatot ebben a formában a Ház elfogadja, úgy megszűnik a kényszer arra, hogy az állampolgárság ügye hamarosan a tisztelt Ház elé kerüljön, de szerintem nekünk jelen pillanatban a legfontosabb érdekünk e kényszer fönntartása.

A vitában elhangzottakat, elsőként vagy leginkább a Fodor Gábor által elmondottakat a következő tízpercesben tételesen fogom cáfolni.

Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai