Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor végigolvastam ennek a törvényjavaslatnak az indokolását, akkor meglehetősen furcsa volt azt látni, hogy azért kívánják megszüntetni ezt a testületet, mert túlzottan központosított; legalábbis az indokok egyik része ez volt. Hadd kérdezzem meg akár a kormány képviselőjét, akár az előterjesztőt, hogy annál központosítottabb, mint hogy valami kormány alá rendelt, van-e. Szerintem nincs. Akkor központosított valami igazán, ha azt kormány alá rendelik. És pontosan ennek az ellentettje a mai helyzet.

Az a probléma ezzel a javaslattal az én meglátásom szerint ‑ és én egy picit más oldalról közelítem meg, mint eddig képviselőtársaim ‑, hogy ez is az önök központosítási törekvéseinek az egyik állomása, az egyik része, amivel a magam részéről elvi és alapelvi szinten nem tudok egyetérteni. Ennek a folyamatnak a dandárját 2010 és 2013 között már lejátszották, de most is, amihez nyúlnak strukturális szinten, az mind-mind a központosítást célozza és segíti elő. Azt segíti elő, hogy ahelyett, hogy független intézmények végeznének bármilyen feladatot, ehelyett beteszik a kormány alá, és a kormány irányítása alá rendelt szervezet fogja mindezt elvégezni. Ez nekem olyan elvi probléma az ilyen javaslatokkal kapcsolatban, amit én minden alkalommal az asztalra kívánok tenni.

A másik ‑ és ezt nem kívánom ismételni, csak az említés szintjén ‑, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy társadalmi vita nélkül nyújtanak ide be képviselői előterjesztéseket, nem most először kritika itt a Házban, hanem öt éve az. S hogy mi ezt kritizáljuk, az egy dolog. De arra ugye, nem kell emlékeztetnem önöket, hogy az Alkotmánybíróság kifejezetten kimondta, nem elfogadható az, ha a jogalanyok széles körét érintő átfogó módosítások képviselői önálló indítványként kerülnek ide. Ezt nem én mondom, ezt az Alkotmánybíróság mondta. Amikor önök olyan jelentőségű törvényeket terjesztettek ide képviselői önálló indítványként, mint az egyházügyi törvény, amikor ilyen jelentőségű átfogó szabályozásról van szó, akkor elvárható volna, hogy az kormányzati előterjesztésként kerüljön ide, mert nyilvánvalóan elsősorban a kormányzat ötlete az, hogy ez változzon, és kötve hiszem, képviselő úr, bármennyire is sokra becsülöm én önt, hogy az ön fejéből pattant volna ki, hogy a NAT-ot meg kell szüntetni. Önt valószínűleg megkérték arra, hogy ezt vegye a nevére, egyébként kormányzati előterjesztésként, mint oly sok esetben történt már ez az elmúlt öt évben. Ez az, amire az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy nem lehet, amire azt mondta, hogy ez a jogalkotási törvények kijátszása. De minderre már sokan felhívták az önök figyelmét. Amikor volt már olyan jogszabály, ami részben ezért minősült alkotmányellenesnek, akkor öt év után, főleg a kétharmaduk elvesztése után érdemes volna ezt újragondolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most már nem először szembesülünk azzal, hogy ha egy intézménnyel kapcsolatban felmerül kritika, akár még jogos kritika is, akkor önöknek az a reakciójuk rá, hogy azt beszántják és sóval szórják föl. Amikor mégoly jogos kritikákat is fogalmaztak meg annak idején az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal kapcsolatban, akkor az volt a reakciójuk, hogy megszüntetik. De nem ez volt az egyetlen intézmény. Most hasonlóképpen cselekszenek, ahelyett, hogy megpróbálnák a hibákat korrigálni, kijavítani. Én úgy gondolom, ezek önöknek mintegy érvül szolgálnak ahhoz, hogy a központosítási törekvéseiket keresztülvigyék, és én ezt nagyon nem tartom helyesnek.

Mellesleg az államtitkári jelenlétről, amire utalt valamelyik képviselőtársaim, azt érdemes megjegyezni, az egy szerencsétlen gyakorlata a kormánynak ‑ és ez sem most fordul először elő ‑, hogy az államtitkárok vita közben váltják egymást. Nem tudom, hogy államtitkár úr hogy fog tudni reagálni azokra a felvetésekre, ha egyáltalán akarna is, amelyeknél nem volt jelen és nem hallotta. Azt gondolom, a kormány jelenléte egy ilyen vitában nem formális kéne hogy legyen, hanem tartalmi. Márpedig ha az államtitkárok ‑ és ez nem először fordul elő, és komoly törvényeknél is, emlékszem például arra, hogy a választási eljárásról szóló törvénynél mi történt, vagy hogy a bíróságokról szóló törvények egyes vitájában mi történt ‑ váltogatják egymást, hogy a formális jelenlét meglegyen, ez nem azonos azzal, hogy tartalmi jelenléte van a kormánynak, hiszen ahogy mondtam, államtitkár úr nyilván nem fog tudni azokra a kérdésekre vagy felvetésekre válaszolni, amelyek akkor hangzottak el, amikor ő még nem volt itt. Azt, hogy az utolsó tíz percre a vitában beül, én nem tartom szerencsésnek.

(13.30)

Ugyanúgy egyébként én is kérném azt a felszólalásom végén, hogy lehetőség szerint az előterjesztő, illetve az államtitkár úr, amik elhangzottak érvek ‑ legalábbis, amióta itt van ‑, azokra reagáljanak a vita közben, és ne azt a rossz szokást kövessék, amit szintén öt éve tesznek, hogy a zárszóban mondják el az álláspontjukat a vitában elhangzottakra úgy, hogy akkor már egyébként ellenzéki képviselők nem tudnak reagálni. Ugyanis akkor mindez nem vita, hanem a kinyilatkoztatások sora, ami, azt gondolom, nem válik a parlamentarizmus nagyobb dicsőségre. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)